2013. július 26., péntek

Szulinapozas es lassan veszem kalapom..

Mar het kozepe van, es en mult het ota nem vetettem ide egy betut sem.

Kezdem is a vasarnap megtartott szulinapi bulival. Lucanak es Olganak  (akivel amugy en ezelott csak egyszer talalkoztam, de nagyon jofej) mult heten volt a szulinapja, es arra gondoltak, miert ne tarthatnak egyutt a szulinapjukat, igy esett, hogy vasarnap delutan/este dupla szulinapi buliba voltunk hivatalosak. Renivel egyutt mentunk-jottunk, delutan fel 4-kor uton is voltunk Muswell-Hillbe, egy pubba, aminek az a kulonlegessege, hogy regen templom volt :) Bizony, igencsak furcsa otlet, de igy elmondhatjuk magunkrol, hogy templomba jarunk szorakozni :) En ezelott meg nem tettem tiszteletemet ebben a kricsmi-ben, de tobb baratnom-ismerosom is ide jar minden penteken, szoval biztosan nem utoljara voltam itt. Egyebkent a hely ma mar csak kivulrol emlekeztet templomra, belepve egy oriasi kocsmaban talaja magat az ember es a festett uvegablakokon kivul mas nem nagyon utal arra, hogy ez valaha szent hely volt..

Renivel kozosen vettunk egy ajandekot Lucanak, megpedig egy Britney Spears nevevel femjelzett parfumot (ami nekunk nagyon tetszett es remeltuk, hogy eltalajuk Luca izleset es o is szeretni fogja), valamint ezen felul tolem kapott meg egy "Happy Birthday" macit, Renitol meg bogret. Olganak csokit vittem es egy unnepi kartyat, mert sajnos meg nem igen ismerem, nem tudtam, minek orulne, de a csokit ugyebar mindenki szereti :) Lucanak nagyon bejott a parfum, szoval sikerult beletrafalnunk, sot Reni is annyira megszerette, hogy gondolkodik azon, hogy beszerezzen egyet maganak. Szepen lassan befutott a "buli" osszes resztvevoje, Luca vasarnaponkent vigyaz egy magyar kisfiura, Patrikra igy ot is magaval hozta az esemenyre (egyszer, meg karacsony elott Patrik szinten velunk "mulatott" egy etteremben, az egesz tarsasag nagy kedvence, hihetetlen aranyos kisfiu:) Barmiben le mernem fogadni, hogy a kissrac hazavag minket angolbol es persze mondanom sem kell, hogy a magyart is kitunoen nyomja. Mivel nem angol, hanem magyar csaladbol szarmazik, rendelkezik modorral es fegyelemmel, komolyan mondom, 2 eves anglai aupairkedesem alatt idekint nem talakoztam meg ilyen edes gyerekkel, akire orom figyelni, nem pofazik vissza es nem kepzeli atyauristennek vagy a vilag kozepenek sajat magat :D Barcsak kifognek egy ilyen gyereket, akire vigyazhatok! :)

Az osszeroffenes inkabb csak affele eszem-iszom dumcsizos program volt, sem mint buli, de mar elkepesztoen hianyzott es rafert a kis csapatunkra egy ilyen esemeny, mert az egesz tarsagag utoljara talan junius elejen volt egyutt, azota nem igen talalkoztunk es csak hirbol hallotunk egymasrol. Osszesen azt hiszem ugy 15-en voltunk es talan ugy tudnam jellemezni, mint egy hatalmas dumaparti, mindenki beszelt mindenkivel, sokat nevettunk, viccelodtunk, fenykepezkedtunk, aztan mire feleszmeltunk ideje is volt hazamenni. Renivel kb fel 9 korul leptunk le, mert a hazaut tobb, mint egy orat vett igenybe es masnap hetfo, azaz munkanap vart rank, igyhat nem terveztunk tul sokaig kint maradni.
Reszemrol en csucsszuperul ereztem magam, lecsuszott egy-ket cider es hamburger is, nagy orom volt mindenkit ujra latni es begyujteni a legfrissebb pletykakat! :)
Nehany vallalhato kep az esterol:


Egyutt a banda :)

Hulyen :)

A legjobb kep :D









Hogy temat valtsak, a het folyaman egyre inkabb kezdett eluralkodni rajtam az erzes, hogy mar csak 10 munkanapot vagyok itt, hamarosan veget er a tiszavirag eletu palyafutasom ennel a csaladnal. El sem hiszem, hogy megint itt tartok, hogy ismet csomagolok, hogy be kell pakolnom az egesz itteni eletem nehany borondbe es ismet tovabb kell allnom. Mikor bekoltoztem ehhez a csaladhoz (6 hete) mar akkor volt egy megerzesem azzal kapcsolatban, hogy itt nincs minden rendben es nem igen lesz hosszu a kozos jovonk. Olyannyira erosnek bizonyult a megerzesem, hogy nem is pakoltam ki rendesen a dolgaimat es nem rendezkedtem be igazan a szobamba, hisz az elso perctol kezve azt sugta valami, hogy felesleges, mert hamarosan ujra ossze kell majd pakolnom es tovabb kell mennem. Van korulbelul 3-4 neszeszer tartom, amibe koromlakkokat, gyogyszereket, ritkan hasznalt sminkeket es egyebeket tarolok, ezeket peldaul ki sem pakoltam hanem ugy, ahogy voltak, bedobtam az egyik fiokba. A 2 borondomet sem csomagoltam ki teljesen, regen es ritkan hasznalt ruhakat, konyveket bennuk hagytam. Erre tessek, a megerzeseim teljesen helytallok voltak, mindossze 6 hetes tartozkodas utan itt vagyok, ismet szortirozok, rendezgetek es pakolok, valamint keszulok a kovetkezo allomas fele.

Mivel nem is volt olyan regen, igy bizonyara emlekeztek meg, hogy az egy het alatt, amit juniusban otthon toltottem, a hosztanyam irt egy emailt, miszerint szuksege lesz ram a visszautazasom utani napon. Konkretan pentek este repultem vissza Angliaba es o szombat-vasarnap maris befogott, annak ellenere, hogy a szerzodesunkben hetvegi munka egyeltalan nem szerepel (havi 2 esti bebiszitten kivul). En mar akkor sejtettem, hogy itt valami nem koser, a blogban is irtam az esetrol es azt is kijelentettem, hogyha ezt rendszeresiteni fogja vagy lesznek mas gondok, akkor ezuttal nem leszek megalkuvo, nem leszek nyuszi, hanem ki fogok allni az erdekeimert es felszolalok magamert, vagy a legrosszabb esetben valtok. A sors pedig ugy hozta, hogy csaladvaltas lett a vege ismet. Lehet, hogy ti, Olvasok is rajottetek mar arra -korabbi iromanyaim alapjan- hogy nem vagyok az az ide-oda ugralos fajta, aki rogton csaladot valt az elso nehezseg utan. Nekem mindossze egyetlen celom van/volt, hogy 2 ev aupairkedes utan talaljak vegre egy hozzam illo hosztcsaladot, akivel passzolunk egymashoz, ahol ugy erzem megbecsulnek es hosszabb tavon is el tudom kepzelni magam melletuk. Az idei evemet marciustol juniusig a folyamatos csaladkereses tette ki, a blogbol ti is jol ismeritek a tortenteket, hogy honapokig jartam interjukra, adtam fel hirdeteseket, kerestem-kutattam a nekem megfelelo csalad utan. Olvashattatok a legrosszabb napjaimrol is, amelyeket a csaladkereses mizeriajanak "koszonhettem", arrol, hogy a csaladkereses utolso 3 heteben mennyire ketsegbe voltam esve, magam alatt voltam, mivel csaknem akart ram talalni a kovetkezo csalad es a legvegen mar-mar azt hittem, valami baj van velem,nem akartam elhinni, hogy 2 eves tapasztalattal a hatam mogott ne kelljek senkinek. Azokat a napokat tenyleg nem kivanom senkinek, a teljes kilatastalansagot es az "en vagyok a Vilag legnagyobb luzere" erzest, magam is igyekszem az egesz idoszakot kitorolni a memoriambol (hehe, ha ide irogatok rola, akkor ez biztos nem fog sikerulni, tehat a panaszkodos resznek ezennel vege :D ).
Aztan jott az oriasi megkonnyebbules, megpedig, az elozo csaladtol valo elkoltozesem elott mindossze 2 nappal megegyeztem a mostani csaladommal, hogy hozzajuk jovok, naluk fogok dolgozni. Mivel tobb, mint 3 honapos kereses eredmenye volt az "egymasra talalas", ezert igencsak nagy remenyekkel vagtam neki az ujabb csaladnak.

Van azonban egy tenyezo, amit nem lehet figyelmen kivul hagyni, megpedig a csalad lakhelye. Ugyebar ez a csalad Eszak-Londonban lakik, ugyanott, ahol en tavaly mar lehuztam egy evet aupairkent es borzasztoan megszerettem. Imadom, hogy ennyire a kulvarosban van, hogy tavol van a londoni belvaros zajatol, de ennek ellenere minden megtalalhato itt, amire csak szuksegem van, boltok, hatalmas zold teruletek es csak 25 percre fekszik vonattal London belvarosatol. Egy magam fajta, aki sosem  volt egy nagyvarosi leany, akinek leteleme a termeszet kozelsege de azert nem nelkulozi a civilizacio aldasait, pl meki, ez maga a foldi Paradicsom. Non-plusz ultra pedig, hogy itteni legjobb baratnom Reni is ezen a telepulesen lakik. Mar akkor nagyot dobbant  a szivem, amikor megcsak telefonon beszeltem ezzel a csaladdal, mert mindennel jobban szerettem volna ide visszajonni es ennek erdekeben hajlando lettem volna bevallani akar egy olyan csaladot is, akik nem feltetlenul felelnek meg minden elkepzelesemnek. Egy szo, mint szaz, ha ez a familia nem itt lakna, hanem London egy masik reszen, akkor aligha valasztottam volna oket. Abban, hogy igent mondtam nekik junius elejen, donto szerepet jatszott az elhelyezkedesuk.

Annak ellenere, hogy nem ugy jottek ossze a dolgok ezzel a csaladdal, ahogy azt vartam, nem bantam meg, hogy idejottem, ide kerultem. Semmi sem tortenik veletlenul, valamiert nekem ehhez a familiahoz is kellett kerulnom. Az egyik elozo bejegyzesemben olvashattatok arrol, hogy szeptembertol Reni baratnom hosztcsaladjanal leszek aupair, oket fogom boldogitani minden bizonnyal egy evig. Ha belegondolok, az, hogy ok felvettek engem pusztan a veletlen muve volt -aki esetleg nem emlekszik, vagy nem olvasta: egyik este atmentem hozzajuk, es az apuka erdeklodo kerdesere elmondtam, hogy felmondtam es ismet csaladkeresoben vagyok es ez vezetett ahhoz, hogy ok felvettek. Ha viszont nem itt  laknek ennel a csaladnal, ezen a telepulesen akkor aznap este minden bizonnyal nem mentem volna azt Renihez,nem tortenik meg a parbeszed koztem es az apuka kozt es nem vettek volna fel, hanem ismet ketsegbeesetten csaladkeresesbe kellett volna fognom. Ha masert nem, akkor mar csak ezert is ertelme volt ennek az itt toltott nehany hetnek. Persze lehet mondani, hogy ha mashova kerulok, akkor talan ott nem lett volna semmi gond, eltem volna mint hal a vizben es nem jutottam volna megint oda, hogy ismet csaladot kelljen keresnem..De aki ismer, tudja, hogy en  ezen a telepulesen szerettem mindig is a legjobban lenni, angliai tartozkodasom alatt itt ereztem magam a legjobban, es ha ebbol a szempontbol nezem, minden a leheto legjobban alakult. Az egesz mizeria ezzel a csaladdal, az, hogy megint valtanom kell de itt maradhatok a kozelben tulajdonkeppen az en malmomra hajtotta a vizet.

