2015. április 8., szerda

Aupair életem vége-az utolsó sztorik..

Eltelt egy jó két hónap legutóbbi helyzetjelentésem óta, elnézéseket kérek, de valami elképesztő, hogy mi zajlott az aupair életem utolsó két hónapjában na és persze azóta-gondolok itt Rómára-merthogy túlvagyok a hiper-szuper vakációmon valamint jelen pillanatban éppen itthon vagyok a saját szobámban és innen gépelek, hazaköltöztem ugyanis-na nem örökre, hanem csak néhány hónapra.

Tömör volt a bevezető de annál többmindent tartalmazott és mivel most itthon vagyok és már 2 hete a világon semmi dolgom sincsen, tekintve, hogy minden családtagom éli a megszokott hétköznapokat, dolgoznak-csak én vagyok az, aki "teng-leng" így a temérdek szabadidőmben igyekszem bepótolni minden blogos lemaradásomat. Ami a hosztcsaládomnál töltött utolsó két hónap eseményeit illeti, valószínűleg nem fogom túl nagy részletességgel kivesézni a dolgokat mert mindennek már 2 hónapja és magam sem emlékszem mindenre olyan jól ennyi idő távlatából, valamint nem is számítanak már sokat az akkori események. Persze azért a fontosabb dolgokról és a hosztcsaládomtól való búcsúról azért 2 mondatnál többet vakarok majd, mert eléggé "érdekesre" sikeredett.
Aztán pedig mindenképpen adósotok leszek egy római beszámolóval, rengeteg képpel. Annakidején-tavaly nyáron-Párizsban jártam és imádtam, de azt kell mondjam, hogy Róma nálam simán megelőzte a 'Divat Fővárosát', Rómának olyan hangulata és atmoszférája van, amit eddig soha, sehol sem tapasztaltam, pedig jártam már azért pár helyen. Varázslatos-csodálatos volt a 4 nap, amit ott tölthettem és még mindig-így két hét távlatából is annyira a hatása alatt vagyok, hogy frankón azóta is azon gondolkodom, hogyan tudnék kimenni Rómába, legalább egy pár hónapra, hogy ott élhessek és egy kicsit jobban megismerjem a várost, ne csak mint turista-mert valljuk be 4 nap alatt ha a nagy látványosságokat meg is néztem, annyira nem láttam bele egy tipikus római ember életébe, mint amennyire szerettem volna. Gondolkodom rajta, hogy jó lenne ott élni egy olyan 4-5 hónapot, persze lehet, hogy ez csak olyan hirtelen fellángolás, ami majd idővel elmúlik, de ha nem, akkor magamat ismerve tutira véghez is viszem :) Kézenfekvő lenne, ha aupairként mennék ki, hisz Rómában is rengeteg fogadócsalád keres aupairt, viszont amennyire elegem lett egy életre ebből a munkából, aligha aupairként fogok kimenni, ha kimegyek :D Persze soha ne mond, hogy soha, semmi sincs kizárva-abban a tudatban mondjuk, hogy csak pár hónapra megyek lehet, hogy még az aupairkedés gondolatát is el tudnám viselni, főleg ha cserébe Róma lenne a "tét" :) Bár ha találnék animátori, hoteli stb munkát, inkább azt választanám ha oda kerülne a sor.  De erről mind később írok majd részletesebben, minden bizonnyal a következő bejegyzésben mert Rómának mindenképp egy saját kis történetet-fejezetet szánok.
(Nem felejtettem el azt sem, hogy a tavaly nyári párizsi kirándulásomról is adósotok vagyok egy szösszenettel, csakhát a drága jó idő ugyebár eddig nem állt rendelkezésemre, de most, hogy itthon vagyok és annyira nincsen semmi dolgom, hogy frankón terhesnek érzem a sok szabadidőd-ami egyébként nem rám vall :D- hamarosan jön a párizsi beszámoló is, már csak magam miatt is, hisz szeretném megörökítve látni azt is. )

Most viszont első körben az aupair életem utolsó mozzanatait énekelném meg.Február elején jelentkeztem utoljára és már akkor is írtam, hogy az újév beköszönte óta valami nagyon megváltozott a hosztcsaládommal, egyszerre és teljesen hirtelen bunkón kezdtek viselkedni velem, megromlott a viszonyunk és az otthoni hangulat is szinte mindig fagyos volt. Február hónap szintén így zajlott, viszont kiemelkedő események nem történek, illetve csak egy, méghozzá a hónap legvégén.
Még januárban közölte velem az anyuka, hogy február 23 (hétfő)-től febr. 26 (szerda) ő és az apuka kettesben elutaznak Marakesh-be, az anyuka 40. szülinapja alkalmából és a gyerekeket itthon hagyják velem, édes hármasban. Oké, nincsen ezzel gond, menjenek, viszont az nem igazán tetszett, ahogy az anyuka mindezt előadta. Ugyanis már csak azután szólt nekem, miután eldöntötték és lefoglalták a nyaralást, hogy "egyébként február végén ketten elutazunk 3 napra és itthon hagyjuk a gyerekeket veled, ugye nem gond?" Könyörgöm, nem vagyok a fejemre ejtve, elvagyok én a gyerekekkel egyedül is, nem ijeszt meg a gondolat, ha ők el akarnak utazni, de csak én gondolom úgy, hogy az illem és a logika azt diktálja, hogy még a foglalás előtt kérdezzék meg és nem utána?? Nyilván nem mondtam volna azt, hogy "de igen, bmeg, gond, nem mentek sehova! ". De tartom magam a véleményhez, hogy ennyivel azért meg kellett volna tiszteljenek, hogy foglalás előtt kérdezzék meg tőlem és ne csak utána, amikor már nem tudok mást válaszolni az "igen"-en kívül. Mondom, nem azzal van a gond, hogy leléptek, mert egyébként jóval könnyebb dolgom volt a gyerekekkel a szülők távollétében-majdnem felhívtam a szülőket a nyaralásuk alatt, hogy maradjanak még pár napot mert ezerszer jobban viselkedett mindenki és könnyebb volt az élet a szülők nélkül a házban- hanem a gondom csak azzal volt, ahogy az anyuka mindezt kezelte, olyan fölényesen..Mindegy, no para.
Aztán eljött a február vége, a szülők elutaztak, 3 napra és 2 éjszakára. Megmondom őszintén tényleg jóval könnyebb volt az élet nélkülük a házban, a gyerekek csodák csodájára totál normális módon viselkedtek (amikor szülők itthon vannak a 2 éves mindig megbololdul és kezelhetetlen) valamint hatalmas könnyebbség volt úgy mászkálni, úgy élni, főzni, stb a házban, hogy nem kellett arra számítanom, hogy a szülők este hazajönnek és addigra mindennek ragyognia kell-tehát jóval lazábban telt ez a 3 nap és 2 éjszaka. Nem dolgoztam ugyan kevesebbet, bár jóval többet sem, viszont azért egy 2 és 9 évesre vigyázni egész éjszakákra szerintem hatalmas nagy felelősség. Két dolog volt, ami nagyon-nagyon szúrta a szememet: az egyik, hogy egy fillér nélkül hagytak ott a szülők a két gyerekkel a házban. Oké, hogy volt otthon kaja, de könyörgöm...Szerintem ezt nem kell magyaráznom, akármi történhetett volna, mi van ha valami miatt( pl rosszidő) taxival kell mennünk az oviba, mi van, ha az egyik gyerekeket baleset éri és be kell vinnem a kórházba (nem valószínű-mert figyelek mindig mint akinek a homlokán van a szeme-de megtörténhet)..akkor ezeket én, az aupair fizetésemből előlegezzem meg a családnak, akik amúgy kőgazdagok? (Ráadásul nekem cash-em szinte sosincs, mindig a bankkártyámról élek, amit pl taxiban el sem fogadnak..) Szóval írtó nagy felelőtlenségnek tartottam, hogy ott hagytak egy buznyák nélkül a 3 napra. Szerintem nem arról van szó, hogy ennyire ne bíztak volna bennem, hisz a gyerekeiket is rám bízták 3 napra, hanem szimplán ennyire spúrók, nincs mit szépíteni ezen, ez a család nagyon durván  a fogához vert minden garast.

A másik dolog, ami zavart: a szülők az utazásuk előtt egy szót sem szóltak azzal kapcsolatban, hogy nekem ezért a 3 teljes nap-2 teljes éjszaka szolgálatért jár-e majd valami pluszpénz,plusz szabadidő vagy akármi. Így utólag tudom, én voltam a hülye, hogy ezt nem tisztáztam le velük előre (bár amilyen végkifejlete lett a dolognak-amit mindjárt ki is fejtek-az sem osztott-szorzott volna sokat, ha előre szólok nekik emiatt.) Első körben szeretném leszögezni, hogy ha a munkaóráimat nézzük, akkor nem dolgoztam sokkal többet, a gyerekek ugyanúgy mentek oviba-suliba, viszont kérem szépen: azért szerintem hatalmas felelősség 2 teljes éjszaka 2 gyerekkel (az egyik egy két éves, majdhogynem még baba) meg úgy alapjáraton, a nappalokon is nagyobb felelősség volt rajtam. A 2 éves mindkét éjszaka többször is felébredt, az első éjszaka "csak" háromszor, de 3 különböző időpontban, nehogy tudjak egy rendeset aludni. A második éjszaka pedig nem csak, hogy felébredt, hanem be is pisilt úgy hajnali 1 táján de annyira, hogy a pelenkája is átázott és szó szerint úszott az ágya, ott helyben kellett nekiállnom ágyneműt cserélni holt kómásan, miközben a gyerek üvöltött mellettem. Nem azt mondom, hogy ebbe bele kellett halni vagy olyan írtó nehéz lett volna, mindössze csak 2 éjszakáról volt szó és végülis simán átvészeltük. De azért ezek mellett szerintem jogosan gondoltam úgy, hogy valami plusz megillet majd a szolgálatomért.
Úgy voltam vele, hogy mivel előre nem egyeztünk meg semmiben, ami a plusz fizettséget illete, gondoltam megvárom, hogya szülők hazajöjjenek és hátha majd a nyaralásuk után, a hét vége felé lesz majd valami. A szülőktől Marakesh-ből kaptam egy képeslapot-aminek a hátuljára ráírta az anyuka, hogy köszöni a munkámat. De nem ám személyesen adta oda ezt a lapot, hanem közölte, hogy ott van a lap az éjjeli szekrényén, majd vegyem el. :O Ennél személytelenebb nem is lehetett volna. Oké, nem vártam semmilyen ajándékot amúgy Marakesh-ből, de azért ez az "ott van majd vedd el" igen rosszul esett, szerintem az lett volna a minimum, hogy személyesen adja oda és köszöni meg a 3 napot. Pluszpénzről ekkor még mindig nem esett szó. A fizumat a számlámra utalták minden pénteken, az meg is jött, csekkoltam már aznap reggel, viszont a normál heti 130 fontom jött, se több se kevesebb, ergo a számlámra nem utaltak többet a 3 nap szolgálat miatt. Úgy voltam vele, hogyha a hét végéig nem lesz semmi, akkor vasárnap este finoman rákérdezek az anyukánál a dologra.
