2012. október 1., hétfő

Egypercesek

A legutóbbi bejegyzésemben említettem, hogy már egy hónapja itt vagyok az új hosztcsaládomnál, viszont még nem írtam arról, mivel ütöttem el a drága jó időmet ezalatt a hónap alatt, mi jót csináltam a hétvégeken..így ezt a bejegyzést ennek szentelem, de mint ahogy a cím is mutatja, nem kifejtegetve, mert akkor kb egy napig írhatnék, ugyanis az új család új életet, és a társaásgi életem felpezsdülését is jelentette, így lenne miről írni..:) A bejegyzés egy picit szokatlan lesz, képes beszámolók a hétvégékről, afféle képregény fog kikeveredni belőle. Enjoy :D


Szeptember 7, péntek:
Biztos írtam már, hogy Zitával nagyon közel lakunk egymáshoz,  15 percre metróval. Így már az idekerülésem utáni első hétvégén kialakítottuk a saját kis péntek esti rutinunkat, mégpedig, találtunk itt Balhamban a high street-en egy hangulatos kis pubot, ahová azóta is járunk péntekenként iszogatni, beszélgetni. Szeretem ezt a pubot, mert kultúrált, nem lepukkadt, ráadásul olyan italakcióik vannak, hogy épp azt nem kiabálják, hogy :"Gyere ide, rúgj be olcsón".:D Pl. 10 fontért 2 liter koktél, vagy 5 fontért egy tálca feles (5 db). Sör is olcsó és nagyon finom.


(Google)

 
Szeptember 9, vasárnap:
Ezen a hétvégén nagyon meleg volt itt Angliában, így Renivel elhatároztuk, hogy hülyék leszünk nem kihasználni és leruccanunk a tengerparta, Brightonba. A nagyon meleget úgy kell érteni,hogy 30 fok, ami itt még nyáron sem gyakori, hát még ősszel. Ráadásul, mivel én egy hete költöztem Balhamba, így Renivel nagyon hiányoltuk egymást így nem volt kérdés, hogy közösen tesszük tiszteletünket a tengerparton. A vonaton iszonyatos nagy tömeg volt, csakis kizárólag  a szemfülességünknek köszönhetjük, hogy találtunk ülőhelyet, nem csoda, itt ahogy jó idő van, az emberek csapatosul vonulnak a tengerhez, ráadásul mindenki Brightonba megy, lévén, hogy az a legfelkapottabb tengerparti városa Angliának.  Én fürdeni is akartam a tengerben, mert bár igaz, hogy a víz qrva hideg volt, de majd pont ez fog visszatartni mikor ilyen jó idő van nem igaz?? :) Különben meg nem volt túl hideg, 18 fokos volt, ami nekem bőven elég, én a Dunán nőttem fel, ahol májustól szeptemberig napi szinten fürödtem, nem ritkán 16-17 C fokos vízben, így meg sem éreztem Brightonban azt a 18 fokot. Bár azt hozzá kell tennem, hogy rajtam kívül nem sokan fürödtek.:)) (Reni sem, sőt ő kabátban ült a parton mikor én lubickoltam-nagyon fújt a szél.) 2x is bementem a vízbe, mikor másodszorra mentem be már nagyon fújt a szél ami elképesztő nagy hullámokat korbácsolt, igazi vad vízen érezhettem magam. Mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem. :)) (Utána a testemre ragadt sót pedig mégjobban.)
Lubickolás után sétálni mentünk Renivel a parton, mivel ő most volt először Brightonban, felmentünk a mólóra, majd ettünk egy fagyit. Egész nap nagyon jó idő és kánikula volt, de délután 4 után felhők kezdtek gyűlni az égen és borzasztóan lehült a levegő, majd hamarosan esni kezdett. Ilyen Anglia, egyik percben még 30 fok van, aztán meg ha rosszra fordul az idő, az nagyon hirtelen és gyosran történik, nade így szeretjük. Este 7 után szálltunk vonatra, és hazfelé robogtunk. Összességében pedig teljesen megérte elmenni, életemben először fürödtem tengerben, ráadásul ősszel, szóval nagyon happy voltam.





 
Felirat hozzáadása





 
 
 
 
Brighton Eye :D
 
 
Szeptember 14, péntek:Unokatestvérem Ernő, aki Magyarországon lakik még a nyár folyamán a facebookon kersztül megismerte az én kedves barátnőmet, Renit (mondhatjuk, h általam, illetve az én szépséges fészbúk képeimen látta Őt, és bejelölte, a többi meg jött magától.) Reni mikor hazament nyaralni augusztusban, akkor sort kerítettek egy személyes talira is, és most járnak.:) Ennek örömére Ernő szeptember 14-én pénteken eljött Londonba, hogy eltöltsön itt egy hosszúhétvégét Renivel (meg velem:P). Péntek kora reggel érkezett a gépe és mivel én délelőtt szabad voltam (Reni még dolgozott) így megejtettem egy talit Ernővel a belvárosban. Hozott nekem csokit (Merci) meg ropit és főtt gesztenyééét, amit nagyon imádok és idekint még sehol nem láttam.:)) Először a mekibe mentünk mert mindketten éheztünl (Ernő megitta aznapi 3. kávéját, nemcsoda, hisz hajnal 5 óta úton volt), majd meki után megmutattam neki az M&M's boltot (amit eredetileg meg sem akart nézni, de szerintem tetszett neki :P:D) majd elmentünk az Oxford street-re ahol szegényemet vagy 5 boltba hurcoltam be napszemüvegért. Jah, napszemüveg. Szeptember elején minden egyes boltban mikor kerestem a napszemüvegeket azt a választ kaptam az eladóktól, hogy már nincs nyár, nem árulják őket. Mért, mondom itt ha a kalendárium augusztusról szeptemberre vált akkor már hiretelen nem is süt a nap?? Mindegy, szóval a napszemüvegbeszerzés sikerten volt. Délután 2kor elváltunk Ernővel, ő a hotelbe ment becsekkolni én meg haza mert aznap még dolgoztam egy keveset.

Ugyanezen a napon este  elmentünk Zitával a már említett kis pub-unkba, és én elfelejtettem ID-t vinni. 2 liter koktélt rendeltünk és mikor a pultos csávó rákérdezett, hol van an én ID-m akkor simán az acába mondtam, hogy "Csak a Zita iszik"...Na persze, majd a Zita egyedül megissza mind a két liter koktélt-gondolhatta magában a csávó, és vigyorogva, de kiadta nekünk a kért italmennyiséget. Eztán leültünk, és kb fél perc mulva, mikor már kiöntöttem magamnak a koktélt és a számhoz emeltem a poharat na ki jön arra? A kedvenc pultos csávónk és nagy mosollyal az arcán közli, hogy most az egyszer elnézi, de legközelebb csak ID-vel adja ki a nedüt.  Mi is röhögtünk, rendes volt.:) (Nade amúgy meg nemááán hogy nem nézek ki 18-nak...-.-). Később én még szomjas voltam egy whisky-re amit már rutinosan a Zita kért ki nekem... Ezen az estén sikerült is kicsit becsiccsenteni, de mire jó a péntek este?:)

Szeptember 16, vasárnap:
Vasárnap délután 3-as programot szerveztünk Renivel és Ernővel. (Előtte való nap ők tengerparton voltak én meg az egész napot elütöttem azzal, hogy csináltam a nagy semmit-de néha ilyen is kell:D)
A Hyde Parkban találkoztunk és beültünk egy szendvicsezős helyre, beszélgettünk...Miután itt végeztünk megindultunk a Hyde Parkban no céllal, csak sétálni, aznap annyira szép őszi idő volt, hogy kár lett volna kihasználni.
 
 
 
 
 
 
A séta után én elbúcsúztam az unokatesómtól (másnap repült is vissza Magyarországra) és Renivel is pápát intettünk és én hazamentem.

Szeptember 22, szombat:
Korán kezdődött a nap (mármint szombathoz képest), Zitával és Annával megbeszéltünk, hogy a belvárosban megnézünk egy kiállítást (London által inspirált tárgyak-szebben nem tudom lefordítani). 11-kor taliztunk is Zitával Farringdon-on (vonatállomás) de Anna egy picit elkeveredett így vártunk rá. Amíg várakoztunk gondoltuk elmegyünk megkeresni magát a múzeumot, ami a térkép szerint csak 2 utcányira volt a vasútállomástól, de mi Zitával olyan jók voltunk, hogy a totál ellenkező irányba mentünk, így majdnem egy órát sétáltunk rossz irányba és végül busz segítségével találtuk meg a kiállítás helyét. Telefonos segítséget adtunk Annának, aki időközben a Waterloo-ra keveredett és eztán hipp-hopp velünk volt Ő is és bementünk a kiállításra. Mi azt gondoltuk, hogy ez egy nagy valami lesz. és kb fél-egy órába fog teli körbe járni, hát tévedtünk, 2 teremben voltak kiállítva a tárgyak amit 5 kerek perc alatt be is jártunk és már végeztünk is. Viszont emellett a kiállítás mellett volt egy régi apátság amelyet szintén látogató ogadási céllal alakítottak ki, gondoltuk mért ne és bementünk. Nem bántuk meg, nagyon szép volt. Az apátság után a subway-be mentünk szedvicsezni, és ezt követően a csajok a Tower-be mentek felfedezni én pedig egy shopping centerbe, hogy ott hagyjam a fél fizetésem. Nagyon szép kis nap volt és nagyon jól éreztem magam a csajokkal.:)
 
Szept. 23 , vasárnap:
Ítéletidő tombolt ezen a napon Londonban, eső megállás nélkül és hideg is volt valamint a szél is eszméletlenül fújt. De nekünk ez sem szegte a kedvünket, hogy kiruccanjunk: Renivel meginvitáltuk Tomit a szülinapja alkalmából Észak-Londonba, Golders Greenbe a magyar étterembe. Kisebb-nagyobb tervmódosítások után 3 órára volt megbeszélve a tali. Én ott is voltam időben, de a többiek késtek. (Ami azért fura mert én vagyok a notorius késő..)Mikor mindenki befutott kikértük, amit nem szégyelltünk, lévén, hogy mindenkire nagyon ráfért valami magyaros kaja, valami ehető.:)) Volt ott somlói, gundel palacsinta, töltött káposzta, csirke papríkás, bableves egyszóval mi szem-szájnak ingere. Egy jót beszélgettünk az étkek mellett és 6 óra körül a morcos idő ellenére vidáman indultunk haza.:)
 
Somlói Angliában-wáááá:))

 
Szept.26, péntek:
Este Annával és Zitával elruccantunk Putney-ba egy drinkre. Én a balfékségemnek köszönhetően ezúttal is elfelejtettem ID-t vinni (mégegyszer bocsi csajok..) viszont a kocsmába amit kinéztünk nemhogy a piát nem adják ki ID nélkül, de még a helyre sem tehettem be a lábam ha nincs nálam igazolvány. Mentünk (volna) befelé és  a 2 ajtós szekrény kidobóemberkék megint nem néztek 18-nak és könyörtelenül nem engedtek be.. (Nekem amúgy nincs személyim-tavaly elhagytam-útlevelem van, ami jó sokba került mivel idekint csináltattam és ugye az útlevelet nem lehet olyan könnyen belecsúsztatni a pénztariba mint a kis személyit, így eshet meg, hogy folyvást elfelejtem..-mivel az útlevelem az egyetlen igazolványom itt, így ahová nem muszály nem viszem magammal. De mostantól láhatatlan szalagcímként a szemem előtt fog lebegni, hogy ÚTLEVÉL mielőtt este drinkelni/bulizni megyünk valahová..)

Miután az első helyről kidobtak minket (illetve engem :D) így új pub után néztünk, találtunk is egyet nagyon közel az előbbihez, oda nem hogy beengedtek ID nélkül de még az italt is ideadták, így rendeltünk egy ilyet:
Tequila
 
 
Nemsokkal később Annának sajnos haza kellett mennie, mi Zitával viszont még legurítottunk egy koktélt is, majd a mekiben a Zita elfogyasztott egy menüt (kivételesen én nem-történelmi pillanat, hogy én a mekibe úgy szívom a levegőt, hogy nem mérgezem magam semmi egészségtelennel.) Najó, egy kóla azért lecsúszott, de semmi több.



 
 
Szept.29, szombat:

Gyönyörű őszi idő volt ezen a napon is, ennek örömére délután 2-ig aludtam:P. Eztán nem maradt nagyon másra időm, minthogy este 6-kor kigyalogoljak a metróállomáshoz Zita elé, aki azért jött hozzánk, hogy együtt készülődjünk az esti bulira. Zita vett egy másfél literes! pezsgőt alapozónak, amit simán le is gurítottunk abban az egy órában, amíg készülődtünk, így igen jókedvűen hagytuk el a házat.:)
 
 
Útközben vettünk mégegy ilyet (nem másfél litereset, hanem ezúttal csak 0, 75 litert) ami szintén elfogyott a szórakozóhelyig. Az O'neills-be mentünk a Piccadilly-n, 9-ig ingyenes volt a belépés és még pont odaértünk.:) Odabent egyből egy rockkoncerttel indítottak (ami meglepetésemre nem tartott tovább 3/4 óránál) de Zitával már épp elég jó hangulatban voltunk, hogy szétugráljuk magunkat.:) Pihenésképpen a koncert után ittunk egy sert, majd ismént belevetettük magunkat a táncba...Rádióslágerek után kb fél 12-től újabb rockkoncert vette kezdetét, ami szünetekkel tarkítva tarott min. 2 órán át.  Nagyon jó kis este volt, mindkettőnek hiányzott már egy jó bulizás.:)
 
