2014. január 28., kedd

A nagy visszatérés!!! (Nemsokára)

Sziasztok kedves fiúk-lányok, fiatalok és idősebbek, akik esetleg még olvassátok a blogomat, amit szégyen-szemre elhagyagoltam tavaly augusztus óta elég rendesen.
Először is szeretném megköszönni, hogy sokan azóta sem "hagytatok el", a blogom statisztikáiból látom , hogy még annak ellenére is napi 100 körüli a nézőszám, hogy fél éve egy betűt nem vetettem ide. Valamint rendszeresen kapok kommenteket is különbőző bejegyzéseimhez, hogy szeretitek az irományaimat és jó lenne, ha folytatnám. Nagyon köszönöm, aki kitartott és újra fel ébresztette bennem az írás-vágyat :)

Ez a mostani kis bejegyzés csak egy ízelítő lesz, miről is lesz szó a továbbiakban. Az a nagy helyzet, hogy mióta legutóbb írtam (július végén) RENGETEG minden történt, körülbelül megszámolni sem tudom és azt sem tudom, hol kezdjem a beszámolót. Arra jutottam, hogy részletenként fogok megírni mindent, hogy ne egyszerre keljen mindent feldolgoznotok, mert ha mindent egy bejegyzésbe sűrítenék, olyan hosszú lenne, hogy kék halált kapna minden olvasó számítógépe, másrészt pedig ennyi információ mennyiséget nekem is nehéz lenne megírnom és nektek is feldolgoznotok.

Elöljáróban elmondanám, hogy jelenleg Magyaroszágon vagyok, otthon, a szülővárosomban. Múlt szerdán (jan 22) érkeztem haza. Ezelőtt legutoljára tavaly augusztusban voltam itthon, tehát a karácsonyt sem itthon töltöttem, hanem kint Angliában, az akkori hosztcsaládomnál..Na igen, az akkori hosztcsaládom, akiknél 4 hónapot töltöttem és próbáltam minden igyekezetemmel jó aupairük lenni, egyik pillanatról, szó szerint egyik óráról a másikra, december utolsó vasárnapjának estéjén kidobott. Ezt majd megírom részletesen, de elhihetitek, nem volt könnyű, amit akkor átéltem, tényleg, egy órám volt összepakolni az életem összes dolgát, meg sem kérdezték van-e hová mennem, van-e pénzem, stb, csak úgy kitettek..Szerencsére nem történt semmi baj, köszönhető ez egy kedves barátnőmnek, aki nagylelkűen befogadott, és az ő elképesztően aranyos hosztcsaládjának. Ők nem csak hogy befogadtak a házukba, mikor bajban voltam, de mikor a barátnőm hazament januárban 3 hétre vizsgázni, még egy átmeneti nanny állást is felajánlottak, így volt hol laknom, munkám is volt, pénzt kerestem és szerető közegben voltam, kedves szülőkkel és aranyos gyerekekkel...de erről mind beszámolok majd részletesen, hisz az elmúlt hónapokban kb minden nap-vagy hét egy külön kalandnak számított.

Most, hogy a barátnőm visszatért Angliába a vizsgázós hetei után, én hazajöttem, hogy egy kicsit feltöltődjek, egyem a hazai kosztot, találkozzam az itthoni barátaimmal, eljárjak az ismerős helyekre, templomba, és közben itthonról keresek munkát. Természetesen amint lehet, visszamegyek Londonba.
Tehát mint láthatjátok, zajlik az élet, nem unatkoztam, nagyon elfoglalt voltam az elmúlt 4-5 hónapban, ezért volt, hogy nem tudtam írni..konkrétan tudtam volna időt szakítani, csak mikor időm lett volna, akkor energiám nem volt. Viszont volt jó néhány pozitív hozadéka ennek a stresszben sem mentes időszaknak, megismertem rengeteg új embert, köztük  néhány jóbarátra is rátaláltam, akikért kb napi szinten hálát adok az Égnek, mivel volt 2 takarítós munkám, így rengeteg pénzt félre tudtam tenni és olyan szituációkat és élethelyzeteket tudhatok magam mögött, amik után ha fel tudtam állni, akkor kb akármit átvészelek az életben.
De mindent a maga idejében, elkezdem megírni az elejétől, hogy mi történt tavaly nyár óta és a következő napokban jövök az első fejezettel.

Addig is puszi minden hűséges Olvasómnak :)

Kedvenc kisasszonyommal az egyik régi családomból-rendszeresen meglátogatom őket, és még mindig imád <3

Cheers-karácsony előtt







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése