2 héttel ezelőtti irományomban ott tartottam, hogy megtaláltam a következő családomat, valamint Reni hazament vakációzni.
Köszönhetően Reni hazautazásának, akit Zita követett az azt követő héten, így nem sokmindent csináltam, nade nem azért, mert nem voltak itt, hanem egészségügyi okaim is voltak. Konkrétabban bőrgyógyászati okai. Az a helyzet ugyanis, hogy már több, mint 3 hónapja 2 nagy szemölcs éktelenkedik a bal talpamon.A kisassszonyomtól sikerült elkapnom, ő uszodában szerezte, és mivel közös fürdőt használunk így én is elkaptam. (neki csak egy darab volt) Nem tudom, hány olvasómnak volt már "szerencséje" ezekhez a szemétláda képződményekhez, de mindenki elhiheti, hogy egyeltalán nem leányálom. Egy kis felvilágosítás: a szemölcsöket vírusok okozzák, és ha a talpon alakul ki, akkor a nyomás miatt mivel folyton rajta állunk, befelé nyomódik, a csonthátya felé. Megszadulni tőle több féle módon lehet; szalicilsavas kenegetéssel, kivágatással. lefagyasztással, de mindegyik metódus jó sokáig elhúzódhat..
Nos, én 3 hónapja észrevettem az új "lakókat" a talpamon. A kezdetektől fogva rettentően fájdalmasak voltak, és mindkettő szemölcs a lábujjaim alatt található, a lábam pont azon részén, amin járok, így az elmúlt 3 hónapban sokszor pokol volt a jövés-menés. Szó szerint alig bírtam a lábamon állni, volt, hogy a negyed órára lévő teszkóig alig bírtam elmenni, nem tudtam cipekedni sem, és nem egy bulimeghívást kellett visszautasítanom, mivel ilyen talppal nem tudtam volna menni.Voltak jobb időszakok is, tulajdnonképpen hol fájt, hol nem. Volt,hogy pár napig alig bírtam lábra állni, aztán meg enyhült. Aztán visszajött. Így éltem az életem az elmúlt 3 hónapban.
Kb 2 hónapja vettem szalcilsavas krémet, jó drága volt. Ez a krém úgy működik, hogy egy picit kell rákenni a szemölcsre, rajta hagyni egy egész napig, a krém leégeti a szemölcs felszínét, és egy nap után körömreszelővel le kell reszelni a leégett, elhalt réteget. Ezután újra be kell kenni, rajta hagyni, másnap megint lereszelni. És ez így megy tovább jó sok hónapon keresztül,mivel az egy dolog, hogy a krém leégeti a szemölcs felső rétegét, de mivel a szemölcs folyamatosan nő, így mondhatni véget nem érőnek látszik ez a feladat. Persze beválhat ez a megoldás, a hosztanyu ezt a módszert alkalmazta a kislány lábán, és neki 2 hónap alatt eltűnt a szemölcs és nem is fájt neki.
Nekem sajnos nem volt ilyen könnyű dolgom, megvettem ezt a szert abban a reményben,hogy beválik, mivel láttam, hogy a kislánynak maradéktalanul levitte a szemölcsét, de nekem nem volt ilyen szerencsém. A kis szemét szemölcsök egyre csak nőttek.
Aztán próbálkoztam házipraktikákkal is, ecetes borogatással (mivel az ecet vírusölő) de nem használt.
Néhány hete nagyon elegem lett, mert el nem tudjátok képzelni milyen borzalmas ez, hacsak nem volt már benne részetek. 2 héttel ezelőtt vettem egy házilag használható fagyasztó spray-t. Ez a srpay mínusz 50 fokos gázt bocsájt ki, ami (elvileg) lefagyasztja a szemölcsöt a gyökeréig, és egy-két héten belül leesik. Nagy reménnyel vettem meg a spray-t, bár megmondom őszintén paráztam, mivel gondoltam, hogy a -50C fok qrva hideg (bár az elúlt hónapokban már "hozzászoktam" a fájdalomhoz).
