Ket hetvege es eheti esemenyek

Mielott belekezdek (vagyis folytatom) draga jo hosztcsaladom kivesezeset, meg szeretnek emlekezni az elmult 2 hetvegemrol.
Bekoltozesem utan eppen egy hettel, a junius 22-23-i hetvegen Angliaba latogattak rokonaim, pontosan a nagynenem, Erika neni, nagybacsim, Erno bacsi, valamint az unokatesoim Erika es Erno. Az apropo Erika neni es Erno bacsi nemtudomen hanyadik hazassagi evforduloja volt, viszont ha mar jottek, akkor hoztak a gyerekeiket is, mivel Erno es az en itteni legjobb baratnom Reni tavaly augusztus ota egy part alkotnak. (Ez amugy nagyon cuki sztori, Erno tavaly az en facebook-os kepeimen keresztul latta Renit, megtetszett neki, felvette face-en, beszelgettek sokat, majd mikor Reni hazautazott latogatoba, talakoztak is. Azota egyutt vannak, mint az lathato, tavkapcsolatban elnek, de egyik honapban Erno jon Londonba, masik honapban Reni roppen haza igy rendszeresen talalkoznak. ) Tehat adta magat, hogy a 3 napos latogatas soran szervezunk egy kozos programot is, mindannyian, rokonok, Reni es en.
Juni 22-en szombaton erkeztek a rokonaim, azt a napot londoni varosnezessel toltottek, ahova en nem mentem veluk mert ugye az volt az elso itt toltott hetem vege, hulla voltam a napi 10-12 oras meloktol es inkabb az itthon doglest valasztottam. :D Vasarnap  viszont egyutt ellatogattunk Windsorba, az imadott London melletti, velemenyem szerint Anglia egyik leggyonyorubb es leghangulatosabb varosaba.  Reggel 10kor talalkozott mindenki a vasutallomason, a tobbieknek mar volt jegyuk, igy csak ram kellett varni mig a penztarnal az elottem levok addig szerencsetlenkedtek, hogy majdnem lekestuk a vonatot. De ez nem tortent meg, pont idoben felpattantunk a szerelvenyre, elvonatoztunk Waterloo-hoz, ahol atszalltunk a Windsor fele tarto vonatra. Ezen hatalmas tomeg volt, szoval eleinte szetszorva kellett ulnunk es nana, hogy pont a mi vagonunkra szallt fel egy nagy gyerektarsasag, ami az egesz hetes gyereksiras utan a legkevesbe sem hianyzott, de nemsokkal kesobb leszalltak halisten :D

Windsorba erve egybol megceloztuk a kastelyt, ahol azonban baromi hosszu (ertsd, legalabb 200 meteres) sor kigyozott, hosszan az utcan. Ekkora sort eddig itt nem is lattam pedig mar ketszer is voltam a kastelyban. Mivel en mar lattam a varost, valamint Reni is, igy mi ketten bealltunk a sorba, a rokonaimat meg elkuldtuk varost nezni, es megbeszeltuk, hogyha majd mar majdnem bent vagyunk akkor felhivjuk oket, hogy jojjenek vissza a varhoz. Kb fel orat el is toltottunk a sorban allassal, addig nyomtuk a dumat, aztan visszaballagtak a rokonaim is. Megvettuk a jegyeinket (illetve, a tobbiek megvettek a jegyeiket, nekem eves belepom van :) aztan nekiindultunk a vezetesemmel felfedezni a kastelyt.

Erika neni, en, Reni, Erno es Erno ba'

Erikaval

Imadom Windsort :)

Renimmel :)

"Meg ne fenykepezz" :D

E&E

A kastelyt ugy 2 es fel ora alatt jartuk korbe, nagyon nagy, es persze nem mentunk be mindenhova, de igy is jo sokaig bent voltunk. Mire vegeztunk a varban mar igencsak ebed fele jart az ido, pontosabban mar 3 ora is elmult, ugyhogy nyakunkba vettuk a varost etterem utan kutatni, es kikotottunk egy hangulatos kis olasz helyen (egy tucat ettermet vegigjartunk, de mivel 6-an voltunk, nehez volt olyat talalni, ami mindenki izlesenek megfelel, megha egy csalad vagyunk is :) Itt elkoltottuk az ebedet, mi lanyok (Reni kivetelevel) egy csirkes ragu (stew) mellett voksoltunk, amihez jart sult krumpli es egy rakas zoldseg, olyan volt, mint a csirkeporkolt, csak sult krumplival. :) Reni carbonarat evett, Erno ba' steak-et, Erno meg valami rakott zoldsegeket (jol nezett ki.) Mindenki nagyon meg volt elegedve a koszttal, isteni finomak voltak az etkek, viszont sajnos a sorrol mar nem volt elmondhato ugyanez. Erno ba' es en sort ittunk,(latszik, ki a csaladban az alkesz :) de mindketten ereztunk egy vizes utoizt es hat nem volt eppen eros vagy aromadus a ser. Mindegy, tanulsag, hogy legkozelebb bontatlan uvegeket kerunk, nem pedig poharban.

Ebed utan mar fel 5 korul jart az ido, tettunk egy setat a varosban, bementunk a helyi vasarcsarnokba, aztan pedig folytattuk az utunkat a kastely mogotti hatalmas park fele.
Ebben a parkban is volt szerencsem mar ketszer setalni, gyonyoru, hihetetlen zold es pontosan a kastely mogott van, lenyugozo kilatast biztositva ezzel a kastelyra.

Regebbi windsoros bejegyzeseimben emlitettem, hogy a kastely a Kiralyno nyari illetve hetvegi otthonakent szolgal. A mai napig itt tolti a hetvegek nagy reszet. Ezidaig sajnos nem volt szerencsem latni..ezidaig. Ugyanis ezen a vasarnapon, mikor a kepen lathato, kastely mogotti hatalmas parkban, pontosabban a kastely kapuja korul maszkaltunk, egyszer csak azt vettuk eszre, hogy nyilik a kapu es jonnek a fegyveres orok. Lattunk messzirol kozeledni egy egyszerunek tuno (ertsd, semmi extra,semmi fenyuzo) autot. Meg is jegyeztem poenkodva, hogy mekkora lenne, ha a Kiralyno ulne benne. Erno bacsi, a masik orok poen gyaros azt mondta, hogy "ahh biztos csak a konyhafonok jon". Aztan amikor az auto a kapuhoz ert lelassitott, es megpillantottuk benne magat a Kiralynot, testkozelben!!! Nem akartunk hinni a szemunknek, hogy alig par meterre tolunk hajt el Ofelsege kocsival (egy testor ult az autoban.)  A kaput gyorsan be is csuktak mogotte, majd a fegyveres orok is eltuntek. Mi Renivel rogton osszeneztunk es vigyorgasban tortunk ki, hogy "dejo lattuk a Kiralynot." Erika neni elkezdte piszkalni Erikat (aki aznap a fotosunk volt, a legtobb kepet o csinalta) hogy "miert nem fenykepezted le??" Persze ez lehetetlenseg lett volna, egy pillanat alatt hajtottak el melletunk es amugy is sutott a nap, a fenykepen max a szelvedo latszott volna, a Kiralyno biztosan nem. Szoval sajnos fenykepunk nincs az esetrol,senki nem izzitotta be a fenykepezojet, mert Erno bacsi jol megtrefalt bennunket a konyhafonokkel. :D Pedig nekem volt egy erzesem, hogy egy fontos szemely kozelit abban a kocsiban. Es a legerdekesebb az egeszben, hogy egy teljesen atlagos kicsi kocsival jott, egy bodyguard-dal, semmi fenyuzes, csak gondolom kimentek egyet kocsikazni, vagy nem tudom..Talan sokaknak nem lett volna ez nagyszam, hogy latjak a Kiralynot, hisz lehet ot latni nyilvanos rendezvenyeken, stb, szerintem viszont baromi mazlink volt, mert mi nem egy nyilvanos rendezvenyen, vagy unnepsegen lattuk, beallitva, kicicomazva, hanem egy teljesen hetkoznapi helyzetben, alig par meterre sajat magunktol. Szoval nekem a vigyort arra a napra nem lehetett letorolni a kepemrol. :)

A buvos kapu. Azok a colopok a kapu mogott a foldbe ereszkedtek mikor a Kiralyno behajtott  es  ujra visszaemelkedtek, mikor a kaput becsuktak. A kepen annyira nem latszik, de eleg nagyok a colopok, szeritem egy tanknak sem sikerulne atvagni rajtuk.

A park utan meg setaltunk a varosban, betertunk a mekibe kaveert, aztan lementunk a Temze-partra egy-ket foto erejeig.

Furi ferde kis haziko

A 6 oras vonattal mentunk vissza Londonba. Fel 8 volt mire visszaertunk,a csalad meg ment varost nezni a Tower-hidhoz. En eredetileg ugy terveztem, hogy ekkor bucsut mondok nekik es hazaindulok, elvegre eleg nehez het allt mogottem, es tudtam, hogy a kovetkezo nap, hetfon is hosszu nap var ram a hosztcsaladomnal. Azonban ugy dontottem, hogy tokmindegy, igyis -ugyis faradt leszek, de nem minden hetvegen jonnek rokonaim Londonba, igy inkabb kihasznalom az idot es veluk megyek. Kb 8-ra ertunk a Tower-hidhoz, ahol szakadt az eso (nana, hogy). Itt is ellottunk jopar kepet, par perccel kesobb pedig kisutott a nap, es setaltunk meg egy orat a folyoparton.