Nagyon szertnem, ha a kovetkezo csaladomnal vegre minden siman menne es megallapodhatnek naluk egy evre, mert kicsit kezd terhes lenni ez a " vandorcigany" eletforma, hogy egyfolytaban koltozkodnom kell es uj csaladokat kell megszoknom es az o eletritmusukhoz kell alkalmazkodnom. Persze ez az aupair elet velejaroja, en is tisztaban vagyok ezzel, de ha belegondolok, a 2 eves palyafutasom soran azert nem hullottak jobbnal-jobb csaladok az olembe, egyik family-mnel sem volt olyan erzesem, hogy de 'szuper es azt kaptam, amit vartam'..Talan annak valamivel konnyebb dolga van, aki mar elsore jo csaladhoz kerul, eltolt naluk egy evet, nyelvet tanul,, keres egy kis penzt es harmoniaban el a hosztcsaladjaval, hogy majd a vegen azt mondhassa,: igen, erre szamitottam, azt kaptam, amit vartam. Tudom, nem letezik tokeletes csalad, de megis vannak, akik jobban passzolnak egymashoz.
Az eddigi 4 hosztcsaladombol azert kettonel is eltoltottem egy-egy tekintelyesebb idoszakot, a masodik csaladomnal egy evet, a harmadiknal pedig 9 honapot. Pedig ezekkel a familiakkal kapcsolatban is rengetegszer ereztem ugy, hogy abszolut nem passzolunk. A masodik csaladot bar ott tartozkodasom alatt szidtam, mint a bokrot, mert azert sok volt a nem fair dolog, de igy utolag megis azt mondom, mind kozul tan ok voltak a legjobbak. A harmadik -legutobbi (balhami) csaladom pedig..a napokban olvasgatom vissza a bejegyzeseimet, amiket meg naluk irtam es egyre csak az jut az eszembe, hogy megis hogy a fenebe birtam ki az ottani dolgokat, a korulmenyeket, a mindennapos kutyapisit, a koszt, az elkepesztoen neveletlen gyereket..Ha visszamehetnek az idoben, biztos, hogy mar az elejen valtottam volna, nem is tudom, hogy annakidejen ezt miert nem tettem meg..Illetve tudom, azert mert en (sajnos-vagy nem sajnos) ilyen vagyok, ilyen megalkuvo, csendes, aki inkabb mindenhez, meg a legkeptelenebb dolgokhoz is megprobal alkalmazkodni..Viszont azt pozitiv valtozasnak konyvelem el, hogy ez azert az utobbi evben valtozott. Mig tavaly inkabb alkalmazkodtam es ott maradtam a csaladnal, akik sem felfogasban sem eletvitelben abszolut nem passzoltak hozzam, iden, mikor a jelenlegi csaladomhoz kerultem nem teketoriaztam, amint lattam, hogy a dolgok egy kicsit sem ugy mennek, ahogy mi abban megegyeztunk, fogtam magam, felszolatam es kialltam magamert..Ennek a veget meg mar ti is ismeritek, felmondas lett belole. Vegulis miert is maradnek itt, miert is legyek megalkuvo es csinaljak valamit, amiben nem lelem oromomet es duhongjek magamban??

Talan egyeseknek ugy johet le, hogy a konnyebbik utat valasztottam es megfutamodtam..Csak annyit szeretnek ehhez hozzafuzni, hogy ebben nincs igazuk! Akkor futamodtam volna meg, ha mar az elso (pocsekra sikerult) het utan vettem volna a kalapom. Aki ismer, viszont tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki megijed az arnyekatol, mindenkeppen szerettem volna eltolteni itt egy par hetet, szemlelodni, megprobalni hozzaszokni a csalad rutinjahoz, mielott meghozom a dontest a felmondassal kapcsolatban.

Mindenesetre most bizakodva tekintek a jovobe, Reni csaladjanal meglepetes mar nem erhet, hisz jol ismerem oket es mindent tudok roluk. Annyi extra melot fogok vallalni, amennyi csak az idobe belefer, hogy minel tobbet keressek es megalapozzam a jovomet. Hiszem, hogy ezuttal nem lesz semmi gond, hisz tudom, "mibe keverem magam" tekintve, hogy ismerem a csaladot es szeretem is a kornyeket, mostmar tenyleg a jovomre fokuszalva fogom alakitani a dolgaimat..Persze tudjuk, ember tervez, aztan Isten vegez, ami vagy egyezik a mi elkepzelesunkkel vagy nem..Mindenesetre kivancsian varom mit tartogat nekem ez az uj kezdet! :)

2013. július 21., vasárnap

Csendelet

Hiaba, hogy mar felmondtam, hiaba van mar csak 2 het hatra, de meg mindig tud ez a familia meglepetest okozni..Komolyan mondom, bar neha nagyon fel tudnam huzni magam rajtuk es nagy szuksegem lenne arra a bizonyos leszarom gyogyszerre, de mar csak rohogok az egeszen, ami itt folyik..En 2 eves aupairkedes es 4 csalad utan tokeletesen tisztaban vagyok azzal, hogy minden csalad mas, mindenkinek megvannak a maga szokasai-hovatovabb hepp-jei es mindenkit ugy kell elfogadni, ahogy van..Viszont nemely itteni esemenytol sokszor elakad a szavam. Arrol mar beszeltem, hogy az anyukanak megvannak a sajatos nevelesi elvei, pl ne mondj nem-et a gyereknek mert serul a lelki vilaga -es az ehhez hasonlo "bolcsessegek".

Mult het penteken reggel a szokasos reggeli rutint csinaltuk ; Domi 7:00-kor a konyhaban kezd, mosogatot urit, pakol stb, ekozben az anyuka megreggelizteti a gyerekeket es ezutan felmegy zuhanyozni, elkeszulodni, es a gyerekeket pedig atadja nekem, hogy mossam meg a fogukat, oltoztessem, jatszunk stb. Ez az utobbi idoben mar eleg siman ment, a gyerekek fokozatosan hozzam szoktak es egyre kevesebbet sirtak az anyjuk utan. Am az a helyzet, hogy szerintem hozzamszokas ide-vagy oda, de aprobb surlodasok akkor is lennenek, ha mar fel eve lennek itt, ez ellen talan tenni sem lehetne es valamilyen mertekig ez igy normalis, hisz en megiscsak egy idegen vagyok itt.
Pentek reggel en naivan azt gondoltam, hogy "de tuti, itt a hetvege, mar nem erhet semmi meglepetes, osszezorrenes" erre mar 7:15-kor kitort egy kisebb fajta 3. vilaghaboru. Eleg nevetseges volt a "kirobbanto ok", az tortent, hogy a kisebbik leany fel akarta venni a polojat. Lattam, hogy forditva csinalja, szoltam is neki, hogy "az a rossz irany angyalom, forditsd meg". A kisasszony csakazert is ugyanugy probalta felvenni, en megint szoltam, ezuttal kicsit eroteljesebben, hogy fordtisa mar meg. Megint suket fulekre talatam, de mivel turelmem hatartalan ezert harmadszor is beketuroen zoltam a gyereknek, hogy vagy megforditja, vagy hagyja, hogy en adjam ra. Erre elkezdett fennhangon hisztizni, hogy "neeeeeeeeeeeeeeeeem, en akarom felvenni". Mondom, okker, akkor vedd, hat erre varok, de forditsd mar az eg aldjon meg! En nem tudom, lehet, hogy nem angolul beszeltem es eszre sem vettem, de a gyerek az atyauristenert sem akarta megerteni, amit mondok neki..Ekkor elvettem tole a polot es egy pillanat alatt raadtam. Na, amit ezert kaptam a draga gyermektol azt nem tettem zsebre :D Utogetni kezdett (ujabban mindenkivel ezt csinalja, ha valami nem tetszik neki), kiabalt, de mint a faba szorult fereg, hogy "eeeeeeeeeeeeeeeen akartam csinalni jaaaaaaaaaaaaaaaj es anyuuuuuuuuuuuuuut akarom". Mondom azt elnezted kisanyam, mert a mutterod fent van es eppen zuhanyzik. Talan nektek, olvasoknak az johet le, hogy turelmetlen vagyok  de higgyetek el, borzaszto nehez ugy "dolgozni" a gyerekekkel, hogy minden egyes apro dolog miatt uvoltenek, a kepembe sikitanak, vagy eppen utnek,  hogy barmit mondok es teszek -vagy nem mondok es nem teszek - abbol iszonyat nagy problema kerekedik.

Tehat, fel mertem adni a gyerekre a polot, ezen o nagyon kiakadt es elszaladt tolem. Hallottam, hogy felfele trappol a lepcson es megy anyucihoz. Gondoltam oke, majd lehiggad csak ido kell neki, addig is en a konyhaban folytatom a pakolast es majd az anyja lehozza ha akarja. A konyhaban pakolva pedig legalabb hasznosan toltom el az idot,  es nem lehet ramfogni, hogy lazsalok.
Azt mindenkeppen meg kell jegyeznem, hogy az ha ugyanez az eddigi csaladjaim valamelyikeben tortent volna, akkor a szulok egesz biztos, hogy raparancsoltak volna  a gyerekre, hogy azonnal kerjen tolem bocsanatot es viselkedjen normalisan, es a szulok maguk is elnezest kertek volna tolem (tudom, mert elofordultak hasonlo dolgok eddig mindenhol.) Ami viszont itt tortent, arra nem szamitottam. Az anyuka -karjan a gyerekkel- szinte leviharzott a lecspon es kiabalta a nevemet. Ott teremtem es az anyus duhosen kerdezte, hogy mi tortent. Elmondtam, mi volt, hogy adtam eselyt a gyereknek, hogy maga vegye fel a polot de o szandekosan nem hallgatott ram, ezert en (a harmadik figyelmeztetes utan-szoval azt hiszem eleg nagylelku voltam) egyszeruen csak raadtam a polot, megelozve ezzel azt, hogy megint kesesben legyunk az oltozessel, mint ahogy mindig. Na, anyusnak sem kellett tobb. Elsokorben kezdte azzal, hogyha elveszem a gyerektol a polot es en adom fel akkor sosem tanulja meg. Mondom aha, de ha egyszer 3-szor probaltam neki segiteni es o mindharomszor ignoralt akkor megis mi a f***t kellett volna csinalnom??(Elnezest a kifejezesmodert..) Azt mondta, hogy szerinte en baromi rosszul kezelem ezeket a helyzeteket, hogy tulsagosan logikus vagyok, olyan vagyok, mint egy katona es mindent katonas rendben akarok csinalni. Folytatta azzal, hogy a gyerekekkel nem szabad logikusnak lenni, merthogy ok ugysem ertenek meg bizonyos dolgokat. Erre csak azt tudom mondani, hogy pontosan emiatt kell oket mar kiskoruktol hozzaszoktatni a logikahoz.

Aztan jott azzal, hogy ne merjek nemet mondani a gyerekeinek, mert ezzel megserul a lelki fejlodesuk. Azt mondta, o tudja mit csinal, higgyem el, hogy o rengeteg konyvet olvasott a gyereknevelessel kapcsolatban es mindenhol ezt irtak! Ez volt az a pont, amikor kedvem lett volna az arcaba rohogni!! Ha a gyereknevelest konyvbol lehetne tanulni, ha ennyire egyszeru lenne ez az egesz, akkor fele ennyire nem lenne elk*rva a tarsadalom mert minden ember gyereke tokeletes lenne!! De komolyan, el sem tudom kepzelni, hogy a feneben lehetseges az, hogy egy no, aki ertelmesnek tartja magat a jozan paraszti esz helyett inkabb azt tartsa kovetendo peldanak amit egy nyomorult konyvben olvas. Szereny velemenyem szerint konyvbol mar csak azert sem lehet gyereket nevelni, mert nincs ket egyforma szituacio, nincs ket egyforma gyermek es szemelyiseg. Ami az egyik gyereknel bevalik, az a masik gyereknel falrahanyt borso! Szerintem akinek volt mar valaha koze gyerekekhez, az tudja, mirol beszelek. Ez a no viszont szentul meg van gyozodve rola, hogy amiket olvas az jo es amit csinal, az a tuti. Csak eppen azt nem veszi eszre, hogy a gyerekei minden egyes apro dolog miatt uvoltenek, sirnak, ha kiveszek a kezukbol egy tollat mar anyuhoz rohannak azzal a mondattal, hogy "Dominika szomoruva tett" (WTF??)es a tobbi (nem viccelek,  szo szerint 5 percenkent siras hallatszik ebben a hazban).

