2012. április 30., hétfő

Meki, kutyus-trouble és hasonlók

Szijjasztok olvasók:))

Magyarországról olvasóknak most van hosszú hétvégéjük. Nekünk meg itt Angliában jövő héten lesz bibibí:)))) Nah jó, tehát megállapíthatjuk, hogy mindenki jól jár itt is-ott is:))
Szerda ótai történések következnek.  Csütörtökön nem volt semmi különös, belegondolok, alig volt valami tennivalóm, mert a vasalás nagy része már megvolt, tehát csak azt fejeztem be, meg ágyneműket cseréltem. Később még tankolni mentem a városba-chipset és energiaitalt az egészség nevében- aztán hipp-hopp el is telt a nap.
Nade pénteken fizettem a csüt.- henyélésért, ugyanis a kisasszonyom nem ment suliba.Igen. Megint. Mert fájt a torka és lázas volt. Én megértem, hogy így nem lehet suliba menni, tényleg. De mint olvashattátok a korábbi bejegyzéseimben, a kislánynak minden második héten(szó szerint) van valami baja. Az elmúlt hónapokban nem is nagyon emlékszem olyanra, hogy kihúzta volna 2 hétnél tovább, hogy ne betegedjen le-és maradjon itthon. Félreértés ne essék, nem vagyok szívtelen-ha beteg maradjon csak, annak nincs értelme, hogy még betegebb legyen. Amit ebből ki akarok hozni az az, hogy nem értem mért betegeskedik ennyit. Amúgy tényleg az, nem tetteni (dokinál is volt már nem egyszer, aki megmondta volna.) Már a második antibiotikum kúrájánál tart egy hónapon belül. Mondjuk ha itt tartunk, velem pontosan ugyanez van, mint vele. Kb egy hónapja, mikor a kislány egy hétig nem ment suliba mert beteg volt, én is pont akkor voltam megfázva, azelőtt egy hónappal is megvoltam, és kitaláljátok? Most is meg vagyok fázva. Ma kedztek jelentkezni a tünetek nálam, míg a kisasszony a hétvégén jobban lett, és ma már visszament suliba, antibiotikumával felszerelkezve persze.  Szóval a lényeg: baromira nem értem mi van itt?! Amikor én egyszer átesek egy náthán/betegségen, akkor utána hónapokig nem kapok el semmit, vagy fél évig. És most ez a mágfázás a harmadik az elmúlt 3 hónapban. Persze nekiálltam kúrálni magam, gyógytea, aszpirin. Jól leszek, múltkor is elmúlt 3 nap alatt. De akkor is: összesz*rom magam, hogy mindenki (legalábbis én meg a kislány) ennyit betegeskedünk. Nade mindegy: tavasz van, holnap már május, jön a jóidő és biztos elmúlik:))) Jah igen, anyuka is hasonló cipőben van, mint én, szval nagyjából az egész család...great.
Nade vissza péntekhez: kislány és én itthon, délelőtt megcsináltam a szokásos feladataimat, aztán délután a kisasszonnyal játszottunk, 4X egymás után vertem meg egy memóriajátékban:))) Erre fel ő utána 4X egymás után vert meg egy dobókockás társasjátékban:S:D Örömködött:) De eztán játszottunk még két memóriást, amiket szintén megnyertem. Anyuka már fél 4kor itthon volt, de mi még fél 5ig játszottunk, majd ők dokihoz mentek, én meg a városba mentem mekizni. Este mikor hazamegyek, olyan látvány fogadott, hogy azt hittem lemegyek hídba. Apuka és anyuka mekis kaját majszoltak. Nem akartam elhinni (ok, ez lehet másnak nem nagy szám, de én őket még gyorskaja közelében sem láttam soha és amúgy is az egészséges ételek nagy hívei). Akkorát néztem. Mondta apuka, hogy keresett engem a mekiben mikor ment a kajáért, hátha ott vagyok-kiderült, hogy éppcsak elkerültük egymást:))) A meki nyerős játékában aznap én nem nyertem semmit, de apuka nyert egy hot drink-et, és nekem adta:) Másnap be is váltottam egy kávéra.
Szobaton rubish weather volt, eső és hideg. De ez sem akadályozhatott meg egy kis shoppingban. A Sports Direct-ben beújítottam egy sálat, aztán következett a kihagyhatatlan meki:) Este bébiszitting.

Vasárnap reggel folytatódott a csúnya idő. A család délben lelépett valami szülinapi buliba, én meg olyan szépen elvegetáltam, zenét hallgattam, körmöt festettem, semmi különöset nem csináltam, de tök jól eltelt a fél délután a semmivel, meg jó hangulatom is volt. :))


Aztán délutánra csodák csodájára elállt az eső és kisütött a nap, szóval ez is zúztam mekibe (tudom,tudom:D) . A helyi mekiben több magyar lány is dolgozik, néha szoktam is velük beszélgetni, és pont mikor már mentem kifelé, az egyik lány aki éppen az ebédjét fogyasztotta, mondta, hogy a nyerős játékkal nyert egy sajtburgert, kérem-e? Ó, hát nem kellett kétszer kérdeznie:DD Nagyon rendes volt tőle, gyorsan be is váltottam a "nyereményemet", de nem ettem meg hanem hazavittem vacsira. Hazafelé bementem a kelet-európai boltba, jjól szemügyre vettem a kínálatot, van jópár magyar cuccuk, de ezúttal csak egy kinder tejszeletet vettem (már zsákmányoltam náluk májkrémet, savanyúságot meg hasonlókat néhány hete.)





Aztán mikor hazamentem, szörnyűséges látvány fogadott. Ugyanis a dárga, szöszmösös, cukker édes kis Toto kutya összekakálta a mosókonyhát (ide van mindig becsukva, ha elmegyünk, itt van a  vize, párnája stb, és nem is túl kicsi.) És nem elég, hogy a házban végezte a dolgát, de még bele is lépett, így maga a kutya tappancsa is sz*rcsimbókos volt. Hát, azt hittem kitérek a hitemből, gyorsan, nagyjából feltakarítottam a mosókonyhában, majd egyből megfogtam a kutyát, és betettem a kádba megfürdetni, amit persze nem nagyon like-olt:S Aztán a fürdőkád fertőtlenítése következett, majd kutyaszárítás. Utál szárítkozni, nem maradt egy helyben, elszalad, egy rémálom. Általában nem én fürdetem se nem szárítom,hanem apuka, de mikor ez történt, ők még nem voltak itthon, de a kutyát meg nem hagyhattam sz*rosan mászkálni a házban, így rám hárult a dicső feladat. Na szóval félig szárítottam meg, mert jobban nem engedte, de persze megszáradt magától. Aztán felmostam a teljes mosókonyhát, konyhát(mert itt szaladgált), majd a cipőm lefertőtlenítése következett, mivel mikor takarítottam fel a dogpoo-t, akkor ebben voltam, persze nem léptem bele, de mivel szét volt hordva a földön, így jobbnak láttam a cipőmet is lecsutakolni, mielőtt a szobába viszem. Meg amúgy is ráfért már egy tisztítás.:) Eztán meg elmentem fürdeni/hajat mosni, mert éreztem magamon a szagot(bár ez inkább csak az orromban volt, de hajmosás amúgy is esedékes volt.) Szóval kedves kis szörcsomóm csinált nekem cirka 2 órás feladatot, köszi:S:))))) Aztán mikor hazajöttek a szülők, el sem akarták hinni, mert ilyet már nagyon rég csinált, meg hálákodtak, amiért feltakarítottam.

