10000 és hó-pánik!

Csak gondoltam írok egy rövid köszönetet minden kedves Olvasómnak, mert tegnap mikor nézegettem a blog statisztikáit örömmel vettem tudomásul, hogy 10 hónap alatt mióta blogolok már több, mint tízezerszer nyitottátok meg a blogomat, ami számomra nagyon-nagy öröm, érezteti velem, hogy van értelme az írásnak. Ebből a 10000-ből 5000 az elmúlt 2 és fél hónapnak köszönhető, gondolom azért is van ez így, mert november előtt nem voltam túl rendszeres blogoló. Hát igen, mióta ősszel az új családomhoz költöztem jóval több időm van az írásra a heti alig 20 óra melóm mellett, ígyhát az volt a minimum, hogy végre rendszeres blogolóvá váljak. Mivel rengeteg megvalósításra váró tervem van továbbra is rendszeresen látlak majd el titeket érdekes és izgi olvasnivalóval. (Na nem mintha az eddigiek olyan szuperizgalmasak lettek volna, de igyekszik az ember.:)

Az ágyammal kapcsolatban: tegnap elhúztam a helyéről, körbejártam és minden létező csavart alaposan megszorítottam, a "beavatkozás" pedig sikeresnek bizonyult mert most nem nyikorog (végre már!). Remélem nem csak átmeneti lesz a javulás és legalább azt az időszakot kihúzza, amíg a családnál vagyok. A mindenkori aupairnek, akik majd utánam jönnek is szükségük lesz majd persze normális ágyra, de a világot nem válthatom meg, én próbáltam a szülőknek szólni az ággyal kapcsolatos problémáról, szóval a következő aupairnek asszem majd meg kell vívnia a saját meccsét ezzel kapcsolatban. Most egyenlőre jónak néz ki, szóval részemről én jegelem a témát.

Ha már a jegelésnél tartok rátérek a cím második felére, ugyanis az a világrengető esemény történt, hogy leesett 5cm hó. Igen, ez az 5cm is akkora fennakadást tud okozni az itteni emberek életében, hogy pánikolnak, nincs iskola, az emberek nem mennek dolgozni és sok esetben még a közlekedés is leáll. Kész vicc az egész, mármint úgy értem ha leesik mondjuk fél méter akkor megértem a felhajtást, de itt a hómennyiség ennek még a közelében sincs. A havazás reggel kezdődött, mikor elvittem a gyereket a suliba még csak szálingózott és nem is nézett ki úgy, hogy megmarad, aztán hazajövetelem után egy órával kinézek az ablakon és már volt vagy 2 cm, ami nem sok de szakadt egészen délután 4-ig, így kb 6-7 cm van most odakint.  Fasza, gondoltam magamban, ugyanis itt már egy icipici hó miatt is bezárják a sulikat, ha kell, akkor a tanítás alatt rátelfonálnak a szülőkre, hogy menjenek a porontyokért, a közlekedés megbénul és az emberek nem mennek dolgozni. Délelőtt kitakarítottam a kisfiú szobáját, a sajátomat is majd a közös fürdőnket. A gyerek ma elvileg 3-ig lett volna suliban, de 2 előtt pár perccel csörögtek a faternak (aki itthon dolgozott) a suliból, hogy a "k*rva nagy" hó miatt legyen szíves begyűjteni a fiát. Én nem tudtam, hogy a suliból telegráfoltak, nekem csak az tűnt fel, hogy 2 után pár perccel apuka elviharzott itthonról majd 10 perccel később meglepetten konstatáltam, hogy a gyerek hazajött vele. Néztem egy nagyot, erre apuka rávágta, hogy a hó miatt van már ilyenkor itthon a gyerek és, hogy ez normális ebben az országban. Mutatom mekkora hó miatt zárták be a sulit:

Világvége állapot igaz?:)) Sok hűhó semmiért...
Még délelőtt beszéltük a facebook-os kollegákkal, hogy mennyire felesleges ez az egész felhajtás. A gond az, hogy az emberek itt nincsenek felkészülve  a hóra, annak ellenére, hogy tudják, hogy lesz, hisz minden évben van de mégis kitör a pánik amikor esik. Mit mondjak, nekünk még hólapátunk sincs (de legalább így megúszom a hótakarítást háhá). Itt amúgy azért zárnak be a sulik és mennek haza az emberek hamarabba munkából ha hó van, mert állítólag még régebben nem ritkán fordult elő, hogy a hó miatt sokan 1-2 napra Londonban ragadtak mert nem jártak rendesen a vonatok, a tömegközlekedési eszközök és az autóutakon is káosz volt. Szerény véleményem szerint csírájában kéne kezelni ezt a problémát, először is nem kéne minden fakezűnek jogsit adni. De komolyan, idekint csakúgy szórják a jogsit, 40-50 óra vezetés után (de akár már kevesebb is elég) mehetsz vizsgázni és onnantól kezdve vezetőnek vagy nyilvánítva! Nem csoda, hogy ilyen feltételek mellett az emberek nem tudják, hogyan kell a hóban vezetni és ha leesik akár pár centi akkor vagy nem ülnek a volán mögé, vagy ha beülnek akkor paráznak, nem haladnak, és keletkeznek az órákig tartó forgalmi dugók. A téligumi hiányát meg inkább ne is firtassuk, igaz, hogy idekint csak néhány napig (max 1-2 hétig ) van rárjuk szükség, -mert amúgy ritka itt fagy meg ónoseső - de az is számít, mert ha pont emiatt ütnek el, mert azt gondolták, hogy "jajj, hát úgysem kéne sokáig, minek feltenni?"-akkor az elég idegesítő..(nem mintha egyébként nem lenne az..)Tehát jah, 5cm hó felett megáll az élet, nade bízom benne, hogy nem marad meg sokáig és jövő héten már rendesen lesz suli, közlekedés stb.

Ma este úgy döntöttem nem megyek sehová, egyrészt mert spórolás van, a jövőbeli tervekhez azért money kell, másrészt ebben a hóban még a 20 percre lévő Victoriáig sem mernék elindulni, nehogy aztán félúton benyögjék a vonaton, hogy "bocs, de késünk, várunk, hó van, agyhalál van", és egyébként meg megígértem, hogy ma én csinálom a vacsit, méghozzá egy kínai ételt, ami stir fry névre hallgat.Aztán kitudja, lehet, hogy elunom majd magam az este folyamán és vacsi után rácsörgök Majára, hogy menjünk egyet vedelni valami pubba,ráadásul ő svéd szóval tutira nem ilyed meg egy kis hótól, sőt szerintem ő most röhög a markában, hogy mekkora ügynek számít itt ez a kis hó.:)) Szval jah, a jelenlegi nemakarokitthonülni lelkiállapotom szerint lesz itt ma este még ivászat.:)

Helló 2013...

..és helló Mindenki!
Megkezdődött tehát az Újév, és mint ahogy az előző bejegyzésemből is biztosan nyilvánvalóvá vált, rengeteg megvalósításra váró tervem van és az előző, fantasztikusra sikeredett évem után nagyon bizakodom, hogy az idei is minimum olyan jó lesz, mint az előző.

Kezdjük a kezdeteknél. A Szilveszter éjszakáról eredetileg egy külön bejegyzést akartam írni, mert hihetetlenül jó volt és fantasztikusan éreztem magam a barátaimmal. Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem írok róla ide a blogba, azt gondoltam ez maradjon meg nekünk résztvevőknek és a legközelebbi barátoknak, ismerősöknek, akiknek személyesen elmesélem. Annyit viszont elárulhatok, hogy elképesztően király volt, méltó befejezése volt a már múltkor is említett életem eddigi legjobb évének és remek nyitása az Újévnek! Köszönöm a drága barátaimnak,akik ezt lehetővé tették nekem!<3
A hiper-szuper szilveszteri buliból január 1-én reggel 7-kor értem haza, hullafáradtan, de nagyon jókedvűen. Egyből el is tettem magam aludni és húztam a lóbőrt délután 1-ig. (Ahhoz képest, hogy átbuliztam az egész éjszakát nem is szunyáltam sokáig.) Ébredés után fészbúk, BÚÉK üzik majd a már a blogomban is sokszor említett helyi svéd aupair barátnőm Maja, aki 2 napja jött vissza a vakációjáról (szegényem szittelt Szilveszterkor) meginvitált egy közös evészetre, dumaparty-ra. Idekint Január 1-én nem áll meg az élet, a nagyobb boltok nyitva vannak csakúgy, mint az éttermek, szóval délután 5-kor a Subway felé vettük az irányt szendvics-saláta-kóla és egy nagy beszélgetés kombóra. Maját nagyon megszerettem, bár nem talizunk túl gyakran (kb 2 hetente) de mindig ugyanott folytatjuk ahol abbahagytuk. Az külön nagyon jó esett, hogy alighogy visszajött a vakációjáról, máris elhívott találkozni, hogy érdekli mi van velem.  (Igazából már 31-én, Sziveszter napján is kihívott, de aznap volt egypár dolgom mielőtt az esti buliba mentem, így udvariasan visszautasítottam.) Az, hogy vele angolul beszélgethetek pedig tényleg a sors ajándéka, így összeköthetem a kellemest a hasznossal, mondanom sem kell, hogy egy 3 órás dumaparty után már nem csak, hogy angolul beszélek, de angolul is gondolkozom. Tök aranyos, mindig dícséri az angolom, de ami azt illeti neki sincs oka panaszra, szerintem simán van olyan szinten az angolja, mint nekem (és ő csak 3 hónapja van itt, én meg másfél éve szóval ügyes a csaj.)

