Szulinapozas es lassan veszem kalapom..

Mar het kozepe van, es en mult het ota nem vetettem ide egy betut sem.

Kezdem is a vasarnap megtartott szulinapi bulival. Lucanak es Olganak  (akivel amugy en ezelott csak egyszer talalkoztam, de nagyon jofej) mult heten volt a szulinapja, es arra gondoltak, miert ne tarthatnak egyutt a szulinapjukat, igy esett, hogy vasarnap delutan/este dupla szulinapi buliba voltunk hivatalosak. Renivel egyutt mentunk-jottunk, delutan fel 4-kor uton is voltunk Muswell-Hillbe, egy pubba, aminek az a kulonlegessege, hogy regen templom volt :) Bizony, igencsak furcsa otlet, de igy elmondhatjuk magunkrol, hogy templomba jarunk szorakozni :) En ezelott meg nem tettem tiszteletemet ebben a kricsmi-ben, de tobb baratnom-ismerosom is ide jar minden penteken, szoval biztosan nem utoljara voltam itt. Egyebkent a hely ma mar csak kivulrol emlekeztet templomra, belepve egy oriasi kocsmaban talaja magat az ember es a festett uvegablakokon kivul mas nem nagyon utal arra, hogy ez valaha szent hely volt..

Renivel kozosen vettunk egy ajandekot Lucanak, megpedig egy Britney Spears nevevel femjelzett parfumot (ami nekunk nagyon tetszett es remeltuk, hogy eltalajuk Luca izleset es o is szeretni fogja), valamint ezen felul tolem kapott meg egy "Happy Birthday" macit, Renitol meg bogret. Olganak csokit vittem es egy unnepi kartyat, mert sajnos meg nem igen ismerem, nem tudtam, minek orulne, de a csokit ugyebar mindenki szereti :) Lucanak nagyon bejott a parfum, szoval sikerult beletrafalnunk, sot Reni is annyira megszerette, hogy gondolkodik azon, hogy beszerezzen egyet maganak. Szepen lassan befutott a "buli" osszes resztvevoje, Luca vasarnaponkent vigyaz egy magyar kisfiura, Patrikra igy ot is magaval hozta az esemenyre (egyszer, meg karacsony elott Patrik szinten velunk "mulatott" egy etteremben, az egesz tarsasag nagy kedvence, hihetetlen aranyos kisfiu:) Barmiben le mernem fogadni, hogy a kissrac hazavag minket angolbol es persze mondanom sem kell, hogy a magyart is kitunoen nyomja. Mivel nem angol, hanem magyar csaladbol szarmazik, rendelkezik modorral es fegyelemmel, komolyan mondom, 2 eves anglai aupairkedesem alatt idekint nem talakoztam meg ilyen edes gyerekkel, akire orom figyelni, nem pofazik vissza es nem kepzeli atyauristennek vagy a vilag kozepenek sajat magat :D Barcsak kifognek egy ilyen gyereket, akire vigyazhatok! :)

Az osszeroffenes inkabb csak affele eszem-iszom dumcsizos program volt, sem mint buli, de mar elkepesztoen hianyzott es rafert a kis csapatunkra egy ilyen esemeny, mert az egesz tarsagag utoljara talan junius elejen volt egyutt, azota nem igen talalkoztunk es csak hirbol hallotunk egymasrol. Osszesen azt hiszem ugy 15-en voltunk es talan ugy tudnam jellemezni, mint egy hatalmas dumaparti, mindenki beszelt mindenkivel, sokat nevettunk, viccelodtunk, fenykepezkedtunk, aztan mire feleszmeltunk ideje is volt hazamenni. Renivel kb fel 9 korul leptunk le, mert a hazaut tobb, mint egy orat vett igenybe es masnap hetfo, azaz munkanap vart rank, igyhat nem terveztunk tul sokaig kint maradni.
Reszemrol en csucsszuperul ereztem magam, lecsuszott egy-ket cider es hamburger is, nagy orom volt mindenkit ujra latni es begyujteni a legfrissebb pletykakat! :)
Nehany vallalhato kep az esterol:

Egyutt a banda :)

Hulyen :)

A legjobb kep :D

Hogy temat valtsak, a het folyaman egyre inkabb kezdett eluralkodni rajtam az erzes, hogy mar csak 10 munkanapot vagyok itt, hamarosan veget er a tiszavirag eletu palyafutasom ennel a csaladnal. El sem hiszem, hogy megint itt tartok, hogy ismet csomagolok, hogy be kell pakolnom az egesz itteni eletem nehany borondbe es ismet tovabb kell allnom. Mikor bekoltoztem ehhez a csaladhoz (6 hete) mar akkor volt egy megerzesem azzal kapcsolatban, hogy itt nincs minden rendben es nem igen lesz hosszu a kozos jovonk. Olyannyira erosnek bizonyult a megerzesem, hogy nem is pakoltam ki rendesen a dolgaimat es nem rendezkedtem be igazan a szobamba, hisz az elso perctol kezve azt sugta valami, hogy felesleges, mert hamarosan ujra ossze kell majd pakolnom es tovabb kell mennem. Van korulbelul 3-4 neszeszer tartom, amibe koromlakkokat, gyogyszereket, ritkan hasznalt sminkeket es egyebeket tarolok, ezeket peldaul ki sem pakoltam hanem ugy, ahogy voltak, bedobtam az egyik fiokba. A 2 borondomet sem csomagoltam ki teljesen, regen es ritkan hasznalt ruhakat, konyveket bennuk hagytam. Erre tessek, a megerzeseim teljesen helytallok voltak, mindossze 6 hetes tartozkodas utan itt vagyok, ismet szortirozok, rendezgetek es pakolok, valamint keszulok a kovetkezo allomas fele.