Ennivel azonban nem volt vege, az anyuka eztan elkezdte feszegetni (mindket gyerek fule hallatara-szoval jol lealazott elottuk-bravo) hogy megis mit csinalnek ilyen helyzetben ha o nem lenne itthon?? Mondom, ha nem vagy itthon ezek meg sem tortennek, mert a kolykok is tudjak, hogy nem vagy itt es csak ram szamithatnak. Aztan jott azzal, hogyha a gyerekek visitanak, akkor ne hagyjam, hogy felmenjenek hozza az emeletre, mert o nagyon elfoglalt, hanem probaljam elterelni a figyelmuket valami vidam dologgal. Na, ez tenyleg a het vicce. Megis mifele vidam dologgal tudnek foglalkozni akkor, mikor a gyerekek egbekialto hangon uvoltenek, esetenkent utnek?? Ezek mellett hogy a francban varja el tolem, hogy elkezdjek mondjuk enekelni nekik, vagy akarmi?? Egyeltalan, abban sem vagyok biztos, hogy barmit tudnek veluk csinalni, mert mint sokszor emlitettem, nagyon anyasak, csak az anyjuk kepes lenyugtatni oket (meg az apjuk sem mindig.)  Akkor tolem megis mit var?? Szerintem ha en fejen allok, akkor sem tudnek ezen valtoztani..En ugy latom, az itt a problema, hogy a kedves anyuka a fraudi es egyeb fele szakkonyvek segitsegevel 4 evig felre nevelte a gyerekeket es most tolem varja el, hogy ezt helyre hozzam! A vilagot megvaltani azonban en sem tudom es mit mondjak, nem is az en feladatom.
Oke, vegulis mindegy is, hisz mar csak 2 hetig vagyok itt, osszeszoritott foggal ezt is kibirom, de attol fuggetlenul eleg megalazo volt az egesz helyzet. Lattam, hogy anyus mennyire elvan kapatva az o zsenialis liberalis nevelesi elveitol es csakis bennem keresi a hibat, aki alig nehany hete jottem ide. Szerintem -es most en fogok atmenni Fraudba- o egy olyan szemelyiseg, aki nagyon is tudja, hogy vannak gondok korulotte, hogy nem is olyan tokeletes minden, amit csinal, viszont az egvilagert nem ismerne be, hogy ez az o hibaja, inkabb rafogja masra, elvegre az a legegyszerubb. Jelen esetben itt vagy egy lany Kelet-Europabol, akirol o azt gondolja, hogy tok hulye meg csakazert hogy itt lehessen a nagymeno Angliaban akarmit lenyel es akarmit megtesz, hat akkor, fogjunk csak ra mindent, ugyis hulye es nem mer visszaszolni. Ez az utobbi annyiban igaz, hogy tenyleg nem szoktam visszaszolni, de nem azert, mert elismenem, hogy igaza van, hanem mert nem latom ertelmet. Ha elkezdenek beszologatni nekik vagy visszadumalni, azzal csak magamnak tennek rosszat, elvegre aupair-kent en sosem gyozom meg oket arrol, hogy nincs igazuk. Mindegy mit mondok, de nem..Masreszt meg a sajat itt toltott utolso heteimet nehezitenem meg ezzel. Szoval inkabb hallgatok es magamban jokat nevetek az egeszen.

Hogy visszakanyarodjak a beszelgetes vegere, anyuskam azzal fejezte be, hogy o ugy latja,en nem akarok valtoztatni a rossz hozzaallasomon a gyerekek fele (jah, hogy mar ott tartunk, hogy az en hozzaallasom a rossz, aki mindossze nem hagy ra mindent a gyerekekre es nem kenyeztetem oket halara?? ) Kozolte, hogy marpedig ezen valtoztatnom kell, mert ez a munkam es o nem fogja megvaltoztani a gyereknevelesi stilusat, itt en vagyok az alkalmazott es nekem kell valtoztanom. (Tudjatok, ezzel en is tisztaban vagyok, hogy a csaladokban en vagyok az, akinek alkalmazkodni kell, elvegre en vagyok az idegen, de az azert ertheto modon nehezemre esik szo nelkul hagynom az igazsagtalansagot es azt, ha hulyenek neznek.) Aztan utolso gondolatkent anyuka hozzatette, o ugy latja, hogy en nem akarok valtozni. Elkezdtem volna mondani valamit, de meg sem varta, hogy befejezzem, elindult felfele a lepcson, eleg bunko modon felbeszakitott azzal, hogy : "Nem, Dominika, te nem akarsz valtozni". Ekkor eleg merges hangnemben utana kiabaltam, hogy: "Ha te ezt akarod gondolni, akkor ez az, amin nem tudok valtoztani." Erre mar valasz nem erkezett (jobb is.)  El sem tudjatok kepzelni mennyire felment bennem a pumpa, hisz egyreszt azt hittem, kulturlenyek vagyunk es meghallgatjuk egymast, ha en vegighallgattam, hogy 10 percen keresztul megallas nelkul alazott, hogy ugy beszelt velem es rolam, mintha ezer eve ismerne (holott 5 hete vagyok itt), akkor neki sem telt volna semmibe meghallgatni az en nezopontomat. Csak ugye, ez a legegyszerubb, inkabb felbeszakitjuk a masikat, eselyt sem adunk neki, hogy tisztazza a felreerteseket, ugyis benne van a hiba..Hisz az biztos nem lehetseges, hogy a gyereke miatt robbant ki az aznapi hiszti, merthat o tokeletes harmoniaban neveli oket. A kelet-europai palimadar tehet mindenrol..hat, valahogy igy lattam en az egeszet...

A reggel tovabbi reszet (meg masfel oram volt a gyerekekkel) az idegessegtol remegve nyomtam vegig. A gyerekek persze par perc alatt elfelejtettek az egeszet, es jottek hozzam, hogy rajzoljak nekik, hogy csinaljunk ezt meg azt. Ez egyreszt jo, mert veluk legalabb a reggel hatralevo reszeben nem volt gond (egyebkent nagyon aranyosak az egy-ket hisztitol eltekintve.) Masreszt viszont nekem sajnos nem megy olyan konnyen, hogy a porig voltam alazva par perccel ezelott, most pedig szeles mosollyal az arcomon kelljen gyurmaznom veluk..De erot vettem magamon, feltettem a legkevesbe eroltetettnek tuno mosolyomat es elvontam veluk.

Aztan, hogy legyen egy kis csattanoja is a tortenetnek, anyus aznap reggel felrehivott a nappaliba, ezuttal mar egy kulturaltabb beszelgetesre. Mondta, hogy mivel mar csak nehany hetig vagyok naluk, nincs ertelme, hogy a nevelesi modszereirol tanitson, de nyomatekosan megker, hogy a jovoben ne vigyazzak 5 even aluli gyermekekre, mert ahogy o latja, nem tudok sok helyzetet kezelni es talan tul sok nekem ami ezzel a korosztallyal jar. Na azert itt alljon meg a menet!! Megis mifele jogon utasitgat, hogy kire vigyazzak es kire ne??? Neki mi koze hozza? O torodjon az o gyerekeivel es pont! Mint az mar sokszor elmondtam, 5 hete ismerjuk egymast, megis miert gondolja, hogy ismer engem annyira, hogy tudja az en korlataimat? Az, hogy nekunk nem jott ossze koszonheto az o megaloman felfogasanak es az orasi liberalizmusanak. Azert szerencsere nem mindenhol ugyanez a helyzet, lehet, hogy az o 2 es 4 eves gyerekeivel nekem nehez bannom, de szilard meggyozodesem, hogy nem mindenhol ugyanez a helyzet. Mindenesetre ezt baromira utalom, amikor teljesen alaptalanul es jogtalanul szolnak bele az eletembe, vagy kozlik par hetes ismerettseg utan, hogy mit tegyek es mit ne...


Azota azert halisten nyugisabb napokat elunk, a gyerekekkel is kijovok, es ami azt illeti eddig sem volt semmi egbekialto gond, a pentek reggeli esetbol sem lett volna "ugy", ha anyuka fel nem tetszik fujni. Annyira furcsa, mert amikor anyus nincs itthon a gyerekek nagyon jol viselkednek velem. Tegnap egesz delutan en vigyaztam rajuk egyedul (ilyen eddig nem nagyon volt mert anyuka szinte mindig itthon van) es egesz ido alatt egy rossz szo, egy pici siras sem hangzott el. Ez annak is koszonheto, hogy a gyerekek tudjak, hogy nalam vannak hatarok, hogy nem hagyok rajuk mindent es nincs minden megengedve. Az a helyzet, es ezt szerintem a legtobb aupair kollegam ala tudja tamasztani, mikor anyuka itthon van, erheto modon nem merem annyira elereszteni magam, ami a fegyelmezest illeti (foleg, mivel ugye nem mondhatok nem-et, nem szolhatok rajuk erelyesebben). Viszont ha nincs itthon, egyreszt a gyerekek tudjak, hogy most en vagyok a fonok es alapbol rendesebben viselkednek (hisz tudjak, hogy en azert rovidebb porazon fogom oket) masreszt pedig ha latom, hogy eppen valami rosszasagra keszulnek, eleg egy erelyesebb nem-et mondanom vagy rajuk szolnom es maris tudjak, mit szabad es mit nem.

Mar csak 8 munkanapom van hatra itt. Kicsit nehezen fogom fel, hogy megint pakolok es koltozkodom, de mar nagy spilernek szamitok ebben, hisz az elmult 2 evben (es foleg az elmult 2 honapban) tul vagyok mar nehanyon. Egyebkent annyira ereztem meg a legelejen, hogy en itt nem fogok megmaradni, hogy sokmindent ki sem pakoltam. Pl. van 3-4 neszeszer-em, amibe koromlakokkat, gyogyszereket, sminkeket ezt-azt raktam, mikor meg 2 honapja elkoltoztem Balhambol. Ezeket ennel a csaladnal ki sem pakoltam, hanem ugy ahogy voltak betettem oket a fiokomba. A borondjeimbol sem szedtem ki sokmindent gondolvan, hatha hamarosan megint koltozni fogok..es igy is lett. A szobam hianyozni fog, megszerettem mert eleg nagy, az agyam nagyon kenyelmes es sok szekrenyem is van. De majd a kovetkezo helyemen is igyekszem nagyon otthonosan berendezkedni.

