2 hetem van hátra, hogy családot találjak magamnak. Jövő hét szombaton jön a családomhoz az új aupair, tehát addig nekem el kell költöznöm. Elképesztően ideges vagyok már egy pár napja, mint már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, nem értem mi a fene ez a pangás családok terén.
Folyamatosan nézem a gumtree-t, a childcare.co.uk-t, rengeteg hirdetésre válaszolok is, de ezek nagy részére vagy nem érkezik reakció, vagy 1-2 levelezés után a család megszakítja a kapcsolatot, vagy kiderül, hogy nem vagyunk tökéletesek egymásnak. Mivel most az a célom, hogy egy olyan családot találjak, ahol többet dolgozhatok de egyben többet is keresek (nanny vagy mother's help munka) így ezúttal válogatós vagyok családok terén, lett volna kedvesnek tűnő család, de sokuknak azért mondtam nem-et, mert a heti 100 font nekem a jövőben már nem lesz elég. És olyan családot találni, ahol rendesen megfizetnek, de emellett rendesek is, nem egy könnyű feladat. Mostanáig Észak-Londonban keresgéltem, mint már korábban említettem, északot én jobban szeretem, mint a jelenlegi lakhelyemet Dél-Londont, de mivel már csak 2 hetem van hátra, így ezt a szempontomat mostmár teljesen elhagyagolom, már nem érdekel az elhelyezkedés, sőt az sem, hogy kedves-e a család, (elvégre úgyis csak dolgozni, nem pedig bratyizni megyek hozzájuk) lényeg, hogy kapjak végre valahol egy jó ajánlatot.
Múlt héten is voltam 2 interjún, ezeket most részletesen nem írom le, mert borzasztó ideges vagyok és alig tudok koncentrálni a napi feladataimra, a legkevésbé most arra van energiám, hogy interjúkról emlékezzek meg, amelyek lehet, hogy hasztalanok voltak. Az egyik család azóta visszajelzett, hogy nagyon köszönik, hogy ott voltam és lovely vagyok, de úgy döntöttek mégsem kell nekik live in nanny. Ember, örülök, hogy ez most jutott eszetekbe, miután a pénzemet és az időmet vesztegettem arra, hogy hozzátok utazzak, arról már nem is beszélve, hogy hiú reményeket tápláltam, miszerint felvesztek!! Ez a család amúgy nagyon jónak tűnt és minden körülmény, a fizu és a munkaórák is stimmeltek az elképzeléseimmel, tehát majdnem kiugrottam a szobám ablakán, mikor megláttam a tőlük kapott sms-t, hogy meggondolták magukat és kint lakó nanny-t szeretnének.
A másik interjú jól sikerült és az anyuka azóta fel is keresett, hogy mehetnék hozzájuk próbanapra a hétvége folyamán, és ha az sikeresen lezajlik akkor felvesznek. Ám legyen, rajtam nem múlik, elmegyek én ingyen dolgozni egy napot (nem tudom, hogy ezért fizetnének-e) ha ezzel közelebb kerülök ahhoz, hogy felvesznek, bár hozzá kell tennem, hogy kicsit furcsa nekem ez a próbanap-idea. Amúgy a legjobbat nem is mondtam: a családnak 4 gyereke van, mind fiú, haha. De legalább a fizetés szuper, a jelenlegi heti betevőm több, mint kétszerese. Per pill az a harci helyzet, hogy még mindig tárgyalok velük, a hétvégén elvileg pedig megyek próbára.
Viszont próbanap ide vagy oda, mint az látható, jelenleg még semmi konkrét nincsen. Én ugyebár most azért váltok családot, mert szeretnék végre feljebb lépni, nanny lenni, többet dolgozni, több pénzt keresni. Ebből kifolyólag eddig csak azoknak a családoknak küldtem üzenetet, akik a rostámon átmentek. Most viszont, hogy már nincs két hetem sem hátra boldog-boldogtalannak küldözgetem az önéletrajzomat gumtree-n, aupairworld-on és az összes általam ismert website-on. Már a fizuigényemből is lejjebb adtam és nyitott vagyok bármiféle családra. Őszintén megmondom, nem hittem, hogy idáig juthat a helyzet, hogy itt álljak, kevesebb mint 2 hetes határidővel, több mint egy hónapos kereséssel a hátam mögött és még mindig ne találjak semmit!! El nem tudom képzelni, hogyan lehetséges az, hogy itt vagyok 2 év angliai tapasztalattal, 3 családdal, kitűnő referenciákkal és tökéletes angollal és mégsem kellek senkinek. Ne értsétek félre, nem azt mondom, hogy én vagyok az aupairek gyöngye csakmert ennyi tapasztalattal rendelkezem, de ha magamból indulok ki: ha én hosztszülő lennék biztosan fontolóra vennék egy olyan jelentkezőt, aki 2 éve itt van és lenyomozható referenciákkal rendelkezik. A baj az, hogy naponta már min. 15-20 hirdetésre válaszolok emailben, ezen felül rengeteg telefonhívásra is sor kerül de sokan válaszra sem méltatnak. Pedig az emaileimet azzal kezdem, hogy refernciáim vannak és azonnal tudok kezdeni...És még mindig semmi. Ennyire taszító személyiség lennék, hogy senki nem vesz fel?
Szóval mitagadás, jelen pillanatban a világ legnagyobb lúzerének érzem magam. Barátaim és ismerőseim közül sokat váltottak az utóbbi időben családot, és mindenkinek sikerült, ráadásul mindannyiuknak sikerült álomcsaládokat kifogni (amiért gratulálok is nekik), én meg még mindig család nélkül b*szom a rezet. Kezdem azt hinni, hogy valami baj van velem, nem tudom, taszítom az embereket...Ma a svéd barátaimmal találkoztam egy kávéra-sütire. Majának szülnapja volt, ez volt az apropó. Napok óta annyira magam alatt vagyok, hogy nincs kedvem semmihez, így ezt a mai találkozót is majdnem lemondtam. Aztán végül erőt vettem magamon és elmentem-elvégre állítólag a padló alatti lelkiállapotra gyógyír a társaság. A csajok egyből levágták, hogy valami nincs rendben, nem győztem sűrűn elnézést kérni Majától, hogy pont a szülinapján kell farkasszemet néznie a búval bélelt képemmel. A lányok nagyon kedvesek voltak, próbáltak jobb kedvre deríteni és a tőlük telhető segítséget is felajánlották. A hangulatom a tali végére mínusz 10-ről mínusz 5-re csökkent, ami jó jel, hihi.
A barátaim is próbálják bennem tartani a lelket. A napokban már enni sem tudok rendesen, mindeféle fizikai tünettel produkál a stressz és sokszor van sírhatnékom is, ami csak azért nem történik meg, mert nem vagyok sírós alkat...
Hétvégén egy interjúm már biztosan lesz, bízom benne, hogy ők felvesznek mert asap kell nekik valaki, ahogyan nekem is család.
Elnézést, hogy ennyire lehangoló és össze-visszás lett a mai bejegyzés, de per pillanat a hangulatom annyira a padlón van, hogy a béka feneke ehhez képest az egeket verdesi.
Ha lesz újság vagy említésre méltó történés jelentkezem! :)
2013. május 21., kedd
2013. május 14., kedd
" Nudista Nanny "
Amikor már azt hittem mindent láttam...Amikor már azt hittem nem tudnak meglepni a gumtree-n válaszolgató emberek mert eddig is rengeteg furcsa, mocskos ajánlatot kaptam..kiderül, hogy de, mindent lehet überelni..
Az már a blogomból is kiderülhetett, hogy a gumtree-n hirdetők és válaszolók társaságából külön állatkertet lehetne nyitni, pénzért lehetne mutogatni őket, hogy "tessék, a Világ legnagyobb istenbarmai". Legfogadom, hogy az üzlet sikeres lenne, mert amiket eme website-on keresztül látok és tapasztalok, néha olyan szinten kiverik a biztosítékot, hogy legszívesebben helyben összecuccolnék és elköltöznék egy lakatlan szigetre, hogy távol legyek az emberi faj minden létező egyedétől! :D
Aki Angliába jön és hosszútávra tervez, minden bizonnyal elengedhetetlen lesz majd, hogy használja a gumtree-t munkakeresés céljából, bár ezt az oldalt lassan ki lehetne kiáltani valami szórakoztatóipari egységnek, mert bár míg munkát nehezen találok az oldalon keresztül (lásd tegnapi bejegyzés) annál többször kapok szívszélhűdést vagy napokig tartó röhögőgörcsöt..
Tegnap válaszoltam egy hirdetésre. A munka egy 'holiday nanny' pozíció lett volna, a nő (márha tényleg nő adta fel..?) részletesen leírta, hogy melyik hónapban mit kell majd csinálni a nyáron és, hogy augusztusban egy hónapra el kell utazni a nanny-nek a családdal nyaralni. Gondoltam miért ne alapon válaszolok, hátha tök jó lesz és mindig is szerettem volna legalább egy nyár erejéig holiday nanny lenni és utazni a családdal. Pár órával később a csaj visszaírt. Kaptam egy hosszú, több bekezdéses emailt, meg is örültem, hogy végre egy rendes válasz, nem pedig valami 2 soros vakarmány és a kisujjamból kell kiszopnom a részleteket (mint az esetek többségében.) Az eleje tök jól indult, jó feltételek, jófejnek tűnő család, aztán pár bekezdéssel lejjebb azt kezdte tárgyalni, hogy ők "naturalisták", és mikor nyaralni mennek bizony rendszeresen nudista strandokra járnak majd, ahová a nanny-nek is kötelező lesz elmenni, hogy legyen, ki vigyázzon a gyerekre, valamint a szállodai szobákban is ruha nélkül fognak flangálni, mert nekik ez így kényelmes. Írta, hogy nagyon reméli, hogy ez nekem oké és nem érezném magam zavarban, majd hozzátette, hogy ez nagyon felszabadító érzés és biztosan nekem is tetszene. :D Innentől nem olvastam tovább az emailt, érthető módon valahogy elment a kedvem a holiday nanny-ségtől (legalábbis ezzel a családdal.)
Az is lehet, ha elmennék a nyár végére annyira megszeretném, hogy belőlem is nudista válna :D Reni barátnőm felhívta a figyelmem arra a fontos tényre, hogy a család mellett legalább nem kéne sok ruhát mosnom és az utazáskor a súlykorlát miatt sem kéne aggódnom, elvégre ruhát alig kéne vigyek magammal. :D Így már mindjárt másként hangzik, komolyan majd' elcsábulok, hogy igent mondjak nekik :))
Viccet félretéve ki a f*sz akarna egy idegen, nudista család nudista nanny-je lenni?? Mondhatja bárki, hogy prűd vagyok vagy akármi (megjegyzem, igen az vagyok..) de számomra ez akkor is kissé betegesen hangzik. Egyébként meg biztosra veszem, hogy fognak találni valakit, főleg idekint Londonban, ahol több az idióta, mint amennyit az eddigi életem során együttvéve láttam.:D
Hát jah, szóval hiába kaptam már rengeteg mocskos ajánlatot a gumtree-n, hiába kértek már kerek-perec feleségül egy hirdetésemen keresztül, de mindig bebizonyosodik, hogy érhet még meglepi!
Az már a blogomból is kiderülhetett, hogy a gumtree-n hirdetők és válaszolók társaságából külön állatkertet lehetne nyitni, pénzért lehetne mutogatni őket, hogy "tessék, a Világ legnagyobb istenbarmai". Legfogadom, hogy az üzlet sikeres lenne, mert amiket eme website-on keresztül látok és tapasztalok, néha olyan szinten kiverik a biztosítékot, hogy legszívesebben helyben összecuccolnék és elköltöznék egy lakatlan szigetre, hogy távol legyek az emberi faj minden létező egyedétől! :D
Aki Angliába jön és hosszútávra tervez, minden bizonnyal elengedhetetlen lesz majd, hogy használja a gumtree-t munkakeresés céljából, bár ezt az oldalt lassan ki lehetne kiáltani valami szórakoztatóipari egységnek, mert bár míg munkát nehezen találok az oldalon keresztül (lásd tegnapi bejegyzés) annál többször kapok szívszélhűdést vagy napokig tartó röhögőgörcsöt..
Tegnap válaszoltam egy hirdetésre. A munka egy 'holiday nanny' pozíció lett volna, a nő (márha tényleg nő adta fel..?) részletesen leírta, hogy melyik hónapban mit kell majd csinálni a nyáron és, hogy augusztusban egy hónapra el kell utazni a nanny-nek a családdal nyaralni. Gondoltam miért ne alapon válaszolok, hátha tök jó lesz és mindig is szerettem volna legalább egy nyár erejéig holiday nanny lenni és utazni a családdal. Pár órával később a csaj visszaírt. Kaptam egy hosszú, több bekezdéses emailt, meg is örültem, hogy végre egy rendes válasz, nem pedig valami 2 soros vakarmány és a kisujjamból kell kiszopnom a részleteket (mint az esetek többségében.) Az eleje tök jól indult, jó feltételek, jófejnek tűnő család, aztán pár bekezdéssel lejjebb azt kezdte tárgyalni, hogy ők "naturalisták", és mikor nyaralni mennek bizony rendszeresen nudista strandokra járnak majd, ahová a nanny-nek is kötelező lesz elmenni, hogy legyen, ki vigyázzon a gyerekre, valamint a szállodai szobákban is ruha nélkül fognak flangálni, mert nekik ez így kényelmes. Írta, hogy nagyon reméli, hogy ez nekem oké és nem érezném magam zavarban, majd hozzátette, hogy ez nagyon felszabadító érzés és biztosan nekem is tetszene. :D Innentől nem olvastam tovább az emailt, érthető módon valahogy elment a kedvem a holiday nanny-ségtől (legalábbis ezzel a családdal.)
Az is lehet, ha elmennék a nyár végére annyira megszeretném, hogy belőlem is nudista válna :D Reni barátnőm felhívta a figyelmem arra a fontos tényre, hogy a család mellett legalább nem kéne sok ruhát mosnom és az utazáskor a súlykorlát miatt sem kéne aggódnom, elvégre ruhát alig kéne vigyek magammal. :D Így már mindjárt másként hangzik, komolyan majd' elcsábulok, hogy igent mondjak nekik :))
Viccet félretéve ki a f*sz akarna egy idegen, nudista család nudista nanny-je lenni?? Mondhatja bárki, hogy prűd vagyok vagy akármi (megjegyzem, igen az vagyok..) de számomra ez akkor is kissé betegesen hangzik. Egyébként meg biztosra veszem, hogy fognak találni valakit, főleg idekint Londonban, ahol több az idióta, mint amennyit az eddigi életem során együttvéve láttam.:D
Hát jah, szóval hiába kaptam már rengeteg mocskos ajánlatot a gumtree-n, hiába kértek már kerek-perec feleségül egy hirdetésemen keresztül, de mindig bebizonyosodik, hogy érhet még meglepi!
2013. május 13., hétfő
A jelenlegi helyzet
Az a helyzet, hogy per pillanat még fogalmam sincs mi lesz. Ilyen még nem volt. Az elmúlt 2 év aupairkedésem során részem volt már pár családváltásban és ilyet még nem pipáltam, hogy 3 héttel a költözésem előtt ne legyen meg a családom és ne tudjam, hogy hogyan is lesz tovább..Merthogy jelenleg ez van most, még mindig nem találtam semmit.
A hosztcsaládomhoz június 2-án, azaz pontosan 3 hét múlva érkezik az új aupair. Addig nekem le kell lécelnem innen, ha törik ha szakad. Családot viszont még nem találtam, így gőzöm sincs, hogy hova..Egy barátnőm, Zsófi felajánlotta, hogyha nem lesz hová mennem akkor egy hetet náluk is ellehetek, szóval ha ebből a szögből nézem, akkor 4 hetem van, hogy találjak valamit.
Mindqazonáltal pedig nem értem, hogy mi van. Naponta minimum 3-szor csekkolom a gumtree-t, bújom a hirdetéseket és napi 5-6 hirdetésre válaszolok is. Az heti szinten áltag 35-40 hirdetést jelent. Ebből a 35-40-ből pedig jó esetben 3-4 vissza is jelez, vagy pozitívat, vagy negatívat. Nem tudom, hogy miért van, hogy csak ilyen kevesen válaszolnak, ha a korábbi családkereséseimből indulok ki, akárhányszor hirdetést adtam fel vagy én válaszoltam valamire, mindig a családoktól kapott üzenetektől volt hangos a telefonom vagy teli az email fiókom. És legutóbb mikor családot kerestem még csak kicsivel több, mint egy éve voltam itt, nem volt ennyi tapasztalatom és az angolom sem volt tökéletes, mégis jöttek az üzenetek. Talán most, 2 év tapasztalattal, tökéletes angollal és 3 családtól kapott referenciával ne kellenék senkinek?? Akármennyire is nem én vagyok az aupairek gyöngye, de ez nekem kicsit fura..Arra is gondoltam, hogy tán azért nem jönnek üzenetek, mert valami gond van az email fiókommal (a régi citromail-es címemet használom, amivel már előforult, hogy nem kaptam meg minden levelet.) Éppen ezért, pár napja beállítottam egy másik email címet a gumtree-re, gondoltam hátha..nem mondanám, hogy túlzottan felélénkült volna az email forgalom, de valamivel több jön.. A lényegen mindenesetre viszont nem változtat, hogy családom még nincs...
Ajánlat amúgy lenne, de mostmár rutinos rókaként mindenre én sem bólintok rá. Múlt héten megpályáztam egy nanny pozíciót a gumtree-n, 3 gyerekes család, heti 45-50 óra munka. A nő pedig vissza is hívott, meg is örültem,hogy végre valaki visszajelez. Azonban a részletektől annyira nem voltam elragadtatva, ugyanis a heti 45-50 óra hétfőtől szombatig oszlik el, szombat reggelenként 7-től délután 1-ig kéne dolgozni. Ez azt jelentené, hogy a péntek este kiesik, mint szabadidő, merthát hová a fenébe megyek (bulizni vagy csak szórakozni) abban a tudatban, hogy másnap reggel 7-től meló? És ezen felül pedig kellettem volna szombat esténként is szittelni (nem minden szombaton, de a nő hozzátette, hogy előfordulhat.) Tehát egyetlen szabadnapom lenne, a vasárnap, de vasárnap este szintén hová megyek szórakozási célzattal, ha hétfő reggel 3 gyereket kell pesztrálnom?! És mindezért a munkáért heti 150-et fizettek volna. A nő kedves volt meg minden, biztos nem egy horribilis család lettek volna, de én már kaptam olyan ajánlatot is, hogy hétfőtől péntekig tartó (heti 40 óra) munkáért 200 fontot fizetnek, szóval a heti 6 napot 150-ért ennek fényében nem vállalom be.
Aztán tegnap feladtam egy újabb (kb a nyolszázadik) hirdetésemet a gumtree-n. Az első 3 email amit kaptam természetesen mocskosabbnál mocskosabb ajánlat volt, egy faszi azt akarta, hogy masszírozzam meg 150 fontért, egy másik szimplán egy "friend-et" akart (aha, hülye én sem vagyok), a harmadikra már nem is emlékszem, lényeg, hogy az ajánlata távol állt az aupair/nanny munkától.