Ma minden a megszokott volt, kisasszony suliba ment, én meg takarítottam délelőtt. Délután mexikói pizzát ebédeltem, majd elvittem a kis bajkeverőt sétálni, mert már egy hete nem volt a rossz idő miatt, de ma végre megint jó idő volt, rá is és rám is ránkfért a friss levegő.




Ma ennyire nem volt jó idő(csak majdnem) ez egy hónapja készült, erre szoktunk sétálni, a házunk mögött van ez kis erdő:)




Este már semmi dolgom nem volt, mert a kislány megvacsizva, fürdetve jött haza, csak fogat mosott meg könyvet olvasott az én felügyeletem alatt, aztán szabad vagyok azóta is.

Per pill apuka és a nagypapa a nappaliban, azaz 2 szinttel lejjebb focit néznek, és nem tudom kinek szurkolnak (öszintén azt sem, hogy ki játszik, mivel valahogy nem izgat a foci) de akármi is az állás nem örülnek neki, mert 2 szinttel feljebb is hallom ahogy elég mérgesen/idegesen nyilatkoznak, csapkodnak:))
Holnap társaságom lesz, illetve a játszószobában jönnek kicserélni a szekrénysort délután.


Szépséges hetet kívánok:))

2012. április 25., szerda

Sokminden:)

Halihó

Először is elnézéset kérek amiért nem jelentkeztem már 5 napja, de kóros lustaságban szenvedek, nameg nem is történt semmi extra.  Persze azért voltak események-bár ezek max számomra érdekesek-nade megosztom a kedves nagyérdeművel is a hetem egy-két részletét.

Pénteken írtam utoljára. Szombaton kitakarítottam a házat, hogy tiszta legyen a hosztfamíliám vasárnapi érkezésére. Fostos idő volt napközben, de este mikor elmentem a helyi Mekdöncibe (ahová szánalmas vagy sem de annyit járok, hogy már megismernek és tudják mit fogok kérni:DD), szóval mikor jöttem ki onnan esett az eső és sütött a nap egyszerre-ami ugye tudjuk mihez vezet:)) Bizony, szép szivárvány volt, de nem akármilyen, hanem dupla szivárvány (ilyet eddig még csak egyszer láttam ezelőtt). Sajnos nem volt nálam a fényképező gépem, és az angol telóm, amin nagyon jó kamera van pont akkortájt romlott el, így nem tudtam megörökíteni, de azért a gugliról vételeztem egy képet, csakhogy ti is el tudjátok képzelni a látványt.


Sajnos a városkámnak nincs kilátása a Grand Canyon-ra de a szivárvány pont ilyen volt:)
T, aki a családom egyik volt au pair-e (és magyar), aki itt volt a házban míg a family távol volt, és én este megtartottuk az utolsó közös dumapartinkat. Nagyon örültem , hogy T is itt volt ezalatt  a 2 hét alatt, mert nagyon jó fej lány, rengeteget beszélgettünk,tanácsokat adott-elvégre egy évet töltött itt a családnál- és nagyon jó társaság. Minden nap főzött valami finomat, amiből mindig megkínált, szinte minden reggel üzenetek vártak a konyhaasztalon, hogy " Ezt meg azt csináltam, egyél nyugodtan..", ami nagyon kedves volt tőle. És jó volt, hogy nem kellett tök egyedül lennem ebben a bazi nagy házban, nem azért, elvagyok én egyedül is, az első hosztfamilym 3 hetes vakációra ment a nyáron és ott egyedül voltam végig, és jó elvoltam, de mégis sokkal jobb, ha van valakihez szólni, leülni este egy jót beszélni, együtt enni-ráadásul nekem és T-nek volt bőven közös témánk, mivel ő is lehúzott itt egy évet:)) Ő miután lejárt az egy éve a családnál itt maradt az UK-ban (sőt ebben a városban) és azóta itt dolgozik, így rengeteg mindenben tudott nekem is tanácsot adni, illetve a tapasztalait megosztani.  Rendesen sajnáltam vasárnap reggel, mikor elment, de tartani fogjuk a kapcsolatot:))

Aztán vasárnap reggel megérkeztek hoszték. A kutyus körbeugrált-nyalogatott mindenkit, a kislány nagyon-nagyon örült nekem és a szülők is. Apukától kaptam egy nagyölelést. Szépen lebarnultak Dél-Afrikában, olyan színük lett, amilyet itt Angliában nem igazán tudnának szereni.:) Aztán élménybeszámoló mindkét részről (én az otthoni vakációmat, ők meg a dél-afrikait), és mindenki ment a dolgára. Én a főutcára mentem csavarogni, mekizni stb. A házunk mellett van egy szép nagy park golfpályával, és ezen keresztül is meg lehet közelíteni a várost. Hiába gyülekeztek jó sötét felhők az égen nekem mindenáron most kellett a park felé mennem. Hát rá is fáztam (vagy inkább áztam), mert félúton sem voltam, mikor elkezdett szakadni az eső. Sebaj gondoltam, volt esernyőm, nade akkora szél volt, hogy az esernyőt teljesen kicsavarta, azok a fém izék az esernyő belsején teljesen kifordultak és némelyik közülük szét is tört és az egyik elvágta a hüvelyk ujjamat. Először csak egy kis vágásnak tűnt de 5 perc múlva azt vettem észre, hogy a mellette lévő összes ujjam is véres-közben a másik kezemmel még tartottam magam fölé a totál káros esernyőt (gondoltam jobb, mint a semmi), röhejes látvány lehettem. Aztán nagy nehezen elértem a shopping parkig, ahol a legelső boltba be is menkültem, az esernyőmet meg kukáztam. Szerencsére mire innen kijöttem már elállt az eső. Ha valaki látta eme esernyős-véres kezes produkciómat biztos jót röhögött:))) Később én is magamon:D



Házunk mögötti park/golfpálya még ősszel
Hétfőn már majdnem a normális kerékvágásban zajlott minden, újra munka. Azért majdnem, mivcl ezen a napon még suliszünet volt a kisasszonynak-de anyuka itthon volt, így délelőtt a kislánnyal volt. Délután elment 2 órára-ekkor játszottunk pár kört a kedvenc járékunkkal:) majd betettem neki egy dvd-t és meg is jött anyuka, és onnantól kezdve én szabad voltam. Feltankoltam egy kis kólát a városban, majd vacsiztam és átadtam magam a net adta élvezeteknek. Nosztalgiáztam, megnéztem gyerekkorom egyik kedves filmét a My Girl-t:))

Kedden, azaz tegnap már suli volt  a kisasszonyomnak, a szülők is munkába mentek nekem meg volt egy jóóóó adag vasalni valóm, mivel ugye a család 2 hétre utazott el és jó sok cuccuk volt. Habár, ahhoz képest, hogy azt hittem egy hétig fogok mosni meg vasalni a nyaralás után, másfél nap alatt kimostam minden cuccot, és tegnap ( 3 órás vasalás árán) lefaragtam a vasalás jó részét. Mára maradt még egy kicsi, de ennyi, szóval nem volt olyan vészes, mint gondoltam:))
Tegnap este a kisasszony és én esküvőre voltunk hivatalosak-mégpedig a leány kedvenc Barbi babájának esküvőjére:)) Eztán megfürdettem majd megérkeztek a szülők és ők tették ágyba.  Tegnap este is nosztalgiáztam, megnéztem egy másik filmet amit utoljára még kb 13 évesen láttam, címe "Töketlenek". Youtube-on fenn van magyar szinkronnal mindenkinek ajánlom, egy rakás gimis idióta diákról szól, akik a Fehérházba utaznak,hogy találkozzanak az elnökkel, hogy oktatási reformokra tegyenek javaslatokat (el lehet képzeni milyen javaslatokat, mivel a diákok iszákosak, drogosok, füvesek-meg amit el lehet képzelni) egy dilis igazgatóval, egy nyávogós kísérő tanárnővel és buszsofőrrel, aki az út alatt kinyírja magát. Tényleg, rengeteget lehet rajta röhögni, igazi poénos 90-es évek beli film, nem ilyen nyálas hülyeségek amiket manapság csinálnak (már elnézést).

