2015. január 11., vasárnap

Az év első hete

Talán senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, az első idekint töltött hét a szuper otthoni vakációm után eléggé döcögősen indult és főleg az első pár nap csak nyögve-nyelve akart eltelni. Najó, ennyire nem súlyos a helyzet, de tény, hogy az amber az ehhez hasonló első dolgokat, pl az év első munkanapja, az első dolgózós hét a nyaralás után inkább csak túléli, nem pedig megéli. Hát valahogy így voltam ezzel én is, mikor múlt péntek este landoltam Londonban zéró életkedvvel rögtön tudtam, hogy az első héten a túlélésre fogok berendezledni. Ha az elmúlik, akkor a többi meg úgyis gyerekjáték lesz már.

Kezdem is a visszaérkezésemet követő első nappal, szombattal. A múlt bejegyzésben már írtam, hogy ezen a napon szortíroztam a szobámat, szekrényeimet és cuccaimat, valamint egy hatalmas edzést tartottam, közel 3 órát töltöttem a gym-ben. Ami ezen a napon durván kiverte nálam a biztosítékot, az, hogy szinte alig, hogy visszaérkeztem, rögtön be lettem fogva dolgozni, bébiszittelnem kellett aznap este. A család is nyaralni volt a szilveszterre/újévre, és ezen a szombaton (jan.3 ) délután-estefelére vártam őket haza. A történethez hozzátartozik, hogy minden egyes szombaton bébiszittelnem kell, kb 3 havonta egyszer van olyan, hogy valami csodálatos véletlen folytán mégsem kell itthon bébisintérkednem. Hadd ne mondjam, hogy ez minden, csak nem elég. Nem vagyok az a nagy bulizós fajta, sem olyan, aki minden egyes szombaton igényli, hogy kimenjen valahova, nade azért havi 1-2 szombat este én is tudnék mit kezdeni magammal. Nem leszek telhetetlen, még a havi 1 szabad szombat estének is örülnék, ha többet nem is adnak, de a 3 havonta áltagban 1 az nagyon kevés. Ráadásul a szombati bébiszittek mindig úgy zajlanak, hogy szombat napközben szabad vagyok, de legkésőbb este 7-re haza kell érnem és elkezdeni intézni a gyerekeket (pl babát ágyba tenni), amíg a szülők készülődnek és kb 8 körül kimennek. Szóval ha jól meggondolom, szombaton még napközben sem tudok egy rendes, éppkézláb programot szervezni, mert pl kirándulni nem tudok menni, ha 7-re haza kell érnem. Van, hogy bemegyek Londonba, de legkésőbb 6-kor haza kell indulnom onnan is. Ha beülök valahová a barátaimmal, akkor 5 körül már folyamatosan nézem az órát, hogy mennyi időm van még, mikor kell elkezdenem szedelőzködni. Szóval annak ellenére, hogy a szombat napközben szabad, nem tudok rendesen kikapcsolni, mert azon kattog az agyam már kora délutántól, hogy mikor kell hazaindulnom. Meg mit csinál az ember lánya a hétvégén? Pótolja a hétközbeni alváshiányt (ami nálam elég sok van, hisz a baba sokszor felkel hétközben éjszaka és bár nem nekem kell bemennem hozzá ilyenkor, de én is felébredek a sírásra, akárcsak az egész ház.) Tehát ha belegondolok, ha aludni akarnék szombaton mondjuk 11-12-ig, akkor hová a frászba indulok el abban a tudatban, hogy 6-kor haza kell indulnom? Szívesen csinálnám pl azt, hogy alszom sokáig, majd délután nyakamba veszem Londont és este egy kicsit buliznék is -nem minden héten, de havi egyszer jól esne egy ilyet bejátszani- de egyszerűen erre nincsen lehetőségem. Ígyhát szombatokon csak itt szoktam maradni helyben a kis településemen, gym-ezek és esetleg pubozok, de mint mondtam, ezek sem olyan felhőtlenek mert kb az egész napom annak fényében telik, hogy az órámat nézem és a családhoz igazodom. Tudom,hogy én vagyok az auapair és nekem kell alkalmazkodnom-és alkalmazkodom én eleget- de főleg az elmúlt 4-5 hónapban már egyre inkább kezdett elegem lenni ebből, hogy konkrétan nincsen egy teljesen szabad hétvégém, nincs olyan, hogy szombat-vasárnap ne legyen semmilyen kötelezettségem a család felé. Frankón sokszor úgy érzem magam, mintha nekem lenne két gyerekem-és ezt 24 évesen azért még nem szeretném. Ráadásul a 9 éves nagylány szombat este 9-ig fenn maradhat, ami számomra azt jelenti, hogy ágyba teszem a babát (kb 8ig bezárólag, a szülőkkel közösen) majd elhúznak a szülők és én 9-ig a nagylányt őrzöm. Filmet nézünk ilyenkor mindig, tehát nem kell megszakadnom és fizikailag sem kell semmit csinálnom, de ugye ott kell ülnöm vele, nem tudok nekiállni kaját csinálni, nem tudok beszélni/skypeolni valakivel, nem tudok elmenni zuhanyozni stb. Mire a filmnek vége, a nagylányt felimádkozom az emeletre, megmossa a fogát és ténylegesen ágyba teszem, sokszor van már 21:20 is...És akkor én még nem éltem az életem, nem ettem, nem fürödtem, nem csináltam semmit, ami számomra örömet okoz, pl sorozat, film, skype stb...Tehát mit mondjak, van, hogy nagyon nem szeretem a szombat estéket. Pedig ha belegondolok, minden normális ember a szombat estéknek él..nekem meg 24 évesen csak púp a hátamra...nem oké ez így..