 




 Miután eljöttünk a buliból volt egy kis adminisztrációs problémánk-megtalálandó a buszmegállót- de megoldottuk hála Zita okostelefonjának. Olyan nagy mákunk volt, hogy ugyanazzal az éjszakai busszal kellett hazajönnünk, annyi, hogy én pár megállóval előbb szálltam le Zitánál. Nem tudom ki hogy van vele, de én bulik után nem igazán szeretek egyedül hazamenni, felülök a buszra és két percen belül "betámad" vki.. Nade nem így volt ez szombaton.:)) Hajnali negyed 4-kor értem haza, egyből meg is rohamoztam a konyhát tejet keresve (másnap jelei kezdtek mutatkozi amire ugyebár a legjobba tej) majd 4 körül álomba is merültem.:)

Szeptember 30, vasárnap:
Jó sokáig aludtam a buli után természetesen, délutánra viszont tali volt megbeszélve Renivel, méghozzá lejött hozzám Balhamba (hála az égnek mivel én akkori állapotomban nem hiszem hogy a metróállomásnál messzebb jutottam volna..). Fél 3kor taliztunk, ebédeltünk a subway-ben, eljött és megnézte a portámat majd egy jó kis dumaparti után este elkísértem  vissza a metróhoz. Nem volt semmi extra de mi így is nagyon jól éreztük magunkat.:)

Így telt hát az első hónapom az új hosztcsaládomnál. Mint az látható, össze sem hasonlítható a régivel, a régi family-mnél a beosztásom miatt pl nem tehettem volna meg, hogy pénteken napközben bemegyek Londonba az unokatesómhoz, és a bulizás is nehezebben megoldható volt. Nem is mondtam még, de az előző hosztfamily-m kikötötte, hogyha bulizni megyek, akkor menjek haza éjfél előtt, mert  bezárják az ajtót (azt a zárat amit csak belülről lehet nyitni) és ha nem vagyok otthon éjfélre akkor csak másnap reggel, lehetőeg fél 8 után menjek haza, hogy ne keltsem fel őket. Ebben a ne keltsem fel őket-ben van valami, persze,értem én és empatikus vagyok  nade ha valaki aupairt fogad, akkor (elvileg) vállalnia kéne az ezzel járó dolgokat, pl hogy lesz olyan, amikor a fiatal 20-on éves bulizni szeretne menni, és ez a "kizárjuk a házból" dolog nekem nagyon nem jött be. Mivel nem volt választásom, vitatkozni velük erről meg nem akartam, így mikor bulizni mentem akkor betartottam a reggeli érkezést (de érthető okokból náluk csak ritkán mentem bulizni.)

De mindegy ez már hálisten a múlt, és az elmúlt hónapom is bizonyítja, hogy sokkal jobb kalandok/hétvégék állnak előttem:) Bulizni ugyan nem minden héten fogunk menni (Zitával már megállapodtunk a havi egy-ben, az még fizikailag is és anyagilag is bírható) viszont a következő néhány hétre megvan már, hogy hová megyünk a hétvégeken kirándulni, így a következő hónapok sem lesznek unalmasak.^^ Btw tök fura, hogy már október van, mióta aupair vagyok valahogy nem érzékelem az idő múlását, úgy szaladnak tova a napok/hetek/hónapok, hogy észre sem veszem. Ezt a hónapot nagyon szeressem, mert egyrészt hamarosan itt lesz a szülinapom másrészt pedig egyszerűen csak szeretem az őszt.:)

Na legyetek jók!:)

2 megjegyzés:

  1. Gyere ide, rúgj be olcsón :)
    ezen behaltam, már nem azért.
    Az is jó, hogy kis túlzással elkeveredtem...aha, de azóta pontosan megnézem a térképen! tanultam :) múltkor már hogy odataláltam :P
    A legszebb az egészben, hogy én is ott voltam,részese voltam valaminek, ami szép emlék volt az életedben! Ezek a dolgok adnak értelmét és értéket a mindennapjaimnak.
    A magyar étterembe egyszer már csak odaesz a fene. :)

    VálaszTörlés
  2. Amúgy most gondoltam bele, visszaolvasva ezt a bejegyzést, hogy ebből totál az jöhet le, hogy mennyire iszákos vagyok..pedig amúgy nem, pont az ellenkezője, ritkán iszom (na ezt most itt senki nem fogja elhinni..:D)
    Az élmények: akárcsak nekem, ezek nélkül a pubozások/összejövetelek, kirándulások nélkül nem lenne az ittlét olyan jó, amilyen.:)
    Étterembe én még biztos, hogy megyek, szóval feel welcome to join me:)

    VálaszTörlés