Szulinapozas es lassan veszem kalapom..

Mar het kozepe van, es en mult het ota nem vetettem ide egy betut sem.

Kezdem is a vasarnap megtartott szulinapi bulival. Lucanak es Olganak  (akivel amugy en ezelott csak egyszer talalkoztam, de nagyon jofej) mult heten volt a szulinapja, es arra gondoltak, miert ne tarthatnak egyutt a szulinapjukat, igy esett, hogy vasarnap delutan/este dupla szulinapi buliba voltunk hivatalosak. Renivel egyutt mentunk-jottunk, delutan fel 4-kor uton is voltunk Muswell-Hillbe, egy pubba, aminek az a kulonlegessege, hogy regen templom volt :) Bizony, igencsak furcsa otlet, de igy elmondhatjuk magunkrol, hogy templomba jarunk szorakozni :) En ezelott meg nem tettem tiszteletemet ebben a kricsmi-ben, de tobb baratnom-ismerosom is ide jar minden penteken, szoval biztosan nem utoljara voltam itt. Egyebkent a hely ma mar csak kivulrol emlekeztet templomra, belepve egy oriasi kocsmaban talaja magat az ember es a festett uvegablakokon kivul mas nem nagyon utal arra, hogy ez valaha szent hely volt..

Renivel kozosen vettunk egy ajandekot Lucanak, megpedig egy Britney Spears nevevel femjelzett parfumot (ami nekunk nagyon tetszett es remeltuk, hogy eltalajuk Luca izleset es o is szeretni fogja), valamint ezen felul tolem kapott meg egy "Happy Birthday" macit, Renitol meg bogret. Olganak csokit vittem es egy unnepi kartyat, mert sajnos meg nem igen ismerem, nem tudtam, minek orulne, de a csokit ugyebar mindenki szereti :) Lucanak nagyon bejott a parfum, szoval sikerult beletrafalnunk, sot Reni is annyira megszerette, hogy gondolkodik azon, hogy beszerezzen egyet maganak. Szepen lassan befutott a "buli" osszes resztvevoje, Luca vasarnaponkent vigyaz egy magyar kisfiura, Patrikra igy ot is magaval hozta az esemenyre (egyszer, meg karacsony elott Patrik szinten velunk "mulatott" egy etteremben, az egesz tarsasag nagy kedvence, hihetetlen aranyos kisfiu:) Barmiben le mernem fogadni, hogy a kissrac hazavag minket angolbol es persze mondanom sem kell, hogy a magyart is kitunoen nyomja. Mivel nem angol, hanem magyar csaladbol szarmazik, rendelkezik modorral es fegyelemmel, komolyan mondom, 2 eves anglai aupairkedesem alatt idekint nem talakoztam meg ilyen edes gyerekkel, akire orom figyelni, nem pofazik vissza es nem kepzeli atyauristennek vagy a vilag kozepenek sajat magat :D Barcsak kifognek egy ilyen gyereket, akire vigyazhatok! :)

Az osszeroffenes inkabb csak affele eszem-iszom dumcsizos program volt, sem mint buli, de mar elkepesztoen hianyzott es rafert a kis csapatunkra egy ilyen esemeny, mert az egesz tarsagag utoljara talan junius elejen volt egyutt, azota nem igen talalkoztunk es csak hirbol hallotunk egymasrol. Osszesen azt hiszem ugy 15-en voltunk es talan ugy tudnam jellemezni, mint egy hatalmas dumaparti, mindenki beszelt mindenkivel, sokat nevettunk, viccelodtunk, fenykepezkedtunk, aztan mire feleszmeltunk ideje is volt hazamenni. Renivel kb fel 9 korul leptunk le, mert a hazaut tobb, mint egy orat vett igenybe es masnap hetfo, azaz munkanap vart rank, igyhat nem terveztunk tul sokaig kint maradni.
Reszemrol en csucsszuperul ereztem magam, lecsuszott egy-ket cider es hamburger is, nagy orom volt mindenkit ujra latni es begyujteni a legfrissebb pletykakat! :)
Nehany vallalhato kep az esterol:

Egyutt a banda :)

Hulyen :)

A legjobb kep :D

Hogy temat valtsak, a het folyaman egyre inkabb kezdett eluralkodni rajtam az erzes, hogy mar csak 10 munkanapot vagyok itt, hamarosan veget er a tiszavirag eletu palyafutasom ennel a csaladnal. El sem hiszem, hogy megint itt tartok, hogy ismet csomagolok, hogy be kell pakolnom az egesz itteni eletem nehany borondbe es ismet tovabb kell allnom. Mikor bekoltoztem ehhez a csaladhoz (6 hete) mar akkor volt egy megerzesem azzal kapcsolatban, hogy itt nincs minden rendben es nem igen lesz hosszu a kozos jovonk. Olyannyira erosnek bizonyult a megerzesem, hogy nem is pakoltam ki rendesen a dolgaimat es nem rendezkedtem be igazan a szobamba, hisz az elso perctol kezve azt sugta valami, hogy felesleges, mert hamarosan ujra ossze kell majd pakolnom es tovabb kell mennem. Van korulbelul 3-4 neszeszer tartom, amibe koromlakkokat, gyogyszereket, ritkan hasznalt sminkeket es egyebeket tarolok, ezeket peldaul ki sem pakoltam hanem ugy, ahogy voltak, bedobtam az egyik fiokba. A 2 borondomet sem csomagoltam ki teljesen, regen es ritkan hasznalt ruhakat, konyveket bennuk hagytam. Erre tessek, a megerzeseim teljesen helytallok voltak, mindossze 6 hetes tartozkodas utan itt vagyok, ismet szortirozok, rendezgetek es pakolok, valamint keszulok a kovetkezo allomas fele.

Mivel nem is volt olyan regen, igy bizonyara emlekeztek meg, hogy az egy het alatt, amit juniusban otthon toltottem, a hosztanyam irt egy emailt, miszerint szuksege lesz ram a visszautazasom utani napon. Konkretan pentek este repultem vissza Angliaba es o szombat-vasarnap maris befogott, annak ellenere, hogy a szerzodesunkben hetvegi munka egyeltalan nem szerepel (havi 2 esti bebiszitten kivul). En mar akkor sejtettem, hogy itt valami nem koser, a blogban is irtam az esetrol es azt is kijelentettem, hogyha ezt rendszeresiteni fogja vagy lesznek mas gondok, akkor ezuttal nem leszek megalkuvo, nem leszek nyuszi, hanem ki fogok allni az erdekeimert es felszolalok magamert, vagy a legrosszabb esetben valtok. A sors pedig ugy hozta, hogy csaladvaltas lett a vege ismet. Lehet, hogy ti, Olvasok is rajottetek mar arra -korabbi iromanyaim alapjan- hogy nem vagyok az az ide-oda ugralos fajta, aki rogton csaladot valt az elso nehezseg utan. Nekem mindossze egyetlen celom van/volt, hogy 2 ev aupairkedes utan talaljak vegre egy hozzam illo hosztcsaladot, akivel passzolunk egymashoz, ahol ugy erzem megbecsulnek es hosszabb tavon is el tudom kepzelni magam melletuk. Az idei evemet marciustol juniusig a folyamatos csaladkereses tette ki, a blogbol ti is jol ismeritek a tortenteket, hogy honapokig jartam interjukra, adtam fel hirdeteseket, kerestem-kutattam a nekem megfelelo csalad utan. Olvashattatok a legrosszabb napjaimrol is, amelyeket a csaladkereses mizeriajanak "koszonhettem", arrol, hogy a csaladkereses utolso 3 heteben mennyire ketsegbe voltam esve, magam alatt voltam, mivel csaknem akart ram talalni a kovetkezo csalad es a legvegen mar-mar azt hittem, valami baj van velem,nem akartam elhinni, hogy 2 eves tapasztalattal a hatam mogott ne kelljek senkinek. Azokat a napokat tenyleg nem kivanom senkinek, a teljes kilatastalansagot es az "en vagyok a Vilag legnagyobb luzere" erzest, magam is igyekszem az egesz idoszakot kitorolni a memoriambol (hehe, ha ide irogatok rola, akkor ez biztos nem fog sikerulni, tehat a panaszkodos resznek ezennel vege :D ).
Aztan jott az oriasi megkonnyebbules, megpedig, az elozo csaladtol valo elkoltozesem elott mindossze 2 nappal megegyeztem a mostani csaladommal, hogy hozzajuk jovok, naluk fogok dolgozni. Mivel tobb, mint 3 honapos kereses eredmenye volt az "egymasra talalas", ezert igencsak nagy remenyekkel vagtam neki az ujabb csaladnak.

Van azonban egy tenyezo, amit nem lehet figyelmen kivul hagyni, megpedig a csalad lakhelye. Ugyebar ez a csalad Eszak-Londonban lakik, ugyanott, ahol en tavaly mar lehuztam egy evet aupairkent es borzasztoan megszerettem. Imadom, hogy ennyire a kulvarosban van, hogy tavol van a londoni belvaros zajatol, de ennek ellenere minden megtalalhato itt, amire csak szuksegem van, boltok, hatalmas zold teruletek es csak 25 percre fekszik vonattal London belvarosatol. Egy magam fajta, aki sosem  volt egy nagyvarosi leany, akinek leteleme a termeszet kozelsege de azert nem nelkulozi a civilizacio aldasait, pl meki, ez maga a foldi Paradicsom. Non-plusz ultra pedig, hogy itteni legjobb baratnom Reni is ezen a telepulesen lakik. Mar akkor nagyot dobbant  a szivem, amikor megcsak telefonon beszeltem ezzel a csaladdal, mert mindennel jobban szerettem volna ide visszajonni es ennek erdekeben hajlando lettem volna bevallani akar egy olyan csaladot is, akik nem feltetlenul felelnek meg minden elkepzelesemnek. Egy szo, mint szaz, ha ez a familia nem itt lakna, hanem London egy masik reszen, akkor aligha valasztottam volna oket. Abban, hogy igent mondtam nekik junius elejen, donto szerepet jatszott az elhelyezkedesuk.

Annak ellenere, hogy nem ugy jottek ossze a dolgok ezzel a csaladdal, ahogy azt vartam, nem bantam meg, hogy idejottem, ide kerultem. Semmi sem tortenik veletlenul, valamiert nekem ehhez a familiahoz is kellett kerulnom. Az egyik elozo bejegyzesemben olvashattatok arrol, hogy szeptembertol Reni baratnom hosztcsaladjanal leszek aupair, oket fogom boldogitani minden bizonnyal egy evig. Ha belegondolok, az, hogy ok felvettek engem pusztan a veletlen muve volt -aki esetleg nem emlekszik, vagy nem olvasta: egyik este atmentem hozzajuk, es az apuka erdeklodo kerdesere elmondtam, hogy felmondtam es ismet csaladkeresoben vagyok es ez vezetett ahhoz, hogy ok felvettek. Ha viszont nem itt  laknek ennel a csaladnal, ezen a telepulesen akkor aznap este minden bizonnyal nem mentem volna azt Renihez,nem tortenik meg a parbeszed koztem es az apuka kozt es nem vettek volna fel, hanem ismet ketsegbeesetten csaladkeresesbe kellett volna fognom. Ha masert nem, akkor mar csak ezert is ertelme volt ennek az itt toltott nehany hetnek. Persze lehet mondani, hogy ha mashova kerulok, akkor talan ott nem lett volna semmi gond, eltem volna mint hal a vizben es nem jutottam volna megint oda, hogy ismet csaladot kelljen keresnem..De aki ismer, tudja, hogy en  ezen a telepulesen szerettem mindig is a legjobban lenni, angliai tartozkodasom alatt itt ereztem magam a legjobban, es ha ebbol a szempontbol nezem, minden a leheto legjobban alakult. Az egesz mizeria ezzel a csaladdal, az, hogy megint valtanom kell de itt maradhatok a kozelben tulajdonkeppen az en malmomra hajtotta a vizet.

Nagyon szertnem, ha a kovetkezo csaladomnal vegre minden siman menne es megallapodhatnek naluk egy evre, mert kicsit kezd terhes lenni ez a " vandorcigany" eletforma, hogy egyfolytaban koltozkodnom kell es uj csaladokat kell megszoknom es az o eletritmusukhoz kell alkalmazkodnom. Persze ez az aupair elet velejaroja, en is tisztaban vagyok ezzel, de ha belegondolok, a 2 eves palyafutasom soran azert nem hullottak jobbnal-jobb csaladok az olembe, egyik family-mnel sem volt olyan erzesem, hogy de 'szuper es azt kaptam, amit vartam'..Talan annak valamivel konnyebb dolga van, aki mar elsore jo csaladhoz kerul, eltolt naluk egy evet, nyelvet tanul,, keres egy kis penzt es harmoniaban el a hosztcsaladjaval, hogy majd a vegen azt mondhassa,: igen, erre szamitottam, azt kaptam, amit vartam. Tudom, nem letezik tokeletes csalad, de megis vannak, akik jobban passzolnak egymashoz.
Az eddigi 4 hosztcsaladombol azert kettonel is eltoltottem egy-egy tekintelyesebb idoszakot, a masodik csaladomnal egy evet, a harmadiknal pedig 9 honapot. Pedig ezekkel a familiakkal kapcsolatban is rengetegszer ereztem ugy, hogy abszolut nem passzolunk. A masodik csaladot bar ott tartozkodasom alatt szidtam, mint a bokrot, mert azert sok volt a nem fair dolog, de igy utolag megis azt mondom, mind kozul tan ok voltak a legjobbak. A harmadik -legutobbi (balhami) csaladom pedig..a napokban olvasgatom vissza a bejegyzeseimet, amiket meg naluk irtam es egyre csak az jut az eszembe, hogy megis hogy a fenebe birtam ki az ottani dolgokat, a korulmenyeket, a mindennapos kutyapisit, a koszt, az elkepesztoen neveletlen gyereket..Ha visszamehetnek az idoben, biztos, hogy mar az elejen valtottam volna, nem is tudom, hogy annakidejen ezt miert nem tettem meg..Illetve tudom, azert mert en (sajnos-vagy nem sajnos) ilyen vagyok, ilyen megalkuvo, csendes, aki inkabb mindenhez, meg a legkeptelenebb dolgokhoz is megprobal alkalmazkodni..Viszont azt pozitiv valtozasnak konyvelem el, hogy ez azert az utobbi evben valtozott. Mig tavaly inkabb alkalmazkodtam es ott maradtam a csaladnal, akik sem felfogasban sem eletvitelben abszolut nem passzoltak hozzam, iden, mikor a jelenlegi csaladomhoz kerultem nem teketoriaztam, amint lattam, hogy a dolgok egy kicsit sem ugy mennek, ahogy mi abban megegyeztunk, fogtam magam, felszolatam es kialltam magamert..Ennek a veget meg mar ti is ismeritek, felmondas lett belole. Vegulis miert is maradnek itt, miert is legyek megalkuvo es csinaljak valamit, amiben nem lelem oromomet es duhongjek magamban??

Talan egyeseknek ugy johet le, hogy a konnyebbik utat valasztottam es megfutamodtam..Csak annyit szeretnek ehhez hozzafuzni, hogy ebben nincs igazuk! Akkor futamodtam volna meg, ha mar az elso (pocsekra sikerult) het utan vettem volna a kalapom. Aki ismer, viszont tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki megijed az arnyekatol, mindenkeppen szerettem volna eltolteni itt egy par hetet, szemlelodni, megprobalni hozzaszokni a csalad rutinjahoz, mielott meghozom a dontest a felmondassal kapcsolatban.

Mindenesetre most bizakodva tekintek a jovobe, Reni csaladjanal meglepetes mar nem erhet, hisz jol ismerem oket es mindent tudok roluk. Annyi extra melot fogok vallalni, amennyi csak az idobe belefer, hogy minel tobbet keressek es megalapozzam a jovomet. Hiszem, hogy ezuttal nem lesz semmi gond, hisz tudom, "mibe keverem magam" tekintve, hogy ismerem a csaladot es szeretem is a kornyeket, mostmar tenyleg a jovomre fokuszalva fogom alakitani a dolgaimat..Persze tudjuk, ember tervez, aztan Isten vegez, ami vagy egyezik a mi elkepzelesunkkel vagy nem..Mindenesetre kivancsian varom mit tartogat nekem ez az uj kezdet! :)

Hogyan tovabb??

Mult heten emlitettem, hogy ket ajanlatom is volt, ebbol az egyik a volt hosztcsaladom, akik szinten ezen a telepulesen laknak es ahol egy evet lehuztam mar aupairkent meg tavaly. Toluk en anno ket okbol jottem el, az egyik, hogy lejart az egy evre szolo megallapodasunk, a masik pedig, hogy az anyuka terhes lett es kellett neki egy olyan aupair, akinek van tapasztalata pici babakkal, ami nekem egy szal sincs :D Mar tavaly is gondolkodtunk rajta, hogy hosszabbitok es maradok naluk, a csalad birt engem es en is oket, a kislany egyenesen imadott es ott volt az en szeretett Toto kutyusom is. Az anyuka is fontolora vette, hogy hosszabitsunk, beszelgettunk rola, hogy betanitana engem a kisbabaval kapcsolatosan mindenre, de aztan kozosen megegyeztunk a valtasban, mert en magam sem voltam 100 %-ig biztos abban, hogy kepes lennek ellatni egy kisbabat (az anyuka dolgozik, igy tobbnyire egyedul lettem volna a picivel. ). Az utjaink az elmult ev soran azonban nem valtak el, mert rendszeresen jarok hozzajuk latogatoba, tudjuk mi ujsag van a masikkal. Ennek koszonhetoen ok tudomast szereztek arrol, hogy en felmondtam a jelenlegi csaladomnal es az is kiderult, hogy ok szeptembertol keresnek uj aupair-mothers help-et. Szombaton elmentem hozzajuk, hogy beszeljunk egy esetleges folytatasrol. Osztottunk-szoroztunk, beszelgettunk, az anyuka elmondta, hogy mik lennenek a feladataim, mennyit kene egyedul lennem a babaval, miben lenne mas a munka, mint egy eve. Aztan abban maradtunk, hogy mivel nekem van egy masik ajanlatom is, mindketten gondolkodunk es masnap hivjuk egymast.

A masik csalad, akiktol ajanlatot kaptam pedig nem mas, mint az en draga Reni baratnom hosztcsaladja. Talan nem mondtam eddig, de Reni masfel eves aupairkedes utan szeptember elejen hazakoltozik. Elmondhatatlanul szomoru vagyok emiatt, biztosan a blogbol is lejohetett, hogy kb ossze vagyunk nove es nagyon fog hianyozni. Reni masfel evig ugyanannal a csaladnal volt, ami jo jel, es mivel napi szinten beszelunk igy mindent tudok a csaladrol, a gyerekekrol, pontosan ismerem az elonyoket es a talan nem is letezo hatranyokat (mert tenyleg egy nagyon jo csaladrol beszelunk.) A szuloket regota ismerem, a gyerekeket szinten, joparszor aludtam is naluk, ha atmegyek Renihez mindig baratsagosan fogadnak, erdeklodnek. Kb ugy megyek at hozzajuk, mintha a masodik angol otthonomba mennek. 2 gyerek van naluk, mindketto lany, 5 es 8 evesek, szamomra a tokeletes eletkor, mert meg nem tul nagyok, de onalloak.Ami meg nagyon nagy elony, hogy itt laknak Elstree-ben, a telepulesen, ami teljesen a szivemhez nott, nem is akarnek en mar elmenni innen.  Nekem eredetileg meg sem fordult volna a fejemben, hogy esetleg hozzajuk fogok kerulni, az egesz a veletlen muve volt. Konkretan, mult het kedden este palacsintat sutottem a csaladomnak, azonban maradt egy par darab es ugy gondoltam, atviszem oket Reninek, hisz mindketten imadjuk a palacsintat. Este 8 utan ertem at hozza, a hosztapja is otthon volt es mivel regi jo ismerosok vagyunk, megkerdezte, hogyan mennek a dolgok az uj hosztcsaladommal? Mondom nagyon frankon, eppen tegnap mondtam fel..Erre o lelkesen megkerdezte, hogy "akkor josz hozzank??" En meg: "Miert, johetek?" -de teljesen azt hittem, hogy csak viccel es en is poenra vettem az egeszet. Azt azert viccen kivul hozzatettem, hogyha esetleg vannak olyan barataik, akik aupairt keresnek akkor legyen szives szoljon, mert szeretnek itt maradni a kornyeken, nagyon szeretek itt lenni. Az apuka azt felelte, hogy oke, beszel a felesegevel es szolnak ha tudnak valamit.
Masnap delutan egy sms-t kaptam Renitol, hogy a hosztanyja beszelni szeretne velem aznap este, amennyiben engem erdekel a munka..Egy pillanatra letagloztam, komolyan azt hittem, hogy az apuka tegnap csak viccelodott. Visszairtam, hogy persze, hogy erdekel, es amint vegeztem, atbattyogok hozzajuk. Este 8 utan el is setaltam a hazukhoz, ahol az anyuka kb 5 perc alatt elmondta a fontosabb tudnivalokat, pl fizu, munka, stb -de tul kepp semmi olyat nem mondott, amit ne tudtam volna mert Renivel mindent megbeszelunk- majd a csevej vegen kerek-perec felajanlotta a poziciot. Mondta, hogy orulne, ha elvallalnam, mert ismernek, tudjak, hogy Renivel nagyon joban vagyok, ismerem a hazat, a gyerekeket es a kornyeket is es ami nagyon nagy elony, hogy szeretek is itt lakni. Kertem egy kis gondolkodasi idot a het vegeig, mert bar nagyon jonak hangzik, hogy Renim helyere menjek, de megiscsak a csaladkeresesem elejen vagyok es meg targyalok a volt hosztcsaladommal egy esetleges folytatasrol.

A kovetkezo napokban ezzel keltem es fekudtem, hogy mi legyen, melyik csaladhoz menjek, valasszam-e a jol bevalt volt csaladomat, ahol ismernek, szeretnek, semmi sem lenne ujdonsag, es tulajdonkeppen ott folytatanank ahol tavaly abbamaradt - vagy pedig menjek Reni helyere. Reni csaladjaval kapcsolatban sem erne semmifele megelepetes, hisz tenyleg mindent tudok roluk, tudom, hogyha esetleg rosszalkodnak a gyerekek mivel lehet oket lekezelni, Reni mindig mondta, hogy a szulok vele nagyon jofejek, sosem szidtak le semmiert, heti 30 ora munkaert a fizu 120 font raadasul Reninek van 2 takaritos munkaja, amit egy az egyben meg is orokolhetnek egy kis bevetel kiegeszites gyanant. Ismerem a hazat, a szobat, szoval tenyleg csak bekoltozom kene oda, megszokni seperc alatt megszoknam oket.
Viszont az elozo csaladomban ott a kis Toto kutyum, aki nekem angliai tartozkodasom alatt a legtobb oromet okozta, legtobb szeretet adta es azt a csaladot is nagyon megszoktam es megszerettem. Veluk kapcsolatban az volt az egyetlen hatuluto, hogy semmi tapasztalatom nincsen babakkal, de tenyleg a vilagon semmi (asszem pelenkat sem csereltem eletemben :D- jah, de egyetlen egyszer ).  Aztan a hetvegere megszultem a dontest, beszeltem a volt hosztanyammal es abban egyeztunk meg, tulajdonkeppen kozosen, hogy bar nagyon jo lenne megint egyutt dolgozni, de a babakkal valo tapasztalat hianya miatt ezt most passzoljuk.
Tehat ebbol kovetkezik, hogy elfogadtam Reni hosztcsaladjanak ajanlatat. Boldog vagyok mert tudom, hogy naluk jo helyem lesz, biztos, hogy nem ernek majd effele meglepetesek, mint amelyek a jelenlegi helyemen vannak es voltak. Elso kezbol vannak informacioim a csaladrol is mivel a jelenlegi aupairuk a legjobb baratnom. Azt kell mondjam, nagyon szerencses vagyok es halat adhatok a sorsnak, nem minden aupairnek adatik meg, hogy egy teljesen kitaposott utra lephessen. Almomban sem gondoltam volna, hogy egyszer Reni helyere fogok kerulni, de szerintem Reni nagyon talpraesett volt mindvegig, raadasul szorgalmas is, hisz van 2 extra munkaja  tehat egy szuper csaladot es extra melokat is koszonhetek neki. Lehet, hogy ez affele ajandek a sorstol azert cserebe, hogy a legutobbi csaladkeresem 3 honapig tartott es megis egy olyan csaladnal kotottem ki, akikkel egyeltalan nem passzolunk.

Aki rendszeres kovetoje a blogomnak, tudhatja, hogy mennyire nehez volt a legutobbi csaladkeresem, hogy minden volt csak nem leanyalom. Ha belegondolok (es reszben ezert is mondtam igent Reni csaladjanak) az egvilagon semmi kedvem nem lett volna elolrol kezdeni az egesz procedurat, hirdetesek posztolgatni, valaszolgatni, a varos masik vegebe interjukra jarkalni..Mennyire furcsa a sors..legutobb 3 honapig szenvedtem a keresessel, most pedig egy az egyben az olembe hullott egy fantasztikus csalad. En hiszek abban, hogy Isten, az Univerzum vagy valami termeszet feletti ero (nevezze mindenki, ahogy akarja) mindent korrigal. Ha valami pocsek tortenik veled, akkor az kompenzalodik valami joval, csak legy turelmes kivarni.

Most pedig a nyar tovabbi alakulasarol: A jelenlegi csaladomnal a felmondasi idom augusztus 4-en telik le. Reni csaladja (vagyis az en kovetkezo hosztcsaladom) aug. elejen elutazik, es Reni egyedul lesz a hazban egeszen augusztus 7-ig, amikor Reni is hazamegy Magyarorszagra egy hetre. Azt tervezzuk, hogy augusztus 4-en, vasarnap en becuccolok Renihez, -eltoltunk egyutt par szuper napot, fozunk, filmezunk, bulizni megyunk- es augusztus 7-en, mikor Reni hazamegy en is hazarepulok egy honapra. Hetekig csekkoltam a legitarsasagok weboldalait repjegy utan kutatva, am mivel foszezon van az arak csilliardokig rugnak. Aztan tegnap reggel nem akartam hinni a szememnek, amikor a Wizzair aug. 7-i, delutani jarata csak 89 font volt (ugyanez a jarat hetek ota 110-130 font kozti osszegekbe kerult.) Gyorsan rarepultem es le is foglaltam magamnak egy jegyet, nagy poggyaszzal es elsobbsegi beszallassal 120 fontert, ami foszezonhoz kepest egesz jo :)
Aztan tegnap delutan ertesittem odahaza a csaladot is, hogy keszuljenek mert egy honapig fogom oket boldogitani otthon. Ugyanis szeptember 6-an jovok majd vissza Angliaba es bekoltozom Reni helyere, az uj csaladomhoz. Reni szept.7-en repul haza ( :(((( ) es ugy tervezzuk, mivel en egesz augusztusban otthon leszek es nem tudunk talalkozni, igy legalabb egy utolso napot egyutt tolthetunk meg.

Mar csak 2 es fel het van hatra ennel a csaladnal, es elkepeszto, de most kezdem ugy erezni, hogy belerazodom a dolgokba es hozzaszokom a gyerekekhez is, de ezen nem is agyalok, hiszen mikor eldontottem, hogy ismet valtok, jo okom volt meghozni a dontest.

A kovetkezo bejegyzesemben pedig egy tengerparti turat es magyar etterem nyitobulijat hozom Nektek :)

Ez gyors kor volt- jottem, lattam, felmondtam!

Nem ma, hanem  me'g hetfon.

Mielott ebbe belemegyek, kezdenem a mult heti esemenyek bejefezesevel.
Mult heten csutortok-pentek fele mar nagyon ereztem, hogy kozeleg a hetvege, meghozza abban mutatkozott ez meg, hogy borzalmasan faradt voltam. Mar tobbszor is emlitettem, hogy joval tobb a munka ennel a csaladnal, mint amiben elore megegyeztem veluk es ez naprol napra folyamatosan nott. A mult hetem csucspontja az volt, mikor pentek delutan, az aznapi addigi (!!) kb 7 oranyi gyerekfelugyelet es hazimunka utan kimerultsegemnek koszonhetoen elaludtam a furdokadban..Nem tudom pontosan, de 20 percig biztos bobiskoltam. Aztan meg vart ram aznap egy delutani muszak es este pedig bebiszitt. De semmi sem tart orokke mint tudjuk, eljott a hetvege, ami szinten nagyon mozgalmasan telt, vasarnap tengerparton voltunk Renivel -aminek egy kulon bejegyzest szentelek a het folyaman meg.

