Goodbye 2012-avagy összefoglalás az évről

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy 2012 volt életem eddigi legjobb éve. Rengeteg minden történt velem. Temérdek kalandban lehetett részem, gondolok itt kirándulásokra, rengeteg új helyen, városban jártam, nagyon sok és különböző új embert ismertem meg, köztük jópár barátra is leletem. Utazás volt ez az év, de nem csak a szó szoros értelmében, (hiszen jó sokat mászkáltam szerte Angliában) hanem egyfajta "szellemi" utazás is, nagyon sok mindent tudtam meg magamról, az erősségeimről, gyengeségeimről, a korlátaimról és arról, hogy mi az, amiben igazán jó vagyok.

Egy gyors "rezumé" a helyekről, ahol jártam és amiket örökre a szívembe zártam: Mielőtt kijöttem Angliába 2011 júniusában, odahaza nekem nem igen volt lehetőségem utazni, felfedezni (piszkos anyagiak), a családommal sem igen játunk nyaralni, a várost ahol laktam max osztálykiránduláskor hagytam el és akkor, amikor valamelyik rokonom vitt magával ide-oda. A 18. szülinapomon jártam először külföldön- az unokatesómék Lengyelországba a Magas-Tátrába vittek 4 napra-életem egyik legjobb élménye:)

Amikor kijöttem Angliába rengeteg tervem volt (mint mindenki másnak) és sok fogadalmam is. Megfogadtam többek közt, hogy bejárom az országot, megnézem a híresebb városokat és turista látványosságokat, és ezen felül ha lehetőségem lesz, akkor innen szeretnék majd külföldre (pl Sókcia-ami bár UK része de különállónak számít, vagy Franciaország és hansonló) utazni. Továbbá azt is eltökéltem, hogy ha adódik egy lehetőség akkor azt nem fogom kihagyni illetve, hogy sokat fogok eljárni, nem csak a megszokott közösségembe de új helyekre és közösségekbe is, hiszen ahogy Woody Ellen is megmondta: " A siker azon múlik, hogy ott voltál-e." Ez a kijelentés szerintem teljes mérétkben igaz. Lehet valaki nagyon ügyes, jó képességű és az adott szakterületén kiemelkedő, de ugyanakkor nagyon fontos, sőt tán a legfontosabb, hogy jó helyen és időben kell lenni, hogy megtaláljuk a lehetőségeket, és ebbe a 4 fal nem fér bele. Mindenkinek megvan nyilván a saját kis komfortzónája, van akinek könnyen megy az, hogy ebből kilépjen, van, akinek pedig nehezebben, de ha erre valaki képes, hogy kilépjen a megszokottból és be merjen vállalni valami újat, akkor én azt mondom, hogy az előtt a személy előtt már nincs lehetetlen. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden aupair kollégámnak gratuláljak, hisz azzal, hogy ide mi kijöttünk, beilleszkedünk, idegenekkel élünk és idegen nyelvet beszélünk bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk (bármire) és a jövőben sokkal ügyesebbek és talpraesettebbek leszünk. Én régebben azok közé tartoztam, akiknek nehezére esett kilépni a megszkott környezetből, a komfortzónából. Ezért is határoztam el másfél éve, hogy aupair leszek, mert egyrészt már nem akartam otthon lenni (számos oka van, de talán majd egy másik bejegyzésben) másrészt pedig láttam azt, hogy az aupairség mekkora lehetőség egy magam fajtának, akinek pont az kell, hogy menjen, lásson, tapasztaljon dolgokat a saját bőrén, egyedül intézkedjen.
Azt gondolom, kijelenthetem, hogy az elsődleges célokat, amelyeket másfél éve, mikor kijöttem tűztem ki magam elé megvalósítottam és elértem. Ezeknek a java részét pedig idén, 2012-ben sikerült elérni. Az egyik ilyen az angol nyelv elsajátítása. Nem mondom, hogy perfekt vagyok, mert ahhoz sokkal több kell, ilyen-olyan szaknyelvekben vannak hiányosságok ez tény, szóval pl egy mérnöki állást nem tudnék bevállani (mondjuk nem is tervezek mérnök lenni). De folyékonyan beszélem a nyelvet, a társalgás egy formája (írott, olvasott, hallott) sem okoz gondot egyeltalán, elsőre megértem, amit mondanak nekem és gondolkodás nélkül tudok válaszolni is. Számomra még régen, mikor iskolás voltam az angol nyelv mércéje az volt, hogy tudok-e csípőből, gondolkodás nélkül válaszolni. Amíg erre nem voltam képes, addig nem mertem olyan kijelentést tenni, hogy én tudok angolul. Már 2011 második felében, mikor kijöttem éreztem, hogy intenzív feljődésnek indult a nyelvtudásom, sokszor kaptam azon magam, hogy angolul gondolkozom, és az esetek kb 70%-ában nem kellett gondolkoznom, mielőtt mondtam egy mondatot. De az még csak 70% volt. Azonban az idei év során annyira felfeljődött az angolom, hogy mostmár a saját kis mércém alapján is ki merem jelenteni, hogy megtanultam a nyelvet. A nyelvtan megy, a szókincs nem kitűnő ugyan, de erős, és nem gond sem egy beszégetés, sem egy film nézése..A jövőben persze még ennél is jobbra szeretném fejleszteni a tudásomat, hisz a jó pap is holtig tanul, én sem állhatok le és ülehetek a babérjaimon. Szeretnék most szaknyelvet is megtanulni, hogy a jövőben ha valami komoly állást pályáznék meg akkor ne legyen ez gond. 
Szokták mondani, hogy a sulis nyelvtanulás nem elég, sem a magánórák, ha rendesen meg akarod tanulni a nyelvet, akkor ahhoz az adott nyelvterületen kell élni, másképp nem fog menni. Ezt a saját tapasztalatom alapján ki merem jelenteni, hogy teljes mértékben így van. Én is jártam otthon magánórákra, a suliban is 5ös voltam angolból de az tényleg egy bakfitty, ki kell jönni, 24/7 beszélni kell a nyelvet, mert csak így lehet használhatóvá fejleszteni. Az otthoni nyelvvizsgák meg idekint nem érnek semmit. Ezt most csak azért mondom el, mert tőlem rengetegen kérdezik, hogy "Szerinted ha van itthon középfokú nyelvvizsgám akkor boldogulnék Angliában?" -Ezeket mindenki felejtse el. Nem számít. Itt azt sem tudják, mi a fene az a középfokú nyelvvizsga.  Nem az alapján mérnek, hanem lefolytatnak veled egy 10 percces beszélgetést, és abból úgyis kiderül, hogy jó vagy e vagy sem. Meg aztán tegyük fel, hogy valaki kifog egy nagyon könnyű nyelvvizsgát és átmegy, holott tán nem is olyan jó képességű. Aztán büszkén lobogtatja a papírt, hogy "Nekem megvan!!" De viszont a nyeltudásának meg nem fogja tudni hasznát venni. El kell mondjam, mielőtt én Angliába jöttem, én elhasaltam a középfokú nyelvvizsgán. Pár ponttal maradtam csak le ugyan, de megbuktam. Naés??? Nem ütött szíven különösen a dolog, tisztában voltam a képességeimmel, tudtam, hogy ettől még nem vagyok hülye a nyelvből. És kijöttem, és mindenki dícsérte a nyeltdudásomat, senki nem kérte, hogy mutassak róla papírt, beszéltek velem 5 percet és tudták, hogy értem őket. A magyarországi nyelvvizsgák csakis a felsőoktatás miatt hasznosak szerintem, hisz a kacifántos pontrendszerben sokat nyom a lattba, ha van. Ettől eltekintve viszont idő-és pénzpocsékolásnak tartom.  Sajnálom, hogy kötelezővé van téve, nyomást gyakorolva ezzek a 10-en éves diákokra, akik lehet, hogy nyomás nélkül sokkal szívesebben tanulnának akár egyszerre több nyelvet is. Ennyit erről!!

Még a nyelvek témához annyit, hogy most, hogy az angolom már nagyon is elfogadható szinten van meg fogok tanulni mégegy nyelvet. Spanyol vagy francia lesz a következő "áldozat". 2013 elején el is kezdem és szeretném a következő nyelvet is 1-2 év alatt olyan jól megtanulni mint az angolt. Ha egy nyelv megvan, akkor majd jön mégegy. Aztán mégegy. Jelen tervem a következő: most 22 éves vagyok, úgy dönöttem, hogy az életemet 28 éves koromig (többek közt)  a nyelvtanulásnak szentelem. Addig még van 6 évem. Még plusz 3 nyelvet szeretnék megtanulni, és minden nyelvre 2 évet szánok. Ha minden a terv szerint halad, akkor 28 éves korom végére a magyarral együtt 5 nyelvet fogok tudni. Én már egy pár éve rájöttem arra, hogy a nyelv minden szakmánál fontosabb. A szakmák jönnek-mennek, van, mikor pl egy ügyvéd nagyon is keresett szakma, van mikor meg egyeltalán nem. Viszont ha az embernek van min. 2-3 nyeltudása (de minél több annál jobb) akkor akárhova is megy, akármit is csinál, de meg fog élni. Nem csak tolmács, de szinkronfordítú, műfordító, és a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Arról nem is beszélve, ha tudok 5 nyelvet akkor már szinte akárhová megyek a világon meg fogom értettni magam. Még nem tudom pontosan, hogy melyek lesznek azok a nyelvek, amiket megtanulok. A spanyol és a francia most nagyon tetszik. A slussz poén, hogy a spanyol és a német nagyon hasonlít és ha spanyolul tudok akkor az olaszok is meg fognak érteni.:)) Szóval a spanyol mindenképp meglesz. A francia is tutira, valamit az 5. valszeg az orosz lesz, mert abból már rendelkezem minimális tudással, legalábbis az ABC-jüket tudom (cirill betűket) meg egy-két mondatot, kifejezést (a Mamám tanított még kiskoromban). 


Aztán a nyelvek mellett célom volt még annyit utazni, amennyit csak tudok a lehetőségeimhez képest. Ezt is kipipálhatom (idénre, jövő évben sem tervezek itthon ülni:). Ebből mondjuk biztosan kihozhattam volna többet is, ha keményebben spórolok, de azért így is rengeteg új helyen jártam, olyan dolgokat, tájakat láttam, amelyekre ezelőtt csak fényképeket bámulva csorgattam a nyálam. Ami a leges legjobb, hogy ezeket önerőből teljesítettem, a saját pénzemből jöttem-mentem, szórakoztam, mulattam. Ezen felül pedig hihetetlenül jó érzés, hogy egyedül (vagy aki éppen az útitársam volt) terveztem meg ezeket a kalandokat, hogy tudok szervezni, lefixálni, utánanézni, hogy hol,merre és mit.
Egy pár olyan hely, ami örökre a szívemben marad:

Eastbourne-itt egy napot tölöttem, ez egy tengerparti város, hatalmas (160 méter magas) sziklákkal. Ide egyedül mentem, de ha kell én egyedül is jól elvagyok, és ez a nap benne van a Topp 5-ben amint Angliában töltöttem, sőt, talán az első vagy második helyen áll. Egész nap sétáltam a sziklákon, (májusi nap volt) szikrázó napsütésben, és olyan jól és szabadnak éreztem magam, mint talán még életemben soha. Ha belegondolok nem csak az angliai életem egyik fénypontja, de életem egyik legjobb napja is volt.:)

 

 

 