A spray nagy meglepetésemre nem volt olyan fájdalmas mint gondoltam. Lefagyasztottam mind a kettőt. Elvileg 10-14 nap után esik le a szemölcs, és ha nem akkor lehet újr alakalmazni. Gondolhatjátok, hogy én az elmúlt 3 hónapban már elvesztettem a türelmemet, így 2 naponta fagyasztgattam, mint egy hülyegyerek. Sajnos ettől a spraytől nem estek le a szemölcseim, habár azt meg kell mondjam, hogy a fájdalmat a negyedére csökkentette, tehát emiatt már megérte megvenni.
Múlt héten gondoltam, hogy nem várok tovább, elmegyek bőrdokihoz, hogy fagyasszák le. Erre a hétre, hétfőre kaptam időpontot. El is mentem. Egy kedves indiai dokinénihez mentem, itt a városomban. Nagyon előzékeny és kedves nő volt, kikérdezett, majd részletesen elmagyarázta hogyan történik a fagyasztás, és közben biztosított róla, hogy a módszer nem fájdalmas. Az orvos általi fagyasztás -80 fokos gázzal történik, de egy sokkal kifinomultabb műszerrel, mint a házilag használható spray. Egy toll szerű pálca juttatja a szemölcsre a jéghideg gázt, amivel pontosan lehet dolgozni, így csak a szemölcsre kerül a gáz, és nem az egészséges bőrfelületre. Úgy működik, hogy 15 másodperig rajta tartja a pálcát a szemölcsön, majd ugyaígy a másikon is, és ezt megismélti háromszor. A bal szemölcsöm az első fagyasztás után vérzett rendesen, ez azért van,mert a szemölcsben erek vannak (ezek táplálják) és kipukkadtak, tehát ha vérzik, az jó. (Szóval kár, hogy a másik nem vérzett.) Meglepő, de szinte semmit a világon nem éreztem az egészből, pedig előzetesen azt hittem, hogy fájni fog, mivel mégiscsak -80 fokról beszélünk. De a dokinéni végzett is, mielőtt észrevettem volna.:)) Most várnom kell, méghozzá arra, hogy a szemölcsök egy része leessen. Ez kb egy hét. Jövő hét szerdára van ismét időpontom, mert sajnos egyszeri fagyasztás nem elég (mert már említettem, hogy a szemölcs folyamatosan nő, szóval amit hétfőn lefagyasztottak, az alatt nő tovább:SS), tehát szerdán megyek megint. A doktornő azt mondta, hogy általában 3szor kell lefagyasztani ahhoz, hogy végleg eltűnjön. Szóval jövő szerdán megyek másodszor, és a harmadik alkalom pedig már nem itt lesz, hanem majd az új helyen, Balhamban, mivel jövő vasárnap költözöm.
A procedúra legfájdalmasabb része az összeg, amit kifizetek ezért. Nem olcsó egy ilyen fagyasztás, a három alkalom több, mint 100 fontomba fog kerülni. De úgy vagyok vele, hogy lesz**om a pénzt, csak múljon már el, mert ez így tarhatatlan állapot, hogy sokszor lábra állni nem tudok.
Na ennyit a biosz óráról, meg a gusztustalan részletekről, evezzünk vidámabb vizekre.
