10000 és hó-pánik!

Csak gondoltam írok egy rövid köszönetet minden kedves Olvasómnak, mert tegnap mikor nézegettem a blog statisztikáit örömmel vettem tudomásul, hogy 10 hónap alatt mióta blogolok már több, mint tízezerszer nyitottátok meg a blogomat, ami számomra nagyon-nagy öröm, érezteti velem, hogy van értelme az írásnak. Ebből a 10000-ből 5000 az elmúlt 2 és fél hónapnak köszönhető, gondolom azért is van ez így, mert november előtt nem voltam túl rendszeres blogoló. Hát igen, mióta ősszel az új családomhoz költöztem jóval több időm van az írásra a heti alig 20 óra melóm mellett, ígyhát az volt a minimum, hogy végre rendszeres blogolóvá váljak. Mivel rengeteg megvalósításra váró tervem van továbbra is rendszeresen látlak majd el titeket érdekes és izgi olvasnivalóval. (Na nem mintha az eddigiek olyan szuperizgalmasak lettek volna, de igyekszik az ember.:)

Az ágyammal kapcsolatban: tegnap elhúztam a helyéről, körbejártam és minden létező csavart alaposan megszorítottam, a "beavatkozás" pedig sikeresnek bizonyult mert most nem nyikorog (végre már!). Remélem nem csak átmeneti lesz a javulás és legalább azt az időszakot kihúzza, amíg a családnál vagyok. A mindenkori aupairnek, akik majd utánam jönnek is szükségük lesz majd persze normális ágyra, de a világot nem válthatom meg, én próbáltam a szülőknek szólni az ággyal kapcsolatos problémáról, szóval a következő aupairnek asszem majd meg kell vívnia a saját meccsét ezzel kapcsolatban. Most egyenlőre jónak néz ki, szóval részemről én jegelem a témát.

Ha már a jegelésnél tartok rátérek a cím második felére, ugyanis az a világrengető esemény történt, hogy leesett 5cm hó. Igen, ez az 5cm is akkora fennakadást tud okozni az itteni emberek életében, hogy pánikolnak, nincs iskola, az emberek nem mennek dolgozni és sok esetben még a közlekedés is leáll. Kész vicc az egész, mármint úgy értem ha leesik mondjuk fél méter akkor megértem a felhajtást, de itt a hómennyiség ennek még a közelében sincs. A havazás reggel kezdődött, mikor elvittem a gyereket a suliba még csak szálingózott és nem is nézett ki úgy, hogy megmarad, aztán hazajövetelem után egy órával kinézek az ablakon és már volt vagy 2 cm, ami nem sok de szakadt egészen délután 4-ig, így kb 6-7 cm van most odakint.  Fasza, gondoltam magamban, ugyanis itt már egy icipici hó miatt is bezárják a sulikat, ha kell, akkor a tanítás alatt rátelfonálnak a szülőkre, hogy menjenek a porontyokért, a közlekedés megbénul és az emberek nem mennek dolgozni. Délelőtt kitakarítottam a kisfiú szobáját, a sajátomat is majd a közös fürdőnket. A gyerek ma elvileg 3-ig lett volna suliban, de 2 előtt pár perccel csörögtek a faternak (aki itthon dolgozott) a suliból, hogy a "k*rva nagy" hó miatt legyen szíves begyűjteni a fiát. Én nem tudtam, hogy a suliból telegráfoltak, nekem csak az tűnt fel, hogy 2 után pár perccel apuka elviharzott itthonról majd 10 perccel később meglepetten konstatáltam, hogy a gyerek hazajött vele. Néztem egy nagyot, erre apuka rávágta, hogy a hó miatt van már ilyenkor itthon a gyerek és, hogy ez normális ebben az országban. Mutatom mekkora hó miatt zárták be a sulit:

Világvége állapot igaz?:)) Sok hűhó semmiért...
Még délelőtt beszéltük a facebook-os kollegákkal, hogy mennyire felesleges ez az egész felhajtás. A gond az, hogy az emberek itt nincsenek felkészülve  a hóra, annak ellenére, hogy tudják, hogy lesz, hisz minden évben van de mégis kitör a pánik amikor esik. Mit mondjak, nekünk még hólapátunk sincs (de legalább így megúszom a hótakarítást háhá). Itt amúgy azért zárnak be a sulik és mennek haza az emberek hamarabba munkából ha hó van, mert állítólag még régebben nem ritkán fordult elő, hogy a hó miatt sokan 1-2 napra Londonban ragadtak mert nem jártak rendesen a vonatok, a tömegközlekedési eszközök és az autóutakon is káosz volt. Szerény véleményem szerint csírájában kéne kezelni ezt a problémát, először is nem kéne minden fakezűnek jogsit adni. De komolyan, idekint csakúgy szórják a jogsit, 40-50 óra vezetés után (de akár már kevesebb is elég) mehetsz vizsgázni és onnantól kezdve vezetőnek vagy nyilvánítva! Nem csoda, hogy ilyen feltételek mellett az emberek nem tudják, hogyan kell a hóban vezetni és ha leesik akár pár centi akkor vagy nem ülnek a volán mögé, vagy ha beülnek akkor paráznak, nem haladnak, és keletkeznek az órákig tartó forgalmi dugók. A téligumi hiányát meg inkább ne is firtassuk, igaz, hogy idekint csak néhány napig (max 1-2 hétig ) van rárjuk szükség, -mert amúgy ritka itt fagy meg ónoseső - de az is számít, mert ha pont emiatt ütnek el, mert azt gondolták, hogy "jajj, hát úgysem kéne sokáig, minek feltenni?"-akkor az elég idegesítő..(nem mintha egyébként nem lenne az..)Tehát jah, 5cm hó felett megáll az élet, nade bízom benne, hogy nem marad meg sokáig és jövő héten már rendesen lesz suli, közlekedés stb.

Ma este úgy döntöttem nem megyek sehová, egyrészt mert spórolás van, a jövőbeli tervekhez azért money kell, másrészt ebben a hóban még a 20 percre lévő Victoriáig sem mernék elindulni, nehogy aztán félúton benyögjék a vonaton, hogy "bocs, de késünk, várunk, hó van, agyhalál van", és egyébként meg megígértem, hogy ma én csinálom a vacsit, méghozzá egy kínai ételt, ami stir fry névre hallgat.Aztán kitudja, lehet, hogy elunom majd magam az este folyamán és vacsi után rácsörgök Majára, hogy menjünk egyet vedelni valami pubba,ráadásul ő svéd szóval tutira nem ilyed meg egy kis hótól, sőt szerintem ő most röhög a markában, hogy mekkora ügynek számít itt ez a kis hó.:)) Szval jah, a jelenlegi nemakarokitthonülni lelkiállapotom szerint lesz itt ma este még ivászat.:)

Goodbye 2012-avagy összefoglalás az évről

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy 2012 volt életem eddigi legjobb éve. Rengeteg minden történt velem. Temérdek kalandban lehetett részem, gondolok itt kirándulásokra, rengeteg új helyen, városban jártam, nagyon sok és különböző új embert ismertem meg, köztük jópár barátra is leletem. Utazás volt ez az év, de nem csak a szó szoros értelmében, (hiszen jó sokat mászkáltam szerte Angliában) hanem egyfajta "szellemi" utazás is, nagyon sok mindent tudtam meg magamról, az erősségeimről, gyengeségeimről, a korlátaimról és arról, hogy mi az, amiben igazán jó vagyok.