Aztán este felhívott egy nőci, hogy nanny-t keres 2 gyereke mellé. Amit elmondott mind jól hangzott, a gyerekek életkora, a család elhelyezkedése, a munkaórák, kezdtem is reménykedni, hogy végre egy normális család és esélyem is van náluk. Aztán a nő nonszensz dolgokat kezdett kérdezgetni, azt mondta, mondjak példát arra, amikor megoldottam egy krízist a hosztcsaládomban, mit csináltam, hogy csináltam? Nem tudom minek nézett, tán Bruce Willis-nek, hogy kedvtelésből kríziseket oldok meg, mindenesetre pár pillanatra leblokkoltam, nem tudtam hogy min a fitty fenét válaszoljak erre..Nem mintha ne lettek volna olyan helyzetek a 2 év alatt, hogy valami káoszt kellett megoldanom a gyerekek körül, de azért hála Istennek olyan durva nagy dolgok, kiemelkedő rossz események sosem történtek, hogy ezekre konkrétan emlékezzek és arra is, hogy mit csináltam az adott helyzetben. Természetesen apróbb konfliktusok heti, sőt van, hogy napi szinten adódnak, de ezek nem mennek "krízis-számba", általában egy-egy szóval, süti/tv/játék megvonással lerendezem és éljük tovább az életünket. Ezt el is mondtam a hölgynek, hogy konkrét példát nem igen tudok hozni, mivel sosem kellett igazán nagy problémával szembe néznem és az általános konfliktusokat pedig az adott helyzetnek megfelelő eszközzel rendezem le. A hölgy viszont tovább feszítette a húrt, kérdezőködött, hogy de mit csinálnék, ha pl nagyon nem viselkednének a gyerekek?? Elképzelésem sincs, miféle választ várt erre a kérdésre, legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy 2 sallernél nincs hatásosabb, de valami azt súgja, ezzel nem nyertem volna el a bizalmát...Én ugyanazt tudtam mondani, amit addig, hogy a helyzetnek megfelelően cselekednék, de ne aggódjon, jól értek a gyerekekhez, eddigi pályafutásom során 4-re vigyáztam (és hébe-hóba még nagyon sokra) és sehol nem volt semmi gond, mert tudok rendet tartani. A csaj erre kijelentette, hogy nincs megelégedve azzal, amit eddig hallott (WTF??) és referenciákra van szüksége. Lediktálta az emailcímét, én úgy tettem, mint aki szorgosan jegyzetel, de persze nem írtam fel...Valahogy ezek után semmi kedvem nem lenne ehhez a családhoz menni. Beszéltem már jópár családdal, de ekkora marhaságokkal még senki sem bombázott és főként nem jelentette ki, hogy ez nekik nem kielégítő...Oké, ha nem kell olyan aupair, akinek 2 év tapasztalata van, akkor lelke rajta..válasszon valakit skype interjún keresztül, ahol még a face-to face interakció sincs meg aztán majd meglátja, hogy az mennyire jön be..
Itt tartok jelenleg tehát. Meg kell mondjam, újabban, főleg mikor ilyen barom családokkal beszélek elgondolkodom, hogy akarom-e még ezt csinálni, idegenekkel (izé, hülyékkel) élni..? A válasz leginkább a nem felé húz, de legalább annyi időt ki kell bírjak a következő helyemen, amíg félreteszek annyit, hogy külön kötözzek és végre elkezdhessem a saját életem..
A hosztcsaládomhoz június 2-án, azaz pontosan 3 hét múlva érkezik az új aupair. Addig nekem le kell lécelnem innen, ha törik ha szakad. Családot viszont még nem találtam, így gőzöm sincs, hogy hova..Egy barátnőm, Zsófi felajánlotta, hogyha nem lesz hová mennem akkor egy hetet náluk is ellehetek, szóval ha ebből a szögből nézem, akkor 4 hetem van, hogy találjak valamit.
Mindqazonáltal pedig nem értem, hogy mi van. Naponta minimum 3-szor csekkolom a gumtree-t, bújom a hirdetéseket és napi 5-6 hirdetésre válaszolok is. Az heti szinten áltag 35-40 hirdetést jelent. Ebből a 35-40-ből pedig jó esetben 3-4 vissza is jelez, vagy pozitívat, vagy negatívat. Nem tudom, hogy miért van, hogy csak ilyen kevesen válaszolnak, ha a korábbi családkereséseimből indulok ki, akárhányszor hirdetést adtam fel vagy én válaszoltam valamire, mindig a családoktól kapott üzenetektől volt hangos a telefonom vagy teli az email fiókom. És legutóbb mikor családot kerestem még csak kicsivel több, mint egy éve voltam itt, nem volt ennyi tapasztalatom és az angolom sem volt tökéletes, mégis jöttek az üzenetek. Talán most, 2 év tapasztalattal, tökéletes angollal és 3 családtól kapott referenciával ne kellenék senkinek?? Akármennyire is nem én vagyok az aupairek gyöngye, de ez nekem kicsit fura..Arra is gondoltam, hogy tán azért nem jönnek üzenetek, mert valami gond van az email fiókommal (a régi citromail-es címemet használom, amivel már előforult, hogy nem kaptam meg minden levelet.) Éppen ezért, pár napja beállítottam egy másik email címet a gumtree-re, gondoltam hátha..nem mondanám, hogy túlzottan felélénkült volna az email forgalom, de valamivel több jön.. A lényegen mindenesetre viszont nem változtat, hogy családom még nincs...
Ajánlat amúgy lenne, de mostmár rutinos rókaként mindenre én sem bólintok rá. Múlt héten megpályáztam egy nanny pozíciót a gumtree-n, 3 gyerekes család, heti 45-50 óra munka. A nő pedig vissza is hívott, meg is örültem,hogy végre valaki visszajelez. Azonban a részletektől annyira nem voltam elragadtatva, ugyanis a heti 45-50 óra hétfőtől szombatig oszlik el, szombat reggelenként 7-től délután 1-ig kéne dolgozni. Ez azt jelentené, hogy a péntek este kiesik, mint szabadidő, merthát hová a fenébe megyek (bulizni vagy csak szórakozni) abban a tudatban, hogy másnap reggel 7-től meló? És ezen felül pedig kellettem volna szombat esténként is szittelni (nem minden szombaton, de a nő hozzátette, hogy előfordulhat.) Tehát egyetlen szabadnapom lenne, a vasárnap, de vasárnap este szintén hová megyek szórakozási célzattal, ha hétfő reggel 3 gyereket kell pesztrálnom?! És mindezért a munkáért heti 150-et fizettek volna. A nő kedves volt meg minden, biztos nem egy horribilis család lettek volna, de én már kaptam olyan ajánlatot is, hogy hétfőtől péntekig tartó (heti 40 óra) munkáért 200 fontot fizetnek, szóval a heti 6 napot 150-ért ennek fényében nem vállalom be.
Aztán tegnap feladtam egy újabb (kb a nyolszázadik) hirdetésemet a gumtree-n. Az első 3 email amit kaptam természetesen mocskosabbnál mocskosabb ajánlat volt, egy faszi azt akarta, hogy masszírozzam meg 150 fontért, egy másik szimplán egy "friend-et" akart (aha, hülye én sem vagyok), a harmadikra már nem is emlékszem, lényeg, hogy az ajánlata távol állt az aupair/nanny munkától.
Aztán este felhívott egy nőci, hogy nanny-t keres 2 gyereke mellé. Amit elmondott mind jól hangzott, a gyerekek életkora, a család elhelyezkedése, a munkaórák, kezdtem is reménykedni, hogy végre egy normális család és esélyem is van náluk. Aztán a nő nonszensz dolgokat kezdett kérdezgetni, azt mondta, mondjak példát arra, amikor megoldottam egy krízist a hosztcsaládomban, mit csináltam, hogy csináltam? Nem tudom minek nézett, tán Bruce Willis-nek, hogy kedvtelésből kríziseket oldok meg, mindenesetre pár pillanatra leblokkoltam, nem tudtam hogy min a fitty fenét válaszoljak erre..Nem mintha ne lettek volna olyan helyzetek a 2 év alatt, hogy valami káoszt kellett megoldanom a gyerekek körül, de azért hála Istennek olyan durva nagy dolgok, kiemelkedő rossz események sosem történtek, hogy ezekre konkrétan emlékezzek és arra is, hogy mit csináltam az adott helyzetben. Természetesen apróbb konfliktusok heti, sőt van, hogy napi szinten adódnak, de ezek nem mennek "krízis-számba", általában egy-egy szóval, süti/tv/játék megvonással lerendezem és éljük tovább az életünket. Ezt el is mondtam a hölgynek, hogy konkrét példát nem igen tudok hozni, mivel sosem kellett igazán nagy problémával szembe néznem és az általános konfliktusokat pedig az adott helyzetnek megfelelő eszközzel rendezem le. A hölgy viszont tovább feszítette a húrt, kérdezőködött, hogy de mit csinálnék, ha pl nagyon nem viselkednének a gyerekek?? Elképzelésem sincs, miféle választ várt erre a kérdésre, legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy 2 sallernél nincs hatásosabb, de valami azt súgja, ezzel nem nyertem volna el a bizalmát...Én ugyanazt tudtam mondani, amit addig, hogy a helyzetnek megfelelően cselekednék, de ne aggódjon, jól értek a gyerekekhez, eddigi pályafutásom során 4-re vigyáztam (és hébe-hóba még nagyon sokra) és sehol nem volt semmi gond, mert tudok rendet tartani. A csaj erre kijelentette, hogy nincs megelégedve azzal, amit eddig hallott (WTF??) és referenciákra van szüksége. Lediktálta az emailcímét, én úgy tettem, mint aki szorgosan jegyzetel, de persze nem írtam fel...Valahogy ezek után semmi kedvem nem lenne ehhez a családhoz menni. Beszéltem már jópár családdal, de ekkora marhaságokkal még senki sem bombázott és főként nem jelentette ki, hogy ez nekik nem kielégítő...Oké, ha nem kell olyan aupair, akinek 2 év tapasztalata van, akkor lelke rajta..válasszon valakit skype interjún keresztül, ahol még a face-to face interakció sincs meg aztán majd meglátja, hogy az mennyire jön be..
Itt tartok jelenleg tehát. Meg kell mondjam, újabban, főleg mikor ilyen barom családokkal beszélek elgondolkodom, hogy akarom-e még ezt csinálni, idegenekkel (izé, hülyékkel) élni..? A válasz leginkább a nem felé húz, de legalább annyi időt ki kell bírjak a következő helyemen, amíg félreteszek annyit, hogy külön kötözzek és végre elkezdhessem a saját életem..
2013. május 3., péntek
Tévhitek és bejentés
Pár dolog 'tisztába tétele' az aupairkedéssel kapcsolatban (legalábbis az én véleményem szerint) és a távozásom bejelentése a családnak.
Néhány hete még azt írtam, hogy a hosztcsaládom még nem tudja, hogy váltani szeretnék. A bejelentést nagyon hosszú ideig halogattam, az ok pedig, hogy ilyen téren egy kicsit (nagyon) nyuszi vagyok, ha valami fontosabb bejelentést kell tennem, ami esetleg a másik félnek nem igazán tetszik mindig húzom-halasztom, kifogásokat gyártok magamban, hogy miért is várjak még egypár napot/hetet a bejelentéssel. Nem volt ez másképp a távozásom beharangozásával sem. Azt tudni kell, hogy annakidején szeptemberben, mikor ideköltöztem egy évben állapodtam meg a családdal, ergó, hogy 2013 szeptemberéig velük maradok. A váltás, nanny-vé válás gondolata azonban már januárban felmerült bennem és azóta folyamatosan érlelődött, a gondolatokat konkertizáltam és utána nézegettem a lehetőségeknek is. Az a helyzet, hogy hiába ígértem meg egy évet a családnak, de már akkor, mikor ideköltözem is másfél éve nyomtam eme szakmát és januárra eljutottam addig, hogy nekem az aupair-létből elég. Erről már elvétve beszéltem a blogban, bár nincs bajom azzal, hogy családdal kell éljek és magával a munkával sem, de az önbecsülésemnek és a pénztárcámnak, a jövőm megalapozásának is jót tenne, ha végre olyan pozícióban tudnék dolgozni, amivel előre haladhatok és nem egy helyben toporgok.
Az aupair munka olyan, amilyen, sokan csicskáztatásnak tartják, van benne valami, de mindig is azt vallottam, hogy minden csak nézőpont kérdése. Egyrészt, ha az ember kifog egy olyan családot, ahol emberszámba sem veszik, akkor hát, nincs mire várni, lépjen, nézzen új család után, nem is kell hagyni, hogy a sárba tiporják, hisz csak azt lehet elnyomni, aki hagyja magát! Másrészt viszont, olyan emberek is sokszor csicskáztatásként beszélnek az aupairségről, akiknek egyébként jó családja van. Ezt viszont nem igazán értem. Az aupair munka évtizedek óta ugyanarról szól: nyelvtanulás, kis tengi-lengi munka (mert alapesetben az aupair azért nem dolgozza halálra magát), egy kis kereset, koszt és kvartéj. Mégis sokan hőbörögnek, hogy "jajj de keveset keresünk, jajj de nehéz dolgunk van és így-úgy-amúgy." Ember, tudtad mit válalltál, ha nem tetsztik válts, vagy menj haza! Csak mellesleg mondom, hogy az aupairkedéssel nem lehet vagyonokat keresni. Aki spórolni akar, inkább mást csináljon, mert ez a pénz tényleg arra elég, hogy elmenj a barátaiddal hétvégén kirándulni/bulizni és időnként vegyél egy-egy új gatyót, felsőt stb. És ezzel nincs semmi gond, mint mondtam, ez már nagyon régóta így van, az aupairkedés erre lett kitalálva. Nem azt mondom, hogy egyeltalán nem lehetséges spórolni. Ha keresel mondjuk 90 fontot, abból azért heti 20-30-at félre lehet tenni (de a maradék 60-ból hétszentség, hogy nem fogsz nagylábon élni).Szerintem viszont ha már itt vagy, egy idegen országban, ahol megannyi felfedeznivaló vár, akkor ne sanyargasd magad, ne vond meg magadtól az élményeket, vagy ha megtetszik egy nyomorult dzseki akkor ne azért hagyd ott a boltban, mert 'jajj spórolni kell'. Ha valami nagyobb dologra spórol az ember, pl teló, fényképező vagy utazás akkor megértem, de egyébként meg inkább éld az életed, minthogy spórolsz, de hétvégén a négy falat kelljen bámulnod. Bár erre is azt mondom, hogy aki nagyobb dolgokra akar spórolni, az ne az aupairkedést célozza meg, hanem valami full time, jobban fizető melót. Bár ott negyedennyi szabadidőd sem lesz, de valamit valamiért ugyebár :)
Tehát, vissza a személyes részhez: mikor kijöttem nekem is mindössze az volt a célom, hogy hétvégente jól érezzem magam, hogy időnként elmenjek kirándulni és annyi ruhát vásároljak, amennyit csak elbírok. Zárójeles megjegyzés, hogy mikor ideköltöztem mindössze egy bőröndnyi cuccom volt és az sem volt tele, mindössze 7 napra elegendő ruhát hoztam magammal, egy cipő, egy papucs, tudtam előre, hogy itt nemcsak nagyobb a ruhák terén a választék de sokkal olcsóbbak is. :) Már mikor kijöttem tudtam, hogy itt fogok maradni és nem megyek többet haza (csak látogatni), ennek ellenére bizony az első másfél évben amit megkerestem azt feléltem, de nem bántam meg, hisz olyan élményekre költöttem, amiket senki nem fog elvenni tőlem.
Ez másfél évig rendben is volt, hogy a pénzemet elköltöm bulira/kirándulásra/ruhákra, és azért az ügyeskedésemnek köszönhetően spórolni is tudtam valamelyest, de ennyi idő után úgy érzem, hogy szeretnék mostmár többet 'letenni az asztalra'. Itt nem csak pénzbeli dolgokra gondolok, de szeretnék végre többet dolgozni, hogy ne érezzem azt; alig csinálok valamit és kvázi ingyen élek, több munkaórát és felelősséget, és szeretném végre megalapozni a jövőmet, mind anyagilag, mind pedig fejben.
Ez vezetett ahhoz, hogy szintet lépjek és nanny legyek. Gondolkoztam azon is, hogy egy az egyben itt hagyjam ezt a munkakört és a gyerekre vigyázást, de ha belegondolok, még ezelőtt nem igen dolgoztam pl vendéglátásban, így ami szóba jöhet, pl pincérkedés vagy hasonló, egyenlőre még nem akartam fejest ugrani a mély vízbe. Mikor az új családomhoz költözöm, immán nanny-ként elképzelhető -ha az időm és beosztásom engedi - hogy részmunkaidős állást vállalok egy kávézóban. Mégpedig azért, mert még sosem dolgoztam ebben a munkakörben, így bár félnék, ha ez lenne a megéhetésem forrása (hátha bénáznék és kipenderítenének) de részmunkaidőben, a nanny munka mellett bevállalnám, mert így nincs kockázat, ha esetleg kiderül, hogy béna vagyok. Persze tudom, hogy nem egy öröndgős munkakör ez, de mint mondtam, tapasztalat híján nem mernék fejest ugrani benne és csak erre támaszkodni. Aztán ki tudja, lehet, hogy kiderül; őstehetség vagyok és manager vagy hasonló pozícióig tornászom fel magam, végülis szinte bármi lehetséges :) De persze nem szaladok előre, előbb neki kéne kezdeni :)
A későbbiekben, amikor a nanny-ségnek is pápá-t intek majd a turizmusban szeretnék tevékenykedni, légiutaskísérő vagy pedig idegenvezető szeretnék lenni. A barátaim mondják, hogy ők inkább idegenvezetőnek képzelnek el, amiben lehet valami, mert én mindig is a laza, már-már fiúsabb lány kategóriát képviseltem, nem feltétlen tudnám elképzelni magam napi tizen X órát kiskosztümben és kopogós cipőben, fülig érő vigyorral a számon elképzelni. :D Viszont az idegenvezető más, az nem annyira formális, ráadásul ott közelebb kerülhetek az emberekhez és lehetőségem lesz rengeteget magyarázni és beszélni :) Aki ismer, tudja, hogy ezeket imádok :)
Így jutottam el tehát másfél év alatt addig, hogy mostanáig szuper volt a hawaii-didzsi életmód és egy percet és elköltött penny-t sem bánok, de mostmár úgy érzem, kezdeni kéne valami komolyabbhoz és meg szeretném alapozni a jövőmet :)
Noshát, a bejegyzés elején azt kezdtem el tárgyalni, hogy bejelentem családomnak a távozásomat. Hol is hagytam abba..ja, igen, hogy nyuszi vagyok :D Húztam a bejelentést, tulajdonképpen március óta tudom, hogy lépni szeretnék de mégis mostanáig (illetve április közepéig) halasztottam a dolgot. A családom szeptemberig számított a segítségemre, már azt is hónapokkal ezelőtt közölték, hogy nyáron mikor lesz szabadságom. Én pedig az a fajta ember vagyok, aki szeret korrekt és lojális lenni, ha valamiben megállapodunk, akkor elvárom, hogy a másik fél ehhez tartsa magát de cserébe én is ugyanígy teszek. Sokan mondták nekem, hogy "csak közöld velük, hogy lelépsz, nem tehetnek ellened semmit, és ha segítség nélkül maradnak az az ő bajuk lesz, nem a tiéd." Én nem is tudom, de az ilyen kijelentésektől legszívesebben a falnak mennék. Tudom, hogy az ő bajuk meg minden, nade én akkor sem érzem magam jól, ha valaki amiatt kerül szarba,hogy én nem tartom magam az előre megbeszélthez. Én egyszerűen nem tudok ilyen érdektelen lenni, hogy együtt élek egy családdal, eszem a kajájukat, jóban vagyunk, számítanak rám és én is rájuk, és egyszer csak azt mondjam nekik, hogy viszlát, innentől kezdve engem nem érdekeltek, oldjátok meg. Mindezt úgy, hogy látom: a szülők látástól mikulásig dolgoznak és pont az hiányzik még nekik, hogy keressenek valakit a helyemre. Ez görénység lenne, és most lehet mondani, hogy én veszem túl komolyan, talán így van, de nézzük a fordított esetet: ha én számítok arra, hogy itt lakjak x ideig, kapjam a heti fizumat és fedél legyen a fejem felett akkor nekem is hatalmas érvágás lenne ha egyszer csak azt mondanák, hogy pápá. Illetve nekem még nem is annyira, mint egy családnak, mert a heti 25 óra munka mellett lenne időm családot találni. Persze mindezt arra az esetre értem, amikor jó a viszony a családdal és minden körülmény olyan, amit elvársz. Ha a család szemétkedik, akkor természetesen én sem pont arra lennék tekintettel, hogy nekik mi a jó. De most maradjunk az ideális esetnél, amikor (nagyjából)minden rendben van a családdal.
Tehát jah, szeretek korrekt lenni és szeretem, ha velem is azok. Ha az ember fair időintervallumot ad a családnak, az persze más. Én éppen ezért szóltam nekik április második hetében, hogy május végén-június elején költözöm, szóval keressenek mást.
Egy este, mikor csak ketten voltunk itthon az anyussal (apuka külföldön volt) összeszedtem magam, lementem hozzá és belekezdtem a mondókámba. Elmondtam, hogy szeretnék mostmár több pénzt keresni, többet dolgozni és olyan munkát, amivel megalapozhatom a jövőmet tehát sajnálom, de nem tudok szeptemberig maradni, május vége felé dobbantani szeretnék. Az anyuka bár alapvetően jófej, de időnként elég lobbanékony természete van (ráadásul olyan, mint az időjárás, sosem tudom, hogy épp milyen kedvében van.) A 8 hónap alatt mindössze 2 konfliktusunk volt, viszont ezekhez hasonlót nem kívános soha senkinek. Nem részletezem őket, de lényeg, hogy lelkileg borzasztóan leamortizáltak. Szóval kicsit paráztam, hogyan fog ragálni a bejelentésemre. Legnagyobb meglepetésemre tök jól fogadta, nem szólt szinte semmit, csak annyit, hogy oké, akkor elkezd új lány után keresni. Mondom wow. Szóval hehe, megint az ördögöt festettem a falra, hogy ennyire paráztam, de ez is része a felőtté válásnak, hogy oda merjek állni a főnökök elé és megmondjam a frankót.
Mit mondjak, a családom nem is vesztegette az időt, múlt héten megtalálták a következő aupair-üket, aki június 2-án ideköltözik. Nem gondoltam volna, hogy ők gyorsabbak lesznek, mindig érhetnek meglepetések :) Mostmár csak nekem kéne végre megtalálni a következő áldozatot. Interjúk vannak, rengeteg, ma is voltam egyen, nagyon szuper volt és nagyon-nagyon szeretném, ha a család engem választana, de erről majd legközelebb.
Mindenesetre úgy áll a dolog tehát, hogy június 2-áig innét elköltözöm, ergó pont egy hónapom van hátra itt. Rettenetesen fura, ez már a sokadik "utolsó hónap" a sokadig családnál, kíváncsi vagyok, hogy hasonló lesz-e, mint az eddigiek. Eddig mindig jó előre megtaláltam a következő családomat és az utolsó hónapban már bőven tudtam, hogy hová fogok költözni, tehát ha másban nem, legalább ebben más lesz, hogy még nem tudom, hogy konkrétan mi lesz, mikor és hol/hová. Igzi :) Szorítsatok nekem, hogy végre egy fasza kis állást sikerüljön kifogni! :)
Néhány hete még azt írtam, hogy a hosztcsaládom még nem tudja, hogy váltani szeretnék. A bejelentést nagyon hosszú ideig halogattam, az ok pedig, hogy ilyen téren egy kicsit (nagyon) nyuszi vagyok, ha valami fontosabb bejelentést kell tennem, ami esetleg a másik félnek nem igazán tetszik mindig húzom-halasztom, kifogásokat gyártok magamban, hogy miért is várjak még egypár napot/hetet a bejelentéssel. Nem volt ez másképp a távozásom beharangozásával sem. Azt tudni kell, hogy annakidején szeptemberben, mikor ideköltöztem egy évben állapodtam meg a családdal, ergó, hogy 2013 szeptemberéig velük maradok. A váltás, nanny-vé válás gondolata azonban már januárban felmerült bennem és azóta folyamatosan érlelődött, a gondolatokat konkertizáltam és utána nézegettem a lehetőségeknek is. Az a helyzet, hogy hiába ígértem meg egy évet a családnak, de már akkor, mikor ideköltözem is másfél éve nyomtam eme szakmát és januárra eljutottam addig, hogy nekem az aupair-létből elég. Erről már elvétve beszéltem a blogban, bár nincs bajom azzal, hogy családdal kell éljek és magával a munkával sem, de az önbecsülésemnek és a pénztárcámnak, a jövőm megalapozásának is jót tenne, ha végre olyan pozícióban tudnék dolgozni, amivel előre haladhatok és nem egy helyben toporgok.
Az aupair munka olyan, amilyen, sokan csicskáztatásnak tartják, van benne valami, de mindig is azt vallottam, hogy minden csak nézőpont kérdése. Egyrészt, ha az ember kifog egy olyan családot, ahol emberszámba sem veszik, akkor hát, nincs mire várni, lépjen, nézzen új család után, nem is kell hagyni, hogy a sárba tiporják, hisz csak azt lehet elnyomni, aki hagyja magát! Másrészt viszont, olyan emberek is sokszor csicskáztatásként beszélnek az aupairségről, akiknek egyébként jó családja van. Ezt viszont nem igazán értem. Az aupair munka évtizedek óta ugyanarról szól: nyelvtanulás, kis tengi-lengi munka (mert alapesetben az aupair azért nem dolgozza halálra magát), egy kis kereset, koszt és kvartéj. Mégis sokan hőbörögnek, hogy "jajj de keveset keresünk, jajj de nehéz dolgunk van és így-úgy-amúgy." Ember, tudtad mit válalltál, ha nem tetsztik válts, vagy menj haza! Csak mellesleg mondom, hogy az aupairkedéssel nem lehet vagyonokat keresni. Aki spórolni akar, inkább mást csináljon, mert ez a pénz tényleg arra elég, hogy elmenj a barátaiddal hétvégén kirándulni/bulizni és időnként vegyél egy-egy új gatyót, felsőt stb. És ezzel nincs semmi gond, mint mondtam, ez már nagyon régóta így van, az aupairkedés erre lett kitalálva. Nem azt mondom, hogy egyeltalán nem lehetséges spórolni. Ha keresel mondjuk 90 fontot, abból azért heti 20-30-at félre lehet tenni (de a maradék 60-ból hétszentség, hogy nem fogsz nagylábon élni).Szerintem viszont ha már itt vagy, egy idegen országban, ahol megannyi felfedeznivaló vár, akkor ne sanyargasd magad, ne vond meg magadtól az élményeket, vagy ha megtetszik egy nyomorult dzseki akkor ne azért hagyd ott a boltban, mert 'jajj spórolni kell'. Ha valami nagyobb dologra spórol az ember, pl teló, fényképező vagy utazás akkor megértem, de egyébként meg inkább éld az életed, minthogy spórolsz, de hétvégén a négy falat kelljen bámulnod. Bár erre is azt mondom, hogy aki nagyobb dolgokra akar spórolni, az ne az aupairkedést célozza meg, hanem valami full time, jobban fizető melót. Bár ott negyedennyi szabadidőd sem lesz, de valamit valamiért ugyebár :)
Tehát, vissza a személyes részhez: mikor kijöttem nekem is mindössze az volt a célom, hogy hétvégente jól érezzem magam, hogy időnként elmenjek kirándulni és annyi ruhát vásároljak, amennyit csak elbírok. Zárójeles megjegyzés, hogy mikor ideköltöztem mindössze egy bőröndnyi cuccom volt és az sem volt tele, mindössze 7 napra elegendő ruhát hoztam magammal, egy cipő, egy papucs, tudtam előre, hogy itt nemcsak nagyobb a ruhák terén a választék de sokkal olcsóbbak is. :) Már mikor kijöttem tudtam, hogy itt fogok maradni és nem megyek többet haza (csak látogatni), ennek ellenére bizony az első másfél évben amit megkerestem azt feléltem, de nem bántam meg, hisz olyan élményekre költöttem, amiket senki nem fog elvenni tőlem.
Ez másfél évig rendben is volt, hogy a pénzemet elköltöm bulira/kirándulásra/ruhákra, és azért az ügyeskedésemnek köszönhetően spórolni is tudtam valamelyest, de ennyi idő után úgy érzem, hogy szeretnék mostmár többet 'letenni az asztalra'. Itt nem csak pénzbeli dolgokra gondolok, de szeretnék végre többet dolgozni, hogy ne érezzem azt; alig csinálok valamit és kvázi ingyen élek, több munkaórát és felelősséget, és szeretném végre megalapozni a jövőmet, mind anyagilag, mind pedig fejben.
