2012. július 16., hétfő

Stonehenge, egy magyar-és egy nemzetközi barátság valamint jegyek az Olimpiára

Azt hiszem mostantól a vasránap lesz a blogolós napom, mert ha megyek valahová akkor az általában szombat, míg vasárnap otthon ejtőzöm, punnyadok, blogot pótlok valamint üzeneteket írok amikkel hétközben elmaradok és kb rákészülök a következő hétre, így ez a nap a legalkalmasabb az írásra.
A bejegyzés Stonehenge-ről fog szólni leginkább de mielőtt belevágok a nagy élménybeszámolóba előbb egy kis szösszenet következik a múlt heti történésekből.

A családkeresésről: múlt héten ugye 2 interjún is voltam, az interjúk hogylétéről beszámoltam itt a blogban is. Az egyik család nagyon unszimpatikus volt és úgy jöttem el tőlük, hogy oda vissza többet soha. A másik család viszont eszméletlen jófejnek tűnt és azóta is reménykedem, hogy engem választanak. Ennek fényében, hogy még az ő válaszukra várok a héten nem is kerestem, nem írtam más családoknak. Mint említettem néhány bejegyzéssel ezelőtt elég fárasztó móka ez a keresgélés és remélem a legjobbakat, miszerint az áhított család engem választ majd. Mivel azonban már július közepe van és nem várhatok örökre, így ma írtam ennek a családnak, hogy hogy vannak, döntöttek-e már-nem mintha türelmetlen lennék, csak nem akarom, hogy elfeledkezzenek rólam-értitek?:D Válasz még nem jött, de még csak alig pár órája írtam meg az üzit.


Nem szorosan tartozik ide-és tudjátok, hogy nem szoktam panaszkodni a blogba, de a héten volt egy összetűzésem a hosztpapival, amikor is nagyon felhúzott-szerintem alaptalanul vádolt meg engem/illetve szídott meg, részletekbe nem megyek bele de lényeg, hogy azóta a kedves hosztfater nem szól hozzám. Köszönök neki és mindössze egy halk mélabús "Hi"-t kapok vissza.(És ha én nem köszönök akkor ő sem méltat köszönésre.) Hát ha ő így akkor én is így. Jelenleg az említett nagyon kedves család válaszára várok, ha engem választanának akkor megbeszélem velük, hogy szeptember helyett inkább már augusztusban kezdenék, ha pedig nem engem választanának, akkor augusztusi kezdéssel keresek egy másik családot. Én eleget szerettem volna tenni  a jelenlegi hosztanyum kérésének, miszerint itt maradok augusztus végéig, de ezért cserébe nekik is tenniük kéne. Nehogy azt higgyétek, hogy nagy elvárásaim vannak feléjük, mindössze annyi, hogy emberséges módon bánjanak velem, de az elmúlt hetekben amiket néha csinálnak-az minden csak nem emberséges. Nem részletezem, hogy mik mennek itt, de jó okom van arra, hogy szeptember helyett már augusztusban lelépjek. Persze hagyok nekik is időt, hogy találjanak valakit, tehát nem fogom azt csinálni, hogy szó nélkül összecuccolok és megyek-ez nem lenne tisztességes még így sem, hogy ők nem bánnak velem jól, én ennyire nem tudnék kitolni velük. De tény, hogy egyre kevésbé érzem úgy, hogy kihúzom én itt szeptemberig.

Annyira jó, hogy itt van nekem a városban Reni barátnőm, akire mindig számíthatok. Fent említettem, hogy nem bánnak velem igazán jól a hoszték mostanában, és a héten nem egyszer fordult elő, hogy Renit már reggel 8kor felhívtam, és elpanaszoltam neki bánatom, ő készségesen meghallgatott és igyekezett tanácsot is adni-valamint biztosított róla, hogy hozzá mindig fordulhatok, ami nekem nagyon sokat jelent.:))

