Szijjasztok kedves Olvasók!:)
Most jön ugyebár az a rész, amikor elkezdek szavatkozni, miért is nem írtam az elmúlt 2 hétben-illetve jönne, de erről fog szólni a blog
közlemény része, amit a végre hagyok inkább.
Előbb inkább jöjjön a csudi-hiperszuper múlt hétvégém és az elmúlt 2 hét érdekesebb mozzanatai.:))
Kb 2 hete elhatároztam, hogy mivel már nagyon régen voltam a tengerpartnál (még az első családommal laktam, szóval tavaly aug. végén) és mivel már piszkosul hiányzott a sós tengeri levegő és a késég látványa blablabla így ha törik ha szakad, ha esik ha fúj én a közeljövőben megint meglátogatom az Atlanti-Óceánt.
Múlt hétvégén került sor eme tervem megvalósítására, és óóó csodás volt, és olyan hihetetlen mákom is volt minden szempontból ezen a napon, hogy az csuda. Előzményként tudni kell, hogy Angliában egész áprilisban és május utolsó harmadáig esős-szeles-hideg idő volt, így az idő nem volt alkalmas tengerpartozásra( ok, persze mehettem volna, nade én jobb szeretem a tengert napsütésben bámulni:) Másik előzmény, hogy én szombat esténként hivatalosan bébiszittelek,(bár van, hogy el szokták engedni) így hosszabb kirándulásokra az a nap nem a legalkalmasabb, mivel nagyon korán kéne indulnom(és hát lusta vagyok na:P) és nagyon korán kéne hazaindulnom. Persze azért szombatonként nem szoktam otthon unatkozni, ezen a napon legtöbbször Londonba megyek, mivel a belváros 30 perce van vonattal/metróval.
Nade a mázlis részre a dolognak: múlt szombaton először kb 2 hét után napos-meleg időt jósoltak, ami így is lett, és anyukának mikor rezegtettem a pilláimat, hogy engedje el a szombat estét nekem azon a héten, akkor simán igent mondott, sőt mondta, hogy még örül is, hogy végre egész hétvégén otthon lehet, mert nem volt kedve menni sehova sem, és így kifogása is van ,az, hogy az au paire kirándul:))) Még meg is köszönte. Hát: szívesen:)))
Eztán már csak útitársakat kellett toboroznom, na ez az, amiben nem volt mákom, mivel akiket kérdeztem: J barátnőm anyagi okok miatt nem tudott jönni, Reni, aki itt lakik a városomban és szintén au pair bébiszittelnie kellett, pedig nagyon akart volna jönni, még sosem látta a tengert, Tamás szintén inkább spórolt, nade sebaj: talpraesett leányzó lévén simán elmentem egyedül is. Persze társasággal sokkal jobb minden ez tény, de én ha eldöntök valamit, akkor nem az a mérleg nyelve, hogy jön-e velem valaki, vagy sem, mert ha vhova el akarok menni akkor megyek:))
Szombaton fél 9kor keltem, nem től korán, mivel ugye este nem volt bébiszitt, nem számított mikor érek haza, így gondoltam alszok a nagy trip előtt. Összekészülődtem és a 10 órás vonattal elindultam
Eastborune felé (Eastbourne Dél-Angliában van, tengerparti város, és nem messze a várostól hatalmas 160 méter magas fehér sziklafalak tetején mászkálhat az ember.) Reggel mikor elindultam még aggódtam kicsit, mivel borongós idő volt, de reméltem a legjobbakat.
Délben érkeztem meg a napfényes Eastbourne-be, hihetetlen happy voltam, hogy újra tengerparton lehetek, és még boldogabb amiért gyönyörű idő fogadott. Még sosem voltam Eastbourne-ben, szóval nem tudtam azt sem, hogy a vasúttól merre van a tengerpart, de jószokásomhoh híven megkérdezgettem pár emberkét, és simán letaláltam a parta. Azt még itthon megnéztem pénteken, hogy a fehér sziklákhoz hogyan jutok el (
Beachy Head a sziklás hely neve.), busszal az Eastbourne mólótól csak 15 perce van, és a busz is tök olcsó volt.
Még Eastbourneben a tengerparton ellőttem pár kötelező képet a tengerről meg a mólóról, aztán nekindultam felfedezni Beachy Head-et. El kell mondjam Eastbourne nem egy nagy durranás (azért szép persze) nade gyerekek, amit Beachy Head-en láttam, azt nem múlja felül semmi.
Mikor leszálltam a buszról, nem akartam elhinni amit látok, olyan szép látvány tárult elém, hogy azt hittem beájulok. Rólam tudni kell, hogy még nem sok tengerparton voltam, illetve itt Angliában láttam először a tengert, azelőtt nem, és itt is csak Brightont láttam eddig, szóval nincs nagy összehasonlítási alapom, de Beachy Head tényleg valami.:)
Egy kicsit a helyről: Beachy Head a Hét Nővér sziklák egyike. A Hét Nővér 7 fehér nagy szikla, a nagyot úgy kell érteni, hogy sok száz méter hosszúságúak, egyben mind a hetet max hajóról vagy repülőből láthatod. A Beachy Head-en található Anglia legmagasabb sziklája, 162 m magas.A sziklák a Kréta korszakban alakultak ki, és az óceán évente egy métert mos el sziklafalakról-ennek következtében igencsak veszélyes a szélükre menni.
A szomorú tény: mivel ez a hely igen veszélyes, és a halál garantált ha valaki leugrik/leesik, így a Beachy head-i sziklák Anglia "legnépszerűbb" öngyilkossági helyei, évente átlagosan 20-an ugranak le és halnak meg.:( A sziklaszirtek mentén sétálva lehet látni itt-ott kereszteket, koszorúkat.
De ettől eltekintve hihetetlenül gyönyörű hely, és nagyon békés/megnyugató az óceán látványa, 2 világítótoronnyal is büszkélkedhet, mivel a sziklák miatt nem a hajók paradicsoma, sőt még James Bond jelentet is forgattak itt.
Na ennyit a dumáról, beszéljenek inkább a képek:)))
 |
Eastbourne Pier |
 |
Apály |
 |
Érkezés a sziklákhoz |
 |
Első pillantás:) |
 |
Beachy Head Lighthouse |
 |
Veszély-pusztuló sziklák |
 |
Suicide Point-öngyilkos pont-erről a szikláról ugranak le a legtöbben |
 |
A pici pont én a szikla tetején, szikla magasság 162m |
 |
Beachy Head Lighthouse |
 |
Torony#2-Belle Tout Lighthouse |
 |
A torony eredeti helye-arrébb keleltt vinni mert a tenger alámosta |

A szikláknál kb 5 órát töltöttem. Amikor a képeken is látható öngyilkos pontot közelítettem meg ismerős hangos ütötték meg a fülemet. A fűben ugyanis egy magyar társaság piknikezett. Odasettenkedtem köréjük, ellőttem pár képet majd megszólítottam őket. 3 lány és egy fiú volt , az egyik lány és a fiú házasok voltak és a 30-s éveik elején jártak, a másik 2 lány Budapestről jött látogatóba. A fiú mondta, hogy sejtette, hogy magyar vagyok-azt mondja azok szoktak így odaosonni hozzájuk:))) Megkértem őket, hogy csináljanak rólam pár képet, majd leültem én is közéjük. Nagyon jófejek voltak mindannyian, a házaspárról kiedrült, hogy ők is au pairként kezdték még az EU csatlakozás előtt, azóta már persze átnyergeltek más munkára, de boldogan élnek azóta is az UK-ban. Jó fél órás dumaparti után meginvitáltak, hogy csatlakozzak hozzájuk egy 3-4 órás túrára, ami az lett volna, hogy lemászunk a sziklákon a parta(a kijelölt helyen persze) amikor kezdődik az apály és a partól fogjuk megközelíteni a vízben álló világítótornyot. Boldogan mentem volna velük, de mivel vonathoz kellett igazodnom, így osztottam-szoroztam és arra jutottam, hogy ha mennék akkor nagyon késői vonattal kellett volna hazamennem, és bár nem kellett időre hazajönnöm, de túl későn tök egyedül már nem szerettem volna vonatozni, és valószínű az utolsó buszt sem értem volna el ami Beachy Headről vitt volna vissza Eastbourne-be. Így nemet mondtam, de még így is elvittek az egyik világító toronytól a másikhoz kocsival, márpedig a 2 elég messze van egymástól, a visszafele vezető utat gyalog tettem meg, és majdnem egy óra volt. A 2-es számú toronynál is ellőttünk pár képet, majd búcsút vettünk. Azt hallottam már nagyon sok helyről, hogy a magyarok külföldön nem összetartóak. Hát el kell mondjam: ez vagy nem igaz,vagy csak én vagyok olyan kivételes helyzetben , hogy ez engem eddig elkerült. Akivel én eddig találkoztam itt magyarral mindenki nagyon kedves és segítőkész, rengeteg mindent köszönhetek itteni magyar barátaimnak-ismerőseimnek, és ez a csapat, akikkel szombaton találkoztam egyből marasztaltak piknikezni, és hívtak túrázni:))
Vettem Beachy Head-en egy-két képeslapot meg hűtőmágnest magamnak, majd visszamentem Eastbournebe, ahol első utam a mekibe vezetett, mert már nagyon éhes voltam. Meki után lementem még a parta apályt csodálni, azán visszacammogtam a vasútállomáshoz, vonatra fel és este 10kor értem haza.
Tényleg hihetetlenül szerencsés voltam, hogy szombaton mentem, mert vasárnap már nem volt olyan jó idő, esett/fújt, szeles is volt..de aznap napközben csak pihentem/kocultam. Este, mivel kellett a kimozdulás, a városomban lakó magyar au pairrel, Renivel elmentünk mekizni. Annyira jó, hogy van mégegy magyar a városomban, akivel el tudok menni ide-oda, vagy csak egy gyors mekire-cheesecake-re, és Reni nagyon jófej, és ő is hasonlóan gondolja-hogy jó kimozulni különben az ember megkocul-tehát tök jó, hogy vagyunk egymásnak. :) Cheesecake-et említve: holnap este pont azt fogunk menni enni:)))
Ezen a héten nagyon szép időnk van itten Angliában, minden nap 25-30 fok, ma vettem is egy doboz jégkrémet, és este mikor már a kisasszony ágyban van a kutyuval kiülök a kertbe és elnyalok egyet, amikor már nincs dögmeleg, igazán relaxáló:))
Most pedig a közlemény rész: Bizonyára feltűnt azoknak, akik rendszeresen olvasnak akarom mondani olvasnának, hogy nem írtam egy ideje. Ennek oka az, hogy nem igazán szeretnék untatni senkit olyan dolgokkal, hogy "felkeltem, ettem, takarítottam, kutyát sétáltattam ésatöbbi." Igen, ez egy au pair blog, de én inkább a fun részét szeretném kiemelni a dolgoknak, így a mindennapjaimról nem nagyon fogok írni, mert nem hiszem,hogy bárkit is érdekel, hogy aznap milyen színű zokni van rajtam vagy hasonló:))) Félreértés ne essék,ezzel nem akarom azoknak az au paireknek a blogját leszólni,akik a mindennapjaikról is írnak, mert bár én nem írok ilyesmiről, olvasni viszont szeretem. Persze, valószínű elő fog fordulni olyan is amikor ilyesmikről is regélek, de inkább a kirándulásaimról/buliról stb fog szólni a blog, elvégre Fun In The UK a címe:))
Szóval, heti minimum egy bejegyzést azért fogok gyártani nektek, csak ha olyat tapasztaltok, hogy nem írok egy-mésfél hétig, akkor az nem azért van mert megszűnik a blog, hanem akkor fogok írni, amikror lesz miről.:))
Szombaton Londonba megyek Judittal, szóval lesz miről:)))
Bye-bye:))