2013. július 16., kedd

Hogyan tovabb??


Mult heten emlitettem, hogy ket ajanlatom is volt, ebbol az egyik a volt hosztcsaladom, akik szinten ezen a telepulesen laknak es ahol egy evet lehuztam mar aupairkent meg tavaly. Toluk en anno ket okbol jottem el, az egyik, hogy lejart az egy evre szolo megallapodasunk, a masik pedig, hogy az anyuka terhes lett es kellett neki egy olyan aupair, akinek van tapasztalata pici babakkal, ami nekem egy szal sincs :D Mar tavaly is gondolkodtunk rajta, hogy hosszabbitok es maradok naluk, a csalad birt engem es en is oket, a kislany egyenesen imadott es ott volt az en szeretett Toto kutyusom is. Az anyuka is fontolora vette, hogy hosszabitsunk, beszelgettunk rola, hogy betanitana engem a kisbabaval kapcsolatosan mindenre, de aztan kozosen megegyeztunk a valtasban, mert en magam sem voltam 100 %-ig biztos abban, hogy kepes lennek ellatni egy kisbabat (az anyuka dolgozik, igy tobbnyire egyedul lettem volna a picivel. ). Az utjaink az elmult ev soran azonban nem valtak el, mert rendszeresen jarok hozzajuk latogatoba, tudjuk mi ujsag van a masikkal. Ennek koszonhetoen ok tudomast szereztek arrol, hogy en felmondtam a jelenlegi csaladomnal es az is kiderult, hogy ok szeptembertol keresnek uj aupair-mothers help-et. Szombaton elmentem hozzajuk, hogy beszeljunk egy esetleges folytatasrol. Osztottunk-szoroztunk, beszelgettunk, az anyuka elmondta, hogy mik lennenek a feladataim, mennyit kene egyedul lennem a babaval, miben lenne mas a munka, mint egy eve. Aztan abban maradtunk, hogy mivel nekem van egy masik ajanlatom is, mindketten gondolkodunk es masnap hivjuk egymast.

A masik csalad, akiktol ajanlatot kaptam pedig nem mas, mint az en draga Reni baratnom hosztcsaladja. Talan nem mondtam eddig, de Reni masfel eves aupairkedes utan szeptember elejen hazakoltozik. Elmondhatatlanul szomoru vagyok emiatt, biztosan a blogbol is lejohetett, hogy kb ossze vagyunk nove es nagyon fog hianyozni. Reni masfel evig ugyanannal a csaladnal volt, ami jo jel, es mivel napi szinten beszelunk igy mindent tudok a csaladrol, a gyerekekrol, pontosan ismerem az elonyoket es a talan nem is letezo hatranyokat (mert tenyleg egy nagyon jo csaladrol beszelunk.) A szuloket regota ismerem, a gyerekeket szinten, joparszor aludtam is naluk, ha atmegyek Renihez mindig baratsagosan fogadnak, erdeklodnek. Kb ugy megyek at hozzajuk, mintha a masodik angol otthonomba mennek. 2 gyerek van naluk, mindketto lany, 5 es 8 evesek, szamomra a tokeletes eletkor, mert meg nem tul nagyok, de onalloak.Ami meg nagyon nagy elony, hogy itt laknak Elstree-ben, a telepulesen, ami teljesen a szivemhez nott, nem is akarnek en mar elmenni innen.  Nekem eredetileg meg sem fordult volna a fejemben, hogy esetleg hozzajuk fogok kerulni, az egesz a veletlen muve volt. Konkretan, mult het kedden este palacsintat sutottem a csaladomnak, azonban maradt egy par darab es ugy gondoltam, atviszem oket Reninek, hisz mindketten imadjuk a palacsintat. Este 8 utan ertem at hozza, a hosztapja is otthon volt es mivel regi jo ismerosok vagyunk, megkerdezte, hogyan mennek a dolgok az uj hosztcsaladommal? Mondom nagyon frankon, eppen tegnap mondtam fel..Erre o lelkesen megkerdezte, hogy "akkor josz hozzank??" En meg: "Miert, johetek?" -de teljesen azt hittem, hogy csak viccel es en is poenra vettem az egeszet. Azt azert viccen kivul hozzatettem, hogyha esetleg vannak olyan barataik, akik aupairt keresnek akkor legyen szives szoljon, mert szeretnek itt maradni a kornyeken, nagyon szeretek itt lenni. Az apuka azt felelte, hogy oke, beszel a felesegevel es szolnak ha tudnak valamit.
Masnap delutan egy sms-t kaptam Renitol, hogy a hosztanyja beszelni szeretne velem aznap este, amennyiben engem erdekel a munka..Egy pillanatra letagloztam, komolyan azt hittem, hogy az apuka tegnap csak viccelodott. Visszairtam, hogy persze, hogy erdekel, es amint vegeztem, atbattyogok hozzajuk. Este 8 utan el is setaltam a hazukhoz, ahol az anyuka kb 5 perc alatt elmondta a fontosabb tudnivalokat, pl fizu, munka, stb -de tul kepp semmi olyat nem mondott, amit ne tudtam volna mert Renivel mindent megbeszelunk- majd a csevej vegen kerek-perec felajanlotta a poziciot. Mondta, hogy orulne, ha elvallalnam, mert ismernek, tudjak, hogy Renivel nagyon joban vagyok, ismerem a hazat, a gyerekeket es a kornyeket is es ami nagyon nagy elony, hogy szeretek is itt lakni. Kertem egy kis gondolkodasi idot a het vegeig, mert bar nagyon jonak hangzik, hogy Renim helyere menjek, de megiscsak a csaladkeresesem elejen vagyok es meg targyalok a volt hosztcsaladommal egy esetleges folytatasrol.