Egy gyors "rezumé" a helyekről, ahol jártam és amiket örökre a szívembe zártam: Mielőtt kijöttem Angliába 2011 júniusában, odahaza nekem nem igen volt lehetőségem utazni, felfedezni (piszkos anyagiak), a családommal sem igen játunk nyaralni, a várost ahol laktam max osztálykiránduláskor hagytam el és akkor, amikor valamelyik rokonom vitt magával ide-oda. A 18. szülinapomon jártam először külföldön- az unokatesómék Lengyelországba a Magas-Tátrába vittek 4 napra-életem egyik legjobb élménye:)

Amikor kijöttem Angliába rengeteg tervem volt (mint mindenki másnak) és sok fogadalmam is. Megfogadtam többek közt, hogy bejárom az országot, megnézem a híresebb városokat és turista látványosságokat, és ezen felül ha lehetőségem lesz, akkor innen szeretnék majd külföldre (pl Sókcia-ami bár UK része de különállónak számít, vagy Franciaország és hansonló) utazni. Továbbá azt is eltökéltem, hogy ha adódik egy lehetőség akkor azt nem fogom kihagyni illetve, hogy sokat fogok eljárni, nem csak a megszokott közösségembe de új helyekre és közösségekbe is, hiszen ahogy Woody Ellen is megmondta: " A siker azon múlik, hogy ott voltál-e." Ez a kijelentés szerintem teljes mérétkben igaz. Lehet valaki nagyon ügyes, jó képességű és az adott szakterületén kiemelkedő, de ugyanakkor nagyon fontos, sőt tán a legfontosabb, hogy jó helyen és időben kell lenni, hogy megtaláljuk a lehetőségeket, és ebbe a 4 fal nem fér bele. Mindenkinek megvan nyilván a saját kis komfortzónája, van akinek könnyen megy az, hogy ebből kilépjen, van, akinek pedig nehezebben, de ha erre valaki képes, hogy kilépjen a megszokottból és be merjen vállalni valami újat, akkor én azt mondom, hogy az előtt a személy előtt már nincs lehetetlen. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden aupair kollégámnak gratuláljak, hisz azzal, hogy ide mi kijöttünk, beilleszkedünk, idegenekkel élünk és idegen nyelvet beszélünk bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk (bármire) és a jövőben sokkal ügyesebbek és talpraesettebbek leszünk. Én régebben azok közé tartoztam, akiknek nehezére esett kilépni a megszkott környezetből, a komfortzónából. Ezért is határoztam el másfél éve, hogy aupair leszek, mert egyrészt már nem akartam otthon lenni (számos oka van, de talán majd egy másik bejegyzésben) másrészt pedig láttam azt, hogy az aupairség mekkora lehetőség egy magam fajtának, akinek pont az kell, hogy menjen, lásson, tapasztaljon dolgokat a saját bőrén, egyedül intézkedjen.
Azt gondolom, kijelenthetem, hogy az elsődleges célokat, amelyeket másfél éve, mikor kijöttem tűztem ki magam elé megvalósítottam és elértem. Ezeknek a java részét pedig idén, 2012-ben sikerült elérni. Az egyik ilyen az angol nyelv elsajátítása. Nem mondom, hogy perfekt vagyok, mert ahhoz sokkal több kell, ilyen-olyan szaknyelvekben vannak hiányosságok ez tény, szóval pl egy mérnöki állást nem tudnék bevállani (mondjuk nem is tervezek mérnök lenni). De folyékonyan beszélem a nyelvet, a társalgás egy formája (írott, olvasott, hallott) sem okoz gondot egyeltalán, elsőre megértem, amit mondanak nekem és gondolkodás nélkül tudok válaszolni is. Számomra még régen, mikor iskolás voltam az angol nyelv mércéje az volt, hogy tudok-e csípőből, gondolkodás nélkül válaszolni. Amíg erre nem voltam képes, addig nem mertem olyan kijelentést tenni, hogy én tudok angolul. Már 2011 második felében, mikor kijöttem éreztem, hogy intenzív feljődésnek indult a nyelvtudásom, sokszor kaptam azon magam, hogy angolul gondolkozom, és az esetek kb 70%-ában nem kellett gondolkoznom, mielőtt mondtam egy mondatot. De az még csak 70% volt. Azonban az idei év során annyira felfeljődött az angolom, hogy mostmár a saját kis mércém alapján is ki merem jelenteni, hogy megtanultam a nyelvet. A nyelvtan megy, a szókincs nem kitűnő ugyan, de erős, és nem gond sem egy beszégetés, sem egy film nézése..A jövőben persze még ennél is jobbra szeretném fejleszteni a tudásomat, hisz a jó pap is holtig tanul, én sem állhatok le és ülehetek a babérjaimon. Szeretnék most szaknyelvet is megtanulni, hogy a jövőben ha valami komoly állást pályáznék meg akkor ne legyen ez gond. 
Szokták mondani, hogy a sulis nyelvtanulás nem elég, sem a magánórák, ha rendesen meg akarod tanulni a nyelvet, akkor ahhoz az adott nyelvterületen kell élni, másképp nem fog menni. Ezt a saját tapasztalatom alapján ki merem jelenteni, hogy teljes mértékben így van. Én is jártam otthon magánórákra, a suliban is 5ös voltam angolból de az tényleg egy bakfitty, ki kell jönni, 24/7 beszélni kell a nyelvet, mert csak így lehet használhatóvá fejleszteni. Az otthoni nyelvvizsgák meg idekint nem érnek semmit. Ezt most csak azért mondom el, mert tőlem rengetegen kérdezik, hogy "Szerinted ha van itthon középfokú nyelvvizsgám akkor boldogulnék Angliában?" -Ezeket mindenki felejtse el. Nem számít. Itt azt sem tudják, mi a fene az a középfokú nyelvvizsga.  Nem az alapján mérnek, hanem lefolytatnak veled egy 10 percces beszélgetést, és abból úgyis kiderül, hogy jó vagy e vagy sem. Meg aztán tegyük fel, hogy valaki kifog egy nagyon könnyű nyelvvizsgát és átmegy, holott tán nem is olyan jó képességű. Aztán büszkén lobogtatja a papírt, hogy "Nekem megvan!!" De viszont a nyeltudásának meg nem fogja tudni hasznát venni. El kell mondjam, mielőtt én Angliába jöttem, én elhasaltam a középfokú nyelvvizsgán. Pár ponttal maradtam csak le ugyan, de megbuktam. Naés??? Nem ütött szíven különösen a dolog, tisztában voltam a képességeimmel, tudtam, hogy ettől még nem vagyok hülye a nyelvből. És kijöttem, és mindenki dícsérte a nyeltdudásomat, senki nem kérte, hogy mutassak róla papírt, beszéltek velem 5 percet és tudták, hogy értem őket. A magyarországi nyelvvizsgák csakis a felsőoktatás miatt hasznosak szerintem, hisz a kacifántos pontrendszerben sokat nyom a lattba, ha van. Ettől eltekintve viszont idő-és pénzpocsékolásnak tartom.  Sajnálom, hogy kötelezővé van téve, nyomást gyakorolva ezzek a 10-en éves diákokra, akik lehet, hogy nyomás nélkül sokkal szívesebben tanulnának akár egyszerre több nyelvet is. Ennyit erről!!

Még a nyelvek témához annyit, hogy most, hogy az angolom már nagyon is elfogadható szinten van meg fogok tanulni mégegy nyelvet. Spanyol vagy francia lesz a következő "áldozat". 2013 elején el is kezdem és szeretném a következő nyelvet is 1-2 év alatt olyan jól megtanulni mint az angolt. Ha egy nyelv megvan, akkor majd jön mégegy. Aztán mégegy. Jelen tervem a következő: most 22 éves vagyok, úgy dönöttem, hogy az életemet 28 éves koromig (többek közt)  a nyelvtanulásnak szentelem. Addig még van 6 évem. Még plusz 3 nyelvet szeretnék megtanulni, és minden nyelvre 2 évet szánok. Ha minden a terv szerint halad, akkor 28 éves korom végére a magyarral együtt 5 nyelvet fogok tudni. Én már egy pár éve rájöttem arra, hogy a nyelv minden szakmánál fontosabb. A szakmák jönnek-mennek, van, mikor pl egy ügyvéd nagyon is keresett szakma, van mikor meg egyeltalán nem. Viszont ha az embernek van min. 2-3 nyeltudása (de minél több annál jobb) akkor akárhova is megy, akármit is csinál, de meg fog élni. Nem csak tolmács, de szinkronfordítú, műfordító, és a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Arról nem is beszélve, ha tudok 5 nyelvet akkor már szinte akárhová megyek a világon meg fogom értettni magam. Még nem tudom pontosan, hogy melyek lesznek azok a nyelvek, amiket megtanulok. A spanyol és a francia most nagyon tetszik. A slussz poén, hogy a spanyol és a német nagyon hasonlít és ha spanyolul tudok akkor az olaszok is meg fognak érteni.:)) Szóval a spanyol mindenképp meglesz. A francia is tutira, valamit az 5. valszeg az orosz lesz, mert abból már rendelkezem minimális tudással, legalábbis az ABC-jüket tudom (cirill betűket) meg egy-két mondatot, kifejezést (a Mamám tanított még kiskoromban). 


Aztán a nyelvek mellett célom volt még annyit utazni, amennyit csak tudok a lehetőségeimhez képest. Ezt is kipipálhatom (idénre, jövő évben sem tervezek itthon ülni:). Ebből mondjuk biztosan kihozhattam volna többet is, ha keményebben spórolok, de azért így is rengeteg új helyen jártam, olyan dolgokat, tájakat láttam, amelyekre ezelőtt csak fényképeket bámulva csorgattam a nyálam. Ami a leges legjobb, hogy ezeket önerőből teljesítettem, a saját pénzemből jöttem-mentem, szórakoztam, mulattam. Ezen felül pedig hihetetlenül jó érzés, hogy egyedül (vagy aki éppen az útitársam volt) terveztem meg ezeket a kalandokat, hogy tudok szervezni, lefixálni, utánanézni, hogy hol,merre és mit.
Egy pár olyan hely, ami örökre a szívemben marad:

Eastbourne-itt egy napot tölöttem, ez egy tengerparti város, hatalmas (160 méter magas) sziklákkal. Ide egyedül mentem, de ha kell én egyedül is jól elvagyok, és ez a nap benne van a Topp 5-ben amint Angliában töltöttem, sőt, talán az első vagy második helyen áll. Egész nap sétáltam a sziklákon, (májusi nap volt) szikrázó napsütésben, és olyan jól és szabadnak éreztem magam, mint talán még életemben soha. Ha belegondolok nem csak az angliai életem egyik fénypontja, de életem egyik legjobb napja is volt.:)

 

 

 

A másik, ami szintén versenyezhetne az eddigi legjobb Angliában tölött nap címért pedig egy júliusi esős nap, amikor a Stonehenge-et mentünk meglátogatni Zitával. Erről írtam külön bejegyzést is, ide kattintva elolvashatjátok. Nagyon nagyon régóta szerettem volna látni a Stonehenge-et, tul.képp azóta, mióta megtudtam, hogy létezik, számomra mindig is volt benne valami misztikus, valami vaárzslatos, ami vonzott. Júliusban pedig valóra vált ez az álmom.:)

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztusban pedig eljutottam az Olimpiára!! Ez szintén egy afféle "once in a lifetime"-egyszer az életben dolog volt, mert ezután is már kiskorom óta vágyakoztam, amikor még csak otthonról figyeltem az Olimpia közvetítéseket, és mindig arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne a helyszínen ott lenni és végigszurkolni leglalább egy meccset, és lám, 2012 és London valóra váltotta ezt nekem.:)) Bejegyzés az Olimpiáról itt.

 

 

 

 

 

Augusztusban még elvonatoztunk Dover tengerparti városba Renivel. Bár nekem ez a város annyira nem tetszett, de nagyon nagy pozitívum ugye, hogy a tengerparton volt, és én bárhol, ami a tengernél van jól érzem magam, és egy nagyszerű napot töltöttünk együtt Renivel, rengeteg dumával, mókázással, hülyéskedéssel, és láttunk egy számunkra új várost, új helyen jártunk.