Eljött a vasárnap este és még mindig nem volt szó arról, hogy Domit megilletné bármi a 3 nap miatt, így este, mikor anyuka egyedül volt a konyhában lementem hozzá és hebegve-habogva fogtam a mondókámba. Mindenféle támadó hangszín nélkül, nagyon-nagyon óvatoskova, hogy még véletlelnül sem tűnjek követelőzőnek mondtam az anyukának,  hogy ugye volt ez a 3 nap, amíg ők nyaraltak és bár nem kellett halálra dolgoznom magam de nagy felelősség volt ez azért így a két gyerekkel, hogy tulajdonképpen én voltam a mutter itthon, valamint pl a 2 éves is ébren tartott mindkét éjszaka szóval azon gondolkodtam, jár-e ezért nekem valami plusz, akár pénz, akár szabadidő formájában? Gyerekek, nem viccelek, hogy az anyuka tekintete olyan komorrá vált, hogy azt hittem, ott fog megölni a szemeivel! Első reakciója az volt, hogy "Ezt most miért kérdezed?" -Hogyhogy miért, bmeg, nem egyértelmű? -Tettem hozzá magamban. Aztán folytatta, hogy neki eszébe sem jutott, hogy fieztnie kéne azért a 3 napért (ezt így mondta szó szerint) mert szerinte nem kellett több órát dolgoznom mint máskor. Aztán rákérdezett:
-"Miért, Dominika, szerinted több órát dolgoztál? De mondd meg, őszintén!!" (igencsak arcoskodó hangnemben.)
-Nem, nem kellett sokkal több órát dolgoznom, de azért hatalmas felelősség volt a 3 nap valamint a 2 éjszaka, plusz a 2 éves fent volt mindkét éjjel szinte egész végig így én magam sem tudtam aludni.
-Jajj, Dominika, ne akarj már belehalni, hogy 2 éjszaka nem tudtál aludni! (Ez volt az a mondat, amivel ez a nőszemély végletesen és véglelgesen elvágta magát előttem egy életre. Tehát, én tegyek neki szívességek, ugráljam körbe  a gyerekeit több napon és éjszakán keresztül, neki esze ágában sincs ezért fizetni-ergó ingyen dolgozom neki, de pluszban még neki áll feljebb, ő van megsértődve és én meg ugyan ne akarjak már belehalni a pluszmunkába..És ahogy mindezt előadta, kedvem lett volna nekimenni ott helyben, de ezt hagyjuk is. )
-Nem arról van szó, hogy belehaltam volna ebbe a pár napba csak gondoltam fog járni valami plusz nekem mindezért.
-Dominika, ezt a párbeszédet most zárjuk le, ugyanis szerintem te vagy a legjobban fizetett aupair a szakmában (mivaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan? csak mert 130 fontot kapok az átlag 80-100 font helyett?? Azért nem a két szép szememért kapok 130-at, hanem mert annyival is többet dolgozom, konkrétan 3 ember munkáját végeztem én náluk-full time nanny, full time housekeeper és a kutya is teljesen az én feladatom volt.)
Anyuka folytatta:
-Mutass nekem még egy aupairt, aki ennyit keres. Ezek után ne gyere nekem azzal, hogy pluszpénzt akarsz csak azért, mert 3 napra egyedül voltál a gyerekekkel.

Hát halljátok!!! Ha ez nem velem történik meg, ha ezt valaki más meséli nekem, én komolyan mondom, hogy nem hittem volna el, hogy ilyen létezik, ilyen szintű fölényesség és ilyen undorító hozzáállás. A szívem-lelkem kitettem nekik, nyugodt szívvel rám lehetett bízni több napra is a két gyereket és az anyuka konkrétan úgy kezelt, mint egy darab szart mikor rákérdeztem a fizetségre! Ezért is  írtam korábban, hogyha előre rákérdezek, akkor sem értem volna el semmit, akkor sem fizettek volna semmi pluszt. Egyébként, miközben a drága anyuka mondta a monológját észrevettem, hogy remeg a keze! Soha, egyszer sem láttam, hogy remegne a keze semmilyen körülmények között. Ez arra engedett következtetni, hogy nagyon is jól tudta, hogy nekem van igazam és nem neki és/vagy annyira ideges volt amiatt, hogy én, a kis kelet-európai "pórnép" szembe mertem vele szállni, rá mertem kérdezni egy tök jogos dologra. Mindenesetre mikor a mondandója végére ért, nem kezdtem el hepciáskodni, annyit mondtam szó szerint, hogy "Oké, akkor jó éjt, viszlát holnap reggel"-se többet, se kevesebbet és felmentem a szobámba. Nem láttam értelmét vitázni vele. Tudjátok, amúgy nem is a pénz miatt hoztam fel ezt az egészet és nem amiatt a plusz 30-40-50 font miatt kérdeztem rá anyukánál erre az egészre! Hanem egész egyszerűen borzasztóan zavart, hogy a szülők úgy gondolták, hogy simán elhúzhatnak 3 napra és simán kihasználhatnak egyetlen 'köszönöm'-öt sem mondva. Annyira nem voltam rászorulva arra az akármekkora összegre, ami ezért nekem járhatott volna, tényleg csak a tény zavart, hogy itt élek 2 éve velük, véleményem szerint rendesen és lelkiismeretesen dolgozom és ennek ellenére azt hiszik, bármit megengedhetnek maguknak és ennyire hülyének nézhetnek. A szívem mélyén tudtam, hogy nem fogok pluszpénzt kapni akkor sem ha rákérdezek, de szerettem volna, ha az anyuka tudja, hogy azért nem ejtettek a fejem búbjára és nem használhat ki ilyen szinten.
