..a másfél hetes magyarországi vakációmra. Most foglaltam le ebben a percben kb..
Április 11-én, szerdán repülök, és 21-én, szombaton jövök vissza:))) Szóval, reszkess Magyarország!:D
A dátumokról: a hoszt family-m Húsvét vasárnap 2 hetes vakációra megy, méghozzá Fokvárosba(igen, akinek jól megy:D)-pont ezt mondták a barátaim/rokonaim is-hát igen, már egy egész hónapja, hogy Párizsban voltak a half term alatt:D. Na és lényeg, hogy nem kellek nekik arra az időre természetesen, így én is mehetek amerre látok. Maradhattam volna a házban is-megkérdeztem, mondták, hogy nem lenne gond -de inkább úgy döntöttem hazalátogatok.
10 hónapja, hogy kijöttem Angliába és ezalatt még egyszer sem mentem haza, szóval ideje volt már ezt is beiktatni. Mehettem volna Nagypéntektől kezdve akármikor, de az okok amiért Húsvét utáni szerdát választottam: egyrészt mivel a következő héten a gyereknek már suliszünet lesz, így bőven lesz dolgom, és nem hiszem , hogy azok mellett lenne időm bőröndöt pakolni, cuccokat szortírozni, ajándékokat venni stb. Másrészt meg: a család Húsvét vasárnap elutazik, így nekem szerdáig még lesz 4 napom arra, hogy jókat aludjak, így nem valami meggyötört gyerekcsőszként fogok hazamenni, lesz időm rendesen bepakolni a bőröndöm/szortírozni azokat a cuccokat, amiket végleg otthon hagyok, mert itt nem használom őket, plusz ajándékot venni mindenkinek, és hát ami egy au pairnek legfontosabb: peace and quiet lesz:)))
Aztán szerdán útra fel.
Azért nekem nagyon nagy mákom van, ami az angliai lakhelyemet illeti. Az első családom 15 percre lakott a Gatwick repülőtértől, közvetlen vonatjárattal (bár az ott tartózkodásom alatt nem került sor utazásra, de a tudat azért jó volt:D), és most fél órára lakom a Lutontól, vonattal szintén közvetlenül elérhető:))) Legalább nem kell szenvednem a csomagjaimmal órákat, mire a reptérre érek.
Mikor Angliába jöttem, 10 hónapja, akkor egyedül mentem a reptérre, Esztergomból Budapestre, a következő kombinációval: busz, vonat plusz mégegy vonat - igazi élmény volt a 30 kg-os csomagjaimmal végigszambázni ezt az utat:)))))
Bár hétfőtől kezdetét veszi a tavaszi szünet az angol nebulóknak, nekem hálisten a szünetek alatt sincs nehéz dolgom, mivel a gyereket minden délután felveszi valamelyik nagyszülő, vagy nagynéni/nagybácsi, elviszik ebédelni, aztán moziba, vagy az ő házaikba játszani, legtöbbször vacsit is adnak neki, és hozzám már csak este hozzák vissza, fürdésidőre. Ezt bírom ebben a családban, hogy attól, hogy suliszünet van, nem várják el tőlem, hogy napi 10-12 órát csőszködjek, hanem mindig jönnek a rokonok délután egy-kettő közt és Dominika off:))
Ma este babysitt-ami annyit jelent, hogy a gyereket ágyba teszem 8kor, majd egy adag popcornnal Szellemjárás(discovery sorozata) nézek a laptopomon amíg a szülők be nem futnak-általában 11 körül.
Holnap egy közeli shopping centerbe megyek ruhákat/ajándékokat venni.:)
Have a nice weekend:)
2012. március 31., szombat
2012. március 27., kedd
Back to normal
Aholy:)
Csudi jó idő még mindig tart Angliában, sőt most tombol csak igazán, ma 20 fok volt (legalábbis a net szerint, én kb 24-nek éreztem.) Holnaptól meg még jobb lesz:) Éljen a jóidő és a jégkrémek hada:)
A héten visszaállt minden az eredeti kerékvágásba, mármint a kisasszony múlt heti szabadsága után. Hétfőtől ismét suli, későn jön, nekem napközben sok szabadidő, plusz nem kell senkihez sem alkalmazkodni a házban. De azért mit mondjak, volt jó oldala is annak, hogy egy hétig itthon volt. Először is, tovább aludhattam. Hétközben 7-kor kelek, de múlt héten 8-ig aludhattam, mert a kisasszony minden reggel 10 körül kelt, így nekem csak akkor kellett felkelni, mikor a szülők leléptek.(Igaz, ez csak egy óra plusz, de nekem 10 perc tovább alvás is életmentő hétköznapokon, hát még egy óra:D) És nem hiányzott a reggelenkéni könyörgés, hogy : "Vedd fel az inged, fésülködj, mosakodj, egyél már, moss fogat végre stb ":D. Meg aztán volt kihez szólni napközben, volt kivel enni, vagy megnézni valami dilis Disney mesét:) Szval nem volt rossz az a múlt hét:)
De ennek ellenére persze boldog vagyok, hogy minden a normális mederben zajlik újra.:)
Tegap délelőtt becaplattam Londonba, a Magyar Nagykövetségre felvenni az útlevelem. Mit mondjak, el sem hiszem, hogy 4 hónapos procedúra után (mármint az időpontkéréstől számítva) végre a kezemben tartom a papírost:)) Mostmár utazhatok kedvemre bárhová:) Csak aztán nehogy ezt is elhagyjam, mint ahogy a személyimet, én hülye.:) Mikor visszaértem Londonból, kb fél 2 körül, neki is kezdtem a feladataimnak a házban, majd mikor végeztem, gyártottam chicken gujons-okat sült krumplival és brokkolival, nyam nyam, majd mire az evéssel is megvoltam, be is futott a család. Olvastam a kisasszonnyal még egy kicsit, aztán Dominika off..vagyis lett volna, ha nem ajánlja fel, hogy megy a Tescoba, mert a napi busz-és vonatjegyemet ki akartam használni, így mentem, és ha már ott voltam vettem a háztartásba is ezt-azt.
Ma reggel naaagyon lusta voltam.:) Előzménye, hogy a tegnapi nap igen busy volt, London, aztán housework, aztán Tesco-és éjfél után mentem aludni-, így ma reggel, miután mindenki elment, komótosan megreggeliztem, és 9kor visszafeküldtem aludni:))) Délben tértem magamhoz, és mit mondjak, hihetetlen jól esett. Mondjuk , hogy kipihentem a múlt hetet, és a tegnapot. Aztán vasaltam, mostam, kajátam, elvittem egy kabátot a tisztítóba, majd egy hosszú séta a kutyuval-és megint este lett. Este megfürdettem a leányt, azóta off::) Fincsi kínait ettem vacsira, és aztán átadtam magam a kockulás élevezének.
Annak ellenére, hogy tűkön ülve vártam, hogy megkaparintsam új útlevelemet, most mégis azon agyalok, hogy nem megyek haza Húsvétkor. A hosztjaim ugyan nem lesznek itthon (Fokvárosba mennek a mázlisták), valószínűleg inkább maradok. Két opción töröm az agyam: az egyik, hogy itt maradok a házban -csak ehhez előbb tudni kéne, hogy ha maradnék, akkor a hoszték fizetnének-e arra a 2 hétre, házimunkáért cserébe és házra vigyázásért (a kutyu a nagymamához megy, ez már le van zsírozva) . Majd megkérdezem erről a hosztékat. A másik opció, ha ők úgy döntenek,hogy nem veszik igénybe a szolgálataimat (mert végülis hónapok óta úgy tudják, hogy én nem leszek itt) akkor feladok egy hirdetést a gumtree-n, hogy holiday nanny lennék erre a 2 hétre, végülis van tapasztalatom, itt vagyok helyben, Londoban, tehát ez működne szerintem. Majd ezt megálmodom még, hogy legyen.
Az indok amiért nem akarok hazamenni: elég későn sikerült megszerezni az útlevelem, a repjegyek meg qrvára drágák már, szóval inkább mennék visitelni nyáron, amikor majd jóval hamarabb le tudom fogalni a jegyet.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet:DD
Pápá
Csudi jó idő még mindig tart Angliában, sőt most tombol csak igazán, ma 20 fok volt (legalábbis a net szerint, én kb 24-nek éreztem.) Holnaptól meg még jobb lesz:) Éljen a jóidő és a jégkrémek hada:)
A héten visszaállt minden az eredeti kerékvágásba, mármint a kisasszony múlt heti szabadsága után. Hétfőtől ismét suli, későn jön, nekem napközben sok szabadidő, plusz nem kell senkihez sem alkalmazkodni a házban. De azért mit mondjak, volt jó oldala is annak, hogy egy hétig itthon volt. Először is, tovább aludhattam. Hétközben 7-kor kelek, de múlt héten 8-ig aludhattam, mert a kisasszony minden reggel 10 körül kelt, így nekem csak akkor kellett felkelni, mikor a szülők leléptek.(Igaz, ez csak egy óra plusz, de nekem 10 perc tovább alvás is életmentő hétköznapokon, hát még egy óra:D) És nem hiányzott a reggelenkéni könyörgés, hogy : "Vedd fel az inged, fésülködj, mosakodj, egyél már, moss fogat végre stb ":D. Meg aztán volt kihez szólni napközben, volt kivel enni, vagy megnézni valami dilis Disney mesét:) Szval nem volt rossz az a múlt hét:)
De ennek ellenére persze boldog vagyok, hogy minden a normális mederben zajlik újra.:)
Tegap délelőtt becaplattam Londonba, a Magyar Nagykövetségre felvenni az útlevelem. Mit mondjak, el sem hiszem, hogy 4 hónapos procedúra után (mármint az időpontkéréstől számítva) végre a kezemben tartom a papírost:)) Mostmár utazhatok kedvemre bárhová:) Csak aztán nehogy ezt is elhagyjam, mint ahogy a személyimet, én hülye.:) Mikor visszaértem Londonból, kb fél 2 körül, neki is kezdtem a feladataimnak a házban, majd mikor végeztem, gyártottam chicken gujons-okat sült krumplival és brokkolival, nyam nyam, majd mire az evéssel is megvoltam, be is futott a család. Olvastam a kisasszonnyal még egy kicsit, aztán Dominika off..vagyis lett volna, ha nem ajánlja fel, hogy megy a Tescoba, mert a napi busz-és vonatjegyemet ki akartam használni, így mentem, és ha már ott voltam vettem a háztartásba is ezt-azt.
Ma reggel naaagyon lusta voltam.:) Előzménye, hogy a tegnapi nap igen busy volt, London, aztán housework, aztán Tesco-és éjfél után mentem aludni-, így ma reggel, miután mindenki elment, komótosan megreggeliztem, és 9kor visszafeküldtem aludni:))) Délben tértem magamhoz, és mit mondjak, hihetetlen jól esett. Mondjuk , hogy kipihentem a múlt hetet, és a tegnapot. Aztán vasaltam, mostam, kajátam, elvittem egy kabátot a tisztítóba, majd egy hosszú séta a kutyuval-és megint este lett. Este megfürdettem a leányt, azóta off::) Fincsi kínait ettem vacsira, és aztán átadtam magam a kockulás élevezének.