A kovetkezo napokban ezzel keltem es fekudtem, hogy mi legyen, melyik csaladhoz menjek, valasszam-e a jol bevalt volt csaladomat, ahol ismernek, szeretnek, semmi sem lenne ujdonsag, es tulajdonkeppen ott folytatanank ahol tavaly abbamaradt - vagy pedig menjek Reni helyere. Reni csaladjaval kapcsolatban sem erne semmifele megelepetes, hisz tenyleg mindent tudok roluk, tudom, hogyha esetleg rosszalkodnak a gyerekek mivel lehet oket lekezelni, Reni mindig mondta, hogy a szulok vele nagyon jofejek, sosem szidtak le semmiert, heti 30 ora munkaert a fizu 120 font raadasul Reninek van 2 takaritos munkaja, amit egy az egyben meg is orokolhetnek egy kis bevetel kiegeszites gyanant. Ismerem a hazat, a szobat, szoval tenyleg csak bekoltozom kene oda, megszokni seperc alatt megszoknam oket.
Viszont az elozo csaladomban ott a kis Toto kutyum, aki nekem angliai tartozkodasom alatt a legtobb oromet okozta, legtobb szeretet adta es azt a csaladot is nagyon megszoktam es megszerettem. Veluk kapcsolatban az volt az egyetlen hatuluto, hogy semmi tapasztalatom nincsen babakkal, de tenyleg a vilagon semmi (asszem pelenkat sem csereltem eletemben :D- jah, de egyetlen egyszer ).  Aztan a hetvegere megszultem a dontest, beszeltem a volt hosztanyammal es abban egyeztunk meg, tulajdonkeppen kozosen, hogy bar nagyon jo lenne megint egyutt dolgozni, de a babakkal valo tapasztalat hianya miatt ezt most passzoljuk.
Tehat ebbol kovetkezik, hogy elfogadtam Reni hosztcsaladjanak ajanlatat. Boldog vagyok mert tudom, hogy naluk jo helyem lesz, biztos, hogy nem ernek majd effele meglepetesek, mint amelyek a jelenlegi helyemen vannak es voltak. Elso kezbol vannak informacioim a csaladrol is mivel a jelenlegi aupairuk a legjobb baratnom. Azt kell mondjam, nagyon szerencses vagyok es halat adhatok a sorsnak, nem minden aupairnek adatik meg, hogy egy teljesen kitaposott utra lephessen. Almomban sem gondoltam volna, hogy egyszer Reni helyere fogok kerulni, de szerintem Reni nagyon talpraesett volt mindvegig, raadasul szorgalmas is, hisz van 2 extra munkaja  tehat egy szuper csaladot es extra melokat is koszonhetek neki. Lehet, hogy ez affele ajandek a sorstol azert cserebe, hogy a legutobbi csaladkeresem 3 honapig tartott es megis egy olyan csaladnal kotottem ki, akikkel egyeltalan nem passzolunk.

