Dover-avagy ahová ne menj ha Angliában vagy

Igen, belém bújt valami blogíró kisördög, mert az elmúlt napokban csak úgy ontom a bejegyzéseket.

Beharangoztam már, hogy Renivel megyünk Doverbe, kirándulni és mennyire várjuk.
A cím elárulja, hogy nem dobtuk hanyat magunkat a várostól, sem a tengerparttól, ami ott van..

Én eleve tudtam, hogy Doverben nincs sok minden látnivaló, és azon kívül, hogy fontos kikötőváros, és itt köt ki a komp Franciaországból, semmi extra sincs ott. (Sőt, az első hosztanyum, aki rendőr, mondta, hogy Anglián belül ott az egyik legnagyobb bűnözési arány.)
Reni mikor jött vissza busszal Angliába, akkor Doverben megálltak, és neki feltűntek a nagy fehér sziklák meg ő alapból oda-meg vissza van a tengerért, és a fejébe vette, hogy el akar menni oda. Én meg gondoltam, oké, ha annyira akar, akkor nézzünk meg, végülis a sziklák tényleg szépek, (bár ezek a várostól magától látótávolságon belül ugyan, de igen messze vannak.)
Így esett tehát, hogy elmentünk ma Doverbe.

Az út 2 óra volt, gyors vonattal mentünk. A vonatról leszállva kicsit kavarognunk kellett, mire leértünk a partra. Ott igencsak csalódottak lettünk, mivel sem a tenger nem volt szép, sem maga a város. Egyszerűen, -hogy is mondjam-nem nagy cucc az egész, sőt azt kell mondjam, csúnya. A kikötő elég régi volt és rozsdás színű, voltak ott sok emeletes szocialista emeltesházakra emlékeztető épületek, a sziklák-amik szépek voltak ugyan-de jó messzire voltak. Még Reni maga, aki egy hete még nagyon szépnek látta az egészet (bár akkor valószínűleg a város egy másik részén volt) is azt mondta, hogy csalódott a helyben. 
Mindegy, gondoltuk, leültünk a partra piknikezni. Piknik után, mivel túl sok látnivaló nem volt, így elsütöttünk pár képet és elmentünk keresni egy mekit. Dover főutcája komolyan mondom nem volt sem nagyobb sem zsúfoltabb a kis városkám(ahol jelenleg lakom) főutcájánál, pedig ahol lakom ez csak egy pici település, de szerintem itt több élet van, mint Doverben. Megtaláltuk a mekit, ettem hot apple pie-t, majd megcéloztunk az előzetesen a partól kinézett kastélyt.



A doveri katély az egyik szikla tetején található, és arra gondoltunk, hogyha oda felmegyünk, akkor onnan biztos szebbnek fog látszani az egész hely, mert onnan be lehet látni a tengert és a várost magasból. Mivel nekem fáj a lábam mostanság, így nem másztunk fel a sziklán, hanem fogtunk egy taxit, aki elég olcsón felvitt minket. A kastély kívűről szép volt, de ott, ahol kitett a taxi, hiába voltunk a szikla tetején, de a tengerből nem lehetett látni semmit a sok fától. Gondoltuk, hogy felmegyünk teljesen a kastélyhoz, de ekkor jött a következő meglepi, mégpedig, hogy a kastélyhoz csak belépő fejében lehetett felmenni, méghozzá igen drágán. Tehát magát a kastélyt sem járhattuk körül ingyen, hanem a kastély körül lévő rész is (ahol a legjobb lett volna a kilátás a tengerre) is el volt kerítve.:S Behaltunk.

A sikertelen kastély-hadművelet után lementünk vissza a városba, gyalog. Itt még elsütöttünk néhány képet, szökőkutaknál, a tengerparton majd mivel már nem volt nagyon mit csinálni, így a 15:44-es vonattal haza is indultunk. Ahhoz képest, hogy úgy terveztük, hogy ott maradunk estig, és megvárjuk a naplementét, és majd ott "romantikázunk" igen csak korán hazafelé vettük az irányt, de ez van, Dover sajnos tényleg nem egy nagy szám. Fél 6kor már itthon is voltunk, de így még volt időm cuccokat szortírozni, nyugiban enni stb.
Azért attól függetlenül, hogy maga a hely nem volt nagy szám, a napunk jó volt, mert elszórakoztattuk egymást és jó dolog új dolgokat kipróbálni, új helyeket megnézni, meg együtt voltunk, amink azért is nagyon örülök, mert ha elköltözöm Balhamba, akkor úgysem fogunk tudni minden nap találkozni, mint ahogy mostanában tesszük, tehát ki kellett használni az alkamat.
Néhány kép:

 

 

 

 

 

 

 

Holnap munkaszüneti nap van, így én sem dolgozom, legalábbis a házban nem, de a bőröndjeimet be kell majd bakolnom plusz kitakarítom a szobámat is. Azután pedig 3 munkanap, majd péntek reggel becuccolok Renihez, és vasárnap irány Balham.:))

Az angol fogászat

Jó hamar jelentkezem most újra, legalábbis az elmúlt hetekhez viszonyítva, mikor kb 2 hetente tiszteltem csak meg a Bloggert és Titeket a bejegyzéseimmel.:))

De gondoltam, ha már az előző bejegyzésben elkezdtem kitárgyalni az angol egészségügyet, amikor is a bőrgyógyászatot veséztem ki, akkor most megosztom veletek a fogászatos sztorimat is.
Ugye milyen szerencsés vagyok, hogy nekem minden összejön itt?? Előszőr szemölcsök, bőrgyógyászat, aztán a fogorvost boldogítom... Arról nem is beszélve, hogy ennek a pénztárcám mennyire "örül".


A történet már régen kezdődött,  egy baleset következtében 2 éve, még Magyarországon amikor is a bringámmal szó szerint pofára estem, és letört az egyik fogamból egy jókora darab, tulajdonképpen a fele. Mivel akkor az esés következtében 2 hétig a kétszeresére volt feldagadva az arcom, (úgy néztem ki mint akit egy kocsmai verekedés során durván elintéztek XD) így akkor egyből nem mentem el fogorvoshoz. Aztán az arcomról szép lassan lement a duzzanat, és akkor vált csak számomra igazán láthatóvá, hogy mi is történt a fogammal (mivel előtte a számat is alig bírtam kinyitni, egy tál étel elnyammogása is kb egy órát tartott.) Tehát a fogamról letört egy darab, de hiszitek vagy sem, egyeltalán nem fájt (ez számomra is érthetetlen, de tényleg nem fájt sosem), így mivel én eredendően parázok a fogorvostól, gondoltam, hogy hagyom még egy ideig, aztán ha elkezd fájni akkor elmegyek megcsináltatni. A parámra még apum is rásegített, mert ecsetelte, hogy korona fog kelleni a fogamra, ami előtt majd leköszörülik a törött fogamat és hogy az iszonyatosan fáj, stb...Szóval úgy voltam vele, hogy a tököm, nem megyek fogdokihoz, csak ha már muszály lesz. Igen, tudom, fogorvoshoz nem muszályból kell menni, hanem elvből, minden 4 hónapban...

