Skócia 1. Pénteki nap és az utazás

Kicsit rendhagyó lesz eme bejegyzés, mert a Skóciába tartó buszút 9 órás volt, este 11-től másnap reggel 8ig,  és mivel aludni nem tudtam mert ennél kényelmetlenebb buszon még sosem utaztam, így míg minden utastársam aludt, én a jegyzetfüzetembe megírtam egy blogbejegyzést a pénteki napomról meg magáról az odaútról, most pedig bemásolom ide a blogba:

Szombat, hajnal 2:40,  a buszon:
"Úgy döntöttem, hogy a skóciai út bizonyos szakaszairól az út alatt is jegyzetelek,bár per pillanat csak a jegyzetfüzetembe, kézzel (mint egy oldschool napló haha) és majd utólag mikor már otthon leszek aze egészet bemásolom a számítógépbe, mivel per pillanat egyrészt a buszon vagyok, hajnali 2:40 van és rommá unom magam, másrészt meg mikor utólag írom az élménybeszámolót akkor sokkal könnyebb lesz, csak átírom a blogba az egészet, így sokkal könnyebb mert nem kell az agyamnak azon kattognia, hogy mi, mikor és hogyan történt.

Pénteken az utazás napján egész nap rohangáltam, mint a mérgezett egér,délelőtt egy kisebb shoppingot tartottam, beszerzendő ezt-azt a kirándulásra (nameg nemcsak arra, mert egyébként is mindenem kifogyóban volt) pl fogkrém, tusfürdő. Vásárlás után ebéd, majd búcsú az anyukától, mert sanszos volt, hogy nem ér haza este, mielőtt én elindulok. Ezután bepakoltam az utazóstásámba, ami sokkal nehezebb lett, mint hittem, pedig CSAKIS olyan dolgokat raktam el, amelyek feltétenül szükségesek, ilyesfajta luxuscikkek mint pl hajvasó otthon hagytam, de még így is tele lett a táska.
Befejeztem a pakolást, neteztem egy kicsit, majd felvettem a gyereket a suliból.Itthon tv, közben a gyerek csokitrotát majszolt, és én manikűröztem (elvégre valahogy ki kell nézni a kirándulásra.)
A kissárccal megnéztük a Maci Laci (Yogi Bear) film változatát. Apám, az a film agyrohasztó, a múlktor mikor a Smurfs-öt (Hupikék törpikék film változata) néztük azt hittem azt nem múlja alul semmi, pedig de. És, mikor végre vége lett a Maci Lacinak ilyet szól a gyerek, hogy nézzük meg mégegyszer. :S:D Agyhalál. A "második felvonás" alatt én a telómon tetriszeztem. A film után vacsit adtam a gyereknek, majf fél 7kor befutott apuka és onnantól kezdve én off.

felmentem, gyors fürdés, majd kiszedtem a cuccaim a szárítóból,  elpakoltam mindent, majd ellenőriztem, hogy minden megvan-e. Mivel a házat csak 9 után kellett elhagynom, így még bővel volt időm megnézni a Macskajajt, közben készülődtem. Jóég, mennyire imádom azt a filmet, kb 12-13-14 éves koromban voltak olyan időszakaim (több is) amikor minden nap megnéztem. Még manapság is kb félévente kötelező számomra.:D  Azt a humort, ami abban a filmben van nem lehet lekörözni, biztos elfogult vagyok de szerintem a világ legviccesebb filmje. Meg egyébként ciki nem ciki, de én kiskorom óta nagy rajongója vagyok a mulatós-és cigányzenének.:)) Szóval jó hangulatban telt a készülődés.


9 órakor elindultam a vasútállomásra, 10 órakkor találkoztam Zitával a belvárosban, majd elsétáltunk a Coach Stationre (buszállomás). Neki bezzeg nem nehéz a cucca, bár hozni is alig hozott valamit.

A busz 11-kor indult Londonból, és reggel 7:50 re érünk Edinburgh-be.A busz tömve van, azon filóztunk Zitával vajon mi a fenének megy ennyi ember ilyenkor Edinburgh-be, de valószínűleg azért, mert éjjel utazva legalább lehet aludni és az éjszakai busz 2 órával gyorsabb is, mint a nappali.
A busz indulása után szinte mindenki azonnal álomba merült. Zita és én sem tettünk másképp, illetve részemről én csak tettem volna,de olyan kényelmetlen ez a coach, hogy nem igaz. Fáj a nyakam, a hátam és a térdem is, akárhogy fordulok, akárhogy ülök, per pill szinte a nyakamban vanak a lábaim. Arról nem is beszélve, hogy a mögöttem ülő nő (egy ausztrál spiné) 5 percenként fészkelődik, így hol rugdossa, hol hátulról nyomja a székemet, Csak azért nem küldtem el eddig melegebb éghajlatra,mert egyrészt iszonyúan béketűrő vagyok, másrészt ha rászólnék akkor is max 15 perce hagyná abba.
Az út első 3 órájában próbáltam aludni zenével a fülemben,de mivel tényleg baromi kényelmetlen ez a busz így nem jött össze.
Érdekes, hogy én tudok egy helyben ülni, nem mocorgok mint a mérgezett egér, nem rugdosom az előttem ülő székét percenként,hanem ülök a sejhajomon,Pedig én eddig azt hittem nagyon izgága vagyok, aki ismer tudja, hogy nem tudok egy helyben ülni, de látom vannak nálam rosszabbak is.

Most körülnézek magam körül, mindenki alszik, síri csend van a buszon, csak az én ülésem felett ég az olvasólámpa, miközben jegyzetelek, és messze van még Skócia.

Hajnal 2-kor megálltunk Sheffield-ben egy fél órás pihenőre. Sokan (Zita is) a buszban maradtak és húzták a lóbőrt, de a lábamnak nyújtózásra volt szüksége, a lábamnak meg kajára, így bementem a mekibe és leküldtem egy sült krumpli-kóla kombót, hajnal 2-kor, igazán jól esett.:D 2:30-ra kellett újra a buszon lenni, én 2:28-még a meki mosdójában voltam, így a buszhoz vissza futva mentem, de még pont odaértem.:)

A világ legkényelmetlenebb busza, Sheffield

Fel nem fogom, hogy pl akik busszal mennek haza Magyaroszágra, és utaznak 27 órát,hogy a fenébe bírják. Nem akarok panaszkodni, szó se róla, de engem ez a 9 óra buszozás is teljesen lemerít, írtó kényelmetlen és én alapvetően elég aktív vagyok, nem arra lettem tervezve, hogy 9 vagy több órát egy helyben kihúzzak. Eddig 90%-ig biztos voltam benne, hogy nem fogok sose busszal hazautazni, de mostmár 120%-ra nőtt ez a szám.Ezzel persze nem azokat akarom leszólni, akik  a buszozást választják, mert mindenkinek mások az igényei, tűrőképessége, de én személy szerint még a 2 órás repülőutat is végig malmozom.

Btw a gyógyszer, amit hányingerre vettem használt, egyeltalán nem vagyok rosszul szóval ebből a szempontból semmi gáz, pedig paráztam, mert eszembe jutottak a régi osztálykirándulások, amikor minden bajom volt, de a pirulák amiket tegnap vettem és a Zitától kapott Daedalon megtették a hatásukat."

Reggel 8 óra, Edinburgh, buszállomás:
"Hajnal 5kor ismét megálltunk , ezúttal csak negyed órára. Én ismét kihasználtam, hogy kinyújthatom a lábaimat és elmentem mosdóba, meg különben is, a jót turista akkor megy wc-re amikor lehet, nem akkor, amikor már kell.
Mikor visszaültem a buszra, végkimerültségemnek köszönhetően aludtam kb fél órát, de ez nem igazi alvás volt, inkább félálomban voltam, hallottam mi zajlik körülöttem (nagyjából semmi). Világosodni csak fél 7 után kezdett. A "Welcome to Scotland" táblát hajnal 6-kor pillantottam meg, innentől kezdve még másfél órát utaztunk, és reggel fél 8-ra érkeztünk meg a skót fővárosba, Edinburgh-ba."

Ez tehát a jegyzetfüzetemből átmásolt útleírás volt, a következő bejegyzésben természetesen folytatom a skóciai élménybeszámolót, jó lesz, lesz benne kísértettúra, városnézés, kastély stb és az a nagy helyzet, hogy majdnem Skóciában ragadtunk Zitával, (ezt nyugodtan értések szó szerint), de fantasztikusra sikeredett az egész kirándulás.

Folyt, köv...