Szösszenet a decemberről

Itthonról, Magyarországról írom ezt a bejegyzést (és írtam a legutóbbit is, amiben még novemberről meséltem.) 3 éve először töltöttem most itthon a karácsonyt, ami fantasztikusra sikeredett és iszonyúan jól esik itthon lenni a családommal, barátaimmal. Mikor ezt pötyögöm szilveszter délután van, éppen akadt egy órám még az esti készülődés előtt, ígyhát gondoltam gyorsan kihasználom az alkalmat, hogy fikantsak ide valamit a decemberről.

December első 3 hetét végigdolgoztam és dec. 19-én, pénteken röppentem haza a 2 hetes karácsonyi vakációmra. De ne szaladjunk ennyire előre, pár szó decemberről. Dolgosan telt ez a hónap, nemcsak a családnál melóztam sokat, de folyamatosan szereztem be a karácsonyi ajándékokat, ezeket csomagoltam, készülődtem a hazautamra, bőröndöt kellett beszereznem, rendszereznem kellett egy kicsit a dolgaimat, hogy átlássam, miket fogok magammal hazahozni (ruhákra gondolok) és mennyi ajándék fog beférni a bőröndömbe. Mindezek mellett minden áldott nap eljártam az edzőterembe, erről már beszámoltam részletesen az előző bejegyzésben, nagyon imádok járni, de eléggé időigényes, tul.képp a napi szabadidőm oda is van vele (de egy cseppet sem bánom.) Szóval elmondhatom, a december és az adventi láz bár szuper volt és nagy örömmel töltött el a készülődés, de rendesen le is szívta az energiámat.

A hosztcsaládomban egyébként minden rendben volt, továbbra is rendesen és kedvesek hozzám, de részemről már nagyon ott van a levegőben, hogy régóta csinálom ezt a fajta munkát és kedves hosztcsalád ide-vagy oda, de elég rendesen érzem azt, hogy ez az életforma már kezd nagyon terhessé válni. 2 bejegyzéssel lejjebb ki is veséztem ezt, hogy akármennyire is jó helyen vagyok most és minden rendben, de megvannak a hátrányai annak, hogy az ember a munkahelyén lakik, nincs elkülönülve a munka-és szabadidőm rendesen, állandóan toppon kell lenni, kb csak akkor vagyok teljesen szabad, ha elmegyek otthonról és a többi. Ez tényleg nem a család hibája, hanem szimplán csak az van, hogy 3,5 év aupairkedés után mindez már kezd kicsit sok lenni. A jövőfejtegetős bejegyzésemben emíltettem, hogy majd márciusban szeretnék kiköltözni és saját lábra állni-ez még mindig tervben van-de ugyebár erről még nem szóltam a hosztcsaládomnak, terveim szerint január elején fogom közölni velük a hírt. Lényeg a lényeg, hogy mivel a december alapból nagyon zsúfolt volt a karácsonyi készülődéssel, a fogadócsaládom és az igazi családom ajándékainak beszerzésével, gym-be járkálással és munkával, így a hangulatomra egy kicsit rányomta a bélyegét az, hogy már nagyon-nagyon kivagyok az aupair munka bizonyos velejáróival és mostmár igenis jó lesz, ha végre máshoz kezdek. Mondjuk úgy, mikor dec.19-én "felszabadultam" a munkából és hazarepültem, igazi megváltásként fogtam fel azt, hogy a következő 2 hétben nem kell felelősnek lennem más gyerekéért, házáért, nem kell mások után non stop takarítanom, alkalmazkodnom stb..

