A hétvége és Brighton

Egy ideje nem írtam élménybeszámolókat, tulajdonképp az elmúlt hetekben csak akkor írtam, ha valami fontosabb, "bizniszbeli" dolog történt. Mostanában sajnos úgy érzem, hogy nincs időm semmire, akármennyire is igyekszem mindenre rendesen időt szakítani, pl barátok, pihenés, futás, munka, blog -mégis sokszor azt érzem, hogy vagy 8 napból kéne állnia egy hétnek (izé, inkább kilencből) vagy 25 órából egy napnak :) Ha már futást említem, 2 hete elkezdtem futni és borzasztóan élvezem, amikor csak tehetem megyek (4szer egy héten) és komolyan mondom nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam. 1 órát szoktam összefüggően futni, általában esténként, miután leadtam a műszakom és amióta neki kezdtem nemcsak, hogy sokkal többet bírok, mint az elején de a kedvem is összehasonlíthatatlanul jobb, mint azelőtt. Erről még írok a közeljövőben részletesen, lényeg a lényeg, hogy újabban kb az éltet minden nap, hogy az estét várom, hogy hazajöjjön valamelyik szülő, felhúzzam a futóhacukát és végre 'szabadon engedhessem magam' a parkban.:) Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!

Nade a hétvégéről akartam itt regélni most. Péntek este nem csináltam semmi különöset, illetve futottam, ami számomra programértékkel bír. Futás után Anita barátnőmmel skype-oltam kb másfél órát aztán itt is volt az ideje aludni menni.
Szombaton a palacsintázóban kezdtük a napot, Reni, Luca, Vivi, Ákos és jómagam ebédelni mentünk.Kezdetnek betoltam egy kindertojásos palacsintát amit nyakon öntöttem egy kis pálinkával :) A többiek is palacsintáztak, Ákossal úgy gondoltuk, hogy mégegy pálinka már nem árthat az előző mellé, így lecsúszott egy újabb pohárkával. Vivinek a héten volt a szülinapja, vasárnapra tervezett egy összejövetelt egy olasz étterembe, amin azonban nem tudtam tiszteletemet tenni,merthogy a svéd barátnőimmel meg volt beszélve a tengerpartozás. Az ajándékomat így szombaton vittem el Vivinek. Kb 2 órát rontottuk a levegőt a palacsintázóban, aztán mivel egyikünknek sem volt sürgős dolga/randija/semmije így tovább álltunk, de nem mentünk messzire csak a Mekdonálc-ba:) Itt is elültünk mint a befőtt vagy 2 órát, dumálgattunk, poénkodtunk, degeszre ettük magunkat aztán kb 4 körül mindenki hazaindult, ki-ki szittelni, ki csak az esti züllésre készülődni stb.

Nekem is haza kellett jönnöm szombaton, de ezúttal egy cseppet sem bántam. Az történt ugyanis, hogy kaptam extra bébiszittelős melót egy ismerős családnál. Még a hét közepén a hosztanyám rám csörgött és kérdezte, hogy van-e programom szombatra, mert ha nincs, akkor mehetnék szittelni az egyik barátnőjéhez. Elvileg lett volna programom, Renivel és Ginával megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt egy pub-diszkó-ba bulizni, de a plusz pénzszerzési lehetőséget viszont nem akartam kihagyni, különösen, mivel már hónapok óta keresek extra meló után-ezidáig sikertelenül. Szóval hazajöttem, kb 5-re értem haza, de 20 perc múlva már indultam is szittelni a nem messze lakó családhoz.
2 kisgyerekre kellett vigyáznom, 6 és 4 évesek, lány és fiú.A családot tul.képp én is ismerem, a fiú az én hosztfiam osztálytársa. Emberek, ezek a gyerekek überjól neveltek, nem akartam hinni a szememnek!! Amikor elküldtem őket fogat mosni fogat mostak, amikor olvastam nekik csendben voltak, mikor azt mondtam, hogy alvásidő van, egy szó nélkül az ágyukba mentek és ott is maradtak, nem mászkáltak ki, nem kiabáltak 5 percenként ezért-azért. Mindemellett nagyon tisztelettudóak és okosak, öröm volt az a pár óra amit azzal töltöttem, hogy rájuk vigyáztam. Megmondom őszintén a mostani gyerekemmel nem jövök ki túl jól, az elejétől kezdve nem volt meg a közös hang, ő nem az a fajta gyerek, aki igényli a szeretetet, hogy simogassák, ölelgessék stb. Ezzel még nem is lenne gond, de az a nagy baj, hogy a 'fiam' borzasztó neveletlen, mindig (szinte akármit mondok) visszabeszél, kijavít, ellenkezik, napi rendszerességel és azt kell mondjam, hogy az elmúlt hónapokban ez engem nagyon lemerített. Be kell vallanom azt is, hogy mostanáig (vagyis az elmúlt 8 hónapban) azt gondoltam, hogy tán bennem is van hiba, ami miatt nem jövök ki jól a mostani hosztgyerekemmel, hogy nekem kéne máshogy hozzá állnom és én is tehetek arról, hogy olyan a helyzet, mint amilyen. Viszont szombat este, amikor a 2 másik gyerekre vigyáztam (akik ráadásul ugyanaz a korosztály, mint a 'fiam') láttam, hogy ez a 2 gyerek rendesen tud hozzám állni és ismerik a tiszteletet. Akkor ennyi erővel az enyémnek ugyanennyibe telne rendesen viselkedni. Ezzel nem is azt akarom mondani, hogy a 'gyerekemben' van a hiba, nem akarok én rákenni egy 4 évesre semmit, tudom jól, hogy nem tudatosan viselkedik úgy, ahogy. Az viszont biztos, hogy ebben a családban a nevelés valahol borzasztóan kisiklott, legalábbis szerény meglátásom szerint. Mindegy is, ez nem az én gondom, én teszem, amit tennem kell és kész!

4 órát szitteltem a családnál, mikor hazajöttek a szülők nagyon hálásak voltak, olyannyira hogy a náluk töltött 4 óráért (amiből 3-at tv-zéssel töltöttem) megkaptam a heti fizum pontosan felét. Madarat lehetett volna velem fogatni és mondták, hogy ha legközelebb lesz valami programjuk akkor is engem hívnak.:)  Sőt, taxit is akartak nekem hívni, de mivel amúgy is volt aznapra travelcardom és még szerettem volna boltba menni így udvariasan visszautasítottam az ajánlatot.



Másnap, vasárnap pedig egy svéd barátnőmmel Johannával mentünk Brightonba. Eredetileg úgy volt, hogy 3-an megyünk, Maja, Johanna és én, de Maja végül úgy döntött, hogy ő akkor látogatja meg a tengert, amikor már melegebb lesz. Johanna viszont továbbra is nagyon lelkes volt, így nem volt kérdés, hogy leruccanunk. Délelőtt 10-kor indultam el itthonról, első utam a Sainsbury-sbe vezetett egy kis elemózsiáért, pl szendvics, csoki, energiaital aztán a vasútállomáson bevártam Johannát, megvettük a jegyeinket és fel is pattantunk a Clapham Junction felé tartó vonatra. Claphamban pedig elkaptuk a Brighton felé igyekvő szerelvényt, kényelembe helyeztük magunkat majd reggelizésbe fogtunk.

A vonatról nagyon szép kilátás nyílt a british countryside-ra, Johanna ámult és bámult és sajnálkozott, amiért Londont válaszotta nem pedig vidékre ment aupairkedni. Úgyhogy, leendő aupairek, ne csak Londont célozzátok meg, az is szép, meg nyüzsgő meg minden, de vannak sokkal szebb helyek is Angliában! London 1-2 órás körzetében is rengeteg vidéki kisváros van, ahol garantálom, hogy jobb az életminőség mint ebben az őrültekházában de London sincs messze, ha épp arra vágyik az ember! :)
Johanna amúgy November óta van itt és mostanáig ki sem mozdult Londonból, de annyira tetszett neki a tengerparti nap, hogy esküdözött, hogy amíg itt van minél több helyre el fog látogatni. Ennek örömére be is szerveztem őt egy windsori kirándulásra a közeljövőben, ami nekem úgyis örökszerelem.:)

Brightonba kb délben érkeztünk meg, az első utunk pedig a Tescoba vezetett 'málnaszörpért'. Mielőtt lementünk volna a tengerparta, útba ejtettük a bevásárlóközpontot, mivel Johannán csak egy vékony bőrkabát volt,pulcsit nem hozott, jó időt remélve. Az időjárás amúgy gyönyörű volt, egész nap nem lehetett egy panaszunk sem, viszont Johanna mikor reggel öltözködött nem számolt azzal, hogy a tengerparton baromira fúj a szél (hihi, pedig Svédországban a tenger mellett lakik) szóval kicsit fázott. Mondom sebaj, van itt Primark, New Look, H&M, úgyhogy lesz honnan/miből válogatni. Szóval jah, ott vagyunk a tengernél de az első utunk nem a parta vezet hanem a boltokba :D Brightont már úgy ismerem, mint a tenyeremet. 2011 nyarán, mikor kijöttem minden hétvégén ellátogattam ide, nemcsak a beach-en találom fel magam, de a Marinát (kikötő, kicsit távolabb van a center-től) és a városközpontot,valamint a shopping helyeket is alaposan feltérképeztem már. Ez most pont kapóra jött, mert minél gyorsabban le akartuk rendezni a vásárlást, hogy aztán a tengerhez mehessünk. Betértünk jópár helyre, majd végül kikötöttünk a Primarkban. Itt szabályosan ráncigálnom kellett Johannát, hogy csak pulcsit nézzen és ne mást, mert ha csak magamból indulok ki, a Primark olyan mértékben beszippant, hogy a fél nap elmegy vele, mire onnan kijövök. Néha meg Johanna ráncigált engem, hogy ne nagyon nézzek körül, hehe :) Végül ő megtalálta a pulcsit, majd vettünk egyforma napszemüvegeket, én egy szoknyát és irány a pénztár.

Mikor végre-valahára kikeveredtünk a boltok alkotta labirintusból még gyorsan betértünk a mekibe egy kis ellátmányért, aztán nem állhatott semmi utunkba, lementünk a partra. Itt végre letettük a fenekünk a szívesen írnám, hogy homokba, de Brightonban kavicsos a part földre, kényelembe helyztük magunk, gyönyörködtünk a kilátásban, ettünk-ittunk, beszélgettünk, tiszta fiesta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor meguntuk a semmittevést felkerekedtünk és elindultunk a mólóhoz. Brightonban ugyanis van egy hatalmas móló, olyan nagy, hogy simán ráfér 2 bazinagy játékterem, rengeteg kávézó, kisboltok és a móló végében bizony egy életnagyságú vidámpark is. Tán nem meglepő, hogy a vidámpark az én személyes kedvencem, 2011-ben rengeteg hintát kipróbáltam. A kedvencem az a hinta, ami kb 30 méter magas, a móló szélén található, fejjel lefelé forog és kimegy a tenger fölé. :) Tipikus én. Összesen 5-ször ültem rajta eddig és imádom, nem tudok betelni vele, hogy úgy mondjam.  A mólón található játékteremben elvoltunk min. fél órát, játszottunk, vesztettünk egy csomó pénzt, vagyis én már rutinos révén nem játszottam sokat, csak kb 1-2 fontot (2 penny-kre váltva). Johanna viszont nagyon nyomta, mikor kijöttünk, összeszámolta és kiderült, hogy kb 10 fontot eljátszott... És nyert egy csomag radírt :D.. De nem sajnálta, azt mondta jól szórakozott és vicces volt, és ez a lényeg.

 

Brigthon Pier

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor végeztünk a játékteremmel nem maradt más hátra, mint a vidámpark birtokbavétele. Mivel én már kishíján mindegyik hintán ültem, hagytam, hogy Johanna válassza ki, mire üljünk fel (spórolás miatt csak egy hintán ültünk.) Johanna a hullámvasút mellett döntött, ami remek, mert azon még pont nem ültem (nem tudom mért..) Bár ez a hullámvasút nem túl nagy, de azért elég gyors és van benne fejjel lefelé menő rész is, szóval megüti a szintet.:) Gyorsan jegyeket vettünk aztán fel is pattantunk. A menet nem volt túl hosszú, kb 3 perces, de nem sokat láttam az egészből mert a szemem végig csukva volt. :D Lentről semminek tűnik ez a hullámvasút és tényleg nem is magas, de baromi gyors szóval a menet nagy részén biztos ami tuti alapon csukott szemmel ültem, miközben Johanna végigsikította a 3 percet mellettem. Dőltünk a röhögéstől mikor kiszálltunk és fontolgattuk, hogy felüljünk még valamire de mivel aznap már rengeteg pénzt elköltöttünk inkább megegyeztünk, hogy visszajövünk és kipróbáljuk a többi őrültséget is. Johanna esküdözött, hogy a kedvencemre, a magas fejjel lefelé forgóra nem fog felülni, de majd 'betöröm' mikor legközelebb megyünk :)

 

 

 

 

 

Eztán visszasétáltunk a parta, körbejártuk a bazárokat, láttunk rengeteg giccset, Johanna vett is párat, aztán már közeledett a vacsiidő így kajálda után néztünk. Letettük a voksunkat egy fish&chip-ező mellett, bár egyikünk sem ezt evett; én csirkés-gombás pitét sültkrumplival, Johanna meg kolbászokat krumplival.

 

 

Vacsi után cirkáltunk még a parton, a lemenő nap alatt, aztán még egy kicsit visszamentünk a mólóra, ugyanis Johannának volt még 2 felesleges fontja, amit el akart tapsolni a játékteremben. Így is történt, kicsit játszottunk aztán kb fél 7 körül visszaindultunk a vasútállomásra. Útközben vettünk jégkrémet, ami viszont már nehezen ment le, mivel útban a vasútállomás felé felhők gyültek az égen és igencsak szelesre fordult az idő, nade egyeltalán nem panaszkodhatunk, mert egész álló nap viszont gyönyörű és meleg idő volt.

 

 

 

 

 

 

Ahogy felpattantunk a vonatunkra rögtön takaréküzemmódba váltottunk, nagyon fáradtak voltunk, csak néztünk magunk elé és vigyorogtunk, hogy milyen szuper napunk volt.:) Kb este fél 9-kor értünk vissza Balhamba, aztán Johannával elváltunk, és mindketten hazaindultunk.

Összegzésként elmondhatom, hogy Brighton most sem hagyott cserben, nem véletlenül imádtam annyira 2011-ben sem. Ott mindig van mit csinálni, mit nézni és hihetetlenül jó érzés egy kicsit kiszakadni Londonból.Ezen a hétvégén csak gyorskaját ettem, amit vasárnap végére meg is érzett a szervezetem, szóval most rá sem tudok nézni a fast food-ra, de sajnos tudom, hogy a hétvégére ez úgyis leülepszik és újult erővel tolom majd magamba a mérgező, de annál finomabb kalóriabombákat. Johannával ezelőtt csak párszor találkoztam, de most nagyon jó barátnők lettünk és már tervezzük a következő kiruccanásainkat. Pár héten belül szeretnénk visszatérni Brightonba, valamint meginvitáltam Windsorba és még sok más úticél is szóba került. Vasárnap egész álló nap angolul vakeroltam, ami mondanom sem kell nagyon jót tett a nyelvtudásomnak. Imádom, hogy vannak külföldi barátaim is! :) Péntek estére le is lett beszélve a program, meló után bevásárolunk a Sainsbury'sben egy kis alkoholt meg rágcsát és kiülünk a parkba egyet lazítani a fárasztó hét után.:)

Mindenkinek szép napot! :)