Annak ellenére, hogy tűkön ülve vártam, hogy megkaparintsam új útlevelemet, most mégis azon agyalok, hogy nem megyek haza Húsvétkor. A hosztjaim ugyan nem lesznek itthon (Fokvárosba mennek a mázlisták), valószínűleg inkább maradok. Két opción töröm az agyam: az egyik, hogy itt maradok a házban -csak ehhez előbb tudni kéne, hogy ha maradnék, akkor a hoszték fizetnének-e arra a 2 hétre, házimunkáért cserébe és házra vigyázásért (a kutyu a nagymamához megy, ez már le van zsírozva) . Majd megkérdezem erről a hosztékat. A másik opció, ha ők úgy döntenek,hogy nem veszik igénybe a szolgálataimat (mert végülis hónapok óta úgy tudják, hogy én nem leszek itt) akkor feladok egy hirdetést a gumtree-n, hogy holiday nanny lennék erre a 2 hétre, végülis van tapasztalatom, itt vagyok helyben, Londoban, tehát ez működne szerintem. Majd ezt megálmodom még, hogy legyen.
Az indok amiért nem akarok hazamenni: elég későn sikerült megszerezni az útlevelem, a repjegyek meg qrvára drágák már, szóval inkább mennék visitelni nyáron, amikor majd jóval hamarabb le tudom fogalni a jegyet.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet:DD
Pápá
2012. március 25., vasárnap
Tavasz és jókedv:))
Hello bello mindenki:)
A héten csudi jó idő uralkodik a sziget-országocskámban:)) Már vagy kedd-szerda óta 15 fok volt, napsütés, stb, virágoznak a fák, jó illat:)) Mi kell még? És pénteken meg már kb 20 fok volt nap közben, mikor sétálni vittem a kutyut, elég volt egy trikó és nem fáztam:)))
Nade vissza a hét elejéhez. Mint múlt hét pénteken írtam,a kislány beteg volt és nem ment suliba. Akkor azt hittem, ez csak ilyen egy napos itthon maradás lesz, és hétfőre kiheveri, de nem lett jobban, hanem épp hogy rosszabbul, így a héten egész végig itthon volt, és nem ment suliba.
Ez nekem ugye azt jelentette, hogy au pairből nurse-é léptem elő, egész napos felügyelet, plusz ugye a szokásos házimunka. De nem volt annyira rázós, mint hittem, simán eltelt a hét, bár a házimunkát nem vittem túlzásba, inkább a gyerekre fókuszáltam. Hétfőn és csütörtökön egész nap én voltam a gyerekkel, ebből hétfőn valami apróság miatt iszonyat nagy hisztit csinált, de túléltük.:D Kedden és szerdán délutánra kaptam pár szabad órát, mert apuka itthon volt, olyankor mekibe mentem, meg kutyut sétáltani, vagy csak kockultam a gép előtt. Pénteken 4-ig voltam szolgálatban, amikor is hazajött az anyuka és azzal a lendülettel én le is léptem. (aznap volt a nagyon nagyon szép trikóban mászkálós idő, illetve azóta is.) Pénteken mikor anyuka hazajött kaptam tőle egy doboz Ferrero Rocher-t hálája jeléül, amiért egész héten ápoltam a beteg gyermeket, a szokásos heti pénzem mellé természetesen.:))) Nyamiii:)
Plusz, anyuka kedden este adott nekem egy új mobilt( Samsung, de nem tudom melyik típus), mondta, hogy a munkahelyén találta (illetve, az övé volt kb egy évvel ezelőttig, amikor is lecserélte egy Iphone-ra), de van rajta internet, és nagyon jó kamera, meg chat program, használjam egészséggel.:))) Boldogsááág, mivel így végre nem csak a laptopomról tudok netezni, hanem ha van wifi akkor akárhol. Eddig csak wifivel tudtam működteni, de biztos lehet rá előfizetni internetre, majd rájövök, hogyan:) És tényleg nagyon jó kamerája van, szép képeket csinál, és műkszik rajta a youtube, facebook meg minden, ami nekem kell:))) Csaknem olvassa anyuka a blogomat?:D Mert néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem, hogy furcsálom,hogy nem adtak nekem telefont, mikor idejöttem..:)
Szombaton Londonba mentem egy kis sziesztára,meikzini, window shoppingra (nem vettem semmit, előbb repjegyet kell foglalnom:D) de olyan jó volt, kikapcsoldóni, mekizni, boltokat járni:)) És megint csak pólós időjárás:)Voltam az Oxford Street-en is (ha vki nem tudja, az Oxford Street egy baromi hosszú utca, gyalog legalább fél óra, mire hosszában bejárja az ember, persze csak úgy, ha nem megy be sehova, ha bemész boltokban közben akkor órákat el lehet ott tölteni,sőt az egész napot.) De mindig annyi ember van ott, hogy az valami iszonyat. Szeretem a nyüzgést, és a nagyvárosokat, de ami az Oxford Street-en van,az már sok. Lépni alig lehet a járdákon az embertömegben, ha bemegyek a boltokba vásárolni,akkor vagy nincs a méretemben (mivel ugye rengetegen vásárolnak ott és hamar elfogynak a ruhák) vagy ha van, akkor lehetetlenség felpróbálni őket, mert a próbafülkéknél fél órás sorok vannak, ugyanígy a kasszáknál is...Karácsony előtt, a nagy vásár idején szándékosan kerültem is az Oxford Street-et, mert biztos a népek oda mentek leginkább, és eddig akárhányszor jártam ott, mindig kiakasztott az a tömeg. Tegnap meg is fogadtam, hogy ide többet nem jövök, mert hiába van ott a legtöbb bolt, de mire megyek vele, ha fél nap elmegy egyetlen ruha felpróbálásával és kifizetésével, mivel akkora sorok vannak mindenhol. Szóval hacsak nem azért megyek, mert valakit kísérek(pl Judit barátnőm, aki még nem sokszor volt ott, és egyedül nem szeret menni) akkor nem is megyek többet Oxford Street-re. Én egyébként is jobban szeretem a shopping centereket, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy London külvárosában élek, tehát így is van a közelemben több pláza is, de mivel ez már külváros, így fele akkora tömeg sincs, mint az Oxford Steet-en.
Éjjel óraátállítás volt, eggyel ugrottunk előre. Imádom a tavaszi óraátállítást, számomra ez az igazi tavasz kezdete, mert tovább van világos,és innen már csak egy kis röpke idő, és nyááár:))) És mivel én vasárnap amúgy is mindig délig alszom, így nem számít az az egy óra ide-vagy oda.:)) Habár idén teljesen elfelejtettem,hogy most lesz az álállítás, ha nem látom meg tegnap este facebook-on az egyik haverom üzifalán, akkor valószínűleg el is felejtettem volna..
Holnap megyek a Nagykövetségre, felveszem az útlevelem végre, amire már december óta várok.
A kisasszony holnaptól már megy suliba, szóval visszaáll minden az eredeti kerékvágásba, csak a kutyu meg én itthon, egész nap.
See you soon:)))
A héten csudi jó idő uralkodik a sziget-országocskámban:)) Már vagy kedd-szerda óta 15 fok volt, napsütés, stb, virágoznak a fák, jó illat:)) Mi kell még? És pénteken meg már kb 20 fok volt nap közben, mikor sétálni vittem a kutyut, elég volt egy trikó és nem fáztam:)))
Nade vissza a hét elejéhez. Mint múlt hét pénteken írtam,a kislány beteg volt és nem ment suliba. Akkor azt hittem, ez csak ilyen egy napos itthon maradás lesz, és hétfőre kiheveri, de nem lett jobban, hanem épp hogy rosszabbul, így a héten egész végig itthon volt, és nem ment suliba.
Ez nekem ugye azt jelentette, hogy au pairből nurse-é léptem elő, egész napos felügyelet, plusz ugye a szokásos házimunka. De nem volt annyira rázós, mint hittem, simán eltelt a hét, bár a házimunkát nem vittem túlzásba, inkább a gyerekre fókuszáltam. Hétfőn és csütörtökön egész nap én voltam a gyerekkel, ebből hétfőn valami apróság miatt iszonyat nagy hisztit csinált, de túléltük.:D Kedden és szerdán délutánra kaptam pár szabad órát, mert apuka itthon volt, olyankor mekibe mentem, meg kutyut sétáltani, vagy csak kockultam a gép előtt. Pénteken 4-ig voltam szolgálatban, amikor is hazajött az anyuka és azzal a lendülettel én le is léptem. (aznap volt a nagyon nagyon szép trikóban mászkálós idő, illetve azóta is.) Pénteken mikor anyuka hazajött kaptam tőle egy doboz Ferrero Rocher-t hálája jeléül, amiért egész héten ápoltam a beteg gyermeket, a szokásos heti pénzem mellé természetesen.:))) Nyamiii:)
Plusz, anyuka kedden este adott nekem egy új mobilt( Samsung, de nem tudom melyik típus), mondta, hogy a munkahelyén találta (illetve, az övé volt kb egy évvel ezelőttig, amikor is lecserélte egy Iphone-ra), de van rajta internet, és nagyon jó kamera, meg chat program, használjam egészséggel.:))) Boldogsááág, mivel így végre nem csak a laptopomról tudok netezni, hanem ha van wifi akkor akárhol. Eddig csak wifivel tudtam működteni, de biztos lehet rá előfizetni internetre, majd rájövök, hogyan:) És tényleg nagyon jó kamerája van, szép képeket csinál, és műkszik rajta a youtube, facebook meg minden, ami nekem kell:))) Csaknem olvassa anyuka a blogomat?:D Mert néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem, hogy furcsálom,hogy nem adtak nekem telefont, mikor idejöttem..:)
Szombaton Londonba mentem egy kis sziesztára,meikzini, window shoppingra (nem vettem semmit, előbb repjegyet kell foglalnom:D) de olyan jó volt, kikapcsoldóni, mekizni, boltokat járni:)) És megint csak pólós időjárás:)Voltam az Oxford Street-en is (ha vki nem tudja, az Oxford Street egy baromi hosszú utca, gyalog legalább fél óra, mire hosszában bejárja az ember, persze csak úgy, ha nem megy be sehova, ha bemész boltokban közben akkor órákat el lehet ott tölteni,sőt az egész napot.) De mindig annyi ember van ott, hogy az valami iszonyat. Szeretem a nyüzgést, és a nagyvárosokat, de ami az Oxford Street-en van,az már sok. Lépni alig lehet a járdákon az embertömegben, ha bemegyek a boltokba vásárolni,akkor vagy nincs a méretemben (mivel ugye rengetegen vásárolnak ott és hamar elfogynak a ruhák) vagy ha van, akkor lehetetlenség felpróbálni őket, mert a próbafülkéknél fél órás sorok vannak, ugyanígy a kasszáknál is...Karácsony előtt, a nagy vásár idején szándékosan kerültem is az Oxford Street-et, mert biztos a népek oda mentek leginkább, és eddig akárhányszor jártam ott, mindig kiakasztott az a tömeg. Tegnap meg is fogadtam, hogy ide többet nem jövök, mert hiába van ott a legtöbb bolt, de mire megyek vele, ha fél nap elmegy egyetlen ruha felpróbálásával és kifizetésével, mivel akkora sorok vannak mindenhol. Szóval hacsak nem azért megyek, mert valakit kísérek(pl Judit barátnőm, aki még nem sokszor volt ott, és egyedül nem szeret menni) akkor nem is megyek többet Oxford Street-re. Én egyébként is jobban szeretem a shopping centereket, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy London külvárosában élek, tehát így is van a közelemben több pláza is, de mivel ez már külváros, így fele akkora tömeg sincs, mint az Oxford Steet-en.
