Néhány hónappal ezelőtt igényeltem először az NI-numbert (afféle adózási szám, elengedhetetlen, ha Angliában legálisan szeretnél dolgozni.) Aki már akkor is olvasta a blogomat tudhatja, hogy novemberben engem rettenetesen megszívattak a Job Centre-ben. Az akkori blogbejegyzésem ide kattintva megtekinthető.
Pár mondatban összefoglalnám, mi is történt az első NI-number interjúmon, tavaly novemberben: Legutóbb az volt a problematika, hogy nem tudtam igazolni, hogy aupair vagyok, mert nem volt nálam a családtól kapott szerződésem. Ennek következtében az ügyintéző hölgyemény (aki még így visszagondolva, indulatok nélkül is iszonyatosan lekezelő volt) a státuszomhoz SELF EMPLOYED-ot, azaz egyéni vállalkozót írt be. Én legalább ötször elmondtam neki, hogy én nem vagyok egyéni vállalkozó, egyszerű aupair vagyok, a fizetésem el sem éri az adózási határt és semmilyen dokumentumom vagy nyilvántartásom nincs erről, hiszen az aupair-eknek effélére nincs szükségük. Érveltem nagyon szépen és udvariasan, hogy legyen szíves átírni a státuszomat, mert a self employed nekem nem lesz jó. A nőt mindez nem hatotta meg, nem írta át a státuszomat. Mindennek tetejében még azt is kérte, hogy igazoljam, hogy én self employed vagyok. Egyszerűen nem akartam elhinni, amit tapasztalok. Érthetően elmondtam neki, hogy nem vagyok egyéni vállalkozó, de a következő kérdése mégis az volt, hogy tudom-e igazolni, hogy az vagyok! Ne keressetek benne értelmet, én sem találtam. Aztán a nő kijelentette, hogy mivel nem tudom igazolni az egyéni vállakozói mivoltomat, így ő borítékolja nekem, hogy nem fogom megkapni az NI-numbert. Mindvégig hadart így a kérdései felét nem is értettem és az egész interjú angliai tartózkodásom egyik legborzalmasabb élményeként maradt meg bennem. Egy héttel később pedig megkaptam a levelet, miszerint elutasították a kérelmemet, nem kaptam meg az NI-numbert, indoklásként pedig azt írták, hogy nem tudtam bizonyítani, hogy egyéni vállalkozó vagyok! Jóisten az Égben, naná, hogy nem tudtam bizonyítani, ha egyszer nem vagyok az! Lényeg a lényeg tehát: tavaly norvemberben, az első interjúmon pusztán az ügyintéző hölgy kényén-kedvén múlt, hogy nem kaptam meg az NI-numbert!! Ha ő nem kelt fel volna bal lábbal aznap, akkor nekem már réges-rég meglett volna az NI-számom és tudtam volna bankszámlát nyitni, ami lényegesen megkönyítené az itt tartózkodásomat!
Meg kell mondjam, én még nem hallottam olyasmiről, hogy valaki ne kapná meg az NI-számot. Minden egyes aupair barátnőm és ismerősöm azt mondta, hogy ők minden gond nélkül megkapták és senki nem szívózott velük a Job Centre-ben. Talán nem meglepő, hogy mikor tavaly novemberben velem ilyen szépen "elbántak", enyhén szólva is a Földkerekség legnagyobb lúzerének éreztem magam, egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan lehetséges az, hogy mindenki megkapja, mindenkinek simán megy és én vagyok az egyetlen széles-e világon, akit elutasítanak. Ez amúgy tipikus én: ha mindenki másnak sikerül, akkor tutira pont én leszek az az egy, akinek nem! De, aki ismer, az tudja, hogy nem a siránkozásról vagyok híres. Tavaly ősszel, az elutasító levél után minden bátorságom inamba szállt és úgy döntöttem, hogy jópár hónapig hanyagolom az NI-number témát. Viszont ahogy teltek a hónapok adódtak olyan helyzetek, amikor nagyon jól jött volna egy nyomorult bankszámla (amit NI number nélkül nem nyitnak).
Néhány héttel ezelőtt pedig gondoltam egyet, felhívtam a Job Centre-t és kértem egy újabb NI-number időpontot. Mielőtt tárcsáztam volna, jópárszor átgondoltam a helyzetet, gondolatok sokasága cikázott át az agyamon, hogy esetleg megint nem fogom megkapni, megint bunkók lesznek stb. De tudjátok mit? Ha kidobnak az ajtón, én visszamászok az ablakon! Engem nem érdekel, de addig fogok a Job Centre nyakára járni, amíg meg nem kapom a számot! Ha 10 interjún kell megjelennem, akkor 10-szer fogom felvenni a playpofát és mosolygok kifelé az ügyintézőknek. Tehát minden bátorságom összeszedve 2 hete felhívtam az irodát és kértem egy új időpontot. Megkérdezték, hogy ez lesz-e az első interjúm. Nyögve-nyelve válaszoltam, hogy nem, egyszer már elutasítottak. A hölgy a vonal túlsó végén továbbra is kedves hangnemben közölte, hogy semmi gond, hátha most több szerencsém lesz és adott egy időpontot. Bár ez még nem jelent semmit, de legalább kedves volt, gondoltam ez már jó előjel, ki van zárva, hogy mégegyszer úgy járjak, mint legutóbb.
A második NI-number interjúmra pedig ma délelőtt került sor. Ez már alapból úgy hangzik, mint valami paródia, hogy már a második interjún kellett, hogy megjelenjek, de a cél érdekében mindent ugyebár. :) Mikor megkaptam az időpontot még egyeltalán nem izgultam, gondoltam most, rutinos rókaként ott ülve már semmi gond nem lesz, már tudom, hogyan zajlik egy ilyen interjú és azt is, hogy miket kérdeznek, tehát biztos, hogy meglepetés nem érhet. Aztán ahogy közeledett az interjú napja, az én aggodalmam is ezzel arányosan erősödött és tegnap már annyira ideges voltam, hogy befontam még a szemöldökömet is.. Tegnap este mindent gondosan előkészítettem: az útlevelemet, a Job Centre-től kapott levelemet és a hosztcsaládomtól kapott szerződésemet is eltettem a táskámba, kb ötször ellenőriztem, hogy minden megvan-e, nem akartam úgy járni, mint novemberben, amikor a szerződésemet otthon felejtettem.
Érthető módon ma reggel úgy indultam el itthonról, mintha a kivégzésemre mennék és csak túl akartam már lenni az egészen. Jelentem, túl vagyok rajta és ezerszer pozitívabban zártam a mai interjút, mint a legutóbbit :)) Már az előjelek is sokkal jobbak voltak. Novemberben mikor odaértem a Job centre-hez, iszonyatos fejetlenség fogadott, minimum 60 ember tolongott az iroda előtt az utcán és odabent is balkáni állapotok voltak. Ezzel szemben ma délelőtt semmi hasonlót nem tapasztaltam, mikor bekanyarodtam a Job Centre utcájába megkönnyebülten konstatáltam, hogy nemhogy tömeg nincs, de senki nem áll az épület előtt. Bementem, mivel már ismerem a dörgést így rutinosan a második emeleti iroda felé vettem az irányt, a váróban szintén nem volt tömeg és helyet foglaltam. Kb 20 percet vártam, mielőtt szólítottak, de én azokat a perceket nem kívánom senkinek! Elég sok múlik egy ilyen interjún, mert ha megkapom az NI-numbert akkor dolgozhatok, bankszámlát nyithatok és tuljadonképpen az egész angliai életem könnyebb lesz. Ráadásul végig ott lebegett a szemem előtt láthatatlan szalagcímként, hogy egyszer már elutasítottak és ha neadjisten ez mégegyszer megtörténik, akkor nem tudom mekkora esélyem lehetne a jövőben megszerezni ezt a számot. A gyomrom egyben volt és csak remélni mertem, hogy egy jófej ügyintézőt fogok ki...
A 'megváltóm' pedig egy középkorú férfi lett, szólított, majd mikor az asztalához értem kedvesen köszöntött és leültetett. Itt már volt egy jó érzésem és kezdtem felengedni. A hapsikám tényleg nagyon rendes volt, össze sem lehet hasonlítani azzal a hárpiával, akihez legutóbb kerültem. A 15 perces beszélgetésünk sem interjúhoz hasonlított, inkább csak lejegyezte az adataimat, közben eldudorászgatott magában, időnként pedig megkért, hogy írjam alá az oldalakat.
Hogy miért is mondom, hogy ez az egész ügyintéző függő?? Mikor a hapsikám meglátta a számítógépes nyilvántartásban, hogy nekem nem ez az első interjúm, megkérdezte, hogy legutóbb mi volt a baj? Itt egy pillanatra nagyon megijedtem, gondoltam, kész, be leszek skatulyázva, mint egy olyan személy, akinek valami oknál fogva nem lehet megadni az NI-numbert (tudom, hogy nem kellett volna egyből a legrosszabb esetőségre gondolnom, de mit csináljak, hisz egyszer már borzasztóan kicsesztek velem?) Erőmet megfeszítve próbáltam leplezni az idegességemet és válaszoltam, hogy legutóbb az ügyintéző engem self employed-nak írt be és ez vezetett ahhoz, hogy nem kaptam meg a számot. Erre a hapsi meghökkenten kérdezte: "Ki találta ki, hogy maga egyéni vállalkozó?" Mondtam, hogy az ügyintéző így látta jónak és ezt írta be. A bácsi megvonta a szemöldökét és hozzátette, hogy nem így kellett volna történnie, az előző ügyintézőmnek is aupairként kellett volna regisztrálnia és meg kellett volna kapjam az NI-számot. Nem győztem bólogatni, magamban pedig szitkozódtam, hogy igen; tényleg ennyit számít, hogy kihez kerül az ember. Az interjú hátralévő részében nem is nagyon kérdezett semmit, csupán lejegyezte az eddigi angliai lakcímeimet, a telefonszámomat, szüleim nevét stb, aztán mire felocsúdtam már végeztünk is. Visszaküldött a váróba egy negyed órára, amíg leelenőrzik az útlevelem érvényességét és viszontlátásra! Azzal köszönt el, hogy ne aggódjak, ez alakalommal minden bizonnyal megkapom az NI-numbert. E mondat hallatára majd kiugrottam a bőrömből és madarat lehetett volna fogatni velem :)) Másnak ez tán nem lenne ekkora öröm, vagy nem menne ennyire csoda-számban (naná, hisz mindenki megkapja), de mivel már egyszer elutasítottak ígyhát számomra ez a hetem, sőt tán a hónapom fénypontja. Ennél jobb már csak az lenne, ha a következő 2 hétben egy olyan levelet vehetnék kézbe, amelyben az áll, hogy megkaptam az NI-numbert.
Tényleg éles a különbség a legutóbbi és a mostani interjúm között: legutóbb a csaj már az interjú harmadik percében szó szerint kijelenetette, hogy borítékolja, hogy nem kapom meg a számot, ma pedig a bácsi azzal köszönt el, hogy ne addógjak mert biztosan meglesz.
Mindenesetre nagyon megkönnyebülten hagytam el az irodát ma délelőtt, örültem, hogy ez is megvan és ha minden igaz, akkor az NI-number is kezemben lesz 2 héten belül. Ha ez így lesz végre nyithatok bankszámlát és nem kell mindig másokat zargatnom, ha valamit a netről akarok venni. Az sem utolsó szempont, hogy a fizetésem is jöhetne automatikusan minden héten és nem kéne a hosztanyám nyakára járom péntek estétől következő hétfő-keddig, hogy legyen már olyan kedves és álljon meg az egyik bankautomatánál és vegye ki a pénzem, elvégre legalább 100 mellett halad el egy nap leforgása alatt (szóval rohadt nehéz lenne időben levenni a fizumat.)
Összefoglalásként adnék valami tanácsot, ha tudnék, de mint láthatjátok, az ügy alakulása abszolút nem rajtam múlt, hanem azon, hogy kihez kerültem az irodán belül. Aupair-eknek azt tudom javasolni, hogy az NI-number interjúra vigyétek magatokkal a családtól kapott szerződést, ezzel tudjátok bizonyítani, hogy aupairek, nem pedig self employed-ok vagy egyebek vagytok. Ha nincs szerződés, akkor írassatok egyet! Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég egy egysoros levél a hosztanyukától, amiben kijelenti, hogy nála laksz és neki dolgozol, mint aupair.
Ennyi lenne a második, és remélhetőleg utolsó 'köröm' a csodálatos Job Centre-el. Az eredményről mindenképpen beszámolok, szeretném, ha a Nyuszika NI-numbert tojna idén, hehe :) (Ha már tavaly, karácsony előtt nem kaptam meg.) Sok sikert mindenkinek, aki hasonló procedúrákra adja a fejét! :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NI szám. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NI szám. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. március 26., kedd
2013. február 28., csütörtök
Furcsaságok Angliában
Jobban mondva nem is furcsaságok, hanem azok a dolgok, amelyek számomra újdonságok voltak, mikor ide kijöttem, amikhez a kelet-európai életszemléletemmel nem voltam hozzászokva. Itt élek már 20 hónapja, tapasztaltam már egyet-s mást, és ezalatt az idő alatt felgyülemlett jópár gondolat arról, hogy a drága Szigetem és annak lakói felfogásában és életvitelében mekkora különbségek vannak a szárazföld (A.K.A. Európa) többi részéhez viszonyítva. A listám teljesen szubiektív, a saját tapasztalataim és észrevételeim alapján írodott, egyet érteni vele nem kötelező, inkább csak fun-nak szánom a mai bejegyzést.:)
- A közlekedés teljes mértékben a fordítottja az Európában megszokottnak. Itt a bal oldalon járnak az autók, ha lelépsz a járdáról akkor is a másik irányba kell körülnézni, különben könnyen baleset áldozatává eshetsz. Aki idekint lakik biztosan tapasztalta, hogy a gyalogátkelőhelyekre fel van feste, hogy melyik irányba kell körülnézni pl : 'Look Right, Look Left vagy Look both ways'. Ez azért van, mert itt Angliában rengeteg a turista valamint a bevándorló, és annakidején, amikor még nem voltak feliratok rengeteg baleset történt. Bevallom, attól függetlenül, hogy már majdnem két éve élek itt, sokszor még mindig bajban lennék, ha nem lennének ott a feliratok az utakon, mert 20 évnyi jobboldali közlekedés berögözdését még 2 év itt tartózkodás során sem sikerült teljesen 'kitörölnöm' a memóriámból.
- A közlekedésnél maradva, az angol tömegközlekedés a legdrágább a világon, ám itt viszont kapsz is valamit a pénzedért, méghozzá minőséget, gyors, pontos és tiszta közlekedést, modern tömegközlekedési eszközökön. Kallert csak elvétve látni, itt tartózkodásom alatt 2-szer ha lekezelték a jegyem, de az emberek idekint nem is mernek bliccelni, már csak azért sem mert 70 fontnyi bírságot kell fizetni ha rajtakapnak. És nem is csak emiatt, hanem az emberek itt alapból nem úgy vannak 'kódolva', mint a kelet-európai országokban, hogy ott bliccelnek és csalnak, ahol tudnak, hanem becsületesen megveszik a jegyeket illetve travelcard-okat.
- Nem 220 Volttal működnek az elektronikus eszközök, hanem 250-nel, ezért ha Angliába jöttök mindenképp hozzatok magatokkal átalakítót. A konnekorban sem 2, hanem 3 lyuk van, és itt a konnektorok mellett is van egy picike kapcsoló, lehetővé téve azok teljes áramatalanítását, extrabiztonságossá tételét.
- Ha már a Szigetország ennyi mindenben eltér a Szárazföldtől, akkor persze, hogy nem a mértékegységek lesznek ugynazok! Celsius fok helyet Fahrenheit-ben mérik a hőmérsékletet, a tömeget font-ban, a távolságot mérföldben és még sorolhatnám, a lista végtelen. Ehhez amúgy hozzá lehet szokni, bár az első fél évben mikor megkérdeztem hány fok van és azt felelték, hogy 70, mindig néztem egy nagyot és kellett pár másodperc, hogy leessen, hogy az kb 21 C-fokot jelent :)
- Az angolok nagy többsége szentül meg van győződve róla, hogy az öko-és biokaják nagyon egészségesek, az a legjobb találmány a világon és ha azt esznek nem lesznek egészségi problémáik és nem híznak el
- Ezzel párhuzamosan rengeteg családban nagyon is előkelő helyet foglalnak el az étkezésben a mirelit kaják pl: pizza, dobozos készételek-bolognai spagetti, tészták, piték stb - bár, hogy a nagy egészségmániát hogyan hozzák össze a dobozos, előre elkészített kajákkal az még számomra is rejtély.
- A konyhánál maradva: az angolok nem tudnak-és nem is akarnak főzni. 3 hosztcsaládom volt eddig, ebből az első anyuka azért odatette magát, és náluk jókat ettem, de a másik két családomban gyakran ettünk/esszük a fent említett félkész ételeket.
- Idekint az emberek mindent amit csak lehet készen vásárolnak meg a boltokban.A lehetőségek tárháza pedig végtelen, a krumplipürétől kezdve, a hámozott krumplin át a szeletelt zöldségig minden megvehető, és ha arra vetemednének, hogy főzzenek (ami mégegyszer mondom nagyon ritka) akkor sem kell még a kisujjukat sem megmozdítani, minden a fenekük alá van tolva etéren. Lefogadom, hogy az emberek többsége bajban lenne, ha saját magának kellene megpucolni a zöldséget, vagy előállítani a krumplipürét, sült krumplit stb. (Amikor nem olyan rég itt volt egy kisfiú playdate-en, saját kezűleg készítettem el a krumplipürét és a gyerek megjegyezte, hogy életében nem evett még ilyen finom kaját. Mikor az anyukája érte jött és látta a nagy lábas krumplipürét szintén hüledezett, hogy " Ezt te csináltad? Nem volt fárasztó? Stb..." No comment.) Ami számomra a nonplusz ulta kategória: a sajtot is reszelten veszik meg a boltban, a sajtreszelőt itt szökőévente egyszer ha használjuk..
- Sütni szintúgy nem tudnak, itt a sütemény fogalma kimerül a minimum 10 centi vastag cukormázzal megrakott muffin-ban és piskótákban. Őszintén megmondom, hogy idekint én még EGYSZER SEM ettem finom süteményt, és mit mondjak 'majd megdöglök' egy krémesért vagy somlói galuskáért. Itt nincsenek finom krémes-vagy töltelékes sütemények és torták. A vastag cukormázzal borított muffint vagy tortát viszont a kisgyereketől kezdve bárki el tudja készíteni, (mivel rémegyszerűen a boltban veszik meg ezt is, nem saját maguk keverik a hozzávalókat) és mikor kisül a tészta vagy piskóta ráb*sznak egy jóadag -számomra undorító- cukormázat, ezt elnevezik sütinek, és ettől azt képzelik, hogy ők tudnak sütni. Egy frászkarikát!!
- Szülinapi-illetve egyéb alkalomra szánt tortát is megvehetsz a boltban, 10 fontért már igen tetszetősre dekorált dobozos tortákat lehet kapni, de a minőségét és az ízét inkább ne is firtassuk, mondanom sem kell, hogy az is csak egy tartósítószerrel túladagolt piskóta, műanyag cukormázzal.
- A leves itt olyan formában, mint amit pl Magyarországon levesnek neveznek nem létezik. Idekint a leves sűrű, és sokkal inkább emlékeztet főzelékre. Apropó a főzelékeket pedig egyenesen nem ismerik, szóval ne is próbáld nekik elmagyarázni mi az, mert kérdő tekintetekkel fogsz csak találkozni, majd pár perc magyarázkodás után azt mondják: "Szóval olyan mint a leves?" -és az életben nem magyarázod meg nekik a különbséget.:)
- Ami számomra nagyon nagy pozitívum, hogy nagyon kevés olajat és zsiradékot használnak a főzéshez. Igen, igen a sok negatív gasztronómiai élmény után ezért kiosztok nekik egy nagy pirospontot. A sült krumplit nem frituban sütik, ergo nem kapsz olajmérgezést, hanem a sütőben készül, és nem kell hozzáadni olajat, hanem magán a krumplin tallható (minimális mennyiségű) olaj, és ebben sül meg. Nem mondom, hogy nem hiányzik néha egy jókis cupákos körömpörkölt koviubival vagy egy hatalmas szelet rántotthús, de azt kell mondjam örülök annak, hogy idekint ennyivel is egészségesebben étkezem és ennyivel kevesebb zsíradék valamint koleszterin bombázza a szervezetem. Ez amúgy akkor volt a legszembetűnőbb, mikor tavaly hazamentem pár napra látogatni, minden nap a kedvenceim voltak ebédre és nagyon vártam, hogy végre jól belakmározzak, viszont azt vettem észre, hogy a régi megszokott adagoknak csak a felét tudtam megenni, azt is kisebb nehézségek árán. Itt vált világossá számomra, hogy mennyire elszokott a szervezetem a zsíros étrendtől, de végtére is ennek örültem, ez azt jelenti, hogy a szervezetem már nem is kívánja ezt. Amikor meg mégis, akkor benézek a Magyar Étterembe vagy a Palacsintázóba :))
- Az áruházakban igen elterjedt a 'self checkout' rendszer, vagyis az automata pénztárak. Aki még nem látott ilyet: röviden annyit takar, hogy nem kell sorbanállni és a szalagra tenni a cuccaid, hanem odamész az egyik önkiszolgáló masinához, saját magad lehúzod a termékek vonalkódjait, végül pedig fizethetsz, kp-val vagy bankkártyával. A legelején idegenkedtem tőle, de aztán mikor elkezdtem használni nagyon megszerettem ezt a fajta 'kicsekkolási' módot, gyors, egyszerű, ahogy huzogatod le a dolgaidat már teheted is őket a szatyorba, és nem kell hülyén érezned magad, ha éppen aprópénzzel akarsz fizetni, arról már nem is beszélve, hogy nem kell elviselni az időként búval bélelt pénztárosok hangulatkitöréseit. Saját magad elintézed szépen, ennyivel is önállóbb vagy...azt hiszem lassan kezdek áttérni a pozitív dolgokra.:)
- Tetszik az, hogyha bemegyek a boltba, postára, bankba stb akkor mindenki hangosan és érthetően, valamint barátságosan köszön, a legtöbben még azt is hozzáteszik, hogy "How are you-hogy vagy?' Igen, én is tudom, hogy ez itt már berögzült az emberek fejébe és mindennapi szokásaikba, tisztában vagyok vele, hogy ha mekérdezik hogy vagyok, a válasz nem igazán érdekli őket és csak udvariasságnak szánják ezt a kérdést DE!! Legalább veszik a fáradtságot, és úgy csinálnak mintha érdekelné őket! Szerintem ez ezerszer jobb annál, mintha meg sem kérdeznék, mintha nem is köszönnének és totális mértékben leszarnának. Az is mindennapos, hogy az emberek rádmolyognak az utcán, a boltban akár ismeretlenül is. Tudom, hogy ezt sokan fake-nek, műkedvességnek tartják, elismerem, hogy van ebben valami igazuk, de még mindig azt mondom: jobb az, ha úgy csinálnak mintha kedvesek lennének minthogy, nyíltan tojnak a fejemre.
