Hazamegyek!

Méghozzá holnap! Nem örökre, nem kell aggódni, csak egy hétre, pontosabban 6 napra.

A legutóbbi bejegyzésemmel kissé rátok hozhattam a frászt, elnézést kérek, hogy az utóbbi időben ennyit panaszkodom, de sajnos az elmúlt hónapban, azon belül is az elmúlt 2 hétben teljesen úgy éreztem, mintha meg lennék lőve.

A keddi kirohanásomnak és a világvége hangulatomnak az oka igen bonyolult, megmondom őszintén én magam sem szeretnék emlékezni rá. Legyen elég annyi, hogy regisztráltam egy aupaireket közvetítő idekint működő, félig magyar ügynökséghez, és a vezető, aki ráadásul egy drága honfitársam nagy ívben tojt az ügyemre, hiába mondtam neki, hogy nincs sok időm családot találni, hogy vagy leszervezi nekem az ígért interjút vagy idő hiányában repjegyet kell foglalnom és hazamegyek, mert se több időm sem több pénzem nincs..Válaszul pedig azt írta, hogy ez nem az ő problémája..Hát, nagyon köszi, ha valaki rólatok kérdez a földig foglak alázni, ha rajtam múlva az összes ilyen embert eltiltanám akármilyen közösségi munka végzésétől..Oké, hogy nem az ő problémája de akkor könyörgöm, mi a frásznak van ügynöksége?? Elvileg egy ilyen ügynökségnek az a dolga, hogy a hozzám hasonló, külföldön teljesen egyedül élő, már-már magára utalt embereket segítse. Akkor meg ne azt írja, hogy ez nem az ő problémája..mindegy is, erre nem is vesztegetek több szót, a következő sms-emben 3 mondatban elküldtem kapálni aztán ennyi...

Ezt követő nap, szerdán pedig véglegesen eldöntöttem, hogy ahhoz a családhoz jövök, akikről már előzetesen írtam. Azonban ez sem mehet simán, mint ahogy semmi sem az körülöttem mostanában. A következő hosztcsaládomnál a jelenlegi nanny még mindig itt van és itt is lesz 2-3 hétig. Erre az időre nekem a játszószobában kéne laknom. Ígyhát úgy döntöttem, hogy nem szeretnék 2-3 hétig a játszószobában csövezni, bőröndből élni, mások útjában lenni, és egy hirtelen felindulástól vezérelve szerda délután repjegyet foglaltam magamnak. Holnap, azaz szombaton megyek és jövő hét pénteken jövök vissza. Azért nem mentem haza hosszabb időre, mert hát money, money, money, must be funny- egy hetet még elviselek meló és pénz nélkül, de 2-3 hét bevételkiesés nem kicsit juttatna az anyagi csőd szélére.

Most pedig vissza a hét elejére. Mint a múlt heti bejegyzésemben is írtam, egy hétig egy barátomnál Istvánnál laktam. Az indok, hogy az előző családomtól múlt hét végén, június 2-án el kellett jönnöm, azonban az új családomhoz csak ma, egy héttel később költözhettem be. Istvánnál sajnos nem volt internet, így ezt a pár napot net nélkül kellett kiböjtölnöm. Mit mondjak, az első este borzalmas volt, úgy éreztem teljesen el vagyok zárva a külvilágtól, ráadásul akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi legyen, hazamenjek, ne menjek és szerettem volna repjegyárakat csekkolni, egy-két emberrel beszélni, és nem tudtam..Úgy éreztem totál kilátástalan a helyzetem. Az internet hiányt úgy oldottam meg, hogy minden nap elmentem egy starbucks-ba 2-3 órára, befészkeltem magam a laptopommal, hogy legalább ilyenkor úgy érezzem, nem vagyok elzárva a külvilágtól..(A telómon nincs net, özönvíz előtti darab). Viszont István lakásának közelében nem volt sem meki, sem netkávézó (meg nagyjából semmi) így utaznom kellett, ha netezni akartam, az utazás pedig pénz, nem is kevés..Szóval ez a hetem anyagliag csődnek volt mondható..Mindegy, vége is, túléltem.
Kedden a palacsintázóban segítettem, mert a szállásért cserébe megígértem Istvánnak, hogy besegítek, ha szüksége lesz rám. Lett is, kedden fotózták a vadi új menüt, így elkelt mégegy extra pár segítőkéz. Laza 10 órát lenyomtam, délután egytől este 11-ig, zárásig, de egyeltalán nem volt fárasztó, még úgy sem, hogy mindig volt mit csinálni. Én és Dia (régóta ott dolgozik) vittük a boltot, míg István és a fotós az új menüt fényképezték. Azt hiszem ezen a napon én voltam a legszerencsésebb ember a világon! (jéé, most realizálom, hogy végre valami pozitívum is ért az utóbi fostos időszakban! :D ). Ugyanis, az új menü 15 (vagy több, nem emlékszem) palacsintát fog tartalmazni, sósakat-édeseket, mindenfélét, és hogy le tudják fényképezni, el kellett készítenünk az összeset, amit utána meg is ehettünk! Atyaég, szerintem tutira megdöntöttem a palacsinta evés guiness rekordját, mininum 13-14 félét kóstoltam meg aznap. Tudni kell, hogy ezek a palcsinták nagyon nagyok, így bár mindegyiket elfeleztük Diával, de még így is nagyon laktatóak voltak. Az első 2-3 palacsinta nagyon jól esett, aztán viszont kezdett csömörünk lenni. Viszont ott hagyni sem akartuk őket, így hősiesen végigettük a menüt. Ok, be kell valljam, az utolsó 3 pali, ami már estére, kb 9-10 magasságában lett kész a kukában landolt (a szívem szakadt meg értük) de így is volt szerencsém a menü nagy részét megkósolni. Aki bejött, mindenkinek elmondtam, hogy csak beugró vagyok itt de mégis akkora mákom van mint eddig egy dolgozónak sem, irígykedtek is rendesen.

