Családkeresés, baromi sokadik rész...

Tehát múltkor ott hagytam abba, hogy minden bizonnyal meglesz a családom már ezen a héten. Jelentem, még nincs meg, de ez nem azt jelenti, hogy el lennék kenődve, sőt, inkább örülök, hogy nem mondtam igen-t még így a legelején egy családnak abban a tudatban, hogy esetleg vannak sokkal jobb családok is a "piacon".

Elnézést, hogy végig múlt időben fogok írni (tudom-tudom, még akkor le kellett volna firkantani az eseményeket, amikor történtek), de igyekszem a lehető legérthetőbben, kacifánt-mentesen 'előadni' az eseményeket.

2 hete válaszoltam egy hirdetésre a gumtree-n. A nő aupair plus-t keresett  2 gyereke (4 és 8 évesek) mellé. A család High Barnet-ben lakik, Észak-Londonban, méghozzá mindössze 20 percre onnan, ahol a tavalyi évemet töltöttem és ahol Reni még mindig lakik. Mondanom sem kell, roppant mód megörültem ennek, hisz most több, mint 2 órára lakom Renitől és másra sem vágyom, hogy megint minden úgy legyen, mint tavaly, hogy közel lakjunk egymáshoz, hogy hétköznaponként újra összejárhassunk és ne csak hetente-kéthetente lássuk egymást. Nagy volt az örömöm, amikor a nő visszaírt nekem, méghozzá, hogy pont olyan személyt keresnek mint én és szerintük nagyon jól beleillenék a családjukba és ha én is így gondolom, akkor hozzunk össze egy interjút. Természetesen tetszett az ötlet, ígyhát lebeszéltem a családdal, hogy hétfőn (április 15-én) délelőtt, amíg a 'gyerekem' az iskolában van felutazom hozzájuk Barnet-be egy pofavizitre.

Amit tudni kell: a 'fiam' iskolája egy magániskola, a magániskolák pedig híresek arról, hogy folyton egyénieskednek, nem csak szabályokban, de nyitvatartásban is eltérnek az állami iskoláktól. A 'gyerekemnek' 3 hetes húsvéti szünete volt. Az iskola a hosszabb szünetek után (karácsonyi, húsvéti) nem a szünet utáni hétfőn, hanem a keddi napon nyit ki, a hétfői napon pedig csak tanári értekezlet van. Igen ám, de nekem a hosztanyám azt mondta, hogy ezúttal már hétfőn is lesz iskola,vasárnap ki is mosta és kikészítette a gyerek egyenruháit, mindent lebeszéltünk, minta másnap lenne iskola. A hosztanyus valószínűleg nem nézte meg rendesen az email-eit, mert valahogy átsiklott afelett az aprócska tény felett, miszerint csak kedden nyit a suli. (Amúgy ez egy nagy faszság, nem hiszem el, hogy a 3 hetes szünet alatt a b*zi iskolában nem lett volna idő megtartani a tanári értekezletet, fel nem fogom, hogy mért nem lehet hétfőn kinyitni az iskolát, mint a normális helyeken....) Mivel nekem az anyuka azt mondta, hogy lesz iskola, így aztán lebeszéltem hétfő délelőttre az interjút a barnet-i családdal sőt, még az aznapi travelcard-omat is előre megvettem.

Másnap, hétfő reggel a szokott módon zajlott minden; felébresztettem a gyereket, megreggeliztettem, felöltöztettem az iskolához, pakoltam neki snack-et stb, és sebtében magamat is összekaptam,( mivel gondoltam, miután leadom a kölyköt a suliban indulok is Barnet-be) ami azért nem a szomszédban van (2 óra ). Mikor odaértünk a sulihoz láttam, hogy zárva a kapu. Gondoltam biztos elkéstünk, ilyenkor mindig bezárják a kaput, de ha kopogunk, akkor beeengednek. Így is tettünk, kopogtattunk az ajtón, mint a hülyék, csengettem is mindhárom kaputelefonon de sehol senki. Mondom ezt nem hiszem el, minél hamarabb indulnom kéne Barnetbe (hogy vissza is érjek időben, mire a gyerek végez a suliban). Aztán kb 5 perc múlva, mikor már vörös volt a kezünk a kopácsolástól végre kinagyságoskodott egy nőci (hogy ezidáig hogy nem hallotta meg a kopogást azt nem tudom), és úgy nézett ránk, mint az ufókra, hogy mit keresünk itt?? Mondom tudtommal ez itt egy iskola és meghoztam a gyerekemet. Közölte, hogy ma nincs suli és erről email-ben tájékoztattak is minden szülőt. Mondom, aha, csak az a helyzet, hogy én nem vagyok szülő (hálisten :D) és akkor a hosztanyám valószínűleg elnézett valamit. Mit volt mit tenni, hazabattyogtunk. A fejemben borzasztóan felment a pumpa, mert nagyon szerettem volna látni a barnet-i családot és már az aznapi travelcardom is megvolt, és most a vaksi hosztanyám miatt ugrik mindkettő. A gyereket hazaérve kitettem a kertbe (nem kell rosszra gondolni, csak játszani, nagyon szép idő volt :) én viszont dühöngtem. Dühöngtem, mert nem értettem, hogy az anyuka hogyan nem vehette észre, hogy aznap nincs suli? És én erre alapozva szerveztem le a napomat..Miután ki idegeskedtem magam felhívtam a barnet-i nőt, hogy sajnálom, de nem fog összejönni az interjú. Megértette és feldobta az ötletet, miszerint mehetek hozzájuk este is. Mondom szuper lenne, de mire felérek Barnet-be az nekem 2 óra, a hosztanyám meg a jóisten tudja mikor esik haza (mindig 8 után jön vagy még később) szóval inkább találkozzunk másnap. A nő mondta, hogy a másnap neki nem jó, talákozzunk a hét folyamán, szerda-csütörtök felé. Nagyon-nagyon akartam ezt a családot, és féltem, hogyha nem találkozunk még aznap, akkor talán felvesz mást...Szóval a dühöm ezen a ponton méginkább feljebb kúszott.

