London Baby (és töménytelen mennyiségű kép)

 

Szombaton Londonba jött legújabb barátosném Cinti. A blogját oldalt a bloglistában megtaláljátok, tán sokan olvassátok is, de aki nem, annak egy kis előtörténet: Cinti 19 éves, tavaly döntött úgy, hogy világot lát és elment Stockholmba 4 hónapra aupairkedni. Itt sok zűrös hosztcsalád után úgy döntött nem adja még fel az aupairkedést, így idén januárban Rómába utazott, ámde ott sem volt teljes mértékben 100-as a családja, ígyhát nem egész 2 hónap után gondolt egyet, ott hagyta a családot és Angliába jött szerencsét próbálni. Most Londontól 2 órára északra, Peterborough városában lakik egy pár fokkal  normálisabb családnál, mint az eddigiek. Cinti már januárban felvette velem a kapcsolatot még a blogomon keresztül, aztán fészbúk kontakt következett, és mikor megtudtam, hogy Angliában talált családot nem is volt kérdés, hogy összehozunk egy találkát.
Erre pedig múlt szombaton került sor, Cinti feljött Londonba 2 napra egy barátnőjével Nórival. Szerintem azért ez nem semmi teljesítmény, hogy annyi borzalmas hosztcsalád után Cinti még nem adta fel és még mindig "hisz" az aupairkedésben, és az sem mellékes, hogy a rossz tapasztalatok ellenére nem ment haza, nem menekült el, hanem eljött Angliába. Rá igaz az a mondás, hogy "ha a dolgok nem fodulnak jobbra, akkor menj balra." Szeretem az efféle életfelfogást.

Szombat reggel 10:30-ra volt megbeszélve a találka a Victoria Coach Station-on. Először elkerültünk egymást-Cintia busza hamarabb ért be és elindult a vasútállomás felé gyalog, ahonnan én jöttem-, de egy-két telefonhívás után 'bemértem', hogy hol is lehet és kint az utcán találkoztunk.  Eztán jött a következő kihívás, megtalálni Cinti barátnőjét Nórit a metróállomáson, ahol szombat délelőtt lévén annyian voltak mint az oroszok. Nóri -nagyon kreatívan- egy névtáblával várta Cintit, így nem volt túl nehéz egymásra találni annak ellenére, hogy kettőig sem láttunk el az embertömegben.
Mivel Cinti most járt először Londonban, és Nóri sem volt még túl sokszor, így felcsaptam idegenvezetőnek, ám még mielőtt a nyakunkba vettük a várost  tartottunk egy gyors diskurzust, megbeszélendő az útitervet. A napi program a következőképpen alakult: először lepattanunk a metróról  a  Westminister station-nél, kilőjük a Parlamentet és a London Eye-t (kötelező képek elsütése és a turistáskodó feeling felcsippentése) eztán a Temze parton elgyalogolunk a Milleneum Bridge-ig, átsétálunk rajta, majd elbattyogunk a Tower-hídhoz, innen pedig elmetrózunk a Picadilly Circus-hoz, ahol megnézzünk a világ mindössze 4 M&M's boltjának egyikét és kajálunk. Jó kis haditervnek hangzott, és igen mozgalmas napnak néztünk elébe, ám már akkor meglepi ért bennünket, amikor megtudtuk; a metró amit aznap legtöbbször használtunk volna le volt zárva. A lányok már majdnem azt mondták, hogy akkor ne menjünk a Parlament-hez és a London Eye-hoz, de gondoltam ilyen könnyen csaknem adhatjuk fel, ha nincs metró akkor keressünk buszt. Zsenialitásomnak (haha) hála, nemcsak, hogy megtaláltuk, de épphogy el is értük a buszt, így alig 20 perc múlva a Parlament Square-en találtuk magunkat.

Ahogy a csajok elkedztek fotózkodni, nekem egyből eszembe ötlött az a 20 hónappal ezelőtti nap, amikor én jártam először Londonban először láttam a Parlamentet, a London Eye-t, amik sokkal nagyobbak voltak, mint ahogy én azt elképzeltem. Bár mostmár a lányok 'idegenvezetőjeként' mentem, de újra elkapott az az érzés, amit akkor éreztem,mikor én jártam ott először, az a 'nem hiszem el, hogy itt vagyok ahová fél évig készültem és annyit csodáltam a képeken."

