Minden aupair és azok, akik hosszabb időt töltetnek külföldön valószínűleg sokat tudnának mesélni az otthon hagyott barátokról, és arról, hogyan változott a távozásuk után a kapcsolatuk. Sok blogban olvasok arról, és sok ember mesélt már nekem arról, hogy az otthon hagyott barátok egy bizonyos részével a küldöldre költözésük után elhalványodott a kapcsolat vagy akár megszűnt. Nekem, mikor elhagytam Magyarországot nem sok barátom volt otthon. Igazi barátom 2 volt, és mellettük rengeteg "haver" jellegű kapcsolat és ismerős. A 2 barátommal azonban azóta is tartom a kapcsolatot, bár körülbelül csak havi egyszer beszélünk, de mindig ott tudjuk folytatni ahol abba hagytuk.
A mai bejegyzésben egyikük (A) előtt szeretnék tisztelegni. A-tól akkora segítséget és lelki támaszt kaptam mielőtt ide kijöttem, amekkorát el sem tudtam volna képzelni. Angliába vezető utam ugyanis koránt sem volt zökkenőmentes és rengeteg dolog volt, amiről senkinek sem beszélhettem, amiről senki nem tudhatott, de A-val kapcsolatban úgy éreztem, hogy neki mindent elmondhatok. Tudtam, hogy ő nem fogja tovább adni a titkaimat és, hogy segíteni fog, amiben csak tud és jól gondoltam, velem volt, amikor senki más. Neki akármit elmondhattam, semmi miatt nem nevetett ki és nem nézett le, nem ítélkezett még akkor sem, amikor mindenki más ezt tette volna. Ez volt otthon.
Mióta kijöttem Angliába nagyon sokat emailezünk és chatelünk, nagyon jó volt, főleg a kezdeti időkben mikor itt még nem voltak barátaim, hogy számíthattam valakire, hogy volt, akinek elmondhattam ügyes-bajos dolgaimat. Mint már említettem, havonta kb egyszer beszélünk, mert neki is megvan a saját élete, egyetemre jár, koliban él és emellett sok közösségi feladatot is ellát (amelyek előtt mélyen meghajtom a fejem), és én is élem mindennapjaimat így lehetséges az, hogy ritkábban beszélünk, de ez a barátságunk minőségét egyeltalán nem befolyásolja, hisz mindent tud rólam a blogból és ő is rendszeresen ír magáról.
Közben én idekint is szereztem barátokat, aminek roppantul örülök, mert idekint, ahogy azt minden aupair tudja, elég kiszolgáltatott helyzetben van az ember lánya, így a baráti kapcsolatok felérnek a biztonsággal, a létezéssel és számomra kb az egész világgal.
Ennek ellenére az utóbbi időben volt egy néhány hetes időszak amikor különféle eseményeknek köszönhetően egy kisebb fajta lelki válsággal néztem szembe, pedig én alapjáraton nem vagyok sem szomorkodós, sem lelkizős, inkább az 1000 fokos vigyor és az optimizmus jellemző rám. Ennek következtében nem tudtam, hogy hová tegyem a kettős érzéseimet, hogyan is kéne a szituációt kezelnem.
Aztán pár hete egyik este beszélgettem A-val. Kérdeztem Őt arról, hogy van, mit csinál stb majd "rám tértünk", és elmondtam, hogy mi az, ami mostanában bánt. Lelkileg A sokkal érettebb, mint én, noha 2 év van köztünk az én javamra. Én úgy gondolom, és mindig is úgy gondoltam, hogy a kor nem számít, lehet, hogy valaki fiatalabb nálam de sokkal bölcsebb és érettebb, és a fordítottja is megeshet, hogy valaki esetleg idősebb nálam de érettségben ez nem látszik meg.
Számomra már nagyon sokszor kiderült, hogy A-nak mennyire jó rálátása van a dolgokra, mennyire empatikus és érett, és ez most sem volt másképp. Segített felnyitni a szemem és rávilágított olyan dolgokra, amelyeket tulajdonképpen én is láttam de valamiért ezelőtt nem akartam róluk tudomást venni. Realizáltam, hogy túlságosan egyfelé koncentráltam és ebből kifolyólag nem vettem észre azt, hogy mennyi más jó és aranyos ember van körülöttem, hogy mitől/kiktől fosztottam meg magam.
Ahogy beszélgettünk a problémáimról azt vettem észre, mintha azok maguktól elmúlnának (pedig előtte volt egy-két nyugtalanabb éjszakám miattuk), úgy éreztem, mintha megvilágosodtam volna, és a kettős érzések elmúltak, a lelki válság szintén és újra a pozitivizmus és a pörgés uralja mindennapjaimat. Szétnéztem magam körül és rájöttem, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért ennyi jó és kedves ember vesz körül, és nem is tudom, hogy ezt a sok jót minek köszönhetem, valamikor valami nagyon jót kellett tennem, de mindenesetre hálás vagyok.
Nagyon köszönöm Neked, drága barátnőm, hogy ismét segítettél nekem, még ilyen nagy távolságból is képes vagy jobban átlátni a dolgokat, mint én magam és köszönöm, hogy mindig számíthatok Rád. Remélem, hogy egyszer meg tudom hálálni ezt a sok jót, amit Tőled kaptam. Azért írtam meg ezt a bejegyzést, hogy biztosítsalak, hogy a jó úton jársz.:) <3
"A-nak"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése