Őszi események- szülinapom és halloween party

Újra itt vagyok, tudom, most egy kicsit tovább váratott magára az új bejegyzés, de nézzétek el nekem, nagyon mozgalmas-munkával teli 2 héten vagyok túl.
Valahol ott hagytam abba, hogy szeptember elején a gyerekeknek újra elkezdődött az iskola-óvoda, ennek köszönhetően visszatért minden a normál kerékvágásba, megvan a fix napi szabadidőm-amit kb percről-percre le is osztok minden nap. Valamint érintőlegesen arról is szó esett, hogy bár per pillanat minden király és überfasza, de valahogy a bent lakó életforma már kezd egyre unszimpatikusabbá válni, így a jövőt illetően van jónéhány tervem.

A szeptember-októberről túl sokmindent nem tudok mesélni. Szeptember egy kicsit húzós volt, mert ugyan újrakezdődött a gyerekeknek az iskola, viszont az összes nagyszülő ebben a hónapban utazott nyaralni. Mivel nálunk a gyerekekre iskola/óvoda után a nagyszülők vigyáznak a nap hátralévő részében és hozzám csak este hozzák haza őket, így nagyban érint, ha ők kivonják magukat a forgalomból pár hétig. Igazából nem volt az egész olyan vészes, a 2-3 hét alatt, amíg a nagyszülők távol voltak csak párszor fordult elő, hogy többet kellett dolgoznom, szerencsémre a nagylány a legtöbb nap iskola után playdate-re ment másokhoz, így csak a babával kellett a megszokottnál kicsit többet foglalkoznom, de vele is könnyű az élet (ha jó hangulatban van, hehe). Az igazat megvallva nem szokott túlzottan zavarni, ha az egyik gyerek pl beteg és itthon marad velem, ami inkább necces szokott lenni az az, ha mindkettő egyszerre van itthon. Nem mintha bármelyik gyerek is túlzottan nehéz eset lenne, de ugye a 2 éves babára folyamatosan, minden percben figyelni kell, de közben a nagylány is mindig "nyaggat" valamivel, pl most ezt nézzem meg, most azt hallgassam meg, amikor házit csinál a legtriviálisabb dolgokra rá tud kérdezni (pl mennyi 6x7-nem mintha nem tudná :D ) . Ez alapjáraton engem nem zavar, csak mikor egyszerre mindkét gyerekre vigyázok, írtó nehéz folyamatosan megosztani a figyelmet úgy, hogy a pici is mindig biztonságban legyen, de a nagylány se érezze úgy, hogy elhanyagolom. Már mióta visszajöttem, az elejétől kezdve nagyon próbáltam erre odafigyelni, hogy a nagylány sosem érezze elhanyagoltnak magát, de még így is voltak olyan napok vagy helyzetek, amikor (én-nem a nagylány) úgy éreztem, hogy nem törődöm vele eleget. Az a hatalmas szerencsém, hogy ebben a családban a gyerekeket nagy intelligenciával és intelligenciára nevelik, így soha, egyszer sem kaptam meg a nagylánytól, hogy vele kevesebbet foglalkoznom. Nagyon is megérti ő, ha nem tudom végighallgatni az énekét vagy befejezni a játékot-mert a pici éppen a fiókot készül magára borítani. Hála az égnek ő nem az az elkényeztett fajta, aki ilyeneken megsértődik. Ez inkább csak az én félelmem volt, hogy esetleg ez árthat a kapcsolatunknak, de szerencsére ilyen sosem történt. Visszatérve az eredeti témához és szeptemberhez: ettől függetlenül sokszor nagyon nehéz megosztani a két gyerek közt a figyelmet és ez nem fizikailag, hanem agyilag merít le a nap végére. A nyári szünetben volt többször olyan, hogy huzamosabb ideig vigyáztam egyszerre a két gyerekre, és a napok végén agyhalottként omlottam össze, pedig ezeken a napokon pl házimunkát-fizikai aktivitást igénylő munkát nem is végeztem.
Tehát összegezve, azért kicsit vártam a szeptember végét és azt, hogy a nagyszülők újra a képben legyenek és ténylegesen visszatérjen minden az eredeti rendszerhez (persze a nyári szünethez képest szeptemberben ezerszer jobb dolgom volt. )

Magánéleti-barát fronton is minden okés volt, a hétvégek a szokásos módon teltek-shopping, láblógatás, futás, London. Tán egyetlen fontosabb momentumot tudnék kiemelni: Regi barátnőmmel szeptember végén ellátogattunk a Londontól másfél órára fekvő Virginia Water nevű településre. Ez a kis falu a Windsor Great Parkban helyezkedik el, ami egy hatalmas rezervátum, rengeteg növény-és állatfajnak ad otthont, valamint hatalmas tavak és egy vízesés is színesíti a természeti képet. A 13. századtól a Windsor-kastélyhoz tartozó királyi vadászterület volt, de ma már a természetjárók és kirándulók előtt is nyitva áll. Egész napos programnak terveztük, délelőtt útnak indultunk, és csak este, sötétedéskor mentünk haza. Láttuk a Cascade nevű (mesterséges ) vízesést, körbeártuk az egyik hatalmas tavat a sok közül és megnéztük egy ókori római település, Leptis Magna romjait is.

Leptis Magna romjai

The Cascade

Októberről mit meséljek? Ez a hónap is átlagosan telt, bár azt el kell mondjam, nagyon örültem annak, hogy ez a hónap az évszakhoz képest viszonylag meleg volt. Ki is használtam (tán) az utolsó napsütéseket, szinte minden nap eljártam futni, amit utána megspékeltem egy órás kutyasétáltatással a közeli parkban, ami mellesleg golfpálya is egyben. Igyekeztem minél több napfényt és D-vitamint magamba szívni, mert ki tudja, mikor ütnek be a kemény(ebb) fagyok (bár Angliának nem szokása a nagyon hideg, de novembertől itt is befigyel az éjszakai fagy és a hűvös nappalok). Így októberben amikor csak szép idő volt, én húztam is ki a természetbe.
Aztán október közepe lehetett, amikor a facebook-nak köszönhetően fellendült a helyi szociális életem. Értem ezen azt, hogy én ugyebár egy kis településen lakom, a 6. zónában, Észak-Londonban és nem lakik a közelemben magyar, egy barátnőm vagy ismerősöm sem. Igazándiból van kialakult baráti társaságom, akik ugyan nem itt laknak, de hétvégente Londonban talizunk vagy kirándulni megyünk, hétközben pedig amúgy is dolgozom, tehát annyira nem szenvedem annak a hiányát, hogy nem lakik a szomszédomban aupair/honfitárs stb. Hétközben úgysincs időm nagyon elmászkálni, mert a kevés szabadidőmet a futás és a tesmozgás, valamint az otthoniakkal való kommunikáció teszi ki, hétvégente pedig sosem vagyok itthon. A facebookon ettől függetlenül tagja vagyok jónéhány aupair csoportnak, de már egy jóideje annak, hogy nem "ugrok" minden egyes alkalommal arra, ha valaki kiposztolja, hogy ugyanitt lakik és barátokat keres..Az ember egy idő után eljut arra a pontra, amikor már nem feltétlen vágyik minden héten új emberek társaságára, amikor megvan a mindennapi rutinom és a hétvégi kis baráti csapatom, én úgy érzem másra nem is lenne időm. Persze én könnyen beszélek mert már 3 éve idekint vagyok, vannak kialakult kapcsolataim, akikre támaszkodhatom, viszont tudom, hogy annak, aki csak most érkezett, kincset ér minden újonnan szerzett kapcsolat.
Mindezek ellenére október közepén, amikor egy spanyol csajszi kiírta az egyik csoportba, hogy itt lakik, válaszoltam, miért ne alapon. A csajszi nagyon aranyosnak bizonyult, és két nappal későbbre meg is beszéltünk egy laza esti talit a helyi pubban. A csajszi (Laura) már pénteken, napközben rámírt, hogy közben megismerkedett még néhány lánnyal, akik este buliba invitálták és tartsak velük én is. Gondoltam szuper, tök rég nem buliztam egy jót és legalább lesz alkalmam több helyi lányt megismerni. Nem is tudtam mennyi lesz annyi, csak amikor este 9-kor összeverődtünk a vasútállomáson, engem beleértve 12-en indultunk el a 2 vonatmegállóra lévő klubba. Nagyon örültem a spontán bulinak és a hirtelen jött társaságnak. Mondanom sem kell, már a vonaton alapoztunk. Vettünk magunknak nagyüzemben (érts 3 nagy üveg) vodkát, narancslevet, energiaitalt és persze ki műanyag poharakat is, majd egy sikátorban bekevertük magunknak a nedüt, ami elképesztően erősre sikeredett, mindenki baromi jó hangulatban szállt fel a vonatra. Itt tartottunk egy rövid bemutatkozást, ami abban merült ki, hogy név, életkor és ország. Én voltam az egyetlen magyar, volt kb 6-7 német, néhány cseh, szlovén és spanyol, tehát eléggé vegyes volt a társaság. Mire a bulihelyre értünk, mindenki elég rendesen kivolt (értsétek, matt részeg). 11-ig volt ingyenes a belépés, mi éppen 11 előtt pár perccel estünk be, így fizetünk sem kellett. Ezen a ponton én már nagyon odáig voltam-meg vissza (a piától), nem is emlékszem rendesen a bejutás előtti fél órára, viszont az határozottan rémlik, hogy én és a spanyol lány, Laura együtt mentünk be. Laura a karomnál fogva támogatott befelé és mikor a biztonsági őrök megkérdezték, ittunk-e, én csak szélesen vigyorogtam és odanyomtam az útlevelemet , Laura pedig bőszen hajtogatta, hogy nem, dehogy ittunk, ki van zárva, majd mikor visszakaptuk az igazolványainkat gyorsan beráncigált a klubba. :D Itt tovább folytatódott az őrület, pia, tánc, stb, a lényeg, hogy hajnal 2-kor zárt a hely, szóval kb fél 3-ra keveredtem haza.
A csapat számos tagjával azóta is megmaradt a kapcsolat, többször voltunk már bulizni, pubozni közösen. Azt nem hiszem, hogy közülük afféle életre szóló barátok fognak kikerülni, de nem is gond, az embernek vannak olyan barátai, akikkel csak szórakozni jár el, míg másokkal közelebbi kapcsolatot sikerül kialakítani stb..Örülök, hogy végül válaszoltam Laura facebook kiírására, mert így többé tuti nem lesz gond, ha csak a helyiekkel akarnék kimenni egy gyors kávéra, vagy egy pubozásra, de akár buliba.. :)

Multkulti társaság :)

Itt már felettébb jó hangulatban  

Őrült cseh lánnyal (a kedvencem) :)

Magyar, cseh és német (aki szinte minden nyarat a Balatonon tölt és nagyon büszke arra, hogy alapdolgokat el tud mondani magyarul :) 

Pár fotó a Natural History Mőzeumból (természettudományi múzeum), ami ingyesen, eddig viszont valahogy sosem jutottem el odáig, hogy meglátogassam. A múzeum hatalmas, mondanom sem kell, hogy a felét sem tudtam bejárni egy egész nap alatt, így mindenképpen visszamegyek még .

A múzeum főbejárata

Ebédem a múzeum egyik éttermében (mert több is van neki ) 

Elgondolkodtató...

Még néhány momentum októberből:

Egyszerű-de nagyszerű ebéd-nem mellesleg egészséges is

Életemben először készítettem rizses húst, de nagy sikert aratott a hostcsaládomban is 

Marcipángolyók

Egy jobban kinéző reggeli

..és egy jobban kinéző ebéd-mint láthatjátok, enni azt szeretek :)

Színes október :)

Regivel és Vikivel :)

Vasárnapi ebéd

Októberi séta Kingstonban, a Temze parton

Az egyik kedvenc pubunk :)

Ami számomra mindenképpen megemlítendő októberi esemény, az a szülinapom. Merthogy október 23-ára esik eme jeles nap (imádtam odahaza, hogy a szülinapomon sosem kellett iskolába menni/vagy dolgozni, nem rossz, ha az ember nemzeti ünnepen születik, hihi.) Idén csütörtökre esett, munkanapra ugyebár, de így is sikerült méltón megünnepelni a 24. életévemet. :)
23-a előtti vasárnap Anita barátnőm jött át hozzám. Elöljáróban el szeretném mondani, ki is ő: Anita az egyik legjobb idekinti barátnőm, bár még csak néhány hónapja ismerjük egymást, de nagyon egy húron pendülünk és élvezzük egymás társaságát, ez annak köszönhető, hogy sokmindenben hasonlítunk. Anita az én hosztanyám testvérének aupaire, tehát úgymond nekem családon belül van. Amikor megtudtam, hogy ő a hosztanyám tesójánál van és szintén magyar, borzasztóan megörültem, hisz nemcsak, hogy közel laknak, de a közös téma is mindig adott mikor találkozunk, ami persze nem más, mint a családjaink hehe :D Így indult a barátságunk, tán kezdetben csak a közös hosztcsaládi háttér miatt barátkoztunk (mert valljuk be, egyébként tán nem is találkoztunk volna, hisz nagy város ez a London, temérdek aupairrel), de ahogy múlt az idő, egyre erősödött a barátságunk és mostmár heti szinten találkozunk, mindig szervezünk valamit. Azért tartottam fontosnak leírni mindezt, hogy képben legyetek, mert a jövőbeli terveimben Anitának is nagy szerepe lesz majd.
Vissza a szülinapomhoz: a szülinapom előtti vasárnap Anita átjött hozzám ebédelni, előző este bébiszittelés közben összedobtam egy paprikás krumplit és vettem kókusztortát meg cidereket.  A család vasárnap nem is volt itthon, így miénk volt a ház. A paprikás krumpli bődületesen jól sikerült, mindketten kétszer szedtünk belőle, majd nem tagadom, de a kókusztortát is befaltuk együltő helyünkben (de amúgy diéta van meg egészséges életmód, haha.) Ezer éve nem is csináltam paprikás krumplit, így ideje volt már.

Ezzel indult a szülinapom ünneplése, majd a következő héten folytatódott. Az apuka már hétfő-kedden azt harsogta, hogy deóóó, a Dominikának szülinapja lesz csütörtökön. :D Aztán csütörtök reggel szokásosan 7-kor indítottam a napot, ébresztettem a nagylányt, majd a baba is megébredt. A nagylány már hajnalban a "Boldog szülinapot" c dalt énekelte nekem, majd a szülők is szinkronban köszöntöttek. Kaptam üdvözlőlapokat, külön a szülőktől és a gyerekektől. A szülők beleírták, hogy nagyon örülnek, hogy visszajöttem és köszönik mindazt, amit értük teszek. A gyerekeketől szintén aranyos üzenetet kaptam, majd ajándékok jöttek: elöljáróban kaptam egy dvd-t és egy csokitortát, és a szülők hozzátették, hogy az igazi ajándékom még nem érkezett meg, de hamarosan ideér. Aztán kiürült a ház, a babával maradtunk itthon, akit nemsokára felvett az egyik nagymama. A nagyi olyannyira kedves volt, hogy mivel tudta, hogy szülinapom van, hozott nekem ajándékot, egy lapot és egy testápolót. A nagyszülőktől abszolút nem számítottam semmire, azt sem hittem volna, hogy tudják, hogy szülinapom van, így igencsak megleptek és elképesztő jófejség volt a nagymamától, hogy nem üres kézzel jött. (Ezt a nagyit egyébként is nagyon kedvelem, tán a legszuperebb mind közül a családban.)
Este, mikor a nagylány hazajött (nagyszülők hozták haza) mondta, hogy vett nekem mégegy ajándékot, mert a nagymamával a plázában voltak suli után. Egy szuper karkötőt választott és a stílust iszonyúan eltalálta, megy az egyik nyakláncomhoz és fülbevalómhoz is. Eztán pedig ragaszkodott, hogy kifizesse a nagymamájának a karkötőt, bár a nagyi nem akarta elfogadni, de a lány vagy 10 percen keresztül fűzte, hogy márpedig ő akarja fizetni az ajándékomat és nem tágított, amíg a nagyi el nem vette a pénzt. Hát, nem semmi ez a kislány, én mondom nektek.
Aztán este, mikor már mindenki megfürdött, az anyuka és a nagylány sunyiban gyetyákat tettek a tortámra, majd lehívtak a konyhába , leoltották a villanyt és mégegyszer boldog szülinapot énekeltek. :) Eztán bűnözésbe fogtunk, elfogyasztottuk a szupercsokis tortám felét.
Egyébként a "rendes" ajándékom 2 héttel később érkezett meg, mivel rendszeresen járok futni, a szülők egy szuper, direkt futáshoz kitalált fülhallgatót vettek nekem, de nem akármilyet, iszonyú jó hangzású, mindeféle high tech paraméterekkel rendelkezik, kompaktibilis az összes márkával és mellesleg nagyon kényelmes és nem esik ki a fülemből (pedig ezidáig sokszor idegesített futás közben a kijárkáló fülhallgatóm.) Rákerestem a neten, és elképesztően drága darabról van szó (50 font ).

cuki-nyuszikkal :)

Szülinapi buli pedig nem erre a hétvégére, hanem az ezt követőre volt megbeszélve a barátokkal, mert a következő hétvége a többieknek is is jobban feküdt (szittelés és egyéb okok miatt) valamint úgy terveztünk, hogy a szülinapi bulim akkor egyben legyen a halloween partival. :)

De azért ezen a hétvégén sem voltunk program nélkül. Reginával találkoztam szombaton délben a belvárosban. A Leicester Sqare-re mentünk ebédelni, egy Pizza Hut-ba, amit én rettentően imádok, mégis ezer éve nem voltam már. Bevágtunk mindketten egy-egy bazinagy pizzát, valamint a korlátlan salátabárt is kifosztottuk, én kaptam ajándékokat Regitől, majd mikor végeztünk csatlakozott hozzánk Anita is.

Ebéd után hármasban megindultunk, célunk Greenwich városrész volt. Már majdnem sötétedett, mire ideértünk, de sétáltunk egyet a városban és a Temze parton, megnéztünk egy szuper kézműves piacot. Aztán mikor besötétedett elindultunk a Canary Wharf irányába,London üzleti negyedébe, ahol egymást érik a toronyházak, hogy megcsodáljuk az éjszakai fényben pompázó felhőkarcolókat.

Mivel valami csoda folytán egyikünknek sem kellett bébiszittelnie aznap este, elindultunk egy belvárosi bowling klubba, ahol Anita egy ismerőse dolgozik. Ez a bowling klubb nem csak bowlingozásra alkalmas, de egyben egy pub is, ami esténként diszkóvá alakul, minden este más dj és más zenei stílus uralkodik. A belépő eredetileg 11 font lett volna már este 9-kor is, de Anita ismerőse kijött értünk, így a kígyózó sort kikerülve a biztonsági őr megkocogtatta a vállunkat és már bent is voltunk a klubban. Itt pedig a pult mellett lehorgonyozva ingyen piákat is kaptunk egész este, így a hangulat garantált volt.

Greenwich-ben, én, Anita és Regi

A Canary Wharf fényei

Bowling klubban

Tehát összegezve elmondhatom, hogy a szülinapi hétvégém még így is, nagyobb buli nélkül is fantasztikusra sikerült. Másnap, vasárnap a hosztapám, aki mellesleg egy menő fodrász itt Londonban brazil hajegyenesítést végzett a hajamon, méghozzá idehaza, ki sem kellett mozdulnom hozzá a házból. :) Nagyon rá is fért már a frizkómra, mert bár túlságosan nem göndör, de nem is a göndörség miatt volt szükségem erre, hanem mert párában eléggé ramaty, össze-vissza álló a hajam. A kezelés óta viszont elképesztően puha, nem ugrik össze esős időben (ami szinte minden nap van újabban) és mellesleg jóval egyenesebb is.

A következő hét, vagyis október utolsó hete viszont sajnos horribilis volt. A baba lebetegedett, méghozzá elég rendesen, napokig láza volt, nyűgös volt, mint még soha, látszott rajta, hogy nincs jól, nem evett vagy 4 napig szinte semmit és hasonlók. Ezen a héten volt ráadásul a nagylánynak az őszi szünete, így a hét elején eléggé rástesszeltem, mi a fészkes fenét fogok kezdeni, hisz nem elég, hogy itt a beteg és nyűgös baba, aki így természetesen nem ment oviba, hanem velem volt egész héten, de még a nagylánynak is most van szünet..Aztán az égiek meghallagthatták az imáimat, mert úgy hozta a sors, hogy a nagylányt minden nap elvitte valamelyik nagyszülő vagy barát, így én "csak" a babával 12 óráztam. Hétfő-kedden 12 órán át volt velem a pici, ez a két nap rettenetesen nehéz volt, és nem a munka mennyisége miatt, hanem mert szegény gyerek nagyon nem volt jól, ennek következtében pedig nyűgös volt és hisztis, tudom, hogy ő legalább annyira nem élvezte a helyzetet, mint én. Szegényke nagyon fáradt is volt, nem volt kedve semmihez...Aztán szerdára jobban lett, hálistennek, hisz ekkor volt a 2. szülinapja :) Szerda és csütörtök lazább volt, napi 6-7 órákat dolgoztam csak, majd pénteken megint 10-11-et, megfejeve mindezt hétközbeni bébiszittekkel.. Durván lefárasztott ez a hét, amíg az embernek nincs gyereke, vagy nem dolgozik picikkel, nem is tudja mennyivel nehezebb az, mikor a gyerek beteg, főleg ebben a korban, amikor nem tudja megmondani mije fáj és csak találgatok..A hét végére agyilag teljesen lemerültem. Az már csak hozzátett a szuper életérzéshez, hogy sikerült elkapnom a picitől a betegségét, mivel szó szerint két percenként fújtam az orrát. Csütörtökön kezdtek előjönni rajtam is a tünetek, szerencsére ekkor a baba már majdnem teljesen meggyógyult. Ezen a héten futni sem tudtam elmenni a napi 10+ órás szolgálatok következtében.
Az éltetett egész álló héten, hogy péntek este október 31, azaz Halloween este van. Számomra a halloween nem igazán ünnep, ez a 4. idekint eltöltött halloween-em, de eddig egyetlen évben sem fordítottam erre figyelmet, sosem halloween partiztam, nem faragtam tököt és semmi hasonló. Viszont idén úgy gondoltam, ha már idekint vagyok, immáron 4. éve, akkor mostmár szeretném megélni ezt az őrületet az itteni szokások szerint, hisz mi másért lennék itt, nem? :)
Így csütörtökön, a kevés szabadiőmben faragtam két tököt. Fogalmam sem volt róla, hogyan kell, bár nem egy nagy etvasz , de azért a neten utánanéztem mi is ennek a módja. Tulajdonképpen csak fel kell vágni a tököt a tetején, kikaparni belőle a trutyit kanállal, majd megrajzolni az arcot és kivágni ezt a mintát. Azt hittem nehezebb lesz a tököt vágni, de meglepően könnyű volt, az arc pár perc alatt el is készült. A belső kikanalazása az, ami egy kicsit időigényesebb. Íme az eredmény:

Ez pedig a házi készítésű epres-banános-csokis smoothie-m :)

Másnap, péntek estére pedig halloween parti volt megbeszélve, egész héten más sem éltetett, esküszöm. Viszont sajnos nem volt teljes a létszám, mert az a sajnálatos dolog történt a csapatunk egyik tagjával, Vikivel,hogy a hosztcsaládja kidobta egyik napról a másikra (fel nem foghatom, mit képzelnek egyes családok idekint..:/ ) Így szegény Viki átköltözött a barátjához egy hétre, majd hazament Magyarországra és majd csak jövő januárban jön vissza, egy időre most elege lett, amit meg is értek. Anitának pedig bébiszittelnie kellett, így ketten maradtunk Reginával a partira, de ez nekem nem szegte kedvemet, egy ilyen hét után semmi másra nem vágytam, minthogy kibulizzam magam és megőrülhessek egy kicsit, még ha beteg vagyok akkor is.
Az internetről rendeltem magamnak (szuperolcsón) egy szerintem tök tuti jelmezt. Egy nappal a buli előtt csütörtökön meg is érkezett, volt boldogság :) Úgy döntöttem nem követem a szokványos ilyesztgetősnek szánt boszorkány-vámpír jelmezvonalat, és egyébként is, nem feltétlenül kell ilyesztőnek beöltözni, mára ez az ünnep már inkább olyan, mint a farsang, a lényeg, hogy a sajátjától elütő karakter bőrébe bújjon az ember, így esett az én választásom a hawaii hula lány-ra :) 

Óóóó mama, alig tudtam abbahagyni a nevetést, mikor kibontottam a csomagot :D A facebook-on jelezték is többen, hogy azért ne felejtsek el aláöltözni :D

Ez pedig már az összeállított verzió :)

A pénteki nap iszonyú döcögősen telt el, a baba tán egész héten ezen a napon volt a legnyűgösebb, nem csak velem, de az anyjával is. Ezen a napon kb 10 órát dolgoztam, segítettem az előkészületekben a másnapi családi összejövetelhez, mivel ezen a héten volt mindkét gyerek szülinapja, mint említettem szerdán a babáé, vasárnap pedig a nagylányé, így igen sok vendéget vártunk szombat délutánra. Este 7-kor még lufikat fújtam és szerpentinekkel dekoráltam az oriási nappalit, és segítettem ágyba tenni a picit, majd amint véget ért számomra a munka, fel is öltöttem a hawaii outfit-emet és már úton is voltam a találkahelyre. Nem is értem, honnan volt ennyi mindenhez energiám egy ilyen hét után és mi vitt rá arra is, hogy bulizni menjek, de ez a pörgés amellett, hogy agyilag persze lefárasztott, de valamilyen szempontból fel is töltött. Az égiek kegyesek voltam hozzám ezen az estén, október 31-én még az esti órákban is 15 fok volt, így nem fáztam túlzottan a kis fűszoknyámban :D Köszönhetően annak, hogy halloween volt, mégcsak senki nem is nézett hülyének amiatt, hogy hawaii lányként járom az utcákat és vonatozom. A vonaton találkoztam a pár hete megismert nemzetközi társaság pár tagjával, ők szintén partizni készültek jelmezben, de mindenki megjegyezte, hogy az én szerkóm aztán egyedi (hát igen, nem is jött szemben mégegy egész este. :)

Regivel mikor taliztunk, először a KFC-be mentünk vacsizni, majd a tescoban is megfordultunk, végül pedig mivel még csak este 10 volt és a klubba 11-ig ingyenes a belépés, kihasználtuk az egy órát arra, hogy körbejárjuk a környéket. Érdemes volt, mert nem egy pubban volt kiírva, hogy ingyen feles jár mindenkinek, aki jelmezben van. Igazi magyarokhoz híven bementünk, kikértük az ingyen felest majd a gyors elfogyasztást követve mentünk is tovább . :D 11 előtt bementünk a klubba, ahol éjfélig élőzene volt, majd hajnal 2-ig pedig diszkó..Rendeltünk egy nagy kancsó koktélt, hallgattuk a klubban játszó fiatal rockbandát, közben ismerkedtünk ezzel-azzal (leginkább körülöttünk ülőkkel), majd éjfélkor bevettük a táncparkettet. Nagyon szuperül mulattunk ismét, a zenében és a helyben nem csalódtam, és a többi bulizó jelmezében sem. Volt pár nagyon érdekes figura, egy égi meszelő hapsi pl Zorrónak öltötött, de volt Michael Jackson és sok más. Valamint megismertem egy nagyon kedves olasz srácot, aki egész este szóval tartott, én mondom, buliban ritka a ilyen jófej pasi mint ő, nem nyomult, de nagyon kedves, előzékeny és hát olasz származása révén elképesztően jó táncos. :)

Regi&én

Regivel hajnal 2 előtt indultunk haza. Egy ilyen hét méltó megkoronázása volt az, hogy  a hosztcsaládom véletlenül kizárt a házból. Hajnal 2 után értem haza, nyitottam volna az ajtót, csakhogy az ajtó nem nyílt ki. Először azt hittem, én vagyok a balfasz, megpróbáltam még néhányszor, de mikor már a jóistenért sem akart kinyílni, kezdtem sejteni, hogy belülről lett bezárva (amit csak belülről lehet kinyitni. ) A család jól tudta, hogy bulizni megyek és ők nem azok a szeleburdi fajták, akik elfelejtenék az ilyesmit...Benéztem az ablakon és láttam, hogy a riasztó nem világít, tehát nincs bekapcsolva. Ergó ha a riasztót nem kapcsolták be, akkor az ajtó vajon miért van zárva..?! Azt tudni kell, hogy az apuka szombatonként dolgozik és reggel 7-kor kel, így a család a lelkemre kötötte, ha péntek este megyek bulizni akkor síri csendben és hulla szagban jöjjek haza, hogy ne ébredjen fel senki, de főleg apus ne...Ránéztem az órámra, hajnal 2 múlt, gondoltam 7-ig nem várhatok itt. Becsengetni semmiképp nem akartam, mert arra ugyebár felébred a baba. Végül úgy döntöttem, sms-t írok az anyukának, hogy az ajtó előtt vagyok és legyen szíves beengedni. Csak remélni mertem, hogy nem kapcsolta ki éjszakára a telefonját. Emelett iszonyú rosszul éreztem magam, hogy szombat hajnalban ilyesmikkel ébresztem fel, mert bár egyeltalán nem tehettem a helyzetről, de mégis kínos ez nekem éjnek évadján...
Jó 5 percig nem történt semmi, már azon kezdtem agyalni, hogy az apuka lesz a következő, akinek írnom kell, de ekkor egy árnyat láttam lejönni a lépcsőn, és az anyuka 2 másodperc alatt be is engedett. Nem volt semmi gond, nemhogy mérges nem volt, de még ő szavatkozott, mondta, hogy este bezárta a zárakat, aztán rájött, hogy én még nem vagyok itthon és a 3 zárból kettőt vissza is nyitott, de egyet elfelejtett. Röhögtünk, aztán húztunk is aludni.

Másnap, szombaton kivételesen dolgoznom kellett (általában bébiszittelnem kell csak, dolgozni nem.) Mivel ezen a héten volt minkét gyerek szülinapja, délután családi banzájt tartottunk, így anyuka megkért, hogy déltől segítsek be neki, a kaját rendezni, a nappaliba lehordani mindent és a gyerekek körül segíteni. Természetesen a vacsi alatt én is ugyanúgy ettem-ittam és kb vendég voltam, mint a többiek, persze azért folyamatosan ügyeltem arra, hogy mindenki előtt legyen kaja-pia, de amikor minden klappolt a megfelelő csillagzat-állás alatt, én is lazítottam, benyomtam rengeteg szendvicset-salátát-sütit-tortát, amit el lehet képzelni.( Ekkor jöttem rá, hogy bakker, az én szülinapom óta folyamatosan tortát eszünk megállás nélkül :D És ez a következő 2 hétben is így folytatódott mellesleg, mert az ezt követő vasárnap pedig anyuka testvérének volt a szülinapja, szintén 2-3 tortával...Ez már majdnem illegális, komolyan mondom). Ezen az estén itt aludt a nagylány egy barátja is, így őket őriztem este 10-ig, míg nagyságoskodtak aludni menni. Mit mondjak, eléggé fárasztó volt a 6 napos munkahét, viszont azért bővelkedett örömekben és élményekben is. 

A lányok tortái-menő, nem? :)

Az ezt követő hét már november első hete volt, a baba újra oviba ment, a nagylány pedig suliba-csak én szívtam mert ekkora ütközött ki rajtam igazán a picitől elkapott betegség. Viszont azt vettem észre, hogy mióta futni járok egyrészt ritkábban betegszem meg, másrészt ha sikerül is elkapnom valamit, sokkal gyorsabb a lefolyása, és feleannyit nem szenvedek, mint azelőtt. Most is kb 3 nap alatt átment rajtam a takonykór, és normális vagyok-vagy nem vagyok normális, de ekkor is elmentem futni. Mivel az ezelőtti héten nem tudtam menni a baba betegsége miatt, már elképesztően hiányzott a futás, megfázás ide-vagy oda, de már nem bírtam tovább mozgás nélkül. Meg úgy voltam vele, hogy belehalni nem fogok, de utána iszonyú jól fog esni, hogy megcsináltam. Oké, a szokásos 40 perc helyett a megfázásom alatt csak 25-öt nyomtam..Mára pedig már természetesen teljesen jól vagyok :)

Remélem élveztétek az őszi helyzetjelentést, a következő bejegyzésben, amit a hétvégéig közzé teszek szeretnék szólni pár szót a jövőről, aztán pedig a párizsi élménybeszámoló következik. :)