Ez gyors kor volt- jottem, lattam, felmondtam!

Nem ma, hanem  me'g hetfon.

Mielott ebbe belemegyek, kezdenem a mult heti esemenyek bejefezesevel.
Mult heten csutortok-pentek fele mar nagyon ereztem, hogy kozeleg a hetvege, meghozza abban mutatkozott ez meg, hogy borzalmasan faradt voltam. Mar tobbszor is emlitettem, hogy joval tobb a munka ennel a csaladnal, mint amiben elore megegyeztem veluk es ez naprol napra folyamatosan nott. A mult hetem csucspontja az volt, mikor pentek delutan, az aznapi addigi (!!) kb 7 oranyi gyerekfelugyelet es hazimunka utan kimerultsegemnek koszonhetoen elaludtam a furdokadban..Nem tudom pontosan, de 20 percig biztos bobiskoltam. Aztan meg vart ram aznap egy delutani muszak es este pedig bebiszitt. De semmi sem tart orokke mint tudjuk, eljott a hetvege, ami szinten nagyon mozgalmasan telt, vasarnap tengerparton voltunk Renivel -aminek egy kulon bejegyzest szentelek a het folyaman meg.

Szot kell ejtsek a hosztcsaladom gyerekeirol. Azt kell mondjam, a kislanyokkal igencsak docogosen indult a kapcsolatom. A 2 ev aupairkedesem soran en meg nem talakoztam ennyire anyas gyerekekkel, olyan gyerekekkel, akik megallas nelkul az anyjuk utan sirnak es az anyjukon kivul senkivel ne akarjanak semmit csinalni meg ugy sem, hogy az anyuka ott van, csak eppen a hatterben. Persze az anyassag valamilyen mertekig normalis, az lenne a fura, ha egybol elfogadnanak es egy kicsit sem huznanak az anyjukhoz, de ami az elso 2-3 hetben ebben a csaladban volt, az probara tette az idegrendszeremet. A gyerekek, foleg a kisebbik lany, aki tenyleg minden percben az anyja oleben ulne eleg nehezen fogadtak el. Persze azt az elejen tudtam, hogy mivel kicsik a gyerekek biztosan nem lesz konnyu elfogadtatni veluk magam, de nem gondoltam volna, hogy az elso nehany het ugy sikerul, ahogy. Csak par peldaval szemleltetnem a helyzetet, reggel, mikor a gyerekek megreggeliztek, az en dolgom kivinni oket a furdobe es megmosni a fogukat. A gyerekekek meg ugy sem voltak hajlandoak velem jonni, hogy az anyus vegig ott allt a hatterben, hiaba mondtam nekik az anyukaval kanonban, hogy ne aggodjanak, anya itt van, nem megy sehova, csak most eppen a Dominika segit nekik mosakodni, egyszeruen nem kertek belolem. Persze en ezt nem vettem magamra, ok ilyenek, igy kell oket elfogadni, gyerekek, nem tudjak meg, hogy mit miert csinalnak. Mikor az anyuka fogmosas utan felmegy az emeletre elkeszulni, addig odalent en vagyok a gyerekekkel-oltoztetem oket, jatszunk, hajukat megcsinalom stb. Az elso hetekben ez sem volt zokkenomentes, kb 5 percenkent kiborult a bili, mert nekik anyu kellett. Eleinte birtam a strapat, viszon a masodik het vegere, harmadik het elejere elegge feszult voltam emiatt, hiszen en tenyleg probaltam a tolem telheto legnagyobb kedvesseggel felejuk fordulni, es ha az ember igyekszik, de ennek ellenere sem kernek belole, az igencsak stresszes tud lenni, meg akkor is ha tudom, hogy nem direkt csinaljak a gyerekek. Amit mindenkepp hozza kell tennem, hogy a tomenytelen mennyisegu hazimunka miatt sokszor ugy ereztem, hogy nem marad energiam a lanyokra, mikor hazajonnek delutan (es en aznap mar lenyomtam min.7 orat) meg ha akarnek sem tudnek szelesen mosolyogni.
Ezen felul van itt megvalami, az anyuka mar az elso heten "beidomitott" engem a lanyok neveleset illetoen ; ne mondjak nem-et nekik, mert azzal serul a lelki fejlodesuk (???????????????) , megha rosszak is szep szavakkal es higgadtan rendezzem le a dolgokat, es hasonlo bolcsessegek. Ha lehente egy kivansagom, akkor pont ezaz, amitol mentsen meg az Isten! Valaki magyarazza mar el nekem, miert is serul egy gyerek lelki vilaga, csakmert nem-et mondasz neki, mikor hatarozottan valami hulyeseget csinal?! Persze en sem vagyok a katonas rend hive, es en is azon a velemenyen vagyok, hogy eroszakossag helyett inkabb eszervekkel es szep szavakkal kell gyereket nevelni, de attol fuggetlenul tartom magam ahhoz, ha a gyerek valami rosszat tesz, akkor igenis legyen nyomatekositva, hogy amit csinalt az nem helyes es nem szeretnem megegyszer ezt latni! Ha viszont nem mondhatok neki nem-et, vagy nem mondhatom azt, hogy "ne jatsz a tuzhely korul, mert megegeted magad, ne szaladj a furdoszobaban, mert elesel es kitorod a nyakad stb" akkor az fizikailag veszelyes a gyerekre. Ha pedig neadjisten egyszer tortenik veluk valami, mert nem szabtam nekik hatarokat, akkor a hajamra kenhetem a liberalis nevelesi elvemet, meg azt, hogy "de legalabb lelkileg nem serult a gyerek". Vagy nem???
Tehat mutter azt mondta, hogy mindig szep szavakkal probaljak mindent megmagyarazni a gyerekeknek, ami  szepnek es jonak hangik, de miutan naponta 10-12 orat dolgozom, igy erre van a legkevesebb energiam, hogy a gyerekek rosszak de en folyamatosan mosolyogva magyarazzak nekik es lenyeljem, ha eppen kiabalnak velem..

