Ajándékok a hosztcsaládnak-nem csak karácsonyra

Mivel most, hogy közeleg a karácsony  így itt-ott, pl fészbúk aupair csoportokban, fórumokon  és barátoktól egyre gyakrabban hallom/olvasom a kérdést, hogy mivel is lehetne meglepni drága jó(? :D) hosztcsaládjainak. Nekem már volt 3 hosztcsaládom és másfél éve vagyok az UK-ban így átestem már rengeteg szülinapon, és egy karácsonyon is, így rendelkezem némi tapasztatalattal etéren, tehát gondoltam leírom a meglátásaimat, észrevételeimet a témával kapcsolatban.

Előtte egy gyors kitérő a mai napra: már 8 hónapja allergiára emlékeztető tüneteim vannak, 8 hónapja FOLYAMATOSAN el van dugulva az orrom, néha könnyezek és tüsszögök. Kb április-május környékén kezdtek jelentkezni a tünetek. Mivel az egész jelenség megfázásra hasonlít, így az első 2-3 hétben arra gondoltam, hogy csak nátha, ami nehezen múlik el(néha el szokott nálam húzódni.) Azonban mivel már 8 hónap is eltelt így nátha tuti 100%-ban kizárva. Aztán a nyár folyamán arra gondoltam, hogy biztos pollenallergiám van, igaz, hogy Magyarországon sosem volt, de azt gondoltam, itt biztos másfélék a pollenek mint otthon és ezért itt jött ki rajtam. Sajnos én az egészségügyi problémáimat hajlandó vagyok elbagatelizálni (pl 7 évig nem csináltattam új szemüveget) és úgy kezelem magam, hogy minden nap 2-3-szor orrcseppezek (mert ennyiszer kell, hogy kapjak levegőt) . Heti átlag másfél doboz orrcsepp fogy el, ami 8 hónap alatt szép kis mennyiség, én úgy vásárolom az orrcseppeket mint a dohányosok a bagót.:S Gondoltam rá persze egy csomószor, hogy allergia vizsgálatra kéne mennem, de mivel hanyag vagyok így nem mentem, úgy voltam vele, hogy ha pollen miatt van az allergia akkor ősz végén el fog múlni és majd jövő tavasszal elmegyek vizsgálatra, tehát az elmúlt 8 hónapban nem léptem semmit az ügyben. Tudom, hogy az orrcsepp használata nem oldja meg a problémát és csak a tünetet kezeli (ideig-óráig)  és ráadásul jó sok pénzem is rámegy, de ennek ellenére ezidáig nem mentem vizsgálatra, mert azt hittem, hogy a tél beköszöntével a tüneteim is elmúlnak majd. Hát, nem így lett, már hetek óta fagy de a tüneteim ugyanúgy megvannak, szóval itt valami más lesz a ludas és nem a pollenek.

Ma délelőtt tehát szedtem a sátorfámat és ellátogattam a közeli walk in hospitalba. Ide nem csak vészhelyzet esetén mehet az ember, de páciensként is beregisztrálhat, így rögtön megtettem azt is.  Mivel még csak ma regisztráltak be a rendszerükbe, mint új pácienst, így még nem tudtak nekem időpontot adni, (azt mondták egy nap amíg belekrülök a rendszerbe és aztán fel kell hívnom őket, hogy időpontot foglaljak) így a walk in centre-t használtam az allergiám ügyében (walk in -be akármikor akárki bemehet, ingyenes).
Kezdem ott, hogy mikor odalibegtem a walk in-hez ők nem kérdeztek semmit, hogy mi bajom van, mi célból szeretnék doktort látni, csak beírták a nevem  a sorba és mondták, hogy hamarosan szólítanak. Ahhoz képest, hogy ez walk in centre volt nem is voltak olyan sokan, gondoltam de jó, hamar sorra kerülök (max fél órát jósoltam). Mikor már 3/4 óra eltelt akkor már kiolvastam 2 fodrászmagazint, egy alkoholizmusról szóló kiskönyvet és lezavartam 2 menetet Tetris-szel a telómon, és még mindig a váróban pislogtam. Ezzel különösebb gond nem is lett volna, nem vagyok türelmetlen,  de aztán arra lettem figyelmes, hogy olyanokat hívogatnak be, akik jóval utánam jöttek. Segáz, szúszá, gondoltam magamban és számoltam tovább a csepméket. Aztán mikor már több, mint egy órát várakoztam, akkor betelt a pohár, merthát én is dolgoztam még ezután és volt egy-két elintézni való ügyem, így fogtam magam és odamentem a recepcióshoz, felvettem a playpofát és udvariasan szóltam a hölgynek, hogy nézze meg benne vagyok-e a rendszerben, mert már több, mint egy órája itt vagyok. Mondta, hogy igen, már csak egy ember van előttem. Jó tudni, bár még mindig nem tudom mi tartott annyi ideig amikor nem voltam olyan nagyon sokan a váróban.

Eztán eltelt még 10 perc mire behívtak, de legalább végre bent voltam. Viszont nem tartózkodtam a vizsgálóban 2 percnél tovább, mert a dokinéni mondta, hogy ez egy walk in (észrevettem) és itt csak vészhelyzeteket látnak el, amibe az allergia nem tartozik bele. Megértettem, igaza van, nade akkor az a költői kérdésem van, hogy a recepción mért nem kérdezik meg, hogy mi okból vagyok ott?? Mert ha megkérezik, akkor én megmondom, hogy allergia miatt és akkor ők szólnak, hogy ez nem a megfelelő hely és nem tökölök el 75 percet az életemből. No problem. Ha már ott voltam a  hölgy azért ellátott egy-két tanáccsal (amúgy kedves dokinő volt), pl azzal, hogy áljak le a bolti orcseppel. (Igaza van.) Azt mondta, hogy majd kérjek külön időpontot allergiavizgsálatra (amikor különböző allergéneket fecskendeznek a bőrbe, hogy lássák mire hogyan reagál).  Ezen felül felírt még nekem egy kifejezetten allergiára kifejlesztett orcseppet, amiben szteroid van, hogy ezt használjam, majd mehettem is Isten hírével.
Mostmár nagyon izgat, hogy mire lehetek allergiás,mivel ha nem pollen akkor lehet még házipor, állatszőr (de otthon is vannak kutyáim és otthon sosem voltak tüneteim), vagy valami étel.  Pár hét és kiderül.


Kitérő vége, vissza az ajándékokhoz.

Én azt tudom javasolni, hogy drága ajándékokat nem kell adni a hosztcsaládnak. Az a feltételezés, miszerint a családok nem értékelik a 20-30 font alatti értékű ajándékokat szerintem nem feltétlenül igaz (max ha nagyon sznobok.) 3 családom volt eddig, mind a 3 különböző súlycsoport volt, az egyik az egyszerűbb (ám de nagyszerűbb) embereket képvislete, az előző egy picit azért kényesebb és a mostani úgy a kettő között van, tehát elég széleskörű tapasztalatom van. Mikor ajándékokat vettem sosem azt vettem figyelembe, hogy mennyibe kerül, hogy "megüti-e" árban a szintet, hanem igyekeztem minél személyreszólóbbat adni. /Néha  pl egy 2 fontos bögre sokkal személyesebb lehet mint egy 40 fontos óra./

Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy te, mint aupair a család minden tagjának veszel karácsonyra ajándékot (anyuka, apuka, 1 vagy több gyerek) szóval minimum 3 embernek, nekik viszont csak egy személyre kell költeni (és ők nem aupair fizuból élnek), és az a tapasztalatom, hogy a családok (tisztelet a kivételnek) nem nagyon erőltetik meg magukat, ami az aupair ajándékozását illeti. Légyszi ne nézzetek anyagiasnak, számomra SOSEM az számít, hogy az illető mennyit költ rám, hanem attól tudok kibukni amikor az ajándékról "ordít", hogy a vásárlója nem sokat erőlködött, ergó nem személyre szól, sőt tolál az ellentetje.

Tavalyi karácsonyi ajándékaim az akkori hosztcsaládomnak:

A gyereknek: 3 fontért mesekönyvet vettem amihez CD is jár, ugyancsak 3 fontért vettem neki egy díszes bögrét, még 3 fontért egy csupor csokit és egy fontért egy tábla csokit, tehát összesen 10 fontot költöttem rá.

Anyukának: Egy ízlésesen díszített noteszt a WHSimth-ben, le volt árazva így 3 fontba került, azért ezt vettem, mert ő mindig jön-megy, szervezkedik és sokszor azt sem tudta hol áll a feje valamint egy doboz bonbont  2,5 fontért, így összesen 5,5 fontból megúsztam az ajándékát. Mikor megkapta a noteszt mondta, hogy nagyon örül neki mert a színe megy a táskája színéhez és amúgy sem volt notesze. Egyből be is fogta és azóta is használja, mikor a hétvégén náluk voltam láttam is, hogy ott figyelt a konyhaasztalon.

Apukának: egy üveg likőrt vettem a Teszkóban (nem teszkó márkás) (ha jól emélkszem 9 font) mert tudtam, hogy szereti a krémes italokat.

Csomagolópapírra egy fontot költöttem.

A kutyának is vettem ajándékot, mivel imádom, neki egy fontért vettem egy csomag juatlomfalatot.:)) (Ez persze nem kötelező.)

Összesen tehát 26,5 fontba került tavaly a családom karácsonyi ajándéka, ami szerintem abszolút bevállalható összeg, és mindenki nagyon örülült az ajándékoknak, az ital csakhamar elfogyott (ok, besegítettem ha már megkínáltak), a csoki szintén, anyuka még mindig használja a noteszt és a kislány nem egyszer kérte, hogy a tőlem kapott mesekönyvből olvassak neki, reggelente pedig mindig abból a bögréből iszik, amit én ajándékoztam neki.

Én pedig a családtól kaptam egy pizsamát (nem akarok bunker lenni de sztem ez a legszemélytelenebb ajándék), rajta volt a címke, 15 font, valamint 2 körömlakkot, tehát összesen kb 20 fontjukba kerülhettem karácsonykor. A pizsamát végülis a mai napig használom, tehát nem volt haszontalan, de tény, ha kaptam volna helyette 15 fontot akkor másra költöttem volna. (Bár én mindig is személytelennek tartottam a pénzt.) A körömlakkok aranyosak, ezt eltalálták mert imádom pingálni a körmeimet. Örültem az ajándékoknak, mert én alapból mindig nagyra értékelem, ha gondolnak rám, számomra nem az ajándék maga a lényeg, hanem a szándék, és teljesen mindegy, hogy az a valami egy kézzel készített képeslap (az efféléknek szoktam a legjobban örülni, mert ebbe a készítők a szívüket-lelküket beleadják:) vagy pedig pizsama, vagy akármi más.

A volt hosztcsaládom szülinapi ajándékairól is szót kell ejtsek, mert ez is biztos sokak fejében kérdőjel, bevallom mikor még kezdő aupair voltam, akkor én totálisan sután álltam az ajándékozáshoz, mert nem akartam egy kártyával sem elintézni, ámde a túlzott személyeskedést is kerülni akartam, a vagyonokat költésről pedig nem is beszélve.  Még a legelső hosztcsaládomnál, akiknél mindössze 3 hónapot laktam "megéltem" a hosztapám szülinapját. Akkor még mindössze egy hónapja voltam náluk, apuka rengeteget dolgozott és alig láttam, nem ismertem igazán a személyiségét és halvány elképzelésem sem volt, hogy minek örülne. Aztán arra jutottam, hogy készítek neki egy személyreszóló képeslapot kézzel, a képeslap témája pedig a mountain bike-ozás volt (mivel nagy biciklis a hapsi), szépen megrajzoltam, kiszíneztem mint a gyerekek és írtam bele egy kedves üzenetet, ezen felül vettem neki egy doboz bonbont, amilyet szeret. A bonbon tudom, hogy első hallásra szeélytelennek hanzik, de ha belegondolunk ezzel szinte sosem lőhetünk mellé, mivel a csokit mindenki szereti, tehát ha kitudakolod, hogy a hosztod melyik fajtát preferálja, akkor a bonbon szupi ajándék (én pl imádok csokit kapni.:) Az eslő családomnál többb szülinapot nem "éltem meg", ám mikor nekem volt a szülinapom akkor már nem laktam náluk, de kaptam tőlük egy szép képeslapot, ami nagyon jól esett.

A legutóbbi családomnál egy évet töltöttem, így íme a lista:

Kislány: hercegnős puzzle (imádja), celebrations(kis csomag) rafaello (kis csomag), kutyás matricásalbum, ebbe matricák, valamint egy afféle kézügyességet fejlesztő kis fényképkeret, amire neki kell ráillesztenie a különböző dekorációkat. Nem emlékszem már, hogy mennyibe kerültek, de arra igen, hogy összesen nem költöttem többet 10 fontnál. A kiscsaj mindegy egyes darabnak örült, mint majom a farkának.

Anyuka: neki egy  vicces képeslapot vettem, amire valami hasonló szöveg van írva: " Ez a lap nem tartalmaz durva kifejezéseket a korodról, bunkó megjegyzéseket a ráncaidról, nem tesz említést a rengeteg ősz hajszáladról csak egy apró emlékeztető arra, hogy ezen a napon születtél sok sok sok sok sok sok (kb 20-szor) évvel ezelőtt." Mindenképpen valami vicceset akartam egyrészt azért mert én már csak ilyen komolytalan vagyok, másrészt meg annyira nem voltam vele jóban, hogy ömlengős-csöpögős képeslapot adjak.  Az anyuka abszolút poénra vette, nem sértődött meg, azóta is megvan a lap. (A nagymama viccesen megjegyezte, hogy milyen kis pofátlan vagyok-no hard feelings, igaza van :)) Ezen felül vettem még neki egy doboz csokit (kedvenc), lehet unalmas vagyok, de ezzel tényleg nem lehet mellélőni.

Apuka: neki szintén vicces lapot adtam, egy boroshordó volt rajta illusztrálva a következő szöveggel: "Bizonyos dolgoknak hosszú évek kellenek, hogy jó legyen,tehát te már közel vagy a tökéletességhez." Ezen kívül őt megvicceltem, mivel a szülinapja előtt egy héttel sikerült összevesznünk mégpedig a qrva kukák kapcsán. Apusnak az volt a baja, hogy mikor én kiürítem az újrahasznosító kukát, akkor nem válogatom szét a papírt és a műanyagot. Mondtam neki, hogy én alapjáraton külön gyűjtöm a papírt és a műanyagot, ő az, aki ugyanabba a szemetesbe gyűjti a kettőt, és megbocsásson de én nem fogok könyékig belenyúlni a szemetesébe, hogy szétválogassam a dolgokat, mert nem én vagyok, aki egybe dobja a kettőt. Azt mondta, hogy ő azért dobálja őket egybe, mert a papírnak nincs külön kuka. Mondom tudom, hogy nincs, de akkor csinálja azt amit én, tegye a papírokat a szekrényre, és én minden nap boldogan kicammogok vele a kukához. De ő ragaszkodott az ő módszeréhez, én ragaszkodtam az enyémhez. Tehát azt találtam ki, hogy poénból fogtam egy PRIMARKOS papírzacskót, egy kalapácsot meg egy szöget és becsomagoltam csomagolópapírba. Most biztos néztek, hogy WTF! :D Mikor odaadtam apusnak az ajándékot alig vártam, hogy kibontsa.:)) Kinyitotta, nézett egy nagyot majd rámnézett és elmagyaráztam neki, hogy a PRIMARKOS papírzacsó lesz a papírgyűjtő kukánk mostantól, a kalapács pedig azért kell, hogy a konyhafalba be tudja ütni a szöget amit mellékeltem. És mivel a zacskó is papírból van, így mikor megtelik csak leakasztjuk a szögről és kivágjuk a kinti kukába.:)))) Szakadt a fater a röhögéstől, nem vette sértésnek meg semmi, persze mondtam neki, hogy ez nem az igazi ajándék, majd kapott tőlem egy doboz kekszet.  Ezután amúgy a fater is külön gyűjtötte a papírokat (de nem a primarkos zacskóban  haha) szóval az ügy megoldódott.

Én tőlük szülinapomra egy tusfürdő csomagot kaptam (végülis fürdeni mindig kell), egy lapot meg egy doboz csokit.

A jelenlegi hosztcsaládomban még senkinek nem volt szülinapja, így én még nem ajándékoztam. Az én szülinapom nemrég volt, kaptam tőlük egy lapot meg 20 fontot, anyuka azzal adta oda, hogy gondolja szívesebben megyek drinkelni ebből a pénzből a barátaimmal, minthogy ők vegyenek nekem valami hasztalant, és jó is volt ez így, jól jött a pénz (mikor nem ?:)


Karácsonyi ajándékok a jelenlegi családomnak:

A kisfiúnak vettem egy kis plüss tigrist, egy Toy Story-s táblát, amire filctollal írni lehet és nyomtalanul le is lehet törölni, (oda meg vissza van a Toy Story-ért), valamit minádja a Malesers- csokit, a smarties-t és a cadburry-s cuccokat, így ezeket a csokikat vettem meg neki, összesen 5 font volt.

Még jön hozzá egy nagy tubus Smarties

 

Az apuka rengeteget utazik, a fél életét repülőn tölti, amiről tudjuk, hogy mennyire unalmas (főleg mikor pl Japánba megy-12 óra a gépen), így nem volt kérdés, hogy könyvet vegyek neki, amit olvasgathat, hogy ne unatkozzon.:) Kritérium volt, hogy ne legyen túl nagy, hogy könnyen beférjen a kézipoggyászába és a súlyhatárba is. Először valami vicckönyvet gondoltam neki, (humor herold az öreg), de csak gagyi féléket láttam. Aztán ma a WHSminth-ben cirkálva megpillantottam (a humor részlegen) egy könyvet: "A legmulatságosabb történetek a foci történetében"-ebben humoros, már-már hihetetlen, ámde megtörtént focis sztorik vannak felsorakoztatva. Apuka imádja a focit, tehát amint legláttam ezt a könyvet egyből tudtam, hogy ez az igazi...:) 8 font volt btw.

Anyukának pedig személyre szabott naptárat fogok adni. Ugyancsak a WHSmith-ben találtam egy naptárat (A5-ös méretű) meg vannak szerkesztve a hónapok napjai, ámde képek nincsenek benne, hanem nagyon okosan megoldott, az előhívott képeket bele lehet csúsztani az oladalakba. 6 font volt a naptár, képeket majd hívok elő a gyerekről, a kutyáról, és róluk, majd odaillesztem őket a hónapokhoz. A képek előhívása kb 3 font lesz.

Ezen felül anyuka meg apuka közösen kap még tőlem egy doboz Celebrations csokit.

Szeretik a szülők a bort is, minden este iszunk, de nekik eléggé kiforrott az ízlésük e téren, megvannak a márkák, hogy miylet szeretnek, és én meg úgy vagyok vele, hogy nem égetném magam a 10 fontos borral. (Biztos vagyok benne, hogy örülnének neki de értitek az elvet.)

Tehát zárásként a témához: szerintem a hosztcsalád ajándékozásakor (mint ahogy másoknál is) sokkal fontosabb az, hogy az ajándék személyre szóló legyen és ne az ár legyen az, amit először megnéztek. Mindenki (még az is aki talán kívülről sznobnak látszik) annak örül a legjobban, ami szívből jön és amiről virít, hogy egy ő kicsit is fontos számodra, legyen ez egy kézzel készített portré, bögre, fényképkeret vagy hasonló, lényeg, hogy ne egy légből kapott "nah gyorsan megveszek  valamit és le is van tudva" ajándék legyen. Ha nincs ötletetek nyugodtan kérdezzétek meg a család többi tagját, biztos fognak tudni segíteni és jó néven veszik az érdeklődést.
A legjobb és legötletesebb valamint legkedvesebb ajándékok a kézzel készített ajándékok pl gyetya (bár idekint nem jellemzőek a porfogók- de ha valaki szereti akkor mért ne) vagy fa képkeret amit lehet batikolni, festeni, belevésni, stb, ha jól rajzolsz akkor portré, ha ügyes vagy akkor bögre, agyagból készült csecsebecsék és a lehetőségek tárháza végtelen. Persze nem mindenki van megáldva kitűnő kézügyességgel, jómagam pl kétbalkezes vagyok és technikából mindig a 4-esért feleltetett a tanár (mert a gyakorlatban olyan béna voltam, hogy elméletben kellett felelnem, hogy nehogymár a technika legyen 3-as a bizonytíványomban:)) . Aki nem annyira ügyes, annak ajánlom a naptárat, amit én vettem a hosztanyunak, mert ebbe csak bele kell csúsztatni a fényképeket, tehát nem lehet elrontani, de mégiscsak benne van a kezem munkája is és személyes.

Ezzel kívánok mindenkinek kellemes és hangulatos karácsonyi készülődést.:)