Telt, múlt az idő, eltelt egy év, eltelt kettő. Én időközben kijöttem Angliába. Bár a törött fogam annyira nem látszott,fájni pedig egyeltalán nem fájt de egy idő után azért engem is elkezdett zavarni, hogy olyan, amilyen és utánanéztem az angliai fogászatnak és az áraknak. 2 féle képpen mehetsz angliában fogászatra, magán páciensként, és társadalombiztosítva. Nyilván ha magánúton mész, akkor az árak az eget verdesik, egy tömés 50 fontnál kezdődik és a határ a csillagos ég.
Ha viszont társadalombiztosításon keresztül, akkor van egy alapár, pl ha csak töméseket kell végezni, akkor egy tömés kijön kb 20 fontból, ha viszont többet kell, akkor befizetsz 48 fontot, és ha 10 db tömés kell, akkor annyit csinálnak, tehát ez így nagyon megéri.Ha Angliában társ. biztosításon keresztül akarsz fogdokihoz menni, ahhoz rendelkezni kell egy társ. biztosítási számmal (NHS number) amit én már tavaly megigényeltem, mikor kijöttem (és mindenkinek,aki Angliába jön, ajánlom).  A korona magánúton 350-400 font, viszont társ- biztosításon keresztül csak 200 font. Nekem szilárd meggyőződésem volt, hogy korona fog kelleni a törött fogamra.

A pénzt éppen ezért már jó rég elkezdtem összespórolni a koronára. Az, hogy Magyarországon csináltassam meg, fel sem merült bennem, mert én az eddig itt töltött időm alatt mindössze egyszer mentem csak haza, akkor is 5 napra, a koronához pedig idő kell, és többször vissza kell menni, így kizárt, hogy összejött volna.

Húztam-halasztottam a fogorovost, de aztán tegnap, egy teljesen hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam hosztanyum fogorovosát,(társadalom-biztosítás-os,nem magán) és mondtam, hogy új páciens vagyok és szeretnék minél hamarabbra időpontot. Tegnap reggel 9kor hívtam őket, és mondták, hogy délben mehetek is. Ne kérdezzétek, miért döntöttem ilyen hirtelen úgy, hogy nekem most rögtön kell mennem, amikor már hónapokkal ezelőtt megtehettem volna, vannak ilyen random húzásaim, hogy derült égből villámcsapás szerűen csinálok valamit. Igazából úgy voltam vele, hogy egy hét múlva költözöm az új családomhoz, tehát ha most csak annyit is csinálnak a fogammal, hogy megnézik és megmondják mit kell vele csinálni, hogy kell, mennyi idő lesz és mennyibe fog kerülni akkor már egy lépéssel előrébb vagyok.

Szerencsére tegnap hosztanyum pont itthon volt, így elengedett, a házimunkát pedig délután csináltam meg.

Amikor a fogorvoshoz értem, akkor realizáltam, hogy milyen jó, hogy ilyen hirtelenjében jöttem, és nem több nappal előre foglaltam időpontot, mivel ha napokkal előtte tudom, hogy jönnöm kell, akkor parázok, minden bajom van, így viszont, hogy az időpontfoglalás és a fogászat közt csak 3 óra telt el, így nem volt időm rástresszeli a dolgokra.:))

Egy fiatal doktornő és egy idősebb aszisztense láttak el. Beültem a székbe, teljesen nyugodtan, gondoltam előbb-utóbb úgyis túl kell esnem a törött fogam helyreállításán. Nagyon barátságosak voltak, vizsgálgattak aztán a végén elmondták nekem orvosi halandzsa nyelven, hogy mi a helyzet. Mondom, ez mind szép és jó, de mivel az én angolom nem tökéletes, így leegyszerűsítve legyenek szívesek magyarázni, hogy miről van szó. Mondja nekem a dokinéni, hogy a törött fogamra nem is kell korona. Mondom mivan??? Én már 2 éve abban a tudatban élek, hogy kell, meghát hiányzik a fogból egy bazinagy darab, hogy a fenébe ne kéne?? Erre ő, hogy egy speciális töméssel el lehet intézni az egészet, ami úgy néz ki, hogy a törött fogat kifúrják, kitisztítják és lecsiszolják a széleit, majd úgy tömik be, hogy a tömés kipótolja a törött részt, tehát úgy fog kinézni utána a fogam, mintha teljesen ép lenne. Mondom, oké, csináljuk is meg most, essünk túl rajta akkor. Sőt, kértem, hogy a törött fogam melletti fogat, ami évekkel ezelőtt gyökérkezelve volt, de már kezdi a tömés megadni magát és elég csúnya azt is csinálja meg és kértem egy alapos tisztítást is. Úgy voltam vele, ha már ott vagyok, és még korona sem kell (ami mondom, rendesen sokkolt) akkor hozzunk helyre mindent.


Kaptam egyből két szurit is. A szuri, mindkettő annyira fájt, hogy el tudtam volna sírni magam, de tudtam, hogy ezeknek köszönhetően semmit nem fogok majd a későbbiekben érezni, szóval nem törődtem a fájdalommal. A rádió végig be volt kapcsolva, és az összes kedvencemet eljátszották, Nicki Minaj, Flo Rida, Rihanna szóval komolyan mondom, rendesen relaxáltam.

A szurik után elkezdték a fúrást. Ja, én fogorvosnál végig csukott szemmel fekszem, nem akarom tudni, hogy éppen mit csinálnak és mivel, mert akkor tuti beparáznék még akkor is ha nem kéne. A fúró hangját viszont már simán felismerem, régi haverok vagyunk.S:D Jó 10 percen keresztül csak fúrtak, mindkét fogamat. Érezni a világon semmit nem éreztem. A fúrás után egy olyan műszerrel dolgoztak a számban, ami elképesztően hangos volt, nem vicc, olyan hangja volt, mint az útkaparónak kb, és rendesen beleremegett az egész állkapcsom.(Azt hiszem ez volt az, amivel kitisztították belülről a fogakat.) Ebből sem éreztem semmit, de ezzel is vagy 15-20 percen keresztül dolgoztak, közben folyamatosan lógott ki a számból a nyálelszívó is. A nyálelszívó kicsit idegesítő volt, mert néha úgy nyomta a számba a doki néni, hogy majd elhánytam magam, de túléltem. Kedvesek voltak, közben folyamatosan kérdezgették, hogy jól vagyok-e.  Teljesen jól voltam, hiszitek vagy sem, de tényleg semmit nem éreztem, pedig a hangok nem sok jót sejtettek amúgy, de olyan szinten relaxálva feküdtem én ott, hogy majdnem elaludtam. Kb 45 perc után a doktornő mondta, hogy fordítsam jobbra a fejem. Mivel én teljesen ki voltam kapcsolva (köszönhetően annak, hogy csukva volt a szemem és tényleg majdnem aludtam) így először nem kapcsoltam, hogy nekem beszél. Aztán a dokinéni viccesen megjegyezte az aszisztensének, hogy " hehe, ez már alszik." :) Ekkor jöttem rá, hogy nekem beszélnek, így a kezemmel jeleztem, hogy nem alszom (mivel a számból akkor épp 10 műszer lógott ki.)