Szerdán pedig, mint ahogy már írtam, lefoglaltam magamnak a repjegyeket a hazautamra. Mivel borzalmasan sok cuccom van és 3 nagy bőröndöm, így csütrötökön felhoztam a családhoz egy bőröndöt, majd ma, azaz pénteken mégegyet, és ezzel egyidőben be is költöztem. (A 3. bőröndben a nem túl fontos dolgaim vannak, azért majd visszamegyek Istvánhoz, ha visszajöttem otthonról.) Így is, hogy kétszer fordultam, és egyszerre csak egy bőröndöt kellett cipeljek baromi nehéz volt, hisz Dél-Londonból kellett felcihelődnöm Észak-Londonba, 2 óra a metrón, buszon és gyalog egy fullra megpakolt bőrönddel nem éppen leányálom. Szerda este Renihez is elmentem, jól esett a barátnő terápia ismét.

Tehát, mint láthatjátok, ma költöztem be a családomhoz, Elstree-be, azonban még nem foglalhattam el "méltó helyem", mert a jelenlegi nanny még itt lakik, így én per pill a játszószobában lakom. A család nincs itthon, elutaztak a hétvégére, de jobb is ez így, mert így legalább szusszanhatok egy kicsit mielőtt hazamegyek, nem kell velük jópofizni egy ilyen pocsék hét után, hanem szépen elülök a játszószobában, netezek (végre) és készülök a holnap utamra. Ma este átmentem az előző családomhoz,(akik ugye ugyanezen a településen laknak) akiktől most csak 20 percre lakom gyalog, mert ki szerettem volna nyomtatni a beszállókártyámat (a jelenlegi családnak nincs nyomtatója). Ha már ott voltam gondoltam mért ne, és elvittem az én drága Toto kutyumat sétálni. Egy órát sétáltunk a kedvenc erdőnkben, annyira feltöltődtem ettől, hogy arra nincsenek szavak. Ez a kutya komolyan mondom, hogy a legjobb barátom, épp csak meg nem szólal, de nincs mégegy hozzá fogható teremtés ezen a Földön. Mostmár végre nem London másik végén, hanem csak 20 percre lakom tőle gyalog, így a jövőben nem csak 3 havonta fogom látni, hanem majd lebeszélem a volt családommal, hogy had menjek heti szinten sétáltatni. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják engedni, eddig is mindig szívesen láttak.

Holnap délután fél 3-kor pedig hazarepülök! Nagyon várom már, hiszen másfél éve nem voltam otthon. Jó lesz végre a kiskutyámmal aludni, az otthoni finom ételeket enni, elmenni a kedvenc erdőmbe biciklizni! Soha nem volt nagyobb szükségem erre, annyira sérültnek érzem magam most lelkileg, hogy semmi más nem pofozhatna helyre, csak egy kis természet-terápia.

Lehet, hogy írok majd otthonról (ha nem lesz jobb dolgom :D). Ha nem ,akkor szép hétvégét/hetet kívánok mindenkinek!