Ez vezetett ahhoz, hogy szintet lépjek és nanny legyek. Gondolkoztam azon is, hogy egy az egyben itt hagyjam ezt a munkakört és a gyerekre vigyázást, de ha belegondolok, még ezelőtt nem igen dolgoztam pl vendéglátásban, így ami szóba jöhet, pl pincérkedés vagy hasonló, egyenlőre még nem akartam fejest ugrani a mély vízbe. Mikor az új családomhoz költözöm, immán nanny-ként elképzelhető -ha az időm és beosztásom engedi - hogy részmunkaidős állást vállalok egy kávézóban. Mégpedig azért, mert még sosem dolgoztam ebben a munkakörben, így bár félnék, ha ez lenne a megéhetésem forrása (hátha bénáznék és kipenderítenének) de részmunkaidőben, a nanny munka mellett bevállalnám, mert így nincs kockázat, ha esetleg kiderül, hogy béna vagyok. Persze tudom, hogy nem egy öröndgős munkakör ez, de mint mondtam, tapasztalat híján nem mernék fejest ugrani benne és csak erre támaszkodni. Aztán ki tudja, lehet, hogy kiderül; őstehetség vagyok és manager vagy hasonló pozícióig tornászom fel magam, végülis szinte bármi lehetséges :) De persze nem szaladok előre, előbb neki kéne kezdeni :)
A későbbiekben, amikor a nanny-ségnek is pápá-t intek majd a turizmusban szeretnék tevékenykedni, légiutaskísérő vagy pedig idegenvezető szeretnék lenni. A barátaim mondják, hogy ők inkább idegenvezetőnek képzelnek el, amiben lehet valami, mert én mindig is a laza, már-már fiúsabb lány kategóriát képviseltem, nem feltétlen tudnám elképzelni magam napi tizen X órát kiskosztümben és kopogós cipőben, fülig érő vigyorral a számon elképzelni. :D Viszont az idegenvezető más, az nem annyira formális, ráadásul ott közelebb kerülhetek az emberekhez és lehetőségem lesz rengeteget magyarázni és beszélni :) Aki ismer, tudja, hogy ezeket imádok :)
Így jutottam el tehát másfél év alatt addig, hogy mostanáig szuper volt a hawaii-didzsi életmód és egy percet és elköltött penny-t sem bánok, de mostmár úgy érzem, kezdeni kéne valami komolyabbhoz és meg szeretném alapozni a jövőmet :)
Noshát, a bejegyzés elején azt kezdtem el tárgyalni, hogy bejelentem családomnak a távozásomat. Hol is hagytam abba..ja, igen, hogy nyuszi vagyok :D Húztam a bejelentést, tulajdonképpen március óta tudom, hogy lépni szeretnék de mégis mostanáig (illetve április közepéig) halasztottam a dolgot. A családom szeptemberig számított a segítségemre, már azt is hónapokkal ezelőtt közölték, hogy nyáron mikor lesz szabadságom. Én pedig az a fajta ember vagyok, aki szeret korrekt és lojális lenni, ha valamiben megállapodunk, akkor elvárom, hogy a másik fél ehhez tartsa magát de cserébe én is ugyanígy teszek. Sokan mondták nekem, hogy "csak közöld velük, hogy lelépsz, nem tehetnek ellened semmit, és ha segítség nélkül maradnak az az ő bajuk lesz, nem a tiéd." Én nem is tudom, de az ilyen kijelentésektől legszívesebben a falnak mennék. Tudom, hogy az ő bajuk meg minden, nade én akkor sem érzem magam jól, ha valaki amiatt kerül szarba,hogy én nem tartom magam az előre megbeszélthez. Én egyszerűen nem tudok ilyen érdektelen lenni, hogy együtt élek egy családdal, eszem a kajájukat, jóban vagyunk, számítanak rám és én is rájuk, és egyszer csak azt mondjam nekik, hogy viszlát, innentől kezdve engem nem érdekeltek, oldjátok meg. Mindezt úgy, hogy látom: a szülők látástól mikulásig dolgoznak és pont az hiányzik még nekik, hogy keressenek valakit a helyemre. Ez görénység lenne, és most lehet mondani, hogy én veszem túl komolyan, talán így van, de nézzük a fordított esetet: ha én számítok arra, hogy itt lakjak x ideig, kapjam a heti fizumat és fedél legyen a fejem felett akkor nekem is hatalmas érvágás lenne ha egyszer csak azt mondanák, hogy pápá. Illetve nekem még nem is annyira, mint egy családnak, mert a heti 25 óra munka mellett lenne időm családot találni. Persze mindezt arra az esetre értem, amikor jó a viszony a családdal és minden körülmény olyan, amit elvársz. Ha a család szemétkedik, akkor természetesen én sem pont arra lennék tekintettel, hogy nekik mi a jó. De most maradjunk az ideális esetnél, amikor (nagyjából)minden rendben van a családdal.
Tehát jah, szeretek korrekt lenni és szeretem, ha velem is azok. Ha az ember fair időintervallumot ad a családnak, az persze más. Én éppen ezért szóltam nekik április második hetében, hogy május végén-június elején költözöm, szóval keressenek mást.
Egy este, mikor csak ketten voltunk itthon az anyussal (apuka külföldön volt) összeszedtem magam, lementem hozzá és belekezdtem a mondókámba. Elmondtam, hogy szeretnék mostmár több pénzt keresni, többet dolgozni és olyan munkát, amivel megalapozhatom a jövőmet tehát sajnálom, de nem tudok szeptemberig maradni, május vége felé dobbantani szeretnék. Az anyuka bár alapvetően jófej, de időnként elég lobbanékony természete van (ráadásul olyan, mint az időjárás, sosem tudom, hogy épp milyen kedvében van.) A 8 hónap alatt mindössze 2 konfliktusunk volt, viszont ezekhez hasonlót nem kívános soha senkinek. Nem részletezem őket, de lényeg, hogy lelkileg borzasztóan leamortizáltak. Szóval kicsit paráztam, hogyan fog ragálni a bejelentésemre. Legnagyobb meglepetésemre tök jól fogadta, nem szólt szinte semmit, csak annyit, hogy oké, akkor elkezd új lány után keresni. Mondom wow. Szóval hehe, megint az ördögöt festettem a falra, hogy ennyire paráztam, de ez is része a felőtté válásnak, hogy oda merjek állni a főnökök elé és megmondjam a frankót.
Mit mondjak, a családom nem is vesztegette az időt, múlt héten megtalálták a következő aupair-üket, aki június 2-án ideköltözik. Nem gondoltam volna, hogy ők gyorsabbak lesznek, mindig érhetnek meglepetések :) Mostmár csak nekem kéne végre megtalálni a következő áldozatot. Interjúk vannak, rengeteg, ma is voltam egyen, nagyon szuper volt és nagyon-nagyon szeretném, ha a család engem választana, de erről majd legközelebb.
Mindenesetre úgy áll a dolog tehát, hogy június 2-áig innét elköltözöm, ergó pont egy hónapom van hátra itt. Rettenetesen fura, ez már a sokadik "utolsó hónap" a sokadig családnál, kíváncsi vagyok, hogy hasonló lesz-e, mint az eddigiek. Eddig mindig jó előre megtaláltam a következő családomat és az utolsó hónapban már bőven tudtam, hogy hová fogok költözni, tehát ha másban nem, legalább ebben más lesz, hogy még nem tudom, hogy konkrétan mi lesz, mikor és hol/hová. Igzi :) Szorítsatok nekem, hogy végre egy fasza kis állást sikerüljön kifogni! :)
2013. május 1., szerda
A hétvége és Brighton
Egy ideje nem írtam élménybeszámolókat, tulajdonképp az elmúlt hetekben csak akkor írtam, ha valami fontosabb, "bizniszbeli" dolog történt. Mostanában sajnos úgy érzem, hogy nincs időm semmire, akármennyire is igyekszem mindenre rendesen időt szakítani, pl barátok, pihenés, futás, munka, blog -mégis sokszor azt érzem, hogy vagy 8 napból kéne állnia egy hétnek (izé, inkább kilencből) vagy 25 órából egy napnak :) Ha már futást említem, 2 hete elkezdtem futni és borzasztóan élvezem, amikor csak tehetem megyek (4szer egy héten) és komolyan mondom nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam. 1 órát szoktam összefüggően futni, általában esténként, miután leadtam a műszakom és amióta neki kezdtem nemcsak, hogy sokkal többet bírok, mint az elején de a kedvem is összehasonlíthatatlanul jobb, mint azelőtt. Erről még írok a közeljövőben részletesen, lényeg a lényeg, hogy újabban kb az éltet minden nap, hogy az estét várom, hogy hazajöjjön valamelyik szülő, felhúzzam a futóhacukát és végre 'szabadon engedhessem magam' a parkban.:) Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!
Nade a hétvégéről akartam itt regélni most. Péntek este nem csináltam semmi különöset, illetve futottam, ami számomra programértékkel bír. Futás után Anita barátnőmmel skype-oltam kb másfél órát aztán itt is volt az ideje aludni menni.
Szombaton a palacsintázóban kezdtük a napot, Reni, Luca, Vivi, Ákos és jómagam ebédelni mentünk.Kezdetnek betoltam egy kindertojásos palacsintát amit nyakon öntöttem egy kis pálinkával :) A többiek is palacsintáztak, Ákossal úgy gondoltuk, hogy mégegy pálinka már nem árthat az előző mellé, így lecsúszott egy újabb pohárkával. Vivinek a héten volt a szülinapja, vasárnapra tervezett egy összejövetelt egy olasz étterembe, amin azonban nem tudtam tiszteletemet tenni,merthogy a svéd barátnőimmel meg volt beszélve a tengerpartozás. Az ajándékomat így szombaton vittem el Vivinek. Kb 2 órát rontottuk a levegőt a palacsintázóban, aztán mivel egyikünknek sem volt sürgős dolga/randija/semmije így tovább álltunk, de nem mentünk messzire csak a Mekdonálc-ba:) Itt is elültünk mint a befőtt vagy 2 órát, dumálgattunk, poénkodtunk, degeszre ettük magunkat aztán kb 4 körül mindenki hazaindult, ki-ki szittelni, ki csak az esti züllésre készülődni stb.
Nekem is haza kellett jönnöm szombaton, de ezúttal egy cseppet sem bántam. Az történt ugyanis, hogy kaptam extra bébiszittelős melót egy ismerős családnál. Még a hét közepén a hosztanyám rám csörgött és kérdezte, hogy van-e programom szombatra, mert ha nincs, akkor mehetnék szittelni az egyik barátnőjéhez. Elvileg lett volna programom, Renivel és Ginával megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt egy pub-diszkó-ba bulizni, de a plusz pénzszerzési lehetőséget viszont nem akartam kihagyni, különösen, mivel már hónapok óta keresek extra meló után-ezidáig sikertelenül. Szóval hazajöttem, kb 5-re értem haza, de 20 perc múlva már indultam is szittelni a nem messze lakó családhoz.
