Szulinapozas es lassan veszem kalapom..

Mar het kozepe van, es en mult het ota nem vetettem ide egy betut sem.

Kezdem is a vasarnap megtartott szulinapi bulival. Lucanak es Olganak  (akivel amugy en ezelott csak egyszer talalkoztam, de nagyon jofej) mult heten volt a szulinapja, es arra gondoltak, miert ne tarthatnak egyutt a szulinapjukat, igy esett, hogy vasarnap delutan/este dupla szulinapi buliba voltunk hivatalosak. Renivel egyutt mentunk-jottunk, delutan fel 4-kor uton is voltunk Muswell-Hillbe, egy pubba, aminek az a kulonlegessege, hogy regen templom volt :) Bizony, igencsak furcsa otlet, de igy elmondhatjuk magunkrol, hogy templomba jarunk szorakozni :) En ezelott meg nem tettem tiszteletemet ebben a kricsmi-ben, de tobb baratnom-ismerosom is ide jar minden penteken, szoval biztosan nem utoljara voltam itt. Egyebkent a hely ma mar csak kivulrol emlekeztet templomra, belepve egy oriasi kocsmaban talaja magat az ember es a festett uvegablakokon kivul mas nem nagyon utal arra, hogy ez valaha szent hely volt..

Renivel kozosen vettunk egy ajandekot Lucanak, megpedig egy Britney Spears nevevel femjelzett parfumot (ami nekunk nagyon tetszett es remeltuk, hogy eltalajuk Luca izleset es o is szeretni fogja), valamint ezen felul tolem kapott meg egy "Happy Birthday" macit, Renitol meg bogret. Olganak csokit vittem es egy unnepi kartyat, mert sajnos meg nem igen ismerem, nem tudtam, minek orulne, de a csokit ugyebar mindenki szereti :) Lucanak nagyon bejott a parfum, szoval sikerult beletrafalnunk, sot Reni is annyira megszerette, hogy gondolkodik azon, hogy beszerezzen egyet maganak. Szepen lassan befutott a "buli" osszes resztvevoje, Luca vasarnaponkent vigyaz egy magyar kisfiura, Patrikra igy ot is magaval hozta az esemenyre (egyszer, meg karacsony elott Patrik szinten velunk "mulatott" egy etteremben, az egesz tarsasag nagy kedvence, hihetetlen aranyos kisfiu:) Barmiben le mernem fogadni, hogy a kissrac hazavag minket angolbol es persze mondanom sem kell, hogy a magyart is kitunoen nyomja. Mivel nem angol, hanem magyar csaladbol szarmazik, rendelkezik modorral es fegyelemmel, komolyan mondom, 2 eves anglai aupairkedesem alatt idekint nem talakoztam meg ilyen edes gyerekkel, akire orom figyelni, nem pofazik vissza es nem kepzeli atyauristennek vagy a vilag kozepenek sajat magat :D Barcsak kifognek egy ilyen gyereket, akire vigyazhatok! :)

Az osszeroffenes inkabb csak affele eszem-iszom dumcsizos program volt, sem mint buli, de mar elkepesztoen hianyzott es rafert a kis csapatunkra egy ilyen esemeny, mert az egesz tarsagag utoljara talan junius elejen volt egyutt, azota nem igen talalkoztunk es csak hirbol hallotunk egymasrol. Osszesen azt hiszem ugy 15-en voltunk es talan ugy tudnam jellemezni, mint egy hatalmas dumaparti, mindenki beszelt mindenkivel, sokat nevettunk, viccelodtunk, fenykepezkedtunk, aztan mire feleszmeltunk ideje is volt hazamenni. Renivel kb fel 9 korul leptunk le, mert a hazaut tobb, mint egy orat vett igenybe es masnap hetfo, azaz munkanap vart rank, igyhat nem terveztunk tul sokaig kint maradni.
Reszemrol en csucsszuperul ereztem magam, lecsuszott egy-ket cider es hamburger is, nagy orom volt mindenkit ujra latni es begyujteni a legfrissebb pletykakat! :)
Nehany vallalhato kep az esterol:

Egyutt a banda :)

Hulyen :)

A legjobb kep :D

Hogy temat valtsak, a het folyaman egyre inkabb kezdett eluralkodni rajtam az erzes, hogy mar csak 10 munkanapot vagyok itt, hamarosan veget er a tiszavirag eletu palyafutasom ennel a csaladnal. El sem hiszem, hogy megint itt tartok, hogy ismet csomagolok, hogy be kell pakolnom az egesz itteni eletem nehany borondbe es ismet tovabb kell allnom. Mikor bekoltoztem ehhez a csaladhoz (6 hete) mar akkor volt egy megerzesem azzal kapcsolatban, hogy itt nincs minden rendben es nem igen lesz hosszu a kozos jovonk. Olyannyira erosnek bizonyult a megerzesem, hogy nem is pakoltam ki rendesen a dolgaimat es nem rendezkedtem be igazan a szobamba, hisz az elso perctol kezve azt sugta valami, hogy felesleges, mert hamarosan ujra ossze kell majd pakolnom es tovabb kell mennem. Van korulbelul 3-4 neszeszer tartom, amibe koromlakkokat, gyogyszereket, ritkan hasznalt sminkeket es egyebeket tarolok, ezeket peldaul ki sem pakoltam hanem ugy, ahogy voltak, bedobtam az egyik fiokba. A 2 borondomet sem csomagoltam ki teljesen, regen es ritkan hasznalt ruhakat, konyveket bennuk hagytam. Erre tessek, a megerzeseim teljesen helytallok voltak, mindossze 6 hetes tartozkodas utan itt vagyok, ismet szortirozok, rendezgetek es pakolok, valamint keszulok a kovetkezo allomas fele.

Mivel nem is volt olyan regen, igy bizonyara emlekeztek meg, hogy az egy het alatt, amit juniusban otthon toltottem, a hosztanyam irt egy emailt, miszerint szuksege lesz ram a visszautazasom utani napon. Konkretan pentek este repultem vissza Angliaba es o szombat-vasarnap maris befogott, annak ellenere, hogy a szerzodesunkben hetvegi munka egyeltalan nem szerepel (havi 2 esti bebiszitten kivul). En mar akkor sejtettem, hogy itt valami nem koser, a blogban is irtam az esetrol es azt is kijelentettem, hogyha ezt rendszeresiteni fogja vagy lesznek mas gondok, akkor ezuttal nem leszek megalkuvo, nem leszek nyuszi, hanem ki fogok allni az erdekeimert es felszolalok magamert, vagy a legrosszabb esetben valtok. A sors pedig ugy hozta, hogy csaladvaltas lett a vege ismet. Lehet, hogy ti, Olvasok is rajottetek mar arra -korabbi iromanyaim alapjan- hogy nem vagyok az az ide-oda ugralos fajta, aki rogton csaladot valt az elso nehezseg utan. Nekem mindossze egyetlen celom van/volt, hogy 2 ev aupairkedes utan talaljak vegre egy hozzam illo hosztcsaladot, akivel passzolunk egymashoz, ahol ugy erzem megbecsulnek es hosszabb tavon is el tudom kepzelni magam melletuk. Az idei evemet marciustol juniusig a folyamatos csaladkereses tette ki, a blogbol ti is jol ismeritek a tortenteket, hogy honapokig jartam interjukra, adtam fel hirdeteseket, kerestem-kutattam a nekem megfelelo csalad utan. Olvashattatok a legrosszabb napjaimrol is, amelyeket a csaladkereses mizeriajanak "koszonhettem", arrol, hogy a csaladkereses utolso 3 heteben mennyire ketsegbe voltam esve, magam alatt voltam, mivel csaknem akart ram talalni a kovetkezo csalad es a legvegen mar-mar azt hittem, valami baj van velem,nem akartam elhinni, hogy 2 eves tapasztalattal a hatam mogott ne kelljek senkinek. Azokat a napokat tenyleg nem kivanom senkinek, a teljes kilatastalansagot es az "en vagyok a Vilag legnagyobb luzere" erzest, magam is igyekszem az egesz idoszakot kitorolni a memoriambol (hehe, ha ide irogatok rola, akkor ez biztos nem fog sikerulni, tehat a panaszkodos resznek ezennel vege :D ).
Aztan jott az oriasi megkonnyebbules, megpedig, az elozo csaladtol valo elkoltozesem elott mindossze 2 nappal megegyeztem a mostani csaladommal, hogy hozzajuk jovok, naluk fogok dolgozni. Mivel tobb, mint 3 honapos kereses eredmenye volt az "egymasra talalas", ezert igencsak nagy remenyekkel vagtam neki az ujabb csaladnak.

Van azonban egy tenyezo, amit nem lehet figyelmen kivul hagyni, megpedig a csalad lakhelye. Ugyebar ez a csalad Eszak-Londonban lakik, ugyanott, ahol en tavaly mar lehuztam egy evet aupairkent es borzasztoan megszerettem. Imadom, hogy ennyire a kulvarosban van, hogy tavol van a londoni belvaros zajatol, de ennek ellenere minden megtalalhato itt, amire csak szuksegem van, boltok, hatalmas zold teruletek es csak 25 percre fekszik vonattal London belvarosatol. Egy magam fajta, aki sosem  volt egy nagyvarosi leany, akinek leteleme a termeszet kozelsege de azert nem nelkulozi a civilizacio aldasait, pl meki, ez maga a foldi Paradicsom. Non-plusz ultra pedig, hogy itteni legjobb baratnom Reni is ezen a telepulesen lakik. Mar akkor nagyot dobbant  a szivem, amikor megcsak telefonon beszeltem ezzel a csaladdal, mert mindennel jobban szerettem volna ide visszajonni es ennek erdekeben hajlando lettem volna bevallani akar egy olyan csaladot is, akik nem feltetlenul felelnek meg minden elkepzelesemnek. Egy szo, mint szaz, ha ez a familia nem itt lakna, hanem London egy masik reszen, akkor aligha valasztottam volna oket. Abban, hogy igent mondtam nekik junius elejen, donto szerepet jatszott az elhelyezkedesuk.

Annak ellenere, hogy nem ugy jottek ossze a dolgok ezzel a csaladdal, ahogy azt vartam, nem bantam meg, hogy idejottem, ide kerultem. Semmi sem tortenik veletlenul, valamiert nekem ehhez a familiahoz is kellett kerulnom. Az egyik elozo bejegyzesemben olvashattatok arrol, hogy szeptembertol Reni baratnom hosztcsaladjanal leszek aupair, oket fogom boldogitani minden bizonnyal egy evig. Ha belegondolok, az, hogy ok felvettek engem pusztan a veletlen muve volt -aki esetleg nem emlekszik, vagy nem olvasta: egyik este atmentem hozzajuk, es az apuka erdeklodo kerdesere elmondtam, hogy felmondtam es ismet csaladkeresoben vagyok es ez vezetett ahhoz, hogy ok felvettek. Ha viszont nem itt  laknek ennel a csaladnal, ezen a telepulesen akkor aznap este minden bizonnyal nem mentem volna azt Renihez,nem tortenik meg a parbeszed koztem es az apuka kozt es nem vettek volna fel, hanem ismet ketsegbeesetten csaladkeresesbe kellett volna fognom. Ha masert nem, akkor mar csak ezert is ertelme volt ennek az itt toltott nehany hetnek. Persze lehet mondani, hogy ha mashova kerulok, akkor talan ott nem lett volna semmi gond, eltem volna mint hal a vizben es nem jutottam volna megint oda, hogy ismet csaladot kelljen keresnem..De aki ismer, tudja, hogy en  ezen a telepulesen szerettem mindig is a legjobban lenni, angliai tartozkodasom alatt itt ereztem magam a legjobban, es ha ebbol a szempontbol nezem, minden a leheto legjobban alakult. Az egesz mizeria ezzel a csaladdal, az, hogy megint valtanom kell de itt maradhatok a kozelben tulajdonkeppen az en malmomra hajtotta a vizet.

Nagyon szertnem, ha a kovetkezo csaladomnal vegre minden siman menne es megallapodhatnek naluk egy evre, mert kicsit kezd terhes lenni ez a " vandorcigany" eletforma, hogy egyfolytaban koltozkodnom kell es uj csaladokat kell megszoknom es az o eletritmusukhoz kell alkalmazkodnom. Persze ez az aupair elet velejaroja, en is tisztaban vagyok ezzel, de ha belegondolok, a 2 eves palyafutasom soran azert nem hullottak jobbnal-jobb csaladok az olembe, egyik family-mnel sem volt olyan erzesem, hogy de 'szuper es azt kaptam, amit vartam'..Talan annak valamivel konnyebb dolga van, aki mar elsore jo csaladhoz kerul, eltolt naluk egy evet, nyelvet tanul,, keres egy kis penzt es harmoniaban el a hosztcsaladjaval, hogy majd a vegen azt mondhassa,: igen, erre szamitottam, azt kaptam, amit vartam. Tudom, nem letezik tokeletes csalad, de megis vannak, akik jobban passzolnak egymashoz.
Az eddigi 4 hosztcsaladombol azert kettonel is eltoltottem egy-egy tekintelyesebb idoszakot, a masodik csaladomnal egy evet, a harmadiknal pedig 9 honapot. Pedig ezekkel a familiakkal kapcsolatban is rengetegszer ereztem ugy, hogy abszolut nem passzolunk. A masodik csaladot bar ott tartozkodasom alatt szidtam, mint a bokrot, mert azert sok volt a nem fair dolog, de igy utolag megis azt mondom, mind kozul tan ok voltak a legjobbak. A harmadik -legutobbi (balhami) csaladom pedig..a napokban olvasgatom vissza a bejegyzeseimet, amiket meg naluk irtam es egyre csak az jut az eszembe, hogy megis hogy a fenebe birtam ki az ottani dolgokat, a korulmenyeket, a mindennapos kutyapisit, a koszt, az elkepesztoen neveletlen gyereket..Ha visszamehetnek az idoben, biztos, hogy mar az elejen valtottam volna, nem is tudom, hogy annakidejen ezt miert nem tettem meg..Illetve tudom, azert mert en (sajnos-vagy nem sajnos) ilyen vagyok, ilyen megalkuvo, csendes, aki inkabb mindenhez, meg a legkeptelenebb dolgokhoz is megprobal alkalmazkodni..Viszont azt pozitiv valtozasnak konyvelem el, hogy ez azert az utobbi evben valtozott. Mig tavaly inkabb alkalmazkodtam es ott maradtam a csaladnal, akik sem felfogasban sem eletvitelben abszolut nem passzoltak hozzam, iden, mikor a jelenlegi csaladomhoz kerultem nem teketoriaztam, amint lattam, hogy a dolgok egy kicsit sem ugy mennek, ahogy mi abban megegyeztunk, fogtam magam, felszolatam es kialltam magamert..Ennek a veget meg mar ti is ismeritek, felmondas lett belole. Vegulis miert is maradnek itt, miert is legyek megalkuvo es csinaljak valamit, amiben nem lelem oromomet es duhongjek magamban??

Talan egyeseknek ugy johet le, hogy a konnyebbik utat valasztottam es megfutamodtam..Csak annyit szeretnek ehhez hozzafuzni, hogy ebben nincs igazuk! Akkor futamodtam volna meg, ha mar az elso (pocsekra sikerult) het utan vettem volna a kalapom. Aki ismer, viszont tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki megijed az arnyekatol, mindenkeppen szerettem volna eltolteni itt egy par hetet, szemlelodni, megprobalni hozzaszokni a csalad rutinjahoz, mielott meghozom a dontest a felmondassal kapcsolatban.

Mindenesetre most bizakodva tekintek a jovobe, Reni csaladjanal meglepetes mar nem erhet, hisz jol ismerem oket es mindent tudok roluk. Annyi extra melot fogok vallalni, amennyi csak az idobe belefer, hogy minel tobbet keressek es megalapozzam a jovomet. Hiszem, hogy ezuttal nem lesz semmi gond, hisz tudom, "mibe keverem magam" tekintve, hogy ismerem a csaladot es szeretem is a kornyeket, mostmar tenyleg a jovomre fokuszalva fogom alakitani a dolgaimat..Persze tudjuk, ember tervez, aztan Isten vegez, ami vagy egyezik a mi elkepzelesunkkel vagy nem..Mindenesetre kivancsian varom mit tartogat nekem ez az uj kezdet! :)

Ket hetvege es eheti esemenyek

Mielott belekezdek (vagyis folytatom) draga jo hosztcsaladom kivesezeset, meg szeretnek emlekezni az elmult 2 hetvegemrol.
Bekoltozesem utan eppen egy hettel, a junius 22-23-i hetvegen Angliaba latogattak rokonaim, pontosan a nagynenem, Erika neni, nagybacsim, Erno bacsi, valamint az unokatesoim Erika es Erno. Az apropo Erika neni es Erno bacsi nemtudomen hanyadik hazassagi evforduloja volt, viszont ha mar jottek, akkor hoztak a gyerekeiket is, mivel Erno es az en itteni legjobb baratnom Reni tavaly augusztus ota egy part alkotnak. (Ez amugy nagyon cuki sztori, Erno tavaly az en facebook-os kepeimen keresztul latta Renit, megtetszett neki, felvette face-en, beszelgettek sokat, majd mikor Reni hazautazott latogatoba, talakoztak is. Azota egyutt vannak, mint az lathato, tavkapcsolatban elnek, de egyik honapban Erno jon Londonba, masik honapban Reni roppen haza igy rendszeresen talalkoznak. ) Tehat adta magat, hogy a 3 napos latogatas soran szervezunk egy kozos programot is, mindannyian, rokonok, Reni es en.
Juni 22-en szombaton erkeztek a rokonaim, azt a napot londoni varosnezessel toltottek, ahova en nem mentem veluk mert ugye az volt az elso itt toltott hetem vege, hulla voltam a napi 10-12 oras meloktol es inkabb az itthon doglest valasztottam. :D Vasarnap  viszont egyutt ellatogattunk Windsorba, az imadott London melletti, velemenyem szerint Anglia egyik leggyonyorubb es leghangulatosabb varosaba.  Reggel 10kor talalkozott mindenki a vasutallomason, a tobbieknek mar volt jegyuk, igy csak ram kellett varni mig a penztarnal az elottem levok addig szerencsetlenkedtek, hogy majdnem lekestuk a vonatot. De ez nem tortent meg, pont idoben felpattantunk a szerelvenyre, elvonatoztunk Waterloo-hoz, ahol atszalltunk a Windsor fele tarto vonatra. Ezen hatalmas tomeg volt, szoval eleinte szetszorva kellett ulnunk es nana, hogy pont a mi vagonunkra szallt fel egy nagy gyerektarsasag, ami az egesz hetes gyereksiras utan a legkevesbe sem hianyzott, de nemsokkal kesobb leszalltak halisten :D

Windsorba erve egybol megceloztuk a kastelyt, ahol azonban baromi hosszu (ertsd, legalabb 200 meteres) sor kigyozott, hosszan az utcan. Ekkora sort eddig itt nem is lattam pedig mar ketszer is voltam a kastelyban. Mivel en mar lattam a varost, valamint Reni is, igy mi ketten bealltunk a sorba, a rokonaimat meg elkuldtuk varost nezni, es megbeszeltuk, hogyha majd mar majdnem bent vagyunk akkor felhivjuk oket, hogy jojjenek vissza a varhoz. Kb fel orat el is toltottunk a sorban allassal, addig nyomtuk a dumat, aztan visszaballagtak a rokonaim is. Megvettuk a jegyeinket (illetve, a tobbiek megvettek a jegyeiket, nekem eves belepom van :) aztan nekiindultunk a vezetesemmel felfedezni a kastelyt.

Erika neni, en, Reni, Erno es Erno ba'

Erikaval

Imadom Windsort :)

Renimmel :)

"Meg ne fenykepezz" :D

E&E

A kastelyt ugy 2 es fel ora alatt jartuk korbe, nagyon nagy, es persze nem mentunk be mindenhova, de igy is jo sokaig bent voltunk. Mire vegeztunk a varban mar igencsak ebed fele jart az ido, pontosabban mar 3 ora is elmult, ugyhogy nyakunkba vettuk a varost etterem utan kutatni, es kikotottunk egy hangulatos kis olasz helyen (egy tucat ettermet vegigjartunk, de mivel 6-an voltunk, nehez volt olyat talalni, ami mindenki izlesenek megfelel, megha egy csalad vagyunk is :) Itt elkoltottuk az ebedet, mi lanyok (Reni kivetelevel) egy csirkes ragu (stew) mellett voksoltunk, amihez jart sult krumpli es egy rakas zoldseg, olyan volt, mint a csirkeporkolt, csak sult krumplival. :) Reni carbonarat evett, Erno ba' steak-et, Erno meg valami rakott zoldsegeket (jol nezett ki.) Mindenki nagyon meg volt elegedve a koszttal, isteni finomak voltak az etkek, viszont sajnos a sorrol mar nem volt elmondhato ugyanez. Erno ba' es en sort ittunk,(latszik, ki a csaladban az alkesz :) de mindketten ereztunk egy vizes utoizt es hat nem volt eppen eros vagy aromadus a ser. Mindegy, tanulsag, hogy legkozelebb bontatlan uvegeket kerunk, nem pedig poharban.

Ebed utan mar fel 5 korul jart az ido, tettunk egy setat a varosban, bementunk a helyi vasarcsarnokba, aztan pedig folytattuk az utunkat a kastely mogotti hatalmas park fele.
Ebben a parkban is volt szerencsem mar ketszer setalni, gyonyoru, hihetetlen zold es pontosan a kastely mogott van, lenyugozo kilatast biztositva ezzel a kastelyra.

Regebbi windsoros bejegyzeseimben emlitettem, hogy a kastely a Kiralyno nyari illetve hetvegi otthonakent szolgal. A mai napig itt tolti a hetvegek nagy reszet. Ezidaig sajnos nem volt szerencsem latni..ezidaig. Ugyanis ezen a vasarnapon, mikor a kepen lathato, kastely mogotti hatalmas parkban, pontosabban a kastely kapuja korul maszkaltunk, egyszer csak azt vettuk eszre, hogy nyilik a kapu es jonnek a fegyveres orok. Lattunk messzirol kozeledni egy egyszerunek tuno (ertsd, semmi extra,semmi fenyuzo) autot. Meg is jegyeztem poenkodva, hogy mekkora lenne, ha a Kiralyno ulne benne. Erno bacsi, a masik orok poen gyaros azt mondta, hogy "ahh biztos csak a konyhafonok jon". Aztan amikor az auto a kapuhoz ert lelassitott, es megpillantottuk benne magat a Kiralynot, testkozelben!!! Nem akartunk hinni a szemunknek, hogy alig par meterre tolunk hajt el Ofelsege kocsival (egy testor ult az autoban.)  A kaput gyorsan be is csuktak mogotte, majd a fegyveres orok is eltuntek. Mi Renivel rogton osszeneztunk es vigyorgasban tortunk ki, hogy "dejo lattuk a Kiralynot." Erika neni elkezdte piszkalni Erikat (aki aznap a fotosunk volt, a legtobb kepet o csinalta) hogy "miert nem fenykepezted le??" Persze ez lehetetlenseg lett volna, egy pillanat alatt hajtottak el melletunk es amugy is sutott a nap, a fenykepen max a szelvedo latszott volna, a Kiralyno biztosan nem. Szoval sajnos fenykepunk nincs az esetrol,senki nem izzitotta be a fenykepezojet, mert Erno bacsi jol megtrefalt bennunket a konyhafonokkel. :D Pedig nekem volt egy erzesem, hogy egy fontos szemely kozelit abban a kocsiban. Es a legerdekesebb az egeszben, hogy egy teljesen atlagos kicsi kocsival jott, egy bodyguard-dal, semmi fenyuzes, csak gondolom kimentek egyet kocsikazni, vagy nem tudom..Talan sokaknak nem lett volna ez nagyszam, hogy latjak a Kiralynot, hisz lehet ot latni nyilvanos rendezvenyeken, stb, szerintem viszont baromi mazlink volt, mert mi nem egy nyilvanos rendezvenyen, vagy unnepsegen lattuk, beallitva, kicicomazva, hanem egy teljesen hetkoznapi helyzetben, alig par meterre sajat magunktol. Szoval nekem a vigyort arra a napra nem lehetett letorolni a kepemrol. :)

A buvos kapu. Azok a colopok a kapu mogott a foldbe ereszkedtek mikor a Kiralyno behajtott  es  ujra visszaemelkedtek, mikor a kaput becsuktak. A kepen annyira nem latszik, de eleg nagyok a colopok, szeritem egy tanknak sem sikerulne atvagni rajtuk.