Most megyek mert hamarosan kezdodik a delutani muszakom :)

2013. július 19., péntek

Tengerpart es Magyar Etterem

Kisse megkesve, de megemlekeznek a hetvegerol, amikor Renivel meglatogattuk a tengert.
Julius 7-en, vasarnap keritettunk sort eme nemes programra, annak oromere, hogy ekkor mar ket hete folyamatosan 25-30-fok koruli napos idojaras uralkodott Angliaban. Az ido azota is csakugyan gyonyoru, tehat mar tobb, mint 4 hete tombol a nyar es el kell mondjam, ket eve vagyok az orszagban es ilyet itt meg nem tapasztaltam. Tavaly es az azelotti nyar folyaman is volt egy-egy melegebb het, de a hoseg max 1 hetig tartott, ilyet mint most, hogy egy honapja napsutes es meleg van, el sem tudtam volna kepzelni eddig ebben az orszagban. Alapvetoen en nem szeretem a nagy meleget (kiveve nyaralason, egy szal furdoruciban, a Balatonban :), nem vagyok nagy rajongoja a hosegnek, mert lelassit, nem tudok olyan jol dolgozni. Viszont ezalkalommal, hogy mar 2 eve nem volt reszem normalis nyarban, abban, hogy papucsban, rovidnaciban es poloban lehessen maszkalni meg este 10-kor is, igy igencsak elvezem ezt a meleget. Meg az sem izgat, hogy a napi sok ora hazimunka utan olyan huzatom van, hogy rogton zuhanyoznom kell,  rettentoen tetszik ez az anglai nyar :)
Szoval visszaterve, mivel Brightont mar kilottunk Renivel meg tavaly, ami amugy jo hely, de nem homokos a partja, es szerintem kicsit tulertekelt (vannak sokkal szebb tengerparti varosok is) ugy dontottunk, hogy egy homokos-partos helyet latogatunk meg. Eredeti celunk Bournemouth volt, ami nagyon szep es Reni mar volt is ott, de mikor le akartam foglalni a jegyeket (bankkartyaval) tobbszori probalkozas utan sem engedte(???).Ezek utan majdnem eldontottunk, hogy akkor egye fene, Brightonba megyunk, az ugyis kozel van, de az utazas elotti nap nekem villamkent hasitott a fejembe a gondolat, hogy van am a kozelben homokos tengerpart, megpedig Margate. (Gyorsvonattal csak masfel ora Londontol.) Reni is rogton rabolintott, aztan masnap, vasarnap reggel mar uton is voltunk.
Ugy terveztuk, hogy nem csak Margate-et nezzuk meg, hanem 3 egymashoz kozel eso tengerparti varost jarunk be, Margate-Broadstairs-Ramsgate haromszoget, mert ezek egymastol max fel orara vannak busszal es mindnek nagyon szep partszakaszai vannak.
Vonattal elmentunk Margate-ig. Itt megneztuk a partot, ahol annyian voltak, mint a heringek, a legtobben a parton, emberek egymas hegyen-hatan, es a batrabbak a vizbe is bemereszkedtek. Na igen, ha egy kicsit is jobb ido van Angliaban akkor mindenki a beach-re tomorul es meg nem mondom, hogy az angolok mi f*szbol vannak teremtve, de a 15 fokos vizben is siman uszkalnak minden gond nelkul. Mivel tudtuk, hogy a viz hideg lesz, mi furdoruhat nem vittunk, de azert terdig bemereszkedtunk a tengerbe, ami melegebb volt a varakozasainknal (ertsd, kurva hideg helyett szimplan hideg volt :) . Ellottunk par kepet, setaltunk a homokban, aztan osszegeztuk, hogy bar szep es hangulatos Margate, de semmi extra, szoval vettunk egesz napra ervenyes buszjegyeket es tovabb alltunk a kovetkezo beach, Broadstairs fele.


Margate-the beach











Mint egy medence-a tengerben, a peremet korbe jartuk :)


Utban Broadstairs fele
Renivel naivan volt egy elkepzelesunk, hogy a busz majd kozvetlen a netrol megismert, gyonyoru parton fog lerakni minket Broadstairs-ben, ezert nem is igazan figyeltuk a megallokat, hanem csak a tajat. Broadstairs foutcajarol ugyan mar latszik a tenger, de gondoltuk majdcsak kozelebb megyuk es nem szalltunk le...pedig le kellett volna.. Tehat ott maradtunk a buszon, mentunk, mentunk, a tenger is ment-ment (tolunk egyre tavolabb) es egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy egy Isten hata mogotti bevasarlokozpontban vagyunk, mobil elo, gps bekapcs, realizaltuk, hogy baromi messze vagyunk a tengertol. Aztan busz megall, sofor pedig kozli, hogy ez a vegallomas, holgyeim, lehet leszallni. :D Lepattantunk majd bealltunk a szemkozti megalloba, hogy visszamehessunk Broadstairs foutcajahoz. Itt en nem birtam megallni, hogy ne vegyek egy kis gyorskajat, mig a buszra vartunk.:)





Visszaerve Broadstairs-be eloszor lementunk a bizonyos Wiking Bay Beach-re. Itt ha lehetseges, meg tobben voltak, mint Margate-ben, ami mondjuk nem csoda, mert szerintem ez a partszakasz sokkal szebb.  Miutan megcsodaltunk ezt a partot, nyakunkba vettuk a varost, ugyanis Broadstairs-nek tobb partja is van, egyik szebb mint a masik, nem erdemes leragadi egynel. A helyiektol kertunk egy kis utbaigazitast, azt illetoen, hogy melyik part a legszebb, rogton mondtak 4 opciot is, es mi a hozzank legkozelebb levot, a Stone Bay-t valasztottuk. Bar nem ez a legszebb a sok kozul, de ez is gyonyoru es nagyon hangulatos, a tobbi pedig messze lett volna, tekintve, hogy aznap mar eleg sokat gyalogoltunk. Broadstairs utcait szelve azon tanakodtunk Renivel, hogy a videki Anglia teljesen mas, mint London, amihez mi vagyunk szokva. Ez mindig bebizonyosodik, amikor kirandulni megyunk, es most is teljesen ugy ereztuk, mintha nem is Angliaban lennenk. A varosnak enyhen mediterran hangulata volt, nekem nagyon tetszett az, hogy nem hiper-modern, mint London, hanem kicsit egyszerubb, ugyanis ez teszi hangulatossa. A hazak egyszeruek, a partokon sorakozo fish&chips-es es fagyis bodek mar-mar balatoni hangulatot arasztanak, az emberek vidamabbak, segitokeszek, az egesz hely hangulata nekem a regi balatoni nyarakat jutatta eszembe. Mintha nem is Angliaban lettem volna...es ez nekem hihetetlenul tetszett.



Wiking Bay Beach, enyhen szolva tomegnyomor







Cuki kis fish&chips-ezo :)





Mikor lementunk Stone Bay-re, a partra, azt gondoltuk max fel orat toltunk majd ott el, aztan meglattuk, hogy a dagaly a partra mosott rengeteg tengeri csillagot, rakot es egy rakas kis tengeri elolenyt, szoval papucs le, es felfedezesbe fogtunk. Lehet, hogy ez masnak nem tul nagy szam, de mi Renivel meg nem nagyon voltunk tengerparton, plane nem homokos parton eltunkben, szoval orakat toltottunk el azzal, hogy kagylokat szedtunk, elo tengeri csillagokat es rakokat fogtunk valamint hogy elvezzuk a suppedos homokot a labunk alatt. Nem is vettuk eszre, de ezzel elszaladt az egesz delutan, de mindketten nagy elmenynek eltuk meg, a nap vegig sutott, mi pedig terdig maszkaltunk a tengerben (aztan nem gyoztem levakarni magamrol a sot :)



















Tengeri csillagot mentek :D




 Eszre sem vettuk, de eljott az este es itt volt az ideje visszabuszozni Margate-be. Ramsgate, az aznapi 3. celpontunk ezuttal kiesett mert annyira lefoglalt minket Broadstairs szepsege, hogy mar nem volt masra idonk.
Visszafele pedig, nem fogjatok kitalalni, de megint kikotottunk a fent mar emlitett bevasarlokozpontnal. Ezuttal, mivel annyit dumaltunk, elfelejtettunk leszallni Margate-ben a buszrol es csak akkor kaptunk eszbe, mikor a sofor ismet odaszolt nekunk, hogy vegallomas, leszallas.. :D Nem akartuk elhinni, hogy ketszer is kikotottunk valahol ahova egyebkent egyszer sem akartunk menni, rohogtunk is volna de mivel a vonatunk indulasaig csak 20 perc volt, inkabb panikolni keztdunk. De szerencsenkre elertuk a vonatot es meg arra is volt ido, hogy vegyek egy adag fish&chips-et indulas elott, amit aztan a vonaton fogyasztottam el. A hazautat vegig aludtuk, este 9 utan ertunk haza es nekem a homok lesuvickolasa utan masra sem volt erom, csak hogy agyba zuhanjak vegre.



A kovetkezo hetvegen Akos, Reni es en a Magyar Etterem nyitobulijara, konkretan a nyitoebedjere mentunk vasarnap. Akossal mar nagyon reg talalkoztunk (de a facebooknak koszonhetoen a kapcsolattartas nem szakadt meg)  es gondoltuk mi sem lehetne a legjobb alkalom egy kis dumapartira, mint egy magyaros ebed. A dolog non-plusz ultraja, hogy mivel ez egy nyitoebed volt, nagy akciok voltak es ha az ember a neten foglalt ra jegyet, akkor a 3 fogasos ebedet mindossze 10 fontbol megussza. (Eredetlieg egyetlen fogas kerulne ennyibe, igyhat hulyek lettunk volna nem kihasznalni a lehetoseget.) Het kozepen jegyeket foglaltam magunknak, es vasarnap, amikor szinten nagyon meleg es szep ido volt ossze is jottunk Dollis-hill-ben (Eszak-London.) A menu: gyongytyuk leves, valamifele (mar nem emlekszem xd) sonka, krumplikrokettek, salata es aranygaluska volt. Odaerve kiderult, hogy az aranygaluska helyett somloi galuska van de nekunk ez is nagyon megfelelt, tekintve, hogy hazalatogatasunk ota nem ettunk magyaros kajat. Minden isteni finom volt, a hely hangulatarol cimbalom-zeneszek gondoskodtak, mi pedig nyomtuk a sodert egymasnak orakon at :)Mikor az ebeddel vegeztunk ugy dontottunk, nem sietunk sehova, tehat bementunk a helyi kozertbe, vettunk szuperolcson sert, majd leultunk egy kapualljba, egymas melle mint a verebek es tovabb dumaltunk, elveztuk a 30 fokot. Nekem teljesen olyan erzesem volt, mint otthon, a regi idokben mikor a forro nyari napokon a haverokkal leulunk a hazak ele/melle, iszogatunk, nevetunk, semmi gondunk nincsen. Annyira furcsa, hogy itt Londonban ternek vissza ezek az otthoni eleterzesek. Elvoltunk jopar orat, majd mivel Akosnak estefele programja volt, elvaltunk. Renivel meg boltokat jartunk aztan szep lassan hazacsorogtunk. Kb este 6-kor ertem haza, volt meg egy kis idom tollaszkodni, rakeszulni a kovetkezo hetre. Bar szeretek kirandulni is, de ezuttal jol esett, hogy vasarnap este 6-kor mar otthon lehetek, nyugodtan keszulhetek a masnapra, es nem kell egy messzi varosbol visszautaznom majd hullakent agyba zuhannom es zombikent kezdeni a kovetkezo hetet. Neha kell ilyen is-olyan is :)






Ezen a heten tul sok emlitesre melto esemeny nem igen tortent, a ma reggelt kiveve (en meg pentek leven naivan azt hittem, nem tortenhet semmi mar a heten). Nem mennek bele a reszletekbe (majd a kov. bejegyzesben) de lenyeg, hogy mar reggel 7;15-kor, kemeny negyed oraval a munkakezdesem utan is kepes volt anyus annyira felhuzni, hogy a reggeli/delelotti muszakot az idegessegtol remegve nyomtam vegig.
Mindegy, mar csak 2 het es megyek haza vakaciozni, ezzel bucsuzom mara :)

2013. július 16., kedd

Hogyan tovabb??


