2013. április 8., hétfő

Hipp-hipp-hurrá és nem annyira hurrá...



Hipp-hipp-hurrá, mert csütörtök reggel megkaptam a levelet a Job Centre-től. Remegő kézzel nyitottam ki, mint egy hülyegyerek, úgy téptem szét a borítékot, hogy megláthassam a levél tartalmát. Jelentem, megkaptam az NI-numbert, végre, másodszori próbálkozásra már nekem is sikerült.:)) Annyira boldog voltam emiatt, hogy arra nincsenek szavak. Kedd óta minden nap izgatottam vártam, hogy megjöjjön az aznapi posta (hétfőn munkaszüneti nap volt) és kedd-szerdán csüggedten láttam, hogy nincs levél a számomra. Viszont csütörtök délelőtt végre ideért! :)))

Ezen felül rengeteg minden történt az elmúlt héten és nagyon tartalmas húsvéton vagyok túl, valamint múlt szerdán megint ellátogattam Windsorba, a városba, ami úgy tűnik az örök szerelmem lesz, de élménybeszámolót nem fogok írni, mert szerdán egész nap borzasztó rosszul voltam és mikor hazaértem megmértem a lázam, ami 39 közelében járt. Szerda estétől szombatig végig magas lázam volt, és ráadásul tök egyedül voltam itthon, hisz a hosztcsaládom nyaralni volt múlt héten, szóval egyedül kellett átesnem a dögvészen. Bár ha belegondolok jobb is,mert nem szeretem ha mások látnak szenvedni. Abból az egy szempontból lett volna csak jó, ha lett volna itthon valaki, hogy lett volna kit megkérni, hogy vegyen gyógyszert, gyümölcsöt stb mert nem lódítok, mikor azt mondom, hogy nemhogy boltba, de a konyháig alig tudtam lemenni.

(Aki egy cseppet sem kíváncsi a panaszkodásomra, sopánkodásomra, inkább jobb, ha átugorja a most következő részt. )

Egyszerűen nem értem, hogy mi van. Január óta havi egyszer lebetegszem és nem csak szimpla megfázásom van, hanem nagyon magas lázam és az életkedvem is a 0-val egyenlő. Ezúttal múlt hét kedden, este kezdtek jelentkezni a tünetek; éreztem, hogy fáj a torkom, de ezen fül semmi egyéb és azt hittem, hogy jól leszek. Azonban szerda reggel mikor felkeltem már iszonyat rosszul voltam, de mivel Nikinek megígértem, hogy elmegyek vele Windsorba, így ignoráltam a tüneteket, összekaptam magam és elmentünk felfedezni a windsori-kastélyt és a várost (jobban mondva idegenvezetőt játszva körbevezettem Nikit.:) Nagyon szuper volt a szerdai nap és jól éreztem magam, nap közben nem is nagyon éreztem, hogy beteg vagyok, mert el voltam foglalva a tursitáskodással és rengeteget beszélgettünk, sztorizgattunk Nikivel, és mikor van valami, ami leköti a gondolataimat, olyankor nem igen érzem meg, hogy beteg vagyok. Azonban este mikor hazaértem már alig álltam a lábamon, megmértem a lázamat, ami 39 közelében volt és rögtön el is tettem magam aludni. Egyszerűen nem tudom, hogy mi van, vagy, hogy mit szedhettem össze, de szerda éjszaka folyamán 2 óránként jártam hideg zuhanyt venni, hogy valahogy lent tartsam a lázamat, de ez nem igazán sikerült, egész éjjel rázott a hideg és alig aludtam valamit. A hosztcsaládom nyaralni volt, ami egyrészt jó, mert nem kellett betegen jópofiznom velük és dolgoznom sem, másrészt viszont így nem volt senki, akire számíthatnék.
 Csütörtök reggel mikor sikerült valamelyest összeszednem magam elcammogtam az 5 percre lévő sarki boltba, mert sem lázcsillapító sem semmilyen gyógyszer nem volt itthon. Csilliárdokért vettem magamnak gyógyszert (a sarki boltok iszonyat drágák, de messzebb, a főutcáig egész biztos, hogy nem tudtam volna elmenni) majd hazajöttem és bevettem 2 lázcsillapítót és megettem egy pirítóst. Nem voltam éhes, sőt hányingerem volt ha kajára gondoltam, de tudtam, hogy muszály ennem, mert kaja nélkül nem hat a gyógyszer. A pirítós után lefeküdtem aludni (délután 1kor) és 3 után arra ébredtem, hogy már jobban vagyok, kicsit meg is örültem. Mivel iszonyat fáradt voltam egész nap így ismét visszafeküdtem, este 7kor keltem fel, arra, hogy megint ráz a hideg. Megmértem a lázam, 38.5, tehát nyugaton a helyzet változatlan. Ekkor megint bevettem egy kisebb maréknyi lázcsillapítót, és lementem a konyhába pirítóst és hagymateát készíteni. Aznap este kb egy egész fej fokhagymát bekajáltam.
Pénteken ismét magas lázzal keltem, kétségbe voltam esve, hogy mi a fészkes fenéért nem megy már le?? Ezen a napon elkezdtek fájni a manduláim is, megnéztem és láttam, hogy tüszős, gondoltam k*rva jó..Kiskoromban ha valami bajom volt, akkor az mindig tüszős mandula gyulladás volt és sima, boltban kapható szerekkel sosem lehetett kikezelni, antibiotikum kell hozzá. Viszont annyira rosszul voltam, hogy kizártnak tartottam, hogy egyedül képes legyek eljutni a háziorvosomhoz, szóval inkább lefeküdtem aludni. Egész nap aludtam, majd 4 óra körül felkeltem, ekkor voltam a legrosszabbul az egész betegség alatt, ekkor volt a legmagasabb a lázam és akkor is fájt a torkom, amikor nem is nyeltem. Ezen a ponton felhívtam a háziorvosomat, hogy vagy aznap (péntek) estére, vagy szombat reggelre adjon időpontot, mert sürgősen valami antibiotikum kell (azt már biztos meséltem, hogy mindig könyörögnöm kell,hogy írják fel. ) A nő a telefonban azt mondta, hogy sajnálja, de minden időpont betelt a következő 2 napra. Mondom, akkor nem mehetnék oda a rendelés végére, hogy miután mindenkit megvizsgáltak gyorsan engem is megnézzenek? A nőci azt mondta, hogy sajnálja, de a dokik a rendelés végén szeretnek hazamenni. :SS Nem akartam hinni a fülemnek, alig tudtam beszélni, ezt a nő valszeg hallotta is, de csak nem szánt volna meg és írt volna be utolsónak..Még annyit mondott, hogy menjek el a hozzám legközelebb eső kórházba az ügyeletre, ha nagyon sürgős gondom van. Mondom igen, sürgős a gondom, de a kórház metróval is 45 perc amit nem tudnék végigcsinálni és nincs itthon senki, aki elkísér/elvisz. Szóval ezzel az opcióval nem voltam kisegítve.

 Miután letettem a telefont fél órán keresztül bőgtem, nem akartam elhinni, hogy ekkora egy szar legyen az angol egészségügy. A sírástól a lázam mégfeljebb ment, hehe..:S Aztán más megoldás híján gondoltam izzítom a baráti kapcsolataimat, elvégre ők sokkal többször kisegítettek már egy-egy szorult helyzetből, mint az (elvileg) erre alkalmas személyek, pl doktorok...A baráti körünknek van egy zárt csoportja a fészbúkon, ahol eseményeket szervezünk, vagy csak kiírjuk örömünk/bánatunk stb, tehát összeszedtem magam, és megírtam a szitumat, hogy napok óta magas lázam van és valószínűleg tüszős mandula gyulladást kaptam. Megírtam, hogy a dokik leráztak és a családom sincs itthon, tehát ha valakinek van antibiotikuma és el tudná nekem juttatni, nagyon hálás lennék. (Tudom, hogy antibiotikumot nem szabad össze-vissza szedni, de abban az állapotomban egyrészt minden mindegy volt,másrészt kiskoromban mindig amoxicilin/augmentin és ehhez hasonlókat kaptam, szóval tudom, hogy nem vagyok rájuk allergiás meg semmi ilyesmi. ) Egy barátnőm az Anett írt, hogy neki van augmentinje (még otthon íratta fel, szükség esetére) és ne aggódjak, eljuttatja nekem. Komolyan mondom, a legeslegjobb dolog a világon a barátok, és a baráti kapcsolatok, és hogy mindig számíthatok rájuk. Mivel másnap, szombaton amúgy is jött volna hozzám a legjobb barátnőm a Reni így mivel Anett tőlem nagyon messze, de Renihez sokkal közelebb lakik, összehoztak egy találkát és Reni elhozta nekem a bogyókat.
Reni nem csak gyógyszert, de zöldségeket és epret is hozott, igazi angyalka. Amúgy szombat reggel már nem voltam lázas, bár ez szerintem annak köszönhető, hogy tudtam, hogy fogok kapni gyógyszert és tudat alatt már ott volt, hogy minden okés lesz. Reni itt volt nálam egy jópár órát, és ahogy beszélgettünk egyre jobban lettem, a nap végére már feleannyira sem éreztem magam betegnek, mint addig. A barátnő-terápánál tényleg nincs hatásosabb.:)

Vasárnap már a manduláim sem fájtak, csak köhögök és ennek következtében cseng a fülem, de szerenécsére a pénteki állapotomtól már nagyon messze vagyok. Ma már hétfő van, a család is hazajött szombat éjjel, én pedig ismét dolgozom.A gyerek ezen a héten még nem megy suliba, dúl még mindig a tavaszi szünet. Viszont minden nap megy sprottáborba, tehát nem nekem kell elszórakoznom vele egész nap, hálisten. :)

Egyéb híreink: a szuper család, (akiknél interjún voltam néhány hete) írt a hétvége folyamán. Nem engem válaszottak, de egyeltalán nem vagyok letörve. Egyrészt: a család Dél-Londonban lakik, a 2-es zóna határán, én viszont most nagyon szeretnék visszaköltözni Észak-Londonba, és szeretnék eltávolodni a belvárostól, a 4. zónánál beljebb lévő területek szóba sem jöhetnek. Jó kérdés lehet, hogy akkor miért vállaltam volna el ezt a családot? Egyszerű a válasz: mert baromi sok pénzt kínáltak. De így, hogy nem engem választottak, leglalább kersgélhetek tovább, immár északon. Ne kérdezzétek, hogy miért preferálom ennyire Észak-Londont. A válasz nem annyira egyszerű, igazából megmagyarázni sem tudom, a lényeg, hogy itt délen nem érzem jól magam, nem érzem, hogy itt a helyem és a barátaim többsége is északon él. Ezenfelül még: a tavalyi évem során, amikor északon laktam sokkal kiegyensúlyozottabb és vidámabb voltam. Amikor időnként felmegyek Észak-Londonba, akár a Renihez, akár a volt családomhoz, mindig különös érzések fognak el, úgy érzem, hogy odafent még a fű is máshogy nő :) Ezt tán sokan hülyeségnek tartják, de ott tényleg nagyon jó évem volt és sokkal jobban éreztem magam mint itt. Tudom, hogy elméletileg a kedvemnek és az életem alakulásának nem attól kéne függenie, hogy hol lakom, de én most úgy érzem, hogy nekem északra kell visszamennem, hogy nekem ott a helyem.

A jelenlegi hosztcsaládom még nem tudja, hogy váltani szeretnék. Eddig halogattam ezt a bejelentést, arra gondoltam, hogyha megtalálom a következő családomat, akkor majd szólok. Viszont most, amíg szabin voltam, volt időm agyalni és arra jutottam, hogy nem halogatom tovább a bejelentést. Ma este az anyuka későn jön, így érthető módon nem akarom neki este 10-kor benyögni, hogy egy hónap múlva dobbantok, de holnap este robbantom a bombát.

Mivel megvan az Ni-Numberem, holnap délelőtt, amíg a gyerek a labdát rúgdossa a sport-táborban elmegyek és végre nyitok egy nyavajás bankszámlát.

Btw elnézéset kérek a hosszú kihagyás miatt, de betegen se kedvem se erőm nem volt írni. A héten írok egy húsvéti élmények beszámolót és megírom, hogyan is végződött a beszélgetés az anyukával. :)

Erőt, egészséget Mindenkinek :)

5 megjegyzés:

  1. Jobbulást, remélem mostmár vége lesz ennek a beteges időszaknak, mert nagyon nem tesz neked jót. Az NI-hez meg gratula :) Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszi Cintim, én is remélem, hogy mostmár ennyi volt és ha jön a jóidő akkor nem betegszem le többet:)
      Az NI soha jobbkor nem jöhetett volna és ma este közlöm a hosztmutter-el, hogy lelépek májusban, szoríts nekem:)
      Sok puszi:)

      Törlés
  2. Szia!
    Nemrég találtam rá a blogodra (azóta végig is olvastam az egészet szorgosan;)), gondoltam, jelentkezem, hogy helló, új olvasód van:) Tudom, mennyire jól tud esni az ember lányának a visszajelzés, főleg ilyen betegeskedős, au pair-rémálom időszakokban. Jómagam is húztam az igát az Egyesült Királyságban. Szerintem jót tenne neked már a családváltás, benne van a pakliban, hogy ez a dolog (a jelenlegi helyedről való elvágyódás) hat ki annyira nagyon az egészségedre. Átéltem én is, habár a saját helyzetem nem végződött valami mesésen.
    Jobbulást neked!!!
    Reni, a + 1 olvasó ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Reni!
      Nagyon örülök, hogy itt vagy és, hogy tetszik a blogom, igazán nagy öröm a tiedhez hasonló kommenteket olvasni, köszönöm szépen a kedves szavaidat! :)
      Igen, szerintem is azért vagyok ennyire beteges, mert lelkileg már nagyon is kifelé kacsintgatok ebből a házból, ettől a családtól. Igazából az ejelétől kedzve nem szerettem itt lenni, csakhát (sajnos-vagy nem sajnos, erre még nem jöttem rá) lelkiismeretes vagyok és ha megígérek valamit, akkor szeretem is betartani. Ennek a családnak egy évet ígértem, bár az elején még fogalmam sem volt, hogy ekkora itt a káosz (pl a kutya gondok, hogy nem szobatiszta, pisi, stb) és úgy összességében a család nem nekem való. Igaz, hogy még nem telt el az egy év, de úgy gondolom, hogy az itt töltött 8 napom elég fair időnek számít, főként, ha beleszámítjuk a fent említett gondokat, szóval 8 hónap után lelkifurdalás nélkül fogok innen elmenni.
      Viszont már nagyon régóta foglalkoztat a váltás gondolata és valószínűleg ez gyengített le fizikailag is, hogy tanácstalan voltam és nem tudtam dönteni.

      Te merre voltál aupair? Nem bánod, ha megkérdem, hogy nálad mi volt, és hogy végződött?

      Puszi, Domcsi:)

      Törlés
  3. Hogy működik nálatok ez az NI number? Én 2007-8-ban 8 hónapot voltam Angliában, cserediákként, és mellette dolgoztam, és a végére meg is kaptam az NI-t.Annyira nem néztem utána,nekem az teljesen időleges volt,és a munkahelyem intézte (vendéglátás), de au-pairekre szigorúbb szabályok vonatkoznak?

    VálaszTörlés