Nóri és Cinti, Parliament

Cinti és én -London Eye

3-an, párban :)

Tehetek róla, hogy szerelmes vagyok belé ??

Miután megcsodáltuk mindkét nevezetességet átsétáltunk a Westminister Bridge-en és a London Eye lábánál Nóri javaslatára belógtunk a 4D-s moziba. A 15 perces kisfilm a London Eye-ról készült, és valami eszméletlen jó. Még sosem voltam 4D-s moziban, de valami fogalmam azért volt arról, milyen lehet, de még így is akkorát csalódtam -méghozzá pozitívan-hogy arra nincsenek szavak. A 3D-s moziból indultam ki, voltam már jópár 3D-s filmen, de azt kell mondjam, hogy egyetlen film (Scilent Hill ) kivételével mindegyik csalódást okozott, akárhogy sasoltam, nem igen vettem észre a filmek 3 dimenziós mivoltát, ígyhát a 4D-s mozinak is igen szkeptikusan indultam neki. A London Eye-nál azonban frankón összehozták a filmet, a 3D-je lenyűgöző volt, amikor a madarak röpködtek komolyan azt hittem, hogy egyik-másik nekem repül, a tűzijátékos rész annyira élethű volt, hogy egyszer-kétszer hátra is ugrottam bevallom nőiesen. A 4. dimenzió pedig azt takarta, hogy amikor esett az eső akkor mi is egy picit vizesek lettünk, a terem jobbról-balról füstölgött, villogott, küldönböző színekben pompázott, amikor pedig egy tüsszentő tigrist mutattak (ne kérdezzétek ez hogy kapcsolódik a London Eye-hoz ) akkor buborékokat fújtak az arcunkba. Mindhármunknak nagyon tetszett a rövid előadás, és a legjobb az egészben, hogy szemfülességünknek köszönhetően az egész ingyen volt. :)

A Kerék-alulnézetőbl

4D

A moziban egy kicsit átmelegedtünk, mert amúgy farkasordító hideg volt egész nap, a hó kisebb megszakításokkal, de tulajdonképpen egész nap szitált (nem maradt meg), és a folyóparton ráadásul mindig sokkal hidegebb van. Tartani akartuk magunkat az eredeti tervhez, miszerint elsétálunk a Millenium Birdge-ig ahol is átkelünk a folyón, majd gyalogolunk tovább a Tower Híd-ig, de kb fél órás séta után annyira átfagytunk, hogy bár már megpillantottuk a Millenium Bridge-t, de inkább nem mentünk át rajta (a hídon sétálva a  cipőnk is odafagyott volna szerintem), hanem buszra szálltunk, hogy eljussunk a Tower-Híd-hoz.

Színharmónia:)

Elsétáltunk a Globe-színház mellett

A hídnál szintén ellőttük a kötelező képeket és mivel kihagyhatatlan, ezért át is sétáltunk rajta. A Tower Hídtól nem messze, a London Birdge station-nél most fejezték be London legújabb és egyben legextravagánzs-abb épületének építését. A "csöppség" a Shard névre hallgat, ami azt jelenti: Szilánk, erre emlékezet az épület egyedülálló alakja és "hegyes" teteje, ami tényleg úgy néz ki, mintha egy gigantikus méretű üvegszilánk állna a felhőkarcoló tetején. Az épület 95 emeletes, 306 méter magas, és van benne kilátó valamint étterem is, szóval amint átadják, én biztosan foglalok jegyet és megcsodálom szeretett városomat a magasból is. Nem mintha a London Eye nem lenne ott erre a célja -azt is kipiálom még a közeljövőben- de azért nem minden városban van ilyen király épület, így biztosan nem fogom kihagyni.

Csak a Temze part

Fura tojás alakú valami-ötletek, hogy minek lehet ott? :)

 

 

