Szerencseáradat adrenalin-túltengés

Hétfő van és december immár. Ma reggel, mikor a kölyökkel reggeliztünk a konyhában ránéztem a naptárra és láttam, hogy mindössze 2 hete van a suliból a téli szünetig. A gyerekek itt Angliában borzasztó sok szünetet kapnak, főleg azok a szerencsés porontyok, akik magániskolába járhatnak. Még az előző hosztanyám monda, aki szintén magániskolába járatta a kislányt, hogy tulajdonképpen a magániskolákban a kevesebb tanításért fizetnek több pénzt. Mennyire igaz! És mégvalami, ami nekem is és a hosztanyámnak is igencsak szúrja a szemét: a kisfiú magánsulijában minden nap 3kor van vége a tanításnak, de mostanáig volt még plusz egy óra iskola utáni foglalkozás, tehát csak 4kor kellett felvennem a gyereket. Most viszont, ismeretlen okból beközölte az iskola, hogy az újévig nem lesz suli utáni foglalkozás, 3-kor kell menni a gyerekekért. Számomra érthetetlen, mármint ne nézzetek lustának, nem az a problémám, hogy így 5 órával több munkám van a héten (mivel így is 25 óra alatt vannak a heti munkaóráim), bár persze kétség sem fér hozzá, hogy nagyon kényelmes volt minden nap csak 4 órakor a gyerekért menni, hanem azt nem tartom túl jó ötletnek, hogy egy neves iskola ilyen húzásokkal rukkoljon elő. Nem minden családnak van aupaire, aki  a gyerekért tud menni, és a dolgozó szülőknek az az egy óra is sokat számít, így ahogy hallottam a dolog visszhangját,  nem egy családnak okoztak ezzel fejfájást. No mindegy is, "its not my bussiness"-nem az én dolgom, én felveszem az enyémet, amikor kell és kész. Igazából nem is tudom, hogy jutottam most ide, totál nem erről akartam írni, csak eszembe jutott.

Az elmúlt napokról egy pár sort firkantok.

Már hónapok óta  érlelődött bennem, hogy kellene nekem új szemüveg. Szemüveges vagyok, de csak tv és számítógép előtt, valamint olvasásra használom. A mostani szemüvegem nagyon-nagyon régi, 7 éves, még 9-es gimnazista voltam, amikor csináltattam. A jobb szemmel nincs is különösebb baj, az mindössze 1 dioptriás, de a bal nagyon rossz, amikor 7 éve voltam szemvizsgálaton és csináltattam a szemüveget, akkor mínusz 3-as volt. Mivel a jobb szememnek viszonylag semmi baja, így ha csak jövök-megyek, akkor a jobb szemem kompenzálja a balt, és nem okoz gondot a látás a mindennapi tevékenységekben, de ha tv-zek vagy laptozok, illetve olvasok akkor viszont nagyon zavaró, ha nincs rajtam a szemüvegem akkor a szemem 5 perc után jojózni kezd és megfájdul a fejem.
Egy pár hónapja vettem észre, hogy már a szemüvegemmel is kicsit homájosan látok és hunyorgok a bal szememmel. Arról nem is beszélve, hogy a mostani okullárém már nagyon karcos, alig látok ki rajta.:D Nézelődtem a neten az opciók után, mit merre és mennyiért, és találtam egy (viszonylag) olcsó, de jó optikust. Idekint baromi sok pénzt elkérnek szemvizsgálatért és szemüvegkeretért (csakúgy,mint az egészségügy minden területén), egy angol drogériahálózat pedig egyenesen csilliárdokért kínálja szolgáltatásait.
Csütörtökön gondoltam egyet, és felhívtam a közeli optikust és kértem időpontot szemvizsgálatra. Másnap, pénteken már mehettem is. Maga a vizsgálat alig volt 10 perc, a bal szemem romlott mínusz 3-ról mínusz 3, 75-re, bár rosszabbra számítottam, szóval majdhogynem kellemesen csalódtam. Mikor végeztünk az optikus átadott engem egy asszisztensének, aki segített keretet választani. Mivel ugye én nem állandóan használom a szemüvegem, hanem csak mikor netezek/olvasok, így eleinte úgy voltam vele, hogy ilyesmikre mint pl vékonyított lencse meg extra tiszta lencse nem fogok költeni, de az optikus mondta, hogy van egy speciális ajánlatuk, mégpedig ha a keretet a 70 fontos vagy annál drágább árkategóriából választom, akkor ezek ingyen járnak (mert egyébként plusz 35 fontba kerülnének). Gondoltam, hogy oké, végülis most minimum 2 évig le lesz a gondom a szemüvegről, akkor inkább választok drágábbat, de az legyen "felszerelve" minden extrával, legyen ultravékony meg extratiszta, karcálló stb. Kb fél órán keresztül próbálgattam a különböző kereteket, a legolcsóbbtól a legdrágábbig mindenféléből, majd letettem voksomat egy nagyon trendi sötétlila színű keret mellett, amire a velem lévő asszisztens is nagyon helyeselt. Eztán leültünk a fizetést elintézni. Mivel ugye volt ez az ajánlat, hogy 70 font felett az extra dolgok ingyen járnak így én már magamban kiszámoltam, hogy a szemvizsgálattal együtt mennyit fogok fizetni (90 font). Ám mikor a hölgy benyögte, hogy mennyit kell fizetnem, kicsit meglepődtem, ugyis az ő kompjúterén 124 font jött ki végösszegnek. Azért engem sem ejtettek a fejem búbjára, egyből felhívtam a figyelmét az ajánlatra, de ő egy picit értetlenkedett, odahívta egy kollégáját, majd mégegyet, és 3-an megállapodtak, hogy igen, tényleg kevesebbet kell fizetnem. (Amúgy egy rendes nő volt, végigvárta, amíg fél órát szerencsétlenkedek a választással, lehet, hogy csak nem tudott az ajánlatról, nekem még kedzőnek tűnt.) Kifizettem immáron a 90 fontra csökkentett összeget és mondták, hogy következő kedden (azaz holnap ) mehetek érte.Kapok mellé tokot meg tisztítókészletet is.  Boldogság, mert a régin már tényleg alig látok ki.