Január 2-án szerdán pedig ismét a lovak közé csaptunk. Vissza az eddigiekhez:gyerekfelügyelet.  Azt tudni kell, hogy a gyerekeknek itt január 3-án kezdődik a suli, ám nem így a magántanulóknak, akik majd csak 8-án, jövő kedden mennek suliba. Mivel az én "kölyköm" is magántanuló, így a héten 3 napot, szerda-csütrötök-péntek vele töltöm mivel a szülők dolgoznak. Így sincs okom panaszra, mert hétfő-keddet megkaptam szabadnak, a múlt héten pedig egész végig nem dolgoztam mert nyaralni voltak, így összeszámolva 11 nap fizetett szabadságot kaptam, tehát ez a 3 teljes nap meló a héten semminek látszik.
Tegnap, szerdán a drága sokáig aludt (9-ig), tök jó is volt az az egy óra csend reggel. Aztán reggeli, ami egy órát tartott neki, de nem siettettem, gondoltam tök jó, amíg eszik legalább nem kell azon törnöm a fejem, hogy mivel szórakoztassam. Később sem nagyon volt szükség eme képességemre, egész délelőtt a konyhában voltunk ami összeköttetésben áll a játszószobával, így játszott és közben tv-t nézett. Délben kaját adtam magunknak, ami az elkészítéstől kedzve az elfogyasztáson át a feltakarításig másfél órát vett igénybe, így ebéd után örömmel realizáltam, hogy már délután fél 2 van. Anyuka még reggel javasolta, hogyha jó idő lesz akkor menjünk el a közeli tóhoz kacsákat etetni.  Mivel fél 2-kor éppen szakadt az eső (nanáhogy) így inkább úgy döntöttem itthon maradunk és játszunk valamit. Rajzoltunk, lerajzoltam a kedvenc plüssmacijának portérját, majd mivel már 3 körül a kölykön nagyon látszott a friss levegő hiánya (magyarul kedzett rossz lenni mint a ...:) így felöltöztettem és elmentünk a helyi Starbucksba "randizni". Itt véletlenül odaégették a szendvicsemet és kompenziációként amellett, hogy adtak egy vadi új szendvicset kaptam még 2 ingyenitalt, szóval jó sokáig ültünk ott a gyerekkel és  már 5 óra elmúlt mire hazaértünk. 6-kor pedig apuka leváltott. Annak ellenére, hogy hosszú volt a nap (az ilyen napok végén apus mindig percekig hálálkodik)  nem volt teher, nem tűnt nehéznek, jól érzem itt magam és a gyerekkel is.

Viszont történt egy érdekes dolog tegnap, képzeljétek kirúgtak a takarítói állásomból. :S:D Valahányszor elmesélem ezt a történetet valakinek röhögnöm kell (végülis mennyire furán, majdhogynem nevetségesen hangzik ez..) Mint láthatjátok nem dúlt fel különösebben a dolog, majd lesz másik.  Az indok a következő: még mikor elkezdtem a házaspárnál takarítani, december elején, akkor mondtam is a hölgynek, hogy a december és a január eleje káosz lesz mert a gyerek akire vigyázok majd' egy hónapot nem megy suliba, így nem fogom tudni nagyon előre megmondani, hogy mely napokon tudok menni hozzá takarítani, sőt valszeg ez minden héten változó lesz. De ne aggódjon, mert január második hetében, amikor visszaáll a gyereknek a sulis rend akkor lesz egy fix nap (csütörtök) és mindig akkor fogok jönni. Ő ebbe beleegyezett. A múlt héten mikor nála voltam abban maradtunk, hogy a következő héten valószínűleg végig a gyerekkel leszek szóval még nem tudom mikor fogok tudni menni hozzá, de majd sms-ezek neki. Beleegyezett.  Aztán a jelenlegi hosztcsaládom csak múlt hét vasárnap ért haza a nyaralásukból, vasárnap én nem voltam itthon, hétfőn (szilveszterkor ) ők nem voltak itthon, kedden meg vendégeik voltak és hát nem akartam a családomat egyből, (mikor épp csak hazaestek a nyaralásból és rengeteg programjuk van) lerohanni azzal, hogy mikor mehetek takarítani. Erre kedd este kaptam a nőtől egy sms-t, hogy nem hallott még felőlem ezen a héten, és nagyon sajnálja, de így nem tud tovább alkalmazni. Először ledöbbentem, mert ez volt a legelső eset, hogy nem írtam neki időben (másnap reggel akartam volna írni neki amúgy) és a hölgy tudta, hogy január 2. hetétől majd rendszereződni fog minden. Visszaírtam neki, hogy sajnálom ha így gondolja, az indok amiért nem írtam az, hogy én sem tudtam még az eheti tervet. Mivel ez az egész január 1-én volt, így az sms végére hozzátettem, hogy egyébként Boldog Új Évet!! :DD (Épp akkor rúgott ki, de gondoltam ezt már csakazért is hozzáteszem, nehogymár ne legyek udvarias.:) Aztán másnap, szerdán reggel, mit reggel, hajnal 5:50-kor írt vissza,(gondolom a kisbaba miatt volt már fent ilyen korán) hogy ne haragudjak, de neki jobb ha mindig tudja előre a takarítást és eljönne a kulcsáért. Visszaírtam (de nem hajnalban, hanem 8 után) hogy megértem, ez az ő döntése kell legyen, megadtam a címem, hogy felvehesse a nap folyamán a kulcsát, ami meg is történt és viszlát. Nem haragszom rá, mert végig udvarias volt, szóval nem bunkózott meg semmi.
Ha belegondolok ez jobb is így, mert hozzájuk oda-vissza több, mint 2 óra volt az út busszal, és sokszor stesszes volt, hogy visszaérek-e időben a gyereket felvenni a suliból, tehát nem gond.

Ami az "utánpótlást" illeti, a napokban megkeresett engem egy nő, aki 15 percre lakik gyalog, hogy heti 2 óra takarításra lenne szüksége , és ez sokkal jobbnak hangzik mert mégsem kell átbuszoznom a fél napot, valamint fél órára busszal lakik egy család, akik szintén takarítói munkát ajánlottak, szóval tuti , hogy fogok találni újat.

Ma, csütrötökön majdnem ugyanaz volt a program, mint tegnap, délelőtt itthon voltunk a gyerekkel, délután pedig mivel nagyon szép idő volt így elmentünk a parkba a tóhoz. Ebben a parkban és eddig még nem is voltam (pedig már 4 hónapja élek itt). Hatalmas zöld terület, van benne egy jókora tó kacsáknak, úszómedence, tenisz-és focipálya, nagy játszótér és még kávézó is. Ma az idő hihetetlenül szép volt, nekem teljesen olyan érzésem volt, mintha kora március lenne. Kabát (vékonyabb) azért kellett, de egyeltalán nem volt hideg, a nap is sütött, a madarak csicseregtek ezerrel (itt nem költöznek el-vagyis nem mindegyik), és borzasztóan jól esett a friss levegőn lenni, a gyerekre is ráfért már. Fél 2-kor hagytuk el a házat és már csak sötétedéskor, este 5kor jöttünk haza. Volt ott minden, a jó időre való tekintettel fagyiztunk, a gyerek félelmet nem ismerve bevágott 3 gombócot (én kettőt), annyira furcsa volt, nem emlékszem, hogy valaha fagyiztam volna januárban (legalábbis nem szabad téren, max a fűtött plázában), de gyönyörű volt az idő, így gondoltam meglepem a gyereket és vettünk fagyit. Majd jött az órákig tartó ugri-bugri, először a tavat jártuk körbe, bár kenyeret elfelejtettünk vinni, de szegény kacsát így sem éheztek, rengetegen etették őket. A tó után bementünk a játszótérre, ahol annak ellenére, hogy tegnap kiment a bokám még én is felmásztam a gyerekkel a csúszdára, meg játszottam vele ezzel-azzal. Szuper időt töltöttünk együtt, komolyan mondom egyeltalán nem érzetem ezt az egészet munkának, inkább kikapcsolódásnak, és ha belegondolok, hogy engem ezért fizetnek? :) Egy szavam sem lehet.:) Játszi után már sötétedett, még gyorsan beültünk a kávézóba egy teára (gyerek chip-set kívánt) és aztán szép lassan hazadzsaltunk. 5-re értünk haza, apuka egyből átvette a gyereket és azóta szabad vagyok.