A kitérő után vissza az első itt töltött szombat estéhez: még december félve megkérdeztem az anyukától, hogy ugyan lesz-e a közeljövőben olyan alkalom, amikor nem kellek szombaton és élhetek én is szociális életet? Előkapta a tégla nagyságú Iphone-ját és nézte a kalendárt: elkezdte sorolni, hogy : "ezen a héten x-nek lesz szülinapja, utána y-nak lesz keresztelője, azután z-nek mittudoménmije-és sorolta egészen január végéig, hogy minden szombatra eltervezett programjaik vannak, sajnos nem tud nekem szabad szombatot adni. Kérem, ez is a no komment kategória..Ők 40 éves fejjel minden szombatra terzevnek valamit, de tőlem 24 évesen elvárják, hogy mindig itthon b*sszam a rezet (elnézést a kifejezésmódért). Aztán anyuka ilyet szól, hogy óóó, hát jan. 3-án, szombaton csak késő délután jönnek vissza a nyaralásból így aznap este nem mennek ki sehova, így azon a szombat estén szabad lehetek. Milyen nagylelkű igaz? Nem akarok elégedetlennek tűnni, de nah, én is ugye ezen a hétvégén jöttem vissza otthonról, nyilván nem lesz tervem erre a szombat estére, szóval annak ellenére, hogy megadta ezt a jan 3-szombat estét, sokra nem megyek vele-de úgy fogtam fel, hogy legalább megadta.
Aztán eljött a jan. 3, a visszautazásom utáni nap, még 24 órája sem szálltam le Londonban. A család még nem volt itthon, kipofoztam a házat, áthúztam mindenki ágyneműjét, rendbe raktam a konyhát és indultam is volna a gym-be. Gondoltam udvariasságból írok egy sms-t az anyukának, hogy "ha nem kellek ma este, akkor a gym-ben leszek". Erre visszaírt, hogy "menj csak a gym-be nyugodtan, de 7-re érj vissza mert kimegyünk és bébiszittelned kell". Én meg ültem és bámultam a telefonomat, nem akartam elhinni, amit látok, hisz egyrészt még decemberben elígérte nekem ezt a szombatot, másrészt hogy a f*szba létezik az, hogy délután 5-kor hazajönnek egy 4 napos nyaralásból, de este 7-kor már el is mennek??????? Lőjetek le szituáció...Az pedig kimondottan idegesítő, hogy megbeszélünk valamit, érdekes módon én emlékeszem ezekre , de ő soha..Pl amit két bejegyzéssel lejjebb emíltettem, hogy arra sem emélkezett az anyuka, hogy dec. 19-én már hajnalban hazautazom (holott 5x rákérdeztem, hogy ez neki oké-e) és eztán kérdőre vont, miért nem leszek munkaképes aznap??