Reni és egy mekis este


Már említettem azt is, hogy a helyi Mekiben 4-5 magyar lány (és egy fiú) dolgozik. Mióta ideköltöztem,ahányszor bementem mindig nagyon jól elbeszélgettem az ottani lányokkal, nagyon kedvesek és segítőkészek valamint olyanokat lehet rajtuk röhögni (jó értelemben) mert nagyon jó humoruk van. Az egyik lánnyal Szandrával péntek este megbeszéltük, hogy elmegyünk közösen a mekibe, belülünk egy menüre, ami azért nagy szó, mert eddig akárhányszor taliztam a Szandrával az olyan szituációban volt, hogy én bementem a mekibe enni, ő dolgozott és csak lopott percekre tudott odajönni hozzám beszélgetni miközben tálcákat törölt stb szóval igazán  be akart menni velem oda civilként amikor is nem az uniformisban van hanem egy laza baráti csevejre. Nagyon jól éreztük magunkat és miután megjártuk a mekit és a teszkót is közösen, megmutatta a lakásukat sőt még home-made lángost is csomagolt nekem hazavinni amit aznap készített. :)) Hát nem tök ari?:))


Most pedig jöjjön a várva várt misztikus hiper szuper Stonehenge kirnádulás.:)

Előzményként el kell mondanom, hogy az eredeti terv úgy volt, hogy egy londoni iskola által szervezett túrára megyünk ami magába foglalta volna a Stonehenge-et, Salisbury-t és Winchestert, ezt ugye múlt héten be is harangoztam. Na már most  az a helyzet amikor a jegyet akartam lefoglani erre a túrára interneten keresztül, egyszerűen nem kaptam visszajelzést a holnaptól. Miután már majdnem 2 nap telt el visszajelzés nélkül, akkor nagyon ideges lettem, felhívtam az iskolát, ahol a személy akivel beszéltem nem volt kompetens ebben a kérdésben, megadott nekem ilyen-olyan telszámokat, hogy hol tudnék többet megtudni. Na nekem sem kellett több, gondoltam ez mégis csak több a soknál, hogy 30 fontot készülök kifizteni nekik, és ennyire túlbonyolítják a jelentkezést és még pluszba én járjak az ő nyakukra pedig én vagyok a fizető fél.
Tehát eldnöntöttem, hogy nem túráztatom magam tovább, fogtam magam és 5 perc alatt találtam a neten egy másik buszos túrát a Stonehenge-hez, amit ugyancsak 5 perc alatt minden gond nélkül sikerült legfoglalni. Igaz, ez csak a Stonehenge-hez ment és nem mentünk Salisbury-ba sem Winchesterbe vele, viszont nagyon nagyon megérte a túra az árát, és számomra volt egy nagy előnye a másikkal szemben, mégpedig: a másik túra reggel 8kor strartolt volna Londonból, ami nekem hajnali fél 6-os kelést jelentett volna (sokáig tart mire beérek a központba főleg reggel), viszont ez a túra, ami csak a Stonehenge-hez ment délután 1kor indult így nem kellett hajnalok hajnalán kelnem.:)) Lusta vagyok de ez van.:)) A túrára Zitával mentem, Zita szintén aupair, méghozzá abban a városban ahol én először laktam még az első családommal, de ennek ellenére ott mi sosem találkoztunk (sajnos), viszont már hónapok óta kapcsolatban álltunk a facebookon. Zita volt az, aki felhívta a figyelmemet a Stonehenge túrára, konkrétan társakat toborzott egy facebook csoportban és én is már nagyon régóta (amióta megtudtam hogy létezik:D) el akartam menni a Stonehenge-hez így nem kérdés, hogy csatlakoztam, így ketten mentünk el felfedezni az 5000 éves köveket.

Szombaton reggel elkészültem és megettem a lángost amit Szandrától kaptam előző este, jól megszórtam sajttal és tejföllel, isteni volt és annyira vágytam már valami magyarosra, ehetőre.:)) Örök hálám neki:)

Az eső egész délelőtt szakadt, ráadásul mikor beértem London belvárosába kiderült, hogy metró-lezárások is vannak, de mivel időben elindultam otthonról így nem okozott gondot, hogy sokszor kellett átszállni hogy mindenki ott szambázott előttem vagy a metróajtót az orrom előtt csukták be :)). 12 után megérkeztem az utazási irodához, ahonnan a Stonehenge Expressz indult, volt már ott néhány ember és folyamatosan szálingóztak a többiek is. Zita is megérkezett fél egy körül. Most találkoztunk először, de az elejétől kezdve egy húron pendültünk, gyakorlatilag mintha már tök régóta ismernénk egymást.:) Vettünk szendvicset, majd beszálltunk a buszba, ekkor még szakadt az eső. Egy órakkor startolunk. Az utat végig beszéltük, ajjaj volt is miről beszélni, leginkább aupair dolgokról, de tulajdonképpen mindenről, jó sokat nevettünk, szerintem az is megeshet, hogy a körülöttünk ülők már a fenébe kívántak minket a sok vihogástól.:)) Egyszóval jól éreztük magunkat. Én kiskorom óta nehezen bírom a buszozást, hányingerem lesz, ha veszek be gyógyszert, ha nem (tegnap nem vettem), de mivel egész úton el voltam foglalva a Zitával való beszélgetéssel és sokat ettem (ha eszek akkor nem vagyok rosszul-tudom fura:D) így egész jól bírtam az utat, gyakorlatilag észre sem vettem olyan gyorsan telt az idő. 2 óra alatt értünk Salisburyba a kövekhez, de komolyan nekem nem tűnt annyinak.:)






Stonehenge Expressz

Első kép-még a buszból








A buszunk mikor leparkolt a sofőr, aki egyben a "túravezetőnk" is volt, mondta, hogy másfél óránk van, hogy körbejárjuk a köveket, vegyünk egy kávét/ételt és szuveníreket, 4:45kor pedig mindenki legyen újra a buszban, mert aki nincs azt kénytelen lesz ott hagyni:)) Nem kötött túránk volt, hanem a bejáratnál kaptunk rádiókat, amin meghallgathattuk a Stonehenge háttértörténetét valamint egy térképet, amin be van jelölve, hogy mi-micsoda és szabadon jártunk be a terepet.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja, de íme egy kis háttérinfó a Sonehenge-ről(a Wikipédiából átmásolt rész következik) :
"A Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra. Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek. Az öt brit egyetem összefogásával készült legfrissebb álláspont szerint olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi.[ A régészeti helyet és környékét Az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel."

Ezenkívül vannak találgatások azzal kapcsolatban, hogy a hely egykor csillagvizsgálóként is szolgált, és az építők igen sokat tudtak a bolygókról és a csillagokról, mivel a köveket úgy állították fel, hogy a nyári napfordulón a felkelő nap sugaraival egy vonalba esnek, tehát pontosan a kövek közt süt be a nap. A Stonehenge szent hely, az egykori kelta törzsek és vallási csoportjuk a druidák szent helye, nem ők építették ugyan (mivel a kövek sokkal régebbiek a druidák koránál) de a druidák használták csillagászati-és vallási célokra.
Engem nagyon régóta érdekel a kelta kultúra, a vallási szokásaik valamint imádom a kelta és az ír népzenét, és  számomra a Stonehenge-ben van valami misztikus, egyszerűen hihetetlen nagy csodálattal és örömmel tölt el, hogy olyan építményt láthatok élőben, ami már 5000 évvel ezelőtt is létezett. Eddig csak képeken csodálhattam, de most végre valóra vált egy álmom.:)








Itt látszik a körkörös elrendezés





Audió túravezetés






Miután körbejártuk a sziklákat, én beszereztem néhány szuvenírt, tollat, csokit és képeslapokat majd leültünk egyet fagyizni Zitával. Ember, még jó, hogy kis adagot kértünk, nem csináltam róla képet mert tele volt a kezem és a szuvenírekkel és a táskámmal plusz egy zsepivel való zsonglőrködés közben már nem tudtam a fényképezőgépem előkotorni miközben a fagyi elkezdett olvadni, nade az a gombóc akkora volt, hogy majd kiforult a tölcsérből:)) De nagyon fincsi volt. Mivel jó nagy adagot kaptunk, Zitával jó gyorsan faltunk, hogy visszaérjünk a buszhoz indulás előtt. 4:45 re kellett odaérni, és mi úgy kb 4:42 körül szállhattunk be a buszba, és rajtunk kívül már majdnem mindenki ott volt, csak egy pár jött utánunk.
A hazaút ugyancsak gyorsan eltelt, nagyon jól elszórakoztattuk egymást Zitával és este 7-re a London Victoriához értünk. Itt találkoztunk Zita egy barátnőjével, aki olasz és Melissának hívják. Mivel lakott egy évig Budapesten így egy kicsit beszél magyarul, jobban mondva nem csak egy kicsit, elég sok mindent el tud mondani és még annál is többet megérteni. Persze angolul beszélgettünk az este, de néha én és Zita váltottunk pár magyar szót(csak, hogy leegyszerűsítsünk néhány helyzetet) és Melissa szépen megértette.:) Angolul is perfekt beszél temészetesen. 3-an eldöntöttük, hogy beülünk egy pub-ba vacsira és sörre, amire bent a London Victorián került sor, találtunk egy nagyon hangulatos kis helyet.  Remek estét töltöttünk együtt és nagyon megkedveltem Melissát is, csak úgy mint Zitát a kirándulás alatt. Olyan isteni finom mártogatós tálat rendeltünk, azóta is összefut a nyál a számban, ha eszembe jut. Az étkek: csirke, nachos, akkor ilyen angol pite szerűség, nem tudom a nevét de tészta és meg volt pakolva krumlipürével, zöldségekkel ezzel-azzal, és 2 féle mártogató szószt kaptunk hozzá.


A folyékony kenyér:)


Melissa und ich:)






Isteni mártogatós tálunk:)

Vacsi közben szó esett róla, hogy milyen jó lenne elmenni az Olimpiára, akármire, csak Olimpia legyen ha már egyszer itt vagyunk egy olyan városban, ami az Olimpiát szervezi, ráadásul harmadszorra a történelemben.:)
Vacsora után mindannyian hazamentünk, Melissa dolgozni, Zita és én pedig már hullák voltunk az utazástól, de egy nagyon jó napot tudtunk magunk mögött és én 2 új nagyszerű barátot. Megdumáltuk, hogy bejárjuk Oxford-ot, Cambridge-t, valamit elmegyünk a Thorpe Parkba (extrém vidámpark, pont nekem való hely) a közeljövőben.:)

Még vasárnap kezdtem el írni eme bejegyzést, de időközben hétfő lett. A kisasszonynak kitört a nyári szünet, de jövő héten szabad leszek, amit már nagyon várok.:) Ééés ma reggel hívott a Zita izgatottan, hogy talált még eladó jegyeket az Olimpiára és megpróbál szerezni. Én ott hirtelen tök beleéltem magam, mert nem kis dolog, ha részt vehetnénk az Olimpián. Nem sokkal később kaptam Zitától az üzit, hogy FOGLALT nekünk jegyeket, szóval mostmár biztos: Olimpia, jövünk:)) Július 31-én, este 8-kor az Anglia-Ausztrália férfi röplabda mérkőzésre és az azt követő Brazília-Oroszország férfi röplabda meccsre érvényesek a jegyek (igen, mindkettőre:D). És a jegyhez aznapra érvényes tömegközlekedési bérlet is jár, így simán megéri az árát. Ráadásul Zita olyan jó helyeket szerzett, hogy csuda, "B" kategóriás a jegyünk, tehát eléggé elöl fogunk ülni.:)
Jobb befejezése nem is lehetne a mai irománynak.:))






2 megjegyzés:

  1. Ide a kirándulásra hivott a Zita, csak valamiért nem mentem, vagy lehet éppen otthon nyaraltam :D
    na a Melissa pedig tök cuki csaj, vele is sikerült már találkoznom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kár, hogy nem jöttél, mert nagyon jó volt és nagyon megérte a túra az árát. De Zitával úgyis tervezünk még menni rengeteg helyre, ahová velünk tarthatsz.:)
      Ugye, milyen ari Melissa?:))

      Törlés