9 utan elindultunk haza, metroztunk, vonatoztunk, aztan mikor az utolso atszallasunkhoz ertunk, kedrult, hogy pont par perccel kestuk le a vonatunkat, tehat fel orat varnunk kellett a kovetkezore. Nem kifejezes, hogy az allomason sz*rra fagytunk, mert nem volt eppen meleg. Este 11kor erkeztunk vissza Elstree-be (a rokonaim is azon a telepulesen szalltak meg, ahol Reni es en lakunk). En a vasutallomason elbucsuztam toluk, mert masnap utaztak is haza, nekem meg ugye dolgozni kellett. Este 11 utan ertem haza, es tudtam, hogy ennek meglesz a bojtje masnap reggel, de nem erdekelt, nagyon jol ereztem magam a csaladommal es szuper volt, hogy itt voltak es egyutt jartuk be Windsort aztan egy kicsit Londont is :)



Az ezt koveto heten is rengeteget dolgoztam, de het kozepen megegyeztunk Renivel, hogy pentek este (juni 28) atmegyek hozza es nala alszom, mivel a hosztcsaladja elmegy az egesz hetvegere es ures lesz a haz, szoval csapjunk egy csaj bulit. Egesz heten a pentek estet vartam, hogy amint 7-et ut az ora, letegyem a mosogatorongyot, osszecuccoljak es atsetaljak Renihez. Utkozben megalltam egy zoldsegesnel es vettem egy gorogdinnyet. Reni meleg pizzaval vart, befeszkeltuk magunkat a konyhaba, ettunk, dumaltunk megallas nelkul, mindketten kibeszeltuk a csodalatos hosztcsaladjainkat, aztan ugy ejfel fele lottek is a pizsit mert mindkettonk mogott faraszto het allt. En az egyik kislany szobajaban (ami csupa pink :) aludtam. Szombaton ugy 9 korul kaszalodtunk ki az agybol, aztan lementunk reggelizni. Mikozben beszelgettunk, kiderult, hogy felre ertettuk egymast, Reni ugyanis mindket hetvegi ejszakara meginvitalt engem, en viszont azt hittem, hogy csak pentek ejjelre. (Szegeny Renim amugy fel abban a nagy hazban egyedul, amit meg tudok erteni, en sem szeretek egyedul lenni a hosztcsaladjaim hazaban, bar az baromi jo, ha nincsenek itthon par napig, de ez azert Anglia, megis esznel kell lenni. ) . Mikor mondtam Reninek, hogy en ugy keszultem, hogy csak egy ejszakara alszom ott kerek perec kijelentette, hogy "Dehogy, ma is itt alszol!" :D Termeszetesen nem volt ellenvetesem, mert igy legalabb tudtunk fozni is, neki is jobb, hogy nincs egyedul es sem siettem haza a hosztcsaladomhoz. Nameg ha mar ures a hazuk, akkor miert ne? :) Sms-eztem is gyorsan a hosztmutter-nak, hogy ne varjon haza aznap este sem.

Reggeli utan elmentunk a foutcara, ahol rengeteg bolt es egy nagy shopping park van, nezelodtunk, vasaroltunk, fagyiztunk stb. Az egyik uzletben vettunk magunknak egyforma kardiganokat :D Az volt a terv, hogy delutan paprikas krumplit fozunk es palacsintat sutunk, szoval beugrottunk a tesco-ba hozzavalokert. Hazaerve megettuk a dinnyet, ugraltunk egy sort a trampulinon, aztan neki alltunk fozni.

Megfoztuk a paprikas krumplit, bekevertuk a palacsinta tesztat, aztan leultunk a jatszoszobaban filmezni. Vittem magammal par dvd lemezt, ilyen klasszikusokat mint pl Macskajaj, Taxi es hasonlok. Legnagyobb meglepetesemre Reni azt mondta, meg sosem latta a Macskajajt, szoval gondoltam nincs is jobb alkalom, hogy bepotoljuk. Egyszeruen imadom ezt a filmet, kb 13 eves voltam, mikor eloszor lattam, azota evente min. 4-5-szor megnezem. Nem is tudom, hogy lehet kitalalni ilyen agyament sztorit es poenokat. Az meg kulon raadas, hogy (ciki vagy sem -nem erdekel) imadom a ciganyzenet, szoval nem veletlenul ez az egyik kedvenc filmem. Reninek is nagyon tetszett, vegignevette az egeszet es o is csak azt kerdezgette, hogy vajon mit szivott az, aki ezt kitalalta? :)

Ha esetleg kedvet kaptok, fenn van youtube-on is: http://www.youtube.com/watch?v=ptRnilADd5I

"Megagyaztunk" magunknak a jatszoszobaban

Macskajaj utan pedig nekiugrottunk a palacsinta sutesnek. Nem csak sima kakaos, nutellas es ehhez hasonlo palacsintakat keszitettunk, hanem mivel a Londoni Magyar Palacsintazoban mar rengetegszer ettem, gondoltam megprobalom sajat magam is elkesziteni a Kinder-csokis palacsintat.
Az elkeszites nagyon egyszeru, barkinek sikerulni fog. Szeletelj aprora nehany kinder szeletet, majd kezdj el sutni egy palacsintat. Mikor az egyik oldala megsul, megforditod, es rogton tedd ra csokidarabokat a palacsintara, hogy elkezdjen olvadni. Kb egy perc elteltevel kes segitsegevel hajtogasd ossze es voila..ennyi, rem egyszeru es baromi finom :) Csak figyelj, nehogy kifojjon a csoki a palacsintabol, mikor kiszeded a serpenyobol.

Isteni finomak lettek, Reni nem gyozott lelkendezni, hogy milyen fincsi kajat csinaltam neki. Bevallom en is buszke voltam magamra (pedig ha belegondolunk, pofon egyszeru a dolog),nade most csinaltam eloszor. :)

A palacsintak tarsasagaban visszaultunk a tv ele, es megneztuk a Taxi elso es masodik reszet. Ezeket mindketten lattuk mar, de eleg regen es imadjuk (mint az lathato, az agyament filmekert rajongunk). Mikor vegeztunk rendbe raktuk a konyhat, aztan mire feleszmeltunk itt is volt az ejfel, faradtak voltunk ugyhogy mentunk aludni.
Vasarnap 10 korul tertunk magunkhoz, rendbe vagtuk a hazat, hisz aznap este jott haza Reni csaladja. Mikor ezzel megvoltunk, a maradek paprikas krumplival es palacsintaval visszaultunk a tv ele, es delutan 4ig filmeztunk, ki lehet talalni, hogy a Taxi harmadik es negyedik reszet neztuk :D Kellenek az ilyen filmek, hogy az ember teljesen kikapcsoljon es rohogjon az eszement poenokon. Azota a het folyaman, az esti vasalas kozben gyakran betettem a Taxi valamelyik reszet...:)
Delutan pedig, mivel nagyszeru ido volt (kb 25 fok) elsetaltunk a kozeli parkba, fagyiztunk, beszelgettunk, hazafele pedig beultunk a mekibe vacsizni. Este 7-kor pedig elegedetten konstataltunk, hogy szuper hetvegenk volt, es mindketten nagyon jol ereztuk magunkat. Megbeszeltuk, hogyha legkozelebb egyikunknel meguresedik a haz, akkor megismeteljuk eme kis fiestat.

Ez volt tehat az eddigi itt eltoltott ket hetvegem. Mint lathatjatok, a rossz fogadocsalad es a baromi sok munka ellenere is probalom elvezni az eletet es igyekszem kihasznalni a (nem tul sok) szabadidom minden pillanatat. Bar minden este hullakent zuhanok az agyba es pentekenket ugy erzem, semmi erom nincs, de ugy dontottem, nem fogom hagyni, hogy ez ranyomja a belyeget az itt toltott idomre. Az agyamat atkapcsoltam az "akkor is elvezem az eletet, ha momentan rossz hosztcsaladhoz kerultem" uzemmodra.  Bar a legutobbi bejegyzeseim nem eppen pozitivak, es a csaladomrol neha ugy erzem, hogy valami total mas dimenzioban elnek, de ennek ellenere nem vagyok szomoru vagy ilyesmi. Renivel minden heten talizunk, jovunk-megyunk, es ez nekem most eleg is a boldogsaghoz.

Hétfői szabadnap= blogolás

(Már kedd lesz, mire ezt a bejegyzést közzé teszem, de hétfőn kezdtem el írni, csakhogy értsétek a címet:))

Mint már legutóbb említettem, a gyereknek múlt hét csütörtökön elkezdődött a téli szünet. Összeszámolva 3 és fél hetet lesz itthon, kishíján egy egész hónapot nem megy suliba, ilyenek a magániskolák, többet kell fizetni a kevesebb oktatásért.  Szerencsére azért nem mind a 3 és fél hetet velem fogja tölteni, ezt a mostani hetet igen, de aztán karácsonykor telelni (síleni) megy a szüleivel, amikor is nekem lesz egy hét szabadságom.:)) Utána lesz mégegy hét szünet de akkor félig-meddig a szülők is itthon lesznek.

A hétfői napot megkaptam szabadnak, mert a nagymama és a nagypapa lejöttek Észak-Londonból, hogy vigyázzanak a gyerekre, valamint gondolom szerették volna még látni karácsony  előtt és odaadni neki a karácsonyi ajándékait vagyis amiket a Santa hozott.:)) Milyen mázlista is az aupair, akinek a hosztcsaládjában ilyen aktívak a nagyszülők, mert így tegnap csak reggel kellettem 8-tól 10-ig, akkor is annyi volt a dolgom, hogy nézzem a gyereket amíg eszik meg játszik.

Vissza az időben az elmúlt napokra: Pénteken egész nap én voltam a gyerekkel. Délelőtt itthon voltunk, játszottunk, tv-ztünk és én megírtam az előző bejegyzésemet, délután pedig-ahogy azt már multkor is említettem-moziba mentünk. A Muppets: Karácsonyi Ének című filmet néztük meg. Én imádom a Karácsonyi Ének című Charles Dickens regényt, hihetetlenül tanulságos, egyszerűen remek és mindenkinek ajánlom olvasni is vagy a filmváltozatát  megnézni. Ezt a Muppets feldolgozást még nem láttam és őszintén szólva én nem vagyok annyira oda a Muppets-ért, de a film mondanivalóján ez mit sem változtat, a Muppet-ek helyébe bárkit vagy bármit-így embereket is- be lehet helyettesíteni, tehát a film élvezeti értékéből ez semmit nem von le. Sőt, bár annak ellenére, hogy annyira nem csípem a Muppet-eket, kifejezetten aranyosak voltak.  Nekem ezzel a filmmel jött meg igazán a karácsonyi hangulatom. Féltem, hogy a gyereknek nem fog tetszeni, mert a mondanivalóját egy 4 éves talán még nem fogja fel és a szellemeket tán félelmetesnek találja, de a végén azt mondta, hogy nagyon tetszett neki.
Hazaérve még egy kicsit tv-ztünk majd fél 6 körül hazaért az apuka és leváltott. Nem volt teher a pénteki nap annak ellenére, hogy 10 órát a gyerekkel voltam.

Este még a városba mentem ezt-azt venni meg mekizni, majd mikor hazajöttem hajnal 5-ig sorozatot néztem. Másnap, szombaton délig aludtam, délben is csak azért keltem fel mert a Reni hívott. Kérdezte, "hogy csaknem aludtál még?" - mondom "ááá dehogy is".:))Aztán az ágyamból valamikor 1 körül kecmeregtem ki, elkészülődtem és elmentem Clapham-be alapozót meg egy-két karácsonyi ajándékot vásárolni. Jelentem, megtaláltam a számomra tökéletes alapozót!:)) Clinique Stay Matte névre hallgat mert nekem nagyon olajos az arcom, nem viccelek, ha nincs bealapozva (jó minőségű alapozóval) akkor 2 órával arcmosás után úgy nézek ki, mint egy zsíros fánk.  A Clinique termékeket amúgy imádom, eddig is Clinique alapozót használtam, csak egy másik fajtát. Egy tubus egy egész évig elég volt, pedig heti 4-5-ször használtam és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel.  Most azért vettem ezt a másik faját, mert ennek a színe jobban illeszkedik az arcbőrömhöz amellett, hogy matton tart egész nap.
Btw idekint (de sztem Magyarországon is) ezek a nagyobb márkák pl Clinique, Chanel és effélék ingyen és bérmentve segítenek neked az alapozóválasztásban, az üzletben az arcodra kennek annyit, amennyit csak kell, hogy megtalálják a tökéleteset, és ebből pár napra elegendő ingyen mintát adnak, hogy hazavihesd kipróbálni mielőtt megvennéd. Én ezt nagyon jó üzletpolitikának tartom, ezen az úton én már kipróbáltam a leges-legflancosabb márkákat is (nem mindig azok a jobbak, a saját bőrömön tapasztaltam), és minden eladó-kozmetikus nagyon segítőkész volt.
Ennyit az alapozókról, gondolom nem sok olvasómat izgatja, hogy én mit kenek az arcomra, (bár a lányoknak biztos jól jön egy-két tipp;) csak én tényleg annyira meg vagyok elégedve a Clinique-kel, hogy nem tudtam nem megosztani és kitudja, lehet, hogy valamelyik olvasóm alapozóvásárlás előtt áll.

Már tavaly sem mentem haza karácsonykor, ahogyan idén sem, így a szüleim tavaly és idén is küldtek nekem csomagot otthonról mindenféle jóval, édességekkel, csokikkal-cukrokkal, zacskós levesekkel, melegszendvicskrémmel stb. Idén is így volt ez, a csomagot egy futárcég hozta (akit érdekel írjon kommentet mert én nagyon meg vagyok elégedve velük). Otthonról csütörtök este indult el a csomag, háznál vették fel és úgy volt hogy vasárnapra ér ide, de szombaton délután már kaptam az sms-t tőlük, hogy még aznap este ideérnek vele. Szombat este szitteltem, és kb 9kor telefonált a pasi, hogy itt van az utcánkban. Kimentem elé, átvettem a csomagot sőt a cég ajándékaként kaptam tőlük egy boci csokimikulást is..:) A csomag jó nagy volt és nehéz, alig tudtam felcipelni a lépcsőn a szobámba. Nagyon izgatott voltam a csomag miatt, úgy téptem le róla a csomagolópapírt, mint valami hülyegyerek.

 A csomagba belefért két otthon hagyott könyvem is, amiket már nagyon hiányoltam. (Narnia Krónikái 1 és 3 rész- mind a 7 könyvet szeretem de ezek a kedvenceim.)  Kipakoltam minden édességet és kaját, felét az ágyamra, másik felét a földre mert az ágyamon (dupla ágy tehát nem kicsi) már nem fértek el. Kaptam 25 zacskó ropit, 5 tábla milkát, 1 csomag válogatás szaloncukrot ( ezt unokatesóméktól) van benne mákos beigli ízű szaloncuki is-amazing;), kaptam egy doboz Milka szaloncukrot, sajtos chips-eket (itt nem lehet kapni) jó sok szőlőcukrot (imádom, idekint még nem láttam, hogy lehetne kapni), főtt gesztenyét zacskókban, zacskós leveseket és kajákat, nutellát, melegszendvicskrémet pástétomot és egy doboz házi sajtos rúdat. Alig találtam ennek a sokmindennek helyet. A házi készítésű sajtosrúd fele már aznap este elfogyott, mára már csak húlt helye van. A cuccokat beosztom (már amennyire sikerülni fog haha). Tavaly még februárban is volt az édességekből és egy-két tavalyi leves még most is megvan. Nagyon örültem mindennek, most egy ideig tuti nem fogok boltban édességet venni.

Sajtos rúd és úgysem láttátok még az új szemüvegemet:)

Vasárnap is hajnal 4ig laptopoztam, de fél 4 körül egyszer csak lefagyott a gépem és bejött rajta a kék halál. Mikor újraindítottam fél órán keresztül futott rajta a javítóprogram, (a tököm kivolt, mert már álmos voltam) és a javítás végén azt írta ki, hogy nem lehetett mindent megfelelően kijavítani és azóta ha elindítom a gépet akkor hülyén kapcsol be, kiírja, hogy valami Login program hiányzik. A laptopom most karácsonykor lesz 3 éves, már 2x lett újratelepítve rajta a Windows7, és mit mondjak már csak a Szentlélek tartja össze a masinát, csodálom, hogy legalább úgy működik, ahogy.  Vasárnapi nap folyamán újra bejött rajta a kék halál, tehát vettem 25 CD-t, a hét folyamán pedig kiírom CD-re az összes fényképemet és fájlomat (14 gigabájt-nyi képem van, már elkezdtem, de sokáig tart) és Tomitól pedig kölcsönkérem a telepítőlemezét és a karácsonyi szünetben újratelepítem rajta a Windows7-et, azt hiszem itt már csak az segíthet.  Legutóbb februárban romlott el a gépem, de akkor egyik pillanatról a másikra egyszer csak elszállt minden és be sem lehetett kapcsolni (szegénykém). 8 hónap fényképei vesztek oda, nem kicsit voltam ideges (ilyenkor örülök, hogy sok képet pakolok mindig a fészbúkra, így a leglényegesebbek megmaradtak:)).  Bár akadozva is, de most még működőképes a gépem, így amíg lehet kiírom az összes képemet és fájlomat, szóval most szerencsésebb vagyok mint legutóbb, amikor esélyem sem volt megmenteni őket. A legutóbb mikor elromlott a gépem és megjavítottam elterveztem, hogy majd minden hónapban kíírom CD-re a képeimet, hogyha akármikor beszarik a gép akkor ez ne okozzon fejfájást, de lusta voltam rá, meg goldoltam, hogy most egy jópár hónapig csak nem romlik el miután újra lett telepítve (nem is romlott). De mostantól nem leszek ilyen hanyag, minden hónap végén lemezre fogok menteni mindent. Hónaponként vannak rendszerezve a képeim, minden hónapban csinálok meg mappát így könnyű elkülöníteni, én szeretem a rendet még a gépemen is, nálam a tipikus "televan az asztal a képekkel meg fájlokkal" nem található meg, szóval a héten rászánok egy napot, rohadt sokáig fog tartani míg kiírok 10 hónapnyi képet, de ha meglesz, akkor már nem fogok (annyira) kiakadni, ha elromlik a laptopom a jövőben.:)


Vasárnap délután összefutottam Renivel egy karácsony előtti csevejre mivel ő szerdán megy haza és csak szilveszter előtt jön vissza. Késő délutánra program volt megbeszélve a kis csapatunkkal. Nem mindenki tudott sajnos eljönni (pl Anett, Reni, Vivi) viszont voltak ott számomra új emberek is. A Luca vasárnaponként vigyáz egy magyar kisfiúra, Patrick-ra (a távoli rokona-mondhatjuk így). 3 éves a kiscsávó és übercuki, magyarul és angolul is kitűnően beszél, sőt angolból valószínűleg hazavág minket. Szóval Luca elhozta őt magával és a kissrác csakhamar a társaság kedvence lett, leginkább a fiúk , de amúgy mindenki körbeugrálta.:)) A második új arc Alex (spanyol csávó), Ákos és a multkor megismert francia srác Rémi munkatársa.  Ott volt még Jucus, Zsófi, Ákos, Rémi meg én szóval szóval szépen összegyűltünk és egy hiper-szuper étterembe mentünk az Oxford street-en. A hely attól különleges, hogy egyrészt nem kell minden vásárolt dolog után fizetni hanem mindenki kap egy mágneses kártyát, ezt kell "lehúzni" a pultnál mikor az ember rendel valamit és a végén, távozáskor kell a kártyán szereplő összeget kifizetni-hatalmas ötlet. A másik különlegessége, hogy a kaját nem a benti konyhákban készítik el, hanem odakint a pultnál a szemünk láttára, így láthatjuk mi az, amit megeszünk, ráadásul az ételeket roppant jópofa módon készítik el.
Helyet foglaltunk az emeleten, díszes társaságunk teljesen beterített egy jó nagy asztalt. Én és még jópáran sörrel indítottunk, amit az emeleten lévő bárból kértünk ki és a pultos srác amint meghallotta, hogy magyarul beszélünk egyből ő is átváltott magyarra. Kellemes meglepetés volt, ő nem magyar hanem megtanulta a nyelvet volt egy kis (hiper-aranyos) akcentusa, de nagyon szépen beszélte a nyelvet. A legtöbben pizzáztak, én tiramisut ettem (majd mivel Jucusom már nem bírta így az ő pizzájából:)) Az ételek szuperek voltak, a hangulat szintén, mint mindig és nagyon jól éreztük magunkat. A Luca és a törpe 6 körül hazamentek mindenki sajnálatára, mert a kis Patrick-ot mindannyian nagyon megszerettük.

 

 

Jucus profilképe:)

 

 

A többiekkel átmentünk a Winter Wonderlandra. Én ezen a hétvégén nem is készültem odamenni, így felülni sem semmire, de ha már ott voltunk nem tudtam megállni, hogy ne.  A francia srác Rémi ki akarta próbálni az AIR-t (amiről már beszéltem itt a blogban is-a legnagyobb kedvencem) de mivel én már idén ültem rajta egyszer, tavaly meg 3-szor így most nem terveztem. Rémi nagyon győzködött, mondtam, hogy oxa, ha vesz nekem jegyet akkor ám legyen. Részemről ezt csak poénnak szántam, de Rémi komolyan ment és vett nekem jegyet szóval felültem vele.:)) Imádom az AIR-t, de ezen a hétvégén tényleg nem úgy készültem, hogy felülök bármire is (így fejben nem volt meg  a szokásos adrenalin szint) szóval sorbaállás alatt végig toporogtam.:) Nem számít hányszor ülök fel erre, de mindig picit parálok előtte, pedig amúgy élek-halok érte. (Nem úgy, mint a Power Tower-en, amin idén már 2x ültem, először nagyon be voltam tojva de  másodszor már semmi félelmem nem volt.) Sorbanállás közben összeismerkedtünk egy spanyol csajjal, aki szintén imádja ezt a hintát, ígyhát jó kis összeállításban ültünk egymás mellett: egy magyar, egy francia és egy spanyol. Ezért is imádom Londont.:)) Ez a ride is a sötétben a legjobb, akárcsak a Power Tower, bár itt nem igen lehet a kilátást élvezni mert pörögtünk jobbra-balra, előre-hátra és fejjel lefelé. A menetnek hipp-hopp vége lett, mondanom sem kell, hogy nagyon király volt.:)

Csakhogy nehogy elfelejtsétek az AIR-t:) :

Eztán Zsófival (az örök ride-os társam:) kipróbáltunk egy hintát, amit eddig még sosem. Ez majdnem egy sima láncos hinta ám abban különbözik, hogy felmegy 12 emelet magasba (majdnem olyan magas, mint a Power Tower) és itt tényleg csak egy vacak is biztonsági öv védi az embert (egy bőrszíj) szóval nem olyan hiper-modern fémből készült atombiztos biztonsági övei vannak mint pl az AIR-nek vagy a Power Tower-nek, és ettől félelmetes az egész, mert amúgy nem gyors. Mindössze 2 percig tartott a menet, odafentről látni lehetett a Hyde Parkot és a London Eye-t is, bár az elmúlt hetekben amióta megnyitott a Winter Wonderland én már majdhogynem megszoktam a látványt.:)

Videót erről nem találtam, de íme egy kép

Nagyon tetszett ez a ride is mindkettőnknek. A körünk után beültünk egy német sörkertbe enni-inni, bandázni. Olyan jó old-fashioned zenéket játszottak mintha az Október Fest-en vagy egy tipikus magyar búcsúban lettünk volna.  Én 9-kor elindultam haza, a többiek értesüléseim szerint 10-ig maradtak.  Mint az látható ezen a hétvégén sem unatkoztam, a társaságom szuper jó volt, köszönöm szépen mindenkinek.:)

Hétfőn mint azt már említettem a napom nagy része szabad volt, így délután elmetróztam Tomihoz a Win7 telepítőlemezéért. Jó messze lakik most tőlem (költözött a hosztcsaládjával) így 2 órát metróztam oda és vissza is, így 4 órát töltöttem utazással egy 15 perces meetingért LOL.:) Nagy város ez a London.


A héten még holnap (szedán) és csütörtökön kell dolgoznom és a péntekem megint szabad lesz, mert apuka fog vigyázni a gyerekre, aznap én majd csak takarítani megyek az extra melómba, ami nekem kb egy relaxprogrammal ér fel (mert már írtam, hogy nagyon tiszta a ház) és még fizetnek is érte.

Wow már kevesebb, mint egy hét van hátra karácsonyig, mindenkinek kellemes készülődést kívánok.:)

Elfoglalt aupair-Pluszmunka, palacsintázó, előző családom meglátogatása és sok más

Rengeteg mindenről tudnék most regélni, mert mozgalmas hetem/hétvégém volt, szóval bele is vágok, kezdem mindjárt ott, ahol legutóbb abbahagytam.

Az előző bejegyzésben kifejtettem mennyire sikerült felhúznia a gyereknek és a kis barátjának, aki itt volt szerdán, amikor is trollkodtak, miközben én telefonáltam. Miután megírtam szerda este a bejegyzést egyből le is mentem anyukához, hogy megbeszéljem vele a történteket illetve, hogy tudassam vele, hogy a gyereknek szerintem az a baja, hogy hiányolja  a szüleit és ez magyarázza az időnkénti szemtelen viselkedést.
Az anyuka első körben nem győzött elnézést kérni, amiért a gyerekek miatt nem tudtam nyugiban telefonálni. Aztán kifejtette, hogy e tekintetben mindig is probléma volt a gyerekkel, hogy nem képes megvárni míg mások rá figyelnek, közbeszól amikor mások beszélnek, telefonálnak, illetve bármit csinálnak. Mondta anyuka, hogy a gyerek tanárai is észrevették ezt, de a gyerek egyre jobban fejlődik, többször felteszi a kezét,  nem szól közbe. Abban maradtunk tehát, hogy beszélni fog a gyerekkel ezekről és arról, hogy ne zavarjon másokat főleg ha azok telefonálnak vagy valami fontos ügyet intéznek. Ha már így belemerültünk a témába elmondtam anyukának azt is, hogy szerintem az utóbbi időben a gyerek nagyon keveset látja őket, és az időnkénti rossz viselkedésnek ehhez szerény véleményem szerint nagyon is sok köze van. Egy picit féltem ugyan ezt elmondani, mert nem akartam pofátlan lenni, nem akartam, hogy anyuka azt gondolja, hogy én bele akarok szólni az ő gyereknevelési módszereikbe, de leginkább attól tartottam, hogy anyuka ezt úgy fogja majd fel, hogy én arra utalok, hogy túl sokat kell dolgoznom és ez nekem nem tetszik (abszolút szó nincs ilyesmiről részemről.) De szerencsére anyukával lehet beszélni, nem értett félre, mondta, hogy most neki és a faternak is rengeteg munkája van és ez még így is lesz a következő néhány hétben, de nagyon köszöni, hogy szóltam, és azt is hozzátette, hogy tudja, hogy nekik is jobban be kell kapcsolódni a gyereknevelésbe (még jó hogy!) és a karácsonyi őrültek háza után a dolgok változni fognak.  A beszélgetésünk közben többször is megköszönte az észrevételeimet és hangot adott annak, hogy ez neki mennyire jól esik, hogy merek beszélni vele a problémákról és nem csak hallgatok mint süket disznó a búzában.