Tehát felmentem a szobámba, ámde 5 perc elteltével az anyuka kopogott az ajtómon és meg sem várva, hogy beengedjem bejött, és irdatlan módon leteremtett, a következőket mondva:
-"Dominika, még 3 heted van itt nálunk és szeretném, ha a következő 3 hétben nem lennél többet ilyen bunkó, ez a ma esti dolog igencsak bunkó húzás volt a részedről. Egyébként is, a takarításod egy szar, a minap is elhúztam a fotelt a nappaliban és poros volt mögötte, tudod ha takarítasz akkor el kell mozdítanod a bútorokat..stb stb (még vagy 5 percig a "szar" takarításomról papolt). Ezek után nem értem miért kérsz pluszpénzt, amikor nem is kellett többet dolgoznod, oké, hogy éjszaka fel kellett kelned a gyerekhez de az nem a világ vége. "
A mondandója végén egy percet sem hezitált, nem várta meg, hogy esetleg reagáljak valamit hanem kiviharzott a szobámból és ezt kapjátok ki, becsapta maga mögött az ajtómat!! Mintha neki lett volna oka az ajtócsapkodásra..Előfordult már párszor, hogy eltört a mécses egy-egy hosztcsaládomban, de ennyire megbántva még sosem éreztem magam egyetlen család húzása miatt sem. Lelkileg ez sokkal rosszabbul esett, mint mikor pl anno kidobott az egyik családom. Szerintem ezen amúgy nincs is mit magyaráznom, én tettem nekik hatalmas szívességet, én dolgoztam többet (mégha nem is sokal többet) és még az anyuka érzi magát megsérve! Könyörgöm, ugyan miért??? Azt pedig végképp nem tudtam mire vélni, hogy miért kezdte el hirtelen szapulni a takarításomat??? Ezidáig soha semmi gondja nem volt, soha nem panaszkodott , hogy nem jól takarítanék vagy nem elég alaposan. Szerintem mindössze annyi, hogy bele kellett kössön valamibe és nem tudott mást kitalálni.  Mindenesetre minden mondata nagyon megbántott mert-nem magamat akarom védeni-de tömör hazugság volt minden, amit a fejemhez vágott. És az a rossz, hogy mivel még mindig az ő házában voltunk, így nekem esélyem sem volt visszavágni. Értelme nem is lett volna, azt hiszem a fent leírtakból világosan érződik, hogy ha el is kezdek vitázni vele, a világon semmit sem értem volna el.
Zokogva hívtam fel a barátnőmet és elregéltem neki az egészet, még akkor helyben, vasárnap késő este. vagy fél órán át panaszkodtam neki és azt ismételgettem, hogy nem hiszem el, hogy ez mot történik, amikor már a finisben vagyok és csak 3 hetem van hátra. Szerettem volna, ha az utolsó 3 hetem nyugiban és békében telik náluk, de láttam, hogy ez nem csak rajtam, de az anyukán is múlik és ő valamiért-a Jóisten se tudja miért-szándékosan ki akar készíteni. A barátnőm azt tanácsolta, hogy menjek oda az ablakhoz, vegyek jópár mély levegőt, feküdjek le aludni és másnap reggel vigyorogjak és mosolyogjak mintha mi sem történt volna, ne adjam meg az anyukának ezt az örömöt, hogy megbántott.