Tudni kell, hogy a repülőjegyeket a karácsonyi vakációmra még október közepén foglaltam le magamnak. Már szeptember óta folyamatosan követtem a repjegyek árait az interneten, mert köztudott, hogy karácsonykor irdatlanul drágák a jegyek, 100 000.-tól kezdődnek és a határ a csillagos ég. Minél később foglal az ember, azaz minél közelebb decemberhez, annál drágábbak a jegyek. Én szívem szerint már szeptemberben foglaltam volna, de ugye a családhoz kell alkalmazkodnom és ők szeptemberben még nem tudták megmondani, hogy milyen dátumokra tudnak engem elengedni karácsonykor. Október közepén azonban úgy gondoltam, nem várhatok tovább, hisz a repjegyek ára hamarosan az égig szökik, odaálltam a család elé, hogy nekem most rögtön tudnom kell a dátumokat, mert tovább nem várhatok a foglalással, nem vagyok milliomos. Mivel már 10 hónapja nem voltam itthon és a családnál már 6 hónapja (amióta csak elkezdtem náluk dolgozni) nem volt szabadságom, ígyhát 2 hetet kértem a családtól, mondván, hogy egyrészt rég voltam szabad (náluk még nem is) másrészt pedig ha már hazautazom és kifizetek 100 000 ft-ot a repjegyre, akkor már szeretnék 2 hétig otthon lenni. Az anyuka húzta a száját, nem értette miért nem elég nekem egy hét szünet. Ezt most komolyan magyaráznom kell, miért akarok karácsonyhoz 2 hétre hazamenni? Ha nem is érti a dolog "lelki" részét, de még mindig ott a tény, hogy náluk fél év alatt egy hét szabadságom sem volt, ha másért nem, már ezért meg kellett volna kapjam, ha úgy nézzük, az a 2 hét járt nekem...Aztán mondta az anyuka, hogy hát necces lesz 2 hétre elengednie, mert igaz, hogy ő is otthon lesz 2 egész hétig és nem fog dolgozni, de kéne neki egy segítőkéz a gyerekek és a ház körül, valamint segítség a karácsonyi ebéden, stb...Eldobom magam! Szóval ő úgy gondolta, hogy én majd karácsonykor is körbeugrálom őket annak ellenére, hogy ő is otthon lesz. Tudjátok, pontosan tudom, hogy én dolgozni vagyok ám velük, viszont megáll az eszem, hogy az angolok életvitelén, hogy még akkor sem tudnak egy lépést tenni aupair/nanny/takarító nélkül, amikor otthon vannak! Ezt egyszerűen amíg élek nem fogom megérteni, tudom, hogy más kultúra meg minden, de nekem magas, hogy az emberek a saját gyerekükhöz/mindennapi dolgokhoz, feladatokhoz lusták, még 2 nyamvadt hét erejéig is.
Szóval, hogy visszatérjek a jegyem lefoglalásához: október közepén odaálltam anyuka elé, hogy mostmár konkretizáljuk a dátumokat légyszi, és szégyen-vagy nem szégyen, de kamuztam neki, azt mondtam, hogy december 20-án hivatalba kell mennem egészségbiztosítási kártyát intézni és január 1.én pedig szülinapot ünnepel a nagycsalád így csak 2-án tudnék visszarepülni Londonba. (Természetesen egyik sem volt igaz.) Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de ha már itt tartunk az sem szép, hogy a család a saját kényelme miatt nem akar egy hétnél több kimenőt adni, így döntöttem tehát a kamuzás mellett. A dolog bejött, a család rábólintott a dec.19-jan-2-szabadságomra.
Aztán megnéztem az adott dátumokra a repjegy árakat és azt láttam, hogy dec. 19-én, pénteken már iszonyú drágák a jegyek, egyedül a reggel 8-órás Wizzair gép volt 110 font nagybőrönddel, ami egy elég jó ajánlat. Direkt megkéreztem az anyukát, hogy nem gond-e az, hogy én dec.19-én pénteken már hajnal 5-kor lelépek itthonról (ugye a péntek elvileg nekem még munkanap, de gyakorlatilag meg a család előzetesen rábólintott, hogy aznap utazzak, így gondoltam tökmindegy, hogy délelőtt húzok-e el otthonról a reptérre, vagy hajnalban.) Szóval a család rábólintott arra, hogy én dec.19-én a reggel 8-as géppel mehetek is Isten hírével haza. Többször is rákérdeztem erre, és csak eztán foglaltam le a jegyemet. Ez volt október közepén.

Aztán december második hetében az anyukának volt egy olyan húzása, ami egy csöppet kiverte nálam a biztosítékot. Egy hétfői napon felhívott telefonon, és kérdezte, hogy ugye a dec.19-i járatom este lesz???? Hirtelen meglepettségemben azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok, hisz ekkor már 2 hónapja lefixáltuk, hogy hajnalban utazom. Válaszoltam neki, hogy nem, már hajnal 5-kor el kell indulnom a reptérre, mert reggel 8-kor felszállok. Erre totál kiakadt és közölte, hogy neki dec.18-án, csütörtök este céges bulija van és egy szállodába mennek ahol ott is alszanak, le van foglalva az egész és ő arra számított, hogy én dec. 19-én, péntek reggel még itthon leszek és intézem a gyerekeket és majd csak délután megyek a reptérre! Na ezen a ponton annyira elöntötte a fejemet a vér, mint még sosem! Az anyukának pontosan tudnia kellett, hogy én már hajnalban elhúzok itthonról, hiszen mikor október végén, egy szombati napon a gyerekek szülinapi buliját tarottuk, engem egész szombatra befogott dolgozni, mondván, hogy azon a szombaton dolgozzam le a dec.19-et, pénteket, amikor is utazom. Szóval én még október végén ledolgoztam ezt az egy nyomorult pénteket és ráadásul ez az anyuka ötlete volt, szóval nagyon is jól kellett tudnia azt, hogy én dec.19-én pénteken már nem leszek itthon, nem leszek munkába állítható. Másfelől meg könyörgöm, ez egy kicsit bunkó húzás lett volna, hogy én keljek fel a gyerekeihez és én intézzem őket egész délelőtt/fél délután,majd utána lóhalálában rohanak a reptérre!! Vagy nem??? De ez mindegy is, mert októberben lezsíroztuk, hogy megkapom azt a dec.19-et, és le is dolgoztam!! Szóval irtóra mérges voltam,hogy az anyuka kérdőre vont a telefonban, hogy miért nem este megyek és olyat tettem, mint még soha: még ott helyben, a telefonban 3 mondatban nagyon leoltottam, közöltem, hogy legyen kedves nem kamuzni meg játszani a hülyét, mert 2 hónapja lebeszéltük az egészet, 5x rákérzdeztem, hogy jó-e, ha hajnalban megyek, valamint le is dolgoztam már jóelőre azt a napot. Mondtam neki, hogy nem tudom mi a célja ezzel, tán azt hiszi, hogy most hirtelen átteszem a repjegyem estére?? Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem emlékezett arra, amit már réges rég lebeszéltünk. Aztán az anyuka is kiakadt a telefonban, elkezdett mindenféle, totál témába nem vágó dolgot a fejemhez vágni, valahogy úgy nézett ki, hogy mindketten ordítottunk a telefonban egyszerre, egyikünk sem hallotta a másikat, csak a magunkét fújtuk percekig :D De egyszerűen nálam ez volt az a pillanat, amikor úgy voltam vele, hogy az sem izgat, ha kirúgnak, de nem tudtam tovább tűrni. Aztán mondtam anyusnak, hogy irtó sok szívességet teszek én nekik és itt az ideje, hogy most ők tegyenek értem valamit. Na erre megint 5 perces monológba kezdett, hogy ők is nagyon sokat tesznek ám értem szóval ezt ne hozzam fel neki blablabla...Eléggé elragadtatta magát, annyira, hogy nem bírtam tovább és elbőgtem magam a telefonban. Na ekkor lekettyenhetett az anyukának, hogy kissé túllőtt a célon, és nagyon hirtelen stílust váltott: egyszerre nyájas lett és jófej, mondta, hogy majd megoldja valahogy a céges buliját és ne aggódjak, haza fogok tudni menni a terv szerint és majd mindent elrendez, ne idegeskedjek semmi miatt. Szóval úgy tettük le a telefont, hogy minden rendben lesz és jó szájízzel. Ezt a kis telefonos csevejt követően egy kicsit furcsa volt otthon a hangulat aznap meg még másnap, bár ha belegondolok jól zártuk a  dolgot, anyuka rájött, hogy túllőtt a célon és innentől kezdve jófej volt, csak mégis ott volt a levegőben ennek a kis összezörrenésnek a lenyomata...