Aztán rátelefonáltam a hosztanyámra, hogy elmondjam neki mi a szitu. Féltem, hogy majd mérges lesz, hogy ilyenekkel zaklatom, hogy  nem fogja érdekelni az interjúm és bepipul mert azt hiszi, az ő nyakába akarom varrni az egészet. Igazándiból ezzel  a telefonhívással mindössze az volt a célom, hogy tudassam vele, mi a helyzet és, hogy megvettem már a travelcardot is aznapra (titkon abban reménykedtem, hogy legalább ezt kifizeti nekem és ennyivel is kevesebb lesz a 'veszteségem'. Tudom, hogy tán anyagiasnak tűnök, de az aupair fizumból az a 7 font is hiányzik főleg, ha fölöslegesen költöttem el. ) Nagy meglepetésemre magától felajánlotta, hogy kifizeti a travelcardom, és aztán felvetette, hogy hazajön hamarabb (7 órakor) és így este elmehetnék az interjúmra is. Mondom, köszi, szuper vagy  - csak a qrva email-eket legközelebb ne felejtsd el -. Felhívtam a barnet-i nőt, hogy ha nekik jó az, hogy este 9-re érek oda, akkor el tudok menni még aznap az interjúra. A nő nagyon megörült, mondta, hogy várnak, nem számít, ha későn megyek.  Ekkor már kezdtem lehiggadni és tisztábban látni (eddig a pontig elvakított a düh és legszívesebben helyben összecuccoltam volna :). Napközben a gyerekkel voltam, bár nagyon nem igényelte a társaságom, trampulinozott, játszott, x-box-ozott, közben én takarítottam.

Este mikor anyuka hazajött én metróra pattantam és elzúztam High Barnetbe. Fél 9re értem oda, így még volt időm szétnézni a főutcán. Annyira más mint Balham, hogy arra szavak sincsenek. Sokkal nyugodtabb, csendesebb, tisztább és rendezettebb, kisvárosi hangulatot áraszt. Tulajdonképpen teljesen olyan, mint ahol tavaly laktam az előző családomnál. Már többször írtam, hogy én Balham-et nem szeretem annyira, ez London 3-zónája, viszont ahol tavaly laktam az a 6. zóna volt és sokkal jobb volt ott nekem, sokkal nyugodtabb voltam és ha lehet ilyet mondani, oda sokkal jobban szerettem hazajárni egy fárasztó Londonban töltött nap után. High Barnet az 5. zónában van, de csak 20 percre a tavalyi lakhelyemtől, tehát abban már az interjú előtt biztos voltam, hogy a környéket szeretni fogom.

9-kor bekopogtattam a családhoz. Nagyon kedvesen üdvözöltek, az anyuka és az apuka is egyből puszival és öleléssel fogadtak (nem kicsit lepődtem meg). A kislány még fenn volt, első benyomásra nagyon édi volt (az elején minden gyerek hiper-cuki, a gondok később jelentkeznek, hihi.) A szülők egyből teát és süteményeket tettek elém majd a nappaliban leülve rá is tértünk a bizniszre.  A család mellesleg nem angol, hanem valamiféle keleti nemzetiségű (nem kérdeztem rá), de már több, mint 10 éve élnek itt így angolul tökéletesen beszélnek. Nem is bántam különben, hogy nem angolok, ez mondjuk megér egy külön  bejegyzést, de 3 angol família után komolyan kezdem azt gondolni, hogy a brittekkel valami nem igazán stimmel. Üdítő változatosság volt számomra, hogy végre nem egy angol családnál vagyok interjún. Több, mint egy órát beszélgettünk, elmondtak mindent, a munkaórákat, a fizetést, a szabadidőt és közben végig nagyon nyíltak voltak, többször is hangoztatták, hogy szerintük tökéletesen illenék a családjukba, amit én is így gondoltam. Eztán körbevezettek a házon, ami nagyon igényes, tiszta és gyönyörű. Mit mondjak, a mostani helyemen olykor (nem is ritkán) kutyapisit kell kerülgetnem, így igazán felemelő érzés volt, hogy a család házában mezitláb járkáltam és nem kellett arra figyelnem, hogy hova/mibe lépek. Az aupair szoba láttán pedig majdnem hanyat vágtam magam, ez a szoba eddig viszi a pálmát, eddig a 3-ból egy családomnál sem volt ilyen igényes és ízlésesen berendezett (mellesleg nagy) szobám.
Kb fél 11-kor elindultam haza és azzal váltam el a családtól, hogy nagyon szimpatikusak nekem, de szeretnék egy kis gondolkodási időt, amibe ők természetesen belementek.