Szeptemberben Brighton-ba mentünk Renivel, ahol én már 2011-ben is rengetegszer jártam, de egyszerűen szerelmes vagyok abba a városba így nem volt kérdés, hogy Renit is elviszem oda.  Bejegyzés itt. Nem mellesleg itt fürödtem életemben először a tengerben (ráadásul már szeptemberben, ez milyen király:))

Novemberben egy 2 napos kirándulásra mentünk Zitával Skóciába, ami pedig tényleg a csúcspont, nagyon éveztem minden percét. Skócia egy mesebeli ország, mesebeli tájakkal és helyekkel, a kastélyok, a skót duda hangja, hangulatos kis utcák, hogy tenger vesz körül minden irányban és a misztikus légkör (állítólag még szellemek is) leírhatatlanul jó élményeket adtak, mindenkinek, aki Angliában van, de azoknak is, akik nem, mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el Skóciába. Bejegyzések pedig itt, itt és itt.
A záró skóciai bejegyzésemben ezt írtam Edinburghról: "Edinburgh, mint ahogy azt már sokszor írtam egy mesebeli város, áthatja a történelem és nem fogható egyelten olyan helyhez sem, ahol eddig életem során megfordultam. Hihetetlenül jól éreztem magam a 2 nap alatt még annak ellenére is, hogy volt az a sok gubanc a jegyeinkkel. A rengeteg kastély, a tornyok, a tenger és a friss levegő, a vadregényes környezet amelyben a város fekszik, hogy skót duda zenéje szól minden sarkon teljesen magával ragadott és úgy érzem, hogy a szívem egy darabja ott maradt Skóciában. Régóta szerettem volna eljutni oda, és most lám, valóra vált egy álmom. Az ilyen élményeknek, és kirnándulásoknak érdemes élni és csinálni, amit csinálok (az én esetemben jelenleg az aupair munka), mert lehet, hogy amivel foglalkozol, ami a munkád és amit minden nap csinálni kell nem mindig fenékig tejfel, de hatalmas mértékben megkönnyíti ha van egy célod. Az enyém az utazás.
Az teljesen biztos, hogy visszatérek még Skóciába és Edinburgh-be is. Most 2 napot töltöttem a városban, és bár rengeteg mindent láttam de koránt sem eleget. Írtam, hogy az emberek nem a legkedvesebbek ott, de nem érdekel, a város gyönyörű szóval ahogy a Terminátor is megmondta:" I'll be back."
Ami biztos, hogy még a következő évben elmegyek egy túrára a Skót Felföldre, megnézem a Loch Ness-t (hátha meglátom a szörnyet is hehe) és amellett, hogy Edinburgh-be még visszatértek más híres skót városokba is el szeretnék látogatni.".

Ráadásul Skóciában próbáltam ki életemben először a couchsurfing-et (kanapészörf) amivel új távlatok nyíltak, hogy úgy  mondjam. Hatalmas ötletnek tartom a kanapészörföt, aki kitalálta azt meg csókoltatom. Nem csak azért, mert ezáltal ingyen szálláshoz jut az ember, de barátokat szerezhet a világ minden tájáról. Kiskoromban mindig úgy hittem, hogy minden túl tálvol van és én, egy egyszerű magyar lány sosem fogok eljutni a tv-ből megismert helyekre. Most viszont, hogy kijöttem Angliába, és rájöttem, hogy nem is bonyolult dolog megszevezni a különböző utazásokat, arról nem is beszélve, hogy itt a fizetésem is megengedi, hogy időnként elutazzak ide-oda, rájöttem, hogy bármit elérhetünk, bárhová eljuthatunk, ha van egy álmunk és azt merjük követni. A kanapészörf pedig már tényleg csak egy non plusz ultra, hogy ingyen szállhatsz meg másoknál, akikkel barátságot is köthetsz és nem utolsó sorban mivel ők helyiek, így rengeteg látnivalót is tudnak javasolni, így olyan élményekben lehet részed, amibe "sima" tursitaként nem biztos.


Ezek a helyek mellett még rengeteg új helyen voltam itt Londonban. London hatalmas város, ám sok szempontból "elüt" a többi világvárostól. Kezdjük azzal, hogy sokkal tisztább és rendezettebb. Az angolokra ez alapból jellemző,hogy szeretik a rendet és nem tűrik a káoszt, és ez a fővároson is meglátszik. Nincs millió meg egy felhőkarcoló, néhány 10 darab van csupán, ám azok tényleg gyönyörűek és extvagázs-ak, csakúgy, mint a most épülő Shard, amire én már eltreveztem, hogy mikor átadják 2013 tavaszán, akkor én ott leszek.:)

A város nem koszos, tulajdonképpen a City-ben egy papírlapot nem láttam eldobva még sosem. Imádom, hogy egy hatalmas park van a közepén (Hyde park) ahol ráadásul jelenleg a második otthonom, a Winter Wonderland tanyázik, de erről már biztosan olvastatok, hisz rengetegszer írtam róla.  Londonban annyi a látnivaló, hogy az kb egy egész életre elég. A turista látványosságokat pl London Eye, Parliament, Buckingham Palota, Picadilly Circus, Oxford street stb már 2011-ben letudtam, de idén is újra-és újra visszajártam, mert imádom ezeket a helyeket és mindig volt, akivel elmenni, pl az újakat elvinni és körbevezetni.. Ezeken kívül 2012-ben még rengeteg olyan helyen voltam Londonban, amelyek nem a szokásos turista látványosságok, hanem annál többek, ahová leginkább azok járnak, akik itt laknak. Voltam a Mondern Művészetek Múzeumában (TATE) , egy kiállításon Londonról, apátságban, valamint London olyan részeiben, amelyek már kiesnek a városmagból, de mégis gyönyörűek és nem lehet őket kihagyni. Ez, hogy a turista látványosságokon felül még ilyen sok helyen jártam velem azt érezteti, hogy tényleg itt lakom, ez az otthonom, jövök-megyek, otthonosan mozgok és bárhová odatalálok. London nekem már teljesen olyan, mintha mindig is itt laktam volna, imádok itt lenni. Mikor Skóciából jöttünk haza a 2 napos kirándulás után, hihetetlen jó érzés fogott el mikor a vonat begördült a St.Pancras-Londoni vasútállomásra. Az első gondolatom az volt, hogy "dejó, itthon vagyok":)


Lelkileg is rengeteget fejlődtem az év során, ha az egész életemet nézem, akkor ebben az évben vált számomra teljesen világossá,hogy mennyire fontosak a baráti kapcsolatok, letisztult a kép azzal kapcsolatban, hogy miért is van nekem szükségem arra, hogy én szeressek másokat és a tőlem telhető legtöbbet megtegyek értük, valamint hogy számomra miért fontos, hogy mások ugyanígy tegyenek értem. Szokás mondani, hogy a családját az ember nem válogathatja meg, az olyan , amilyen, ámde a barátokat viszont igen. Idén annyi jó barátot sodort az utamba az élet, amennyit eddig még sosem. A szemem előtt mutatkozott meg, hogy milyen is az, ha egy közösségnek van összetartó ereje. Azt mondják, hogy a küldöldi magyarok nem összetaróak. Nyilván okkal mondják, akik ezt mondják, hallok én is cifra sztorikat. De hálisten ez az aupair közösségre nem jellemző. A facebookon van egy magyar aupair csoport, aminek már 200 tagja van, és oda akárki, akármikor kiír valamit, kérdést tesz fel, segítséget kér, akkor azonnal vagy 10-en "ugranak", és tanácsot adnak, segítenek.

Főleg 2012 második felében rengeteg új barátra tettem szert, magyarokat is, küldöldieket is (többségében aupair-eket, de vannak más szakmabéliek). Kiemelném Renit, Lucát, Jucust, Vivit, Ákost, Istvánt, Zsófit, valamint Esztert és Tamást és a külföldiek közül Maját (a svéd aupair barátnőmet) Silviát (spanyol aupair), Rémi (francia srác de a magyar társasággal szokott jönni) . Ha valakit kihagytam elnézést kérek, már jojózik a szemem a gép előtt.:) Mindannyian nagyon a szívembe lopták magukat az önzetlenségükkel, a vidámságukkal, segítőkészségükkel és azzal, hogy lehet rájuk mindig számítani. köszönöm Nektek!:)

Az év során költöztem is egyet, konkrétan az előző családnál lejárt az évem, és váltottam. A mostani családom sokkal jobb, mint az előző volt, bár tökéletes család nincsen, de azt kell mondanom, hogy itt fényévekkel jobb dolgom van, a szükők kedvesek, a gyerek eleven de nagyon édes, a fizetésem jó és 15 percre lakom London belvárosától, azt hiszem kívánni sem kívánhatnék többet!

Ez volt tehát az én 2012-es és egyben életem eddigi legjobb éve. Ha belegondolok az év 365 napjából 360 ezer fokos vigyorral és vidáman telt, imádtam az év minden percét, a könnyűeket azért, mert boldogságot hoztak, a kevés nehezet meg mert erősebbé és talpraesettebbé tettek. Nagy reményekkel vágtam neki ennek az évnek, és elmondhatom, hogy a reményeim beteljesültek, rengeteg álmom valóra vált, méltán zárom ezt az évet, és van miért hálát adnom!
Minden erőmmel azon leszek, hogy a 2013-as esztendő is legalább ilyen jól sikerüljön, mint a mostani, hogy sikerüljön elsajátítani mégegy nyelvet, eljutni azokra a helyekre, amiket "feltűztem" az idei bakancslistámra, és a barátaimmal továbbra is nagyon jó kapcsolatot ápoljak és mellettük találjak még néhányat, hisz ez a legfontosabb az életben!

Goodbye 2012, Welcome 2013, Minden kedves Olvasómnak Nagyon Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet Kívánok! :))

xx Domi:)


Évforduló (második felvonás)

Az előző bejegyzésben összefoglaltam Angliában töltött első 6 hónapomat 2011 júniusától decemberéig.
Jöjjön most képekben a második félévem, immáron 2012 hónapjaiból.:))

2012. Január
Karácsony után minden visszaállt a normál kerékvágásba, a kisasszonyomnak újra kezdődött a suli. A házban is visszaállt minden a normál mederbe, befejeződött a konyha építése, és a munkások az utolsó simításokat is végrehajtották. Itt megjegyezném: olyan családhoz NE menjetek, ahol építkeznek! De komolyan. Nálunk mindent összeszámolva 7-8 hétig építették a konyhát. Ez azt jelentette, hogy 2 munkás (2 lengyel, nagyon aranyos fickó) itt voltak minden hétköznap kora reggeltől este 6-ig. A munkásokkal nem is volt bajom, az egyik nem is igen beszélt angloul, illetve nem tudom beszélt-e de előttünk nem igen szólalt meg, Tomas-sal a másik munkással meg csak lengyelül beszélt. Tomas egy 40-es pali, családja van, felesége és 2 fia. Nagyon jófej volt, mindig jól elbeszélgettem vele, a végletekig udvarias ember, tehát egy szavam nem lehet rájuk. A bajom azzal volt, hogy egyrészt hozzájuk kellett igazodnom bárhová is akartam menni, mert ha pl el akartam volna menni délután 3-kor, és nekik is el kellett ugrani festékért /ezért-azért akkor a ház meg ugyebár nem maradhatott sem nyitva sem a riasztó beüzemelése nélkül. Tehát, hiába volt meg a napi szabadidőm, de ezek alatt a hetek alatt sokszor volt, hogy nem tudtam azt csinálni amit szerettem volna, és ez egyszer-kétszer nem is nagy ügy, de több hétig viszont idegesítő(erről nem a munkások tehetnek persze csak tették a dolgukat.) A másik, az építkezés kosszal meg porral jár, és mivel nekem kell takarítanom az egész házat volt , hogy leporoltam és köv. nap megint tiszta por volt minden (a munkások ebben is rendesek voltak, ahol lehetett takarítottak maguk után és csukva volt a konyhaajtó ahol dolgoztak de a por amiből jó sok volt kiszállt a küszöb alatt:S) . Szóval sokszor véget nem érőnek látszott a takarítás és a végére már idegbajt kaptam ha egy szem port megláttam. Mégegy, hogy Tomas-ék egyfolytában lengyel mulatós zenét hallgattak, nem is halkan és ezzel sem lett volna bajom egy két hétig, de a 7. hét végére már attól is idegbajt kaptam.:D Szóval ha lehetséges kerüljétek az építkező családokat, főleg abban az esteben ha nektek kéne takarítani is a házat az adott helyen. 
Tehát januárban magunkra is hagytak, azóta még Tomas jött párszor egy-egy napra pl mikor a játszószobát építették újjá, meg bírom is őt magát, de jóból is megárt a sok.:) 
Másik amit nagyon fontosnak találok megemlíteni az új au paireknek: ha kijöttök Angliába akkor a facebook-on keressetek rá au pair csoportokra. Pl írjátok be a településetek nevét és utána hogy au pair pl : "London au pair"-mert egy RAKÁS csoport van, ahová ha csatlakozol akkor seperc alatt találhatsz a közeledben au paireket akikkel mehetsz hétvégén ide-oda és barátságokat szőhetsz és az au pairnek ugye az a alegfontosabb, hogy ne legyen egyedül, hogy legyenek barátai-haverjai, akikhez fodulhat ha baj van, vagy elmehetnek bulizni stb. Én januárban csatlakoztam az au pair in London csoporthoz egy csütörtök délután és köv. nap pénteken már meg lettem hívva bulizni, ilyen könnyen megy ez:)) Tehát mindenképp keressetek a face-en ilyen klubbokat, szinte minden városhoz/térséghez fogtok találni.

Hilkkával a Ministry of Sound klubban, Londonban (2012 január)

2012. február:
Február egy mozgalmas hónap volt. Elsőként febr. elején elromlott a laptopom. Borzalmas volt, mivel a  laptopom a legfontosabb szabadidős-és szórakozási lehetőségem, meghát rajta vannak a képeim, meg minden ami az életben maradásomhoz kell.:) De hála Tamás au pair kollegámnak meg lett javítva vagyis Tomi újratelepítette nekem  a Windows 7-et rajta. Rögtön ezután a családom elutazott Párizsba 5 napra. Azalatt én szabad voltam, aminek nagyon örültem, meg jól is jött mert ekkor mentem el a Nagykövetségre útlevelet csináltatni (de erről már írtam márciusban). Cirka 4 hónapig tartott az útleveles procedúrám de a lényeg a lényeg, hogy megvan már és utazhatok bárhová.



Magyar Nagykövetség, London

Miután a család visszajött Párizsból igencsak állóháborús helyzetem volt velük, a részletekbe nem mennék bele, lényeg, hogy majdnem családváltás lett a vége. (Néhány olvasóm ismeri a sztorit, akit érdekel annak priviben megírom),de ide a bloggerre nem írnám meg az egész történetet mert cifra is meg baromi hosszú, a sztori vége, hogy végül mégsem váltottam családot, és a szülőkkel elbeszélgettem és megbeszéltük a problémákat. Azóta normálisabbak és élvezetesebb is itt lenni mint azelőtt.

Judit barátnőm, akiről mindig írok, hogy megyünk együtt szinte minden hétvégén, na ővele februárban már hónapok óta kapcsolatban álltam a face-en, mindig chateltünk, de nem jutottunk még el odáig, hogy talizzunk is. Az első talinkra február utolsó hétvégéjén került sor, amikor itt Angliában már meglepően meleg volt (a netről viszont értesültünk, hogy M.o-on akkor volt a nagy hó meg hideg) mi meg már átmeneti kabátban szeltük London utcáit. :) Judittal azonnal nagyon jó barátok lettünk, nagyon aranyos lány és sokmindenben hasonló a gondolkodásunk meg az érdeklődési körünk így nagyon jó, hogy "egymásra találtunk.":)



Big Ben, február





Judit a Buckingham palotánál



Mert Star Wars fan vagyok :) (Oxford street)



Sejteni lehet ki a kedvencem



2012. március
Márciusban kezdtem blogolni tehát innentől tudjátok az eseményeket, nade hogy ne legyen hiányérzetem az ezt követő hónapokról is írok pár sort.  Btw, most látom, milyen jó ez így,hogy minden hónapomról megemlékezem, mert amelett, hogy nekem majd évek múlva jó lesz visszaolvasni, így ti Olvasók is betekintést nyerhettek azokba a hónapokba amikor még nem írtam blogot, mert a legfontosabbakat most kiemeltem. :)
Vissza márciushoz: márciusban még mentünk Judittal jó sokszor Londonba és egyszer meg is látogattam őt Reigate-ben ahol lakik és ahol én is laktam még az első családommal. (Judit pont akkor költözött Reigate-be mikor én elköltöztem onnan tehát ebből kifolyólag Londonban talizunk mikor talizunk illetve néha lemegyek hozzá Reigate-be.)
Márciusban jött meg az útlevelem is, és március végén foglaltam magamnak repjegyeket egy egy hetes magyarországi vakációra mire áprilisban kerítettem sort.



M&M's boltban Judittal(ő fényképez:D)

Reigate-i kiruccanásom:




2012. április
 Áprilisban 3 hét szünete volt a kisasszonyomnak a suliban. Ebből viszont egy hetet töltött csak velem, vagyis egyet sem mivel anyuka azon a héten itthon volt így én csak besegítettem nem én vigyáztam rá egyedül. A maradék 2 hétben elutaztak Dél-Afrikába, Fokvárosba, én ezalatt ejtettem meg az egy hetes hazalátogatásomat. 
Mikor visszajöttem még volt pár szabadnapom majd visszajött a család is. Április hátra lévő részében nem sok minden történt, mivel Judit egy hónapos vakáción volt otthon így csak májusban tudtunk találkozni pár, persze nem unatkoztam, feltalálom én magam mindig, mentem Londonba, mentem közeli shopping centerekbe, mozizni stb.:))




Valahol Hollandia felett



2012. május

Májusi eseményekről is beszámoltam már itt a blogban, taliztam jópárszor Judittal, Londonban, ellátogattam Beachy Head-re, Eastbourne-be, a helyre amibe egyből bele is szerettem és a közeljövőben tervezem a következő kirándulást oda:)) Valamint, ami még nagyon fontos elkezdtem szövögetni jövőbeli terveimet, bár ezt csak említőlegesen hozom fel, bővebben még nem írok róluk mert még változhatnak/változni fognak mivel nekem általában minden hónapban új dolgok jutnak az eszembe, de majd idővel meg ha már lesz konkrét köv. lépés akkor tudatom veletek.:)
A májusi kirándulásokról már tettem fel egy rakás képet régebbi bejegyzésekbe de néhány fontosabbat azért kiteszek ide az összefoglalóba is:))

Pózolj Tesco szatyorral:)

Hajammal hülyéskedés-eredmény



Eastbourne mólón



Beachy Head-160 m magas sziklafal

I belive I can fly

Tengerparton azért jó lakni mert akkor csak 3 oldalról vagy körlülvéve idiótákkal:D-Eastbourne városképe a sziklákról

Íme tehát az elmúlt évem, minden, amit Angliának köszönhettem. Mindenkinek, aki gondolkodik rajta, hogy au pair legyen bátran ajánlom, mert ezáltal tényleg olyan tapasztalatokat szerez az ember, amit máshogy nem (vagy leglábbis nem ugyanilyet) és sokkal erősebb lesz az év (vagy több év) végére, szóval vágjon bele nyugodtan, akinek kedve szottyan:))
Terveimről: még egy évig au pair leszek itt Angliában, szerzek nyelvvizsgát, reményeim szerint felsőfokút, utána pedig majd úgyis elválik mit lesz kedvem tanulni/vagy dolgozni a továbbiakban. Szerepel terveim közt , hogy egy fél évre elmegyek Spanyolországba vagy Olaszországba au pairnek nyelvet tanulni (hogy melyik ország lesz a kettő közül az még elválik, mint mondtam nekem havonta változik az elképzelésem) de vagy az olaszt vagy a spanyolt szeretném megtanulni mert légiutaskísérő  szeretnék lenni és minél több nyelvet tudok annál jobb ugyebár.

A mission: hogy a következő évem is legalább ilyen jó legyen mint az elmúlt egy év volt. De most szeretnék: nyelvvizsgát, elutazni Spanyolországba(nyaralni, lehetőleg a Kanári-szigetekre amire már gyűjtöm a lovettát), kipróbálni a skydivingot és belekezdeni vagy a spanyol vagy az olasz nyelv tanulásába. Egyenlőre ezek a "biztos pontok", a többi meg úgyis jön  magától meg ahogy a helyzet hozza. Mint az látható, nem vagyok egy előre tervező típus. Ennek az oka, hogy egyrészt mint mondtam minden hónapban más az elképzelésem, másrészt meg az oké, hogy bizonyos alaptervek kellenek-ilyenek vannak is-de szerintem nagyon részletekbe bocsájtkozóan felesleges tervezni mert úgysem tudom még hónapokra (vagy évekre) előre, hogy hol leszek mit fogok csinálni, kivel találkozom, mik lesznek a lehetőségeim stb. Amiben biztos vagyok, mert bízom magamban: egy év múlva is büszkén fogom kijelenteni, hogy elértem, amit akartam és közelebb vagyok az életcélomhoz (bár még fogalmam sincs mi az :D). :)) 

Évforduló-egy éve Angliában!!:)))-és pizza meg sör

Tegnap volt egy éve, hogy kijöttem Angliába!! Hihetetlen , hogy milyen gyorsan eltelt ez az év, el sem hiszem. Mint ahogy írtam, életem eddigi legtanulságosabb éve volt, rengeteg mindent tudtam meg magamról, és rengeteget fejlődött a jellemem. Ezt az évet/ezt a tapasztalatot nem cserélném el a világom semmiért.
Ja igen tudom ezt a bejegyzést tegnap kellett volna közzétennem, de ha már a tegnapot említem, el kell mondanom, hogy délután 2kor keltem fel:)) (Előtte hajnal 2kor mentem aludni szval pont 12 órát aludtam:D) Mikor kikászálódtam a szobámból a család pont akkor készült elmenni és meg is kaptam anyukától, hogy én vagyok a leglustább lány, akit valaha látott.:)) Hát, komment ide-vagy oda, nekem akkor is nagyon jól esett az alvásmaraton.  Aztán ettem szépen lassan és délután negyed 5 volt már, mikor átöltöztem pizsamából utcai ruhába:)) Meghívásom volt egy barbecue party-ra, de mivel J barátnőm nem tudott jönni(messze van neki, itt látjuk a hátrányát milyen az, amikor az ember nem Londonban lakik) és Reni a helyi magyar barátnőm meg bébisztittelt, nekem pedig akkora sebek vannak a bal talpamon, hogy ráállnom is nehéz, így úgy döntöttem nem vágok át fél Londonon, hanem helyben maradtam, a városomban ünnepletem az évfordulómat. Este elmentem misére, azután pedig a mekibe jó szokásom szerint. Ettem smarites-es Mcflurry-t (fagyi smarites darabokkal) és 9kor a moziban megnéztem a Man in Black 3-at 3Dben. Haláli egy film mindenkinek ajánlom, és a 3D nagyon jól meg van csinálva, igen látványos. Negyed 12kor értem haza, a család már aludt, vagyis fényt láttam még a szülők szobájából, de nem jöttek ki már. Azelőtt nem voltam egy nagy mozifan, akarom mondani nem is az volt a baj, hanem hogy az otthoni városomban nem is volt mozi, így szökőévente egyszer ha Pesten beültem egy filmre mikor arrajártam, itt viszont egyre gyakrabban járok. Meghát mit is tud egy au pair csinálni ha belegondolunk? Vagy kirándulni, de ha nincs kivel vagy éppen spórol(én per pill spórolós időszakban vagyok) akkor a mozi a legkézenfekvőbb, mert mégiscsak kimozdulok otthonról, ráadásul 15 perce van a házunktól gyalog a mozi, és valami újat nyújt, mert nyilván olyanra ülök be amit még nem láttam (ok, kivéve Titanic 3D:DD) és nem drága. Vagyis-fogalmam nincs a magyar mozis árakról,de idekint egyeltalán nem drága, így eme jellemzőinek köszönhetően mára az egyik kedvenc elfogaltságommá lépett elő a mozizás.:)
Ma 11kor keltem, fürödtem, és összekészülődtem (emberdormát csináltam magamból) és leugrottam a városba, fontos kellékekért a köv. hétre, pl csokik, kóla chips. Itthon ebédre pizzát ettem meg sört.:)

Csak úgy délután

Most pedig jöjjön egy képes összefogaló életem eddigi legjobb évéről:) Azért képes, mert most nincs sok időm írni, de a köv. bejegyzés is évfordulós lesz és abban bővebben megfogalmazom mért is olyan jó az au pair élet:))

2011. Június

3. Angliában töltött napomon kirándulás még az első családommal:)) Belekóstolhattam egyből az igazi angol létbe-nem számít az eső sem a hideg, mi kirándulunk:)

11. Angliában töltött napomon életemben először elmentem Londonba. 2 másik au pair lánnyal mentem, mondhatni ők voltak az idegenvezetőim. Amikor közeledtünk Londonhoz én mint egy hülyegyerek kérdezgettem őket, hogy "ott vagyunk már?" és mikor először láttam meg azokat a helyeket amiket eddig csak képről-hát extázis:)) Felejthetetlen nap volt.

Piccadilly circus

Szuvenír autó-höhh hazaállítanék egy ilyennel, hogy "tessék egy kis ajándék Londonból" :)

Jasmin (az eslő városmból au pair) és első kép a London Eye-al

Parlamentnél

Westminster Apátság előtt

Azt már írtam, hogy az első családom sokkal jobban bevont a kirándulásokba és a családi dolgokba. Júniusban elvittek Windsorba, Legolandba is, úgyhogy egy nap erejéig újra gyereknek érezhettem magam, arról ne is beszéljünk, hogy teljesértékű családtagnak is.:)

Lego Véder papa

Rapid-vizes hinta a kis családommal(apuka fényképezett, nem akart megázni:D)

Legocity-csak egy a sok legóváros közül

Legocity Huston-a kedvencem

Mégegy nagyon fontos momentum 2011 júniusából: mégpedig életemben leges-legelőször láttam a tengert:)) Nem is akármit hanem egyből az Atlanti-óceánt:)) (vagyis az English Channelt, de az meg az Atlanti-óceán része.)  Világéletemben imádtam a tengert, bár még tavalyig nem láttam, de mindig úgy éreztem, hogy az valami varázslatos hely, rengetek kagylóm volt otthon, meg tengerpartos képeslapom rokonoktól, és másoknak talán nem olyan nagy cucc a tengerpart, de nekem egy nagy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam oda, és az érzés, hogy minden hétvégén mehetek oda felbecsülhetetlen.:) Az első 3 hónapban mentem is szinte minden hétvégén:) Brighton volt az első tengerparti város, amit meglátogattam.

Legelső képem a tengerről-igaz rossz idő volt, de ez csak egy nap a sok közül:))

Köv. héten:)

Hát mit mondjak-így visszatekintve, talán életem eddig legjobb hónapja volt a tavaly június. Bár persze az évem többi hónapjában is nagyon jó élmények értek, de június azért volt más, mert sokminden akkor történt velem először pl első repülés, első tengerpart, első London és miegymás.

2011. Július, augusztus

Júliusban voltam még rengetegszer Brightonban és Londonban. Valamint az akkori családom egy barátja meglátogatott minket Dubaiból és az egész családot, engem is beleértve meghívta Chessingtonba(vidámpark). Itt igaz nem csináltam képeket, de ez is egy nagyon jó nap volt, fejjel lefelé menő hintákkal, hamburgerrel meg hányingerrel a sok hullámvasutazás után.:)) Július végén a családom elutazott egy 3 hetes vakcióra, ami alatt én egyedül voltam otthon, de teljes fizetést kaptam mindhárom hétre, és a világon semmi dolgom nem volt, csak egyszer kitakarítani, így volt egy jó relxáló időszakom.:) Augusztusra szintén az jellemző, mint júliusra, mivel a gyerekeknek nyári szünet volt így kicsit több/stersszesebb volt a munkám, de mivel a család nagyon jó volt, így egy hihetetlen jó nyarat tudhattam magam mögött.

Brighton mólón-a vidámpark részén mert az is van ott:)

Royal Pavilion Brighton

Kedvenc hintám a mólón-Super Booster-

Először a Tower-hídnál (augusztus)

Királynő palotája

Jasminnel megnéztük a Notting Hill carnival-t aug. végén

2011. szeptember:

Szeptember elején az első családom idádott háziállata, a 23 éves Mallie macska meghalt. Gondolhatjátok mennyire kivolt a család, főleg anyuka mert már 15 éve megvolt neki  a macska, régebb óta mint a gyerekei, meg a gyerekek is a cicussal nőttek fel. Szeptember nagyon jól indult, (a  macska halálát leszámítva), teljesen beilleszkedettnek éreztem magam a helyi au pair közösségbe, rengeteg barátom volt, és bár voltak gondjaim néha a gyerekek fegyelmezésével, de simán úgy éreztem, hogy tudom kezelni őket. A szülők sajnos nem így látták és közös megegyezés alapján új családot kerestünk nekem. (Így utólag igazuk volt, és most csak egy gyerekre vigyázok és sokkal könnyebb, bár akkor kb tragédiaként éltem meg a családváltást, mert nagyon megszerettem a családot, de azóta tudom, hogy jobb így nekem.) A család végig nagyon rendes volt, segítettek új családot találni,és biztosítottak róla, hogy hozzájuk mindig fordulhatok a jövőben és azóta is tartjuk a kapcsolatot, lást előző bejegyzés, mikor meglátogattam őket.:)  Szeptember végén jöttem a jelenlegi családomhoz.

2011, október:
Új hely, új család, új rigolyák hehe:)) Bár a jelenlegi családom nem annyira kedves,mint a régi, de a munka nem nehéz és a kislány nagyon aranyos, és a szülinapomon, október 23-án érkezett meg a házba az új kiskutya Toto:))

Toto első napja nálunk:)

Őszi séták-a házunk mögötti parkban/golfpályán

A fenevad

2011. November
Beilleszkedtem az új családba. Azt nem mondanám, hogy meg is szoktam a furcsaságaikat hehe:)) De  e hónap végére már rendesen itthon éreztem magam, szerettem/szeretem a helyet, hogy 20 percre vagyok London belvárosától, hogy a napom nagy része szabad, és csak délelőtt meg este van egy kis munkám, szeretem a szobámat, ami nagy és kényelmes, a kisasszonyomat, és a Toto kutyát és a szülőket is kedvelem minden hepp-jük ellenére:D. Nekem, extrém hullámvasutak és hinták szerelmesének és karácsonyi giccs áradat rajongójának fontos, hogy november 18-án megnyílt Londonban a Hyde parkban a Winter Wonderland, ami egy nagy karácsonyi vásár és vidámpark, telis tele extrémebbnél extrémebb hintákkal, jégpályával, sült gesztenyével és mindennel, ami a karácsonyi hangulathoz kell. Ide is szinte minden hétvégén ellátogattam amíg be nem zárt december végén.

13 emelet méter magas torony, a tetejéről ledob egy párszor:)

Kedvenc hintám-Air

2011.december:

Karácsonyra nem tudtam hazamenni mert elhagytam a személyimet, és útlevelem meg nem volt, tehát angliai karácsonyban lett részem. December nagy része téli szünet volt a kisasszonyomnak, mert itt Angliában a téli szünet 4 hetes ám és már dec. második hetében elkezdődik. Ebben a hónapban építették újjá a konyhánkat a házban, így átmenti konyhánk volt mégpedig lent az étkezőben az alagsorban. Ez úgy nézett ki, hogy levittük a mikrót, kenyérpirítót meg vízforralót, plusz a garázsból a hűtőt, és poharakat, evőeszközöket és természetesen csak egyszerűbb ételeket tudtunk csak enni a 6 hét alatt, amíg az építkezés tartott. Kb úgy éreztük magunkat mintha kempingeznénk.:) Karácsonyra lett kész az új csilli-villi konyha. Egyik nap már éppen Karácsony előtt elvittem a kisasszonyt Londonba anyuka munkahelyére egy karácsonyi party-ra, ami után a Winter Wonderland felé vettük az irányt. Itt én egymás után szálltam fel a hullámvasutakra/Power Towerre, meg a fejjel lefelé menő hintákra és anyuka meg is jegyzete, hogy nem vagyok normális:))
Szilvesztert London belvárosában töltöttem, gyerekek, az a heringparti ami ott volt az valami hihetetlen volt. Elnéztem egy buliba, majd elindultam a tűzijátékra, de félúton vissza is fordultam mert akkora tömeg volt a metrókban, hogy el tudtam képzelni milyen lehetett volna a folyóparton ahol a tűijáték zajott. De így is emlékezetes maradt a múlt szilveszter.

Harrods karácsonyi puccban

Karácsonyfánk kislány és én díszítettük

Rekorder lego karácsonyfa egy londoni vasútállomáson

Na ennyi mára mert ezeket  a képeket is már vagy 3 órája válogatom/írogatom alá, holnap jövök a második félévemmel:))