Más meglepetések is értek pénteken, mondhani végre rám mosolygott a szerencse, ugyanis találtam pluszmunkákat, nem is  egyet, hanem kettőt.:)) Már pár hete írtam, hogy feladtam 8 hirdetést a gumtree-n munkákra vadászva, ám ezekre a nudista hapsin kívül, akit itt is "bemutattam" nem érkezett válasz. Azonban pénteken reggel, mielőtt a szemvizsgálatra mentem 2 email is várt, mindkettő válasz volt a hirdetésemre.  Az egyik egy tőlem fél órára élő fiatal házaspár, akik heti egyszer hívnának takarítani, és ha a babájuk megszületik, akkor jövő évtől bébiszittelni is, a másik szintén takarítás az is nem messze. Juhééééé:)) Végre, komolyan mondom, már kezdtem azt hinni, hogy teljesen felesleges a gumtree-re posztolgatni, mert normális válaszok úgysem érkeznek, és most kapásból kettő is jött. :)

Péntek este a helyi aupair barátnőimmel mentünk egy itókázó körútra a közeli pubokba. A kis csapat elég nemzetközi volt, egy német, két svéd és jómagam. Az egyik svédet (Maja) leszámítva senkit nem ismertem. A német csaj 19 éves, mindössze csak 3 hónapra jött Angliába és 3 hét múlva költözik is vissza Németországba. Egész idő alatt a telefonjával volt elfoglalva, a facebook-on keresztül ápolta az otthon hagyott barátnője lelkét, indőnként "what"-ot kérdezve azért bele-belefolyt a beszélgetésbe. A svéd lány már másfél éve él ugyanannál a családnál, májusig marad még és imád itt lenni. Mondta, hogy ő Londont még nem igen hagyta el, ami nekem azért furcsa, mert én is már másfél éve rontom itt a levegőt, de imádok utazni, ha rajtam múlva egyfolytában úton lennék és elképzelhetetlennek tartom, hogy ne járjam be a lakhelyem minimum 100 kilóméteres körzetét új helyek, tapasztalatok és ételek után kutatva, dehát minden ember más, ízlések és pofonok, ami nekem fun meg exciting, az másnak nem feltétlenül az. De nagyon aranyosak mindketten és örülök, hogy megismertem őket, szuper estét töltöttünk együtt, le is csúszott néhány cider (a svéd lányok tiszteletére svéd márkát ittam) így a hangulat is adott, hogy jó volt.:)