Éjjel óraátállítás volt, eggyel ugrottunk előre. Imádom a tavaszi óraátállítást, számomra ez az igazi tavasz kezdete, mert tovább van világos,és innen már csak egy kis röpke idő, és nyááár:))) És mivel én vasárnap amúgy is mindig délig alszom, így nem számít az az egy óra ide-vagy oda.:)) Habár idén teljesen elfelejtettem,hogy most lesz az álállítás, ha nem látom meg tegnap este facebook-on az egyik haverom üzifalán, akkor valószínűleg el is felejtettem volna..
Holnap megyek a Nagykövetségre, felveszem az útlevelem végre, amire már december óta várok.
A kisasszony holnaptól már megy suliba, szóval visszaáll minden az eredeti kerékvágásba, csak a kutyu meg én itthon, egész nap.
See you soon:)))
2012. március 20., kedd
Ne hagyd el az irataidat Angliában
A cím apropója, hogy még tavaly decemberben észrevettem, hogy nincs meg a személyigazolványom.
Egyből telefonáltam is a nagykövetségre, ahol NEM VETTÉK FEL a telefont EGYSZER SEM (pedig több napon keresztül napi min. 5x hívtam őket), hanem valami semmit mondó hangüzenet jött be, amivel a fenekem törölhettem volna...no mind1
Aztán a követség honlapján van egy időpont foglaló rendszer, amin keresztül foglalhat az ember időpontot ügyintézésre. BTW idekint Angliában személyigazolványt nem csinálnak, csak útlevelet.
Na, felmentem az időpont foglaló oldalra, ami a Jóistenért sem akart működni. Bejött maga az oldal, de nem engedett időpontot foglalni. És nem csak az én laptopomról nem működött, hanem a hosztanyu Ipad-jéről sem, és a hoszték lapotopjáról sem...no komment..
Aztán, mikor már eltelt egy jópár nap a felesleges próbálkozásokkal (telefon, időpont foglaló rendszer..) a hosztanyu írt nekik egy emailt, hogy sajnos nem tudunk velük kapcsolatba lépni sem telefonon, sem sehogy, de az au pair-ének meg kéne útlevél, hogy karácsonyra haza tudjon menni, szóval legyenek kedvesek felvenni vele (az au pair-rel) a kapcsolatot..és megadta nekik az elérhetőségemet..rendes volt tőle. Mondta, hogy jobbnak látta, ha ő ír, és angolul, mert hátha így komolyabban veszik, mintha egy au pair írna, akivel nem igazán törődnek (mármint nem csak a nagykövetség, de általában senkit nem izgat egy mezei au pair sorsa ).
Erre végre reagáltak, én is felvehettem velük a kapcsolatot, és kaptam időpontot útlevél intézésre. Ezt kapjátok ki, december elején a legközelebbi időpont, amit adni tudtak, az 2012.02.13--azt hittem lemegyek hídba..tehát ebből következik, hogy nem tudtam hazamenni karácsonyra..ez csak egy dolog, hogy nem tudtam hazamenni (igazából sejtettem is, hogy karácsonyig úgysem lenne kész az útlevél) nade, hogy 2,5 hónap a várakozási idő...talán egyszerre vesztette volna el minden magyar az útlevelét Angliában, hogy ilyen hosszú a várólista???-keserédes kedvemben akkor ezt tudtam csak hirtelen mondani..:)
Aztán eljött a február 13, szerencsémre hoszték akkor Párizsban voltak a half term alatt, így dolgoznom sem kellett, simán el tudtam menni. A Nagykövetség épülete, csak ha valamelyik olvasóm netán rászorulna, a Victoria vasútállomástól a C1-es busszal közelíthető meg, plusz egy kis gyaloglás..
Ahol a követség van, ott található az összes ország nagykövetsége, egy jó nagy terület, és nem látsz mást, csak szépre mázolt épületeket, sok-sok zászlót, elegáns kocsikat..aztán odaértem a magyarhoz..furcsa volt magyar zászlót látni..8 hónap után először:)
Az ügyintézés gyorsan (kb 10 perc) lezajlott, újlenyomatot vesznek (ezért kötelező a személyes megjelenés útlevélügyintézésnél), legombolnak az emberről egy rakás pénzt, aláírás és már mehetsz is..kérheted, hogy postán küldék ki, de személyesen is átveheted..nekem febr. 13-án azt mondták 3-4 hét, és kész, mehet érte, majd küldenek emailt meg sms-t róla..oké.
Hétvégén , 03.19-én már furcsáltam, hogy eltelt egy hónap és még mindig semmi, ideges is voltam, mert közeleg a húsvét, és ha haza akarok menni, akkor repjegyet kell foglalnom, amik egyre csak drágulnak, de útlevél nélkül nem megy..így vasárnap írtam a követségnek egy mailt, hogy hol a fészkes fenében van már az útlevelem? (persze nem így, de adtam a hangsúlynak, mert ez kicsit mégis sok, hogy több mint egy hónap eltelt). Aztán végre hétfőn hívtak, hogy megvan, mehetek érte..boldogság...vagy mégsem? Ma,a tegnapi telefonhívás ellenére kaptam egy emailt, hogy az útlevelem kész van, postára adták, 3 nap és kiszállítják. Mivan????????? Az a baromi nagy bökkenő, hogy mikor a követségen voltam, én nem adtam meg nekik semmilyen postázási címet, hanem mondtam, hogy majd személyesen veszem át az irodájukban. Szóval akkor hová postázták? Ezt előbb meg is írtam a követségnek, hát kívácsian várom a választ..mert az kicsit abszurd lenne,ha ennyi várakozás után elkeverték volna valahová..
De azért látjátok a dátumokat. December elején kértem időpontot->február 13-án mentem a követségre->ma március 20-a van, és bár az útlevél készen van, de még nincs a kezemben. Tehát, majdnem 4 hónapja tart a procedúra egy rohadt útlevél miatt, amire mellesleg kiadtam nem is kevés pénzt...király..szóval : Ne hagyd el az irataidat Angliában!
Egyből telefonáltam is a nagykövetségre, ahol NEM VETTÉK FEL a telefont EGYSZER SEM (pedig több napon keresztül napi min. 5x hívtam őket), hanem valami semmit mondó hangüzenet jött be, amivel a fenekem törölhettem volna...no mind1
Aztán a követség honlapján van egy időpont foglaló rendszer, amin keresztül foglalhat az ember időpontot ügyintézésre. BTW idekint Angliában személyigazolványt nem csinálnak, csak útlevelet.
Na, felmentem az időpont foglaló oldalra, ami a Jóistenért sem akart működni. Bejött maga az oldal, de nem engedett időpontot foglalni. És nem csak az én laptopomról nem működött, hanem a hosztanyu Ipad-jéről sem, és a hoszték lapotopjáról sem...no komment..
Aztán, mikor már eltelt egy jópár nap a felesleges próbálkozásokkal (telefon, időpont foglaló rendszer..) a hosztanyu írt nekik egy emailt, hogy sajnos nem tudunk velük kapcsolatba lépni sem telefonon, sem sehogy, de az au pair-ének meg kéne útlevél, hogy karácsonyra haza tudjon menni, szóval legyenek kedvesek felvenni vele (az au pair-rel) a kapcsolatot..és megadta nekik az elérhetőségemet..rendes volt tőle. Mondta, hogy jobbnak látta, ha ő ír, és angolul, mert hátha így komolyabban veszik, mintha egy au pair írna, akivel nem igazán törődnek (mármint nem csak a nagykövetség, de általában senkit nem izgat egy mezei au pair sorsa ).
Erre végre reagáltak, én is felvehettem velük a kapcsolatot, és kaptam időpontot útlevél intézésre. Ezt kapjátok ki, december elején a legközelebbi időpont, amit adni tudtak, az 2012.02.13--azt hittem lemegyek hídba..tehát ebből következik, hogy nem tudtam hazamenni karácsonyra..ez csak egy dolog, hogy nem tudtam hazamenni (igazából sejtettem is, hogy karácsonyig úgysem lenne kész az útlevél) nade, hogy 2,5 hónap a várakozási idő...talán egyszerre vesztette volna el minden magyar az útlevelét Angliában, hogy ilyen hosszú a várólista???-keserédes kedvemben akkor ezt tudtam csak hirtelen mondani..:)
Aztán eljött a február 13, szerencsémre hoszték akkor Párizsban voltak a half term alatt, így dolgoznom sem kellett, simán el tudtam menni. A Nagykövetség épülete, csak ha valamelyik olvasóm netán rászorulna, a Victoria vasútállomástól a C1-es busszal közelíthető meg, plusz egy kis gyaloglás..
Ahol a követség van, ott található az összes ország nagykövetsége, egy jó nagy terület, és nem látsz mást, csak szépre mázolt épületeket, sok-sok zászlót, elegáns kocsikat..aztán odaértem a magyarhoz..furcsa volt magyar zászlót látni..8 hónap után először:)
Az ügyintézés gyorsan (kb 10 perc) lezajlott, újlenyomatot vesznek (ezért kötelező a személyes megjelenés útlevélügyintézésnél), legombolnak az emberről egy rakás pénzt, aláírás és már mehetsz is..kérheted, hogy postán küldék ki, de személyesen is átveheted..nekem febr. 13-án azt mondták 3-4 hét, és kész, mehet érte, majd küldenek emailt meg sms-t róla..oké.
Hétvégén , 03.19-én már furcsáltam, hogy eltelt egy hónap és még mindig semmi, ideges is voltam, mert közeleg a húsvét, és ha haza akarok menni, akkor repjegyet kell foglalnom, amik egyre csak drágulnak, de útlevél nélkül nem megy..így vasárnap írtam a követségnek egy mailt, hogy hol a fészkes fenében van már az útlevelem? (persze nem így, de adtam a hangsúlynak, mert ez kicsit mégis sok, hogy több mint egy hónap eltelt). Aztán végre hétfőn hívtak, hogy megvan, mehetek érte..boldogság...vagy mégsem? Ma,a tegnapi telefonhívás ellenére kaptam egy emailt, hogy az útlevelem kész van, postára adták, 3 nap és kiszállítják. Mivan????????? Az a baromi nagy bökkenő, hogy mikor a követségen voltam, én nem adtam meg nekik semmilyen postázási címet, hanem mondtam, hogy majd személyesen veszem át az irodájukban. Szóval akkor hová postázták? Ezt előbb meg is írtam a követségnek, hát kívácsian várom a választ..mert az kicsit abszurd lenne,ha ennyi várakozás után elkeverték volna valahová..
De azért látjátok a dátumokat. December elején kértem időpontot->február 13-án mentem a követségre->ma március 20-a van, és bár az útlevél készen van, de még nincs a kezemben. Tehát, majdnem 4 hónapja tart a procedúra egy rohadt útlevél miatt, amire mellesleg kiadtam nem is kevés pénzt...király..szóval : Ne hagyd el az irataidat Angliában!