2 kisgyerekre kellett vigyáznom, 6 és 4 évesek, lány és fiú.A családot tul.képp én is ismerem, a fiú az én hosztfiam osztálytársa. Emberek, ezek a gyerekek überjól neveltek, nem akartam hinni a szememnek!! Amikor elküldtem őket fogat mosni fogat mostak, amikor olvastam nekik csendben voltak, mikor azt mondtam, hogy alvásidő van, egy szó nélkül az ágyukba mentek és ott is maradtak, nem mászkáltak ki, nem kiabáltak 5 percenként ezért-azért. Mindemellett nagyon tisztelettudóak és okosak, öröm volt az a pár óra amit azzal töltöttem, hogy rájuk vigyáztam. Megmondom őszintén a mostani gyerekemmel nem jövök ki túl jól, az elejétől kezdve nem volt meg a közös hang, ő nem az a fajta gyerek, aki igényli a szeretetet, hogy simogassák, ölelgessék stb. Ezzel még nem is lenne gond, de az a nagy baj, hogy a 'fiam' borzasztó neveletlen, mindig (szinte akármit mondok) visszabeszél, kijavít, ellenkezik, napi rendszerességel és azt kell mondjam, hogy az elmúlt hónapokban ez engem nagyon lemerített. Be kell vallanom azt is, hogy mostanáig (vagyis az elmúlt 8 hónapban) azt gondoltam, hogy tán bennem is van hiba, ami miatt nem jövök ki jól a mostani hosztgyerekemmel, hogy nekem kéne máshogy hozzá állnom és én is tehetek arról, hogy olyan a helyzet, mint amilyen. Viszont szombat este, amikor a 2 másik gyerekre vigyáztam (akik ráadásul ugyanaz a korosztály, mint a 'fiam') láttam, hogy ez a 2 gyerek rendesen tud hozzám állni és ismerik a tiszteletet. Akkor ennyi erővel az enyémnek ugyanennyibe telne rendesen viselkedni. Ezzel nem is azt akarom mondani, hogy a 'gyerekemben' van a hiba, nem akarok én rákenni egy 4 évesre semmit, tudom jól, hogy nem tudatosan viselkedik úgy, ahogy. Az viszont biztos, hogy ebben a családban a nevelés valahol borzasztóan kisiklott, legalábbis szerény meglátásom szerint. Mindegy is, ez nem az én gondom, én teszem, amit tennem kell és kész!
4 órát szitteltem a családnál, mikor hazajöttek a szülők nagyon hálásak voltak, olyannyira hogy a náluk töltött 4 óráért (amiből 3-at tv-zéssel töltöttem) megkaptam a heti fizum pontosan felét. Madarat lehetett volna velem fogatni és mondták, hogy ha legközelebb lesz valami programjuk akkor is engem hívnak.:) Sőt, taxit is akartak nekem hívni, de mivel amúgy is volt aznapra travelcardom és még szerettem volna boltba menni így udvariasan visszautasítottam az ajánlatot.
Másnap, vasárnap pedig egy svéd barátnőmmel Johannával mentünk Brightonba. Eredetileg úgy volt, hogy 3-an megyünk, Maja, Johanna és én, de Maja végül úgy döntött, hogy ő akkor látogatja meg a tengert, amikor már melegebb lesz. Johanna viszont továbbra is nagyon lelkes volt, így nem volt kérdés, hogy leruccanunk. Délelőtt 10-kor indultam el itthonról, első utam a Sainsbury-sbe vezetett egy kis elemózsiáért, pl szendvics, csoki, energiaital aztán a vasútállomáson bevártam Johannát, megvettük a jegyeinket és fel is pattantunk a Clapham Junction felé tartó vonatra. Claphamban pedig elkaptuk a Brighton felé igyekvő szerelvényt, kényelembe helyeztük magunkat majd reggelizésbe fogtunk.
A vonatról nagyon szép kilátás nyílt a british countryside-ra, Johanna ámult és bámult és sajnálkozott, amiért Londont válaszotta nem pedig vidékre ment aupairkedni. Úgyhogy, leendő aupairek, ne csak Londont célozzátok meg, az is szép, meg nyüzsgő meg minden, de vannak sokkal szebb helyek is Angliában! London 1-2 órás körzetében is rengeteg vidéki kisváros van, ahol garantálom, hogy jobb az életminőség mint ebben az őrültekházában de London sincs messze, ha épp arra vágyik az ember! :)
Johanna amúgy November óta van itt és mostanáig ki sem mozdult Londonból, de annyira tetszett neki a tengerparti nap, hogy esküdözött, hogy amíg itt van minél több helyre el fog látogatni. Ennek örömére be is szerveztem őt egy windsori kirándulásra a közeljövőben, ami nekem úgyis örökszerelem.:)
Nade a hétvégéről akartam itt regélni most. Péntek este nem csináltam semmi különöset, illetve futottam, ami számomra programértékkel bír. Futás után Anita barátnőmmel skype-oltam kb másfél órát aztán itt is volt az ideje aludni menni.
Szombaton a palacsintázóban kezdtük a napot, Reni, Luca, Vivi, Ákos és jómagam ebédelni mentünk.Kezdetnek betoltam egy kindertojásos palacsintát amit nyakon öntöttem egy kis pálinkával :) A többiek is palacsintáztak, Ákossal úgy gondoltuk, hogy mégegy pálinka már nem árthat az előző mellé, így lecsúszott egy újabb pohárkával. Vivinek a héten volt a szülinapja, vasárnapra tervezett egy összejövetelt egy olasz étterembe, amin azonban nem tudtam tiszteletemet tenni,merthogy a svéd barátnőimmel meg volt beszélve a tengerpartozás. Az ajándékomat így szombaton vittem el Vivinek. Kb 2 órát rontottuk a levegőt a palacsintázóban, aztán mivel egyikünknek sem volt sürgős dolga/randija/semmije így tovább álltunk, de nem mentünk messzire csak a Mekdonálc-ba:) Itt is elültünk mint a befőtt vagy 2 órát, dumálgattunk, poénkodtunk, degeszre ettük magunkat aztán kb 4 körül mindenki hazaindult, ki-ki szittelni, ki csak az esti züllésre készülődni stb.
Nekem is haza kellett jönnöm szombaton, de ezúttal egy cseppet sem bántam. Az történt ugyanis, hogy kaptam extra bébiszittelős melót egy ismerős családnál. Még a hét közepén a hosztanyám rám csörgött és kérdezte, hogy van-e programom szombatra, mert ha nincs, akkor mehetnék szittelni az egyik barátnőjéhez. Elvileg lett volna programom, Renivel és Ginával megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt egy pub-diszkó-ba bulizni, de a plusz pénzszerzési lehetőséget viszont nem akartam kihagyni, különösen, mivel már hónapok óta keresek extra meló után-ezidáig sikertelenül. Szóval hazajöttem, kb 5-re értem haza, de 20 perc múlva már indultam is szittelni a nem messze lakó családhoz.
2 kisgyerekre kellett vigyáznom, 6 és 4 évesek, lány és fiú.A családot tul.képp én is ismerem, a fiú az én hosztfiam osztálytársa. Emberek, ezek a gyerekek überjól neveltek, nem akartam hinni a szememnek!! Amikor elküldtem őket fogat mosni fogat mostak, amikor olvastam nekik csendben voltak, mikor azt mondtam, hogy alvásidő van, egy szó nélkül az ágyukba mentek és ott is maradtak, nem mászkáltak ki, nem kiabáltak 5 percenként ezért-azért. Mindemellett nagyon tisztelettudóak és okosak, öröm volt az a pár óra amit azzal töltöttem, hogy rájuk vigyáztam. Megmondom őszintén a mostani gyerekemmel nem jövök ki túl jól, az elejétől kezdve nem volt meg a közös hang, ő nem az a fajta gyerek, aki igényli a szeretetet, hogy simogassák, ölelgessék stb. Ezzel még nem is lenne gond, de az a nagy baj, hogy a 'fiam' borzasztó neveletlen, mindig (szinte akármit mondok) visszabeszél, kijavít, ellenkezik, napi rendszerességel és azt kell mondjam, hogy az elmúlt hónapokban ez engem nagyon lemerített. Be kell vallanom azt is, hogy mostanáig (vagyis az elmúlt 8 hónapban) azt gondoltam, hogy tán bennem is van hiba, ami miatt nem jövök ki jól a mostani hosztgyerekemmel, hogy nekem kéne máshogy hozzá állnom és én is tehetek arról, hogy olyan a helyzet, mint amilyen. Viszont szombat este, amikor a 2 másik gyerekre vigyáztam (akik ráadásul ugyanaz a korosztály, mint a 'fiam') láttam, hogy ez a 2 gyerek rendesen tud hozzám állni és ismerik a tiszteletet. Akkor ennyi erővel az enyémnek ugyanennyibe telne rendesen viselkedni. Ezzel nem is azt akarom mondani, hogy a 'gyerekemben' van a hiba, nem akarok én rákenni egy 4 évesre semmit, tudom jól, hogy nem tudatosan viselkedik úgy, ahogy. Az viszont biztos, hogy ebben a családban a nevelés valahol borzasztóan kisiklott, legalábbis szerény meglátásom szerint. Mindegy is, ez nem az én gondom, én teszem, amit tennem kell és kész!
4 órát szitteltem a családnál, mikor hazajöttek a szülők nagyon hálásak voltak, olyannyira hogy a náluk töltött 4 óráért (amiből 3-at tv-zéssel töltöttem) megkaptam a heti fizum pontosan felét. Madarat lehetett volna velem fogatni és mondták, hogy ha legközelebb lesz valami programjuk akkor is engem hívnak.:) Sőt, taxit is akartak nekem hívni, de mivel amúgy is volt aznapra travelcardom és még szerettem volna boltba menni így udvariasan visszautasítottam az ajánlatot.
Másnap, vasárnap pedig egy svéd barátnőmmel Johannával mentünk Brightonba. Eredetileg úgy volt, hogy 3-an megyünk, Maja, Johanna és én, de Maja végül úgy döntött, hogy ő akkor látogatja meg a tengert, amikor már melegebb lesz. Johanna viszont továbbra is nagyon lelkes volt, így nem volt kérdés, hogy leruccanunk. Délelőtt 10-kor indultam el itthonról, első utam a Sainsbury-sbe vezetett egy kis elemózsiáért, pl szendvics, csoki, energiaital aztán a vasútállomáson bevártam Johannát, megvettük a jegyeinket és fel is pattantunk a Clapham Junction felé tartó vonatra. Claphamban pedig elkaptuk a Brighton felé igyekvő szerelvényt, kényelembe helyeztük magunkat majd reggelizésbe fogtunk.