Múlt héten szombaton meglátogattam a következő családomat, Balhamban az otthonukban. Reggel 10:30-ra beszéltem meg az új hosztanyummal a "randit" a balhami metróállomáson. Ugyanabban a kedves fogadtatásban volt részem, mint mikor először találkoztunk. Nagyon aranyos nő, kérdez, érdeklődik, nyitott és nagyon mosolygós.:)) Az állomáson parkolt, behuppantunk a verdájába, és elindultunk a házuk felé Útközben elmentünk pár fontos hely/épület mellett, mint például a kisfiú iskolája, parkok, ahová járni szeretnek stb. Aztán megérkeztünk a leendő otthonomba. A házuk egy csendes utcán található, de nagyon közel a High street-hez, ami tele van jobbnál jobb boltokkal, éttermekkel valamint a metróállomás is ott van. A házuk nagyon szép, 3 szintes és jó tágas. Nincs akkora luxus, mint ami itt van a jelenlegi házban, és én ennek nagyon örülök, mert nem lesz az az érzésem, hogy "jajj nem merek hozzányúlni semmihez, nehogy elfuseráljak valamit". Nagyon szép és igényes a ház, a bútorok, a konyha, minden gyönyörű. A szobám az első emelten található, huhh nagyon király:). Kétszer akkora, mint a mostani, dupla ággyal, tv+dvd-vel, sok szekrénnyel (kell is a ruháimnak:D) és található benne egy kanapé is hozzá illő fotellal, valamint amit a jelenlegi szobámban a legjobban hiányolok, van benne egy asztal, ahová a laptopomat tehetem (elég kényelmetlen folyton az ágyból laptopozni.) Félreértés ne essék, a jelenlegi szobámat is nagyon szeretem, de a következő vmi hihetetlen jó. A kisfiú szobája is az első emeleten van, tipikus fiúszoba, kék tapéta, autók stb mindenütt. Ugyanezen a szinten van a közös fürdőnk, ami szintén nagyon szép valamint egy hatalmas vendégszoba. A másodikon pedig a szülők birodalma.:))
A kertben van egy hatalmas trampulin, ahol vagy fél órát ugráltam a kissráccal szombaton. (Szombaton nem fájt a lábam, köszönhető a házi fagyasztó spray-nek). A kisfiúval egész délelőtt játszottunk, kiderült, hogy imádja a Toy Story-t, ami frankó, mivel én azon nőttem fel, tehát már megvan a közös téma.:)) Játszottunk mindenfélét, toy story-sat, horgásztunk bent a házban, drótból eszkábált pecabottal és papírhalakra vadásztunk, zenéltünk, szóval jól elvoltunk.:)) Délben apuka elment focizni, anyuka a kisfiú meg én pedig elmentünk a közeli parkba piknikezni. Szombaton eszméletlen meleg volt itt Angliában, 32 fok, így a parkban mindhárman rendesen leégtünk. Anyuka által készített szendvicsek pedig nagyon fincsik voltak. Itt is rengeteget játszottunk a fiúcskával, tulajdonképpen arról szólt az ott tölött idő, hogy ő a hintában ült én meg löktem, majd onnan kiszedtem, majd homokozó, aztán megint hinta..:)) Eleven egy kölyök, de übercuki, komolyan, a kis vékony hangjával meg a cuki göndör hajával.:)) Apuka csaltalkozott hozzánk fél 2 körül, aztán mivel nekik még dolguk volt délután, így ők a parkból haza mentek, én pedig a balhami főutcát mentem felfedezni. Tök jó, lesz a közelemben poundland, meki, diszkontok és mindenféle ruhabolt, starbucks stb:))) És ami a legjobb, a metró, amivel majd negyed órámba fog kerülni bejutni a belvárosba és 10 perc Zitához.:)
Vasárnap Reni visszajött Angliába a 2 hetes vakációja után. Hjajj úgy vártam már őt, mint a Messiást kb:))) Nem csak azért mert ajándékokat hozott nekem, hanem mert vágytam már arra, hogy csak simán felhívjam és dumáljunk a napunkról, hogy összejöjjünk a mekiben vagy nála..