Rájöttem, hogy igaza van, úgy tettem, ahogy mondott, másnaptól úgy viselkedtem, mint aki nem is ezen a bolygón van, mint aki el is felejtette az egész dolgot és csak mosolyogtam kifelé. Az anyuka a további ott töltött 3 hetemben többször is próbált provokálni-Isten a tanúm, hogy nem értem miért, miért volt jó ez neki- de egyszerűen nem érdekeltek a hülyeségei és nem hagytam magam felcseszni semmivel. Tehát az utolsó 3 hetem viszonylag nyugisan telt, magamban persze felhúztam magam az anyuka egy-egy bunkóságán, olykor dühöngtem is egy sort a barátaimnak telefonon, de kifelé semmit sem mutattam, nem adtam meg neki ezt az örömet.

A 3 hét lassacskán eltelt, esküszöm, hogy számoltam a napokat és majdhogynem vágtam a centiket, mint a katonaságban, hehe.
Röviden az utódomról: az utódom egy 24 éves cseh lány lett, az anyuka az aupairworld.com oldalon talált rá. A lánynak ez az első aupairkedése, még sosem élt távol az otthonától és a családjától és nincs is aupair tapasztalata, viszont odahaza, Csehországban dolgozott bébiszitterként több helyen is, ahonnan jó referenciái voltak. Az anyuka őt február végén találta, pontosan ezen az ominózus hétvégén, aminek vasárnapján én rákérdeztem a fizetséges dologra. Az is vicc, hogy én már január elején beadtam a felmondásomat, így majdnem 3 hónap állt anyuka rendelkezésére, hogy új lányt találjon, ennek ellenére február végén totál kétségbe volt esve, hogy "jajj, hát minden jelentkező selejtes, akinek van tapasztalata az nem elégszik meg a 130 fonttal (hát ezért a munkáért szerintem is több járna és egy tapasztalt személy tudja is ezt de mindegy) vagy, aki tudna kezdeni március végén annak nincs elég tapasztalata", a lényeg, hogy minden jelentkezővel problémája volt. Aztán február végén jelentkezett ez a cseh lány (akivel én amúgy azóta is szoros kapcsolatot ápolok az interneten keresztül) , és bár az anyuka első körben azt mondta, hogy aligha fogja őt választani (mert nem volt előző aupair tapasztalata, stb stb) végül "jobb híján" és mert anyuka parázott, hogy más nem lesz így mégiscsak felvette őt. Nagyon aranyos lányról van szó egyébként, így kicsit sajnálom is, hogy ilyen bunkó családot sikerült kifognia elsőre. De mint mondtam, kapcsolatban állok vele, amiben tudok, segítek neki, ellátom tanácsokkal, de ha eljutunk arra a pontra, hogy egyszer majd azt írja nekem, elege van, nem leszek rest megmondani neki, hogy akkor váltson családot, nem fogom marasztalni és azzal vakítani, hogy "adj nekik időt ".

A legutolsó hétvégémen már ott volt az utódom, de az egy külön történet-vele is iszonyú rosszul bánt a család már az első napjain, volt ott minden, szegény lány már az első este kiborult és sírógörcsöt kapott...Gondolom el tudjátok képzelni, hogy akkor vele hogy bántak már elsőre. A következő bejegyzésben hozom ezt a sztorit is, egyenlőre emésszétek ezt a mait, mert elég hosszúra sikeredett. (Eredetileg egy bejegyzésben akartam megírni mindent, az utolsó napomig, de látom, hogy még így is, hogy viszonylag rövidítve írom a dolgokat, eléggé terjengősre sikeredett-de hát ez van, szeretek mesélni, plusz majd évek múlva ha visszaolvasom a blogot akkor szeretnék majd mindenre emlékezni. )
Foly. köv. :)

2 megjegyzés:

  1. Nee. Ez iszonyat durva volt komolyan. Döbbenten olvastam az egészet. Nem is kellett volna mentegetőznöd, hogy miért gondolod, hogy nem fair ahogyan közölték veled, hogy lelépnek, meg igazából semmiért, mert minden épeszű ember úgy gondolkozik, mint te. A drága anyukával vannak itt problémák...