- Hogyha Londonban járok a turistalátványosságok körül, de nem csak ott, hanem tulajdonképpen bárhol ha eltvédek és leszólítok valakit, mindig mindenki szívesen segít a tájékozódásban, eligazodásban. Volt már olyan (London külvárosában) hogy a főutcán pár pillanatra megálltam egy utcanévtábla után kutatni, és egyszerre ketten jöttek oda, hogy segíthetnek-e :)
- Imádom az emberek életfelfogását, itt nincs idegeskedés, stesszelés. Ez az életszínvonalnak is betudható, idekint ugyanis nem kell az embereknek azon idegeskedni, hogy miből fieztik ki a számláikat, hogy holnap tudnak-e ételt venni valamint iskoláztatni a gyerekeiket. Mondanom sem kell, hogy Magyarországon talán ez a legfőbb probléma, ezért van az, hogy az emberek ott komorabbak mert ezek az alapdolgok miatt kell nyugtalankodniuk és sajnos az emberek jórésze egyik napról a másikra él. Nem csoda sajnos, hogy Magyarország ezért marad el annyira hangulatban és életfelfogásban a nyugati országoktól. Én csak remélni tudom, hogy egyszer (lehetőleg még a közeljövőben) megoldódik az "ott vagyunk ahol a part szakad" helyzet az országban, és a Magyarországon maradt emberek is megtapasztalhatják ezt a fajta stresszmetességet és nyugalmas életet, ami idekint van.
- Idekint mindenki sportol. A kicsi gyerekektől elkezdve az idős nyugdíjasokig mindenki. A gyerekek általában egyszerre több sportot is űznek, és nem ám csak a játszás kedvéért, hanem a szülők és az edzők is nagyon odafigyelnek arra, hogy kihozzák a gyerekekből a lehető legtöbbet a sportok és mozgás terén. Néha hajlamosak átesni a ló túloldalára, pl nem értem ha egy gyerek versenyszerűen focizik és napi 3 órát gyakorol akkor minek ráerőltetni mégegy vagy akár több sportot, bár amondó vagyok, hogy ez még mindig jobb annál, mintha nem foglalkoznának a sporttal. A dolgozó emberek is nyomják a workout-ot, minden második ember gym-be, uszodába jár, ha este 8kor fejezik be a melót akkor este 8 után még simán felöltik a sport-hacukát és 'mennek gyúrni'. A hosztapám pl minden hétvégén focizni jár, még akkor is, ha éppen aznap esett haza Japánból vagy Amerikából. Rendkívül elterjedt a golf, a tenisz és a szabadban végezhető sportok, legyen szó télről-nyárról.
- A dohányzás nem annyira elterjedt mint pl Magyarországon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyeltalán nem dohányoznak, de ez inkább a fiatalabb korosztályra jellemző (sajnos) ők is leginkább a bulik előtt/alatt csinálják. Akiknek viszont gyereke van, a többség rendkívül odafigyel arra, hogy a gyerek ne dohányfüstös környezetben nőjön fel. Eddig egy hosztcsaládomban sem voltak dohányosok, bár az előző és a mostani családomban is mesélték, hogy régebben dohányoztak, ámde mikor befejezték a college-et illetve megszületett a gyermekük felhagytak eme gusztustalan szokással, amiért szintén pirospont jár. Személy szerint nem is mennék olyan családhoz lakni ahol bagóznak (mivel jómagam dohányfüstös környezetben nőttem fel-mondanom sem kell, hogy még a szagától is rosszul vagyok).
- Az angolok a gyereknevelésben hatalmas hiányosságokkal küszködnek. Itt a gyerek akarata az elsődleges, az ő szavuk a szent és a szüleik úgy bánnak velük, mintha körülöttük forogna a világ. Az általam már sokszor emlegetett "nyúl viszi a puskát" nevelési elv érvényesül, azaz a gyerek osztja ki a szüleit és nem fordítva, valamint a szülők kb úgy ugrálnak, ahogy a csemetéik fütyülnek. Itt is érvényes persze, hogy a kivétel erősíti a szabályt!
- Nevelési elvek, mint olyanok nem igen léteznek, helyette viszont azt gondolják a szülők, hogyha mindenféle sz*rral elhalmozzák a gyerekeket - a legújabb játékoktól elkezdve a modern kütyükig - akkor ezzel kvázi megvásárolhatják a gyerekek szeretetét, és azok jobban fognak hozzájuk kötődni. Valamiért azt hiszik az emberek, hogy ettől lesznek jó szülők, hogy fűt-fát megvesznek, mert így a gyerek semmiben nem szenved hiányt..végülis nem..csak törődésben és odafigyelésben..de be is fogom a csuszalesőmet, mert akármennyire is helytelenítem az itteni nevelést az a helyzet, hogy még mindig ők élnek jobban és messzemenően magas az életszínvonal, tehát valamit csak jól csinálnak..
- A rádióban/zenetévé-ben csakis angol nyelvű zene szól, angol és amerikai előadókkal. Nem rémlik, hogy valaha is hallottam volna külföldi számokat és előadóművészeket idekint..
- Az ügyintézés itt is ugyanolyan körülményes tud lenni, mint Magyarországon vagy Kelet-Európa többi részén. Azért az írom, hogy tud, mert én már találkoztam nagyon flottul és pillanatok alatt lezajló ügyintézéssel, de sajnos az ellenkezőjével is. Amikor NI-number interjún voltam, ott vált számomra világossá, hogy nem csak engem és még egy pár embert, hanem kb 50 emberként hívtak oda ugyanarra az időpontra, az irodába belépve kisebb fajta káosszal találtam szemben magam, az ügyintézők nem voltak túlzottan kedvesek és az NI numbert végül meg sem kaptam (azóta is értetlenül állok a dolog előtt.) Amikor bankszámlát mentem nyitni 4 bankból 4 utasított el, amikor tavaly elveszett a személyi igazolványom kb egy hónapig hívogattam a nagykövetséget mire felvették a telefont, és amiatt is a nyakukra kellett járjak, hogy az útlevél elkészülte után azt a jó helyre postázzák stb..Egyszóval néha itt is balkáni állapotok uralkodnak, ami az ügyintézést és a hivatalos ügyeket illeti, nade nem panaszkodom, ez végülis szinte minden országban így van, ha akarsz valamit akkor 'meg kell vívni a harcod'.
- Ha már az ügyintésést boncolgatom, kikerülhetetlen, hogyha telefonon keresztül bonyolítasz valamit, akár banki ügyeket, akár a nagykövetséggel van valami dolgod, mindenhol automatákba fogsz boltani, ezeknek az utasításait pedig sokszor nagyon nehéz követni, főleg akkor, ha még új vagy itt és hozzá sem szoktál a nyelvhez. Aztán ha végre valahára emberhez kapcsolnak, rengeteg ügyfélszolgálatos indiai, így az akcentusuk miatt csakugyan nehéz őket megérteni (számomra még élőben is, nemhogy telefonon keresztül). Távol álljon tőlem a rasszizmus, szó nincs erről, de nem lehet figyelmen kívül hagyni.
- Itt teljesen normális az, hogy az emberek ingáznak, hogy akár vidékről, 2 vagy több órára lévő falvakból és városokból Londonba járnak dolgozni. Tudom, hogy Magyarországon is megszokott az ingázás, de ott inkább elterjedtebb, hogy az emberek a nekik otthont adó városban keresnek munkát, idekint viszont az embereknek nem probléma, ha 5-6 körül befejezik a munkát, de csak 8 után érnek haza. Elvégre a gyerekre vigyáz az aupair, főzni nem főznek (vagy azt is az aupair) és nekik csak annyi a dolguk, hogy gym-be menjenek esténként.
- Télen, ha hó esik egyből vagy 10 hókotró takarítja az utakat, de az emberek a saját házuk elől lusták elhányni a havat. Sem tavaly, sem idén nem volt túl sok hó, hálistennek, mert azon az egy héten, mikor volt, komolyan mondom, hogy sokszor félve léptem ki a házból, és arra vártam, hogy mikor fogom kitörni a lábam a járdákon, amibe az emberek beletaposák a havat, így az tükörjéggé tömörödött...
- Az ablaktisztítás idekint csak mint mesterség létezik. Értem ezalatt azt, hogy az emberek nem tisztíják a saját házaik ablakát belülről, (elvétve találkoztam csak ilyennel), vannak viszont hivatásos ablakmosók, akik x időközönként kijönnek a házadhoz és kívülről lecsutakolnak minden ablakot.
- A legtöbb családnak, háztartásnak van aupair-e/nanny-je, /házvezetőnője/ vasalónője, tehát valamilyen fajta extra segítsége, mert ahogyan ők mondják, el sem tudják képzelni, hogy egy dolgozó szülő képes legyen mindezeket egymaga elvégezni. Voltam olyan családnál interjún, ahol a nő engem aupairnek vett volna fel, de emellett volt már egy külön dadusuk, külön házvezetőnőjük, külön vasalónőjük valamint kertészük. El nem tudom képzelni, hogy mi a jóisten lett volna a feladatom náluk, lehet, hogy megfogtam volna az Isten lábát és a világon semmit nem kellett volna csinálnom és még fizettek is volna érte. Ha nem lett volna baromi unszimpatikus a nő az interjún lehet el is vállaltam volna, nade azt gondolom igaz az a mondás, hogy aki aupairt fogad a gyerekei mellé, ott már "baj" van, és ha náluk ennyi alkalmazott volt az nekem azt súgja, hogy ők a kisujjukat sem mozdítják a saját otthonukban, és ebből az életformából én kösz, de nem kérek.