Viszont van valami, ami nagyon -nagyon szúrja a szemem az angol szülőkkel kapcsolatban: anyuka a beszélgetésünk alatt megjegyezte, hogy tudja, hogy az ő gyereke nem egy angyal de higgyem el, hogy vannak nála 10-szer rosszabb gyerekek is, és akkor példákat hozott, hogy az ilyen-olyan barátnőinek a gyerekei miket szoktak néha csinálni. És ez nem csak a jelenlegi hosztanyám sajátossága, eddig 3 hosztcsaládom volt, és mindegyik hosztanyám szájából elhangoztak a fenti kijelentések. Az előző két családban is voltak néha a gyerekekkel gondok és mikor beszéltem erről a szülőkkel, akkor minden alkalommal ugyanezeket mondták. Ez nekem két dolgot sugall, egyrészt azt, hogy a szülők ezzel takaróznak, hogy "jajj dehát a más gyereke még ennél is százszor rosszabb" másrészt meg amikor ilyeneket mondanak az nekem kicsit olyan érzés, mintha örülnöm kellene, hogy az én hosztgyerekeim csak ennnyire rosszak és másoké meg sokkal rosszabb. Harmadrészt meg, ha én szülő lennék akkor pont lesz*rnám, hogy másnak a gyereke hogyan viselkedik, az még nem mentség a rosszaságra, hogy másoknál még durvább a helyzet és ettől én még nem leszek előrébb,a probléma nem lesz megoldva. Kíváncsi vagyok hány aupair-nek mondta már ezt a hosztcsaládja, nekem 3-ból 3 ezt hozza fel kifogásnak és lefogadom, hogy mindenki hallott már ilyet a hosztszülei szájából.

Mindenesetre a beszélgetést pozitívan zártuk, anyuka másnap beszélt a kisfiúval, aki azóta kb 10szer jobban viselkedik és sokkal nyugisabb a vele töltött idő. Apuka hazajött csütörtökön az én legnagyobb örömömre, mert így nem nekem kell este 10ig virrasztanom amíg anyuka hazaér és ágybatenni a gyereket, ezeket apus csinálja és mivel ő nagy hatással van a gyerekre így sokkal jobban is viselkedik.

***

Pénteken mentem először takarítani az új helyre, a fiatal házaspárhoz. A reggeli forgalomban egy óra az odaút busszal, a visszaút is szintén majdnem egy óra, a házban pedig 3,5 órát kell takarítanom, tehát azt csináltam, hogy miután elvittem a gyereket reggel suliba, egyből a buszmegállóba mentem, odaértem a házba, takarítottam, majd mire hazaestem már fél 3 volt, arra volt időm, hogy kettőt pislogjak és már mehettem a gyerekért a suliba. Maga a takarítás gyerekjáték, mert az a ház bár 4 szintes de nagyon tiszta, kb 5 szem port kellett letörölnöm és 2 vízkőfoltot lesúrolnom a fürdőből, porszívózás, felmosás, tehát semmi nehézség. Én nem is igazán értem minek nekik takarítónő, mert már mielőtt elkezdtem takarítani akkora tisztaság volt, hogy enni lehetett volna  a padlóról pedig van macskájuk is (akit amúgy észre sem vettem volna, ha a nő nem közli, hogy van, mert sem szőr sem ürülék nem volt sehol.) Imádom azt a házat, nagyon szép és tök jó volt úgy mászkálni, hogy nem azt kell néznem mikor lépek kutyapisibe.(...) A takarítás maga nekem nem fárasztó mert az előző hosztcsaládomban a 30 órámból kb 23 takarítás volt szóval megszoktam, hozzászoktam és hogy is mondjam rááltt a kezem és az agyam arra, hogy is lehet minél gyorsabban és hatékonyabban kitakarítani. A nő bármelyik pillanatban szülhet és mondta, hogy januártól bébiszittelni is fogok kelleni ami király, mert a babák nem dumálnak vissza, max akkor sírnak ha éhesek és nagyon cukik, a több pénzbevételről már nem is beszélve.:) Tejesen üdén és frissen hagytam el a házukat 3, 5 óra takarítás után, viszont a hazafelé út jól felhergelt, mert annyi fakezű balféket még nem láttam az utakon, lépésben haladt a forgalom és féltem, hogy nem érek vissza a gyerekért a suliba, de ez nem következett be.


Pénteken délután röppent volna ide az unokatesóm egy hosszúhétvégre, viszont valami zűr volt a Ferihegy (aka Liszt Ferenc) reptéren, és aznapra az összes járatot törölték.  Másnapra, szombatra kapott jegyet, ám mikor délelőtt kiment a reptérre közölték vele, hogy bocsi, de elfogyott az összes jegy (ilyenkor mindenki rárepül a jegyekre) és csak az este 8as gépre kapott helyet.
Biztosan mindenki hallott a ferihegyi sátortáborról, vagyis, hogy a fapados társaságok nem a repülőtéren, hanem a kifutópályán !! (ami állítólag tilos is) húztak fel pár sátrat (nesze neked 21. század), hogy abban várakozzanak a felszálló utasok a gépek indulásáig. Szerintük ez max 15 perc és senkinek nem fog ártani. Szerintem meg ha késnek a gépek, akkor a 15 percből könnyen lehet egy-másfél óra (vagy több) és ebben a hidegben egy gyengébb immunrendszerű ember bármikor összeszedhet egy tüdőgyuszit, a gyerekekről, a kisbabákról és terhes nőkről nem is beszélve. Az érintett légitársaságok szerint ez bevett szokás (aha, hol??).
Erről bővebben itt olvashattok:

http://index.hu/belfold/2012/11/06/sorsatorbol_indulnak_a_fapados_utasok/


Tehát az uncsim mondta, hogy nekik is jóval többet kellett várakozniuk, mint 15 perc, és ráadásul Pesten most hideg van, hó esik így ez nem feltétlen tesz jót az utasoknak, nade üdv a 21. századi légiközlekedésben! Lassan a fapados egyet fog jelenteni azzal, hogy a gépeken fából eszkábált ülések lesznek és BKV  ellenőrökre emlékeztető alakok járnak körbe és kérik a jegyeket.


Szombaton Lucával ebédet beszéltünk meg, és hol máshol költhettük volna ezt el, mindtsem a magyar palacsintázóban. Megint jópár új emberrel ismerkedtem össze, Istvánnal és Zolival, Luca haverjaival és egy lánnyal Zsanettel, aki most csak egy hétre látogatott ide Angliába, hogy munkát és szállást keressen és janurában költözik ki. A menü pedig harcsapaprikás volt túrós csuszával, kinder tojásos palalcsinta, turmix és házipálinka. A hangulat pedig mondanom sem kell, hogy isteni. A Télapó is jött, megleptem a többieket egy-egy Mikulás csokival (csokinyalókával) és Maoam-mal, amit kiskoromban én is imádtam (és azóta is.:), mindenki nagyon örült neki. 

Az ebéd végén (már majdnem sötét volt odakint) elsétáltunk a Winter Wonderlandra. Luca még a hét közepén megígérte, hogy felül velem a Power Towerre, de aznap meghátrált és egész délután azt hajtogatta, hogy nem ő nem ül fel, ha a fene fenét eszik akkor sem. Én meg győködtem, hogy de, felül, mert megígérte, meg különben is, nem lehet kihagyni, nagyon-nagy élmény. Úton a W. W.-re már kb győzködő-háborút játszottunk, ő arról biztosított, hogy nem fog felmerészkedni, én pedig azt ismételgettem, hogy de igen.  Mikor odaértünk, Luca megállapította, hogy szerinte a torony magasabb, mint múltkor (hogyisne?:D) és legszívesebben sarkon fordult volna, de addig szövegeltem (ebben jó vagyok muhaha) míg megvettük a jegyeket és beálltunk a sorba. Persze a sorból is 5ször ki akart állni, de nem engedélyezek én ilyeneket, így kivártuk, míg ránk kerül a sor és felültünk.  Lucának az volt a legnagyobb félelme, hogy a fémből készült biztonsági öv ki fog nyílni menet közben (mert egy picit mozognak, de csak azért, hogy a termetesebb emberek is fel tudjanak ülni). Az öveinket bekapcsolták, majd megindultunk felfelé. Szegény Luca nagyon parált, a csaj vagy 10szer megkérdezte, hogy "de nem fog kinyílni?" :DD Mondom, nem, nem fog, szuperbiztos, ha atombomba robban ez akkor se nyílik ki, de szegényt nem nyugtattam meg. Már sötétben ültünk, de a szemét nem merte kinyitni csak 10 másodpercre, realizálta, hogy qrva magasan vagyunk és inkább visszacsukta  a menet hátralévő részére. Én multkor kicsit paráztam, ezúttal viszont egyeltalán nem, inkább élveztem a kilátást. Sötétben a legjobb a Power Tower, látni a kivilágított felhőkarcolókat, a London Eyet és a Winter Wonderlandot egészben felülről, hát mit mondjak, odefentről jól látszott, hogy egy tűt nem lehetett volna ledobni a tömegben.  Aztán zuhantunk egy párat, majd vége is lett, Luca nagyon büszke volt magára de esküdözött, hogy többet nem veszem rá semmi hasonlóra (fair enough:D) majd jutalomként adtam neki egy doboz csokit.:))

Ezután én még kipróbáltam egy új hintát (nekem új, még sosem ültem) de Luca ezt már csak a biztos talajról csodálta.:)  Ez a hinta tulajdonképpen csak hintázik jobbra-balra, nem megy fejjel lefelé bár nagyon magas és gyors, a gyomrom itt a levegőben maradt miközben zuhantunk. Nem volt félelmetes, nem akkora szám, mint a Power Tower vagy a legnagyobb kedvencem az Air, de azért érdemes kipróbálni, mert az adrenalin szintet ez is felprögeti.

Videó pedig itt van eme ride-ról:

Ezután a menet után Lucával elsétáltunk az Oxford street-ig majd különváltunk. Én alapozóvásárlási szándékkal bevettem magam az ottani tömegbe, persze tudtam, hogy kismillióan lesznek. Vettem sült gesztenyét az utcai árustól majd egyre bejebb mentem az Oxford streeten, de alig telt el 5 perc és már azon erőlködtem, hogy is fogok kijutni ebből a bazi nagy tömegből. Az alapozó sem érdekelt, csak ki akartam jutni az ottani őrültek házából, de ennyi balfék, hülyén közlekedő embert ritkán látok esküszöm. Tökölnek előttem, nem tudják merre van az előre, beszambáznak elém a bőröndjeikkel, vagy a babakocsijukat tolják a sarkamra. Nem is értem mi a jó fészkes fenének viszi valami magával oda a gyerekét. Egy csecsemő ebből semmit nem élvez hanem épp ellenkezőleg, és azt ne mondja nekem senki, hogy néhány ember nem tud összebeszélni, hogy valaki más vigyázzon a gyerekre míg anyuci vásárol.:S Agybaj.

Mivel mint azt már említettem, az unokatesóm csak szombat esti gépre kapott jegyet, ami azt jelentette, hogy csak hajnal 1 körül érkezett meg Borehamwoodba, ahol reni lakik (és ahol én is laktam egy évig) így Renivel azt beszéltük meg, hogy este találkozzunk a hotelben és csapjunk egy nagy csajos dumapartit amíg az uncsim megérkezik. Renivel csak este 8-ra volt megbeszélve a találka, így én egy hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam egyet és 6-kor felhívtam a volt hosztanyámat, hogy éppen feléjük járok, és tudom, hogy jó későn szólok, de ha benne vannak akkor beugornék egy rövid csevejre. Az anyuka végig sem várta a mondandómat, lelkesen hadarta a telefonban, hogy "persze, gyere, gyere". Hallottam, ahogy a kislány a háttérben felsikított örömében.:)) Most biztos azt gondoljátok, hogy mi a rákfenének mentem vissza hozzájuk, amikor nem voltam velük tól jóban és rengetegszer panaszkodtam rájuk itt is, de az emlékek idővel megszépülnek, jó napokat is töltöttünk azért együtt, és nem vagyok haragrató ember. Arról nem is beszélve, hogy mennyire hiányzott nekem az én pici drága egyetlen Toto kutyám, és a kislányt is jó lett volna újra látni. A volt hostanyám 6 hónapos terhes volt a következő gyermekével mikor én eljöttem tőlük, és október végén megszületett a második kislányuk, akit én eddig még nem láttam (de néha-néha sms-ezünk a volt hosztmamesszal így tudtam róla)  szóval őt is mindenképp szerettem volna megkukkantani, így nagyon boldog voltam, mikor a vonaton ülve az anyuka igent mondott arra, hogy menjek.

Én nagyon szerettem az előző lakhelyemet, a kisvárost ahol laktam és mikor kerestem a következő családomat végig abban reménykedtem, hogy ott találom majd új családot (ami végül nem így lett, sőt jó messze onnan). Mikor szombat este leszálltam a vonatról egyből bevillant a sok emlék, hogy egy évig hány(száz)szor szálltam le itt a vonatról, hogy mennyire szerettem ebbe a csendes, tiszta és hihetetlenül nyugodt kisvárosomba hazajönni. Csukott szemmel eltalálnék bárhova, ismerem az összes boltot és az ott dolgozókat is, egyszerűen úgy éreztem, hogy otthon vagyok, és annyira jó volt, hogy megint ott lehetek,hogy arra nincsenek szavak. (E tekintetben kicsit szentimentális tudok lenni-tán már észrevettétek.:D)
Mivel hirtelen jött ötlet volt a látogatás így ajándékot nem hoztam nekik, de útban a házuk felé a kislánynak vettem egy kis csokit.:)Mikor mentem fel a dombon felfelé ahol laknak eszembe jutott, hogy hányszor másztam itt fel, volt, hogy 5-6 megrakott teszkós zacskóval (én csináltam a bevásárlást), vagy buliból reggel hazafelé, vagy éppen a kutyuval mennyit sétáltam arra. Mikor fordultam be az utcába az apuka épp akkor jött haza a munkából, átszaladtam a kocsija előtt majd mikor hátranéztem akkor láttam, hogy jéé ő az. Ő nem is tudta, hogy jövök szóval gondolom nézett egy nagyot, mikor majdnem elütött.:)) Aztán odaértem a házhoz, az apuka még szöszmötölt valamit a kocsijában, így csak intettem neki. Becsöngettem, a kutyulim ugatni kedzett  a kislány szaladt ajtót nyitni és egyből a nyakamba ugrott és ölelgetett jó hosszú ideig, és azt ismételgette, hogy mennyire hiányoztam neki. A kutya felugrált a lábamra, teljesen megőrült, nem hagyott egy perc nyugtot sem, annyira édes volt, hogy arra nincsenek szavak. Megismert, nem látott 3 hónapja, de megismert, és még mindig ugyanúgy imád, és én is őt. Felvettem és kb 5 percen keresztül csak ölelgettem, ő nyalogatott, majdnem sírtam. Már írtam korábban, hogy a kutyát jobban szerettem, mint a család összes tagját együttvéve, és a kutyu hozzám kötődött a legjobban, és szerintem ez még mindig így van, az egy óra alatt amíg ott voltam végig körülöttem ugrált, nyalogatott, nyakamba ugrott, még akkor sem tágított mellőlem amikor bejött a házba az apuka vagy mikor hazajött a jelenlegi aupair-ük. Ennek a kutyusnak mindig is én leszek az igazi gazdája, merthát én voltam vele kölyök korától fogva egy éven át minden egyes nap, mindenre én tanítottam és mindent én csináltam körülötte, nem csoda ha annyira összenőttünk, mint a sziámi ikrek.:)) Imádom, és elmondhatatlanul örülök, hogy újra láthattam.

Reunion

A kisbaba nagyon aranyos, lány.:) A kisasszonyommal játszottunk egy társasjátékot, majd a szülőkkel beszélgettünk, megjegyezték, hogy jól nézek ki, kérdezték mi mindent csinálok, nagyon közvetlenek voltak, annyira, mint a velük töltött évem alatt még szinte sosem. Nagyon örültem, hogy náluk vagyok és abszolút otthon éreztem magam. Később hazajött a jelenlegi aupair, és mondta, hogy elvinné a Toto-t sétálni. Mivel nekem amúgy is indulnom kellett volna, így felajánlottam, hogy megyek vele és félútig elkísérem őket, így legalább sétáltathatom is egy kicsit a kutyusomat.  (Ő az én kutyám és kész :)) Mikor elbúcsúztam a kislány vagy ötször elmondta, hogy nagyon szeret és a szülők is biztosítottak róla, hogyha megint feléjük járok akkor nyugodtan ugorjak be.:) Jó volt őket is újra látni, és a házat is ami egy évig az otthonom volt. Mikor az aupair-rel elindultunk kutyát sétáltani akkor egyszerre léptünk ki az ajtón, de a lány előre ment én viszont még az ajtóban maradtam búcsúzkodni, és képzeljétek, a Toto kutyám nem ment a lány után hanem megvárt engem ott az ajtóban.:)) Annyira meghatódtam, mondtam már, hogy a kutyák nem felejtenek és ők a leghűségesebb állatok a Földön, és ez már számomra sokadjára, szombat este is bebizonyosodott. Kb 8 percig sétáltunk együtt az új aupair-rel és a kutyuval, faggattam őt, hogy tetszik-e neki a családnál (nem véletlenül akartam vele ketteseben maradni, a szülők előtt mégsem kérdezhettem ilyeneket :D) de azt mondta, hogy ő nagyon élvezi és nagyon kedvesek vele, imádja ő is a kislányt és a kutyát. Nagyjából ugyanazt kell csinálnia, mint anno nekem, csak neki baba körüli teeendői is vannak. Eztán elbúcsúztunk, megölelgettem-puszilgattam a Totot és elindultam Renihez a hotelba.


A hotelben kb 3 órát voltam, útközben felvettem a mekiből egy kis harapnivalót majd hatalmas dumapartiba kezdtünk, mert már pár hete nem láttuk egymást. Nagyon jól esett ez a csajos este, rengeteg mindenről beszéltünk, mókáztunk, ettünk-ittunk, tehát nagyon jól éreztem magam.

 

Este 11-kor indultam haza, megdöntöttem a saját rekordomat ami a gyaloglást illeti, mert a hoteltől, ami kint volt a fenében busszal is kb 18 percre a vasútállomástól, nekem csak 20 percbe telt elgyalogolni a vasútig, így még simán elértem az utolsó vonatot majd London belvárosában az utolsó metrót.  Mire hazaestem már hajnal 1 is elmúlt. London legészakibb részéből a délibe ilyen sokáig tart eljutni.  Itthon még kockultam kicsit és 2 körül Zzz.

Ma reggel már 9 után fent voltam (wtf?:)). Karácsonyi ajándékokat vásárlogattam, már majdnem mindenkinek megvan, hogy mit adok, jee:) Délután a helyi svéd lánnyal ebédeltem, dumaparti, dumaparti, az angol tudásom mindig nagyon hálás az ilyen eseményeknek.

Következő héten szerdán megyek takarítani (money, money, money), mert a gyerek csütörtökön délben végez a suliban és ebben az évben nem is megy többet, tehát a pénteket vele töltöm takarítás helyett. Jó dolga van nem? Én is el tudtam volna anno viselni ennyi szünetet. :)

Mára vége mert látom jó hosszúra nyúltam.:)

Szerencseáradat adrenalin-túltengés

Hétfő van és december immár. Ma reggel, mikor a kölyökkel reggeliztünk a konyhában ránéztem a naptárra és láttam, hogy mindössze 2 hete van a suliból a téli szünetig. A gyerekek itt Angliában borzasztó sok szünetet kapnak, főleg azok a szerencsés porontyok, akik magániskolába járhatnak. Még az előző hosztanyám monda, aki szintén magániskolába járatta a kislányt, hogy tulajdonképpen a magániskolákban a kevesebb tanításért fizetnek több pénzt. Mennyire igaz! És mégvalami, ami nekem is és a hosztanyámnak is igencsak szúrja a szemét: a kisfiú magánsulijában minden nap 3kor van vége a tanításnak, de mostanáig volt még plusz egy óra iskola utáni foglalkozás, tehát csak 4kor kellett felvennem a gyereket. Most viszont, ismeretlen okból beközölte az iskola, hogy az újévig nem lesz suli utáni foglalkozás, 3-kor kell menni a gyerekekért. Számomra érthetetlen, mármint ne nézzetek lustának, nem az a problémám, hogy így 5 órával több munkám van a héten (mivel így is 25 óra alatt vannak a heti munkaóráim), bár persze kétség sem fér hozzá, hogy nagyon kényelmes volt minden nap csak 4 órakor a gyerekért menni, hanem azt nem tartom túl jó ötletnek, hogy egy neves iskola ilyen húzásokkal rukkoljon elő. Nem minden családnak van aupaire, aki  a gyerekért tud menni, és a dolgozó szülőknek az az egy óra is sokat számít, így ahogy hallottam a dolog visszhangját,  nem egy családnak okoztak ezzel fejfájást. No mindegy is, "its not my bussiness"-nem az én dolgom, én felveszem az enyémet, amikor kell és kész. Igazából nem is tudom, hogy jutottam most ide, totál nem erről akartam írni, csak eszembe jutott.

Az elmúlt napokról egy pár sort firkantok.

Már hónapok óta  érlelődött bennem, hogy kellene nekem új szemüveg. Szemüveges vagyok, de csak tv és számítógép előtt, valamint olvasásra használom. A mostani szemüvegem nagyon-nagyon régi, 7 éves, még 9-es gimnazista voltam, amikor csináltattam. A jobb szemmel nincs is különösebb baj, az mindössze 1 dioptriás, de a bal nagyon rossz, amikor 7 éve voltam szemvizsgálaton és csináltattam a szemüveget, akkor mínusz 3-as volt. Mivel a jobb szememnek viszonylag semmi baja, így ha csak jövök-megyek, akkor a jobb szemem kompenzálja a balt, és nem okoz gondot a látás a mindennapi tevékenységekben, de ha tv-zek vagy laptozok, illetve olvasok akkor viszont nagyon zavaró, ha nincs rajtam a szemüvegem akkor a szemem 5 perc után jojózni kezd és megfájdul a fejem.
Egy pár hónapja vettem észre, hogy már a szemüvegemmel is kicsit homájosan látok és hunyorgok a bal szememmel. Arról nem is beszélve, hogy a mostani okullárém már nagyon karcos, alig látok ki rajta.:D Nézelődtem a neten az opciók után, mit merre és mennyiért, és találtam egy (viszonylag) olcsó, de jó optikust. Idekint baromi sok pénzt elkérnek szemvizsgálatért és szemüvegkeretért (csakúgy,mint az egészségügy minden területén), egy angol drogériahálózat pedig egyenesen csilliárdokért kínálja szolgáltatásait.
Csütörtökön gondoltam egyet, és felhívtam a közeli optikust és kértem időpontot szemvizsgálatra. Másnap, pénteken már mehettem is. Maga a vizsgálat alig volt 10 perc, a bal szemem romlott mínusz 3-ról mínusz 3, 75-re, bár rosszabbra számítottam, szóval majdhogynem kellemesen csalódtam. Mikor végeztünk az optikus átadott engem egy asszisztensének, aki segített keretet választani. Mivel ugye én nem állandóan használom a szemüvegem, hanem csak mikor netezek/olvasok, így eleinte úgy voltam vele, hogy ilyesmikre mint pl vékonyított lencse meg extra tiszta lencse nem fogok költeni, de az optikus mondta, hogy van egy speciális ajánlatuk, mégpedig ha a keretet a 70 fontos vagy annál drágább árkategóriából választom, akkor ezek ingyen járnak (mert egyébként plusz 35 fontba kerülnének). Gondoltam, hogy oké, végülis most minimum 2 évig le lesz a gondom a szemüvegről, akkor inkább választok drágábbat, de az legyen "felszerelve" minden extrával, legyen ultravékony meg extratiszta, karcálló stb. Kb fél órán keresztül próbálgattam a különböző kereteket, a legolcsóbbtól a legdrágábbig mindenféléből, majd letettem voksomat egy nagyon trendi sötétlila színű keret mellett, amire a velem lévő asszisztens is nagyon helyeselt. Eztán leültünk a fizetést elintézni. Mivel ugye volt ez az ajánlat, hogy 70 font felett az extra dolgok ingyen járnak így én már magamban kiszámoltam, hogy a szemvizsgálattal együtt mennyit fogok fizetni (90 font). Ám mikor a hölgy benyögte, hogy mennyit kell fizetnem, kicsit meglepődtem, ugyis az ő kompjúterén 124 font jött ki végösszegnek. Azért engem sem ejtettek a fejem búbjára, egyből felhívtam a figyelmét az ajánlatra, de ő egy picit értetlenkedett, odahívta egy kollégáját, majd mégegyet, és 3-an megállapodtak, hogy igen, tényleg kevesebbet kell fizetnem. (Amúgy egy rendes nő volt, végigvárta, amíg fél órát szerencsétlenkedek a választással, lehet, hogy csak nem tudott az ajánlatról, nekem még kedzőnek tűnt.) Kifizettem immáron a 90 fontra csökkentett összeget és mondták, hogy következő kedden (azaz holnap ) mehetek érte.Kapok mellé tokot meg tisztítókészletet is.  Boldogság, mert a régin már tényleg alig látok ki.

Más meglepetések is értek pénteken, mondhani végre rám mosolygott a szerencse, ugyanis találtam pluszmunkákat, nem is  egyet, hanem kettőt.:)) Már pár hete írtam, hogy feladtam 8 hirdetést a gumtree-n munkákra vadászva, ám ezekre a nudista hapsin kívül, akit itt is "bemutattam" nem érkezett válasz. Azonban pénteken reggel, mielőtt a szemvizsgálatra mentem 2 email is várt, mindkettő válasz volt a hirdetésemre.  Az egyik egy tőlem fél órára élő fiatal házaspár, akik heti egyszer hívnának takarítani, és ha a babájuk megszületik, akkor jövő évtől bébiszittelni is, a másik szintén takarítás az is nem messze. Juhééééé:)) Végre, komolyan mondom, már kezdtem azt hinni, hogy teljesen felesleges a gumtree-re posztolgatni, mert normális válaszok úgysem érkeznek, és most kapásból kettő is jött. :)

Péntek este a helyi aupair barátnőimmel mentünk egy itókázó körútra a közeli pubokba. A kis csapat elég nemzetközi volt, egy német, két svéd és jómagam. Az egyik svédet (Maja) leszámítva senkit nem ismertem. A német csaj 19 éves, mindössze csak 3 hónapra jött Angliába és 3 hét múlva költözik is vissza Németországba. Egész idő alatt a telefonjával volt elfoglalva, a facebook-on keresztül ápolta az otthon hagyott barátnője lelkét, indőnként "what"-ot kérdezve azért bele-belefolyt a beszélgetésbe. A svéd lány már másfél éve él ugyanannál a családnál, májusig marad még és imád itt lenni. Mondta, hogy ő Londont még nem igen hagyta el, ami nekem azért furcsa, mert én is már másfél éve rontom itt a levegőt, de imádok utazni, ha rajtam múlva egyfolytában úton lennék és elképzelhetetlennek tartom, hogy ne járjam be a lakhelyem minimum 100 kilóméteres körzetét új helyek, tapasztalatok és ételek után kutatva, dehát minden ember más, ízlések és pofonok, ami nekem fun meg exciting, az másnak nem feltétlenül az. De nagyon aranyosak mindketten és örülök, hogy megismertem őket, szuper estét töltöttünk együtt, le is csúszott néhány cider (a svéd lányok tiszteletére svéd márkát ittam) így a hangulat is adott, hogy jó volt.:)

Kb hajnal 2-kor kerültem ágyba, ám másnap 8kor már kelhettem is, mert interjúm volt az egyik családdal, akik takarítani hívtak. Hihetetlenül hideg volt itt, és azóta is, fagyott rendesen és minden deres volt, ám ennek ellénre is vidáman hagytam el 9kor a házat, mert örültem, mint majom a farkának, hogy végre lesz pluszmunkám. (Mikor anyuka meglátta, hogy fél 9kor én már  a konyhában reggelizek, akkor meg is jegyezte, hogy ennél korábban még sosem látott engem ébren hétvégén.)
Az interjúmról késtem 10 percet, mivel még sosem voltam azon a környéken , de annyi baj legyen. A házaspár nagyon kedvesen fogadott, körbevezettek a házon, elmondtak mindent, hogy mit várnak, majd kértek, hogy nevezzem meg az árát, mennyiért takarítanék. 10 fontot kértem egy óráért, ahogy hallottam, aupairek ennyit szoktak itt Londonban.  Pénteken lesz az első alkalom, 3 óra takarításban állapodtunk meg eddig, azóta sms-ezett a nő, hogy vállalok-e vasalást. Hülye lettem volna nemet mondani, így egyész jó kis summát fogok megkeresni. A hölgy december végére várja a babáját, és mondta, hogy majd jövő februártól bébiszittelésre is szüksége lesz, tehát baromi szerencsés vagyok velük, hogy ennyi mindent csinálhatok, mert annál több pénz áll majd a házhoz.:))

Szombaton rohangáltam még ide-oda egész délelőtt és fél délután, mint a mérgezett egér, volt egypár elintézni való ügyem. Ebédeltem a Subwayben, majd vásárolgattam egy kicsit, de mivel nem aludtam valami sokat, így másra sem vágytam, csakhogy végre hazamenjek és bedőljek az ágyamba egy pár órára. 3 körül keveredtem haza, de az alvásra nem került sor, mert beszippantott a net, majd délután 5kor az anyuka hívott karácsonyfát díszíteni. Itt Angliában nem december 24-én van karácsonyfa-állítás, hanem már december elején sort kerítenek erre, és a fa egészen újév utánig a nappalikban (nálunk az étkezőben) díszeleg. Egy nagy fát sikerült anyukának választania, bár ő plafonig érőt akart, de szerintem így is elég méretes. Kb egy órán keresztül díszítettünk, anyuka ebben a tekintetben nagyon pontos, mint mondta, nem tudja elviselni, ha a díszek nem 100%-ig méretarányosan, és összehangoltan vannak felhelyezve, de mondta, hogy bízik az ízlésemben, és szabad kezet adott. A gyerekre viszont percenként szólt rá/igazgatta a díszeit, mert tudniiilik a fának tökéletesnek kell lennie. Szerintem jó munkát végeztünk, nagyon szép lett, a színei (arany, ezüst, fekete) elegáns külsőt kölcsönöz  a karifának, jó ránézni. Bár ezt egy picit furcsának tartom, hogy ilyen korán felállítják itt a fát, lehet, hogy karácsonyig meg is fogom unni a látványát, de végülis nem azért jöttem Angliába, hogy ugyanazokat a dolgokat keressem /tapasztaljam meg, mint otthon, végre igazi angol karácsonyban lesz részem, egy szerető, kedves angol családban. (Tavaly is itt voltam karácsonykor, nem mentem haza, de az akkori családom nem igazán törődött velem.) Már elkezdtem ajándékokat venni, és a szobámban is felállítottam a saját kis műfenyőmet, ami már tavaly is megvolt. Idén vettem hozzá még néhány díszt, igazán hangulatos, imádom.

Karácsonyi sarkom

Karácsonyfa az étkezőben

Szombat este nem voltam sehol, de megmondom őszintén nagyon jól esett csinálni a semmit és csak nézni az X-Fatort, különösen, hogy egész nap futkoztam jobbra-balra.

Vasárnap pedig a 2 héttel ezelőtti magyar bandával, akikkel palacsintázni voltunk, Lucával, Jucussal, Zsófival, Ákossal valamint egy számomra új lánnyal Vivivel elmentünk a Winter Wonderlandra. Délután 1 körül indultam el itthonról, mielőtt vonatra szálltam megebédeltem a Subwayben. Imádom az ottani kaját, nagyon rákaptam az utóbbi időben. Kettőkor találkoztunk a többiekkel a Winter Wonderland előtt, mivel nagyon szép idő volt így rengetegen voltak, iszonyatos nagy volt a tömeg és csak lépésben tudtunk haladni, de a karácsonyi vásár és a vidámpark mindenkit lenyűgözött. Már attól a pillanattól kezdve, ahogy beléptünka W.W.-ra elkezdtem fűzni a többieket, hogy próbáljanak ki velem valami attrakciót, de a Zsófit leszámítva senki nem nagyon akaródzott felülni azokra az őrültségekre. De sebaj, miután körbejártuk a vásárt kipécéztük magunknak Zsófival a Power Towert. Már a múltkori bejegyzésben is írtam róla, tavaly 2x ültem fel rá, 13 emelet magas, szabadeséstorony.

Luca, Vivi, Jucus, én és Zsófi

Zsófival

Megvettük a jegyeket majd sorbaálltunk, Lucusunk pedig serényen fotózott minket a pillanattól kezdve, ahogy beszálltunk végig, így sikerült lekapnia minden fontos mozzanatot, például azt, amikor bekapcsolták a biztonsági öveinket, és ezerrel mozgattuk őket, próbálgattuk, kinyílik-e, mert ha esetleg igen, akkor én még ott és akkor közöltem volna, hogy oké, én itt kiszállok:)). Lehet, hogy öregszem, de tavaly még nem tűnt ennyire félelmetesnek ez a ride. Az benne a legdurvább, hogy mikor először megy fel 13 emelet magasba, odafent várunk vagy 3-4 percig amíg teljesen hiretelen 1000-rel megindul alattunk a szerkezet. Az első zuhanás után egyből megint felemelkedik, nagyon gyorsan emelkedik felfelé, majd félúton hirtelen befékel, majd megint elindul felfelé, és éppencsak hogy felér, és már zuhanunk is, és ezt még eljátsza 3-4-szer, és minden alkalommal gyorsabban zuhanunk. Leírni nem lehet, hogy mit érzetem, mikor zuhantam, körülbelül olyan volt, mintha a gyomrom és a szívem összegabajodott volna és a torkomban lett volna. Nagyon magas az a 13 emelet, magasabb, mint amilyennek lentről látszik, de a panoráma nagyon szép. Én mivel már tavaly ültem rajta, így tudtam milyen a kilátás, látni onnan többek közt a London Eye-t, de ezúttal mikor odafent voltunk nem nagyon foglalkoztam a panorámával, mert már tudtam mi vár ránk.:)) Mikor fent voltunk és vártunk arra, hogy zuhanjunk, a Zsófi megkérdezte merre van a London Eye, és erre én csak annyit tudtam kinyögni kétségbeesett hangon,hogy : "Leszarom." Erre mindketten röhögésben törtünk ki ott 13 emelet magasban, én tul.képpen egyszerre röhögtem és voltam baromira betojva. Maga a zuhanás amúgy nem vészes, ebben a ride-ban az a félelmetes, amikor ott várunk fent a 13. emeleten és nem tudjuk, hogy pontosan mikor fogunk megindulni. Aboszolút élveztem az egészet, Zsófi szintén, dőltünk a röhögéstől, mikor leszálltunk és boldogan mentünk vissza a többiekhez, akik hivatalosan is komplett idiótának nyilvánítottak minket.:))  Ez egy olyan élmény, amit szerintem mindenkinek minimum egyszer át kell élnie, megfizethetetlen és elmondhatatlanul adrenalindús.

Mi a f*sznak megyek fel??:)

Hátha kinyílik..:)

 

Nincs visszaút

Mikor végeztünk, az Ákos egy francia haverjával Rémivel kiegészülve átmentünk a magyar palacsintázóba, amit már a törzshelyünkké nyilvánítottunk. A Luca és Jucus , valamint a fiúk pacalpörköltet ettek, én és a többi lány pedig palacsintát. Volt ott mindenféle ízesítésű, az enyém a jól bevált fahéjas, Zsófié cheseecake-es, Vivi pedig nutellásat falt, majd a Luca rendelt magának egy Kidner tojásos ízesítésűt, de mivel nem bírta megenni, így Zsófi és én pusztítottuk el. Mindegyik elképesztően finom volt, valamint szuper a társaság, így megint egy isteni napot/estét töltöttünk együtt, ezúton is köszönöm mindegyikőtöknek a remek élményeket, és Lucusnak pedig a gumicukrot, amit tőle kaptunk mindannyian. :) Kb 6-kor Luca és Jucus elindultak haza (végkimerülés és bébiszitt okokból), mi még maradtunk egy órát, lecsúszott még egy kis üdítő meg palacsinta, beszélgettünk, hülyültünk, majd 7 után mindenki hazaindult. Imádtam az egész napot úgy,ahogy volt.

Fent balról: Luca, Jucus, Ákos, Rémi, Zsófi, Vivi és én
 

A Winter Wonderlanddal természetesen még nem végeztem, a csajokkal is beszéltük, hogy még visszamegyünk, mert Zsófival még mindenképp ki akarunk próbálni pár hintát, valamint a helyi svéd barátnőmmel Majával is el fogunk menni, mert bár ő nem szereti az ilyen őrült ride-okat, de annyit beszéltem neki a Power Tower-ről, hogy azt mondta, annélkül nem zárhat be a W. W., hogy ő ki ne próbálná a szabadesés-tornyot.
Legyen is ez a végszó mára, szép hetet mindenkinek.:)