A vonatról nagyon szép kilátás nyílt a british countryside-ra, Johanna ámult és bámult és sajnálkozott, amiért Londont válaszotta nem pedig vidékre ment aupairkedni. Úgyhogy, leendő aupairek, ne csak Londont célozzátok meg, az is szép, meg nyüzsgő meg minden, de vannak sokkal szebb helyek is Angliában! London 1-2 órás körzetében is rengeteg vidéki kisváros van, ahol garantálom, hogy jobb az életminőség mint ebben az őrültekházában de London sincs messze, ha épp arra vágyik az ember! :)
Johanna amúgy November óta van itt és mostanáig ki sem mozdult Londonból, de annyira tetszett neki a tengerparti nap, hogy esküdözött, hogy amíg itt van minél több helyre el fog látogatni. Ennek örömére be is szerveztem őt egy windsori kirándulásra a közeljövőben, ami nekem úgyis örökszerelem.:)
Brightonba kb délben érkeztünk meg, az első utunk pedig a Tescoba vezetett 'málnaszörpért'. Mielőtt lementünk volna a tengerparta, útba ejtettük a bevásárlóközpontot, mivel Johannán csak egy vékony bőrkabát volt,pulcsit nem hozott, jó időt remélve. Az időjárás amúgy gyönyörű volt, egész nap nem lehetett egy panaszunk sem, viszont Johanna mikor reggel öltözködött nem számolt azzal, hogy a tengerparton baromira fúj a szél (hihi, pedig Svédországban a tenger mellett lakik) szóval kicsit fázott. Mondom sebaj, van itt Primark, New Look, H&M, úgyhogy lesz honnan/miből válogatni. Szóval jah, ott vagyunk a tengernél de az első utunk nem a parta vezet hanem a boltokba :D Brightont már úgy ismerem, mint a tenyeremet. 2011 nyarán, mikor kijöttem minden hétvégén ellátogattam ide, nemcsak a beach-en találom fel magam, de a Marinát (kikötő, kicsit távolabb van a center-től) és a városközpontot,valamint a shopping helyeket is alaposan feltérképeztem már. Ez most pont kapóra jött, mert minél gyorsabban le akartuk rendezni a vásárlást, hogy aztán a tengerhez mehessünk. Betértünk jópár helyre, majd végül kikötöttünk a Primarkban. Itt szabályosan ráncigálnom kellett Johannát, hogy csak pulcsit nézzen és ne mást, mert ha csak magamból indulok ki, a Primark olyan mértékben beszippant, hogy a fél nap elmegy vele, mire onnan kijövök. Néha meg Johanna ráncigált engem, hogy ne nagyon nézzek körül, hehe :) Végül ő megtalálta a pulcsit, majd vettünk egyforma napszemüvegeket, én egy szoknyát és irány a pénztár.
Mikor végre-valahára kikeveredtünk a boltok alkotta labirintusból még gyorsan betértünk a mekibe egy kis ellátmányért, aztán nem állhatott semmi utunkba, lementünk a partra. Itt végre letettük a fenekünk aszívesen írnám, hogy homokba, de Brightonban kavicsos a part földre, kényelembe helyztük magunk, gyönyörködtünk a kilátásban, ettünk-ittunk, beszélgettünk, tiszta fiesta.
Mikor végre-valahára kikeveredtünk a boltok alkotta labirintusból még gyorsan betértünk a mekibe egy kis ellátmányért, aztán nem állhatott semmi utunkba, lementünk a partra. Itt végre letettük a fenekünk a
Mikor meguntuk a semmittevést felkerekedtünk és elindultunk a mólóhoz. Brightonban ugyanis van egy hatalmas móló, olyan nagy, hogy simán ráfér 2 bazinagy játékterem, rengeteg kávézó, kisboltok és a móló végében bizony egy életnagyságú vidámpark is. Tán nem meglepő, hogy a vidámpark az én személyes kedvencem, 2011-ben rengeteg hintát kipróbáltam. A kedvencem az a hinta, ami kb 30 méter magas, a móló szélén található, fejjel lefelé forog és kimegy a tenger fölé. :) Tipikus én. Összesen 5-ször ültem rajta eddig és imádom, nem tudok betelni vele, hogy úgy mondjam. A mólón található játékteremben elvoltunk min. fél órát, játszottunk, vesztettünk egy csomó pénzt, vagyis én már rutinos révén nem játszottam sokat, csak kb 1-2 fontot (2 penny-kre váltva). Johanna viszont nagyon nyomta, mikor kijöttünk, összeszámolta és kiderült, hogy kb 10 fontot eljátszott... És nyert egy csomag radírt :D.. De nem sajnálta, azt mondta jól szórakozott és vicces volt, és ez a lényeg.
 |
| Brigthon Pier |
 |
    |
Mikor végeztünk a játékteremmel nem maradt más hátra, mint a vidámpark birtokbavétele. Mivel én már kishíján mindegyik hintán ültem, hagytam, hogy Johanna válassza ki, mire üljünk fel (spórolás miatt csak egy hintán ültünk.) Johanna a hullámvasút mellett döntött, ami remek, mert azon még pont nem ültem (nem tudom mért..) Bár ez a hullámvasút nem túl nagy, de azért elég gyors és van benne fejjel lefelé menő rész is, szóval megüti a szintet.:) Gyorsan jegyeket vettünk aztán fel is pattantunk. A menet nem volt túl hosszú, kb 3 perces, de nem sokat láttam az egészből mert a szemem végig csukva volt. :D Lentről semminek tűnik ez a hullámvasút és tényleg nem is magas, de baromi gyors szóval a menet nagy részén biztos ami tuti alapon csukott szemmel ültem, miközben Johanna végigsikította a 3 percet mellettem. Dőltünk a röhögéstől mikor kiszálltunk és fontolgattuk, hogy felüljünk még valamire de mivel aznap már rengeteg pénzt elköltöttünk inkább megegyeztünk, hogy visszajövünk és kipróbáljuk a többi őrültséget is. Johanna esküdözött, hogy a kedvencemre, a magas fejjel lefelé forgóra nem fog felülni, de majd 'betöröm' mikor legközelebb megyünk :)
Eztán visszasétáltunk a parta, körbejártuk a bazárokat, láttunk rengeteg giccset, Johanna vett is párat, aztán már közeledett a vacsiidő így kajálda után néztünk. Letettük a voksunkat egy fish&chip-ező mellett, bár egyikünk sem ezt evett; én csirkés-gombás pitét sültkrumplival, Johanna meg kolbászokat krumplival.
Vacsi után cirkáltunk még a parton, a lemenő nap alatt, aztán még egy kicsit visszamentünk a mólóra, ugyanis Johannának volt még 2 felesleges fontja, amit el akart tapsolni a játékteremben. Így is történt, kicsit játszottunk aztán kb fél 7 körül visszaindultunk a vasútállomásra. Útközben vettünk jégkrémet, ami viszont már nehezen ment le, mivel útban a vasútállomás felé felhők gyültek az égen és igencsak szelesre fordult az idő, nade egyeltalán nem panaszkodhatunk, mert egész álló nap viszont gyönyörű és meleg idő volt.
Ahogy felpattantunk a vonatunkra rögtön takaréküzemmódba váltottunk, nagyon fáradtak voltunk, csak néztünk magunk elé és vigyorogtunk, hogy milyen szuper napunk volt.:) Kb este fél 9-kor értünk vissza Balhamba, aztán Johannával elváltunk, és mindketten hazaindultunk.
Összegzésként elmondhatom, hogy Brighton most sem hagyott cserben, nem véletlenül imádtam annyira 2011-ben sem. Ott mindig van mit csinálni, mit nézni és hihetetlenül jó érzés egy kicsit kiszakadni Londonból.Ezen a hétvégén csak gyorskaját ettem, amit vasárnap végére meg is érzett a szervezetem, szóval most rá sem tudok nézni a fast food-ra, de sajnos tudom, hogy a hétvégére ez úgyis leülepszik és újult erővel tolom majd magamba a mérgező, de annál finomabb kalóriabombákat. Johannával ezelőtt csak párszor találkoztam, de most nagyon jó barátnők lettünk és már tervezzük a következő kiruccanásainkat. Pár héten belül szeretnénk visszatérni Brightonba, valamint meginvitáltam Windsorba és még sok más úticél is szóba került. Vasárnap egész álló nap angolul vakeroltam, ami mondanom sem kell nagyon jót tett a nyelvtudásomnak. Imádom, hogy vannak külföldi barátaim is! :) Péntek estére le is lett beszélve a program, meló után bevásárolunk a Sainsbury'sben egy kis alkoholt meg rágcsát és kiülünk a parkba egyet lazítani a fárasztó hét után.:)
Mindenkinek szép napot! :)
Összegzésként elmondhatom, hogy Brighton most sem hagyott cserben, nem véletlenül imádtam annyira 2011-ben sem. Ott mindig van mit csinálni, mit nézni és hihetetlenül jó érzés egy kicsit kiszakadni Londonból.Ezen a hétvégén csak gyorskaját ettem, amit vasárnap végére meg is érzett a szervezetem, szóval most rá sem tudok nézni a fast food-ra, de sajnos tudom, hogy a hétvégére ez úgyis leülepszik és újult erővel tolom majd magamba a mérgező, de annál finomabb kalóriabombákat. Johannával ezelőtt csak párszor találkoztam, de most nagyon jó barátnők lettünk és már tervezzük a következő kiruccanásainkat. Pár héten belül szeretnénk visszatérni Brightonba, valamint meginvitáltam Windsorba és még sok más úticél is szóba került. Vasárnap egész álló nap angolul vakeroltam, ami mondanom sem kell nagyon jót tett a nyelvtudásomnak. Imádom, hogy vannak külföldi barátaim is! :) Péntek estére le is lett beszélve a program, meló után bevásárolunk a Sainsbury'sben egy kis alkoholt meg rágcsát és kiülünk a parkba egyet lazítani a fárasztó hét után.:)
Mindenkinek szép napot! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)