Szulinapozas es lassan veszem kalapom..

Mar het kozepe van, es en mult het ota nem vetettem ide egy betut sem.

Kezdem is a vasarnap megtartott szulinapi bulival. Lucanak es Olganak  (akivel amugy en ezelott csak egyszer talalkoztam, de nagyon jofej) mult heten volt a szulinapja, es arra gondoltak, miert ne tarthatnak egyutt a szulinapjukat, igy esett, hogy vasarnap delutan/este dupla szulinapi buliba voltunk hivatalosak. Renivel egyutt mentunk-jottunk, delutan fel 4-kor uton is voltunk Muswell-Hillbe, egy pubba, aminek az a kulonlegessege, hogy regen templom volt :) Bizony, igencsak furcsa otlet, de igy elmondhatjuk magunkrol, hogy templomba jarunk szorakozni :) En ezelott meg nem tettem tiszteletemet ebben a kricsmi-ben, de tobb baratnom-ismerosom is ide jar minden penteken, szoval biztosan nem utoljara voltam itt. Egyebkent a hely ma mar csak kivulrol emlekeztet templomra, belepve egy oriasi kocsmaban talaja magat az ember es a festett uvegablakokon kivul mas nem nagyon utal arra, hogy ez valaha szent hely volt..

Renivel kozosen vettunk egy ajandekot Lucanak, megpedig egy Britney Spears nevevel femjelzett parfumot (ami nekunk nagyon tetszett es remeltuk, hogy eltalajuk Luca izleset es o is szeretni fogja), valamint ezen felul tolem kapott meg egy "Happy Birthday" macit, Renitol meg bogret. Olganak csokit vittem es egy unnepi kartyat, mert sajnos meg nem igen ismerem, nem tudtam, minek orulne, de a csokit ugyebar mindenki szereti :) Lucanak nagyon bejott a parfum, szoval sikerult beletrafalnunk, sot Reni is annyira megszerette, hogy gondolkodik azon, hogy beszerezzen egyet maganak. Szepen lassan befutott a "buli" osszes resztvevoje, Luca vasarnaponkent vigyaz egy magyar kisfiura, Patrikra igy ot is magaval hozta az esemenyre (egyszer, meg karacsony elott Patrik szinten velunk "mulatott" egy etteremben, az egesz tarsasag nagy kedvence, hihetetlen aranyos kisfiu:) Barmiben le mernem fogadni, hogy a kissrac hazavag minket angolbol es persze mondanom sem kell, hogy a magyart is kitunoen nyomja. Mivel nem angol, hanem magyar csaladbol szarmazik, rendelkezik modorral es fegyelemmel, komolyan mondom, 2 eves anglai aupairkedesem alatt idekint nem talakoztam meg ilyen edes gyerekkel, akire orom figyelni, nem pofazik vissza es nem kepzeli atyauristennek vagy a vilag kozepenek sajat magat :D Barcsak kifognek egy ilyen gyereket, akire vigyazhatok! :)

Az osszeroffenes inkabb csak affele eszem-iszom dumcsizos program volt, sem mint buli, de mar elkepesztoen hianyzott es rafert a kis csapatunkra egy ilyen esemeny, mert az egesz tarsagag utoljara talan junius elejen volt egyutt, azota nem igen talalkoztunk es csak hirbol hallotunk egymasrol. Osszesen azt hiszem ugy 15-en voltunk es talan ugy tudnam jellemezni, mint egy hatalmas dumaparti, mindenki beszelt mindenkivel, sokat nevettunk, viccelodtunk, fenykepezkedtunk, aztan mire feleszmeltunk ideje is volt hazamenni. Renivel kb fel 9 korul leptunk le, mert a hazaut tobb, mint egy orat vett igenybe es masnap hetfo, azaz munkanap vart rank, igyhat nem terveztunk tul sokaig kint maradni.
Reszemrol en csucsszuperul ereztem magam, lecsuszott egy-ket cider es hamburger is, nagy orom volt mindenkit ujra latni es begyujteni a legfrissebb pletykakat! :)
Nehany vallalhato kep az esterol:

Egyutt a banda :)

Hulyen :)