A másik, ami szintén versenyezhetne az eddigi legjobb Angliában tölött nap címért pedig egy júliusi esős nap, amikor a Stonehenge-et mentünk meglátogatni Zitával. Erről írtam külön bejegyzést is, ide kattintva elolvashatjátok. Nagyon nagyon régóta szerettem volna látni a Stonehenge-et, tul.képp azóta, mióta megtudtam, hogy létezik, számomra mindig is volt benne valami misztikus, valami vaárzslatos, ami vonzott. Júliusban pedig valóra vált ez az álmom.:)

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztusban pedig eljutottam az Olimpiára!! Ez szintén egy afféle "once in a lifetime"-egyszer az életben dolog volt, mert ezután is már kiskorom óta vágyakoztam, amikor még csak otthonról figyeltem az Olimpia közvetítéseket, és mindig arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne a helyszínen ott lenni és végigszurkolni leglalább egy meccset, és lám, 2012 és London valóra váltotta ezt nekem.:)) Bejegyzés az Olimpiáról itt.

 

 

 

 

 

Augusztusban még elvonatoztunk Dover tengerparti városba Renivel. Bár nekem ez a város annyira nem tetszett, de nagyon nagy pozitívum ugye, hogy a tengerparton volt, és én bárhol, ami a tengernél van jól érzem magam, és egy nagyszerű napot töltöttünk együtt Renivel, rengeteg dumával, mókázással, hülyéskedéssel, és láttunk egy számunkra új várost, új helyen jártunk.

Szeptemberben Brighton-ba mentünk Renivel, ahol én már 2011-ben is rengetegszer jártam, de egyszerűen szerelmes vagyok abba a városba így nem volt kérdés, hogy Renit is elviszem oda.  Bejegyzés itt. Nem mellesleg itt fürödtem életemben először a tengerben (ráadásul már szeptemberben, ez milyen király:))

Novemberben egy 2 napos kirándulásra mentünk Zitával Skóciába, ami pedig tényleg a csúcspont, nagyon éveztem minden percét. Skócia egy mesebeli ország, mesebeli tájakkal és helyekkel, a kastélyok, a skót duda hangja, hangulatos kis utcák, hogy tenger vesz körül minden irányban és a misztikus légkör (állítólag még szellemek is) leírhatatlanul jó élményeket adtak, mindenkinek, aki Angliában van, de azoknak is, akik nem, mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el Skóciába. Bejegyzések pedig itt, itt és itt.
A záró skóciai bejegyzésemben ezt írtam Edinburghról: "Edinburgh, mint ahogy azt már sokszor írtam egy mesebeli város, áthatja a történelem és nem fogható egyelten olyan helyhez sem, ahol eddig életem során megfordultam. Hihetetlenül jól éreztem magam a 2 nap alatt még annak ellenére is, hogy volt az a sok gubanc a jegyeinkkel. A rengeteg kastély, a tornyok, a tenger és a friss levegő, a vadregényes környezet amelyben a város fekszik, hogy skót duda zenéje szól minden sarkon teljesen magával ragadott és úgy érzem, hogy a szívem egy darabja ott maradt Skóciában. Régóta szerettem volna eljutni oda, és most lám, valóra vált egy álmom. Az ilyen élményeknek, és kirnándulásoknak érdemes élni és csinálni, amit csinálok (az én esetemben jelenleg az aupair munka), mert lehet, hogy amivel foglalkozol, ami a munkád és amit minden nap csinálni kell nem mindig fenékig tejfel, de hatalmas mértékben megkönnyíti ha van egy célod. Az enyém az utazás.
Az teljesen biztos, hogy visszatérek még Skóciába és Edinburgh-be is. Most 2 napot töltöttem a városban, és bár rengeteg mindent láttam de koránt sem eleget. Írtam, hogy az emberek nem a legkedvesebbek ott, de nem érdekel, a város gyönyörű szóval ahogy a Terminátor is megmondta:" I'll be back."
Ami biztos, hogy még a következő évben elmegyek egy túrára a Skót Felföldre, megnézem a Loch Ness-t (hátha meglátom a szörnyet is hehe) és amellett, hogy Edinburgh-be még visszatértek más híres skót városokba is el szeretnék látogatni.".

Ráadásul Skóciában próbáltam ki életemben először a couchsurfing-et (kanapészörf) amivel új távlatok nyíltak, hogy úgy  mondjam. Hatalmas ötletnek tartom a kanapészörföt, aki kitalálta azt meg csókoltatom. Nem csak azért, mert ezáltal ingyen szálláshoz jut az ember, de barátokat szerezhet a világ minden tájáról. Kiskoromban mindig úgy hittem, hogy minden túl tálvol van és én, egy egyszerű magyar lány sosem fogok eljutni a tv-ből megismert helyekre. Most viszont, hogy kijöttem Angliába, és rájöttem, hogy nem is bonyolult dolog megszevezni a különböző utazásokat, arról nem is beszélve, hogy itt a fizetésem is megengedi, hogy időnként elutazzak ide-oda, rájöttem, hogy bármit elérhetünk, bárhová eljuthatunk, ha van egy álmunk és azt merjük követni. A kanapészörf pedig már tényleg csak egy non plusz ultra, hogy ingyen szállhatsz meg másoknál, akikkel barátságot is köthetsz és nem utolsó sorban mivel ők helyiek, így rengeteg látnivalót is tudnak javasolni, így olyan élményekben lehet részed, amibe "sima" tursitaként nem biztos.


Ezek a helyek mellett még rengeteg új helyen voltam itt Londonban. London hatalmas város, ám sok szempontból "elüt" a többi világvárostól. Kezdjük azzal, hogy sokkal tisztább és rendezettebb. Az angolokra ez alapból jellemző,hogy szeretik a rendet és nem tűrik a káoszt, és ez a fővároson is meglátszik. Nincs millió meg egy felhőkarcoló, néhány 10 darab van csupán, ám azok tényleg gyönyörűek és extvagázs-ak, csakúgy, mint a most épülő Shard, amire én már eltreveztem, hogy mikor átadják 2013 tavaszán, akkor én ott leszek.:)

A város nem koszos, tulajdonképpen a City-ben egy papírlapot nem láttam eldobva még sosem. Imádom, hogy egy hatalmas park van a közepén (Hyde park) ahol ráadásul jelenleg a második otthonom, a Winter Wonderland tanyázik, de erről már biztosan olvastatok, hisz rengetegszer írtam róla.  Londonban annyi a látnivaló, hogy az kb egy egész életre elég. A turista látványosságokat pl London Eye, Parliament, Buckingham Palota, Picadilly Circus, Oxford street stb már 2011-ben letudtam, de idén is újra-és újra visszajártam, mert imádom ezeket a helyeket és mindig volt, akivel elmenni, pl az újakat elvinni és körbevezetni.. Ezeken kívül 2012-ben még rengeteg olyan helyen voltam Londonban, amelyek nem a szokásos turista látványosságok, hanem annál többek, ahová leginkább azok járnak, akik itt laknak. Voltam a Mondern Művészetek Múzeumában (TATE) , egy kiállításon Londonról, apátságban, valamint London olyan részeiben, amelyek már kiesnek a városmagból, de mégis gyönyörűek és nem lehet őket kihagyni. Ez, hogy a turista látványosságokon felül még ilyen sok helyen jártam velem azt érezteti, hogy tényleg itt lakom, ez az otthonom, jövök-megyek, otthonosan mozgok és bárhová odatalálok. London nekem már teljesen olyan, mintha mindig is itt laktam volna, imádok itt lenni. Mikor Skóciából jöttünk haza a 2 napos kirándulás után, hihetetlen jó érzés fogott el mikor a vonat begördült a St.Pancras-Londoni vasútállomásra. Az első gondolatom az volt, hogy "dejó, itthon vagyok":)


Lelkileg is rengeteget fejlődtem az év során, ha az egész életemet nézem, akkor ebben az évben vált számomra teljesen világossá,hogy mennyire fontosak a baráti kapcsolatok, letisztult a kép azzal kapcsolatban, hogy miért is van nekem szükségem arra, hogy én szeressek másokat és a tőlem telhető legtöbbet megtegyek értük, valamint hogy számomra miért fontos, hogy mások ugyanígy tegyenek értem. Szokás mondani, hogy a családját az ember nem válogathatja meg, az olyan , amilyen, ámde a barátokat viszont igen. Idén annyi jó barátot sodort az utamba az élet, amennyit eddig még sosem. A szemem előtt mutatkozott meg, hogy milyen is az, ha egy közösségnek van összetartó ereje. Azt mondják, hogy a küldöldi magyarok nem összetaróak. Nyilván okkal mondják, akik ezt mondják, hallok én is cifra sztorikat. De hálisten ez az aupair közösségre nem jellemző. A facebookon van egy magyar aupair csoport, aminek már 200 tagja van, és oda akárki, akármikor kiír valamit, kérdést tesz fel, segítséget kér, akkor azonnal vagy 10-en "ugranak", és tanácsot adnak, segítenek.

Főleg 2012 második felében rengeteg új barátra tettem szert, magyarokat is, küldöldieket is (többségében aupair-eket, de vannak más szakmabéliek). Kiemelném Renit, Lucát, Jucust, Vivit, Ákost, Istvánt, Zsófit, valamint Esztert és Tamást és a külföldiek közül Maját (a svéd aupair barátnőmet) Silviát (spanyol aupair), Rémi (francia srác de a magyar társasággal szokott jönni) . Ha valakit kihagytam elnézést kérek, már jojózik a szemem a gép előtt.:) Mindannyian nagyon a szívembe lopták magukat az önzetlenségükkel, a vidámságukkal, segítőkészségükkel és azzal, hogy lehet rájuk mindig számítani. köszönöm Nektek!:)

Az év során költöztem is egyet, konkrétan az előző családnál lejárt az évem, és váltottam. A mostani családom sokkal jobb, mint az előző volt, bár tökéletes család nincsen, de azt kell mondanom, hogy itt fényévekkel jobb dolgom van, a szükők kedvesek, a gyerek eleven de nagyon édes, a fizetésem jó és 15 percre lakom London belvárosától, azt hiszem kívánni sem kívánhatnék többet!

Ez volt tehát az én 2012-es és egyben életem eddigi legjobb éve. Ha belegondolok az év 365 napjából 360 ezer fokos vigyorral és vidáman telt, imádtam az év minden percét, a könnyűeket azért, mert boldogságot hoztak, a kevés nehezet meg mert erősebbé és talpraesettebbé tettek. Nagy reményekkel vágtam neki ennek az évnek, és elmondhatom, hogy a reményeim beteljesültek, rengeteg álmom valóra vált, méltán zárom ezt az évet, és van miért hálát adnom!
Minden erőmmel azon leszek, hogy a 2013-as esztendő is legalább ilyen jól sikerüljön, mint a mostani, hogy sikerüljön elsajátítani mégegy nyelvet, eljutni azokra a helyekre, amiket "feltűztem" az idei bakancslistámra, és a barátaimmal továbbra is nagyon jó kapcsolatot ápoljak és mellettük találjak még néhányat, hisz ez a legfontosabb az életben!

Goodbye 2012, Welcome 2013, Minden kedves Olvasómnak Nagyon Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet Kívánok! :))

xx Domi:)


Stonehenge, egy magyar-és egy nemzetközi barátság valamint jegyek az Olimpiára

Azt hiszem mostantól a vasránap lesz a blogolós napom, mert ha megyek valahová akkor az általában szombat, míg vasárnap otthon ejtőzöm, punnyadok, blogot pótlok valamint üzeneteket írok amikkel hétközben elmaradok és kb rákészülök a következő hétre, így ez a nap a legalkalmasabb az írásra.
A bejegyzés Stonehenge-ről fog szólni leginkább de mielőtt belevágok a nagy élménybeszámolóba előbb egy kis szösszenet következik a múlt heti történésekből.

A családkeresésről: múlt héten ugye 2 interjún is voltam, az interjúk hogylétéről beszámoltam itt a blogban is. Az egyik család nagyon unszimpatikus volt és úgy jöttem el tőlük, hogy oda vissza többet soha. A másik család viszont eszméletlen jófejnek tűnt és azóta is reménykedem, hogy engem választanak. Ennek fényében, hogy még az ő válaszukra várok a héten nem is kerestem, nem írtam más családoknak. Mint említettem néhány bejegyzéssel ezelőtt elég fárasztó móka ez a keresgélés és remélem a legjobbakat, miszerint az áhított család engem választ majd. Mivel azonban már július közepe van és nem várhatok örökre, így ma írtam ennek a családnak, hogy hogy vannak, döntöttek-e már-nem mintha türelmetlen lennék, csak nem akarom, hogy elfeledkezzenek rólam-értitek?:D Válasz még nem jött, de még csak alig pár órája írtam meg az üzit.

Nem szorosan tartozik ide-és tudjátok, hogy nem szoktam panaszkodni a blogba, de a héten volt egy összetűzésem a hosztpapival, amikor is nagyon felhúzott-szerintem alaptalanul vádolt meg engem/illetve szídott meg, részletekbe nem megyek bele de lényeg, hogy azóta a kedves hosztfater nem szól hozzám. Köszönök neki és mindössze egy halk mélabús "Hi"-t kapok vissza.(És ha én nem köszönök akkor ő sem méltat köszönésre.) Hát ha ő így akkor én is így. Jelenleg az említett nagyon kedves család válaszára várok, ha engem választanának akkor megbeszélem velük, hogy szeptember helyett inkább már augusztusban kezdenék, ha pedig nem engem választanának, akkor augusztusi kezdéssel keresek egy másik családot. Én eleget szerettem volna tenni  a jelenlegi hosztanyum kérésének, miszerint itt maradok augusztus végéig, de ezért cserébe nekik is tenniük kéne. Nehogy azt higgyétek, hogy nagy elvárásaim vannak feléjük, mindössze annyi, hogy emberséges módon bánjanak velem, de az elmúlt hetekben amiket néha csinálnak-az minden csak nem emberséges. Nem részletezem, hogy mik mennek itt, de jó okom van arra, hogy szeptember helyett már augusztusban lelépjek. Persze hagyok nekik is időt, hogy találjanak valakit, tehát nem fogom azt csinálni, hogy szó nélkül összecuccolok és megyek-ez nem lenne tisztességes még így sem, hogy ők nem bánnak velem jól, én ennyire nem tudnék kitolni velük. De tény, hogy egyre kevésbé érzem úgy, hogy kihúzom én itt szeptemberig.

Annyira jó, hogy itt van nekem a városban Reni barátnőm, akire mindig számíthatok. Fent említettem, hogy nem bánnak velem igazán jól a hoszték mostanában, és a héten nem egyszer fordult elő, hogy Renit már reggel 8kor felhívtam, és elpanaszoltam neki bánatom, ő készségesen meghallgatott és igyekezett tanácsot is adni-valamint biztosított róla, hogy hozzá mindig fordulhatok, ami nekem nagyon sokat jelent.:))

Reni és egy mekis este

Már említettem azt is, hogy a helyi Mekiben 4-5 magyar lány (és egy fiú) dolgozik. Mióta ideköltöztem,ahányszor bementem mindig nagyon jól elbeszélgettem az ottani lányokkal, nagyon kedvesek és segítőkészek valamint olyanokat lehet rajtuk röhögni (jó értelemben) mert nagyon jó humoruk van. Az egyik lánnyal Szandrával péntek este megbeszéltük, hogy elmegyünk közösen a mekibe, belülünk egy menüre, ami azért nagy szó, mert eddig akárhányszor taliztam a Szandrával az olyan szituációban volt, hogy én bementem a mekibe enni, ő dolgozott és csak lopott percekre tudott odajönni hozzám beszélgetni miközben tálcákat törölt stb szóval igazán  be akart menni velem oda civilként amikor is nem az uniformisban van hanem egy laza baráti csevejre. Nagyon jól éreztük magunkat és miután megjártuk a mekit és a teszkót is közösen, megmutatta a lakásukat sőt még home-made lángost is csomagolt nekem hazavinni amit aznap készített. :)) Hát nem tök ari?:))


Most pedig jöjjön a várva várt misztikus hiper szuper Stonehenge kirnádulás.:)

Előzményként el kell mondanom, hogy az eredeti terv úgy volt, hogy egy londoni iskola által szervezett túrára megyünk ami magába foglalta volna a Stonehenge-et, Salisbury-t és Winchestert, ezt ugye múlt héten be is harangoztam. Na már most  az a helyzet amikor a jegyet akartam lefoglani erre a túrára interneten keresztül, egyszerűen nem kaptam visszajelzést a holnaptól. Miután már majdnem 2 nap telt el visszajelzés nélkül, akkor nagyon ideges lettem, felhívtam az iskolát, ahol a személy akivel beszéltem nem volt kompetens ebben a kérdésben, megadott nekem ilyen-olyan telszámokat, hogy hol tudnék többet megtudni. Na nekem sem kellett több, gondoltam ez mégis csak több a soknál, hogy 30 fontot készülök kifizteni nekik, és ennyire túlbonyolítják a jelentkezést és még pluszba én járjak az ő nyakukra pedig én vagyok a fizető fél.
Tehát eldnöntöttem, hogy nem túráztatom magam tovább, fogtam magam és 5 perc alatt találtam a neten egy másik buszos túrát a Stonehenge-hez, amit ugyancsak 5 perc alatt minden gond nélkül sikerült legfoglalni. Igaz, ez csak a Stonehenge-hez ment és nem mentünk Salisbury-ba sem Winchesterbe vele, viszont nagyon nagyon megérte a túra az árát, és számomra volt egy nagy előnye a másikkal szemben, mégpedig: a másik túra reggel 8kor strartolt volna Londonból, ami nekem hajnali fél 6-os kelést jelentett volna (sokáig tart mire beérek a központba főleg reggel), viszont ez a túra, ami csak a Stonehenge-hez ment délután 1kor indult így nem kellett hajnalok hajnalán kelnem.:)) Lusta vagyok de ez van.:)) A túrára Zitával mentem, Zita szintén aupair, méghozzá abban a városban ahol én először laktam még az első családommal, de ennek ellenére ott mi sosem találkoztunk (sajnos), viszont már hónapok óta kapcsolatban álltunk a facebookon. Zita volt az, aki felhívta a figyelmemet a Stonehenge túrára, konkrétan társakat toborzott egy facebook csoportban és én is már nagyon régóta (amióta megtudtam hogy létezik:D) el akartam menni a Stonehenge-hez így nem kérdés, hogy csatlakoztam, így ketten mentünk el felfedezni az 5000 éves köveket.

Szombaton reggel elkészültem és megettem a lángost amit Szandrától kaptam előző este, jól megszórtam sajttal és tejföllel, isteni volt és annyira vágytam már valami magyarosra, ehetőre.:)) Örök hálám neki:)

Az eső egész délelőtt szakadt, ráadásul mikor beértem London belvárosába kiderült, hogy metró-lezárások is vannak, de mivel időben elindultam otthonról így nem okozott gondot, hogy sokszor kellett átszállni hogy mindenki ott szambázott előttem vagy a metróajtót az orrom előtt csukták be :)). 12 után megérkeztem az utazási irodához, ahonnan a Stonehenge Expressz indult, volt már ott néhány ember és folyamatosan szálingóztak a többiek is. Zita is megérkezett fél egy körül. Most találkoztunk először, de az elejétől kezdve egy húron pendültünk, gyakorlatilag mintha már tök régóta ismernénk egymást.:) Vettünk szendvicset, majd beszálltunk a buszba, ekkor még szakadt az eső. Egy órakkor startolunk. Az utat végig beszéltük, ajjaj volt is miről beszélni, leginkább aupair dolgokról, de tulajdonképpen mindenről, jó sokat nevettünk, szerintem az is megeshet, hogy a körülöttünk ülők már a fenébe kívántak minket a sok vihogástól.:)) Egyszóval jól éreztük magunkat. Én kiskorom óta nehezen bírom a buszozást, hányingerem lesz, ha veszek be gyógyszert, ha nem (tegnap nem vettem), de mivel egész úton el voltam foglalva a Zitával való beszélgetéssel és sokat ettem (ha eszek akkor nem vagyok rosszul-tudom fura:D) így egész jól bírtam az utat, gyakorlatilag észre sem vettem olyan gyorsan telt az idő. 2 óra alatt értünk Salisburyba a kövekhez, de komolyan nekem nem tűnt annyinak.:)



Stonehenge Expressz

Első kép-még a buszból





A buszunk mikor leparkolt a sofőr, aki egyben a "túravezetőnk" is volt, mondta, hogy másfél óránk van, hogy körbejárjuk a köveket, vegyünk egy kávét/ételt és szuveníreket, 4:45kor pedig mindenki legyen újra a buszban, mert aki nincs azt kénytelen lesz ott hagyni:)) Nem kötött túránk volt, hanem a bejáratnál kaptunk rádiókat, amin meghallgathattuk a Stonehenge háttértörténetét valamint egy térképet, amin be van jelölve, hogy mi-micsoda és szabadon jártunk be a terepet.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja, de íme egy kis háttérinfó a Sonehenge-ről(a Wikipédiából átmásolt rész következik) :
"A Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra. Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek. Az öt brit egyetem összefogásával készült legfrissebb álláspont szerint olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi.^[ A régészeti helyet és környékét Az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel."

Ezenkívül vannak találgatások azzal kapcsolatban, hogy a hely egykor csillagvizsgálóként is szolgált, és az építők igen sokat tudtak a bolygókról és a csillagokról, mivel a köveket úgy állították fel, hogy a nyári napfordulón a felkelő nap sugaraival egy vonalba esnek, tehát pontosan a kövek közt süt be a nap. A Stonehenge szent hely, az egykori kelta törzsek és vallási csoportjuk a druidák szent helye, nem ők építették ugyan (mivel a kövek sokkal régebbiek a druidák koránál) de a druidák használták csillagászati-és vallási célokra.
Engem nagyon régóta érdekel a kelta kultúra, a vallási szokásaik valamint imádom a kelta és az ír népzenét, és  számomra a Stonehenge-ben van valami misztikus, egyszerűen hihetetlen nagy csodálattal és örömmel tölt el, hogy olyan építményt láthatok élőben, ami már 5000 évvel ezelőtt is létezett. Eddig csak képeken csodálhattam, de most végre valóra vált egy álmom.:)








Itt látszik a körkörös elrendezés

Audió túravezetés


Miután körbejártuk a sziklákat, én beszereztem néhány szuvenírt, tollat, csokit és képeslapokat majd leültünk egyet fagyizni Zitával. Ember, még jó, hogy kis adagot kértünk, nem csináltam róla képet mert tele volt a kezem és a szuvenírekkel és a táskámmal plusz egy zsepivel való zsonglőrködés közben már nem tudtam a fényképezőgépem előkotorni miközben a fagyi elkezdett olvadni, nade az a gombóc akkora volt, hogy majd kiforult a tölcsérből:)) De nagyon fincsi volt. Mivel jó nagy adagot kaptunk, Zitával jó gyorsan faltunk, hogy visszaérjünk a buszhoz indulás előtt. 4:45 re kellett odaérni, és mi úgy kb 4:42 körül szállhattunk be a buszba, és rajtunk kívül már majdnem mindenki ott volt, csak egy pár jött utánunk.
A hazaút ugyancsak gyorsan eltelt, nagyon jól elszórakoztattuk egymást Zitával és este 7-re a London Victoriához értünk. Itt találkoztunk Zita egy barátnőjével, aki olasz és Melissának hívják. Mivel lakott egy évig Budapesten így egy kicsit beszél magyarul, jobban mondva nem csak egy kicsit, elég sok mindent el tud mondani és még annál is többet megérteni. Persze angolul beszélgettünk az este, de néha én és Zita váltottunk pár magyar szót(csak, hogy leegyszerűsítsünk néhány helyzetet) és Melissa szépen megértette.:) Angolul is perfekt beszél temészetesen. 3-an eldöntöttük, hogy beülünk egy pub-ba vacsira és sörre, amire bent a London Victorián került sor, találtunk egy nagyon hangulatos kis helyet.  Remek estét töltöttünk együtt és nagyon megkedveltem Melissát is, csak úgy mint Zitát a kirándulás alatt. Olyan isteni finom mártogatós tálat rendeltünk, azóta is összefut a nyál a számban, ha eszembe jut. Az étkek: csirke, nachos, akkor ilyen angol pite szerűség, nem tudom a nevét de tészta és meg volt pakolva krumlipürével, zöldségekkel ezzel-azzal, és 2 féle mártogató szószt kaptunk hozzá.



A folyékony kenyér:)

Melissa und ich:)

Isteni mártogatós tálunk:)

Vacsi közben szó esett róla, hogy milyen jó lenne elmenni az Olimpiára, akármire, csak Olimpia legyen ha már egyszer itt vagyunk egy olyan városban, ami az Olimpiát szervezi, ráadásul harmadszorra a történelemben.:)
Vacsora után mindannyian hazamentünk, Melissa dolgozni, Zita és én pedig már hullák voltunk az utazástól, de egy nagyon jó napot tudtunk magunk mögött és én 2 új nagyszerű barátot. Megdumáltuk, hogy bejárjuk Oxford-ot, Cambridge-t, valamit elmegyünk a Thorpe Parkba (extrém vidámpark, pont nekem való hely) a közeljövőben.:)

Még vasárnap kezdtem el írni eme bejegyzést, de időközben hétfő lett. A kisasszonynak kitört a nyári szünet, de jövő héten szabad leszek, amit már nagyon várok.:) Ééés ma reggel hívott a Zita izgatottan, hogy talált még eladó jegyeket az Olimpiára és megpróbál szerezni. Én ott hirtelen tök beleéltem magam, mert nem kis dolog, ha részt vehetnénk az Olimpián. Nem sokkal később kaptam Zitától az üzit, hogy FOGLALT nekünk jegyeket, szóval mostmár biztos: Olimpia, jövünk:)) Július 31-én, este 8-kor az Anglia-Ausztrália férfi röplabda mérkőzésre és az azt követő Brazília-Oroszország férfi röplabda meccsre érvényesek a jegyek (igen, mindkettőre:D). És a jegyhez aznapra érvényes tömegközlekedési bérlet is jár, így simán megéri az árát. Ráadásul Zita olyan jó helyeket szerzett, hogy csuda, "B" kategóriás a jegyünk, tehát eléggé elöl fogunk ülni.:)
Jobb befejezése nem is lehetne a mai irománynak.:))



Holnap

Holnap: interjúm lesz azzal a családdal, akikről már az előző bejegyzésben is beszéltem, akik nagyon szimpik és London belvárosában laknak. Holnap újabb vásárlókörúta megyek, ezúttal Londonba. Holnap lehet, hogy lefoglalom magamnak és egy ismerősömnek a jegyeket egy 2 hét múlva esedékes Stonehenge-Salisbury-Winchester túrára.:))) Holnap Judit barátnőm hazamegy Angliából.:((

Ennyi lenne dióhéjban mi minden lesz holnap. Nade megy most jöjjön kifejtve is.

Tehát, először is az interjú. A család, aki Shepherds Bush-ban lakik, London 2-es zónájában tehát igencsak a belvárosban múlt vasárnap az anyuka beszélt az én hosztanyummal, referenciát kért de vagy fél órán keresztül nyomták a traccspartit a telefonban (nem hallottam, hogy pontosan miket beszéltek, mert anyuka fent az ő szintjükön volt, én meg egy szinttel lejjebb az én szobámban.) Aki nem ismeri az angolokat lehet meglepődik, hogy mit beszéltek ezek fél órán keresztül, de aki eltöltött már egy kis időt itt az tudja, hogy az angoloknak a fülükhöz van nőve a telefon. (Ez egyébként akkor nagyon idegesítő, amikor szeretnék beszélni anyukával és épp telefonál, mert tudom, hogy minimum fél óra lesz neki mire legyógyul a telójáról:D).  Na de lényeg, hogy beszéltek (anno az első hoszanyum is adott rólam referenciát és ő is fél órát beszélt a mostani hosztmamival tehát nekem ez a dumaparti most csöppet sem volt meglepő:D) és a Shepherds bush-i anyuka mondta, hogy szeretne velem személyesen találkozni szombaton. Boldogság:)) Mert a körülmények, fizu, a lakosztályom (mert saját szintem lenne a házban fürdővel meg mindennel) meg minden stimmelne. Egy bajom van, ami másnak lehet nem lenne az, de nekem igen: mégpedig, hogy belváros. Tudom, hogy rengetegen vágynak London belvárosába, és sokan rárepülnének erre a családra, de az a helyzet, hogy nekem kell az, hogy legyen egy nagy park/golpálya vagy valami zöld a közelben, ahol csend van és a levegő is tiszta. Én nem vagyok egy nagyvárosi leány. Félreértés ne essék, eszem ágában sem lenne pl egy faluba menni, ahol viszont semmi sincs, neeem. Amire nekem szükségem van az az, hogy pl London külvárosában legyek, ahonnan könnyen megközelíthető a belváros vonattal, de van zöld, van erdő, viszont van a közelben egy pár bolt, meki meg effélék. A jelenlegi városomban ez mind megvan, 20 perce vagyok vonattal a belvárostól, de közvetlen a házunk mögött van egy nagy szép erdő, 15 perce van gyalog High street ahol vannak boltok, meki, teszkó. Tökéletes hely a magam fajtának.:)) Ez van, nekem szükségem van arra, hogy elmehessek sétálni ahol még a madár sem jár, de ugyanakkor közel legyen a civilizáció is. És a jelenlegi városomban ez megvan teljes mértékben.:)) Emberek, egyre jobban úgy érzem, hogy itt kéne helyben családot találnom.
Nade vissza a holnapi interjúmhoz: szóval ez az egy ellenvetésem van, hogy belváros. De persze az interjúra el fogok menni, mert kihagyni kár lenne, és majd ott úgyis meglátom, hogy milyenek lesznek élőben és a környék is milyen lesz élőben. Döntenem meg úgysem ott helyben kell.:)) A keresés persze folytatódik.

A múlt heti watfordi bevásárlást ki kell egészítenem holnap, mert bár találtam rengeteg jó ruhát, de méretemben viszont nem mindenből volt. Így holnap London belvárosában bemegyek majd a boltokba, válogatnom nagyon nem kell majd, pontosan tudom mit akarok, majd csak a megfelelő méreteket kell kiválasztanom, amiket múlkor Watfordban sajnos nem találtam meg. Interjú előtt fogom ez beiktatni, mert az interjú csak este lesz.

Stonehenge-Salisbury-Winchester túra: óóó amikor megláttam a face-en az au pair csoportban, hogy Zita kollegám, akivel még ugyan nem találkoztam, de már egy ideje a face-en kapcsolatban álltam, szóval ő talált egy túrát a fent említett állomásokkal. Én már amióta kijöttem ide el akartam menni a Stonehenge-hez de eddig még nem volt rá alkalmam. Bár én is nézelődtem az utazási irodák kínálatai között, de a legtöbbjük elég drága volt. De Zita talált egy tök jó weboldalt, ahol napi buszos utazásokat szerveznek és azokhoz képest amiket eddig láttam sokkal olcsóbban.  Ez a Stonehenge túra júli 14-én lesz, ami szombat, ami nekem rizikós mert szombatonként én bébiszittelek. De, hehe tegnap este annyira megörültem eme túra-ajánlat láttán, hogy egyből le is csaptam anyukára és mondtam, hogy legyen kedves nekem elengedni azt  a szombatot, hogy el tudjak menni. (Kora reggeltől késő estig tart, szóval kizárt ,hogy visszértem volna bébiszittre). És elengedett.:)) Jeeee. Direkt jó előre szóltam, hogy ne legyen fennakadás, sem puffogás egyik fél rszéről sem (az enyémről ha nem tudott volna elegedni, vagy az övéről, ha már lett volna programja mert én kb addig erősködtem volna, meg mondtam volna ilyen-olyan indokot amíg el nem enged:DD ). De így, hogy több mint 2 héttel előtte szóltam természetesen oké volt a dolog.:)) Az iroda, ami a jegyeket árusítja Shepherd Bushban van, igen, pontosan ott, ahová holnap megyek interjúra:))) Ennek így kellett lennie.:)) Szóval ha nyitva találom azt az irodát(lévén szombat lesz így nem biztos) akkor megveszem magunknak a jegyeket, ha nem lesz nyitva sem gáz, mert Zita mondta, hogy akkor megveszi ő jövő héten, tehát Stonehenge-Salisbury-Winchester: vigyázz, jövünk:))) Nagy-nagy álom és bakancslistás helyek:DDD

Judit: róla csak röviden, mivel ez az ő magánügye, de holnap reggel hazamegy, végleg (mármint lehet egyszer még visszajön Angliába de most egy időre elmegy.) Az indokról is csak dióhéjban: nem jött be neki annyira az au pairség, illetve nem is az au pairség, hanem az azzal járó dolgok, nyomás, és a családja sem volt a legkedvesebb. Egészen mostanáig úgy volt, hogy július végén megy haza,és még lesz egy pár hétvégénk együtt, de a héten váratlanul eldöntötte, hogy most megy. Egyik nap írta nekem a face-en, hogy szombaton hazamegy. Hát, lesokkoltam pár pillanatra. Nem elég, hogy ilyen hamar, de így már találkozni sem tudunk, mivel holnap korán reggel megy, hét közben meg mindketten dolgoztunk.:( Én azért remélem, hogy még találkozni fogunk  a jövőben, akár itt Angliában, akár valahol máshol.:) És fogunk is:) Hiányozni fog, és a közös londoni kiruccanásaink is.

Ma este Renivel megyek a már szokásosnak mondható péntek esti meki járatunkra. Szinte minden pénteken megyünk, és kibeszéljük a hetünket, ki/mi idegesített, mit csináltunk stb egy menü és egy fagyi társaságában.:)) Amikor tehetjük és mindketten szabadok vagyunk, akkor hétköznap este is megyünk, így tettünk kedden is. Renit nagyon megkedveltem, mint már írtam, nagyon jó, hogy vagyunk egymásnak,  és amellett, hogy nagyon szeretem a kis városkám elhelyezkedését, Reni miatt is jó lenne itt vagy a közelben maradni.:))

Szép hétvégét, majd beszámolok az interjúról.;)