Aki rendszeres kovetoje a blogomnak, tudhatja, hogy mennyire nehez volt a legutobbi csaladkeresem, hogy minden volt csak nem leanyalom. Ha belegondolok (es reszben ezert is mondtam igent Reni csaladjanak) az egvilagon semmi kedvem nem lett volna elolrol kezdeni az egesz procedurat, hirdetesek posztolgatni, valaszolgatni, a varos masik vegebe interjukra jarkalni..Mennyire furcsa a sors..legutobb 3 honapig szenvedtem a keresessel, most pedig egy az egyben az olembe hullott egy fantasztikus csalad. En hiszek abban, hogy Isten, az Univerzum vagy valami termeszet feletti ero (nevezze mindenki, ahogy akarja) mindent korrigal. Ha valami pocsek tortenik veled, akkor az kompenzalodik valami joval, csak legy turelmes kivarni.

Most pedig a nyar tovabbi alakulasarol: A jelenlegi csaladomnal a felmondasi idom augusztus 4-en telik le. Reni csaladja (vagyis az en kovetkezo hosztcsaladom) aug. elejen elutazik, es Reni egyedul lesz a hazban egeszen augusztus 7-ig, amikor Reni is hazamegy Magyarorszagra egy hetre. Azt tervezzuk, hogy augusztus 4-en, vasarnap en becuccolok Renihez, -eltoltunk egyutt par szuper napot, fozunk, filmezunk, bulizni megyunk- es augusztus 7-en, mikor Reni hazamegy en is hazarepulok egy honapra. Hetekig csekkoltam a legitarsasagok weboldalait repjegy utan kutatva, am mivel foszezon van az arak csilliardokig rugnak. Aztan tegnap reggel nem akartam hinni a szememnek, amikor a Wizzair aug. 7-i, delutani jarata csak 89 font volt (ugyanez a jarat hetek ota 110-130 font kozti osszegekbe kerult.) Gyorsan rarepultem es le is foglaltam magamnak egy jegyet, nagy poggyaszzal es elsobbsegi beszallassal 120 fontert, ami foszezonhoz kepest egesz jo :)
Aztan tegnap delutan ertesittem odahaza a csaladot is, hogy keszuljenek mert egy honapig fogom oket boldogitani otthon. Ugyanis szeptember 6-an jovok majd vissza Angliaba es bekoltozom Reni helyere, az uj csaladomhoz. Reni szept.7-en repul haza ( :(((( ) es ugy tervezzuk, mivel en egesz augusztusban otthon leszek es nem tudunk talalkozni, igy legalabb egy utolso napot egyutt tolthetunk meg.

Mar csak 2 es fel het van hatra ennel a csaladnal, es elkepeszto, de most kezdem ugy erezni, hogy belerazodom a dolgokba es hozzaszokom a gyerekekhez is, de ezen nem is agyalok, hiszen mikor eldontottem, hogy ismet valtok, jo okom volt meghozni a dontest.

A kovetkezo bejegyzesemben pedig egy tengerparti turat es magyar etterem nyitobulijat hozom Nektek :)

2 megjegyzés:

  1. szuper hirek. szerintem jol dontottel, bar nem ismerlek :-)

    VálaszTörlés
  2. Jaj de örülök neki, hogy megtaláltad végre a hozzád illő családot! Totálisan át tudtam érezni a helyzetedet, és hidd el, most hogy már túl vagy ezen a rossz időszakon, végre jöhet a jól megérdemelt nyugalom. Biztos vagyok benne, hogy idehaza is kellemesen fog telni ez az egy hónap. :) Addig is kitartást, már nem sok van hátra ennél a családnál! Vigyázz magadra! xx

    VálaszTörlés