Szot kell ejtsek a hosztcsaladom gyerekeirol. Azt kell mondjam, a kislanyokkal igencsak docogosen indult a kapcsolatom. A 2 ev aupairkedesem soran en meg nem talakoztam ennyire anyas gyerekekkel, olyan gyerekekkel, akik megallas nelkul az anyjuk utan sirnak es az anyjukon kivul senkivel ne akarjanak semmit csinalni meg ugy sem, hogy az anyuka ott van, csak eppen a hatterben. Persze az anyassag valamilyen mertekig normalis, az lenne a fura, ha egybol elfogadnanak es egy kicsit sem huznanak az anyjukhoz, de ami az elso 2-3 hetben ebben a csaladban volt, az probara tette az idegrendszeremet. A gyerekek, foleg a kisebbik lany, aki tenyleg minden percben az anyja oleben ulne eleg nehezen fogadtak el. Persze azt az elejen tudtam, hogy mivel kicsik a gyerekek biztosan nem lesz konnyu elfogadtatni veluk magam, de nem gondoltam volna, hogy az elso nehany het ugy sikerul, ahogy. Csak par peldaval szemleltetnem a helyzetet, reggel, mikor a gyerekek megreggeliztek, az en dolgom kivinni oket a furdobe es megmosni a fogukat. A gyerekekek meg ugy sem voltak hajlandoak velem jonni, hogy az anyus vegig ott allt a hatterben, hiaba mondtam nekik az anyukaval kanonban, hogy ne aggodjanak, anya itt van, nem megy sehova, csak most eppen a Dominika segit nekik mosakodni, egyszeruen nem kertek belolem. Persze en ezt nem vettem magamra, ok ilyenek, igy kell oket elfogadni, gyerekek, nem tudjak meg, hogy mit miert csinalnak. Mikor az anyuka fogmosas utan felmegy az emeletre elkeszulni, addig odalent en vagyok a gyerekekkel-oltoztetem oket, jatszunk, hajukat megcsinalom stb. Az elso hetekben ez sem volt zokkenomentes, kb 5 percenkent kiborult a bili, mert nekik anyu kellett. Eleinte birtam a strapat, viszon a masodik het vegere, harmadik het elejere elegge feszult voltam emiatt, hiszen en tenyleg probaltam a tolem telheto legnagyobb kedvesseggel felejuk fordulni, es ha az ember igyekszik, de ennek ellenere sem kernek belole, az igencsak stresszes tud lenni, meg akkor is ha tudom, hogy nem direkt csinaljak a gyerekek. Amit mindenkepp hozza kell tennem, hogy a tomenytelen mennyisegu hazimunka miatt sokszor ugy ereztem, hogy nem marad energiam a lanyokra, mikor hazajonnek delutan (es en aznap mar lenyomtam min.7 orat) meg ha akarnek sem tudnek szelesen mosolyogni.
Ezen felul van itt megvalami, az anyuka mar az elso heten "beidomitott" engem a lanyok neveleset illetoen ; ne mondjak nem-et nekik, mert azzal serul a lelki fejlodesuk (???????????????) , megha rosszak is szep szavakkal es higgadtan rendezzem le a dolgokat, es hasonlo bolcsessegek. Ha lehente egy kivansagom, akkor pont ezaz, amitol mentsen meg az Isten! Valaki magyarazza mar el nekem, miert is serul egy gyerek lelki vilaga, csakmert nem-et mondasz neki, mikor hatarozottan valami hulyeseget csinal?! Persze en sem vagyok a katonas rend hive, es en is azon a velemenyen vagyok, hogy eroszakossag helyett inkabb eszervekkel es szep szavakkal kell gyereket nevelni, de attol fuggetlenul tartom magam ahhoz, ha a gyerek valami rosszat tesz, akkor igenis legyen nyomatekositva, hogy amit csinalt az nem helyes es nem szeretnem megegyszer ezt latni! Ha viszont nem mondhatok neki nem-et, vagy nem mondhatom azt, hogy "ne jatsz a tuzhely korul, mert megegeted magad, ne szaladj a furdoszobaban, mert elesel es kitorod a nyakad stb" akkor az fizikailag veszelyes a gyerekre. Ha pedig neadjisten egyszer tortenik veluk valami, mert nem szabtam nekik hatarokat, akkor a hajamra kenhetem a liberalis nevelesi elvemet, meg azt, hogy "de legalabb lelkileg nem serult a gyerek". Vagy nem???
Tehat mutter azt mondta, hogy mindig szep szavakkal probaljak mindent megmagyarazni a gyerekeknek, ami  szepnek es jonak hangik, de miutan naponta 10-12 orat dolgozom, igy erre van a legkevesebb energiam, hogy a gyerekek rosszak de en folyamatosan mosolyogva magyarazzak nekik es lenyeljem, ha eppen kiabalnak velem..

Megegy dolog, ami birizgalta a csoromet. Anyuka az elso hetem vegen azt mondta, hogy o azt veszi eszre, hogy en nem vagyok nagyon szeretetkifejezo. Ezt ugy kell erteni, hogy nem vagyok a vegtelensegig kozvetlen, nem olelgetem, puszilgatom a gyerekeket, nem "gugyogok" veluk. Ebben egyebkent teljes mertekben igaza van, en soha eletemben nem voltam az az embertipus, aki olelkezik, puszilgat, megha gyerekekrol van szo akkor sem. Tan azert van ez, mert en sem igy lettem nevelve (de ettol meg nem lettem visszamaradott-en ugy gondolom). Az osszes eddigi csaladomban tartottam egy bizonyos tavolsagot, mind a gyerekekkel mind a felnottekkel, es megis, eddig az osszes gyerek imadott, a masodik csaladom, ahol a 6 eves kislanyra vigyaztam, rendszeresen jarok hozzajuk latogatni es a kislany mindig elmondja, hogy en voltam a legjobb aupair-e, mert a mostani nem jatszik vele, nem erzi, hogy szeretne. Tehat ennyit errol, annak ellenere, hogy ezzel a kislannyal sem voltam puszilgatos-olelgetos megis erezte, hogy szeretem es a mai napig imad, istenit kb (ezt az anyja mondta nekem.) En ugy gondolom, -elvonatkoztatva a jelenlegi hosztcsaladomtol-, hogy a szeretetet nem feltetlenul olelesekkel es puszilgatassal lehet csak kifejezni, ha valakinek ez nem kenyere semmi baj, de ha szeretsz valakit akkor az illeto ezt ugyis erezni fogja. Jo pelda erre az osszes eddigi hosztgyerekem.
Visszakanyarodva a csaladomhoz, az anyuka ennek tobbszor is hangot adott, hogy a gyerekei nagy szeretetkifejezeshez vannak hozzaszokva, es mondta, hogy o nem varja el tolem, hogy olyasmit csinaljak, ami nekem nem megszokott, nem kenyelmes, mert tudja, hogy nem tudok megvaltozni egyik pillanatrol a masikra, de megkert, hogy akkor probaljam megtalani a sajat utamat a gyerekek fele. (Sikerult, erre meg kesobb visszaterek).

Szoval ez a negyedik itt toltott hetem, es ezalatt az ido alatt (de igazabol mar a legelso heten) vilagossa valt szamomra, hogy itt nem lesz maradasom.
Valamivel meg tartozom nektek, kedves Olvasok! Az elmult hetekben rengeteg kommentet kaptam azt illetoen, hogy szerintetek hagyjam itt ezt a csaladot, nem eri meg szenvednem es keressek masik helyet. El kell mondjam, egyetertettem ezekkel a hozzaszolasokkal mindvegig, es mar a legelso hetem vegen elkezdtem "szoni" tervemet, amirol addig nem akartam irni, amig revbe nem viszem. Az a helyzet ugyanis, hogy meg a bekoltozesemkor megbeszeltem a csaladdal, hogy augusztus elejen, amikor ok 3 hetre nyaralni mennek, en megkapom azt a 3 hetet szabadsagnak es erre az idore hazautazom. Mivel nagyon honvagyam van, az elso hetekben ez eltetett.  Tudni kell, hogy ennel a csaladnal 4 het a felmondasi idom, ami azt jelenti, ha bejelentem, hogy itt szeretnem hagyni oket, onnantol kezdve meg 4 hetig dolgozom, hogy nekik is es nekem is legyen idom uj csaladot/aupairt talalni.  Mar az elso itt toltott het vegen tudtam, hogy en itt nem fogok maradni. Azonban ugy terveztem, hogy 3 hetig dolgozom, rendesen, uveges szemmel es derus mosollyal, es a 3. het vegen, vagy a 4. het elejen felmondok. Innentol szamitva meg pontosan 4 hetet toltok a csaladnak es ahogyan eredetileg is terveztem, augusztus masodik heteben hazamegyek, csak immar vegleg elmegyek ettol a csaladtol, nem pedig csak vakaciora. Jogosan merulhet fel a kerdes, hogyha mar az elejen tudtam, hogy fel fogok mondani, akkor miert nem mondtam fel az elso hetem vegen, es akkor mar julius kozepen hazamehettem volna? A valaszom az, hogy bar 90%-ig biztos voltam a tavozasomban, de nem szokasom megfutamodni, arrebb setalni ha valami nem tetszik, akartam egy eselyt adni a csaladnak, mielott meghozom a vegso dontest. Valamint ha ennyi idot kibirtam itt, akkor az a plusz nehany het augusztus elejeig mar meg sem kottyan es mivel en is penzbol elek szamit az a plusz par het fizetes is.

Mult het vegen meghoztam a dontest, hogy felmondok, a bejelentest azonban halogatni kezdtem, mignem hetfo reggel kisse kiborult a bili. Amint emlitettem, a gyerkocok mindig az anyjukat akarjak, aki azonban gyakran tul busy igy ram harul a feladat, hogy vigyazzak rajuk meg akkor is, mikor o itthon van. Igy volt ez hetfo reggel is, aznap reggel amugy is elegge felgma volt velem anyus, am mikor a kislany bogott es nem akart semmi aron tagitani mellole az anyus nagyon bunko hangnemben ram parancsolt, hogy "ne csak allj ott, csinalj is valamit" -meg hasonlokat. Kopni-nyelni nem tudtam, hisz megis mi a fenet gondol, mit tudnek csinalni az o gyerekevel, ha egyszer a gyerek ot akarja, miatta sir? Raadasul csak 3 hete vagyok itt, az anyuka is jol tudja, hogy meg nem fogadtak el a gyerekek, tehat azon kivul, hogy odahivom magamhoz a kislanyt (azt vagy jon, vagy nem-altalaban nem) nem tudok nagyon mit csinalni. A hangem, amiben hozzamszolt pedig minden volt, csak nem elfogadhato, megha cseled lennek, akkor sem lenne az. Mindenestre fogtam a kislanyt, felvettem (kozben folyamatosan rugdosott, egy-ketto a gyomorszajamba ment-nem para) es sirt tovabb. Amint letetettem, visszafutott anyuhoz, szoval sok ertelme volt osszerugdostatnom magam. Ekkor az idegzetem a plafonon volt, es mivel tudtam, hogy aznap nem anyus viszi a gyerekeket oviba, igy keszultem lecsapni ra, amint a tobbiek elmennek itthonrol. Nagyon merges voltam, magamban karomkodtam, duhongtem, egy kamiont szetszedtem volna egyetlen perc alatt asszem. Aztan vegre valahara a gyerekek elindultak oviba, segitenem kellett betenni oket a kocsiba (elvegre mindket szulo ott volt, 2 gyerekre, de nelkulem egy lepest sem tesznek). Aztan az anyuka meg azelott felviharzott az emeletre a szobajaba, mielott en az udvarrol visszaerhettem volna a hazba. Az ajtot is magara csukta, tehat ugy gondoltam akkor majd beszelek vele napkozben, ha lejon. Vegulis jobb is, hogy nem akkor rogton beszeltunk, mert lehet, hogy olyanokat mondtam volna hirtelen felindulasomban, amiket magam is megbanok.

Delben bujt elo a mutter a rejtekebol, es meg mielott en odamentem hozza, hogy beszeljunk, o maga hivott ki a konyhaban egy kis chat-re. Leultetett, azzal kezdte, hogy "eltelt 3 het". Itt mar sejtettem, hogy mi lesz a beszelgetes kimenetele. Azzal folytatta, hogy azt veszi eszre, hogy nem tudom megtalani az utamat a gyerekek bizalma fele. Megintcsak elmondta, amit az elmult hetekben mar sokszor, hogy az o gyerekei sok oleleshez, puszihoz stb, nagy szeretethez vannak szokva, de o ugy latja, hogy nekem ez kenyelmetlen-rogton hozza is tette, tudja, hogy nem tehetek rola, ilyen vagyok es kesz. En bologattam, hisz igaza van ebben. Mondta, hogy az elozo nanny folyton olelgette, felvette oket, es hogy o ezt szeretne tovabbra is a gyerekeinek. Itt en kozbeszoltam, hogy talan valoban nem vagyok erzelmes tipus, de erre az is hatassal van, hogy egyszeruen nem marad rajuk energiam a sok hazimunka mellett. Ha mar belekeztem, folytattam is, es minden gondomat, banatomat kiadtam, szovatettem mindazt, ami az emult hetek soran felgyulemlett. Kozoltem, hogy a hazimunka a sokszorosa annak, amiben megegyeztunk, adhat akarmilyen listat, de ez nem lett kevesebb. Mondtam, hogy ezt nem erzem fair-nek, hogy toppon kell lennem a hazimunkaban is, ugyanakkor a gyerekek fele is mindig 100%-osan kell viszonyulnom, mert a kettore egyutt nincs energiam. valamint szova tettem azt is, ahogy reggel beszelt velem, az reszemrol elfogadhatatlan, ha a gyerekek eddig nem hallgattak ram, akkor ezek utan, hogy igy beegetett, tuti nem fognak. Anyus csak pislogott..Aztan mondta, hogy ugy latja, en mindent megteszek a hazimunkaval kapcsolatban, ami tolem telik, es ha csak a hazimunka lenne a gond, akkor hajlando lenne akar egy kulon takaritot fogadni, viszont neki az a legfobb problemaja, hogy nem vagyok tul kozel a gyerekekhez, es neki ez nagyon fontos lenne. Tehat, tulajdonkeppen o mondta ki, hogy ez igy nekunk nem mukodik, es nagyon sajnalja, de mondjuk bucsut. En rogton ravagtam, hogy ne sajnalja, mert en eppen ugyanezt akartam mondani. Teljesen civilizaltan beszeltunk mindvegig, majd a beszelgetes utan bementem a szobamba es ugy ereztem, akkora ko esett le a szivemrol, mint eddig meg sosem. Azota sokkal felszabadultabb vagyok, szabadnak erzem magam es mindent sokkal konnyebben veszek.

A het folyaman pedig egyre kozelebb kerultem a gyerekekhez is. Nem tudom mi tortent, de kb az egyik naprol a masikra ereztem ugy, hogy hirtelen elfogadtak, megszerettek (hehe, miutan mar megtortent a felmondas.) A kicsi es a nagylany is szivesen jatszanak velem, nem gond, ha itt van a hazban az anyuka, akkor is odajonnek hozzam. Tegnap este a nagyobb megsortodott az anyjara (micsoda meglepo, mert mint emlitettem, nagyon anyas) es hozzam jott oda, hogy elsirja banatat. Aztan vacsinal en etettem, engem olelgetett, azt akarta, hogy en vigyem fel furdetni es hasonlok. Ez meg kell mondjam nagyon jol esik, meg akkor is ha tudom, mar nem leszek itt sokaig. Ma reggel, mikor az anyuka a jatszoszobaban volt a gyerekekkel es en a konyhat takaritottam, hallottam, hogy a kicsi kb 2 percenkent megkerdezte, hogy "where's Dominika?" Tenyleg nem tudom mi tortenhetett, hogy ilyen hirtelen dontottek ugy a gyerekek, hogy szeretnek. Illetve, szerintem csak az van, hogy a 3 hetig tarto turelem es az, hogy nem huztam fel magam, mikor eppen kiabaltak velem vagy elutasitottak meghozta a gyumolcset. Mint mondtam, en azon a velemenyen vagyok, hogy a gyerekek megerzik, hogy ki szereti oket, es meg igy is, hogy en nem vagyok az a szeretetkifejezo tipus, ereztek, hogy megbizhatnak bennem.

A hogyan tovabb-rol  egyenlore csak roviden: augusztus 4-en telik le a felmondasi idom. Augusztus honapra hazamegyek, lesz otthon egy szuper nyaram, Balcsival meg mindennel, aztan szeptember elejen visszajovok, immar egy uj csaladhoz. Nem szeretnek semmit elkiabalni, de maris van ket ajanlatom. Az egyik a regi csaladom, ahol egy evet toltottem, szinten itt laknak ezen a telepulesen, es ahol az imadott Toto kutyam es a 6 eves kislanyom van. Mikor a volt hosztanyam megtudta, hogy ujra "szabad" vagyok  meginvitalt egy beszelgetesre, amire ezen a hetvegen keritunk sort. Valamint van egy masik csalad, akit mar nagyon regota ismerek, es szeptembertol kell nekik aupair, birom oket es ok is engem. Naluk tegnap voltam egy beszelgetesen es 5 perc csevej utan rogton fel is ajanlottak a pozicot. Kertem gondolkodasi idot a hetvegeig, aztan ha beszeltem az elozo csaladommal, dontok.

Igy allok hat, most happy vagyok, mert hamarosan lesz otthon egy honapos szuper nyaram es alighanem szerpembertol megint jo helyre kerulok :)

Megvagyok, megleszek!

Eloszor is szeretnem megkoszonni a sok kommentet, miszerint szeretitek a blogomat es varjatok az uj bejegyzeseket es izgultok ertem- nagyon jol esik, hogy ennyien olvastok es megha csak lelekben is de mellettem vagytok. :)

Eltelt a masodik het az uj csaladomnal, internet a hazban tovabbra is gyenge, a szobamban alig foghato igy szinte csak anyuka laptopjarol netezek. A masodik het  mar jobb volt mint az elso, kisebb volt a kaosz, nyilvan ez annak is koszonheto, hogy en is kezdek ideszokni, tudom, hogy minek hol van a helye, kialakitottam magamnak a sajat kis rutinomat. Merthat aki volt mar aupair vagy elt mar idegenekkel az tudja, hogy az elso hetek, de ezek kozul is a legelso het a legnehezebb, a munka ilyenkor otszor annyi, mint atlagos esetben, mert pl mikor az elso heten az anyuka kanalat kert kinyitottam 5 fiokot mire megtalaltam, mikor a furdot takaritottam nem tudtam, hogy lenne a legegyszerubb, leggyorsabb es hasonlok. Most viszont, a masodik heten lenyegesen gyorsabban tudtam vegezni a munkamat, az elso hethez kepest kicsit tobb szabadidom lett es nem ereztem ugy, hogy menten megfulladok a teendoimben.

A legutobbi bejegyzesemben irtam, hogy a hazimunka kb az otszorose annak, mint amiben en elozetesen megallapodtam a csaladdal. Es bar most, hogy egy kicsit beleszoktam a dolgokba csokkent a hazimunkaval toltott orak szama, de az a helyzet, hogy meg igy is sokkal tobbet dolgozom, mint amiben megegyeztunk. Mert a legelso heten bizony napi 7 orat toltottem csak hazimunkaval es oke, hogy ha az ember felveszi a rutint, akkor ebbol egy kicsit lefaraghat, de a napi 7 orabol sajnos meg igy sem lett napi egy-ket ora (ami a szerzodesben all) hanem a napi 4-5 ora hazimunka sajna meg igy is boven megvan (es vasalni meg ezen felul szoktam, estenkent..). Tehat annak ellenere, hogy az elso borzalmasra sikeredett hethez kepest kevesebbet dolgozom, de igy is van dolgom boven es igy is a szerzodesben meghatarozott oraszam felett vagyok, igyhat ugy dontottem, hogy meg most, az elejen beszelek errol az anyukaval, nem halogatom a dolgot, mert minel tovabb huznam, annal jobban hozzaszokna a csalad, hogy en mindent megcsinalok, eshat megsem fair velem szemben ez a helyzet.

Hetfon este amugy egy kicsit kiakadtam az anyukara.Kezdjuk ott, hogy hetfon meg a szokasos (tonnanyi) hazimunkanal is tobb dolgom volt, ugyanis az egesz hetvege kupijat nekem kellett eltakaritanom. A kedvem egy hintaloeval volt egyenlo es mar akkor terveztem, hogy nem varok tovabb es mihamarabb beszelek az anyukaval, mert ha a dolgok igy folytatodnak, par heten belul ki fogok egni es haza akarok majd menni. Szoval napkozben alig alltam meg, miutan vegeztem a hazimunkaval a gyerekek is befutottak, aztan este pedig en foztem a vacsit, es mindennek tetejeben bebiszittelnem is kellett aznap este. A szulok amugy nem voltak kint sokaig, este 9-kor mar be is futottak, az anyuka latta, hogy en a nappaliban netezek es mielott zuhanyozni mentem volna elkapott egy beszelgetesre. Azt ecsetelte, hogy a gyerekek egyenruhait ne reggel keszitsem ki, hanem estenkent (megjegyzem, reggel ez csak 20 mp-ig tart) es azt mondta, hogy talan most nem kellett volna neteznem, hanem ahelyett inkabb a gyerekek egyenruhaival meg ezzel-azzal kellett volna foglalkoznom. Ez kicsit kivagta a biztositekot, mert mindossze fel orat neteztem, fel 9ig a konyhat takaritottam. Nem szoltam vissza semmit, de szerintem az arckifejezesembol latta anyuka, hogy nem tetszik ez az egesz helyzet.
Kedden reggel az apuka vitte a kislanyokat oviba, es miutan elmentek es az anyuka bejott a konyhaba, rogton le is csaptam ra es kertem, hogy beszeljunk. Hebegve-habogva fogtam bele a mondandomba, amit azzal kezdtem, hogy valtoztatnunk kell, mert ez igy nem lesz jo! Elmondtam, hogy az elso heten napi min. 10 orakat dolgoztam, mindemellett beteg is voltam, a hazimunka joval tobb, mint az elozetesen igert napi 2 ora. Azt is szova tettem, hogy en ugyebar bebiszitternek is vagyok itt, de ennyi hazimunka mellett egyszeruen nincs energiam a lanyokra, ezert van az, hogy esetleg nem lat mosolyogni, nem lat annyira energikusnak, mikor veluk vagyok. Mondtam, hogy mindezt nem azert mondom, mert el szeretnek menni, hanem ellenkezoleg, mert ok egy szep csalad es szeretnek veluk maradni, de ez csak akkor sikerulhet, ha en is jol erzem magam es ok is elegedettek a munkammal, de ha hulla vagyok akkor nem lesznek elegedettek velem.
Az anyuka azzal kezdte, hogy nehezen tudja elhinni, hogy ezt a mennyisegu munkat ne lehessen elvegezni heti 35 oraban. Pedig en sem jokedvembol suvickolok ennyit, hanem azert, mert ha mindent meg akarok csinalni, ami a listamon szerepel, az bizony ennyi idobe telik. Azt is mondta az anyuka, hogy szerinte gyorsabban kene dolgoznom, hogy ennyi idosen ki kene csattanjak az energiatol...(?) Ezt nem igazan tudtam mire velni, elvegre csak egy hete lakom itt, szerencsetlensegemre ezalatt pont beteg voltam de ez barkivel elofordul, meg aztan akik ismernek nem ugy ismernek, mint egy olyan szemelyiseg, aki csak ul a seggen es az energiaszintje olyan, mint a nyuggereke. Meg mi az, hogy gyorsabban kene dolgoznom? Gondolom azt sem szeretne, hogy osszecsapjam a munkamat (amit en sem szeretek). Aztan azzal folytatta anyus, hogy ez meg a betanulas szakasz, meg hozza kell szoknom a dolgokhoz, ki kell alakuljon a rutinom, de majd minel tobb ideje leszek itt annal kevesebb lesz a munka, ne aggodjak. Ez persze oke, hogyha majd beszokok, akkor gyorsabban dolgozom, de mint mar fentebb emlitettem, a napi 7 ora hazimunkabol max egy-ket orat tudok lefaragni es nem tobbet. Mindenesetre nem szoltam vissza az anyukanak, abban maradtunk, hogy ad nekem egy uj listat, amin a hazimunkaval toltott ora szama mashogy van elosztva, az anyuka a lelkemre kototte, hogy kovessem ezt a listat es meglatom, kevesebb lesz a hazimunka. Mondom oke, es ezzel veget is ert  a beszelgetes, a listat pedig nemsokkal kesobb meg is kaptam.

Amiota kovetem ezt a listat egy kicsit kevesebb a munka valoigaz, de a munka az munka, ha a lista szerint a 3 furdoszoba takaritasara 1 orat kell szannom, de igazabol nekem min. 1.5 oraba telik kitakaritani, akkor a lista maris ervenyet vesziti. Es ez csak egy pelda a sok kozul, sok egyeb mas feladat igazabol tobb idobe telik, mint amit a lista szerint erre szannom kene. Es nem azert, mert lassu vagyok, hanem mert jo munkat akarok vegezni.

Mindenesetre ezen a heten azert tobb szabadidom akadt, a takaritast igyekszem a delelotti orakban, legkesobb delutan egyig lezavarni, es delutan 1-tol 4-ig szabadidom van. Kedden el is mentem egyet setalni a kozeli erdobe, nagyon jol esett, talan soha nem jott jobbkor.
A het tobbi napjan is vegre volt napkozben 3-4 ora szabadidom, eppen ideje volt, mert eddig ugy ereztem megfulladok, vagy mintha osszenyomna ez az egesz.

Egyebkent, sokatok szamara a hosztanyam unszimpatikus szemelykent johet le, de el kell mondjam, bar nem tetszik sokminden ennel a csaladnal, de ezen felul, hogy sokat kell dolgoznom es ebbol vannak kisebb konfliktusok, az anyukaval eddig nagyon jo a kapcsolatom. Amikor kedd reggel beszeltem vele es elmondtam, hogy mi nem tetszik, nem cseszett le, nem lekezelo hangnemben beszelt velem, hanem teljesen normalisan, emberszamba vett, mondta, hogy szeretne, ha jol ereznem magam naluk es csinaljak mindent a lista szerint par hetig, es ha nem valik be akkor kitalalunk egy uj rendszert. Napkozben, mikor itthon van is tok jol elbeszelgetunk, erdeklodik a dolgaimrol, nem csak ugy egy szimpla "how are you" erejeig, amikor fozni tanit mindig nagyon turelmes, amikor valamiben kijavit mindig hozzateszi, hogy nem azert teszi, hogy rosszul erezzem magam, hanem mert tudja, hogy meg uj vagyok es nem lehet konnyu ennyi mindent megjegyezni stb..Egyszoval eddig nagyon jo kapcsolatot sikerult vele kialakitanom, es bar vannak ezek a munkaora problemak, de o az elso hosztanyam, aki ele tudom, hogy odaallhatok, ha nem tetszik valami, tudom, hogy meghallgat es nem fogja leszedni a fejem, hanem akkor kitalal valamit, hogy mindenkinek jobb legyen. Ezt eddig az osszes csaladomban hianyoltam, mert a korabbi hosztszuleim, ha reklamaltam nekik mindig elkuldtek a fenebe. Itt viszont nyugodt szivvel oda merek allni anyus ele, es nincs stressz, hogy valamit nem mondhatok el. Tehat ugy dontottem, hogy nem fogom feladni ezt a helyet, ezt a csaladot. A kovetkezo hetekben megprobalok mindent a lista szerint csinalni, kivancsi leszek, hogy igy mennyire fog kijonni a munkaoraim szama. A jovo het vegen majd odallok anyuka ele, es megmondom, hogy mi az, amin esetleg meg valtoztatni kene, es hogy jussunk megegyezesre, akar emelje meg a fizumat, vagy bizonyos dolgokat vegyen el a hazimunkabol. Aztan meglatom, hogy erre hogyan reagal es a tobbi mar a jovo zeneje.

Mindenesetre mint lathatjatok, most az eletkedvem is visszatert, van szabadidom hetkozben, nem vagyok mar zombi, ugyhogy ujult erovel nezek szembe mindazzal, amit ez a csalad tartogat szamomra. Egyebkent, mindentol eltekintve a gyerekek aranyosak, az elejen egy kicsit nehez volt megtalalnom veluk a kozos hangot, mivel ezelott ilyen fiatal gyerekere meg sosem vigyaztam, nem igazan tudtam, hogyan is kozelitsek felejuk, de mara mar egyre biztosabban vegzem a gyerekek korul is a dolgomat, ok imadnak, a pici es a nagy is, igenylik a tarsasagomat es a nevemet is megtanultak (a 2 eves Dominika helyet Dominikana-nak hiv xD)  egyszoval jol erzem magam veluk. Nagyon tetszik  a szulok nevelesi stliusa (egy-ket aprosagtol eltekintve) , ha belegondolok, az eddigi 2 eves aupair palyafutasom alatt ezek a gyerekek a legjobban neveltek.

