Mint a tegnapi bejegyzésemben is említettem, beteg vagyok, megfázással indult, majd az elmúlt 4-5 napban fájt a tüdőm és/vagy a vesém, meg a nyikorcsomóim és kicsit a fülem is. Tegnap ritka sz*r volt a közérzetem, ennyire betegnek az angliai tartózkodásom alatt még nem éreztem magam. Lefekvés előtt vettem hűtőfürdőt(vagyis zuhanyt) és komolyan mondom elképesztően jól esett, a zuhany előtti és utáni állapotom közti különbséget zongorázni lehetett volna, a nyomás,amit a láznak köszönhetően egész nap a vállamon/tarkómon éreztem (az a tipikus nagyon sz*r lázas érzés) a zuhany után egycsapásra semmivé vált, mintha nem is lett volna.Gondoltam persze, hogy lesz javulás a hideg zuhany után, de azt nem, hogy teljesen jól leszek, pedig de!:) Este már 11-kor elmentem aludni, ami azért nagy szó, mert sosem szoktam ilyenkor aludni menni, mindig éjfél és egy között térek nyugovóra (hétvégeken meg nincs határ). Ámde annak ellenére, hogy fáradtnak éreztem magam nem tudtam elaludni, és még fél 1-kor is pislogtam, forgolódtam (végülis normális esetben ekkor szoktam aludni menni szóval a biológiai órám csak ekkor kapcsolt alvó fokozatra).
Aztán hajnali fél 6-kor meg már fent voltam, és nem tudtam visszaaludni. Gondoltam oké, akkor az ébresztőmet átállítom 7:15-ről 6:45-re és veszek egy zuhanyt reggel, még mielőtt megkezdeném a munkát a gyerekkel. Visszalaudni egyeltalán nem sikerült, még így is, hogy fél órával előrébb állítottam az ébresztőmet már alig vártam, hogy végre megszólaljon. (Pedig normális esetben 7:15kor is vagy 3-szor benyomom a szundi funkciót XD). Kiugrottam az ágyból, mint akit puskából lőttek, rosszullétnek semmi nyoma nem volt már ma reggel, a betegségemre is csak a vesefájdalom emlékeztetett. A következő meglepi akkor jött, mikor elhúztam a függönyt: havas volt a kert. Nem volt nagy hó, de azért úgy kb 1 cm megmaradt, szóval látszott a zöld. Megmondom őszintén nem szeretem a havat. Azért nem, mert oké, hogy szép meg hangulatos mikor esik nade egy: ha elolvad a fene se kívánja a talpa alá azt a gusztustalan latyakot, kettő: itt Angliában (meg pl Amerikában is) az emberek félnek a hótól, de olyan szinten, hogyha kb 5-10 cm hó leesik (ami Magyaroszágon ugye semminek számít) akkor megáll az élet, bezárnak a sulik és nem hiányzik egy kis potyaszünet pláne a múlt hét után, és három: itt van egy kutya, aki a kertbe hogyismondjam potyogtat, ami nincs felszedve, és nincs az a pénz amiért én ebbe a kertbe kimennék a gyerekkel hóembert építeni (mert az inkább szarember lenne-már bocs XD). Nah jah, szóval kell a fenének a hó, de nem aggódtam, mert csak 1-2 cm volt és a nap folyamán amúgy elolvadt.