Lényeg a lényeg, nagyon durván mellbe vágott, hogy már rögtön az első este bébiszittelnem kell, ráadásul annak ellenére, hogy elígérte ezt a szombatot nekem korábban. Kicsit olyan érzés, hogy nehogymár legyen egy szabad szombatom, otthon voltam 2 hétig, örüljek csak annak és most, hogy visszajöttem, igaz, hogy még 24 órája sem szálltam le de máris álljak be dolgozni, hisz 2 hétig itt sem voltam...Ez igaz, hogy az otthon töltött 2 hét alatt volt 2 szabad szombatom-nade nem itt, és ez nem változtat a tényen, hogy amikor itt vagyok, egyszerűen nincs egy olyan szombat, hogy igazán ki tudok kapcsolni és ne kelljen az órámat néznem. Elmentem a gym-be, így is volt bő 2 és fél órám edzeni, viszont ez így tényleg nem ugyanaz, mint amikor tudom, hogy most aztán tényleg addig vagyok ott, amíg akarok, vagy gym után még elmennék egy pubba vagy akármi...Eléggé egykedvűen jöttem haza, az sem érdekelt nagyon, hogy 2 hete nem láttam őket-még attól sem villanyozódtam fel, hogy majd élménybeszámolót tartunk ki-ki a maga karácsonyáról. Aztán erőt vettem magamon és a legnagyobb vigyorral jöttem haza, mosolyogtam velük, meg egyébként kedvesek voltak, mondták, hogy hiányoztam nekik, ölelés-puszi stb..Mint mindig írom, alapjáraton nagyon kedves velem ez a család-lelkileg nem tudok rosszat mondani rájuk, törődnek velem stb.. Csak a munka jellege, hogy bentlakom és ennek a hátrányai pl folytonos bébiszitt, folytonos készenlét-azok, amik igazán zavarnak és egyre kevésbé tudok továbblépni ezekkel kapcsolatban. Ez biztos annak is köszönhető, hogy már régóta vagyok ebben a szakmában, ha az aupairkedésem elején tartanék, lehet, hogy meg sem kottyanna (végülis régen is bébiszittelnem majd minden szombaton de akkor ennyire nem zavart, mint most. Bár azóta változtam, idsősebb vagyok és mások az igényeim.) Tehát, bár úgy tűnhet, szídom ezt a családot, mint a bokrot, de igazából nem velük van bajom emberileg, hanem már csak a munka jellege terhes számomra..
Viszont tény, ami tény: nem tartottam fair húzásnak, hogy rögtön be vagyok fogva szittelni annak ellenére, hogy korábban el is kaptam ezt a szombatot..Meg kell mondjam, ez így kissé rányomta a bélyegét az első napokra.

Hétfőn, az első tényleges munkanapomon még nem tért vissza minden az eredeti kerékvágásba: a nagylányak még nem volt iskola. Ez számomra azt jelentette, hogy egész délelőtt mindkét gyerek itthon van. A babát délután 1-kor vittem oviba, a nagylányért ugyanekkor jött az egyik nagyszülő, hogy elvigye magukhoz. Az anyuka már vasárnap este mondta, hogy ezen a héten ráfér egy jó alapos takarítás a házra a 2 hetes vakáció után. Láttam magam is, hogy elég sok por van és a fürdők-konyha-stb is elbír egy alapos takarítást. Nem jött tehát túl jól, hogy hétfőn délelőtt mindkét gyerek itthon volt, mert már nagyon szerettem volna elkezdeni-majd túlesni a ház kipofozásán. Tudtam persze, hogy ez nem egynapos feladat lesz, hanem az egész hetem erről fog szólni, de hétfőn reggel mégis iszonyú életundorral keltem fel, tudtam , hogy van ezer és egy dolgom a házban de emellett 2 gyereket is ki kell szolgálom aznap délelőtt. Még eléggé honvágyam is volt a hét elején, hiányzott minden és mindenki otthonról, nem igazán találtam a helyemet még idekint és nem könnyítette meg az újév első munkanapját az, hogy szembesülnöm kellett azzal, mennyi dolgom van..Ezért is írtam a bejegyzés elején, hogy az első héten a túlélésre rendezkedtem be lelkileg, úgy voltam vele, hogy ha ez a hét eltelik és mindent megcsinálok a házban és visszarázódom az itteni életbe és a munkába, akkor a következőkben már minden könnyebb lesz és csak jobb lehet, de az első hetet csak túlélni lehet, nem megélni, hehe . :D
Hétfőn reggel 7-8 között volt egy órás üresjáratom, egyik gyerek sem kelt fel így tudtam nyugiban kávézni a konyhai félhomályban. Közben agyaltam, ezerféle gondolat cikázott a fejemben, legfőképp az, hogy mit keresek megint itt, miért nem maradtam otthon, minek jöttem vissza, amikor így is nagyon érzem, hogy az aupairkedésből elegem van? Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam magamnak egy listát. Afféle újévi célok-nem hívom őket fogadalmaknak, mert azokat általában nem tartja be az ember-én jobb szeretek konkrét célokat kitűzni. Két féle lista készült, az egyik a munkámmal kapcsolatban, a másik pedig személyes célok (ilyesmik vannak rajta, mint pl utazás, megfelelő munka-és albérlet találás stb.) A munkával kapcsolatos célok listája elég hosszú lett, efféléket írtam rá, mint pl: "nem hagyom, hogy felidegesítsenek a gyerekek, nem leszek anyja helyett anyjuk, nem fogom akarni megváltoztatni őket-mert ez nem az én feladatom és ezzel csak felidegesítem magam és a magam dolgát nehezítem meg, lazább leszek nagyon sok szempontból a családdal szemben, ha valami nem tetszik nem fogok habozni odaállni a szülők elé-és még egy jópár ehhez hasonló célkitűzést, amik lényegében arról szólnak, hogy nem fogom a magam életét megnehezíteni és teljesen alárendelni magam a családnak. El kell mondjam, iszonyú jól esett papírra vetni ezeket és leírva látni, mert persze ezek olyan dolgok, amiket eddig is így gondoltam, de a kimondott-leírt mondatoknak hatalmas erejük van. Azóta minden egyes napomat azzal kezdem, hogy elolvasom ezt a listát és emlékeztetem magam arra, hogy ezek a magammal szemben felállított elvárásaim, amikhez tartanom kell magam-nem mások miatt, hanem a magam kedvéért. Hatalmas erőt adott nekem ez a lista, komolyan mondom,a  hétfőt, az első munkanapot is sokkal könnyebben vészeltem át ennek segítségével. A héten volt egy-két dolog, amiről beszélnem kellett a szülőkkel és én hajlamos vagyok arra, hogy nyúl módon vagy hagyom az egészet és inkább nem beszélek a gondjaimról-vagy pedig csak félve-félig-meddig mondom el a problémáimat, de ezen a héten sokkal könnyebben ment még ez is-köszönhetően annak, hogy kiírtam magamból azt is, hogy határozottabb leszek. A továbbiakban a jövőbeli kiköltözős terveim listájához is hozzáírok még jópár dolgot. Tudom, furának hangzik, hogy a listáimtól "várom" a sikert, de mindenkinek más jön be, valaki fogalmat tesz, valaki célokat tűz ki fejben, nekem pedig ez jött be a legjobban, ha le is írom ezeket. :)

A hétfő végül nem is volt annyira vészes, mint én azt elsőre gondoltam, egész simán elment. Kedden pedig végre visszaállt minden az eredeti rendbe, mindenki oviba/iskolába/ dolgozni ment, iszonyú boldog voltam, mikor reggel 8-kor kiürült a ház és végre egyedül maradhattam. Tudom, ez úgy hangzik, mintha nem szeretném őket, de nem erről van szó, egyszerűen minden aupair tudja és tanúsíthatja, számunkra az a nap fénypontja, amikor egyedül maradhatunk és a saját tempónkban csinálhatjuk a dolgunk, nem jön szembe senki legalább néhány órára-hisz akármennyire is családtagnak számítunk, azért mégsem vagyunk azok és igényeljük, hogy  napi legalább pár órát ne a fogadócsaláddal kelljen eltölteni. Kedd reggel kényelmesen megreggeliztem és után szégyen-nem szégyen, visszafeküdtem aludni és egészen délig húztam a lóbőrt. Nem szoktam ilyet csinálni, idejét sem tudom megmondani, mikor feküdtem vissza napközben utoljára-a futással kapcsolatban szoktam írni, hogy amióta futni és edzeni járok sokkal energikusabb vagyok és nem is igénylem a napközbeni szunyát. Viszont ezen a kedden úgy éreztem, hogy hát év eleje van, döcögve megy ilyenkor minden, legyen már valami jó is ebben a hétben és eléggé fáradt is voltam, így nem szégyelltem visszafeküdni 3 órára. Délben aztán felkeltem, rögtön elindítottam egy mosást, portalanítottam-porszívóztam mindenütt, tovább mostam, jött a kajaszállítmány-kb 2 és fél óra alatt végeztem mindennel. Volt egy szusszanásnyi-kajálásnyi időm és indulhattam is a piciért az oviba. Este pedig amint letettem a munkát kaptam is fel az edzőcuccomat és húztam a gym-be.

Szerdán mondta anyuka, hogy ők a 2 hét alatt, míg otthon voltam nem ettek mást, csak rizst és tésztát szóval legyek kedves főzni valami rendes kaját mert már nagyon rájuk fér valami, amiben van hús-fehéjre-meg szénhidrát és különféle tápanyagok. A sheperd's pie-bárányhúsos pite mellett döntöttem. Mindenki-még a 2 éves, aki híresen válogatós-is megette és nem győzték dícsérni, másnapra, csütörtökre már csak pár falat maradt. :D 




Csütörtökön a nagylányt 2 órával a megszokott előtt hozták haza a suliból, a nagyszülők nyaralni vannak így nem vitték el magukhoz, mint mindig. Pénteken házimunkával telt a délelőtt, délután pedig a gym-be mentem szokás szerint. Este elmentem itthonról. Szinte minden péntek este kimegyek itthonról, társak híján legtöbbször egyedül megyek ki a közeli kedvenc pubomba kajálni-ciderezni egyet. Nem szoktam itthon maradni mert akkor a családnak az jöhet le, hogy "hát, ennek nincs programja péntek este, akkor mostantól akkor is befogjuk bébiszittelni".Ne értsetek félre, imádom a gyerekeket, a nagylánnyal sem teher, hogy fent kell lennem szombat esténként csak sokszor belegondolok abba, hogy azért lenne nekem este 9-kor már más dolgom is. Tehát bőven elég nekem a szombati bébiszitt, szeretném elkerülni, hogy péntekenként is befogjanak,"mindössze" bébiszittelni -merthogy akkor úgysem kell semmit csinálni csak itthon lenni címszó alatt.Kicsit úgy érzem, csak akkor vagyok ténylegesen szabad, ha elmegyek itthonról. Ezért is várom már azt, hogy kiköltözzek és a magam ura legyek, mert akkor majd ha hazamegyek a munkából akkor ténylegesen megszabadulok mindenféle kötelezettségtől, ha úgy gondolom, akkor egész éjjel alsőmenűben tv-zek és sörözök, és mégcsak senki nem fog sem furcsán nézni. 

Színes napfelkelte


Gyakori vacsim


Irány a gym

Péntek

Péntek esti vacsim-chilli, mexikói rizs és nachos-nameg az elmaradhatlan cider


Tegnap, azaz szombaton a gym-ben indítottam a napot. Egy jobbfajta futással kezdem. Annak ellenére, hogy baromi fáradtnak éreztem magam és azt hittem, hogy majd csak egy lájtos futást zavarok le, 40 perc alatt lefutottam 6 km-t. (Átlagban 40 perc alatt 5-öt szoktam, így most azért ez nagyobb energiabefektetést igényelt, gyorsabbra is állítottam a futópadot és jobban izzadtam, mint egy ló.) A mellettem lévő futópadon volt egy kb velem egykorú csaj, kb egyszerre kezdtük el futni. Időnként csak kíváncsiságból rápillantottam a kijelzőjére, az első 30 percben ugyanolyan sebességgel és kb ugyanakkora távot futottunk. Aztán én  a 30. percben elértem az 5. kilométert, ekkor már patakokban folyt rólam a víz és a lábaim is rendesen zsibbadtak, így az utolsó kilométerre és az utolsó 10 percre lejebb vettem a tempót, már csak kocogtam gyors futás helyett. A csaj viszont ekkor még pont, hogy feljebb kapcsolt, először 8.6 km/óráról 10km/órára, majd az utolsó 5 percben 13 km/órás sebességgel futott, kb minden pillanatban azt vártam, mikor esik ki a futópadból, eszméletlen volt...Én meg csak bámultam, miközben az utolsó kilométeremet kocogtam és agyaltam, vajon hogy a frászban bírja, hisz egy időben kedztük és végig ugyanabban a tempóban futottunk, én már a kipurcanás határán voltam erre ő meg még fejjebb kapcsol :D Nem semmi látvány volt. 40 perc után egyszerre is álltunk meg, csak én kocogásból, ő pedig 13km/órából. Nem volt semmi. Amúgy szerintem futó lehet a csaj, legalábbis a baromi kisportolt testalkata erre engedett következtetni. Mindenesetre szeretem, amikor hozzá hasonlóak birtokolják a szomszédos futópadot mert jó húzóerő látni, hogy mennyit bírnak. :)
A gym után Anitával találkoztam, mentünk pubozni és megtartottuk a már szokásosnak mondható heti dumapartinkat egy finom menü mellett. A barbecue-csirkés panini-és sült krumpli mellett kibeszéltük, hogy mindkettőnknek kissé elege van belőle, hogy nincs egy szabad szombatunk és most is kb 5 percenként néztük az órát, mikor kell hazaindulnunk-és , hogy ez így minden csak nem oké. Valamint a jövőbeli terveinkkel is jól haladunk: megbeszéltük, hogy jövő héten a laptopjainkkal összeülünk egy kávézóban és megalkotjuk az önéletrajzainkat, ezzel is egy lépéssel közelebb kerülve a majdani munkataláláshoz. Abban gondolkodunk, hogy 3 különböző CV-t fogunk írni, mert különféle munkákra adjuk majd be a jelentkezésünket és minden fajta munkához teste-munkára-szabott önéletrajzot akarunk beadni. Pl egy recepciós állásra más fajta önéletrajz kell, mint mondjuk egy könyvesboltos állásra-másra kell kihegyezni a CV-ket. Addig is a hét folyamán CV mintákat gyűjtünk a neten és jövő hét végén összedugjuk a fejünket és alkotunk magunknak saját személyre-és munkára szabott életrajzokat. 

Desszertet is szolgáltattam a vacsi mellé-maradt még egy kis hazai :)








Este ugyebár bébiszitteltem, azon ki voltam akadva, hogy miért kell 7-re hazaérnem, ha egyszer a szülők 8-ig nem mennek el, de ez mindegy is. Nem volt olyan rossz, mert a nagylánynál 9-kor becsuktam az ajtót, időben és mindenféle időhúzás nélkül aludni ment. Zuhany után megnéztem az egyik kedvenc filmemet, a kultúrművel, amit kb félévente egyszer be is iktatok, a Macskajajt, méghozzá ezek társaságában:


Tudom, ez a bejegyzés egy kicsit nyafogósra sikeredett, de nézzétek el nekem, hisz az év első munkanapjai mindig döcögősek, főként egy jobb vakáció után, ilyenkor minden ici-pici gond is hatalmas problémának látszik-de aztán ezek elmúlnak, ahogy telik az idő. A következő hetem már könnyebb lesz, hisz a ház is tiszta és minden visszatért az eredeti rendbe, suli-ovi stb. A honvágyam is enyhült, igazából ez mindig olyan, hogy a visszaérkezést követő héten még minden bajom van, nem találom helyem, nehéz visszarázódni, de ha ez egyszer megtörténik, utána már más színben látszik minden és sokkal derűsebben tekintek az előttem álló időkre, különösen most,hogy már lázas tervezésben is vagyok. Remélem ti is sikeresen túléltétek az év első hetét. :D

Puszik :)

5 megjegyzés:

  1. Domi!!! Hős vagy :)
    Ne kérj elnézést a "nyafogásért", hihetetlen vagy hogy bírod még az aupairkedést, és minden ellenére a lelkesedésed nem fogy el. Biztos vagyok benne, hogy sikerül majd munkát is találni, és igazából te bármilyen célt meg tudsz valósítani amit kitűzöl.
    + wow milyen alakod van, és a karjaid a 6-os képen... just wow :D nem semmi átváltozás :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anna!! Olyan jó, hogy még mindig itt vagy és ennyi év után is követed az írásaimat! :) Te vagy az egyik legkitartóbb olvasóm, köszönöm :) Aranyos vagy, hogy ezt mondod, remélem tényleg sikerülni fog minden jövőbeli célkitűzésem, minden erőmmel azon leszek.
      Haha, igen, azon a képen tényleg elég rendesen látszanak a karizmaim, és megmondom őszintén, bár nagyon örülök neki, hogy ennyire kisportolt alakot sikerült összehoznom, ez a kép ébresztett rá arra, hogyha nem veszek egy kicsit vissza, hamarosan már inkább fiús, sem mint nőies alkatom lesz szóval szerintem a továbbiakban a karomra kicsit kevesebbet edzem és inkább máshová többet.

      Puszi :) Remélem jól megy az egyetem és szuper az otthoni életed. Egy kicsit irígyellek is érte, hogy otthon lehetsz szerető közegben, ugye így a vakációm után. :)

      Törlés
    2. Még jó, hogy követem az írásaidat! Az a jó, hogy te még mindig írsz. Rossz volt, amikor nem írtál sokáig.

      Nem pipáltam be az értesítés opciót és elfelejtettem megnézni, hogy válaszoltál-e de most láttam a kiírásodat facebookon Rómával kapcsolatban, és arról eszembe jutottál. Tök szuper, hogy mész!!

      Szerintem szuper az alakod, és ahhoz hogy tényleg fiús karjai legyenek az embernek, nagy súlyokkal kellene edzenie, szerintem azért nem fenyeget a veszély hogy elfiúsodsz :)

      Jó, ha irigyelsz engem egy kicsit, mert én meg egy kicsit téged irigyellek mindig. Hiányzik Anglia. Meg hát az ilyen spontán dolgok, hogy hoppá, lefoglaltam repjegyet Rómába :))

      Törlés
    3. Köszi Anna, mindig imádom a kommentjeid :)
      Na igen, Róma nagyon hirtelen döntés volt, igazából tervezni már régóta tervezem és azt is tudtam, hogy márc. végén szeretnék menni, de konkrétan még nem tudtam mikor. Ma reggel azonban láttam egy egy 40 fontos British Airways repjegyet Rómába és gondoltam egy életem-egy halálom én ezt lefoglalom, ennyiért hülye lennék kihagyni :D
      A poén része, hogy a fogadócsalád még nem tud róla, hogy foglaltam, nekik csak annyit mondtam, hogy majd márc. végén mennék valamikor. Tudom, ha rákérdeztem volna foglalás előtt, hogy ezt akkor lefoglalhatom-e, húzták-halasztották volna a választ, azzal, hogy "még nem tudjuk mi lesz akkor stb.." és mire észbe kapok feljebb is ment volna a jegy ára. Ígyhát egy életem-egy halálom alapon lefoglaltam magamnak és a családnak majd később adagolom csak be...de ennek mikéntjéről és miértjéről úgyis írok részletesebb a köv. bejegyzésben ;)

      Törlés
  2. Kis nyafogás belefér, de ha ennyire teher akkor tényleg váltani kell.
    mmmm weatherspoon lehet héten el kéne menni oda. Már ha abba hagyja az eső.

    VálaszTörlés