Zajlik az élet itt- bankszámla-nyitás, kontaktlencse és jóidő :)

Bocsánat, hogy megint eltűntem, a múlt héten minden hétköznap magasabb óraszámban dolgoztam az eddig megszokottnál, mivel a gyereknek még nem volt iskola. A magániskolákban a tavaszi szünet 3 és fél hetes, így lehetséges tehát az, hogy míg a legtöbb aupair kollégám élvezhette azt a kényelmet és nyugalmat, ami annak köszönhető, hogy a gyerekek suliban vannak és üres a ház, addig én délelőttönként sporttáborba hurcoltam a kölykömet, délután pedig itthon szórakoztattam.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy megkaptam az NI-numbert és, hogy beteg voltam. A betegségem mára már teljesen elmúlt, csupán egy kis enyhe köhögés emlékeztet arra, hogy 2 héttel ezelőtt milyen fos állapotban voltam. Múlt héten tehát még nem volt iskola. A rutin ugyanaz volt, mint az eddigi iskolaszüneteken, ezalkalommal is sporttáborba vittem a gyereket. A tábor minden nap délelőtt 10-től délután 3-ig tart, biztosítva számomra 5 óra szabadidőt. Múlt héten, mikor leadtam a kölyköt a táborban a legtöbb nap nem jöttem haza, hanem intéztem az ügyeimet a városban. Volt is mit, mert már közel két éve élek idekint és most, hogy megvan az NI-numberem a bankszámlanyitás nem tűrt halasztást.

Szeretnék tisztázni egyst-mást az idekinti bankszámla-nyitással kapcsolatban. A legutóbbi bejegyzésem után, amiben azt írtam, hogy NI-number hiányában egy bank sem hajlandó számlát nyitni, kaptam olyan kommenteket, miszerint NI-number nélkül is nyitnak aupaireknek bankszámlát. Ezt sajnos meg kell cáfoljam. Az a helyzet, hogy az elmúlt 8 hónapban bankról-bankra futkoztam, volt olyan bank, aminek több fiókjához is elzarándokoltam egy retkes bankszámla reményében, de mindenhol elutasító választ kaptam.
Az angliai bankszámlanyitás feltételei a következők: ID (vagy személyigazolvány, vagy útlevél, vagy jogosítvány) és emellett szükség van egy LAKCÍMIGAZOLÁSRA! Lakcímigazolásként leginkább valamilyen háztartáshoz kapcsolódó számlát kérnek, pl gázszámla, vízszámla, stb. Ezen felül lakcímigazoláként elfogadják még az NI-numbert is, hisz az egy hivatalos papír, és rajta van a lakcímed.
Az aupair-ek körében bevett szokás, hogy a hosztcsaládok írnak egy levelet, amelyben igazolják, hogy XY az ő házukban él és dolgozik, mint aupair. Ez éveken keresztül működött is, ámde a bankok kb 1-2 éve rájöttek arra, hogy az aupaireknek csak rövidtávra kell a bankszámla és havi 300-400 font mozogna a számlájukon kb egy évig és utána a kedves aupairek hazamennek és zárolják a számlájukat. Azért a bankok sem hülyék, miután egy ideje realizálták, hogy ez így nekik nem éri meg, egyre kevesebb aupairnek nyitnak számlát. Mint minden, ez is ügyintéző-függő, ha éppen egy olyan bankfiókhoz és jobb kevében lévő ügyintézőhöz kerülsz, akkor előfordulhat, hogy megnyitják neked a számlát aupairként, mindössze egy hosztcsaládtól kapott levéllel a tarsolyodban, de manapság ez sajnos már nagyon ritka. Sokan írták nekem, hogy 2-3 éve még minden gond nélkül megnyitották nekik a bankszámlát. Elhiszem, de az 2-3 éve volt. Azóta változott a világ és Anglia is. Mivel ebben az országban temérdek a bevándorló és akad köztük rengeteg olyan, aki nem hosszútávra tervez vagy nem komolyak a szándékai, ígyhát a bankok próbálják elkerülni azt, hogy minden jött-mentnek számlát nyissanak. Hisz nekik is csak hosszútávra éri meg, de ez szerintem érthető. Ezért van az tehát, hogy aupairként, egy darab sajtpapírral a kezedben nem szívesen nyitnak neked számlát.
Az NI-number viszont más! Ha van NI-numbered, azt már elfogadák, hiszen vélhetően NI-numbert csak olyasvalaki csináltat, aki hosszútávra tervez idekint és komolyak a szándékai, nem megy haza 5 hónap múlva és a bankoknak is megéri, ha a pénzük náluk mozog. De, vannak bankok, ahol még az NI-number sem elég, de erről majd később. Ennyit erről, elhiszem és én is tudom, hogy annakidején még sokkal könnyebben működtek itt ezek a dolgok, de ma már kicsit más rendszer van és nekem ebben kell boldogulnom, azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, hogy 3 éve még gond nélkül ment a számlanyitás.

Egy zárójeles megjegyzés: volt egy bank (nevet max privátban írok) ahol NI-number nélkül is nyitottak volna nekem számlát. Ezzel az volt a baj, hogy olyan számlát nyitottak volna, amihez nem jár dombornyomott bankkártya. A dombornyomott bankkártya pedig kb létfeltétel, hiszen csak ezzel a fajta kártyával tudsz az interneten fizetni, repjegyet foglalni, ezt-azt venni stb. Szóval mégha van is olyan bank, ami NI-number nélkül számlát nyit, annak sok hasznát nem veszem, mert számomra pont az a lényeg, hogy legyen hozzá rendes debit-card-om.

Most pedig rátérek a saját számlanyitásomra: múlt hét kedden az útlevelemmel és az Ni-number levelemmel felszerelkezve meglátogattam egy bankot. Ebben a bankban első körben azt mondták, hogy elég az Ni-number lakcímigazolásnak, foglaljak helyet és máris jön az ügyintéző, hogy megnyissuk a számlát. Itt már kezdtem megörülni a fejemnek, hogy jeee, végre lesz bankszámlám, de gyorsan le is fagyott a vigyor az arcomról, amikor kijött az ügyintéző és közölte, hogy sajnálja, de mégsem fogadhatják el az NI-number levelet. Mondom ez nem igaz, hülyét kapok mindjárt. Aztán mit volt mit tenni, továbbálltam. Kikötöttem végül a Barclays nevű banknál, ahol miután elmondták a kötelező "köszönjük, hogy minket választott" szöveget egyből rátértem a lényegre: még mielőtt elmondtam, hogy mit akarok, milyen számlát stb, rákérdeztem, hogy elég-e az NI-number lakcímigazolásnak. A határozott igenlő válasz után kaptam egy időpontot másnapra, szerdára.
Szerdán kb 45 percet trécseltem az ügyintézővel, ez tul.képp abból állt, hogy a csávó létrehozta a bankprofilomat. Feltett rengeteg semmitmondó kérdést az életmódommal kapcsolatban, pl munkám, mik a rövid-és hosszútávú terveim, mennyi a jövedelmem, ebből mennyit költök szórakozásra, utazásra, stb, aztán mikor mindezzel megvoltunk nem maradt más hátra, minthogy közölje;kész a számlám és a dombornyomott bankkártyát valamint minden szükséges dokumentumot pár napon belül kipostáznak. Mikor végeztem el sem akartam hinni, hogy végre van bankszámlám, hogy annyi sikertelen próbálkozás után végre akadt egy bank, ami megnyitotta. A kártyám és a leveleim már 2 nap múlva meg is jöttek, ezekkel  a hét elején bementem a bankba, elintézni amit ilyenkor el kell, aktiváltak mindent és viszontlátásra.

A hét többi napján sem unatkoztam, csütrötökön jelenésem volt az optikusnál, méghozzá azért, mert kontaktlencsét szerettem volna csináltatni. Novemberben írtam egy bejegyzésemben, hogy idekint csináltattam szemüveget. A szemüveg nekem évekig csak számítógépezéshez, olvasáshoz és tv-zéshez kellett. A mindennapi tevékenységekben, pl jövés-menés nem okozott gondot a látásom, nem volt annyira rossz állapotban a szemem. Egy ideje azonban sajnos észrevettem, hogy már a mindennapokban sem látok jól, amikor a vasútállomáson vagyok csak úgy tudom elolvasni a kijelzőt, ha közvetlen közel megyek és még így is hunyorognom kell,  nem ismerem meg az embereket az utca másik oldalán és úgy általánosságban kénylemetlen, hogy nem látok már messzire és folyton hunyorognom kell. Mivel szemüveges nem szeretnék lenni, ígyhát arra jutottam, hogy akkor kipróbálom a kontaktlencsét. (Az más, amikor napi pár órát, a szobámban a laptopom előtt szemüvegben vagyok, de a mindennapokban nem szeretném viselni. Ne kérdezzétek miért, én sem tudom, nincs bajom a szemüveggel, nem tartom cikinek meg semmi, de ettől függetlenül nem szeretném állandó jelleggel hordani. ) Ugyanahhoz az optikahálózathoz mentem kontaktlecséért, ahol a szemüvegemet is csináltattam 6 hónapja. A neve Specsavers ha esetleg valamelyik olvasóm rászorulna. Én meg vagyok velük elégedve, a szemüvegemnél is és most is nagyon segítőkészek voltak, az áraik korrektek valamint a szemüveg és a kontaktlencse minőségével kapcsolatban sem találok kivetnivalót.

Tehát, csütörtökön elmentem, szemvizsgálattal kezdtük, aztán az optikus betette nekem a kontaktlencséket. Eltartott egy darabig és beletelt jópár próbálkozásba, hogy sikerüljön neki behelyezni őket. Velem az a helyzet, hogy ezelőtt még sosem hordtam k.lencsét és ebből kifolyólag nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy a szememet fogdossam, ha valami közeledik a szemeimhez akkor automatikusan pislogok. Aztán kb 10 perc szenvedés után végre a helyükre kerültek a lencsék. Én attól nagyon féltem, hogy esetleg kiderül; nem vagyok alkalmas a k.lencse viselésére (ritka ugyan, de vannak emberek, akiknek nem bírja a szeme.) Hála az égnek ez nem így van, a lencsék szépen igazodnak a szememhez, nem irritálnak, nem könnyezek, nem vörösödik ki és semmi mellékhatása nincs. Miután viseltem a lencsét kb 20 percig az optikus mondta, hogy akkor most megtanítanak hogyan kell ki-és betenni őket valamint tárolni, stb. Ekkor jött a feketeleves! Mivel a lencsék már a szememben voltak így azzal kezdtük, hogyan is kell kivenni őket. Az optikus megmutatott először egy módszert, kipróbáltam, nem sikerült. Aztán mutatott mégegyet, úgy sem sikerült. A probléma az volt, amit már fentebb is említettem: nem tudok hozzányúlni a szemgolyómhoz. Mikor ezt közöltem az optikussal igencsak furcsán nézett rám, nade könyörgöm, ebben mi a meglepő? Mivel eddigi életem során nem volt szükségem a szemem fogdosására így persze, hogy nem azzal töltöttem a szabadidőmet, hogy a pupilláimat tapogassam-nyomogassam, naná, hogy nem tudok hozzájuk nyúlni és persze, hogy automatikusan pislognom kell ha valami közeledik felé! Ez pusztán biológia, reflex...Aztán kb 20 perc után eljutottam addig, hogy már hozzá tudtam érni a pupillámhoz, haladás! A lencsét kiszedni azonban akárhogy erőlködtem, nem sikerült. Ahhoz, hogy kijöjjön a fránya lencse erősen kell a szememhez érni és onnan kipattintani a lencsét de nekem az is nagy szó volt, hogy egyeltalán hozzáértem a pupillámhoz, azzal már nem mertem próbálkozni, hogy erőt is kifejtsek..Kb fél órán át szenvedtünk és egyszerűen nem jött ki a lencse. Ekkor a hapsi azt mondta, hogy mára ennyi, mert már kezd bevörösödni és véresedni a szemem. Azt javasolta, menjek vissza másnap, pénteken és újra megpróbáljuk. Én még erősködtem, mondtam, hogy nem akarok holnapig várni, most tanítson meg, de azt mondta, hogy nem lehet, most pihentetnem kell a szemem. A lencsét végül ő maga szedte ki, bár nem hittem volna, hogy sikerül neki, azt gondoltam, ha én magam nem tudom kiszedni, akkor kizárt, hogy valaki másnak sikerül és ne pislogjak, ne kapjam el automatikusan a fejem. De nagy meglepetésemre egy pillanat alatt megszadított a lencséktől, adott másnapra időpontot és viszontlátásra.

Másnap már úgy mentem vissza, hogy gondoltam meglepetés már nem érhet, az előző napi tapasztalatok mégha negatívak voltak is de legalább mostmár van egy kis fogalmam a lencseviselésről és tutira sikerülni fog a betétel és kivétel is. Ezen a napon a kontaktlencsék behelyezésével kezdtük. Nem ugyanaz a hapsi látott el, hanem egy csaj. Nem tudom, a csaj nagyon unhatta a munkáját mert már az elejétől kezdve elég unottan beszélt és magyarázott, de végülis nekem 8, a lényeg, hogy rendesen megtanítson ugyebár. Magyarázott, mutatott 5 féle technikát a lencsék behelyezésére de mégis fél órába telt, mire végre be tudtam tenni az egyik szemembe a lencsét. Eztán a másik szemem már csak 10 percig tartott, hehe.:) Mikor bent voltak a lencsék ellenőrizték mégegyszer utoljára a látásomat majd rátértünk arra, hogyan is kell kiszedni őket. Újabb fél órába telt, mire kiszedtem az egyiket, mire végre ráéreztem hogyan is kell a szememben turkálni anélkül, hogy egész véletlenül kinyomnám őket. Eztán mégegyszer újra betettem és kivettem a lencséket, csakhogy biztos legyen,hogy tudom használni őket. Ekkor már pár perc alatt sikerült a betétel és kivétel is, nem lehetett letörölni a vigyort a képemről és tök büszke voltam magamra, hogy végre nekem is sikerül. Az optikában kaptam egy pár havi lencsét ingyen, ez afféle próba. 2 hét múlva vissza kell mennem vizsgálatra és ha mindent rendben találnak, akkor megrendelhetem a következő havit is. Bár az optikus azt mondta, hogy a havi lencse teljesen jó és ha rendesen tisztán van tartva akkor nem koszos, de én azért látom, hogy akármennyire is tisztogatom minden nap mégsem teljesen tiszta, így elképzelhető, hogy nem egy pár havi lencsét, hanem napi lencséket fogok rendelni. Igaz, hogy ez drágább, de olyan érzésem van, hogy valami, ami egy egész hónapig a szememben van nem teljesen higénikus, még akkor sem ha tisztítom, szóval a szemem egészsége érdekében hajlandó vagyok 10 fonttal többet fizetni a napi lencséért.