Ma délelőtt csak a szokásos házimunka volt, majd a vasalás befejezése. Este vacsiztunk a kislánnyal, majd fürdés megint, majd mikor már a szülők is itthon voltak azzal szórakoztattunk magunk, hogy régi képeket néztünk róluk (apukáról és anyukáról).:)

Tudom nem volt valami eseménydús eme beszámolóm, de mostantól majd sokkal érdekesebb dolgokról, utazásokról, kirándulásokról fogok írni, csak egyrészt mostanáig a hazautamra gyűjöttem (persze előtte kirándultam bőven de még azelőtt, mielőtt blogolni kezdtem volna) másrészt meg Judit barátném, aki mindig társam és együtt megyünk általában minden hétvégén valahová egy hónapos vakáción volt otthon de hétvégén már jön vissza és már kitűztünk pár úticélt magunknak, így a jövőben sokkal izgibb, képekben és eseményekben gazdag bejegyzéssel kápráztatlak majd titeket:))

2012. április 20., péntek

Imádom:))

Újabban ezt a számot hallgatom újra és újra és újra..:D Már napok óta úgy kelek fel, hogy ez megy a fejemben. Az imént zsinórban 5X hallgattam meg és még mindig nem unom:))
Lehet benne valami, ami függőséget okoz, mint a kólában vagy csokiban vagy hovatovább a drogokban de nem tudok leakadni róla:))

Még van 2 és fél nap a vakációmból. Vasárnap délelőtt jön haza a família. Mielőtt elmentek, apuka poénkodott, hogy mivel én hamarabb visszajövök süssek nekik egy "Welcome home" tortát. Erre én mondtam, hogy persze hogy sütök, feltéve ha kapok szuveníreket Dél-Afrikából, azt mondta, hogy oké, persze, hogy kapok. Hát valahogy nincs kedvem tortát sütögetni:)) Sztem holnap sem lesz, nade majd összedobok valami sütit azért, azt hiszem chocolate chip cookie lesz (csoki darabkás süti, minden angol imádja eddigi tapasztalataim szerint, na és persze én is:D).





 Aztán kivi vagyok, kapok-e tényleg valamit South-Africából:) Bár anyuka írta nekem emailben még a hét elején, hogy a kislány már gyűjti nekem a kagylókat (nagy kagyló fan vagyok.)


Ma itt volt a nagypapa és elvitte Toto kutyut sétálni, így nekem már nem kell. Azt mondta rövid séta lesz, ahhoz képest 2 órát odavoltak mellesleg az esőben:)) Jó kondiban van az öreg:) Nagypapát nagyon bírom, mindig nagyon kedves velem, egyfolytában poénkodik, meg olyan laza, a hoszték is hasonlíthatnának rá.
Ma estére meghívást kaptam Renitől, ő is au pair és nemrég költözött ugyanebbe a városba, ahol én, végre így 7 hónap után végre van itt valaki, akivel egy hajóban evezek és még magyar is:) Vele és Tamás kollegánkkal fogunk majd valamit kezdeni magunkkal a szórakozás szempontjából szegényesnek mondható főutcán (habár aztán lehet, hogy meglepődünk és találunk valami jó kis helyet).


Szép hétvégét:)

2012. április 18., szerda

Újra a nemzeti olvasztótégelyben

Hello mindenki:)

A címből is kitalálható, hogy már nem otthon vagyok, hanem Londonban újra:) Tegnap este 8kor szállt le a gépem London Luton Airporton, és fél 10-re értem a házba.  De a hazaút előtt egy kis rizsa az otthon töltött utolsó napokról.
Csütrörtökön jelentkeztem, még otthonról. Akkor úgy volt, hogy aznap találkozom 2 barátnőmmel. Na ebből az lett, hogy egyikükkel sem találkoztam. Az egyikükkel egy félreértés miatt, vagyis konkrétan elkerültük egymást, a másik barátnőmnek meg más dolga volt, így aznap nem jött össze a tali. De másnap egyből be is pótóltuk az elmaradt talikat. Akivel elkerültük egymást, Aletta, ő eljött hozzám délelőtt, és egy 3 órás dumapartit csaptunk, reggelivel egybekötve, mint a régi szép időkben:)) Meséltem neki sokat az au pairkerdés rejtelmeiről, mert ő is au pair szeretne lenni nyáron, így elkel a tanács.Aztán elkísértem őt félig hazáig majd konstatáltuk, hogy legközelebb már Angliában találkozunk, mikor ő is kijön. Hazafelé temetőbe mentem, majd a keresztanyum látogattam meg és nála kinyomtattam a visszaútra a beszállókártyámat.
Otthon rizses húst ettem, a kevencemet:). Ezután kiskutyámat vittem sétálni, és már robogtam is tovább a másik barátnőmhöz, (Kati) akivel szintén még előző nap akartam talizni, csak nem sikerült. Ott volt nála pont egy harmadik nagyon jó barátnőm,(Lívi) így hárman hülyültük el a délután további részét. Megetettek palacsintával, de rengeteggel, mindenféle ízesítésűvel, jajj olyan jól esett végre magyaros palacsintát enni. Ők ketten minden második pénteken mennek hittanra, így én is mentem velük. Mielőtt kijöttem Angliába, ministráns  voltam évekig a helyi templomban, így mindenki ismer engem, így hittanon jó sokan bombáztak kérdésekkel, hol, merre, hogyan, jól érzem-e magam:)) Jól esett az érdeklődés. Atya, akinél ministráltam, ő tartotta a hittant, és ő is nagyon szívesen fogadott, kérdezgetett, örült, hogy ott vagyok. :) Hittan után Kati anyukájával értekeztem, akivel szintén nagyon jóban vagyok. Mire hazamentem már 8 óra volt, ismét magamhoz vettem egy kis rizses húst, aztán kis netezés, és mentem is aludni. Jó kis nap volt, reggeltől estig meetingek barátokkal:))
Szombatom sajnos laposabbra sikeredett, az idő sem volt valami jó, így otthon ültem és filmeket bámultam. Vasárnap reggel mise, majd délután a Katival és a Lívivel fagyizni+sétálni mentünk, aztán a Katinál megnéztünk Jim Carrey pingvines filmjét, Mr Popper pingvinjei vagy valami ilyesmi a címe. Szétröhögtük magunkat, bár valaki azt mondta még anno, hogy aki Ace Venturán nevelkedett, annak ez a film nem olyan nagy durranás, ez igaz, (bár Venturát nem is lehet lekörözni:D) de nekünk azért nagyon tetszett.
Hétfőn az unokatesómékat látogattam meg, aztán a délután további részében pakoltam a cuccaimat.
Kedden reggel már csak utolsó simítások, pakolás befejezése maradt, majd egy adag paprikás krumpli elfogyasztása. nyamii:) Délután egy után indultunk a szüleimmel a reptérre, ott várakoztunk jó sokat, majd fél 5kor ők elindultak, én pedig sorba álltam becsekkoláshoz. Mire ezzel végeztem, plusz ájutottam a biztonsági ellenőrzésen, már  5 óra elmúlt, de még így is volt időm unatkozni egy sort a tranzitban.  Itt találkoztam egy kedves idős nénivel, konkrétan helyet kerestem a beszálló kapu előtt leülni, de tömve volt a hely, viszont a néni csinált helyet maga mellett, és hívott, hogy üljek csak le. Sőt, nég cukorkával is megkínált, és rámparancsolt, hogy nehogy csak egyet vegyek:) Kiderült, hogy ugyanazzal a géppel utazunk, mesélt magáról, mondta, hogy 81 éves, és a 20 éves unokáját látogatja Londonban. Hát, mit mondjak, nem kis bártorság 81 évesen egyedül nekiindulni egy ilyen útnak, de nagyon stram hölgy, komolyan, szeretnék én is ilyen jó erőben /kondiban lenni 81 évesen, hogy egydül röpködni tudjak Londonba:))
A gépen sajnos most nem sikerül ablak melletti helyet lőnöm, de sebaj. Fél 7-kor szálltunk fel, és 7:45-kor szálltunk le. Viszont a leszállás tök durva volt, az eddigi leszállásaimkor mindig simán érintettük a talajt, és egyből le is lassultunk, most viszont durván sikerült a kapitányunknak letenni a gépet, rázkódtunk rendesen, és nem lassultunk le egyből, hanem még egy fél percig száguldottunk ott a kifutópályán, meg is ilyedtem egy kicsit bevallom férfiasan. De aztán rendben volt minden. A reptéren mire felvettem a csomagomat már 20:10 volt, aztán robogtam a busz felé, onnan vasútállomás, ahol a majd 30 kg-s csomaggal élvezet volt megtalálni a vágányomat. Még most is rejtély számomra, minek vittem ennyi cuccot magammal, majdnem nehezebb volt a motyóm, mint mikor Angliába költöztem. Az tuti, hogy legközelebb nem viszek csak 2-3 garnitura ruhát, és ezeket váltogatom/mosom stb.
Mire a házba értem már fél 10 volt, T, aki végig itt volt, amíg én otthon voltam még fenn volt, gyorsan megbeszéltük a történéseket, aztán még megkínást sütőtökkel is:) Nagyon rendes volt tőle, mivel éheztem akkor már rendesen, és azt is mondta, hogy vegyek belőle, amennyit akarok. Nem akartam természetesen megenni az egészet, de ma reggel mikor felkaeltem, az az üzenet várt a konyhában, hogy nyugodtan egyem meg az összes tököt, mert ő többet nem fog.Köszi:)) Este még neteztem, vacsiztam, és éjfélkor kerültem ágyba. Fél 10-ig aludtam reggel, aztán a nagymama 11-kor hozta vissza Toto kutyut:)) Örült nekem mint a fene, de aztán bevágta a durcát /vagy depis, mivel gondolom megviselte ez a folyamatos környezetváltozás. De azóta már újra a régi:)
Ma nem terveztem semmit csinálni, csak pihizni, de miután kipakoltam a bőröndömet, csíkmentesre suvickoltam a fürdőszobámat, mert már meglátszott rajta, hogy senki nem használta egy hete és nem is takarítottam ki, mielőtt elmentem múlt héten. (T a szülők szobáját és fürdőjét használja, de ez így jó, mert legalább nem kellett elpakolnom semmit a szobámban/fürdőmben mielőtt elmentem.) Aztán konyhát is takarítottam, meg mosókonyhát, majd felpórszívóztam az alsó szintet ahhoz képest, hogy nem akartam semmit csinálni. De legalább ezek miatt már nem kell aggódnom, kipipálva.
Nemsoká elmegyek shoppingolni egy kis elátmányt  a következő napokra, amíg a család haza nem jön.
Jó volt otthon, 10 hónap után, de nagyon örülök, hogy újra itt vagyok. Londonba, illetve Angliába már úgy jövök, mint a második otthonomba, nagyon szeretem. Szeretem az embereket, szeretem az életszemléletüket, azt, hogy rámosolyognak az emberre az utcán,azt, hogy megkérdezik, hogy vagyok-mégha a legtöbbüket nem is érdekli a válasz, hanem csak megszokásból, beidegződésből kérdezi, de legalább veszik a fáradtságot. Szeretem, hogy ha bármit nem találok/nem tudom hol, merre kéne indulnom, akkor akárkit megkérdezek, szívesen segít, és ha nem értem elsőre mit mond, akkor elmondja mégegyszer minden további nélkül. Szeretem a sokszínűséget, hogy rengeteg nemzet keveredik itt, egy igazi nemzeti olvasztótégely, ahogy szokták mondani, ez teszi nagyon színessé, pörgőssé ezt az országot.:))
Mivel már lassan egy éve vagyok az UK-ban, így egyre jobban foglakoztat a gondolat, hogy hogyan tovább. Az 100%, hogy au pair leszek még minimum egy évig, de kérdés, hogy merre. Igaz, hogy egy éve élek itt, de még rengetek hely /táj/város van,ahol nem voltam. Azon agyalok, hogy summer au pairnek mehetnék egy melegebb éghajlatra:)) Olaszország és Spanyolország lenne ennek a tervnek a  megvalósítási helye. A másik terv, hogy nyáron új családot keresek Anglia egy más vidékén , mondjuk Devon vagy Cornwall jó lenne, ezek Anglia legszebb megyéi, a legszebb tengerpartokkal, ezekre a helykre kb nyálcsorgatva vágyakozok. Csak az a baj, hogy ezerkől a helyekről én eddig nem igen láttam családot, aki au pairt keresett volna, pedig elég sokat bújtam az utóbbi időben az aupairwolrd-ot csak kíváncsiságból. De attól még persze nincs kizárva, hogy találhatok a nyár folyamán. A másik opció az, hogy átköltözök Írországba egy félévre-évre, mert az is nagyon szép, és ott is angolul beszélnek, és ráadásul azt hallottam az írekről, hogy nagyon kedvesek (más au pairektől). Bár előbb még szeretném Angliát jól bejárni, tehát Írország lehet, hogy csak jövőre jön.
Szóval, ha summer au pairnek mennék, akkor szeptemberben visszajönnék, és egy új családnál lennék au pair, egy másik helyen (de közel Londonhoz) , vagy ha nyárra nem találok summer au pair pozíciót valahol délen, akkor egy új családot keresek itt Angliában egy évre, majd pedig Írország:))

Szép napot mindenkinek:))

2012. április 12., csütörtök

Otthon

Tegnap este érkeztem. Olyan ügyes kapitányunk volt (és magyar), hogy negyed órával a megadott idő előtt landoltunk.
Nade vissza a  tegnapi nap elejéhez. Reggel korán keltem, bár a gépem csak 14: 25kor indult,de még bőröndjeimet csekkoltam, készülődtem stb. Aztán fél 12kor felszálltam a vonatra, majd 3megálló után a buszra, ami egyenesen Luton Airportig ment. A reptérten mikor belepróbáltam a wizzair-es mérőállvány szerűségbe a kézipoggyászom, rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, ugyanis akárhogy gyömöszöltem, nem ment bele. De szerencsére akkor még nem adtam fel a nagy poggyászt, így néhány ajándékot meg a hajvasalómat gyorsan átraktam a nagyba, és így már belefért (habár ekkor már csak egy laptop, egy nagyon pici táska meg egy mappa volt a kéziben.). Aztán bag drop-off, és robogtam a Burger King felé, mert nagyon éhes voltam. Kaja után irány a biztonsági ellenőrzés, ahol akkora sorok voltak, hogy éppencsak odaértem a beszállókapuhoz. A gép csak félig volt tele, így sikerült ablak melleti helyet kifognom, ahonnan király videót és képeket lőttem a felszállásról. LOL, mint a hülyegyerekek, úgy tapadtam oda az ablakhoz felszálláskor. A tenger felett nagyon tiszta volt az ég, még hajókat is láttam, persze csak nagyon piciben. Aztán a kapitányunk félúton bemondta, hol vagyunk, milyen magasan stb. Ezután én aludtam egy jó fél-3/4 órát. Arra keltem fel, hogy egy kicsit rázkódik a gép,(de csak egy minimálisat, de mivel a falnak dőltem, így éreztem, hogy a fejem ütődik neki a falnak, jó kis ébresztő:D), és bemondták, hogy turbulencia van, de mindenki nyugodjon meg, ez normális stb. Aztán nemsokkal később bemondták, hogy megkezdtük a süllyedést Budapest felé, és készüljünk turbulenciára, a rossz időjárási viszonyok miatt. Volt is, de megint csak minimális, tehát semmi katasztrófaérzet. Felszálláskor és leszálláskor is rágóztam, felszálláskor nem is volt semmi, de leszálláskor úgy bedugult a fülem, mint még soha. És nem csak bedugult, hanem fájt is a bal fülem de nagyon. De csak egy 10-15 percig, és amikor már nagyon alacsonyan voltunk, fokozatosan elmúlt, mire földet értünk, már nem éreztem semmit.  Ahhoz képest, hogy rossz idő volt, elég sokat láttunk Budapestből, láttam tisztán az összes hidat a Dunán, a Margit-szigetet, a Parlamentet, szóval mindent.


A reptérten a szüleim vártak, hazafelé másfél órát kocsikáztunk, mivel az esti csúcsforgalomban mentünk. (Még poénkodtam is, hogy Londonban hamarabb ott vagyok, mint Pestről Egomba, persze repülővel.:D)
Itthon ajándékosztás, vacsi, fasírt borsófőzelékkel, beszélgetés stb.
A kiskutyámmal aludtam.:))
Ma 2 barátnőmmel talizom, amit már nagyon várok.

Ennyi mára:)
Bye

2012. április 9., hétfő

Családválasztás kiskalauz

Ez a bejegyzés azért jön létre, mert egyrészt az egyik legjobb barátnőm au pair szeretne lenni nyáron, és neki szeretnék segíteni egy kis útikalauzzal, másrészt pedig mindenki,aki olvas és még nem au pair de szeretne az lenni, akkor íme egy összefoglaló az én szemszögemből, mi az amire figyelni kell.
A bejegyzés végén szó lesz a családváltásról is, ha valaki rákényszerülne, mivel nekem ebben is van már tapasztalatom, bár ez csak a családválasztás kiegészítése lesz, de úgy gondolom, ez is nagyon fontos.

Hol keressünk családot?
2 őt van, ügynökség, vagy internet. Én személy szerint nem mennék ügynökséghez, mert amit ők csinálnak, azt te is el tudod intézni, csak negyed annyi idő alatt. A legtöbb ügynökség kér egy rakás papírt, ami idő-és pénzigényes, és nem lesz garancia, hogy jó családot kapsz. Azt írja a legtöbb ügynökség magáról, hogy : "lenyomozott családjaink vannak". Na ez az, amit erősen kétlek. Attól,hogy ők egyszer elmennek hozzájuk látogatni(ha elmennek), még nem fogják tudni, hogy anyuka nem-e fogja agyon hajtani az au pairt, van a gyerekek nem lesznek olyan neveletlenek, amire azt mondod, köszi de neked ez sok stb. Nem egy olyan au pairről hallottam már és ismerek is, akik ügynökségeken keresztül borzalmas családokat fogtak ki. A másik amit az ügynökségek erőszeretettel hangoztatnak: " , végső esetben segítünk új családot keresni stb." Ne vegyétek be. Nem egy lányról hallottam, aki váltani akart, és az ügynökség azt mondta,  "hogy ha vált, akkor senkinek nem fog kelleni, mert senki nem szeretni a finnyás au paireket", vagy, hogy "most nincs család akit ajánlani tudunk stb."
Én azt mondom, amit egy ügynökség elvégez, azt te is el tudod, és persze így is kifoghatsz rossz családot, de akkor a felelősség csak a tiéd. (Ez csak Európára érvényes, Európán kívülre nehogy elindulj ügynökség nélkül.)

Én 3 netes oldalt ajánlok.
www.aupairworld.com
www.findaupair.com
www.gumtree.com-de őket csak akkor ha már Angliában vagy, mert a legtöbb család személyes interjút kér

A netes oldalak azért is jobbak,mert látod a rendszerben lévő összes családot, míg az ügynökségek maguk ajánlanak neked 2-3-at és vagy tetszik vagy nem.

A profiodat nem kell tökéletes angolsággal megírni, úgyis tudják a családok, hogy angolt tanulni jösz.
Írd minél barátságosabbra, ha van bármilyen tapasztalatod gyerekekkel, ki ne hagyd, még ha csak annyi van, hogy labdáztál a szomszéd Pistikével azt sem. Ha nincs tapasztalatod a gyerekekkel (nekem sem volt), akkor írd azt, hogy nagyon szereted a gyerektársaságot, relaxálónak találod, imádsz velük játszani, és, hogy ez számodra kikapcsoló-ezt bírják a családok. Ha tudsz főzni, mindenképp írd bele.
Írd meg néhány mondatban mért akarsz au pair lenni, mi motivál téged-mivel a családoknak fontos, hogy lássák, a lány, aki hozzájuk kerül motivált, és jó oka van arra , hogy Angliába költözzön és éljen-ergo ne menjen haza egy hónap múlva. Én azt írtam, hogy szeretnék nyelvvizsgát, világot látni, főzni tanulni (ez extra jó pont), és minél többet megtudni a gyerekekről. Én mindkét eddigi családomat az aupairworld-on találtam, alsőt 2 hét, a másodikat 5 nap leforgása alatt.

Most pedig pontokba szedve, mik a szerintem legfontosabbak, amikor a családodat keresed:

1. Határozd meg hány gyereket akarsz/mersz bevállalni
Szerintem a családválasztásban ez a legfontosabb szempont. Aki az elejétől kezdve olvas,  az tudja, hogy nekem az első családomban 2 gyerek volt, egy 6 és egy 8 éves, és annak ellenére, hogy imádtam őket, bizony nem mindig volt könnyű bánni velük. Nem azért mert rosszak voltak(najó, néha igen, de melyik gyerek nem?), hanem mert gyerekek, és néha minden gyerek csinál olyat, amitől a hajad égnek áll, és ha több gyerek is van, akkor a stressz a gyerekek számával arányosan nő. Otthonról tudom, hogy nem hangzik nehéznek napi 5-6 órát fel-alá rohangáló kölykökre vigyázni, de a valóságban azért kicsit más a helyzet. A gyerekek, akikre egy évig vigyázni fogsz a te felelősséged lesznek. Rád nem nagyon fognak hallgatni, legalábbis a kezdeti időkben nem, mivel te nem az anyjuk, hanem az au pairjük vagy. Mit mondjak, sokszor még az anyjukra sem hallgatnak az angol nebulók, de erről au pair kollegáim tudnának mesélni:)  A nagyon fiatal (0-5 éves)korosztály a legaktívabbak, nekik kb minden percben a fenekükben kell lenni, nehogy valami veszélyeset csináljanak. És nagy tévedés azt gondolni, hogy  "hát testvérek, majd szépen eljátszanak én meg nézem őket" , mivel ebben korban bizony nem mindig játszanak szépen (az első családomban a gyerekek szó szerint 5 percenként verekedtek és néha le is sérült az egyik-másik). Szóval nagyon fontos, hogy tartod-e magad annyira talpra esettnek, hogy egynél több gyerekre minden gond nélkül vigyázni tudsz. Ezt nagyon át kell gondolni, és ha arra jutsz, hogy nem, akkor az egy gyerekes családokat célozd meg.
Persze ebben a kérdésben is lehet magaddal "alkudozni". Például: ha 2 vagy több gyerek van, de elmúlt már mindegyik 8-9 éves, akkor persze jóval könnyebb a helyzet, így a te munkád sem lesz annyira stresszes. Szóval nem azt mondom, hogy elvből ki kell zárni a több gyerekes családokat, mert ha pl idősebb a korosztály, akkor lehet nagyon könnyű is a dolgod több gyerek mellett is.
Persze, ha valakinek egyeltalán nem okoz gondot több kicsi lurkóra vigyázni, esetleg tapasztalata is van már, akkor nyugodtan. Nekem ezt a gyerekek száma/életkora témát és az ezzel járó dolgokat senki nem mondta annak idején, hanem megtapasztaltam. Annak ellenére, hogy leginkább egy gyerek párti vagyok (és jelenleg is csak egyre vigyázok), most úgy gondolom, hogy bevállalnék max 2 gyerekes családot (úgy, hogy mindkettő 5nél idősebb) mivel már van tapasztalatom és tudom, hogy kezeljek bizonyos szitukat. De ha anno al első családom keresésénél ezeket nekem valaki mondta volna, lehet átgondoltam volna mielőtt választok(bár ennek ellére egy cseppet sem bánom, hogy az első családomban 2 gyerek volt, mert nagyon kedves család voltak, és a gyerekek is imádtak.) De ezt a gyerekek száma/életkora szempontot nagyon gondolja át mindenki.

2. A család, akihez mész
Ide végülis a gyerekek, akiről az előbb írtam is beletartoznak, de mégis külön kategóriát érdemelnek, mivel mégsem ugyanaz. Ez a pont a család felépítéséről szól. Amit ezalatt értek: egyedülálló szülő, vagy teljes család, háziállatok,  stb.
Először a szülőkről. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a legjobb, ha olyan családba mész, ahol teljes a létszám, apuka/anyuka is otthon lakik. Ha egyedülálló a hosztszülőd, és neki akad valami programja, akkor nem lesz ott a másik szülő, hogy gondoskodjon a gyerekről, hanem az au pair az, akinek meg kell változtatni a programjait. Persze, attól, hogy egyedülálló hosztszülőd van, az még nem jelenti azt, hogy ez fog történni amit írtam, mert ha rendes, akkor ki fog találni valamit, hogy ne téged kelljen mindig mozgósítani, szóval ettól még lehet nagyon jó életed au pairként. De erre ugyebár nincs garancia, addig amíg ott nem vagy és meg nem tapszatalod. Én bizonyos feltételek mellett vállalnék be egyedülálló anyukás családot, pl velünk él nagyszülő, aki tud segíteni (hallottam már ilyet, működött).
Egyedülálló apuka: személy szerint:NO WAY.  Ugye nem kell részleteznem, röviden annyi, hogy együtt élsz fiatal 20-on évesként egy középkorú hapival, vigyázol a gyerekére, a házára stb-nem csoda, ha megfordulna a fejükben az au pair-rel való kikezdés gondolata. Hangsúlyozom, hogy nem gondolom, hogy mindegyik ezt tenné, SŐT biztos vagyok benne, hogy a legtöbbjük rendben van, és nem lenne semmi baj. De, én személy szerint nem vállalnám be a kockázatot, valahogy nem tudnék nyugodtan aludni.
Háziállat-kérés: ez is teljesen egyénfüggő. Ha vannak otthon háziállataid, és szeretsz az állatokról gondoskodni és tudsz is, akkor nem lehet probléma. Bár azt hozzáteszem, vannak olyan családok, ahol az au pairtől várják el a háziállatok teljeskörű gondozását, tudom ez nem hangzik nagyszámnak, de a háziállatokkal is van munka, még ha nem is annyi, mint pl a gyerekekkel. Például, amit figyelembe kell venni, hogy ha bepisilnek/bekakilnak akkor valószínű te leszel az, aki összetakarítja, napi x alkalommal kiengedni őket kertbe, elvinni sétálni, fürdetni stb-tehát van velük is munka. Ha a család nyaralni megy akkor legtöbbször az au pairtől várják el , hogy figyeljen a kedevencekre, így te akkor nem mehetsz haza, vagy nem hagyhatod el a házat hosszabb időre. Nekem otthon van két kutyám, és az aupairwolrd profilomba is anno beleírtam, hogy szívesen vigyázok háziállatokra, de olyan családhoz, ahol 2-nél több kutya van, nem mennék (ebbe nem tartoznak bele a hörcsögök, halak mert azokkal tényleg nem kell sokat foglalkozni.)

3. A munka jellege
Ez szorosan követi a 2. pontot, illetve tulajdonképpen egy szinten van vele.
A munka jellegén azt értem, hogy mi az, amit csinálnod kell. Köztudott, hogy az au pair házimunkát is végez. Van ahol többet, van ahol kevesebbet. Vannak olyan családok, ahol van takarítónő, így ott csak alapdologat kell csinálni, mint gyerekszoba rendbentartása, mosogatógép ürítése stb. Ahol nincs, ott a legtöbb esetben az au pair a takarítónő is egyben. Van, ahol nem várnak el túl sokat, hanem besegít a család is, de erre van kevesebb példa, általában az au pair takarítja az egész házat.
Ehhez hozzá kell tennem személyes tapasztalataimat. Az első családnál elég sokat foglalkoztam a gyerekekkel, de emellett a ház takarítása is rám hárult. A család nem volt annyira percíz e téren, nem vártál el, hogy minden nap mindent az élére állítsak, de azért heti 1x ki kellett takarítani. És az a helyzet, hogy sokszor nagyon örültem, amikor  csak takarítottam, porszívóztam, és nem gyerekeket pesztráltam,mivel akármilyen meglepő, de  a takarítás feleannyira sem fárasztó (számomra). Komolyan, sokszor a takarítás kb egy jógaórával volt egyenértékű:)) De másik nézőpont: a seprű és a porszívó nem fog megtanítani angolul, és mivel az au pair a legtöbbet a gyerekkel kommunikál, így tőlük lehet a legtöbb tudást megszerezni.