Holnap még nem tudom mi lesz, lehet, hogy megy a gyerek playdate-re,de ha nem akkor majd megint elmegyünk a parkba, mint ma. A héten átestem egy kisebb fajta megfázáson, de rengeteg mandarinnal és mézes teával nincs az a betegség, ami le nem győzhető, így már jobban is vagyok.:))

Legyetek jók, szép hetet Mindenkinek! :)

Új családom, Olimpia, vakációs hetem és miegymás:)

Szijjasztok kedves blogolvasó Jónép!:))

Na igen, nem írtam, tudom, régóta, azaz 2 és fél hete, de valahogy ebben az időszakban nem nagyon vitt rá a blogolásra a lélek, mert rengeteg minden történt és vagy időm vagy engergiám nem volt, de nem is pazarlom a szót tovább magyarázkodásra, hanem belevágok a közepébe. A cím sejtet egyet-mást, amiket mindjárt ki is fejtek.

Ott hagytam abba, hogy Zita barátnőmmel meglátogattuk a Stonehenge-et még júliusban, azaz 14-én.
Akkor este Zitával (és Melissával, az olasz lánnyal, aki velünk vacsizott) elterveztük, hogy megyünk az Olimpiára, ha törik-ha szakad, tök mindegy mire (persze magyar vonatkozásút preferáltunk). Zita szerzett is jegyeket, többet is, több sportágra, és az egyik meccsre, pontosabban az Anglia-Ausztrália férfi röplabdára együtt mentünk el.:)) A részletekkel később, előbb időrendi sorrendben mesélem el a dolgokat, ez csak amolyan beharangozó volt.:))



A legútóbbi bejegyzésben említőlegesen mondtam, hogy a hosztpapival mosolyszünetünk volt, ez mára már rég megoldódott, köszön újra, meg magyaráz, stb szóval semmi gáz nincs, de gondoltam azért ezt megosztom veletek, nehogy aztán aggódjatok, mi lett a sztori vége.:)) A hosztékkal most minden ok, csinálom a dolgom, ők is az övéket, és békében vagyunk egymással.

Ha már a hosztékat említettem: a kisasszonyomnak kitört a nyári szünet. Nem most, hanem azutáni héten, amikor elmentünk a Zitával Stonehenge.hez, azaz július 16-tól. Ez a következőt jelenti: egész reggelre megkapom ajándékba a gyereket, reggeli, tv, játék, mégtöbb játék, fürdés, ebéd, játék, és délután olyan 1-2 felé jön érte valaki (nagyszülők, rokonok), akik elviszik, hogy velük töltse a nap további részét.Délután egy pár órát házimunkával töltök, amit a suli idő alatt midnig délelőtt csináltam, de most értelemszerűen délelőtt nincs rá idő. Haza este hozzák vissza a kislányt, de sokszor már olyankor a szülők is itthon vannak, így nekem akkor már nem sok dolgom van, és akár le is léphetek.  A gyermekkel sok gond nincs, csinája, amit kérek, persze van, hogy többször rá kell szólni, de alapvetően jól viselkedik, aranyos.:) Így telt tehát az első sulimentes hét a kisasszonyommal.


Ennek a hétnek a végén (júli 18) volt egy interjúm egy családdal, mert ekkor még mindig családkeresésben voltam. Ez a family nagyon jó helyen lakott, Golders Green-ben, Észak-Londonban, nem messze a mostani lakhelyemtől, a házuk 2 percre volt a metróállomástól, aminél nagyobb előny nem sok van.2 kicsi gyerekük van, egy 18 hónapos és egy 3 éves. Elmentem hozzájuk, megnéztem a házukat, a környéket meg magát a családot. A szülők nagyon kedvesek voltak, a gyerekek picik és cukik, a ház pedig gyönyörű, az aupair szobáról (ami a ház legfelső szintjén van saját fürdővel) nem is beszélve. Úgy váltam el tőlük, hogy majd értesítenek. Sajnos azt az üzenetet kaptam tőlük, hogy mivel nincs a pici babákkal tapasztalatom, így nem engem választanak, de ha csak a 3 évesre kellene nekik valaki, akkor gondolkodás nélkül engem választanának, és biztosak benne, hogy elérem a céljaimat és sok siket kívánnak. Kedves üzenet volt, annak ellenére, hogy nem én lettem a befutó, mert gondolom jó benyomást tehettem  rájuk, ha ilyet írtak. Abban pedig én magam sem voltam 100%-ig biztos, hogy el tudok látni egy kisbabát, így egyeltalán nem haragudtam rájuk. Tehát ezután folytattam a keresést.


Másnap Renivel, a helyi magyar barátnőmmel, akivel folyamatosan egyre jobban leszünk, és nagyon örülök, hogy ő itt van nekem, elmentünk ide a helyi parkba. Nem csináltunk semmi extrát, vettünk útközben fagyit, meg vittünk fényképezőt és beszélgettünk, ökörködtünk, pózoltunk, de hihetetlen jól elvoltunk, ráadásul aznap nagyon jó idő volt, volt vagy 26-28 fok, ami még adott egy löketet a hangulatnak (annak ellenére, hogy nem szeretem a dögmeleget hoszútávon, aznap jól esett a topp-ban szaladgálós idő.)



Az ezt követő héten (júli 20-26)-án volt egy úgynevezett vakációs hetem. Azért úgynevezett, mert ez sem vakáció nem volt, továbbá sem egy egész hét, de kifejtem. Tehát júli 20-tól kezdve anyukának 2 hét szabadsága volt. Júli 20-tól, azaz hétfőtől 24-ig vagyis péntekig a család elutazott nyaralni, aminek én nagyon örültem, mert bár tudtam, hogy ebben az 5 napban én vigyázok a kutyura és méteres listát fogok kapni a takarítanivalóról, de vártam már, hogy csend és nyugalom legyen a házban, hogy akkor keljek-feküdjek, jöjjek-menjek mikor akarok és kicsit egyedül lehessek.

Tehát mint látjátok nem vakáció volt, mert dolgoztam közben, igaz a kislány nem volt itt, így rá nem kellett vigyáznom, de napi 4-5 órákat takarítottam plusz kutyut sétáltattam. Hétfőn a család délben hagyta el a terepet, anyuka terhessége miatt, ami már a 6. hónapnál tart nem mentek külföldre, hanem Oxfordba egy spa-ba (üdülő központ). Mielőtt elmentek kaptam egy listát, ami nagy meglepetésemre nem volt méteres hosszúságú, tul. képpen alig volt rajta olyan dolog, amit magamtól nem akartam volna megcsinálni, ilyenek voltak mint pl kutya fürdetés, kutya fésülés minden nap, konyha szekrények kipakolása, tehát semmi extra.  Ezen a héten nagyon meleg volt itt Angliában, 30 fok minden nap egészen péntekig, amit én nagyon nehezen viseltem mert már hozzászoktam az elmúlt évben, hogy itt nincs ilyen kánikula és nem is hiányzott, ráadásul pont ezen a héten takarítottam nagyon sokat így a hátam közepére sem kívántam. Pénteken nagyon örültem neki, mikor lehült és szeles-felhős idő volt újra a Szigetországomban:)
Azért volt jó oldala is a melegnek: Reni kedden áthívott az udvarukba napozni, ejtőzni, beszélgetni. 10-re mentem hozzá, napoztunk (illetve ő napozott, én megmaradtam az árnyéknál) majd délben csináltunk tejbegrízt. Azóta nem ettem tejbegrízt mióta Angliába költöztem, így hihetetlenül jól esett, ráadásul Reninek magyar búzadarája és kakaópora volt, így igazán ízletesre sikeredett, örök hálám Neki azóta is:)))

Szerdán Renivel magyaros estet szerveztünk a portámon, annak örömére, hogy egyedül vagyok és nem volt senki a házban. Paprikás krumpit főztem mégpedig Gyulai kolbásszal, ami itt Angliában annyira ritka, mint sivatagban a hóvihar így aztán különösen örültem, mikor megpillantottam a helyi Kelet-európai boltban a szépséges szálakat.:)) A szerdai nap jó sűrű volt, délelőtt és fél délután takarítottam, majd kutyust fürdettem és mikor ezzel megvoltam, neki is ugrottam a paprikás krumplinak. A Reninek nem mondtam meg, hogy még életemben nem csináltam paprikás krumplit, netről néztem a receptet és nem tűnt nehéznek, szóval gondoltam nem is keltek pánikot, hogy esetleg éhen maradunk.:)) Jól gondoltam, tényleg nem volt nehéz elkészíteni, most csináltam először de minden gond nélkül elkészült az eledel, ráadásul szerintem nagyon finom lett, Reni is nagyon dícsérte és a Gyulai kolbász olyan ízaromát adott neki, amilyet itt az angol jónép nem igen láthat.:))  Mikor megvacsiztunk Renivel, bevallottam neki, hogy ez életem első paprikás krumplija.:)) Képek nem készültek, de elképzelni is elég a finom illatokat, a fincsi kolbász-és krumpli darabokat és az uborkát, és máris beindul a nyálelválasztási-reflexetek, ugye?:D

Következő nap, csütrötökön folytattam a takarítást, ekkor már láttam a végét, sajnos nem csak a takarításnak de az egyedüllétemnek is, de a ház már egész pofásan nézett ki.:))
Reggel egy kellemes meglepetés várt az ajtóban (mivel postaládánk az nincs.:))
Vivi aupair kollegám, aki a tengeren túlon aupairkedik (Philladelphiában) és akivel a face-n tartom a kapcsolatot képeslapot küldött nekem New Yorkból:)) (A blogját oldalt a bloglistában megtaláljátok-aki még nem ismeri- reklám helye:D)

 

Köszi és puszi érte:)

Pénteken befejeztem az utolsó simításokat a házon. A család este 6-kor érkezett meg. Annak ellenére, hogy ezen az ú.n. vakációs hetemen nem lazultam, azért nagyon jó volt, hogy reggelente nem kellett korán kelni, habár fent voltam minden nap már 9 körül a meleg miatt, élveztem, hogy este akkor megyek le a konyhába vacsizni mikor akarok, volt olyan, hogy hajnal 1-kor mentem le még ezért-azért és tök jó volt, hogy nem szólt senki, vagy senkit nem ébrszetettem fel amikor a riasztót kikapcsoltam, meg nagyon jó volt csak úgy simán egyedül lenni, akkor üvöltetni a zenét, amikor akartam, jönni-menni mikor kedvem tartott.:)


Másnap szombaton, azaz múlt héten volt egy újabb interjúm Londonban. A család: anyuka, apuka és egy 4 éves übercuki kisfiú, aki idén szeptemberben kezdi a sulit, valamint egy kiskutya. London 3-as zónájában laknak, (Balham), Dél-Londonban, a metróállomástól nem messze, a munkám a csak a picúrral kapcsolatos dolgok, suliba vinni-hozni, vele lenni míg a szülők hazaérnek, és az ő szobájának rendben tartása. Takarítani nem kell, és a fizetés is nagyon jó. Szombaton a balham-i metróállomáson találkoztunk,jöttek mindannyian(kutyát kivéve) és átmentünk a Starbucks-ba ahol egy órát tötöttünk, beszélgettünk, és a végén kimondtuk a match-et (vagyis, hogy engem választanak.) :))) Nagyon nagyon örültem/örülök, mert apuka és anyuka is nagyon kedvesek és nyitottak, a pici fiú pedig hietetlenül édes és eleven, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól megleszünk a következő évben. Az anyuka mondta, hogy nekik még nem volt aupair-ük, így nagyon örülnek neki, hogy nekem már 2 családom is volt és több, mint egy éve aupair-kedem, mert így tőlem tudnak tanácsot/ötletet kérni, hogy mi is az aupair dolga.  Augusztus 30-án fogok hozzájuk költözni, és augusztus folyamán még egyszer elmegyek meglátogatni őket, amit már ők is és én is nagyon várok.:)


Az interjú után nekem tali volt megbeszélve Zitával, de még Zita előtt elmentem a Tower-Hídhoz, hogy lefényképezzem az olimpiai karikákat a hídon, amelyeket az Olimpia kezdete előtt szereltek fel.

 

Zitával a Victoria állomáson taliztam, úgy volt, hogy ekkor fogja odaadni a jegyemet az Olimpiára, amit aznap vesz fel a jegyirodában, de elaludt (előtte való nap bulizott:)) így mivel nekem este 7re haza kellett mennem bébisztittelni, így azt csináltuk, hogy Zita este elment a jegyirodába, felvette a jegyeket, én elmagyaráztam neki milyen vonattal és hogyan juthat el hozzám, a házunkhoz és míg én bébiszittelek ő elhozza nekem a jegyet. A dolgot kicsit megnehezítette, hogy Zitánál nem volt telefon, mivel én az Isten háta mögött lakom (vagyis Londonon belül az Isten háta mögött, kint a 6. zónában, amerre Zita még nemigen járt), így kézzel-lábbal magyaráztam neki, hogy mire szálljon fel és itt a városomban merre menjen, merre van az utcánk. Már este 10 is elmúlt, mire kiért hozzám Zita, mondta, hogy itt a városkámban sikerült egy kicsit elkeverednie, de nagyon rendes volt tőle, hogy elhozta nekem a jegyet egészen a házunkig. Volt egy bibi, mégpedig a jegyhez travel card (tömegközlekedési jegy) is járt volna, de Zitának azt mondták az irodában, hogy az összes elfogyott, így menjen vissza máskor.  Végül vasárnap vette fel Zita a travelcard-okat, és hétfőn feladta nekem sürgősségivel postán, bár paráztunk, hogy nem fog ideérni másnapra, azaz keddre, a mérkőzés napjára. De meglepve vettem tudomásul kedd reggel, hogy milyen frankó Angliában a posta, mert mikor mentem le reggel 9kor, akkor már ott figyelt a Zita piros borítéka benne a travelcard-dal.:))



Kedden (júli 31) volt 3 órányi vasalnivalóm, lévén, hogy a család nemrég jött meg a vakációból, de délelőtt ezt gyorsan lezavartam és aznap ezen kívül már semmi dolgom nem volt, így bevágtam ebédre egy nagy pizzát és készülődtem a nagy meccsre. Annyira boldog voltam, hogy elemehetek az Olimpiára, hogy az nem igaz.:))
Az Anglia-Ausztrália férfi röplabda meccs az Earls Court Olimpiai Röplabda Stadionban került megrendezésre, este 8 órás kezdéssel. Zitával este 7kor taliztunk a stadion melletti metrómegállóban, kissé nehézkes volt egymást megtalálni abban a bazinagy tömegben, de sikerült, és elindultunk a stadion felé.  Én rettenetesen tartottam attól, hogy majd iszonyatos nagy tömeg lesz a Röpi Stadionnál és a metróállomásnál, de nagy meglepetésemre csak a metrónál volt egy kisebb fajta tömörülés, de ezen kívül sehol máshol. Azt is gondoltam, hogy bejutni a stadionba majd 100 évbe fog telni a biztonsági ellenőrzések miatt, hát ebben is tévedtem, Zitával egészen pontosan egy perc alatt bejutottunk, mivel jól működő, olajozott rendszer volt a bejáratnál. Több sor is volt, ahová be lehetett állni, ennek köszönhető, hogy egy percnél tovább nem kellett sorban állni, a biztonsági ellenőrzés pedig abban merült ki, hogy levetették velünk a kabétunkat, kipakoltuk a zsebünket, ezeket átvilágították a reptéren, és ha nem volt az embernél semmi gyanús, akkor mehet is Isten hírével befelé a stadionba.


Mikor beértünk a stadionba Zitával, tátva maradt a szánk. Ugyanis, emberek az a stadion rohadt nagy ám. Még egyikünk sem volt soha ekkora stadionban, sőt még stadiont sem igazán láttunk, lévén, hogy egyikünk sem volt még nagyon semilyen meccsen életében, így mikor megláttuk ezt a bazi nagy létesítményt majdnem dobtunk egy hátast.:))  Vettünk kávét, meg sütit és elfoglaltuk a helyünket. A helyünkre érve jött a következő nagy meglepetés, ugyanis Zita olyan jó helyeket szerzett nekünk ("B" kategóriás jegy, tehát ennél jobb nem sok volt), jó magasan ültünk, de elég közel ahhoz, hogy jól lássuk az egész pályát plusz a nagykivetítőt is. A meccs 8kor kezdődött, mi természetesen Angliának szurkoltunk és végig üvöltöttük az egészet, hogy "Hajrá GB!" :D

A meccset sajnos Anglia elvesztette, hiába ordibáltunk végig, hogy "Go England". 5 szett van egy röpi meccsen, de ezen a mérkőzésen nem került sor mind az 5-re, mert az első 3-at Ausztrália zsinórban megnyerte, ráadásul mindegyiket nagy fölénnyel, így 3 szett után kimondták Ausztrália győzelmét, tehát a játéknak vége volt már fél 10 előtt.  Annak ellenére, hogy a párfogolt csapat vesztett, hihetetlen nagy lémény volt ott lenni a stadionban, az atmoszféra, a teli tüdőből szurkolás, amikor a tömeg hullámzott a szünetekben, és elmondhatom, hogy megjártam az Olimpiát, egy nagy álmom vált valóra ismét, csakúgy mint pár hete Stonehenge-el.

A jegyünk az este 10-kor kezdődő Oroszország-Brazília meccsre is érvényes volt, de Zitával úgy döntöttünk, hogy nem maradunk ott, mert mindketten dolgoztunk másnap. Mérkőzés után, 10-kor elmentünk a Victorián a mekibe egy menüre, ott beszélgettünk 11ig, majd Zita felpattant a vonatára, én meg a metró felé vettem az irányt. Mivel kicsit késett a vonatom, így pontosan éjfélkor értem haza, majd képeket válogattam és hajnal egykor mentem aludni. Nagyon jó napot/estét zártam, és tuti, hogy erre mindig emlékezni fogok.:))

A hét további részében semmi extra nem történt, egészen tegnapig, azaz péntekig. Reni barátnőm ma utazott haza Magyarországra egy 2 hetes vakációra. Busszal utazik, 27 órát (nem irígylem hehe) és mivel 2 hétre megy, így rengeteg cuccot visz magával. Még hétfőn kölcsön is adtam neki az utazótáskámat,mert rájött, hogy a sajátja nem lesz elég. Szóval tegnap este fél 11kor kapok egy sms-t tőle, amiben "kétségbeesetten":D segítségemet kéri, mert rengeteg cucca van, 3 táska, amik nehezebbek, mint gondolta, és kellene neki egy segítőkéz, aki elkíséri a Victoria Coach Station-ig, London belvárosáig a vonaton és a metrón és segít vinni azt a rengeteg cuccot. A dolog legszebb része, hogy a vonat hajnal 5:54-kor indul Londonba.:)) Természetesen vállalkoztam a feladatra, aki ismer, az most biztos dog egy hátast, mivel engem hétvégén kirobbantani sem lehet az ágyamból 10-11 előtt (minimum:D), de én is kerülhetek olyan helyzetbe, hogy nekem lesz szükségem segítségre.  (Ami ezt illeti Reni fel is ajánlotta, hogyha majd költözök az új családomhoz akkor ő is segít nekem:)) Este mikor közöltem a szülőkkel, hogy én hajnalban lelépek, így ne lepődjenek meg ha nem találnak itthon reggel, akkor alig tudták felszedni az állukat a földről (ők is tudják, hogy hétvégén én híresen lusta vagyok.)

Hajnal 1-kor feküdtem le, és hajnal 5-kor már keltem is fel, odakint még félig sötét volt. Übercsendesen elkészültem, majd 5:30-kor már el is hagytam a házat. Természetesen az eső félúton a vasút felé elkezdett szakadni, így még egy hajnali zuhanyban is részem volt. Renivel 5:45kor taliztunk a vasúton, a vonat késett 14 percet, de így is simán odaértünk a Coach Stationhoz reggel 7 után. Reni becsekkolt, majd 7: 40 körül kicipeltük a cuccokat a buszhoz, eztán pedig nem maradt más hátra, csak a búcsú. Nagyon rossz lesz, hogy nem lesz itt Reni 2 hétig, már most hiányzik, de tudom, hogy jól fogja otthon magát érezni, és ez a lényeg. Már megbeszéltük, ha visszajön és mielőtt én az új családhoz költözöm még elmegyünk együtt bulizni.:))

Reggel 8kor én beültem a mekibe egy reggeli menüre, (igen a reggelt is azzal kezdem), majd metróra szálltam és fél 10-re haza is értem. Itthon mikor megjöttem még senki nem volt ébren, ami tök fura és egyben vicces is, mert azalatt míg ők aludtak, én 4 óra alatt megjártam Londont oda-vissza, tudtunk még egy utolsót dumálni Renivel és még a meki is belefért. :))

Itthon neteztem kicsit, majd 10-kor füldugót a fülbe és visszaaludtam. Délután 2-ig szunyáltam, azóta pedig blogot írok.

Ennyi lenne tehát az elmúlt 2 és fél hét eseményei.
Augusztus már be van táblázva teljesen: 3 hétvége van még hátra, ebből egyiken (valószínű jövő héten) tengerpartra megyek, másikon a következő családommal találkozom, és a harmadikon pedig, mikor Reni visszajön Angliába, akkor elmegyünk egyet bulizni, tehát unalomnak nincs helye kérem szépen.:))
Remélem mindenkinek tetszett eme szemelvény, szép hetet nektek:)

Jubileumi hosszúhétvége, előző családom meglátogatása

Helló-belló:)

Tök jó kedvem van, pedig olyan csúnya idő van megint a Szigeten, nade ez Anglia, az lenne a meglepő, ha az előző bejegyzésben említett napos kánikula lenne az uralkodó, mert nem az. De így szeretjük:)) Ami enegm illet már teljesen hozzászoktam, na jó, az esőt nem szeretem(bár csepegi felőlem csepeghet csak szarrá ázni nem) de amúgy imádom, hogy Angliában nincsenek olyan iszonyat melegek, hogy a gatyám lerohad rólam, hanem van helyette kellemes hőmérséklet meg szél:)
A múlt héten nem volt hétközben semmi extra, feladataimat csináltam a házban. Annyiban volt más az egyik nap, méghozzá a csütörtök, hogy a kisasszonyomat a suli után a nagymama egyből hazahozta és én voltam vele egészen lefekvésig, azaz 8-ig. Normális esetben ugye ecseteltem már, hogy a nagyik/papik /nagynénik mikor ki viselik a kisasszony gondját suli után és hozzám csak este hozzák megvacsizva sokszor fürdetve és sok dolgom nincs, csak bedtime. Nem így múlt csütörtökön, mivel az egyik nagyi elutazott, a másik aki felvette a csajszimat a suliból meg másnap utazott Kanadába egy hajós nyaralásra így nem ért rá aznap. Szóval 4-kor megérkezett a gyermek, kapott uzsit, majd nekifogtunk a házijának. Nem a szokványos házija volt, hanem sok szövegértés és kérdések, de simán, egy óra alatt végzett 2 oldalnyi kérdés megválaszolásával. Leellenőriztem, konstatáltam, hogy szép munkát végzett majd mentünk játszani. Megvertem őt 3X zsinórban egy játékban, majd mentünk vacsizni 6kor. Aznap délelőtt spagetti bolognese-t csináltam, a kedvencét, ugye milyen szuper-au pair vagyok?:) Mondta, hogy isteni lett:) Köszönöm az elismerést kisanyám:)) Olyan cuki mindig mindent értékel, megköszön.:) Eztán fürdés, még egy kis játék majd bedtime. Bébiszitteltem is kicsit mert a szülők későn futottak be aznap, anyuka ért haza leghamarabb, 10 körül. Aztán vmikor később apuka.

Pénteken abban a boldog tudatban végeztem a feladataimat a házban,hogy a jubileumi weekend miatt 4 nap szabadágom következik, mivel a bank holiday (szabadnap) az au pairekre is vonatkozik. Este mekibe mentem, ahol az ott dolgozó magyar lánnyal beszélgettem vagy fél órán keresztül. Utána tecsó és hazafelé sétáltam egy jót, ugye említettem mennyire szeretek sétálni, igaz most esőreállt az idő de akkor is jól esett.
Szombat: napközben semmit nem csináltam de azt nagyon jól. Nem mentem sehova, mert nem volt kivel (Reninek vmi barátnője van itt Hollandiából és a többiek sem értek rá ) meg anyúgy is csak relaxálni volt kedvem aznap. Este elmentem misére  a helyi katolikus templomba, hazafelé megálltam a Tescóban vettem Mojitot meg jubileumi sütikéket. Este bébiszitt. Mikor a szülők befutottak felbontottam a Mojitot(ugye szolgálatban nem iszunk) majd megnéztem egy filmet és kb 2-3 lehetett mikor aludni mentem.
VAsárnap elvileg a Temzén a jubileumi hajós felvonulást néztem volna meg pár magyar és külföldi au pairrel de egyrészt mivel borzalmas esős idő volt másrészt meg mert spórolnom kell (az indokról később) így úgy döntöttem nem megyek.  Megint jól eltelt a nap a semmivel, vagyis, megnéztem  a Macskajajt bár kívülről tudom annyiszor láttam de kb 2 havonta kötelező megnézni:)) Közben körmöt reszeltem/festettem. Este, csakhogy ne egész nap a házban porosodjak elmentem a mekibe.

Hétfőn mivel bank holiday volt visszamentem az első családomhoz látogatóba, Reigate-be és meglátogatni Juditot, aki szintén Reigate-ben lakik, akivel minden hétvégén együtt megyünk Londonba vagy ide-oda.
Reggel már korán keltem, és 12 előtt értem oda (mert én London északi végében lakom a család pedig Londontól délre, messzebbre és mire átvágok Londonon az ugye nem kevés idő.) A volt családom hihetetlenül kedvesen fogadott, anyuka egyből tortával és teával kínált (ilyen itt a jelenlegiben sosem fordult még elő) és jó sokat beszélgettünk, kitárgyaltuk mi történt azóta, hogy szeptemberben elváltak útjaink. Otthon volt a család jelenlegi au pair-e is, egy aranyos német leányka. Váltottam vele is pár szót, megnéztem hogy rendezte be az egykori szobámat:). Aranyos lány, a gyerekek nagyon szeretik és látszik,hogy a szülőkkel is nagyon jól kijön és ez a lényeg.:)) Sokan ezt a helyzetet kínosnak tartanák, vagy nem szeretnék, mivel ugye ő az én utánpótlásom, ő az akit az imádott hiperkedves volt hosztcsaládom utánam felvett, de én azt mondom, hogy nekem is jól alakult a sorsom, jó helyen vagyok és ők is kifogtak egy olyan lányt, aki beleillik a családjukba és akit a gyerekek is imádnak és csak ez számít.:)) A gyerekek akkorát nőttek ezalatt a 9 hónap alatt, hogy hihetetlen.:D De tényleg, magasabbak, másabbak, ezalatt azt értem, hogy beszédben meg kifejezésmódban is látszik, hogy  már "felnőttebbek" mint mikor én eljöttem. De amúgy meg még mindig olyan kis cheeky monkey-k (csintalan majmok:D) mint anno. Nagyon örültek nekem természetesen.  Miután "kinyírtuk" egymást párszor a kisfiú játékpisztolyaival és kidumáltuk magunkat a szülőkkel elmentünk egy közeli parkba ahol a gyerkőcök görkoriztak az esőben, mi felnőttek pedig teáztunk (én kólát kértem) és beszélgettünk tovább (a jelenlegi au pair ide nem jött mert dolga volt délután.)

Az előző family-apuka és kislány

Park ahol voltunk

:)

Nagy a család:)



Cheeky monkey-k:)

Annyira hihetetlenül más a régi családom, mint a mostani. A régiek egyből ezzel-azzal kínáltak, érdeklődtek, és nem csak olyan látszatérdeklődés volt, hanem tényleg kérdezősködtek, érdekelte őket mi van velem. A mostani családom a 9 hónap alatt egyszer nem kérdezte meg tőlem, hogy mi van velem, vagy meséljek nekik egy-egy kirándulásom után (vagyis annyit kérdeznek mindig hogy jó napom volt-e de a válasz a legtöbb esetben nem izgatja őket, hanem inkább csak formalitásból kérdezik sztem.) Nem hívnak sosem, hogy egyek velük, tvzzek velük,  ha elmennek valahova sosem hívnak engem, legyen az park, mozi akármi... Ők elvannak magunak és a au pairük nem különösen izgatja őket. Tudom, nem szoktam panaszkodni, mert nem vagyok egy panaszkodó típus mivel nem látom értelmét, de tegnap, hogy ilyen szép fél napot töltöttem a régi hoszt családommal, akik még most is, hogy már nem vagyok az au pairük még mindig nagyon szeretnek és törődnek velem, eszembe juttatta hogy mennyire hiányzik a törődés amit a jelenlegi családomban sajnos nem kapok meg.
Nade vissza a hétfői naphoz: parkozás után én elköszöntem a családtól és mentem találkozni Judittal. A volt hoszmamim nagyon kedves volt és eldobott a városba a találkozási ponthoz.:)) Imádom őket és tudom, hogy ők is engem még akkor is ha nem én voltam a megfelelő au pair számukra, és nagyon örülök, hogy vannak ilyenek emberek az életemben mint ők, és, hogy van valaki itt Angliában, akikre mindig számíthatok.:))
Judittal első utunk egy café-ba vezetett, ahol én ebédeltem sült kolbászt krumplipürével és babbbal:) A jubileumi (de idegesítő ezt a szót folyton leírni:D) hétvége alkalmából a helyi parkban búcsú volt hintákkal meg játékokkal. Elég gagyi volt, vagyis, ahhoz képest amihez hozzászoktam a Brighton mólón meg pl Winter Wonderlandon amik vannak extrém hinták-ezekehez képest volt gagyi, de megnéztük és én felültem az egyik legkevésbé gagyi hintára is.:) Eztán ledobtuk magunak a fűbe és csak beszélgettünk, majd azt vettük észre, hogy esik így a közeli kávézóba menekültünk. Judit teázott és muffinozott, én fagyiztam.

Café-ban

Judit

Búcsú a parkban

Maszek vízibicikli felfújható medencében:)

A "legkevésbé gagyi" hintán:)

Lassan eljött a vonatom idulásának ideje, Judit eljött velem az állomásra és búcsú.A vonaton aludtam 3/4 órát. Az East Croydon-i megállónál a vonat megadta magát és mi utasok csak annyit érzékeltünk, hogy állunk, és már mikor 20 perce álltunk akkor páran leszálltak. Eztán bemondták, hogy a vonat beadta a kulcsot és szíveskedjünk átszállni a másikra. Így tettünk, ez a vonat ugyanarra ment mint amerre a másik ment volna, csak mivel ugye átszállt az összes utas a másikról így rendes tumultus keletkezett, de sebaj.  Fél órát késéssel érkeztem haza, de segáz, mivel ugye a hosszúhétvége még másnap (azaz ma) is tartott és nem bébiszitteltem meg semmi szóval semmit nem befolyásolt a késés.  Azért frankó, múlt héten rossz vonatra szálltam, most meg lerobbantunk.:))  Este itthon még koculás, filmezés és hajnal 2kor alvás.
Ma délben kelés:)) Ma is szabadnapom volt, a család 1kor lelépett és csak 8kor jöttek haza. Annyi volt a kérés, hogy mossak, hogy ne maradjak le vele és ürítsem ki a szemeteseket, természetesen minden gond nélkül megcsináltam, mivel kb 20 perc volt együttvéve, és mivel nekem a bank holidayeket is fizeti a család, ugyanúgy megkapom a fizum ezen a héten is, mintha 5 napot dolgoztam volna, pedig csak 3at fogok. Ebédre csináltam csirkét, sült krumplit meg zöldségeket hozzá, közben megnéztem a Toy Story 2-őt, persze ezt is sokszor láttam már, de mért ne?:) 

Holnaptól munka ismét, de csak 3 nap és megint hétvége:))
Most szombaton lesz egy éve, hogy kijöttem Angliába, nagyon nagy ünneplésre készülök, illetve készülünk Judittal, vagy Brightonba a tengerhez megyünk vagy Londonba, ez időjárás függvénye.
Te jó Ég, egy éve! Mintha most toporogotam volna a ferihegyi reptéren, egyedül, első repülés előtt, meg egyeltalán, nem kis dolog au pairnek menni, egy idegen országba, idegen családhoz. És már eltelt egy év, annyi minden történt ezalatt, és minden olyan gyorsan, hogy el sem hiszem. De azt már most tudom, hogy életem eddigi legtanulságosabb éve volt, és a legjobb is:)) Szóval a következő küldetés: kihozni a következő évből a legtöbbet, hogy az is legalább ilyen jó vagy mégjobb legyen! És tudom, hogy így lesz:) De erről majd a következő, jubileumi bejegyzésben fogok regélni hosszabban, kaptok egy összefogalót az évemről, kivesézve mindent a kezdetektől, és kitérek majd benne sokmindenre, egyrészt, hogy magam számára is világosan látszódjon az emlúlt évem egy-egy mozzanata másrészt, hogy az olvasóknak is egy képet/a leendő vagy mostani au paireknek segítséget nyújtsak az au pairséghez. Az is elképzelhető, hogy 2 évfordulós bejegyzés fog születni.:)
Addig is legyetek jók:)))

Walkin' on sunshine



Napos napot mindenkinek!

Igen, ahogy a cím is elárulja nagyon szép napos idő volt ma illetve már egy hete folyamatosan 25-30 fok van itt Angliában, gyönyörű napsütéssel megspékelve ami a hangulatnak/kedvnek is igen jót tesz:) Na nem mintha itt Angliában amúgy stresszelnének az emberek meg én sem de ez az idő tényleg hiányzott már, mivel mint ahogy azt az előző bejegyzésben is említettem, az elmúlt másfél hónap javarészt esős/borús volt errefelé.

A hetem átlagosnak volt mondható, bár napközben a feladtaim végzése közben hamarabb leizzadtam mint egyébként, ami az időnek betudható, de valamit valamiért ugye:) Bár nekem azt hozzá kell tennem-és most Isten ments hogy panaszkodjak-de én a nagyon meleget nem szeretem. A 30-vagy affeletti hőmérsékletet én max vízparton tudom elviselni, ha nem kell csinálnom semmit csak nyaralni. Ez van, az én szervezetem egyszerűen jobban szereti a 20 fok körüli hőm-öt.Na de ennek ellenére örülök, mint majom a farkának ezen a héten, mivel már nagyon jól jött a jó idő és mert olyan a munkám, hogy a házból nem kell hozzá kimozdulnom, a házban pedig jó idő van. Kimenni meg már akkor megyek amikor nem olyan durva, pl késő délután-kutyuval sétálni stb. :)

Péntek este Renivel találkoztam, cheesecake-et mentünk enni a városba dumapartival egyebkötve. Ebből az lett, hogy olyan édes cheesecake-et sikerült rendelnünk, mint még soha. A cheesecake-et amúgy egy fehér krémmel szolgálták fel, nem egészen tudtuk eldönteni mi az, de nekem nagyon hasnlított a margarinhoz. Furcsálltuk is, bár azt el kell mondjam, enélkül a krém nélkül tényleg ehetetlenül édes lett volna. Még mielőtt a Renivel taliztam én már megjártam a mekit, de cheesecake után Reni még éhes volt, így elmentünk oda, hogy vegyen magának sült krumplit, hogy semlegesítse kicsit a torta édes ízét. A lány, aki a mekiben kiszolgálta őt csak mosolygott rám, hogy "jé te már megint itt vagy?!"-akkor még nem tudta, hogy én nem fogok rendelni semmit.:)
Meki után mindketten hazamentünk, az este/éjszaka hátralévő részében megnéztem még egy filmet, és hajnal 2 lett, mire ágyba kerültem. Másnapra London volt betervezve Judittal, nekem 9kor kellett felkelnem és azon agyaltam hajnal 2-kor, hogy mi a fészkes fenével töltöttem el így az időt, meg hogya fenébe fogok én 9kor felkeni?
Nagy meglepetésemre TELJESEN MAGAMTÓL már 8:30 körül felkeltem, nem akartam elhinni. Mire az ébresztőm csörgött 9kor akkor én már meg voltam fürödve és félig el is készültem.:))Mivel ilyen ügyes voltam, indulás előtt megjutalmaztam magam egy jégkrémmel.:)
Judittal fél12kor taliztunk a Victorián. Mint ahogy mindig a mekibe mentünk, vettünk magunknak menüt és dumaprtival indítottunk. Kb 2 órásra sikeredett, volt miről beszélni. Ezután a szép idő örömére elmentünk a Hyde parkba, a Seprentine nevű tóhoz, ahol elhatároztuk, hogy bérelünk vízibiciklit, de előbb ettünk, Judit jégkrémet én pedig waffelt(gofrit).




Hyde park





Serpentine

Waffelem:)

Kalóz:)

Aztán mire megettük a fagyit/waffelt a sor a vízibiciklisnél akkorára nőtt , hogy még ránézni is rossz volt. Tényleg minimum 10-15 méter volt a sor, vagy hosszabb és egyikünk sem akart a napon aszalódni, így most nem mentünk vízibringázni, de majd legközelebb.
Ezután eldöntöttük, hogy mi koktélt akarunk inni. Én már napok óta rá vagyok szomjazva egy Mojito-ra, szóval visszamentünk a Victoriához, ahol egymás után tértünk be a szembe jövő bárokba, de a legtöbben nem volt koktél ahol meg volt, ott elkérték az ID-t, nekem volt is, de Juditnak nem, (illetve nem volt nála fényképes és csak olyat fogadnak el) így nem koktéloztunk. Ekkora már annyit mászkáltunk a napot, hogy minden bajunk volt, így visszamentünk a mekibe,szánalmas vagy sem és megettük aznap második menünket.
Eztán elváltunk mivel nekem aznap úgy volt, hogy bébiszittelnem kell. Ekkor jött a nap legjobb része, rossz vonatra szálltam fel:)))) Na azért nem teljesen más irányba tartó vonatra szálltam, hanem a következő volt a helyzet: nekem a Bedford felé tartó vonattal kell mindig hazamennem. Bedfordba több is megy, van amelyik megáll Elstree-ben ahol lakom, van, amelyik nem. És persze egy olyanra szálltam, ami nem állt meg Elstree-ben, hanem ez egy Bedford felé tartó gyors vonat volt, és az első megálló, ahol megállt és ahol át tudtam szállni az már Elstree-után 3 megállóval volt. De segáz, mert leszálltam St. Albans-ban és átültem az Elstree felé tartó vonatra, szóval csak kb fél órát vesztegettem el az életemből.:D

Itthon kideülr, hogy mégsem kell bébiszittelnem, szóval boldogság.

Ma reggel 12-ig aludtam:)) Persze hajnal 3-as felkvés mellett.
Ebédeltem, majd egy közeli városba mentem, hogy a Poundlandben (egy fontos bolt) vegyek ezt-azt, ami nem volt nyitva:S Pedig a net szerint nyitva kellett volna legyen.
Hazajöttem, megnéztem a Sziklát, imádom azt a filmet, majd este 7kor mekibe mentem. Meki után a házunk mögötti parkban sétáltam másfél órár a gyönyörű naplementében. Imádok sétálni, ahova lehet én sétálok, és még jobban imádok ilyen szép időben sétálni. Dögmeleg sem volt mivel már este mentem.
9kor kértem ma este haza, pár szót váltottam a családdal, azóta meg bejegyzést pötyögök.

Szép hetet mindenkinek:)

Otthon

Tegnap este érkeztem. Olyan ügyes kapitányunk volt (és magyar), hogy negyed órával a megadott idő előtt landoltunk.
Nade vissza a  tegnapi nap elejéhez. Reggel korán keltem, bár a gépem csak 14: 25kor indult,de még bőröndjeimet csekkoltam, készülődtem stb. Aztán fél 12kor felszálltam a vonatra, majd 3megálló után a buszra, ami egyenesen Luton Airportig ment. A reptérten mikor belepróbáltam a wizzair-es mérőállvány szerűségbe a kézipoggyászom, rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, ugyanis akárhogy gyömöszöltem, nem ment bele. De szerencsére akkor még nem adtam fel a nagy poggyászt, így néhány ajándékot meg a hajvasalómat gyorsan átraktam a nagyba, és így már belefért (habár ekkor már csak egy laptop, egy nagyon pici táska meg egy mappa volt a kéziben.). Aztán bag drop-off, és robogtam a Burger King felé, mert nagyon éhes voltam. Kaja után irány a biztonsági ellenőrzés, ahol akkora sorok voltak, hogy éppencsak odaértem a beszállókapuhoz. A gép csak félig volt tele, így sikerült ablak melleti helyet kifognom, ahonnan király videót és képeket lőttem a felszállásról. LOL, mint a hülyegyerekek, úgy tapadtam oda az ablakhoz felszálláskor. A tenger felett nagyon tiszta volt az ég, még hajókat is láttam, persze csak nagyon piciben. Aztán a kapitányunk félúton bemondta, hol vagyunk, milyen magasan stb. Ezután én aludtam egy jó fél-3/4 órát. Arra keltem fel, hogy egy kicsit rázkódik a gép,(de csak egy minimálisat, de mivel a falnak dőltem, így éreztem, hogy a fejem ütődik neki a falnak, jó kis ébresztő:D), és bemondták, hogy turbulencia van, de mindenki nyugodjon meg, ez normális stb. Aztán nemsokkal később bemondták, hogy megkezdtük a süllyedést Budapest felé, és készüljünk turbulenciára, a rossz időjárási viszonyok miatt. Volt is, de megint csak minimális, tehát semmi katasztrófaérzet. Felszálláskor és leszálláskor is rágóztam, felszálláskor nem is volt semmi, de leszálláskor úgy bedugult a fülem, mint még soha. És nem csak bedugult, hanem fájt is a bal fülem de nagyon. De csak egy 10-15 percig, és amikor már nagyon alacsonyan voltunk, fokozatosan elmúlt, mire földet értünk, már nem éreztem semmit.  Ahhoz képest, hogy rossz idő volt, elég sokat láttunk Budapestből, láttam tisztán az összes hidat a Dunán, a Margit-szigetet, a Parlamentet, szóval mindent.


A reptérten a szüleim vártak, hazafelé másfél órát kocsikáztunk, mivel az esti csúcsforgalomban mentünk. (Még poénkodtam is, hogy Londonban hamarabb ott vagyok, mint Pestről Egomba, persze repülővel.:D)
Itthon ajándékosztás, vacsi, fasírt borsófőzelékkel, beszélgetés stb.
A kiskutyámmal aludtam.:))
Ma 2 barátnőmmel talizom, amit már nagyon várok.

Ennyi mára:)
Bye

Áldott Húsvétot mindenkinek:)

Minden olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, Angliában, Magyarországon, és akárhol ahonnan olvastok:))) Holnapra pedig (és most gonosz leszek háhá) a lányoknak sok locsolót:)) Azért gonosz, mert én személy szerint ki nem állom a locsolkodást, tudom, hogy szép dolog a hagyományőrzés meg minden, de én nem igazán bírom, mikor 5 féle kölnivel "beillatozzák" a frissen mosott hajamat. De én idén szerencsére megúszom:D (Őszintén remélem, hogy szerdán mikor hazamegyek apám nem egy vödör vízzel fog várni a reptéren.) De aki nem, annak enjoy!

