Tehát, mint azt már az előző bejegyzésben említettem, 2 hoszt családom volt eddig.
Jöjjön most az első familyről egy kis infó.
Londontól 40 percre, egy kisvárosban laktak, de van benne minden,ami kell, és London és a tenger sincs messze, a hely számomra tökéletes volt. A szülők mindketten rendőrök voltak, Londonban dolgoztak, és 2 gyerek volt (6 éves lány, és 8 éves fiú.) Volt 2 macska is, de mindkét szerencsétlen kimúlt még az ott tartózkodásom alatt (de nem miattam LOL). A szülők már az első perctől kezdve hihetetlen jófejek és segítőkészek voltak (ha a mostaniak fele annyire lennének segítőkészek, mint az első családban a szülők, komolyan mondom, örömtáncot járnék-de róluk később.)Anyuka és a kislány jöttek elém a reptérre, otthon meleg vacsival fogadtak (ezt gondolom mindenki alapnak tartja-hát elmondom, nem az, a jelenlegi, mikor megérkeztem 3 óra út után, leléptek étterembe és nekem annyit sem mondtak, hogy fapapucs.)Nade vissza az első családhoz: szóval meleg vacsi, végig kérdezősködtek, agyon dícsérték (a szerintem gyatra) angolomat, a gyerekek már ez első este a nyakamban ugrátak stb.:)
A feladatom náluk: reggeli school-run, vagyis reggeli, öltözés, mosdás, suliba összekészülődés, és elkísérni mindkét gyerkőcöt a suliba (ami fél óra séta volt.) Majd délelőtt kis házimunka (portörlés, konyhában elpakolni, fürdőtakarítás, ilyesmi, de max napi egy-két óra, pénteken több, de péntek 12-től szabad vltam, és kezdődött a hétvégém.) Aztán délután begyüjtöttem a kölyköket a sulibó, vittem őket teniszre, balettra, ide-oda, majd este otton vacsi,és amikor a szülők nem voltak otthon, akkor bedtime.
Tök könnyűnek hangzik nemigaz? Na, elmondom, hogy van egy rakás dolog, amit senki nem közöl az ember lányával, mikor au pairkedésre adja a fejét-szóval én már csak azért is leírom, hátha leeendő au pairek is olvasni fogják eme irományt, hogy mire kell figyelni. Tehát:
Sokan azt hiszik (én is azt hittem anno), hogy a 6 éven felüli korosztállyal könnyű, mert eljátszanak egymással, és neked (au pairnek) csak nézni kell őket, ahogy édesdeden szórakáznak. Na, aki ezt gondolja, az gyorsan felejtse el. A valóságban, (az én eslő családom gyerekei) egyfolytában verekedtek (bizony, a kislány is), wrestling-et(birkózás) utánzták a tv-ből, vagy 5 percenként az egyik megsértődött a másikra, amit egy (vagy több:D) pofonnal vezetett le. Azt gondolnád, hogy "jajj, hát verekszenek, majd anyuka meg apuka megnevelik őket", na ez nem így működik,ugyanis ha a te felügyelted alatt valamelyik gyereknek ebből baja lesz, te leszel a felelős. És mit mondjak, az oké, hogy egyszer-egyszer verekednek és te szétszeded őket, de hogy ezt napi 5X minimum-hát a hajadat fogod tépni csomóstul. Volt velem olyan is, nyári szünetben, mikor egész nap én vigyáztam rájuk,hogy budira sem tudtam elmenni. DE komolyan, bentem kló-ra, épp hogy letettem a fenekem a budira, és már hallottam, hogy az egyik üvölt, mert a másik megtépte (és előtte vagy 10x kértem őket, hogy legalább addig viselkedjenek, amíg a slozin vagyok.) Volt olyan is (szintén nyári szünet, ami ugye az au pairek rémálma, hát nem is csoda:D) hogy a kislány beverte a gerincét az asztal hegyes sarkába, mert a kiscsávó odavágta. Szerencsére nem lett nagyobb baja, de lehetett volna, és mivel én voltam a felnőtt a közelükben, így én lettem volna a felelős . Erről szóltam is anyukának, udvariasan megkértem, hogy legyen kedves valamit kezdeni ezzel, mert ez nekem iszonyat stresszes. Szerényen utalgattam rá, hogy azért nem mindig voltak a gyerekek angyalok, amikor velem voltak, és gondoljon bele az én helyzetembe, hogy én nem vagyok az anyjuk, rám nem halgatnak annyira, mint rájuk.
A gyerekek alapból nagyon szerették egymást, tehát nem voltak rossz testvérek, hanem csak hogyismondjam játékból püffölték egymást (ok, néha komolyan is, de többnyire játékból). Főleg akkor tudtak nagyon jó tesók lenni, amikor egymást fedezték, ha valami rosszat csináltak.:))) DE! Ezek a kis verekedések, itt egy lökdösődés-ott egy pofon odáig fajult, hogy nem egyszer történt meg, hogy az úton átmenve is lökdösték egymást-ugye ennek a kockázatát nem kell ismertetnem. Ekkor telt be nálam a pohár, és kertelés nélkül megmondtam anyukának, hogy ez így minden, csak nem könnyű, és ő is gondoljon bele, hogy mi baja lehet így a gyerekeinek-,persze anyuka mellettem állt és elővette mindkettőt- akik ezután az eset után egy hétig utáltak LOL-, de aztán valamennyire csökkent a verekedéseik száma. Jah, az utcán meg úgy mentünk, hogy egyik az egyik felemen a másik meg a másikon-ez nem tetszett a drágáknak, de végül csak elfogadták:)))
Ezek ellenére nagyon szerettem őket, és ők is engem, tehát nem azt mondom, hogy megutáltam volna őket, vagy bármi ilyesmi, de tény, hogy ezt, amit itt ecseteltem a verekedéssel kapcsolatban, hogy ez a korosztály bizony nem mindig játszik szépen, ezt mindenki mérlegelje, hogy képes -e kontrolláni az ilyen helyzeteket, és biztonságan tartani a gyerekeket-vagy sem.Mert amikor te vagy a kölykökkel és valalmi törtánik, az a te felelősséged lesz-mégha nem is a te hibád akkor is. Én, mikor a második családom után kutattam (az indokról később) , akkor szisztematikusan csak az egy gyerekes családokra vadásztam, és most jelenleg is egyre vigyázok és elmondom: összehasonlíthatatlanul könnyebb dolgom van.
Vissza a családhoz: tehát alapvetően nagyon jó kacsolatom volt mind a szülőkkel, mind a gyerekekkel. De persze a legjobb családban is előfordul, hogy valakinek van olyan tulajdonsága, "hepp"-je, ami téged az őrületbe kerget:))) Most ezekről írok (hozzáteszem, ezek nem játszottak szerepet abban, hogy váltottam, csupán csak azért írom le, hogy adjak valamiféle képet milyen is egy idegen családban, idegenek köz élni.)
-Anyuka és apuka is kijelentette, hogy amikor a gyerekek velem vannak, ne nézzenek tv-t, csináljunk mindig valamit (pl parkba menni, rajzolni, kutyafüle stb). Ezt megértem, elfogadtam, és betartottam. (Bár néha nem volt könnyű, mert a srácok egyedül a tv előtt ülve nem verekedtek, de ennek ellenére természetesen tiszteletben tartottam a kérésüket.). Aztán, mikor hétköznapokon néha a szülők hamarabb hazaértek, mit láttam , mit csinálnak a kölykökkel? Hát ülnek a tv előtt...besz*rok...
-Amitől a plafonra másztam az volt, hogy a hisztiket sem mindig ésszerűen kezelték (abból pedig volt sok), hanem pl fülbesunnyogva könyörögtek nekik, hogy legyenek jók, és mikor 20 perc után lenyugodtak, akkor jött a good girl/good boy-ozás..mondom, 20 perc hiszti után , tul-képp meg lettek dícsérve. Nálam a bevált módszer a hisztire az, hogy elsátélok, másik szobába vagy akármi, és hagyom, hadd dühöngenek, amíg rájönnek, hogy úgysem érdekel:)) Nem állok le könyörögni, hogy "ugyan legyél már jó please".
De ezek ellenére persze nagyon szerettem a családot, ezt nem is kritikának szántam, amit leírtam, mert ezek egyike (vagy több is) biztos vagyok benne hogy minden családnál visszaköszön.
De bármiben segítettek, vittek magukkal Legolandbe, Chessingtonba(vidámpark), tengerparta, ide-oda, mindig megkérdezték vásárlás előtt én mit szeretnék(a jelenlegi nem), esténként együtt ettünk, boroztunk, sőt a szomszédban mikor esküvő volt, hosztanyuval együtt rúgtunk be, az nagyon nagy volt:)) Illetve nem rúgtunk be, de azért spiccesek voltunk na:DTehát barátibb viszonyt nem igen tudok elképzelni. Hiányoznak is nagyon.
Aztán szeptemberben anyuka kevesebbet dolgozott, mert családi gondjaik voltak, amiket itt nem részletezek, lényeg, hoyg egyrészt mert kevesebbet dolgozott, másrészt, mert úgy gondolta, nekem sok 2 gyerekere vigyázni (ezt azért gondolta, mert ugye leírtam már, néha miket tudtak alakítani verekedés stb), így együtt eldöntöttük, hogy családot váltok. Habár akkora én már úgy éreztem, simán tudom kezelni a gyerekeket, akik imádtak engem, és én is őket, de a szülőkkel végül arra jutottunk, hogy jobb lesz nekem egy gyerekes családnál. De nagyon rendesek voltak, segítettek új családot keresni, adtak rólam nagyon jó referenciát, beszéltek a leendő családommal, hogy megbizonyosodjanak róla;jó helyre kerülök, tehát a tőlük telhető maximumot nyújtották a szituációban.
Szeptember végén költöztem el, azóta is tartjuk a kacsolatot.:))
A következő bejegyzésben kitárgyalom a jelenlegi családomat.
Bye:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése