Megvagyok, megleszek!

Eloszor is szeretnem megkoszonni a sok kommentet, miszerint szeretitek a blogomat es varjatok az uj bejegyzeseket es izgultok ertem- nagyon jol esik, hogy ennyien olvastok es megha csak lelekben is de mellettem vagytok. :)

Eltelt a masodik het az uj csaladomnal, internet a hazban tovabbra is gyenge, a szobamban alig foghato igy szinte csak anyuka laptopjarol netezek. A masodik het  mar jobb volt mint az elso, kisebb volt a kaosz, nyilvan ez annak is koszonheto, hogy en is kezdek ideszokni, tudom, hogy minek hol van a helye, kialakitottam magamnak a sajat kis rutinomat. Merthat aki volt mar aupair vagy elt mar idegenekkel az tudja, hogy az elso hetek, de ezek kozul is a legelso het a legnehezebb, a munka ilyenkor otszor annyi, mint atlagos esetben, mert pl mikor az elso heten az anyuka kanalat kert kinyitottam 5 fiokot mire megtalaltam, mikor a furdot takaritottam nem tudtam, hogy lenne a legegyszerubb, leggyorsabb es hasonlok. Most viszont, a masodik heten lenyegesen gyorsabban tudtam vegezni a munkamat, az elso hethez kepest kicsit tobb szabadidom lett es nem ereztem ugy, hogy menten megfulladok a teendoimben.

A legutobbi bejegyzesemben irtam, hogy a hazimunka kb az otszorose annak, mint amiben en elozetesen megallapodtam a csaladdal. Es bar most, hogy egy kicsit beleszoktam a dolgokba csokkent a hazimunkaval toltott orak szama, de az a helyzet, hogy meg igy is sokkal tobbet dolgozom, mint amiben megegyeztunk. Mert a legelso heten bizony napi 7 orat toltottem csak hazimunkaval es oke, hogy ha az ember felveszi a rutint, akkor ebbol egy kicsit lefaraghat, de a napi 7 orabol sajnos meg igy sem lett napi egy-ket ora (ami a szerzodesben all) hanem a napi 4-5 ora hazimunka sajna meg igy is boven megvan (es vasalni meg ezen felul szoktam, estenkent..). Tehat annak ellenere, hogy az elso borzalmasra sikeredett hethez kepest kevesebbet dolgozom, de igy is van dolgom boven es igy is a szerzodesben meghatarozott oraszam felett vagyok, igyhat ugy dontottem, hogy meg most, az elejen beszelek errol az anyukaval, nem halogatom a dolgot, mert minel tovabb huznam, annal jobban hozzaszokna a csalad, hogy en mindent megcsinalok, eshat megsem fair velem szemben ez a helyzet.

Hetfon este amugy egy kicsit kiakadtam az anyukara.Kezdjuk ott, hogy hetfon meg a szokasos (tonnanyi) hazimunkanal is tobb dolgom volt, ugyanis az egesz hetvege kupijat nekem kellett eltakaritanom. A kedvem egy hintaloeval volt egyenlo es mar akkor terveztem, hogy nem varok tovabb es mihamarabb beszelek az anyukaval, mert ha a dolgok igy folytatodnak, par heten belul ki fogok egni es haza akarok majd menni. Szoval napkozben alig alltam meg, miutan vegeztem a hazimunkaval a gyerekek is befutottak, aztan este pedig en foztem a vacsit, es mindennek tetejeben bebiszittelnem is kellett aznap este. A szulok amugy nem voltak kint sokaig, este 9-kor mar be is futottak, az anyuka latta, hogy en a nappaliban netezek es mielott zuhanyozni mentem volna elkapott egy beszelgetesre. Azt ecsetelte, hogy a gyerekek egyenruhait ne reggel keszitsem ki, hanem estenkent (megjegyzem, reggel ez csak 20 mp-ig tart) es azt mondta, hogy talan most nem kellett volna neteznem, hanem ahelyett inkabb a gyerekek egyenruhaival meg ezzel-azzal kellett volna foglalkoznom. Ez kicsit kivagta a biztositekot, mert mindossze fel orat neteztem, fel 9ig a konyhat takaritottam. Nem szoltam vissza semmit, de szerintem az arckifejezesembol latta anyuka, hogy nem tetszik ez az egesz helyzet.
Kedden reggel az apuka vitte a kislanyokat oviba, es miutan elmentek es az anyuka bejott a konyhaba, rogton le is csaptam ra es kertem, hogy beszeljunk. Hebegve-habogva fogtam bele a mondandomba, amit azzal kezdtem, hogy valtoztatnunk kell, mert ez igy nem lesz jo! Elmondtam, hogy az elso heten napi min. 10 orakat dolgoztam, mindemellett beteg is voltam, a hazimunka joval tobb, mint az elozetesen igert napi 2 ora. Azt is szova tettem, hogy en ugyebar bebiszitternek is vagyok itt, de ennyi hazimunka mellett egyszeruen nincs energiam a lanyokra, ezert van az, hogy esetleg nem lat mosolyogni, nem lat annyira energikusnak, mikor veluk vagyok. Mondtam, hogy mindezt nem azert mondom, mert el szeretnek menni, hanem ellenkezoleg, mert ok egy szep csalad es szeretnek veluk maradni, de ez csak akkor sikerulhet, ha en is jol erzem magam es ok is elegedettek a munkammal, de ha hulla vagyok akkor nem lesznek elegedettek velem.
Az anyuka azzal kezdte, hogy nehezen tudja elhinni, hogy ezt a mennyisegu munkat ne lehessen elvegezni heti 35 oraban. Pedig en sem jokedvembol suvickolok ennyit, hanem azert, mert ha mindent meg akarok csinalni, ami a listamon szerepel, az bizony ennyi idobe telik. Azt is mondta az anyuka, hogy szerinte gyorsabban kene dolgoznom, hogy ennyi idosen ki kene csattanjak az energiatol...(?) Ezt nem igazan tudtam mire velni, elvegre csak egy hete lakom itt, szerencsetlensegemre ezalatt pont beteg voltam de ez barkivel elofordul, meg aztan akik ismernek nem ugy ismernek, mint egy olyan szemelyiseg, aki csak ul a seggen es az energiaszintje olyan, mint a nyuggereke. Meg mi az, hogy gyorsabban kene dolgoznom? Gondolom azt sem szeretne, hogy osszecsapjam a munkamat (amit en sem szeretek). Aztan azzal folytatta anyus, hogy ez meg a betanulas szakasz, meg hozza kell szoknom a dolgokhoz, ki kell alakuljon a rutinom, de majd minel tobb ideje leszek itt annal kevesebb lesz a munka, ne aggodjak. Ez persze oke, hogyha majd beszokok, akkor gyorsabban dolgozom, de mint mar fentebb emlitettem, a napi 7 ora hazimunkabol max egy-ket orat tudok lefaragni es nem tobbet. Mindenesetre nem szoltam vissza az anyukanak, abban maradtunk, hogy ad nekem egy uj listat, amin a hazimunkaval toltott ora szama mashogy van elosztva, az anyuka a lelkemre kototte, hogy kovessem ezt a listat es meglatom, kevesebb lesz a hazimunka. Mondom oke, es ezzel veget is ert  a beszelgetes, a listat pedig nemsokkal kesobb meg is kaptam.

Amiota kovetem ezt a listat egy kicsit kevesebb a munka valoigaz, de a munka az munka, ha a lista szerint a 3 furdoszoba takaritasara 1 orat kell szannom, de igazabol nekem min. 1.5 oraba telik kitakaritani, akkor a lista maris ervenyet vesziti. Es ez csak egy pelda a sok kozul, sok egyeb mas feladat igazabol tobb idobe telik, mint amit a lista szerint erre szannom kene. Es nem azert, mert lassu vagyok, hanem mert jo munkat akarok vegezni.

Mindenesetre ezen a heten azert tobb szabadidom akadt, a takaritast igyekszem a delelotti orakban, legkesobb delutan egyig lezavarni, es delutan 1-tol 4-ig szabadidom van. Kedden el is mentem egyet setalni a kozeli erdobe, nagyon jol esett, talan soha nem jott jobbkor.
A het tobbi napjan is vegre volt napkozben 3-4 ora szabadidom, eppen ideje volt, mert eddig ugy ereztem megfulladok, vagy mintha osszenyomna ez az egesz.

Egyebkent, sokatok szamara a hosztanyam unszimpatikus szemelykent johet le, de el kell mondjam, bar nem tetszik sokminden ennel a csaladnal, de ezen felul, hogy sokat kell dolgoznom es ebbol vannak kisebb konfliktusok, az anyukaval eddig nagyon jo a kapcsolatom. Amikor kedd reggel beszeltem vele es elmondtam, hogy mi nem tetszik, nem cseszett le, nem lekezelo hangnemben beszelt velem, hanem teljesen normalisan, emberszamba vett, mondta, hogy szeretne, ha jol ereznem magam naluk es csinaljak mindent a lista szerint par hetig, es ha nem valik be akkor kitalalunk egy uj rendszert. Napkozben, mikor itthon van is tok jol elbeszelgetunk, erdeklodik a dolgaimrol, nem csak ugy egy szimpla "how are you" erejeig, amikor fozni tanit mindig nagyon turelmes, amikor valamiben kijavit mindig hozzateszi, hogy nem azert teszi, hogy rosszul erezzem magam, hanem mert tudja, hogy meg uj vagyok es nem lehet konnyu ennyi mindent megjegyezni stb..Egyszoval eddig nagyon jo kapcsolatot sikerult vele kialakitanom, es bar vannak ezek a munkaora problemak, de o az elso hosztanyam, aki ele tudom, hogy odaallhatok, ha nem tetszik valami, tudom, hogy meghallgat es nem fogja leszedni a fejem, hanem akkor kitalal valamit, hogy mindenkinek jobb legyen. Ezt eddig az osszes csaladomban hianyoltam, mert a korabbi hosztszuleim, ha reklamaltam nekik mindig elkuldtek a fenebe. Itt viszont nyugodt szivvel oda merek allni anyus ele, es nincs stressz, hogy valamit nem mondhatok el. Tehat ugy dontottem, hogy nem fogom feladni ezt a helyet, ezt a csaladot. A kovetkezo hetekben megprobalok mindent a lista szerint csinalni, kivancsi leszek, hogy igy mennyire fog kijonni a munkaoraim szama. A jovo het vegen majd odallok anyuka ele, es megmondom, hogy mi az, amin esetleg meg valtoztatni kene, es hogy jussunk megegyezesre, akar emelje meg a fizumat, vagy bizonyos dolgokat vegyen el a hazimunkabol. Aztan meglatom, hogy erre hogyan reagal es a tobbi mar a jovo zeneje.

Mindenesetre mint lathatjatok, most az eletkedvem is visszatert, van szabadidom hetkozben, nem vagyok mar zombi, ugyhogy ujult erovel nezek szembe mindazzal, amit ez a csalad tartogat szamomra. Egyebkent, mindentol eltekintve a gyerekek aranyosak, az elejen egy kicsit nehez volt megtalalnom veluk a kozos hangot, mivel ezelott ilyen fiatal gyerekere meg sosem vigyaztam, nem igazan tudtam, hogyan is kozelitsek felejuk, de mara mar egyre biztosabban vegzem a gyerekek korul is a dolgomat, ok imadnak, a pici es a nagy is, igenylik a tarsasagomat es a nevemet is megtanultak (a 2 eves Dominika helyet Dominikana-nak hiv xD)  egyszoval jol erzem magam veluk. Nagyon tetszik  a szulok nevelesi stliusa (egy-ket aprosagtol eltekintve) , ha belegondolok, az eddigi 2 eves aupair palyafutasom alatt ezek a gyerekek a legjobban neveltek.

A hetveget ugy ahogy volt Reninel toltottem, nem volt otthon a hosztcsaladja, tehat pentek este atmentem hozza es nala aludtam mindket ejszaka. Szuper volt, pizzaztunk, filmeztunk, palacsintat sutottunk, paprikas krumplit foztunk es parkoztunk, dumaltunk veg nelkul, ergo sikerult tejlesen kikapcsolnom. Jo volt, hogy nem a hosztcsaladom hazaban voltam, hanem kicsit kiszakadtam innen, hogy reggel nem gyerekzsivajra keltunk, hogy mienk volt az egesz haz. Elvileg lett volna programom London belvarosaban a hetvegen, de vegul lemondtam, es meg kell mondjam, baromi jol esett csak Renivel lenni, nem is hianyzott senki es semmi mas, szuperul elvoltunk a 2 nap alatt es mar alig varjuk, hogy egyikunknek megint elhuzzon a hosztcsaladja, hehe :)

A het folyaman jovok egy bejegyzessel a Reninel toltott hetvegerol, valamint nem is mondtam, de mult hetvegen itt voltak Londonban a rokonaim,konkretan az unokatesomek (akik kozul az egyik Reni baratja :) es a nagynenem/bacsikam. Vasarnap kozosen elmentunk Windsorba, a varosba ami nekem orok szerelem es mindenkepp szerettem volna megmutatni a rokonaimnak is, szoval errol is jon egy beszamolo, amint megkapom unokatesomtol a kepeket :)

Az uj csaladnal es internet nelkul

Jol megvarokztattam itt a kedelyeket. Elnezest kerek, de sajnos az uj csaladnal egy ici picit sem ugy jottek ossze a dolgok, ahogy azt en elkepzeltem, de ebbe majd mindjart reszletesen belemegyek. Az a helyzet, hogy internetem sincs a csaladnal (grrrrrrrrrr) es most az anyuka laptopjat butykolom, ezert az ekezetek hianya (ami engem is borzasztoan idegesit).

Menjunk vissza az idobe, megpedig mult het pentekre, amikor is visszarepultem Londonba. Meg mult heten irtam egy bejegyzest, miszerint a hosztanyam mar a legelso hetvegemen befogna dolgozni. Nem voltam elragadtatva, es egy kicsit sem vartam, hogy visszajohessek.

Az otthon toltott idorol irok egy kulon bejegyzest kepekkel, mert nagyon nagyon jol ereztem magam es szeretnek megemlekezni rola.

Pentek delutan egykedvuen ultem kocsiba, hogy a szuleimmel elmenjunk Ferihegyre. Egyetlen porcikam sem kivankozott visszajonni Angliaba, ami tolem eleg furcsanak mondhato, hiszen az Angliaban toltott ket evem volt eletem eddigi fenypontja, azonban ahogy a blogomban is olvashattatok nemregiben, az elmult idoszak nagyon zavaros es stresszes volt, kicsit elegem lett ebbol az orszagbol, ezert volt a mela undor a visszajovetelemmel kapcsolatban. Magyarorszagon a visszajovetelem napjan sot egesz heten nyari, 30 fokos idojaras uralkodott es tudtam, hogy Angliaban a kod es az eso fog varni ami a  beka segge alatti hangulatomra ratett megegy lapattal. Ahogy megerkeztunk a repterre itt is volt a  konnyes bucsu ideje aztan par perccel kesobb el is tuntem az ellenorzo kapuk mogott. A tranzitban volt megegy oram, amit vegigsirtam, de frankon megallas nelkul, meg szerencse, hogy a repuloteren ez nem annyira feltuno, elvegre eleg sokan sirnak az ilyen helyeken, bar a tranzitban rajtam kivul senki nem bogott hihi...
Mikor felszallt a repulo hosszasan neztem Budapestet meg a magyar tajat es meg a repulon is bogtem jo sokaig. Mikor elkezdtek a fedelzeti arusitast a banatom enyhitese erdekeben vettem egy doboz sort, hogy legalabb ennyi oromom legyen es megettem a szendvicseimet.

Leszallatam es olyan rossz volt ugy kijonni a repuloter kapujan, hogy senki sem vart ram..Az ido pocsek volt, fel is kellett vennem az addig kezben vitt kabatomat. Mikor megerkeztem a hazba a gyerekek mar aludtak, apuka uzleti uton volt, az anyuka volt csak itthon. Nem volt reszem tulzottan nagy fogadtatasban, pl nem vartak kajaval, vagy ilyesmi (pedig nem annyira meglepo, hogy a repolout es a vonatozas utan baromi ehes voltam, persze tudom, a csicska ne szoljon semmit. ) Az anyuka egybol belecsapott a lecsoba, fel oran keresztul magyarazott nekem a gyerekekrol meg  a szokasokrol, pedig ekkor mar este 10 volt. Aztan ratertunk a hetvegi munkara, hogy azon a hetvegen szombaton es vasarnap is szuksege lesz a segitsegemre.Tulajdonkeppen anyuka itthon volt egesz hetvegen, de megis megkert, hogy menjek veluk szombaton jatszohazba, ide-oda es vasarnap uszasra, mert szerinte jot tenne a gyerekeknek, ha megismernenek, mielott hetfon rendesen munkaba allok. Szerintem meg igy is ugyis megismertek volna, ez a ket nap nem oszt nem szoroz, es gondolhatta volna hogy a legelso hetvegemet nem azzal akarom tolteni, hogy mergezett egerkent rohangalok veluk mindenhova, hanem mondjuk a borondjeim kipakolasaval es beilleszkedessel.

Egy-ket szo a szobamrol: eleg nagy szobam van, a foldszinten talalhato (a csalad a felso szinten alszik). Viszont kepzeljetek, amikor megerkeztem, azt hittem egnek all a hajam, mikor meglattam, hogy egy csomo szar (egyenlo a csalad cuccai) az en szobamba vannak bezsufolva. Az agy alatt egy szemernyi hely sincs, borondok, dobozok, ez-az talahato ott. A szekrenyekben is bosegesen megtalahato volt a csalad ruhatiol kezdve a torolkozokon at az agynemu huzatokig minden. Ezen felul a bazi nagy ruhaszarito a szobam kozepet disziti a vasalodeszkaval egyetemben. Ergo tipikus cseledszoba. -,- A fiokokban pedig meg megtalalhato volt az elozo nanny egy-ket hajszala, allatira orultem neki.  Nagyon fusztralo erzes volt, hogy a hetvege folyaman egyszeruen nem tudtam kipakolni a borondjeimet mert egyreszt nem volt ra idom, mivel a csaladdal ugraltam mindenhova, masreszt pedig minden masodik fiokban/szekrenyben a csalad dolgai voltak. Szerettem volna kicsit otthonosabban erezni magam, de amig borondbol kell elnem addig ez kivitelezhetetlen.

Szombat reggel pedig neki is estunk a munkanak. Btw ket kislany van a csaladban. A lanyok amugy hihetetlenul aranyosak es jolneveltek, ami pozitivum van ebben a csaladban az az, hogy nevelik a gyerekeket, nem hagynak rajuk mindent, nincsenek elkenyeztetve, hanem vannak szabalyok, amit be kell tartaniuk. A csalad rendszereto, minden rendszerezve van a hazban, nagy a tisztasag es a rend.
Szoval szombaton bar rendesen dolgozni nem kellett, de mennem kellett veluk kulon orakra, jatszohazba stb.
Szombat delutan mikor hazaertunk, anyuka azt mondta, hogy innentol kezdve szabad vagyok de meg tovabbi masfel orat beszelgettunk a rutinrol, errol arrol. Este Renivel mekibe mentunk, hogy kitargyaljuk az otthon toltott idomet es az uj csaladomat, nagyon jol esett ez a kis kikapcsolodas.

Vasarnap delelott uszni mentem a csaladdal, delutan pedig szabadidot kaptam. Ezt kihasznaltam arra, hogy felvegyem Istvan lakasan a 3. es egyben utolso borondomet, amit meg egy hete hagytam nala. Reni jott velem, de sajnos sikerult jol eltevednunk. Ugyanis az ut a Victoriatol csak egy oraba telt volna, viszont a metro/vonat lezarasok miatt 3,5 ora(!!!) volt, mire Istvan hazahoz keveredtunk. Nem kicsit voltunk mindketten kiakadva, hisz Reni is beteg volt, rajtam pedig aznap kezdtek mutatkozni a megfazas tunetei, arra volt legkevesbe szuksegunk, hogy az elkeveredesnek koszonhetoen este 10 utan erjunk csak haza. Mindegy, mindketten tuleltuk, masnap mar csak rohogtunk az egeszen.

Hetfon pedig rendesen munkaba alltam. Csak roviden irnam le, hogy mennyire sikerult melle nyulnom ezzel a csaladdal: a szerzodesunkben heti 35 ora munka all, reggel 7-8-ig, majd delutan 4-7-ig, vagy 4-10-ig (minden masnap) ezen felul heti 5 ora hazimunka. Ehhez kepest az a nagy helyzet, hogy reggel hettol este hetig meg sem allok es sokszor este 7 utan allok neki vasalni is. Szoval naponta frankon ledolgok min. 10-11 orat vagy tobbet. Ez a haz nagyon nagy es mindent nekem kell csinalni, nem csak a gyerekek korul, de a szulok ruhait is nekem kell elrakosgatnom, naponta kitakaritani az egesz hazat, a konhyat naponta ketszer (ami min. egy oras melo mert nem mindegy hogyan csinalom) stb. Szoval inkabb full time housekeepernek erzem magam, csak az a gond, hogy en nem erre szerzodtem, hanem heti 40 oras aupairnek es a fizetesem sem aranyos az altalam vegzett mennyisegu munkaval. Borzasztoan aprolekos ez a csalad, semmi sem mindegy es el nem tudom kepzelni mikor fogok ehhez hozzaszokni vagy mindent megjegyezni.

Hetfon pedig belazasodtam, el sem tudom mondani, mennyire rosszul jott ez, pont az elso hetemen, az elso munkanapomon. Hetfo-keddet lazasan nyomtam vegig, alig eltem de nem akartam mindjart az elejen bemondani az unalmast es kozolni, hogy beteg vagyok, igy inkabb neman huztam le a napi munkat. Kedden az anyukanak volt egy olyan kijelentese nap kozben, hogy "a Dominikat ra kell venni, hogy tobbet mosolyogjon"-ezt a gyerekeknek mondta. Aznap este, mikor a gyerekek aludni mentek odaalltam anyuka ele es kozoltem, hogy ne vegye szemelyesnek, ha nem mosolygok vagy nem vegzem a dolgom 100%-osan, de 2 napja lazas vagyok es borzasztoan erzem magam. Mondta, hogy ezt nem tudta es szolnom kellett volna. Azt is hozzatette, hogy akkor a kovetkezo napokban vegyek ki magamnak szabadsagot. En ezt ugy ertelmeztem,  hogy a reggeli es delutani gyerekfelugyeleten kivul a kovetkezo napokban elhanyagolhatom a takaritast es pihenhetek nap kozben (elvegre takaritani addig minden nap takaritottam igy csaknem dolt volna ossze a haz ha egy-ket napig nem suvickolok.)Szoval szerda delelott es delutan onkenyesen szabadsagot vettem ki, ugy dontottem leszarom a takaritast, a lefgontosabbakat mint pl konyha, kislanyok szobaja, stb megcsinaltam, de delutan 4ig pihentem, amig a csalad haza nem jott.

Csutortok-penteken mar jobban voltam, vidamabb is voltam es a kislanyokkal is sokkal jobban tudtam jatszani, a takaritast is megcsinaltam es minden mas hulyeseget. Anyuka meg is jegyezte, hogy jobban nezek ki es a munkam is javult. Valahogy az ido eldocogott es eljott a hetvege. Anyuka pentek este megkerdezte, hogy megyek e valahova a hetvegen, mert ha nem, akkor szeretne tanitani nekem par dolgot. Ez mar tenyleg a turokepessegem hatara volt, hiszen a mult hetvegevel egyutt zsinorban 7 napig meloztam, hetfotol pentekig alig volt szabadidom es en sem egy gep vagyok aki megallas nelkul porog es nincs szuksege szabadidore, pihenesre stb. A kerderese ra is vagtam, hogy vannak programjaim es ezzel rovidre is zartam ezt a betanitas dolgot. Mit csinaltam egesz heten, ha nem betanultam?? Nem?

Aztan itt az internet problema. Mikor megerkeztem, mult heten mar akkor sem volt internetem a szobamban es az egesz hazban nagyon gyenge a wifi, csakis a nappaliban, a ruter mellett foghato. Csakhogy a nappaliba meg nem johetek be akarmikor, napkozben apuka sokszor innen dolgozik (na nem mintha lenne egy perc szabaidom napkozben) este pedig itt tv-znek, dolgoznak, beszelgetnek es jobban orulnek neki, ha en nem vagyok itt. Napokig konyorogtem az anyukanak, mire kijott a szerelo. A pasi azt mondta, hogy sajnos nem tud vele mit csinalni. Szoval most az a nagy helyzet, hogy 4 het mulva jon majd egy masik szerelo aki lyukakat vag a falba, hogy kabelt vezessenek a szobamba. Addig a jatszoszobaban hasznalhatom a netet, anyuka laptopjan (valami oknal fogva az en laptopom nem fogja be). Az elso itt toltott napokon egyeltalan nem volt netem es elkepesztoen szomoru voltam emiatt, nem mitha fuggo lennek de borzalmas honvagyam volt, szerettem volna az otthoniakkal beszelni, az itteni barataimmal is es nem tudtam. El voltam vagva a kulvilagtol, szo szerint, mert egyreszt internetem nem volt, masreszt nem jutottam ki ebbol a hazbol egesz heten.

Most, hogy legalabb a jatszoszobaban van net, egy kicsit jobb, de ez sem az igazni...de legalabb van.

Almomban sem gondoltam volna, hogy igy sikerul az elso itt toltott hetem..Az a tervem, hogy adok nekik megegy hetet, hatha valtoznak a dolgok. A het folyaman sokszor azon gondolkoztam, hogy most rogton fel kene mondani, de nem lehet. Nem szabad csak ugy megfutamodni, ha valami nem ugy alakul, ahogy elterveztem, kuzdenem kell, nem is ugy jutottam ki anno Angliaba sem, hogy minden siman es egyszeruen ment. Most kell szorgalmasnak es kitartonak lennem kulonben sosem viszem semmire. Tehat, adok nekik megegy hetet. Ha nem valtozik semmi, akkor jovo het vegen odallok anyuka ele, es kozlom, hogy ez igy nem lesz jo, es ha azt akarja, hogy hosszutavu legyen a mi kapcsolatunk, akkor valtoztassunk egy par dolgon. Ha latom, hogy erre hajlando es valtozni fognak a munkaorak akkor maradok, ha viszont nem, akkor lepek, es uj csaladot keresek. Azert valtottam csaladot, hogy tobbet dolgozzak es tobbet keressek, nade nem napi 12 orakrol almodtam es a fizu pedig meg sem kozeliti azt, amit ezert a munkaert normalis esetben fizetni kene..

Mikor otthon voltam, gondolkoztam rajta, persze akkor meg csak viccelodve, hogy mi lenne ha otthon maradnek a nyarra es szeptemberben ujult erovel nekivagnek...mostmar latom, hogy ezt kellett volna csinalnom, de mindegy is, utolag konnyu okosnak lenni es senki nem lathatja elore, hogy mit hoz a jovo. Valamiert ide is kellett jonnom, bar most meg nem igen latom, hogy miert.

Amint lesz idom jelentkezem egy bejegyzessel az otthon eltoltott hetemrol es beszamolok, hogyan alakul a csaladdal a helyzet!

Ez jól kezdődik...

Enyhe kifejezés, hogy kisebb sokk tört rám, mikor elolvastam a leendő hosztanyám ma esti email-ét..

Ugyebár én péntek este repülök vissza Londonba. A házba körülbelül este 10-re fogok érni.
Ma azt írta nekem az anyuka, hogy tudnék-e dolgozni ezen a hétévégén? Mindkét nap kellenék, fél napokra, merthogy neki eltervezett programjai vannak nameg szeretne körbevezetni, mindent megmutatni a házban. Azt nem írta, hogy ezért fizetne-e, nagyon remélem, hogy azért nem, mert ez neki is magától értetődik...

Mindenesetre nem kicsit akadtam ki ezen. Először is, abban állapodtunk meg, hogy havi két szombati bébiszitten kívül hétvgenként egyeltalán nem kéne dolgoznom. Au pair leszek náluk, oké, hogy kicsit többet fizetnek, mint az átlag aupair fizu, de a megállapodás az megállapodás, ha én be tudom tartani, akkor joggal várom el a másik féltől, hogy ő is ezt tegye. Másrészt pedig, ott a nyilvánvaló tény, hogy péntek este repülök vissza...mennyire fair az, hogy szombat reggel máris befog? Oké, hogy most volt egy hetes pihenőm itthon, de a replüőút akkor is fárasztó, kb olyan leszek mint a mosott fos szombat reggel, ezt előre látom. Nameg, ez lesz a legelső náluk töltött hétvégém..egyből így indítani, hogy ugyan tudnék-e dolgozni mert ő elfoglalt..hááát, remélem, hogy egyszeri alkalomnak szánja, különben nem lesz hosszú életű a mi kapcsolatunk.

Mindenesetre, mivel más választásom nincs, rábólintottam a hétvégi munkára. Merem remélni, hogy fizetni fog ezért, mert ha nem, vagy ha ez többször előfordul, esetleg lesznek más gondok, akkor még az elején, egy pár hét múlva újra nekiállok családot keresni, mielőtt túlzottan megszokom ezt a helyet.
Tudom, furcsának hangzik, hogy még ott sem vagyok, de már azon járatom az agyam, hogy miként és mikor lépjek le tőlük, de azt gondolom nem én voltam az, aki feldobta a labát...

Csak én reagálom túl, vagy ez azért tényleg gáz, hogy még ott sem vagyok és befognak??

Ma 2 éve Angliában!!

Csak gondoltam tudatom, hogy ma van két éve, hogy megtettem életem eddigi legnagyobb, legeredményesebb, mondhatni legokosabb lépését, hogy felültem a repülőre, magam mögött hagytam az addigi életem és Angliába jöttem szerencsét próbálni. Ezt a döntést azóta sem bánom, és nem is bántam egy percre sem, még akkor sem amikor (a közelmúltban) rengeteg gond volt a családkereséssel, amikor nem tudtam, hogy és mint lesz tovább, mert tudom jól, hogy ezek is közelebb visznek ahhoz, hogy majd egyszer úgy tekintsek az életemre, hogy elmondhassam, igen, ezt is átéltem és megcsináltam. A boldog pillanatok, a rengeteg kirándulás, utazás, új barátok szerzése pedig mind közelebb és közelebb visznek ahhoz, hogy olyan emberré váljak, amilyen mindig is szerettem volna lenni, amit még kicsi koromban képzeltem el, hogy milyen leszek ha majd nagy leszek! Nem mondhatom, hogy már az vagyok, aki szeretnék lenni, de amióta Angliába jöttem egyre inkább hasonlítok erre az "ideára", úgy érzem rengeteget köszönhetek ennek az országnak. És a kalandnak koránt sincs vége, sőt mondhatni most kezdődik a 'java', eddig csak az aupairkedős tengi-lengi-t nyomtam, de mostmár kilátásban vannak nagyobb és hossszabb távú megvalósításra váró tervek, amelyekről egyenlőre még nem írnék, mert addig nem szeretek írni valamiről, amíg nem biztos, de ígérem,hogy a blogban is beszámolok mindenről, amint itt lesz az ideje. :)

Mindazonáltal tegnap hazajöttem, fél órás késéssel indult a gép Lutonról, de így is időben szálltunk le. A szüleim vártak a reptéren, ennyire tán sosem örültem, hogy láthatom őket, köszönhető ez annak is, hogy az elmúlt pár hetem pocsék volt Londonban és mondhatni hazamenekültem. A hazautat végig dumáltam, majd mikor hazaértünk elvittem a rég nem látott kiskutyám sétálni. Vacsorára rizses hús volt, kovászos uborkával , elmondhatatlanul hiányzott már valami normális kaja, két okból is. Az egyik, hogy ugyebár aki élt már Angliában, angol családdal, az tudja, hogy milyen egyhangú az étrendjük, másrészt az elmúlt héten, amit az Istvánnál töltöttem, szinte csak szendvicset és mekis kaját ettem, ígyhát borzasztóan csömöröm volt mindentől, ami fast food vagy angolos. Este még beszélgettünk sokat aztán lassan mindenki aludni ment. A kiskutyám az ágyamban aludt, kicsit ágyam van és tulajdonképpen a kutyusom ahogy elfeküdt elfoglalta az egészet, de nem bántam, nagyon jó volt a kutyum szuszogására elaludni.

Ma reggel igazi parasztos reggelit toltam, kolbász, szalonna, pari, medvesajt, kenyér, évek óta nem ettem ilyen jót.
Délelőtt öcsémmel kimentünk a közeli shopping centerbe, ahol én beújítottam egy cipőt. Egész nap nagyon meleg volt, 25-28 fok körül, nem kis örömömre. Annyira hiányzott már ez az igazi friss nyári levegő, a szmogmentes légkör, a szép naplementék (...) Ma pedig az isteni finom vasárnapi ebédet ettük, húsleves, benne rengeteg zöldség, főtt hús, rizibizi, krumpli, rántotthús, koviubi és a nagy kedvencem a krémeeeeees. Ebéd után bevágtam egy nagy szunyát aztán délután elmentem bringázni. Istenem, annyira hiányzik a biciklizés, mint semmi. Annakidején mindig a Duna partra mentem, de sajnos most ki van áradva, szóval a bicikliút is víz alatt van, de azért elnéztem megnézni. Aztán egy barátnőmmel, Katival taliztam, őt sem láttam már a legutóbbi látogatásom óta. Este pedig a kutyulimat vittem sétálni aztán ennyi is, el is telt az első nap (sajnos.)

Vagy hétközben, vagy ha majd visszamegyek Angliába jelentkezem egy összefoglaló bejegyzésemről a második Angliában töltött évemről, és még adósotok vagyok a volt családomról szóló összefoglaló bejegyzésemről. Ígérem, ami késik nem múlik, csak most annyira ki szeretném élvezni az itthonlétet, amennyire csak lehet!

Búcsúzóul két kép Itthonról!

Lili kutyulimmal <3

Másfél éve az első normális reggelim :))

Hazamegyek!

Méghozzá holnap! Nem örökre, nem kell aggódni, csak egy hétre, pontosabban 6 napra.

A legutóbbi bejegyzésemmel kissé rátok hozhattam a frászt, elnézést kérek, hogy az utóbbi időben ennyit panaszkodom, de sajnos az elmúlt hónapban, azon belül is az elmúlt 2 hétben teljesen úgy éreztem, mintha meg lennék lőve.

A keddi kirohanásomnak és a világvége hangulatomnak az oka igen bonyolult, megmondom őszintén én magam sem szeretnék emlékezni rá. Legyen elég annyi, hogy regisztráltam egy aupaireket közvetítő idekint működő, félig magyar ügynökséghez, és a vezető, aki ráadásul egy drága honfitársam nagy ívben tojt az ügyemre, hiába mondtam neki, hogy nincs sok időm családot találni, hogy vagy leszervezi nekem az ígért interjút vagy idő hiányában repjegyet kell foglalnom és hazamegyek, mert se több időm sem több pénzem nincs..Válaszul pedig azt írta, hogy ez nem az ő problémája..Hát, nagyon köszi, ha valaki rólatok kérdez a földig foglak alázni, ha rajtam múlva az összes ilyen embert eltiltanám akármilyen közösségi munka végzésétől..Oké, hogy nem az ő problémája de akkor könyörgöm, mi a frásznak van ügynöksége?? Elvileg egy ilyen ügynökségnek az a dolga, hogy a hozzám hasonló, külföldön teljesen egyedül élő, már-már magára utalt embereket segítse. Akkor meg ne azt írja, hogy ez nem az ő problémája..mindegy is, erre nem is vesztegetek több szót, a következő sms-emben 3 mondatban elküldtem kapálni aztán ennyi...

Ezt követő nap, szerdán pedig véglegesen eldöntöttem, hogy ahhoz a családhoz jövök, akikről már előzetesen írtam. Azonban ez sem mehet simán, mint ahogy semmi sem az körülöttem mostanában. A következő hosztcsaládomnál a jelenlegi nanny még mindig itt van és itt is lesz 2-3 hétig. Erre az időre nekem a játszószobában kéne laknom. Ígyhát úgy döntöttem, hogy nem szeretnék 2-3 hétig a játszószobában csövezni, bőröndből élni, mások útjában lenni, és egy hirtelen felindulástól vezérelve szerda délután repjegyet foglaltam magamnak. Holnap, azaz szombaton megyek és jövő hét pénteken jövök vissza. Azért nem mentem haza hosszabb időre, mert hát money, money, money, must be funny- egy hetet még elviselek meló és pénz nélkül, de 2-3 hét bevételkiesés nem kicsit juttatna az anyagi csőd szélére.

Most pedig vissza a hét elejére. Mint a múlt heti bejegyzésemben is írtam, egy hétig egy barátomnál Istvánnál laktam. Az indok, hogy az előző családomtól múlt hét végén, június 2-án el kellett jönnöm, azonban az új családomhoz csak ma, egy héttel később költözhettem be. Istvánnál sajnos nem volt internet, így ezt a pár napot net nélkül kellett kiböjtölnöm. Mit mondjak, az első este borzalmas volt, úgy éreztem teljesen el vagyok zárva a külvilágtól, ráadásul akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi legyen, hazamenjek, ne menjek és szerettem volna repjegyárakat csekkolni, egy-két emberrel beszélni, és nem tudtam..Úgy éreztem totál kilátástalan a helyzetem. Az internet hiányt úgy oldottam meg, hogy minden nap elmentem egy starbucks-ba 2-3 órára, befészkeltem magam a laptopommal, hogy legalább ilyenkor úgy érezzem, nem vagyok elzárva a külvilágtól..(A telómon nincs net, özönvíz előtti darab). Viszont István lakásának közelében nem volt sem meki, sem netkávézó (meg nagyjából semmi) így utaznom kellett, ha netezni akartam, az utazás pedig pénz, nem is kevés..Szóval ez a hetem anyagliag csődnek volt mondható..Mindegy, vége is, túléltem.
Kedden a palacsintázóban segítettem, mert a szállásért cserébe megígértem Istvánnak, hogy besegítek, ha szüksége lesz rám. Lett is, kedden fotózták a vadi új menüt, így elkelt mégegy extra pár segítőkéz. Laza 10 órát lenyomtam, délután egytől este 11-ig, zárásig, de egyeltalán nem volt fárasztó, még úgy sem, hogy mindig volt mit csinálni. Én és Dia (régóta ott dolgozik) vittük a boltot, míg István és a fotós az új menüt fényképezték. Azt hiszem ezen a napon én voltam a legszerencsésebb ember a világon! (jéé, most realizálom, hogy végre valami pozitívum is ért az utóbi fostos időszakban! :D ). Ugyanis, az új menü 15 (vagy több, nem emlékszem) palacsintát fog tartalmazni, sósakat-édeseket, mindenfélét, és hogy le tudják fényképezni, el kellett készítenünk az összeset, amit utána meg is ehettünk! Atyaég, szerintem tutira megdöntöttem a palacsinta evés guiness rekordját, mininum 13-14 félét kóstoltam meg aznap. Tudni kell, hogy ezek a palcsinták nagyon nagyok, így bár mindegyiket elfeleztük Diával, de még így is nagyon laktatóak voltak. Az első 2-3 palacsinta nagyon jól esett, aztán viszont kezdett csömörünk lenni. Viszont ott hagyni sem akartuk őket, így hősiesen végigettük a menüt. Ok, be kell valljam, az utolsó 3 pali, ami már estére, kb 9-10 magasságában lett kész a kukában landolt (a szívem szakadt meg értük) de így is volt szerencsém a menü nagy részét megkósolni. Aki bejött, mindenkinek elmondtam, hogy csak beugró vagyok itt de mégis akkora mákom van mint eddig egy dolgozónak sem, irígykedtek is rendesen.

Szerdán pedig, mint ahogy már írtam, lefoglaltam magamnak a repjegyeket a hazautamra. Mivel borzalmasan sok cuccom van és 3 nagy bőröndöm, így csütrötökön felhoztam a családhoz egy bőröndöt, majd ma, azaz pénteken mégegyet, és ezzel egyidőben be is költöztem. (A 3. bőröndben a nem túl fontos dolgaim vannak, azért majd visszamegyek Istvánhoz, ha visszajöttem otthonról.) Így is, hogy kétszer fordultam, és egyszerre csak egy bőröndöt kellett cipeljek baromi nehéz volt, hisz Dél-Londonból kellett felcihelődnöm Észak-Londonba, 2 óra a metrón, buszon és gyalog egy fullra megpakolt bőrönddel nem éppen leányálom. Szerda este Renihez is elmentem, jól esett a barátnő terápia ismét.

Tehát, mint láthatjátok, ma költöztem be a családomhoz, Elstree-be, azonban még nem foglalhattam el "méltó helyem", mert a jelenlegi nanny még itt lakik, így én per pill a játszószobában lakom. A család nincs itthon, elutaztak a hétvégére, de jobb is ez így, mert így legalább szusszanhatok egy kicsit mielőtt hazamegyek, nem kell velük jópofizni egy ilyen pocsék hét után, hanem szépen elülök a játszószobában, netezek (végre) és készülök a holnap utamra. Ma este átmentem az előző családomhoz,(akik ugye ugyanezen a településen laknak) akiktől most csak 20 percre lakom gyalog, mert ki szerettem volna nyomtatni a beszállókártyámat (a jelenlegi családnak nincs nyomtatója). Ha már ott voltam gondoltam mért ne, és elvittem az én drága Toto kutyumat sétálni. Egy órát sétáltunk a kedvenc erdőnkben, annyira feltöltődtem ettől, hogy arra nincsenek szavak. Ez a kutya komolyan mondom, hogy a legjobb barátom, épp csak meg nem szólal, de nincs mégegy hozzá fogható teremtés ezen a Földön. Mostmár végre nem London másik végén, hanem csak 20 percre lakom tőle gyalog, így a jövőben nem csak 3 havonta fogom látni, hanem majd lebeszélem a volt családommal, hogy had menjek heti szinten sétáltatni. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják engedni, eddig is mindig szívesen láttak.

Holnap délután fél 3-kor pedig hazarepülök! Nagyon várom már, hiszen másfél éve nem voltam otthon. Jó lesz végre a kiskutyámmal aludni, az otthoni finom ételeket enni, elmenni a kedvenc erdőmbe biciklizni! Soha nem volt nagyobb szükségem erre, annyira sérültnek érzem magam most lelkileg, hogy semmi más nem pofozhatna helyre, csak egy kis természet-terápia.

Lehet, hogy írok majd otthonról (ha nem lesz jobb dolgom :D). Ha nem ,akkor szép hétvégét/hetet kívánok mindenkinek!

Amikor kivan a**************

Most elegem van. Ennyire még sosem volt, hogy ne jöjjenek össze a dolgok, hogy minden egyek kibaszott körülmény ellenem dolgozzon, hogy ennyire szerencsétlen legyek...Most legszívesebben nekimennék a Temzének vagy összecuccolnék (jah, az meg is van) és hazamenjek. Ennyire még nem volt elegem ebből az országból, Londonból, a sok hülye emberből, a sok faszságból, hogy minden ilyen körülményes legyen és semmi ne menjen simán...Nem tudom mért vonzom ennyire a fost az utóbbi időben de kezdem azt hinni, hogy valami baj van velem, vagy hogy Anglia nem akar többet...áhhh ordíthatnékom van...............................................

Elköltöztem

Pontosabban szólva mégcsak kiköltöztem. Szombat reggel végleg elhagytam a balham-i családomat, és egyben az elmúlt 9 havi lakhelyemet.

Előre szólok, hogy internet híján a mai bejegyzést egy starbuck-ból közvetítem nektek és mivel a jövő héten is korlátozva lesz az internet hozzáférésem, így valószínűleg csak egyszer jelentkezem majd a hét folyamán. Ha kicsit kesze-kusza lesz a mai bejegyzés, az annak köszönhető, hogy a kávédarálós-jégkeverős, hangazavaros környezetben nehezebben tudok koncentrálni, de igyekszem valami értelmeset idevakarni nektek.

Hol is hagytam abba legutóbb? Ja igen, hogy megtaláltam a következő családomat. A következő családomhoz jövő héten szombaton fogok beköltözni, azonban a balhami családomhoz már tegnap, azaz szombaton megérkezett a következő aupair, így nekem el kellett jönnöm. Még a hét elején beszéltem a balhami hosztanyámmal, megkértem, had maradjak náluk mégegy hetet, mondtam neki, hogy besegítenék az új lánynak, körbeveztném, megmutatnék neki mindent, betanítanám, cserébe csak annyit kérek, hogy a vendégszobában lakhassak. Az anyuka azonban azt mondta, hogy itt az ideje, hogy én tovább lépjek és, hogy nem lenne fair az új lánnyal szemben, ha én itt maradnék. Azt is hozzátette, hogy a gyerek is megzavarodna, ha egyszerre két aupair lenne itt, ígyhát nem áll szándékában engem további egy hétre elszállásolni a vendégszobában. Bevallom, nagyon rosszul érintett a dolog, hiszen azok az emberek, akikkel az életem elmúlt 9 hónapját töltöttem most egyszerűen kidobnak. Oké, hogy én kezdeményeztem a családváltást, nade egyrészt azért így is tekintélyes időt töltöttem itt, mert a 9 hónap nem kevés, valamint ha magamból indulok ki: ha nekem lenne egy bazinagy vendégszobám amit ráadásul nem is használok, akkor nem lenne szívem azt mondani egy külföldi lánynak, akinek nincs hová mennie ráadásul a gyerekemre vigyázott majdnem egy évig, hogy nem, nem maradhatsz itt...Az indoklását meg végképp nem értettem, miért is zavarodna meg a gyerek, csakmert 2 aupair van itt? Nem egy olyan családról tudok, ahol az új auapair-t a régi tanítja be, és azok a gyerekek sem zavarodtak meg egy életre..oké, persze én is tudom, hogy ezt csak kifogásnak szánta és azért nem engedett ott maradni, mert már nem kívánatos volt a jelenlétem..
Végülis egy barátom, aki a magyar palacsintázót vezeti felajánlotta, hogy hozzá beköltözhetek egy hétig, mielőtt még jövő héten az új családomhoz költöznék. Én pedig cserébe megígértem, ha szüksége lesz segítségre a palacsintázóban, akkor állok rendelkezésére.

A bőrönjeimet már a hét elején elkezdtem pakolni, de kétségek között, hiszen az új családommal csak szerdán mondtuk ki véglegesen az Áment. Csütörtök reggel megkérdeztem a balhami hosztanyámat, hogy lehetne-e annyi kérésem, afféle utolsó szívesség, hogy szombat reggel elvisznek a barátom lakására kocsival (ami kb fél óra), hogy ne kelljen 3 nagybőrönddel cipekednem..Eredetlieg Reni segített volna, azonban metróval és vonattal nagyon hosszú lett volna az út, és mire Istvánhoz értünk volna ő már nem lett volna otthon így útközben meg kellett volna állnunk a palacsintázóban, hogy felvegyük tőle a kulcsot, ami hatalmas kerülő lett volna. Az anyuka azt mondta, hogy sajnos valószínű, hogy nem fognak tudni elvinni mert dolguk van szombat reggel, de majd még visszatértünk rá. Magamban elkönyveltem, hogy oké, akkor marad a BMV (busz, metró, vonat) verzió, órákig tartó cipekedés és hatalmas kerülők. Aztán péntek reggel legnagyobb meglepetésemre a hosztanyám azt mondta, hogy elvinni ugyan nem tudnak, de taxit hívnak nekem és ki is fizetik. Mondom wow, nem kicsit taglóztam le. Szépen megköszöntem és meg is nyugodtam, hogy akkor vége a logisztikai rémálomnak. Péntek este bepakoltam az utolsó dolgaimat is, így ezzel is lezárult egy szakasz, utazásra kész voltam.
A következő sorok tán furcsának fognak hatni, bevallom én is annak találom, de amióta aupair vagyok és jobbra-balra költözködöm, borzalmasan érzelmessé váltam. A dologhoz hozzá tartozik, hogy mielőtt aupairkedni keztem nem költöztem sokat az életem folyamán, minden állandó és megszokott volt, nem kellett semmi miatt aggódnom, mondhatni megaludt a számban a tej. 2 éve vagyok aupair (egészen pontosan június 9-én lesz 2 éve), ezalatt pedig 4-szer költöztem, és mindegyik családomnál eltöltöttem egy tekintélyesebb időszakot. Sajnos az a típus vagyok, aki ha hosszabb időt tölt valahol akkor elkezdek érzelmileg kötődni dolgokhoz. Nem csak az emberekhez, a hosztcsaládomhoz meg a gyerekekhez (sőt, a családhoz tán kevésbé) de olyan apró és mondtani hülye dolgokhoz tudok kötődni, mint például a szobám, az ágyam, egy bizonyos bútordarab vagy a kilátás az ablakomból. Mikor egy családnál az időszakom a végéhez közeledik mindig szomorkodással töltöm az utolsó pár napot/vagy hetet és azon kesergek, hogy ezek nekem mennyire fognak hiányozni. Amikor tavaly elköltöztem az Észak-londoni családomtól, bár a családdal regeteg konfliktusom volt, mégis sírva jöttem el tőlük és az utolsó hetekben nagyon szomorú voltam. Tudom, hogy amikhez kötődöm csak helyek, meg tárgyak és élettelen dolgok, de én mindenhez egy életérzést kapcsolok és ha eljövök valahonnan mindig attól félek, hogy ez az érzés tán már sosem fog visszajönni. A 4 költözésem alatt azonban fokozatosan bebizonyosodik, illetve nyilvánvalóvá válik, hogy bár ezek az érzések és élethelyzetek ugyanúgy már sosem jönnek vissza, de jönnek helyette mások, újak, ha nem is jobbak de ugyanolyan jók. Viszont ha valahol már az utolsó napjaimat töltöm mégsem tudom megállni, hogy depizzek egy kicsit.
Ezúttal is így lett volna, de most az volt az óriási szerencsém, hogy mivel csak az utolsó pillanatban találtam meg az új családomat, így nem volt időm arra, hogy magamat sajnáljam és azt, hogy mi minden fog hiányozni, hanem ehelyett azon kellett izguljak, hogy mi lesz és hogyan lesz tovább. Aztán mikor ráakadtam az új családomra pedig annál nagyobb volt az öröm, hogy végre megvannak és nem kerülök az utcára, nem kell hazamennem és semmi ilyesmi. Bár az elmúlt időszak nagyon stresszes volt a családkeresés nehézségei miatt, de így utólag belegondolva azt mondom, hogy mégis szerencsésen alakult az egész. Ez az, ami engem igazán lemerít az auapairségben, a költözés, az elválás, hogy időről időre búcsút kell mondjak azoknak az embereknek, helyeknek és dolgoknak, akikhez/amikhez hozzánőttem és szeretem. Nem hiszem, hogy ehhez valaha hozzá lehetne szokni vagy "érzéketlenné" válni e téren, hogy ne hiányozzon semmi és senki. Akárhányadszorra is csinálom végig de mindig lemerít érzelmileg. Éppen ezért (illetve ezért is ) határoztam el, hogy ez lesz az utolsó hosztcsaládom és az utolsó aupairkedésem, a következő családnál elleszek, ameddig kényelmes és ameddig az érdekeim úgy kívánják, de ezután én már többet nem leszek aupair, lelkileg nem bírom már.

Vissza a költözésemhez: Szombaton reggel már korán felkeltem, elvégeztem az utolsó simításokat, aztán lementem reggelizni a családhoz. A családtól kaptam egy thank you kártyát amiben egy kis cash is lapult, a heti fizetésem fele, afféle bónuszként (természetesen rendesen kifizettek a múlt hétre is). Kicsit rosszul éreztem magam, mert a szülőknek én nem vettem semmit, megmondom őszintén egyeltalán nem gondoltam volna, hogy én kapok tőlük valamit. Ezen felül pedig extra jófejség volt, hogy fizették a taximat is. Mérges voltam az anyukára a hét elején, hogy nem enged ott maradni, de ettől eltekintve viszont rendesek voltak és mindenben segítettek. A helyzetem is jól alakult, István befogadott egy hétre, családom lett és cipekednem sem kellett, szóval jól jártam. A kisfiúnak vettem egy játék tennisz szettet, amit a házban is lehet használni, mert az elmúlt időben egyfolytában teniszezni akart.
Fél 9-re megérkezett a taxi, nem volt más hátra, mint a búcsú. Nagyon utálok búcsúzkodni és borzalmas vagyok ebben, mindig olyan gyorsan igyekszem lezavarni, amilyen gyorsan csak lehet. Egy kicsit megkönnyeztem a búcsút, hiszen mégiscsak ők voltak a családom 9 hónapig, és az volt az otthonom. Kaptam mindenkitől egy búcsúölelést aztán beszálltam a taxiba, ezzel magam mögött hagyva balhami életem.

A hét folyamán írok majd egy rendes összefoglaló bejegyzést a náluk tölött időről, de előtte össze kell szednem a gondolataimat, és szeretnék egy külön bejegyzést szentelni ennek.

Mikor megérkeztem Istvánhoz lepakoltam a dolgaimat, kicsit dumáltunk majd ő elment dolgozni. Internete sajnos nincs, ígyhát a következő hetem netmentes lesz, lövésem nincs hogyan fogom túlélni. Most is a Starbucks-ból írok és a jövő hét folyamán sem lesz más választásom, ha a külvilággal akarok majd kommunikálni. A tervem az volt, hogy szombaton déltuán feljövök Elstree-be, ahol jövő héttől lakni fogok és Reninél alszom. Ígyhát bepakoltam a kistáskámba a legfontosabbakat és a laptopomat majd röpke 2 óra alatt itt is voltam. Renivel este megvacsiztunk a mekiben aztán pedig célba vettük a mozit és megnéztük  a Másnaposok 3-at. Sok kritikát olvastam róla, sok ismerősöm posztolta ki fészbúkra a véleményét, volt hideg és meleg is, de sokan lehúzták a filmet. Szerintem viszont állatira sikeredett ez az epizód is, és az külön tetszett, hogy nem ugyanarra a sémára épül, hogy leglénybúcsú van, berúgnak, felejtenek, másnap meg keresgélnek. A poénok jók voltak, a helyszínek is nagyon tetszettek és imádtam, hogy visszamentek Las Vegasba, mindig lenyűgöz az a város. Az el kell ismerni, hogy a 3 rész közül tán ez lett a legkevésébé jó, szándékosan nem használtam a leggyengébb kifejezést, mert a film azért hozza azt, amit az első két rész után az ember elvár. Tehát összességében, mindenkinek ajánlom, a nevetőgörcs nem marad el. Én legszívesebben most rögtön beülnék a moziba mégegyszer megnézni.

Ma reggel Renivel kb 8-ig aludtunk, kockultunk aztáb pedig elindultunk, ő Londonba ment shoppingolni én pedig befészkeltem magam a Starbuck-ba, hogy pötyöghessek nektek. Amint itt végzek én is bemegyek Londoba, Renivel találkozunk a palacsintázóban, eszünk egy jót, aztán én visszamegyek István lakására.
A történelem ismétli önmagát. Ez tuti biztos. Amikor tavaly elköltöztem az Észak-londoni családomtól, egyből Renihez mentem és nála töltöttem 2 éjszakát. Most pedig szintén a Reninél aludtam közvetlen miután kiköltöztem a családomtól. Csakhogy tavaly mindketten nagyon szomorúak voltunk, mert messzire költöztem innen, most viszont nagy a boldogság, mert pont, hogy visszajövök. Annyira furcsa helyzeteket tud produkálni az élet!

Jövő héten pedig nem tervezek otthon ülni, kihasználom, hogy olyan hétköznapok jönnek, amikor nekem nem kell dolgoznom és elmegyek Windsorba, Cambridge-be és a tengerpart is tervben van, amennyiben az időjárás is engedi.

Jövő héten pedig jövök egy összefoglaló bejegyzéssel az előző családomról. :)