Megegy dolog, ami birizgalta a csoromet. Anyuka az elso hetem vegen azt mondta, hogy o azt veszi eszre, hogy en nem vagyok nagyon szeretetkifejezo. Ezt ugy kell erteni, hogy nem vagyok a vegtelensegig kozvetlen, nem olelgetem, puszilgatom a gyerekeket, nem "gugyogok" veluk. Ebben egyebkent teljes mertekben igaza van, en soha eletemben nem voltam az az embertipus, aki olelkezik, puszilgat, megha gyerekekrol van szo akkor sem. Tan azert van ez, mert en sem igy lettem nevelve (de ettol meg nem lettem visszamaradott-en ugy gondolom). Az osszes eddigi csaladomban tartottam egy bizonyos tavolsagot, mind a gyerekekkel mind a felnottekkel, es megis, eddig az osszes gyerek imadott, a masodik csaladom, ahol a 6 eves kislanyra vigyaztam, rendszeresen jarok hozzajuk latogatni es a kislany mindig elmondja, hogy en voltam a legjobb aupair-e, mert a mostani nem jatszik vele, nem erzi, hogy szeretne. Tehat ennyit errol, annak ellenere, hogy ezzel a kislannyal sem voltam puszilgatos-olelgetos megis erezte, hogy szeretem es a mai napig imad, istenit kb (ezt az anyja mondta nekem.) En ugy gondolom, -elvonatkoztatva a jelenlegi hosztcsaladomtol-, hogy a szeretetet nem feltetlenul olelesekkel es puszilgatassal lehet csak kifejezni, ha valakinek ez nem kenyere semmi baj, de ha szeretsz valakit akkor az illeto ezt ugyis erezni fogja. Jo pelda erre az osszes eddigi hosztgyerekem.
Visszakanyarodva a csaladomhoz, az anyuka ennek tobbszor is hangot adott, hogy a gyerekei nagy szeretetkifejezeshez vannak hozzaszokva, es mondta, hogy o nem varja el tolem, hogy olyasmit csinaljak, ami nekem nem megszokott, nem kenyelmes, mert tudja, hogy nem tudok megvaltozni egyik pillanatrol a masikra, de megkert, hogy akkor probaljam megtalani a sajat utamat a gyerekek fele. (Sikerult, erre meg kesobb visszaterek).

Szoval ez a negyedik itt toltott hetem, es ezalatt az ido alatt (de igazabol mar a legelso heten) vilagossa valt szamomra, hogy itt nem lesz maradasom.
Valamivel meg tartozom nektek, kedves Olvasok! Az elmult hetekben rengeteg kommentet kaptam azt illetoen, hogy szerintetek hagyjam itt ezt a csaladot, nem eri meg szenvednem es keressek masik helyet. El kell mondjam, egyetertettem ezekkel a hozzaszolasokkal mindvegig, es mar a legelso hetem vegen elkezdtem "szoni" tervemet, amirol addig nem akartam irni, amig revbe nem viszem. Az a helyzet ugyanis, hogy meg a bekoltozesemkor megbeszeltem a csaladdal, hogy augusztus elejen, amikor ok 3 hetre nyaralni mennek, en megkapom azt a 3 hetet szabadsagnak es erre az idore hazautazom. Mivel nagyon honvagyam van, az elso hetekben ez eltetett.  Tudni kell, hogy ennel a csaladnal 4 het a felmondasi idom, ami azt jelenti, ha bejelentem, hogy itt szeretnem hagyni oket, onnantol kezdve meg 4 hetig dolgozom, hogy nekik is es nekem is legyen idom uj csaladot/aupairt talalni.  Mar az elso itt toltott het vegen tudtam, hogy en itt nem fogok maradni. Azonban ugy terveztem, hogy 3 hetig dolgozom, rendesen, uveges szemmel es derus mosollyal, es a 3. het vegen, vagy a 4. het elejen felmondok. Innentol szamitva meg pontosan 4 hetet toltok a csaladnak es ahogyan eredetileg is terveztem, augusztus masodik heteben hazamegyek, csak immar vegleg elmegyek ettol a csaladtol, nem pedig csak vakaciora. Jogosan merulhet fel a kerdes, hogyha mar az elejen tudtam, hogy fel fogok mondani, akkor miert nem mondtam fel az elso hetem vegen, es akkor mar julius kozepen hazamehettem volna? A valaszom az, hogy bar 90%-ig biztos voltam a tavozasomban, de nem szokasom megfutamodni, arrebb setalni ha valami nem tetszik, akartam egy eselyt adni a csaladnak, mielott meghozom a vegso dontest. Valamint ha ennyi idot kibirtam itt, akkor az a plusz nehany het augusztus elejeig mar meg sem kottyan es mivel en is penzbol elek szamit az a plusz par het fizetes is.

