Há' mi folyik itt már?

 

Kicsit furcsának tűnhet a cím, bevallom kb ezer felé jár az agyam ezen a héten, hisz sokminden történt és a mai bejegyzés tán picit kuszának fog hatni.
Mivel is kezdjem? Apukának ezen a héten csütörtökön volt a szülinapja, de mivel a héten Svédországban volt, ahonnan pénteken jött haza így nem volt nagy ünneplés (még.) Gondolkoztam mit is adhatnék neki ajándékba, aztán arra jutottam, hogy sütök neki egy tortát péntekre, mikor hazajön. Még életemben nem sütöttem tortát, mit mondjak, nem vagyok egy konyhatündér, a főzésre is itt Angliában kaptam rá, ami már remekül megy, de a sütés az még felfedezetlen terület. Bújtam a recepteket a neten és letettem a voksom egy pudingos torta mellett. A torta piskótája Victoria Sponge (victoria piskóta), ez egy vanília ízű piskóta, én imádom, boltban már rengetegszer vettem és most úgy gondoltam mért ne készítsem el magam?:) Szerda este megvettem a hozzávalókat és csütörtök délután neki is ugrottam. A biztonság kedvéért vettem bolti tortaalapot is, hátha olyan béna leszek, hogy elk*rom.Megsütöttem a piskótát, amit az eredeti terv szerint félbe akartam vágni, hogy megtöltsem pudinggal és gyömölcsökkel, ám mikor kivettem a sütőből láttam, hogy túl vékony, szóval áldottam az eszemet, hogy vettem bolti tortaalapot, így azt tettem a saját piskótám tetejére. Az általam sütött piskótát megkentem pudinggal és tettem rá gyümölcsdarabokat, ám mivel béna vagyok, így a piskótám kicsit ferde lett, és mikor rátettem a bolti piskótát a tetejére, akkor elkezdett oldalirányba dőlni. No panic gondoltam magamban és az oldalra dőlt részeket "alátámasztottam" eperdarabokkal. A tetejét is megkentem pudinggal, megpakoltam oriási eper-és banándarabokkal valamint vicces állatfigurás marcipánokkal, majd mint, aki jól végezte dolgát, betettem a tortát a hűtőbe.

Aztán pénteken, pont mielőtt indultam volna a gyerekért a suliba gondoltam vetek egy pillantást a garázs hűtőjében hagyott tortára, és majd eldobtam az agyam, amikor megláttam, hogy szétesett. Never give up-nem adom fel ilyen könnyen, én márpedig torát akartam adni a hosztfaternak, így mikor a gyereket felvettem a suliból nem hazamentünk, hanem a boltba új hozzávalókért. Mivel apuka hazaérkezése előtt nem lett volna időm új piskótát sütni, így legnagyobb sajnálatomra a torta alapja bolti piskóta kellett, hogy legyen (pedig nagyon szerettem volna home made-et adni). Ezt is megpakoltam eperrel és banánnal valamint pudinggal.  A szétesett torta annyira nem volt szétesve, hogy ehetetlen legyen (csak annyira, amit már nem lett volna pofám odaadni a faternak szülinapjára) szóval ettem belőle egy szeletet, és azt kell mondjam, a saját készítésű Victoria Sponge-om nagyon fincsi lett.:) Mivel a gyerek nem kért belőle (magyarázata: mert nem eszik csúnya dolgokat-köszi:)) így a torta nagy részét a kutyus ette meg. Milyen jó dolga van nem?:)


Kettes számú torta-csakmert szuper aupair vagyok:)
 

 Apuka meg volt hatva, amikor odaadtam neki a tortát, elmeséltem neki, hogy tegnap ilyenkor még egy sokkal jobb tortája volt, de sajna az szétesett, és azért bolti a torta alapja mert sebtében csak ezt tudtam elkészíteni, de nagyon örült neki, fel is vágta, és mindenkinek nagyon ízlett (szerintem is tök finom.)

 .....

A multkori bejegyzésben írtam arról, hogy a gyerek mostanában nem viselkedik túl jól, és múlt héten valamint ennek a hétnek az elején az idegeimen táncolt. Kedd-szerdán javulás látszott, kenyérre lehetett kenni (mert anyuka hétfő este ráparancsolt), de csütörtökön megintcsak nagyon naughty volt. Nem is részletezem, lényeg, hogy volt ott fél órás hiszti, üvöltözés a semmiért, részemről kifutokavilágból idegállapot, ráadásul bébiszitteltem is aznap este, így nem is reménykedhettem abban, hogy anyuka megment, ha hazajön. Péntek reggelre persze megint sitty-sutty semmivé vált a gyerek rossz viselkedése...Az anyukának nem szóltam erről, néha szólok neki, néha nem, úgy gondolom vannak csaták, amiket nekem kell megvívnom a gyerekkel, és utólag már felesleges is lett volna ezt felbolygatni, majd ha megint kedzi akkor max még ott helyben felhívom az anyukát, és odaadom a telefont a gyereknek, hogy beszéljék le egymás közt. De ilyenkor mindig belegondolok, hogy bár az előző családom nem volt egy minta hosztcsalád (már említettem őket a blogban, nem etettek rendesen, fizetett szabi meg hansolók nem voltak, de annál több volt a konfliktus) nade ott a kislány nagyon jólnevelt volt, egy év alatt 3szor ha felmérgesített de nem többször, és ilyet, amit a mostani "fiam" néha lead, neki eszébe nem jutott volna leművelni..Néha azon gondolkodom, lehet, hogy megint lányra kéne vigyáznom, velük valahogy sokkal jobban megtalálom a közös hangot, és egy húron pendülök..A következő hosztcsaládomnál (mert még tuti leszek a mostani családom után is aupair, valószínűleg más országban, de erről most még semmi többet) fix, hogy lányra fogok megint vigyázni.

Aztán pénteken beszéltem a Renivel reggel, megvitattunk ezt-azt, és ebből a rossz-viselkedés témából kiindulva érdekes okfejtésbe kezdtünk, amit gondoltam itt is megosztok. Szerintem a legtöbb aupair szájából már elhangzottak azok a mondatok, hogy "engem nem ilyen liberálisan neveltek, nem volt minden rám hagyva és nem tűrték  a szülők a rossz viselkedésemet" és hasonlók. Ezzel mellesleg egyet is értek, hogy errefelé, a nyugati országokban talán már túlságosan is engedékenyek, nemtörődöm-ök a szülők, a nevelés kimerül abban, hogy leteszik a gyereket a tv elé, vagy odaaadják az aupairnek/nanny-nek/bébiszitternek, hogy az nevelje fel helyettük. A legtöbb messziről jött ember (akik ideköltöznek Angliába, egy teljesen más országból, pl Magyarországról) már-már szánakozva néz erre a fajta nevelésre, és büszke arra, hogy ő sokkal keményebb, jobb nevelést kapott (én sem értek egyet az itteni nevelési elvekkel.) Viszont ha megnézzük, hogy kik élnek jobban, kik azok, akinek a legjobban megy a soruk a Világban, akkor az angolok, az amerikaiak és a fejlett országok, ahol hasonlóan liberális a nevelés toronymagasan vezetnek. Tehát lehet ujjal mutogatni erre a fajta "nevelésre" ami itt és a fejlett országokban megy, lehet rá mondani, hogy túlságosan liberális,stb de ők mégiscsak jobban csinálhatnak valamit, ha ennyivel előrébb vannak mint mi.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy pártolom ezt a fajta "nyúl viszi a puskát" nevelési elvet, vagy, hogy vezessük be minden országban ugyanezt, de mindenesetre nagyon elgondolkodtató. Mi, magyarok, a többi Kelet-európai nemzet, valamint az arabok, indiaiak, akik Angliába illetve nyugatra mennek szerencsét próbálni, mi vagyunk azok, akiket röviebb pórázon fogtak, akik a szigorúbb nevelést kapták, ennek következtében fegyelmezettebbek és alázatosabbak vagyunk. Ezzel szemben a fejlett országok lakói nem voltak annyira szigorúan fogva, így lazábbak, elvárják a tiszteletet másoktól (elvégre kisgyerek koruktól elvárják, hogy valaki körülugrálja őket) így mikor felnőnek, természetes, hogy ők nem fognak elszegődni gyári munkásnak, mekis dolgozónak,bármiféle fizikai munkásnak hanem irodai, vezető beszosztású munkákat hajlandóak csak vállani. Ha belegondolunk, tökéletesen összeáll a kép, mi, akik a Világ azon részéről jövünk, ahol még létezik a tisztelet és a fegyelem (ámde a saját hazáinkban valahogy mégsincs annyi lehetőség) eljövünk Nyugatra, és mivel kiskorunktól kezdve arra vagyunk nevelve, hogy legyünk másokkal szemben tiszteletteljesek és alázatosak, így "behódolunk", és ez a magyarázata annak, hogy Amerikában, Angliában és a Világ legfejlettebb országaiban a bevándorlók végzik a fizikai munkát míg az ország lakói kapják a könnyű melót. Talán úgy tűnhet, hogy elkalandoztam a nevelés témától, pedig nem, szándékosan lyukadtam ki erre  a pontra, mert ez is (mint sok más) a nevelésre vezethető vissza.  Nem panaszkodni akartam ezzel, tökéletesen jól érzem magam külföldön és tudom, hogy ez az élet rendje, hogy az ember a létra aljáról indul, viszont  azt is pontosan tudom, hogy mindent lehet, csak akarni kell, most még csak egy aupair vagyok, ami a fizetési-és minden egyéb ranglétra legalján helyezkedik el, de konkrét terveim /elképzelésim vannak a jövővel kapcsolatban, és nem leszek rest tenni ezekért a célokért, szóval biztos vagyok benne, hogy idővel feljebb lépek és minden megmászott lépcsőfokkal több tudásom és tapasztalatom lesz. A fentieket csupán azért írtam le, mert sokan azt mondják, hogyha Nyugaton bevándorló vagy, az  mennyire nehéz meg szívás és hasonlók-és szerettem volna személteni, hogy szerintem ez nem szívás, vagy kicseszés a sorstól meg a gazdagabb nemzetektől, hanem pont, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert megkaptuk a lehetőséget, hogy itt dolgozhassunk, és ha az ember ügyes, meglátja a lehetőségeket és TENNI is hajlandó a céljaiért, akkor bármit elérhet idekint (is). A szamárlétrát pedig meg kell mászni, mert ha pl nulla tapasztalattal hirtelen betennének engem egy nagymenő céghez, akkor igen hamar kibukna, hogy teljesen inkompetens vagyok, és akkor az a cégnek is rossz, mert potenciálisan tönkretehetem a vállalatot meg nekem is, mert előbb-utóbb kirúgnának. Ha viszont úgy kerülök be ugyanehhez a céghez, hogy először csak "csicska" vagyok, aki a kávét főzi meg iratokat tologat, akkor időről időre tapasztaltabb leszek, ezáltal feljebb juthatok a ranglétán, amivel én is nyerek (több tapasztalat, több pénz..) és a cégnek is lesz egy tutifrankó, mindenhez értő embere. Szóval jah, sokan, akik küldöldre mennek, panaszkodnak, hogy mért "csicskaként" kezdik, de szerintem ez valahol természetes, csak tudni kell feljebblépni (szerintem tudni mindenki tud, akarat kérdése az egész.) Ennyit erről!
Az idekinti nevelést pedig egyenlőre nem ítélem meg, hogy jó-e avagy rossz, szemlélődöm csak, mivel bár néha engem is kiakaszt egys-más(pláne,mert aupair vagyok) de látom, hogy életszínvonal kérdésében hol tartanak..

Nem is tudom, a fentieket lehet, hogy a láz íratta velem, mert amúgy ennyire mélyre menően nem szoktam "szociológiai tanulmányokat" írni ide a blogba. Apropó láz, az elmúlt 2 hétben beteg voltam /vagyok. Szilveszter után kezdődött, először csak egy pár napos megfázás volt, amiből igen hamar kikúráltam magam, de ezen a héten megintcsak fáradékony voltam, valamint 3 napja fáj a tüdőm is és érzem, hogy feldagadtak a nyirokcsomóim, lázas vagyok, nem kívánok semmi kaját...Holnap első utam a dokihoz fog vezetni, és őszintén remélem, hogy ad valami antibiotikumot (tavaly, mikor 3 hétig voltam beteg nem adott-bár akkor a tüdőmmel nem volt gond.) Szóval hülyén hangzik ez így de remélem, megüti a betegségem azt a szintet, amire már kapok rendes orvosságot. Erre a hétvégére le is kellett mondjam a programjaimat,és mit mondjak baromi uncsi a 4 fal között ülni, de legalább a pénztárcám örül a dolognak, és most tényleg az egészség a legfontosabb. Azért pénteken este még elmentem Vivivel a belvárosba, mert nagyon ki akarta próbálni a Subwayt.Még sosem evett ott, de annyit áradoztam neki az ottani kajáról, hogy meghoztam a kedvét. Órákig tartó dumparti mellett ettük meg a szedvicseinket majd lenéztünk még a magyar palacsintázóba, ahol kinder tojásos palacsintát ettem, valamint  a cég ajándékaként egy rumos kólát és "magamévá tehettem".:)
Már éjfél is elmúlt, mire hazaértem, kockultam egy órát, és fél 2-kor nekiálltam megnézni a Titanicot (kb 1000. szer életemben). Hajnal fél 5-re végeztem is.:) Imádom a Titanicot, 7 éves voltam mikor megjelent, és kiskoromban több nyáron át minden egyes nap (nem vicc) megnéztem, szóval természetesen kívülről tudom az egészet. 14 éves koromban megkaptam DVD-n is (mert a videókazetta már gallyra ment annyiszor megnéztem),  a DVD angol nyelvű volt, és akkoriban az angol tudásom a nullával volt egyenlő, de nem volt probléma, mert annyiszor láttam már magyarul, hogy az angol szövegre én simán odaképzeltem a magyart. Az angol dvd-met is annyiszor megnéztem, hogy csakhamar angolul is kívülről fújtam a filmet. Azt hiszem a Titanic az egyetlen film amit magyarul és angolul is el tudnék mondani az elejétől a végéig szó szerint. Biztos vagyok benne, hogy ez a legeslegkirályabb film a történelemben, arra, amit a rendező véghez vitt, szavak egyszerűen nincsenek. A minap a neten láttam egy "Így készült" kisfilmet és tátva maradt a szám. Mekkora összehangoltság kellett ahhoz, hogy ezt össze tudják hozni? Én komolyan mondom, csodálkozom, hogy a film forgatása közben nem halt meg senki. Meg aztán meg kellett építeniük a hajó tökéletes mását,(legalábbis a hajó nagy részét) egy olyan hajót, ami (a film készítésének idejekor) már 84 éve az Atlanti-óceán mélyén feküdt, ami nagyon is igazi volt, és a szenvedés, amit az emberek átéltek szintén valódi volt.  Engem alapvetően kirázna a hideg egy ilyen ötlet hallatán, de a végeredmény, a mestermunka, amit James Cameron letett az asztalra nagyon is meggyőző.

Mi más? Ja igen, ez az év nem az itthon ülésről fog szólni, rengeteget fogok utazni (mostmár nem azt mondom, hogy tervek, mert annál már előrébb járok ) de erről majd a következő bejegyzésben fogok írni, most csak annyit, hogy tegnap este bébiszitt közben pontról pontra megterveztem a március végén esedékes párizsi utamat.:)) Erről még majd még bővebben..

Holnap könnyű napom lesz, mert a gyerek a suliból egy barátja házába megy játszani, szóval ahogy leadom őt reggel, szabad leszek egészen este 6-ig.:)
Most meg megyek levest főzni, mert rám fér!!:)