    Én már azon ledöbbentem, hogy hogy képesek a szülők ilyen lazán több napra eltűnni és egy szinte idegenre (mármint nem családtagra) bízni a gyerekeket?! Szánalom komolyan...
    És tényleg az, hogy úgy használtak, mintha kötelességed lenne 0-24 órában a rendelkezésükre állni, hát az is gáz. És igenis, hogy többet kellett dolgoznod, mert a nem aktív dolgozás is dolgozás, lényegében "ügyeletben" voltál 3 napon keresztül, ami abból is látszik, hogy éjszaka nem tehetted meg, hogy nem kelsz fel a gyerek miatt. És ha akartál volna, nem mehettél volna el sehova este stb. szóval az is igenis munka volt, totál hülye ez a nő...
    Meg tényleg milyen para már az, hogy otthagynak a gyerekekkel... Nekem egyszer-kétszer volt olyan, hogy elmentek a szülők este moziba és későn jöttek haza de akkor én nem voltam képes nyugodtan aludni, meg is vártam mindig a szülőket, mert tök hülye érzés, hogy csak te vagy a házban a gyerekekkel... Szóval ez tényleg nagyon fura.
    De ez az egész kiborulása az anyukának a fizetés kapcsán undorító. Nem értem, hogyan lenne képes bárkivel így beszélni, de különösen valakivel akit 1) régóta ismer 2) az alkalmazottja 3) a házában lakik 4) gondoskodik a gyerekeiről és a házáról nap mint nap.
    Durva hogy ez nem is egyedi hanem kb. általános viselkedés az összes "aupairtartó" angolnál, ezek tényleg azt hiszik, hogy azért a potom heti X fontért kapnak egy nonstop cselédet aki mindent és bármit megcsinál..
    Fuh... Nem is írok többet mert úgy felhúztam magam :) Jaj de jó hogy most már biztonságban vagy és magad mögött tudtad az egészet, szegény cseh lányt meg sajnálom. Tényleg legalább a fizetése nem lesz rossz, mert azért van olyan aki hasonló körülmények között él és dolgozik de 70-80 fontért.
    Kíváncsian várom a következő részeket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden szavaddal egyetértek Anna!
      A bébiszittekkel én is mindig így voltam, hogy addig én sem nagyon mertem elaludni, míg haza nem értek a szülők, mert mégiscsak nagy felelősség és nem tudtam volna nyugodtan aludni, egyeltalán, szerintem rendesen elaludni sem és akkor abból nem lett volna más, csak nyűglődve forgolódás, annak meg értelme nincs, így azokon az estéken, mikor szitteltem (amiből ennél a családnál jó sok volt) mindig megvártam, hogy hazajöjjenek, ami éjfél előtt sosem, de elég gyakran hajnal 1-2 körül volt már.
      Igen, sajnos ez tényleg igaz a legtöbb aupairt fogalkoztató családra, tisztelet a ritka kivételeknek. Nrm tudom, hogy ez 10-en, 20-on éve is így volt-e, vagy mikor kényelmesedtek el ennyire a családok, de manapság egyre több lánytól hallok hasonló dolgokat és kezdem azt hinni, hogy a kalsszikus értelemben vett, 25 óráért zsebpénz és családtagként kezelés nem is létezik. De a remény hal meg utoljára :D
      Aranyos vagy, de ne húzd fel magad miattuk :) Ők már nekem is csak a múlt és valószínűleg feléjük sem kell néznem soha többet. Bár miközben így írogatok róluk engem is elkap a hév sokszor, de végülis, én eljöttem, nekik viszont egy életre el kell viselniük egymást, így nekik ez nagyobb bűntetés..

      Törlés