A legjobb kep :D

Hogy temat valtsak, a het folyaman egyre inkabb kezdett eluralkodni rajtam az erzes, hogy mar csak 10 munkanapot vagyok itt, hamarosan veget er a tiszavirag eletu palyafutasom ennel a csaladnal. El sem hiszem, hogy megint itt tartok, hogy ismet csomagolok, hogy be kell pakolnom az egesz itteni eletem nehany borondbe es ismet tovabb kell allnom. Mikor bekoltoztem ehhez a csaladhoz (6 hete) mar akkor volt egy megerzesem azzal kapcsolatban, hogy itt nincs minden rendben es nem igen lesz hosszu a kozos jovonk. Olyannyira erosnek bizonyult a megerzesem, hogy nem is pakoltam ki rendesen a dolgaimat es nem rendezkedtem be igazan a szobamba, hisz az elso perctol kezve azt sugta valami, hogy felesleges, mert hamarosan ujra ossze kell majd pakolnom es tovabb kell mennem. Van korulbelul 3-4 neszeszer tartom, amibe koromlakkokat, gyogyszereket, ritkan hasznalt sminkeket es egyebeket tarolok, ezeket peldaul ki sem pakoltam hanem ugy, ahogy voltak, bedobtam az egyik fiokba. A 2 borondomet sem csomagoltam ki teljesen, regen es ritkan hasznalt ruhakat, konyveket bennuk hagytam. Erre tessek, a megerzeseim teljesen helytallok voltak, mindossze 6 hetes tartozkodas utan itt vagyok, ismet szortirozok, rendezgetek es pakolok, valamint keszulok a kovetkezo allomas fele.

Mivel nem is volt olyan regen, igy bizonyara emlekeztek meg, hogy az egy het alatt, amit juniusban otthon toltottem, a hosztanyam irt egy emailt, miszerint szuksege lesz ram a visszautazasom utani napon. Konkretan pentek este repultem vissza Angliaba es o szombat-vasarnap maris befogott, annak ellenere, hogy a szerzodesunkben hetvegi munka egyeltalan nem szerepel (havi 2 esti bebiszitten kivul). En mar akkor sejtettem, hogy itt valami nem koser, a blogban is irtam az esetrol es azt is kijelentettem, hogyha ezt rendszeresiteni fogja vagy lesznek mas gondok, akkor ezuttal nem leszek megalkuvo, nem leszek nyuszi, hanem ki fogok allni az erdekeimert es felszolalok magamert, vagy a legrosszabb esetben valtok. A sors pedig ugy hozta, hogy csaladvaltas lett a vege ismet. Lehet, hogy ti, Olvasok is rajottetek mar arra -korabbi iromanyaim alapjan- hogy nem vagyok az az ide-oda ugralos fajta, aki rogton csaladot valt az elso nehezseg utan. Nekem mindossze egyetlen celom van/volt, hogy 2 ev aupairkedes utan talaljak vegre egy hozzam illo hosztcsaladot, akivel passzolunk egymashoz, ahol ugy erzem megbecsulnek es hosszabb tavon is el tudom kepzelni magam melletuk. Az idei evemet marciustol juniusig a folyamatos csaladkereses tette ki, a blogbol ti is jol ismeritek a tortenteket, hogy honapokig jartam interjukra, adtam fel hirdeteseket, kerestem-kutattam a nekem megfelelo csalad utan. Olvashattatok a legrosszabb napjaimrol is, amelyeket a csaladkereses mizeriajanak "koszonhettem", arrol, hogy a csaladkereses utolso 3 heteben mennyire ketsegbe voltam esve, magam alatt voltam, mivel csaknem akart ram talalni a kovetkezo csalad es a legvegen mar-mar azt hittem, valami baj van velem,nem akartam elhinni, hogy 2 eves tapasztalattal a hatam mogott ne kelljek senkinek. Azokat a napokat tenyleg nem kivanom senkinek, a teljes kilatastalansagot es az "en vagyok a Vilag legnagyobb luzere" erzest, magam is igyekszem az egesz idoszakot kitorolni a memoriambol (hehe, ha ide irogatok rola, akkor ez biztos nem fog sikerulni, tehat a panaszkodos resznek ezennel vege :D ).
Aztan jott az oriasi megkonnyebbules, megpedig, az elozo csaladtol valo elkoltozesem elott mindossze 2 nappal megegyeztem a mostani csaladommal, hogy hozzajuk jovok, naluk fogok dolgozni. Mivel tobb, mint 3 honapos kereses eredmenye volt az "egymasra talalas", ezert igencsak nagy remenyekkel vagtam neki az ujabb csaladnak.

Van azonban egy tenyezo, amit nem lehet figyelmen kivul hagyni, megpedig a csalad lakhelye. Ugyebar ez a csalad Eszak-Londonban lakik, ugyanott, ahol en tavaly mar lehuztam egy evet aupairkent es borzasztoan megszerettem. Imadom, hogy ennyire a kulvarosban van, hogy tavol van a londoni belvaros zajatol, de ennek ellenere minden megtalalhato itt, amire csak szuksegem van, boltok, hatalmas zold teruletek es csak 25 percre fekszik vonattal London belvarosatol. Egy magam fajta, aki sosem  volt egy nagyvarosi leany, akinek leteleme a termeszet kozelsege de azert nem nelkulozi a civilizacio aldasait, pl meki, ez maga a foldi Paradicsom. Non-plusz ultra pedig, hogy itteni legjobb baratnom Reni is ezen a telepulesen lakik. Mar akkor nagyot dobbant  a szivem, amikor megcsak telefonon beszeltem ezzel a csaladdal, mert mindennel jobban szerettem volna ide visszajonni es ennek erdekeben hajlando lettem volna bevallani akar egy olyan csaladot is, akik nem feltetlenul felelnek meg minden elkepzelesemnek. Egy szo, mint szaz, ha ez a familia nem itt lakna, hanem London egy masik reszen, akkor aligha valasztottam volna oket. Abban, hogy igent mondtam nekik junius elejen, donto szerepet jatszott az elhelyezkedesuk.

Annak ellenere, hogy nem ugy jottek ossze a dolgok ezzel a csaladdal, ahogy azt vartam, nem bantam meg, hogy idejottem, ide kerultem. Semmi sem tortenik veletlenul, valamiert nekem ehhez a familiahoz is kellett kerulnom. Az egyik elozo bejegyzesemben olvashattatok arrol, hogy szeptembertol Reni baratnom hosztcsaladjanal leszek aupair, oket fogom boldogitani minden bizonnyal egy evig. Ha belegondolok, az, hogy ok felvettek engem pusztan a veletlen muve volt -aki esetleg nem emlekszik, vagy nem olvasta: egyik este atmentem hozzajuk, es az apuka erdeklodo kerdesere elmondtam, hogy felmondtam es ismet csaladkeresoben vagyok es ez vezetett ahhoz, hogy ok felvettek. Ha viszont nem itt  laknek ennel a csaladnal, ezen a telepulesen akkor aznap este minden bizonnyal nem mentem volna azt Renihez,nem tortenik meg a parbeszed koztem es az apuka kozt es nem vettek volna fel, hanem ismet ketsegbeesetten csaladkeresesbe kellett volna fognom. Ha masert nem, akkor mar csak ezert is ertelme volt ennek az itt toltott nehany hetnek. Persze lehet mondani, hogy ha mashova kerulok, akkor talan ott nem lett volna semmi gond, eltem volna mint hal a vizben es nem jutottam volna megint oda, hogy ismet csaladot kelljen keresnem..De aki ismer, tudja, hogy en  ezen a telepulesen szerettem mindig is a legjobban lenni, angliai tartozkodasom alatt itt ereztem magam a legjobban, es ha ebbol a szempontbol nezem, minden a leheto legjobban alakult. Az egesz mizeria ezzel a csaladdal, az, hogy megint valtanom kell de itt maradhatok a kozelben tulajdonkeppen az en malmomra hajtotta a vizet.