Mindenez felül Angliába végre megérkezett a tavasz. Ennek örömére múlt héten vasárnap kiültünk a csajokkal a Hyde-parkba egy beszélgetésre-piknikre. A héten pedig elkezdtem futni, de erről részletesebben majd a következő bejegyzésben.
Csütörtökön a svéd barátnőmmel Majával ebédeltünk a High-streeten, amikor is mesélte, hogy nemrég kifúratta a fülét, méghozzá itt a főutcán. Elgondolkodtam rajta, hogy nekem is jól jönne mégegy lyuk hehe :D (Mindkét fülemben van már egy-egy pici korom óta és egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy az egyik fülembe esetleg lehetne mégegy.) Aztán hazafelé Maja megmutatta a szalont, ahol csináltatta és gondoltam bemegyek megkérdezni, hogy mennyibe kerül. Mondták, hogy 14 font, mondom fasza, annyi pont van nálam, és miután igenlő választ kaptam a kérdésemre, miszerint most rögtön meg tudjuk-e csinálni, gondoltam mért ne és mire feleszméltem már jött is a nő az általam választott fülbevalóval és a lyukasztóval. A bal fülem tetejére "üttettem" egy lyukat. Egy picit fájt de csak abban a pillanatban mikor átlőtte. Maja meg is jegyezte, hogy ez aztán spontán volt. Most 6 hétig ennek a fülbevalónak kell bent lennie, nem szedhetem ki, különben benő a lyuk. Kaptam egy kenőcsöt is, ezt minden nap használnom kell kb egy hónapig. Aznap nagyon fájt, ha valami hozzáért és aludni is csak a másik oldalamra fordulva tudtam. Ma már csak egy picit érzékeny és aludni is többé-kevésbé sikerül a bal oldalamon is.

Ezen valamennyire látszik

A családkereséssel kapcsolatban is vannak híreim, mgéhozzá rengeteg de ez egy külön sztori és elég kacifántos, de nagyon úgy néz ki, hogy legkésőbb a jövő hét elejére biztosan meglesz a következő családom. Amint sikerül mindent letisztázni a jelenlegi és jövőbeli családommal pötyögök róla ide is.

Hipp-hipp-hurrá és nem annyira hurrá...

Hipp-hipp-hurrá, mert csütörtök reggel megkaptam a levelet a Job Centre-től. Remegő kézzel nyitottam ki, mint egy hülyegyerek, úgy téptem szét a borítékot, hogy megláthassam a levél tartalmát. Jelentem, megkaptam az NI-numbert, végre, másodszori próbálkozásra már nekem is sikerült.:)) Annyira boldog voltam emiatt, hogy arra nincsenek szavak. Kedd óta minden nap izgatottam vártam, hogy megjöjjön az aznapi posta (hétfőn munkaszüneti nap volt) és kedd-szerdán csüggedten láttam, hogy nincs levél a számomra. Viszont csütörtök délelőtt végre ideért! :)))

Ezen felül rengeteg minden történt az elmúlt héten és nagyon tartalmas húsvéton vagyok túl, valamint múlt szerdán megint ellátogattam Windsorba, a városba, ami úgy tűnik az örök szerelmem lesz, de élménybeszámolót nem fogok írni, mert szerdán egész nap borzasztó rosszul voltam és mikor hazaértem megmértem a lázam, ami 39 közelében járt. Szerda estétől szombatig végig magas lázam volt, és ráadásul tök egyedül voltam itthon, hisz a hosztcsaládom nyaralni volt múlt héten, szóval egyedül kellett átesnem a dögvészen. Bár ha belegondolok jobb is,mert nem szeretem ha mások látnak szenvedni. Abból az egy szempontból lett volna csak jó, ha lett volna itthon valaki, hogy lett volna kit megkérni, hogy vegyen gyógyszert, gyümölcsöt stb mert nem lódítok, mikor azt mondom, hogy nemhogy boltba, de a konyháig alig tudtam lemenni.

(Aki egy cseppet sem kíváncsi a panaszkodásomra, sopánkodásomra, inkább jobb, ha átugorja a most következő részt. )

Egyszerűen nem értem, hogy mi van. Január óta havi egyszer lebetegszem és nem csak szimpla megfázásom van, hanem nagyon magas lázam és az életkedvem is a 0-val egyenlő. Ezúttal múlt hét kedden, este kezdtek jelentkezni a tünetek; éreztem, hogy fáj a torkom, de ezen fül semmi egyéb és azt hittem, hogy jól leszek. Azonban szerda reggel mikor felkeltem már iszonyat rosszul voltam, de mivel Nikinek megígértem, hogy elmegyek vele Windsorba, így ignoráltam a tüneteket, összekaptam magam és elmentünk felfedezni a windsori-kastélyt és a várost (jobban mondva idegenvezetőt játszva körbevezettem Nikit.:) Nagyon szuper volt a szerdai nap és jól éreztem magam, nap közben nem is nagyon éreztem, hogy beteg vagyok, mert el voltam foglalva a tursitáskodással és rengeteget beszélgettünk, sztorizgattunk Nikivel, és mikor van valami, ami leköti a gondolataimat, olyankor nem igen érzem meg, hogy beteg vagyok. Azonban este mikor hazaértem már alig álltam a lábamon, megmértem a lázamat, ami 39 közelében volt és rögtön el is tettem magam aludni. Egyszerűen nem tudom, hogy mi van, vagy, hogy mit szedhettem össze, de szerda éjszaka folyamán 2 óránként jártam hideg zuhanyt venni, hogy valahogy lent tartsam a lázamat, de ez nem igazán sikerült, egész éjjel rázott a hideg és alig aludtam valamit. A hosztcsaládom nyaralni volt, ami egyrészt jó, mert nem kellett betegen jópofiznom velük és dolgoznom sem, másrészt viszont így nem volt senki, akire számíthatnék.
 Csütörtök reggel mikor sikerült valamelyest összeszednem magam elcammogtam az 5 percre lévő sarki boltba, mert sem lázcsillapító sem semmilyen gyógyszer nem volt itthon. Csilliárdokért vettem magamnak gyógyszert (a sarki boltok iszonyat drágák, de messzebb, a főutcáig egész biztos, hogy nem tudtam volna elmenni) majd hazajöttem és bevettem 2 lázcsillapítót és megettem egy pirítóst. Nem voltam éhes, sőt hányingerem volt ha kajára gondoltam, de tudtam, hogy muszály ennem, mert kaja nélkül nem hat a gyógyszer. A pirítós után lefeküdtem aludni (délután 1kor) és 3 után arra ébredtem, hogy már jobban vagyok, kicsit meg is örültem. Mivel iszonyat fáradt voltam egész nap így ismét visszafeküdtem, este 7kor keltem fel, arra, hogy megint ráz a hideg. Megmértem a lázam, 38.5, tehát nyugaton a helyzet változatlan. Ekkor megint bevettem egy kisebb maréknyi lázcsillapítót, és lementem a konyhába pirítóst és hagymateát készíteni. Aznap este kb egy egész fej fokhagymát bekajáltam.
Pénteken ismét magas lázzal keltem, kétségbe voltam esve, hogy mi a fészkes fenéért nem megy már le?? Ezen a napon elkezdtek fájni a manduláim is, megnéztem és láttam, hogy tüszős, gondoltam k*rva jó..Kiskoromban ha valami bajom volt, akkor az mindig tüszős mandula gyulladás volt és sima, boltban kapható szerekkel sosem lehetett kikezelni, antibiotikum kell hozzá. Viszont annyira rosszul voltam, hogy kizártnak tartottam, hogy egyedül képes legyek eljutni a háziorvosomhoz, szóval inkább lefeküdtem aludni. Egész nap aludtam, majd 4 óra körül felkeltem, ekkor voltam a legrosszabbul az egész betegség alatt, ekkor volt a legmagasabb a lázam és akkor is fájt a torkom, amikor nem is nyeltem. Ezen a ponton felhívtam a háziorvosomat, hogy vagy aznap (péntek) estére, vagy szombat reggelre adjon időpontot, mert sürgősen valami antibiotikum kell (azt már biztos meséltem, hogy mindig könyörögnöm kell,hogy írják fel. ) A nő a telefonban azt mondta, hogy sajnálja, de minden időpont betelt a következő 2 napra. Mondom, akkor nem mehetnék oda a rendelés végére, hogy miután mindenkit megvizsgáltak gyorsan engem is megnézzenek? A nőci azt mondta, hogy sajnálja, de a dokik a rendelés végén szeretnek hazamenni. :SS Nem akartam hinni a fülemnek, alig tudtam beszélni, ezt a nő valszeg hallotta is, de csak nem szánt volna meg és írt volna be utolsónak..Még annyit mondott, hogy menjek el a hozzám legközelebb eső kórházba az ügyeletre, ha nagyon sürgős gondom van. Mondom igen, sürgős a gondom, de a kórház metróval is 45 perc amit nem tudnék végigcsinálni és nincs itthon senki, aki elkísér/elvisz. Szóval ezzel az opcióval nem voltam kisegítve.

 Miután letettem a telefont fél órán keresztül bőgtem, nem akartam elhinni, hogy ekkora egy szar legyen az angol egészségügy. A sírástól a lázam mégfeljebb ment, hehe..:S Aztán más megoldás híján gondoltam izzítom a baráti kapcsolataimat, elvégre ők sokkal többször kisegítettek már egy-egy szorult helyzetből, mint az (elvileg) erre alkalmas személyek, pl doktorok...A baráti körünknek van egy zárt csoportja a fészbúkon, ahol eseményeket szervezünk, vagy csak kiírjuk örömünk/bánatunk stb, tehát összeszedtem magam, és megírtam a szitumat, hogy napok óta magas lázam van és valószínűleg tüszős mandula gyulladást kaptam. Megírtam, hogy a dokik leráztak és a családom sincs itthon, tehát ha valakinek van antibiotikuma és el tudná nekem juttatni, nagyon hálás lennék. (Tudom, hogy antibiotikumot nem szabad össze-vissza szedni, de abban az állapotomban egyrészt minden mindegy volt,másrészt kiskoromban mindig amoxicilin/augmentin és ehhez hasonlókat kaptam, szóval tudom, hogy nem vagyok rájuk allergiás meg semmi ilyesmi. ) Egy barátnőm az Anett írt, hogy neki van augmentinje (még otthon íratta fel, szükség esetére) és ne aggódjak, eljuttatja nekem. Komolyan mondom, a legeslegjobb dolog a világon a barátok, és a baráti kapcsolatok, és hogy mindig számíthatok rájuk. Mivel másnap, szombaton amúgy is jött volna hozzám a legjobb barátnőm a Reni így mivel Anett tőlem nagyon messze, de Renihez sokkal közelebb lakik, összehoztak egy találkát és Reni elhozta nekem a bogyókat. :)
Reni nem csak gyógyszert, de zöldségeket és epret is hozott, igazi angyalka. Amúgy szombat reggel már nem voltam lázas, bár ez szerintem annak köszönhető, hogy tudtam, hogy fogok kapni gyógyszert és tudat alatt már ott volt, hogy minden okés lesz. Reni itt volt nálam egy jópár órát, és ahogy beszélgettünk egyre jobban lettem, a nap végére már feleannyira sem éreztem magam betegnek, mint addig. A barátnő-terápánál tényleg nincs hatásosabb.:)

Vasárnap már a manduláim sem fájtak, csak köhögök és ennek következtében cseng a fülem, de szerenécsére a pénteki állapotomtól már nagyon messze vagyok. Ma már hétfő van, a család is hazajött szombat éjjel, én pedig ismét dolgozom.A gyerek ezen a héten még nem megy suliba, dúl még mindig a tavaszi szünet. Viszont minden nap megy sprottáborba, tehát nem nekem kell elszórakoznom vele egész nap, hálisten. :)

Egyéb híreink: a szuper család, (akiknél interjún voltam néhány hete) írt a hétvége folyamán. Nem engem válaszottak, de egyeltalán nem vagyok letörve. Egyrészt: a család Dél-Londonban lakik, a 2-es zóna határán, én viszont most nagyon szeretnék visszaköltözni Észak-Londonba, és szeretnék eltávolodni a belvárostól, a 4. zónánál beljebb lévő területek szóba sem jöhetnek. Jó kérdés lehet, hogy akkor miért vállaltam volna el ezt a családot? Egyszerű a válasz: mert baromi sok pénzt kínáltak. De így, hogy nem engem választottak, leglalább kersgélhetek tovább, immár északon. Ne kérdezzétek, hogy miért preferálom ennyire Észak-Londont. A válasz nem annyira egyszerű, igazából megmagyarázni sem tudom, a lényeg, hogy itt délen nem érzem jól magam, nem érzem, hogy itt a helyem és a barátaim többsége is északon él. Ezenfelül még: a tavalyi évem során, amikor északon laktam sokkal kiegyensúlyozottabb és vidámabb voltam. Amikor időnként felmegyek Észak-Londonba, akár a Renihez, akár a volt családomhoz, mindig különös érzések fognak el, úgy érzem, hogy odafent még a fű is máshogy nő :) Ezt tán sokan hülyeségnek tartják, de ott tényleg nagyon jó évem volt és sokkal jobban éreztem magam mint itt. Tudom, hogy elméletileg a kedvemnek és az életem alakulásának nem attól kéne függenie, hogy hol lakom, de én most úgy érzem, hogy nekem északra kell visszamennem, hogy nekem ott a helyem.

A jelenlegi hosztcsaládom még nem tudja, hogy váltani szeretnék. Eddig halogattam ezt a bejelentést, arra gondoltam, hogyha megtalálom a következő családomat, akkor majd szólok. Viszont most, amíg szabin voltam, volt időm agyalni és arra jutottam, hogy nem halogatom tovább a bejelentést. Ma este az anyuka későn jön, így érthető módon nem akarom neki este 10-kor benyögni, hogy egy hónap múlva dobbantok, de holnap este robbantom a bombát.

Mivel megvan az Ni-Numberem, holnap délelőtt, amíg a gyerek a labdát rúgdossa a sport-táborban elmegyek és végre nyitok egy nyavajás bankszámlát.

Btw elnézéset kérek a hosszú kihagyás miatt, de betegen se kedvem se erőm nem volt írni. A héten írok egy húsvéti élmények beszámolót és megírom, hogyan is végződött a beszélgetés az anyukával. :)

Erőt, egészséget Mindenkinek :)

Gyógyulok, alvás-problémák és hajegyenesítés

Kezdem, ahol múltkor abbahagytam. A dokinéni csak nagyon nehezen egyezett bele, hogy antibiotikumot adjon, sőt mi több, abban a tudatban volt, hogy nem is fogom még kiváltani, de persze kiváltottam. Még csak 2 napja szedem, de azt kell mondjam jelentős javulást érzek már most, lázam nincs és a vesefájdalmam is a felére csökkent. Nem értem, hogy itt sok doki miért tiltakozik kézzel-lábbal az antibiotikum ellen, az oké, hogy egy sima influenzára nem írják fel, de ha vese-és tüdőpanaszokkal megyek oda, akkor kicsit furi, hogy könyörögnöm kell. Ami viszont zavar, hogy csak 5 napra elegendő tablettát kaptam (és ezért sem fizettem keveset) és az köztudott, hogy az antibiotikum-kúrát nem szerencsés megszakítani még akkor sem, ha a tünetek már elmúltak. Én eddig mindig 7 napra kaptam és most attól parázok, hogy beszedem az 5 napi adagot ami esetleg nem lesz elég és visszaesek. Sokat számítana az a 2 plusz nap szerintem. De no panic, 2 barátom is mondta, hogy nekik van ilyen gyógyszerük, amit én szedek (amoxicillin-még otthon íratták maguknak szükség esetére) szóval adnak, ha szükségem lenne rá.

