Ma 2 éve Angliában!!

Csak gondoltam tudatom, hogy ma van két éve, hogy megtettem életem eddigi legnagyobb, legeredményesebb, mondhatni legokosabb lépését, hogy felültem a repülőre, magam mögött hagytam az addigi életem és Angliába jöttem szerencsét próbálni. Ezt a döntést azóta sem bánom, és nem is bántam egy percre sem, még akkor sem amikor (a közelmúltban) rengeteg gond volt a családkereséssel, amikor nem tudtam, hogy és mint lesz tovább, mert tudom jól, hogy ezek is közelebb visznek ahhoz, hogy majd egyszer úgy tekintsek az életemre, hogy elmondhassam, igen, ezt is átéltem és megcsináltam. A boldog pillanatok, a rengeteg kirándulás, utazás, új barátok szerzése pedig mind közelebb és közelebb visznek ahhoz, hogy olyan emberré váljak, amilyen mindig is szerettem volna lenni, amit még kicsi koromban képzeltem el, hogy milyen leszek ha majd nagy leszek! Nem mondhatom, hogy már az vagyok, aki szeretnék lenni, de amióta Angliába jöttem egyre inkább hasonlítok erre az "ideára", úgy érzem rengeteget köszönhetek ennek az országnak. És a kalandnak koránt sincs vége, sőt mondhatni most kezdődik a 'java', eddig csak az aupairkedős tengi-lengi-t nyomtam, de mostmár kilátásban vannak nagyobb és hossszabb távú megvalósításra váró tervek, amelyekről egyenlőre még nem írnék, mert addig nem szeretek írni valamiről, amíg nem biztos, de ígérem,hogy a blogban is beszámolok mindenről, amint itt lesz az ideje. :)

Mindazonáltal tegnap hazajöttem, fél órás késéssel indult a gép Lutonról, de így is időben szálltunk le. A szüleim vártak a reptéren, ennyire tán sosem örültem, hogy láthatom őket, köszönhető ez annak is, hogy az elmúlt pár hetem pocsék volt Londonban és mondhatni hazamenekültem. A hazautat végig dumáltam, majd mikor hazaértünk elvittem a rég nem látott kiskutyám sétálni. Vacsorára rizses hús volt, kovászos uborkával , elmondhatatlanul hiányzott már valami normális kaja, két okból is. Az egyik, hogy ugyebár aki élt már Angliában, angol családdal, az tudja, hogy milyen egyhangú az étrendjük, másrészt az elmúlt héten, amit az Istvánnál töltöttem, szinte csak szendvicset és mekis kaját ettem, ígyhát borzasztóan csömöröm volt mindentől, ami fast food vagy angolos. Este még beszélgettünk sokat aztán lassan mindenki aludni ment. A kiskutyám az ágyamban aludt, kicsit ágyam van és tulajdonképpen a kutyusom ahogy elfeküdt elfoglalta az egészet, de nem bántam, nagyon jó volt a kutyum szuszogására elaludni.

Ma reggel igazi parasztos reggelit toltam, kolbász, szalonna, pari, medvesajt, kenyér, évek óta nem ettem ilyen jót.
Délelőtt öcsémmel kimentünk a közeli shopping centerbe, ahol én beújítottam egy cipőt. Egész nap nagyon meleg volt, 25-28 fok körül, nem kis örömömre. Annyira hiányzott már ez az igazi friss nyári levegő, a szmogmentes légkör, a szép naplementék (...) Ma pedig az isteni finom vasárnapi ebédet ettük, húsleves, benne rengeteg zöldség, főtt hús, rizibizi, krumpli, rántotthús, koviubi és a nagy kedvencem a krémeeeeees. Ebéd után bevágtam egy nagy szunyát aztán délután elmentem bringázni. Istenem, annyira hiányzik a biciklizés, mint semmi. Annakidején mindig a Duna partra mentem, de sajnos most ki van áradva, szóval a bicikliút is víz alatt van, de azért elnéztem megnézni. Aztán egy barátnőmmel, Katival taliztam, őt sem láttam már a legutóbbi látogatásom óta. Este pedig a kutyulimat vittem sétálni aztán ennyi is, el is telt az első nap (sajnos.)

Vagy hétközben, vagy ha majd visszamegyek Angliába jelentkezem egy összefoglaló bejegyzésemről a második Angliában töltött évemről, és még adósotok vagyok a volt családomról szóló összefoglaló bejegyzésemről. Ígérem, ami késik nem múlik, csak most annyira ki szeretném élvezni az itthonlétet, amennyire csak lehet!

Búcsúzóul két kép Itthonról!

Lili kutyulimmal <3

Másfél éve az első normális reggelim :))