2012. március 16., péntek
Day of illness
Hello:)
A címből ki lehet találni, miről fog szólni a bejegyzés...betegség ütötte fel a fejét a ház táján.
Nálam már a hét elején elkezdődött, de ha ez nem lenne elég, a kisasszonyom tegnap este belázasodott, így ma nem ment suliba..
Nekem hétfő óta megfázásos tüneteim vannak plusz köhögés, tehát semmi extra, sima nátha elmúlik ugyebár..vagy mégsem? Ugyanis egy hónapon belül ez már a második ilyen eset, hogy meg vagyok fázva:S Napra pontosan egy hónapja voltam ugyanígy beteg és akkor nagyon durva köhögésem is volt, meg lázam is..általában ha én átesek egy betegségen, akkor miután az elmúlik én hónapokig, sőt fél évig nem kapok el semmit.Szóval nem értem, mi van most, hogy alig hogy elmúlt az előző, most itt van újra a betegség, ugyanazokkal a tünetekkel:S
A kislány is ugyanígy, mint én, csak ő már másfél hónapja beteg..illetve beteg, kigyógyul, megint megbetegszik, megint kigyógyul..értitek ezt?:S:D Szerintem amúgy az van, hogy a leánnyal folyamatosan újrafertőzzük egymást...fergeteges.
Tehát, nurofen, undorító ízű, de annál hatásosabb gyógytea, halls cukorka, meg ami létezik azt bekapkodtam már..plusz sok gyümi. Ha nem lenne elég, hogy magamat kéne pesztrálnom, életre keltenem, hogy tudjam csinálni napi feladataimat, ma még a kisasszony is itthon maradt, így róla is én gondoskodtam. De el kell mondjam, tök sima napunk volt, sokkal jobb, mint amire számítottam(egy hónapja, szintén ilyen megfázás miatt itthon maradt egy napot, és eléggé nyögve-nyelős egy nap volt az, hisztivel, nyávogással stb.) De ma se egy hiszti, se egy nyaff, belült a tv elé, később a laptop elé, és tök jól elvolt magában. Amúgy amit nagyon bírok a gyerekben, hogy egyedül is jól lefoglalja magát, és nem ugráltat 5 percenként, hogy "most ezt csinálj, ezt nézd meg, stb". A TV és a laptop nem az én ötletem volt mielőtt azzal vádolnátok, kockát nevelek a gyerekből:DD, hanem a szülők mondták neki, szóval ámen:)De így nekem is könnyebb dolgom volt, mert míg ő kockult, én csinálhattam a dolgomat a házban. Aztán délután egykor megetettem magunkat, majd elmentem lezuhizni, majd fél 4kor be is futott anyuka, és onnantól én szabad voltam.:)
Embert varázsoltam magamból, és elmentem a főutcára. Jah, szerdán, a főutcán, 15 perce a házunktól találtam egy kelet-európai élelmiszer boltot, és van benne vagy 5 polc, csak magyar cuccal, plusz a hűtőkben van túró rudi, magyar kolbász, szalámi. Menyország:)) Szerdán vettem is egyből savanyúságot, májkrémet, pilóta kekszet meg joghurtot:) Ma visszamentem több pénzzel, és vettem még májkrémet, csokit, joghurtot, és vettem konzerves paprikáskrumplit és töltött paprikát. Még sosem ettem efféle konzerv kaját, biztos nem is lesz annyira finom, mint a házi készítésű, nade mégis csak magyar ízek:)) Már alig várom, hogy felbontsam őket, 10 hónapja nem ettem normális kaját:)
Aztán jött a szokásos pénteki meki:) Annyi változással, hogy a szokásos sült krumpli-csibeburger helyett ma csak sült krumplit ettem, mert Nagyböjt, péntek van, így ma nem eszem húst.
Este, kb fél 8 körül még elvittem egyet sétálni a kutyut, aki nagyon oda volt meg vissza, mint , aki nem sétált vagy egy hete, pedig tegnap is vittem:)Kis cukker.Újabban az a mániája, hogy esténként az ajtómon kaparászik, amíg be nem engedem a szobámba, ahol felkönyörgi magát az ágyamra, és ott alszik egy darabig (amíg ki nem teszem, mikor fürdeni megyek.) Alapjáraton a szülők szobájában(sőt ágyában LOL) alszik a kis drága. Szerda este 11kor hallom, hogy kaparászik az ajtómon. Kinyitom, beengedem, befekszik az ágyamba, és elalszik. (Ez már nem az első, hogy velem aludt a kutyu). De a szülőknek nem szóltam, mert ők fenn voltak az ő emeletükön. Aztán kb 12 körül hallom, hogy apuka a folyosón szólítgatja a kutyát, közben mondja M-nek, hogy elveszett a kutya. Gyorsan kidugtam az orrom a szobából, és közöltem, hogy nem veszett el, hanem bocs, de ma nálam alszik.:))
Holnap Szent Patrik nap. Nagyon jó lenne megnézni valami felvonulást, ünnepséget, de sajnos, egyrészt Judit barátosném, akivel mindig lógok nem tud jönni (a hoszt családja viszi Doverbe, a mázlista:D) másrészt meg lehet jó lenne pihizni egy kicsit, hogy valamennyire elmúljon a betegség hétfőig.De meglátom, lehet semmi kedvem nem lesz itthon ülni, és akkor bebumlizok Londonba:))
Na, ennyi mára:)
A köv.bejegyzésben írok a családválasztás /és családváltás rejtelmeiről:)
Pápá
A címből ki lehet találni, miről fog szólni a bejegyzés...betegség ütötte fel a fejét a ház táján.
Nálam már a hét elején elkezdődött, de ha ez nem lenne elég, a kisasszonyom tegnap este belázasodott, így ma nem ment suliba..
Nekem hétfő óta megfázásos tüneteim vannak plusz köhögés, tehát semmi extra, sima nátha elmúlik ugyebár..vagy mégsem? Ugyanis egy hónapon belül ez már a második ilyen eset, hogy meg vagyok fázva:S Napra pontosan egy hónapja voltam ugyanígy beteg és akkor nagyon durva köhögésem is volt, meg lázam is..általában ha én átesek egy betegségen, akkor miután az elmúlik én hónapokig, sőt fél évig nem kapok el semmit.Szóval nem értem, mi van most, hogy alig hogy elmúlt az előző, most itt van újra a betegség, ugyanazokkal a tünetekkel:S
A kislány is ugyanígy, mint én, csak ő már másfél hónapja beteg..illetve beteg, kigyógyul, megint megbetegszik, megint kigyógyul..értitek ezt?:S:D Szerintem amúgy az van, hogy a leánnyal folyamatosan újrafertőzzük egymást...fergeteges.
Tehát, nurofen, undorító ízű, de annál hatásosabb gyógytea, halls cukorka, meg ami létezik azt bekapkodtam már..plusz sok gyümi. Ha nem lenne elég, hogy magamat kéne pesztrálnom, életre keltenem, hogy tudjam csinálni napi feladataimat, ma még a kisasszony is itthon maradt, így róla is én gondoskodtam. De el kell mondjam, tök sima napunk volt, sokkal jobb, mint amire számítottam(egy hónapja, szintén ilyen megfázás miatt itthon maradt egy napot, és eléggé nyögve-nyelős egy nap volt az, hisztivel, nyávogással stb.) De ma se egy hiszti, se egy nyaff, belült a tv elé, később a laptop elé, és tök jól elvolt magában. Amúgy amit nagyon bírok a gyerekben, hogy egyedül is jól lefoglalja magát, és nem ugráltat 5 percenként, hogy "most ezt csinálj, ezt nézd meg, stb". A TV és a laptop nem az én ötletem volt mielőtt azzal vádolnátok, kockát nevelek a gyerekből:DD, hanem a szülők mondták neki, szóval ámen:)De így nekem is könnyebb dolgom volt, mert míg ő kockult, én csinálhattam a dolgomat a házban. Aztán délután egykor megetettem magunkat, majd elmentem lezuhizni, majd fél 4kor be is futott anyuka, és onnantól én szabad voltam.:)
Embert varázsoltam magamból, és elmentem a főutcára. Jah, szerdán, a főutcán, 15 perce a házunktól találtam egy kelet-európai élelmiszer boltot, és van benne vagy 5 polc, csak magyar cuccal, plusz a hűtőkben van túró rudi, magyar kolbász, szalámi. Menyország:)) Szerdán vettem is egyből savanyúságot, májkrémet, pilóta kekszet meg joghurtot:) Ma visszamentem több pénzzel, és vettem még májkrémet, csokit, joghurtot, és vettem konzerves paprikáskrumplit és töltött paprikát. Még sosem ettem efféle konzerv kaját, biztos nem is lesz annyira finom, mint a házi készítésű, nade mégis csak magyar ízek:)) Már alig várom, hogy felbontsam őket, 10 hónapja nem ettem normális kaját:)
Aztán jött a szokásos pénteki meki:) Annyi változással, hogy a szokásos sült krumpli-csibeburger helyett ma csak sült krumplit ettem, mert Nagyböjt, péntek van, így ma nem eszem húst.
Este, kb fél 8 körül még elvittem egyet sétálni a kutyut, aki nagyon oda volt meg vissza, mint , aki nem sétált vagy egy hete, pedig tegnap is vittem:)Kis cukker.Újabban az a mániája, hogy esténként az ajtómon kaparászik, amíg be nem engedem a szobámba, ahol felkönyörgi magát az ágyamra, és ott alszik egy darabig (amíg ki nem teszem, mikor fürdeni megyek.) Alapjáraton a szülők szobájában(sőt ágyában LOL) alszik a kis drága. Szerda este 11kor hallom, hogy kaparászik az ajtómon. Kinyitom, beengedem, befekszik az ágyamba, és elalszik. (Ez már nem az első, hogy velem aludt a kutyu). De a szülőknek nem szóltam, mert ők fenn voltak az ő emeletükön. Aztán kb 12 körül hallom, hogy apuka a folyosón szólítgatja a kutyát, közben mondja M-nek, hogy elveszett a kutya. Gyorsan kidugtam az orrom a szobából, és közöltem, hogy nem veszett el, hanem bocs, de ma nálam alszik.:))
Holnap Szent Patrik nap. Nagyon jó lenne megnézni valami felvonulást, ünnepséget, de sajnos, egyrészt Judit barátosném, akivel mindig lógok nem tud jönni (a hoszt családja viszi Doverbe, a mázlista:D) másrészt meg lehet jó lenne pihizni egy kicsit, hogy valamennyire elmúljon a betegség hétfőig.De meglátom, lehet semmi kedvem nem lesz itthon ülni, és akkor bebumlizok Londonba:))
Na, ennyi mára:)
A köv.bejegyzésben írok a családválasztás /és családváltás rejtelmeiről:)
Pápá
2012. március 14., szerda
Képekben
A ház többi részéről nem teszek fel képek, just in case,mert nem hiszem, hogy hoszték örülnének neki..
 |
| A ház ahol lakom |
 |
| Konyha (egy része) |
 |
| Nappali |
 |
| Játszószoba |
 |
| Toto kutyu:))) |
 |
| A legjobb fej a házban |
 |
| Sweety |
 |
| Szobám és a hiperkényelmes ágyam:) |
2012. március 13., kedd
A második (jelenlegi) családom
Halihó:)
Tehát ott hagytam abba, hogy ez első hiperszuperjófej:) családomtól szeptember végén költöztem el.