Más téma: már hónapok óta, sőt mióta ideköltöztem észrevettem, hogy nagyon kényelmetlen az ágyam. Ne értsétek félre, nem vagyok finnyás és nem várok én semmi luxust.  Szóval az van, hogy az ágyam vaskeretes (ki volt képes ilyet egyeltalán feltalálni :) és elég réginek nézem. Ebben persze lehet, hogy nincs igazam, de a barátaim, akik voltak már nálam szintén így látták. Ezzel még gond nem is lenne, de ez az ágy baromi hangos, akárhányszor fordulok mindig nyikorog, de olyan hangosan, hogy van, hogy erre ébredek fel éjszaka, ami roppant zavaró. Nem csak nyikorog, de mozog az egész keret úgy, ahogy van. A matrac nem annyira rossz, bár abban is hallom néha a rugókat, de ettől eltekintve arra azt mondom, hogy okés. A nyikorgás viszont olyan dolog, amivel ki lehet kergetni a világból, olykor fel is ébredek rá, mivel sajnos én ilyen vagyok, hogy minden zajra felébredek. Próbáltam már a füldugót is, sőt hétvégente mindig azzal a fülemben alszom (mivel a gyerek hajnaltól ordítozik), de hétköznap nem tudom használni, mert ha a fülemben van, akkor nem hallom meg az ébresztőórát. (Viaszalapú füldugót használok és ez olyan jól szuperál, hogy tényleg semmilyen zajt nem enged át, még az ébresztőórát sem.)  Arról meg nem is beszélve, hogy fáj a fülem a füldugótól, így az a 2 nap amikor használom a hétvégén pont elég terhelés a fülemnek.  Szóval a füldugós megoldás kizárva, mert kötve hiszem, hogy a szülők örülnének neki, ha emiatt aludnék el és késnék a munkából reggelente.
Mostanáig nem szóltam a szülőknek az ágyamról, mert nem akartam, hogy azt higgyék reklamálok vagy finnyáskodom, de már eltelt 4 és fél hónap, úgy gondolom ez a probléma már nem tűr halasztást. Tegnap este lecaplattam miközben a szülők tv-ztek, majd miután megbeszéltük az aznapi dolgokat én bedobtam az ágy-témát.  Nagyon udvariasan és kedvesen elmondtam nekik a gondjaimat az ággyal kapcsolatban, annyit mondtam mindössze, hogy nagyon nyikorog és néha erre ébredek fel éjszaka, semmi olyasmit nem mondtam, hogy "vegyetek már egy új ágyat". Ennek ellenére anyuka első mondata az volt, hogy "az a helyzet, hogy nem fogunk új ágyat venni abba a szobába". /Kösz.../ Megmondom őszintén itt egy picit inamba is szállt a bátorságom, hogy rögtön in medias rész "be lettem oltva", hogy nem kapok új ágyat. Aztán anyuka folytatta, mondta, hogy szerinte az ágyam nagyon is szuper, és ők ketten anno évekig aludtak rajta (lehet, hogy pont ez a baj-de én már nem mertem mondani semmit.)  Azt javasolta nézzem meg a csavarokat hátha meglazultak és ha igen akkor húzzam meg őket. Jelentem; megtörtént, tegnap este szorosra húztam az összes csavart, de az ágyam továbbra is nyikorog.  A matracra annyit mondott, hogy fordítsam meg. Oké, meg fogom, holnap úgyis ágyneműt mosok.
Jah, hehe, az ágyneműmről csak annyit, hogy van egy fekete takaróhuzatom egy nagy világos folttal tarkítva, szóval valszeg már ki lett hipózva, viszont a párnák egy másik szettből származnak, így azok fehér színűek és a lepedő szintén egy harmadik helyről származik. Tényleg nem luxusra vágyom de ez egy kicsit maszek. Nem értem, becsődölnének anyagilag, ha  vennének 2 db rendes szettet és azokat váltogatnám? Oké, én sem csődőlnék be ha vennék egyet a saját szakállamra, nade úgy gondolom, hogy ez abszolút nem az én feladatom, elvégre itt teljes ellátás illet meg, arról már nem is szólva, hogyha majd költözködöm, akkor így is elég sok cuccom lesz és az ágynemű lenne a legutolsó dolog, amit cipelni akarnék. Meg tényleg, ez a család dolga. Oké, hogy "csak" egy aupair vagyok, de az aupairnek is kijárnak a normál körülmények, a normális ágynemű..

Vissztérve az ágyhoz: szóval a csavarok meghúzása eddig nem segített, de ma elhúztam az ágyat a faltól és mégegyszer alaposan megszorítottam a csavarokat, tehát kíváncsian várom az éjszakát (kipróbáltam persze, de az mégis más mikor rajta alszok.) A keret is mozog, szóval azt meg szorosan neki toltam a falnak, erre is kíváncsi leszek. Mindenesetre ilyen fogadtatásra azért nem számítottam anyukától. Van mégegy probléma a szobával, mégpedig a szekrénysor, ez viszont ránézésre is régi, de nem is ez a baj, mint mondtam nem igénylem a pompát, a gond az, hogy ez a szekrénysor mozog. Egy forgalmas út mellett lakunk és minden alkalommal mikor egy nagy kocsi halad el a ház mellett beleremeg a szekrénysor és hangos, tul.képpen nyikorog, bár nem úgy és nem olyan hangosan, mint az ágyam, de elég zavaró (éjjel nappal megy ez is természetesen). Szóval őszintén szólva nem komálom a szobámat. Aupair vagyok, nem pedig cseléd, a pihentető alvás kényelmes ággyal nekem is kijár. Asztalom az nincs (jó, tudom,hogy sok aupairnek nincs-helytelenítem is) még mikor interjúra jöttem ígérték, hogy lesz, aztán mikor ideköltöztem közölték, hogy nem találják az asztal lábait a garázsban (állítólag eltüzelték őket-WTF?) de azt mondták ne aggódjak, majd intéznek valamit nekem. Azóta is intézik, tehát asztalom még nincs.

Ha már ennyire belemrültem az alvás-téma kivesézésébe van mégegy zavaró tényező, mégpedig a kutya. A kutya éjszakára be van csukva a garázsba, ami összeköttetésben áll a házzal, méghozzá azért van bezárva, hogy ne pisiljen össze-vissza, nade mivel ez nagyon nincs a kutyus ínyére így rengetegszer kapirgálja a garázsajtót, nyüsszög stb. Mondanom sem kell, hogy nem egyszer ébredtem már fel erre. A szülők nem hallják, mert ők a legfelső szinten alszanak, de én a kutya feletti emeleten vagyok és hozzám felhallatszik a zaj. Gáz vagy sem, de nem egyszer volt már, hogy akár hajnal egykor írtam sms-t az anyukának, hogy a kutya kapargatja az ajtót. Ilyenkor vagy ő vagy apuka lemegy egy kicsit a kutyához. De hosszútávon ez sem oldja meg a problémát. Tehát vagy az ágyam nyikorgására vagy a kutya éjjeli magánakciójára ébredek fel sokszor (heti min. 1-2-szer) és így az a nagy helyzet, hogy az egyébként nagyon is jó hosztcsaládomra, akik mindenben kedvesek, segítőkészek, jó a fizum, kevés a munka  stb rányomja a bélyegét.

De ettől eltekintve minden továbbra is príma, a gyerek suliban végre ettől a héttől kezdve van iskola utáni foglalkozás, szóval csak 4-kor kell érte mennem. Tegnap a napközbeni üresjáratban ( 7 óra szabadidőm van :) találkoztam Majával a városban egy mekire meg starbucks-ra. Mikor mentünk az utcán nagy meglepetésünkre leszólított minket 2 csaj, méghozzá azzal a kéréssel/kérdéssel, hogy ők tanulók a közeli fodrásszalonban és ma van a vizsgájuk, és a Maja haját 10 fontért befestenék/vagy melíroznák az enyémet pedig ingyen levágnák. Hozzátették, hogy ne aggódjunk profi hajszobrászok figyelnék őket, szóval a végeredmény nem hagyna kívánnivalót maga után. Nagyon meglepődtünk, hisz ilyennel még nem találkoztunk, hogy csak úgy random az utcán potom pénzért hajfestést és ingyen hajvágást kínálnak, de mivel időszűkében voltunk, a hajfestéshez pedig min. egy óra kell így visszautasítottuk. Nekem hajvágást ajánlottak, de nem éltem vele, mert ezt még nem is említettem itt a blogban, de január végén megyek keratinos hajegyenesítésre (brazilian blowdry) amihez hajvágás is jár. Borzalmas hajam van, se nem göndör se nem egyenes, és nagyon szálas, főleg hajmosás után nem tudok mit kezdeni vele. Még karácsony előtt találtam egy dealt (ajánlatot) a neten, 70 fontért lehetett venni hajegyenesítést vágással együtt (a normális ára ennek a kezelésnek min.150-200 font.) Szóval jó üzletet csináltam, és már alig várom, hogy menjek. Az előző hosztanyám a szerelmese volt ennek a kezelésnek, 3-4 havonta ment és mindig szögegyenes volt a haja, esőben-szélben, pont mint a Taft reklámban :D. Kíváncsian várom a végeredményt, de eddig mindenhol és mindenkitől csak jót hallottam róla szóval bizakodom. A lényege az, hogy a hajegyenesítő kezelés után a hajam 3-4 hónapig egyenes marad, nem kell vasalni valamint nem lesz szálas, és az egyenesség megmarad bármiféle időjárási körülmények között. Elég jónak hangzik. Ha sikeres lesz és tényleg beváltja a hozzáfűzött reményeket, akkor a jövőben mindig meg fogom csináltani, össze fogom spórolni rá a pénzt, mert amúgy ki nem állom a hajamat :D (ki nem ?:)

Ennyi meg egy bambi mára:)

Kaptam Antibiotikumot!!

De kvázi csapkodnom kellett érte az asztalt...Azért ez a cím, mert számomra kb ez a nap híre, ugyanis a másfél éves itt tartózkodásom alatt voltam már párszor dokinál antibiotikum reményében (nem csak szimpla influenzával, hanem kb húztam magam után a lábamat-3 hetes betegséggel) és eddig sosem kaptam. Nade, hogy ne egyből in medias résszel kezdjem, ugorjunk vissza egy picit, mondjuk a tegnap estéhez.
Mint a tegnapi bejegyzésemben is említettem, beteg vagyok, megfázással indult, majd az elmúlt 4-5 napban fájt a tüdőm és/vagy a vesém, meg a nyikorcsomóim és kicsit a fülem is. Tegnap ritka sz*r volt a közérzetem, ennyire betegnek az angliai tartózkodásom alatt még nem éreztem magam. Lefekvés előtt vettem hűtőfürdőt(vagyis zuhanyt) és komolyan mondom elképesztően jól esett, a zuhany előtti és utáni állapotom közti különbséget zongorázni lehetett volna, a nyomás,amit a láznak köszönhetően egész nap a vállamon/tarkómon éreztem (az a tipikus nagyon sz*r lázas érzés) a zuhany után egycsapásra semmivé vált, mintha nem is lett volna.Gondoltam persze, hogy lesz javulás a hideg zuhany után, de azt nem, hogy teljesen jól leszek, pedig de!:)  Este már 11-kor elmentem aludni, ami azért nagy szó, mert sosem szoktam ilyenkor aludni menni, mindig éjfél és egy között térek nyugovóra (hétvégeken meg nincs határ). Ámde annak ellenére, hogy fáradtnak éreztem magam nem tudtam elaludni, és még fél 1-kor is pislogtam, forgolódtam (végülis normális esetben ekkor szoktam aludni menni szóval a biológiai órám csak ekkor kapcsolt alvó fokozatra).
Aztán hajnali fél 6-kor meg már fent voltam, és nem tudtam visszaaludni. Gondoltam oké, akkor az ébresztőmet átállítom 7:15-ről 6:45-re és veszek egy zuhanyt reggel, még mielőtt megkezdeném a munkát a gyerekkel. Visszalaudni egyeltalán nem sikerült, még így is, hogy fél órával előrébb állítottam az ébresztőmet már alig vártam, hogy végre megszólaljon. (Pedig normális esetben 7:15kor is vagy 3-szor benyomom a szundi funkciót XD). Kiugrottam az ágyból, mint akit puskából lőttek, rosszullétnek semmi nyoma nem volt már ma reggel, a betegségemre is csak a vesefájdalom emlékeztetett. A következő meglepi akkor jött, mikor elhúztam a függönyt: havas volt a kert. Nem volt nagy hó, de azért úgy kb 1 cm megmaradt, szóval látszott a zöld. Megmondom őszintén nem szeretem a havat. Azért nem, mert oké, hogy szép meg hangulatos mikor esik nade egy: ha elolvad a fene se kívánja a talpa alá azt a gusztustalan latyakot, kettő: itt Angliában (meg pl Amerikában is) az emberek félnek a hótól, de olyan szinten, hogyha kb 5-10 cm hó leesik (ami Magyaroszágon ugye semminek számít) akkor megáll az élet, bezárnak a sulik és nem hiányzik egy kis potyaszünet pláne a múlt hét után, és három: itt van egy kutya, aki a kertbe hogyismondjam potyogtat, ami nincs felszedve, és nincs az a pénz amiért én ebbe a kertbe kimennék a gyerekkel hóembert építeni (mert az inkább szarember lenne-már bocs XD). Nah jah, szóval kell a fenének a hó, de nem aggódtam, mert csak 1-2 cm volt és a nap folyamán amúgy elolvadt.

Reggel összekészítettem a gyereket majd leadtam a suliban. Ma mindössze 2 órát dolgoztam, mert a fiúcskát az egyik osztálytársa anyukája elvitte magukhoz játszani, így 5-kor elmentem érte, 6-ig őriztem aztán pedig apuka is végzett és én szabad is voltam, mostam, szobámat ganajoztam majd este csináltam egy bolognai spagettit vacsira, ami mindenkinek nagyon ízlett. Nem akarok elfogult lenni, de ez most tényleg nagyon finomra sikeredett.:))

Ez meg a mai napi ökörködésem:)

 

A dokihoz délután egykor mentem, a walk in-t (ahová bármikor, bármilyen gonddal be lehet sétálni) használtam, mert úgy gondoltam, hogyha időpontot foglalnék a háziorvosomhoz, akkor biztos kéne várnom jópár napot, de a problémám nem tűrt halasztást. Ebbe a walk-in-be már úgy járok mintha haza mennék, voltam már ott gyógyszert íratni, aztán allergiás rohammal (mikor feldagadt 4x-ére a szám), egy hónapja meg azért, mert valszeg allergiás vagyok valamire (8 hónapja eldugult orral élek) szóval már majdhogynem puszipajtás viszonyban vagyok az ott dolgozókkal, aminek mellesleg cseppet sem örülök, mert ezelőtt kb egész életemben nem voltam ennyiszer dokinál. Éppen ezért, most úgy voltam vele, hogy ha törik-ha szakad de felíratom magamnak az antibiotikumot, mert nem fogok még 2-3szor visszajönni, ha magától nem múlik el. Fél órát kellett várakoznom, ami nem is rossz, mert eddig mindig egy órát vártam. A sejtésem beigazolódott, a dokinéni megvizsgálta a tüdőmet, vesémet, füleimet, nyirokcsomókat szóval mindent, és arra jutott, hogy nekem nem kell antibiotikum. Mondtam neki, hogy dehát nagyon fáj a vesém, ilyet szól vigyek vizeletet!! Mondom (persze csak magamban), hogy a vesegyulladásnak mi lehet egyértelműbb jele, ha nem az, hogy rohadtul fáj?? Már készültem eldobni az agyam, mert ez mégis abszurd, oké, hogy ma már nem volt lázam, de az csak jelent valamit, hogy majdnem egy hete fáj a vesém meg a nyikorcsomóim. Azt javasolta a doktornő, hogy várjak pár napot, és ha nem múlik el magától akkor menjek megint vissza.Nagyon szépen, udvariasan közöltem a dokinénivel, hogy nagyon elfoglalt vagyok, sokat dolgozom (hehe) és nem lesz időm visszajárogatni, így mi lenne, ha felírná nekem a gyógyszert és csak akkor fogom kiváltani, ha tényleg szükséges! (Időm lenne visszamenni, nade ki az, aki minden héten ott akar ülni egy órát a váróban?) A doktornő még így is hezitált, majd javasoltam neki, hogy amoxiclint adjon, mert pici koromtól kezdve minden bajra azt kaptam és mindig használt. Végülis csak megírta a receptet, én pedig nagyon hálás voltam. Az első utam természetesen a gyógyszertárba vezetett, hogy kiváltsam a bogyóimat. Tudom, hogy a dokinő nem észlelt semmit, de én érzem, hogy fáj, hogy valami nem jó és nem akartam tovább várni az antibiotikum kúra megkezdésével.  Szóval ez volt, végre kaptam antibiotikumot, happiness:)

Úton hazafelé meg kaptam egy kisebb szívromhamot, ugyanis egy félőrült balfék *************************** sofőr majdnem elütött. A gyógyszetárból mentem kifelé és mentem volna át az úton, teszem hozzá, hogy gyalogátkelő helyen, és ZÖLD volt (a gyalogosoknak-csakhogy tisztán lássunk). Két sávos volt a út, az egyik sávban meg is álltak az autók, én meg mivel ZÖLD volt nekiindultam ámde a második sávban egy nagydarab autó ezerrel közelett, és ha nem lépek gyorsan kettőt hátra, akkor valószínűleg most nem bejegyzést gépelnék, hanem vagy alulról szagolnám a havat vagy a kórházban lennék. Nem vicc, tényleg alig néhány centire húzott el tőlem az a ******* (hadd ne minősítsem). Gyorsan vetettem egy pillantást a lámpára, még mindig zöld volt, így utánakiabáltam a sofőrnek, hogy te idióta zöld van! (nem mintha hallotta volna, de akkor ott helyben ez afféle alapreakció volt.) Aztán átkeltem teljesen az úton, és besétáltam a bolta ahová igyekeztem, és csak ekkor fogtam fel úgy igazából, hogy mi történt, és milyen kevesen múlt, hogy nem ütöttek el. Mikor beértem a boltba (kb egy perccel az "incidens" után) hirtelen megálltam, remegtem, azt sem tudtam hol vagyok és lehet, hogy ez hülyén hangzik, de majdnem elsírtam magam ott a bolt közepén, mert tényeg nem sokon múlt az egész, éreztem az autó szelét az arcomon, és hát nah, nem minden nap élek át ilyet! Azért az kicsit "ironikus" lett volna a sorstól, ha tényleg elütnek, mert én sosem szoktam a piroson átmenni, még akkor is  alaposan körülnézek ha zöld van..és most is zöld volt..nah mindegy, nem történt tragédia, de egy pillanatra megfodult a fejemben, hogy oké, többet nem hagyom el a házat..persze már túl vagyok rajta, de akkor azért megijedtem na..

Jujj de késő van már, aludni kéne főleg mivel tegnap éjjel ez nem igen sikerült:)

Há' mi folyik itt már?

 

Kicsit furcsának tűnhet a cím, bevallom kb ezer felé jár az agyam ezen a héten, hisz sokminden történt és a mai bejegyzés tán picit kuszának fog hatni.
Mivel is kezdjem? Apukának ezen a héten csütörtökön volt a szülinapja, de mivel a héten Svédországban volt, ahonnan pénteken jött haza így nem volt nagy ünneplés (még.) Gondolkoztam mit is adhatnék neki ajándékba, aztán arra jutottam, hogy sütök neki egy tortát péntekre, mikor hazajön. Még életemben nem sütöttem tortát, mit mondjak, nem vagyok egy konyhatündér, a főzésre is itt Angliában kaptam rá, ami már remekül megy, de a sütés az még felfedezetlen terület. Bújtam a recepteket a neten és letettem a voksom egy pudingos torta mellett. A torta piskótája Victoria Sponge (victoria piskóta), ez egy vanília ízű piskóta, én imádom, boltban már rengetegszer vettem és most úgy gondoltam mért ne készítsem el magam?:) Szerda este megvettem a hozzávalókat és csütörtök délután neki is ugrottam. A biztonság kedvéért vettem bolti tortaalapot is, hátha olyan béna leszek, hogy elk*rom.Megsütöttem a piskótát, amit az eredeti terv szerint félbe akartam vágni, hogy megtöltsem pudinggal és gyömölcsökkel, ám mikor kivettem a sütőből láttam, hogy túl vékony, szóval áldottam az eszemet, hogy vettem bolti tortaalapot, így azt tettem a saját piskótám tetejére. Az általam sütött piskótát megkentem pudinggal és tettem rá gyümölcsdarabokat, ám mivel béna vagyok, így a piskótám kicsit ferde lett, és mikor rátettem a bolti piskótát a tetejére, akkor elkezdett oldalirányba dőlni. No panic gondoltam magamban és az oldalra dőlt részeket "alátámasztottam" eperdarabokkal. A tetejét is megkentem pudinggal, megpakoltam oriási eper-és banándarabokkal valamint vicces állatfigurás marcipánokkal, majd mint, aki jól végezte dolgát, betettem a tortát a hűtőbe.

Aztán pénteken, pont mielőtt indultam volna a gyerekért a suliba gondoltam vetek egy pillantást a garázs hűtőjében hagyott tortára, és majd eldobtam az agyam, amikor megláttam, hogy szétesett. Never give up-nem adom fel ilyen könnyen, én márpedig torát akartam adni a hosztfaternak, így mikor a gyereket felvettem a suliból nem hazamentünk, hanem a boltba új hozzávalókért. Mivel apuka hazaérkezése előtt nem lett volna időm új piskótát sütni, így legnagyobb sajnálatomra a torta alapja bolti piskóta kellett, hogy legyen (pedig nagyon szerettem volna home made-et adni). Ezt is megpakoltam eperrel és banánnal valamint pudinggal.  A szétesett torta annyira nem volt szétesve, hogy ehetetlen legyen (csak annyira, amit már nem lett volna pofám odaadni a faternak szülinapjára) szóval ettem belőle egy szeletet, és azt kell mondjam, a saját készítésű Victoria Sponge-om nagyon fincsi lett.:) Mivel a gyerek nem kért belőle (magyarázata: mert nem eszik csúnya dolgokat-köszi:)) így a torta nagy részét a kutyus ette meg. Milyen jó dolga van nem?:)


Kettes számú torta-csakmert szuper aupair vagyok:)
 

 Apuka meg volt hatva, amikor odaadtam neki a tortát, elmeséltem neki, hogy tegnap ilyenkor még egy sokkal jobb tortája volt, de sajna az szétesett, és azért bolti a torta alapja mert sebtében csak ezt tudtam elkészíteni, de nagyon örült neki, fel is vágta, és mindenkinek nagyon ízlett (szerintem is tök finom.)

 .....

A multkori bejegyzésben írtam arról, hogy a gyerek mostanában nem viselkedik túl jól, és múlt héten valamint ennek a hétnek az elején az idegeimen táncolt. Kedd-szerdán javulás látszott, kenyérre lehetett kenni (mert anyuka hétfő este ráparancsolt), de csütörtökön megintcsak nagyon naughty volt. Nem is részletezem, lényeg, hogy volt ott fél órás hiszti, üvöltözés a semmiért, részemről kifutokavilágból idegállapot, ráadásul bébiszitteltem is aznap este, így nem is reménykedhettem abban, hogy anyuka megment, ha hazajön. Péntek reggelre persze megint sitty-sutty semmivé vált a gyerek rossz viselkedése...Az anyukának nem szóltam erről, néha szólok neki, néha nem, úgy gondolom vannak csaták, amiket nekem kell megvívnom a gyerekkel, és utólag már felesleges is lett volna ezt felbolygatni, majd ha megint kedzi akkor max még ott helyben felhívom az anyukát, és odaadom a telefont a gyereknek, hogy beszéljék le egymás közt. De ilyenkor mindig belegondolok, hogy bár az előző családom nem volt egy minta hosztcsalád (már említettem őket a blogban, nem etettek rendesen, fizetett szabi meg hansolók nem voltak, de annál több volt a konfliktus) nade ott a kislány nagyon jólnevelt volt, egy év alatt 3szor ha felmérgesített de nem többször, és ilyet, amit a mostani "fiam" néha lead, neki eszébe nem jutott volna leművelni..Néha azon gondolkodom, lehet, hogy megint lányra kéne vigyáznom, velük valahogy sokkal jobban megtalálom a közös hangot, és egy húron pendülök..A következő hosztcsaládomnál (mert még tuti leszek a mostani családom után is aupair, valószínűleg más országban, de erről most még semmi többet) fix, hogy lányra fogok megint vigyázni.

Aztán pénteken beszéltem a Renivel reggel, megvitattunk ezt-azt, és ebből a rossz-viselkedés témából kiindulva érdekes okfejtésbe kezdtünk, amit gondoltam itt is megosztok. Szerintem a legtöbb aupair szájából már elhangzottak azok a mondatok, hogy "engem nem ilyen liberálisan neveltek, nem volt minden rám hagyva és nem tűrték  a szülők a rossz viselkedésemet" és hasonlók. Ezzel mellesleg egyet is értek, hogy errefelé, a nyugati országokban talán már túlságosan is engedékenyek, nemtörődöm-ök a szülők, a nevelés kimerül abban, hogy leteszik a gyereket a tv elé, vagy odaaadják az aupairnek/nanny-nek/bébiszitternek, hogy az nevelje fel helyettük. A legtöbb messziről jött ember (akik ideköltöznek Angliába, egy teljesen más országból, pl Magyarországról) már-már szánakozva néz erre a fajta nevelésre, és büszke arra, hogy ő sokkal keményebb, jobb nevelést kapott (én sem értek egyet az itteni nevelési elvekkel.) Viszont ha megnézzük, hogy kik élnek jobban, kik azok, akinek a legjobban megy a soruk a Világban, akkor az angolok, az amerikaiak és a fejlett országok, ahol hasonlóan liberális a nevelés toronymagasan vezetnek. Tehát lehet ujjal mutogatni erre a fajta "nevelésre" ami itt és a fejlett országokban megy, lehet rá mondani, hogy túlságosan liberális,stb de ők mégiscsak jobban csinálhatnak valamit, ha ennyivel előrébb vannak mint mi.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy pártolom ezt a fajta "nyúl viszi a puskát" nevelési elvet, vagy, hogy vezessük be minden országban ugyanezt, de mindenesetre nagyon elgondolkodtató. Mi, magyarok, a többi Kelet-európai nemzet, valamint az arabok, indiaiak, akik Angliába illetve nyugatra mennek szerencsét próbálni, mi vagyunk azok, akiket röviebb pórázon fogtak, akik a szigorúbb nevelést kapták, ennek következtében fegyelmezettebbek és alázatosabbak vagyunk. Ezzel szemben a fejlett országok lakói nem voltak annyira szigorúan fogva, így lazábbak, elvárják a tiszteletet másoktól (elvégre kisgyerek koruktól elvárják, hogy valaki körülugrálja őket) így mikor felnőnek, természetes, hogy ők nem fognak elszegődni gyári munkásnak, mekis dolgozónak,bármiféle fizikai munkásnak hanem irodai, vezető beszosztású munkákat hajlandóak csak vállani. Ha belegondolunk, tökéletesen összeáll a kép, mi, akik a Világ azon részéről jövünk, ahol még létezik a tisztelet és a fegyelem (ámde a saját hazáinkban valahogy mégsincs annyi lehetőség) eljövünk Nyugatra, és mivel kiskorunktól kezdve arra vagyunk nevelve, hogy legyünk másokkal szemben tiszteletteljesek és alázatosak, így "behódolunk", és ez a magyarázata annak, hogy Amerikában, Angliában és a Világ legfejlettebb országaiban a bevándorlók végzik a fizikai munkát míg az ország lakói kapják a könnyű melót. Talán úgy tűnhet, hogy elkalandoztam a nevelés témától, pedig nem, szándékosan lyukadtam ki erre  a pontra, mert ez is (mint sok más) a nevelésre vezethető vissza.  Nem panaszkodni akartam ezzel, tökéletesen jól érzem magam külföldön és tudom, hogy ez az élet rendje, hogy az ember a létra aljáról indul, viszont  azt is pontosan tudom, hogy mindent lehet, csak akarni kell, most még csak egy aupair vagyok, ami a fizetési-és minden egyéb ranglétra legalján helyezkedik el, de konkrét terveim /elképzelésim vannak a jövővel kapcsolatban, és nem leszek rest tenni ezekért a célokért, szóval biztos vagyok benne, hogy idővel feljebb lépek és minden megmászott lépcsőfokkal több tudásom és tapasztalatom lesz. A fentieket csupán azért írtam le, mert sokan azt mondják, hogyha Nyugaton bevándorló vagy, az  mennyire nehéz meg szívás és hasonlók-és szerettem volna személteni, hogy szerintem ez nem szívás, vagy kicseszés a sorstól meg a gazdagabb nemzetektől, hanem pont, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert megkaptuk a lehetőséget, hogy itt dolgozhassunk, és ha az ember ügyes, meglátja a lehetőségeket és TENNI is hajlandó a céljaiért, akkor bármit elérhet idekint (is). A szamárlétrát pedig meg kell mászni, mert ha pl nulla tapasztalattal hirtelen betennének engem egy nagymenő céghez, akkor igen hamar kibukna, hogy teljesen inkompetens vagyok, és akkor az a cégnek is rossz, mert potenciálisan tönkretehetem a vállalatot meg nekem is, mert előbb-utóbb kirúgnának. Ha viszont úgy kerülök be ugyanehhez a céghez, hogy először csak "csicska" vagyok, aki a kávét főzi meg iratokat tologat, akkor időről időre tapasztaltabb leszek, ezáltal feljebb juthatok a ranglétán, amivel én is nyerek (több tapasztalat, több pénz..) és a cégnek is lesz egy tutifrankó, mindenhez értő embere. Szóval jah, sokan, akik küldöldre mennek, panaszkodnak, hogy mért "csicskaként" kezdik, de szerintem ez valahol természetes, csak tudni kell feljebblépni (szerintem tudni mindenki tud, akarat kérdése az egész.) Ennyit erről!
Az idekinti nevelést pedig egyenlőre nem ítélem meg, hogy jó-e avagy rossz, szemlélődöm csak, mivel bár néha engem is kiakaszt egys-más(pláne,mert aupair vagyok) de látom, hogy életszínvonal kérdésében hol tartanak..

Nem is tudom, a fentieket lehet, hogy a láz íratta velem, mert amúgy ennyire mélyre menően nem szoktam "szociológiai tanulmányokat" írni ide a blogba. Apropó láz, az elmúlt 2 hétben beteg voltam /vagyok. Szilveszter után kezdődött, először csak egy pár napos megfázás volt, amiből igen hamar kikúráltam magam, de ezen a héten megintcsak fáradékony voltam, valamint 3 napja fáj a tüdőm is és érzem, hogy feldagadtak a nyirokcsomóim, lázas vagyok, nem kívánok semmi kaját...Holnap első utam a dokihoz fog vezetni, és őszintén remélem, hogy ad valami antibiotikumot (tavaly, mikor 3 hétig voltam beteg nem adott-bár akkor a tüdőmmel nem volt gond.) Szóval hülyén hangzik ez így de remélem, megüti a betegségem azt a szintet, amire már kapok rendes orvosságot. Erre a hétvégére le is kellett mondjam a programjaimat,és mit mondjak baromi uncsi a 4 fal között ülni, de legalább a pénztárcám örül a dolognak, és most tényleg az egészség a legfontosabb. Azért pénteken este még elmentem Vivivel a belvárosba, mert nagyon ki akarta próbálni a Subwayt.Még sosem evett ott, de annyit áradoztam neki az ottani kajáról, hogy meghoztam a kedvét. Órákig tartó dumparti mellett ettük meg a szedvicseinket majd lenéztünk még a magyar palacsintázóba, ahol kinder tojásos palacsintát ettem, valamint  a cég ajándékaként egy rumos kólát és "magamévá tehettem".:)
Már éjfél is elmúlt, mire hazaértem, kockultam egy órát, és fél 2-kor nekiálltam megnézni a Titanicot (kb 1000. szer életemben). Hajnal fél 5-re végeztem is.:) Imádom a Titanicot, 7 éves voltam mikor megjelent, és kiskoromban több nyáron át minden egyes nap (nem vicc) megnéztem, szóval természetesen kívülről tudom az egészet. 14 éves koromban megkaptam DVD-n is (mert a videókazetta már gallyra ment annyiszor megnéztem),  a DVD angol nyelvű volt, és akkoriban az angol tudásom a nullával volt egyenlő, de nem volt probléma, mert annyiszor láttam már magyarul, hogy az angol szövegre én simán odaképzeltem a magyart. Az angol dvd-met is annyiszor megnéztem, hogy csakhamar angolul is kívülről fújtam a filmet. Azt hiszem a Titanic az egyetlen film amit magyarul és angolul is el tudnék mondani az elejétől a végéig szó szerint. Biztos vagyok benne, hogy ez a legeslegkirályabb film a történelemben, arra, amit a rendező véghez vitt, szavak egyszerűen nincsenek. A minap a neten láttam egy "Így készült" kisfilmet és tátva maradt a szám. Mekkora összehangoltság kellett ahhoz, hogy ezt össze tudják hozni? Én komolyan mondom, csodálkozom, hogy a film forgatása közben nem halt meg senki. Meg aztán meg kellett építeniük a hajó tökéletes mását,(legalábbis a hajó nagy részét) egy olyan hajót, ami (a film készítésének idejekor) már 84 éve az Atlanti-óceán mélyén feküdt, ami nagyon is igazi volt, és a szenvedés, amit az emberek átéltek szintén valódi volt.  Engem alapvetően kirázna a hideg egy ilyen ötlet hallatán, de a végeredmény, a mestermunka, amit James Cameron letett az asztalra nagyon is meggyőző.

Mi más? Ja igen, ez az év nem az itthon ülésről fog szólni, rengeteget fogok utazni (mostmár nem azt mondom, hogy tervek, mert annál már előrébb járok ) de erről majd a következő bejegyzésben fogok írni, most csak annyit, hogy tegnap este bébiszitt közben pontról pontra megterveztem a március végén esedékes párizsi utamat.:)) Erről még majd még bővebben..

Holnap könnyű napom lesz, mert a gyerek a suliból egy barátja házába megy játszani, szóval ahogy leadom őt reggel, szabad leszek egészen este 6-ig.:)
Most meg megyek levest főzni, mert rám fér!!:)

Ajándékok a hosztcsaládnak-nem csak karácsonyra

Mivel most, hogy közeleg a karácsony  így itt-ott, pl fészbúk aupair csoportokban, fórumokon  és barátoktól egyre gyakrabban hallom/olvasom a kérdést, hogy mivel is lehetne meglepni drága jó(? :D) hosztcsaládjainak. Nekem már volt 3 hosztcsaládom és másfél éve vagyok az UK-ban így átestem már rengeteg szülinapon, és egy karácsonyon is, így rendelkezem némi tapasztatalattal etéren, tehát gondoltam leírom a meglátásaimat, észrevételeimet a témával kapcsolatban.

Előtte egy gyors kitérő a mai napra: már 8 hónapja allergiára emlékeztető tüneteim vannak, 8 hónapja FOLYAMATOSAN el van dugulva az orrom, néha könnyezek és tüsszögök. Kb április-május környékén kezdtek jelentkezni a tünetek. Mivel az egész jelenség megfázásra hasonlít, így az első 2-3 hétben arra gondoltam, hogy csak nátha, ami nehezen múlik el(néha el szokott nálam húzódni.) Azonban mivel már 8 hónap is eltelt így nátha tuti 100%-ban kizárva. Aztán a nyár folyamán arra gondoltam, hogy biztos pollenallergiám van, igaz, hogy Magyarországon sosem volt, de azt gondoltam, itt biztos másfélék a pollenek mint otthon és ezért itt jött ki rajtam. Sajnos én az egészségügyi problémáimat hajlandó vagyok elbagatelizálni (pl 7 évig nem csináltattam új szemüveget) és úgy kezelem magam, hogy minden nap 2-3-szor orrcseppezek (mert ennyiszer kell, hogy kapjak levegőt) . Heti átlag másfél doboz orrcsepp fogy el, ami 8 hónap alatt szép kis mennyiség, én úgy vásárolom az orrcseppeket mint a dohányosok a bagót.:S Gondoltam rá persze egy csomószor, hogy allergia vizsgálatra kéne mennem, de mivel hanyag vagyok így nem mentem, úgy voltam vele, hogy ha pollen miatt van az allergia akkor ősz végén el fog múlni és majd jövő tavasszal elmegyek vizsgálatra, tehát az elmúlt 8 hónapban nem léptem semmit az ügyben. Tudom, hogy az orrcsepp használata nem oldja meg a problémát és csak a tünetet kezeli (ideig-óráig)  és ráadásul jó sok pénzem is rámegy, de ennek ellenére ezidáig nem mentem vizsgálatra, mert azt hittem, hogy a tél beköszöntével a tüneteim is elmúlnak majd. Hát, nem így lett, már hetek óta fagy de a tüneteim ugyanúgy megvannak, szóval itt valami más lesz a ludas és nem a pollenek.

Ma délelőtt tehát szedtem a sátorfámat és ellátogattam a közeli walk in hospitalba. Ide nem csak vészhelyzet esetén mehet az ember, de páciensként is beregisztrálhat, így rögtön megtettem azt is.  Mivel még csak ma regisztráltak be a rendszerükbe, mint új pácienst, így még nem tudtak nekem időpontot adni, (azt mondták egy nap amíg belekrülök a rendszerbe és aztán fel kell hívnom őket, hogy időpontot foglaljak) így a walk in centre-t használtam az allergiám ügyében (walk in -be akármikor akárki bemehet, ingyenes).
Kezdem ott, hogy mikor odalibegtem a walk in-hez ők nem kérdeztek semmit, hogy mi bajom van, mi célból szeretnék doktort látni, csak beírták a nevem  a sorba és mondták, hogy hamarosan szólítanak. Ahhoz képest, hogy ez walk in centre volt nem is voltak olyan sokan, gondoltam de jó, hamar sorra kerülök (max fél órát jósoltam). Mikor már 3/4 óra eltelt akkor már kiolvastam 2 fodrászmagazint, egy alkoholizmusról szóló kiskönyvet és lezavartam 2 menetet Tetris-szel a telómon, és még mindig a váróban pislogtam. Ezzel különösebb gond nem is lett volna, nem vagyok türelmetlen,  de aztán arra lettem figyelmes, hogy olyanokat hívogatnak be, akik jóval utánam jöttek. Segáz, szúszá, gondoltam magamban és számoltam tovább a csepméket. Aztán mikor már több, mint egy órát várakoztam, akkor betelt a pohár, merthát én is dolgoztam még ezután és volt egy-két elintézni való ügyem, így fogtam magam és odamentem a recepcióshoz, felvettem a playpofát és udvariasan szóltam a hölgynek, hogy nézze meg benne vagyok-e a rendszerben, mert már több, mint egy órája itt vagyok. Mondta, hogy igen, már csak egy ember van előttem. Jó tudni, bár még mindig nem tudom mi tartott annyi ideig amikor nem voltam olyan nagyon sokan a váróban.

Eztán eltelt még 10 perc mire behívtak, de legalább végre bent voltam. Viszont nem tartózkodtam a vizsgálóban 2 percnél tovább, mert a dokinéni mondta, hogy ez egy walk in (észrevettem) és itt csak vészhelyzeteket látnak el, amibe az allergia nem tartozik bele. Megértettem, igaza van, nade akkor az a költői kérdésem van, hogy a recepción mért nem kérdezik meg, hogy mi okból vagyok ott?? Mert ha megkérezik, akkor én megmondom, hogy allergia miatt és akkor ők szólnak, hogy ez nem a megfelelő hely és nem tökölök el 75 percet az életemből. No problem. Ha már ott voltam a  hölgy azért ellátott egy-két tanáccsal (amúgy kedves dokinő volt), pl azzal, hogy áljak le a bolti orcseppel. (Igaza van.) Azt mondta, hogy majd kérjek külön időpontot allergiavizgsálatra (amikor különböző allergéneket fecskendeznek a bőrbe, hogy lássák mire hogyan reagál).  Ezen felül felírt még nekem egy kifejezetten allergiára kifejlesztett orcseppet, amiben szteroid van, hogy ezt használjam, majd mehettem is Isten hírével.
Mostmár nagyon izgat, hogy mire lehetek allergiás,mivel ha nem pollen akkor lehet még házipor, állatszőr (de otthon is vannak kutyáim és otthon sosem voltak tüneteim), vagy valami étel.  Pár hét és kiderül.


Kitérő vége, vissza az ajándékokhoz.

Én azt tudom javasolni, hogy drága ajándékokat nem kell adni a hosztcsaládnak. Az a feltételezés, miszerint a családok nem értékelik a 20-30 font alatti értékű ajándékokat szerintem nem feltétlenül igaz (max ha nagyon sznobok.) 3 családom volt eddig, mind a 3 különböző súlycsoport volt, az egyik az egyszerűbb (ám de nagyszerűbb) embereket képvislete, az előző egy picit azért kényesebb és a mostani úgy a kettő között van, tehát elég széleskörű tapasztalatom van. Mikor ajándékokat vettem sosem azt vettem figyelembe, hogy mennyibe kerül, hogy "megüti-e" árban a szintet, hanem igyekeztem minél személyreszólóbbat adni. /Néha  pl egy 2 fontos bögre sokkal személyesebb lehet mint egy 40 fontos óra./

Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy te, mint aupair a család minden tagjának veszel karácsonyra ajándékot (anyuka, apuka, 1 vagy több gyerek) szóval minimum 3 embernek, nekik viszont csak egy személyre kell költeni (és ők nem aupair fizuból élnek), és az a tapasztalatom, hogy a családok (tisztelet a kivételnek) nem nagyon erőltetik meg magukat, ami az aupair ajándékozását illeti. Légyszi ne nézzetek anyagiasnak, számomra SOSEM az számít, hogy az illető mennyit költ rám, hanem attól tudok kibukni amikor az ajándékról "ordít", hogy a vásárlója nem sokat erőlködött, ergó nem személyre szól, sőt tolál az ellentetje.

Tavalyi karácsonyi ajándékaim az akkori hosztcsaládomnak:

A gyereknek: 3 fontért mesekönyvet vettem amihez CD is jár, ugyancsak 3 fontért vettem neki egy díszes bögrét, még 3 fontért egy csupor csokit és egy fontért egy tábla csokit, tehát összesen 10 fontot költöttem rá.

Anyukának: Egy ízlésesen díszített noteszt a WHSimth-ben, le volt árazva így 3 fontba került, azért ezt vettem, mert ő mindig jön-megy, szervezkedik és sokszor azt sem tudta hol áll a feje valamint egy doboz bonbont  2,5 fontért, így összesen 5,5 fontból megúsztam az ajándékát. Mikor megkapta a noteszt mondta, hogy nagyon örül neki mert a színe megy a táskája színéhez és amúgy sem volt notesze. Egyből be is fogta és azóta is használja, mikor a hétvégén náluk voltam láttam is, hogy ott figyelt a konyhaasztalon.

Apukának: egy üveg likőrt vettem a Teszkóban (nem teszkó márkás) (ha jól emélkszem 9 font) mert tudtam, hogy szereti a krémes italokat.

Csomagolópapírra egy fontot költöttem.

A kutyának is vettem ajándékot, mivel imádom, neki egy fontért vettem egy csomag juatlomfalatot.:)) (Ez persze nem kötelező.)

Összesen tehát 26,5 fontba került tavaly a családom karácsonyi ajándéka, ami szerintem abszolút bevállalható összeg, és mindenki nagyon örülült az ajándékoknak, az ital csakhamar elfogyott (ok, besegítettem ha már megkínáltak), a csoki szintén, anyuka még mindig használja a noteszt és a kislány nem egyszer kérte, hogy a tőlem kapott mesekönyvből olvassak neki, reggelente pedig mindig abból a bögréből iszik, amit én ajándékoztam neki.

Én pedig a családtól kaptam egy pizsamát (nem akarok bunker lenni de sztem ez a legszemélytelenebb ajándék), rajta volt a címke, 15 font, valamint 2 körömlakkot, tehát összesen kb 20 fontjukba kerülhettem karácsonykor. A pizsamát végülis a mai napig használom, tehát nem volt haszontalan, de tény, ha kaptam volna helyette 15 fontot akkor másra költöttem volna. (Bár én mindig is személytelennek tartottam a pénzt.) A körömlakkok aranyosak, ezt eltalálták mert imádom pingálni a körmeimet. Örültem az ajándékoknak, mert én alapból mindig nagyra értékelem, ha gondolnak rám, számomra nem az ajándék maga a lényeg, hanem a szándék, és teljesen mindegy, hogy az a valami egy kézzel készített képeslap (az efféléknek szoktam a legjobban örülni, mert ebbe a készítők a szívüket-lelküket beleadják:) vagy pedig pizsama, vagy akármi más.

A volt hosztcsaládom szülinapi ajándékairól is szót kell ejtsek, mert ez is biztos sokak fejében kérdőjel, bevallom mikor még kezdő aupair voltam, akkor én totálisan sután álltam az ajándékozáshoz, mert nem akartam egy kártyával sem elintézni, ámde a túlzott személyeskedést is kerülni akartam, a vagyonokat költésről pedig nem is beszélve.  Még a legelső hosztcsaládomnál, akiknél mindössze 3 hónapot laktam "megéltem" a hosztapám szülinapját. Akkor még mindössze egy hónapja voltam náluk, apuka rengeteget dolgozott és alig láttam, nem ismertem igazán a személyiségét és halvány elképzelésem sem volt, hogy minek örülne. Aztán arra jutottam, hogy készítek neki egy személyreszóló képeslapot kézzel, a képeslap témája pedig a mountain bike-ozás volt (mivel nagy biciklis a hapsi), szépen megrajzoltam, kiszíneztem mint a gyerekek és írtam bele egy kedves üzenetet, ezen felül vettem neki egy doboz bonbont, amilyet szeret. A bonbon tudom, hogy első hallásra szeélytelennek hanzik, de ha belegondolunk ezzel szinte sosem lőhetünk mellé, mivel a csokit mindenki szereti, tehát ha kitudakolod, hogy a hosztod melyik fajtát preferálja, akkor a bonbon szupi ajándék (én pl imádok csokit kapni.:) Az eslő családomnál többb szülinapot nem "éltem meg", ám mikor nekem volt a szülinapom akkor már nem laktam náluk, de kaptam tőlük egy szép képeslapot, ami nagyon jól esett.

A legutóbbi családomnál egy évet töltöttem, így íme a lista:

Kislány: hercegnős puzzle (imádja), celebrations(kis csomag) rafaello (kis csomag), kutyás matricásalbum, ebbe matricák, valamint egy afféle kézügyességet fejlesztő kis fényképkeret, amire neki kell ráillesztenie a különböző dekorációkat. Nem emlékszem már, hogy mennyibe kerültek, de arra igen, hogy összesen nem költöttem többet 10 fontnál. A kiscsaj mindegy egyes darabnak örült, mint majom a farkának.

Anyuka: neki egy  vicces képeslapot vettem, amire valami hasonló szöveg van írva: " Ez a lap nem tartalmaz durva kifejezéseket a korodról, bunkó megjegyzéseket a ráncaidról, nem tesz említést a rengeteg ősz hajszáladról csak egy apró emlékeztető arra, hogy ezen a napon születtél sok sok sok sok sok sok (kb 20-szor) évvel ezelőtt." Mindenképpen valami vicceset akartam egyrészt azért mert én már csak ilyen komolytalan vagyok, másrészt meg annyira nem voltam vele jóban, hogy ömlengős-csöpögős képeslapot adjak.  Az anyuka abszolút poénra vette, nem sértődött meg, azóta is megvan a lap. (A nagymama viccesen megjegyezte, hogy milyen kis pofátlan vagyok-no hard feelings, igaza van :)) Ezen felül vettem még neki egy doboz csokit (kedvenc), lehet unalmas vagyok, de ezzel tényleg nem lehet mellélőni.

Apuka: neki szintén vicces lapot adtam, egy boroshordó volt rajta illusztrálva a következő szöveggel: "Bizonyos dolgoknak hosszú évek kellenek, hogy jó legyen,tehát te már közel vagy a tökéletességhez." Ezen kívül őt megvicceltem, mivel a szülinapja előtt egy héttel sikerült összevesznünk mégpedig a qrva kukák kapcsán. Apusnak az volt a baja, hogy mikor én kiürítem az újrahasznosító kukát, akkor nem válogatom szét a papírt és a műanyagot. Mondtam neki, hogy én alapjáraton külön gyűjtöm a papírt és a műanyagot, ő az, aki ugyanabba a szemetesbe gyűjti a kettőt, és megbocsásson de én nem fogok könyékig belenyúlni a szemetesébe, hogy szétválogassam a dolgokat, mert nem én vagyok, aki egybe dobja a kettőt. Azt mondta, hogy ő azért dobálja őket egybe, mert a papírnak nincs külön kuka. Mondom tudom, hogy nincs, de akkor csinálja azt amit én, tegye a papírokat a szekrényre, és én minden nap boldogan kicammogok vele a kukához. De ő ragaszkodott az ő módszeréhez, én ragaszkodtam az enyémhez. Tehát azt találtam ki, hogy poénból fogtam egy PRIMARKOS papírzacskót, egy kalapácsot meg egy szöget és becsomagoltam csomagolópapírba. Most biztos néztek, hogy WTF! :D Mikor odaadtam apusnak az ajándékot alig vártam, hogy kibontsa.:)) Kinyitotta, nézett egy nagyot majd rámnézett és elmagyaráztam neki, hogy a PRIMARKOS papírzacsó lesz a papírgyűjtő kukánk mostantól, a kalapács pedig azért kell, hogy a konyhafalba be tudja ütni a szöget amit mellékeltem. És mivel a zacskó is papírból van, így mikor megtelik csak leakasztjuk a szögről és kivágjuk a kinti kukába.:)))) Szakadt a fater a röhögéstől, nem vette sértésnek meg semmi, persze mondtam neki, hogy ez nem az igazi ajándék, majd kapott tőlem egy doboz kekszet.  Ezután amúgy a fater is külön gyűjtötte a papírokat (de nem a primarkos zacskóban  haha) szóval az ügy megoldódott.

Én tőlük szülinapomra egy tusfürdő csomagot kaptam (végülis fürdeni mindig kell), egy lapot meg egy doboz csokit.

A jelenlegi hosztcsaládomban még senkinek nem volt szülinapja, így én még nem ajándékoztam. Az én szülinapom nemrég volt, kaptam tőlük egy lapot meg 20 fontot, anyuka azzal adta oda, hogy gondolja szívesebben megyek drinkelni ebből a pénzből a barátaimmal, minthogy ők vegyenek nekem valami hasztalant, és jó is volt ez így, jól jött a pénz (mikor nem ?:)


Karácsonyi ajándékok a jelenlegi családomnak:

A kisfiúnak vettem egy kis plüss tigrist, egy Toy Story-s táblát, amire filctollal írni lehet és nyomtalanul le is lehet törölni, (oda meg vissza van a Toy Story-ért), valamit minádja a Malesers- csokit, a smarties-t és a cadburry-s cuccokat, így ezeket a csokikat vettem meg neki, összesen 5 font volt.

Még jön hozzá egy nagy tubus Smarties

 

Az apuka rengeteget utazik, a fél életét repülőn tölti, amiről tudjuk, hogy mennyire unalmas (főleg mikor pl Japánba megy-12 óra a gépen), így nem volt kérdés, hogy könyvet vegyek neki, amit olvasgathat, hogy ne unatkozzon.:) Kritérium volt, hogy ne legyen túl nagy, hogy könnyen beférjen a kézipoggyászába és a súlyhatárba is. Először valami vicckönyvet gondoltam neki, (humor herold az öreg), de csak gagyi féléket láttam. Aztán ma a WHSminth-ben cirkálva megpillantottam (a humor részlegen) egy könyvet: "A legmulatságosabb történetek a foci történetében"-ebben humoros, már-már hihetetlen, ámde megtörtént focis sztorik vannak felsorakoztatva. Apuka imádja a focit, tehát amint legláttam ezt a könyvet egyből tudtam, hogy ez az igazi...:) 8 font volt btw.

Anyukának pedig személyre szabott naptárat fogok adni. Ugyancsak a WHSmith-ben találtam egy naptárat (A5-ös méretű) meg vannak szerkesztve a hónapok napjai, ámde képek nincsenek benne, hanem nagyon okosan megoldott, az előhívott képeket bele lehet csúsztani az oladalakba. 6 font volt a naptár, képeket majd hívok elő a gyerekről, a kutyáról, és róluk, majd odaillesztem őket a hónapokhoz. A képek előhívása kb 3 font lesz.

Ezen felül anyuka meg apuka közösen kap még tőlem egy doboz Celebrations csokit.

Szeretik a szülők a bort is, minden este iszunk, de nekik eléggé kiforrott az ízlésük e téren, megvannak a márkák, hogy miylet szeretnek, és én meg úgy vagyok vele, hogy nem égetném magam a 10 fontos borral. (Biztos vagyok benne, hogy örülnének neki de értitek az elvet.)

Tehát zárásként a témához: szerintem a hosztcsalád ajándékozásakor (mint ahogy másoknál is) sokkal fontosabb az, hogy az ajándék személyre szóló legyen és ne az ár legyen az, amit először megnéztek. Mindenki (még az is aki talán kívülről sznobnak látszik) annak örül a legjobban, ami szívből jön és amiről virít, hogy egy ő kicsit is fontos számodra, legyen ez egy kézzel készített portré, bögre, fényképkeret vagy hasonló, lényeg, hogy ne egy légből kapott "nah gyorsan megveszek  valamit és le is van tudva" ajándék legyen. Ha nincs ötletetek nyugodtan kérdezzétek meg a család többi tagját, biztos fognak tudni segíteni és jó néven veszik az érdeklődést.
A legjobb és legötletesebb valamint legkedvesebb ajándékok a kézzel készített ajándékok pl gyetya (bár idekint nem jellemzőek a porfogók- de ha valaki szereti akkor mért ne) vagy fa képkeret amit lehet batikolni, festeni, belevésni, stb, ha jól rajzolsz akkor portré, ha ügyes vagy akkor bögre, agyagból készült csecsebecsék és a lehetőségek tárháza végtelen. Persze nem mindenki van megáldva kitűnő kézügyességgel, jómagam pl kétbalkezes vagyok és technikából mindig a 4-esért feleltetett a tanár (mert a gyakorlatban olyan béna voltam, hogy elméletben kellett felelnem, hogy nehogymár a technika legyen 3-as a bizonytíványomban:)) . Aki nem annyira ügyes, annak ajánlom a naptárat, amit én vettem a hosztanyunak, mert ebbe csak bele kell csúsztatni a fényképeket, tehát nem lehet elrontani, de mégiscsak benne van a kezem munkája is és személyes.

Ezzel kívánok mindenkinek kellemes és hangulatos karácsonyi készülődést.:)

Csütörtök reggeli pánik-allergia

Már szerda reggel óta érzékeltem, hogy a szám egy picit fel van dagadva, vagyis csak az alsó ajkam. A duzzanat szerdán egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt, de nem tulajdonítottam neki sok jelentőséget (sajnos hajlamos vagyok az egészségügyi problémáimat elbagatellizálni, mondván, úgysem tartós, vagy súlyos). Aztán szerda estére már igen nagyra nőtt az ajkam, és már egy kicsit látható is volt.

Kis kitérő: szerda este meginvitáltam a kedvenc pubomba, -ahol a szülinapomat is tartottuk- egy svéd aupair lányt, akit pár hete ismertem meg, a hosztanyu ajánlotta nekem, és ő szerezte meg a telefonszámát is. A csajjal már találkoztam egyszer és nagyon kedvesnek tűnt, így mivel a héten még nem voltam sehol, így arra gondoltam elmehetnénk a svéd lánnyal -Majával- egy sörre, dumapartira.
Mikor a pubban voltunk akkor már kicsit súlyosabb méretet öltött a számon a duzzanat, rendeltem egy tál hagymakarikát, de azt is csak úgy tudtam megenni, hogy felaprítottam őket egy centis darabokra és kb 2 órán keresztül nyammogtam rajtuk. Ennek ellenére egy nagyon pozitív estét zártam, Maja nagyon közvetlen és rengeteg közös témánk van, ő is szeret utazni, bulizni és nagyon jó rálátása van a dolgokra, egyszóval szerintem a jövőben jó barátok leszünk. Mondta, hogy ő nagyon északon lakik Svédországban, ott ahol már látszik a Sarki fény, és télen nem jön fel, nyáron viszont nem megy le a Nap, a városkája északabbon fekszik, mint Izland szigete. Hihetetlen érdekes lehet ez a "nem megy le, nem kel fel a Nap" dolog, egyszer annyira szívesen eltöltenék ott egy fél évet, belekóstólnék a skandináv életszeméletbe, minden éjjel lesném az északi fényt.:))  Kitérő vége.

Pár őszi hangulatkeltő kép:

Maja

A gót (duzzanatot a számon ne keressétek, a kép alaposan meg lett retusálva:))

 

 

A duzzanat ellenére tök jól aludtam, azt gondoltam mára el is múlik. Reggel, mikor felkeltem, még az ágyamban éreztem, hogy az alsó ajkam kb négyszeresére fel van dagadva. Tükörben akkor még nem láttam a képemet, de már akkor lepörgött előttem a kép, miszerint a fél délelőttömet a kórházban fogom tölteni. Aztán felöltöztem, belenéztem a tükörbe és kajak megijedtem magamtól.:D  Elég durván néztem ki, igencsak groteszk látvány táult elém a tükörből. Nem tudtam hogy röhögjek, vagy pánikoljak..Aztán lementem a konyhába, a szokásos reggeli rutinra, gyereket megreggeliztetni stb, ekkor jött a következő meglepi, hogy alig tudtam beszélni, majd mégegy meglepi, hogy a teámat is csak szürcsölve, nyögve-nyelve tudtam meginni. Aztán lejött anyuka és rendesen megijedt az ábrázatomtól.XD Egyből mondta, hogy irány egy doki ma reggel. Nem ellenkeztem, mivel holnap utazom Skóciába, és nem ilyen pofával szerettem volna ezt megtenni. Anyuka elvitte helyettem a gyerket suliba, és még azt is megnézte nekem az okostelóján, hogy a hozzánk legközelebbi walk in hospital (kórház, ahová be lehet sétálni ha bármi bajod van) hánykor nyit.  Aztán összeszedtem magam és irány a kórház.

A walk in hospital mindössze negyed órára van a házunktól gyalog, mi nekem nagyon jól jött. Belibegtem, és a recepción amint meglátták az arcomat senki nem kérdezett semmit, csak mondták, hogy foglaljak helyet, a doki hamarosan hívni fog. A hamarosan majdnem egy óra volt, de amúgy sem volt semmi dolgom délelőtt, és így legalább kiolvastam egy, a kórházban talált, alkoholizmusról szóló prospektust, haha:D Mostmár tudom mi a legjobb másnaposság ellen, és mit kell tenni ha én vagy bárki a közelemben túlissza magát.:DD

A dokinéni, aki megvizsgált nem tudta egyértelműen eldönteni hogy mi a bajom, a lehetséges opciók: bogárcsípés (de nem emlékszem, hogy bármi megcsípett volna az utóbbi időben), allergia (új alapozót kezdtem használni, szóval könnyen lehet) vagy csak egy túlságosan nagyra nőtt pattanás, és pont az ajkamnál gyűlik benne a gyenny. (bocs a gusztiságért). Mindenesetre kaptam hisztamint (allergiás tüneteket csillapító gyógyszer) és felírt antibiotikumot is, ha nem múlnának el pár napon belül a tünetek. Plusz mondta, ha úgy érzem dagad a torkom/nyelvem, nyikorcsomóim azonnal keressek fel egy orvost, mert fulladáshoz vezethet (megnyugató).

Mivel az elmúlt 2 napban alig ettem valamit, ma reggel meg semmit, így már nagyon éhes voltam, így a kórház után bepattantam az első utamba eső mekibe egy menüre. Tudom, tudom, kórház után meki..de tényleg valami gyorsra volt szükségem. A hamburgert felaprítottam kb centis darabokra csakhogy le tudjam tuszkolni a számon, ugyanígy a sültkrumplit is, majd bevettem a mai antihisztamin adagot.

Hazafelé sétáltam egy nagyot, iszonyú jól esett. Dél volt már, mikor betoppantam a házba, anyuka egyből kérdezte minden oké-e és mondta, hogy levest kéne ma ennem, mert az könnyen lemegy. Nem tudom, hogy csak általánosságban voltam-e fáradt, vagy a gyógyszer következménye, de 2 órát aludtam miután hazaértem. De ma így is büszke voltam magamra: mert miután felkeltem volt időm netezni, kitakarítottam a fürdőszobámat, lefürödtem/hajat mostam, és még enni is volt időm mielőtt a gyerekért mentem a suliba.:)) Anyuka ekkor már nem volt itthon, de írt sms-t, hogy vesz nekem levest a boltban, ha kérek. De aranyos. Kaptam finom zöldség-és csirke levest, nyam-nyam:))

Délutánra már egy kicsit visszament a duzzanat, úgylátszik elkezdett hatni a gyógyszer hálistennek. 4szere helyett már "csak" 3szorosa volt a szám. Aztán estére méglejjebb ment, mostmár kívülről nem is nagyon látszik, csak közelről, de belül azért még érzem, hogy van ott valami, kb olyan 2szere lehet a megszokottnak. De szerintem ha így halad, akkor holnapra teljesen el fog múlni, 7 napra kaptam hisztamin adagot, de lehet, hogy be sem kell szednem az összeset. Holnap (de még holnap után is) viszont még beveszem, akár lesz tünetem, akár nem, biztos ami tuti ugyebár.

Ééés jeee, itt az utazás ideje, holnap végre nekiindulunk Zitával Skóciának. Már ma akartam pakolni, de mivel a délelőttöm teljesen ráment a kórházba futkosásra, délután meg kisebb dolgom is nagyobb volt, így holnapra marad, de mivel nem kell sok cucc így no para lesz. Holnap még el kell viszont mennem shoppingolni, fogkrém és társai, nameg persze chips és egy kis útravaló, valamint a nagybőröndömből elő kell keresnem a könyveimet, amivel a 9 órás út során fogom szórakoztatni magam.:))

Valószínű nem írok többet a kirándulás előtt, szóval jövő héten jelentkezem a skóciai és couchsurifng-es élménybeszámolóval.

Mindenkinek szép hétvégét kívánok.:)

Az angol fogászat

Jó hamar jelentkezem most újra, legalábbis az elmúlt hetekhez viszonyítva, mikor kb 2 hetente tiszteltem csak meg a Bloggert és Titeket a bejegyzéseimmel.:))

De gondoltam, ha már az előző bejegyzésben elkezdtem kitárgyalni az angol egészségügyet, amikor is a bőrgyógyászatot veséztem ki, akkor most megosztom veletek a fogászatos sztorimat is.
Ugye milyen szerencsés vagyok, hogy nekem minden összejön itt?? Előszőr szemölcsök, bőrgyógyászat, aztán a fogorvost boldogítom... Arról nem is beszélve, hogy ennek a pénztárcám mennyire "örül".


A történet már régen kezdődött,  egy baleset következtében 2 éve, még Magyarországon amikor is a bringámmal szó szerint pofára estem, és letört az egyik fogamból egy jókora darab, tulajdonképpen a fele. Mivel akkor az esés következtében 2 hétig a kétszeresére volt feldagadva az arcom, (úgy néztem ki mint akit egy kocsmai verekedés során durván elintéztek XD) így akkor egyből nem mentem el fogorvoshoz. Aztán az arcomról szép lassan lement a duzzanat, és akkor vált csak számomra igazán láthatóvá, hogy mi is történt a fogammal (mivel előtte a számat is alig bírtam kinyitni, egy tál étel elnyammogása is kb egy órát tartott.) Tehát a fogamról letört egy darab, de hiszitek vagy sem, egyeltalán nem fájt (ez számomra is érthetetlen, de tényleg nem fájt sosem), így mivel én eredendően parázok a fogorvostól, gondoltam, hogy hagyom még egy ideig, aztán ha elkezd fájni akkor elmegyek megcsináltatni. A parámra még apum is rásegített, mert ecsetelte, hogy korona fog kelleni a fogamra, ami előtt majd leköszörülik a törött fogamat és hogy az iszonyatosan fáj, stb...Szóval úgy voltam vele, hogy a tököm, nem megyek fogdokihoz, csak ha már muszály lesz. Igen, tudom, fogorvoshoz nem muszályból kell menni, hanem elvből, minden 4 hónapban...

Telt, múlt az idő, eltelt egy év, eltelt kettő. Én időközben kijöttem Angliába. Bár a törött fogam annyira nem látszott,fájni pedig egyeltalán nem fájt de egy idő után azért engem is elkezdett zavarni, hogy olyan, amilyen és utánanéztem az angliai fogászatnak és az áraknak. 2 féle képpen mehetsz angliában fogászatra, magán páciensként, és társadalombiztosítva. Nyilván ha magánúton mész, akkor az árak az eget verdesik, egy tömés 50 fontnál kezdődik és a határ a csillagos ég.
Ha viszont társadalombiztosításon keresztül, akkor van egy alapár, pl ha csak töméseket kell végezni, akkor egy tömés kijön kb 20 fontból, ha viszont többet kell, akkor befizetsz 48 fontot, és ha 10 db tömés kell, akkor annyit csinálnak, tehát ez így nagyon megéri.Ha Angliában társ. biztosításon keresztül akarsz fogdokihoz menni, ahhoz rendelkezni kell egy társ. biztosítási számmal (NHS number) amit én már tavaly megigényeltem, mikor kijöttem (és mindenkinek,aki Angliába jön, ajánlom).  A korona magánúton 350-400 font, viszont társ- biztosításon keresztül csak 200 font. Nekem szilárd meggyőződésem volt, hogy korona fog kelleni a törött fogamra.

A pénzt éppen ezért már jó rég elkezdtem összespórolni a koronára. Az, hogy Magyarországon csináltassam meg, fel sem merült bennem, mert én az eddig itt töltött időm alatt mindössze egyszer mentem csak haza, akkor is 5 napra, a koronához pedig idő kell, és többször vissza kell menni, így kizárt, hogy összejött volna.

Húztam-halasztottam a fogorovost, de aztán tegnap, egy teljesen hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam hosztanyum fogorovosát,(társadalom-biztosítás-os,nem magán) és mondtam, hogy új páciens vagyok és szeretnék minél hamarabbra időpontot. Tegnap reggel 9kor hívtam őket, és mondták, hogy délben mehetek is. Ne kérdezzétek, miért döntöttem ilyen hirtelen úgy, hogy nekem most rögtön kell mennem, amikor már hónapokkal ezelőtt megtehettem volna, vannak ilyen random húzásaim, hogy derült égből villámcsapás szerűen csinálok valamit. Igazából úgy voltam vele, hogy egy hét múlva költözöm az új családomhoz, tehát ha most csak annyit is csinálnak a fogammal, hogy megnézik és megmondják mit kell vele csinálni, hogy kell, mennyi idő lesz és mennyibe fog kerülni akkor már egy lépéssel előrébb vagyok.

Szerencsére tegnap hosztanyum pont itthon volt, így elengedett, a házimunkát pedig délután csináltam meg.

Amikor a fogorvoshoz értem, akkor realizáltam, hogy milyen jó, hogy ilyen hirtelenjében jöttem, és nem több nappal előre foglaltam időpontot, mivel ha napokkal előtte tudom, hogy jönnöm kell, akkor parázok, minden bajom van, így viszont, hogy az időpontfoglalás és a fogászat közt csak 3 óra telt el, így nem volt időm rástresszeli a dolgokra.:))

Egy fiatal doktornő és egy idősebb aszisztense láttak el. Beültem a székbe, teljesen nyugodtan, gondoltam előbb-utóbb úgyis túl kell esnem a törött fogam helyreállításán. Nagyon barátságosak voltak, vizsgálgattak aztán a végén elmondták nekem orvosi halandzsa nyelven, hogy mi a helyzet. Mondom, ez mind szép és jó, de mivel az én angolom nem tökéletes, így leegyszerűsítve legyenek szívesek magyarázni, hogy miről van szó. Mondja nekem a dokinéni, hogy a törött fogamra nem is kell korona. Mondom mivan??? Én már 2 éve abban a tudatban élek, hogy kell, meghát hiányzik a fogból egy bazinagy darab, hogy a fenébe ne kéne?? Erre ő, hogy egy speciális töméssel el lehet intézni az egészet, ami úgy néz ki, hogy a törött fogat kifúrják, kitisztítják és lecsiszolják a széleit, majd úgy tömik be, hogy a tömés kipótolja a törött részt, tehát úgy fog kinézni utána a fogam, mintha teljesen ép lenne. Mondom, oké, csináljuk is meg most, essünk túl rajta akkor. Sőt, kértem, hogy a törött fogam melletti fogat, ami évekkel ezelőtt gyökérkezelve volt, de már kezdi a tömés megadni magát és elég csúnya azt is csinálja meg és kértem egy alapos tisztítást is. Úgy voltam vele, ha már ott vagyok, és még korona sem kell (ami mondom, rendesen sokkolt) akkor hozzunk helyre mindent.


Kaptam egyből két szurit is. A szuri, mindkettő annyira fájt, hogy el tudtam volna sírni magam, de tudtam, hogy ezeknek köszönhetően semmit nem fogok majd a későbbiekben érezni, szóval nem törődtem a fájdalommal. A rádió végig be volt kapcsolva, és az összes kedvencemet eljátszották, Nicki Minaj, Flo Rida, Rihanna szóval komolyan mondom, rendesen relaxáltam.

A szurik után elkezdték a fúrást. Ja, én fogorvosnál végig csukott szemmel fekszem, nem akarom tudni, hogy éppen mit csinálnak és mivel, mert akkor tuti beparáznék még akkor is ha nem kéne. A fúró hangját viszont már simán felismerem, régi haverok vagyunk.S:D Jó 10 percen keresztül csak fúrtak, mindkét fogamat. Érezni a világon semmit nem éreztem. A fúrás után egy olyan műszerrel dolgoztak a számban, ami elképesztően hangos volt, nem vicc, olyan hangja volt, mint az útkaparónak kb, és rendesen beleremegett az egész állkapcsom.(Azt hiszem ez volt az, amivel kitisztították belülről a fogakat.) Ebből sem éreztem semmit, de ezzel is vagy 15-20 percen keresztül dolgoztak, közben folyamatosan lógott ki a számból a nyálelszívó is. A nyálelszívó kicsit idegesítő volt, mert néha úgy nyomta a számba a doki néni, hogy majd elhánytam magam, de túléltem. Kedvesek voltak, közben folyamatosan kérdezgették, hogy jól vagyok-e.  Teljesen jól voltam, hiszitek vagy sem, de tényleg semmit nem éreztem, pedig a hangok nem sok jót sejtettek amúgy, de olyan szinten relaxálva feküdtem én ott, hogy majdnem elaludtam. Kb 45 perc után a doktornő mondta, hogy fordítsam jobbra a fejem. Mivel én teljesen ki voltam kapcsolva (köszönhetően annak, hogy csukva volt a szemem és tényleg majdnem aludtam) így először nem kapcsoltam, hogy nekem beszél. Aztán a dokinéni viccesen megjegyezte az aszisztensének, hogy " hehe, ez már alszik." :) Ekkor jöttem rá, hogy nekem beszélnek, így a kezemmel jeleztem, hogy nem alszom (mivel a számból akkor épp 10 műszer lógott ki.)

A vége felé már nem a hangosabbik fajta műszerekkel dolgoztak, így élvezhettem a rádiót is. A 2 tömés plusz a tisztítás másfél órán keresztül tartott. Az egyetlen dolog ami fájt, az az állkapcsom volt, a szám folyamatos nyitva tartásától, de az elmúlt, amint végeztek. Másfél óra után kiszállhattam a székből, hoztak egy tükröt, és én azt hittem, hogy beájulok, hogy milyen szépre megcsinálták az összes fogamat. A törött mostmár nem törött többé, és egyeltalán nem látszik az illesztés helye, vagyis ahol a töméssel kipótolták, úgy néz ki, mintha a teljes fogam meglenne és érezni is úgy érződik. A másik tömés is szép, és az összes többi fogam is meg lett tisztítva. A dolog legjobb része, hogy mindössze 48 fontot fizettem, ami ezért a beavatkozásért nagyon megérte.  Az injekciók helyei még fájtak tegnap egész nap (vagyis zsibbadtak) de mára már elmúlt az is.

Tehát el kell mondjam, nagyon pozitív élmény volt az angol fogászat (már amennyire egy fogászati beavatkozás élményszámba mehet:D), a doktorok kedvesek, a beavatkozás pedig teljesen fájdalommentes volt, és abszolút megéri az árát. Mostantól tuti nem fogok parázni, ha bármi baja is lesz a fogamnak, simán el fogok menni, abban a tudatban, hogy amint belülök a székbe és benyomják a szurit (én mindig kérek) azután majd aludhatok egyet, amíg ők a fogammal dolgoznak.:))

Telik az idő; hamarosan költözöm

Na tehát, ahogy ígértem, nekiesem a tartalmasabb bejegyzésnek.

2 héttel ezelőtti irományomban ott tartottam, hogy megtaláltam a következő családomat, valamint Reni hazament vakációzni.

Köszönhetően Reni hazautazásának, akit Zita követett az azt követő héten, így nem sokmindent csináltam, nade nem azért, mert nem voltak itt, hanem egészségügyi okaim is voltak. Konkrétabban bőrgyógyászati okai. Az a helyzet ugyanis, hogy már több, mint 3 hónapja 2 nagy szemölcs éktelenkedik a bal talpamon.A kisassszonyomtól sikerült elkapnom, ő uszodában szerezte, és mivel közös fürdőt használunk így én is elkaptam. (neki csak egy darab volt) Nem tudom, hány olvasómnak volt már "szerencséje" ezekhez a szemétláda képződményekhez, de mindenki elhiheti, hogy egyeltalán nem leányálom. Egy kis felvilágosítás: a szemölcsöket vírusok okozzák, és ha a talpon alakul ki, akkor a nyomás miatt mivel folyton rajta állunk, befelé nyomódik, a csonthátya felé. Megszadulni tőle több féle módon lehet; szalicilsavas kenegetéssel, kivágatással. lefagyasztással, de mindegyik metódus jó sokáig elhúzódhat..

Nos, én 3 hónapja észrevettem az új "lakókat" a talpamon. A kezdetektől fogva rettentően fájdalmasak voltak, és mindkettő szemölcs a lábujjaim alatt található, a lábam pont azon részén, amin járok, így az elmúlt 3 hónapban sokszor pokol volt a jövés-menés. Szó szerint alig bírtam a lábamon állni, volt, hogy a negyed órára lévő teszkóig alig bírtam elmenni, nem tudtam cipekedni sem, és nem egy bulimeghívást kellett visszautasítanom, mivel ilyen talppal nem tudtam volna menni.Voltak jobb időszakok is, tulajdnonképpen hol fájt, hol nem. Volt,hogy pár napig alig bírtam lábra állni, aztán meg enyhült. Aztán visszajött. Így éltem az életem az elmúlt 3 hónapban.
Kb 2 hónapja vettem  szalcilsavas krémet, jó drága volt. Ez a krém úgy működik, hogy egy picit kell rákenni a szemölcsre, rajta hagyni egy egész napig, a krém leégeti a szemölcs felszínét, és egy nap után körömreszelővel le kell reszelni a leégett, elhalt réteget. Ezután újra be kell kenni, rajta hagyni, másnap megint lereszelni. És ez így megy tovább jó sok hónapon keresztül,mivel az egy dolog, hogy a krém leégeti a szemölcs felső rétegét, de mivel a szemölcs folyamatosan nő, így mondhatni véget nem érőnek látszik ez a feladat. Persze beválhat ez a megoldás, a hosztanyu ezt a módszert alkalmazta a kislány lábán, és neki 2 hónap alatt eltűnt a szemölcs és nem is fájt neki.

Nekem sajnos nem volt ilyen könnyű dolgom, megvettem ezt a szert abban a reményben,hogy beválik, mivel láttam, hogy a kislánynak maradéktalanul levitte a szemölcsét, de nekem nem volt ilyen szerencsém. A kis szemét szemölcsök egyre csak nőttek.
Aztán próbálkoztam házipraktikákkal is, ecetes borogatással (mivel az ecet vírusölő) de nem használt.

Néhány hete nagyon elegem lett, mert el nem tudjátok képzelni milyen borzalmas ez, hacsak nem volt már benne részetek. 2 héttel ezelőtt vettem egy házilag használható fagyasztó spray-t. Ez a srpay mínusz 50 fokos gázt bocsájt ki, ami (elvileg) lefagyasztja a szemölcsöt a gyökeréig, és egy-két héten belül leesik.  Nagy reménnyel vettem meg a spray-t, bár megmondom őszintén paráztam, mivel gondoltam, hogy a -50C fok qrva hideg (bár az elúlt hónapokban már "hozzászoktam" a fájdalomhoz).

A spray nagy meglepetésemre nem volt olyan fájdalmas mint gondoltam. Lefagyasztottam mind a kettőt. Elvileg 10-14 nap után esik le a szemölcs, és ha nem akkor lehet újr alakalmazni. Gondolhatjátok, hogy én az elmúlt 3 hónapban már elvesztettem a türelmemet, így 2 naponta fagyasztgattam, mint  egy hülyegyerek. Sajnos ettől a spraytől nem estek le a szemölcseim, habár azt meg kell mondjam, hogy a fájdalmat a negyedére csökkentette, tehát emiatt már megérte megvenni.

Múlt héten gondoltam, hogy nem várok tovább, elmegyek bőrdokihoz, hogy fagyasszák le. Erre a hétre, hétfőre kaptam időpontot. El is mentem. Egy kedves indiai dokinénihez mentem, itt a városomban. Nagyon előzékeny és kedves nő volt, kikérdezett, majd részletesen elmagyarázta hogyan történik a fagyasztás, és közben biztosított róla, hogy a módszer nem fájdalmas. Az orvos általi fagyasztás -80 fokos gázzal történik, de egy sokkal kifinomultabb műszerrel, mint a házilag használható spray. Egy toll szerű pálca juttatja a szemölcsre a jéghideg gázt, amivel pontosan lehet dolgozni, így csak a szemölcsre kerül a gáz, és nem az egészséges bőrfelületre.  Úgy működik, hogy 15 másodperig rajta tartja a pálcát a szemölcsön, majd ugyaígy a másikon is, és ezt megismélti háromszor. A bal szemölcsöm az első fagyasztás után vérzett rendesen, ez azért van,mert a szemölcsben erek vannak (ezek táplálják) és kipukkadtak, tehát ha vérzik, az jó. (Szóval kár, hogy a másik nem vérzett.) Meglepő, de szinte semmit a világon nem éreztem az egészből, pedig előzetesen azt hittem, hogy fájni fog, mivel mégiscsak -80 fokról beszélünk. De a dokinéni végzett is, mielőtt észrevettem volna.:)) Most várnom kell, méghozzá arra, hogy a szemölcsök egy része leessen. Ez kb egy hét. Jövő hét szerdára van ismét időpontom, mert sajnos egyszeri fagyasztás nem elég (mert már említettem, hogy a szemölcs folyamatosan nő, szóval amit hétfőn lefagyasztottak, az alatt nő tovább:SS), tehát szerdán megyek megint. A doktornő azt mondta, hogy általában 3szor kell lefagyasztani ahhoz, hogy végleg eltűnjön.  Szóval jövő szerdán megyek másodszor, és a harmadik alkalom pedig már nem itt lesz, hanem majd az új helyen, Balhamban, mivel jövő vasárnap költözöm.

A procedúra legfájdalmasabb része az összeg, amit kifizetek ezért. Nem olcsó egy ilyen fagyasztás, a három alkalom több, mint 100 fontomba fog kerülni. De úgy vagyok vele, hogy lesz**om a pénzt, csak múljon már el, mert ez így tarhatatlan állapot, hogy sokszor lábra állni nem tudok.


Na ennyit a biosz óráról, meg a gusztustalan részletekről, evezzünk vidámabb vizekre.

Múlt héten szombaton meglátogattam a következő családomat, Balhamban az otthonukban. Reggel 10:30-ra beszéltem meg az új hosztanyummal a "randit" a balhami metróállomáson. Ugyanabban a kedves fogadtatásban volt részem, mint mikor először találkoztunk. Nagyon aranyos nő, kérdez, érdeklődik, nyitott és nagyon mosolygós.:)) Az állomáson parkolt, behuppantunk a verdájába, és elindultunk a házuk felé Útközben elmentünk pár fontos hely/épület mellett, mint például a kisfiú iskolája, parkok, ahová járni szeretnek stb. Aztán megérkeztünk a leendő otthonomba. A házuk egy csendes utcán található, de nagyon közel a High street-hez, ami tele van jobbnál jobb boltokkal, éttermekkel valamint a metróállomás is ott van. A házuk nagyon szép, 3 szintes és jó tágas. Nincs akkora luxus, mint ami itt van a jelenlegi házban, és én ennek nagyon örülök, mert nem lesz az az érzésem, hogy "jajj nem merek hozzányúlni semmihez, nehogy elfuseráljak valamit". Nagyon szép és igényes a ház, a bútorok, a konyha, minden gyönyörű. A szobám az első emelten található, huhh nagyon király:). Kétszer akkora, mint a mostani, dupla ággyal, tv+dvd-vel, sok szekrénnyel (kell is a ruháimnak:D) és található benne egy kanapé is hozzá illő fotellal, valamint amit a jelenlegi szobámban a legjobban hiányolok, van benne egy asztal, ahová a laptopomat tehetem (elég kényelmetlen folyton az ágyból laptopozni.) Félreértés ne essék, a jelenlegi szobámat is nagyon szeretem, de a következő vmi hihetetlen jó. A kisfiú szobája is az első emeleten van, tipikus fiúszoba, kék tapéta, autók stb mindenütt. Ugyanezen a szinten van a közös fürdőnk, ami szintén nagyon szép valamint egy hatalmas vendégszoba. A másodikon pedig a szülők birodalma.:))

A kertben van egy hatalmas trampulin, ahol vagy fél órát ugráltam a kissráccal szombaton. (Szombaton nem fájt a lábam, köszönhető a házi fagyasztó spray-nek). A kisfiúval egész délelőtt játszottunk, kiderült, hogy imádja a Toy Story-t, ami frankó, mivel én azon nőttem fel, tehát már megvan a közös téma.:)) Játszottunk mindenfélét, toy story-sat, horgásztunk bent a házban, drótból eszkábált pecabottal és papírhalakra vadásztunk, zenéltünk, szóval jól elvoltunk.:)) Délben apuka elment focizni, anyuka a kisfiú meg én pedig elmentünk a közeli parkba piknikezni. Szombaton eszméletlen meleg volt itt Angliában, 32 fok, így a parkban mindhárman rendesen leégtünk. Anyuka által készített szendvicsek pedig nagyon fincsik voltak. Itt is rengeteget játszottunk a fiúcskával, tulajdonképpen arról szólt az ott tölött idő, hogy ő a hintában ült én meg löktem, majd onnan kiszedtem, majd homokozó, aztán megint hinta..:)) Eleven egy kölyök, de übercuki, komolyan, a kis vékony hangjával meg a cuki göndör hajával.:)) Apuka csaltalkozott hozzánk fél 2 körül, aztán mivel nekik még dolguk volt délután, így ők a parkból haza mentek, én pedig a balhami főutcát mentem felfedezni. Tök jó, lesz a közelemben  poundland, meki, diszkontok és mindenféle ruhabolt, starbucks stb:))) És ami a legjobb, a metró, amivel majd negyed órámba fog kerülni bejutni a belvárosba és 10 perc Zitához.:)


Vasárnap Reni visszajött Angliába a 2 hetes vakációja után. Hjajj úgy vártam már őt, mint a Messiást kb:))) Nem csak azért mert ajándékokat hozott nekem, hanem mert vágytam már arra, hogy csak simán felhívjam és dumáljunk a napunkról, hogy összejöjjünk a mekiben vagy nála..

Hétfő este amint felszabadultam a munkából robogtam is át hozzá. Ő még dolgozott, a kislánnyal játszott, így én a teraszukon megettem az útközben vásárolt mekis elemózsiámat, aztán jött az egymás nyakába borulás, és az órákig tartó dumaparti. Ehhez nem is fűznék hozzá sokkal többet, elmondhatatlanul örülök, hogy végre újra itt van.:)) Hozott nekem édességeket is, néhányat névnapomra, ami még akkor volt, mikor ő hazautazott, és hozott nekem 2 nagy csomag ropit is (imádom a ropit, és idekint nem lehet kapni olyan magyarosat, vagyis lehet, de nem  a közelemben és elég drága). A nagy csomag ropik láttán extázisba is estem.:))


Szuvenírek Magyarföldről:))

...még normális



..itt már kiütközött az elmebaj:)

A héten semmi extra nem történik, nyári szünet van, amit már ecseteltem, hogy a kislány délelőtt itthon, dél körül elviszik, délután én házimunkázom, este meg megint kislányozom.


Atyaég, 4 munkanapom van hátra mindössze a családnál. El sem hiszem, nagyon kevés. Annyira furcsa. 11 hónapja vagyok a családdal, és most, hogy ez az idő a végéhez közeledik, egyszerre vagyok boldog és szomorú is.

Boldog vagyok, mert érzem, hogy jó helyem lesz a következő családomnál, mert nagyon kedves emberek, és a pici fiú is egy kis édi törpe.:)) A környék ahol laknak remek, a munkaköröm, a fizu, a szobám minden nagyon klappol. A szülők így első blikkre ,tul. képp nem első blikkre, mert ez már a második találkám volt velük, de persze ebből sem lehet hosszabb távú köveztekeztetéseket levonni, de egyenlőre nagyon szimpatikusak és úgy érzem, hogy remekül megleszünk a következő évben. Au pairként megtanultam, hogy sosem szabad semmit elkiabálni, nem szabad elhamarkodottam ítélni. Sok helyen, aupair blogokban, aupair fórumokon olvasom, hogy a lányok megérkeznek a családhoz, és egy-két nap eltetével örömmel posztolják, hogy "jujj de jó családom van, nagyon édik, így-úgy-amúgy". Ne értsetek félre, egyeltalán nem nézem le az ilyesmit, mert 2 család után pontosan tudom, milyen az, mikor az ember megérkezik egy új helyre, amit már nagyon vár, amire jó sokat készült, és az első időszkaban képes rózsaszín ködöt vonni maga köré és csak a jót meglátni. Aztán ugyazezek a lányok írják pár héttel később, hogy "jajj már megint hogy felhúzott a családom,...". Kezdetben én is képes voltam beleesni ebbe a hibába, nade ebből tanul az ember ugyebár, mostmár én is okosabb vagyok, nem jelentek ki semmit, ezért fogalamazok feltételes módban, ezért írom azt, hogy eddig úgy tűnik, hogy minden jó lesz. Bár az is igaz, hogy Őket, a köv. családomat már nagy tudatossággal választottam ki, 15 hónap aupairkedés után, amikor már ismertem a képességeimet, a korlátaimat, az erősségeimet-és gyengeségeimet, és ezeket figyelembe véve bártan kijelenthetem, hogy jól választottam.:)  Jó dolog az, ha az ember úgy keres családot, ha már előtte volt aupair, akár azért, mert néhány hónap után váltani szeretne, akár azért mert letelik az éve mint nekem, mert ilyenkor már tudja, hogy mi az, ami neki bejön, mi az, amiben jó, miben kevésbé és ha ezekhez igazítva választ családot, akkor szinte biztos, hogy jó helyre fog kerülni.


Szomorú is vagyok, mert a jelenlegi családomban nagyon megszerettem a kislányt, és a kiskutyát.
Most, hogy a kisasszonyomnak nyári szünet van, többet van itthon, és ettől egy picit féltem a nyári szünet elején, hogy majd cirkusz lesz, meg veszekedni fogunk (na nem kell nagy dolgokra gondolni, ha vitázunk is akkor kb úgy, mint a testvérek), de el kell mondjam, hogy a nyári szünet és ami ebből következik,hogy többet vagyunk együtt nagyon jót tett a kapcsolatunknak.
Az oka az, hogy iskolaidőben én reggel egy órát töltöttem vele, de ez abból állt, hogy  siettetnem kellett, hogy elkészüljön, ergó parancsolgatok neki, hogy : "vedd fel az inged, mosd meg a fogad, edd meg a műzlit stb". Aztán napközben nincs itthon, este pedig 2 órát töltöttem vele bedtime-ig, ami szintén abból állt, hogy " szállj be a kádba, gyere már ki, moss fogat, olvasd a könyet, mostmár tényleg aludjál." Nem csoda, ha így nem tudtunk annyira közel kerülni egymáshoz, habár ennek ellenére mindig is jó volt Vele a kapcsolatom, és Ő is mindig nagyon szeretett.
De most, hogy kitört a szünet, én vagyok vele egészen délután egyig,majd este megint jó pár órát így bőven van alkalmunk minőségi időt együtt tölteni, nem csak abból áll a munkám, hogy parancsolgatok neki, hanem többet játszunk, nyugisabban öltöztetem, fürdetem és este is több időnk van pl mesét olvasni mert nincs kötött bedtime-ja. Szóval az elmúlt jópár hétben nagyon sokat erősödött a kapcsolatunk, és a kislány sokszor megkérdezi, hogy mikor megyek el, tényleg el kell-e mennem, mért nem maradok vele, amíg férjhez megy (egyem meg:DD) és ölelget egyfolytában.:)
Nagyon fog hiányozni.

A kiskutyáról nem is szólva, kölyök kora óta én voltam vele a legtöbbet, mivel ugye napközben rajtam kívül senki sincs itthon, én tanítottam be mindenfélére, a szobatisztaságtól kezdve a különféle trükkökig, én viszem hétközben sétálni és mit mondjak, imádom a kis szőrmókot. Sokszor velem alszik, ez a kutya épp csak beszélni nem tud, de ő a legjobb barátom itt.:))

Nagyon szeretem a házat is, a kényelmes szobámat és a nagy ágyamat. Szeretem a városkámat, itt van Reni is és rossz lesz, hogy messze leszünk egymástól, nade azt már kikötöttem, hogy nem szabaul meg tőlem egykönnyen, mert továbbra is össze fogunk járni valamint ott a net, így is minden este chat-elünk,amit a jövőben is folytani fogunk valamint meginvitáltam Balhamba is.

A szülőket is kedvelem minden hepp-jük és rigolyájuk ellenére, apuka hülye poénjait, amiket sokszor csak ő ért, de ahogy előadja..:) Anyukával is jól el lehet beszélegetni ha épp ráér, és sokat segítettek nekem az itt létem alatt, pl amikor az útlevelemet intéztem... Anyuka terhes, és nagyon kiváncsi leszek a bébire, így majd visszajövök látogatni, ha megszületik.:))

Vasárnap Renivel a seaside-ra megyünk, Doverbe, a fehér sziklafalakról híres kikötővárosba. Bár strandidő ami múlt héten is volt nem valószínű, de mindketten nagyon várjuk már, mert már egy ideje nem voltam sehol (mmint új városban, felfedezni) így nagyon jót fog tenni a vasárnapi kirándulás.A kiruccanásról képes beszámolóval a jövő hét folyamán, minden bizonnyal hétfőn jelentkezem.

Hátfőn bank holiday (munkaszüneti nap) lesz itt Angliában, tehát szombaton elkezdem a pakolást, vasárnap kiruccanunk egyet Renivel, hétfői napot pedig a pakolás befejezésére és a szobám alapos kiganajozására szánom. Pénteken átköltözöm Renihez 2 napra, és vasárnap pedig az új családom eljön ide értem a városomba, és átköltöztetnek magunkoz, amivel kezdetét veszi a következő kalandom/évem/fejezetem.:)))