Mult het vegen meghoztam a dontest, hogy felmondok, a bejelentest azonban halogatni kezdtem, mignem hetfo reggel kisse kiborult a bili. Amint emlitettem, a gyerkocok mindig az anyjukat akarjak, aki azonban gyakran tul busy igy ram harul a feladat, hogy vigyazzak rajuk meg akkor is, mikor o itthon van. Igy volt ez hetfo reggel is, aznap reggel amugy is elegge felgma volt velem anyus, am mikor a kislany bogott es nem akart semmi aron tagitani mellole az anyus nagyon bunko hangnemben ram parancsolt, hogy "ne csak allj ott, csinalj is valamit" -meg hasonlokat. Kopni-nyelni nem tudtam, hisz megis mi a fenet gondol, mit tudnek csinalni az o gyerekevel, ha egyszer a gyerek ot akarja, miatta sir? Raadasul csak 3 hete vagyok itt, az anyuka is jol tudja, hogy meg nem fogadtak el a gyerekek, tehat azon kivul, hogy odahivom magamhoz a kislanyt (azt vagy jon, vagy nem-altalaban nem) nem tudok nagyon mit csinalni. A hangem, amiben hozzamszolt pedig minden volt, csak nem elfogadhato, megha cseled lennek, akkor sem lenne az. Mindenestre fogtam a kislanyt, felvettem (kozben folyamatosan rugdosott, egy-ketto a gyomorszajamba ment-nem para) es sirt tovabb. Amint letetettem, visszafutott anyuhoz, szoval sok ertelme volt osszerugdostatnom magam. Ekkor az idegzetem a plafonon volt, es mivel tudtam, hogy aznap nem anyus viszi a gyerekeket oviba, igy keszultem lecsapni ra, amint a tobbiek elmennek itthonrol. Nagyon merges voltam, magamban karomkodtam, duhongtem, egy kamiont szetszedtem volna egyetlen perc alatt asszem. Aztan vegre valahara a gyerekek elindultak oviba, segitenem kellett betenni oket a kocsiba (elvegre mindket szulo ott volt, 2 gyerekre, de nelkulem egy lepest sem tesznek). Aztan az anyuka meg azelott felviharzott az emeletre a szobajaba, mielott en az udvarrol visszaerhettem volna a hazba. Az ajtot is magara csukta, tehat ugy gondoltam akkor majd beszelek vele napkozben, ha lejon. Vegulis jobb is, hogy nem akkor rogton beszeltunk, mert lehet, hogy olyanokat mondtam volna hirtelen felindulasomban, amiket magam is megbanok.

