A második (jelenlegi) családom

Halihó:)

Tehát ott hagytam abba, hogy ez első hiperszuperjófej:) családomtól szeptember végén költöztem el.
A második családomat, (csakúgy mint az elsőt) az aupairworld-ön találtam, méghozzá 5 nap leforgása alatt. Persze, ezt annak köszönhettem, hogy már itt voltam az UK-ban, így meg tudtam jelenni személyes pofavizitre:)). Ezt amúgy nagyon szeretik a családok, ha találkozhatnak  a jelöltekkel, és face to face
meginterjúvolhatják őket, mert azért mégiscsak más egy skype-interjú, ahol a sablonkérdések és sablonválaszok hangzanak  el ( persze, tudom, aki Mo-ról keres családot, annak csak ez az opció marad, anno az első családommal én is csak skpye-on dumáltam), de annak, aki az UK-ból keres vagy vált családot, annak sokkal jobbak az esélyei.
Tehát vasárnapi nap volt,mikor visszaregisztráltam magam au pairworld-re, egyből kaptam jó sok mailt meg tel.hívást, volt ott mindenféle, az egy gyerekes semmi közepén lakótól kezdve a sokgyerekesig.
 Aztán csütörtökön hívott egy nő, aki Észak Londonban lakik, 20 percre Central Londontól, jó közlekedés, közel a házhoz a vasútállomás(ami tapasztalataim szerint életbevágóan fontos-legalábbis nekem:D), egy gyerek, 6 éves (óóó itt már nagyon örültem, gondoltam ez a család nekem van kitalálva), jó fizut kínáltak(többet, mint az első családom), és mivel otthon nekem vannak kutyáim, és ők akkor terveztek egy kutyát venni, így nagyon előnyösnek tartották, hogy van tapasztalatom a kutyatartással. Következő nap, pénteken el is jöttem hozzájuk interjúra. Anyuka (mostantól M) fizette a vonatjegyemet, a kislánnyal ( mostantól J )egyből összehaverkodtam, és apuka (A) mikor visszavitt a vasútállomásra, már úgy búcsúzott el tőlem, hogy megkérdezte, milyen kódot állítson be nekem a riasztóhoz (ugyanis akkor még nem döntötték el, hogy engem választanak, de ez, hogy apuka már a riasztókódomat tervezgette, sejtette velem, hogy engem fognak.) Kb 5 perce szálhattam fel a vonatra, amikor M hívott, hogy engem választottak. Boldogság volt, hiszen nagyon jó helyen laknak, 20 perc London belvárosa, egy gyerek, jó fizu, szép szobám van, szuperkényelmes dupla ágyam,tv, dvd, nagy szekrény (ez első családomnál nem volt szekrényem csak pár fiókom) a fürdőn pedig csak a kislánnyal osztozom.
Tehát szombaton összepakoltam, és vasárnap már költöztem is. Az első családtól igen rossz volt eljönni,mert nagyon megszerettem őket, és ők is engem, (főleg a gyerekek meg anyuka), de a következő hétvégén már mentem is őket meglátogatni (ugyanis a gyerekek megígértették velem, hogy mennem kell gyakaran :)).
A jelenlegi család (bár különösebb bajom nincs velük), sajnos feleannyira sem közvetelen , mint az első volt. És nem is annyira barátságosak. Amikor megérkeztem, azon kívül, hogy elmondták,hogyan működnek a háztartási gépek stb, utána egyből leléptek étterembe, és nekem azt sem mondták, milyen kaját hol találok (ok, persze ott a hűtő, de mégiscsak tök idegen házban voltam), mikor hazajöttek, nekem kellett rákérdeznem, hogy "ugyanmár ezt meg azt hol találok, és van-e valami, amiből nem ehetek-ihatok?". Legnagyobb meglepetésemre volt (az első family-nél azt ettem-ittam amit akartam, és kb azért szídtak le, ha ezt megkérdeztem:DDD). Akkor az au pairnek nem volt fenntarva külön mobil (akit ismerek itt Angliában, azoknak mindnek adott a család használatra egy mobilt.). Azt mondta nekem anyuka hogy menjek a Tescoba, és vegyek egyet, mert 10 fonttól lehet őket kapni. Hát bmeg...előttem már volt 4 au pair-jük, és valószínű nem én vagyok az uccsó, nem értem mért nem tudnak befektetni egy 10 fontos mobilba akkor, ami au pair-ről au pair-re száll. Nah mind1...végül a sajátomat kódoltattam ki(egy érintőképernyős, amit még Magyaroszágról hoztam magammal, de azelőtt sosem használtam, szóval még a dobozában volt), és vettem bele angol SIM kártyát. Azóta is ezt használom, de most tervezek venni egy Blackberry-t:))
Szóval, annak ellenére, hogy volt már sok au pair-ük, néha úgy viselkednek, mintha egy sem lett volna. Pl. ez a telefon dolog, akkor sosem kérdezik meg, én mit szeretnék enni, mielőtt vásárolni mennek, ha főznek valamit, és sosem vagyok leinvitálva velük kajálni (oké, hogy nagy vagyok már és tudok én is főzni, de együtt élünk vagy mi a fene..)Sosem vagyok bevonva semmibe, akár családi összejövetel van, akár elmennek valahová...ők rendszeresen étteremben étkeznek, de engem még EGSZER SEM hívtak a 6 hónap alatt..ok, nem is várom  el, hogy mindig étterembe hurcoljanak, de mint mondtam, nem igazán izgatja őket, én mit eszek...Tehát ennyit a családról magáról
Most a munkámról: reggel a kislányt elkészítem suliba, ez egy óra, reggel 7-8 között. Igaz, a szülők itthon vannak, de ők készülődnek saját maguk, én pedig a kislányt.
Aztán 8kor mindenki lelép, amit a legjobban szeretek a munkában az, hogy nem nekem kell csinálni a school run-t, tehát nem én viszem a gyereket suliba. Ez azért jó, mert reggel, mikor még elképesztően hulla vagyok, nem kell a gyerek össezkészítése melett nekem is lóhalálában öltözködnöm, készülnöm (holott örülök, ha a gyereket összekészítem), nem kell kora reggel (az esetenkénti k*rva hidegben) szétfagyni a suliig, hanem 8kor mindenki elhúz, és este 6-7 ig senki nem is jön haza. Nap közben házimunka, napi 3 óra (pénteken 4, de pénteken csak házimunka, és utána szabad vagyok, már nem kell semmit csinálnom), és kb 12-órakor mikor végzek a házimunkával/vasalással, akkor szabad vagyok, este 6-7 ig, amikor a nagyzülők a kislányt hazahozzák. (Van,mikor 7 után hozzák haza).
 Aztán gyereket megfürdetem(ha a nagyszülők nem tették meg), vacsiztatnom nem kell, mert a nagyszülőknél eszik, olvasok vele, majd 8kor bedtime. De ha a szülők itthon vannak, akkor ők teszik ágyba, így fél 8kor már off vagyok. Mint az látszik, itt inkább házimunka az, amit csinálnom kell, de minden napra leosztom, mit csinálok, és napi 3-4 óránál nem több a házimunka része. De van, mikor kevesebb.A gyerekkel napi 2 órát vagyok, esetleg kisit többet, tehát a munkában nem kell megszakadnom, és sok szabadidőm van. Arról nem is szólva, hogy senki nincs itthon egész nap, (csak a kutyu akit imádok), így senki nem szól be, ha éppen úgy döntök, hogy pihenni akarok a munka előtt-közben, ha gondolom, akkor 8kor még visszafekszek aludni és délig alszom, ha egyik nap van valalmi programom, akkor az aznapi feladatokat elhalaszthatom másnapra (persze így másnap több lesz), de magam alakítom a napomat/hetemet, és senki nem szól bele. Tehát a munka összességében tetszik, és nem nehéz.
A családról magáról sajnos ugyanezt nem monhatom el, de mivel ugye nincsenek  itthon a szülők egész nap, így napi 10 percet látom őket, annyit meg kibírok.
Hétvégén nem kell dolgoznom, bár szombat este bébiszittelek (de ezt havi 4ből átlagosan 1X-2x el szokták engedni, ha épp úgy döntenek nem mennek sehova.) Annak ellenére, hogy a szülőkkel nem rózsás a kapcsolatom, elég rugalmasak, tehát össze tudok velük beszélni, ha nekem valami dolgom van pl szombaton, akkor elengedik a bébiszittelést, meg ilyesmik. Persze, megvannak a maguk hepp-jei, amiktől a falra mászok (de ezekről talán egy másik bejegyzésben).
A kislány viszont nagyon aranyos, jól viselkedik (ok, persze van mikor hisztizik de melyik gyerek nem?), mindig I love you kártyákat gyárt nekem, meg hasonlókat, este mikor mesét hallgat tőlem kérdezi, hogy én mit szeretnék mert akkor azt teszi be(LOL), szóval cuki egy gyerek:)) Aztán van, mikor nagyon idegesít:), mert úgy tud hisztizni, hogy az valalmi hihetetlen (bár inkább a szülőkkel, mert én már az elején kijelentettem neki, hogy én nem tűröm a dührohamokat), meg kiabál, ha valami nem tetszik neki(ugyanis azt hiszi, kiabálással bármit elérhet-heh, de nem velem). De én simán egy-két mondattal lekezelem a kirohanásait, aztán utána olyan kisangyal lesz, mint volt. Tehát a kislánnyal nagyon szerencsés vagyok, mert alapvetően egy nagyon jó gyerek.
Aztán itt a kutyu, aki übercuki, fehér kis maltesse. Októberben jött, (pont  a szülinapomon), és mivel én vagyok vele egész nap, így hozzám kötődik a legjobban (most is itt fekszik az ágyamban.:D)
Tehát ennyit a második családomról, a következő bejegyzésen közzéteszek pár képet, hol élek stb...