A park utan meg setaltunk a varosban, betertunk a mekibe kaveert, aztan lementunk a Temze-partra egy-ket foto erejeig.

Furi ferde kis haziko

A 6 oras vonattal mentunk vissza Londonba. Fel 8 volt mire visszaertunk,a csalad meg ment varost nezni a Tower-hidhoz. En eredetileg ugy terveztem, hogy ekkor bucsut mondok nekik es hazaindulok, elvegre eleg nehez het allt mogottem, es tudtam, hogy a kovetkezo nap, hetfon is hosszu nap var ram a hosztcsaladomnal. Azonban ugy dontottem, hogy tokmindegy, igyis -ugyis faradt leszek, de nem minden hetvegen jonnek rokonaim Londonba, igy inkabb kihasznalom az idot es veluk megyek. Kb 8-ra ertunk a Tower-hidhoz, ahol szakadt az eso (nana, hogy). Itt is ellottunk jopar kepet, par perccel kesobb pedig kisutott a nap, es setaltunk meg egy orat a folyoparton.

9 utan elindultunk haza, metroztunk, vonatoztunk, aztan mikor az utolso atszallasunkhoz ertunk, kedrult, hogy pont par perccel kestuk le a vonatunkat, tehat fel orat varnunk kellett a kovetkezore. Nem kifejezes, hogy az allomason sz*rra fagytunk, mert nem volt eppen meleg. Este 11kor erkeztunk vissza Elstree-be (a rokonaim is azon a telepulesen szalltak meg, ahol Reni es en lakunk). En a vasutallomason elbucsuztam toluk, mert masnap utaztak is haza, nekem meg ugye dolgozni kellett. Este 11 utan ertem haza, es tudtam, hogy ennek meglesz a bojtje masnap reggel, de nem erdekelt, nagyon jol ereztem magam a csaladommal es szuper volt, hogy itt voltak es egyutt jartuk be Windsort aztan egy kicsit Londont is :)



Az ezt koveto heten is rengeteget dolgoztam, de het kozepen megegyeztunk Renivel, hogy pentek este (juni 28) atmegyek hozza es nala alszom, mivel a hosztcsaladja elmegy az egesz hetvegere es ures lesz a haz, szoval csapjunk egy csaj bulit. Egesz heten a pentek estet vartam, hogy amint 7-et ut az ora, letegyem a mosogatorongyot, osszecuccoljak es atsetaljak Renihez. Utkozben megalltam egy zoldsegesnel es vettem egy gorogdinnyet. Reni meleg pizzaval vart, befeszkeltuk magunkat a konyhaba, ettunk, dumaltunk megallas nelkul, mindketten kibeszeltuk a csodalatos hosztcsaladjainkat, aztan ugy ejfel fele lottek is a pizsit mert mindkettonk mogott faraszto het allt. En az egyik kislany szobajaban (ami csupa pink :) aludtam. Szombaton ugy 9 korul kaszalodtunk ki az agybol, aztan lementunk reggelizni. Mikozben beszelgettunk, kiderult, hogy felre ertettuk egymast, Reni ugyanis mindket hetvegi ejszakara meginvitalt engem, en viszont azt hittem, hogy csak pentek ejjelre. (Szegeny Renim amugy fel abban a nagy hazban egyedul, amit meg tudok erteni, en sem szeretek egyedul lenni a hosztcsaladjaim hazaban, bar az baromi jo, ha nincsenek itthon par napig, de ez azert Anglia, megis esznel kell lenni. ) . Mikor mondtam Reninek, hogy en ugy keszultem, hogy csak egy ejszakara alszom ott kerek perec kijelentette, hogy "Dehogy, ma is itt alszol!" :D Termeszetesen nem volt ellenvetesem, mert igy legalabb tudtunk fozni is, neki is jobb, hogy nincs egyedul es sem siettem haza a hosztcsaladomhoz. Nameg ha mar ures a hazuk, akkor miert ne? :) Sms-eztem is gyorsan a hosztmutter-nak, hogy ne varjon haza aznap este sem.

Reggeli utan elmentunk a foutcara, ahol rengeteg bolt es egy nagy shopping park van, nezelodtunk, vasaroltunk, fagyiztunk stb. Az egyik uzletben vettunk magunknak egyforma kardiganokat :D Az volt a terv, hogy delutan paprikas krumplit fozunk es palacsintat sutunk, szoval beugrottunk a tesco-ba hozzavalokert. Hazaerve megettuk a dinnyet, ugraltunk egy sort a trampulinon, aztan neki alltunk fozni.

Megfoztuk a paprikas krumplit, bekevertuk a palacsinta tesztat, aztan leultunk a jatszoszobaban filmezni. Vittem magammal par dvd lemezt, ilyen klasszikusokat mint pl Macskajaj, Taxi es hasonlok. Legnagyobb meglepetesemre Reni azt mondta, meg sosem latta a Macskajajt, szoval gondoltam nincs is jobb alkalom, hogy bepotoljuk. Egyszeruen imadom ezt a filmet, kb 13 eves voltam, mikor eloszor lattam, azota evente min. 4-5-szor megnezem. Nem is tudom, hogy lehet kitalalni ilyen agyament sztorit es poenokat. Az meg kulon raadas, hogy (ciki vagy sem -nem erdekel) imadom a ciganyzenet, szoval nem veletlenul ez az egyik kedvenc filmem. Reninek is nagyon tetszett, vegignevette az egeszet es o is csak azt kerdezgette, hogy vajon mit szivott az, aki ezt kitalalta? :)

Ha esetleg kedvet kaptok, fenn van youtube-on is: http://www.youtube.com/watch?v=ptRnilADd5I

"Megagyaztunk" magunknak a jatszoszobaban

Macskajaj utan pedig nekiugrottunk a palacsinta sutesnek. Nem csak sima kakaos, nutellas es ehhez hasonlo palacsintakat keszitettunk, hanem mivel a Londoni Magyar Palacsintazoban mar rengetegszer ettem, gondoltam megprobalom sajat magam is elkesziteni a Kinder-csokis palacsintat.
Az elkeszites nagyon egyszeru, barkinek sikerulni fog. Szeletelj aprora nehany kinder szeletet, majd kezdj el sutni egy palacsintat. Mikor az egyik oldala megsul, megforditod, es rogton tedd ra csokidarabokat a palacsintara, hogy elkezdjen olvadni. Kb egy perc elteltevel kes segitsegevel hajtogasd ossze es voila..ennyi, rem egyszeru es baromi finom :) Csak figyelj, nehogy kifojjon a csoki a palacsintabol, mikor kiszeded a serpenyobol.

Isteni finomak lettek, Reni nem gyozott lelkendezni, hogy milyen fincsi kajat csinaltam neki. Bevallom en is buszke voltam magamra (pedig ha belegondolunk, pofon egyszeru a dolog),nade most csinaltam eloszor. :)

A palacsintak tarsasagaban visszaultunk a tv ele, es megneztuk a Taxi elso es masodik reszet. Ezeket mindketten lattuk mar, de eleg regen es imadjuk (mint az lathato, az agyament filmekert rajongunk). Mikor vegeztunk rendbe raktuk a konyhat, aztan mire feleszmeltunk itt is volt az ejfel, faradtak voltunk ugyhogy mentunk aludni.
Vasarnap 10 korul tertunk magunkhoz, rendbe vagtuk a hazat, hisz aznap este jott haza Reni csaladja. Mikor ezzel megvoltunk, a maradek paprikas krumplival es palacsintaval visszaultunk a tv ele, es delutan 4ig filmeztunk, ki lehet talalni, hogy a Taxi harmadik es negyedik reszet neztuk :D Kellenek az ilyen filmek, hogy az ember teljesen kikapcsoljon es rohogjon az eszement poenokon. Azota a het folyaman, az esti vasalas kozben gyakran betettem a Taxi valamelyik reszet...:)
Delutan pedig, mivel nagyszeru ido volt (kb 25 fok) elsetaltunk a kozeli parkba, fagyiztunk, beszelgettunk, hazafele pedig beultunk a mekibe vacsizni. Este 7-kor pedig elegedetten konstataltunk, hogy szuper hetvegenk volt, es mindketten nagyon jol ereztuk magunkat. Megbeszeltuk, hogyha legkozelebb egyikunknel meguresedik a haz, akkor megismeteljuk eme kis fiestat.

Ez volt tehat az eddigi itt eltoltott ket hetvegem. Mint lathatjatok, a rossz fogadocsalad es a baromi sok munka ellenere is probalom elvezni az eletet es igyekszem kihasznalni a (nem tul sok) szabadidom minden pillanatat. Bar minden este hullakent zuhanok az agyba es pentekenket ugy erzem, semmi erom nincs, de ugy dontottem, nem fogom hagyni, hogy ez ranyomja a belyeget az itt toltott idomre. Az agyamat atkapcsoltam az "akkor is elvezem az eletet, ha momentan rossz hosztcsaladhoz kerultem" uzemmodra.  Bar a legutobbi bejegyzeseim nem eppen pozitivak, es a csaladomrol neha ugy erzem, hogy valami total mas dimenzioban elnek, de ennek ellenere nem vagyok szomoru vagy ilyesmi. Renivel minden heten talizunk, jovunk-megyunk, es ez nekem most eleg is a boldogsaghoz.

A hétvége és Brighton

Egy ideje nem írtam élménybeszámolókat, tulajdonképp az elmúlt hetekben csak akkor írtam, ha valami fontosabb, "bizniszbeli" dolog történt. Mostanában sajnos úgy érzem, hogy nincs időm semmire, akármennyire is igyekszem mindenre rendesen időt szakítani, pl barátok, pihenés, futás, munka, blog -mégis sokszor azt érzem, hogy vagy 8 napból kéne állnia egy hétnek (izé, inkább kilencből) vagy 25 órából egy napnak :) Ha már futást említem, 2 hete elkezdtem futni és borzasztóan élvezem, amikor csak tehetem megyek (4szer egy héten) és komolyan mondom nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam. 1 órát szoktam összefüggően futni, általában esténként, miután leadtam a műszakom és amióta neki kezdtem nemcsak, hogy sokkal többet bírok, mint az elején de a kedvem is összehasonlíthatatlanul jobb, mint azelőtt. Erről még írok a közeljövőben részletesen, lényeg a lényeg, hogy újabban kb az éltet minden nap, hogy az estét várom, hogy hazajöjjön valamelyik szülő, felhúzzam a futóhacukát és végre 'szabadon engedhessem magam' a parkban.:) Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!

Nade a hétvégéről akartam itt regélni most. Péntek este nem csináltam semmi különöset, illetve futottam, ami számomra programértékkel bír. Futás után Anita barátnőmmel skype-oltam kb másfél órát aztán itt is volt az ideje aludni menni.
Szombaton a palacsintázóban kezdtük a napot, Reni, Luca, Vivi, Ákos és jómagam ebédelni mentünk.Kezdetnek betoltam egy kindertojásos palacsintát amit nyakon öntöttem egy kis pálinkával :) A többiek is palacsintáztak, Ákossal úgy gondoltuk, hogy mégegy pálinka már nem árthat az előző mellé, így lecsúszott egy újabb pohárkával. Vivinek a héten volt a szülinapja, vasárnapra tervezett egy összejövetelt egy olasz étterembe, amin azonban nem tudtam tiszteletemet tenni,merthogy a svéd barátnőimmel meg volt beszélve a tengerpartozás. Az ajándékomat így szombaton vittem el Vivinek. Kb 2 órát rontottuk a levegőt a palacsintázóban, aztán mivel egyikünknek sem volt sürgős dolga/randija/semmije így tovább álltunk, de nem mentünk messzire csak a Mekdonálc-ba:) Itt is elültünk mint a befőtt vagy 2 órát, dumálgattunk, poénkodtunk, degeszre ettük magunkat aztán kb 4 körül mindenki hazaindult, ki-ki szittelni, ki csak az esti züllésre készülődni stb.

Nekem is haza kellett jönnöm szombaton, de ezúttal egy cseppet sem bántam. Az történt ugyanis, hogy kaptam extra bébiszittelős melót egy ismerős családnál. Még a hét közepén a hosztanyám rám csörgött és kérdezte, hogy van-e programom szombatra, mert ha nincs, akkor mehetnék szittelni az egyik barátnőjéhez. Elvileg lett volna programom, Renivel és Ginával megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt egy pub-diszkó-ba bulizni, de a plusz pénzszerzési lehetőséget viszont nem akartam kihagyni, különösen, mivel már hónapok óta keresek extra meló után-ezidáig sikertelenül. Szóval hazajöttem, kb 5-re értem haza, de 20 perc múlva már indultam is szittelni a nem messze lakó családhoz.
2 kisgyerekre kellett vigyáznom, 6 és 4 évesek, lány és fiú.A családot tul.képp én is ismerem, a fiú az én hosztfiam osztálytársa. Emberek, ezek a gyerekek überjól neveltek, nem akartam hinni a szememnek!! Amikor elküldtem őket fogat mosni fogat mostak, amikor olvastam nekik csendben voltak, mikor azt mondtam, hogy alvásidő van, egy szó nélkül az ágyukba mentek és ott is maradtak, nem mászkáltak ki, nem kiabáltak 5 percenként ezért-azért. Mindemellett nagyon tisztelettudóak és okosak, öröm volt az a pár óra amit azzal töltöttem, hogy rájuk vigyáztam. Megmondom őszintén a mostani gyerekemmel nem jövök ki túl jól, az elejétől kezdve nem volt meg a közös hang, ő nem az a fajta gyerek, aki igényli a szeretetet, hogy simogassák, ölelgessék stb. Ezzel még nem is lenne gond, de az a nagy baj, hogy a 'fiam' borzasztó neveletlen, mindig (szinte akármit mondok) visszabeszél, kijavít, ellenkezik, napi rendszerességel és azt kell mondjam, hogy az elmúlt hónapokban ez engem nagyon lemerített. Be kell vallanom azt is, hogy mostanáig (vagyis az elmúlt 8 hónapban) azt gondoltam, hogy tán bennem is van hiba, ami miatt nem jövök ki jól a mostani hosztgyerekemmel, hogy nekem kéne máshogy hozzá állnom és én is tehetek arról, hogy olyan a helyzet, mint amilyen. Viszont szombat este, amikor a 2 másik gyerekre vigyáztam (akik ráadásul ugyanaz a korosztály, mint a 'fiam') láttam, hogy ez a 2 gyerek rendesen tud hozzám állni és ismerik a tiszteletet. Akkor ennyi erővel az enyémnek ugyanennyibe telne rendesen viselkedni. Ezzel nem is azt akarom mondani, hogy a 'gyerekemben' van a hiba, nem akarok én rákenni egy 4 évesre semmit, tudom jól, hogy nem tudatosan viselkedik úgy, ahogy. Az viszont biztos, hogy ebben a családban a nevelés valahol borzasztóan kisiklott, legalábbis szerény meglátásom szerint. Mindegy is, ez nem az én gondom, én teszem, amit tennem kell és kész!

4 órát szitteltem a családnál, mikor hazajöttek a szülők nagyon hálásak voltak, olyannyira hogy a náluk töltött 4 óráért (amiből 3-at tv-zéssel töltöttem) megkaptam a heti fizum pontosan felét. Madarat lehetett volna velem fogatni és mondták, hogy ha legközelebb lesz valami programjuk akkor is engem hívnak.:)  Sőt, taxit is akartak nekem hívni, de mivel amúgy is volt aznapra travelcardom és még szerettem volna boltba menni így udvariasan visszautasítottam az ajánlatot.



Másnap, vasárnap pedig egy svéd barátnőmmel Johannával mentünk Brightonba. Eredetileg úgy volt, hogy 3-an megyünk, Maja, Johanna és én, de Maja végül úgy döntött, hogy ő akkor látogatja meg a tengert, amikor már melegebb lesz. Johanna viszont továbbra is nagyon lelkes volt, így nem volt kérdés, hogy leruccanunk. Délelőtt 10-kor indultam el itthonról, első utam a Sainsbury-sbe vezetett egy kis elemózsiáért, pl szendvics, csoki, energiaital aztán a vasútállomáson bevártam Johannát, megvettük a jegyeinket és fel is pattantunk a Clapham Junction felé tartó vonatra. Claphamban pedig elkaptuk a Brighton felé igyekvő szerelvényt, kényelembe helyeztük magunkat majd reggelizésbe fogtunk.

A vonatról nagyon szép kilátás nyílt a british countryside-ra, Johanna ámult és bámult és sajnálkozott, amiért Londont válaszotta nem pedig vidékre ment aupairkedni. Úgyhogy, leendő aupairek, ne csak Londont célozzátok meg, az is szép, meg nyüzsgő meg minden, de vannak sokkal szebb helyek is Angliában! London 1-2 órás körzetében is rengeteg vidéki kisváros van, ahol garantálom, hogy jobb az életminőség mint ebben az őrültekházában de London sincs messze, ha épp arra vágyik az ember! :)
Johanna amúgy November óta van itt és mostanáig ki sem mozdult Londonból, de annyira tetszett neki a tengerparti nap, hogy esküdözött, hogy amíg itt van minél több helyre el fog látogatni. Ennek örömére be is szerveztem őt egy windsori kirándulásra a közeljövőben, ami nekem úgyis örökszerelem.:)

Brightonba kb délben érkeztünk meg, az első utunk pedig a Tescoba vezetett 'málnaszörpért'. Mielőtt lementünk volna a tengerparta, útba ejtettük a bevásárlóközpontot, mivel Johannán csak egy vékony bőrkabát volt,pulcsit nem hozott, jó időt remélve. Az időjárás amúgy gyönyörű volt, egész nap nem lehetett egy panaszunk sem, viszont Johanna mikor reggel öltözködött nem számolt azzal, hogy a tengerparton baromira fúj a szél (hihi, pedig Svédországban a tenger mellett lakik) szóval kicsit fázott. Mondom sebaj, van itt Primark, New Look, H&M, úgyhogy lesz honnan/miből válogatni. Szóval jah, ott vagyunk a tengernél de az első utunk nem a parta vezet hanem a boltokba :D Brightont már úgy ismerem, mint a tenyeremet. 2011 nyarán, mikor kijöttem minden hétvégén ellátogattam ide, nemcsak a beach-en találom fel magam, de a Marinát (kikötő, kicsit távolabb van a center-től) és a városközpontot,valamint a shopping helyeket is alaposan feltérképeztem már. Ez most pont kapóra jött, mert minél gyorsabban le akartuk rendezni a vásárlást, hogy aztán a tengerhez mehessünk. Betértünk jópár helyre, majd végül kikötöttünk a Primarkban. Itt szabályosan ráncigálnom kellett Johannát, hogy csak pulcsit nézzen és ne mást, mert ha csak magamból indulok ki, a Primark olyan mértékben beszippant, hogy a fél nap elmegy vele, mire onnan kijövök. Néha meg Johanna ráncigált engem, hogy ne nagyon nézzek körül, hehe :) Végül ő megtalálta a pulcsit, majd vettünk egyforma napszemüvegeket, én egy szoknyát és irány a pénztár.

Mikor végre-valahára kikeveredtünk a boltok alkotta labirintusból még gyorsan betértünk a mekibe egy kis ellátmányért, aztán nem állhatott semmi utunkba, lementünk a partra. Itt végre letettük a fenekünk a szívesen írnám, hogy homokba, de Brightonban kavicsos a part földre, kényelembe helyztük magunk, gyönyörködtünk a kilátásban, ettünk-ittunk, beszélgettünk, tiszta fiesta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor meguntuk a semmittevést felkerekedtünk és elindultunk a mólóhoz. Brightonban ugyanis van egy hatalmas móló, olyan nagy, hogy simán ráfér 2 bazinagy játékterem, rengeteg kávézó, kisboltok és a móló végében bizony egy életnagyságú vidámpark is. Tán nem meglepő, hogy a vidámpark az én személyes kedvencem, 2011-ben rengeteg hintát kipróbáltam. A kedvencem az a hinta, ami kb 30 méter magas, a móló szélén található, fejjel lefelé forog és kimegy a tenger fölé. :) Tipikus én. Összesen 5-ször ültem rajta eddig és imádom, nem tudok betelni vele, hogy úgy mondjam.  A mólón található játékteremben elvoltunk min. fél órát, játszottunk, vesztettünk egy csomó pénzt, vagyis én már rutinos révén nem játszottam sokat, csak kb 1-2 fontot (2 penny-kre váltva). Johanna viszont nagyon nyomta, mikor kijöttünk, összeszámolta és kiderült, hogy kb 10 fontot eljátszott... És nyert egy csomag radírt :D.. De nem sajnálta, azt mondta jól szórakozott és vicces volt, és ez a lényeg.

 

Brigthon Pier

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor végeztünk a játékteremmel nem maradt más hátra, mint a vidámpark birtokbavétele. Mivel én már kishíján mindegyik hintán ültem, hagytam, hogy Johanna válassza ki, mire üljünk fel (spórolás miatt csak egy hintán ültünk.) Johanna a hullámvasút mellett döntött, ami remek, mert azon még pont nem ültem (nem tudom mért..) Bár ez a hullámvasút nem túl nagy, de azért elég gyors és van benne fejjel lefelé menő rész is, szóval megüti a szintet.:) Gyorsan jegyeket vettünk aztán fel is pattantunk. A menet nem volt túl hosszú, kb 3 perces, de nem sokat láttam az egészből mert a szemem végig csukva volt. :D Lentről semminek tűnik ez a hullámvasút és tényleg nem is magas, de baromi gyors szóval a menet nagy részén biztos ami tuti alapon csukott szemmel ültem, miközben Johanna végigsikította a 3 percet mellettem. Dőltünk a röhögéstől mikor kiszálltunk és fontolgattuk, hogy felüljünk még valamire de mivel aznap már rengeteg pénzt elköltöttünk inkább megegyeztünk, hogy visszajövünk és kipróbáljuk a többi őrültséget is. Johanna esküdözött, hogy a kedvencemre, a magas fejjel lefelé forgóra nem fog felülni, de majd 'betöröm' mikor legközelebb megyünk :)

 

 

 

 

 

Eztán visszasétáltunk a parta, körbejártuk a bazárokat, láttunk rengeteg giccset, Johanna vett is párat, aztán már közeledett a vacsiidő így kajálda után néztünk. Letettük a voksunkat egy fish&chip-ező mellett, bár egyikünk sem ezt evett; én csirkés-gombás pitét sültkrumplival, Johanna meg kolbászokat krumplival.

 

 

Vacsi után cirkáltunk még a parton, a lemenő nap alatt, aztán még egy kicsit visszamentünk a mólóra, ugyanis Johannának volt még 2 felesleges fontja, amit el akart tapsolni a játékteremben. Így is történt, kicsit játszottunk aztán kb fél 7 körül visszaindultunk a vasútállomásra. Útközben vettünk jégkrémet, ami viszont már nehezen ment le, mivel útban a vasútállomás felé felhők gyültek az égen és igencsak szelesre fordult az idő, nade egyeltalán nem panaszkodhatunk, mert egész álló nap viszont gyönyörű és meleg idő volt.

 

 

 

 

 

 

Ahogy felpattantunk a vonatunkra rögtön takaréküzemmódba váltottunk, nagyon fáradtak voltunk, csak néztünk magunk elé és vigyorogtunk, hogy milyen szuper napunk volt.:) Kb este fél 9-kor értünk vissza Balhamba, aztán Johannával elváltunk, és mindketten hazaindultunk.

Összegzésként elmondhatom, hogy Brighton most sem hagyott cserben, nem véletlenül imádtam annyira 2011-ben sem. Ott mindig van mit csinálni, mit nézni és hihetetlenül jó érzés egy kicsit kiszakadni Londonból.Ezen a hétvégén csak gyorskaját ettem, amit vasárnap végére meg is érzett a szervezetem, szóval most rá sem tudok nézni a fast food-ra, de sajnos tudom, hogy a hétvégére ez úgyis leülepszik és újult erővel tolom majd magamba a mérgező, de annál finomabb kalóriabombákat. Johannával ezelőtt csak párszor találkoztam, de most nagyon jó barátnők lettünk és már tervezzük a következő kiruccanásainkat. Pár héten belül szeretnénk visszatérni Brightonba, valamint meginvitáltam Windsorba és még sok más úticél is szóba került. Vasárnap egész álló nap angolul vakeroltam, ami mondanom sem kell nagyon jót tett a nyelvtudásomnak. Imádom, hogy vannak külföldi barátaim is! :) Péntek estére le is lett beszélve a program, meló után bevásárolunk a Sainsbury'sben egy kis alkoholt meg rágcsát és kiülünk a parkba egyet lazítani a fárasztó hét után.:)

Mindenkinek szép napot! :)