Konfliktus-felhők

Tegnap, azaz csütörtökön törént meg a következő .
A gyerek tegnap 11-kor végzett a suliban s ebben az évben már nem is megy többet, mint ahogy már mulkor említettem idekint rengeteg szünete van a gyerekeknek. Anyuka és apuka is sokat dolgoznak mostanában, dehát ezért vagyok én itt, hogy kisegítsem őket.  Tegnap mikor a gyerek végzett a suliban akkor a szülők hozták haza. Apuka egyből elvonult dolgozni, anyuka meg még nekiállt muffint sütni a gyerekkel, mert még volt egy szabad fél órája, mielőtt dolgozni ment. Mikor végeztek, és mielőtt anyuka elindult volna munkába elkapott egy gyors csevejre, megbeszélendő a következő napok programjait, lévén, hogy egész napokat leszek a gyerekkel.

Első körben arról beszéltünk, hogy másnap, azaz ma mit csináljunk a gyerekkel. Én "előre dolgoztam", utána néztem a helyi mozi ( Streatham, gyalog kb fél óra a gyerekkel, de nincs amúgy messze) programjának, és kiszúrtam egy mesefilmet és ezt fel is vetettem anyukának, hogy mi lenne, ha holnap moziba mennénk? Helyeselt nagyon, és örült neki, hogy még a vetíéseknek is utána jártam.  Anyuka azért a laptopján is elkezdett nézelődni, és előrukkolt azzal, hogy mi lenne, ha nem Streathambe (mostantól S.be) hanem Claphambe (mostantól C.-be) mennénk, mert ott más filmet is adnak. Tudni kell, hogy C. -be csak busszal jutunk el, míg amit én javasoltam S.be gyalog is simán odajutunk (egy kis gyaloglás nem öl meg és legalább friss levegőn vagyunk.)  Amikor anyuka bedobta az ötletet, hogy C.-be menjünk mozini, akkor én erre nem szóltam semmit, kb fél percig hallgattam, gondolkaztam magamban, hogy oké, akkor milyen busz, miért lenne könnyebb C-be menni (szerintem semmivel). Anyukának nagyon nem tetszett az, hogy én nem kitörő éjjenzéssel fogadtam az ötletét, mivel mikor látta, hogy én fél percig nem szólok semmit (pedig tényleg csak gondolkoztam, nem vágtam pofákat meg semmi) felpattant a székéből, összecsukta (vágta) a laptopját és 20 másodperc alatt úgy leteremtett, hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
Azt mondta (kiabálta), hogy ő próbál alternatívákat adni, hogy mit csináljak a gyerekkel a szünet alatt és én le sem szarom, nem is érdekel. (WTF ezt miből következtette ki, hogy fél percig hallgattam???). Meg, hogy neki mennyire baromi nehéz, hogy el kell terveznie a gyerek következő hetét (mintha nem az ő gyereke lenne...) Eztán azt vágta a fejemhez, hogy ő nem érzi úgy, mintha én bármit is akarnék csinálni a gyerekkel, merthogy ő keményen próbál programokat szervezni és én rá sem hederítek (mégegyszer mondom, azért vágta ezeket a fejemhez, mert fél percig hallgattam amikor előhozakodott azzal, hogy C-be menjünk mozizni.)
Erre én annyit tudtam ott lányos zavaromban válaszolni, hogy ha leszarnám az egészet, akkor alapból nem néztem volna utána, hogy mit adnak a moziban.

A gyerek (aki fültanúja volt az egésznek) ekkor kijött a játszószobából és mondta, hogy neki mindegy hova és milyen filmre viszem, csak menjünk moziba (köszi cuki:))) Eztán jött az a rész, ahol azt hittem, hogy ott hullok el mindjárt, ugyanis az anyuka odafordult a gyerekhez és azt mondta neki, hogy : "A Dominika nem akar téged vinni sehová és nem akar veled semmit csinálni."  Ez tényleg olyan szinten kiütötte a biztosítékot, hogy majdnem azt mondtam, hogy oké, akkor én most veszem a kalapom és viszontlátásra.  Fel nem fogom, hogy anyuka hogy gondolta, hogy ilyenek mond a gyereknek!! (Mert mellesleg egy szó sem volt igaz belőle).  Az efféle megjegyzésekkel maximum azt fogja elérni, hogy a gyerek megutál engem (úgy, hogy én nem is tehetek róla) és az nem jó neki sem és az egész családnak sem, mert ha a gyerek nem szereti az aupair-ét akkor az az egész családnak szívás.
Erre, hogy anyuka így lehordott a gyerek előtt én nem szóltam semmit, egyrészt mert a sírás határán voltam, másrészt mert semmi szépet nem tudtam volna (márpedig ha szépet nem tudok, akkor inkább hallgatok). Eztán anyuka továbbra is vagdalkozó hangnemben, félig kiabálva vágta a fejemhez a vádakat, hogy ő mennyire elfoglalt és ennek ellenére próbál szervezkedni (helyes, mégiscsak az ő gyerekéről van szó) és most velem kell vitatkoznia ilyen dolgokról mint pl a mozi.
Erre én rögtön, mostmár egy kicsit indulatosabb hangnemben (mert már tényleg betelt a pohár) visszaszóltam, hogy már ne is haragudjon, de mi az, hogy velem kell veszekednie, amikor egyeltalán nem én kezdtem a vitát. Nem vagyok visszaszólós, a tegnapi "veszekedés" (= muter leteremtett mert én nem veszekedtem) alkalmával én 80%-ban csendben hallgattam, ő volt az, aki nekiállt problémázni, méghozzá olyan ürüggyel, hogy én fél percig hallgattam, ergó nem éjjenzéssel fogadtam a mozis ötletét.  Ez, ami miatt vitázni kellett szerintem egy nagyon apró dolog, és nem fogom fel, hogy emiatt mért kellett veszekednie.

A "beszélgetés" végén már sírtam, a konyhaasztalra, a jegyzetfüzetem fölé görnyedve próbáltam leplezni, valamint a hajamat az arcomba fésültem, hogy ne lássák . (Tuti látták, de pont leszarom.)
Tudom, ebből az jöhet le, hogy túlérzékeny vagyok, vagy hogy nem bírom a kritikát. A kritikát igenis bírom, ha építőjellegű és nem rosszindulatúan vagdalkozó, mint ahogy anyuka tette.  Az indok, ami miatt a sírásig kiborultam a következő: az előző hosztcsaládom nem mindig volt egy álom, és sokszor volt ott is konfliktus, de ott legalább nem ilyen mondva csinált hülyeség miatt csesztek le, nem ilyen apró dolog miatt lett leszedve a fejem, hogy fél percig hallgatok mikor anyuka javasol valamit.  Mert tegnap pontosan ezért lettem elküldve a fenébe, a semmiért kb. Én nem hiszem, hogy ez főben járó bűn, hogy fél percig gondolkodom magamban. -.- Tehát ez az, ami kivágta a biztosítékot, hogy nem tettem semmi rosszat, szó szerint nem csináltam semmit (csendben voltam 30 másodpercig) erre el lettem küldve a halál f**ára (már elnézést). Ha ilyenért leszíd és belemagyarázza, hogy nekem nem tetszik semmi és semmit nem akarok csinálni a gyerekkel, (ami rendesen sokkolt mert én soha ilyet nem mondtam/utaltam) akkor mi lesz ha egyszer netán tényleg hibát vétek valamiben?? Megesz reggelire? Najó, most én magyarázok be dolgokat, nem agyalok inkább ilyesmin, de nekem nagyon rosszul esett az anyuka tegnapi viselkedése.

Aztán tett még egy olyan kijelentést, hogy ő azért akarja, hogy C-be menjünk mozizni, mert ő azt akarja, hogy valami új helyre menjünk, meghogy szerinte én nem is ismerem Clapham-et.  Na az ilyen kijelentésektől tudok végképp a plafonon lenni. Mi az, hogy nem is ismerem Clapham-et?  Ő azt honnan a fenéből tudja, hogy én mit ismerek és mit nem? Ne akarja már helyettem eldönteni, hogy én hol voltam már eddigi itt tartózkodásom során és hol nem! Ezt nem csak az anyukától venném rossz néven, bárki, aki hasonló kijelentést tesz fel tudja pörgetni a vérnyomásom.  És most rátérek a nyilvánvaló kérdésre: tudom, hogy eddig mindig S.-be mentünk mozizni, így ebből a szempontból C. valami újat mutatna, de a Jóisten áldja meg az Eget: minden mozi pontosan ugyanúgy néz ki belülről, akkor nem teljesen mindegy, hogy melyikbe megyünk?? Ez a kérdés csak nekem hangzik logikusnak? Annyi a különbség, hogy S.-be gyalog is eljuthatnánk, míg C.-be buszozni kéne ami ráadásul plusz költség.  Én egészen biztosan nem csinálnék ilyemiből ügyet, az élet annál rövidebb, hogy ilyen dolgok miatt főjön a fejem és borzasztó szívesen megkérdezném az anyukát, hogy neki megérte emiatt engem elküldeni a francba?

A hangnem, ahogy beszélt kb olyan volt, mintha valami értetlen senkiházi lennék. Nem is igazán a mondanivalója volt, ami felhúzott, hanem az , ahogy mondta. Nem azt mondom, hogy én egy szent és sérthetetlen ember vagyok, akivel úgy kell bánni, mint egy hímestojással, egyeltalán nem erről van szó, mint írtam, bírom a kritikát. De én is egy ember vagyok, az a személy, aki a legnagyobb kincsére, a gyerekére vigyáz, akire rábízza az egész házát.  Ha én hosztszülő lennék, akkor egész biztos nem engednék meg magamnak ilyen hangnemet azzal a személlyel szemben, aki a gyerekemre meg az életem munkájára vigyáz. Méhozzá azért nem, mert a legjobbat akarnám a gyerekemnek, és ha azzal a személlyel "baszok ki", aki őérte felel, akkor egyúttal a gyerekemmel is kitolok. Szerintem ugyanis-másfél év aupair tapasztalat beszél belőlem- ez oda-vissza működik. Boldog aupair= boldog gyerek és elégedett hosztszülők.  Persze ha nem tetszene valami és hibázna az aupair akkor diplomatikusan-segítő szándékkal- szóvá tenném, adnék építő kritikákat, de a nagy semmiért biztosan nem szídnám le, elvéve ezzel a kedvét az egésztől.  Oké, oké, tudom jó, hogy később az életben, amikor rendes munkahelyem lesz akkor sem fognak kesztyűs kézzel bánni velem a főnökök, nem élek álomvilágban ezzel kapcsolatban. Ámde az a nagy különség a rendes munka és az aupair munka között, hogy aupairként a főnökömmel élek együtt és nem csak munkaidőben kell elviselnem. A rendes munkából az ember hazamegy és ott hagyja a gondjait meg a főnökét.  Itt viszont itt lakom, és ha az aupair teendőimmel kapcsolatban veszekszünk egyrészt az aupairnek sosem lesz igaza, a család mindig jobban tudja. Én még nem hallottam olyan aupairről, aki konfliktusba került a hosztszülőkkel és azok elismerték volna, ha igaza van! Ez van, ebbe bele kell törődni és körültekintően kell családot választani, hogy az majd a lehető legjobb legyen, (Tudom, hogy ez nehéz.)
Másrészt meg itt együtt kell lakni a főnökkel és jópofizni kell vele 24/7, még akkor is ha a nagy semmi miatt szídnak le.  Ezt nem panasznak szántam, csupán tényközlésnek. Nem kell ezért sajnálni (sem engem, sem semelyik aupair-t) mert mi választottuk ezt az életformát és tudtuk jól, hogy mit vállalunk be.  Meg ami engem illet már teljes mértékben hozzászoktam, az előző családomban is volt konfliktus, és ott is azt csináltam, hogy a kritika építő részét megfogadtam, a nem éppen kedves részét meg elengedtem a fülem mellett. A tegnapi csak azért esett rosszul, mert nagyon nem bírom, ha a semmiért kötnek belém.

A történet vége: szerintem anyuka megbánta egy kicsit, hogy úgy nekem esett, igaz, hogy ezt így szó szerint nem mondta, de voltak rá utaló jelek. Miután vége volt a vitának, ő még felment a szobájába, én közben a gyerekkel voltam, majd visszajött kb 20 perc múlva, a kezembe nyomott 20 fontot, és mondta, hogy menjünk el délután a gyerekkel a Starbucksba (vagy ahová akarunk) kávézni, forrócsokizni, sütizni, meg együnk tortát és a többi. Rendes, sőt ultrakedves hangnemben beszélt ekkor velem, és többször is kihangsúlyozta, hogy én is vegyek, ami jól esik. És azt is többször elmondta, hogy ne aggódjak, mert apuka sietni fog amennyire csak lehet és ha végez a munkával akkor egyből átveszi a gyereket. Néha nem tudom őt hovátenni. Alapjáraton egy nagyon aranyos nő, tudom, hogy az, jó orrom van ehhez, nem is költöztem volna ide hozzájuk, ha ez nem így lenne. 90 %-ban mindig nagyon kedves és könnyedén lehet vele beszélni. A tegnapi bár nem esett jól, de ez volt a legelső eset, hogy összekaptunk, tehát ez még nem a világvége. (Az majd jövőhéten LOL-btw remélem senki nem hiszi el:)) Ne értesetek félre, nem készültem ki anyukától, nincs hullámvölgy meg semmi hasonló (sőt nagyon is jó kedvem van de erről majd később), nem lett belőlük elegem meg semmi. De már nagyon érződik, hogy év vége van nekik is meg nekem is. Alig egy hét múlva ők elutaznak és nekem is lesz egy vakációs hetem, szóval majd mindannyian kipihenjük az év fáradalmait és biztos vagyok benne, hogy nem lesz itt semmi gond, mert nagyon bírom még mindig a családot. Ami tegnap történt-hát sajna ilyen is van, néha szerintem minden hosztcsaládba becsúszik egy-egy hasonló, és ettől eltekintve a munkám még mindig ultrakönnyű és minden más körülmény is pazar. Jófejség volt a hosztanyutól, hogy utána elküldött sütizni, mert a legtöbb hosztcsalád  a veszekedések után szólni sem hajlandó az aupairéhez, ő pedig ahogy észrevettem kb ezzel tanúsított megbánást, ami ari volt tőle.

Végülis C.be fogunk moziba menni, mert ott kora délután is van vetítés, és ha ott végzünk akkor délután 4 körül apus át is veszi a gyereket.
Ennyit tehát az első (és remélhetőleg utlosó konfliktusomról az anyukával, nem problémázok ezen, húzok egy vonalat és tovább lépek, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó típus.


Más téma:
Biztosan emlékeztek még arra, amikor pár hete probléma volt az NI numberemmel, és a facebook-nak valamint Jucu barátnőmnek köszönhetően megismertem Esztert, aki hatalmas segítséget nyújtott úgy, hogy nem is ismert engem. Azóta nem találkoztunk, viszont a kapcsolat fent maradt (telefon, fészbúk) és tegnap este meginvitáltam  őt a magyar palacsintázóba. Eszter més sosem volt ott, és hihetetlenül lelkes volt, hogy van egy ilyen hely Londonban, ahol magyar palacsintát, házipálinkát és hétvégente menüket lehet enni. Este fél 9kor találkoztunk, nagyon megörültünk egymásnak, Eszter nagyon kedves és egy olyan személyiség, aki mindig 1000 fokon pörög, mosolyos, csacsog, tulajdonképpen felvillanyozza az embert a mindig vidám természetével. A palacsintázóba érve is ugyanezt mondta a kiszolgáló lány, hogy már majdnem elaludt, de most, hogy Eszter bejött, egyből felrázódott:)) Házipálinkával indítottunk:) Ezt követte részemről egy fahéjas palacsinta (kedvenc ) majd most skubizzatok :belga csokis-Bailey's-es palacsinta. Komolyan, meglocsolták az alapból isteni belga csokit a kedvenc krémlikőrömmel.:)) Nem tudtam hova legyen a gyönyörtől, azt meg végképp nem, hogy hogyan fog belém férni mert nagyon laktaóak a palacsinták ezen a helyen. Eszter evett először egy lazacos, majd az én javaslatomra egy kinder-tojásos palacsintát. Oda meg vissza volt értük, olyannyira, hogy még a testvérének is csomagoltatott el 2 palit (meg páleszt haha).

 

 

 

 

 

Nagyon-nagyon szupi este volt, köszönöm Eszter ezúton is:)) Az tuti, hogy Eszter nem utoljára volt ott,és hogy nem utoljára voltunk ott együtt mert elkért vagy 100 szórólapot, hogy reklámozni tudja a helyet és egész este arról beszélt, hogy mennyire király, hogy van egy ilyen hely , kb extázisban volt:)) Pont azt beszéltük este (mikor már lecsúszott a pálinka és össze-vissza dumáltunk :)) hogy majdhogynem jó is, hogy az NI numberem ügye úgy alakult, ahogy, mert ha az simán ment volna akkor nem ismerem meg Esztert és Ő sem engem. Még lehet, hogy be is megyek a Job center-be megköszönni, hogy kicsesztek velem LOL.:))

Na befejezem, mert mindjárt ebédet adok a gyereknek majd indulunk is a moziba.:)) Jók legyetek, vagy kaptok anyátoktól!! :D