A második családomat, (csakúgy mint az elsőt) az aupairworld-ön találtam, méghozzá 5 nap leforgása alatt. Persze, ezt annak köszönhettem, hogy már itt voltam az UK-ban, így meg tudtam jelenni személyes pofavizitre:)). Ezt amúgy nagyon szeretik a családok, ha találkozhatnak a jelöltekkel, és face to face
meginterjúvolhatják őket, mert azért mégiscsak más egy skype-interjú, ahol a sablonkérdések és sablonválaszok hangzanak el ( persze, tudom, aki Mo-ról keres családot, annak csak ez az opció marad, anno az első családommal én is csak skpye-on dumáltam), de annak, aki az UK-ból keres vagy vált családot, annak sokkal jobbak az esélyei.
Tehát vasárnapi nap volt,mikor visszaregisztráltam magam au pairworld-re, egyből kaptam jó sok mailt meg tel.hívást, volt ott mindenféle, az egy gyerekes semmi közepén lakótól kezdve a sokgyerekesig.
Aztán csütörtökön hívott egy nő, aki Észak Londonban lakik, 20 percre Central Londontól, jó közlekedés, közel a házhoz a vasútállomás(ami tapasztalataim szerint életbevágóan fontos-legalábbis nekem:D), egy gyerek, 6 éves (óóó itt már nagyon örültem, gondoltam ez a család nekem van kitalálva), jó fizut kínáltak(többet, mint az első családom), és mivel otthon nekem vannak kutyáim, és ők akkor terveztek egy kutyát venni, így nagyon előnyösnek tartották, hogy van tapasztalatom a kutyatartással. Következő nap, pénteken el is jöttem hozzájuk interjúra. Anyuka (mostantól M) fizette a vonatjegyemet, a kislánnyal ( mostantól J )egyből összehaverkodtam, és apuka (A) mikor visszavitt a vasútállomásra, már úgy búcsúzott el tőlem, hogy megkérdezte, milyen kódot állítson be nekem a riasztóhoz (ugyanis akkor még nem döntötték el, hogy engem választanak, de ez, hogy apuka már a riasztókódomat tervezgette, sejtette velem, hogy engem fognak.) Kb 5 perce szálhattam fel a vonatra, amikor M hívott, hogy engem választottak. Boldogság volt, hiszen nagyon jó helyen laknak, 20 perc London belvárosa, egy gyerek, jó fizu, szép szobám van, szuperkényelmes dupla ágyam,tv, dvd, nagy szekrény (ez első családomnál nem volt szekrényem csak pár fiókom) a fürdőn pedig csak a kislánnyal osztozom.
Tehát szombaton összepakoltam, és vasárnap már költöztem is. Az első családtól igen rossz volt eljönni,mert nagyon megszerettem őket, és ők is engem, (főleg a gyerekek meg anyuka), de a következő hétvégén már mentem is őket meglátogatni (ugyanis a gyerekek megígértették velem, hogy mennem kell gyakaran :)).
A jelenlegi család (bár különösebb bajom nincs velük), sajnos feleannyira sem közvetelen , mint az első volt. És nem is annyira barátságosak. Amikor megérkeztem, azon kívül, hogy elmondták,hogyan működnek a háztartási gépek stb, utána egyből leléptek étterembe, és nekem azt sem mondták, milyen kaját hol találok (ok, persze ott a hűtő, de mégiscsak tök idegen házban voltam), mikor hazajöttek, nekem kellett rákérdeznem, hogy "ugyanmár ezt meg azt hol találok, és van-e valami, amiből nem ehetek-ihatok?". Legnagyobb meglepetésemre volt (az első family-nél azt ettem-ittam amit akartam, és kb azért szídtak le, ha ezt megkérdeztem:DDD). Akkor az au pairnek nem volt fenntarva külön mobil (akit ismerek itt Angliában, azoknak mindnek adott a család használatra egy mobilt.). Azt mondta nekem anyuka hogy menjek a Tescoba, és vegyek egyet, mert 10 fonttól lehet őket kapni. Hát bmeg...előttem már volt 4 au pair-jük, és valószínű nem én vagyok az uccsó, nem értem mért nem tudnak befektetni egy 10 fontos mobilba akkor, ami au pair-ről au pair-re száll. Nah mind1...végül a sajátomat kódoltattam ki(egy érintőképernyős, amit még Magyaroszágról hoztam magammal, de azelőtt sosem használtam, szóval még a dobozában volt), és vettem bele angol SIM kártyát. Azóta is ezt használom, de most tervezek venni egy Blackberry-t:))
Szóval, annak ellenére, hogy volt már sok au pair-ük, néha úgy viselkednek, mintha egy sem lett volna. Pl. ez a telefon dolog, akkor sosem kérdezik meg, én mit szeretnék enni, mielőtt vásárolni mennek, ha főznek valamit, és sosem vagyok leinvitálva velük kajálni (oké, hogy nagy vagyok már és tudok én is főzni, de együtt élünk vagy mi a fene..)Sosem vagyok bevonva semmibe, akár családi összejövetel van, akár elmennek valahová...ők rendszeresen étteremben étkeznek, de engem még EGSZER SEM hívtak a 6 hónap alatt..ok, nem is várom el, hogy mindig étterembe hurcoljanak, de mint mondtam, nem igazán izgatja őket, én mit eszek...Tehát ennyit a családról magáról
Most a munkámról: reggel a kislányt elkészítem suliba, ez egy óra, reggel 7-8 között. Igaz, a szülők itthon vannak, de ők készülődnek saját maguk, én pedig a kislányt.
Aztán 8kor mindenki lelép, amit a legjobban szeretek a munkában az, hogy nem nekem kell csinálni a school run-t, tehát nem én viszem a gyereket suliba. Ez azért jó, mert reggel, mikor még elképesztően hulla vagyok, nem kell a gyerek össezkészítése melett nekem is lóhalálában öltözködnöm, készülnöm (holott örülök, ha a gyereket összekészítem), nem kell kora reggel (az esetenkénti k*rva hidegben) szétfagyni a suliig, hanem 8kor mindenki elhúz, és este 6-7 ig senki nem is jön haza. Nap közben házimunka, napi 3 óra (pénteken 4, de pénteken csak házimunka, és utána szabad vagyok, már nem kell semmit csinálnom), és kb 12-órakor mikor végzek a házimunkával/vasalással, akkor szabad vagyok, este 6-7 ig, amikor a nagyzülők a kislányt hazahozzák. (Van,mikor 7 után hozzák haza).
Aztán gyereket megfürdetem(ha a nagyszülők nem tették meg), vacsiztatnom nem kell, mert a nagyszülőknél eszik, olvasok vele, majd 8kor bedtime. De ha a szülők itthon vannak, akkor ők teszik ágyba, így fél 8kor már off vagyok. Mint az látszik, itt inkább házimunka az, amit csinálnom kell, de minden napra leosztom, mit csinálok, és napi 3-4 óránál nem több a házimunka része. De van, mikor kevesebb.A gyerekkel napi 2 órát vagyok, esetleg kisit többet, tehát a munkában nem kell megszakadnom, és sok szabadidőm van. Arról nem is szólva, hogy senki nincs itthon egész nap, (csak a kutyu akit imádok), így senki nem szól be, ha éppen úgy döntök, hogy pihenni akarok a munka előtt-közben, ha gondolom, akkor 8kor még visszafekszek aludni és délig alszom, ha egyik nap van valalmi programom, akkor az aznapi feladatokat elhalaszthatom másnapra (persze így másnap több lesz), de magam alakítom a napomat/hetemet, és senki nem szól bele. Tehát a munka összességében tetszik, és nem nehéz.
A családról magáról sajnos ugyanezt nem monhatom el, de mivel ugye nincsenek itthon a szülők egész nap, így napi 10 percet látom őket, annyit meg kibírok.
Hétvégén nem kell dolgoznom, bár szombat este bébiszittelek (de ezt havi 4ből átlagosan 1X-2x el szokták engedni, ha épp úgy döntenek nem mennek sehova.) Annak ellenére, hogy a szülőkkel nem rózsás a kapcsolatom, elég rugalmasak, tehát össze tudok velük beszélni, ha nekem valami dolgom van pl szombaton, akkor elengedik a bébiszittelést, meg ilyesmik. Persze, megvannak a maguk hepp-jei, amiktől a falra mászok (de ezekről talán egy másik bejegyzésben).
A kislány viszont nagyon aranyos, jól viselkedik (ok, persze van mikor hisztizik de melyik gyerek nem?), mindig I love you kártyákat gyárt nekem, meg hasonlókat, este mikor mesét hallgat tőlem kérdezi, hogy én mit szeretnék mert akkor azt teszi be(LOL), szóval cuki egy gyerek:)) Aztán van, mikor nagyon idegesít:), mert úgy tud hisztizni, hogy az valalmi hihetetlen (bár inkább a szülőkkel, mert én már az elején kijelentettem neki, hogy én nem tűröm a dührohamokat), meg kiabál, ha valami nem tetszik neki(ugyanis azt hiszi, kiabálással bármit elérhet-heh, de nem velem). De én simán egy-két mondattal lekezelem a kirohanásait, aztán utána olyan kisangyal lesz, mint volt. Tehát a kislánnyal nagyon szerencsés vagyok, mert alapvetően egy nagyon jó gyerek.
Aztán itt a kutyu, aki übercuki, fehér kis maltesse. Októberben jött, (pont a szülinapomon), és mivel én vagyok vele egész nap, így hozzám kötődik a legjobban (most is itt fekszik az ágyamban.:D)
Tehát ennyit a második családomról, a következő bejegyzésen közzéteszek pár képet, hol élek stb...
Tehát ott hagytam abba, hogy ez első hiperszuperjófej:) családomtól szeptember végén költöztem el.
A második családomat, (csakúgy mint az elsőt) az aupairworld-ön találtam, méghozzá 5 nap leforgása alatt. Persze, ezt annak köszönhettem, hogy már itt voltam az UK-ban, így meg tudtam jelenni személyes pofavizitre:)). Ezt amúgy nagyon szeretik a családok, ha találkozhatnak a jelöltekkel, és face to face
meginterjúvolhatják őket, mert azért mégiscsak más egy skype-interjú, ahol a sablonkérdések és sablonválaszok hangzanak el ( persze, tudom, aki Mo-ról keres családot, annak csak ez az opció marad, anno az első családommal én is csak skpye-on dumáltam), de annak, aki az UK-ból keres vagy vált családot, annak sokkal jobbak az esélyei.
Tehát vasárnapi nap volt,mikor visszaregisztráltam magam au pairworld-re, egyből kaptam jó sok mailt meg tel.hívást, volt ott mindenféle, az egy gyerekes semmi közepén lakótól kezdve a sokgyerekesig.
Aztán csütörtökön hívott egy nő, aki Észak Londonban lakik, 20 percre Central Londontól, jó közlekedés, közel a házhoz a vasútállomás(ami tapasztalataim szerint életbevágóan fontos-legalábbis nekem:D), egy gyerek, 6 éves (óóó itt már nagyon örültem, gondoltam ez a család nekem van kitalálva), jó fizut kínáltak(többet, mint az első családom), és mivel otthon nekem vannak kutyáim, és ők akkor terveztek egy kutyát venni, így nagyon előnyösnek tartották, hogy van tapasztalatom a kutyatartással. Következő nap, pénteken el is jöttem hozzájuk interjúra. Anyuka (mostantól M) fizette a vonatjegyemet, a kislánnyal ( mostantól J )egyből összehaverkodtam, és apuka (A) mikor visszavitt a vasútállomásra, már úgy búcsúzott el tőlem, hogy megkérdezte, milyen kódot állítson be nekem a riasztóhoz (ugyanis akkor még nem döntötték el, hogy engem választanak, de ez, hogy apuka már a riasztókódomat tervezgette, sejtette velem, hogy engem fognak.) Kb 5 perce szálhattam fel a vonatra, amikor M hívott, hogy engem választottak. Boldogság volt, hiszen nagyon jó helyen laknak, 20 perc London belvárosa, egy gyerek, jó fizu, szép szobám van, szuperkényelmes dupla ágyam,tv, dvd, nagy szekrény (ez első családomnál nem volt szekrényem csak pár fiókom) a fürdőn pedig csak a kislánnyal osztozom.
Tehát szombaton összepakoltam, és vasárnap már költöztem is. Az első családtól igen rossz volt eljönni,mert nagyon megszerettem őket, és ők is engem, (főleg a gyerekek meg anyuka), de a következő hétvégén már mentem is őket meglátogatni (ugyanis a gyerekek megígértették velem, hogy mennem kell gyakaran :)).
A jelenlegi család (bár különösebb bajom nincs velük), sajnos feleannyira sem közvetelen , mint az első volt. És nem is annyira barátságosak. Amikor megérkeztem, azon kívül, hogy elmondták,hogyan működnek a háztartási gépek stb, utána egyből leléptek étterembe, és nekem azt sem mondták, milyen kaját hol találok (ok, persze ott a hűtő, de mégiscsak tök idegen házban voltam), mikor hazajöttek, nekem kellett rákérdeznem, hogy "ugyanmár ezt meg azt hol találok, és van-e valami, amiből nem ehetek-ihatok?". Legnagyobb meglepetésemre volt (az első family-nél azt ettem-ittam amit akartam, és kb azért szídtak le, ha ezt megkérdeztem:DDD). Akkor az au pairnek nem volt fenntarva külön mobil (akit ismerek itt Angliában, azoknak mindnek adott a család használatra egy mobilt.). Azt mondta nekem anyuka hogy menjek a Tescoba, és vegyek egyet, mert 10 fonttól lehet őket kapni. Hát bmeg...előttem már volt 4 au pair-jük, és valószínű nem én vagyok az uccsó, nem értem mért nem tudnak befektetni egy 10 fontos mobilba akkor, ami au pair-ről au pair-re száll. Nah mind1...végül a sajátomat kódoltattam ki(egy érintőképernyős, amit még Magyaroszágról hoztam magammal, de azelőtt sosem használtam, szóval még a dobozában volt), és vettem bele angol SIM kártyát. Azóta is ezt használom, de most tervezek venni egy Blackberry-t:))
Szóval, annak ellenére, hogy volt már sok au pair-ük, néha úgy viselkednek, mintha egy sem lett volna. Pl. ez a telefon dolog, akkor sosem kérdezik meg, én mit szeretnék enni, mielőtt vásárolni mennek, ha főznek valamit, és sosem vagyok leinvitálva velük kajálni (oké, hogy nagy vagyok már és tudok én is főzni, de együtt élünk vagy mi a fene..)Sosem vagyok bevonva semmibe, akár családi összejövetel van, akár elmennek valahová...ők rendszeresen étteremben étkeznek, de engem még EGSZER SEM hívtak a 6 hónap alatt..ok, nem is várom el, hogy mindig étterembe hurcoljanak, de mint mondtam, nem igazán izgatja őket, én mit eszek...Tehát ennyit a családról magáról
Most a munkámról: reggel a kislányt elkészítem suliba, ez egy óra, reggel 7-8 között. Igaz, a szülők itthon vannak, de ők készülődnek saját maguk, én pedig a kislányt.
Aztán 8kor mindenki lelép, amit a legjobban szeretek a munkában az, hogy nem nekem kell csinálni a school run-t, tehát nem én viszem a gyereket suliba. Ez azért jó, mert reggel, mikor még elképesztően hulla vagyok, nem kell a gyerek össezkészítése melett nekem is lóhalálában öltözködnöm, készülnöm (holott örülök, ha a gyereket összekészítem), nem kell kora reggel (az esetenkénti k*rva hidegben) szétfagyni a suliig, hanem 8kor mindenki elhúz, és este 6-7 ig senki nem is jön haza. Nap közben házimunka, napi 3 óra (pénteken 4, de pénteken csak házimunka, és utána szabad vagyok, már nem kell semmit csinálnom), és kb 12-órakor mikor végzek a házimunkával/vasalással, akkor szabad vagyok, este 6-7 ig, amikor a nagyzülők a kislányt hazahozzák. (Van,mikor 7 után hozzák haza).
Aztán gyereket megfürdetem(ha a nagyszülők nem tették meg), vacsiztatnom nem kell, mert a nagyszülőknél eszik, olvasok vele, majd 8kor bedtime. De ha a szülők itthon vannak, akkor ők teszik ágyba, így fél 8kor már off vagyok. Mint az látszik, itt inkább házimunka az, amit csinálnom kell, de minden napra leosztom, mit csinálok, és napi 3-4 óránál nem több a házimunka része. De van, mikor kevesebb.A gyerekkel napi 2 órát vagyok, esetleg kisit többet, tehát a munkában nem kell megszakadnom, és sok szabadidőm van. Arról nem is szólva, hogy senki nincs itthon egész nap, (csak a kutyu akit imádok), így senki nem szól be, ha éppen úgy döntök, hogy pihenni akarok a munka előtt-közben, ha gondolom, akkor 8kor még visszafekszek aludni és délig alszom, ha egyik nap van valalmi programom, akkor az aznapi feladatokat elhalaszthatom másnapra (persze így másnap több lesz), de magam alakítom a napomat/hetemet, és senki nem szól bele. Tehát a munka összességében tetszik, és nem nehéz.
A családról magáról sajnos ugyanezt nem monhatom el, de mivel ugye nincsenek itthon a szülők egész nap, így napi 10 percet látom őket, annyit meg kibírok.
Hétvégén nem kell dolgoznom, bár szombat este bébiszittelek (de ezt havi 4ből átlagosan 1X-2x el szokták engedni, ha épp úgy döntenek nem mennek sehova.) Annak ellenére, hogy a szülőkkel nem rózsás a kapcsolatom, elég rugalmasak, tehát össze tudok velük beszélni, ha nekem valami dolgom van pl szombaton, akkor elengedik a bébiszittelést, meg ilyesmik. Persze, megvannak a maguk hepp-jei, amiktől a falra mászok (de ezekről talán egy másik bejegyzésben).
A kislány viszont nagyon aranyos, jól viselkedik (ok, persze van mikor hisztizik de melyik gyerek nem?), mindig I love you kártyákat gyárt nekem, meg hasonlókat, este mikor mesét hallgat tőlem kérdezi, hogy én mit szeretnék mert akkor azt teszi be(LOL), szóval cuki egy gyerek:)) Aztán van, mikor nagyon idegesít:), mert úgy tud hisztizni, hogy az valalmi hihetetlen (bár inkább a szülőkkel, mert én már az elején kijelentettem neki, hogy én nem tűröm a dührohamokat), meg kiabál, ha valami nem tetszik neki(ugyanis azt hiszi, kiabálással bármit elérhet-heh, de nem velem). De én simán egy-két mondattal lekezelem a kirohanásait, aztán utána olyan kisangyal lesz, mint volt. Tehát a kislánnyal nagyon szerencsés vagyok, mert alapvetően egy nagyon jó gyerek.
Aztán itt a kutyu, aki übercuki, fehér kis maltesse. Októberben jött, (pont a szülinapomon), és mivel én vagyok vele egész nap, így hozzám kötődik a legjobban (most is itt fekszik az ágyamban.:D)
Tehát ennyit a második családomról, a következő bejegyzésen közzéteszek pár képet, hol élek stb...
2012. március 12., hétfő
Az első host family-m
Tehát, mint azt már az előző bejegyzésben említettem, 2 hoszt családom volt eddig.
Jöjjön most az első familyről egy kis infó.
Londontól 40 percre, egy kisvárosban laktak, de van benne minden,ami kell, és London és a tenger sincs messze, a hely számomra tökéletes volt. A szülők mindketten rendőrök voltak, Londonban dolgoztak, és 2 gyerek volt (6 éves lány, és 8 éves fiú.) Volt 2 macska is, de mindkét szerencsétlen kimúlt még az ott tartózkodásom alatt (de nem miattam LOL). A szülők már az első perctől kezdve hihetetlen jófejek és segítőkészek voltak (ha a mostaniak fele annyire lennének segítőkészek, mint az első családban a szülők, komolyan mondom, örömtáncot járnék-de róluk később.)Anyuka és a kislány jöttek elém a reptérre, otthon meleg vacsival fogadtak (ezt gondolom mindenki alapnak tartja-hát elmondom, nem az, a jelenlegi, mikor megérkeztem 3 óra út után, leléptek étterembe és nekem annyit sem mondtak, hogy fapapucs.)Nade vissza az első családhoz: szóval meleg vacsi, végig kérdezősködtek, agyon dícsérték (a szerintem gyatra) angolomat, a gyerekek már ez első este a nyakamban ugrátak stb.:)
A feladatom náluk: reggeli school-run, vagyis reggeli, öltözés, mosdás, suliba összekészülődés, és elkísérni mindkét gyerkőcöt a suliba (ami fél óra séta volt.) Majd délelőtt kis házimunka (portörlés, konyhában elpakolni, fürdőtakarítás, ilyesmi, de max napi egy-két óra, pénteken több, de péntek 12-től szabad vltam, és kezdődött a hétvégém.) Aztán délután begyüjtöttem a kölyköket a sulibó, vittem őket teniszre, balettra, ide-oda, majd este otton vacsi,és amikor a szülők nem voltak otthon, akkor bedtime.
Tök könnyűnek hangzik nemigaz? Na, elmondom, hogy van egy rakás dolog, amit senki nem közöl az ember lányával, mikor au pairkedésre adja a fejét-szóval én már csak azért is leírom, hátha leeendő au pairek is olvasni fogják eme irományt, hogy mire kell figyelni. Tehát:
Sokan azt hiszik (én is azt hittem anno), hogy a 6 éven felüli korosztállyal könnyű, mert eljátszanak egymással, és neked (au pairnek) csak nézni kell őket, ahogy édesdeden szórakáznak. Na, aki ezt gondolja, az gyorsan felejtse el. A valóságban, (az én eslő családom gyerekei) egyfolytában verekedtek (bizony, a kislány is), wrestling-et(birkózás) utánzták a tv-ből, vagy 5 percenként az egyik megsértődött a másikra, amit egy (vagy több:D) pofonnal vezetett le. Azt gondolnád, hogy "jajj, hát verekszenek, majd anyuka meg apuka megnevelik őket", na ez nem így működik,ugyanis ha a te felügyelted alatt valamelyik gyereknek ebből baja lesz, te leszel a felelős. És mit mondjak, az oké, hogy egyszer-egyszer verekednek és te szétszeded őket, de hogy ezt napi 5X minimum-hát a hajadat fogod tépni csomóstul. Volt velem olyan is, nyári szünetben, mikor egész nap én vigyáztam rájuk,hogy budira sem tudtam elmenni. DE komolyan, bentem kló-ra, épp hogy letettem a fenekem a budira, és már hallottam, hogy az egyik üvölt, mert a másik megtépte (és előtte vagy 10x kértem őket, hogy legalább addig viselkedjenek, amíg a slozin vagyok.) Volt olyan is (szintén nyári szünet, ami ugye az au pairek rémálma, hát nem is csoda:D) hogy a kislány beverte a gerincét az asztal hegyes sarkába, mert a kiscsávó odavágta. Szerencsére nem lett nagyobb baja, de lehetett volna, és mivel én voltam a felnőtt a közelükben, így én lettem volna a felelős . Erről szóltam is anyukának, udvariasan megkértem, hogy legyen kedves valamit kezdeni ezzel, mert ez nekem iszonyat stresszes. Szerényen utalgattam rá, hogy azért nem mindig voltak a gyerekek angyalok, amikor velem voltak, és gondoljon bele az én helyzetembe, hogy én nem vagyok az anyjuk, rám nem halgatnak annyira, mint rájuk.
A gyerekek alapból nagyon szerették egymást, tehát nem voltak rossz testvérek, hanem csak hogyismondjam játékból püffölték egymást (ok, néha komolyan is, de többnyire játékból). Főleg akkor tudtak nagyon jó tesók lenni, amikor egymást fedezték, ha valami rosszat csináltak.:))) DE! Ezek a kis verekedések, itt egy lökdösődés-ott egy pofon odáig fajult, hogy nem egyszer történt meg, hogy az úton átmenve is lökdösték egymást-ugye ennek a kockázatát nem kell ismertetnem. Ekkor telt be nálam a pohár, és kertelés nélkül megmondtam anyukának, hogy ez így minden, csak nem könnyű, és ő is gondoljon bele, hogy mi baja lehet így a gyerekeinek-,persze anyuka mellettem állt és elővette mindkettőt- akik ezután az eset után egy hétig utáltak LOL-, de aztán valamennyire csökkent a verekedéseik száma. Jah, az utcán meg úgy mentünk, hogy egyik az egyik felemen a másik meg a másikon-ez nem tetszett a drágáknak, de végül csak elfogadták:)))
Ezek ellenére nagyon szerettem őket, és ők is engem, tehát nem azt mondom, hogy megutáltam volna őket, vagy bármi ilyesmi, de tény, hogy ezt, amit itt ecseteltem a verekedéssel kapcsolatban, hogy ez a korosztály bizony nem mindig játszik szépen, ezt mindenki mérlegelje, hogy képes -e kontrolláni az ilyen helyzeteket, és biztonságan tartani a gyerekeket-vagy sem.Mert amikor te vagy a kölykökkel és valalmi törtánik, az a te felelősséged lesz-mégha nem is a te hibád akkor is. Én, mikor a második családom után kutattam (az indokról később) , akkor szisztematikusan csak az egy gyerekes családokra vadásztam, és most jelenleg is egyre vigyázok és elmondom: összehasonlíthatatlanul könnyebb dolgom van.
Vissza a családhoz: tehát alapvetően nagyon jó kacsolatom volt mind a szülőkkel, mind a gyerekekkel. De persze a legjobb családban is előfordul, hogy valakinek van olyan tulajdonsága, "hepp"-je, ami téged az őrületbe kerget:))) Most ezekről írok (hozzáteszem, ezek nem játszottak szerepet abban, hogy váltottam, csupán csak azért írom le, hogy adjak valamiféle képet milyen is egy idegen családban, idegenek köz élni.)
-Anyuka és apuka is kijelentette, hogy amikor a gyerekek velem vannak, ne nézzenek tv-t, csináljunk mindig valamit (pl parkba menni, rajzolni, kutyafüle stb). Ezt megértem, elfogadtam, és betartottam. (Bár néha nem volt könnyű, mert a srácok egyedül a tv előtt ülve nem verekedtek, de ennek ellenére természetesen tiszteletben tartottam a kérésüket.). Aztán, mikor hétköznapokon néha a szülők hamarabb hazaértek, mit láttam , mit csinálnak a kölykökkel? Hát ülnek a tv előtt...besz*rok...
-Amitől a plafonra másztam az volt, hogy a hisztiket sem mindig ésszerűen kezelték (abból pedig volt sok), hanem pl fülbesunnyogva könyörögtek nekik, hogy legyenek jók, és mikor 20 perc után lenyugodtak, akkor jött a good girl/good boy-ozás..mondom, 20 perc hiszti után , tul-képp meg lettek dícsérve. Nálam a bevált módszer a hisztire az, hogy elsátélok, másik szobába vagy akármi, és hagyom, hadd dühöngenek, amíg rájönnek, hogy úgysem érdekel:)) Nem állok le könyörögni, hogy "ugyan legyél már jó please".
De ezek ellenére persze nagyon szerettem a családot, ezt nem is kritikának szántam, amit leírtam, mert ezek egyike (vagy több is) biztos vagyok benne hogy minden családnál visszaköszön.
De bármiben segítettek, vittek magukkal Legolandbe, Chessingtonba(vidámpark), tengerparta, ide-oda, mindig megkérdezték vásárlás előtt én mit szeretnék(a jelenlegi nem), esténként együtt ettünk, boroztunk, sőt a szomszédban mikor esküvő volt, hosztanyuval együtt rúgtunk be, az nagyon nagy volt:)) Illetve nem rúgtunk be, de azért spiccesek voltunk na:DTehát barátibb viszonyt nem igen tudok elképzelni. Hiányoznak is nagyon.
Aztán szeptemberben anyuka kevesebbet dolgozott, mert családi gondjaik voltak, amiket itt nem részletezek, lényeg, hoyg egyrészt mert kevesebbet dolgozott, másrészt, mert úgy gondolta, nekem sok 2 gyerekere vigyázni (ezt azért gondolta, mert ugye leírtam már, néha miket tudtak alakítani verekedés stb), így együtt eldöntöttük, hogy családot váltok. Habár akkora én már úgy éreztem, simán tudom kezelni a gyerekeket, akik imádtak engem, és én is őket, de a szülőkkel végül arra jutottunk, hogy jobb lesz nekem egy gyerekes családnál. De nagyon rendesek voltak, segítettek új családot keresni, adtak rólam nagyon jó referenciát, beszéltek a leendő családommal, hogy megbizonyosodjanak róla;jó helyre kerülök, tehát a tőlük telhető maximumot nyújtották a szituációban.
Szeptember végén költöztem el, azóta is tartjuk a kacsolatot.:))
A következő bejegyzésben kitárgyalom a jelenlegi családomat.
Bye:)
Jöjjön most az első familyről egy kis infó.
Londontól 40 percre, egy kisvárosban laktak, de van benne minden,ami kell, és London és a tenger sincs messze, a hely számomra tökéletes volt. A szülők mindketten rendőrök voltak, Londonban dolgoztak, és 2 gyerek volt (6 éves lány, és 8 éves fiú.) Volt 2 macska is, de mindkét szerencsétlen kimúlt még az ott tartózkodásom alatt (de nem miattam LOL). A szülők már az első perctől kezdve hihetetlen jófejek és segítőkészek voltak (ha a mostaniak fele annyire lennének segítőkészek, mint az első családban a szülők, komolyan mondom, örömtáncot járnék-de róluk később.)Anyuka és a kislány jöttek elém a reptérre, otthon meleg vacsival fogadtak (ezt gondolom mindenki alapnak tartja-hát elmondom, nem az, a jelenlegi, mikor megérkeztem 3 óra út után, leléptek étterembe és nekem annyit sem mondtak, hogy fapapucs.)Nade vissza az első családhoz: szóval meleg vacsi, végig kérdezősködtek, agyon dícsérték (a szerintem gyatra) angolomat, a gyerekek már ez első este a nyakamban ugrátak stb.:)
A feladatom náluk: reggeli school-run, vagyis reggeli, öltözés, mosdás, suliba összekészülődés, és elkísérni mindkét gyerkőcöt a suliba (ami fél óra séta volt.) Majd délelőtt kis házimunka (portörlés, konyhában elpakolni, fürdőtakarítás, ilyesmi, de max napi egy-két óra, pénteken több, de péntek 12-től szabad vltam, és kezdődött a hétvégém.) Aztán délután begyüjtöttem a kölyköket a sulibó, vittem őket teniszre, balettra, ide-oda, majd este otton vacsi,és amikor a szülők nem voltak otthon, akkor bedtime.
Tök könnyűnek hangzik nemigaz? Na, elmondom, hogy van egy rakás dolog, amit senki nem közöl az ember lányával, mikor au pairkedésre adja a fejét-szóval én már csak azért is leírom, hátha leeendő au pairek is olvasni fogják eme irományt, hogy mire kell figyelni. Tehát:
Sokan azt hiszik (én is azt hittem anno), hogy a 6 éven felüli korosztállyal könnyű, mert eljátszanak egymással, és neked (au pairnek) csak nézni kell őket, ahogy édesdeden szórakáznak. Na, aki ezt gondolja, az gyorsan felejtse el. A valóságban, (az én eslő családom gyerekei) egyfolytában verekedtek (bizony, a kislány is), wrestling-et(birkózás) utánzták a tv-ből, vagy 5 percenként az egyik megsértődött a másikra, amit egy (vagy több:D) pofonnal vezetett le. Azt gondolnád, hogy "jajj, hát verekszenek, majd anyuka meg apuka megnevelik őket", na ez nem így működik,ugyanis ha a te felügyelted alatt valamelyik gyereknek ebből baja lesz, te leszel a felelős. És mit mondjak, az oké, hogy egyszer-egyszer verekednek és te szétszeded őket, de hogy ezt napi 5X minimum-hát a hajadat fogod tépni csomóstul. Volt velem olyan is, nyári szünetben, mikor egész nap én vigyáztam rájuk,hogy budira sem tudtam elmenni. DE komolyan, bentem kló-ra, épp hogy letettem a fenekem a budira, és már hallottam, hogy az egyik üvölt, mert a másik megtépte (és előtte vagy 10x kértem őket, hogy legalább addig viselkedjenek, amíg a slozin vagyok.) Volt olyan is (szintén nyári szünet, ami ugye az au pairek rémálma, hát nem is csoda:D) hogy a kislány beverte a gerincét az asztal hegyes sarkába, mert a kiscsávó odavágta. Szerencsére nem lett nagyobb baja, de lehetett volna, és mivel én voltam a felnőtt a közelükben, így én lettem volna a felelős . Erről szóltam is anyukának, udvariasan megkértem, hogy legyen kedves valamit kezdeni ezzel, mert ez nekem iszonyat stresszes. Szerényen utalgattam rá, hogy azért nem mindig voltak a gyerekek angyalok, amikor velem voltak, és gondoljon bele az én helyzetembe, hogy én nem vagyok az anyjuk, rám nem halgatnak annyira, mint rájuk.
A gyerekek alapból nagyon szerették egymást, tehát nem voltak rossz testvérek, hanem csak hogyismondjam játékból püffölték egymást (ok, néha komolyan is, de többnyire játékból). Főleg akkor tudtak nagyon jó tesók lenni, amikor egymást fedezték, ha valami rosszat csináltak.:))) DE! Ezek a kis verekedések, itt egy lökdösődés-ott egy pofon odáig fajult, hogy nem egyszer történt meg, hogy az úton átmenve is lökdösték egymást-ugye ennek a kockázatát nem kell ismertetnem. Ekkor telt be nálam a pohár, és kertelés nélkül megmondtam anyukának, hogy ez így minden, csak nem könnyű, és ő is gondoljon bele, hogy mi baja lehet így a gyerekeinek-,persze anyuka mellettem állt és elővette mindkettőt- akik ezután az eset után egy hétig utáltak LOL-, de aztán valamennyire csökkent a verekedéseik száma. Jah, az utcán meg úgy mentünk, hogy egyik az egyik felemen a másik meg a másikon-ez nem tetszett a drágáknak, de végül csak elfogadták:)))
Ezek ellenére nagyon szerettem őket, és ők is engem, tehát nem azt mondom, hogy megutáltam volna őket, vagy bármi ilyesmi, de tény, hogy ezt, amit itt ecseteltem a verekedéssel kapcsolatban, hogy ez a korosztály bizony nem mindig játszik szépen, ezt mindenki mérlegelje, hogy képes -e kontrolláni az ilyen helyzeteket, és biztonságan tartani a gyerekeket-vagy sem.Mert amikor te vagy a kölykökkel és valalmi törtánik, az a te felelősséged lesz-mégha nem is a te hibád akkor is. Én, mikor a második családom után kutattam (az indokról később) , akkor szisztematikusan csak az egy gyerekes családokra vadásztam, és most jelenleg is egyre vigyázok és elmondom: összehasonlíthatatlanul könnyebb dolgom van.
Vissza a családhoz: tehát alapvetően nagyon jó kacsolatom volt mind a szülőkkel, mind a gyerekekkel. De persze a legjobb családban is előfordul, hogy valakinek van olyan tulajdonsága, "hepp"-je, ami téged az őrületbe kerget:))) Most ezekről írok (hozzáteszem, ezek nem játszottak szerepet abban, hogy váltottam, csupán csak azért írom le, hogy adjak valamiféle képet milyen is egy idegen családban, idegenek köz élni.)
-Anyuka és apuka is kijelentette, hogy amikor a gyerekek velem vannak, ne nézzenek tv-t, csináljunk mindig valamit (pl parkba menni, rajzolni, kutyafüle stb). Ezt megértem, elfogadtam, és betartottam. (Bár néha nem volt könnyű, mert a srácok egyedül a tv előtt ülve nem verekedtek, de ennek ellenére természetesen tiszteletben tartottam a kérésüket.). Aztán, mikor hétköznapokon néha a szülők hamarabb hazaértek, mit láttam , mit csinálnak a kölykökkel? Hát ülnek a tv előtt...besz*rok...
-Amitől a plafonra másztam az volt, hogy a hisztiket sem mindig ésszerűen kezelték (abból pedig volt sok), hanem pl fülbesunnyogva könyörögtek nekik, hogy legyenek jók, és mikor 20 perc után lenyugodtak, akkor jött a good girl/good boy-ozás..mondom, 20 perc hiszti után , tul-képp meg lettek dícsérve. Nálam a bevált módszer a hisztire az, hogy elsátélok, másik szobába vagy akármi, és hagyom, hadd dühöngenek, amíg rájönnek, hogy úgysem érdekel:)) Nem állok le könyörögni, hogy "ugyan legyél már jó please".
De ezek ellenére persze nagyon szerettem a családot, ezt nem is kritikának szántam, amit leírtam, mert ezek egyike (vagy több is) biztos vagyok benne hogy minden családnál visszaköszön.
De bármiben segítettek, vittek magukkal Legolandbe, Chessingtonba(vidámpark), tengerparta, ide-oda, mindig megkérdezték vásárlás előtt én mit szeretnék(a jelenlegi nem), esténként együtt ettünk, boroztunk, sőt a szomszédban mikor esküvő volt, hosztanyuval együtt rúgtunk be, az nagyon nagy volt:)) Illetve nem rúgtunk be, de azért spiccesek voltunk na:DTehát barátibb viszonyt nem igen tudok elképzelni. Hiányoznak is nagyon.
Aztán szeptemberben anyuka kevesebbet dolgozott, mert családi gondjaik voltak, amiket itt nem részletezek, lényeg, hoyg egyrészt mert kevesebbet dolgozott, másrészt, mert úgy gondolta, nekem sok 2 gyerekere vigyázni (ezt azért gondolta, mert ugye leírtam már, néha miket tudtak alakítani verekedés stb), így együtt eldöntöttük, hogy családot váltok. Habár akkora én már úgy éreztem, simán tudom kezelni a gyerekeket, akik imádtak engem, és én is őket, de a szülőkkel végül arra jutottunk, hogy jobb lesz nekem egy gyerekes családnál. De nagyon rendesek voltak, segítettek új családot keresni, adtak rólam nagyon jó referenciát, beszéltek a leendő családommal, hogy megbizonyosodjanak róla;jó helyre kerülök, tehát a tőlük telhető maximumot nyújtották a szituációban.
Szeptember végén költöztem el, azóta is tartjuk a kacsolatot.:))
A következő bejegyzésben kitárgyalom a jelenlegi családomat.
Bye:)
Welcome..
...to my blog:)
Dominika vagyok, 21 éves, és Angliában au pair-kedek.
Már 9 hónapja itt vagyok, és gyarapítom az aupairek táborát, bár blogolásra még csak most szántam rá magam, többek közt azért, mert így egyszerűbben tudathatom több emberrel(barátok stb) mi van velem, másrészt meg, aki bepillantást szeretne az au pairek világába, annak itt egy újjabb blog(a már sok létező, általlam is kedveltek mellett).:)
Na de egy kis sztorizgatás jöjjön most.
Tavaly júniusban érkeztem Angliába. Au pair azért szerettem volna lenni, mert baromira nem találtam a helyem Magyaroszágon, pedig a középsuli után több felsőoktatási intézményben is megfordultam. Voltam az ELTÉ-n földtudományi hallgató (ami egy kicsit sem olyan volt, mint amilyennek elképzletem, pedig imádom a föcit, nade nem mindig az van, amit mi elképzelünk LOL), jártam OKJ-s kereskedelmi tanfolyamra is, de egyik sem volt az igazi(ebből következik, hogy egyiket sem fejeztem be.)
Aztán mikor a kereskedelmi tanfolyamra jártam (és borzasztóan untam), kitaláltam, hogy külföldre kéne menni. Oké. Merre, mikor hogyan?? Beleástam magam a külföldönakarokélniésdolgozni témába, és ráakadtam az au pair munkára, mint lehetőségre. Kecsegtetőnek tűnt, mivel gyér nyelvtudás is elég volt hozzá(nekem mondjuk jobb volt, mint gyér, de azért excellent-től igen messze állt:D), könnyűnek tűnt (hehh, hát igen, akkor még 1600 km-ről könnyűnek hangzott napi 5-6 órát hisztiző gyereket pesztrálni-najó nem mindig ilyen negatív ám:), szállás, kaja adott,családdal lakhatok,akik (jóesetben)vigyáznak rám és segítenek, és fizut is kapok azért, mert játszok a kölykökkel, hát gondoltam, hülye vagyok, ha nem próbálom meg.
Na, persze, az imént felsoroltak, ha a valóságban is úgy lennének, ahogy ide le van írva, akkor elmondhatnám, hogy "au pair is the best job ever", de persze , hogy nem így megy ez. Összesítve: egyeltalán nem bántam meg (az időnkénti rossz dolgok ellenére sem), hogy belevágtam, mert erősíti a jellemet, a nyelvtudást, magabiztosabb lesz az ember, és megtanul egyedül intézkedni, boldogulni (mert hosztszülők ide-vagy oda, idekint csak magadra számíthatsz.). Szóval életem ediggi legjobb tapasztalata.:)
A köv.bejegyzésben az eddig hoszt családjaimról fogok írni (mert már volt 2)
Dominika vagyok, 21 éves, és Angliában au pair-kedek.
Már 9 hónapja itt vagyok, és gyarapítom az aupairek táborát, bár blogolásra még csak most szántam rá magam, többek közt azért, mert így egyszerűbben tudathatom több emberrel(barátok stb) mi van velem, másrészt meg, aki bepillantást szeretne az au pairek világába, annak itt egy újjabb blog(a már sok létező, általlam is kedveltek mellett).:)
Na de egy kis sztorizgatás jöjjön most.
Tavaly júniusban érkeztem Angliába. Au pair azért szerettem volna lenni, mert baromira nem találtam a helyem Magyaroszágon, pedig a középsuli után több felsőoktatási intézményben is megfordultam. Voltam az ELTÉ-n földtudományi hallgató (ami egy kicsit sem olyan volt, mint amilyennek elképzletem, pedig imádom a föcit, nade nem mindig az van, amit mi elképzelünk LOL), jártam OKJ-s kereskedelmi tanfolyamra is, de egyik sem volt az igazi(ebből következik, hogy egyiket sem fejeztem be.)
Aztán mikor a kereskedelmi tanfolyamra jártam (és borzasztóan untam), kitaláltam, hogy külföldre kéne menni. Oké. Merre, mikor hogyan?? Beleástam magam a külföldönakarokélniésdolgozni témába, és ráakadtam az au pair munkára, mint lehetőségre. Kecsegtetőnek tűnt, mivel gyér nyelvtudás is elég volt hozzá(nekem mondjuk jobb volt, mint gyér, de azért excellent-től igen messze állt:D), könnyűnek tűnt (hehh, hát igen, akkor még 1600 km-ről könnyűnek hangzott napi 5-6 órát hisztiző gyereket pesztrálni-najó nem mindig ilyen negatív ám:), szállás, kaja adott,családdal lakhatok,akik (jóesetben)vigyáznak rám és segítenek, és fizut is kapok azért, mert játszok a kölykökkel, hát gondoltam, hülye vagyok, ha nem próbálom meg.
Na, persze, az imént felsoroltak, ha a valóságban is úgy lennének, ahogy ide le van írva, akkor elmondhatnám, hogy "au pair is the best job ever", de persze , hogy nem így megy ez. Összesítve: egyeltalán nem bántam meg (az időnkénti rossz dolgok ellenére sem), hogy belevágtam, mert erősíti a jellemet, a nyelvtudást, magabiztosabb lesz az ember, és megtanul egyedül intézkedni, boldogulni (mert hosztszülők ide-vagy oda, idekint csak magadra számíthatsz.). Szóval életem ediggi legjobb tapasztalata.:)
A köv.bejegyzésben az eddig hoszt családjaimról fogok írni (mert már volt 2)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)