Otthon

Tegnap este érkeztem. Olyan ügyes kapitányunk volt (és magyar), hogy negyed órával a megadott idő előtt landoltunk.
Nade vissza a  tegnapi nap elejéhez. Reggel korán keltem, bár a gépem csak 14: 25kor indult,de még bőröndjeimet csekkoltam, készülődtem stb. Aztán fél 12kor felszálltam a vonatra, majd 3megálló után a buszra, ami egyenesen Luton Airportig ment. A reptérten mikor belepróbáltam a wizzair-es mérőállvány szerűségbe a kézipoggyászom, rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, ugyanis akárhogy gyömöszöltem, nem ment bele. De szerencsére akkor még nem adtam fel a nagy poggyászt, így néhány ajándékot meg a hajvasalómat gyorsan átraktam a nagyba, és így már belefért (habár ekkor már csak egy laptop, egy nagyon pici táska meg egy mappa volt a kéziben.). Aztán bag drop-off, és robogtam a Burger King felé, mert nagyon éhes voltam. Kaja után irány a biztonsági ellenőrzés, ahol akkora sorok voltak, hogy éppencsak odaértem a beszállókapuhoz. A gép csak félig volt tele, így sikerült ablak melleti helyet kifognom, ahonnan király videót és képeket lőttem a felszállásról. LOL, mint a hülyegyerekek, úgy tapadtam oda az ablakhoz felszálláskor. A tenger felett nagyon tiszta volt az ég, még hajókat is láttam, persze csak nagyon piciben. Aztán a kapitányunk félúton bemondta, hol vagyunk, milyen magasan stb. Ezután én aludtam egy jó fél-3/4 órát. Arra keltem fel, hogy egy kicsit rázkódik a gép,(de csak egy minimálisat, de mivel a falnak dőltem, így éreztem, hogy a fejem ütődik neki a falnak, jó kis ébresztő:D), és bemondták, hogy turbulencia van, de mindenki nyugodjon meg, ez normális stb. Aztán nemsokkal később bemondták, hogy megkezdtük a süllyedést Budapest felé, és készüljünk turbulenciára, a rossz időjárási viszonyok miatt. Volt is, de megint csak minimális, tehát semmi katasztrófaérzet. Felszálláskor és leszálláskor is rágóztam, felszálláskor nem is volt semmi, de leszálláskor úgy bedugult a fülem, mint még soha. És nem csak bedugult, hanem fájt is a bal fülem de nagyon. De csak egy 10-15 percig, és amikor már nagyon alacsonyan voltunk, fokozatosan elmúlt, mire földet értünk, már nem éreztem semmit.  Ahhoz képest, hogy rossz idő volt, elég sokat láttunk Budapestből, láttam tisztán az összes hidat a Dunán, a Margit-szigetet, a Parlamentet, szóval mindent.


A reptérten a szüleim vártak, hazafelé másfél órát kocsikáztunk, mivel az esti csúcsforgalomban mentünk. (Még poénkodtam is, hogy Londonban hamarabb ott vagyok, mint Pestről Egomba, persze repülővel.:D)
Itthon ajándékosztás, vacsi, fasírt borsófőzelékkel, beszélgetés stb.
A kiskutyámmal aludtam.:))
Ma 2 barátnőmmel talizom, amit már nagyon várok.

Ennyi mára:)
Bye