4. Amit a család kínál
Ez is ugyanolyan fontos, mint az előző pontok, de mivel nem ömlesztve akarom írni, ezért állítottam sorrendet.
Ehhez tartozik az, hogy milyen a szobád, mennyi fizut kapsz, mennyire vonnak be a családi dolgokba, pl visznek-e kirándulni magukkal, és hasonlók. A fizetés először is környékfüggő. Nyilván Londonban és környékén, valamint a nagyobb városokban lehet a legtöbbet keresni. DE ettől még nincs kizárva, hogy egy kis faluban is jól keresel, van rá példa. Az átlag au pair fizu 70-100 fon/hét, a gyerekek számához és a munkaórákhoz viszonyul. London környékén nem ritkák a 120-150 fontos ajánlatok sem, bár ők több munkát is kérnek valamivel. Az átlag au pair munkaóra 25-30 közt mozog. Ha valaki 30 óránál többet akar dolgoztatni egy héten, akkor 100 alatt ne vállald.  Ha csak 25 órát kell dolgoznod, de 3 vagy több gyerekkel, arra is simán el lehet kérni minimum 90-100 fontot, mert ugye ilyen esetben nagyobb a felelősség is.
A szobádról kérj, sőt követelj képeket. Nagyon fontos, hogy lásd, hol fogsz lakni egy évig. Hallottam én már olyan lányról, akinek üvegszobája volt (értsd, ablakkal volt körbekerítve fal helyett és mindenki belátott), hallottam olyanról, akinek fűtése nem volt, vagy egy rendes szekrénye, ahová normálisan elrakhatja a dolgait, volt akinek a szobáján ajtó nem volt stb. Sokan double bed-et ajánlanak, nekem is az van, és ohh imádom, ha valaha elköltözöm, hátamra veszem és viszem magammal:DD De viccet félretéve, nem létszükség a dupla ágy, de legyenek bizonyos elvárásaid pl: fűtés, kényelmes ágy(ergó nem behorpadt vagy rugók állnak belőle stb), egy szekrény mindenképp..
A házról is nyugodtan kérj képeket mielőtt kijösz, mert a házról készült képek elárulják, hogy mennyire kupis vagy tiszta a család (tudom, egy fénykép erejéig rendet lehet lakni, de hidd el, ehhez az angolok lusták) szóval ha kapsz egy képet a nappaliról,ami olyan, mintha bomba robbant volna, abból sejteni lehet, hogy nem túl rendszeretőek (és ha neked kell később rájuk takarítani, akkor az szívás). A jelenlegi családom extra rendmániás, de ez engem nem zavar, mert az előző viszont inkább a kupisabbak közé tartozott, így eljutottam oda, hogy értékelem a rendmániát is:)
Nem ritka az sem, hogy saját fürdőszobát ajánlanak a családok, vagy olyat, hogy csak a gyerekkel kell osztozni a fürdőn (nekem is ez az opció van, sőt nekem és a kislánynak külön szintünk van a házban, így elég kényelmesen vagyunk.)

5.A település,ahol lakni fogsz
Ez is szintén egyenértékű az előzőekkel, sőt, tán valamivel fontosabb is. Angliában a falu at falu. Értsd: óránként max egy busz, hétvégén sokszor egy sem, a legközelebbi vasútig jó sokat kell buszozni. Ha au pairt találsz, akit még bírsz is, és nem költözik el 2 hét múlva, akkor mákod van..soroljam még? Tehát, a falu általában az au pairek halála. Van ellenpélda, de az a ritkább.
Kisváros: Nekem az első városom egy kisváros volt, de nagy szerencsém volt, mivel volt vagy 15 au pair. Ez viszont elég ritka, nekem mákom volt, mivel Reigate egy nagyon gazdag városként van számon tartva, így lehetséges az, hogy annyi au pair van ott, de nem minden kisvárosban ez a helyzet. De tény, hogy a kisvárosok a falvaknál jobbak egy au pairnek, mert mégis van hová elmenni pl szórakozóhelyek stb, több az esély, hogy laknak ott au pairek. De, attól, hogy otthon valaki kisvárosban él, nem biztos, hogy itt is szeretni fogja, mert itt nem ismer mindenkit, minden helyet, és minden korabelit.
A nagyvárosokban élő au paireknek vannak a legjobb lehetőségeik, vagy a nagyvárosok szoros agglomerációjában élőknek. Bár itt az élet drágább is valamivel, de az a jellemző, hogy az au pair fizu is több.
Viszont hangsúlyozom, hogy Anglia nem csak Londonból áll, ezernyi szép hely, város van, úgyhogy merjetek nyugodtan máshol is nézelődni, de mielőtt igent mondotok egy családnak, alaposan nézzetek utána a településnek, a közlekedésnek és a szórakozási lehetőségeknek.

Így hirtelen (illetve már tegnap óta írom ezt:D) ennyi jutott eszembe. Az a helyzet, hogy ez az egész szerencse kérdése. Akármennyire is alapos vagy, előfordulhat, hogy rossz családot fogsz ki, a puding próbája az evés, tehát mindent csak akkor fogsz tisztán látni, amikor már itt vagy. De, minél alaposabb vagy a családválogatás terén, annál kevesebb az esélye, hogy rossz családhoz kerülsz. Én semmiképp sem ajánlom, hogy 1-2 hét levelezés után gyere ki, mert ennyi idő alatt nem tudsz rendesen megismerni egy családot. (Ok, én 2 hétig leveleztem, mielőtt igent mondtam az első családnak, de az utazásomig még volt egy hónap, ami alatt folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, megismerük egymást, tehát ez más.) De nem ajánlom, amit sokan csinálnak, hogy : 2 hét levelezés és repülnek a 3. héten-ez a legtöbb esetben nem szokott működni.  Mindenki legyen alapos, hogy aztán ne úgy kelljen minden reggel felkelni, hogy "utálom a munkámat."  Azt se felejtse el senki, hogy a főnökével fog együtt lakni, alkalmazkodni kell egy teljesen idegen család életritmusához, jópofizni kell egész nap, ha nyűgös vagy, ha rosszul aludtál, ha beteg vagy akkor is.

Aztán, ha mégis oda jutna a helyzet, hogy családot kell váltanod, akkor sincs semmi gáz.
Az első, hogy  családváltást ne kudarcként éld meg, ne érezd úgy, hogy ezt a játékot elvesztetted. Előfordul, hogy egy családba te nem tudsz rendesen beilleszkedni, vagy ők nem nyílnak meg feléd, de ez nem a te hibád, az a helyzet, hogy nem mindenki passzol mindenhova. De ha új családot keresel, akkor is vedd figyelembe a fent leírt pontokat, ezek ugyanúgy fontosak, de egészítsd ki őket a saját tapszatalataiddal. Fogalmazd meg magadnak, mi az, ami miatt nem működik neked a családdal, pl túl sok gyerek, nem jösz ki a szülőkkel, nem azt nyújtják, amit ígértek. Ha családváláskor ezeket figyelembe veszed, akkor jobban fogod tudni, mit akarsz, és szinte biztos, hogy jobb családhoz fogsz kerüni.

Sok sikert mindenkinek, aki au pairkedésre adja a fejét.:)

2012. április 8., vasárnap

Áldott Húsvétot mindenkinek:)



Minden olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, Angliában, Magyarországon, és akárhol ahonnan olvastok:))) Holnapra pedig (és most gonosz leszek háhá) a lányoknak sok locsolót:)) Azért gonosz, mert én személy szerint ki nem állom a locsolkodást, tudom, hogy szép dolog a hagyományőrzés meg minden, de én nem igazán bírom, mikor 5 féle kölnivel "beillatozzák" a frissen mosott hajamat. De én idén szerencsére megúszom:D (Őszintén remélem, hogy szerdán mikor hazamegyek apám nem egy vödör vízzel fog várni a reptéren.) De aki nem, annak enjoy!


Egyéb: péntek este megcsináltam a web check-in-t a hazajáratomra, és ki is nyomtattam a beszállókártyámat, szóval ez pipa. Szombat délután megvettem a hiányzó ajándékokat, és ma délután be is csomagolom mindenkiét, valamint ma délután/este folyamán, mikor a hoszték lelépnek kimosom az összes cuccom, amit otthon viselni szándékozok,és holnap kivasalom majd elpakolom, hogy kedden már csak magamat kelljen kipofoznom plusz utolsó simítások.
Tegnap megtaláltam a neten a helyi katolikus templomot, és láttam kiírva, hogy a nagyszombati mise este 6-kor lesz. El is mentem, odaértem a templomhoz már fél 6-ra, erre a kapun látom kiírva, hogy nem 6-kor hanem 8-kor lesz mise. (Vagy én néztem be nagyon,vagy rosszul írták  a neten.) De sebaj gondoltam, mivel a templomhoz közel ott a meki, meg a tesco, így egy sült krumpli mellett ütöttem el az időt( a sült krumplit ingyen kaptam a meki új ynereményjátékának köszönhetően:) meg tescoba mentem, bár nem vettem semmit,csak egy kis zacskó gyümölcsöt mert nem akartam málhás szamárként menni a templomba.Bár lett volna időm hazamenni a mise előtt, de kedvem az nem volt, így inkább lógtam egy kicsit:)) A mise nagyon szép volt, most voltam először angol nyelvű misén:).
10 után értem haza, gyorsan össezdobtam egy kis vacsit magamnak, majd11 körül megjött a család is ők is húsvétolni voltak, csak ők az ő  hagyományaik szerint.
Ma fél 4-kor kiüresedik a ház, legalábbis addig, amíg T (a család volt magyar au pair-e, ő fog vigyázni a házra) meg nem jön holnap. Én meg  a kutyu, amíg  nagyi kedden el nem viszi magához nyaralni:)

Jók legyetek:) Pá

2012. április 5., csütörtök

Spagetti bolognese

Ezt csináltam ma ebédre/vacsira.:)
Aki ismer, az most meglepődik, ugyanis én híresen béna vagyok a konyhában, illetve ezt gondoltam magamról jó sok évig, de ez inkább azért volt , mert meg sem akartam közelíteni főzési szándékkal a konyhát..:) Aztán eljöttem ide Angliába és rájöttem, hogy nem béna voltam, hanem csak lusta.
Az előzménye, hogy ma reggel anyuka mielőtt elment, nézegetett a hűtőben, mit is adhatnék a kisasszonynak ebédre, és felajánlottam, hogy csinálok bolognese-et, mert egész héten rá voltam éhezve, és mert a kislány imádja, oda-meg vissza van érte, annyira, hogy van, hogy mást nem is akarna enni, tehát mért ne?:) Igaz, hogy a gyermeknek a héten ez volt a 3. alkalom, hogy bolognai spagettit evett (kétszer már evett még a hét elején valamelyik nagymamával), de ennek ellenére ma délben is boldogan falatozott:) Ebből tudom, hogy nem lett rossz.Én is kiettem magam, ebédre és vacsira is ezt ettem, rizzsel és tésztával:) Még az első családomban az apuka tanított meg bolognai spagettit készíteni, mert ő nagyon tudta, hogy kell jól megcsinálni, és minden szerdán, miután hazajött munkából és mielőtt bringázni ment, ez volt a menü neki is és az egész családnak, tehát alap volt, hogy az au pair is eltanulja a bolognai készítés fortélyait:)) És mit mondjak, nagyon örülök, hogy megtanított, egyrészt, mert ez volt az első kaja amit itt Angliában tanultam meg elkészíteni, és rájöttem, nem is vagyok olyan béna a konyhában, másrészt mert én is imádom:))
Na, most hogy átrágtam magam a bolognai témán, vissza a hét elejéhez.:)
Semmi különös nincs igazából, a gyermeknek half term (tavaszi szünet, 3 hetes) van. Így délelőtt gyerekvigyázás van, aztán délben/egykor jönnek érte rokonok, és este hozzák vissza, és persze a megszokott feladataim.
Kedden délután, szabadidőmben elmentem egy közeli városba, Edgware-be  ajándékokat venni  a rokonoknak/barátoknak a hazalátogatásra..hát mit mondjak, ajándéknak valót nem igen találtam, így csak magamnak sikerült vennem ezt-azt, ahhoz képest, hogy ajándékbeszerző körútnak szántam azt a délutánt..Szerda délután ide, a városomba a főutcára mentem, van egy shopping park, néhány üzlettel pl New Look, M&S, Sports Direct stb és vettem maganak egy-két ruhaneműt:))
Ma, csütörtök, semmi különös nem volt, megcsináltam a spagettit, a kisasszonyt csak este 8kor dobták haza, tehát volt szabadidőm bőven:)
Holnap délutántól nekem is megkezdődik a 2 hetes hosszú szabadságom jeee:) Azért jee, mert már 8 hónapja nem volt ilyen hosszú rendes szabadságom, szóval végre jól fog jönni egy kis pihi. Az első családomban nyáron volt egy 3 hetes fizetett szabim, amikor is a család nyaralni ment, és én vigyáztam a házra. Ez annyit tett, hogy én a házban maradtam, persze a 3 hét alatt mehettem pl Londonba ide-oda, csak hosszabb időre nem hagyhattam el a házat, és mielőtt a család megjött, kitakarítottam a házat,tehát sok dolgom nem volt, de volt 3 hét szabim, béke és nyugalom:))
Ezután legközelebb karácsonykor voltam szabad 4 napig már az új családnál, majd februárban, mikor 5 napig Párizsban voltak,tehát voltak szabadságaim végülis, csak nem ennyi:)) De holnap délutántól freedom 2 hétig:)
Holnap este el is kezdek ajándékokat csomagolni, remélhetőleg még délután sikerül beszereznem a maradék ajándokat is. LOL, tisztára, mint karácsonykor:)
Hétvégén kimosom az összes cuccom, amit haza szándékozok vinni a 10 napra, és hétfő/kedd a pakolás jegyében fog telni.
A kutyu keddig velem lesz, és kedden jön a nagymama felvenni, és nála lesz, amíg mindenki vissza nem jön a vakációról.
A család vasárnap utazik, de a család egyik volt au pair-e, aki szintén magyar, és itt él a városban, jön erre a 2 hétre, hogy vigyázzon a házra, itt is alszik meg minden, úgyis ismeri már a terepet, egy évet töltött itt. T a neve, már találkoztam vele párszor, ugyanis rendszeresen jön látogatni a családot, és nagyon kedves, mindig jól elbeszélgettünk, meg tanácsokat kaptam tőle. Azt hiszem vasárnap jön, vagy hétfőn, tehát együtt leszünk pár napig, míg én elutazom.:)
Ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek:)