A vége felé már nem a hangosabbik fajta műszerekkel dolgoztak, így élvezhettem a rádiót is. A 2 tömés plusz a tisztítás másfél órán keresztül tartott. Az egyetlen dolog ami fájt, az az állkapcsom volt, a szám folyamatos nyitva tartásától, de az elmúlt, amint végeztek. Másfél óra után kiszállhattam a székből, hoztak egy tükröt, és én azt hittem, hogy beájulok, hogy milyen szépre megcsinálták az összes fogamat. A törött mostmár nem törött többé, és egyeltalán nem látszik az illesztés helye, vagyis ahol a töméssel kipótolták, úgy néz ki, mintha a teljes fogam meglenne és érezni is úgy érződik. A másik tömés is szép, és az összes többi fogam is meg lett tisztítva. A dolog legjobb része, hogy mindössze 48 fontot fizettem, ami ezért a beavatkozásért nagyon megérte.  Az injekciók helyei még fájtak tegnap egész nap (vagyis zsibbadtak) de mára már elmúlt az is.

Tehát el kell mondjam, nagyon pozitív élmény volt az angol fogászat (már amennyire egy fogászati beavatkozás élményszámba mehet:D), a doktorok kedvesek, a beavatkozás pedig teljesen fájdalommentes volt, és abszolút megéri az árát. Mostantól tuti nem fogok parázni, ha bármi baja is lesz a fogamnak, simán el fogok menni, abban a tudatban, hogy amint belülök a székbe és benyomják a szurit (én mindig kérek) azután majd aludhatok egyet, amíg ők a fogammal dolgoznak.:))

Telik az idő; hamarosan költözöm

Na tehát, ahogy ígértem, nekiesem a tartalmasabb bejegyzésnek.

2 héttel ezelőtti irományomban ott tartottam, hogy megtaláltam a következő családomat, valamint Reni hazament vakációzni.

Köszönhetően Reni hazautazásának, akit Zita követett az azt követő héten, így nem sokmindent csináltam, nade nem azért, mert nem voltak itt, hanem egészségügyi okaim is voltak. Konkrétabban bőrgyógyászati okai. Az a helyzet ugyanis, hogy már több, mint 3 hónapja 2 nagy szemölcs éktelenkedik a bal talpamon.A kisassszonyomtól sikerült elkapnom, ő uszodában szerezte, és mivel közös fürdőt használunk így én is elkaptam. (neki csak egy darab volt) Nem tudom, hány olvasómnak volt már "szerencséje" ezekhez a szemétláda képződményekhez, de mindenki elhiheti, hogy egyeltalán nem leányálom. Egy kis felvilágosítás: a szemölcsöket vírusok okozzák, és ha a talpon alakul ki, akkor a nyomás miatt mivel folyton rajta állunk, befelé nyomódik, a csonthátya felé. Megszadulni tőle több féle módon lehet; szalicilsavas kenegetéssel, kivágatással. lefagyasztással, de mindegyik metódus jó sokáig elhúzódhat..

Nos, én 3 hónapja észrevettem az új "lakókat" a talpamon. A kezdetektől fogva rettentően fájdalmasak voltak, és mindkettő szemölcs a lábujjaim alatt található, a lábam pont azon részén, amin járok, így az elmúlt 3 hónapban sokszor pokol volt a jövés-menés. Szó szerint alig bírtam a lábamon állni, volt, hogy a negyed órára lévő teszkóig alig bírtam elmenni, nem tudtam cipekedni sem, és nem egy bulimeghívást kellett visszautasítanom, mivel ilyen talppal nem tudtam volna menni.Voltak jobb időszakok is, tulajdnonképpen hol fájt, hol nem. Volt,hogy pár napig alig bírtam lábra állni, aztán meg enyhült. Aztán visszajött. Így éltem az életem az elmúlt 3 hónapban.
Kb 2 hónapja vettem  szalcilsavas krémet, jó drága volt. Ez a krém úgy működik, hogy egy picit kell rákenni a szemölcsre, rajta hagyni egy egész napig, a krém leégeti a szemölcs felszínét, és egy nap után körömreszelővel le kell reszelni a leégett, elhalt réteget. Ezután újra be kell kenni, rajta hagyni, másnap megint lereszelni. És ez így megy tovább jó sok hónapon keresztül,mivel az egy dolog, hogy a krém leégeti a szemölcs felső rétegét, de mivel a szemölcs folyamatosan nő, így mondhatni véget nem érőnek látszik ez a feladat. Persze beválhat ez a megoldás, a hosztanyu ezt a módszert alkalmazta a kislány lábán, és neki 2 hónap alatt eltűnt a szemölcs és nem is fájt neki.

Nekem sajnos nem volt ilyen könnyű dolgom, megvettem ezt a szert abban a reményben,hogy beválik, mivel láttam, hogy a kislánynak maradéktalanul levitte a szemölcsét, de nekem nem volt ilyen szerencsém. A kis szemét szemölcsök egyre csak nőttek.
Aztán próbálkoztam házipraktikákkal is, ecetes borogatással (mivel az ecet vírusölő) de nem használt.

Néhány hete nagyon elegem lett, mert el nem tudjátok képzelni milyen borzalmas ez, hacsak nem volt már benne részetek. 2 héttel ezelőtt vettem egy házilag használható fagyasztó spray-t. Ez a srpay mínusz 50 fokos gázt bocsájt ki, ami (elvileg) lefagyasztja a szemölcsöt a gyökeréig, és egy-két héten belül leesik.  Nagy reménnyel vettem meg a spray-t, bár megmondom őszintén paráztam, mivel gondoltam, hogy a -50C fok qrva hideg (bár az elúlt hónapokban már "hozzászoktam" a fájdalomhoz).

A spray nagy meglepetésemre nem volt olyan fájdalmas mint gondoltam. Lefagyasztottam mind a kettőt. Elvileg 10-14 nap után esik le a szemölcs, és ha nem akkor lehet újr alakalmazni. Gondolhatjátok, hogy én az elmúlt 3 hónapban már elvesztettem a türelmemet, így 2 naponta fagyasztgattam, mint  egy hülyegyerek. Sajnos ettől a spraytől nem estek le a szemölcseim, habár azt meg kell mondjam, hogy a fájdalmat a negyedére csökkentette, tehát emiatt már megérte megvenni.

Múlt héten gondoltam, hogy nem várok tovább, elmegyek bőrdokihoz, hogy fagyasszák le. Erre a hétre, hétfőre kaptam időpontot. El is mentem. Egy kedves indiai dokinénihez mentem, itt a városomban. Nagyon előzékeny és kedves nő volt, kikérdezett, majd részletesen elmagyarázta hogyan történik a fagyasztás, és közben biztosított róla, hogy a módszer nem fájdalmas. Az orvos általi fagyasztás -80 fokos gázzal történik, de egy sokkal kifinomultabb műszerrel, mint a házilag használható spray. Egy toll szerű pálca juttatja a szemölcsre a jéghideg gázt, amivel pontosan lehet dolgozni, így csak a szemölcsre kerül a gáz, és nem az egészséges bőrfelületre.  Úgy működik, hogy 15 másodperig rajta tartja a pálcát a szemölcsön, majd ugyaígy a másikon is, és ezt megismélti háromszor. A bal szemölcsöm az első fagyasztás után vérzett rendesen, ez azért van,mert a szemölcsben erek vannak (ezek táplálják) és kipukkadtak, tehát ha vérzik, az jó. (Szóval kár, hogy a másik nem vérzett.) Meglepő, de szinte semmit a világon nem éreztem az egészből, pedig előzetesen azt hittem, hogy fájni fog, mivel mégiscsak -80 fokról beszélünk. De a dokinéni végzett is, mielőtt észrevettem volna.:)) Most várnom kell, méghozzá arra, hogy a szemölcsök egy része leessen. Ez kb egy hét. Jövő hét szerdára van ismét időpontom, mert sajnos egyszeri fagyasztás nem elég (mert már említettem, hogy a szemölcs folyamatosan nő, szóval amit hétfőn lefagyasztottak, az alatt nő tovább:SS), tehát szerdán megyek megint. A doktornő azt mondta, hogy általában 3szor kell lefagyasztani ahhoz, hogy végleg eltűnjön.  Szóval jövő szerdán megyek másodszor, és a harmadik alkalom pedig már nem itt lesz, hanem majd az új helyen, Balhamban, mivel jövő vasárnap költözöm.

A procedúra legfájdalmasabb része az összeg, amit kifizetek ezért. Nem olcsó egy ilyen fagyasztás, a három alkalom több, mint 100 fontomba fog kerülni. De úgy vagyok vele, hogy lesz**om a pénzt, csak múljon már el, mert ez így tarhatatlan állapot, hogy sokszor lábra állni nem tudok.


Na ennyit a biosz óráról, meg a gusztustalan részletekről, evezzünk vidámabb vizekre.

Múlt héten szombaton meglátogattam a következő családomat, Balhamban az otthonukban. Reggel 10:30-ra beszéltem meg az új hosztanyummal a "randit" a balhami metróállomáson. Ugyanabban a kedves fogadtatásban volt részem, mint mikor először találkoztunk. Nagyon aranyos nő, kérdez, érdeklődik, nyitott és nagyon mosolygós.:)) Az állomáson parkolt, behuppantunk a verdájába, és elindultunk a házuk felé Útközben elmentünk pár fontos hely/épület mellett, mint például a kisfiú iskolája, parkok, ahová járni szeretnek stb. Aztán megérkeztünk a leendő otthonomba. A házuk egy csendes utcán található, de nagyon közel a High street-hez, ami tele van jobbnál jobb boltokkal, éttermekkel valamint a metróállomás is ott van. A házuk nagyon szép, 3 szintes és jó tágas. Nincs akkora luxus, mint ami itt van a jelenlegi házban, és én ennek nagyon örülök, mert nem lesz az az érzésem, hogy "jajj nem merek hozzányúlni semmihez, nehogy elfuseráljak valamit". Nagyon szép és igényes a ház, a bútorok, a konyha, minden gyönyörű. A szobám az első emelten található, huhh nagyon király:). Kétszer akkora, mint a mostani, dupla ággyal, tv+dvd-vel, sok szekrénnyel (kell is a ruháimnak:D) és található benne egy kanapé is hozzá illő fotellal, valamint amit a jelenlegi szobámban a legjobban hiányolok, van benne egy asztal, ahová a laptopomat tehetem (elég kényelmetlen folyton az ágyból laptopozni.) Félreértés ne essék, a jelenlegi szobámat is nagyon szeretem, de a következő vmi hihetetlen jó. A kisfiú szobája is az első emeleten van, tipikus fiúszoba, kék tapéta, autók stb mindenütt. Ugyanezen a szinten van a közös fürdőnk, ami szintén nagyon szép valamint egy hatalmas vendégszoba. A másodikon pedig a szülők birodalma.:))

A kertben van egy hatalmas trampulin, ahol vagy fél órát ugráltam a kissráccal szombaton. (Szombaton nem fájt a lábam, köszönhető a házi fagyasztó spray-nek). A kisfiúval egész délelőtt játszottunk, kiderült, hogy imádja a Toy Story-t, ami frankó, mivel én azon nőttem fel, tehát már megvan a közös téma.:)) Játszottunk mindenfélét, toy story-sat, horgásztunk bent a házban, drótból eszkábált pecabottal és papírhalakra vadásztunk, zenéltünk, szóval jól elvoltunk.:)) Délben apuka elment focizni, anyuka a kisfiú meg én pedig elmentünk a közeli parkba piknikezni. Szombaton eszméletlen meleg volt itt Angliában, 32 fok, így a parkban mindhárman rendesen leégtünk. Anyuka által készített szendvicsek pedig nagyon fincsik voltak. Itt is rengeteget játszottunk a fiúcskával, tulajdonképpen arról szólt az ott tölött idő, hogy ő a hintában ült én meg löktem, majd onnan kiszedtem, majd homokozó, aztán megint hinta..:)) Eleven egy kölyök, de übercuki, komolyan, a kis vékony hangjával meg a cuki göndör hajával.:)) Apuka csaltalkozott hozzánk fél 2 körül, aztán mivel nekik még dolguk volt délután, így ők a parkból haza mentek, én pedig a balhami főutcát mentem felfedezni. Tök jó, lesz a közelemben  poundland, meki, diszkontok és mindenféle ruhabolt, starbucks stb:))) És ami a legjobb, a metró, amivel majd negyed órámba fog kerülni bejutni a belvárosba és 10 perc Zitához.:)


Vasárnap Reni visszajött Angliába a 2 hetes vakációja után. Hjajj úgy vártam már őt, mint a Messiást kb:))) Nem csak azért mert ajándékokat hozott nekem, hanem mert vágytam már arra, hogy csak simán felhívjam és dumáljunk a napunkról, hogy összejöjjünk a mekiben vagy nála..

Hétfő este amint felszabadultam a munkából robogtam is át hozzá. Ő még dolgozott, a kislánnyal játszott, így én a teraszukon megettem az útközben vásárolt mekis elemózsiámat, aztán jött az egymás nyakába borulás, és az órákig tartó dumaparti. Ehhez nem is fűznék hozzá sokkal többet, elmondhatatlanul örülök, hogy végre újra itt van.:)) Hozott nekem édességeket is, néhányat névnapomra, ami még akkor volt, mikor ő hazautazott, és hozott nekem 2 nagy csomag ropit is (imádom a ropit, és idekint nem lehet kapni olyan magyarosat, vagyis lehet, de nem  a közelemben és elég drága). A nagy csomag ropik láttán extázisba is estem.:))


Szuvenírek Magyarföldről:))

...még normális



..itt már kiütközött az elmebaj:)

A héten semmi extra nem történik, nyári szünet van, amit már ecseteltem, hogy a kislány délelőtt itthon, dél körül elviszik, délután én házimunkázom, este meg megint kislányozom.


Atyaég, 4 munkanapom van hátra mindössze a családnál. El sem hiszem, nagyon kevés. Annyira furcsa. 11 hónapja vagyok a családdal, és most, hogy ez az idő a végéhez közeledik, egyszerre vagyok boldog és szomorú is.

Boldog vagyok, mert érzem, hogy jó helyem lesz a következő családomnál, mert nagyon kedves emberek, és a pici fiú is egy kis édi törpe.:)) A környék ahol laknak remek, a munkaköröm, a fizu, a szobám minden nagyon klappol. A szülők így első blikkre ,tul. képp nem első blikkre, mert ez már a második találkám volt velük, de persze ebből sem lehet hosszabb távú köveztekeztetéseket levonni, de egyenlőre nagyon szimpatikusak és úgy érzem, hogy remekül megleszünk a következő évben. Au pairként megtanultam, hogy sosem szabad semmit elkiabálni, nem szabad elhamarkodottam ítélni. Sok helyen, aupair blogokban, aupair fórumokon olvasom, hogy a lányok megérkeznek a családhoz, és egy-két nap eltetével örömmel posztolják, hogy "jujj de jó családom van, nagyon édik, így-úgy-amúgy". Ne értsetek félre, egyeltalán nem nézem le az ilyesmit, mert 2 család után pontosan tudom, milyen az, mikor az ember megérkezik egy új helyre, amit már nagyon vár, amire jó sokat készült, és az első időszkaban képes rózsaszín ködöt vonni maga köré és csak a jót meglátni. Aztán ugyazezek a lányok írják pár héttel később, hogy "jajj már megint hogy felhúzott a családom,...". Kezdetben én is képes voltam beleesni ebbe a hibába, nade ebből tanul az ember ugyebár, mostmár én is okosabb vagyok, nem jelentek ki semmit, ezért fogalamazok feltételes módban, ezért írom azt, hogy eddig úgy tűnik, hogy minden jó lesz. Bár az is igaz, hogy Őket, a köv. családomat már nagy tudatossággal választottam ki, 15 hónap aupairkedés után, amikor már ismertem a képességeimet, a korlátaimat, az erősségeimet-és gyengeségeimet, és ezeket figyelembe véve bártan kijelenthetem, hogy jól választottam.:)  Jó dolog az, ha az ember úgy keres családot, ha már előtte volt aupair, akár azért, mert néhány hónap után váltani szeretne, akár azért mert letelik az éve mint nekem, mert ilyenkor már tudja, hogy mi az, ami neki bejön, mi az, amiben jó, miben kevésbé és ha ezekhez igazítva választ családot, akkor szinte biztos, hogy jó helyre fog kerülni.


Szomorú is vagyok, mert a jelenlegi családomban nagyon megszerettem a kislányt, és a kiskutyát.
Most, hogy a kisasszonyomnak nyári szünet van, többet van itthon, és ettől egy picit féltem a nyári szünet elején, hogy majd cirkusz lesz, meg veszekedni fogunk (na nem kell nagy dolgokra gondolni, ha vitázunk is akkor kb úgy, mint a testvérek), de el kell mondjam, hogy a nyári szünet és ami ebből következik,hogy többet vagyunk együtt nagyon jót tett a kapcsolatunknak.
Az oka az, hogy iskolaidőben én reggel egy órát töltöttem vele, de ez abból állt, hogy  siettetnem kellett, hogy elkészüljön, ergó parancsolgatok neki, hogy : "vedd fel az inged, mosd meg a fogad, edd meg a műzlit stb". Aztán napközben nincs itthon, este pedig 2 órát töltöttem vele bedtime-ig, ami szintén abból állt, hogy " szállj be a kádba, gyere már ki, moss fogat, olvasd a könyet, mostmár tényleg aludjál." Nem csoda, ha így nem tudtunk annyira közel kerülni egymáshoz, habár ennek ellenére mindig is jó volt Vele a kapcsolatom, és Ő is mindig nagyon szeretett.
De most, hogy kitört a szünet, én vagyok vele egészen délután egyig,majd este megint jó pár órát így bőven van alkalmunk minőségi időt együtt tölteni, nem csak abból áll a munkám, hogy parancsolgatok neki, hanem többet játszunk, nyugisabban öltöztetem, fürdetem és este is több időnk van pl mesét olvasni mert nincs kötött bedtime-ja. Szóval az elmúlt jópár hétben nagyon sokat erősödött a kapcsolatunk, és a kislány sokszor megkérdezi, hogy mikor megyek el, tényleg el kell-e mennem, mért nem maradok vele, amíg férjhez megy (egyem meg:DD) és ölelget egyfolytában.:)
Nagyon fog hiányozni.

A kiskutyáról nem is szólva, kölyök kora óta én voltam vele a legtöbbet, mivel ugye napközben rajtam kívül senki sincs itthon, én tanítottam be mindenfélére, a szobatisztaságtól kezdve a különféle trükkökig, én viszem hétközben sétálni és mit mondjak, imádom a kis szőrmókot. Sokszor velem alszik, ez a kutya épp csak beszélni nem tud, de ő a legjobb barátom itt.:))

Nagyon szeretem a házat is, a kényelmes szobámat és a nagy ágyamat. Szeretem a városkámat, itt van Reni is és rossz lesz, hogy messze leszünk egymástól, nade azt már kikötöttem, hogy nem szabaul meg tőlem egykönnyen, mert továbbra is össze fogunk járni valamint ott a net, így is minden este chat-elünk,amit a jövőben is folytani fogunk valamint meginvitáltam Balhamba is.

A szülőket is kedvelem minden hepp-jük és rigolyájuk ellenére, apuka hülye poénjait, amiket sokszor csak ő ért, de ahogy előadja..:) Anyukával is jól el lehet beszélegetni ha épp ráér, és sokat segítettek nekem az itt létem alatt, pl amikor az útlevelemet intéztem... Anyuka terhes, és nagyon kiváncsi leszek a bébire, így majd visszajövök látogatni, ha megszületik.:))

Vasárnap Renivel a seaside-ra megyünk, Doverbe, a fehér sziklafalakról híres kikötővárosba. Bár strandidő ami múlt héten is volt nem valószínű, de mindketten nagyon várjuk már, mert már egy ideje nem voltam sehol (mmint új városban, felfedezni) így nagyon jót fog tenni a vasárnapi kirándulás.A kiruccanásról képes beszámolóval a jövő hét folyamán, minden bizonnyal hétfőn jelentkezem.

Hátfőn bank holiday (munkaszüneti nap) lesz itt Angliában, tehát szombaton elkezdem a pakolást, vasárnap kiruccanunk egyet Renivel, hétfői napot pedig a pakolás befejezésére és a szobám alapos kiganajozására szánom. Pénteken átköltözöm Renihez 2 napra, és vasárnap pedig az új családom eljön ide értem a városomba, és átköltöztetnek magunkoz, amivel kezdetét veszi a következő kalandom/évem/fejezetem.:)))

Hamarosan...

...jövök egy nagyobb, tartalmas bejegyzéssel. Jelenleg időhiányban szenvedek, de ez mostmár megoldódni látszik, így lesz időm megírni az elmúlt 2 hét eseményeit.

A következő rész tartalmából:D

Múlt szombaton a napot a következő családommal töltöttem, Balhamban,Dél-Londonban egy egész napot voltam náluk, ami magába foglalt jó sok óra játszást a picúrral, ismerkedést a környékkel, a házzal és magával a családdal, pikniket a közeli parkban és lefixáltuk a költözésem dáltumát és körülményeit.  Ahogy az új számláló is mutatja oldalt, nem egészen 2 hét múlva cuccolok, ami a mai nappal együtt mindössze 6 munkanapot foglal magába, ami már kimondva is iszonyat kevés...

Megtapasztaltam az angol bőrgyógyászat szépségét, ez is egy külön sztori :S:D

Reni végre visszajött Angliába, és a köv. két hétvégét már betábláztuk, ezen a héten Doverbe megyünk (tengerparti város, hatalmas fehér sziklafaliról híres) jövő héten pedig a hétvégét az ő portáján töltöm, mielőtt átköltözöm az új családomhoz vasárnap.

A blog is új ülsőt kapott, habár ez még nem a végleges verzió. A minap találtam egy tök szép műholdképet Angliáról a neten, és gondoltam milyen jó lesz blogháttérnek. Órákig kísérleteztem különféle stílusokkal, beállításokkal, de egyik sem volt az igazi. Akartam, hogy a háttérkép érvényesüljön, de ha áttetszőre állítom a hátteret akkor az írás tűnik el, ha nem áttetsző, akkor a képből nem lehet látni semmit. De mindegy, most ilyen amilyen, aztán majd ha lesz időm, akkor még állítgatok rajta...:)
Hamarosan pedig jön a részletes iromány.:))

A háttérkép (from google)

Új családom, Olimpia, vakációs hetem és miegymás:)

Szijjasztok kedves blogolvasó Jónép!:))

Na igen, nem írtam, tudom, régóta, azaz 2 és fél hete, de valahogy ebben az időszakban nem nagyon vitt rá a blogolásra a lélek, mert rengeteg minden történt és vagy időm vagy engergiám nem volt, de nem is pazarlom a szót tovább magyarázkodásra, hanem belevágok a közepébe. A cím sejtet egyet-mást, amiket mindjárt ki is fejtek.

Ott hagytam abba, hogy Zita barátnőmmel meglátogattuk a Stonehenge-et még júliusban, azaz 14-én.
Akkor este Zitával (és Melissával, az olasz lánnyal, aki velünk vacsizott) elterveztük, hogy megyünk az Olimpiára, ha törik-ha szakad, tök mindegy mire (persze magyar vonatkozásút preferáltunk). Zita szerzett is jegyeket, többet is, több sportágra, és az egyik meccsre, pontosabban az Anglia-Ausztrália férfi röplabdára együtt mentünk el.:)) A részletekkel később, előbb időrendi sorrendben mesélem el a dolgokat, ez csak amolyan beharangozó volt.:))



A legútóbbi bejegyzésben említőlegesen mondtam, hogy a hosztpapival mosolyszünetünk volt, ez mára már rég megoldódott, köszön újra, meg magyaráz, stb szóval semmi gáz nincs, de gondoltam azért ezt megosztom veletek, nehogy aztán aggódjatok, mi lett a sztori vége.:)) A hosztékkal most minden ok, csinálom a dolgom, ők is az övéket, és békében vagyunk egymással.

Ha már a hosztékat említettem: a kisasszonyomnak kitört a nyári szünet. Nem most, hanem azutáni héten, amikor elmentünk a Zitával Stonehenge.hez, azaz július 16-tól. Ez a következőt jelenti: egész reggelre megkapom ajándékba a gyereket, reggeli, tv, játék, mégtöbb játék, fürdés, ebéd, játék, és délután olyan 1-2 felé jön érte valaki (nagyszülők, rokonok), akik elviszik, hogy velük töltse a nap további részét.Délután egy pár órát házimunkával töltök, amit a suli idő alatt midnig délelőtt csináltam, de most értelemszerűen délelőtt nincs rá idő. Haza este hozzák vissza a kislányt, de sokszor már olyankor a szülők is itthon vannak, így nekem akkor már nem sok dolgom van, és akár le is léphetek.  A gyermekkel sok gond nincs, csinája, amit kérek, persze van, hogy többször rá kell szólni, de alapvetően jól viselkedik, aranyos.:) Így telt tehát az első sulimentes hét a kisasszonyommal.


Ennek a hétnek a végén (júli 18) volt egy interjúm egy családdal, mert ekkor még mindig családkeresésben voltam. Ez a family nagyon jó helyen lakott, Golders Green-ben, Észak-Londonban, nem messze a mostani lakhelyemtől, a házuk 2 percre volt a metróállomástól, aminél nagyobb előny nem sok van.2 kicsi gyerekük van, egy 18 hónapos és egy 3 éves. Elmentem hozzájuk, megnéztem a házukat, a környéket meg magát a családot. A szülők nagyon kedvesek voltak, a gyerekek picik és cukik, a ház pedig gyönyörű, az aupair szobáról (ami a ház legfelső szintjén van saját fürdővel) nem is beszélve. Úgy váltam el tőlük, hogy majd értesítenek. Sajnos azt az üzenetet kaptam tőlük, hogy mivel nincs a pici babákkal tapasztalatom, így nem engem választanak, de ha csak a 3 évesre kellene nekik valaki, akkor gondolkodás nélkül engem választanának, és biztosak benne, hogy elérem a céljaimat és sok siket kívánnak. Kedves üzenet volt, annak ellenére, hogy nem én lettem a befutó, mert gondolom jó benyomást tehettem  rájuk, ha ilyet írtak. Abban pedig én magam sem voltam 100%-ig biztos, hogy el tudok látni egy kisbabát, így egyeltalán nem haragudtam rájuk. Tehát ezután folytattam a keresést.


Másnap Renivel, a helyi magyar barátnőmmel, akivel folyamatosan egyre jobban leszünk, és nagyon örülök, hogy ő itt van nekem, elmentünk ide a helyi parkba. Nem csináltunk semmi extrát, vettünk útközben fagyit, meg vittünk fényképezőt és beszélgettünk, ökörködtünk, pózoltunk, de hihetetlen jól elvoltunk, ráadásul aznap nagyon jó idő volt, volt vagy 26-28 fok, ami még adott egy löketet a hangulatnak (annak ellenére, hogy nem szeretem a dögmeleget hoszútávon, aznap jól esett a topp-ban szaladgálós idő.)



Az ezt követő héten (júli 20-26)-án volt egy úgynevezett vakációs hetem. Azért úgynevezett, mert ez sem vakáció nem volt, továbbá sem egy egész hét, de kifejtem. Tehát júli 20-tól kezdve anyukának 2 hét szabadsága volt. Júli 20-tól, azaz hétfőtől 24-ig vagyis péntekig a család elutazott nyaralni, aminek én nagyon örültem, mert bár tudtam, hogy ebben az 5 napban én vigyázok a kutyura és méteres listát fogok kapni a takarítanivalóról, de vártam már, hogy csend és nyugalom legyen a házban, hogy akkor keljek-feküdjek, jöjjek-menjek mikor akarok és kicsit egyedül lehessek.

Tehát mint látjátok nem vakáció volt, mert dolgoztam közben, igaz a kislány nem volt itt, így rá nem kellett vigyáznom, de napi 4-5 órákat takarítottam plusz kutyut sétáltattam. Hétfőn a család délben hagyta el a terepet, anyuka terhessége miatt, ami már a 6. hónapnál tart nem mentek külföldre, hanem Oxfordba egy spa-ba (üdülő központ). Mielőtt elmentek kaptam egy listát, ami nagy meglepetésemre nem volt méteres hosszúságú, tul. képpen alig volt rajta olyan dolog, amit magamtól nem akartam volna megcsinálni, ilyenek voltak mint pl kutya fürdetés, kutya fésülés minden nap, konyha szekrények kipakolása, tehát semmi extra.  Ezen a héten nagyon meleg volt itt Angliában, 30 fok minden nap egészen péntekig, amit én nagyon nehezen viseltem mert már hozzászoktam az elmúlt évben, hogy itt nincs ilyen kánikula és nem is hiányzott, ráadásul pont ezen a héten takarítottam nagyon sokat így a hátam közepére sem kívántam. Pénteken nagyon örültem neki, mikor lehült és szeles-felhős idő volt újra a Szigetországomban:)
Azért volt jó oldala is a melegnek: Reni kedden áthívott az udvarukba napozni, ejtőzni, beszélgetni. 10-re mentem hozzá, napoztunk (illetve ő napozott, én megmaradtam az árnyéknál) majd délben csináltunk tejbegrízt. Azóta nem ettem tejbegrízt mióta Angliába költöztem, így hihetetlenül jól esett, ráadásul Reninek magyar búzadarája és kakaópora volt, így igazán ízletesre sikeredett, örök hálám Neki azóta is:)))

Szerdán Renivel magyaros estet szerveztünk a portámon, annak örömére, hogy egyedül vagyok és nem volt senki a házban. Paprikás krumpit főztem mégpedig Gyulai kolbásszal, ami itt Angliában annyira ritka, mint sivatagban a hóvihar így aztán különösen örültem, mikor megpillantottam a helyi Kelet-európai boltban a szépséges szálakat.:)) A szerdai nap jó sűrű volt, délelőtt és fél délután takarítottam, majd kutyust fürdettem és mikor ezzel megvoltam, neki is ugrottam a paprikás krumplinak. A Reninek nem mondtam meg, hogy még életemben nem csináltam paprikás krumplit, netről néztem a receptet és nem tűnt nehéznek, szóval gondoltam nem is keltek pánikot, hogy esetleg éhen maradunk.:)) Jól gondoltam, tényleg nem volt nehéz elkészíteni, most csináltam először de minden gond nélkül elkészült az eledel, ráadásul szerintem nagyon finom lett, Reni is nagyon dícsérte és a Gyulai kolbász olyan ízaromát adott neki, amilyet itt az angol jónép nem igen láthat.:))  Mikor megvacsiztunk Renivel, bevallottam neki, hogy ez életem első paprikás krumplija.:)) Képek nem készültek, de elképzelni is elég a finom illatokat, a fincsi kolbász-és krumpli darabokat és az uborkát, és máris beindul a nyálelválasztási-reflexetek, ugye?:D

Következő nap, csütrötökön folytattam a takarítást, ekkor már láttam a végét, sajnos nem csak a takarításnak de az egyedüllétemnek is, de a ház már egész pofásan nézett ki.:))
Reggel egy kellemes meglepetés várt az ajtóban (mivel postaládánk az nincs.:))
Vivi aupair kollegám, aki a tengeren túlon aupairkedik (Philladelphiában) és akivel a face-n tartom a kapcsolatot képeslapot küldött nekem New Yorkból:)) (A blogját oldalt a bloglistában megtaláljátok-aki még nem ismeri- reklám helye:D)

 

Köszi és puszi érte:)

Pénteken befejeztem az utolsó simításokat a házon. A család este 6-kor érkezett meg. Annak ellenére, hogy ezen az ú.n. vakációs hetemen nem lazultam, azért nagyon jó volt, hogy reggelente nem kellett korán kelni, habár fent voltam minden nap már 9 körül a meleg miatt, élveztem, hogy este akkor megyek le a konyhába vacsizni mikor akarok, volt olyan, hogy hajnal 1-kor mentem le még ezért-azért és tök jó volt, hogy nem szólt senki, vagy senkit nem ébrszetettem fel amikor a riasztót kikapcsoltam, meg nagyon jó volt csak úgy simán egyedül lenni, akkor üvöltetni a zenét, amikor akartam, jönni-menni mikor kedvem tartott.:)


Másnap szombaton, azaz múlt héten volt egy újabb interjúm Londonban. A család: anyuka, apuka és egy 4 éves übercuki kisfiú, aki idén szeptemberben kezdi a sulit, valamint egy kiskutya. London 3-as zónájában laknak, (Balham), Dél-Londonban, a metróállomástól nem messze, a munkám a csak a picúrral kapcsolatos dolgok, suliba vinni-hozni, vele lenni míg a szülők hazaérnek, és az ő szobájának rendben tartása. Takarítani nem kell, és a fizetés is nagyon jó. Szombaton a balham-i metróállomáson találkoztunk,jöttek mindannyian(kutyát kivéve) és átmentünk a Starbucks-ba ahol egy órát tötöttünk, beszélgettünk, és a végén kimondtuk a match-et (vagyis, hogy engem választanak.) :))) Nagyon nagyon örültem/örülök, mert apuka és anyuka is nagyon kedvesek és nyitottak, a pici fiú pedig hietetlenül édes és eleven, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól megleszünk a következő évben. Az anyuka mondta, hogy nekik még nem volt aupair-ük, így nagyon örülnek neki, hogy nekem már 2 családom is volt és több, mint egy éve aupair-kedem, mert így tőlem tudnak tanácsot/ötletet kérni, hogy mi is az aupair dolga.  Augusztus 30-án fogok hozzájuk költözni, és augusztus folyamán még egyszer elmegyek meglátogatni őket, amit már ők is és én is nagyon várok.:)


Az interjú után nekem tali volt megbeszélve Zitával, de még Zita előtt elmentem a Tower-Hídhoz, hogy lefényképezzem az olimpiai karikákat a hídon, amelyeket az Olimpia kezdete előtt szereltek fel.

 

Zitával a Victoria állomáson taliztam, úgy volt, hogy ekkor fogja odaadni a jegyemet az Olimpiára, amit aznap vesz fel a jegyirodában, de elaludt (előtte való nap bulizott:)) így mivel nekem este 7re haza kellett mennem bébisztittelni, így azt csináltuk, hogy Zita este elment a jegyirodába, felvette a jegyeket, én elmagyaráztam neki milyen vonattal és hogyan juthat el hozzám, a házunkhoz és míg én bébiszittelek ő elhozza nekem a jegyet. A dolgot kicsit megnehezítette, hogy Zitánál nem volt telefon, mivel én az Isten háta mögött lakom (vagyis Londonon belül az Isten háta mögött, kint a 6. zónában, amerre Zita még nemigen járt), így kézzel-lábbal magyaráztam neki, hogy mire szálljon fel és itt a városomban merre menjen, merre van az utcánk. Már este 10 is elmúlt, mire kiért hozzám Zita, mondta, hogy itt a városkámban sikerült egy kicsit elkeverednie, de nagyon rendes volt tőle, hogy elhozta nekem a jegyet egészen a házunkig. Volt egy bibi, mégpedig a jegyhez travel card (tömegközlekedési jegy) is járt volna, de Zitának azt mondták az irodában, hogy az összes elfogyott, így menjen vissza máskor.  Végül vasárnap vette fel Zita a travelcard-okat, és hétfőn feladta nekem sürgősségivel postán, bár paráztunk, hogy nem fog ideérni másnapra, azaz keddre, a mérkőzés napjára. De meglepve vettem tudomásul kedd reggel, hogy milyen frankó Angliában a posta, mert mikor mentem le reggel 9kor, akkor már ott figyelt a Zita piros borítéka benne a travelcard-dal.:))



Kedden (júli 31) volt 3 órányi vasalnivalóm, lévén, hogy a család nemrég jött meg a vakációból, de délelőtt ezt gyorsan lezavartam és aznap ezen kívül már semmi dolgom nem volt, így bevágtam ebédre egy nagy pizzát és készülődtem a nagy meccsre. Annyira boldog voltam, hogy elemehetek az Olimpiára, hogy az nem igaz.:))
Az Anglia-Ausztrália férfi röplabda meccs az Earls Court Olimpiai Röplabda Stadionban került megrendezésre, este 8 órás kezdéssel. Zitával este 7kor taliztunk a stadion melletti metrómegállóban, kissé nehézkes volt egymást megtalálni abban a bazinagy tömegben, de sikerült, és elindultunk a stadion felé.  Én rettenetesen tartottam attól, hogy majd iszonyatos nagy tömeg lesz a Röpi Stadionnál és a metróállomásnál, de nagy meglepetésemre csak a metrónál volt egy kisebb fajta tömörülés, de ezen kívül sehol máshol. Azt is gondoltam, hogy bejutni a stadionba majd 100 évbe fog telni a biztonsági ellenőrzések miatt, hát ebben is tévedtem, Zitával egészen pontosan egy perc alatt bejutottunk, mivel jól működő, olajozott rendszer volt a bejáratnál. Több sor is volt, ahová be lehetett állni, ennek köszönhető, hogy egy percnél tovább nem kellett sorban állni, a biztonsági ellenőrzés pedig abban merült ki, hogy levetették velünk a kabétunkat, kipakoltuk a zsebünket, ezeket átvilágították a reptéren, és ha nem volt az embernél semmi gyanús, akkor mehet is Isten hírével befelé a stadionba.


Mikor beértünk a stadionba Zitával, tátva maradt a szánk. Ugyanis, emberek az a stadion rohadt nagy ám. Még egyikünk sem volt soha ekkora stadionban, sőt még stadiont sem igazán láttunk, lévén, hogy egyikünk sem volt még nagyon semilyen meccsen életében, így mikor megláttuk ezt a bazi nagy létesítményt majdnem dobtunk egy hátast.:))  Vettünk kávét, meg sütit és elfoglaltuk a helyünket. A helyünkre érve jött a következő nagy meglepetés, ugyanis Zita olyan jó helyeket szerzett nekünk ("B" kategóriás jegy, tehát ennél jobb nem sok volt), jó magasan ültünk, de elég közel ahhoz, hogy jól lássuk az egész pályát plusz a nagykivetítőt is. A meccs 8kor kezdődött, mi természetesen Angliának szurkoltunk és végig üvöltöttük az egészet, hogy "Hajrá GB!" :D

A meccset sajnos Anglia elvesztette, hiába ordibáltunk végig, hogy "Go England". 5 szett van egy röpi meccsen, de ezen a mérkőzésen nem került sor mind az 5-re, mert az első 3-at Ausztrália zsinórban megnyerte, ráadásul mindegyiket nagy fölénnyel, így 3 szett után kimondták Ausztrália győzelmét, tehát a játéknak vége volt már fél 10 előtt.  Annak ellenére, hogy a párfogolt csapat vesztett, hihetetlen nagy lémény volt ott lenni a stadionban, az atmoszféra, a teli tüdőből szurkolás, amikor a tömeg hullámzott a szünetekben, és elmondhatom, hogy megjártam az Olimpiát, egy nagy álmom vált valóra ismét, csakúgy mint pár hete Stonehenge-el.

A jegyünk az este 10-kor kezdődő Oroszország-Brazília meccsre is érvényes volt, de Zitával úgy döntöttünk, hogy nem maradunk ott, mert mindketten dolgoztunk másnap. Mérkőzés után, 10-kor elmentünk a Victorián a mekibe egy menüre, ott beszélgettünk 11ig, majd Zita felpattant a vonatára, én meg a metró felé vettem az irányt. Mivel kicsit késett a vonatom, így pontosan éjfélkor értem haza, majd képeket válogattam és hajnal egykor mentem aludni. Nagyon jó napot/estét zártam, és tuti, hogy erre mindig emlékezni fogok.:))

A hét további részében semmi extra nem történt, egészen tegnapig, azaz péntekig. Reni barátnőm ma utazott haza Magyarországra egy 2 hetes vakációra. Busszal utazik, 27 órát (nem irígylem hehe) és mivel 2 hétre megy, így rengeteg cuccot visz magával. Még hétfőn kölcsön is adtam neki az utazótáskámat,mert rájött, hogy a sajátja nem lesz elég. Szóval tegnap este fél 11kor kapok egy sms-t tőle, amiben "kétségbeesetten":D segítségemet kéri, mert rengeteg cucca van, 3 táska, amik nehezebbek, mint gondolta, és kellene neki egy segítőkéz, aki elkíséri a Victoria Coach Station-ig, London belvárosáig a vonaton és a metrón és segít vinni azt a rengeteg cuccot. A dolog legszebb része, hogy a vonat hajnal 5:54-kor indul Londonba.:)) Természetesen vállalkoztam a feladatra, aki ismer, az most biztos dog egy hátast, mivel engem hétvégén kirobbantani sem lehet az ágyamból 10-11 előtt (minimum:D), de én is kerülhetek olyan helyzetbe, hogy nekem lesz szükségem segítségre.  (Ami ezt illeti Reni fel is ajánlotta, hogyha majd költözök az új családomhoz akkor ő is segít nekem:)) Este mikor közöltem a szülőkkel, hogy én hajnalban lelépek, így ne lepődjenek meg ha nem találnak itthon reggel, akkor alig tudták felszedni az állukat a földről (ők is tudják, hogy hétvégén én híresen lusta vagyok.)

Hajnal 1-kor feküdtem le, és hajnal 5-kor már keltem is fel, odakint még félig sötét volt. Übercsendesen elkészültem, majd 5:30-kor már el is hagytam a házat. Természetesen az eső félúton a vasút felé elkezdett szakadni, így még egy hajnali zuhanyban is részem volt. Renivel 5:45kor taliztunk a vasúton, a vonat késett 14 percet, de így is simán odaértünk a Coach Stationhoz reggel 7 után. Reni becsekkolt, majd 7: 40 körül kicipeltük a cuccokat a buszhoz, eztán pedig nem maradt más hátra, csak a búcsú. Nagyon rossz lesz, hogy nem lesz itt Reni 2 hétig, már most hiányzik, de tudom, hogy jól fogja otthon magát érezni, és ez a lényeg. Már megbeszéltük, ha visszajön és mielőtt én az új családhoz költözöm még elmegyünk együtt bulizni.:))

Reggel 8kor én beültem a mekibe egy reggeli menüre, (igen a reggelt is azzal kezdem), majd metróra szálltam és fél 10-re haza is értem. Itthon mikor megjöttem még senki nem volt ébren, ami tök fura és egyben vicces is, mert azalatt míg ők aludtak, én 4 óra alatt megjártam Londont oda-vissza, tudtunk még egy utolsót dumálni Renivel és még a meki is belefért. :))

Itthon neteztem kicsit, majd 10-kor füldugót a fülbe és visszaaludtam. Délután 2-ig szunyáltam, azóta pedig blogot írok.

Ennyi lenne tehát az elmúlt 2 és fél hét eseményei.
Augusztus már be van táblázva teljesen: 3 hétvége van még hátra, ebből egyiken (valószínű jövő héten) tengerpartra megyek, másikon a következő családommal találkozom, és a harmadikon pedig, mikor Reni visszajön Angliába, akkor elmegyünk egyet bulizni, tehát unalomnak nincs helye kérem szépen.:))
Remélem mindenkinek tetszett eme szemelvény, szép hetet nektek:)