- Ha aupair vagy egy családban akkor ne lepődj meg, hogy a "ranglétrán" te csak a háziállatok után következel. Ezt én tapasztalatam az előző családomban is, és a mostaniban is kapok ebből rengeteget. A mostani családomban pl a kutya minden éjjel az előszobába van csukva, mondván, a garázs túl hideg neki, és hiába kértem szépen a szülőket, hogy tegyék mégiscsak a garázsba mert egyszerűen nem tudok aludni (ami által kimerült és ingerlékeny vagyok)- mégsem tették. Vagy egy másik példa: két hete a hosztanyám véletlenül bezárt engem a házba (a külső zárat csak kívülről lehet kinyitni). Nem viccelek, de legalább 20-szor hívtam fel a nőt és egyszer sem vette fel, nekem meg programom volt időre, stb..Ma viszont, mikor a kutya gyógyszerével kapcsolatban sms-eztem a nőnek egyből jött is az "életmentő" válasz.
- Itt teljesen megszokott az, hogy a családok évente 2-3szor járnak nyaralni külföldre. A legtöbben Spanyolországot célozzák meg, de a tehetősebbek körében nem ritkák a távolabbi úticélok, pl Fokváros, Florida, Los Angeles, Mexico vagy akár Új-Zéland. Én akkor ültem először repülőn amikor ide kijöttem -20 éves voltam- az itteni gyerekeket viszont pici baba koruk óta hurcolásszák szerte Európában vagy a Világban. A mostani hosztfiam pl 15 hónapos volt mikor először repült, de az előző hosztcsaládom mikor Fokvárosba ment evidens volt, hogy a 3 hónapos csecsemőt is vitték magukkal, mert mért ne? Itt nem nagy szám az, ha megjártad már Disneyland-et, vagy évente többször mész a trópusokra nyaralni.
Így első körben ennyi jutott eszembe, amit ki lehetne emelni Anglia furcsaságai, illetve a mi életszemléletünkhöz képest nem hétköznapi, szokatlan dolgai közül. Ha eszembe jut még valami - és tutira eszembe fog - akkor frissítem még a bejegyzést, szóval tessék nyugottan visszanézni a jövőben erre a posztra.:) Amint azt láthatjátok, minden éremnek, így Angliának is két oldala van, rengeteg pozitív és negatívabb tapasztalatomat leírtam itt, de azt gondolom ez rendjén is van így, nem lehet minden csupa habos meg babos, akárhová megy az ember mindehol lesznek olyan dolgok, amiket imádni fog és olyasmik, amiket kevésbé. Ha az összeképet nézem, akkor viszont számomra mindenképpen pozitív irányba billen a mérleg nyelve Angliával kapcsolatban, mint írtam, imádom az itteni életfelfogást, az emberek figyelmességét, hogy törekednek az egészséges életmódra és, hogy mindig vidámak. Rengeteg újat mutatott nekem ez az ország, és bár két éve vagyok itt, de azt gondolom, hogy ez mégcsak a jéghegy csúcsa, lesz még rengeteg új tapasztalat és akármerre járok az országban, mindig egy-egy új arcát fogom felfedezni. Az új pedig izgalmas! :)
- A közlekedés teljes mértékben a fordítottja az Európában megszokottnak. Itt a bal oldalon járnak az autók, ha lelépsz a járdáról akkor is a másik irányba kell körülnézni, különben könnyen baleset áldozatává eshetsz. Aki idekint lakik biztosan tapasztalta, hogy a gyalogátkelőhelyekre fel van feste, hogy melyik irányba kell körülnézni pl : 'Look Right, Look Left vagy Look both ways'. Ez azért van, mert itt Angliában rengeteg a turista valamint a bevándorló, és annakidején, amikor még nem voltak feliratok rengeteg baleset történt. Bevallom, attól függetlenül, hogy már majdnem két éve élek itt, sokszor még mindig bajban lennék, ha nem lennének ott a feliratok az utakon, mert 20 évnyi jobboldali közlekedés berögözdését még 2 év itt tartózkodás során sem sikerült teljesen 'kitörölnöm' a memóriámból.
- A közlekedésnél maradva, az angol tömegközlekedés a legdrágább a világon, ám itt viszont kapsz is valamit a pénzedért, méghozzá minőséget, gyors, pontos és tiszta közlekedést, modern tömegközlekedési eszközökön. Kallert csak elvétve látni, itt tartózkodásom alatt 2-szer ha lekezelték a jegyem, de az emberek idekint nem is mernek bliccelni, már csak azért sem mert 70 fontnyi bírságot kell fizetni ha rajtakapnak. És nem is csak emiatt, hanem az emberek itt alapból nem úgy vannak 'kódolva', mint a kelet-európai országokban, hogy ott bliccelnek és csalnak, ahol tudnak, hanem becsületesen megveszik a jegyeket illetve travelcard-okat.
- Nem 220 Volttal működnek az elektronikus eszközök, hanem 250-nel, ezért ha Angliába jöttök mindenképp hozzatok magatokkal átalakítót. A konnekorban sem 2, hanem 3 lyuk van, és itt a konnektorok mellett is van egy picike kapcsoló, lehetővé téve azok teljes áramatalanítását, extrabiztonságossá tételét.
- Ha már a Szigetország ennyi mindenben eltér a Szárazföldtől, akkor persze, hogy nem a mértékegységek lesznek ugynazok! Celsius fok helyet Fahrenheit-ben mérik a hőmérsékletet, a tömeget font-ban, a távolságot mérföldben és még sorolhatnám, a lista végtelen. Ehhez amúgy hozzá lehet szokni, bár az első fél évben mikor megkérdeztem hány fok van és azt felelték, hogy 70, mindig néztem egy nagyot és kellett pár másodperc, hogy leessen, hogy az kb 21 C-fokot jelent :)
- Az angolok nagy többsége szentül meg van győződve róla, hogy az öko-és biokaják nagyon egészségesek, az a legjobb találmány a világon és ha azt esznek nem lesznek egészségi problémáik és nem híznak el
- Ezzel párhuzamosan rengeteg családban nagyon is előkelő helyet foglalnak el az étkezésben a mirelit kaják pl: pizza, dobozos készételek-bolognai spagetti, tészták, piték stb - bár, hogy a nagy egészségmániát hogyan hozzák össze a dobozos, előre elkészített kajákkal az még számomra is rejtély.
- A konyhánál maradva: az angolok nem tudnak-és nem is akarnak főzni. 3 hosztcsaládom volt eddig, ebből az első anyuka azért odatette magát, és náluk jókat ettem, de a másik két családomban gyakran ettünk/esszük a fent említett félkész ételeket.
- Idekint az emberek mindent amit csak lehet készen vásárolnak meg a boltokban.A lehetőségek tárháza pedig végtelen, a krumplipürétől kezdve, a hámozott krumplin át a szeletelt zöldségig minden megvehető, és ha arra vetemednének, hogy főzzenek (ami mégegyszer mondom nagyon ritka) akkor sem kell még a kisujjukat sem megmozdítani, minden a fenekük alá van tolva etéren. Lefogadom, hogy az emberek többsége bajban lenne, ha saját magának kellene megpucolni a zöldséget, vagy előállítani a krumplipürét, sült krumplit stb. (Amikor nem olyan rég itt volt egy kisfiú playdate-en, saját kezűleg készítettem el a krumplipürét és a gyerek megjegyezte, hogy életében nem evett még ilyen finom kaját. Mikor az anyukája érte jött és látta a nagy lábas krumplipürét szintén hüledezett, hogy " Ezt te csináltad? Nem volt fárasztó? Stb..." No comment.) Ami számomra a nonplusz ulta kategória: a sajtot is reszelten veszik meg a boltban, a sajtreszelőt itt szökőévente egyszer ha használjuk..
- Sütni szintúgy nem tudnak, itt a sütemény fogalma kimerül a minimum 10 centi vastag cukormázzal megrakott muffin-ban és piskótákban. Őszintén megmondom, hogy idekint én még EGYSZER SEM ettem finom süteményt, és mit mondjak 'majd megdöglök' egy krémesért vagy somlói galuskáért. Itt nincsenek finom krémes-vagy töltelékes sütemények és torták. A vastag cukormázzal borított muffint vagy tortát viszont a kisgyereketől kezdve bárki el tudja készíteni, (mivel rémegyszerűen a boltban veszik meg ezt is, nem saját maguk keverik a hozzávalókat) és mikor kisül a tészta vagy piskóta ráb*sznak egy jóadag -számomra undorító- cukormázat, ezt elnevezik sütinek, és ettől azt képzelik, hogy ők tudnak sütni. Egy frászkarikát!!
- Szülinapi-illetve egyéb alkalomra szánt tortát is megvehetsz a boltban, 10 fontért már igen tetszetősre dekorált dobozos tortákat lehet kapni, de a minőségét és az ízét inkább ne is firtassuk, mondanom sem kell, hogy az is csak egy tartósítószerrel túladagolt piskóta, műanyag cukormázzal.
- A leves itt olyan formában, mint amit pl Magyarországon levesnek neveznek nem létezik. Idekint a leves sűrű, és sokkal inkább emlékeztet főzelékre. Apropó a főzelékeket pedig egyenesen nem ismerik, szóval ne is próbáld nekik elmagyarázni mi az, mert kérdő tekintetekkel fogsz csak találkozni, majd pár perc magyarázkodás után azt mondják: "Szóval olyan mint a leves?" -és az életben nem magyarázod meg nekik a különbséget.:)
- Ami számomra nagyon nagy pozitívum, hogy nagyon kevés olajat és zsiradékot használnak a főzéshez. Igen, igen a sok negatív gasztronómiai élmény után ezért kiosztok nekik egy nagy pirospontot. A sült krumplit nem frituban sütik, ergo nem kapsz olajmérgezést, hanem a sütőben készül, és nem kell hozzáadni olajat, hanem magán a krumplin tallható (minimális mennyiségű) olaj, és ebben sül meg. Nem mondom, hogy nem hiányzik néha egy jókis cupákos körömpörkölt koviubival vagy egy hatalmas szelet rántotthús, de azt kell mondjam örülök annak, hogy idekint ennyivel is egészségesebben étkezem és ennyivel kevesebb zsíradék valamint koleszterin bombázza a szervezetem. Ez amúgy akkor volt a legszembetűnőbb, mikor tavaly hazamentem pár napra látogatni, minden nap a kedvenceim voltak ebédre és nagyon vártam, hogy végre jól belakmározzak, viszont azt vettem észre, hogy a régi megszokott adagoknak csak a felét tudtam megenni, azt is kisebb nehézségek árán. Itt vált világossá számomra, hogy mennyire elszokott a szervezetem a zsíros étrendtől, de végtére is ennek örültem, ez azt jelenti, hogy a szervezetem már nem is kívánja ezt. Amikor meg mégis, akkor benézek a Magyar Étterembe vagy a Palacsintázóba :))
- Az áruházakban igen elterjedt a 'self checkout' rendszer, vagyis az automata pénztárak. Aki még nem látott ilyet: röviden annyit takar, hogy nem kell sorbanállni és a szalagra tenni a cuccaid, hanem odamész az egyik önkiszolgáló masinához, saját magad lehúzod a termékek vonalkódjait, végül pedig fizethetsz, kp-val vagy bankkártyával. A legelején idegenkedtem tőle, de aztán mikor elkezdtem használni nagyon megszerettem ezt a fajta 'kicsekkolási' módot, gyors, egyszerű, ahogy huzogatod le a dolgaidat már teheted is őket a szatyorba, és nem kell hülyén érezned magad, ha éppen aprópénzzel akarsz fizetni, arról már nem is beszélve, hogy nem kell elviselni az időként búval bélelt pénztárosok hangulatkitöréseit. Saját magad elintézed szépen, ennyivel is önállóbb vagy...azt hiszem lassan kezdek áttérni a pozitív dolgokra.:)
- Tetszik az, hogyha bemegyek a boltba, postára, bankba stb akkor mindenki hangosan és érthetően, valamint barátságosan köszön, a legtöbben még azt is hozzáteszik, hogy "How are you-hogy vagy?' Igen, én is tudom, hogy ez itt már berögzült az emberek fejébe és mindennapi szokásaikba, tisztában vagyok vele, hogy ha mekérdezik hogy vagyok, a válasz nem igazán érdekli őket és csak udvariasságnak szánják ezt a kérdést DE!! Legalább veszik a fáradtságot, és úgy csinálnak mintha érdekelné őket! Szerintem ez ezerszer jobb annál, mintha meg sem kérdeznék, mintha nem is köszönnének és totális mértékben leszarnának. Az is mindennapos, hogy az emberek rádmolyognak az utcán, a boltban akár ismeretlenül is. Tudom, hogy ezt sokan fake-nek, műkedvességnek tartják, elismerem, hogy van ebben valami igazuk, de még mindig azt mondom: jobb az, ha úgy csinálnak mintha kedvesek lennének minthogy, nyíltan tojnak a fejemre.
- Hogyha Londonban járok a turistalátványosságok körül, de nem csak ott, hanem tulajdonképpen bárhol ha eltvédek és leszólítok valakit, mindig mindenki szívesen segít a tájékozódásban, eligazodásban. Volt már olyan (London külvárosában) hogy a főutcán pár pillanatra megálltam egy utcanévtábla után kutatni, és egyszerre ketten jöttek oda, hogy segíthetnek-e :)
- Imádom az emberek életfelfogását, itt nincs idegeskedés, stesszelés. Ez az életszínvonalnak is betudható, idekint ugyanis nem kell az embereknek azon idegeskedni, hogy miből fieztik ki a számláikat, hogy holnap tudnak-e ételt venni valamint iskoláztatni a gyerekeiket. Mondanom sem kell, hogy Magyarországon talán ez a legfőbb probléma, ezért van az, hogy az emberek ott komorabbak mert ezek az alapdolgok miatt kell nyugtalankodniuk és sajnos az emberek jórésze egyik napról a másikra él. Nem csoda sajnos, hogy Magyarország ezért marad el annyira hangulatban és életfelfogásban a nyugati országoktól. Én csak remélni tudom, hogy egyszer (lehetőleg még a közeljövőben) megoldódik az "ott vagyunk ahol a part szakad" helyzet az országban, és a Magyarországon maradt emberek is megtapasztalhatják ezt a fajta stresszmetességet és nyugalmas életet, ami idekint van.
- Idekint mindenki sportol. A kicsi gyerekektől elkezdve az idős nyugdíjasokig mindenki. A gyerekek általában egyszerre több sportot is űznek, és nem ám csak a játszás kedvéért, hanem a szülők és az edzők is nagyon odafigyelnek arra, hogy kihozzák a gyerekekből a lehető legtöbbet a sportok és mozgás terén. Néha hajlamosak átesni a ló túloldalára, pl nem értem ha egy gyerek versenyszerűen focizik és napi 3 órát gyakorol akkor minek ráerőltetni mégegy vagy akár több sportot, bár amondó vagyok, hogy ez még mindig jobb annál, mintha nem foglalkoznának a sporttal. A dolgozó emberek is nyomják a workout-ot, minden második ember gym-be, uszodába jár, ha este 8kor fejezik be a melót akkor este 8 után még simán felöltik a sport-hacukát és 'mennek gyúrni'. A hosztapám pl minden hétvégén focizni jár, még akkor is, ha éppen aznap esett haza Japánból vagy Amerikából. Rendkívül elterjedt a golf, a tenisz és a szabadban végezhető sportok, legyen szó télről-nyárról.
- A dohányzás nem annyira elterjedt mint pl Magyarországon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyeltalán nem dohányoznak, de ez inkább a fiatalabb korosztályra jellemző (sajnos) ők is leginkább a bulik előtt/alatt csinálják. Akiknek viszont gyereke van, a többség rendkívül odafigyel arra, hogy a gyerek ne dohányfüstös környezetben nőjön fel. Eddig egy hosztcsaládomban sem voltak dohányosok, bár az előző és a mostani családomban is mesélték, hogy régebben dohányoztak, ámde mikor befejezték a college-et illetve megszületett a gyermekük felhagytak eme gusztustalan szokással, amiért szintén pirospont jár. Személy szerint nem is mennék olyan családhoz lakni ahol bagóznak (mivel jómagam dohányfüstös környezetben nőttem fel-mondanom sem kell, hogy még a szagától is rosszul vagyok).
- Az angolok a gyereknevelésben hatalmas hiányosságokkal küszködnek. Itt a gyerek akarata az elsődleges, az ő szavuk a szent és a szüleik úgy bánnak velük, mintha körülöttük forogna a világ. Az általam már sokszor emlegetett "nyúl viszi a puskát" nevelési elv érvényesül, azaz a gyerek osztja ki a szüleit és nem fordítva, valamint a szülők kb úgy ugrálnak, ahogy a csemetéik fütyülnek. Itt is érvényes persze, hogy a kivétel erősíti a szabályt!
- Nevelési elvek, mint olyanok nem igen léteznek, helyette viszont azt gondolják a szülők, hogyha mindenféle sz*rral elhalmozzák a gyerekeket - a legújabb játékoktól elkezdve a modern kütyükig - akkor ezzel kvázi megvásárolhatják a gyerekek szeretetét, és azok jobban fognak hozzájuk kötődni. Valamiért azt hiszik az emberek, hogy ettől lesznek jó szülők, hogy fűt-fát megvesznek, mert így a gyerek semmiben nem szenved hiányt..végülis nem..csak törődésben és odafigyelésben..de be is fogom a csuszalesőmet, mert akármennyire is helytelenítem az itteni nevelést az a helyzet, hogy még mindig ők élnek jobban és messzemenően magas az életszínvonal, tehát valamit csak jól csinálnak..
- A rádióban/zenetévé-ben csakis angol nyelvű zene szól, angol és amerikai előadókkal. Nem rémlik, hogy valaha is hallottam volna külföldi számokat és előadóművészeket idekint..
- Az ügyintézés itt is ugyanolyan körülményes tud lenni, mint Magyarországon vagy Kelet-Európa többi részén. Azért az írom, hogy tud, mert én már találkoztam nagyon flottul és pillanatok alatt lezajló ügyintézéssel, de sajnos az ellenkezőjével is. Amikor NI-number interjún voltam, ott vált számomra világossá, hogy nem csak engem és még egy pár embert, hanem kb 50 emberként hívtak oda ugyanarra az időpontra, az irodába belépve kisebb fajta káosszal találtam szemben magam, az ügyintézők nem voltak túlzottan kedvesek és az NI numbert végül meg sem kaptam (azóta is értetlenül állok a dolog előtt.) Amikor bankszámlát mentem nyitni 4 bankból 4 utasított el, amikor tavaly elveszett a személyi igazolványom kb egy hónapig hívogattam a nagykövetséget mire felvették a telefont, és amiatt is a nyakukra kellett járjak, hogy az útlevél elkészülte után azt a jó helyre postázzák stb..Egyszóval néha itt is balkáni állapotok uralkodnak, ami az ügyintézést és a hivatalos ügyeket illeti, nade nem panaszkodom, ez végülis szinte minden országban így van, ha akarsz valamit akkor 'meg kell vívni a harcod'.
- Ha már az ügyintésést boncolgatom, kikerülhetetlen, hogyha telefonon keresztül bonyolítasz valamit, akár banki ügyeket, akár a nagykövetséggel van valami dolgod, mindenhol automatákba fogsz boltani, ezeknek az utasításait pedig sokszor nagyon nehéz követni, főleg akkor, ha még új vagy itt és hozzá sem szoktál a nyelvhez. Aztán ha végre valahára emberhez kapcsolnak, rengeteg ügyfélszolgálatos indiai, így az akcentusuk miatt csakugyan nehéz őket megérteni (számomra még élőben is, nemhogy telefonon keresztül). Távol álljon tőlem a rasszizmus, szó nincs erről, de nem lehet figyelmen kívül hagyni.
- Itt teljesen normális az, hogy az emberek ingáznak, hogy akár vidékről, 2 vagy több órára lévő falvakból és városokból Londonba járnak dolgozni. Tudom, hogy Magyarországon is megszokott az ingázás, de ott inkább elterjedtebb, hogy az emberek a nekik otthont adó városban keresnek munkát, idekint viszont az embereknek nem probléma, ha 5-6 körül befejezik a munkát, de csak 8 után érnek haza. Elvégre a gyerekre vigyáz az aupair, főzni nem főznek (vagy azt is az aupair) és nekik csak annyi a dolguk, hogy gym-be menjenek esténként.
- Télen, ha hó esik egyből vagy 10 hókotró takarítja az utakat, de az emberek a saját házuk elől lusták elhányni a havat. Sem tavaly, sem idén nem volt túl sok hó, hálistennek, mert azon az egy héten, mikor volt, komolyan mondom, hogy sokszor félve léptem ki a házból, és arra vártam, hogy mikor fogom kitörni a lábam a járdákon, amibe az emberek beletaposák a havat, így az tükörjéggé tömörödött...
- Az ablaktisztítás idekint csak mint mesterség létezik. Értem ezalatt azt, hogy az emberek nem tisztíják a saját házaik ablakát belülről, (elvétve találkoztam csak ilyennel), vannak viszont hivatásos ablakmosók, akik x időközönként kijönnek a házadhoz és kívülről lecsutakolnak minden ablakot.
- A legtöbb családnak, háztartásnak van aupair-e/nanny-je, /házvezetőnője/ vasalónője, tehát valamilyen fajta extra segítsége, mert ahogyan ők mondják, el sem tudják képzelni, hogy egy dolgozó szülő képes legyen mindezeket egymaga elvégezni. Voltam olyan családnál interjún, ahol a nő engem aupairnek vett volna fel, de emellett volt már egy külön dadusuk, külön házvezetőnőjük, külön vasalónőjük valamint kertészük. El nem tudom képzelni, hogy mi a jóisten lett volna a feladatom náluk, lehet, hogy megfogtam volna az Isten lábát és a világon semmit nem kellett volna csinálnom és még fizettek is volna érte. Ha nem lett volna baromi unszimpatikus a nő az interjún lehet el is vállaltam volna, nade azt gondolom igaz az a mondás, hogy aki aupairt fogad a gyerekei mellé, ott már "baj" van, és ha náluk ennyi alkalmazott volt az nekem azt súgja, hogy ők a kisujjukat sem mozdítják a saját otthonukban, és ebből az életformából én kösz, de nem kérek.
- Ha aupair vagy egy családban akkor ne lepődj meg, hogy a "ranglétrán" te csak a háziállatok után következel. Ezt én tapasztalatam az előző családomban is, és a mostaniban is kapok ebből rengeteget. A mostani családomban pl a kutya minden éjjel az előszobába van csukva, mondván, a garázs túl hideg neki, és hiába kértem szépen a szülőket, hogy tegyék mégiscsak a garázsba mert egyszerűen nem tudok aludni (ami által kimerült és ingerlékeny vagyok)- mégsem tették. Vagy egy másik példa: két hete a hosztanyám véletlenül bezárt engem a házba (a külső zárat csak kívülről lehet kinyitni). Nem viccelek, de legalább 20-szor hívtam fel a nőt és egyszer sem vette fel, nekem meg programom volt időre, stb..Ma viszont, mikor a kutya gyógyszerével kapcsolatban sms-eztem a nőnek egyből jött is az "életmentő" válasz.
- Itt teljesen megszokott az, hogy a családok évente 2-3szor járnak nyaralni külföldre. A legtöbben Spanyolországot célozzák meg, de a tehetősebbek körében nem ritkák a távolabbi úticélok, pl Fokváros, Florida, Los Angeles, Mexico vagy akár Új-Zéland. Én akkor ültem először repülőn amikor ide kijöttem -20 éves voltam- az itteni gyerekeket viszont pici baba koruk óta hurcolásszák szerte Európában vagy a Világban. A mostani hosztfiam pl 15 hónapos volt mikor először repült, de az előző hosztcsaládom mikor Fokvárosba ment evidens volt, hogy a 3 hónapos csecsemőt is vitték magukkal, mert mért ne? Itt nem nagy szám az, ha megjártad már Disneyland-et, vagy évente többször mész a trópusokra nyaralni.
Így első körben ennyi jutott eszembe, amit ki lehetne emelni Anglia furcsaságai, illetve a mi életszemléletünkhöz képest nem hétköznapi, szokatlan dolgai közül. Ha eszembe jut még valami - és tutira eszembe fog - akkor frissítem még a bejegyzést, szóval tessék nyugottan visszanézni a jövőben erre a posztra.:) Amint azt láthatjátok, minden éremnek, így Angliának is két oldala van, rengeteg pozitív és negatívabb tapasztalatomat leírtam itt, de azt gondolom ez rendjén is van így, nem lehet minden csupa habos meg babos, akárhová megy az ember mindehol lesznek olyan dolgok, amiket imádni fog és olyasmik, amiket kevésbé. Ha az összeképet nézem, akkor viszont számomra mindenképpen pozitív irányba billen a mérleg nyelve Angliával kapcsolatban, mint írtam, imádom az itteni életfelfogást, az emberek figyelmességét, hogy törekednek az egészséges életmódra és, hogy mindig vidámak. Rengeteg újat mutatott nekem ez az ország, és bár két éve vagyok itt, de azt gondolom, hogy ez mégcsak a jéghegy csúcsa, lesz még rengeteg új tapasztalat és akármerre járok az országban, mindig egy-egy új arcát fogom felfedezni. Az új pedig izgalmas! :)
2012. november 24., szombat
Sima ügynek indult...
..Az NI number igénylésére utal a cím.
Ha esetleg valaki nem tudja, akkor egy gyors mondóka az NI-numberről. Ez az NI number egyfajta társadalombiztosítási-és adószámként szolgál, és akkor szükségeltetik, ha bejelentett munkát szeretne az ember vállani az Egyesült Királyság-ban. Aupair-ként erre NINCS szükség, hisz az aupairkedés nem bejelentett munka, és az aupair fizetése nem éri el az éves minimálbért illetve az adózási határt sem (és hát ugye minden aupair tudja, hogy a fizunk jóval a béka feneke alatt van de ez most lényegtelen.:S:D.)
Én azért igényeltem magamnak NI-számot, mert a rengeteg szabadidőmben plusz munkát szerettem volna vállalni, és mivel újabban nem találok sem takarítói sem bébiszitter munkákat így gondoltam elmegyek egy gyorsétterembe vagy kávézóba melózni, de ezeken a helyeken bejelentenek, ezért lenne szükségem az NI számra. Az sem mellékes szempont, hogy egy hónapja futkozok bankról-bankra, hogy számlát nyissak de eddig minden bank elhajtott mondván nincsen bizonyítékom a lakcímemről, viszont ha van NI-numberem akkor azt elfogadják, tehát a munkakeresés mellett emiatt is fontos volt számomra az NI megszerzése.
Az igénylés menete a következő: időpontot igényelsz telefonon a hozzád leközelebb eső Job Center-ben (a neten megtalálható, de ha valakinek segítség kell priviben írjon). Nekem a telefonhívástól számítva 4 héttel későbbre tudtak időpontot adni, szóval fel kell rá készülni, hogy lesz várakozási idő (bár ismerek olyat, aki csak 2-őt várt.)
A megadott napom és időpontban elmész a Job Center-be ahol meginterjúvolnak, kérdeznek tőled jópár kérdést arra vonatkozóan, hogy miért kell neked az NI szám, mit dolgozol, és a munkáddal kapcsolatosan néhány semmitmondó kérdést. Az interjú kb 15 percig tart, majd aláírod a papírokat és mehetsz is Isten hírével, 2 munkahéten belül pedig postán kiküldik az NI-számot és onnantól kezdve dolgozhatsz legálisan bárhol.
Szóval ez az NI-number nagyon is jó és hasznos dolog, ha valaki mint pl. jómagam hosszútávra tervezi az Angliában élést, akkor kikerülhetetlen, és csak ezzel lehet legálisan munkát vállalni Angliában, tehát ez egy must have. Most viszont okuljon mindenki az én hibámból, leírom, hogy nekem hogyan is zajlott az NI-szám igénylés, mert megmondom őszintén nem éppen úgy alakult a dolog mint ahogy elterveztem. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, ha NI-number igénylésre (vagy bármiféle hivatalos ügy intézésére megy, Angliában, angol nyelven) akkor nagyon vigyázzatok, mire bólintotok rá és mit írtok alá. Ha nem vagytok biztosak a dolgokban akkor meg inkább mondjátok azt, hogy köszi, sztornó, és rágájátok át valaki hozzáértővel a témát mielőtt újra nekiláttok.
Tehát: Én csütörtök délelőtt mentem az interjúra (aznap, amikor kijött a rendőrség). A Job Center előtt nagy tömeg fogadott, az emberek kígyóztak és szinte mindenki NI szám ügyintézésre jött. Közben a körülöttem állók párbeszédeiből megtudtam, hogy mindenki ugyanarra az időpontra jött mint én. Mivel furfangos vagyok így előre furakodtam a bejárathoz, és mikor kijött a hapsi akkor megkérdezte, hogy egyedül vagyok-e és az igenlő válasz után egyből felküldött az irodába. Odabent vártam fél órát, de ez nekem amúgy nem gond, nem halok bele egy kis várakozásba és épp semmi dolgom nem volt.
A hideg zuhany akkor jött, mikor én következtem. Megkezdtük az interjút. Az ügyintéző akihez kerültem annyira hadarta kérdéseket, hogy nem győztem visszakérdezni. Komolyan, borzasztó cikinek éreztem, hogy minden mondata után visza kellett kérdezem, és nem azért, mert nem tudok angolul, hanem egyszerűen nem érettem, hogy mit mondott a hölgy.
Az aupairek most figyeljenek! Tőlem a nő elkérte az összes eddigi hosztcsaládom címét, és a hosztanyáim neveit, és pontos dátumot is kellett mondanom, hogy kinél mikor és meddig dolgoztam. Majd megkérezte, hogy van-e a jelenlegi hosztcsaládomtól bármiféle bizonyítékom (pl szerződés) hogy náluk dolgozom? Mondtam, hogy igen, van egy 2 soros papír a hosztanyámtól, amelyben igazolja, hogy neki dolgozom, de per pillanat nincs nálam. Erre a nő (és ez még csak az interjú harmadik perce lehetett) kerek perec kijelentette, hogy akkor ő borítékolja nekem, hogy nem fogom megkapni az NI számot, ha nincs papírom. Kicsit felhúzott ez, mivel nem egy aupair-ről tudok, akinek NI száma van, de nem szóltam semmit, nem muttattam semmi jelét, hogy ideges vagyok, haladtunk tovább az interjúval. A legeslegnyugtalanítóbb része viszont csak eztán következett, az ügyintéző engem SELF EMPLOYED-nak, azaz egyéni vállalkozónak regisztrált be a rendszerükbe!!! Én mondtam neki (körülbelül 5ször ), hogy köszönöm, nem, én csak egy aupair vagyok, nem is rendes fizetést kapok hanem csak zsebpénzt, de a nő azt mondta, hogy ezt neki nem kell tudnia, self employed-nak ír be és kész. Kérdezem én, lehet egyeltalán ilyet csinálni??? Hogy egy ügyintéző önkényesen olyan státuszt ír be nekem, ami én NEM vagyok?? Én nem vagyok egyéni vállalkozó, az egyéni vállakozónak idekint Angliában magának kell megcsinálni az adóbevallást (a bejelentett munkásoknak a cégük csinálja), és az aupair munka egy kultúrális csereprogram, olyan szinten semmi köze nincs az egyéni vállalkozóhoz, mint a kemping sajtnak a sátorozáshoz...
Eztán feltett a nő még néhány kérdést a munkámmal kapcsolatban, majd mondta, hogy üljek vissza a váróba még fél órát, amíg leelenőrzik, hogy az útlevelem érvényes-e és nem lopott (rutin, mindenkinek leellenőrzik). Azt nem tudta megmondani, hogy mekkora esélyem van arra, hogy pozitív elbírálásban részesüljek és megkapjam az NI számot, azt mondta, hogy 2 héten belül kipostázzák levélben.
Hazaérve azonnal utánanéztem annak, hogy idekint Angliában milyen kötelezettségeik vannak a self employed- egyéni vállalkozóknak, mivel ez engem borzasztóan nyugtalanít. Felhívtam pár barátomat és írtam néhány embernek, akiknek már van ilyen NI száma, de az a baj, hogy mindenki mást mondott, vannak totálisan eltérő vélemények, vannak hasonlóak is, de azok is egy picit különböznek.
Az aupair munka ugye nem számít rendes munkának, az évi jövedelmem nem éri el az adózási szintet, a minimálbért sem, szóval én tudom, hogy elviekben nincs miért aggódnom. Az viszont tény, hogy ők nem tudják azt, hogy én aupair vagyok (mert ezt nem írták be a rendszerükbe), ők engem self employed-nak írtak be és akként vagyok nyilvántartva. Azt szintén nem tudják, hogy nekem mennyi a jövedelmem, mert mikor mondtam a nőnek, hogy én csak zsebpénzt kapok, azt mondta, hogy ezt neki nem kell tudnia. Engem pedig ez aggaszt, hogy az lehet,hogy a jövedelmem nem éri el az adózási szintet, de ezt ők nem tudják, ők rólam csak annyit tudnak, hogy én egyéni vállalkozó-ként vagyok nyilvántartva, és hát az a helyzet, hogy az egyéni vállakozó pedig adóbevallásra van kötelezve. Szóval tegnap délután remegve, kétségbeesve írtam fűnek-fának, kiírtam a gondom az londoni aupairek fészbúk csoportjába is, hátha valaki tud segíteni, de mindenféle válasznak/tapasztalatnak/véleménynek örültem. Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni Jucusnak (ha olvasol :D) , hogy megírtad nekem Eszter elérhetőségét, oriási segítség volt, nélkületek még mindig egy helyben toporognék az idegösszeroppanás határán.
Jucus barátnőm megadta nekem Eszter elérhetőségét.Eszter itt él Angliában és régen aupair volt mostmár rendes munkája van. Én ezelőtt nem ismertem Őt, de felhívtam, és elmondtam neki az egész problémát, hogy mi a gondom. Annyira ideges voltam akkor már órák óta, hogy a mondókám végére már sírva is fakadtam neki a telefonban. Eszter nagyon kedves volt, mondta hogy Ő is volt már aupair, és nagy tapasztalata van ezen a téren, és próbált megnyugtani, hogy ne aggódjak, és biztos van lehetőség arra, hogy visszacsináljuk az egészet. Én kevés ennyire segítőkész emberrel találkoztam eddigi életem során, Eszter ugyanis felajánlotta, hogy utánanéz ennek a témának, alaposan körbejárja nekem az interneten (mert én is bújtam a netet de ezt a fajta szaknyelvet nem igazán értem) és másnap, azaz pénteken délelőtt ha bemegyek Londonba akkor leülünk és kitalálunk valamit. Mindezt úgy, hogy én Neki teljesen idegen voltam, azt sem tudta ki vagyok mi vagyok, önzetlenül segített. Kicsit megnyugodtam, végülis mindig lesz valahogy, nem volt még olyan ügy, amiből ne tudtam volna kikecmeregni.
Péntek délelőtt találtkoztam Eszterrel London belvárosában. Élőben is nagyon aranyos és kedves csajszi, egyből előkapott egy pár oldalnyi papírt, amit a netről nyomtatott nekem ezzel a témával kapcsolatban. Ő is megerősített abban a hitemben, hogy az aupairt nem egyéni vállalkozónak-nak kéne beírni. Én már elkeseredésemben azon is gondolkoztam, hogy mi lenne, hogyha kérvényezném az NI number igénylésének visszavonását. Ha egyszer magkapom az NI numbert, azt törölni nem lehet, megmarad egy életre, de arra gondoltam, hogy mivel én még most csak az igénylésnél tartok így visszavonom az egészet és akkor meg van oldva a probléma. Erre azonban valószínűleg nem lesz szükség (bár persze lehet, hogy nem is lehetséges visszavonni az igénylést sem.) Arra jutottunk Eszterrel, hogy elég lesz az, ha az egyéni vállalkozó státuszt megváltoztatom munkavállalói vagy munkakeresői státuszra. Mert ha munkaválló vagyok, akkor a foglalkoztató cég csinálja az adóbevallást, de mivel én nem dolgozom semmilyen cégnél így egészen biztosan nem érhetne semmiféle meglepetés, semmilyen adót sem kellene fizetnem. Ha munkakereső vagyok, akkor pedig értelemszerűen azért nem adóztathatnak. Szóval lényeg a lényeg, az egyéni vállalkozó-t én át szeretném változtatni.
Eszter volt olyan kedves és ott helyben kézzel megírta nekem a kérvényt, amelyben kérelmezem a státuszom megváltoztatását. Szépen megfogalmazta, majd odaadta, hogy itthon gépeljem be, és küldjem el nekik postán.
Eszter, nagyon nagyon hálás vagyok Neked, amiért rám szántad az időded így, hogy nem is ismertél, hihetetlenül sokat jelent és hatalmas segítség volt. A fejleményekről pedig természetesen tájékoztatlak.
Tehát, amit hozzá tudok fűzni az NI szám igényléséhez, ha aupair vagy: Ha plusz munkát (bejelentettet) akar valaki akkor csak ezzel a számmal lehet legláisan. Szóval aki hosszútávra tervezi az angliai létet, annak mindenképp kell előbb utóbb. Viszont, ha akkor igénylitek meg ezt a számot, amikor még aupair-ek vagytok és nincs semmilyen más munkátok, akkor nagyon nagyon vigyázzatok mire bólinotok rá és mit írok alá, mert én mikor aláírtam a Job Center-ben, hogy self employed vagyok, akkor még nem is tudtam igazán, hogy ez mit jelent, de mivel ezt írta be nekem a nő, így aláírtam. Mostmár tudom, hogy nekem ott erősködnöm kellett volna, hogy én munkakereső vagyok, nem pedig egyéni vállalkozó de mivel én nem is tudtam erről az egész témáról szinte semmit (én mindössze magát a számot akartam megszerezni semmi egyéb) és hát nagyon nehéz idegen nyelven ügyeket intézni így nem akadékoskodtam. Erről az egészről én tehetek, nem akarom a Job Centerre fogni ezt az egész kalamajkát, mert nekem kellett volna jobban utánanézni dolgoknak, mielőtt interjúra megyek, a Job Centernek meg valamit be kellett írni a státuszomhoz, és mivel én nem néztem utána, így nem is tudtam, hogy a self employed nem a legmegfelelőbb. Szóval igen, igen én is ludas vagyok, bár attól függetlenül tartom magam ahhoz, hogy az aupair nem egyéni vállakozó.
Persze megvan annak az esélye, hogyha továbbra is egyéni vállalkozó maradna a státuszom akkor sem kéne fizetnem semmit, sőt, ez több mint valószínű, hogy nem kéne, hiszen jóval a minimálbér alatt keresek, szóval minden bizonnyal nem lenne belőle semmi gond. Viszont sajna én ilyen aggódós típus vagyok, tudom, hogy kicsi az esélye, hogy adóztassanak de nem szeretném kockáztatni, így beadom a kérvényt.
Azt tanácsolom azoknak, aki mennek NI igénylésre, hogy nagyon alaposan nézzenek utána a témának és az opcióknak, és az interjún legyen velük valaki, aki jól tud angolul és nem árt az sem ha jártas a témában, csak, hogy biztosan elkerüljék az effajta félreértéseket, mint ami velem is történt. Az NI kell, nem lehet kikerülni és hasznos is nagyon, de mint mindennel kapcsolatban, ami idegen nyelven van, legyen mindenki nagyon körültekintő.
Szokták mondani, hogy mások hülyeségeiből kell tanulni; én tanultam a sajátomból ti meg tanuljatok az enyémből.
Ha esetleg valaki nem tudja, akkor egy gyors mondóka az NI-numberről. Ez az NI number egyfajta társadalombiztosítási-és adószámként szolgál, és akkor szükségeltetik, ha bejelentett munkát szeretne az ember vállani az Egyesült Királyság-ban. Aupair-ként erre NINCS szükség, hisz az aupairkedés nem bejelentett munka, és az aupair fizetése nem éri el az éves minimálbért illetve az adózási határt sem (és hát ugye minden aupair tudja, hogy a fizunk jóval a béka feneke alatt van de ez most lényegtelen.:S:D.)
Én azért igényeltem magamnak NI-számot, mert a rengeteg szabadidőmben plusz munkát szerettem volna vállalni, és mivel újabban nem találok sem takarítói sem bébiszitter munkákat így gondoltam elmegyek egy gyorsétterembe vagy kávézóba melózni, de ezeken a helyeken bejelentenek, ezért lenne szükségem az NI számra. Az sem mellékes szempont, hogy egy hónapja futkozok bankról-bankra, hogy számlát nyissak de eddig minden bank elhajtott mondván nincsen bizonyítékom a lakcímemről, viszont ha van NI-numberem akkor azt elfogadják, tehát a munkakeresés mellett emiatt is fontos volt számomra az NI megszerzése.
Az igénylés menete a következő: időpontot igényelsz telefonon a hozzád leközelebb eső Job Center-ben (a neten megtalálható, de ha valakinek segítség kell priviben írjon). Nekem a telefonhívástól számítva 4 héttel későbbre tudtak időpontot adni, szóval fel kell rá készülni, hogy lesz várakozási idő (bár ismerek olyat, aki csak 2-őt várt.)
A megadott napom és időpontban elmész a Job Center-be ahol meginterjúvolnak, kérdeznek tőled jópár kérdést arra vonatkozóan, hogy miért kell neked az NI szám, mit dolgozol, és a munkáddal kapcsolatosan néhány semmitmondó kérdést. Az interjú kb 15 percig tart, majd aláírod a papírokat és mehetsz is Isten hírével, 2 munkahéten belül pedig postán kiküldik az NI-számot és onnantól kezdve dolgozhatsz legálisan bárhol.
Szóval ez az NI-number nagyon is jó és hasznos dolog, ha valaki mint pl. jómagam hosszútávra tervezi az Angliában élést, akkor kikerülhetetlen, és csak ezzel lehet legálisan munkát vállalni Angliában, tehát ez egy must have. Most viszont okuljon mindenki az én hibámból, leírom, hogy nekem hogyan is zajlott az NI-szám igénylés, mert megmondom őszintén nem éppen úgy alakult a dolog mint ahogy elterveztem. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, ha NI-number igénylésre (vagy bármiféle hivatalos ügy intézésére megy, Angliában, angol nyelven) akkor nagyon vigyázzatok, mire bólintotok rá és mit írtok alá. Ha nem vagytok biztosak a dolgokban akkor meg inkább mondjátok azt, hogy köszi, sztornó, és rágájátok át valaki hozzáértővel a témát mielőtt újra nekiláttok.
Tehát: Én csütörtök délelőtt mentem az interjúra (aznap, amikor kijött a rendőrség). A Job Center előtt nagy tömeg fogadott, az emberek kígyóztak és szinte mindenki NI szám ügyintézésre jött. Közben a körülöttem állók párbeszédeiből megtudtam, hogy mindenki ugyanarra az időpontra jött mint én. Mivel furfangos vagyok így előre furakodtam a bejárathoz, és mikor kijött a hapsi akkor megkérdezte, hogy egyedül vagyok-e és az igenlő válasz után egyből felküldött az irodába. Odabent vártam fél órát, de ez nekem amúgy nem gond, nem halok bele egy kis várakozásba és épp semmi dolgom nem volt.
A hideg zuhany akkor jött, mikor én következtem. Megkezdtük az interjút. Az ügyintéző akihez kerültem annyira hadarta kérdéseket, hogy nem győztem visszakérdezni. Komolyan, borzasztó cikinek éreztem, hogy minden mondata után visza kellett kérdezem, és nem azért, mert nem tudok angolul, hanem egyszerűen nem érettem, hogy mit mondott a hölgy.
Az aupairek most figyeljenek! Tőlem a nő elkérte az összes eddigi hosztcsaládom címét, és a hosztanyáim neveit, és pontos dátumot is kellett mondanom, hogy kinél mikor és meddig dolgoztam. Majd megkérezte, hogy van-e a jelenlegi hosztcsaládomtól bármiféle bizonyítékom (pl szerződés) hogy náluk dolgozom? Mondtam, hogy igen, van egy 2 soros papír a hosztanyámtól, amelyben igazolja, hogy neki dolgozom, de per pillanat nincs nálam. Erre a nő (és ez még csak az interjú harmadik perce lehetett) kerek perec kijelentette, hogy akkor ő borítékolja nekem, hogy nem fogom megkapni az NI számot, ha nincs papírom. Kicsit felhúzott ez, mivel nem egy aupair-ről tudok, akinek NI száma van, de nem szóltam semmit, nem muttattam semmi jelét, hogy ideges vagyok, haladtunk tovább az interjúval. A legeslegnyugtalanítóbb része viszont csak eztán következett, az ügyintéző engem SELF EMPLOYED-nak, azaz egyéni vállalkozónak regisztrált be a rendszerükbe!!! Én mondtam neki (körülbelül 5ször ), hogy köszönöm, nem, én csak egy aupair vagyok, nem is rendes fizetést kapok hanem csak zsebpénzt, de a nő azt mondta, hogy ezt neki nem kell tudnia, self employed-nak ír be és kész. Kérdezem én, lehet egyeltalán ilyet csinálni??? Hogy egy ügyintéző önkényesen olyan státuszt ír be nekem, ami én NEM vagyok?? Én nem vagyok egyéni vállalkozó, az egyéni vállakozónak idekint Angliában magának kell megcsinálni az adóbevallást (a bejelentett munkásoknak a cégük csinálja), és az aupair munka egy kultúrális csereprogram, olyan szinten semmi köze nincs az egyéni vállalkozóhoz, mint a kemping sajtnak a sátorozáshoz...
Eztán feltett a nő még néhány kérdést a munkámmal kapcsolatban, majd mondta, hogy üljek vissza a váróba még fél órát, amíg leelenőrzik, hogy az útlevelem érvényes-e és nem lopott (rutin, mindenkinek leellenőrzik). Azt nem tudta megmondani, hogy mekkora esélyem van arra, hogy pozitív elbírálásban részesüljek és megkapjam az NI számot, azt mondta, hogy 2 héten belül kipostázzák levélben.
Hazaérve azonnal utánanéztem annak, hogy idekint Angliában milyen kötelezettségeik vannak a self employed- egyéni vállalkozóknak, mivel ez engem borzasztóan nyugtalanít. Felhívtam pár barátomat és írtam néhány embernek, akiknek már van ilyen NI száma, de az a baj, hogy mindenki mást mondott, vannak totálisan eltérő vélemények, vannak hasonlóak is, de azok is egy picit különböznek.
Az aupair munka ugye nem számít rendes munkának, az évi jövedelmem nem éri el az adózási szintet, a minimálbért sem, szóval én tudom, hogy elviekben nincs miért aggódnom. Az viszont tény, hogy ők nem tudják azt, hogy én aupair vagyok (mert ezt nem írták be a rendszerükbe), ők engem self employed-nak írtak be és akként vagyok nyilvántartva. Azt szintén nem tudják, hogy nekem mennyi a jövedelmem, mert mikor mondtam a nőnek, hogy én csak zsebpénzt kapok, azt mondta, hogy ezt neki nem kell tudnia. Engem pedig ez aggaszt, hogy az lehet,hogy a jövedelmem nem éri el az adózási szintet, de ezt ők nem tudják, ők rólam csak annyit tudnak, hogy én egyéni vállalkozó-ként vagyok nyilvántartva, és hát az a helyzet, hogy az egyéni vállakozó pedig adóbevallásra van kötelezve. Szóval tegnap délután remegve, kétségbeesve írtam fűnek-fának, kiírtam a gondom az londoni aupairek fészbúk csoportjába is, hátha valaki tud segíteni, de mindenféle válasznak/tapasztalatnak/véleménynek örültem. Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni Jucusnak (ha olvasol :D) , hogy megírtad nekem Eszter elérhetőségét, oriási segítség volt, nélkületek még mindig egy helyben toporognék az idegösszeroppanás határán.
Jucus barátnőm megadta nekem Eszter elérhetőségét.Eszter itt él Angliában és régen aupair volt mostmár rendes munkája van. Én ezelőtt nem ismertem Őt, de felhívtam, és elmondtam neki az egész problémát, hogy mi a gondom. Annyira ideges voltam akkor már órák óta, hogy a mondókám végére már sírva is fakadtam neki a telefonban. Eszter nagyon kedves volt, mondta hogy Ő is volt már aupair, és nagy tapasztalata van ezen a téren, és próbált megnyugtani, hogy ne aggódjak, és biztos van lehetőség arra, hogy visszacsináljuk az egészet. Én kevés ennyire segítőkész emberrel találkoztam eddigi életem során, Eszter ugyanis felajánlotta, hogy utánanéz ennek a témának, alaposan körbejárja nekem az interneten (mert én is bújtam a netet de ezt a fajta szaknyelvet nem igazán értem) és másnap, azaz pénteken délelőtt ha bemegyek Londonba akkor leülünk és kitalálunk valamit. Mindezt úgy, hogy én Neki teljesen idegen voltam, azt sem tudta ki vagyok mi vagyok, önzetlenül segített. Kicsit megnyugodtam, végülis mindig lesz valahogy, nem volt még olyan ügy, amiből ne tudtam volna kikecmeregni.
Péntek délelőtt találtkoztam Eszterrel London belvárosában. Élőben is nagyon aranyos és kedves csajszi, egyből előkapott egy pár oldalnyi papírt, amit a netről nyomtatott nekem ezzel a témával kapcsolatban. Ő is megerősített abban a hitemben, hogy az aupairt nem egyéni vállalkozónak-nak kéne beírni. Én már elkeseredésemben azon is gondolkoztam, hogy mi lenne, hogyha kérvényezném az NI number igénylésének visszavonását. Ha egyszer magkapom az NI numbert, azt törölni nem lehet, megmarad egy életre, de arra gondoltam, hogy mivel én még most csak az igénylésnél tartok így visszavonom az egészet és akkor meg van oldva a probléma. Erre azonban valószínűleg nem lesz szükség (bár persze lehet, hogy nem is lehetséges visszavonni az igénylést sem.) Arra jutottunk Eszterrel, hogy elég lesz az, ha az egyéni vállalkozó státuszt megváltoztatom munkavállalói vagy munkakeresői státuszra. Mert ha munkaválló vagyok, akkor a foglalkoztató cég csinálja az adóbevallást, de mivel én nem dolgozom semmilyen cégnél így egészen biztosan nem érhetne semmiféle meglepetés, semmilyen adót sem kellene fizetnem. Ha munkakereső vagyok, akkor pedig értelemszerűen azért nem adóztathatnak. Szóval lényeg a lényeg, az egyéni vállalkozó-t én át szeretném változtatni.
Eszter volt olyan kedves és ott helyben kézzel megírta nekem a kérvényt, amelyben kérelmezem a státuszom megváltoztatását. Szépen megfogalmazta, majd odaadta, hogy itthon gépeljem be, és küldjem el nekik postán.
Eszter, nagyon nagyon hálás vagyok Neked, amiért rám szántad az időded így, hogy nem is ismertél, hihetetlenül sokat jelent és hatalmas segítség volt. A fejleményekről pedig természetesen tájékoztatlak.
Tehát, amit hozzá tudok fűzni az NI szám igényléséhez, ha aupair vagy: Ha plusz munkát (bejelentettet) akar valaki akkor csak ezzel a számmal lehet legláisan. Szóval aki hosszútávra tervezi az angliai létet, annak mindenképp kell előbb utóbb. Viszont, ha akkor igénylitek meg ezt a számot, amikor még aupair-ek vagytok és nincs semmilyen más munkátok, akkor nagyon nagyon vigyázzatok mire bólinotok rá és mit írok alá, mert én mikor aláírtam a Job Center-ben, hogy self employed vagyok, akkor még nem is tudtam igazán, hogy ez mit jelent, de mivel ezt írta be nekem a nő, így aláírtam. Mostmár tudom, hogy nekem ott erősködnöm kellett volna, hogy én munkakereső vagyok, nem pedig egyéni vállalkozó de mivel én nem is tudtam erről az egész témáról szinte semmit (én mindössze magát a számot akartam megszerezni semmi egyéb) és hát nagyon nehéz idegen nyelven ügyeket intézni így nem akadékoskodtam. Erről az egészről én tehetek, nem akarom a Job Centerre fogni ezt az egész kalamajkát, mert nekem kellett volna jobban utánanézni dolgoknak, mielőtt interjúra megyek, a Job Centernek meg valamit be kellett írni a státuszomhoz, és mivel én nem néztem utána, így nem is tudtam, hogy a self employed nem a legmegfelelőbb. Szóval igen, igen én is ludas vagyok, bár attól függetlenül tartom magam ahhoz, hogy az aupair nem egyéni vállakozó.
Persze megvan annak az esélye, hogyha továbbra is egyéni vállalkozó maradna a státuszom akkor sem kéne fizetnem semmit, sőt, ez több mint valószínű, hogy nem kéne, hiszen jóval a minimálbér alatt keresek, szóval minden bizonnyal nem lenne belőle semmi gond. Viszont sajna én ilyen aggódós típus vagyok, tudom, hogy kicsi az esélye, hogy adóztassanak de nem szeretném kockáztatni, így beadom a kérvényt.
Azt tanácsolom azoknak, aki mennek NI igénylésre, hogy nagyon alaposan nézzenek utána a témának és az opcióknak, és az interjún legyen velük valaki, aki jól tud angolul és nem árt az sem ha jártas a témában, csak, hogy biztosan elkerüljék az effajta félreértéseket, mint ami velem is történt. Az NI kell, nem lehet kikerülni és hasznos is nagyon, de mint mindennel kapcsolatban, ami idegen nyelven van, legyen mindenki nagyon körültekintő.
Szokták mondani, hogy mások hülyeségeiből kell tanulni; én tanultam a sajátomból ti meg tanuljatok az enyémből.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)