Az ezt követő napokon azzal keltem és feküdtem, hogy egyszerűen nem tudtam eldönteni mit csináljak. Hogy őket válasszam-e vagy keressek tovább. Mint láthatjátok, nagyon bejött a család, hihetetlen kedvesek voltak és minden körülmény messzemenően felülmúlta az elképzeléseimet, de sajnos a piszkos anyagiak közbeszóltak. Félreértés ne essék, nem kínáltak kevés pénzt. 125 fontot ígértek heti 35 óra munkáért, ami sokkal több, mint az átlag. Az átlag ezért a munkáért 90 font körül fizet. Viszont az most a nagy helyzet, hogy én pont azért váltok családot, mert több pénzre van szükségem. Vannak terveim és megvalósításra váló ötleteim (utazások, tanulás, iskola) amihez mind pénz kell, és bár nem rossz a 125 font, de nekem már nem elég. A másik pedig, hogy már 2 éve vagyok aupair, és mostmár egy kicsit többre vágyom. Nem a nagy semmiért szeretnék több pénzt, erről szó sincs, szeretnék most többet dolgozni, nagyobb felelősséggel bíró munkákat ellátni, hogy hasznosnak érezzem magam de emellett szeretnék többet is keresni. A 2 év alatt egy kicsit besokalltam attól, hogy heti 80-90 fontokat osztogassak be, szinte egyeltalán ne tudjak spórolni és a terveimet, kiadásaimat illetően is kompromisszumokat kelljen kötnöm. Persze az aupair munka erről szól és évek óta ugyanígy fizetik, ez számomra is világos. Viszont mostmár úgy érzem, hogy "kinőttem" ezt a munkát, szeretnék 'szintet lépni'. Ezért kacsintgatok most a nanny munka felé, mert bár a munkakör hasonló lesz, gyerekekkel és háztartással fogok foglalkozni viszont az a nagy különbség, hogy ehhez a munkához felelősség is tartozik és nekem most pont erre van szükségem. Valamint, idekint, végzettség nélkül, aupair tapasztalattal a hátam mögött a nanny pályára van a legjobb esélyem átnyergelni.

A barneti anyukával napokig sms-eztünk, telefonáltunk, ők kérdezgettek, hogy döntöttem-e már, közben pedig a költözésem dátumát tárgyaltuk. Ez most lehet, hogy pofátlannak fog hangzani, de tettem egy kísérletet is a fizum megemelése érdekében: egyik nap felhívtam az anyukát és előadtam neki, hogy nagyon kedvesek és szeretnék az aupair-ük lenni, de van-e arra esély, hogy esetleg többet dolgozok és ők rádobnak 30-40 fontot a fizetésemre?! Őszintén elmondtam az anyukának a helyzetet: hogy már 2 éve nyomom ezt a munkát és ne értse félre, nem keveslem a 125-öt de most pont azért nézek új család után mert több pénzt szeretnék. Az hölgy azt mondta, hogy megérti a nézőpontomat de ő ennyit tud fizetni és nem többet. Végülis egy próbát azért megért.

Aztán a hétvégére végre 'megszültem' a döntésemet: akármennyire is kedvesek de ez biznisz, én is pénzt keresni megyek oda és biztosan a horgomra akad majd olyan család, ahol kevesek és minden körülény egyezik az elképzelésemmel. Vasárnap beszéltem a nővel és elmondtam, hogy nagyon sajnálom, de úgy döntöttem, keresek még tovább. Kedvesen visszaírt, hogy sok sikert kíván.

Azóta folyamatosan keresgélek, rengeteg hirdetésre válaszoltam, megfordultam egy-két interjún de még mindig nem találtam meg az igazit. A jelenlegi családommal abban állapodtam meg, hogy május vége-június eleje felé költözöm el, tehát addig van időm, hogy keresgéljek. Miközben ezt a bejegyzést gépeltem csörgött a telóm és le is beszéltem egy interjút egy újabb családdal, tehát nem félek attól, hogy esetleg nem találok családot..

Amint valami említésre méltó újdonság történik pedig kiírom ide is :)