Zajlik az élet itt- bankszámla-nyitás, kontaktlencse és jóidő :)

Bocsánat, hogy megint eltűntem, a múlt héten minden hétköznap magasabb óraszámban dolgoztam az eddig megszokottnál, mivel a gyereknek még nem volt iskola. A magániskolákban a tavaszi szünet 3 és fél hetes, így lehetséges tehát az, hogy míg a legtöbb aupair kollégám élvezhette azt a kényelmet és nyugalmat, ami annak köszönhető, hogy a gyerekek suliban vannak és üres a ház, addig én délelőttönként sporttáborba hurcoltam a kölykömet, délután pedig itthon szórakoztattam.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy megkaptam az NI-numbert és, hogy beteg voltam. A betegségem mára már teljesen elmúlt, csupán egy kis enyhe köhögés emlékeztet arra, hogy 2 héttel ezelőtt milyen fos állapotban voltam. Múlt héten tehát még nem volt iskola. A rutin ugyanaz volt, mint az eddigi iskolaszüneteken, ezalkalommal is sporttáborba vittem a gyereket. A tábor minden nap délelőtt 10-től délután 3-ig tart, biztosítva számomra 5 óra szabadidőt. Múlt héten, mikor leadtam a kölyköt a táborban a legtöbb nap nem jöttem haza, hanem intéztem az ügyeimet a városban. Volt is mit, mert már közel két éve élek idekint és most, hogy megvan az NI-numberem a bankszámlanyitás nem tűrt halasztást.

Szeretnék tisztázni egyst-mást az idekinti bankszámla-nyitással kapcsolatban. A legutóbbi bejegyzésem után, amiben azt írtam, hogy NI-number hiányában egy bank sem hajlandó számlát nyitni, kaptam olyan kommenteket, miszerint NI-number nélkül is nyitnak aupaireknek bankszámlát. Ezt sajnos meg kell cáfoljam. Az a helyzet, hogy az elmúlt 8 hónapban bankról-bankra futkoztam, volt olyan bank, aminek több fiókjához is elzarándokoltam egy retkes bankszámla reményében, de mindenhol elutasító választ kaptam.
Az angliai bankszámlanyitás feltételei a következők: ID (vagy személyigazolvány, vagy útlevél, vagy jogosítvány) és emellett szükség van egy LAKCÍMIGAZOLÁSRA! Lakcímigazolásként leginkább valamilyen háztartáshoz kapcsolódó számlát kérnek, pl gázszámla, vízszámla, stb. Ezen felül lakcímigazoláként elfogadják még az NI-numbert is, hisz az egy hivatalos papír, és rajta van a lakcímed.
Az aupair-ek körében bevett szokás, hogy a hosztcsaládok írnak egy levelet, amelyben igazolják, hogy XY az ő házukban él és dolgozik, mint aupair. Ez éveken keresztül működött is, ámde a bankok kb 1-2 éve rájöttek arra, hogy az aupaireknek csak rövidtávra kell a bankszámla és havi 300-400 font mozogna a számlájukon kb egy évig és utána a kedves aupairek hazamennek és zárolják a számlájukat. Azért a bankok sem hülyék, miután egy ideje realizálták, hogy ez így nekik nem éri meg, egyre kevesebb aupairnek nyitnak számlát. Mint minden, ez is ügyintéző-függő, ha éppen egy olyan bankfiókhoz és jobb kevében lévő ügyintézőhöz kerülsz, akkor előfordulhat, hogy megnyitják neked a számlát aupairként, mindössze egy hosztcsaládtól kapott levéllel a tarsolyodban, de manapság ez sajnos már nagyon ritka. Sokan írták nekem, hogy 2-3 éve még minden gond nélkül megnyitották nekik a bankszámlát. Elhiszem, de az 2-3 éve volt. Azóta változott a világ és Anglia is. Mivel ebben az országban temérdek a bevándorló és akad köztük rengeteg olyan, aki nem hosszútávra tervez vagy nem komolyak a szándékai, ígyhát a bankok próbálják elkerülni azt, hogy minden jött-mentnek számlát nyissanak. Hisz nekik is csak hosszútávra éri meg, de ez szerintem érthető. Ezért van az tehát, hogy aupairként, egy darab sajtpapírral a kezedben nem szívesen nyitnak neked számlát.
Az NI-number viszont más! Ha van NI-numbered, azt már elfogadák, hiszen vélhetően NI-numbert csak olyasvalaki csináltat, aki hosszútávra tervez idekint és komolyak a szándékai, nem megy haza 5 hónap múlva és a bankoknak is megéri, ha a pénzük náluk mozog. De, vannak bankok, ahol még az NI-number sem elég, de erről majd később. Ennyit erről, elhiszem és én is tudom, hogy annakidején még sokkal könnyebben működtek itt ezek a dolgok, de ma már kicsit más rendszer van és nekem ebben kell boldogulnom, azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, hogy 3 éve még gond nélkül ment a számlanyitás.

Egy zárójeles megjegyzés: volt egy bank (nevet max privátban írok) ahol NI-number nélkül is nyitottak volna nekem számlát. Ezzel az volt a baj, hogy olyan számlát nyitottak volna, amihez nem jár dombornyomott bankkártya. A dombornyomott bankkártya pedig kb létfeltétel, hiszen csak ezzel a fajta kártyával tudsz az interneten fizetni, repjegyet foglalni, ezt-azt venni stb. Szóval mégha van is olyan bank, ami NI-number nélkül számlát nyit, annak sok hasznát nem veszem, mert számomra pont az a lényeg, hogy legyen hozzá rendes debit-card-om.

Most pedig rátérek a saját számlanyitásomra: múlt hét kedden az útlevelemmel és az Ni-number levelemmel felszerelkezve meglátogattam egy bankot. Ebben a bankban első körben azt mondták, hogy elég az Ni-number lakcímigazolásnak, foglaljak helyet és máris jön az ügyintéző, hogy megnyissuk a számlát. Itt már kezdtem megörülni a fejemnek, hogy jeee, végre lesz bankszámlám, de gyorsan le is fagyott a vigyor az arcomról, amikor kijött az ügyintéző és közölte, hogy sajnálja, de mégsem fogadhatják el az NI-number levelet. Mondom ez nem igaz, hülyét kapok mindjárt. Aztán mit volt mit tenni, továbbálltam. Kikötöttem végül a Barclays nevű banknál, ahol miután elmondták a kötelező "köszönjük, hogy minket választott" szöveget egyből rátértem a lényegre: még mielőtt elmondtam, hogy mit akarok, milyen számlát stb, rákérdeztem, hogy elég-e az NI-number lakcímigazolásnak. A határozott igenlő válasz után kaptam egy időpontot másnapra, szerdára.
Szerdán kb 45 percet trécseltem az ügyintézővel, ez tul.képp abból állt, hogy a csávó létrehozta a bankprofilomat. Feltett rengeteg semmitmondó kérdést az életmódommal kapcsolatban, pl munkám, mik a rövid-és hosszútávú terveim, mennyi a jövedelmem, ebből mennyit költök szórakozásra, utazásra, stb, aztán mikor mindezzel megvoltunk nem maradt más hátra, minthogy közölje;kész a számlám és a dombornyomott bankkártyát valamint minden szükséges dokumentumot pár napon belül kipostáznak. Mikor végeztem el sem akartam hinni, hogy végre van bankszámlám, hogy annyi sikertelen próbálkozás után végre akadt egy bank, ami megnyitotta. A kártyám és a leveleim már 2 nap múlva meg is jöttek, ezekkel  a hét elején bementem a bankba, elintézni amit ilyenkor el kell, aktiváltak mindent és viszontlátásra.

A hét többi napján sem unatkoztam, csütrötökön jelenésem volt az optikusnál, méghozzá azért, mert kontaktlencsét szerettem volna csináltatni. Novemberben írtam egy bejegyzésemben, hogy idekint csináltattam szemüveget. A szemüveg nekem évekig csak számítógépezéshez, olvasáshoz és tv-zéshez kellett. A mindennapi tevékenységekben, pl jövés-menés nem okozott gondot a látásom, nem volt annyira rossz állapotban a szemem. Egy ideje azonban sajnos észrevettem, hogy már a mindennapokban sem látok jól, amikor a vasútállomáson vagyok csak úgy tudom elolvasni a kijelzőt, ha közvetlen közel megyek és még így is hunyorognom kell,  nem ismerem meg az embereket az utca másik oldalán és úgy általánosságban kénylemetlen, hogy nem látok már messzire és folyton hunyorognom kell. Mivel szemüveges nem szeretnék lenni, ígyhát arra jutottam, hogy akkor kipróbálom a kontaktlencsét. (Az más, amikor napi pár órát, a szobámban a laptopom előtt szemüvegben vagyok, de a mindennapokban nem szeretném viselni. Ne kérdezzétek miért, én sem tudom, nincs bajom a szemüveggel, nem tartom cikinek meg semmi, de ettől függetlenül nem szeretném állandó jelleggel hordani. ) Ugyanahhoz az optikahálózathoz mentem kontaktlecséért, ahol a szemüvegemet is csináltattam 6 hónapja. A neve Specsavers ha esetleg valamelyik olvasóm rászorulna. Én meg vagyok velük elégedve, a szemüvegemnél is és most is nagyon segítőkészek voltak, az áraik korrektek valamint a szemüveg és a kontaktlencse minőségével kapcsolatban sem találok kivetnivalót.

Tehát, csütörtökön elmentem, szemvizsgálattal kezdtük, aztán az optikus betette nekem a kontaktlencséket. Eltartott egy darabig és beletelt jópár próbálkozásba, hogy sikerüljön neki behelyezni őket. Velem az a helyzet, hogy ezelőtt még sosem hordtam k.lencsét és ebből kifolyólag nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy a szememet fogdossam, ha valami közeledik a szemeimhez akkor automatikusan pislogok. Aztán kb 10 perc szenvedés után végre a helyükre kerültek a lencsék. Én attól nagyon féltem, hogy esetleg kiderül; nem vagyok alkalmas a k.lencse viselésére (ritka ugyan, de vannak emberek, akiknek nem bírja a szeme.) Hála az égnek ez nem így van, a lencsék szépen igazodnak a szememhez, nem irritálnak, nem könnyezek, nem vörösödik ki és semmi mellékhatása nincs. Miután viseltem a lencsét kb 20 percig az optikus mondta, hogy akkor most megtanítanak hogyan kell ki-és betenni őket valamint tárolni, stb. Ekkor jött a feketeleves! Mivel a lencsék már a szememben voltak így azzal kezdtük, hogyan is kell kivenni őket. Az optikus megmutatott először egy módszert, kipróbáltam, nem sikerült. Aztán mutatott mégegyet, úgy sem sikerült. A probléma az volt, amit már fentebb is említettem: nem tudok hozzányúlni a szemgolyómhoz. Mikor ezt közöltem az optikussal igencsak furcsán nézett rám, nade könyörgöm, ebben mi a meglepő? Mivel eddigi életem során nem volt szükségem a szemem fogdosására így persze, hogy nem azzal töltöttem a szabadidőmet, hogy a pupilláimat tapogassam-nyomogassam, naná, hogy nem tudok hozzájuk nyúlni és persze, hogy automatikusan pislognom kell ha valami közeledik felé! Ez pusztán biológia, reflex...Aztán kb 20 perc után eljutottam addig, hogy már hozzá tudtam érni a pupillámhoz, haladás! A lencsét kiszedni azonban akárhogy erőlködtem, nem sikerült. Ahhoz, hogy kijöjjön a fránya lencse erősen kell a szememhez érni és onnan kipattintani a lencsét de nekem az is nagy szó volt, hogy egyeltalán hozzáértem a pupillámhoz, azzal már nem mertem próbálkozni, hogy erőt is kifejtsek..Kb fél órán át szenvedtünk és egyszerűen nem jött ki a lencse. Ekkor a hapsi azt mondta, hogy mára ennyi, mert már kezd bevörösödni és véresedni a szemem. Azt javasolta, menjek vissza másnap, pénteken és újra megpróbáljuk. Én még erősködtem, mondtam, hogy nem akarok holnapig várni, most tanítson meg, de azt mondta, hogy nem lehet, most pihentetnem kell a szemem. A lencsét végül ő maga szedte ki, bár nem hittem volna, hogy sikerül neki, azt gondoltam, ha én magam nem tudom kiszedni, akkor kizárt, hogy valaki másnak sikerül és ne pislogjak, ne kapjam el automatikusan a fejem. De nagy meglepetésemre egy pillanat alatt megszadított a lencséktől, adott másnapra időpontot és viszontlátásra.

Másnap már úgy mentem vissza, hogy gondoltam meglepetés már nem érhet, az előző napi tapasztalatok mégha negatívak voltak is de legalább mostmár van egy kis fogalmam a lencseviselésről és tutira sikerülni fog a betétel és kivétel is. Ezen a napon a kontaktlencsék behelyezésével kezdtük. Nem ugyanaz a hapsi látott el, hanem egy csaj. Nem tudom, a csaj nagyon unhatta a munkáját mert már az elejétől kezdve elég unottan beszélt és magyarázott, de végülis nekem 8, a lényeg, hogy rendesen megtanítson ugyebár. Magyarázott, mutatott 5 féle technikát a lencsék behelyezésére de mégis fél órába telt, mire végre be tudtam tenni az egyik szemembe a lencsét. Eztán a másik szemem már csak 10 percig tartott, hehe.:) Mikor bent voltak a lencsék ellenőrizték mégegyszer utoljára a látásomat majd rátértünk arra, hogyan is kell kiszedni őket. Újabb fél órába telt, mire kiszedtem az egyiket, mire végre ráéreztem hogyan is kell a szememben turkálni anélkül, hogy egész véletlenül kinyomnám őket. Eztán mégegyszer újra betettem és kivettem a lencséket, csakhogy biztos legyen,hogy tudom használni őket. Ekkor már pár perc alatt sikerült a betétel és kivétel is, nem lehetett letörölni a vigyort a képemről és tök büszke voltam magamra, hogy végre nekem is sikerül. Az optikában kaptam egy pár havi lencsét ingyen, ez afféle próba. 2 hét múlva vissza kell mennem vizsgálatra és ha mindent rendben találnak, akkor megrendelhetem a következő havit is. Bár az optikus azt mondta, hogy a havi lencse teljesen jó és ha rendesen tisztán van tartva akkor nem koszos, de én azért látom, hogy akármennyire is tisztogatom minden nap mégsem teljesen tiszta, így elképzelhető, hogy nem egy pár havi lencsét, hanem napi lencséket fogok rendelni. Igaz, hogy ez drágább, de olyan érzésem van, hogy valami, ami egy egész hónapig a szememben van nem teljesen higénikus, még akkor sem ha tisztítom, szóval a szemem egészsége érdekében hajlandó vagyok 10 fonttal többet fizetni a napi lencséért.

Mindenez felül Angliába végre megérkezett a tavasz. Ennek örömére múlt héten vasárnap kiültünk a csajokkal a Hyde-parkba egy beszélgetésre-piknikre. A héten pedig elkezdtem futni, de erről részletesebben majd a következő bejegyzésben.
Csütörtökön a svéd barátnőmmel Majával ebédeltünk a High-streeten, amikor is mesélte, hogy nemrég kifúratta a fülét, méghozzá itt a főutcán. Elgondolkodtam rajta, hogy nekem is jól jönne mégegy lyuk hehe :D (Mindkét fülemben van már egy-egy pici korom óta és egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy az egyik fülembe esetleg lehetne mégegy.) Aztán hazafelé Maja megmutatta a szalont, ahol csináltatta és gondoltam bemegyek megkérdezni, hogy mennyibe kerül. Mondták, hogy 14 font, mondom fasza, annyi pont van nálam, és miután igenlő választ kaptam a kérdésemre, miszerint most rögtön meg tudjuk-e csinálni, gondoltam mért ne és mire feleszméltem már jött is a nő az általam választott fülbevalóval és a lyukasztóval. A bal fülem tetejére "üttettem" egy lyukat. Egy picit fájt de csak abban a pillanatban mikor átlőtte. Maja meg is jegyezte, hogy ez aztán spontán volt. Most 6 hétig ennek a fülbevalónak kell bent lennie, nem szedhetem ki, különben benő a lyuk. Kaptam egy kenőcsöt is, ezt minden nap használnom kell kb egy hónapig. Aznap nagyon fájt, ha valami hozzáért és aludni is csak a másik oldalamra fordulva tudtam. Ma már csak egy picit érzékeny és aludni is többé-kevésbé sikerül a bal oldalamon is.

Ezen valamennyire látszik

A családkereséssel kapcsolatban is vannak híreim, mgéhozzá rengeteg de ez egy külön sztori és elég kacifántos, de nagyon úgy néz ki, hogy legkésőbb a jövő hét elejére biztosan meglesz a következő családom. Amint sikerül mindent letisztázni a jelenlegi és jövőbeli családommal pötyögök róla ide is.