The Shard-A Szilánk

A Tower of Londonba (hatalmas erődítmény a Temze partján ) nem mentünk be, de mivel Cinti is látni szeretné a helyet belülről így nem kizárt, hogy még a közeljövőben megejtjük. A Tower a középkorban több ezer kivégzés színhelyeként szolgált, és a mai napig kísértetjárta helyként tartják számon, többek közt Boleyn Anna szellemmét is látni vélik időnként. Aki régebb óta olvas biztosan tudja, hogy én szeretem a kísértethistóriákat és a szellemjárta helyeket, a 2 napos skóciai kirándulásunk során is felkerestünk egy ilyen helyet: Edinburgh-ot a világ legkísértetjártább helyeként tartják számon és a városban lévő katakombákban a mai napig igazi szellemvadászok próbálják több-kevesebb sikerrel eltávolítani a szellemeket. Ott egy szellemtúra részeseként jártam ezekben a katakombákban, amit hivatalosan is Európa leginkább kísértetjárta helyeként tartanak számon (Anita barátnőm biztosan nagyon irgykedik ezért :), a bejegyzést  a szellemtúráról ide kattintva elolvashatjátok, sok egyéb skóciai élménnyel együtt. Vissza Londonhoz: tehát a borsos belépőár ellenére biztosan bemegyünk a Tower-be még a közeljövőben.

Tower-egy része

Shard messziről

Miután a Tower-Hídnál 'végeztünk' metró hiányában buszra szálltunk, hogy eljussunk a Picadilly Circusra, ahol evészetet terveztünk. 20 hónapja vagyok Londonban és járom a várost, de még egyszer sem találkoztam a tipikus régi típusú emeletes busszal, amiben nem elől, hanem hátul van a lépcső és kívülsről is teljesen másmilyen, mint az újfajták, tehát enyhén szólva meglepődtem, mikor a távolban megjelent a 15-ös busz és láttam, hogy bizony igazi old school busszal fogunk utazni. Cinti bezzeg most először járt Londonban és máris jött a "nosztalgia busz" :) Jó fél órába telt mire a Piccadilly-re értünk, de nem bántuk a sok zötykölődést, mert legalább a melegben voltunk, aznap már borzasztóan átfagytunk a 3 óra tömör gyaloglás után.

(google-ról )

Utunk első körben a KFC-be vezetett, betoltunk egy laza csirkés menüt, majd mikor már végeztünk és mentem a kukához kidobni a szemetet, a szemeteshez egyszerűen nem lehetett eljutni, ugyanis a fialtal 10-en éves pubertás kiscsajoktól kedzve az étterem dolgozóin át az idősekig mindenki az ablakra volt tapadva. Mondom magamban : 'he??' Aztán elkezdtek kórusban kiabálni, hogy "Justin Timberlake, jeeee, jeeeeeeeee" de majd belesüketültem a visítozásba. Igen, igen, Justin ott volt a szemközti épületben, egész pontosan az M&M' shopban. Nem értettem a kialakult tömeghisztériát, hiszen két külön épületben voltunk, nem is értem miből gondolta a nép, hogy ha elkezdenek visítozni akkor abból Timberlake úr bármit is hallani fog. Én is láttam az ürgét pár pillanatra, de mire a fényképezőmért kaptam már eltűnt az épületben. Aztán egy perccel később megint skítozni kezdett az ablakra tapadt tömeg, Justin ugyanis testőrei kíséretében -akik szorosan körülvették- kisétált az M&M's boltból és elindult a kínai negyed felé, A csajokkal nem nem akartunk hinni a szemünknek, hogy ennyi birka ember hogy tud összezsúfolódni egy helyen. :)) Pár perccel később elhagytuk a KFC-t, és átmentünk az M&M's boltba, és az utcán abból az irányból, amerre Justin ment még mindig hallatszott a kiáltozás. Őrület :) Itt szintén belegondoltam abba, hogy én 20 hónap alatt eddig nem találkoztam hírességgel, de Cintinek elég egyszer feljönnie Londonban és máris megjelenik Justin Timberlake :)

Az M&M's boltban én már milliószor jártam és rengetegszer vittem be oda másokat is, így nekem sok újat nem tudott mutatni, a lányok viszont nagyon élvezték, olyanok voltak mint a nagy gyerekek, mindenre rácsodálkoztak, és hát van is min: életnagyságú figurák, csokihelyek, M&M's minden formában a plüssfigurától kezdve a felespoháron át a kulcstartókig. A világon csak 4 ilyen bolt van, New York, Orlando, Las Vegas és London tehát afféle kiváltság, hogy a 4-ből 3 Amerikában van és pont ott lakom, ahol a maradék egy található. Csupa vidám és színes hely ez a bolt, mindenkinek ajánlom útbaejteni, mégha nem is vesztek semmit (én sem szoktam-piszokdrága) de nézelődni megéri.

Nagy gyerekek:)

A legnagyobb gyerek :)

At M&M's után bevittem Cintit és Nórit a Cool Brittania nevű hatalmas szuvenírboltba, elvégre a már Londonban vagy, akkor nem lehet kihagyni. Ez az üzlet tényleg oriási, a picike szuvenírfiguráktól elkezdve bármit meg lehet vásárolni, még kocsit is (igazit). Amikor legelőször jártam Londonban még másfél éve engem is behoztak ide a barátnőim és imádtam ezt a helyet.

Idebent amúgy kipécéztünk magunknak egy eladásra szánk Union Jack-es szuvenír asztalt, leültünk (pont 3 szék volt haha, mintha nekünk tették volna oda) és vagy fél órán át beszélgettünk, és senki nem szólt ránk, hogy tűzzünk onnan, igazi otthon kis hely ez a bolt.

A szuvenírbolt végeztével már nem maradt sok időm, estére haza kellett jönnöm szittelni, tehát visszakísértem a lányokat a Trafalgar Sqare-re, ahol Cinti beújított magának 2 I love London-os pulcsit, eztán pedig búcsút mondtunk. Hihetetlenül jó napot töltöttünk együtt, mindkét lányt iszonyatosan megszerettem. Nórival egy időre most találkoztam utoljára, mert holnap repül Svédországba (annyira nem jött be neki az angliai aupairkedés) , de mivel úgysem jártam még Stockholmban így elterveztem, hogy meglátogatom. Apám...ha minden eltervezett kirándulásom összejön, és midenhová, vagy akárcsak a felére eljutnék, ahová eddig hívtak már az megérné: hisz van meghívásom Hamburgba, mostmár Stockholmba is, szeretnék eljutni Párizsba, Rómába és nyáron a barátnőimmel valszószínűleg Mallorcára. Nem lesz unalmas ez az év sem, az biztos! :)
Cintivel pedig megbeszéltük, hogy minél hamarabb találkozunk, legközelebb én megyek hozzá, Peterborugh-ban még úgysem jártam, de eddig is terveztem, hogy meglátogassam a várost, de mostmár mégegy okom van odamenni. :)



Cinti szombati napról szóló bejegyzését ide kattintva elolvashatjátok ;)

Vasárnap sem voltam itthon egész álló nap, délelőtt vonatra pattantam és meglátogattam Renit fent észak Londonban, ahol tavaly én is lehúztam egy évet az előző családomnál. Még mindig imádom a kis városkámat, szó nélkül visszaköltöznék, ha lenne ott arra érdemes család, az sem érdekelne, hogy kintebb van a városból és, hogy nincs éjszakai busz, van viszont egy hatalmas golfpálya és mellette erdő, hangulatos kis főutca minden fontosabb bolttal, shopping park, és még tesco is-az ország legnagyobb tesco-ja. Reni krumplistésztával várt engem, ami isteni finomra sikeredett, ettünk hozzá uborkát is természetesen. Ebéd után filmeztünk, először a Mr Popper Pingvinjei című filmet, amit én még ezer éve láttam magyarul, majd rengetegszer angolul (a gyerekkel havonta meg kell néznem.) Eztán pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve a Tibor vagyok, de hódítani akarok-című magyar művet néztük. Kb 15 éves koromban egyszer elkezdtem nézni de nem értem a végére, és azóta sem láttam, így számomra mondhatjuk, hogy új volt a film. A filmek alatt pedig megettük az aznapi második fogást: vaníliás cheesecake-et hatalmas eperdarabokkal. Erről már írtam egy tavalyi bejegyzésben, de Renivel ez számunkra afféle tradíció, hogy sajttortát eszünk eperrel szinte minden alakalommal, mikor találkozunk. Nem, még mindig nem untuk meg .:) Filmek után már 6 óra volt, ígyhát én elindultam haza, mert Észak-Londonból nekem 2 óra hazajutni. Fél 9 körül estem haza, megettem a Reni által csomagolt krumplis tésztát vacsira, aztán mivel nagyon fáradt voltam egy kis filmnézés után éjfél előtt eltettem magam másnapra.
Ma délelőtt és fél délután aludtam-ki kellett pihenni a hétvége fáradalmait-, majd csinosítgattam egy kicsit a konyhát, gyerekszobát és vasaltam-néha dolgozni is is kell ugyebár.

Egyszóval szuper hétvégém volt, és szuperlassú hétfőm, de holnap már kedd, egy nappal közelebb a hétvégéhez.:) Ez legyen a mai pozitív zárógondolat. :)