Delben bujt elo a mutter a rejtekebol, es meg mielott en odamentem hozza, hogy beszeljunk, o maga hivott ki a konyhaban egy kis chat-re. Leultetett, azzal kezdte, hogy "eltelt 3 het". Itt mar sejtettem, hogy mi lesz a beszelgetes kimenetele. Azzal folytatta, hogy azt veszi eszre, hogy nem tudom megtalani az utamat a gyerekek bizalma fele. Megintcsak elmondta, amit az elmult hetekben mar sokszor, hogy az o gyerekei sok oleleshez, puszihoz stb, nagy szeretethez vannak szokva, de o ugy latja, hogy nekem ez kenyelmetlen-rogton hozza is tette, tudja, hogy nem tehetek rola, ilyen vagyok es kesz. En bologattam, hisz igaza van ebben. Mondta, hogy az elozo nanny folyton olelgette, felvette oket, es hogy o ezt szeretne tovabbra is a gyerekeinek. Itt en kozbeszoltam, hogy talan valoban nem vagyok erzelmes tipus, de erre az is hatassal van, hogy egyszeruen nem marad rajuk energiam a sok hazimunka mellett. Ha mar belekeztem, folytattam is, es minden gondomat, banatomat kiadtam, szovatettem mindazt, ami az emult hetek soran felgyulemlett. Kozoltem, hogy a hazimunka a sokszorosa annak, amiben megegyeztunk, adhat akarmilyen listat, de ez nem lett kevesebb. Mondtam, hogy ezt nem erzem fair-nek, hogy toppon kell lennem a hazimunkaban is, ugyanakkor a gyerekek fele is mindig 100%-osan kell viszonyulnom, mert a kettore egyutt nincs energiam. valamint szova tettem azt is, ahogy reggel beszelt velem, az reszemrol elfogadhatatlan, ha a gyerekek eddig nem hallgattak ram, akkor ezek utan, hogy igy beegetett, tuti nem fognak. Anyus csak pislogott..Aztan mondta, hogy ugy latja, en mindent megteszek a hazimunkaval kapcsolatban, ami tolem telik, es ha csak a hazimunka lenne a gond, akkor hajlando lenne akar egy kulon takaritot fogadni, viszont neki az a legfobb problemaja, hogy nem vagyok tul kozel a gyerekekhez, es neki ez nagyon fontos lenne. Tehat, tulajdonkeppen o mondta ki, hogy ez igy nekunk nem mukodik, es nagyon sajnalja, de mondjuk bucsut. En rogton ravagtam, hogy ne sajnalja, mert en eppen ugyanezt akartam mondani. Teljesen civilizaltan beszeltunk mindvegig, majd a beszelgetes utan bementem a szobamba es ugy ereztem, akkora ko esett le a szivemrol, mint eddig meg sosem. Azota sokkal felszabadultabb vagyok, szabadnak erzem magam es mindent sokkal konnyebben veszek.

A het folyaman pedig egyre kozelebb kerultem a gyerekekhez is. Nem tudom mi tortent, de kb az egyik naprol a masikra ereztem ugy, hogy hirtelen elfogadtak, megszerettek (hehe, miutan mar megtortent a felmondas.) A kicsi es a nagylany is szivesen jatszanak velem, nem gond, ha itt van a hazban az anyuka, akkor is odajonnek hozzam. Tegnap este a nagyobb megsortodott az anyjara (micsoda meglepo, mert mint emlitettem, nagyon anyas) es hozzam jott oda, hogy elsirja banatat. Aztan vacsinal en etettem, engem olelgetett, azt akarta, hogy en vigyem fel furdetni es hasonlok. Ez meg kell mondjam nagyon jol esik, meg akkor is ha tudom, mar nem leszek itt sokaig. Ma reggel, mikor az anyuka a jatszoszobaban volt a gyerekekkel es en a konyhat takaritottam, hallottam, hogy a kicsi kb 2 percenkent megkerdezte, hogy "where's Dominika?" Tenyleg nem tudom mi tortenhetett, hogy ilyen hirtelen dontottek ugy a gyerekek, hogy szeretnek. Illetve, szerintem csak az van, hogy a 3 hetig tarto turelem es az, hogy nem huztam fel magam, mikor eppen kiabaltak velem vagy elutasitottak meghozta a gyumolcset. Mint mondtam, en azon a velemenyen vagyok, hogy a gyerekek megerzik, hogy ki szereti oket, es meg igy is, hogy en nem vagyok az a szeretetkifejezo tipus, ereztek, hogy megbizhatnak bennem.

A hogyan tovabb-rol  egyenlore csak roviden: augusztus 4-en telik le a felmondasi idom. Augusztus honapra hazamegyek, lesz otthon egy szuper nyaram, Balcsival meg mindennel, aztan szeptember elejen visszajovok, immar egy uj csaladhoz. Nem szeretnek semmit elkiabalni, de maris van ket ajanlatom. Az egyik a regi csaladom, ahol egy evet toltottem, szinten itt laknak ezen a telepulesen, es ahol az imadott Toto kutyam es a 6 eves kislanyom van. Mikor a volt hosztanyam megtudta, hogy ujra "szabad" vagyok  meginvitalt egy beszelgetesre, amire ezen a hetvegen keritunk sort. Valamint van egy masik csalad, akit mar nagyon regota ismerek, es szeptembertol kell nekik aupair, birom oket es ok is engem. Naluk tegnap voltam egy beszelgetesen es 5 perc csevej utan rogton fel is ajanlottak a pozicot. Kertem gondolkodasi idot a hetvegeig, aztan ha beszeltem az elozo csaladommal, dontok.

Igy allok hat, most happy vagyok, mert hamarosan lesz otthon egy honapos szuper nyaram es alighanem szerpembertol megint jo helyre kerulok :)