Egyéb: péntek este megcsináltam a web check-in-t a hazajáratomra, és ki is nyomtattam a beszállókártyámat, szóval ez pipa. Szombat délután megvettem a hiányzó ajándékokat, és ma délután be is csomagolom mindenkiét, valamint ma délután/este folyamán, mikor a hoszték lelépnek kimosom az összes cuccom, amit otthon viselni szándékozok,és holnap kivasalom majd elpakolom, hogy kedden már csak magamat kelljen kipofoznom plusz utolsó simítások.
Tegnap megtaláltam a neten a helyi katolikus templomot, és láttam kiírva, hogy a nagyszombati mise este 6-kor lesz. El is mentem, odaértem a templomhoz már fél 6-ra, erre a kapun látom kiírva, hogy nem 6-kor hanem 8-kor lesz mise. (Vagy én néztem be nagyon,vagy rosszul írták  a neten.) De sebaj gondoltam, mivel a templomhoz közel ott a meki, meg a tesco, így egy sült krumpli mellett ütöttem el az időt( a sült krumplit ingyen kaptam a meki új ynereményjátékának köszönhetően:) meg tescoba mentem, bár nem vettem semmit,csak egy kis zacskó gyümölcsöt mert nem akartam málhás szamárként menni a templomba.Bár lett volna időm hazamenni a mise előtt, de kedvem az nem volt, így inkább lógtam egy kicsit:)) A mise nagyon szép volt, most voltam először angol nyelvű misén:).
10 után értem haza, gyorsan össezdobtam egy kis vacsit magamnak, majd11 körül megjött a család is ők is húsvétolni voltak, csak ők az ő  hagyományaik szerint.
Ma fél 4-kor kiüresedik a ház, legalábbis addig, amíg T (a család volt magyar au pair-e, ő fog vigyázni a házra) meg nem jön holnap. Én meg  a kutyu, amíg  nagyi kedden el nem viszi magához nyaralni:)

Jók legyetek:) Pá

Spagetti bolognese

Ezt csináltam ma ebédre/vacsira.:)
Aki ismer, az most meglepődik, ugyanis én híresen béna vagyok a konyhában, illetve ezt gondoltam magamról jó sok évig, de ez inkább azért volt , mert meg sem akartam közelíteni főzési szándékkal a konyhát..:) Aztán eljöttem ide Angliába és rájöttem, hogy nem béna voltam, hanem csak lusta.
Az előzménye, hogy ma reggel anyuka mielőtt elment, nézegetett a hűtőben, mit is adhatnék a kisasszonynak ebédre, és felajánlottam, hogy csinálok bolognese-et, mert egész héten rá voltam éhezve, és mert a kislány imádja, oda-meg vissza van érte, annyira, hogy van, hogy mást nem is akarna enni, tehát mért ne?:) Igaz, hogy a gyermeknek a héten ez volt a 3. alkalom, hogy bolognai spagettit evett (kétszer már evett még a hét elején valamelyik nagymamával), de ennek ellenére ma délben is boldogan falatozott:) Ebből tudom, hogy nem lett rossz.Én is kiettem magam, ebédre és vacsira is ezt ettem, rizzsel és tésztával:) Még az első családomban az apuka tanított meg bolognai spagettit készíteni, mert ő nagyon tudta, hogy kell jól megcsinálni, és minden szerdán, miután hazajött munkából és mielőtt bringázni ment, ez volt a menü neki is és az egész családnak, tehát alap volt, hogy az au pair is eltanulja a bolognai készítés fortélyait:)) És mit mondjak, nagyon örülök, hogy megtanított, egyrészt, mert ez volt az első kaja amit itt Angliában tanultam meg elkészíteni, és rájöttem, nem is vagyok olyan béna a konyhában, másrészt mert én is imádom:))
Na, most hogy átrágtam magam a bolognai témán, vissza a hét elejéhez.:)
Semmi különös nincs igazából, a gyermeknek half term (tavaszi szünet, 3 hetes) van. Így délelőtt gyerekvigyázás van, aztán délben/egykor jönnek érte rokonok, és este hozzák vissza, és persze a megszokott feladataim.
Kedden délután, szabadidőmben elmentem egy közeli városba, Edgware-be  ajándékokat venni  a rokonoknak/barátoknak a hazalátogatásra..hát mit mondjak, ajándéknak valót nem igen találtam, így csak magamnak sikerült vennem ezt-azt, ahhoz képest, hogy ajándékbeszerző körútnak szántam azt a délutánt..Szerda délután ide, a városomba a főutcára mentem, van egy shopping park, néhány üzlettel pl New Look, M&S, Sports Direct stb és vettem maganak egy-két ruhaneműt:))
Ma, csütörtök, semmi különös nem volt, megcsináltam a spagettit, a kisasszonyt csak este 8kor dobták haza, tehát volt szabadidőm bőven:)
Holnap délutántól nekem is megkezdődik a 2 hetes hosszú szabadságom jeee:) Azért jee, mert már 8 hónapja nem volt ilyen hosszú rendes szabadságom, szóval végre jól fog jönni egy kis pihi. Az első családomban nyáron volt egy 3 hetes fizetett szabim, amikor is a család nyaralni ment, és én vigyáztam a házra. Ez annyit tett, hogy én a házban maradtam, persze a 3 hét alatt mehettem pl Londonba ide-oda, csak hosszabb időre nem hagyhattam el a házat, és mielőtt a család megjött, kitakarítottam a házat,tehát sok dolgom nem volt, de volt 3 hét szabim, béke és nyugalom:))
Ezután legközelebb karácsonykor voltam szabad 4 napig már az új családnál, majd februárban, mikor 5 napig Párizsban voltak,tehát voltak szabadságaim végülis, csak nem ennyi:)) De holnap délutántól freedom 2 hétig:)
Holnap este el is kezdek ajándékokat csomagolni, remélhetőleg még délután sikerül beszereznem a maradék ajándokat is. LOL, tisztára, mint karácsonykor:)
Hétvégén kimosom az összes cuccom, amit haza szándékozok vinni a 10 napra, és hétfő/kedd a pakolás jegyében fog telni.
A kutyu keddig velem lesz, és kedden jön a nagymama felvenni, és nála lesz, amíg mindenki vissza nem jön a vakációról.
A család vasárnap utazik, de a család egyik volt au pair-e, aki szintén magyar, és itt él a városban, jön erre a 2 hétre, hogy vigyázzon a házra, itt is alszik meg minden, úgyis ismeri már a terepet, egy évet töltött itt. T a neve, már találkoztam vele párszor, ugyanis rendszeresen jön látogatni a családot, és nagyon kedves, mindig jól elbeszélgettünk, meg tanácsokat kaptam tőle. Azt hiszem vasárnap jön, vagy hétfőn, tehát együtt leszünk pár napig, míg én elutazom.:)
Ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek:)

Jegyek lefoglalva..

..a másfél hetes magyarországi vakációmra. Most foglaltam le ebben a percben kb..
Április 11-én, szerdán repülök, és 21-én, szombaton jövök vissza:))) Szóval, reszkess Magyarország!:D

A dátumokról: a hoszt family-m Húsvét vasárnap 2 hetes vakációra megy, méghozzá Fokvárosba(igen, akinek jól megy:D)-pont ezt mondták a barátaim/rokonaim is-hát igen, már egy egész hónapja, hogy Párizsban voltak a half term alatt:D. Na és lényeg, hogy nem kellek nekik arra az időre természetesen, így én is mehetek amerre látok. Maradhattam volna a házban is-megkérdeztem, mondták, hogy nem lenne gond -de inkább úgy döntöttem hazalátogatok.

10 hónapja, hogy kijöttem Angliába és ezalatt még egyszer sem mentem haza, szóval ideje volt már ezt is beiktatni. Mehettem volna Nagypéntektől kezdve akármikor, de az okok amiért Húsvét utáni szerdát választottam: egyrészt mivel a következő héten a gyereknek már suliszünet lesz, így bőven lesz dolgom, és nem hiszem , hogy azok mellett lenne időm bőröndöt pakolni, cuccokat szortírozni, ajándékokat venni stb. Másrészt meg: a család Húsvét vasárnap elutazik, így nekem szerdáig még lesz 4 napom arra, hogy jókat aludjak, így nem valami meggyötört gyerekcsőszként fogok hazamenni, lesz időm rendesen bepakolni a bőröndöm/szortírozni azokat a cuccokat, amiket végleg otthon hagyok, mert itt nem használom őket, plusz ajándékot venni mindenkinek, és hát ami egy au pairnek legfontosabb: peace and quiet lesz:)))
Aztán szerdán útra fel.

Azért nekem nagyon nagy mákom van, ami az angliai lakhelyemet illeti. Az első családom 15 percre lakott a Gatwick repülőtértől, közvetlen vonatjárattal (bár az ott tartózkodásom alatt nem került sor utazásra, de a tudat azért jó volt:D), és most fél órára lakom a Lutontól, vonattal szintén közvetlenül elérhető:))) Legalább nem kell szenvednem a csomagjaimmal órákat, mire a reptérre érek.
Mikor Angliába jöttem, 10 hónapja, akkor egyedül mentem a reptérre, Esztergomból Budapestre, a következő kombinációval: busz, vonat plusz mégegy vonat - igazi élmény volt a 30 kg-os csomagjaimmal végigszambázni ezt az utat:)))))

Bár hétfőtől kezdetét veszi a tavaszi szünet az angol nebulóknak, nekem hálisten a szünetek alatt sincs nehéz dolgom, mivel a gyereket minden délután felveszi valamelyik nagyszülő, vagy nagynéni/nagybácsi, elviszik ebédelni, aztán moziba, vagy az ő házaikba játszani, legtöbbször vacsit is adnak neki, és hozzám már csak este hozzák vissza, fürdésidőre. Ezt bírom ebben  a családban, hogy attól, hogy suliszünet van, nem várják el tőlem, hogy napi 10-12 órát csőszködjek, hanem mindig jönnek a rokonok délután egy-kettő közt és Dominika off:))

Ma este babysitt-ami annyit jelent, hogy a gyereket ágyba teszem 8kor, majd egy adag popcornnal Szellemjárás(discovery sorozata) nézek a laptopomon amíg  a szülők be nem futnak-általában 11 körül.
Holnap egy közeli shopping centerbe megyek ruhákat/ajándékokat venni.:)

Have a nice weekend:)