A hetveget ugy ahogy volt Reninel toltottem, nem volt otthon a hosztcsaladja, tehat pentek este atmentem hozza es nala aludtam mindket ejszaka. Szuper volt, pizzaztunk, filmeztunk, palacsintat sutottunk, paprikas krumplit foztunk es parkoztunk, dumaltunk veg nelkul, ergo sikerult tejlesen kikapcsolnom. Jo volt, hogy nem a hosztcsaladom hazaban voltam, hanem kicsit kiszakadtam innen, hogy reggel nem gyerekzsivajra keltunk, hogy mienk volt az egesz haz. Elvileg lett volna programom London belvarosaban a hetvegen, de vegul lemondtam, es meg kell mondjam, baromi jol esett csak Renivel lenni, nem is hianyzott senki es semmi mas, szuperul elvoltunk a 2 nap alatt es mar alig varjuk, hogy egyikunknek megint elhuzzon a hosztcsaladja, hehe :)

A het folyaman jovok egy bejegyzessel a Reninel toltott hetvegerol, valamint nem is mondtam, de mult hetvegen itt voltak Londonban a rokonaim,konkretan az unokatesomek (akik kozul az egyik Reni baratja :) es a nagynenem/bacsikam. Vasarnap kozosen elmentunk Windsorba, a varosba ami nekem orok szerelem es mindenkepp szerettem volna megmutatni a rokonaimnak is, szoval errol is jon egy beszamolo, amint megkapom unokatesomtol a kepeket :)

Az uj csaladnal es internet nelkul

Jol megvarokztattam itt a kedelyeket. Elnezest kerek, de sajnos az uj csaladnal egy ici picit sem ugy jottek ossze a dolgok, ahogy azt en elkepzeltem, de ebbe majd mindjart reszletesen belemegyek. Az a helyzet, hogy internetem sincs a csaladnal (grrrrrrrrrr) es most az anyuka laptopjat butykolom, ezert az ekezetek hianya (ami engem is borzasztoan idegesit).

Menjunk vissza az idobe, megpedig mult het pentekre, amikor is visszarepultem Londonba. Meg mult heten irtam egy bejegyzest, miszerint a hosztanyam mar a legelso hetvegemen befogna dolgozni. Nem voltam elragadtatva, es egy kicsit sem vartam, hogy visszajohessek.

Az otthon toltott idorol irok egy kulon bejegyzest kepekkel, mert nagyon nagyon jol ereztem magam es szeretnek megemlekezni rola.

Pentek delutan egykedvuen ultem kocsiba, hogy a szuleimmel elmenjunk Ferihegyre. Egyetlen porcikam sem kivankozott visszajonni Angliaba, ami tolem eleg furcsanak mondhato, hiszen az Angliaban toltott ket evem volt eletem eddigi fenypontja, azonban ahogy a blogomban is olvashattatok nemregiben, az elmult idoszak nagyon zavaros es stresszes volt, kicsit elegem lett ebbol az orszagbol, ezert volt a mela undor a visszajovetelemmel kapcsolatban. Magyarorszagon a visszajovetelem napjan sot egesz heten nyari, 30 fokos idojaras uralkodott es tudtam, hogy Angliaban a kod es az eso fog varni ami a  beka segge alatti hangulatomra ratett megegy lapattal. Ahogy megerkeztunk a repterre itt is volt a  konnyes bucsu ideje aztan par perccel kesobb el is tuntem az ellenorzo kapuk mogott. A tranzitban volt megegy oram, amit vegigsirtam, de frankon megallas nelkul, meg szerencse, hogy a repuloteren ez nem annyira feltuno, elvegre eleg sokan sirnak az ilyen helyeken, bar a tranzitban rajtam kivul senki nem bogott hihi...
Mikor felszallt a repulo hosszasan neztem Budapestet meg a magyar tajat es meg a repulon is bogtem jo sokaig. Mikor elkezdtek a fedelzeti arusitast a banatom enyhitese erdekeben vettem egy doboz sort, hogy legalabb ennyi oromom legyen es megettem a szendvicseimet.

Leszallatam es olyan rossz volt ugy kijonni a repuloter kapujan, hogy senki sem vart ram..Az ido pocsek volt, fel is kellett vennem az addig kezben vitt kabatomat. Mikor megerkeztem a hazba a gyerekek mar aludtak, apuka uzleti uton volt, az anyuka volt csak itthon. Nem volt reszem tulzottan nagy fogadtatasban, pl nem vartak kajaval, vagy ilyesmi (pedig nem annyira meglepo, hogy a repolout es a vonatozas utan baromi ehes voltam, persze tudom, a csicska ne szoljon semmit. ) Az anyuka egybol belecsapott a lecsoba, fel oran keresztul magyarazott nekem a gyerekekrol meg  a szokasokrol, pedig ekkor mar este 10 volt. Aztan ratertunk a hetvegi munkara, hogy azon a hetvegen szombaton es vasarnap is szuksege lesz a segitsegemre.Tulajdonkeppen anyuka itthon volt egesz hetvegen, de megis megkert, hogy menjek veluk szombaton jatszohazba, ide-oda es vasarnap uszasra, mert szerinte jot tenne a gyerekeknek, ha megismernenek, mielott hetfon rendesen munkaba allok. Szerintem meg igy is ugyis megismertek volna, ez a ket nap nem oszt nem szoroz, es gondolhatta volna hogy a legelso hetvegemet nem azzal akarom tolteni, hogy mergezett egerkent rohangalok veluk mindenhova, hanem mondjuk a borondjeim kipakolasaval es beilleszkedessel.

Egy-ket szo a szobamrol: eleg nagy szobam van, a foldszinten talalhato (a csalad a felso szinten alszik). Viszont kepzeljetek, amikor megerkeztem, azt hittem egnek all a hajam, mikor meglattam, hogy egy csomo szar (egyenlo a csalad cuccai) az en szobamba vannak bezsufolva. Az agy alatt egy szemernyi hely sincs, borondok, dobozok, ez-az talahato ott. A szekrenyekben is bosegesen megtalahato volt a csalad ruhatiol kezdve a torolkozokon at az agynemu huzatokig minden. Ezen felul a bazi nagy ruhaszarito a szobam kozepet disziti a vasalodeszkaval egyetemben. Ergo tipikus cseledszoba. -,- A fiokokban pedig meg megtalalhato volt az elozo nanny egy-ket hajszala, allatira orultem neki.  Nagyon fusztralo erzes volt, hogy a hetvege folyaman egyszeruen nem tudtam kipakolni a borondjeimet mert egyreszt nem volt ra idom, mivel a csaladdal ugraltam mindenhova, masreszt pedig minden masodik fiokban/szekrenyben a csalad dolgai voltak. Szerettem volna kicsit otthonosabban erezni magam, de amig borondbol kell elnem addig ez kivitelezhetetlen.

Szombat reggel pedig neki is estunk a munkanak. Btw ket kislany van a csaladban. A lanyok amugy hihetetlenul aranyosak es jolneveltek, ami pozitivum van ebben a csaladban az az, hogy nevelik a gyerekeket, nem hagynak rajuk mindent, nincsenek elkenyeztetve, hanem vannak szabalyok, amit be kell tartaniuk. A csalad rendszereto, minden rendszerezve van a hazban, nagy a tisztasag es a rend.
Szoval szombaton bar rendesen dolgozni nem kellett, de mennem kellett veluk kulon orakra, jatszohazba stb.
Szombat delutan mikor hazaertunk, anyuka azt mondta, hogy innentol kezdve szabad vagyok de meg tovabbi masfel orat beszelgettunk a rutinrol, errol arrol. Este Renivel mekibe mentunk, hogy kitargyaljuk az otthon toltott idomet es az uj csaladomat, nagyon jol esett ez a kis kikapcsolodas.

Vasarnap delelott uszni mentem a csaladdal, delutan pedig szabadidot kaptam. Ezt kihasznaltam arra, hogy felvegyem Istvan lakasan a 3. es egyben utolso borondomet, amit meg egy hete hagytam nala. Reni jott velem, de sajnos sikerult jol eltevednunk. Ugyanis az ut a Victoriatol csak egy oraba telt volna, viszont a metro/vonat lezarasok miatt 3,5 ora(!!!) volt, mire Istvan hazahoz keveredtunk. Nem kicsit voltunk mindketten kiakadva, hisz Reni is beteg volt, rajtam pedig aznap kezdtek mutatkozni a megfazas tunetei, arra volt legkevesbe szuksegunk, hogy az elkeveredesnek koszonhetoen este 10 utan erjunk csak haza. Mindegy, mindketten tuleltuk, masnap mar csak rohogtunk az egeszen.

Hetfon pedig rendesen munkaba alltam. Csak roviden irnam le, hogy mennyire sikerult melle nyulnom ezzel a csaladdal: a szerzodesunkben heti 35 ora munka all, reggel 7-8-ig, majd delutan 4-7-ig, vagy 4-10-ig (minden masnap) ezen felul heti 5 ora hazimunka. Ehhez kepest az a nagy helyzet, hogy reggel hettol este hetig meg sem allok es sokszor este 7 utan allok neki vasalni is. Szoval naponta frankon ledolgok min. 10-11 orat vagy tobbet. Ez a haz nagyon nagy es mindent nekem kell csinalni, nem csak a gyerekek korul, de a szulok ruhait is nekem kell elrakosgatnom, naponta kitakaritani az egesz hazat, a konhyat naponta ketszer (ami min. egy oras melo mert nem mindegy hogyan csinalom) stb. Szoval inkabb full time housekeepernek erzem magam, csak az a gond, hogy en nem erre szerzodtem, hanem heti 40 oras aupairnek es a fizetesem sem aranyos az altalam vegzett mennyisegu munkaval. Borzasztoan aprolekos ez a csalad, semmi sem mindegy es el nem tudom kepzelni mikor fogok ehhez hozzaszokni vagy mindent megjegyezni.

Hetfon pedig belazasodtam, el sem tudom mondani, mennyire rosszul jott ez, pont az elso hetemen, az elso munkanapomon. Hetfo-keddet lazasan nyomtam vegig, alig eltem de nem akartam mindjart az elejen bemondani az unalmast es kozolni, hogy beteg vagyok, igy inkabb neman huztam le a napi munkat. Kedden az anyukanak volt egy olyan kijelentese nap kozben, hogy "a Dominikat ra kell venni, hogy tobbet mosolyogjon"-ezt a gyerekeknek mondta. Aznap este, mikor a gyerekek aludni mentek odaalltam anyuka ele es kozoltem, hogy ne vegye szemelyesnek, ha nem mosolygok vagy nem vegzem a dolgom 100%-osan, de 2 napja lazas vagyok es borzasztoan erzem magam. Mondta, hogy ezt nem tudta es szolnom kellett volna. Azt is hozzatette, hogy akkor a kovetkezo napokban vegyek ki magamnak szabadsagot. En ezt ugy ertelmeztem,  hogy a reggeli es delutani gyerekfelugyeleten kivul a kovetkezo napokban elhanyagolhatom a takaritast es pihenhetek nap kozben (elvegre takaritani addig minden nap takaritottam igy csaknem dolt volna ossze a haz ha egy-ket napig nem suvickolok.)Szoval szerda delelott es delutan onkenyesen szabadsagot vettem ki, ugy dontottem leszarom a takaritast, a lefgontosabbakat mint pl konyha, kislanyok szobaja, stb megcsinaltam, de delutan 4ig pihentem, amig a csalad haza nem jott.

Csutortok-penteken mar jobban voltam, vidamabb is voltam es a kislanyokkal is sokkal jobban tudtam jatszani, a takaritast is megcsinaltam es minden mas hulyeseget. Anyuka meg is jegyezte, hogy jobban nezek ki es a munkam is javult. Valahogy az ido eldocogott es eljott a hetvege. Anyuka pentek este megkerdezte, hogy megyek e valahova a hetvegen, mert ha nem, akkor szeretne tanitani nekem par dolgot. Ez mar tenyleg a turokepessegem hatara volt, hiszen a mult hetvegevel egyutt zsinorban 7 napig meloztam, hetfotol pentekig alig volt szabadidom es en sem egy gep vagyok aki megallas nelkul porog es nincs szuksege szabadidore, pihenesre stb. A kerderese ra is vagtam, hogy vannak programjaim es ezzel rovidre is zartam ezt a betanitas dolgot. Mit csinaltam egesz heten, ha nem betanultam?? Nem?

Aztan itt az internet problema. Mikor megerkeztem, mult heten mar akkor sem volt internetem a szobamban es az egesz hazban nagyon gyenge a wifi, csakis a nappaliban, a ruter mellett foghato. Csakhogy a nappaliba meg nem johetek be akarmikor, napkozben apuka sokszor innen dolgozik (na nem mintha lenne egy perc szabaidom napkozben) este pedig itt tv-znek, dolgoznak, beszelgetnek es jobban orulnek neki, ha en nem vagyok itt. Napokig konyorogtem az anyukanak, mire kijott a szerelo. A pasi azt mondta, hogy sajnos nem tud vele mit csinalni. Szoval most az a nagy helyzet, hogy 4 het mulva jon majd egy masik szerelo aki lyukakat vag a falba, hogy kabelt vezessenek a szobamba. Addig a jatszoszobaban hasznalhatom a netet, anyuka laptopjan (valami oknal fogva az en laptopom nem fogja be). Az elso itt toltott napokon egyeltalan nem volt netem es elkepesztoen szomoru voltam emiatt, nem mitha fuggo lennek de borzalmas honvagyam volt, szerettem volna az otthoniakkal beszelni, az itteni barataimmal is es nem tudtam. El voltam vagva a kulvilagtol, szo szerint, mert egyreszt internetem nem volt, masreszt nem jutottam ki ebbol a hazbol egesz heten.

Most, hogy legalabb a jatszoszobaban van net, egy kicsit jobb, de ez sem az igazni...de legalabb van.

Almomban sem gondoltam volna, hogy igy sikerul az elso itt toltott hetem..Az a tervem, hogy adok nekik megegy hetet, hatha valtoznak a dolgok. A het folyaman sokszor azon gondolkoztam, hogy most rogton fel kene mondani, de nem lehet. Nem szabad csak ugy megfutamodni, ha valami nem ugy alakul, ahogy elterveztem, kuzdenem kell, nem is ugy jutottam ki anno Angliaba sem, hogy minden siman es egyszeruen ment. Most kell szorgalmasnak es kitartonak lennem kulonben sosem viszem semmire. Tehat, adok nekik megegy hetet. Ha nem valtozik semmi, akkor jovo het vegen odallok anyuka ele, es kozlom, hogy ez igy nem lesz jo, es ha azt akarja, hogy hosszutavu legyen a mi kapcsolatunk, akkor valtoztassunk egy par dolgon. Ha latom, hogy erre hajlando es valtozni fognak a munkaorak akkor maradok, ha viszont nem, akkor lepek, es uj csaladot keresek. Azert valtottam csaladot, hogy tobbet dolgozzak es tobbet keressek, nade nem napi 12 orakrol almodtam es a fizu pedig meg sem kozeliti azt, amit ezert a munkaert normalis esetben fizetni kene..

Mikor otthon voltam, gondolkoztam rajta, persze akkor meg csak viccelodve, hogy mi lenne ha otthon maradnek a nyarra es szeptemberben ujult erovel nekivagnek...mostmar latom, hogy ezt kellett volna csinalnom, de mindegy is, utolag konnyu okosnak lenni es senki nem lathatja elore, hogy mit hoz a jovo. Valamiert ide is kellett jonnom, bar most meg nem igen latom, hogy miert.

Amint lesz idom jelentkezem egy bejegyzessel az otthon eltoltott hetemrol es beszamolok, hogyan alakul a csaladdal a helyzet!

Ez jól kezdődik...

Enyhe kifejezés, hogy kisebb sokk tört rám, mikor elolvastam a leendő hosztanyám ma esti email-ét..

Ugyebár én péntek este repülök vissza Londonba. A házba körülbelül este 10-re fogok érni.
Ma azt írta nekem az anyuka, hogy tudnék-e dolgozni ezen a hétévégén? Mindkét nap kellenék, fél napokra, merthogy neki eltervezett programjai vannak nameg szeretne körbevezetni, mindent megmutatni a házban. Azt nem írta, hogy ezért fizetne-e, nagyon remélem, hogy azért nem, mert ez neki is magától értetődik...

Mindenesetre nem kicsit akadtam ki ezen. Először is, abban állapodtunk meg, hogy havi két szombati bébiszitten kívül hétvgenként egyeltalán nem kéne dolgoznom. Au pair leszek náluk, oké, hogy kicsit többet fizetnek, mint az átlag aupair fizu, de a megállapodás az megállapodás, ha én be tudom tartani, akkor joggal várom el a másik féltől, hogy ő is ezt tegye. Másrészt pedig, ott a nyilvánvaló tény, hogy péntek este repülök vissza...mennyire fair az, hogy szombat reggel máris befog? Oké, hogy most volt egy hetes pihenőm itthon, de a replüőút akkor is fárasztó, kb olyan leszek mint a mosott fos szombat reggel, ezt előre látom. Nameg, ez lesz a legelső náluk töltött hétvégém..egyből így indítani, hogy ugyan tudnék-e dolgozni mert ő elfoglalt..hááát, remélem, hogy egyszeri alkalomnak szánja, különben nem lesz hosszú életű a mi kapcsolatunk.

Mindenesetre, mivel más választásom nincs, rábólintottam a hétvégi munkára. Merem remélni, hogy fizetni fog ezért, mert ha nem, vagy ha ez többször előfordul, esetleg lesznek más gondok, akkor még az elején, egy pár hét múlva újra nekiállok családot keresni, mielőtt túlzottan megszokom ezt a helyet.
Tudom, furcsának hangzik, hogy még ott sem vagyok, de már azon járatom az agyam, hogy miként és mikor lépjek le tőlük, de azt gondolom nem én voltam az, aki feldobta a labát...

Csak én reagálom túl, vagy ez azért tényleg gáz, hogy még ott sem vagyok és befognak??

Hazamegyek!

Méghozzá holnap! Nem örökre, nem kell aggódni, csak egy hétre, pontosabban 6 napra.

A legutóbbi bejegyzésemmel kissé rátok hozhattam a frászt, elnézést kérek, hogy az utóbbi időben ennyit panaszkodom, de sajnos az elmúlt hónapban, azon belül is az elmúlt 2 hétben teljesen úgy éreztem, mintha meg lennék lőve.

A keddi kirohanásomnak és a világvége hangulatomnak az oka igen bonyolult, megmondom őszintén én magam sem szeretnék emlékezni rá. Legyen elég annyi, hogy regisztráltam egy aupaireket közvetítő idekint működő, félig magyar ügynökséghez, és a vezető, aki ráadásul egy drága honfitársam nagy ívben tojt az ügyemre, hiába mondtam neki, hogy nincs sok időm családot találni, hogy vagy leszervezi nekem az ígért interjút vagy idő hiányában repjegyet kell foglalnom és hazamegyek, mert se több időm sem több pénzem nincs..Válaszul pedig azt írta, hogy ez nem az ő problémája..Hát, nagyon köszi, ha valaki rólatok kérdez a földig foglak alázni, ha rajtam múlva az összes ilyen embert eltiltanám akármilyen közösségi munka végzésétől..Oké, hogy nem az ő problémája de akkor könyörgöm, mi a frásznak van ügynöksége?? Elvileg egy ilyen ügynökségnek az a dolga, hogy a hozzám hasonló, külföldön teljesen egyedül élő, már-már magára utalt embereket segítse. Akkor meg ne azt írja, hogy ez nem az ő problémája..mindegy is, erre nem is vesztegetek több szót, a következő sms-emben 3 mondatban elküldtem kapálni aztán ennyi...

Ezt követő nap, szerdán pedig véglegesen eldöntöttem, hogy ahhoz a családhoz jövök, akikről már előzetesen írtam. Azonban ez sem mehet simán, mint ahogy semmi sem az körülöttem mostanában. A következő hosztcsaládomnál a jelenlegi nanny még mindig itt van és itt is lesz 2-3 hétig. Erre az időre nekem a játszószobában kéne laknom. Ígyhát úgy döntöttem, hogy nem szeretnék 2-3 hétig a játszószobában csövezni, bőröndből élni, mások útjában lenni, és egy hirtelen felindulástól vezérelve szerda délután repjegyet foglaltam magamnak. Holnap, azaz szombaton megyek és jövő hét pénteken jövök vissza. Azért nem mentem haza hosszabb időre, mert hát money, money, money, must be funny- egy hetet még elviselek meló és pénz nélkül, de 2-3 hét bevételkiesés nem kicsit juttatna az anyagi csőd szélére.

Most pedig vissza a hét elejére. Mint a múlt heti bejegyzésemben is írtam, egy hétig egy barátomnál Istvánnál laktam. Az indok, hogy az előző családomtól múlt hét végén, június 2-án el kellett jönnöm, azonban az új családomhoz csak ma, egy héttel később költözhettem be. Istvánnál sajnos nem volt internet, így ezt a pár napot net nélkül kellett kiböjtölnöm. Mit mondjak, az első este borzalmas volt, úgy éreztem teljesen el vagyok zárva a külvilágtól, ráadásul akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi legyen, hazamenjek, ne menjek és szerettem volna repjegyárakat csekkolni, egy-két emberrel beszélni, és nem tudtam..Úgy éreztem totál kilátástalan a helyzetem. Az internet hiányt úgy oldottam meg, hogy minden nap elmentem egy starbucks-ba 2-3 órára, befészkeltem magam a laptopommal, hogy legalább ilyenkor úgy érezzem, nem vagyok elzárva a külvilágtól..(A telómon nincs net, özönvíz előtti darab). Viszont István lakásának közelében nem volt sem meki, sem netkávézó (meg nagyjából semmi) így utaznom kellett, ha netezni akartam, az utazás pedig pénz, nem is kevés..Szóval ez a hetem anyagliag csődnek volt mondható..Mindegy, vége is, túléltem.
Kedden a palacsintázóban segítettem, mert a szállásért cserébe megígértem Istvánnak, hogy besegítek, ha szüksége lesz rám. Lett is, kedden fotózták a vadi új menüt, így elkelt mégegy extra pár segítőkéz. Laza 10 órát lenyomtam, délután egytől este 11-ig, zárásig, de egyeltalán nem volt fárasztó, még úgy sem, hogy mindig volt mit csinálni. Én és Dia (régóta ott dolgozik) vittük a boltot, míg István és a fotós az új menüt fényképezték. Azt hiszem ezen a napon én voltam a legszerencsésebb ember a világon! (jéé, most realizálom, hogy végre valami pozitívum is ért az utóbi fostos időszakban! :D ). Ugyanis, az új menü 15 (vagy több, nem emlékszem) palacsintát fog tartalmazni, sósakat-édeseket, mindenfélét, és hogy le tudják fényképezni, el kellett készítenünk az összeset, amit utána meg is ehettünk! Atyaég, szerintem tutira megdöntöttem a palacsinta evés guiness rekordját, mininum 13-14 félét kóstoltam meg aznap. Tudni kell, hogy ezek a palcsinták nagyon nagyok, így bár mindegyiket elfeleztük Diával, de még így is nagyon laktatóak voltak. Az első 2-3 palacsinta nagyon jól esett, aztán viszont kezdett csömörünk lenni. Viszont ott hagyni sem akartuk őket, így hősiesen végigettük a menüt. Ok, be kell valljam, az utolsó 3 pali, ami már estére, kb 9-10 magasságában lett kész a kukában landolt (a szívem szakadt meg értük) de így is volt szerencsém a menü nagy részét megkósolni. Aki bejött, mindenkinek elmondtam, hogy csak beugró vagyok itt de mégis akkora mákom van mint eddig egy dolgozónak sem, irígykedtek is rendesen.

Szerdán pedig, mint ahogy már írtam, lefoglaltam magamnak a repjegyeket a hazautamra. Mivel borzalmasan sok cuccom van és 3 nagy bőröndöm, így csütrötökön felhoztam a családhoz egy bőröndöt, majd ma, azaz pénteken mégegyet, és ezzel egyidőben be is költöztem. (A 3. bőröndben a nem túl fontos dolgaim vannak, azért majd visszamegyek Istvánhoz, ha visszajöttem otthonról.) Így is, hogy kétszer fordultam, és egyszerre csak egy bőröndöt kellett cipeljek baromi nehéz volt, hisz Dél-Londonból kellett felcihelődnöm Észak-Londonba, 2 óra a metrón, buszon és gyalog egy fullra megpakolt bőrönddel nem éppen leányálom. Szerda este Renihez is elmentem, jól esett a barátnő terápia ismét.

Tehát, mint láthatjátok, ma költöztem be a családomhoz, Elstree-be, azonban még nem foglalhattam el "méltó helyem", mert a jelenlegi nanny még itt lakik, így én per pill a játszószobában lakom. A család nincs itthon, elutaztak a hétvégére, de jobb is ez így, mert így legalább szusszanhatok egy kicsit mielőtt hazamegyek, nem kell velük jópofizni egy ilyen pocsék hét után, hanem szépen elülök a játszószobában, netezek (végre) és készülök a holnap utamra. Ma este átmentem az előző családomhoz,(akik ugye ugyanezen a településen laknak) akiktől most csak 20 percre lakom gyalog, mert ki szerettem volna nyomtatni a beszállókártyámat (a jelenlegi családnak nincs nyomtatója). Ha már ott voltam gondoltam mért ne, és elvittem az én drága Toto kutyumat sétálni. Egy órát sétáltunk a kedvenc erdőnkben, annyira feltöltődtem ettől, hogy arra nincsenek szavak. Ez a kutya komolyan mondom, hogy a legjobb barátom, épp csak meg nem szólal, de nincs mégegy hozzá fogható teremtés ezen a Földön. Mostmár végre nem London másik végén, hanem csak 20 percre lakom tőle gyalog, így a jövőben nem csak 3 havonta fogom látni, hanem majd lebeszélem a volt családommal, hogy had menjek heti szinten sétáltatni. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják engedni, eddig is mindig szívesen láttak.

Holnap délután fél 3-kor pedig hazarepülök! Nagyon várom már, hiszen másfél éve nem voltam otthon. Jó lesz végre a kiskutyámmal aludni, az otthoni finom ételeket enni, elmenni a kedvenc erdőmbe biciklizni! Soha nem volt nagyobb szükségem erre, annyira sérültnek érzem magam most lelkileg, hogy semmi más nem pofozhatna helyre, csak egy kis természet-terápia.

Lehet, hogy írok majd otthonról (ha nem lesz jobb dolgom :D). Ha nem ,akkor szép hétvégét/hetet kívánok mindenkinek!

Elköltöztem

Pontosabban szólva mégcsak kiköltöztem. Szombat reggel végleg elhagytam a balham-i családomat, és egyben az elmúlt 9 havi lakhelyemet.

Előre szólok, hogy internet híján a mai bejegyzést egy starbuck-ból közvetítem nektek és mivel a jövő héten is korlátozva lesz az internet hozzáférésem, így valószínűleg csak egyszer jelentkezem majd a hét folyamán. Ha kicsit kesze-kusza lesz a mai bejegyzés, az annak köszönhető, hogy a kávédarálós-jégkeverős, hangazavaros környezetben nehezebben tudok koncentrálni, de igyekszem valami értelmeset idevakarni nektek.

Hol is hagytam abba legutóbb? Ja igen, hogy megtaláltam a következő családomat. A következő családomhoz jövő héten szombaton fogok beköltözni, azonban a balhami családomhoz már tegnap, azaz szombaton megérkezett a következő aupair, így nekem el kellett jönnöm. Még a hét elején beszéltem a balhami hosztanyámmal, megkértem, had maradjak náluk mégegy hetet, mondtam neki, hogy besegítenék az új lánynak, körbeveztném, megmutatnék neki mindent, betanítanám, cserébe csak annyit kérek, hogy a vendégszobában lakhassak. Az anyuka azonban azt mondta, hogy itt az ideje, hogy én tovább lépjek és, hogy nem lenne fair az új lánnyal szemben, ha én itt maradnék. Azt is hozzátette, hogy a gyerek is megzavarodna, ha egyszerre két aupair lenne itt, ígyhát nem áll szándékában engem további egy hétre elszállásolni a vendégszobában. Bevallom, nagyon rosszul érintett a dolog, hiszen azok az emberek, akikkel az életem elmúlt 9 hónapját töltöttem most egyszerűen kidobnak. Oké, hogy én kezdeményeztem a családváltást, nade egyrészt azért így is tekintélyes időt töltöttem itt, mert a 9 hónap nem kevés, valamint ha magamból indulok ki: ha nekem lenne egy bazinagy vendégszobám amit ráadásul nem is használok, akkor nem lenne szívem azt mondani egy külföldi lánynak, akinek nincs hová mennie ráadásul a gyerekemre vigyázott majdnem egy évig, hogy nem, nem maradhatsz itt...Az indoklását meg végképp nem értettem, miért is zavarodna meg a gyerek, csakmert 2 aupair van itt? Nem egy olyan családról tudok, ahol az új auapair-t a régi tanítja be, és azok a gyerekek sem zavarodtak meg egy életre..oké, persze én is tudom, hogy ezt csak kifogásnak szánta és azért nem engedett ott maradni, mert már nem kívánatos volt a jelenlétem..
Végülis egy barátom, aki a magyar palacsintázót vezeti felajánlotta, hogy hozzá beköltözhetek egy hétig, mielőtt még jövő héten az új családomhoz költöznék. Én pedig cserébe megígértem, ha szüksége lesz segítségre a palacsintázóban, akkor állok rendelkezésére.

A bőrönjeimet már a hét elején elkezdtem pakolni, de kétségek között, hiszen az új családommal csak szerdán mondtuk ki véglegesen az Áment. Csütörtök reggel megkérdeztem a balhami hosztanyámat, hogy lehetne-e annyi kérésem, afféle utolsó szívesség, hogy szombat reggel elvisznek a barátom lakására kocsival (ami kb fél óra), hogy ne kelljen 3 nagybőrönddel cipekednem..Eredetlieg Reni segített volna, azonban metróval és vonattal nagyon hosszú lett volna az út, és mire Istvánhoz értünk volna ő már nem lett volna otthon így útközben meg kellett volna állnunk a palacsintázóban, hogy felvegyük tőle a kulcsot, ami hatalmas kerülő lett volna. Az anyuka azt mondta, hogy sajnos valószínű, hogy nem fognak tudni elvinni mert dolguk van szombat reggel, de majd még visszatértünk rá. Magamban elkönyveltem, hogy oké, akkor marad a BMV (busz, metró, vonat) verzió, órákig tartó cipekedés és hatalmas kerülők. Aztán péntek reggel legnagyobb meglepetésemre a hosztanyám azt mondta, hogy elvinni ugyan nem tudnak, de taxit hívnak nekem és ki is fizetik. Mondom wow, nem kicsit taglóztam le. Szépen megköszöntem és meg is nyugodtam, hogy akkor vége a logisztikai rémálomnak. Péntek este bepakoltam az utolsó dolgaimat is, így ezzel is lezárult egy szakasz, utazásra kész voltam.
A következő sorok tán furcsának fognak hatni, bevallom én is annak találom, de amióta aupair vagyok és jobbra-balra költözködöm, borzalmasan érzelmessé váltam. A dologhoz hozzá tartozik, hogy mielőtt aupairkedni keztem nem költöztem sokat az életem folyamán, minden állandó és megszokott volt, nem kellett semmi miatt aggódnom, mondhatni megaludt a számban a tej. 2 éve vagyok aupair (egészen pontosan június 9-én lesz 2 éve), ezalatt pedig 4-szer költöztem, és mindegyik családomnál eltöltöttem egy tekintélyesebb időszakot. Sajnos az a típus vagyok, aki ha hosszabb időt tölt valahol akkor elkezdek érzelmileg kötődni dolgokhoz. Nem csak az emberekhez, a hosztcsaládomhoz meg a gyerekekhez (sőt, a családhoz tán kevésbé) de olyan apró és mondtani hülye dolgokhoz tudok kötődni, mint például a szobám, az ágyam, egy bizonyos bútordarab vagy a kilátás az ablakomból. Mikor egy családnál az időszakom a végéhez közeledik mindig szomorkodással töltöm az utolsó pár napot/vagy hetet és azon kesergek, hogy ezek nekem mennyire fognak hiányozni. Amikor tavaly elköltöztem az Észak-londoni családomtól, bár a családdal regeteg konfliktusom volt, mégis sírva jöttem el tőlük és az utolsó hetekben nagyon szomorú voltam. Tudom, hogy amikhez kötődöm csak helyek, meg tárgyak és élettelen dolgok, de én mindenhez egy életérzést kapcsolok és ha eljövök valahonnan mindig attól félek, hogy ez az érzés tán már sosem fog visszajönni. A 4 költözésem alatt azonban fokozatosan bebizonyosodik, illetve nyilvánvalóvá válik, hogy bár ezek az érzések és élethelyzetek ugyanúgy már sosem jönnek vissza, de jönnek helyette mások, újak, ha nem is jobbak de ugyanolyan jók. Viszont ha valahol már az utolsó napjaimat töltöm mégsem tudom megállni, hogy depizzek egy kicsit.
Ezúttal is így lett volna, de most az volt az óriási szerencsém, hogy mivel csak az utolsó pillanatban találtam meg az új családomat, így nem volt időm arra, hogy magamat sajnáljam és azt, hogy mi minden fog hiányozni, hanem ehelyett azon kellett izguljak, hogy mi lesz és hogyan lesz tovább. Aztán mikor ráakadtam az új családomra pedig annál nagyobb volt az öröm, hogy végre megvannak és nem kerülök az utcára, nem kell hazamennem és semmi ilyesmi. Bár az elmúlt időszak nagyon stresszes volt a családkeresés nehézségei miatt, de így utólag belegondolva azt mondom, hogy mégis szerencsésen alakult az egész. Ez az, ami engem igazán lemerít az auapairségben, a költözés, az elválás, hogy időről időre búcsút kell mondjak azoknak az embereknek, helyeknek és dolgoknak, akikhez/amikhez hozzánőttem és szeretem. Nem hiszem, hogy ehhez valaha hozzá lehetne szokni vagy "érzéketlenné" válni e téren, hogy ne hiányozzon semmi és senki. Akárhányadszorra is csinálom végig de mindig lemerít érzelmileg. Éppen ezért (illetve ezért is ) határoztam el, hogy ez lesz az utolsó hosztcsaládom és az utolsó aupairkedésem, a következő családnál elleszek, ameddig kényelmes és ameddig az érdekeim úgy kívánják, de ezután én már többet nem leszek aupair, lelkileg nem bírom már.

Vissza a költözésemhez: Szombaton reggel már korán felkeltem, elvégeztem az utolsó simításokat, aztán lementem reggelizni a családhoz. A családtól kaptam egy thank you kártyát amiben egy kis cash is lapult, a heti fizetésem fele, afféle bónuszként (természetesen rendesen kifizettek a múlt hétre is). Kicsit rosszul éreztem magam, mert a szülőknek én nem vettem semmit, megmondom őszintén egyeltalán nem gondoltam volna, hogy én kapok tőlük valamit. Ezen felül pedig extra jófejség volt, hogy fizették a taximat is. Mérges voltam az anyukára a hét elején, hogy nem enged ott maradni, de ettől eltekintve viszont rendesek voltak és mindenben segítettek. A helyzetem is jól alakult, István befogadott egy hétre, családom lett és cipekednem sem kellett, szóval jól jártam. A kisfiúnak vettem egy játék tennisz szettet, amit a házban is lehet használni, mert az elmúlt időben egyfolytában teniszezni akart.
Fél 9-re megérkezett a taxi, nem volt más hátra, mint a búcsú. Nagyon utálok búcsúzkodni és borzalmas vagyok ebben, mindig olyan gyorsan igyekszem lezavarni, amilyen gyorsan csak lehet. Egy kicsit megkönnyeztem a búcsút, hiszen mégiscsak ők voltak a családom 9 hónapig, és az volt az otthonom. Kaptam mindenkitől egy búcsúölelést aztán beszálltam a taxiba, ezzel magam mögött hagyva balhami életem.

A hét folyamán írok majd egy rendes összefoglaló bejegyzést a náluk tölött időről, de előtte össze kell szednem a gondolataimat, és szeretnék egy külön bejegyzést szentelni ennek.

Mikor megérkeztem Istvánhoz lepakoltam a dolgaimat, kicsit dumáltunk majd ő elment dolgozni. Internete sajnos nincs, ígyhát a következő hetem netmentes lesz, lövésem nincs hogyan fogom túlélni. Most is a Starbucks-ból írok és a jövő hét folyamán sem lesz más választásom, ha a külvilággal akarok majd kommunikálni. A tervem az volt, hogy szombaton déltuán feljövök Elstree-be, ahol jövő héttől lakni fogok és Reninél alszom. Ígyhát bepakoltam a kistáskámba a legfontosabbakat és a laptopomat majd röpke 2 óra alatt itt is voltam. Renivel este megvacsiztunk a mekiben aztán pedig célba vettük a mozit és megnéztük  a Másnaposok 3-at. Sok kritikát olvastam róla, sok ismerősöm posztolta ki fészbúkra a véleményét, volt hideg és meleg is, de sokan lehúzták a filmet. Szerintem viszont állatira sikeredett ez az epizód is, és az külön tetszett, hogy nem ugyanarra a sémára épül, hogy leglénybúcsú van, berúgnak, felejtenek, másnap meg keresgélnek. A poénok jók voltak, a helyszínek is nagyon tetszettek és imádtam, hogy visszamentek Las Vegasba, mindig lenyűgöz az a város. Az el kell ismerni, hogy a 3 rész közül tán ez lett a legkevésébé jó, szándékosan nem használtam a leggyengébb kifejezést, mert a film azért hozza azt, amit az első két rész után az ember elvár. Tehát összességében, mindenkinek ajánlom, a nevetőgörcs nem marad el. Én legszívesebben most rögtön beülnék a moziba mégegyszer megnézni.

Ma reggel Renivel kb 8-ig aludtunk, kockultunk aztáb pedig elindultunk, ő Londonba ment shoppingolni én pedig befészkeltem magam a Starbuck-ba, hogy pötyöghessek nektek. Amint itt végzek én is bemegyek Londoba, Renivel találkozunk a palacsintázóban, eszünk egy jót, aztán én visszamegyek István lakására.
A történelem ismétli önmagát. Ez tuti biztos. Amikor tavaly elköltöztem az Észak-londoni családomtól, egyből Renihez mentem és nála töltöttem 2 éjszakát. Most pedig szintén a Reninél aludtam közvetlen miután kiköltöztem a családomtól. Csakhogy tavaly mindketten nagyon szomorúak voltunk, mert messzire költöztem innen, most viszont nagy a boldogság, mert pont, hogy visszajövök. Annyira furcsa helyzeteket tud produkálni az élet!

Jövő héten pedig nem tervezek otthon ülni, kihasználom, hogy olyan hétköznapok jönnek, amikor nekem nem kell dolgoznom és elmegyek Windsorba, Cambridge-be és a tengerpart is tervben van, amennyiben az időjárás is engedi.

Jövő héten pedig jövök egy összefoglaló bejegyzéssel az előző családomról. :)

Össze-visszaság

2 hetem van hátra, hogy családot találjak magamnak. Jövő hét szombaton jön a családomhoz az új aupair, tehát addig nekem el kell költöznöm. Elképesztően ideges vagyok már egy pár napja, mint már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, nem értem mi a fene ez a pangás családok terén.

Folyamatosan nézem a gumtree-t, a childcare.co.uk-t, rengeteg hirdetésre válaszolok is, de ezek nagy részére vagy nem érkezik reakció, vagy 1-2 levelezés után a család megszakítja a kapcsolatot, vagy kiderül, hogy nem vagyunk tökéletesek egymásnak. Mivel most az a célom, hogy egy olyan családot találjak, ahol többet dolgozhatok de egyben többet is keresek (nanny vagy mother's help munka) így ezúttal válogatós vagyok családok terén, lett volna kedvesnek tűnő család, de sokuknak azért mondtam nem-et, mert a heti 100 font nekem a jövőben már nem lesz elég. És olyan családot találni, ahol rendesen megfizetnek, de emellett rendesek is, nem egy könnyű feladat. Mostanáig Észak-Londonban keresgéltem, mint már korábban említettem, északot én jobban szeretem, mint a jelenlegi lakhelyemet Dél-Londont, de mivel már csak 2 hetem van hátra, így ezt a szempontomat mostmár teljesen elhagyagolom, már nem érdekel az elhelyezkedés, sőt az sem, hogy kedves-e a család, (elvégre úgyis csak dolgozni, nem pedig bratyizni megyek hozzájuk) lényeg, hogy kapjak végre valahol egy jó ajánlatot.

Múlt héten is voltam 2 interjún, ezeket most részletesen nem írom le, mert borzasztó ideges vagyok és alig tudok koncentrálni a napi feladataimra, a legkevésbé most arra van energiám, hogy interjúkról emlékezzek meg, amelyek lehet, hogy hasztalanok voltak. Az egyik család azóta visszajelzett, hogy nagyon köszönik, hogy ott voltam és lovely vagyok, de úgy döntöttek mégsem kell nekik live in nanny. Ember, örülök, hogy ez most jutott eszetekbe, miután a pénzemet és az időmet vesztegettem arra, hogy hozzátok utazzak, arról már nem is beszélve, hogy hiú reményeket tápláltam, miszerint felvesztek!! Ez a család amúgy nagyon jónak tűnt és minden körülmény, a fizu és a munkaórák is stimmeltek az elképzeléseimmel, tehát majdnem kiugrottam a szobám ablakán, mikor megláttam a tőlük kapott sms-t, hogy meggondolták magukat és kint lakó nanny-t szeretnének.

A másik interjú jól sikerült és az anyuka azóta fel is keresett, hogy mehetnék hozzájuk próbanapra a hétvége folyamán, és ha az sikeresen lezajlik akkor felvesznek. Ám legyen, rajtam nem múlik, elmegyek én ingyen dolgozni egy napot (nem tudom, hogy ezért fizetnének-e) ha ezzel közelebb kerülök ahhoz, hogy felvesznek, bár hozzá kell tennem, hogy kicsit furcsa nekem ez a próbanap-idea. Amúgy a legjobbat nem is mondtam: a családnak 4 gyereke van, mind fiú, haha. De legalább a fizetés szuper, a jelenlegi heti betevőm több, mint kétszerese. Per pill az a harci helyzet, hogy még mindig tárgyalok velük, a hétvégén elvileg pedig megyek próbára.

Viszont próbanap ide vagy oda, mint az látható, jelenleg még semmi konkrét nincsen. Én ugyebár most azért váltok családot, mert szeretnék végre feljebb lépni, nanny lenni, többet dolgozni, több pénzt keresni. Ebből kifolyólag eddig csak azoknak a családoknak küldtem üzenetet, akik a rostámon átmentek. Most viszont, hogy már nincs két hetem sem hátra boldog-boldogtalannak küldözgetem az önéletrajzomat gumtree-n, aupairworld-on és az összes általam ismert website-on. Már a fizuigényemből is lejjebb adtam és nyitott vagyok bármiféle családra. Őszintén megmondom, nem hittem, hogy idáig juthat a helyzet, hogy itt álljak, kevesebb mint 2 hetes határidővel, több mint egy hónapos kereséssel a hátam mögött és még mindig ne találjak semmit!! El nem tudom képzelni, hogyan lehetséges az, hogy itt vagyok 2 év angliai tapasztalattal, 3 családdal, kitűnő referenciákkal és tökéletes angollal és mégsem kellek senkinek. Ne értsétek félre, nem azt mondom, hogy én vagyok az aupairek gyöngye csakmert ennyi tapasztalattal rendelkezem, de ha magamból indulok ki: ha én hosztszülő lennék biztosan fontolóra vennék egy olyan jelentkezőt, aki 2 éve itt van és lenyomozható referenciákkal rendelkezik. A baj az, hogy naponta már min. 15-20 hirdetésre válaszolok emailben, ezen felül rengeteg telefonhívásra is sor kerül de sokan válaszra sem méltatnak. Pedig az emaileimet azzal kezdem, hogy refernciáim vannak és azonnal tudok kezdeni...És még mindig semmi. Ennyire taszító személyiség lennék, hogy senki nem vesz fel?

Szóval mitagadás, jelen pillanatban a világ legnagyobb lúzerének érzem magam. Barátaim és ismerőseim közül sokat váltottak az utóbbi időben családot, és mindenkinek sikerült, ráadásul mindannyiuknak sikerült álomcsaládokat kifogni (amiért gratulálok is nekik), én meg még mindig család nélkül b*szom a rezet. Kezdem azt hinni, hogy valami baj van velem, nem tudom, taszítom az embereket...Ma a svéd barátaimmal találkoztam egy kávéra-sütire. Majának szülnapja volt, ez volt az apropó. Napok óta annyira magam alatt vagyok, hogy nincs kedvem semmihez, így ezt a mai találkozót is majdnem lemondtam. Aztán végül erőt vettem magamon és elmentem-elvégre állítólag a padló alatti lelkiállapotra gyógyír a társaság. A csajok egyből levágták, hogy valami nincs rendben, nem győztem sűrűn elnézést kérni Majától, hogy pont a szülinapján kell farkasszemet néznie a búval bélelt képemmel. A lányok nagyon kedvesek voltak, próbáltak jobb kedvre deríteni és a tőlük telhető segítséget is felajánlották. A hangulatom a tali végére mínusz 10-ről mínusz 5-re csökkent, ami jó jel, hihi.
A barátaim is próbálják bennem tartani a lelket. A napokban már enni sem tudok rendesen, mindeféle fizikai tünettel produkál a stressz és sokszor van sírhatnékom is, ami csak azért nem történik meg, mert nem vagyok sírós alkat...
Hétvégén egy interjúm már biztosan lesz, bízom benne, hogy ők felvesznek mert asap kell nekik valaki, ahogyan nekem is család.

Elnézést, hogy ennyire lehangoló és össze-visszás lett a mai bejegyzés, de per pillanat a hangulatom annyira a padlón van, hogy a béka feneke ehhez képest az egeket verdesi.

Ha lesz újság vagy említésre méltó történés jelentkezem! :)

" Nudista Nanny "

Amikor már azt hittem mindent láttam...Amikor már azt hittem nem tudnak meglepni a gumtree-n válaszolgató emberek mert eddig is rengeteg furcsa, mocskos ajánlatot kaptam..kiderül, hogy de, mindent lehet überelni..

Az már a blogomból is kiderülhetett, hogy a gumtree-n hirdetők és válaszolók társaságából külön állatkertet lehetne nyitni, pénzért lehetne mutogatni őket, hogy "tessék, a Világ legnagyobb istenbarmai". Legfogadom, hogy az üzlet sikeres lenne, mert amiket eme website-on keresztül látok és tapasztalok, néha olyan szinten kiverik a biztosítékot, hogy legszívesebben helyben összecuccolnék és elköltöznék egy lakatlan szigetre, hogy távol legyek az emberi faj minden létező egyedétől! :D

Aki Angliába jön és hosszútávra tervez, minden bizonnyal elengedhetetlen lesz majd, hogy használja a gumtree-t munkakeresés céljából, bár ezt az oldalt lassan ki lehetne kiáltani valami szórakoztatóipari egységnek, mert bár míg munkát nehezen találok az oldalon keresztül (lásd tegnapi bejegyzés) annál többször kapok szívszélhűdést vagy napokig tartó röhögőgörcsöt..

Tegnap válaszoltam egy hirdetésre. A munka egy  'holiday nanny' pozíció lett volna, a nő (márha tényleg nő adta fel..?) részletesen leírta, hogy melyik hónapban mit kell majd csinálni a nyáron és, hogy augusztusban egy hónapra el kell utazni a nanny-nek a családdal nyaralni. Gondoltam miért ne alapon válaszolok, hátha tök jó lesz és mindig is szerettem volna legalább egy nyár erejéig holiday nanny lenni és utazni a családdal. Pár órával később a csaj visszaírt. Kaptam egy hosszú, több bekezdéses emailt, meg is örültem, hogy végre egy rendes válasz, nem pedig valami 2 soros vakarmány és a kisujjamból kell kiszopnom a részleteket (mint az esetek többségében.)  Az eleje tök jól indult, jó feltételek, jófejnek tűnő család, aztán pár bekezdéssel lejjebb azt kezdte tárgyalni, hogy ők "naturalisták", és mikor nyaralni mennek bizony rendszeresen nudista strandokra járnak majd, ahová a nanny-nek is kötelező lesz elmenni, hogy legyen, ki vigyázzon a gyerekre, valamint a szállodai szobákban is ruha nélkül fognak flangálni, mert nekik ez így kényelmes. Írta, hogy nagyon reméli, hogy ez nekem oké és nem érezném magam zavarban, majd hozzátette, hogy ez nagyon felszabadító érzés és biztosan nekem is tetszene. :D Innentől nem olvastam tovább az emailt, érthető módon valahogy elment a kedvem a holiday nanny-ségtől (legalábbis ezzel a családdal.)
Az is lehet, ha elmennék a nyár végére annyira megszeretném, hogy belőlem is nudista válna :D Reni barátnőm felhívta a figyelmem arra a fontos tényre, hogy a család mellett legalább nem kéne sok ruhát mosnom és az utazáskor a súlykorlát miatt sem kéne aggódnom, elvégre ruhát alig kéne vigyek magammal. :D Így már mindjárt másként hangzik, komolyan majd' elcsábulok, hogy igent mondjak nekik :))

Viccet félretéve ki a f*sz akarna egy idegen, nudista család nudista nanny-je lenni?? Mondhatja bárki, hogy prűd vagyok vagy akármi (megjegyzem, igen az vagyok..) de számomra ez akkor is kissé betegesen hangzik. Egyébként meg biztosra veszem, hogy fognak találni valakit, főleg idekint Londonban, ahol több az idióta, mint amennyit az eddigi életem során együttvéve láttam.:D

Hát jah, szóval hiába kaptam már rengeteg mocskos ajánlatot a gumtree-n, hiába kértek már kerek-perec feleségül egy hirdetésemen keresztül, de mindig bebizonyosodik, hogy érhet még meglepi!

A jelenlegi helyzet

Az a helyzet, hogy per pillanat még fogalmam sincs mi lesz. Ilyen még nem volt. Az elmúlt 2 év aupairkedésem során részem volt már pár családváltásban és ilyet még nem pipáltam, hogy 3 héttel a költözésem előtt ne legyen meg a családom és ne tudjam, hogy hogyan is lesz tovább..Merthogy jelenleg ez van most, még mindig nem találtam semmit.
A hosztcsaládomhoz június 2-án, azaz pontosan 3 hét múlva érkezik az új aupair. Addig nekem le kell lécelnem innen, ha törik ha szakad. Családot viszont még nem találtam, így gőzöm sincs, hogy hova..Egy barátnőm, Zsófi felajánlotta, hogyha nem lesz hová mennem akkor egy hetet náluk is ellehetek, szóval ha ebből a szögből nézem, akkor 4 hetem van, hogy találjak valamit.

Mindqazonáltal pedig nem értem, hogy mi van. Naponta minimum 3-szor csekkolom a gumtree-t, bújom a hirdetéseket és napi 5-6 hirdetésre válaszolok is. Az heti szinten áltag 35-40 hirdetést jelent. Ebből a 35-40-ből pedig jó esetben 3-4 vissza is jelez, vagy pozitívat, vagy negatívat. Nem tudom, hogy miért van, hogy csak ilyen kevesen válaszolnak, ha a korábbi családkereséseimből indulok ki, akárhányszor hirdetést adtam fel vagy én válaszoltam valamire, mindig a családoktól kapott üzenetektől volt hangos a telefonom vagy teli az email fiókom. És legutóbb mikor családot kerestem még csak kicsivel több, mint egy éve voltam itt, nem volt ennyi tapasztalatom és az angolom sem volt tökéletes, mégis jöttek az üzenetek. Talán most, 2 év tapasztalattal, tökéletes angollal és 3 családtól kapott referenciával ne kellenék senkinek?? Akármennyire is nem én vagyok az aupairek gyöngye, de ez nekem kicsit fura..Arra is gondoltam, hogy tán azért nem jönnek üzenetek, mert valami gond van az email fiókommal (a régi citromail-es címemet használom, amivel már előforult, hogy nem kaptam meg minden levelet.) Éppen ezért, pár napja beállítottam egy másik email címet a gumtree-re, gondoltam hátha..nem mondanám, hogy túlzottan felélénkült volna az email forgalom, de valamivel több jön.. A lényegen mindenesetre viszont nem változtat, hogy családom még nincs...

Ajánlat amúgy lenne, de mostmár rutinos rókaként mindenre én sem bólintok rá. Múlt héten megpályáztam egy nanny pozíciót a gumtree-n, 3 gyerekes család, heti 45-50 óra munka. A nő pedig vissza is hívott, meg is örültem,hogy végre valaki visszajelez. Azonban a részletektől annyira nem voltam elragadtatva, ugyanis a heti 45-50 óra hétfőtől szombatig oszlik el, szombat reggelenként 7-től délután 1-ig kéne dolgozni. Ez azt jelentené, hogy a péntek este kiesik, mint szabadidő, merthát hová a fenébe megyek (bulizni vagy csak szórakozni) abban a  tudatban, hogy másnap reggel 7-től meló? És ezen felül pedig kellettem volna szombat esténként is szittelni (nem minden szombaton, de a nő hozzátette, hogy előfordulhat.) Tehát egyetlen szabadnapom lenne, a vasárnap, de vasárnap este szintén hová megyek szórakozási célzattal, ha hétfő reggel 3 gyereket kell pesztrálnom?! És mindezért a munkáért heti 150-et fizettek volna. A nő kedves volt meg minden, biztos nem egy horribilis család lettek volna, de én már kaptam olyan ajánlatot is, hogy hétfőtől péntekig tartó (heti 40 óra) munkáért 200 fontot fizetnek, szóval a heti 6 napot 150-ért ennek fényében nem vállalom be.

Aztán tegnap feladtam egy újabb (kb a nyolszázadik) hirdetésemet a gumtree-n. Az első 3 email amit kaptam természetesen mocskosabbnál mocskosabb ajánlat volt, egy faszi azt akarta, hogy masszírozzam meg 150 fontért, egy másik szimplán egy "friend-et" akart (aha, hülye én sem vagyok), a harmadikra már nem is emlékszem, lényeg, hogy az ajánlata távol állt az aupair/nanny munkától.

Aztán este felhívott egy nőci, hogy nanny-t keres 2 gyereke mellé. Amit elmondott mind jól hangzott, a gyerekek életkora, a család elhelyezkedése, a munkaórák, kezdtem is reménykedni, hogy végre egy normális család és esélyem is van náluk. Aztán a nő nonszensz dolgokat kezdett kérdezgetni, azt mondta, mondjak példát arra, amikor megoldottam egy krízist a hosztcsaládomban, mit csináltam, hogy csináltam? Nem tudom minek nézett, tán Bruce Willis-nek, hogy kedvtelésből kríziseket oldok meg, mindenesetre pár pillanatra leblokkoltam, nem tudtam hogy min a fitty fenét válaszoljak erre..Nem mintha ne lettek volna olyan helyzetek a 2 év alatt, hogy valami káoszt kellett megoldanom a gyerekek körül, de azért hála Istennek olyan durva nagy dolgok, kiemelkedő rossz események sosem történtek, hogy ezekre konkrétan emlékezzek és arra is, hogy mit csináltam az adott helyzetben. Természetesen apróbb konfliktusok heti, sőt van, hogy napi szinten adódnak, de ezek nem mennek "krízis-számba", általában egy-egy szóval, süti/tv/játék megvonással lerendezem és éljük tovább az életünket. Ezt el is mondtam a hölgynek, hogy konkrét példát nem igen tudok hozni, mivel sosem kellett igazán nagy problémával szembe néznem és az általános konfliktusokat pedig az adott helyzetnek megfelelő eszközzel rendezem le. A hölgy viszont tovább feszítette a húrt, kérdezőködött, hogy de mit csinálnék, ha pl nagyon nem viselkednének a gyerekek?? Elképzelésem sincs, miféle választ várt erre a kérdésre,  legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy 2 sallernél nincs hatásosabb, de valami azt súgja, ezzel nem nyertem volna el a bizalmát...Én ugyanazt tudtam mondani, amit addig, hogy a helyzetnek megfelelően cselekednék, de ne aggódjon, jól értek a gyerekekhez, eddigi pályafutásom során 4-re vigyáztam (és hébe-hóba még nagyon sokra) és sehol nem volt semmi gond, mert tudok rendet tartani. A csaj erre kijelentette, hogy nincs megelégedve azzal, amit eddig hallott (WTF??) és referenciákra van szüksége. Lediktálta az emailcímét, én úgy tettem, mint aki szorgosan jegyzetel, de persze nem írtam fel...Valahogy ezek után semmi kedvem nem lenne ehhez a családhoz menni. Beszéltem már jópár családdal, de ekkora marhaságokkal még senki sem bombázott és főként nem jelentette ki, hogy ez nekik nem kielégítő...Oké, ha nem kell olyan aupair, akinek 2 év tapasztalata van, akkor lelke rajta..válasszon valakit skype interjún keresztül, ahol még a face-to face interakció sincs meg aztán majd meglátja, hogy az mennyire jön be..

Itt tartok jelenleg tehát. Meg kell mondjam, újabban, főleg mikor ilyen barom családokkal beszélek elgondolkodom, hogy akarom-e még ezt csinálni, idegenekkel (izé, hülyékkel) élni..? A válasz leginkább a nem felé húz, de legalább annyi időt ki kell bírjak a következő helyemen, amíg félreteszek annyit, hogy külön kötözzek és végre elkezdhessem a saját életem..