Hétfő este amint felszabadultam a munkából robogtam is át hozzá. Ő még dolgozott, a kislánnyal játszott, így én a teraszukon megettem az útközben vásárolt mekis elemózsiámat, aztán jött az egymás nyakába borulás, és az órákig tartó dumaparti. Ehhez nem is fűznék hozzá sokkal többet, elmondhatatlanul örülök, hogy végre újra itt van.:)) Hozott nekem édességeket is, néhányat névnapomra, ami még akkor volt, mikor ő hazautazott, és hozott nekem 2 nagy csomag ropit is (imádom a ropit, és idekint nem lehet kapni olyan magyarosat, vagyis lehet, de nem a közelemben és elég drága). A nagy csomag ropik láttán extázisba is estem.:))
 |
| Szuvenírek Magyarföldről:)) |
 |
| ...még normális |
.JPG) |
| ..itt már kiütközött az elmebaj:) |
A héten semmi extra nem történik, nyári szünet van, amit már ecseteltem, hogy a kislány délelőtt itthon, dél körül elviszik, délután én házimunkázom, este meg megint kislányozom.
Atyaég, 4 munkanapom van hátra mindössze a családnál. El sem hiszem, nagyon kevés. Annyira furcsa. 11 hónapja vagyok a családdal, és most, hogy ez az idő a végéhez közeledik, egyszerre vagyok boldog és szomorú is.
Boldog vagyok, mert érzem, hogy jó helyem lesz a következő családomnál, mert nagyon kedves emberek, és a pici fiú is egy kis édi törpe.:)) A környék ahol laknak remek, a munkaköröm, a fizu, a szobám minden nagyon klappol. A szülők így első blikkre ,tul. képp nem első blikkre, mert ez már a második találkám volt velük, de persze ebből sem lehet hosszabb távú köveztekeztetéseket levonni, de egyenlőre nagyon szimpatikusak és úgy érzem, hogy remekül megleszünk a következő évben. Au pairként megtanultam, hogy sosem szabad semmit elkiabálni, nem szabad elhamarkodottam ítélni. Sok helyen, aupair blogokban, aupair fórumokon olvasom, hogy a lányok megérkeznek a családhoz, és egy-két nap eltetével örömmel posztolják, hogy "jujj de jó családom van, nagyon édik, így-úgy-amúgy". Ne értsetek félre, egyeltalán nem nézem le az ilyesmit, mert 2 család után pontosan tudom, milyen az, mikor az ember megérkezik egy új helyre, amit már nagyon vár, amire jó sokat készült, és az első időszkaban képes rózsaszín ködöt vonni maga köré és csak a jót meglátni. Aztán ugyazezek a lányok írják pár héttel később, hogy "jajj már megint hogy felhúzott a családom,...". Kezdetben én is képes voltam beleesni ebbe a hibába, nade ebből tanul az ember ugyebár, mostmár én is okosabb vagyok, nem jelentek ki semmit, ezért fogalamazok feltételes módban, ezért írom azt, hogy eddig úgy tűnik, hogy minden jó lesz. Bár az is igaz, hogy Őket, a köv. családomat már nagy tudatossággal választottam ki, 15 hónap aupairkedés után, amikor már ismertem a képességeimet, a korlátaimat, az erősségeimet-és gyengeségeimet, és ezeket figyelembe véve bártan kijelenthetem, hogy jól választottam.:) Jó dolog az, ha az ember úgy keres családot, ha már előtte volt aupair, akár azért, mert néhány hónap után váltani szeretne, akár azért mert letelik az éve mint nekem, mert ilyenkor már tudja, hogy mi az, ami neki bejön, mi az, amiben jó, miben kevésbé és ha ezekhez igazítva választ családot, akkor szinte biztos, hogy jó helyre fog kerülni.
Szomorú is vagyok, mert a jelenlegi családomban nagyon megszerettem a kislányt, és a kiskutyát.
Most, hogy a kisasszonyomnak nyári szünet van, többet van itthon, és ettől egy picit féltem a nyári szünet elején, hogy majd cirkusz lesz, meg veszekedni fogunk (na nem kell nagy dolgokra gondolni, ha vitázunk is akkor kb úgy, mint a testvérek), de el kell mondjam, hogy a nyári szünet és ami ebből következik,hogy többet vagyunk együtt nagyon jót tett a kapcsolatunknak.
Az oka az, hogy iskolaidőben én reggel egy órát töltöttem vele, de ez abból állt, hogy siettetnem kellett, hogy elkészüljön, ergó parancsolgatok neki, hogy : "vedd fel az inged, mosd meg a fogad, edd meg a műzlit stb". Aztán napközben nincs itthon, este pedig 2 órát töltöttem vele bedtime-ig, ami szintén abból állt, hogy " szállj be a kádba, gyere már ki, moss fogat, olvasd a könyet, mostmár tényleg aludjál." Nem csoda, ha így nem tudtunk annyira közel kerülni egymáshoz, habár ennek ellenére mindig is jó volt Vele a kapcsolatom, és Ő is mindig nagyon szeretett.
De most, hogy kitört a szünet, én vagyok vele egészen délután egyig,majd este megint jó pár órát így bőven van alkalmunk minőségi időt együtt tölteni, nem csak abból áll a munkám, hogy parancsolgatok neki, hanem többet játszunk, nyugisabban öltöztetem, fürdetem és este is több időnk van pl mesét olvasni mert nincs kötött bedtime-ja. Szóval az elmúlt jópár hétben nagyon sokat erősödött a kapcsolatunk, és a kislány sokszor megkérdezi, hogy mikor megyek el, tényleg el kell-e mennem, mért nem maradok vele, amíg férjhez megy (egyem meg:DD) és ölelget egyfolytában.:)
Nagyon fog hiányozni.
A kiskutyáról nem is szólva, kölyök kora óta én voltam vele a legtöbbet, mivel ugye napközben rajtam kívül senki sincs itthon, én tanítottam be mindenfélére, a szobatisztaságtól kezdve a különféle trükkökig, én viszem hétközben sétálni és mit mondjak, imádom a kis szőrmókot. Sokszor velem alszik, ez a kutya épp csak beszélni nem tud, de ő a legjobb barátom itt.:))
Nagyon szeretem a házat is, a kényelmes szobámat és a nagy ágyamat. Szeretem a városkámat, itt van Reni is és rossz lesz, hogy messze leszünk egymástól, nade azt már kikötöttem, hogy nem szabaul meg tőlem egykönnyen, mert továbbra is össze fogunk járni valamint ott a net, így is minden este chat-elünk,amit a jövőben is folytani fogunk valamint meginvitáltam Balhamba is.
A szülőket is kedvelem minden hepp-jük és rigolyájuk ellenére, apuka hülye poénjait, amiket sokszor csak ő ért, de ahogy előadja..:) Anyukával is jól el lehet beszélegetni ha épp ráér, és sokat segítettek nekem az itt létem alatt, pl amikor az útlevelemet intéztem... Anyuka terhes, és nagyon kiváncsi leszek a bébire, így majd visszajövök látogatni, ha megszületik.:))
Vasárnap Renivel a seaside-ra megyünk, Doverbe, a fehér sziklafalakról híres kikötővárosba. Bár strandidő ami múlt héten is volt nem valószínű, de mindketten nagyon várjuk már, mert már egy ideje nem voltam sehol (mmint új városban, felfedezni) így nagyon jót fog tenni a vasárnapi kirándulás.A kiruccanásról képes beszámolóval a jövő hét folyamán, minden bizonnyal hétfőn jelentkezem.
Hátfőn bank holiday (munkaszüneti nap) lesz itt Angliában, tehát szombaton elkezdem a pakolást, vasárnap kiruccanunk egyet Renivel, hétfői napot pedig a pakolás befejezésére és a szobám alapos kiganajozására szánom. Pénteken átköltözöm Renihez 2 napra, és vasárnap pedig az új családom eljön ide értem a városomba, és átköltöztetnek magunkoz, amivel kezdetét veszi a következő kalandom/évem/fejezetem.:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése