2013. január 29., kedd

Gyors rege a hétvégéről



Azért gyors, mert ezután a bejegyzés után rögtön egy másikat fogok írni, ami a múlt heti és a tegnapi (hétfői) nem éppen rózsás napjaimról fog szólni, és az eddigi legnagyobb konfliktusomról a hosztcsaládommal. Ebben a bejegyzésben nem megyek bele a részletekbe, lényeg, hogy úgy érzem, a hosztanyám egy kicsit átlépte azt a határt, ami nekem még az elfogadható kategórát képviseli (márpedig iszonyú nagy a tűrő-és az alkalmazkodóképességem.) De a hétvégém csupa fun volt, és az erről szóló bejegyzést nem is szeretném elcsúfítani a ronda konfliktus kitárgyalásával.

Múlt hét folyamán nem történt semmi érdemleges, ezért is nem blogoltam. Bár van egy említésre méltó momentum, mégpedig: biztosan emlékeztek még, hogy két hete pénteken írtam, hogy a gyerek suliját a leesett 5 cm hó miatt két órával korábban, délután 3 helyett délután 1-kor bezárták. Le is voltam taglózva nem kicsit és csak reménykedtem benne, hogy a hétvége folyamán nem fog több hó esni és hétfőn rendesen kinyit az iskola. Erre vasárnap egész nap szakadt a hó, de úgy, hogy erre még én is a kelet-európai szememmel azt mondtam: igen ez hóesés. Kb 15-20 cm esett és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy nem lesz iskola hétfőn, de a remény hal meg utoljára.





 Vasárnap este kérdeztem az anyukát, hogy lesz-e másnap a gyereknek suli, erre ő úgy nézett rám, mintha valami banális hülyeséget mondtam volna és kérdezte, hogy mért ne lenne? (Nem is tudom, tán mert pénteken 5 cm hó miatt is bezárt a suli.) Aztán hétfő reggel minden gond nélkül eljutottunk a suliba, ami még nyitva is volt és napközben sem zárták be, volt ott boldogság részemről:))

A gyerek a múlt hét folyamán az esetek többségében jól viselkedett, semmi gond nem volt vele, elvoltunk mint hal a vízben. Esténként 8-ig dolgoztam, mert apuka küldöldön volt, anyuka meg mostanában sokáig dolgozik, de minden rendben volt.

A hetem annak "szellemében" telt, hogy a facebook-on Anett elkezdett szervezni egy party-t nekünk, aupair-eknek (és nem csak aupaireknek). Mivel a január egy kicsit stesszes volt számomra és a legutóbbi party-m pedig szilveszterkor volt így borzasztóan be voltam zsongva, semmi másra nem vágytam csak, hogy szétugrálhassam a belem a táncparketten sokadmagammal és jól kitomboljam magam.

A bulira péntek este a Piccadilly Circus-on került sor a belvárosban. Már péntek este, kb 2 órával a buli előtt helyszínt kellett módosítani, mert az eredetileg kinézett helyen az Institute-ban nem regisztrálták a foglalásunkat, tehát körüziben "táviratot" küldtünk a résztvevőknek, hogy TigerTiger-hez menjen mindenki (ami nem messze van az Institute-tól). A helyre a belépés este 10-ig ingyenes volt. Én a Vivivel és néhány barátjával fél 10 előtt találkoztam a mekiben, ahol beburkoltam egy csibeburger-sültkrumpli-kóla kombót majd csatlakoztunk a többiekhez és még pont 10 óra előtt odaértünk a klubbhoz, így nem kellett beugrót sem fizetnünk. Odabent elfoglaltuk az asztalunkat, majd mindenki kikérte az első kör itókáját. Pia után bevettük a táncparkettet, szépen sorban megérkezett a buli összes résztvevője, nem is tudom pontosan, mert már nem igazán tudtam követni, de minimum 15-en voltunk magyarok, többségében aupairek. Meg most nem azért, de körülnéztem és azt kell mondjam mi voltunk ott a legjobban kinéző csajok..igaz csajok?:)) Én olyan este fél 12 tájban megcsillogtattam ivótudásomat és versenyt ittam a társaságunkban lévő egyik csávóval. Először felessel versenyeztünk, utána pedig 2 pohár borral és azt kell mondjam, mindháromszor megvertem a srácot, Anett számolta  a másodperceket (nameg szurkolt nekem:). Mindháromszor másodpercek alatt húztam le a kimért italmennyiséget, és bár baromi jól esett, hogy leittam a csávót, de azért megérezte a szervezetem a sok hirtelen bevitt alkoholt, és olyan éjfél tájékában már szédelegtem, lelkiztem, röhögtem de teljesen ok nélkül nameg őrült módon táncoltam (pl lassú számra pogóztam és hasonlók..:) Valahogy hajnal egy körül (de tán később) kezdtem megint önmagam lenni, de a piálás nem maradt abban, mindig volt, aki meghívjon valamire:)) Egyszóval őrült egy éjszakánk volt, Anettel pl japán csajokkal is táncoltunk, őszintén szólva már nem igazán tudom, hogy keveredtünk hozzájuk, de mindegy, fun  volt az egész buli úgy ahogy volt. A klub hajnal 3-kor zárt, amit én meglehetősen korainak tartottam, mert még tudtam volna ropni  2 órát, de ha belegondolok így is örülhetünk a hajnal 3-ig tartó nyitvatartásnak, mert idekint rengeteg hely már 2 körül bezár. A mi kis cspatunk háromnegyed 3kor kezdett elszálingózni a helyről, én az illumináltásgomnak köszönhetően alig találtam meg a pulcsimat és a kabátomat, de nem voltam ezzel egyedül..A party után még Lucával és Ákossal kavarogtunk úgy fél órát a Piccadilly Circus-on nyitvalévő meki és wc után kutatva, de az "akció" sikertelennek bizonyult. Kb fél 4 körül váltunk el és mindenki ment a maga útján hazafelé. Közvetlen buszom volt a Piccadilly-ről hazáig, így amint felszálltam a buszra be is aludtam. Borzasztó fáradt voltam, és kb 20 perccel később arra eszméltem fel, hogy nagy a zsivaj a buszon (részeges társaság szállt fel) és mivel nem tudtam azt sem, hogy hol vagyok elkezdtem parázni, hogy esetleg túlmentem a buszmegállómon. Hálisten nem így történt, még időben keltem fel, pont az én megállómtól néhány percnyire. Már negyed 5 volt mire hazaértem, itthon még nekiálltam kajálni, majd fészbúkoztam, és szombat hajnali 6kor feküdtem le aludni.:)

A buli nagy slágere, azóta is ezt hallgatom:



Szombaton délután 4ig aludtam, de nem aludtam valami fényesen, mert a kutya kapargatta a garázsajtót (amit a legutóbbi bejegyzésben ecseteltem is), valamint a gyerek is hangoskodott, de hát így jár az, aki hajnalban jön haza és akkor akar aludni mikor a többiek meg már fent vannak:)) Dél körül elment a család, így déltől 4ig zavartalanul aludtam, de borzasztó fejfájással és macskajajj-al keltem, nem kifejezés, hogy mennyire romnak éreztem magam:) 4-től 6-ig fészbúkoztam aztán valahogy sikerült annyi életet lehellni magamba, hogy egy órára elugorjak a közeli boltokba. A bolt előtt összefutottam a svéd barátnőmmel Majával (aki tudta, hogy party-zni voltam éjjel) és mikor meglátott csak annyit mondott, hogy: "tejóég, pocsékul nézel ki":D Hát nem tévedett sokat, úgy is éreztem magam, de mivel nagyon pozitív estét és szuper bulit zártam, nem törődtem a másnappal. Este bébiszitteltem, de nem is baj, mert úgysem mentem volna sehová, és így legalább volt időm elkészíteni a paprikás krumplit, amit azért csináltam, mert másnap, vasánap a Reni jött hozzám és ezzel szerettem volna kedveskedni neki. Mikor a gyerek már ágyban volt és a szülők is elhúztak neki is ugrottam a főzőcskének a Karib-tenger kalózai kíséretében. Jó ráérősen főztem, meg nem is voltam fizikailag a toppon így majd' 2 órába telt, mire elkészült a mennyei eledel. Egyből be is faltam belőle egy nagy adagot (este 11-kor, igazán jól esett), aztán mivel már csak a Szentlélek tartott meg a lábamon eltettem magam másnapra.




Vasárnap is mozgalmas napnak néztem elébe, napközben a Reni jött hozzám egy hatalmas dumaparty-ra, paprikás krumplizásra és filmezésre, este pedig a francia sráccal Rémivel mentünk moziba megnézni a legújabb James Bond filmet.

Vasárnap reggel az első dolgom volt, hogy rendbe vágjam kicsit a szobámat még a látogatóm érkezése előtt. Mivel a kaját már előző este elkészítettem így más dolgom nem volt, csak kimenni Reni elé a metróhoz. Útközben vettem kenyeret és uborkát, felszedtem Renit és felénk vettük az irányt. A paprikás krumpli Reni szerint is isteni sikeredett, evészet közben megbeszéltük az élet nagy dolgait valamin kibeszéltük a hosztcsaládjainkat (lol, róluk mindig van mit) aztán pedig teli pocakkal a szobámban filmnézésbe fogtunk. A Terminál című filmet néztük meg, amit én és Reni is most láttunk először. Ez a film egy hapsiról szól, aki New York-ba utazik egy (fiktív) volt szovjet tagállamból, de amíg a főhősünk Victor gépe a levegőben tartózkodik, az országában katonai puccs zajlik le, és az ország tulajdonképpen megszűnik létezni, így Victor papírjai, vízuma amivel beengedték volna az USÁ-ba érvényüket vesztik. Ennek következtében Victort nem engedik be New York City-be, ámde haza sem tud menni mert a hazájában háború van, nincs légiközlekedés, így az emberünk kénytelen majdem egy egész évet a New yorki repülőtér várójában eltölteni, tulajdonképpen ott lakik. A film arról szól, hogyan is találja fel magát, hogyan keres pénzt, hogy legalább a burger king-ben ehessen, hogyan szerez barátokat a reptéren és még egy szerelmi szál is befigyel. Nagyon vicces a film, ám nem nyers humora van, hanem inkább afféle ironikus, fekete humor található a filmben. Mindkettőnek elképesztően tetszett, nem mindennapi ötlet és nem mindennapi alkotás az biztos. Az ötlet, hogy ezt a filmet nézzük meg onnan jött, hogy múlt hétvégén a hó miatt az unokatesóm Londonból Budapestre tartó gépét törölték, így kénytelen volt egy éjszakát a reptéren tölteni, és mikor megtudtam, hogy járt szerencsétlen egyből beugrott ez a film, amit nem láttam még ugyan, csak annyit tudtam, hogy egy hapsiról szól, aki a reptéren lakik, szóval szóltam Reninek, hogy ha tetszik az ötlet akkor töltse le és az unokatesóm "tiszteletére" nézzük meg.

Filmezés után zene, duma, mégtöbb duma és aztán itt is volt ideje elkezdeni készülődni, Reninek haza, nekem meg a mozira. Csomagoltam egy adag paprikás krumplit Reninek és 6 után elindultunk a metróállomásra. Út közben bepattantunk a mekibe egy kis útravalóért, majd a metrón elkísértem Renit a St. Pancras-ig, ahol ő  a könnyes búcsú (:D) után vonatra váltott én meg elindultam a moziba.

Rémivel háromnegyed 8kor találkoztunk mozi előtt, hogy megnézzük a Skyfall-t. Ő már látta ezt a filmet (múlt csütörtökön:), én viszont még nem, és mikor még péntek délután azon tanakodtunk mit is nézzünk meg, számomra ez tűnt a legérdekesebbnek a kínálatból, így megkérdeztem nincs-e kedve mégegyszer megnézni (azt gondoltam nem lesz a válasz), de azt mondta mért is ne, nagyon jó film:)  Az automatából szerváltunk jegyeket, aztán célba vettük a büfét beszerzendő egy kis (=ipari mennyiségű) popcornt és üdítőt, majd megkerestük a termünket. A film kezdési ideje 8-ra volt kiírva, mondanom sem kell, hogy fél órát reklámoztak, tehát a James Bond zenéje csak valamikor fél 9 körül csendült fel. Láttunk viszont egy-két érdekes film trailer-t, pl Arnold Schwarzenegger legújabb filmje ígéretesnek tűnik, hiába öregszik az a pali de még mindig nagyon tud, szóval ha kijön a film akkor tuti beülök megnézni. A popcorn fele már a reklámok alatt elfogyott..:) Én eddig még nem láttam sok James Bond filmet, de a Skyfall nagyon is elnyerte a tetszésemet, a sztori, a szereplők, a zenéje, minden nagyon megfogott. Ami számomra külön öröm volt, hogy a film jórészt Londonban játszódik, és számomra mindig nagyon jó érzés, ha olyan helyeket, épületeket láthatok egy világhíres filmben, ahol már én is letettem a lábam, amit már láttam élőben. London pedig csakugyan gyönyörű volt a filmben is. A film egyik központi helye, a különleges kommandó, MI6 épülete (egy nagy, extravagánzs épület, ami a Temze partján található) a valóságban is létezik, a mostani lakhelyemtől 20 percre autóval, ez azért nem semmi.:) (Amikor ideköltöztem a mostani családomhoz a nagyszülők hoztak el kocsival, és  mikor elmentünk emelett az épület mellett a nagymama lelkesen magyarázta nekem, hogy most éppen a különleges kommandó épülete mellett haladunk el.)



Volt egy jelenet, ami a londoni metróban zajlik, a Temple és Embankment állomásoknál. Ezt a jelenetet nézve is nagyot dobbant  a szívem, mintha én is ott lettem volna, és mivel már ezerszer megjártam ezeket az állomásokat simán bele tudtam képelni magamat a főhősök helyébe. Egy másik jelenetben egy robbanás következtében egy metrószerelvény belezuhant egy árokba, ez viszont nekem és Rémi-nek is szemet szúrt, hogy mért nem voltak utasok azon a metrón, hisz, aki járt már Londonban az tudja, hogy a subway általában fullon van, az említett metrón viszont a vezetőn kívül egy lélek nem tartózkodott. Ennyire előzkényekek lennének ezek a terroristák a filmben, hogy olyan metrót választanak, amin nincsenek civilek? :)Behalás.:)) A film utolsó fél órája Skóciában játszódik, méghozzá James Bond családjának Skyfall nevű birtokán. Skóciát szintén megjártam már, bár efféle helyen, ami a filmben volt, a Skót-Felföldön sajnos még nem voltam. Egyel több okom van mostmár odamenni.:) A film nem várt befejezéssel ér véget, hadd ne lőjem le a poént, akik esetleg még nem látták, de összegzésként elmondhatom, hogy a legújabb James Bond elképesztő, dinamikus, az ember kapkodja a fejét olyan gyorsan zajlik a cselekmény és nagyon változatos, London mellett még Sanghai-ban és még egy rakás másik helyszínen játszódik (bár emlékeznék mindegyikre:)) A színészek kitűnő munkát végeztek, szerintem Daniel Craig nagyon király James Bond, de engem legjobban Judi Dench játéka káprázatott el.


Ezt a számot pedig most nagyon megszerettem:




A filmnek háromnegyed 11 után lett vége, de még nem akarództunk hazamenni (végülis minek, Rémi nem dolgozott másnap, csak én :) szóval megcéloztuk a Costá-t kávé reményében, de mivel már majdnem 11 volt így zártak. Nem adtuk fel, tovább kutattunk a high street-en (ami annak ellenére, hogy vasárnap éjjel volt, igencsak zsúfoltnak bizonyult) és végül egy coffee bár-ban kötöttünk ki, kávézni-sütizni. Én egy incsi-fincsi jegeskávét ittam, a teteje meg volt szórva egész kávédarabokkal és tiramisut ettem, ami szintén nagyon finom volt, bár egy kicsit túl édes, így nem ettem meg az egészet. Beszélgettünk még hosszasan majd fél 12 után feleszméltünk, hogy esetleg el kéne indulni mert különben nem érjük el az utolsó metrót. Mondanom sem kell, hogy a metrót épphogy elértük, de futnunk kellett hozzá. Gyors búcsú, majd ő az egyik irányba én pedig a másikba.  A metrón át kellett szállnom és azt is épp csak elértem, szóval barmi nagy mázlistának mondhattam magam aznap este. A London Victoriánál átszálltam vonatra (mert több metró már nem volt), a vonaton rajtam kívül egy lélek sem tartózkodott, a vasúttól még gyalogoltam és hajnali egy órakor toppantbam be a házba. Azon agyaltam, hogy a fenébe fogok másnap reggel felkelni, de ennek ellenére még egy órát kockultam a fészbúkon, aztán 2 után eltettem magam aludni. Mivel a korábban elfogyasztott kávé igencsak erősnek bizonyult, így 3-kor még pislogtam, forgolódtam, sehogy sem tudtam elaludni. :)) Hétfő reggel úgy keltem ki az ágyból mint egy élő halott és kb egész nap úgy is éreztem magam, de megérte, szuper estém volt és szuper hétvégém, most sem unatkoztam, és péntektől hétfő hajnalig minden nap, minden percben volt mit csinálni. :)

A következő hétvégém is kb óramű pontossággal el van tervezve, szombaton megint bowlingozni megy a kis csapatunk, és ezúttal ráadásul  csak féláron, vasárnap pedig -bár még képlékeny így nem írok még semmit- szintén teljesen be van táblázva.

A következő bejegyzésben, -amit még ma elkezdek és legkésőbb holnap közzéteszem- megírom mi volt a családdal, és azt is, hogy mostmár teljesen "kidolgoztam" a nanny-vé válásom tervét, szóval afféle jövőfejtegető bejegyzés lesz.

Remélem mindenkinek nagyon jó hétvégéje volt /hete lesz!:)



2013. január 21., hétfő

A szoba és a kutya sokadszor...

Na igen, folytatódik a szoba-mizériám, mert nehogy létezzen már olyan, hogy minden tökéletes és idilli legyen. Az ágyat már kiveséztem, most, hogy a csavarokat meghúztam egész jó, szóval ezt a témát hagyom is pamlagon.

Amit tudni kell, hogy a szobám elég nagy, ebből kifolyólag viszonylag sötét is. A háznak a fekvése olyan, hogy még akkor is fel kell kapcsolnom a villanyt, ha odakint süt a nap, ám mivel itt már napok óta esik a hó és szürke az idő odakint így a szobám lámpa nélkül elég sötét lenne. Megmondom őszintén, én a természetes fény barátja vagyok, lámpát csak tényleg sötétben szeretek kapcsolni de itt 4 és fél hónapja szinte reggeltől estig ég a villany. Mikor ideköltöztem egy roppant gyenge izzó volt a nagyvillanyban, 40 Wattos, márpedig az édeskevés egy ekkora méretű szoba kivilágításához. Éppen ezért még szeptemberben az volt az első dolgom, hogy kértem egy erősebb izzót. Kaptam egy 100 Wattosat, az jól szuperált, és később vettem magamnak egy 200 Wattosat, szóval ettől olyan világos van a szobámban, mint a Menyben kb, de kell is, mert ennélkül tényleg olyan ratyik a fényviszonyok, hogy pl egy sminket nem tudok elkészíteni. (Lehet, hogy ez valakinek nem lenne gond, de szerintem zavaró és nem csak a smink miatt de ezer más dologhoz kell a fény, nem kriptában lakok na..)
Tegnap reggel felkeltem, felkapcsoltam a villanyt, tettem-vettem, és 5 perc múlva egyszer csak lezuhant a villanykörte a lámpából és a földhöz csapódva darabokra tört..El sem tudom képzelni mi mozdíthatta ki a helyről, mert már vagy 2 hónapja benne volt az izzó a lámpában és én sosem nyúlok hozzá. Még jó, hogy nem voltam alatta! Egyből elsötétült a szoba, mit mondjak azt sem láttam, hogy hol van üvegszilánk meg hol nincs, elhúztam az összes függönyt, ami nem sokat segített, majd felszedtem a szilánkok nagy részét. Megnéztem a lámpát, és a villanykörtének a felső része még mindig a lámpában volt, szóval a körtének csak az üveg része esett ki, tulajdonképpen szétrobbant.. Frankó, mert tényleg elképzeltem egy pillanatra, hogy nézne ki most az arcom ha éppen a lámpám alatt álltam volna és a fejemre estek volna a szilánkok. Mivel késésben voltam nem szóltam apukának , hogy nézze meg, hanem gyorsan elmentem zuhanyozni, ekkor jött a következő meglepi, hogy a fürdőmben a 6 villanykörte közül egy sem égett. Már jópár hete észrevettem, hogy a 6 körte közül csak egy világít és szóltam apukának, hogy legyen szíves kicserélni őket. Azt mondta oké, vesz újakat és meglesz a csere. Ez volt 2 hete, de nem cserélték ki őket, szóval tegnap reggel már egy darab sem égett. Igen, tudom, aupair vagyok, ne várjam már, hogy körbeugráljanak, de ezek szerintem alap dolgok, hogy ilyesmiket pl világítás biztosítson a család. És időben szóltam nekik, még jó két héttel ezelőtt. Mikor elkészültem és indultam volna szóltam anyukának, hogy nem ég egy lámpa sem a fürdőmben...

Tegnap a szokásos csapattal találkoztam a palacsintázóban, a menü gulyásleves és túrós gombóc volt, illetve nekem még egy kinder tojásos palacsinta és 2 pálinka is befigyelt.:) Anett most jött vissza Magyarországról és nagy meglepetésemre még ajándékot is kaptam tőle, MADÁRTEJ ízű bocicsokit, pez cukorkákat, Maomát meg sport szeletet. Vele eddig még csak egyszer találkoztam és nagyon meglepődtem, hogy nekem is hozott ajándékot, nagyon kedves volt tőle, köszönöm Anett ezúton is, imádom ezeket az édességeket.:) Lucától is kaptam csokit, én nyalókát vittem ezeknek a nagy gyerekeknek, és Vivi is csokit osztogatott, szóval a szokásos hízókúra tegnap is megvolt. A kajálás után bowlingozás volt megbeszélve Finchley-ben, 50 percre a palcsintázótól. Tomi kollégánk 13:30-ra foglalt 2 pályát nekünk, ők nem jöttek kajálni így az volt a terv, hogy a bowling pályán találkozunk velük. Mivel egy kicsit elhúzódott az evészet így késve tudtunk elindulni és sajnos még Finchley-ben kavarogtunk egy keveset szóval a bowlingozás utolsó 20 percére értünk csak oda, de engem ez nem akadályozott meg, hogy beálljak.:) Volt ott néhány új arc, valamint az unokatesóm megint jött a hétvégére Renit meglátogatni Magyarországról így ő is ott bowlingozott velünk. A Reni, Gina, Judit és Réka voltak a lány csapatban, a én meg az unokatesómmal, Tomival és egy csávóval akinek már nem emlékeszem a nevére (bocsi:D) a fiúcsapatban. Még életemben nem bowlingoztam, így a fiúk magyaráztak, hogy kell lépni, golyót elhajítani, mire kell figyelni stb. A teljesítményem nem volt valami fényes, bár szerintem ahhoz képest, hogy most játszottam először nem volt rossz. Mivel csak a végére értem oda így kb 5-szor dobtam,de ebből egyszer pl már első dobásra eltaláltam az összes bábut.:)) (Jó, lehet, hogy csak szerencsém volt, de én ezt akkor is haladásnak veszem.:)) A bowling után az egész csapat beült a szemben lévő étterembe, a legtöbben ettek, mi, akik gulyásozni voltunk csak ittunk, csaptunk megint egy nagy magyaros dumapartit, majd mivel este bébiszittelnem kellett én 5kor eköszöntem a társaságtól és Vivivel hazaindultunk.
Mivel jó messze voltam otthonról már majdem este 7 volt mire hazaértem. Itthon egyből szóltam apukának, hogy széttört az izzóm és a körte felső része be van szorulva a lámpába, legyen szíves nézze meg. Apuka megszerelte nekem, majd tett bele egy 40 wattos izzót. Mondanom sem kell, amint kiment a szobából a 40 wattos körtét kicseréltem egy, a szekrényemben lapuló 200 wattosra, csakhogy lássak is valamit.

Aztán, hogy az alvás-gondomnak ne legyen vége, a kutya, aki éjszakákra be van zárva a garázsba (nehogy össze-vissza pisiljen a házban) hajnal 2-től fél 4-ig egyfolytában, megállás nélkül kapargatta a garázsajtót és nyüsszögött. 4 körül sikerült végre elaludnom, de 8-kor arra ébredtem, hogy megint kapirgál. Nem akarom egyszerűen elhinni, én ilyen neveletlen kutyát még nem láttam. Nem a kutyát hibáztatom, tudom, hogy nem ő tehet róla, hogy olyan, amilyen, de ez így nekem is borzasztó nehéz. Átlagosan körülbelül heti 2-3-szor arra kelek fel az éjszaka közepén, hogy a kutya ezerrel "dörömböl" a garázsajtón. Márha el tudok aludni, mert rengetegszer van, hogy már éjfél körül ezt csinálja, mikor aludni megyek, és minimum egy órán át "koncertezik". Nem akarok panaszkodni vagy nyávogni, de ez szerintem nem állapot, hogy nem tudok rendesen aludni ebben a házban. Igen, rengetegszer írtam már, hogy mennyire elégedett vagyok a családdal és milyen jó helyem van itt, sok szempontból nézve ez igaz is, de idővel azért előjöttek olyan dolgok, amelyek igencsak zavaró tényezők. Először volt az ágyam ügye, ami ugyan már a kezdtektől fogva kényelmetlen volt, de nem szóltam, nem akartam, hogy a családom kényesnek nézzen. 4 és fél hónap után, múlt héten tettem említést erről a problémáról és nem kaptam támogatást az ügyben sőt még ki is lettem okítva, hogy a szobámba nem vesznek új ágyat. Aztán itt van a kutya-probléma, ami számomra azért is abszurd, mert én imádom a kutyákat és soha sehol, semmi gondom nem volt velük, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennél a családnál majd ez lesz a legfőbb problémám. Így visszagondolva, ha annak idején, mikor interúra jöttem hozzájuk tudtam volna, hogy a kutya nem szobatiszta és ennek ellenére bent él a házban valamint ennyi zajt csinál éjjel akkor valószínűleg nem mondtam volna igen-t ennek a családnak. Hiába rendesek, a szülőkkel (egy-két súrlódástól eltekinve) nagyon jól elvagyok és a munkám nagyon könnyű, csak sajnos vannak dolgok, amelyek felett az ember nem tud átsiklani,nekem  a pihenés pedig nagyon fontos (de nyilván enm vagyok ezzel egyedül.)

Az a tervem, hogy még egy-két hét, és leülök beszélgetni erről az anyukával, hátha ki tudunk találni valamit, mert tudom, hogy ez engem hosszabb távon kikészítene és nem akarnám, hogy rámenjen erre a családdal való kapcsolatom. Félek viszont, hogy anyuka ezeket személyes sértésnek fogja venni (elvégre mégiscsak az imádott kutyáját szídom) de sajnos ez benne van a pakliban, ha meg nem szólok, akkor viszont előbb utóbb menekülni akarok majd innen. Szóval most adok időt magamnak, szeretném, ha egy-két esemény lezajlana (magánéleti jellegűek) mielőtt megejtem a "nagy beszélgetést" anyukával. Addig lelkiekben is lesz időm felkészülni és kigondolom, hogyan is adhatnám elő ezt az egészet okosan, hogy nekik se legyen sértő, de átérezzék, hogy ezt én sem tudom így tovább folytatni. Aztán majd meglátjuk mi lesz, de mindig lesz valahogy nemigaz?:)

2013. január 18., péntek

10000 és hó-pánik!

Csak gondoltam írok egy rövid köszönetet minden kedves Olvasómnak, mert tegnap mikor nézegettem a blog statisztikáit örömmel vettem tudomásul, hogy 10 hónap alatt mióta blogolok már több, mint tízezerszer nyitottátok meg a blogomat, ami számomra nagyon-nagy öröm, érezteti velem, hogy van értelme az írásnak. Ebből a 10000-ből 5000 az elmúlt 2 és fél hónapnak köszönhető, gondolom azért is van ez így, mert november előtt nem voltam túl rendszeres blogoló. Hát igen, mióta ősszel az új családomhoz költöztem jóval több időm van az írásra a heti alig 20 óra melóm mellett, ígyhát az volt a minimum, hogy végre rendszeres blogolóvá váljak. Mivel rengeteg megvalósításra váró tervem van továbbra is rendszeresen látlak majd el titeket érdekes és izgi olvasnivalóval. (Na nem mintha az eddigiek olyan szuperizgalmasak lettek volna, de igyekszik az ember.:)







Az ágyammal kapcsolatban: tegnap elhúztam a helyéről, körbejártam és minden létező csavart alaposan megszorítottam, a "beavatkozás" pedig sikeresnek bizonyult mert most nem nyikorog (végre már!). Remélem nem csak átmeneti lesz a javulás és legalább azt az időszakot kihúzza, amíg a családnál vagyok. A mindenkori aupairnek, akik majd utánam jönnek is szükségük lesz majd persze normális ágyra, de a világot nem válthatom meg, én próbáltam a szülőknek szólni az ággyal kapcsolatos problémáról, szóval a következő aupairnek asszem majd meg kell vívnia a saját meccsét ezzel kapcsolatban. Most egyenlőre jónak néz ki, szóval részemről én jegelem a témát.

Ha már a jegelésnél tartok rátérek a cím második felére, ugyanis az a világrengető esemény történt, hogy leesett 5cm hó. Igen, ez az 5cm is akkora fennakadást tud okozni az itteni emberek életében, hogy pánikolnak, nincs iskola, az emberek nem mennek dolgozni és sok esetben még a közlekedés is leáll. Kész vicc az egész, mármint úgy értem ha leesik mondjuk fél méter akkor megértem a felhajtást, de itt a hómennyiség ennek még a közelében sincs. A havazás reggel kezdődött, mikor elvittem a gyereket a suliba még csak szálingózott és nem is nézett ki úgy, hogy megmarad, aztán hazajövetelem után egy órával kinézek az ablakon és már volt vagy 2 cm, ami nem sok de szakadt egészen délután 4-ig, így kb 6-7 cm van most odakint.  Fasza, gondoltam magamban, ugyanis itt már egy icipici hó miatt is bezárják a sulikat, ha kell, akkor a tanítás alatt rátelfonálnak a szülőkre, hogy menjenek a porontyokért, a közlekedés megbénul és az emberek nem mennek dolgozni. Délelőtt kitakarítottam a kisfiú szobáját, a sajátomat is majd a közös fürdőnket. A gyerek ma elvileg 3-ig lett volna suliban, de 2 előtt pár perccel csörögtek a faternak (aki itthon dolgozott) a suliból, hogy a "k*rva nagy" hó miatt legyen szíves begyűjteni a fiát. Én nem tudtam, hogy a suliból telegráfoltak, nekem csak az tűnt fel, hogy 2 után pár perccel apuka elviharzott itthonról majd 10 perccel később meglepetten konstatáltam, hogy a gyerek hazajött vele. Néztem egy nagyot, erre apuka rávágta, hogy a hó miatt van már ilyenkor itthon a gyerek és, hogy ez normális ebben az országban. Mutatom mekkora hó miatt zárták be a sulit:





Világvége állapot igaz?:)) Sok hűhó semmiért...
Még délelőtt beszéltük a facebook-os kollegákkal, hogy mennyire felesleges ez az egész felhajtás. A gond az, hogy az emberek itt nincsenek felkészülve  a hóra, annak ellenére, hogy tudják, hogy lesz, hisz minden évben van de mégis kitör a pánik amikor esik. Mit mondjak, nekünk még hólapátunk sincs (de legalább így megúszom a hótakarítást háhá). Itt amúgy azért zárnak be a sulik és mennek haza az emberek hamarabba munkából ha hó van, mert állítólag még régebben nem ritkán fordult elő, hogy a hó miatt sokan 1-2 napra Londonban ragadtak mert nem jártak rendesen a vonatok, a tömegközlekedési eszközök és az autóutakon is káosz volt. Szerény véleményem szerint csírájában kéne kezelni ezt a problémát, először is nem kéne minden fakezűnek jogsit adni. De komolyan, idekint csakúgy szórják a jogsit, 40-50 óra vezetés után (de akár már kevesebb is elég) mehetsz vizsgázni és onnantól kezdve vezetőnek vagy nyilvánítva! Nem csoda, hogy ilyen feltételek mellett az emberek nem tudják, hogyan kell a hóban vezetni és ha leesik akár pár centi akkor vagy nem ülnek a volán mögé, vagy ha beülnek akkor paráznak, nem haladnak, és keletkeznek az órákig tartó forgalmi dugók. A téligumi hiányát meg inkább ne is firtassuk, igaz, hogy idekint csak néhány napig (max 1-2 hétig ) van rárjuk szükség, -mert amúgy ritka itt fagy meg ónoseső - de az is számít, mert ha pont emiatt ütnek el, mert azt gondolták, hogy "jajj, hát úgysem kéne sokáig, minek feltenni?"-akkor az elég idegesítő..(nem mintha egyébként nem lenne az..)Tehát jah, 5cm hó felett megáll az élet, nade bízom benne, hogy nem marad meg sokáig és jövő héten már rendesen lesz suli, közlekedés stb.

Ma este úgy döntöttem nem megyek sehová, egyrészt mert spórolás van, a jövőbeli tervekhez azért money kell, másrészt ebben a hóban még a 20 percre lévő Victoriáig sem mernék elindulni, nehogy aztán félúton benyögjék a vonaton, hogy "bocs, de késünk, várunk, hó van, agyhalál van", és egyébként meg megígértem, hogy ma én csinálom a vacsit, méghozzá egy kínai ételt, ami stir fry névre hallgat.Aztán kitudja, lehet, hogy elunom majd magam az este folyamán és vacsi után rácsörgök Majára, hogy menjünk egyet vedelni valami pubba,ráadásul ő svéd szóval tutira nem ilyed meg egy kis hótól, sőt szerintem ő most röhög a markában, hogy mekkora ügynek számít itt ez a kis hó.:)) Szval jah, a jelenlegi nemakarokitthonülni lelkiállapotom szerint lesz itt ma este még ivászat.:)

2013. január 17., csütörtök

Gyógyulok, alvás-problémák és hajegyenesítés

Kezdem, ahol múltkor abbahagytam. A dokinéni csak nagyon nehezen egyezett bele, hogy antibiotikumot adjon, sőt mi több, abban a tudatban volt, hogy nem is fogom még kiváltani, de persze kiváltottam. Még csak 2 napja szedem, de azt kell mondjam jelentős javulást érzek már most, lázam nincs és a vesefájdalmam is a felére csökkent. Nem értem, hogy itt sok doki miért tiltakozik kézzel-lábbal az antibiotikum ellen, az oké, hogy egy sima influenzára nem írják fel, de ha vese-és tüdőpanaszokkal megyek oda, akkor kicsit furi, hogy könyörögnöm kell. Ami viszont zavar, hogy csak 5 napra elegendő tablettát kaptam (és ezért sem fizettem keveset) és az köztudott, hogy az antibiotikum-kúrát nem szerencsés megszakítani még akkor sem, ha a tünetek már elmúltak. Én eddig mindig 7 napra kaptam és most attól parázok, hogy beszedem az 5 napi adagot ami esetleg nem lesz elég és visszaesek. Sokat számítana az a 2 plusz nap szerintem. De no panic, 2 barátom is mondta, hogy nekik van ilyen gyógyszerük, amit én szedek (amoxicillin-még otthon íratták maguknak szükség esetére) szóval adnak, ha szükségem lenne rá.

Más téma: már hónapok óta, sőt mióta ideköltöztem észrevettem, hogy nagyon kényelmetlen az ágyam. Ne értsétek félre, nem vagyok finnyás és nem várok én semmi luxust.  Szóval az van, hogy az ágyam vaskeretes (ki volt képes ilyet egyeltalán feltalálni :) és elég réginek nézem. Ebben persze lehet, hogy nincs igazam, de a barátaim, akik voltak már nálam szintén így látták. Ezzel még gond nem is lenne, de ez az ágy baromi hangos, akárhányszor fordulok mindig nyikorog, de olyan hangosan, hogy van, hogy erre ébredek fel éjszaka, ami roppant zavaró. Nem csak nyikorog, de mozog az egész keret úgy, ahogy van. A matrac nem annyira rossz, bár abban is hallom néha a rugókat, de ettől eltekintve arra azt mondom, hogy okés. A nyikorgás viszont olyan dolog, amivel ki lehet kergetni a világból, olykor fel is ébredek rá, mivel sajnos én ilyen vagyok, hogy minden zajra felébredek. Próbáltam már a füldugót is, sőt hétvégente mindig azzal a fülemben alszom (mivel a gyerek hajnaltól ordítozik), de hétköznap nem tudom használni, mert ha a fülemben van, akkor nem hallom meg az ébresztőórát. (Viaszalapú füldugót használok és ez olyan jól szuperál, hogy tényleg semmilyen zajt nem enged át, még az ébresztőórát sem.)  Arról meg nem is beszélve, hogy fáj a fülem a füldugótól, így az a 2 nap amikor használom a hétvégén pont elég terhelés a fülemnek.  Szóval a füldugós megoldás kizárva, mert kötve hiszem, hogy a szülők örülnének neki, ha emiatt aludnék el és késnék a munkából reggelente.
Mostanáig nem szóltam a szülőknek az ágyamról, mert nem akartam, hogy azt higgyék reklamálok vagy finnyáskodom, de már eltelt 4 és fél hónap, úgy gondolom ez a probléma már nem tűr halasztást. Tegnap este lecaplattam miközben a szülők tv-ztek, majd miután megbeszéltük az aznapi dolgokat én bedobtam az ágy-témát.  Nagyon udvariasan és kedvesen elmondtam nekik a gondjaimat az ággyal kapcsolatban, annyit mondtam mindössze, hogy nagyon nyikorog és néha erre ébredek fel éjszaka, semmi olyasmit nem mondtam, hogy "vegyetek már egy új ágyat". Ennek ellenére anyuka első mondata az volt, hogy "az a helyzet, hogy nem fogunk új ágyat venni abba a szobába". /Kösz.../ Megmondom őszintén itt egy picit inamba is szállt a bátorságom, hogy rögtön in medias rész "be lettem oltva", hogy nem kapok új ágyat. Aztán anyuka folytatta, mondta, hogy szerinte az ágyam nagyon is szuper, és ők ketten anno évekig aludtak rajta (lehet, hogy pont ez a baj-de én már nem mertem mondani semmit.)  Azt javasolta nézzem meg a csavarokat hátha meglazultak és ha igen akkor húzzam meg őket. Jelentem; megtörtént, tegnap este szorosra húztam az összes csavart, de az ágyam továbbra is nyikorog.  A matracra annyit mondott, hogy fordítsam meg. Oké, meg fogom, holnap úgyis ágyneműt mosok.
Jah, hehe, az ágyneműmről csak annyit, hogy van egy fekete takaróhuzatom egy nagy világos folttal tarkítva, szóval valszeg már ki lett hipózva, viszont a párnák egy másik szettből származnak, így azok fehér színűek és a lepedő szintén egy harmadik helyről származik. Tényleg nem luxusra vágyom de ez egy kicsit maszek. Nem értem, becsődölnének anyagilag, ha  vennének 2 db rendes szettet és azokat váltogatnám? Oké, én sem csődőlnék be ha vennék egyet a saját szakállamra, nade úgy gondolom, hogy ez abszolút nem az én feladatom, elvégre itt teljes ellátás illet meg, arról már nem is szólva, hogyha majd költözködöm, akkor így is elég sok cuccom lesz és az ágynemű lenne a legutolsó dolog, amit cipelni akarnék. Meg tényleg, ez a család dolga. Oké, hogy "csak" egy aupair vagyok, de az aupairnek is kijárnak a normál körülmények, a normális ágynemű..

Vissztérve az ágyhoz: szóval a csavarok meghúzása eddig nem segített, de ma elhúztam az ágyat a faltól és mégegyszer alaposan megszorítottam a csavarokat, tehát kíváncsian várom az éjszakát (kipróbáltam persze, de az mégis más mikor rajta alszok.) A keret is mozog, szóval azt meg szorosan neki toltam a falnak, erre is kíváncsi leszek. Mindenesetre ilyen fogadtatásra azért nem számítottam anyukától. Van mégegy probléma a szobával, mégpedig a szekrénysor, ez viszont ránézésre is régi, de nem is ez a baj, mint mondtam nem igénylem a pompát, a gond az, hogy ez a szekrénysor mozog. Egy forgalmas út mellett lakunk és minden alkalommal mikor egy nagy kocsi halad el a ház mellett beleremeg a szekrénysor és hangos, tul.képpen nyikorog, bár nem úgy és nem olyan hangosan, mint az ágyam, de elég zavaró (éjjel nappal megy ez is természetesen). Szóval őszintén szólva nem komálom a szobámat. Aupair vagyok, nem pedig cseléd, a pihentető alvás kényelmes ággyal nekem is kijár. Asztalom az nincs (jó, tudom,hogy sok aupairnek nincs-helytelenítem is) még mikor interjúra jöttem ígérték, hogy lesz, aztán mikor ideköltöztem közölték, hogy nem találják az asztal lábait a garázsban (állítólag eltüzelték őket-WTF?) de azt mondták ne aggódjak, majd intéznek valamit nekem. Azóta is intézik, tehát asztalom még nincs.

Ha már ennyire belemrültem az alvás-téma kivesézésébe van mégegy zavaró tényező, mégpedig a kutya. A kutya éjszakára be van csukva a garázsba, ami összeköttetésben áll a házzal, méghozzá azért van bezárva, hogy ne pisiljen össze-vissza, nade mivel ez nagyon nincs a kutyus ínyére így rengetegszer kapirgálja a garázsajtót, nyüsszög stb. Mondanom sem kell, hogy nem egyszer ébredtem már fel erre. A szülők nem hallják, mert ők a legfelső szinten alszanak, de én a kutya feletti emeleten vagyok és hozzám felhallatszik a zaj. Gáz vagy sem, de nem egyszer volt már, hogy akár hajnal egykor írtam sms-t az anyukának, hogy a kutya kapargatja az ajtót. Ilyenkor vagy ő vagy apuka lemegy egy kicsit a kutyához. De hosszútávon ez sem oldja meg a problémát. Tehát vagy az ágyam nyikorgására vagy a kutya éjjeli magánakciójára ébredek fel sokszor (heti min. 1-2-szer) és így az a nagy helyzet, hogy az egyébként nagyon is jó hosztcsaládomra, akik mindenben kedvesek, segítőkészek, jó a fizum, kevés a munka  stb rányomja a bélyegét.

De ettől eltekintve minden továbbra is príma, a gyerek suliban végre ettől a héttől kezdve van iskola utáni foglalkozás, szóval csak 4-kor kell érte mennem. Tegnap a napközbeni üresjáratban ( 7 óra szabadidőm van :) találkoztam Majával a városban egy mekire meg starbucks-ra. Mikor mentünk az utcán nagy meglepetésünkre leszólított minket 2 csaj, méghozzá azzal a kéréssel/kérdéssel, hogy ők tanulók a közeli fodrásszalonban és ma van a vizsgájuk, és a Maja haját 10 fontért befestenék/vagy melíroznák az enyémet pedig ingyen levágnák. Hozzátették, hogy ne aggódjunk profi hajszobrászok figyelnék őket, szóval a végeredmény nem hagyna kívánnivalót maga után. Nagyon meglepődtünk, hisz ilyennel még nem találkoztunk, hogy csak úgy random az utcán potom pénzért hajfestést és ingyen hajvágást kínálnak, de mivel időszűkében voltunk, a hajfestéshez pedig min. egy óra kell így visszautasítottuk. Nekem hajvágást ajánlottak, de nem éltem vele, mert ezt még nem is említettem itt a blogban, de január végén megyek keratinos hajegyenesítésre (brazilian blowdry) amihez hajvágás is jár. Borzalmas hajam van, se nem göndör se nem egyenes, és nagyon szálas, főleg hajmosás után nem tudok mit kezdeni vele. Még karácsony előtt találtam egy dealt (ajánlatot) a neten, 70 fontért lehetett venni hajegyenesítést vágással együtt (a normális ára ennek a kezelésnek min.150-200 font.) Szóval jó üzletet csináltam, és már alig várom, hogy menjek. Az előző hosztanyám a szerelmese volt ennek a kezelésnek, 3-4 havonta ment és mindig szögegyenes volt a haja, esőben-szélben, pont mint a Taft reklámban :D. Kíváncsian várom a végeredményt, de eddig mindenhol és mindenkitől csak jót hallottam róla szóval bizakodom. A lényege az, hogy a hajegyenesítő kezelés után a hajam 3-4 hónapig egyenes marad, nem kell vasalni valamint nem lesz szálas, és az egyenesség megmarad bármiféle időjárási körülmények között. Elég jónak hangzik. Ha sikeres lesz és tényleg beváltja a hozzáfűzött reményeket, akkor a jövőben mindig meg fogom csináltani, össze fogom spórolni rá a pénzt, mert amúgy ki nem állom a hajamat :D (ki nem ?:)

Ennyi meg egy bambi mára:)

2013. január 14., hétfő

Kaptam Antibiotikumot!!

De kvázi csapkodnom kellett érte az asztalt...Azért ez a cím, mert számomra kb ez a nap híre, ugyanis a másfél éves itt tartózkodásom alatt voltam már párszor dokinál antibiotikum reményében (nem csak szimpla influenzával, hanem kb húztam magam után a lábamat-3 hetes betegséggel) és eddig sosem kaptam. Nade, hogy ne egyből in medias résszel kezdjem, ugorjunk vissza egy picit, mondjuk a tegnap estéhez.
Mint a tegnapi bejegyzésemben is említettem, beteg vagyok, megfázással indult, majd az elmúlt 4-5 napban fájt a tüdőm és/vagy a vesém, meg a nyikorcsomóim és kicsit a fülem is. Tegnap ritka sz*r volt a közérzetem, ennyire betegnek az angliai tartózkodásom alatt még nem éreztem magam. Lefekvés előtt vettem hűtőfürdőt(vagyis zuhanyt) és komolyan mondom elképesztően jól esett, a zuhany előtti és utáni állapotom közti különbséget zongorázni lehetett volna, a nyomás,amit a láznak köszönhetően egész nap a vállamon/tarkómon éreztem (az a tipikus nagyon sz*r lázas érzés) a zuhany után egycsapásra semmivé vált, mintha nem is lett volna.Gondoltam persze, hogy lesz javulás a hideg zuhany után, de azt nem, hogy teljesen jól leszek, pedig de!:)  Este már 11-kor elmentem aludni, ami azért nagy szó, mert sosem szoktam ilyenkor aludni menni, mindig éjfél és egy között térek nyugovóra (hétvégeken meg nincs határ). Ámde annak ellenére, hogy fáradtnak éreztem magam nem tudtam elaludni, és még fél 1-kor is pislogtam, forgolódtam (végülis normális esetben ekkor szoktam aludni menni szóval a biológiai órám csak ekkor kapcsolt alvó fokozatra).
Aztán hajnali fél 6-kor meg már fent voltam, és nem tudtam visszaaludni. Gondoltam oké, akkor az ébresztőmet átállítom 7:15-ről 6:45-re és veszek egy zuhanyt reggel, még mielőtt megkezdeném a munkát a gyerekkel. Visszalaudni egyeltalán nem sikerült, még így is, hogy fél órával előrébb állítottam az ébresztőmet már alig vártam, hogy végre megszólaljon. (Pedig normális esetben 7:15kor is vagy 3-szor benyomom a szundi funkciót XD). Kiugrottam az ágyból, mint akit puskából lőttek, rosszullétnek semmi nyoma nem volt már ma reggel, a betegségemre is csak a vesefájdalom emlékeztetett. A következő meglepi akkor jött, mikor elhúztam a függönyt: havas volt a kert. Nem volt nagy hó, de azért úgy kb 1 cm megmaradt, szóval látszott a zöld. Megmondom őszintén nem szeretem a havat. Azért nem, mert oké, hogy szép meg hangulatos mikor esik nade egy: ha elolvad a fene se kívánja a talpa alá azt a gusztustalan latyakot, kettő: itt Angliában (meg pl Amerikában is) az emberek félnek a hótól, de olyan szinten, hogyha kb 5-10 cm hó leesik (ami Magyaroszágon ugye semminek számít) akkor megáll az élet, bezárnak a sulik és nem hiányzik egy kis potyaszünet pláne a múlt hét után, és három: itt van egy kutya, aki a kertbe hogyismondjam potyogtat, ami nincs felszedve, és nincs az a pénz amiért én ebbe a kertbe kimennék a gyerekkel hóembert építeni (mert az inkább szarember lenne-már bocs XD). Nah jah, szóval kell a fenének a hó, de nem aggódtam, mert csak 1-2 cm volt és a nap folyamán amúgy elolvadt.

Reggel összekészítettem a gyereket majd leadtam a suliban. Ma mindössze 2 órát dolgoztam, mert a fiúcskát az egyik osztálytársa anyukája elvitte magukhoz játszani, így 5-kor elmentem érte, 6-ig őriztem aztán pedig apuka is végzett és én szabad is voltam, mostam, szobámat ganajoztam majd este csináltam egy bolognai spagettit vacsira, ami mindenkinek nagyon ízlett. Nem akarok elfogult lenni, de ez most tényleg nagyon finomra sikeredett.:))




Ez meg a mai napi ökörködésem:)

 

A dokihoz délután egykor mentem, a walk in-t (ahová bármikor, bármilyen gonddal be lehet sétálni) használtam, mert úgy gondoltam, hogyha időpontot foglalnék a háziorvosomhoz, akkor biztos kéne várnom jópár napot, de a problémám nem tűrt halasztást. Ebbe a walk-in-be már úgy járok mintha haza mennék, voltam már ott gyógyszert íratni, aztán allergiás rohammal (mikor feldagadt 4x-ére a szám), egy hónapja meg azért, mert valszeg allergiás vagyok valamire (8 hónapja eldugult orral élek) szóval már majdhogynem puszipajtás viszonyban vagyok az ott dolgozókkal, aminek mellesleg cseppet sem örülök, mert ezelőtt kb egész életemben nem voltam ennyiszer dokinál. Éppen ezért, most úgy voltam vele, hogy ha törik-ha szakad de felíratom magamnak az antibiotikumot, mert nem fogok még 2-3szor visszajönni, ha magától nem múlik el. Fél órát kellett várakoznom, ami nem is rossz, mert eddig mindig egy órát vártam. A sejtésem beigazolódott, a dokinéni megvizsgálta a tüdőmet, vesémet, füleimet, nyirokcsomókat szóval mindent, és arra jutott, hogy nekem nem kell antibiotikum. Mondtam neki, hogy dehát nagyon fáj a vesém, ilyet szól vigyek vizeletet!! Mondom (persze csak magamban), hogy a vesegyulladásnak mi lehet egyértelműbb jele, ha nem az, hogy rohadtul fáj?? Már készültem eldobni az agyam, mert ez mégis abszurd, oké, hogy ma már nem volt lázam, de az csak jelent valamit, hogy majdnem egy hete fáj a vesém meg a nyikorcsomóim. Azt javasolta a doktornő, hogy várjak pár napot, és ha nem múlik el magától akkor menjek megint vissza.Nagyon szépen, udvariasan közöltem a dokinénivel, hogy nagyon elfoglalt vagyok, sokat dolgozom (hehe) és nem lesz időm visszajárogatni, így mi lenne, ha felírná nekem a gyógyszert és csak akkor fogom kiváltani, ha tényleg szükséges! (Időm lenne visszamenni, nade ki az, aki minden héten ott akar ülni egy órát a váróban?) A doktornő még így is hezitált, majd javasoltam neki, hogy amoxiclint adjon, mert pici koromtól kezdve minden bajra azt kaptam és mindig használt. Végülis csak megírta a receptet, én pedig nagyon hálás voltam. Az első utam természetesen a gyógyszertárba vezetett, hogy kiváltsam a bogyóimat. Tudom, hogy a dokinő nem észlelt semmit, de én érzem, hogy fáj, hogy valami nem jó és nem akartam tovább várni az antibiotikum kúra megkezdésével.  Szóval ez volt, végre kaptam antibiotikumot, happiness:)

Úton hazafelé meg kaptam egy kisebb szívromhamot, ugyanis egy félőrült balfék *************************** sofőr majdnem elütött. A gyógyszetárból mentem kifelé és mentem volna át az úton, teszem hozzá, hogy gyalogátkelő helyen, és ZÖLD volt (a gyalogosoknak-csakhogy tisztán lássunk). Két sávos volt a út, az egyik sávban meg is álltak az autók, én meg mivel ZÖLD volt nekiindultam ámde a második sávban egy nagydarab autó ezerrel közelett, és ha nem lépek gyorsan kettőt hátra, akkor valószínűleg most nem bejegyzést gépelnék, hanem vagy alulról szagolnám a havat vagy a kórházban lennék. Nem vicc, tényleg alig néhány centire húzott el tőlem az a ******* (hadd ne minősítsem). Gyorsan vetettem egy pillantást a lámpára, még mindig zöld volt, így utánakiabáltam a sofőrnek, hogy te idióta zöld van! (nem mintha hallotta volna, de akkor ott helyben ez afféle alapreakció volt.) Aztán átkeltem teljesen az úton, és besétáltam a bolta ahová igyekeztem, és csak ekkor fogtam fel úgy igazából, hogy mi történt, és milyen kevesen múlt, hogy nem ütöttek el. Mikor beértem a boltba (kb egy perccel az "incidens" után) hirtelen megálltam, remegtem, azt sem tudtam hol vagyok és lehet, hogy ez hülyén hangzik, de majdnem elsírtam magam ott a bolt közepén, mert tényeg nem sokon múlt az egész, éreztem az autó szelét az arcomon, és hát nah, nem minden nap élek át ilyet! Azért az kicsit "ironikus" lett volna a sorstól, ha tényleg elütnek, mert én sosem szoktam a piroson átmenni, még akkor is  alaposan körülnézek ha zöld van..és most is zöld volt..nah mindegy, nem történt tragédia, de egy pillanatra megfodult a fejemben, hogy oké, többet nem hagyom el a házat..persze már túl vagyok rajta, de akkor azért megijedtem na..

Jujj de késő van már, aludni kéne főleg mivel tegnap éjjel ez nem igen sikerült:)

2013. január 13., vasárnap

Há' mi folyik itt már?

 
Kicsit furcsának tűnhet a cím, bevallom kb ezer felé jár az agyam ezen a héten, hisz sokminden történt és a mai bejegyzés tán picit kuszának fog hatni.
Mivel is kezdjem? Apukának ezen a héten csütörtökön volt a szülinapja, de mivel a héten Svédországban volt, ahonnan pénteken jött haza így nem volt nagy ünneplés (még.) Gondolkoztam mit is adhatnék neki ajándékba, aztán arra jutottam, hogy sütök neki egy tortát péntekre, mikor hazajön. Még életemben nem sütöttem tortát, mit mondjak, nem vagyok egy konyhatündér, a főzésre is itt Angliában kaptam rá, ami már remekül megy, de a sütés az még felfedezetlen terület. Bújtam a recepteket a neten és letettem a voksom egy pudingos torta mellett. A torta piskótája Victoria Sponge (victoria piskóta), ez egy vanília ízű piskóta, én imádom, boltban már rengetegszer vettem és most úgy gondoltam mért ne készítsem el magam?:) Szerda este megvettem a hozzávalókat és csütörtök délután neki is ugrottam. A biztonság kedvéért vettem bolti tortaalapot is, hátha olyan béna leszek, hogy elk*rom.Megsütöttem a piskótát, amit az eredeti terv szerint félbe akartam vágni, hogy megtöltsem pudinggal és gyömölcsökkel, ám mikor kivettem a sütőből láttam, hogy túl vékony, szóval áldottam az eszemet, hogy vettem bolti tortaalapot, így azt tettem a saját piskótám tetejére. Az általam sütött piskótát megkentem pudinggal és tettem rá gyümölcsdarabokat, ám mivel béna vagyok, így a piskótám kicsit ferde lett, és mikor rátettem a bolti piskótát a tetejére, akkor elkezdett oldalirányba dőlni. No panic gondoltam magamban és az oldalra dőlt részeket "alátámasztottam" eperdarabokkal. A tetejét is megkentem pudinggal, megpakoltam oriási eper-és banándarabokkal valamint vicces állatfigurás marcipánokkal, majd mint, aki jól végezte dolgát, betettem a tortát a hűtőbe.



Aztán pénteken, pont mielőtt indultam volna a gyerekért a suliba gondoltam vetek egy pillantást a garázs hűtőjében hagyott tortára, és majd eldobtam az agyam, amikor megláttam, hogy szétesett. Never give up-nem adom fel ilyen könnyen, én márpedig torát akartam adni a hosztfaternak, így mikor a gyereket felvettem a suliból nem hazamentünk, hanem a boltba új hozzávalókért. Mivel apuka hazaérkezése előtt nem lett volna időm új piskótát sütni, így legnagyobb sajnálatomra a torta alapja bolti piskóta kellett, hogy legyen (pedig nagyon szerettem volna home made-et adni). Ezt is megpakoltam eperrel és banánnal valamint pudinggal.  A szétesett torta annyira nem volt szétesve, hogy ehetetlen legyen (csak annyira, amit már nem lett volna pofám odaadni a faternak szülinapjára) szóval ettem belőle egy szeletet, és azt kell mondjam, a saját készítésű Victoria Sponge-om nagyon fincsi lett.:) Mivel a gyerek nem kért belőle (magyarázata: mert nem eszik csúnya dolgokat-köszi:)) így a torta nagy részét a kutyus ette meg. Milyen jó dolga van nem?:)



Kettes számú torta-csakmert szuper aupair vagyok:)
 
 Apuka meg volt hatva, amikor odaadtam neki a tortát, elmeséltem neki, hogy tegnap ilyenkor még egy sokkal jobb tortája volt, de sajna az szétesett, és azért bolti a torta alapja mert sebtében csak ezt tudtam elkészíteni, de nagyon örült neki, fel is vágta, és mindenkinek nagyon ízlett (szerintem is tök finom.)

 .....

A multkori bejegyzésben írtam arról, hogy a gyerek mostanában nem viselkedik túl jól, és múlt héten valamint ennek a hétnek az elején az idegeimen táncolt. Kedd-szerdán javulás látszott, kenyérre lehetett kenni (mert anyuka hétfő este ráparancsolt), de csütörtökön megintcsak nagyon naughty volt. Nem is részletezem, lényeg, hogy volt ott fél órás hiszti, üvöltözés a semmiért, részemről kifutokavilágból idegállapot, ráadásul bébiszitteltem is aznap este, így nem is reménykedhettem abban, hogy anyuka megment, ha hazajön. Péntek reggelre persze megint sitty-sutty semmivé vált a gyerek rossz viselkedése...Az anyukának nem szóltam erről, néha szólok neki, néha nem, úgy gondolom vannak csaták, amiket nekem kell megvívnom a gyerekkel, és utólag már felesleges is lett volna ezt felbolygatni, majd ha megint kedzi akkor max még ott helyben felhívom az anyukát, és odaadom a telefont a gyereknek, hogy beszéljék le egymás közt. De ilyenkor mindig belegondolok, hogy bár az előző családom nem volt egy minta hosztcsalád (már említettem őket a blogban, nem etettek rendesen, fizetett szabi meg hansolók nem voltak, de annál több volt a konfliktus) nade ott a kislány nagyon jólnevelt volt, egy év alatt 3szor ha felmérgesített de nem többször, és ilyet, amit a mostani "fiam" néha lead, neki eszébe nem jutott volna leművelni..Néha azon gondolkodom, lehet, hogy megint lányra kéne vigyáznom, velük valahogy sokkal jobban megtalálom a közös hangot, és egy húron pendülök..A következő hosztcsaládomnál (mert még tuti leszek a mostani családom után is aupair, valószínűleg más országban, de erről most még semmi többet) fix, hogy lányra fogok megint vigyázni.

Aztán pénteken beszéltem a Renivel reggel, megvitattunk ezt-azt, és ebből a rossz-viselkedés témából kiindulva érdekes okfejtésbe kezdtünk, amit gondoltam itt is megosztok. Szerintem a legtöbb aupair szájából már elhangzottak azok a mondatok, hogy "engem nem ilyen liberálisan neveltek, nem volt minden rám hagyva és nem tűrték  a szülők a rossz viselkedésemet" és hasonlók. Ezzel mellesleg egyet is értek, hogy errefelé, a nyugati országokban talán már túlságosan is engedékenyek, nemtörődöm-ök a szülők, a nevelés kimerül abban, hogy leteszik a gyereket a tv elé, vagy odaaadják az aupairnek/nanny-nek/bébiszitternek, hogy az nevelje fel helyettük. A legtöbb messziről jött ember (akik ideköltöznek Angliába, egy teljesen más országból, pl Magyarországról) már-már szánakozva néz erre a fajta nevelésre, és büszke arra, hogy ő sokkal keményebb, jobb nevelést kapott (én sem értek egyet az itteni nevelési elvekkel.) Viszont ha megnézzük, hogy kik élnek jobban, kik azok, akinek a legjobban megy a soruk a Világban, akkor az angolok, az amerikaiak és a fejlett országok, ahol hasonlóan liberális a nevelés toronymagasan vezetnek. Tehát lehet ujjal mutogatni erre a fajta "nevelésre" ami itt és a fejlett országokban megy, lehet rá mondani, hogy túlságosan liberális,stb de ők mégiscsak jobban csinálhatnak valamit, ha ennyivel előrébb vannak mint mi.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy pártolom ezt a fajta "nyúl viszi a puskát" nevelési elvet, vagy, hogy vezessük be minden országban ugyanezt, de mindenesetre nagyon elgondolkodtató. Mi, magyarok, a többi Kelet-európai nemzet, valamint az arabok, indiaiak, akik Angliába illetve nyugatra mennek szerencsét próbálni, mi vagyunk azok, akiket röviebb pórázon fogtak, akik a szigorúbb nevelést kapták, ennek következtében fegyelmezettebbek és alázatosabbak vagyunk. Ezzel szemben a fejlett országok lakói nem voltak annyira szigorúan fogva, így lazábbak, elvárják a tiszteletet másoktól (elvégre kisgyerek koruktól elvárják, hogy valaki körülugrálja őket) így mikor felnőnek, természetes, hogy ők nem fognak elszegődni gyári munkásnak, mekis dolgozónak,bármiféle fizikai munkásnak hanem irodai, vezető beszosztású munkákat hajlandóak csak vállani. Ha belegondolunk, tökéletesen összeáll a kép, mi, akik a Világ azon részéről jövünk, ahol még létezik a tisztelet és a fegyelem (ámde a saját hazáinkban valahogy mégsincs annyi lehetőség) eljövünk Nyugatra, és mivel kiskorunktól kezdve arra vagyunk nevelve, hogy legyünk másokkal szemben tiszteletteljesek és alázatosak, így "behódolunk", és ez a magyarázata annak, hogy Amerikában, Angliában és a Világ legfejlettebb országaiban a bevándorlók végzik a fizikai munkát míg az ország lakói kapják a könnyű melót. Talán úgy tűnhet, hogy elkalandoztam a nevelés témától, pedig nem, szándékosan lyukadtam ki erre  a pontra, mert ez is (mint sok más) a nevelésre vezethető vissza.  Nem panaszkodni akartam ezzel, tökéletesen jól érzem magam külföldön és tudom, hogy ez az élet rendje, hogy az ember a létra aljáról indul, viszont  azt is pontosan tudom, hogy mindent lehet, csak akarni kell, most még csak egy aupair vagyok, ami a fizetési-és minden egyéb ranglétra legalján helyezkedik el, de konkrét terveim /elképzelésim vannak a jövővel kapcsolatban, és nem leszek rest tenni ezekért a célokért, szóval biztos vagyok benne, hogy idővel feljebb lépek és minden megmászott lépcsőfokkal több tudásom és tapasztalatom lesz. A fentieket csupán azért írtam le, mert sokan azt mondják, hogyha Nyugaton bevándorló vagy, az  mennyire nehéz meg szívás és hasonlók-és szerettem volna személteni, hogy szerintem ez nem szívás, vagy kicseszés a sorstól meg a gazdagabb nemzetektől, hanem pont, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert megkaptuk a lehetőséget, hogy itt dolgozhassunk, és ha az ember ügyes, meglátja a lehetőségeket és TENNI is hajlandó a céljaiért, akkor bármit elérhet idekint (is). A szamárlétrát pedig meg kell mászni, mert ha pl nulla tapasztalattal hirtelen betennének engem egy nagymenő céghez, akkor igen hamar kibukna, hogy teljesen inkompetens vagyok, és akkor az a cégnek is rossz, mert potenciálisan tönkretehetem a vállalatot meg nekem is, mert előbb-utóbb kirúgnának. Ha viszont úgy kerülök be ugyanehhez a céghez, hogy először csak "csicska" vagyok, aki a kávét főzi meg iratokat tologat, akkor időről időre tapasztaltabb leszek, ezáltal feljebb juthatok a ranglétán, amivel én is nyerek (több tapasztalat, több pénz..) és a cégnek is lesz egy tutifrankó, mindenhez értő embere. Szóval jah, sokan, akik küldöldre mennek, panaszkodnak, hogy mért "csicskaként" kezdik, de szerintem ez valahol természetes, csak tudni kell feljebblépni (szerintem tudni mindenki tud, akarat kérdése az egész.) Ennyit erről!
Az idekinti nevelést pedig egyenlőre nem ítélem meg, hogy jó-e avagy rossz, szemlélődöm csak, mivel bár néha engem is kiakaszt egys-más(pláne,mert aupair vagyok) de látom, hogy életszínvonal kérdésében hol tartanak..

Nem is tudom, a fentieket lehet, hogy a láz íratta velem, mert amúgy ennyire mélyre menően nem szoktam "szociológiai tanulmányokat" írni ide a blogba. Apropó láz, az elmúlt 2 hétben beteg voltam /vagyok. Szilveszter után kezdődött, először csak egy pár napos megfázás volt, amiből igen hamar kikúráltam magam, de ezen a héten megintcsak fáradékony voltam, valamint 3 napja fáj a tüdőm is és érzem, hogy feldagadtak a nyirokcsomóim, lázas vagyok, nem kívánok semmi kaját...Holnap első utam a dokihoz fog vezetni, és őszintén remélem, hogy ad valami antibiotikumot (tavaly, mikor 3 hétig voltam beteg nem adott-bár akkor a tüdőmmel nem volt gond.) Szóval hülyén hangzik ez így de remélem, megüti a betegségem azt a szintet, amire már kapok rendes orvosságot. Erre a hétvégére le is kellett mondjam a programjaimat,és mit mondjak baromi uncsi a 4 fal között ülni, de legalább a pénztárcám örül a dolognak, és most tényleg az egészség a legfontosabb. Azért pénteken este még elmentem Vivivel a belvárosba, mert nagyon ki akarta próbálni a Subwayt.Még sosem evett ott, de annyit áradoztam neki az ottani kajáról, hogy meghoztam a kedvét. Órákig tartó dumparti mellett ettük meg a szedvicseinket majd lenéztünk még a magyar palacsintázóba, ahol kinder tojásos palacsintát ettem, valamint  a cég ajándékaként egy rumos kólát és "magamévá tehettem".:)
Már éjfél is elmúlt, mire hazaértem, kockultam egy órát, és fél 2-kor nekiálltam megnézni a Titanicot (kb 1000. szer életemben). Hajnal fél 5-re végeztem is.:) Imádom a Titanicot, 7 éves voltam mikor megjelent, és kiskoromban több nyáron át minden egyes nap (nem vicc) megnéztem, szóval természetesen kívülről tudom az egészet. 14 éves koromban megkaptam DVD-n is (mert a videókazetta már gallyra ment annyiszor megnéztem),  a DVD angol nyelvű volt, és akkoriban az angol tudásom a nullával volt egyenlő, de nem volt probléma, mert annyiszor láttam már magyarul, hogy az angol szövegre én simán odaképzeltem a magyart. Az angol dvd-met is annyiszor megnéztem, hogy csakhamar angolul is kívülről fújtam a filmet. Azt hiszem a Titanic az egyetlen film amit magyarul és angolul is el tudnék mondani az elejétől a végéig szó szerint. Biztos vagyok benne, hogy ez a legeslegkirályabb film a történelemben, arra, amit a rendező véghez vitt, szavak egyszerűen nincsenek. A minap a neten láttam egy "Így készült" kisfilmet és tátva maradt a szám. Mekkora összehangoltság kellett ahhoz, hogy ezt össze tudják hozni? Én komolyan mondom, csodálkozom, hogy a film forgatása közben nem halt meg senki. Meg aztán meg kellett építeniük a hajó tökéletes mását,(legalábbis a hajó nagy részét) egy olyan hajót, ami (a film készítésének idejekor) már 84 éve az Atlanti-óceán mélyén feküdt, ami nagyon is igazi volt, és a szenvedés, amit az emberek átéltek szintén valódi volt.  Engem alapvetően kirázna a hideg egy ilyen ötlet hallatán, de a végeredmény, a mestermunka, amit James Cameron letett az asztalra nagyon is meggyőző.

Mi más? Ja igen, ez az év nem az itthon ülésről fog szólni, rengeteget fogok utazni (mostmár nem azt mondom, hogy tervek, mert annál már előrébb járok ) de erről majd a következő bejegyzésben fogok írni, most csak annyit, hogy tegnap este bébiszitt közben pontról pontra megterveztem a március végén esedékes párizsi utamat.:)) Erről még majd még bővebben..

Holnap könnyű napom lesz, mert a gyerek a suliból egy barátja házába megy játszani, szóval ahogy leadom őt reggel, szabad leszek egészen este 6-ig.:)
Most meg megyek levest főzni, mert rám fér!!:)

2013. január 9., szerda

Stresszes péntek, boldogságos hétvége, újra suli-boldog aupair

A legutóbb ott hagytam abba, hogy a gyereknek még néhány teljes napja van hátra itthon mielőtt újra suliba megy a majd' egy hónapos karácsonyi szünet után, és arról is írtam, hogy szerda-csütrötökön mennyire jól megvoltam a gyerekkel. Na, hát az a helyzet, hogy egy picit elkiabáltam a dolgokat és a pénteken egy kissé elszabadult a pokol (najó, ez erős kifejezés) de tény, hogy este, mikor a gyereket leadtam a faternak akkor nem volt teljesen 100%-os a mosoly az arcomon.

Azt tudni kell, és szerintem ezt minden aupair tanúsíthatja is, hogy nekünk akkor a legnehezebb a ránk bízott kölykökre vigyázni, ha a szülők is itthon vannak. Az ok nagyon egyszerű, egyrészt ha a gyerek tudja , hogy a valamelyik szülő itthon van, akkor neked, aupairnek nem fogad szót merthát itt van az anyja vagy az apja, másrészt az anyjával vagy apjával akar lenni helyetted, és ami talán az aupairnek a leghártrányosabb: mikor a szülők is itthon vannak, akkor fegyelmezni sem tudunk annyira. Nem tudom ki hogy van vele, de én eddig mindegyik hosztcsaládomnál úgy voltam, hogyha itthon vannak a szülők, akkor nem merek annyira erélyesen rászólni a gyerekre, vagy pl rákiabálni (ha megérdemli persze-nem ok nélkül) és nem merek annyira szigorú lenni mert bennem van az, hogy mit gondolnak erről a szülők, nem hiszik-e azt, hogy túl kemény vagyok a gyerekkel? (Mellesleg a gyerek akarata itt és a nyugati országokban szentnek számít, a szülők többsége mindent rájuk hagy így a félelmem nem alaptalan.) Ez nem az én egyéni szocproblémám, sok aupair barátnőm hasonlóan vélekedik a "fegyelmezés szülő jelenlétében" témáról.
A múlt héten 3 egész napot töltöttem a gyerekkel, és apuka mindhárom nap itthon volt, fent dolgozott az irodájában de természetesen mindent hallott, ami a házban zajlik, így volt, hogy mikor a gyerek elkezdett (ok nélül) visítani, akkor nem szólhattam rá kicsit hangosabban, hogy "namostmár hagyd abba" mert azon agyaltam, hogy mit szólna ehhez apuka? Ebből kifolyólag a gyerek időnkénti kirohanásait is nehezebb volt lekezelni. Általában (ha nincsenek itthon a szülők) akkor ha elkezd kiabálni, veszekedni neadjisten bömbölni akkor csak erélyesebben rászólok, és máris tudja, hogy ez nem elfogadható, ennyivel el is lehet intézni az egészet.

Én nem is tudom, lehet, hogy a kölyöknek megártott a sok itthonlét és sulinélküliség, de csütörtök-pénteken nagyon feszegette a határokat, visszabeszélt szinte mindenre, akármit mondtam neki volt hozzáfűzni valója (ellenkezett) és nem tudtam úgy dolgozni, hogy ne vitázna velem valamiért. Erre amúgy azt mondom, hogy még elmegy, ebben a korban van (ettől még nem helyeslem ezt a viselkedést) de a legrosszabb akkor volt, mikor kimentünk a parkba. Pénteken már itthon sem viselkedett túl jól, így sejtettem, hogyha kimegyünk akkor majd ott cirkusz lesz, de ha meg otthon maradunk akkor az unalom öl meg minket, és az idő is szép volt.
Mikor kimentünk ő mindig a rollerrel jött. A baj az, hogy nem figyel, össze-vissza megy, a járda egyik felétől a másikig, nem az utat nézi maga előtt, hanem jobbra-balra bámészkodik, ennek következtében minden második percben elesik, és mivel forgalmas autóutak mellett megyünk így ez a "mutatvány" igencsak veszélyes. Attól féltem, hogy vagy ő fog kiesni az útra a kocsik elé, vagy pedig a velünk szembejövő emberek, akik próbálják őt kikerülni felbuknak benne és mondjuk pont az útra esnek (nem vicc, nagyon szűk járdán vezet az út a parkba.) Amikor én megyek az utcán komolyan mondom, hogy semmi más nem tud jobban a halálba idegesíteni mint amikor jönnek szembe a kis csírák (már elnézést) akiknek a Jóisten sem tudja, hogy a szüleik mért adnak rollert/biciklit a fenekük alá amikor nem is tudják őket vezetni, és nekem jönnek, alig tudom őket kikerülni, felbukok bennük vagy ők bennem. Szerintem ez nem cute, nem cuki, ha nem tud valaki bringázni/rollerezni akkor tűzzenek vele egy parkba/játszótérre ahol gyakorol(vagy otthon a kertben) és csak akkor engedjék őket emberek közé, járdára,amit mások is közlekedésre használnak ha már tudják a kis járműveiket kezelni. Elvégre én sem kaphatok jogsit amíg nem tanulok meg vezetni nem??? Na, jól elkalandoztam, de úgy éreztem, ezt muszály volt leírnom.
Vissza a péntekhez: a gyerek tehát igencsak veszélyesen közlekedik a rollerrel. Ez még nem is akkora probléma,tudom, hogy meg kell tanulnia,  a gond az, hogy akárhányszor szólok rá, hogy "lassíts, az utat figyeld, kerüld ki a szembejövőt" vagy meg sem hallja, vagy elkezd vitázni. Nagyon stresszes ez,mert én felelek a testi épségéért, de ha ő nem hallgat meg, ignorálja, amit mondok, rosszabb esetben visszabeszél-sőt még ő oktat ki engem,  én így egyszerűen nem tudom garantálni a biztonságát. Pénteken (csakúgy mint csütörtökön) megint össze-vissza ment, nem lassított, mikor kértem, hiába szóltam rá,hogy kerüljön ki másokat nem tette meg, és visszadumált, így a játszótéren azt mondtam neki, hogy nekem ebből elegem van, ha hazaértünk konzultálni fogok az apjával és nagy bajban lesz. A gyerek nem szeret bajban lenni, így amint ezt meghallotta, elkezdett ott a játszi közepén vonyítani, hogy "de én nem akarok bajban lenni" és nem hagyta volna abba semmiért. Ezzel természetesen a plafont verő vérnyomásomat méginkább feljebb pumpálta (...) Sebaj, úton hazafelé lenyugodtam, és a gyerek is abbahagyta a bőgést, ámde mikor  már közelítettük meg a házat a gyerek azt mondta nekem, hogy ahogy hazaérünk felmegy az apjához és beköp engem, mert én nem vagyok hozzá kedves.:SS Mondom neki, "fiam, oké, menjél csak nyugodtan, apád tutira nagyon boldog lesz ha ezt meghallja, mert akkor tőlem is meg fogja kérdezni, hogy viselkedtél". Ő ezt nem akarta elhinni és eltökélte, hogy bemószerol. Ahogy beléptünk a házba cipőstül-kabátostul felment az apjához, aki mint azt sejtettem nem volt túl boldog a gyerek szövegétől, lejött, majd tőlem is megkérdezte mi a szitu. Én kertelés nélkül elmondtam, hogy a gyerek veszélyes a járdákon, nem csak magára de másokra is, hogy hiába szólok rá, nem kerül ki másokat, ha rászólok, akkor vagy tovább megy, vagy veszekszik és és ez így igen stresszes ha ezek az alapdolgok nem működnek. Apuka helyeselt mindenre, amit mondtam, majd utasította a gyereket, hogy kérjen tőlem bocsánatot. A gyerek hisztizett, hogy ő nem csinált semmit, bőgött, kiabált, szóval apuka felvitte a szobájába, ahol a cirkusz még fél órán keresztül folytatódott. Mivel ekkor már délután 5 volt (elvileg 5:30-6 óra körül végeztem volna) így elvonultam a szobámba, gondoltam a bömbölő gyerekkel úgysem tudnék mit kezdeni és ha kellek akkor majd úgyis szólnak. Az tartotta bennem a lelket, hogy már csak pár óra, és megyek a svéd barátnőmmel Majával találkozni. Az este további részében már nem volt rám szükség, szerintem apusnak már nem lett volna szíve ezek után még a maradék fél-egy órára rámbízni a gyereket (apuka jó arc, minden nap végén percekig hálálkodik az aznapi segítségemért, és mondta már, hogy tudja, hogy nem mindig könnyű a kisfiúval.)

Este hajat mostam, majd 9-kor talizunk Majával a szokott helyünkön és egy pub felé vettük az irányt. A puban vacsorázni terveztünk, már ki is néztem magamnak egy fincsi burgert a menüből de mikor rendelni mentünk, kiderült, hogy Maja otthon felejtette az igazolványát (végre nem én háhá) így kidobtak minket a pubból!! Igencsak letaglóztunk, mivel akkor alkoholt még nem is rendeltünk, hanem csak diétás pepsit meg hamburgert, de a pultos csaj közölte, hogy 9 óra elmúlt, és 18 év alattiak nem tartózkodhatnak a pubban. Majával összenéztünk, azt hittük ez valami szivatás, meg nehogymár ne nézzen ki Maja 18-nak (amúgy 20 éves, 182 cm magas nem kölyökarcú).  Mit volt mit tenni, kifelé vettük az irányt, és megvitattuk, hogyha férfi pultost fogunk ki, akkor biztosan nem problémázott volna.:)) Átmentünk a mekibe (elvégre burger ott is van, bár a minőséget inkább ne firtassuk) majd meki után úgy gondoltuk, hogy mi márpedig pubozni akarunk és szerencsét próbálunk máshol is. A következő pubba simán beengedtek és még a piát is kiadták, így kb éjfélig ültünk  svéd cider-kóla-sör kíséretében és beszélgettünk. Kiderült, hogy Maja focizott versenyszerűen még Svédországban. (Ha belegondolok focis alkata van, magas, erős izomzat-de nem kövér-meg gym-be is jár.) Mondta, hogy nagyon hiányzik neki a foci és írt a helyi focicsapatnak, hogy csatlakozna, akik elfogadták a kérelmét, így hamarosan újra játszani fog. Így kell ezt csinálni, nem elég, hogy fizikailag és egészség szempontjából nagyon jót tesz a sport, de rengeteg barátot is fog ezáltal szerezni (angolokat) amiből a jövőben csakis profitálhat.:) Szeretem az ilyen embereket, akik nem csak punnyadnak, hanem tesznek, és annak ellenére, hogy nem otthon vannak a kellemes kis környezetükben hanem külföldön még így is megvannak a terveik, elképzeléseik. Mondtam Majának, hogy egyszer-kétszer ha csak úgy edzeni akar vagy rúgni a bőrt a parkban akkor vele tartok.:)

Szombaton egész nap nálam volt drága Reni barátnőm.:)) (Izé, egész nap = délután 2-től este 9ig, de mivel én délben keltem fel így az én szemszögemből ez egész nap.:) A metróállomáson találkoztunk, ahonnan egyből a mekibe mentünk elfogyasztani az ebédünket. Hatalmas dumaparti volt, mindenről beszélgettünk, de kb szószerint mindenről, vagy másfél órát melegedtünk a helyen. Eztán boltba mentünk bevásárolni az esti vacsihoz és ezt követően lehorgonyoztunk nálam.  Dumaparti, dumaparti, visszamentünk kb Ádámig-Éváig ami a beszélgetéseket illeti. Teljes mértékben igaz a mondás, hogyha van egy jó barátod/barátnőd akkor sosem lesz szükséged pszichológusra. :) Vacsira magyaros melegszendvicset készítettünk, munkamegosztás volt, én kentem a szendvicseket, Reni reszelte a sajtot és együtt pusztítottuk el:) Kaja után még paródiákat néztünk a youtube-on, nem tudom, hogyan lehetséges az, hogy eddig még nem láttam, de Reni megmutatta a Gangam Stlye paródiáját Pamkutya feldolgozásában, háát szakadtam a röhögéstől, sőt jobban is tetszik mint az eredeti.:)
Ha valaki esetleg olyan visszamaradott, mint én, és még nem látta:



Este 9 körül visszakísértem Renit a metróhoz, majd kockultam kb hajnal 3-ig.

Vasárnap tali volt megbeszélve a magyar palacsintázóban Ákossal,Lucával és a francia sráccal Rémivel, a menü pedig francia hagymaleves és brassói volt. Én levest ugyan nem, de brassóit azt ettem és nagyon finom volt. A brassói az egyik kedvenc kajám és a palacsintázóban hihetetlen finoman készítették el, annyira tele lettem, hogy ezen a hétvégén palacsinta már nem is fért be. Volt viszont házipálinka és jager (...)
Evészet után Rémivel Oxford street-re mentünk cipőket nézni. (Nem nekem, hanem neki!) Egyik boltból mentünk a másikba, ugyanis a francia barátunk olyan cipőt nem hajlandó megvenni, amit Franciaországban is lehet kapni, elmondása szerint azért nem, mert ha majd hazaköltözik, akkor nem akarja, hogy a cipője szembe jöjjön vele az utcán. XD Majd elmondta, hogy ha saját magának kell vásárolni akkor sok időt el tud tölteni shoppingolással, de ha lányokkal kell mennie akkor az maga az agyhalál (mért nem lepődtem meg-tipikus pasi.:) Amúgy nem voltunk olyan sokáig az Oxford street-en, kb egy órát, majd visszatértünk a Victoriára és újra csatlakoztunk Lucához és Ákoshoz, akik kóláztak/söröztek. Én is legurítottam egy sört, aztán lecsúszott egy cider is (a kedvenc svéd márkám). A fiúk is tovább vedeltek, Lucusom is ciderezett velem, szóval a hangulat megintcsak szuper volt, rengeteget röhögtünk/mókáztunk. Képek sajna nincsenek(vagyis vannak,de azokat nem tenném fel nyugodt szívvel a blogger-re :)  Már kb 9 óra is elmúlt, mire megéheztünk így gondolunk egyet és továbbálltunk egy másik pubba, ahol megvacsiztunk (a fiúk és én mert szegény Lucus nem volt túl jól.) Egy nagy csirkeburgert ettem jó sok sült krumplival és leöblítettem egy sörrel. Atyaég, ha belegondolok rengeteg alkoholt elfogyasztottam vasárnap, ahhoz képest, hogy mégcsak nem is bulizni, csak pubozni mentünk...Kajcsi után már mindenkin látsztottak a fáradtság jeleni (nameg másnap kelni kellett, hisz meló volt) szóval 11-kor búcsút mondtunk egymásnak és mindannyian hazamentünk.

Hétfőn még nem volt a gyereknek iskola (komolyan mondom, én ennél trágyább sulit még nem láttam) így megintcsak velem volt egész nap. Sajnos folytatódott a múlt heti cirkusz, bár most hozzá kell tennem, hogy sokkal kevésbé volt rosszcsont a gyerek mert pénteken ki lett okítva, hogy mit lehet és mit nem. Hétfőn is mentünk játszótérre, ám a múlt heti tapasztalatokból okulva most nem vittük a rollert. Azt hittem, hogy a kölyök cirkuszolni fog majd érte, de nem, nem volt semmi gond. Az volt a taktikám, hogy nem jelentettem ki, hogy "márpedig nem hozod a rollert", ki sem ejtettem a számon a "roller" szót és bíztam abban, hogy ezáltal elfelejti hozni. Így is történt, a gyerek nem is kérte a rollert, szóval az út a játszótérre és az ott töltött idő is nyugis volt. Megint vittem kenyeret, hogy a parkban lévő tónál etethessük a kacsákat, majd hazamenet előtt fagyiztunk is egyet. A gyerek (és én is:) úgy rákaptunk a téli fagyizásra, hogy mostmár minden pénteken a parkba akar menni, hogy ehessünk még fagyit (nem ellenkezem :D).
A vacsoránál viszont a tetőfokára hágott a gyermek viselkedése, nem akarta megenni a pizzájából az utolsó két falatot, állítása szerint azért, mert csípős volt. Mondom neki, hogy az nem létezik, hogy a pizza 3/4 nem csípős de ez az utolsó két falat meg igen. Erősködött, hogy ő nem eszi meg, 10-szer kérdeztem meg tőle, hogy biztos nem kéri-e, majd a nemlegesen válaszok után odaadtam a pizzát a kutyának. A gyermek erre iszonyúan elkedzett bőgni, hogy ő megette volna (ne idegesíts..) pedig előtte 10-szer azt mondta, hogy ő márpedig nem eszi meg. Ekkor tényleg úgy éreztem, hogy elszakad a cérna, kb kétszer rászóltam, hogy hagyja abba a hiszit, de persze meg sem hallotta, tehát ott hagytam a konyhában, hagy bőgjön, feljöttem a szobámba, de azt az idegállapotot én nem kívánom senkinek. Már másfél éve vagyok aupair és szembenéztem már jópár nehéz helyzettel, nem hat meg egy kis bőgés, és nem idegesítem fel magam egykönnyen, de ezen a napon ez már tényleg a leges-legutolsó csepp volt, fáradt is voltam, tudtam, hogy ez az utolsó sulimentes nap, és a gyerek ok nélkül hisztizett szóval kb remegtem az idegességtől. Egyből fel is hívtam Renit, hogy kipanaszkodjam magam (mint már említettem, a barátok jobbak, mint bármilyen dilidoki). A hívás után lenyugodtam, lementem a még mindig ordító gyerekhez és felküldtem fürdeni. Abba hagyta a műsort majd egy pillanat alatt megfürdött, tudta, hogy most pitiznie kell, ha nem akar bajban lenni. Ágyba tettem, ekkor már nagyon kenyérre kenhető volt meg I love you meg minden. Fura, egyik percben utál és hisztériázik a nagy semmiért, a következőben meg már imád. Kb fél óra múlva befutott anyuka, a gyerek még fent volt, és mivel anyuka látta, hogy nem volt minden 100%-os így a gyerek önként és dalolva számolt be arról, hogy mi is történt. Elmondta, hogy nagyon naughty (rossz) volt és felmérgesített engem (meglepődtem, ahogy meg gyónt, teljesen magától)  és nem győzte kérni a bocsánatokat. Anyukával eztán ketten átbeszéltük a dolgokat, megköszönte, hogy azért próbáltam ura maradni a helyzetnek, és biztosított róla, hogy a gyerekkel erről még sokat fog beszélgetni, hogy mit szabad és mit nem.  Nem haragudtam ekkor már a gyerekre, én amúgy sem vagyok az a típus, aki egy gyerekre sokáig haragudni tud, tudom, hogy nem személyesen ellenem irányulnak ezek a "kitörései" hanem most ebben a korban van.. Mindenesetre abban a boldog tudatban mentem el hétfő este aludni, hogy másnaptól végre valahára megkezdődik az iskola, így egyrészt nem egész nap leszek a kölyökkel, másrészt a suli leköti az energiáit, és a sulis időszakban mindig fényévekkel jobban viselkedik.

Másnap reggel tehát elvittem őt suliba, közel egy hónapos szünet után először. Mit mondjak olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni,de még talán vaddisznót is :DD Félreértés ne essék, szeretem a gyereket, és mint már múlt héten (és egy jópár bejegyzésemben is ) írtam nem teher vele lenni, mert amikor jól viselkedik, akkor öröm rá vigyázni. Csakhát tény, hogy az elmúlt napok picit stresszesek voltak, de ez ilyen, a suliszünet általában minden aupair rémálma.:)


Tegnap óta a gyerek amúgy extra jól viselekdik, egyrészt mert tudja, hogy a hétfői pizzás akciója nem volt éppen kellemes, másrészt mert anyuka a lelkére kötötte, hogy jól kell viselkedni. A gyerek azóta kb 10 percenként megkérdezi, hogy " Most jól viselkedek?" és osztályozza magát a nap végén (meg engem is-én tegnap állítása szerint jól viselkedtem.:D) Valamint magától ül le házit írni, ha azon kapja magát, hogy éppen visszabeszélne, akkor olyan kijelentéseket tesz, hogy : "Elnézést, nem szabad visszabeszélnem" szóval jóvilág van. Meg a suli tényleg nagyon jót tesz neki, szereti is, szóval happiness.

Ma már szerda van, pikk-pakk és eltelik ez a hét is. A hétvégém már most be van táblázva, minden napra megvan, hogy mit fogok csinálni (izé, inkább minden percre) de szeretem az ilyet, amikor pörög az élet, és én csak sodródok az árral, jövök-megyek, talizok-mulatok.
Az időjárás is nagyon kegyes itt a Szigetországban, észre sem veszem, hogy január van, 10 fok napközben. Mit mondjak nem is hiányzik a tél, a hó meg a latyak. Ha így folytatódik, akkor szeretni fogom a januárt.:))
Ennyi elég is mára, puszi mindenkinek:)

2013. január 3., csütörtök

Helló 2013...

..és helló Mindenki!
Megkezdődött tehát az Újév, és mint ahogy az előző bejegyzésemből is biztosan nyilvánvalóvá vált, rengeteg megvalósításra váró tervem van és az előző, fantasztikusra sikeredett évem után nagyon bizakodom, hogy az idei is minimum olyan jó lesz, mint az előző.

Kezdjük a kezdeteknél. A Szilveszter éjszakáról eredetileg egy külön bejegyzést akartam írni, mert hihetetlenül jó volt és fantasztikusan éreztem magam a barátaimmal. Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem írok róla ide a blogba, azt gondoltam ez maradjon meg nekünk résztvevőknek és a legközelebbi barátoknak, ismerősöknek, akiknek személyesen elmesélem. Annyit viszont elárulhatok, hogy elképesztően király volt, méltó befejezése volt a már múltkor is említett életem eddigi legjobb évének és remek nyitása az Újévnek! Köszönöm a drága barátaimnak,akik ezt lehetővé tették nekem!<3
A hiper-szuper szilveszteri buliból január 1-én reggel 7-kor értem haza, hullafáradtan, de nagyon jókedvűen. Egyből el is tettem magam aludni és húztam a lóbőrt délután 1-ig. (Ahhoz képest, hogy átbuliztam az egész éjszakát nem is szunyáltam sokáig.) Ébredés után fészbúk, BÚÉK üzik majd a már a blogomban is sokszor említett helyi svéd aupair barátnőm Maja, aki 2 napja jött vissza a vakációjáról (szegényem szittelt Szilveszterkor) meginvitált egy közös evészetre, dumaparty-ra. Idekint Január 1-én nem áll meg az élet, a nagyobb boltok nyitva vannak csakúgy, mint az éttermek, szóval délután 5-kor a Subway felé vettük az irányt szendvics-saláta-kóla és egy nagy beszélgetés kombóra. Maját nagyon megszerettem, bár nem talizunk túl gyakran (kb 2 hetente) de mindig ugyanott folytatjuk ahol abbahagytuk. Az külön nagyon jó esett, hogy alighogy visszajött a vakációjáról, máris elhívott találkozni, hogy érdekli mi van velem.  (Igazából már 31-én, Sziveszter napján is kihívott, de aznap volt egypár dolgom mielőtt az esti buliba mentem, így udvariasan visszautasítottam.) Az, hogy vele angolul beszélgethetek pedig tényleg a sors ajándéka, így összeköthetem a kellemest a hasznossal, mondanom sem kell, hogy egy 3 órás dumaparty után már nem csak, hogy angolul beszélek, de angolul is gondolkozom. Tök aranyos, mindig dícséri az angolom, de ami azt illeti neki sincs oka panaszra, szerintem simán van olyan szinten az angolja, mint nekem (és ő csak 3 hónapja van itt, én meg másfél éve szóval ügyes a csaj.)

Január 2-án szerdán pedig ismét a lovak közé csaptunk. Vissza az eddigiekhez:gyerekfelügyelet.  Azt tudni kell, hogy a gyerekeknek itt január 3-án kezdődik a suli, ám nem így a magántanulóknak, akik majd csak 8-án, jövő kedden mennek suliba. Mivel az én "kölyköm" is magántanuló, így a héten 3 napot, szerda-csütrötök-péntek vele töltöm mivel a szülők dolgoznak. Így sincs okom panaszra, mert hétfő-keddet megkaptam szabadnak, a múlt héten pedig egész végig nem dolgoztam mert nyaralni voltak, így összeszámolva 11 nap fizetett szabadságot kaptam, tehát ez a 3 teljes nap meló a héten semminek látszik.
Tegnap, szerdán a drága sokáig aludt (9-ig), tök jó is volt az az egy óra csend reggel. Aztán reggeli, ami egy órát tartott neki, de nem siettettem, gondoltam tök jó, amíg eszik legalább nem kell azon törnöm a fejem, hogy mivel szórakoztassam. Később sem nagyon volt szükség eme képességemre, egész délelőtt a konyhában voltunk ami összeköttetésben áll a játszószobával, így játszott és közben tv-t nézett. Délben kaját adtam magunknak, ami az elkészítéstől kedzve az elfogyasztáson át a feltakarításig másfél órát vett igénybe, így ebéd után örömmel realizáltam, hogy már délután fél 2 van. Anyuka még reggel javasolta, hogyha jó idő lesz akkor menjünk el a közeli tóhoz kacsákat etetni.  Mivel fél 2-kor éppen szakadt az eső (nanáhogy) így inkább úgy döntöttem itthon maradunk és játszunk valamit. Rajzoltunk, lerajzoltam a kedvenc plüssmacijának portérját, majd mivel már 3 körül a kölykön nagyon látszott a friss levegő hiánya (magyarul kedzett rossz lenni mint a ...:) így felöltöztettem és elmentünk a helyi Starbucksba "randizni". Itt véletlenül odaégették a szendvicsemet és kompenziációként amellett, hogy adtak egy vadi új szendvicset kaptam még 2 ingyenitalt, szóval jó sokáig ültünk ott a gyerekkel és  már 5 óra elmúlt mire hazaértünk. 6-kor pedig apuka leváltott. Annak ellenére, hogy hosszú volt a nap (az ilyen napok végén apus mindig percekig hálálkodik)  nem volt teher, nem tűnt nehéznek, jól érzem itt magam és a gyerekkel is.

Viszont történt egy érdekes dolog tegnap, képzeljétek kirúgtak a takarítói állásomból. :S:D Valahányszor elmesélem ezt a történetet valakinek röhögnöm kell (végülis mennyire furán, majdhogynem nevetségesen hangzik ez..) Mint láthatjátok nem dúlt fel különösebben a dolog, majd lesz másik.  Az indok a következő: még mikor elkezdtem a házaspárnál takarítani, december elején, akkor mondtam is a hölgynek, hogy a december és a január eleje káosz lesz mert a gyerek akire vigyázok majd' egy hónapot nem megy suliba, így nem fogom tudni nagyon előre megmondani, hogy mely napokon tudok menni hozzá takarítani, sőt valszeg ez minden héten változó lesz. De ne aggódjon, mert január második hetében, amikor visszaáll a gyereknek a sulis rend akkor lesz egy fix nap (csütörtök) és mindig akkor fogok jönni. Ő ebbe beleegyezett. A múlt héten mikor nála voltam abban maradtunk, hogy a következő héten valószínűleg végig a gyerekkel leszek szóval még nem tudom mikor fogok tudni menni hozzá, de majd sms-ezek neki. Beleegyezett.  Aztán a jelenlegi hosztcsaládom csak múlt hét vasárnap ért haza a nyaralásukból, vasárnap én nem voltam itthon, hétfőn (szilveszterkor ) ők nem voltak itthon, kedden meg vendégeik voltak és hát nem akartam a családomat egyből, (mikor épp csak hazaestek a nyaralásból és rengeteg programjuk van) lerohanni azzal, hogy mikor mehetek takarítani. Erre kedd este kaptam a nőtől egy sms-t, hogy nem hallott még felőlem ezen a héten, és nagyon sajnálja, de így nem tud tovább alkalmazni. Először ledöbbentem, mert ez volt a legelső eset, hogy nem írtam neki időben (másnap reggel akartam volna írni neki amúgy) és a hölgy tudta, hogy január 2. hetétől majd rendszereződni fog minden. Visszaírtam neki, hogy sajnálom ha így gondolja, az indok amiért nem írtam az, hogy én sem tudtam még az eheti tervet. Mivel ez az egész január 1-én volt, így az sms végére hozzátettem, hogy egyébként Boldog Új Évet!! :DD (Épp akkor rúgott ki, de gondoltam ezt már csakazért is hozzáteszem, nehogymár ne legyek udvarias.:) Aztán másnap, szerdán reggel, mit reggel, hajnal 5:50-kor írt vissza,(gondolom a kisbaba miatt volt már fent ilyen korán) hogy ne haragudjak, de neki jobb ha mindig tudja előre a takarítást és eljönne a kulcsáért. Visszaírtam (de nem hajnalban, hanem 8 után) hogy megértem, ez az ő döntése kell legyen, megadtam a címem, hogy felvehesse a nap folyamán a kulcsát, ami meg is történt és viszlát. Nem haragszom rá, mert végig udvarias volt, szóval nem bunkózott meg semmi.
Ha belegondolok ez jobb is így, mert hozzájuk oda-vissza több, mint 2 óra volt az út busszal, és sokszor stesszes volt, hogy visszaérek-e időben a gyereket felvenni a suliból, tehát nem gond.

Ami az "utánpótlást" illeti, a napokban megkeresett engem egy nő, aki 15 percre lakik gyalog, hogy heti 2 óra takarításra lenne szüksége , és ez sokkal jobbnak hangzik mert mégsem kell átbuszoznom a fél napot, valamint fél órára busszal lakik egy család, akik szintén takarítói munkát ajánlottak, szóval tuti , hogy fogok találni újat.

Ma, csütrötökön majdnem ugyanaz volt a program, mint tegnap, délelőtt itthon voltunk a gyerekkel, délután pedig mivel nagyon szép idő volt így elmentünk a parkba a tóhoz. Ebben a parkban és eddig még nem is voltam (pedig már 4 hónapja élek itt). Hatalmas zöld terület, van benne egy jókora tó kacsáknak, úszómedence, tenisz-és focipálya, nagy játszótér és még kávézó is. Ma az idő hihetetlenül szép volt, nekem teljesen olyan érzésem volt, mintha kora március lenne. Kabát (vékonyabb) azért kellett, de egyeltalán nem volt hideg, a nap is sütött, a madarak csicseregtek ezerrel (itt nem költöznek el-vagyis nem mindegyik), és borzasztóan jól esett a friss levegőn lenni, a gyerekre is ráfért már. Fél 2-kor hagytuk el a házat és már csak sötétedéskor, este 5kor jöttünk haza. Volt ott minden, a jó időre való tekintettel fagyiztunk, a gyerek félelmet nem ismerve bevágott 3 gombócot (én kettőt), annyira furcsa volt, nem emlékszem, hogy valaha fagyiztam volna januárban (legalábbis nem szabad téren, max a fűtött plázában), de gyönyörű volt az idő, így gondoltam meglepem a gyereket és vettünk fagyit. Majd jött az órákig tartó ugri-bugri, először a tavat jártuk körbe, bár kenyeret elfelejtettünk vinni, de szegény kacsát így sem éheztek, rengetegen etették őket. A tó után bementünk a játszótérre, ahol annak ellenére, hogy tegnap kiment a bokám még én is felmásztam a gyerekkel a csúszdára, meg játszottam vele ezzel-azzal. Szuper időt töltöttünk együtt, komolyan mondom egyeltalán nem érzetem ezt az egészet munkának, inkább kikapcsolódásnak, és ha belegondolok, hogy engem ezért fizetnek? :) Egy szavam sem lehet.:) Játszi után már sötétedett, még gyorsan beültünk a kávézóba egy teára (gyerek chip-set kívánt) és aztán szép lassan hazadzsaltunk. 5-re értünk haza, apuka egyből átvette a gyereket és azóta szabad vagyok.

Holnap még nem tudom mi lesz, lehet, hogy megy a gyerek playdate-re,de ha nem akkor majd megint elmegyünk a parkba, mint ma. A héten átestem egy kisebb fajta megfázáson, de rengeteg mandarinnal és mézes teával nincs az a betegség, ami le nem győzhető, így már jobban is vagyok.:))

Legyetek jók, szép hetet Mindenkinek! :)