Össze-visszaság

2 hetem van hátra, hogy családot találjak magamnak. Jövő hét szombaton jön a családomhoz az új aupair, tehát addig nekem el kell költöznöm. Elképesztően ideges vagyok már egy pár napja, mint már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, nem értem mi a fene ez a pangás családok terén.

Folyamatosan nézem a gumtree-t, a childcare.co.uk-t, rengeteg hirdetésre válaszolok is, de ezek nagy részére vagy nem érkezik reakció, vagy 1-2 levelezés után a család megszakítja a kapcsolatot, vagy kiderül, hogy nem vagyunk tökéletesek egymásnak. Mivel most az a célom, hogy egy olyan családot találjak, ahol többet dolgozhatok de egyben többet is keresek (nanny vagy mother's help munka) így ezúttal válogatós vagyok családok terén, lett volna kedvesnek tűnő család, de sokuknak azért mondtam nem-et, mert a heti 100 font nekem a jövőben már nem lesz elég. És olyan családot találni, ahol rendesen megfizetnek, de emellett rendesek is, nem egy könnyű feladat. Mostanáig Észak-Londonban keresgéltem, mint már korábban említettem, északot én jobban szeretem, mint a jelenlegi lakhelyemet Dél-Londont, de mivel már csak 2 hetem van hátra, így ezt a szempontomat mostmár teljesen elhagyagolom, már nem érdekel az elhelyezkedés, sőt az sem, hogy kedves-e a család, (elvégre úgyis csak dolgozni, nem pedig bratyizni megyek hozzájuk) lényeg, hogy kapjak végre valahol egy jó ajánlatot.

Múlt héten is voltam 2 interjún, ezeket most részletesen nem írom le, mert borzasztó ideges vagyok és alig tudok koncentrálni a napi feladataimra, a legkevésbé most arra van energiám, hogy interjúkról emlékezzek meg, amelyek lehet, hogy hasztalanok voltak. Az egyik család azóta visszajelzett, hogy nagyon köszönik, hogy ott voltam és lovely vagyok, de úgy döntöttek mégsem kell nekik live in nanny. Ember, örülök, hogy ez most jutott eszetekbe, miután a pénzemet és az időmet vesztegettem arra, hogy hozzátok utazzak, arról már nem is beszélve, hogy hiú reményeket tápláltam, miszerint felvesztek!! Ez a család amúgy nagyon jónak tűnt és minden körülmény, a fizu és a munkaórák is stimmeltek az elképzeléseimmel, tehát majdnem kiugrottam a szobám ablakán, mikor megláttam a tőlük kapott sms-t, hogy meggondolták magukat és kint lakó nanny-t szeretnének.

A másik interjú jól sikerült és az anyuka azóta fel is keresett, hogy mehetnék hozzájuk próbanapra a hétvége folyamán, és ha az sikeresen lezajlik akkor felvesznek. Ám legyen, rajtam nem múlik, elmegyek én ingyen dolgozni egy napot (nem tudom, hogy ezért fizetnének-e) ha ezzel közelebb kerülök ahhoz, hogy felvesznek, bár hozzá kell tennem, hogy kicsit furcsa nekem ez a próbanap-idea. Amúgy a legjobbat nem is mondtam: a családnak 4 gyereke van, mind fiú, haha. De legalább a fizetés szuper, a jelenlegi heti betevőm több, mint kétszerese. Per pill az a harci helyzet, hogy még mindig tárgyalok velük, a hétvégén elvileg pedig megyek próbára.

Viszont próbanap ide vagy oda, mint az látható, jelenleg még semmi konkrét nincsen. Én ugyebár most azért váltok családot, mert szeretnék végre feljebb lépni, nanny lenni, többet dolgozni, több pénzt keresni. Ebből kifolyólag eddig csak azoknak a családoknak küldtem üzenetet, akik a rostámon átmentek. Most viszont, hogy már nincs két hetem sem hátra boldog-boldogtalannak küldözgetem az önéletrajzomat gumtree-n, aupairworld-on és az összes általam ismert website-on. Már a fizuigényemből is lejjebb adtam és nyitott vagyok bármiféle családra. Őszintén megmondom, nem hittem, hogy idáig juthat a helyzet, hogy itt álljak, kevesebb mint 2 hetes határidővel, több mint egy hónapos kereséssel a hátam mögött és még mindig ne találjak semmit!! El nem tudom képzelni, hogyan lehetséges az, hogy itt vagyok 2 év angliai tapasztalattal, 3 családdal, kitűnő referenciákkal és tökéletes angollal és mégsem kellek senkinek. Ne értsétek félre, nem azt mondom, hogy én vagyok az aupairek gyöngye csakmert ennyi tapasztalattal rendelkezem, de ha magamból indulok ki: ha én hosztszülő lennék biztosan fontolóra vennék egy olyan jelentkezőt, aki 2 éve itt van és lenyomozható referenciákkal rendelkezik. A baj az, hogy naponta már min. 15-20 hirdetésre válaszolok emailben, ezen felül rengeteg telefonhívásra is sor kerül de sokan válaszra sem méltatnak. Pedig az emaileimet azzal kezdem, hogy refernciáim vannak és azonnal tudok kezdeni...És még mindig semmi. Ennyire taszító személyiség lennék, hogy senki nem vesz fel?

Szóval mitagadás, jelen pillanatban a világ legnagyobb lúzerének érzem magam. Barátaim és ismerőseim közül sokat váltottak az utóbbi időben családot, és mindenkinek sikerült, ráadásul mindannyiuknak sikerült álomcsaládokat kifogni (amiért gratulálok is nekik), én meg még mindig család nélkül b*szom a rezet. Kezdem azt hinni, hogy valami baj van velem, nem tudom, taszítom az embereket...Ma a svéd barátaimmal találkoztam egy kávéra-sütire. Majának szülnapja volt, ez volt az apropó. Napok óta annyira magam alatt vagyok, hogy nincs kedvem semmihez, így ezt a mai találkozót is majdnem lemondtam. Aztán végül erőt vettem magamon és elmentem-elvégre állítólag a padló alatti lelkiállapotra gyógyír a társaság. A csajok egyből levágták, hogy valami nincs rendben, nem győztem sűrűn elnézést kérni Majától, hogy pont a szülinapján kell farkasszemet néznie a búval bélelt képemmel. A lányok nagyon kedvesek voltak, próbáltak jobb kedvre deríteni és a tőlük telhető segítséget is felajánlották. A hangulatom a tali végére mínusz 10-ről mínusz 5-re csökkent, ami jó jel, hihi.
A barátaim is próbálják bennem tartani a lelket. A napokban már enni sem tudok rendesen, mindeféle fizikai tünettel produkál a stressz és sokszor van sírhatnékom is, ami csak azért nem történik meg, mert nem vagyok sírós alkat...
Hétvégén egy interjúm már biztosan lesz, bízom benne, hogy ők felvesznek mert asap kell nekik valaki, ahogyan nekem is család.

Elnézést, hogy ennyire lehangoló és össze-visszás lett a mai bejegyzés, de per pillanat a hangulatom annyira a padlón van, hogy a béka feneke ehhez képest az egeket verdesi.

Ha lesz újság vagy említésre méltó történés jelentkezem! :)