A szoba és a kutya sokadszor...

Na igen, folytatódik a szoba-mizériám, mert nehogy létezzen már olyan, hogy minden tökéletes és idilli legyen. Az ágyat már kiveséztem, most, hogy a csavarokat meghúztam egész jó, szóval ezt a témát hagyom is pamlagon.

Amit tudni kell, hogy a szobám elég nagy, ebből kifolyólag viszonylag sötét is. A háznak a fekvése olyan, hogy még akkor is fel kell kapcsolnom a villanyt, ha odakint süt a nap, ám mivel itt már napok óta esik a hó és szürke az idő odakint így a szobám lámpa nélkül elég sötét lenne. Megmondom őszintén, én a természetes fény barátja vagyok, lámpát csak tényleg sötétben szeretek kapcsolni de itt 4 és fél hónapja szinte reggeltől estig ég a villany. Mikor ideköltöztem egy roppant gyenge izzó volt a nagyvillanyban, 40 Wattos, márpedig az édeskevés egy ekkora méretű szoba kivilágításához. Éppen ezért még szeptemberben az volt az első dolgom, hogy kértem egy erősebb izzót. Kaptam egy 100 Wattosat, az jól szuperált, és később vettem magamnak egy 200 Wattosat, szóval ettől olyan világos van a szobámban, mint a Menyben kb, de kell is, mert ennélkül tényleg olyan ratyik a fényviszonyok, hogy pl egy sminket nem tudok elkészíteni. (Lehet, hogy ez valakinek nem lenne gond, de szerintem zavaró és nem csak a smink miatt de ezer más dologhoz kell a fény, nem kriptában lakok na..)
Tegnap reggel felkeltem, felkapcsoltam a villanyt, tettem-vettem, és 5 perc múlva egyszer csak lezuhant a villanykörte a lámpából és a földhöz csapódva darabokra tört..El sem tudom képzelni mi mozdíthatta ki a helyről, mert már vagy 2 hónapja benne volt az izzó a lámpában és én sosem nyúlok hozzá. Még jó, hogy nem voltam alatta! Egyből elsötétült a szoba, mit mondjak azt sem láttam, hogy hol van üvegszilánk meg hol nincs, elhúztam az összes függönyt, ami nem sokat segített, majd felszedtem a szilánkok nagy részét. Megnéztem a lámpát, és a villanykörtének a felső része még mindig a lámpában volt, szóval a körtének csak az üveg része esett ki, tulajdonképpen szétrobbant.. Frankó, mert tényleg elképzeltem egy pillanatra, hogy nézne ki most az arcom ha éppen a lámpám alatt álltam volna és a fejemre estek volna a szilánkok. Mivel késésben voltam nem szóltam apukának , hogy nézze meg, hanem gyorsan elmentem zuhanyozni, ekkor jött a következő meglepi, hogy a fürdőmben a 6 villanykörte közül egy sem égett. Már jópár hete észrevettem, hogy a 6 körte közül csak egy világít és szóltam apukának, hogy legyen szíves kicserélni őket. Azt mondta oké, vesz újakat és meglesz a csere. Ez volt 2 hete, de nem cserélték ki őket, szóval tegnap reggel már egy darab sem égett. Igen, tudom, aupair vagyok, ne várjam már, hogy körbeugráljanak, de ezek szerintem alap dolgok, hogy ilyesmiket pl világítás biztosítson a család. És időben szóltam nekik, még jó két héttel ezelőtt. Mikor elkészültem és indultam volna szóltam anyukának, hogy nem ég egy lámpa sem a fürdőmben...

Tegnap a szokásos csapattal találkoztam a palacsintázóban, a menü gulyásleves és túrós gombóc volt, illetve nekem még egy kinder tojásos palacsinta és 2 pálinka is befigyelt.:) Anett most jött vissza Magyarországról és nagy meglepetésemre még ajándékot is kaptam tőle, MADÁRTEJ ízű bocicsokit, pez cukorkákat, Maomát meg sport szeletet. Vele eddig még csak egyszer találkoztam és nagyon meglepődtem, hogy nekem is hozott ajándékot, nagyon kedves volt tőle, köszönöm Anett ezúton is, imádom ezeket az édességeket.:) Lucától is kaptam csokit, én nyalókát vittem ezeknek a nagy gyerekeknek, és Vivi is csokit osztogatott, szóval a szokásos hízókúra tegnap is megvolt. A kajálás után bowlingozás volt megbeszélve Finchley-ben, 50 percre a palcsintázótól. Tomi kollégánk 13:30-ra foglalt 2 pályát nekünk, ők nem jöttek kajálni így az volt a terv, hogy a bowling pályán találkozunk velük. Mivel egy kicsit elhúzódott az evészet így késve tudtunk elindulni és sajnos még Finchley-ben kavarogtunk egy keveset szóval a bowlingozás utolsó 20 percére értünk csak oda, de engem ez nem akadályozott meg, hogy beálljak.:) Volt ott néhány új arc, valamint az unokatesóm megint jött a hétvégére Renit meglátogatni Magyarországról így ő is ott bowlingozott velünk. A Reni, Gina, Judit és Réka voltak a lány csapatban, a én meg az unokatesómmal, Tomival és egy csávóval akinek már nem emlékeszem a nevére (bocsi:D) a fiúcsapatban. Még életemben nem bowlingoztam, így a fiúk magyaráztak, hogy kell lépni, golyót elhajítani, mire kell figyelni stb. A teljesítményem nem volt valami fényes, bár szerintem ahhoz képest, hogy most játszottam először nem volt rossz. Mivel csak a végére értem oda így kb 5-szor dobtam,de ebből egyszer pl már első dobásra eltaláltam az összes bábut.:)) (Jó, lehet, hogy csak szerencsém volt, de én ezt akkor is haladásnak veszem.:)) A bowling után az egész csapat beült a szemben lévő étterembe, a legtöbben ettek, mi, akik gulyásozni voltunk csak ittunk, csaptunk megint egy nagy magyaros dumapartit, majd mivel este bébiszittelnem kellett én 5kor eköszöntem a társaságtól és Vivivel hazaindultunk.
Mivel jó messze voltam otthonról már majdem este 7 volt mire hazaértem. Itthon egyből szóltam apukának, hogy széttört az izzóm és a körte felső része be van szorulva a lámpába, legyen szíves nézze meg. Apuka megszerelte nekem, majd tett bele egy 40 wattos izzót. Mondanom sem kell, amint kiment a szobából a 40 wattos körtét kicseréltem egy, a szekrényemben lapuló 200 wattosra, csakhogy lássak is valamit.

Aztán, hogy az alvás-gondomnak ne legyen vége, a kutya, aki éjszakákra be van zárva a garázsba (nehogy össze-vissza pisiljen a házban) hajnal 2-től fél 4-ig egyfolytában, megállás nélkül kapargatta a garázsajtót és nyüsszögött. 4 körül sikerült végre elaludnom, de 8-kor arra ébredtem, hogy megint kapirgál. Nem akarom egyszerűen elhinni, én ilyen neveletlen kutyát még nem láttam. Nem a kutyát hibáztatom, tudom, hogy nem ő tehet róla, hogy olyan, amilyen, de ez így nekem is borzasztó nehéz. Átlagosan körülbelül heti 2-3-szor arra kelek fel az éjszaka közepén, hogy a kutya ezerrel "dörömböl" a garázsajtón. Márha el tudok aludni, mert rengetegszer van, hogy már éjfél körül ezt csinálja, mikor aludni megyek, és minimum egy órán át "koncertezik". Nem akarok panaszkodni vagy nyávogni, de ez szerintem nem állapot, hogy nem tudok rendesen aludni ebben a házban. Igen, rengetegszer írtam már, hogy mennyire elégedett vagyok a családdal és milyen jó helyem van itt, sok szempontból nézve ez igaz is, de idővel azért előjöttek olyan dolgok, amelyek igencsak zavaró tényezők. Először volt az ágyam ügye, ami ugyan már a kezdtektől fogva kényelmetlen volt, de nem szóltam, nem akartam, hogy a családom kényesnek nézzen. 4 és fél hónap után, múlt héten tettem említést erről a problémáról és nem kaptam támogatást az ügyben sőt még ki is lettem okítva, hogy a szobámba nem vesznek új ágyat. Aztán itt van a kutya-probléma, ami számomra azért is abszurd, mert én imádom a kutyákat és soha sehol, semmi gondom nem volt velük, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennél a családnál majd ez lesz a legfőbb problémám. Így visszagondolva, ha annak idején, mikor interúra jöttem hozzájuk tudtam volna, hogy a kutya nem szobatiszta és ennek ellenére bent él a házban valamint ennyi zajt csinál éjjel akkor valószínűleg nem mondtam volna igen-t ennek a családnak. Hiába rendesek, a szülőkkel (egy-két súrlódástól eltekinve) nagyon jól elvagyok és a munkám nagyon könnyű, csak sajnos vannak dolgok, amelyek felett az ember nem tud átsiklani,nekem  a pihenés pedig nagyon fontos (de nyilván enm vagyok ezzel egyedül.)

Az a tervem, hogy még egy-két hét, és leülök beszélgetni erről az anyukával, hátha ki tudunk találni valamit, mert tudom, hogy ez engem hosszabb távon kikészítene és nem akarnám, hogy rámenjen erre a családdal való kapcsolatom. Félek viszont, hogy anyuka ezeket személyes sértésnek fogja venni (elvégre mégiscsak az imádott kutyáját szídom) de sajnos ez benne van a pakliban, ha meg nem szólok, akkor viszont előbb utóbb menekülni akarok majd innen. Szóval most adok időt magamnak, szeretném, ha egy-két esemény lezajlana (magánéleti jellegűek) mielőtt megejtem a "nagy beszélgetést" anyukával. Addig lelkiekben is lesz időm felkészülni és kigondolom, hogyan is adhatnám elő ezt az egészet okosan, hogy nekik se legyen sértő, de átérezzék, hogy ezt én sem tudom így tovább folytatni. Aztán majd meglátjuk mi lesz, de mindig lesz valahogy nemigaz?:)