Kb hajnal 2-kor kerültem ágyba, ám másnap 8kor már kelhettem is, mert interjúm volt az egyik családdal, akik takarítani hívtak. Hihetetlenül hideg volt itt, és azóta is, fagyott rendesen és minden deres volt, ám ennek ellénre is vidáman hagytam el 9kor a házat, mert örültem, mint majom a farkának, hogy végre lesz pluszmunkám. (Mikor anyuka meglátta, hogy fél 9kor én már  a konyhában reggelizek, akkor meg is jegyezte, hogy ennél korábban még sosem látott engem ébren hétvégén.)
Az interjúmról késtem 10 percet, mivel még sosem voltam azon a környéken , de annyi baj legyen. A házaspár nagyon kedvesen fogadott, körbevezettek a házon, elmondtak mindent, hogy mit várnak, majd kértek, hogy nevezzem meg az árát, mennyiért takarítanék. 10 fontot kértem egy óráért, ahogy hallottam, aupairek ennyit szoktak itt Londonban.  Pénteken lesz az első alkalom, 3 óra takarításban állapodtunk meg eddig, azóta sms-ezett a nő, hogy vállalok-e vasalást. Hülye lettem volna nemet mondani, így egyész jó kis summát fogok megkeresni. A hölgy december végére várja a babáját, és mondta, hogy majd jövő februártól bébiszittelésre is szüksége lesz, tehát baromi szerencsés vagyok velük, hogy ennyi mindent csinálhatok, mert annál több pénz áll majd a házhoz.:))

Szombaton rohangáltam még ide-oda egész délelőtt és fél délután, mint a mérgezett egér, volt egypár elintézni való ügyem. Ebédeltem a Subwayben, majd vásárolgattam egy kicsit, de mivel nem aludtam valami sokat, így másra sem vágytam, csakhogy végre hazamenjek és bedőljek az ágyamba egy pár órára. 3 körül keveredtem haza, de az alvásra nem került sor, mert beszippantott a net, majd délután 5kor az anyuka hívott karácsonyfát díszíteni. Itt Angliában nem december 24-én van karácsonyfa-állítás, hanem már december elején sort kerítenek erre, és a fa egészen újév utánig a nappalikban (nálunk az étkezőben) díszeleg. Egy nagy fát sikerült anyukának választania, bár ő plafonig érőt akart, de szerintem így is elég méretes. Kb egy órán keresztül díszítettünk, anyuka ebben a tekintetben nagyon pontos, mint mondta, nem tudja elviselni, ha a díszek nem 100%-ig méretarányosan, és összehangoltan vannak felhelyezve, de mondta, hogy bízik az ízlésemben, és szabad kezet adott. A gyerekre viszont percenként szólt rá/igazgatta a díszeit, mert tudniiilik a fának tökéletesnek kell lennie. Szerintem jó munkát végeztünk, nagyon szép lett, a színei (arany, ezüst, fekete) elegáns külsőt kölcsönöz  a karifának, jó ránézni. Bár ezt egy picit furcsának tartom, hogy ilyen korán felállítják itt a fát, lehet, hogy karácsonyig meg is fogom unni a látványát, de végülis nem azért jöttem Angliába, hogy ugyanazokat a dolgokat keressem /tapasztaljam meg, mint otthon, végre igazi angol karácsonyban lesz részem, egy szerető, kedves angol családban. (Tavaly is itt voltam karácsonykor, nem mentem haza, de az akkori családom nem igazán törődött velem.) Már elkezdtem ajándékokat venni, és a szobámban is felállítottam a saját kis műfenyőmet, ami már tavaly is megvolt. Idén vettem hozzá még néhány díszt, igazán hangulatos, imádom.

Karácsonyi sarkom

Karácsonyfa az étkezőben

Szombat este nem voltam sehol, de megmondom őszintén nagyon jól esett csinálni a semmit és csak nézni az X-Fatort, különösen, hogy egész nap futkoztam jobbra-balra.

Vasárnap pedig a 2 héttel ezelőtti magyar bandával, akikkel palacsintázni voltunk, Lucával, Jucussal, Zsófival, Ákossal valamint egy számomra új lánnyal Vivivel elmentünk a Winter Wonderlandra. Délután 1 körül indultam el itthonról, mielőtt vonatra szálltam megebédeltem a Subwayben. Imádom az ottani kaját, nagyon rákaptam az utóbbi időben. Kettőkor találkoztunk a többiekkel a Winter Wonderland előtt, mivel nagyon szép idő volt így rengetegen voltak, iszonyatos nagy volt a tömeg és csak lépésben tudtunk haladni, de a karácsonyi vásár és a vidámpark mindenkit lenyűgözött. Már attól a pillanattól kezdve, ahogy beléptünka W.W.-ra elkezdtem fűzni a többieket, hogy próbáljanak ki velem valami attrakciót, de a Zsófit leszámítva senki nem nagyon akaródzott felülni azokra az őrültségekre. De sebaj, miután körbejártuk a vásárt kipécéztük magunknak Zsófival a Power Towert. Már a múltkori bejegyzésben is írtam róla, tavaly 2x ültem fel rá, 13 emelet magas, szabadeséstorony.

Luca, Vivi, Jucus, én és Zsófi

Zsófival

Megvettük a jegyeket majd sorbaálltunk, Lucusunk pedig serényen fotózott minket a pillanattól kezdve, ahogy beszálltunk végig, így sikerült lekapnia minden fontos mozzanatot, például azt, amikor bekapcsolták a biztonsági öveinket, és ezerrel mozgattuk őket, próbálgattuk, kinyílik-e, mert ha esetleg igen, akkor én még ott és akkor közöltem volna, hogy oké, én itt kiszállok:)). Lehet, hogy öregszem, de tavaly még nem tűnt ennyire félelmetesnek ez a ride. Az benne a legdurvább, hogy mikor először megy fel 13 emelet magasba, odafent várunk vagy 3-4 percig amíg teljesen hiretelen 1000-rel megindul alattunk a szerkezet. Az első zuhanás után egyből megint felemelkedik, nagyon gyorsan emelkedik felfelé, majd félúton hirtelen befékel, majd megint elindul felfelé, és éppencsak hogy felér, és már zuhanunk is, és ezt még eljátsza 3-4-szer, és minden alkalommal gyorsabban zuhanunk. Leírni nem lehet, hogy mit érzetem, mikor zuhantam, körülbelül olyan volt, mintha a gyomrom és a szívem összegabajodott volna és a torkomban lett volna. Nagyon magas az a 13 emelet, magasabb, mint amilyennek lentről látszik, de a panoráma nagyon szép. Én mivel már tavaly ültem rajta, így tudtam milyen a kilátás, látni onnan többek közt a London Eye-t, de ezúttal mikor odafent voltunk nem nagyon foglalkoztam a panorámával, mert már tudtam mi vár ránk.:)) Mikor fent voltunk és vártunk arra, hogy zuhanjunk, a Zsófi megkérdezte merre van a London Eye, és erre én csak annyit tudtam kinyögni kétségbeesett hangon,hogy : "Leszarom." Erre mindketten röhögésben törtünk ki ott 13 emelet magasban, én tul.képpen egyszerre röhögtem és voltam baromira betojva. Maga a zuhanás amúgy nem vészes, ebben a ride-ban az a félelmetes, amikor ott várunk fent a 13. emeleten és nem tudjuk, hogy pontosan mikor fogunk megindulni. Aboszolút élveztem az egészet, Zsófi szintén, dőltünk a röhögéstől, mikor leszálltunk és boldogan mentünk vissza a többiekhez, akik hivatalosan is komplett idiótának nyilvánítottak minket.:))  Ez egy olyan élmény, amit szerintem mindenkinek minimum egyszer át kell élnie, megfizethetetlen és elmondhatatlanul adrenalindús.

Mi a f*sznak megyek fel??:)

Hátha kinyílik..:)

 

Nincs visszaút

Mikor végeztünk, az Ákos egy francia haverjával Rémivel kiegészülve átmentünk a magyar palacsintázóba, amit már a törzshelyünkké nyilvánítottunk. A Luca és Jucus , valamint a fiúk pacalpörköltet ettek, én és a többi lány pedig palacsintát. Volt ott mindenféle ízesítésű, az enyém a jól bevált fahéjas, Zsófié cheseecake-es, Vivi pedig nutellásat falt, majd a Luca rendelt magának egy Kidner tojásos ízesítésűt, de mivel nem bírta megenni, így Zsófi és én pusztítottuk el. Mindegyik elképesztően finom volt, valamint szuper a társaság, így megint egy isteni napot/estét töltöttünk együtt, ezúton is köszönöm mindegyikőtöknek a remek élményeket, és Lucusnak pedig a gumicukrot, amit tőle kaptunk mindannyian. :) Kb 6-kor Luca és Jucus elindultak haza (végkimerülés és bébiszitt okokból), mi még maradtunk egy órát, lecsúszott még egy kis üdítő meg palacsinta, beszélgettünk, hülyültünk, majd 7 után mindenki hazaindult. Imádtam az egész napot úgy,ahogy volt.

Fent balról: Luca, Jucus, Ákos, Rémi, Zsófi, Vivi és én
 

A Winter Wonderlanddal természetesen még nem végeztem, a csajokkal is beszéltük, hogy még visszamegyünk, mert Zsófival még mindenképp ki akarunk próbálni pár hintát, valamint a helyi svéd barátnőmmel Majával is el fogunk menni, mert bár ő nem szereti az ilyen őrült ride-okat, de annyit beszéltem neki a Power Tower-ről, hogy azt mondta, annélkül nem zárhat be a W. W., hogy ő ki ne próbálná a szabadesés-tornyot.
Legyen is ez a végszó mára, szép hetet mindenkinek.:)