Mindenesetre én egy kicsit kiakadtam a dolgon, mert először is, tényleg nem volt náluk még szabadságom, szerintem alap, hogy akkor most karácsonyhoz 2 hetet adnak nekem és nem értettem, miért kell a dec.19-ével variálni, másodszor pedig, már réges-rég le is dolgoztam azt a napot, tehát én fair voltam. Egyszerűen nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az övék vagyok, persze tudom, ez így egy kicsit túlzás de majdhogy nem, hisz minden szempontból tőlük függök és az ő programjaikon/ideg-és lelkiállapotukon/jófejségükön múlik az életem szinte minden mozzanata. Az pedig kicsit zavaró, hogy sírnom kell ahhoz, hogy az anyuka észrevegye magát és rájöjjön, hogy ez így mégsem jó...
Aztán végül minden gond nélkül el tudtam menni dec.19-én reggel haza, ez többet szóba sem került (azt leszámítva, hogy anyuka néha vicceskedve beszólt, hogy mi lesz majd vele nélkülem 2 hétig..)

Decemberben még említésre méltó, hogy egy hetes építési munkálatok voltak a házban, az alagsorban lévő nappalit barmolták szét, konkrétan kibontottak egy falat és ami ezzel jár: a fal helyét be kellett burkolni, ilyen-olyan vezetékeket kicserélni-ezeket is burkolni stb. Igazából nem sok vizet zavart a 2 lengyel munkás (akiket amúgy ismertem is, hisz mikor 3 éve voltam itt a családnál ők építették át a konyhát), csakhát mégsem megszokott minden, hisz a munkásokhoz kellett igazodnom ha jönni-menni akartam, irtó nagy port és koszt csináltak így azon a héten a házimunkám kb a duplája volt, valamint idegesítő volt, hogy mikor délelőttönként letettem a babát aludni, mindig felébredt a zajokra-na akkor viszont ölni tudtam volna. Idegesítő az, amikor lenne 100 dolgom, amiket csak akkor tudok megcsinálni, mikor a baba alszik, de mivel folyton kalapáltak, ki-be mászkáltak a munkások a házban így a baba többször felkelt és nem tudtam a megszokott rendben csinálni a dolgaimat a ház körül. Mindegy is, egy hétig tartott, túlélte mindenki és a nappali pedig tök szép lett. Viszont még mindig azt mondom, aupairként nem létezik idegesítőbb dolog az építési munkálatoknál, valamilyen módon mindig érint (így volt ez már 3 éve is, mikor ugyanez a család a konyhát építette..)

Írtam az előző bejegyzésben, hogy csatlakoztam a gym-hez. A friss tagságomhoz járt egy olyan opció, hogy a csatlakozásomat követő egy hónapban bevihetek magammal vendéget a gym-be, 3 különböző embert, és egy személy 3x jöhet be velem. Mivel jól tudtam, hogy Anita barártnőm is nagyon benne van a fogyókúrában, így evidens volt, hogy ő lesz az, akit beviszek, hiszen közel is lakik így utaznia sem kellett sokat. December pont 3 hétvégét töltöttünk Angliában a hazautazásunk előtt, így mindhárom decemberi hétvégén egy-egy napot a gym-ben töltöttünk ketten. Minden alkalommal kb 3 órát  voltunk bent, futottunk, edzettünk, úsztunk, majd egy kávé mellett kibeszéltük az élet nagy dolgait. Anitát rettentően megszerettem és nagyon örülök, hogy együtt tervezzük a jövőnket és a kiköltözésünket.

Pár kép decemberről, csak hogy ne legyen "képtelen" a bejegyzés.

Rizses hús-a magyar étel, amit még az angolok is lapátolnak

Anitával St.Albans-ban

Karácsonyfa a hosztcsaládomnál

Egy kis ablakdísz az angol szobámban-az egyszerűség kedvéért :) 

A következő bejegyzésben az itthon töltött időről és a karácsonyi-szilveszteri eseményekről mesélek majd-jó sok képem lesz hozzá. :) Mosr rohanok, készülődöm az estére.

Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog Újévet kívánok! Bulizzatok jól vagy, akinek nincs kedve kimenni ebben a baromi hidegben, kellemes otthoni időtöltést kívánok. Találkozunk 2015-ben! :)

Puszik!