Nagyon szertnem, ha a kovetkezo csaladomnal vegre minden siman menne es megallapodhatnek naluk egy evre, mert kicsit kezd terhes lenni ez a " vandorcigany" eletforma, hogy egyfolytaban koltozkodnom kell es uj csaladokat kell megszoknom es az o eletritmusukhoz kell alkalmazkodnom. Persze ez az aupair elet velejaroja, en is tisztaban vagyok ezzel, de ha belegondolok, a 2 eves palyafutasom soran azert nem hullottak jobbnal-jobb csaladok az olembe, egyik family-mnel sem volt olyan erzesem, hogy de 'szuper es azt kaptam, amit vartam'..Talan annak valamivel konnyebb dolga van, aki mar elsore jo csaladhoz kerul, eltolt naluk egy evet, nyelvet tanul,, keres egy kis penzt es harmoniaban el a hosztcsaladjaval, hogy majd a vegen azt mondhassa,: igen, erre szamitottam, azt kaptam, amit vartam. Tudom, nem letezik tokeletes csalad, de megis vannak, akik jobban passzolnak egymashoz.
Az eddigi 4 hosztcsaladombol azert kettonel is eltoltottem egy-egy tekintelyesebb idoszakot, a masodik csaladomnal egy evet, a harmadiknal pedig 9 honapot. Pedig ezekkel a familiakkal kapcsolatban is rengetegszer ereztem ugy, hogy abszolut nem passzolunk. A masodik csaladot bar ott tartozkodasom alatt szidtam, mint a bokrot, mert azert sok volt a nem fair dolog, de igy utolag megis azt mondom, mind kozul tan ok voltak a legjobbak. A harmadik -legutobbi (balhami) csaladom pedig..a napokban olvasgatom vissza a bejegyzeseimet, amiket meg naluk irtam es egyre csak az jut az eszembe, hogy megis hogy a fenebe birtam ki az ottani dolgokat, a korulmenyeket, a mindennapos kutyapisit, a koszt, az elkepesztoen neveletlen gyereket..Ha visszamehetnek az idoben, biztos, hogy mar az elejen valtottam volna, nem is tudom, hogy annakidejen ezt miert nem tettem meg..Illetve tudom, azert mert en (sajnos-vagy nem sajnos) ilyen vagyok, ilyen megalkuvo, csendes, aki inkabb mindenhez, meg a legkeptelenebb dolgokhoz is megprobal alkalmazkodni..Viszont azt pozitiv valtozasnak konyvelem el, hogy ez azert az utobbi evben valtozott. Mig tavaly inkabb alkalmazkodtam es ott maradtam a csaladnal, akik sem felfogasban sem eletvitelben abszolut nem passzoltak hozzam, iden, mikor a jelenlegi csaladomhoz kerultem nem teketoriaztam, amint lattam, hogy a dolgok egy kicsit sem ugy mennek, ahogy mi abban megegyeztunk, fogtam magam, felszolatam es kialltam magamert..Ennek a veget meg mar ti is ismeritek, felmondas lett belole. Vegulis miert is maradnek itt, miert is legyek megalkuvo es csinaljak valamit, amiben nem lelem oromomet es duhongjek magamban??

Talan egyeseknek ugy johet le, hogy a konnyebbik utat valasztottam es megfutamodtam..Csak annyit szeretnek ehhez hozzafuzni, hogy ebben nincs igazuk! Akkor futamodtam volna meg, ha mar az elso (pocsekra sikerult) het utan vettem volna a kalapom. Aki ismer, viszont tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki megijed az arnyekatol, mindenkeppen szerettem volna eltolteni itt egy par hetet, szemlelodni, megprobalni hozzaszokni a csalad rutinjahoz, mielott meghozom a dontest a felmondassal kapcsolatban.

Mindenesetre most bizakodva tekintek a jovobe, Reni csaladjanal meglepetes mar nem erhet, hisz jol ismerem oket es mindent tudok roluk. Annyi extra melot fogok vallalni, amennyi csak az idobe belefer, hogy minel tobbet keressek es megalapozzam a jovomet. Hiszem, hogy ezuttal nem lesz semmi gond, hisz tudom, "mibe keverem magam" tekintve, hogy ismerem a csaladot es szeretem is a kornyeket, mostmar tenyleg a jovomre fokuszalva fogom alakitani a dolgaimat..Persze tudjuk, ember tervez, aztan Isten vegez, ami vagy egyezik a mi elkepzelesunkkel vagy nem..Mindenesetre kivancsian varom mit tartogat nekem ez az uj kezdet! :)