Reggel összekészítettem a gyereket majd leadtam a suliban. Ma mindössze 2 órát dolgoztam, mert a fiúcskát az egyik osztálytársa anyukája elvitte magukhoz játszani, így 5-kor elmentem érte, 6-ig őriztem aztán pedig apuka is végzett és én szabad is voltam, mostam, szobámat ganajoztam majd este csináltam egy bolognai spagettit vacsira, ami mindenkinek nagyon ízlett. Nem akarok elfogult lenni, de ez most tényleg nagyon finomra sikeredett.:))
 |
| Ez meg a mai napi ökörködésem:) |
A dokihoz délután egykor mentem, a walk in-t (ahová bármikor, bármilyen gonddal be lehet sétálni) használtam, mert úgy gondoltam, hogyha időpontot foglalnék a háziorvosomhoz, akkor biztos kéne várnom jópár napot, de a problémám nem tűrt halasztást. Ebbe a walk-in-be már úgy járok mintha haza mennék, voltam már ott gyógyszert íratni, aztán allergiás rohammal (mikor feldagadt 4x-ére a szám), egy hónapja meg azért, mert valszeg allergiás vagyok valamire (8 hónapja eldugult orral élek) szóval már majdhogynem puszipajtás viszonyban vagyok az ott dolgozókkal, aminek mellesleg cseppet sem örülök, mert ezelőtt kb egész életemben nem voltam ennyiszer dokinál. Éppen ezért, most úgy voltam vele, hogy ha törik-ha szakad de felíratom magamnak az antibiotikumot, mert nem fogok még 2-3szor visszajönni, ha magától nem múlik el. Fél órát kellett várakoznom, ami nem is rossz, mert eddig mindig egy órát vártam. A sejtésem beigazolódott, a dokinéni megvizsgálta a tüdőmet, vesémet, füleimet, nyirokcsomókat szóval mindent, és arra jutott, hogy nekem nem kell antibiotikum. Mondtam neki, hogy dehát nagyon fáj a vesém, ilyet szól vigyek vizeletet!! Mondom (persze csak magamban), hogy a vesegyulladásnak mi lehet egyértelműbb jele, ha nem az, hogy rohadtul fáj?? Már készültem eldobni az agyam, mert ez mégis abszurd, oké, hogy ma már nem volt lázam, de az csak jelent valamit, hogy majdnem egy hete fáj a vesém meg a nyikorcsomóim. Azt javasolta a doktornő, hogy várjak pár napot, és ha nem múlik el magától akkor menjek megint vissza.Nagyon szépen, udvariasan közöltem a dokinénivel, hogy nagyon elfoglalt vagyok, sokat dolgozom (hehe) és nem lesz időm visszajárogatni, így mi lenne, ha felírná nekem a gyógyszert és csak akkor fogom kiváltani, ha tényleg szükséges! (Időm lenne visszamenni, nade ki az, aki minden héten ott akar ülni egy órát a váróban?) A doktornő még így is hezitált, majd javasoltam neki, hogy amoxiclint adjon, mert pici koromtól kezdve minden bajra azt kaptam és mindig használt. Végülis csak megírta a receptet, én pedig nagyon hálás voltam. Az első utam természetesen a gyógyszertárba vezetett, hogy kiváltsam a bogyóimat. Tudom, hogy a dokinő nem észlelt semmit, de én érzem, hogy fáj, hogy valami nem jó és nem akartam tovább várni az antibiotikum kúra megkezdésével. Szóval ez volt, végre kaptam antibiotikumot, happiness:)
Úton hazafelé meg kaptam egy kisebb szívromhamot, ugyanis egy félőrült balfék *************************** sofőr majdnem elütött. A gyógyszetárból mentem kifelé és mentem volna át az úton, teszem hozzá, hogy gyalogátkelő helyen, és ZÖLD volt (a gyalogosoknak-csakhogy tisztán lássunk). Két sávos volt a út, az egyik sávban meg is álltak az autók, én meg mivel ZÖLD volt nekiindultam ámde a második sávban egy nagydarab autó ezerrel közelett, és ha nem lépek gyorsan kettőt hátra, akkor valószínűleg most nem bejegyzést gépelnék, hanem vagy alulról szagolnám a havat vagy a kórházban lennék. Nem vicc, tényleg alig néhány centire húzott el tőlem az a ******* (hadd ne minősítsem). Gyorsan vetettem egy pillantást a lámpára, még mindig zöld volt, így utánakiabáltam a sofőrnek, hogy te idióta zöld van! (nem mintha hallotta volna, de akkor ott helyben ez afféle alapreakció volt.) Aztán átkeltem teljesen az úton, és besétáltam a bolta ahová igyekeztem, és csak ekkor fogtam fel úgy igazából, hogy mi történt, és milyen kevesen múlt, hogy nem ütöttek el. Mikor beértem a boltba (kb egy perccel az "incidens" után) hirtelen megálltam, remegtem, azt sem tudtam hol vagyok és lehet, hogy ez hülyén hangzik, de majdnem elsírtam magam ott a bolt közepén, mert tényeg nem sokon múlt az egész, éreztem az autó szelét az arcomon, és hát nah, nem minden nap élek át ilyet! Azért az kicsit "ironikus" lett volna a sorstól, ha tényleg elütnek, mert én sosem szoktam a piroson átmenni, még akkor is alaposan körülnézek ha zöld van..és most is zöld volt..nah mindegy, nem történt tragédia, de egy pillanatra megfodult a fejemben, hogy oké, többet nem hagyom el a házat..persze már túl vagyok rajta, de akkor azért megijedtem na..
Jujj de késő van már, aludni kéne főleg mivel tegnap éjjel ez nem igen sikerült:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése