2012. március 12., hétfő

Welcome..

...to my blog:)
Dominika vagyok, 21 éves, és Angliában au pair-kedek.
Már 9 hónapja itt vagyok, és gyarapítom az aupairek táborát, bár blogolásra még csak most szántam rá magam, többek közt azért, mert így egyszerűbben tudathatom több emberrel(barátok stb) mi van velem, másrészt meg, aki bepillantást szeretne az au pairek világába, annak itt egy újjabb blog(a már sok létező, általlam is kedveltek mellett).:)
Na de egy kis sztorizgatás jöjjön most.
Tavaly júniusban érkeztem Angliába. Au pair azért szerettem volna lenni, mert baromira nem találtam a helyem Magyaroszágon, pedig a középsuli után több felsőoktatási intézményben is megfordultam. Voltam az ELTÉ-n földtudományi hallgató (ami egy kicsit sem olyan volt, mint amilyennek elképzletem, pedig imádom a föcit, nade nem mindig az van, amit mi elképzelünk LOL), jártam OKJ-s kereskedelmi tanfolyamra is, de egyik sem volt az igazi(ebből következik, hogy egyiket sem fejeztem be.)
Aztán mikor a kereskedelmi tanfolyamra jártam (és borzasztóan untam), kitaláltam, hogy külföldre kéne menni. Oké. Merre, mikor hogyan?? Beleástam magam a külföldönakarokélniésdolgozni témába, és ráakadtam az au pair munkára, mint lehetőségre. Kecsegtetőnek tűnt, mivel gyér nyelvtudás is elég volt hozzá(nekem mondjuk jobb volt, mint gyér, de azért excellent-től igen messze állt:D), könnyűnek tűnt (hehh, hát igen, akkor még 1600 km-ről könnyűnek hangzott napi 5-6 órát hisztiző gyereket pesztrálni-najó nem mindig ilyen negatív ám:), szállás, kaja adott,családdal lakhatok,akik (jóesetben)vigyáznak rám és segítenek, és fizut is kapok azért, mert játszok a kölykökkel, hát gondoltam, hülye vagyok, ha nem próbálom meg.
Na, persze, az imént felsoroltak, ha a valóságban is úgy lennének, ahogy ide le van írva, akkor elmondhatnám, hogy "au pair is the best job ever", de persze , hogy nem így megy ez. Összesítve: egyeltalán nem bántam meg (az időnkénti rossz dolgok ellenére sem), hogy belevágtam, mert erősíti a jellemet, a nyelvtudást, magabiztosabb lesz az ember, és megtanul egyedül intézkedni, boldogulni (mert hosztszülők ide-vagy oda, idekint csak magadra számíthatsz.). Szóval életem ediggi legjobb tapasztalata.:)
A köv.bejegyzésben az eddig hoszt családjaimról fogok írni (mert már volt 2)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése