Egy aupair élete Londonban: Nincs más hátra, mint előre

Üdvözlök mindenkit a blogomon újra. Borzalmas vagyok, tudom, amiért eddig nem írtam, megint eltelt egy hónap, bejegyzés nélkül. A blogomat viszont (a statisztikákból látom) továbbra is látogatják, így gondoltam, hogy ideje már bejelentkezni.

Szuper hónapon vagyok túl, az október is olyan eseménydúsra sikeredett, mint a szeptember, sőt, tán még pörgősebbre. Viszont nem fogok róla részletes beszámolót írni, mert ez a hónap már elmúlt, és így utólag már nem látom sok értelmét megírni, hogy melyik hétvégén mit csináltam, inkább csak címszavakban fogom megemlíteni mik voltak, és azokat egy-egy képpel illusztrálni.

A barátaimmal minden hétvégén elmentünk valahova, volt, hogy múzeumba, volt, hogy kirándulni, vagy pub-ozni, voltunk egy párszor bulizni, ezekhez nem fűznék hozzá semmit, mindegyik csudijó volt.

Amit kiemelnék, az a születsénapom, ami hála az én nagyszerű barátaimnak feldhetetlenre sikeredett. A szülinapom október 23-án van, milyen király, otthon az pirosbetűs ünnep, életem során sosem kellett ezen a napon dolgoznom vagy suliba mennem, dejó nekem;) Idén ezen a héten a hosztcsaládomban a szülők nyaralni mentek a Kanári-szigetekre, a gyereket elvitték a nagymamához, így én egy teljes hétig élvezhettem, hogy üres a ház, ráadásul fiezetett vakációm volt kéremszépen, csinálnom a világon semmit nem kellett (az előző hosztcsaládom ilyenkor is elvárta,hogy takarítsak, sőt ilyenkor kellett nagytakarítanom.). A szülinapom előtti hétvégén Zita és Anna meginvitáltak a kedvenc pub-unkba. Én nem tudtam róla, de ők készültek nekem egy meglepetés tortával, amit még az érkezésem előtt odadtak a személyzetnek, majd mikor befutottam a pubba, akkor egyszer csak az egyik pincér kihozta a tortát, rajta 22 gyertya, és Zita, Anna meg még egy jópáran a pubban elkezdték énekeleni a Happy Brithday To You-t.:))) Meg voltam hatva, nekem még sosem volt ilyen meglepetés tortám (mit mondjak a tavalyi évben tortám sem volt) és még sosem énekeltek nekem nyilvánosan Boldog szülinapot. Elfútam a gyertyákat, felvágtam a tortát, és ekkor jött a második meglepi. Annától ajándékba nyakba akasztható felespoharakat (még mindig röhögőgörcsben török ki ha eszembe jut) kaptam. (Mert pár nappal ezelőtt már kaptam a Zitától+Annától közösen egy üveg Bailey's-t). Szóval a Bailey's-sel, amit magammal vittem a pubba (jó magyar szokás ugye :P) fel is avattuk a poharakat. A csajok olyan arik voltak, hogy a kedvenc koktélomat rendelték (Mojito) 2 nagy kancsóval is, szóval elég annyit hozzáfűznöm, hogy jó hangulatban telt az este.:)
A pubozás után mi a Zitával kinéztünk egy jókis bulihelyet Clapham-ban, Annának sajnos haza kellett mennie. A hely, ahová Zitával mentünk 9-ig volt ingyenes, de mi nem értünk oda időben, így beugrót fizettünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. A night club ahol voltunk, Zitával nekünk az jött le, hogy gót feelingje volt az egésznek, a fények meg a zene is olyan volt, hogy pár óra alatt "hipnózisba" esel tőle, de nekünk nagyon tetszett, buliztunk is hajnal fél-2 utánig, majd valamikor 3 előtt értem haza. Csajok, nagyon szépen köszönöm a szülinapi hétvégét, és az önzetlenségeteket, sosem fogom elfelejteni.:))

A szülinapom napján a ház ugye mint említettem üres volt, így este meginvitáltam Zitát egy paprikáskrumplira+beszélgetésre, ezen az estén is ugyancsak jól éreztük magunkat. A családtól, még mielőtt elmentek nyaralni, ajándékba egy kártyát meg 20 fontot kaptam, örültem neki, mert így arra költhettem azt a pénzt, amire akartam, anyuka mondta is, hogy ő személy szerint utálja a légből kapott ajándékokat(adni és kapni is) és gondolta szívesebben megyek a barátaimmal drinkelni abból a pénzből, mintsem ők vegyenek egy pizsamát/akármit rajta. Jól gondolta.

A szülinapozásomnak ezzel még nem lett vége, a következő hétvégén Renivel és a spanyol lánnyal mentünk egyet ünnepelni, Észak-Londonba. A terv az volt, hogy én felmegyek Renihez, a házukhoz, majd onnan megyünk felszedni Silviát, és irány Harrow, a város ahol a kiszemelt pub/diszkó volt. Mondtam Reninek, hogy mi lenne ha nem mennék el a házukhoz, hanem a meki előtt taliznánk, hogy időt spóroljunk, de ő ragaszkodott hozzá, hogy de menjek csak el a házukba. Mikor odaértem világossá vált, hogy miért: drága Renim ugyanis saját készítésű sajttortát sütött nekem a szülinapomra:))) Tudta, hogy imádom a sajttortát, szóval gondolta megprólkozik sütni egyet és mit mondjak, isteni volt, a vanília, a nagy eprek a tetején:)) Kaptam még tőle egy jópár fényképet, amelyek a közös emlékeinkből készültek, valamit egy levelet. Reni: neked is nagyon köszönöm az isteni tortát és a fáradozásodat, amit azzal töltöttél, hogy elkészítetted.:)
Tortázás után felszedtük Silviát, és megindultunk a pár várossal arrébb kinézett pub-ba. A hely nekem nagyon tetszett, mert jó nagy volt, nem kocsmafeelingje volt, nem ült senki a szádban, és 9ig nem volt hangos a zene, így nyugodtan lehetett dumálni. Itt elfogyasztottuk a vacsinkat (nagyon finom menüket kaptunk, ráadásul egy akciót kihasználva fél áron, így az én menüm pl olcsóbb volt mint a Silvia söre) majd 10 után lementünk a földszintre táncolni. Annyira nem volt jó a zene, így nem maradtunk sokáig, éjfélkor hagytuk el a helyet, de nekem Észak Londonból így is 2 és fél óra volt hazajutni, szóval fél 3kor kerültem aznap éjjel ágyba (akkor volt az óraátállítás szóval gyakorlatilag fél 4 volt már mikor álomra hajtottam a fejem.)

Összességében nagyon király születésnapom volt, és nagyon köszönöm nektek lányok, hogy ezt lehetővé tettétek nekem <3

Úgy döntöttem továbbá, hogy új formában fogok blogolni, ígyekszem minél gyakrabban írni (minden nap nem fogok, mert nem lenne miről, az gondolom senkit nem izgat, hogy mit eszek, milyen színű zokniban vagyok ésatöbbi) de heti 2-3 bejegyzést szeretnék közzétenni, amelyek rövidebbek, de tartalmasak lesznek.

A mai bejegyzés után pedig, egy kedves barátnőm kérésére pedig meg fogom írni itt a blogomban annak a történetét, hogyan jöttem én Angliába, milyen viszontagságokon keresztül jutottam ide, ahol most vagyok. Gondolom most sokan néztek egy nagyon, hogy "hát mégis milyen viszontagságokra gonol ez?", de higgyétek el, igencsak eseménydús és fordulatokban (meg humorban), és izgalmakban gazdag történet lesz. Nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy nem írom meg, mert nem akartam sem kérkedni, sem rossz példát mutatni a sztorimmal (nem kell semmi nagy dologra gondolni, nem követtem el semmilyen bűncselekményt), de aztán Anna barátnőm javaslatára úgy döntöttem, hogy közzé teszem a történetemet, hátha valakinek akit kétségek gyötrik azzal kapcsolatban, hogy merje-e azt tenni, amit ő szeretne, vagy engedelmeskedik a környezete(család, barátok) elvárásainak, azok erőt meríthetnek a történetemből.