Mivel nem is volt olyan regen, igy bizonyara emlekeztek meg, hogy az egy het alatt, amit juniusban otthon toltottem, a hosztanyam irt egy emailt, miszerint szuksege lesz ram a visszautazasom utani napon. Konkretan pentek este repultem vissza Angliaba es o szombat-vasarnap maris befogott, annak ellenere, hogy a szerzodesunkben hetvegi munka egyeltalan nem szerepel (havi 2 esti bebiszitten kivul). En mar akkor sejtettem, hogy itt valami nem koser, a blogban is irtam az esetrol es azt is kijelentettem, hogyha ezt rendszeresiteni fogja vagy lesznek mas gondok, akkor ezuttal nem leszek megalkuvo, nem leszek nyuszi, hanem ki fogok allni az erdekeimert es felszolalok magamert, vagy a legrosszabb esetben valtok. A sors pedig ugy hozta, hogy csaladvaltas lett a vege ismet. Lehet, hogy ti, Olvasok is rajottetek mar arra -korabbi iromanyaim alapjan- hogy nem vagyok az az ide-oda ugralos fajta, aki rogton csaladot valt az elso nehezseg utan. Nekem mindossze egyetlen celom van/volt, hogy 2 ev aupairkedes utan talaljak vegre egy hozzam illo hosztcsaladot, akivel passzolunk egymashoz, ahol ugy erzem megbecsulnek es hosszabb tavon is el tudom kepzelni magam melletuk. Az idei evemet marciustol juniusig a folyamatos csaladkereses tette ki, a blogbol ti is jol ismeritek a tortenteket, hogy honapokig jartam interjukra, adtam fel hirdeteseket, kerestem-kutattam a nekem megfelelo csalad utan. Olvashattatok a legrosszabb napjaimrol is, amelyeket a csaladkereses mizeriajanak "koszonhettem", arrol, hogy a csaladkereses utolso 3 heteben mennyire ketsegbe voltam esve, magam alatt voltam, mivel csaknem akart ram talalni a kovetkezo csalad es a legvegen mar-mar azt hittem, valami baj van velem,nem akartam elhinni, hogy 2 eves tapasztalattal a hatam mogott ne kelljek senkinek. Azokat a napokat tenyleg nem kivanom senkinek, a teljes kilatastalansagot es az "en vagyok a Vilag legnagyobb luzere" erzest, magam is igyekszem az egesz idoszakot kitorolni a memoriambol (hehe, ha ide irogatok rola, akkor ez biztos nem fog sikerulni, tehat a panaszkodos resznek ezennel vege :D ).
Aztan jott az oriasi megkonnyebbules, megpedig, az elozo csaladtol valo elkoltozesem elott mindossze 2 nappal megegyeztem a mostani csaladommal, hogy hozzajuk jovok, naluk fogok dolgozni. Mivel tobb, mint 3 honapos kereses eredmenye volt az "egymasra talalas", ezert igencsak nagy remenyekkel vagtam neki az ujabb csaladnak.

Van azonban egy tenyezo, amit nem lehet figyelmen kivul hagyni, megpedig a csalad lakhelye. Ugyebar ez a csalad Eszak-Londonban lakik, ugyanott, ahol en tavaly mar lehuztam egy evet aupairkent es borzasztoan megszerettem. Imadom, hogy ennyire a kulvarosban van, hogy tavol van a londoni belvaros zajatol, de ennek ellenere minden megtalalhato itt, amire csak szuksegem van, boltok, hatalmas zold teruletek es csak 25 percre fekszik vonattal London belvarosatol. Egy magam fajta, aki sosem  volt egy nagyvarosi leany, akinek leteleme a termeszet kozelsege de azert nem nelkulozi a civilizacio aldasait, pl meki, ez maga a foldi Paradicsom. Non-plusz ultra pedig, hogy itteni legjobb baratnom Reni is ezen a telepulesen lakik. Mar akkor nagyot dobbant  a szivem, amikor megcsak telefonon beszeltem ezzel a csaladdal, mert mindennel jobban szerettem volna ide visszajonni es ennek erdekeben hajlando lettem volna bevallani akar egy olyan csaladot is, akik nem feltetlenul felelnek meg minden elkepzelesemnek. Egy szo, mint szaz, ha ez a familia nem itt lakna, hanem London egy masik reszen, akkor aligha valasztottam volna oket. Abban, hogy igent mondtam nekik junius elejen, donto szerepet jatszott az elhelyezkedesuk.

Annak ellenere, hogy nem ugy jottek ossze a dolgok ezzel a csaladdal, ahogy azt vartam, nem bantam meg, hogy idejottem, ide kerultem. Semmi sem tortenik veletlenul, valamiert nekem ehhez a familiahoz is kellett kerulnom. Az egyik elozo bejegyzesemben olvashattatok arrol, hogy szeptembertol Reni baratnom hosztcsaladjanal leszek aupair, oket fogom boldogitani minden bizonnyal egy evig. Ha belegondolok, az, hogy ok felvettek engem pusztan a veletlen muve volt -aki esetleg nem emlekszik, vagy nem olvasta: egyik este atmentem hozzajuk, es az apuka erdeklodo kerdesere elmondtam, hogy felmondtam es ismet csaladkeresoben vagyok es ez vezetett ahhoz, hogy ok felvettek. Ha viszont nem itt  laknek ennel a csaladnal, ezen a telepulesen akkor aznap este minden bizonnyal nem mentem volna azt Renihez,nem tortenik meg a parbeszed koztem es az apuka kozt es nem vettek volna fel, hanem ismet ketsegbeesetten csaladkeresesbe kellett volna fognom. Ha masert nem, akkor mar csak ezert is ertelme volt ennek az itt toltott nehany hetnek. Persze lehet mondani, hogy ha mashova kerulok, akkor talan ott nem lett volna semmi gond, eltem volna mint hal a vizben es nem jutottam volna megint oda, hogy ismet csaladot kelljen keresnem..De aki ismer, tudja, hogy en  ezen a telepulesen szerettem mindig is a legjobban lenni, angliai tartozkodasom alatt itt ereztem magam a legjobban, es ha ebbol a szempontbol nezem, minden a leheto legjobban alakult. Az egesz mizeria ezzel a csaladdal, az, hogy megint valtanom kell de itt maradhatok a kozelben tulajdonkeppen az en malmomra hajtotta a vizet.

Nagyon szertnem, ha a kovetkezo csaladomnal vegre minden siman menne es megallapodhatnek naluk egy evre, mert kicsit kezd terhes lenni ez a " vandorcigany" eletforma, hogy egyfolytaban koltozkodnom kell es uj csaladokat kell megszoknom es az o eletritmusukhoz kell alkalmazkodnom. Persze ez az aupair elet velejaroja, en is tisztaban vagyok ezzel, de ha belegondolok, a 2 eves palyafutasom soran azert nem hullottak jobbnal-jobb csaladok az olembe, egyik family-mnel sem volt olyan erzesem, hogy de 'szuper es azt kaptam, amit vartam'..Talan annak valamivel konnyebb dolga van, aki mar elsore jo csaladhoz kerul, eltolt naluk egy evet, nyelvet tanul,, keres egy kis penzt es harmoniaban el a hosztcsaladjaval, hogy majd a vegen azt mondhassa,: igen, erre szamitottam, azt kaptam, amit vartam. Tudom, nem letezik tokeletes csalad, de megis vannak, akik jobban passzolnak egymashoz.
Az eddigi 4 hosztcsaladombol azert kettonel is eltoltottem egy-egy tekintelyesebb idoszakot, a masodik csaladomnal egy evet, a harmadiknal pedig 9 honapot. Pedig ezekkel a familiakkal kapcsolatban is rengetegszer ereztem ugy, hogy abszolut nem passzolunk. A masodik csaladot bar ott tartozkodasom alatt szidtam, mint a bokrot, mert azert sok volt a nem fair dolog, de igy utolag megis azt mondom, mind kozul tan ok voltak a legjobbak. A harmadik -legutobbi (balhami) csaladom pedig..a napokban olvasgatom vissza a bejegyzeseimet, amiket meg naluk irtam es egyre csak az jut az eszembe, hogy megis hogy a fenebe birtam ki az ottani dolgokat, a korulmenyeket, a mindennapos kutyapisit, a koszt, az elkepesztoen neveletlen gyereket..Ha visszamehetnek az idoben, biztos, hogy mar az elejen valtottam volna, nem is tudom, hogy annakidejen ezt miert nem tettem meg..Illetve tudom, azert mert en (sajnos-vagy nem sajnos) ilyen vagyok, ilyen megalkuvo, csendes, aki inkabb mindenhez, meg a legkeptelenebb dolgokhoz is megprobal alkalmazkodni..Viszont azt pozitiv valtozasnak konyvelem el, hogy ez azert az utobbi evben valtozott. Mig tavaly inkabb alkalmazkodtam es ott maradtam a csaladnal, akik sem felfogasban sem eletvitelben abszolut nem passzoltak hozzam, iden, mikor a jelenlegi csaladomhoz kerultem nem teketoriaztam, amint lattam, hogy a dolgok egy kicsit sem ugy mennek, ahogy mi abban megegyeztunk, fogtam magam, felszolatam es kialltam magamert..Ennek a veget meg mar ti is ismeritek, felmondas lett belole. Vegulis miert is maradnek itt, miert is legyek megalkuvo es csinaljak valamit, amiben nem lelem oromomet es duhongjek magamban??

Talan egyeseknek ugy johet le, hogy a konnyebbik utat valasztottam es megfutamodtam..Csak annyit szeretnek ehhez hozzafuzni, hogy ebben nincs igazuk! Akkor futamodtam volna meg, ha mar az elso (pocsekra sikerult) het utan vettem volna a kalapom. Aki ismer, viszont tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki megijed az arnyekatol, mindenkeppen szerettem volna eltolteni itt egy par hetet, szemlelodni, megprobalni hozzaszokni a csalad rutinjahoz, mielott meghozom a dontest a felmondassal kapcsolatban.

Mindenesetre most bizakodva tekintek a jovobe, Reni csaladjanal meglepetes mar nem erhet, hisz jol ismerem oket es mindent tudok roluk. Annyi extra melot fogok vallalni, amennyi csak az idobe belefer, hogy minel tobbet keressek es megalapozzam a jovomet. Hiszem, hogy ezuttal nem lesz semmi gond, hisz tudom, "mibe keverem magam" tekintve, hogy ismerem a csaladot es szeretem is a kornyeket, mostmar tenyleg a jovomre fokuszalva fogom alakitani a dolgaimat..Persze tudjuk, ember tervez, aztan Isten vegez, ami vagy egyezik a mi elkepzelesunkkel vagy nem..Mindenesetre kivancsian varom mit tartogat nekem ez az uj kezdet! :)

Ajándékok a hosztcsaládnak-nem csak karácsonyra

Mivel most, hogy közeleg a karácsony  így itt-ott, pl fészbúk aupair csoportokban, fórumokon  és barátoktól egyre gyakrabban hallom/olvasom a kérdést, hogy mivel is lehetne meglepni drága jó(? :D) hosztcsaládjainak. Nekem már volt 3 hosztcsaládom és másfél éve vagyok az UK-ban így átestem már rengeteg szülinapon, és egy karácsonyon is, így rendelkezem némi tapasztatalattal etéren, tehát gondoltam leírom a meglátásaimat, észrevételeimet a témával kapcsolatban.

Előtte egy gyors kitérő a mai napra: már 8 hónapja allergiára emlékeztető tüneteim vannak, 8 hónapja FOLYAMATOSAN el van dugulva az orrom, néha könnyezek és tüsszögök. Kb április-május környékén kezdtek jelentkezni a tünetek. Mivel az egész jelenség megfázásra hasonlít, így az első 2-3 hétben arra gondoltam, hogy csak nátha, ami nehezen múlik el(néha el szokott nálam húzódni.) Azonban mivel már 8 hónap is eltelt így nátha tuti 100%-ban kizárva. Aztán a nyár folyamán arra gondoltam, hogy biztos pollenallergiám van, igaz, hogy Magyarországon sosem volt, de azt gondoltam, itt biztos másfélék a pollenek mint otthon és ezért itt jött ki rajtam. Sajnos én az egészségügyi problémáimat hajlandó vagyok elbagatelizálni (pl 7 évig nem csináltattam új szemüveget) és úgy kezelem magam, hogy minden nap 2-3-szor orrcseppezek (mert ennyiszer kell, hogy kapjak levegőt) . Heti átlag másfél doboz orrcsepp fogy el, ami 8 hónap alatt szép kis mennyiség, én úgy vásárolom az orrcseppeket mint a dohányosok a bagót.:S Gondoltam rá persze egy csomószor, hogy allergia vizsgálatra kéne mennem, de mivel hanyag vagyok így nem mentem, úgy voltam vele, hogy ha pollen miatt van az allergia akkor ősz végén el fog múlni és majd jövő tavasszal elmegyek vizsgálatra, tehát az elmúlt 8 hónapban nem léptem semmit az ügyben. Tudom, hogy az orrcsepp használata nem oldja meg a problémát és csak a tünetet kezeli (ideig-óráig)  és ráadásul jó sok pénzem is rámegy, de ennek ellenére ezidáig nem mentem vizsgálatra, mert azt hittem, hogy a tél beköszöntével a tüneteim is elmúlnak majd. Hát, nem így lett, már hetek óta fagy de a tüneteim ugyanúgy megvannak, szóval itt valami más lesz a ludas és nem a pollenek.

Ma délelőtt tehát szedtem a sátorfámat és ellátogattam a közeli walk in hospitalba. Ide nem csak vészhelyzet esetén mehet az ember, de páciensként is beregisztrálhat, így rögtön megtettem azt is.  Mivel még csak ma regisztráltak be a rendszerükbe, mint új pácienst, így még nem tudtak nekem időpontot adni, (azt mondták egy nap amíg belekrülök a rendszerbe és aztán fel kell hívnom őket, hogy időpontot foglaljak) így a walk in centre-t használtam az allergiám ügyében (walk in -be akármikor akárki bemehet, ingyenes).
Kezdem ott, hogy mikor odalibegtem a walk in-hez ők nem kérdeztek semmit, hogy mi bajom van, mi célból szeretnék doktort látni, csak beírták a nevem  a sorba és mondták, hogy hamarosan szólítanak. Ahhoz képest, hogy ez walk in centre volt nem is voltak olyan sokan, gondoltam de jó, hamar sorra kerülök (max fél órát jósoltam). Mikor már 3/4 óra eltelt akkor már kiolvastam 2 fodrászmagazint, egy alkoholizmusról szóló kiskönyvet és lezavartam 2 menetet Tetris-szel a telómon, és még mindig a váróban pislogtam. Ezzel különösebb gond nem is lett volna, nem vagyok türelmetlen,  de aztán arra lettem figyelmes, hogy olyanokat hívogatnak be, akik jóval utánam jöttek. Segáz, szúszá, gondoltam magamban és számoltam tovább a csepméket. Aztán mikor már több, mint egy órát várakoztam, akkor betelt a pohár, merthát én is dolgoztam még ezután és volt egy-két elintézni való ügyem, így fogtam magam és odamentem a recepcióshoz, felvettem a playpofát és udvariasan szóltam a hölgynek, hogy nézze meg benne vagyok-e a rendszerben, mert már több, mint egy órája itt vagyok. Mondta, hogy igen, már csak egy ember van előttem. Jó tudni, bár még mindig nem tudom mi tartott annyi ideig amikor nem voltam olyan nagyon sokan a váróban.

Eztán eltelt még 10 perc mire behívtak, de legalább végre bent voltam. Viszont nem tartózkodtam a vizsgálóban 2 percnél tovább, mert a dokinéni mondta, hogy ez egy walk in (észrevettem) és itt csak vészhelyzeteket látnak el, amibe az allergia nem tartozik bele. Megértettem, igaza van, nade akkor az a költői kérdésem van, hogy a recepción mért nem kérdezik meg, hogy mi okból vagyok ott?? Mert ha megkérezik, akkor én megmondom, hogy allergia miatt és akkor ők szólnak, hogy ez nem a megfelelő hely és nem tökölök el 75 percet az életemből. No problem. Ha már ott voltam a  hölgy azért ellátott egy-két tanáccsal (amúgy kedves dokinő volt), pl azzal, hogy áljak le a bolti orcseppel. (Igaza van.) Azt mondta, hogy majd kérjek külön időpontot allergiavizgsálatra (amikor különböző allergéneket fecskendeznek a bőrbe, hogy lássák mire hogyan reagál).  Ezen felül felírt még nekem egy kifejezetten allergiára kifejlesztett orcseppet, amiben szteroid van, hogy ezt használjam, majd mehettem is Isten hírével.
Mostmár nagyon izgat, hogy mire lehetek allergiás,mivel ha nem pollen akkor lehet még házipor, állatszőr (de otthon is vannak kutyáim és otthon sosem voltak tüneteim), vagy valami étel.  Pár hét és kiderül.


Kitérő vége, vissza az ajándékokhoz.

Én azt tudom javasolni, hogy drága ajándékokat nem kell adni a hosztcsaládnak. Az a feltételezés, miszerint a családok nem értékelik a 20-30 font alatti értékű ajándékokat szerintem nem feltétlenül igaz (max ha nagyon sznobok.) 3 családom volt eddig, mind a 3 különböző súlycsoport volt, az egyik az egyszerűbb (ám de nagyszerűbb) embereket képvislete, az előző egy picit azért kényesebb és a mostani úgy a kettő között van, tehát elég széleskörű tapasztalatom van. Mikor ajándékokat vettem sosem azt vettem figyelembe, hogy mennyibe kerül, hogy "megüti-e" árban a szintet, hanem igyekeztem minél személyreszólóbbat adni. /Néha  pl egy 2 fontos bögre sokkal személyesebb lehet mint egy 40 fontos óra./

Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy te, mint aupair a család minden tagjának veszel karácsonyra ajándékot (anyuka, apuka, 1 vagy több gyerek) szóval minimum 3 embernek, nekik viszont csak egy személyre kell költeni (és ők nem aupair fizuból élnek), és az a tapasztalatom, hogy a családok (tisztelet a kivételnek) nem nagyon erőltetik meg magukat, ami az aupair ajándékozását illeti. Légyszi ne nézzetek anyagiasnak, számomra SOSEM az számít, hogy az illető mennyit költ rám, hanem attól tudok kibukni amikor az ajándékról "ordít", hogy a vásárlója nem sokat erőlködött, ergó nem személyre szól, sőt tolál az ellentetje.

Tavalyi karácsonyi ajándékaim az akkori hosztcsaládomnak:

A gyereknek: 3 fontért mesekönyvet vettem amihez CD is jár, ugyancsak 3 fontért vettem neki egy díszes bögrét, még 3 fontért egy csupor csokit és egy fontért egy tábla csokit, tehát összesen 10 fontot költöttem rá.

Anyukának: Egy ízlésesen díszített noteszt a WHSimth-ben, le volt árazva így 3 fontba került, azért ezt vettem, mert ő mindig jön-megy, szervezkedik és sokszor azt sem tudta hol áll a feje valamint egy doboz bonbont  2,5 fontért, így összesen 5,5 fontból megúsztam az ajándékát. Mikor megkapta a noteszt mondta, hogy nagyon örül neki mert a színe megy a táskája színéhez és amúgy sem volt notesze. Egyből be is fogta és azóta is használja, mikor a hétvégén náluk voltam láttam is, hogy ott figyelt a konyhaasztalon.

Apukának: egy üveg likőrt vettem a Teszkóban (nem teszkó márkás) (ha jól emélkszem 9 font) mert tudtam, hogy szereti a krémes italokat.

Csomagolópapírra egy fontot költöttem.

A kutyának is vettem ajándékot, mivel imádom, neki egy fontért vettem egy csomag juatlomfalatot.:)) (Ez persze nem kötelező.)

Összesen tehát 26,5 fontba került tavaly a családom karácsonyi ajándéka, ami szerintem abszolút bevállalható összeg, és mindenki nagyon örülült az ajándékoknak, az ital csakhamar elfogyott (ok, besegítettem ha már megkínáltak), a csoki szintén, anyuka még mindig használja a noteszt és a kislány nem egyszer kérte, hogy a tőlem kapott mesekönyvből olvassak neki, reggelente pedig mindig abból a bögréből iszik, amit én ajándékoztam neki.

Én pedig a családtól kaptam egy pizsamát (nem akarok bunker lenni de sztem ez a legszemélytelenebb ajándék), rajta volt a címke, 15 font, valamint 2 körömlakkot, tehát összesen kb 20 fontjukba kerülhettem karácsonykor. A pizsamát végülis a mai napig használom, tehát nem volt haszontalan, de tény, ha kaptam volna helyette 15 fontot akkor másra költöttem volna. (Bár én mindig is személytelennek tartottam a pénzt.) A körömlakkok aranyosak, ezt eltalálták mert imádom pingálni a körmeimet. Örültem az ajándékoknak, mert én alapból mindig nagyra értékelem, ha gondolnak rám, számomra nem az ajándék maga a lényeg, hanem a szándék, és teljesen mindegy, hogy az a valami egy kézzel készített képeslap (az efféléknek szoktam a legjobban örülni, mert ebbe a készítők a szívüket-lelküket beleadják:) vagy pedig pizsama, vagy akármi más.

A volt hosztcsaládom szülinapi ajándékairól is szót kell ejtsek, mert ez is biztos sokak fejében kérdőjel, bevallom mikor még kezdő aupair voltam, akkor én totálisan sután álltam az ajándékozáshoz, mert nem akartam egy kártyával sem elintézni, ámde a túlzott személyeskedést is kerülni akartam, a vagyonokat költésről pedig nem is beszélve.  Még a legelső hosztcsaládomnál, akiknél mindössze 3 hónapot laktam "megéltem" a hosztapám szülinapját. Akkor még mindössze egy hónapja voltam náluk, apuka rengeteget dolgozott és alig láttam, nem ismertem igazán a személyiségét és halvány elképzelésem sem volt, hogy minek örülne. Aztán arra jutottam, hogy készítek neki egy személyreszóló képeslapot kézzel, a képeslap témája pedig a mountain bike-ozás volt (mivel nagy biciklis a hapsi), szépen megrajzoltam, kiszíneztem mint a gyerekek és írtam bele egy kedves üzenetet, ezen felül vettem neki egy doboz bonbont, amilyet szeret. A bonbon tudom, hogy első hallásra szeélytelennek hanzik, de ha belegondolunk ezzel szinte sosem lőhetünk mellé, mivel a csokit mindenki szereti, tehát ha kitudakolod, hogy a hosztod melyik fajtát preferálja, akkor a bonbon szupi ajándék (én pl imádok csokit kapni.:) Az eslő családomnál többb szülinapot nem "éltem meg", ám mikor nekem volt a szülinapom akkor már nem laktam náluk, de kaptam tőlük egy szép képeslapot, ami nagyon jól esett.

A legutóbbi családomnál egy évet töltöttem, így íme a lista:

Kislány: hercegnős puzzle (imádja), celebrations(kis csomag) rafaello (kis csomag), kutyás matricásalbum, ebbe matricák, valamint egy afféle kézügyességet fejlesztő kis fényképkeret, amire neki kell ráillesztenie a különböző dekorációkat. Nem emlékszem már, hogy mennyibe kerültek, de arra igen, hogy összesen nem költöttem többet 10 fontnál. A kiscsaj mindegy egyes darabnak örült, mint majom a farkának.

Anyuka: neki egy  vicces képeslapot vettem, amire valami hasonló szöveg van írva: " Ez a lap nem tartalmaz durva kifejezéseket a korodról, bunkó megjegyzéseket a ráncaidról, nem tesz említést a rengeteg ősz hajszáladról csak egy apró emlékeztető arra, hogy ezen a napon születtél sok sok sok sok sok sok (kb 20-szor) évvel ezelőtt." Mindenképpen valami vicceset akartam egyrészt azért mert én már csak ilyen komolytalan vagyok, másrészt meg annyira nem voltam vele jóban, hogy ömlengős-csöpögős képeslapot adjak.  Az anyuka abszolút poénra vette, nem sértődött meg, azóta is megvan a lap. (A nagymama viccesen megjegyezte, hogy milyen kis pofátlan vagyok-no hard feelings, igaza van :)) Ezen felül vettem még neki egy doboz csokit (kedvenc), lehet unalmas vagyok, de ezzel tényleg nem lehet mellélőni.

Apuka: neki szintén vicces lapot adtam, egy boroshordó volt rajta illusztrálva a következő szöveggel: "Bizonyos dolgoknak hosszú évek kellenek, hogy jó legyen,tehát te már közel vagy a tökéletességhez." Ezen kívül őt megvicceltem, mivel a szülinapja előtt egy héttel sikerült összevesznünk mégpedig a qrva kukák kapcsán. Apusnak az volt a baja, hogy mikor én kiürítem az újrahasznosító kukát, akkor nem válogatom szét a papírt és a műanyagot. Mondtam neki, hogy én alapjáraton külön gyűjtöm a papírt és a műanyagot, ő az, aki ugyanabba a szemetesbe gyűjti a kettőt, és megbocsásson de én nem fogok könyékig belenyúlni a szemetesébe, hogy szétválogassam a dolgokat, mert nem én vagyok, aki egybe dobja a kettőt. Azt mondta, hogy ő azért dobálja őket egybe, mert a papírnak nincs külön kuka. Mondom tudom, hogy nincs, de akkor csinálja azt amit én, tegye a papírokat a szekrényre, és én minden nap boldogan kicammogok vele a kukához. De ő ragaszkodott az ő módszeréhez, én ragaszkodtam az enyémhez. Tehát azt találtam ki, hogy poénból fogtam egy PRIMARKOS papírzacskót, egy kalapácsot meg egy szöget és becsomagoltam csomagolópapírba. Most biztos néztek, hogy WTF! :D Mikor odaadtam apusnak az ajándékot alig vártam, hogy kibontsa.:)) Kinyitotta, nézett egy nagyot majd rámnézett és elmagyaráztam neki, hogy a PRIMARKOS papírzacsó lesz a papírgyűjtő kukánk mostantól, a kalapács pedig azért kell, hogy a konyhafalba be tudja ütni a szöget amit mellékeltem. És mivel a zacskó is papírból van, így mikor megtelik csak leakasztjuk a szögről és kivágjuk a kinti kukába.:)))) Szakadt a fater a röhögéstől, nem vette sértésnek meg semmi, persze mondtam neki, hogy ez nem az igazi ajándék, majd kapott tőlem egy doboz kekszet.  Ezután amúgy a fater is külön gyűjtötte a papírokat (de nem a primarkos zacskóban  haha) szóval az ügy megoldódott.

Én tőlük szülinapomra egy tusfürdő csomagot kaptam (végülis fürdeni mindig kell), egy lapot meg egy doboz csokit.

A jelenlegi hosztcsaládomban még senkinek nem volt szülinapja, így én még nem ajándékoztam. Az én szülinapom nemrég volt, kaptam tőlük egy lapot meg 20 fontot, anyuka azzal adta oda, hogy gondolja szívesebben megyek drinkelni ebből a pénzből a barátaimmal, minthogy ők vegyenek nekem valami hasztalant, és jó is volt ez így, jól jött a pénz (mikor nem ?:)


Karácsonyi ajándékok a jelenlegi családomnak:

A kisfiúnak vettem egy kis plüss tigrist, egy Toy Story-s táblát, amire filctollal írni lehet és nyomtalanul le is lehet törölni, (oda meg vissza van a Toy Story-ért), valamit minádja a Malesers- csokit, a smarties-t és a cadburry-s cuccokat, így ezeket a csokikat vettem meg neki, összesen 5 font volt.

Még jön hozzá egy nagy tubus Smarties

 

Az apuka rengeteget utazik, a fél életét repülőn tölti, amiről tudjuk, hogy mennyire unalmas (főleg mikor pl Japánba megy-12 óra a gépen), így nem volt kérdés, hogy könyvet vegyek neki, amit olvasgathat, hogy ne unatkozzon.:) Kritérium volt, hogy ne legyen túl nagy, hogy könnyen beférjen a kézipoggyászába és a súlyhatárba is. Először valami vicckönyvet gondoltam neki, (humor herold az öreg), de csak gagyi féléket láttam. Aztán ma a WHSminth-ben cirkálva megpillantottam (a humor részlegen) egy könyvet: "A legmulatságosabb történetek a foci történetében"-ebben humoros, már-már hihetetlen, ámde megtörtént focis sztorik vannak felsorakoztatva. Apuka imádja a focit, tehát amint legláttam ezt a könyvet egyből tudtam, hogy ez az igazi...:) 8 font volt btw.

Anyukának pedig személyre szabott naptárat fogok adni. Ugyancsak a WHSmith-ben találtam egy naptárat (A5-ös méretű) meg vannak szerkesztve a hónapok napjai, ámde képek nincsenek benne, hanem nagyon okosan megoldott, az előhívott képeket bele lehet csúsztani az oladalakba. 6 font volt a naptár, képeket majd hívok elő a gyerekről, a kutyáról, és róluk, majd odaillesztem őket a hónapokhoz. A képek előhívása kb 3 font lesz.

Ezen felül anyuka meg apuka közösen kap még tőlem egy doboz Celebrations csokit.

Szeretik a szülők a bort is, minden este iszunk, de nekik eléggé kiforrott az ízlésük e téren, megvannak a márkák, hogy miylet szeretnek, és én meg úgy vagyok vele, hogy nem égetném magam a 10 fontos borral. (Biztos vagyok benne, hogy örülnének neki de értitek az elvet.)

Tehát zárásként a témához: szerintem a hosztcsalád ajándékozásakor (mint ahogy másoknál is) sokkal fontosabb az, hogy az ajándék személyre szóló legyen és ne az ár legyen az, amit először megnéztek. Mindenki (még az is aki talán kívülről sznobnak látszik) annak örül a legjobban, ami szívből jön és amiről virít, hogy egy ő kicsit is fontos számodra, legyen ez egy kézzel készített portré, bögre, fényképkeret vagy hasonló, lényeg, hogy ne egy légből kapott "nah gyorsan megveszek  valamit és le is van tudva" ajándék legyen. Ha nincs ötletetek nyugodtan kérdezzétek meg a család többi tagját, biztos fognak tudni segíteni és jó néven veszik az érdeklődést.
A legjobb és legötletesebb valamint legkedvesebb ajándékok a kézzel készített ajándékok pl gyetya (bár idekint nem jellemzőek a porfogók- de ha valaki szereti akkor mért ne) vagy fa képkeret amit lehet batikolni, festeni, belevésni, stb, ha jól rajzolsz akkor portré, ha ügyes vagy akkor bögre, agyagból készült csecsebecsék és a lehetőségek tárháza végtelen. Persze nem mindenki van megáldva kitűnő kézügyességgel, jómagam pl kétbalkezes vagyok és technikából mindig a 4-esért feleltetett a tanár (mert a gyakorlatban olyan béna voltam, hogy elméletben kellett felelnem, hogy nehogymár a technika legyen 3-as a bizonytíványomban:)) . Aki nem annyira ügyes, annak ajánlom a naptárat, amit én vettem a hosztanyunak, mert ebbe csak bele kell csúsztatni a fényképeket, tehát nem lehet elrontani, de mégiscsak benne van a kezem munkája is és személyes.

Ezzel kívánok mindenkinek kellemes és hangulatos karácsonyi készülődést.:)

Nincs más hátra, mint előre

 

Üdvözlök mindenkit a blogomon újra. Borzalmas vagyok, tudom, amiért eddig nem írtam,  megint eltelt egy hónap, bejegyzés nélkül. A blogomat viszont (a statisztikákból látom) továbbra is látogatják, így gondoltam, hogy ideje már bejelentkezni.

Szuper hónapon vagyok túl, az október is olyan eseménydúsra sikeredett, mint a szeptember, sőt, tán még pörgősebbre. Viszont nem fogok róla részletes beszámolót írni, mert ez a hónap már elmúlt, és így utólag már nem látom sok értelmét megírni, hogy melyik hétvégén mit csináltam, inkább csak címszavakban fogom megemlíteni mik voltak, és azokat egy-egy képpel illusztrálni.

A barátaimmal minden hétvégén elmentünk valahova, volt, hogy múzeumba, volt, hogy kirándulni, vagy pub-ozni, voltunk egy párszor bulizni, ezekhez nem fűznék hozzá semmit, mindegyik csudijó volt.

Amit kiemelnék, az a születsénapom, ami hála az én nagyszerű barátaimnak feldhetetlenre sikeredett. A szülinapom október 23-án van, milyen király, otthon az pirosbetűs ünnep, életem során sosem kellett ezen a napon dolgoznom vagy suliba mennem, dejó nekem;) Idén ezen a héten a hosztcsaládomban a szülők nyaralni mentek a Kanári-szigetekre, a gyereket elvitték a nagymamához, így én egy teljes hétig élvezhettem, hogy üres a ház, ráadásul fiezetett vakációm volt kéremszépen, csinálnom  a világon semmit nem kellett (az előző hosztcsaládom ilyenkor is elvárta,hogy takarítsak, sőt ilyenkor kellett nagytakarítanom.). A szülinapom előtti hétvégén Zita és Anna meginvitáltak a kedvenc pub-unkba. Én nem tudtam róla, de ők készültek nekem egy meglepetés tortával, amit még az érkezésem előtt odadtak a személyzetnek, majd mikor befutottam a pubba, akkor egyszer csak az egyik pincér kihozta a tortát, rajta 22 gyertya, és Zita, Anna meg még egy jópáran a pubban elkezdték énekeleni a Happy Brithday To You-t.:))) Meg voltam hatva, nekem még sosem volt ilyen meglepetés tortám (mit mondjak a tavalyi évben tortám sem volt) és még sosem énekeltek nekem nyilvánosan Boldog szülinapot. Elfútam a gyertyákat, felvágtam a tortát, és ekkor jött a második meglepi. Annától ajándékba nyakba akasztható felespoharakat (még mindig röhögőgörcsben török ki ha eszembe jut) kaptam. (Mert pár nappal ezelőtt már kaptam a Zitától+Annától közösen egy üveg Bailey's-t). Szóval a Bailey's-sel, amit magammal vittem a pubba (jó magyar szokás ugye :P) fel is avattuk a poharakat. A csajok olyan arik voltak, hogy a kedvenc koktélomat rendelték (Mojito) 2 nagy kancsóval is, szóval elég annyit hozzáfűznöm, hogy jó hangulatban telt az este.:)
A pubozás után mi a Zitával kinéztünk egy jókis bulihelyet Clapham-ban, Annának sajnos haza kellett mennie. A hely, ahová Zitával mentünk 9-ig volt ingyenes, de mi nem értünk oda időben, így beugrót fizettünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. A night club ahol voltunk, Zitával nekünk az jött le, hogy gót feelingje volt az egésznek, a fények meg a zene is olyan volt, hogy pár óra alatt "hipnózisba" esel tőle, de nekünk nagyon tetszett, buliztunk is hajnal fél-2 utánig, majd valamikor 3 előtt értem haza. Csajok, nagyon szépen köszönöm a szülinapi hétvégét, és az önzetlenségeteket, sosem fogom elfelejteni.:))