Mult heten emlitettem, hogy ket ajanlatom is volt, ebbol az egyik a volt hosztcsaladom, akik szinten ezen a telepulesen laknak es ahol egy evet lehuztam mar aupairkent meg tavaly. Toluk en anno ket okbol jottem el, az egyik, hogy lejart az egy evre szolo megallapodasunk, a masik pedig, hogy az anyuka terhes lett es kellett neki egy olyan aupair, akinek van tapasztalata pici babakkal, ami nekem egy szal sincs :D Mar tavaly is gondolkodtunk rajta, hogy hosszabbitok es maradok naluk, a csalad birt engem es en is oket, a kislany egyenesen imadott es ott volt az en szeretett Toto kutyusom is. Az anyuka is fontolora vette, hogy hosszabitsunk, beszelgettunk rola, hogy betanitana engem a kisbabaval kapcsolatosan mindenre, de aztan kozosen megegyeztunk a valtasban, mert en magam sem voltam 100 %-ig biztos abban, hogy kepes lennek ellatni egy kisbabat (az anyuka dolgozik, igy tobbnyire egyedul lettem volna a picivel. ). Az utjaink az elmult ev soran azonban nem valtak el, mert rendszeresen jarok hozzajuk latogatoba, tudjuk mi ujsag van a masikkal. Ennek koszonhetoen ok tudomast szereztek arrol, hogy en felmondtam a jelenlegi csaladomnal es az is kiderult, hogy ok szeptembertol keresnek uj aupair-mothers help-et. Szombaton elmentem hozzajuk, hogy beszeljunk egy esetleges folytatasrol. Osztottunk-szoroztunk, beszelgettunk, az anyuka elmondta, hogy mik lennenek a feladataim, mennyit kene egyedul lennem a babaval, miben lenne mas a munka, mint egy eve. Aztan abban maradtunk, hogy mivel nekem van egy masik ajanlatom is, mindketten gondolkodunk es masnap hivjuk egymast.

A masik csalad, akiktol ajanlatot kaptam pedig nem mas, mint az en draga Reni baratnom hosztcsaladja. Talan nem mondtam eddig, de Reni masfel eves aupairkedes utan szeptember elejen hazakoltozik. Elmondhatatlanul szomoru vagyok emiatt, biztosan a blogbol is lejohetett, hogy kb ossze vagyunk nove es nagyon fog hianyozni. Reni masfel evig ugyanannal a csaladnal volt, ami jo jel, es mivel napi szinten beszelunk igy mindent tudok a csaladrol, a gyerekekrol, pontosan ismerem az elonyoket es a talan nem is letezo hatranyokat (mert tenyleg egy nagyon jo csaladrol beszelunk.) A szuloket regota ismerem, a gyerekeket szinten, joparszor aludtam is naluk, ha atmegyek Renihez mindig baratsagosan fogadnak, erdeklodnek. Kb ugy megyek at hozzajuk, mintha a masodik angol otthonomba mennek. 2 gyerek van naluk, mindketto lany, 5 es 8 evesek, szamomra a tokeletes eletkor, mert meg nem tul nagyok, de onalloak.Ami meg nagyon nagy elony, hogy itt laknak Elstree-ben, a telepulesen, ami teljesen a szivemhez nott, nem is akarnek en mar elmenni innen.  Nekem eredetileg meg sem fordult volna a fejemben, hogy esetleg hozzajuk fogok kerulni, az egesz a veletlen muve volt. Konkretan, mult het kedden este palacsintat sutottem a csaladomnak, azonban maradt egy par darab es ugy gondoltam, atviszem oket Reninek, hisz mindketten imadjuk a palacsintat. Este 8 utan ertem at hozza, a hosztapja is otthon volt es mivel regi jo ismerosok vagyunk, megkerdezte, hogyan mennek a dolgok az uj hosztcsaladommal? Mondom nagyon frankon, eppen tegnap mondtam fel..Erre o lelkesen megkerdezte, hogy "akkor josz hozzank??" En meg: "Miert, johetek?" -de teljesen azt hittem, hogy csak viccel es en is poenra vettem az egeszet. Azt azert viccen kivul hozzatettem, hogyha esetleg vannak olyan barataik, akik aupairt keresnek akkor legyen szives szoljon, mert szeretnek itt maradni a kornyeken, nagyon szeretek itt lenni. Az apuka azt felelte, hogy oke, beszel a felesegevel es szolnak ha tudnak valamit.
Masnap delutan egy sms-t kaptam Renitol, hogy a hosztanyja beszelni szeretne velem aznap este, amennyiben engem erdekel a munka..Egy pillanatra letagloztam, komolyan azt hittem, hogy az apuka tegnap csak viccelodott. Visszairtam, hogy persze, hogy erdekel, es amint vegeztem, atbattyogok hozzajuk. Este 8 utan el is setaltam a hazukhoz, ahol az anyuka kb 5 perc alatt elmondta a fontosabb tudnivalokat, pl fizu, munka, stb -de tul kepp semmi olyat nem mondott, amit ne tudtam volna mert Renivel mindent megbeszelunk- majd a csevej vegen kerek-perec felajanlotta a poziciot. Mondta, hogy orulne, ha elvallalnam, mert ismernek, tudjak, hogy Renivel nagyon joban vagyok, ismerem a hazat, a gyerekeket es a kornyeket is es ami nagyon nagy elony, hogy szeretek is itt lakni. Kertem egy kis gondolkodasi idot a het vegeig, mert bar nagyon jonak hangzik, hogy Renim helyere menjek, de megiscsak a csaladkeresesem elejen vagyok es meg targyalok a volt hosztcsaladommal egy esetleges folytatasrol.

A kovetkezo napokban ezzel keltem es fekudtem, hogy mi legyen, melyik csaladhoz menjek, valasszam-e a jol bevalt volt csaladomat, ahol ismernek, szeretnek, semmi sem lenne ujdonsag, es tulajdonkeppen ott folytatanank ahol tavaly abbamaradt - vagy pedig menjek Reni helyere. Reni csaladjaval kapcsolatban sem erne semmifele megelepetes, hisz tenyleg mindent tudok roluk, tudom, hogyha esetleg rosszalkodnak a gyerekek mivel lehet oket lekezelni, Reni mindig mondta, hogy a szulok vele nagyon jofejek, sosem szidtak le semmiert, heti 30 ora munkaert a fizu 120 font raadasul Reninek van 2 takaritos munkaja, amit egy az egyben meg is orokolhetnek egy kis bevetel kiegeszites gyanant. Ismerem a hazat, a szobat, szoval tenyleg csak bekoltozom kene oda, megszokni seperc alatt megszoknam oket.
Viszont az elozo csaladomban ott a kis Toto kutyum, aki nekem angliai tartozkodasom alatt a legtobb oromet okozta, legtobb szeretet adta es azt a csaladot is nagyon megszoktam es megszerettem. Veluk kapcsolatban az volt az egyetlen hatuluto, hogy semmi tapasztalatom nincsen babakkal, de tenyleg a vilagon semmi (asszem pelenkat sem csereltem eletemben :D- jah, de egyetlen egyszer ).  Aztan a hetvegere megszultem a dontest, beszeltem a volt hosztanyammal es abban egyeztunk meg, tulajdonkeppen kozosen, hogy bar nagyon jo lenne megint egyutt dolgozni, de a babakkal valo tapasztalat hianya miatt ezt most passzoljuk.
Tehat ebbol kovetkezik, hogy elfogadtam Reni hosztcsaladjanak ajanlatat. Boldog vagyok mert tudom, hogy naluk jo helyem lesz, biztos, hogy nem ernek majd effele meglepetesek, mint amelyek a jelenlegi helyemen vannak es voltak. Elso kezbol vannak informacioim a csaladrol is mivel a jelenlegi aupairuk a legjobb baratnom. Azt kell mondjam, nagyon szerencses vagyok es halat adhatok a sorsnak, nem minden aupairnek adatik meg, hogy egy teljesen kitaposott utra lephessen. Almomban sem gondoltam volna, hogy egyszer Reni helyere fogok kerulni, de szerintem Reni nagyon talpraesett volt mindvegig, raadasul szorgalmas is, hisz van 2 extra munkaja  tehat egy szuper csaladot es extra melokat is koszonhetek neki. Lehet, hogy ez affele ajandek a sorstol azert cserebe, hogy a legutobbi csaladkeresem 3 honapig tartott es megis egy olyan csaladnal kotottem ki, akikkel egyeltalan nem passzolunk.

Aki rendszeres kovetoje a blogomnak, tudhatja, hogy mennyire nehez volt a legutobbi csaladkeresem, hogy minden volt csak nem leanyalom. Ha belegondolok (es reszben ezert is mondtam igent Reni csaladjanak) az egvilagon semmi kedvem nem lett volna elolrol kezdeni az egesz procedurat, hirdetesek posztolgatni, valaszolgatni, a varos masik vegebe interjukra jarkalni..Mennyire furcsa a sors..legutobb 3 honapig szenvedtem a keresessel, most pedig egy az egyben az olembe hullott egy fantasztikus csalad. En hiszek abban, hogy Isten, az Univerzum vagy valami termeszet feletti ero (nevezze mindenki, ahogy akarja) mindent korrigal. Ha valami pocsek tortenik veled, akkor az kompenzalodik valami joval, csak legy turelmes kivarni.

Most pedig a nyar tovabbi alakulasarol: A jelenlegi csaladomnal a felmondasi idom augusztus 4-en telik le. Reni csaladja (vagyis az en kovetkezo hosztcsaladom) aug. elejen elutazik, es Reni egyedul lesz a hazban egeszen augusztus 7-ig, amikor Reni is hazamegy Magyarorszagra egy hetre. Azt tervezzuk, hogy augusztus 4-en, vasarnap en becuccolok Renihez, -eltoltunk egyutt par szuper napot, fozunk, filmezunk, bulizni megyunk- es augusztus 7-en, mikor Reni hazamegy en is hazarepulok egy honapra. Hetekig csekkoltam a legitarsasagok weboldalait repjegy utan kutatva, am mivel foszezon van az arak csilliardokig rugnak. Aztan tegnap reggel nem akartam hinni a szememnek, amikor a Wizzair aug. 7-i, delutani jarata csak 89 font volt (ugyanez a jarat hetek ota 110-130 font kozti osszegekbe kerult.) Gyorsan rarepultem es le is foglaltam magamnak egy jegyet, nagy poggyaszzal es elsobbsegi beszallassal 120 fontert, ami foszezonhoz kepest egesz jo :)
Aztan tegnap delutan ertesittem odahaza a csaladot is, hogy keszuljenek mert egy honapig fogom oket boldogitani otthon. Ugyanis szeptember 6-an jovok majd vissza Angliaba es bekoltozom Reni helyere, az uj csaladomhoz. Reni szept.7-en repul haza ( :(((( ) es ugy tervezzuk, mivel en egesz augusztusban otthon leszek es nem tudunk talalkozni, igy legalabb egy utolso napot egyutt tolthetunk meg.

Mar csak 2 es fel het van hatra ennel a csaladnal, es elkepeszto, de most kezdem ugy erezni, hogy belerazodom a dolgokba es hozzaszokom a gyerekekhez is, de ezen nem is agyalok, hiszen mikor eldontottem, hogy ismet valtok, jo okom volt meghozni a dontest.

A kovetkezo bejegyzesemben pedig egy tengerparti turat es magyar etterem nyitobulijat hozom Nektek :)

2013. július 11., csütörtök

Ez gyors kor volt- jottem, lattam, felmondtam!

Nem ma, hanem  me'g hetfon.

Mielott ebbe belemegyek, kezdenem a mult heti esemenyek bejefezesevel.
Mult heten csutortok-pentek fele mar nagyon ereztem, hogy kozeleg a hetvege, meghozza abban mutatkozott ez meg, hogy borzalmasan faradt voltam. Mar tobbszor is emlitettem, hogy joval tobb a munka ennel a csaladnal, mint amiben elore megegyeztem veluk es ez naprol napra folyamatosan nott. A mult hetem csucspontja az volt, mikor pentek delutan, az aznapi addigi (!!) kb 7 oranyi gyerekfelugyelet es hazimunka utan kimerultsegemnek koszonhetoen elaludtam a furdokadban..Nem tudom pontosan, de 20 percig biztos bobiskoltam. Aztan meg vart ram aznap egy delutani muszak es este pedig bebiszitt. De semmi sem tart orokke mint tudjuk, eljott a hetvege, ami szinten nagyon mozgalmasan telt, vasarnap tengerparton voltunk Renivel -aminek egy kulon bejegyzest szentelek a het folyaman meg.

Szot kell ejtsek a hosztcsaladom gyerekeirol. Azt kell mondjam, a kislanyokkal igencsak docogosen indult a kapcsolatom. A 2 ev aupairkedesem soran en meg nem talakoztam ennyire anyas gyerekekkel, olyan gyerekekkel, akik megallas nelkul az anyjuk utan sirnak es az anyjukon kivul senkivel ne akarjanak semmit csinalni meg ugy sem, hogy az anyuka ott van, csak eppen a hatterben. Persze az anyassag valamilyen mertekig normalis, az lenne a fura, ha egybol elfogadnanak es egy kicsit sem huznanak az anyjukhoz, de ami az elso 2-3 hetben ebben a csaladban volt, az probara tette az idegrendszeremet. A gyerekek, foleg a kisebbik lany, aki tenyleg minden percben az anyja oleben ulne eleg nehezen fogadtak el. Persze azt az elejen tudtam, hogy mivel kicsik a gyerekek biztosan nem lesz konnyu elfogadtatni veluk magam, de nem gondoltam volna, hogy az elso nehany het ugy sikerul, ahogy. Csak par peldaval szemleltetnem a helyzetet, reggel, mikor a gyerekek megreggeliztek, az en dolgom kivinni oket a furdobe es megmosni a fogukat. A gyerekekek meg ugy sem voltak hajlandoak velem jonni, hogy az anyus vegig ott allt a hatterben, hiaba mondtam nekik az anyukaval kanonban, hogy ne aggodjanak, anya itt van, nem megy sehova, csak most eppen a Dominika segit nekik mosakodni, egyszeruen nem kertek belolem. Persze en ezt nem vettem magamra, ok ilyenek, igy kell oket elfogadni, gyerekek, nem tudjak meg, hogy mit miert csinalnak. Mikor az anyuka fogmosas utan felmegy az emeletre elkeszulni, addig odalent en vagyok a gyerekekkel-oltoztetem oket, jatszunk, hajukat megcsinalom stb. Az elso hetekben ez sem volt zokkenomentes, kb 5 percenkent kiborult a bili, mert nekik anyu kellett. Eleinte birtam a strapat, viszon a masodik het vegere, harmadik het elejere elegge feszult voltam emiatt, hiszen en tenyleg probaltam a tolem telheto legnagyobb kedvesseggel felejuk fordulni, es ha az ember igyekszik, de ennek ellenere sem kernek belole, az igencsak stresszes tud lenni, meg akkor is ha tudom, hogy nem direkt csinaljak a gyerekek. Amit mindenkepp hozza kell tennem, hogy a tomenytelen mennyisegu hazimunka miatt sokszor ugy ereztem, hogy nem marad energiam a lanyokra, mikor hazajonnek delutan (es en aznap mar lenyomtam min.7 orat) meg ha akarnek sem tudnek szelesen mosolyogni.
Ezen felul van itt megvalami, az anyuka mar az elso heten "beidomitott" engem a lanyok neveleset illetoen ; ne mondjak nem-et nekik, mert azzal serul a lelki fejlodesuk (???????????????) , megha rosszak is szep szavakkal es higgadtan rendezzem le a dolgokat, es hasonlo bolcsessegek. Ha lehente egy kivansagom, akkor pont ezaz, amitol mentsen meg az Isten! Valaki magyarazza mar el nekem, miert is serul egy gyerek lelki vilaga, csakmert nem-et mondasz neki, mikor hatarozottan valami hulyeseget csinal?! Persze en sem vagyok a katonas rend hive, es en is azon a velemenyen vagyok, hogy eroszakossag helyett inkabb eszervekkel es szep szavakkal kell gyereket nevelni, de attol fuggetlenul tartom magam ahhoz, ha a gyerek valami rosszat tesz, akkor igenis legyen nyomatekositva, hogy amit csinalt az nem helyes es nem szeretnem megegyszer ezt latni! Ha viszont nem mondhatok neki nem-et, vagy nem mondhatom azt, hogy "ne jatsz a tuzhely korul, mert megegeted magad, ne szaladj a furdoszobaban, mert elesel es kitorod a nyakad stb" akkor az fizikailag veszelyes a gyerekre. Ha pedig neadjisten egyszer tortenik veluk valami, mert nem szabtam nekik hatarokat, akkor a hajamra kenhetem a liberalis nevelesi elvemet, meg azt, hogy "de legalabb lelkileg nem serult a gyerek". Vagy nem???
Tehat mutter azt mondta, hogy mindig szep szavakkal probaljak mindent megmagyarazni a gyerekeknek, ami  szepnek es jonak hangik, de miutan naponta 10-12 orat dolgozom, igy erre van a legkevesebb energiam, hogy a gyerekek rosszak de en folyamatosan mosolyogva magyarazzak nekik es lenyeljem, ha eppen kiabalnak velem..

Megegy dolog, ami birizgalta a csoromet. Anyuka az elso hetem vegen azt mondta, hogy o azt veszi eszre, hogy en nem vagyok nagyon szeretetkifejezo. Ezt ugy kell erteni, hogy nem vagyok a vegtelensegig kozvetlen, nem olelgetem, puszilgatom a gyerekeket, nem "gugyogok" veluk. Ebben egyebkent teljes mertekben igaza van, en soha eletemben nem voltam az az embertipus, aki olelkezik, puszilgat, megha gyerekekrol van szo akkor sem. Tan azert van ez, mert en sem igy lettem nevelve (de ettol meg nem lettem visszamaradott-en ugy gondolom). Az osszes eddigi csaladomban tartottam egy bizonyos tavolsagot, mind a gyerekekkel mind a felnottekkel, es megis, eddig az osszes gyerek imadott, a masodik csaladom, ahol a 6 eves kislanyra vigyaztam, rendszeresen jarok hozzajuk latogatni es a kislany mindig elmondja, hogy en voltam a legjobb aupair-e, mert a mostani nem jatszik vele, nem erzi, hogy szeretne. Tehat ennyit errol, annak ellenere, hogy ezzel a kislannyal sem voltam puszilgatos-olelgetos megis erezte, hogy szeretem es a mai napig imad, istenit kb (ezt az anyja mondta nekem.) En ugy gondolom, -elvonatkoztatva a jelenlegi hosztcsaladomtol-, hogy a szeretetet nem feltetlenul olelesekkel es puszilgatassal lehet csak kifejezni, ha valakinek ez nem kenyere semmi baj, de ha szeretsz valakit akkor az illeto ezt ugyis erezni fogja. Jo pelda erre az osszes eddigi hosztgyerekem.
Visszakanyarodva a csaladomhoz, az anyuka ennek tobbszor is hangot adott, hogy a gyerekei nagy szeretetkifejezeshez vannak hozzaszokva, es mondta, hogy o nem varja el tolem, hogy olyasmit csinaljak, ami nekem nem megszokott, nem kenyelmes, mert tudja, hogy nem tudok megvaltozni egyik pillanatrol a masikra, de megkert, hogy akkor probaljam megtalani a sajat utamat a gyerekek fele. (Sikerult, erre meg kesobb visszaterek).

Szoval ez a negyedik itt toltott hetem, es ezalatt az ido alatt (de igazabol mar a legelso heten) vilagossa valt szamomra, hogy itt nem lesz maradasom.
Valamivel meg tartozom nektek, kedves Olvasok! Az elmult hetekben rengeteg kommentet kaptam azt illetoen, hogy szerintetek hagyjam itt ezt a csaladot, nem eri meg szenvednem es keressek masik helyet. El kell mondjam, egyetertettem ezekkel a hozzaszolasokkal mindvegig, es mar a legelso hetem vegen elkezdtem "szoni" tervemet, amirol addig nem akartam irni, amig revbe nem viszem. Az a helyzet ugyanis, hogy meg a bekoltozesemkor megbeszeltem a csaladdal, hogy augusztus elejen, amikor ok 3 hetre nyaralni mennek, en megkapom azt a 3 hetet szabadsagnak es erre az idore hazautazom. Mivel nagyon honvagyam van, az elso hetekben ez eltetett.  Tudni kell, hogy ennel a csaladnal 4 het a felmondasi idom, ami azt jelenti, ha bejelentem, hogy itt szeretnem hagyni oket, onnantol kezdve meg 4 hetig dolgozom, hogy nekik is es nekem is legyen idom uj csaladot/aupairt talalni.  Mar az elso itt toltott het vegen tudtam, hogy en itt nem fogok maradni. Azonban ugy terveztem, hogy 3 hetig dolgozom, rendesen, uveges szemmel es derus mosollyal, es a 3. het vegen, vagy a 4. het elejen felmondok. Innentol szamitva meg pontosan 4 hetet toltok a csaladnak es ahogyan eredetileg is terveztem, augusztus masodik heteben hazamegyek, csak immar vegleg elmegyek ettol a csaladtol, nem pedig csak vakaciora. Jogosan merulhet fel a kerdes, hogyha mar az elejen tudtam, hogy fel fogok mondani, akkor miert nem mondtam fel az elso hetem vegen, es akkor mar julius kozepen hazamehettem volna? A valaszom az, hogy bar 90%-ig biztos voltam a tavozasomban, de nem szokasom megfutamodni, arrebb setalni ha valami nem tetszik, akartam egy eselyt adni a csaladnak, mielott meghozom a vegso dontest. Valamint ha ennyi idot kibirtam itt, akkor az a plusz nehany het augusztus elejeig mar meg sem kottyan es mivel en is penzbol elek szamit az a plusz par het fizetes is.

Mult het vegen meghoztam a dontest, hogy felmondok, a bejelentest azonban halogatni kezdtem, mignem hetfo reggel kisse kiborult a bili. Amint emlitettem, a gyerkocok mindig az anyjukat akarjak, aki azonban gyakran tul busy igy ram harul a feladat, hogy vigyazzak rajuk meg akkor is, mikor o itthon van. Igy volt ez hetfo reggel is, aznap reggel amugy is elegge felgma volt velem anyus, am mikor a kislany bogott es nem akart semmi aron tagitani mellole az anyus nagyon bunko hangnemben ram parancsolt, hogy "ne csak allj ott, csinalj is valamit" -meg hasonlokat. Kopni-nyelni nem tudtam, hisz megis mi a fenet gondol, mit tudnek csinalni az o gyerekevel, ha egyszer a gyerek ot akarja, miatta sir? Raadasul csak 3 hete vagyok itt, az anyuka is jol tudja, hogy meg nem fogadtak el a gyerekek, tehat azon kivul, hogy odahivom magamhoz a kislanyt (azt vagy jon, vagy nem-altalaban nem) nem tudok nagyon mit csinalni. A hangem, amiben hozzamszolt pedig minden volt, csak nem elfogadhato, megha cseled lennek, akkor sem lenne az. Mindenestre fogtam a kislanyt, felvettem (kozben folyamatosan rugdosott, egy-ketto a gyomorszajamba ment-nem para) es sirt tovabb. Amint letetettem, visszafutott anyuhoz, szoval sok ertelme volt osszerugdostatnom magam. Ekkor az idegzetem a plafonon volt, es mivel tudtam, hogy aznap nem anyus viszi a gyerekeket oviba, igy keszultem lecsapni ra, amint a tobbiek elmennek itthonrol. Nagyon merges voltam, magamban karomkodtam, duhongtem, egy kamiont szetszedtem volna egyetlen perc alatt asszem. Aztan vegre valahara a gyerekek elindultak oviba, segitenem kellett betenni oket a kocsiba (elvegre mindket szulo ott volt, 2 gyerekre, de nelkulem egy lepest sem tesznek). Aztan az anyuka meg azelott felviharzott az emeletre a szobajaba, mielott en az udvarrol visszaerhettem volna a hazba. Az ajtot is magara csukta, tehat ugy gondoltam akkor majd beszelek vele napkozben, ha lejon. Vegulis jobb is, hogy nem akkor rogton beszeltunk, mert lehet, hogy olyanokat mondtam volna hirtelen felindulasomban, amiket magam is megbanok.

Delben bujt elo a mutter a rejtekebol, es meg mielott en odamentem hozza, hogy beszeljunk, o maga hivott ki a konyhaban egy kis chat-re. Leultetett, azzal kezdte, hogy "eltelt 3 het". Itt mar sejtettem, hogy mi lesz a beszelgetes kimenetele. Azzal folytatta, hogy azt veszi eszre, hogy nem tudom megtalani az utamat a gyerekek bizalma fele. Megintcsak elmondta, amit az elmult hetekben mar sokszor, hogy az o gyerekei sok oleleshez, puszihoz stb, nagy szeretethez vannak szokva, de o ugy latja, hogy nekem ez kenyelmetlen-rogton hozza is tette, tudja, hogy nem tehetek rola, ilyen vagyok es kesz. En bologattam, hisz igaza van ebben. Mondta, hogy az elozo nanny folyton olelgette, felvette oket, es hogy o ezt szeretne tovabbra is a gyerekeinek. Itt en kozbeszoltam, hogy talan valoban nem vagyok erzelmes tipus, de erre az is hatassal van, hogy egyszeruen nem marad rajuk energiam a sok hazimunka mellett. Ha mar belekeztem, folytattam is, es minden gondomat, banatomat kiadtam, szovatettem mindazt, ami az emult hetek soran felgyulemlett. Kozoltem, hogy a hazimunka a sokszorosa annak, amiben megegyeztunk, adhat akarmilyen listat, de ez nem lett kevesebb. Mondtam, hogy ezt nem erzem fair-nek, hogy toppon kell lennem a hazimunkaban is, ugyanakkor a gyerekek fele is mindig 100%-osan kell viszonyulnom, mert a kettore egyutt nincs energiam. valamint szova tettem azt is, ahogy reggel beszelt velem, az reszemrol elfogadhatatlan, ha a gyerekek eddig nem hallgattak ram, akkor ezek utan, hogy igy beegetett, tuti nem fognak. Anyus csak pislogott..Aztan mondta, hogy ugy latja, en mindent megteszek a hazimunkaval kapcsolatban, ami tolem telik, es ha csak a hazimunka lenne a gond, akkor hajlando lenne akar egy kulon takaritot fogadni, viszont neki az a legfobb problemaja, hogy nem vagyok tul kozel a gyerekekhez, es neki ez nagyon fontos lenne. Tehat, tulajdonkeppen o mondta ki, hogy ez igy nekunk nem mukodik, es nagyon sajnalja, de mondjuk bucsut. En rogton ravagtam, hogy ne sajnalja, mert en eppen ugyanezt akartam mondani. Teljesen civilizaltan beszeltunk mindvegig, majd a beszelgetes utan bementem a szobamba es ugy ereztem, akkora ko esett le a szivemrol, mint eddig meg sosem. Azota sokkal felszabadultabb vagyok, szabadnak erzem magam es mindent sokkal konnyebben veszek.

A het folyaman pedig egyre kozelebb kerultem a gyerekekhez is. Nem tudom mi tortent, de kb az egyik naprol a masikra ereztem ugy, hogy hirtelen elfogadtak, megszerettek (hehe, miutan mar megtortent a felmondas.) A kicsi es a nagylany is szivesen jatszanak velem, nem gond, ha itt van a hazban az anyuka, akkor is odajonnek hozzam. Tegnap este a nagyobb megsortodott az anyjara (micsoda meglepo, mert mint emlitettem, nagyon anyas) es hozzam jott oda, hogy elsirja banatat. Aztan vacsinal en etettem, engem olelgetett, azt akarta, hogy en vigyem fel furdetni es hasonlok. Ez meg kell mondjam nagyon jol esik, meg akkor is ha tudom, mar nem leszek itt sokaig. Ma reggel, mikor az anyuka a jatszoszobaban volt a gyerekekkel es en a konyhat takaritottam, hallottam, hogy a kicsi kb 2 percenkent megkerdezte, hogy "where's Dominika?" Tenyleg nem tudom mi tortenhetett, hogy ilyen hirtelen dontottek ugy a gyerekek, hogy szeretnek. Illetve, szerintem csak az van, hogy a 3 hetig tarto turelem es az, hogy nem huztam fel magam, mikor eppen kiabaltak velem vagy elutasitottak meghozta a gyumolcset. Mint mondtam, en azon a velemenyen vagyok, hogy a gyerekek megerzik, hogy ki szereti oket, es meg igy is, hogy en nem vagyok az a szeretetkifejezo tipus, ereztek, hogy megbizhatnak bennem.

A hogyan tovabb-rol  egyenlore csak roviden: augusztus 4-en telik le a felmondasi idom. Augusztus honapra hazamegyek, lesz otthon egy szuper nyaram, Balcsival meg mindennel, aztan szeptember elejen visszajovok, immar egy uj csaladhoz. Nem szeretnek semmit elkiabalni, de maris van ket ajanlatom. Az egyik a regi csaladom, ahol egy evet toltottem, szinten itt laknak ezen a telepulesen, es ahol az imadott Toto kutyam es a 6 eves kislanyom van. Mikor a volt hosztanyam megtudta, hogy ujra "szabad" vagyok  meginvitalt egy beszelgetesre, amire ezen a hetvegen keritunk sort. Valamint van egy masik csalad, akit mar nagyon regota ismerek, es szeptembertol kell nekik aupair, birom oket es ok is engem. Naluk tegnap voltam egy beszelgetesen es 5 perc csevej utan rogton fel is ajanlottak a pozicot. Kertem gondolkodasi idot a hetvegeig, aztan ha beszeltem az elozo csaladommal, dontok.

Igy allok hat, most happy vagyok, mert hamarosan lesz otthon egy honapos szuper nyaram es alighanem szerpembertol megint jo helyre kerulok :)

2013. július 5., péntek

Ket hetvege es eheti esemenyek

Mielott belekezdek (vagyis folytatom) draga jo hosztcsaladom kivesezeset, meg szeretnek emlekezni az elmult 2 hetvegemrol.
Bekoltozesem utan eppen egy hettel, a junius 22-23-i hetvegen Angliaba latogattak rokonaim, pontosan a nagynenem, Erika neni, nagybacsim, Erno bacsi, valamint az unokatesoim Erika es Erno. Az apropo Erika neni es Erno bacsi nemtudomen hanyadik hazassagi evforduloja volt, viszont ha mar jottek, akkor hoztak a gyerekeiket is, mivel Erno es az en itteni legjobb baratnom Reni tavaly augusztus ota egy part alkotnak. (Ez amugy nagyon cuki sztori, Erno tavaly az en facebook-os kepeimen keresztul latta Renit, megtetszett neki, felvette face-en, beszelgettek sokat, majd mikor Reni hazautazott latogatoba, talakoztak is. Azota egyutt vannak, mint az lathato, tavkapcsolatban elnek, de egyik honapban Erno jon Londonba, masik honapban Reni roppen haza igy rendszeresen talalkoznak. ) Tehat adta magat, hogy a 3 napos latogatas soran szervezunk egy kozos programot is, mindannyian, rokonok, Reni es en.
Juni 22-en szombaton erkeztek a rokonaim, azt a napot londoni varosnezessel toltottek, ahova en nem mentem veluk mert ugye az volt az elso itt toltott hetem vege, hulla voltam a napi 10-12 oras meloktol es inkabb az itthon doglest valasztottam. :D Vasarnap  viszont egyutt ellatogattunk Windsorba, az imadott London melletti, velemenyem szerint Anglia egyik leggyonyorubb es leghangulatosabb varosaba.  Reggel 10kor talalkozott mindenki a vasutallomason, a tobbieknek mar volt jegyuk, igy csak ram kellett varni mig a penztarnal az elottem levok addig szerencsetlenkedtek, hogy majdnem lekestuk a vonatot. De ez nem tortent meg, pont idoben felpattantunk a szerelvenyre, elvonatoztunk Waterloo-hoz, ahol atszalltunk a Windsor fele tarto vonatra. Ezen hatalmas tomeg volt, szoval eleinte szetszorva kellett ulnunk es nana, hogy pont a mi vagonunkra szallt fel egy nagy gyerektarsasag, ami az egesz hetes gyereksiras utan a legkevesbe sem hianyzott, de nemsokkal kesobb leszalltak halisten :D

Windsorba erve egybol megceloztuk a kastelyt, ahol azonban baromi hosszu (ertsd, legalabb 200 meteres) sor kigyozott, hosszan az utcan. Ekkora sort eddig itt nem is lattam pedig mar ketszer is voltam a kastelyban. Mivel en mar lattam a varost, valamint Reni is, igy mi ketten bealltunk a sorba, a rokonaimat meg elkuldtuk varost nezni, es megbeszeltuk, hogyha majd mar majdnem bent vagyunk akkor felhivjuk oket, hogy jojjenek vissza a varhoz. Kb fel orat el is toltottunk a sorban allassal, addig nyomtuk a dumat, aztan visszaballagtak a rokonaim is. Megvettuk a jegyeinket (illetve, a tobbiek megvettek a jegyeiket, nekem eves belepom van :) aztan nekiindultunk a vezetesemmel felfedezni a kastelyt.






Erika neni, en, Reni, Erno es Erno ba'



Erikaval


Imadom Windsort :)


Renimmel :)






"Meg ne fenykepezz" :D


E&E










A kastelyt ugy 2 es fel ora alatt jartuk korbe, nagyon nagy, es persze nem mentunk be mindenhova, de igy is jo sokaig bent voltunk. Mire vegeztunk a varban mar igencsak ebed fele jart az ido, pontosabban mar 3 ora is elmult, ugyhogy nyakunkba vettuk a varost etterem utan kutatni, es kikotottunk egy hangulatos kis olasz helyen (egy tucat ettermet vegigjartunk, de mivel 6-an voltunk, nehez volt olyat talalni, ami mindenki izlesenek megfelel, megha egy csalad vagyunk is :) Itt elkoltottuk az ebedet, mi lanyok (Reni kivetelevel) egy csirkes ragu (stew) mellett voksoltunk, amihez jart sult krumpli es egy rakas zoldseg, olyan volt, mint a csirkeporkolt, csak sult krumplival. :) Reni carbonarat evett, Erno ba' steak-et, Erno meg valami rakott zoldsegeket (jol nezett ki.) Mindenki nagyon meg volt elegedve a koszttal, isteni finomak voltak az etkek, viszont sajnos a sorrol mar nem volt elmondhato ugyanez. Erno ba' es en sort ittunk,(latszik, ki a csaladban az alkesz :) de mindketten ereztunk egy vizes utoizt es hat nem volt eppen eros vagy aromadus a ser. Mindegy, tanulsag, hogy legkozelebb bontatlan uvegeket kerunk, nem pedig poharban.

Ebed utan mar fel 5 korul jart az ido, tettunk egy setat a varosban, bementunk a helyi vasarcsarnokba, aztan pedig folytattuk az utunkat a kastely mogotti hatalmas park fele.
Ebben a parkban is volt szerencsem mar ketszer setalni, gyonyoru, hihetetlen zold es pontosan a kastely mogott van, lenyugozo kilatast biztositva ezzel a kastelyra.




Regebbi windsoros bejegyzeseimben emlitettem, hogy a kastely a Kiralyno nyari illetve hetvegi otthonakent szolgal. A mai napig itt tolti a hetvegek nagy reszet. Ezidaig sajnos nem volt szerencsem latni..ezidaig. Ugyanis ezen a vasarnapon, mikor a kepen lathato, kastely mogotti hatalmas parkban, pontosabban a kastely kapuja korul maszkaltunk, egyszer csak azt vettuk eszre, hogy nyilik a kapu es jonnek a fegyveres orok. Lattunk messzirol kozeledni egy egyszerunek tuno (ertsd, semmi extra,semmi fenyuzo) autot. Meg is jegyeztem poenkodva, hogy mekkora lenne, ha a Kiralyno ulne benne. Erno bacsi, a masik orok poen gyaros azt mondta, hogy "ahh biztos csak a konyhafonok jon". Aztan amikor az auto a kapuhoz ert lelassitott, es megpillantottuk benne magat a Kiralynot, testkozelben!!! Nem akartunk hinni a szemunknek, hogy alig par meterre tolunk hajt el Ofelsege kocsival (egy testor ult az autoban.)  A kaput gyorsan be is csuktak mogotte, majd a fegyveres orok is eltuntek. Mi Renivel rogton osszeneztunk es vigyorgasban tortunk ki, hogy "dejo lattuk a Kiralynot." Erika neni elkezdte piszkalni Erikat (aki aznap a fotosunk volt, a legtobb kepet o csinalta) hogy "miert nem fenykepezted le??" Persze ez lehetetlenseg lett volna, egy pillanat alatt hajtottak el melletunk es amugy is sutott a nap, a fenykepen max a szelvedo latszott volna, a Kiralyno biztosan nem. Szoval sajnos fenykepunk nincs az esetrol,senki nem izzitotta be a fenykepezojet, mert Erno bacsi jol megtrefalt bennunket a konyhafonokkel. :D Pedig nekem volt egy erzesem, hogy egy fontos szemely kozelit abban a kocsiban. Es a legerdekesebb az egeszben, hogy egy teljesen atlagos kicsi kocsival jott, egy bodyguard-dal, semmi fenyuzes, csak gondolom kimentek egyet kocsikazni, vagy nem tudom..Talan sokaknak nem lett volna ez nagyszam, hogy latjak a Kiralynot, hisz lehet ot latni nyilvanos rendezvenyeken, stb, szerintem viszont baromi mazlink volt, mert mi nem egy nyilvanos rendezvenyen, vagy unnepsegen lattuk, beallitva, kicicomazva, hanem egy teljesen hetkoznapi helyzetben, alig par meterre sajat magunktol. Szoval nekem a vigyort arra a napra nem lehetett letorolni a kepemrol. :)


A buvos kapu. Azok a colopok a kapu mogott a foldbe ereszkedtek mikor a Kiralyno behajtott  es  ujra visszaemelkedtek, mikor a kaput becsuktak. A kepen annyira nem latszik, de eleg nagyok a colopok, szeritem egy tanknak sem sikerulne atvagni rajtuk.



A park utan meg setaltunk a varosban, betertunk a mekibe kaveert, aztan lementunk a Temze-partra egy-ket foto erejeig.


Furi ferde kis haziko






A 6 oras vonattal mentunk vissza Londonba. Fel 8 volt mire visszaertunk,a csalad meg ment varost nezni a Tower-hidhoz. En eredetileg ugy terveztem, hogy ekkor bucsut mondok nekik es hazaindulok, elvegre eleg nehez het allt mogottem, es tudtam, hogy a kovetkezo nap, hetfon is hosszu nap var ram a hosztcsaladomnal. Azonban ugy dontottem, hogy tokmindegy, igyis -ugyis faradt leszek, de nem minden hetvegen jonnek rokonaim Londonba, igy inkabb kihasznalom az idot es veluk megyek. Kb 8-ra ertunk a Tower-hidhoz, ahol szakadt az eso (nana, hogy). Itt is ellottunk jopar kepet, par perccel kesobb pedig kisutott a nap, es setaltunk meg egy orat a folyoparton.









9 utan elindultunk haza, metroztunk, vonatoztunk, aztan mikor az utolso atszallasunkhoz ertunk, kedrult, hogy pont par perccel kestuk le a vonatunkat, tehat fel orat varnunk kellett a kovetkezore. Nem kifejezes, hogy az allomason sz*rra fagytunk, mert nem volt eppen meleg. Este 11kor erkeztunk vissza Elstree-be (a rokonaim is azon a telepulesen szalltak meg, ahol Reni es en lakunk). En a vasutallomason elbucsuztam toluk, mert masnap utaztak is haza, nekem meg ugye dolgozni kellett. Este 11 utan ertem haza, es tudtam, hogy ennek meglesz a bojtje masnap reggel, de nem erdekelt, nagyon jol ereztem magam a csaladommal es szuper volt, hogy itt voltak es egyutt jartuk be Windsort aztan egy kicsit Londont is :)



Az ezt koveto heten is rengeteget dolgoztam, de het kozepen megegyeztunk Renivel, hogy pentek este (juni 28) atmegyek hozza es nala alszom, mivel a hosztcsaladja elmegy az egesz hetvegere es ures lesz a haz, szoval csapjunk egy csaj bulit. Egesz heten a pentek estet vartam, hogy amint 7-et ut az ora, letegyem a mosogatorongyot, osszecuccoljak es atsetaljak Renihez. Utkozben megalltam egy zoldsegesnel es vettem egy gorogdinnyet. Reni meleg pizzaval vart, befeszkeltuk magunkat a konyhaba, ettunk, dumaltunk megallas nelkul, mindketten kibeszeltuk a csodalatos hosztcsaladjainkat, aztan ugy ejfel fele lottek is a pizsit mert mindkettonk mogott faraszto het allt. En az egyik kislany szobajaban (ami csupa pink :) aludtam. Szombaton ugy 9 korul kaszalodtunk ki az agybol, aztan lementunk reggelizni. Mikozben beszelgettunk, kiderult, hogy felre ertettuk egymast, Reni ugyanis mindket hetvegi ejszakara meginvitalt engem, en viszont azt hittem, hogy csak pentek ejjelre. (Szegeny Renim amugy fel abban a nagy hazban egyedul, amit meg tudok erteni, en sem szeretek egyedul lenni a hosztcsaladjaim hazaban, bar az baromi jo, ha nincsenek itthon par napig, de ez azert Anglia, megis esznel kell lenni. ) . Mikor mondtam Reninek, hogy en ugy keszultem, hogy csak egy ejszakara alszom ott kerek perec kijelentette, hogy "Dehogy, ma is itt alszol!" :D Termeszetesen nem volt ellenvetesem, mert igy legalabb tudtunk fozni is, neki is jobb, hogy nincs egyedul es sem siettem haza a hosztcsaladomhoz. Nameg ha mar ures a hazuk, akkor miert ne? :) Sms-eztem is gyorsan a hosztmutter-nak, hogy ne varjon haza aznap este sem.

Reggeli utan elmentunk a foutcara, ahol rengeteg bolt es egy nagy shopping park van, nezelodtunk, vasaroltunk, fagyiztunk stb. Az egyik uzletben vettunk magunknak egyforma kardiganokat :D Az volt a terv, hogy delutan paprikas krumplit fozunk es palacsintat sutunk, szoval beugrottunk a tesco-ba hozzavalokert. Hazaerve megettuk a dinnyet, ugraltunk egy sort a trampulinon, aztan neki alltunk fozni.







Megfoztuk a paprikas krumplit, bekevertuk a palacsinta tesztat, aztan leultunk a jatszoszobaban filmezni. Vittem magammal par dvd lemezt, ilyen klasszikusokat mint pl Macskajaj, Taxi es hasonlok. Legnagyobb meglepetesemre Reni azt mondta, meg sosem latta a Macskajajt, szoval gondoltam nincs is jobb alkalom, hogy bepotoljuk. Egyszeruen imadom ezt a filmet, kb 13 eves voltam, mikor eloszor lattam, azota evente min. 4-5-szor megnezem. Nem is tudom, hogy lehet kitalalni ilyen agyament sztorit es poenokat. Az meg kulon raadas, hogy (ciki vagy sem -nem erdekel) imadom a ciganyzenet, szoval nem veletlenul ez az egyik kedvenc filmem. Reninek is nagyon tetszett, vegignevette az egeszet es o is csak azt kerdezgette, hogy vajon mit szivott az, aki ezt kitalalta? :)

Ha esetleg kedvet kaptok, fenn van youtube-on is: http://www.youtube.com/watch?v=ptRnilADd5I




"Megagyaztunk" magunknak a jatszoszobaban
Macskajaj utan pedig nekiugrottunk a palacsinta sutesnek. Nem csak sima kakaos, nutellas es ehhez hasonlo palacsintakat keszitettunk, hanem mivel a Londoni Magyar Palacsintazoban mar rengetegszer ettem, gondoltam megprobalom sajat magam is elkesziteni a Kinder-csokis palacsintat.
Az elkeszites nagyon egyszeru, barkinek sikerulni fog. Szeletelj aprora nehany kinder szeletet, majd kezdj el sutni egy palacsintat. Mikor az egyik oldala megsul, megforditod, es rogton tedd ra csokidarabokat a palacsintara, hogy elkezdjen olvadni. Kb egy perc elteltevel kes segitsegevel hajtogasd ossze es voila..ennyi, rem egyszeru es baromi finom :) Csak figyelj, nehogy kifojjon a csoki a palacsintabol, mikor kiszeded a serpenyobol.











Isteni finomak lettek, Reni nem gyozott lelkendezni, hogy milyen fincsi kajat csinaltam neki. Bevallom en is buszke voltam magamra (pedig ha belegondolunk, pofon egyszeru a dolog),nade most csinaltam eloszor. :)

A palacsintak tarsasagaban visszaultunk a tv ele, es megneztuk a Taxi elso es masodik reszet. Ezeket mindketten lattuk mar, de eleg regen es imadjuk (mint az lathato, az agyament filmekert rajongunk). Mikor vegeztunk rendbe raktuk a konyhat, aztan mire feleszmeltunk itt is volt az ejfel, faradtak voltunk ugyhogy mentunk aludni.
Vasarnap 10 korul tertunk magunkhoz, rendbe vagtuk a hazat, hisz aznap este jott haza Reni csaladja. Mikor ezzel megvoltunk, a maradek paprikas krumplival es palacsintaval visszaultunk a tv ele, es delutan 4ig filmeztunk, ki lehet talalni, hogy a Taxi harmadik es negyedik reszet neztuk :D Kellenek az ilyen filmek, hogy az ember teljesen kikapcsoljon es rohogjon az eszement poenokon. Azota a het folyaman, az esti vasalas kozben gyakran betettem a Taxi valamelyik reszet...:)
Delutan pedig, mivel nagyszeru ido volt (kb 25 fok) elsetaltunk a kozeli parkba, fagyiztunk, beszelgettunk, hazafele pedig beultunk a mekibe vacsizni. Este 7-kor pedig elegedetten konstataltunk, hogy szuper hetvegenk volt, es mindketten nagyon jol ereztuk magunkat. Megbeszeltuk, hogyha legkozelebb egyikunknel meguresedik a haz, akkor megismeteljuk eme kis fiestat.

Ez volt tehat az eddigi itt eltoltott ket hetvegem. Mint lathatjatok, a rossz fogadocsalad es a baromi sok munka ellenere is probalom elvezni az eletet es igyekszem kihasznalni a (nem tul sok) szabadidom minden pillanatat. Bar minden este hullakent zuhanok az agyba es pentekenket ugy erzem, semmi erom nincs, de ugy dontottem, nem fogom hagyni, hogy ez ranyomja a belyeget az itt toltott idomre. Az agyamat atkapcsoltam az "akkor is elvezem az eletet, ha momentan rossz hosztcsaladhoz kerultem" uzemmodra.  Bar a legutobbi bejegyzeseim nem eppen pozitivak, es a csaladomrol neha ugy erzem, hogy valami total mas dimenzioban elnek, de ennek ellenere nem vagyok szomoru vagy ilyesmi. Renivel minden heten talizunk, jovunk-megyunk, es ez nekem most eleg is a boldogsaghoz.