A szülinapom napján a ház ugye mint említettem üres volt, így este meginvitáltam Zitát egy paprikáskrumplira+beszélgetésre, ezen az estén is ugyancsak jól éreztük magunkat. A családtól, még mielőtt elmentek nyaralni, ajándékba egy kártyát meg 20 fontot kaptam, örültem neki, mert így arra költhettem azt a pénzt, amire akartam, anyuka mondta is, hogy ő személy szerint utálja a légből kapott ajándékokat(adni és kapni is) és gondolta szívesebben megyek a barátaimmal drinkelni abból  a pénzből, mintsem ők vegyenek egy pizsamát/akármit rajta. Jól gondolta.

A szülinapozásomnak ezzel még nem lett vége, a következő hétvégén Renivel és a spanyol lánnyal mentünk egyet ünnepelni, Észak-Londonba. A terv az volt, hogy én felmegyek Renihez, a házukhoz, majd onnan megyünk felszedni Silviát, és irány Harrow, a város ahol a kiszemelt pub/diszkó volt. Mondtam Reninek, hogy mi lenne ha nem mennék el a házukhoz, hanem a meki előtt taliznánk, hogy időt spóroljunk, de ő ragaszkodott hozzá, hogy de menjek csak el a házukba. Mikor odaértem világossá vált, hogy miért: drága Renim ugyanis saját készítésű sajttortát sütött nekem a szülinapomra:))) Tudta, hogy imádom a sajttortát, szóval gondolta megprólkozik sütni egyet és mit mondjak, isteni volt, a vanília, a nagy eprek a tetején:)) Kaptam még tőle egy jópár fényképet, amelyek a közös emlékeinkből készültek, valamit egy levelet. Reni: neked is nagyon köszönöm az isteni tortát és a fáradozásodat, amit azzal töltöttél, hogy elkészítetted.:)
Tortázás után felszedtük Silviát, és megindultunk a pár várossal arrébb kinézett pub-ba. A hely nekem nagyon tetszett, mert jó nagy volt, nem kocsmafeelingje volt, nem ült senki a szádban, és 9ig nem volt hangos a zene, így nyugodtan lehetett dumálni. Itt elfogyasztottuk a vacsinkat (nagyon finom menüket kaptunk, ráadásul egy akciót kihasználva fél áron, így az én menüm pl olcsóbb volt mint a Silvia söre) majd 10 után lementünk a földszintre táncolni. Annyira nem volt jó a zene, így nem maradtunk sokáig, éjfélkor hagytuk el a helyet, de nekem Észak Londonból így is 2 és fél óra volt hazajutni, szóval fél 3kor kerültem aznap éjjel ágyba (akkor volt az óraátállítás szóval gyakorlatilag fél 4 volt már mikor álomra hajtottam a fejem.)

Összességében nagyon király születésnapom volt, és nagyon köszönöm nektek lányok, hogy ezt lehetővé tettétek nekem <3

Úgy döntöttem továbbá, hogy új formában fogok blogolni, ígyekszem minél gyakrabban írni (minden nap nem fogok, mert nem lenne miről, az gondolom senkit nem izgat, hogy mit eszek, milyen színű zokniban vagyok ésatöbbi) de heti 2-3 bejegyzést szeretnék közzétenni, amelyek rövidebbek, de tartalmasak lesznek.



A mai bejegyzés után pedig, egy kedves barátnőm kérésére pedig meg fogom írni itt a blogomban annak a történetét, hogyan jöttem én Angliába, milyen viszontagságokon keresztül jutottam ide, ahol most vagyok. Gondolom most sokan néztek egy nagyon, hogy "hát mégis milyen viszontagságokra gonol ez?", de higgyétek el, igencsak eseménydús és fordulatokban (meg humorban), és izgalmakban gazdag történet lesz. Nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy nem írom meg, mert nem akartam sem kérkedni, sem rossz példát mutatni a sztorimmal (nem kell semmi nagy dologra gondolni, nem követtem el semmilyen bűncselekményt), de aztán Anna barátnőm javaslatára úgy döntöttem, hogy közzé teszem a történetemet, hátha valakinek akit kétségek gyötrik azzal kapcsolatban, hogy merje-e azt tenni, amit ő szeretne, vagy engedelmeskedik a környezete(család, barátok) elvárásainak, azok erőt meríthetnek a történetemből.


Képek a szülinapomról:

Szülinap Vol.1 (Zita és Anna szervezésében:))

Annától kapott felespoharak-most mondjátok, hogy nem király^^

 

Isteni finom csokitortám:)

 

 

 

 

 

Szülinap Vol2. (Reni és Silvia)

 

 

 

 

 

Ps.: Sokkal több kép készült, a blogger kedves úgy döntött, hogy ma szívat és ezt a párat is csak idegbaj és hatépés árán tudtam nektek feltölteni.:)