Per pillanat itthon vagyok, Magyarországon, dec. 19-én, múlt pénteken röppentem haza és azóta megállásom sem volt, őrület, ami itt zajlik esküszöm-persze jó értelemben. :) De adósotok vagyok a november-decemberi események kitárgyalásával is-most pedig éppen van egy kis időm-bár hozzáteszem már éjfél is elmúlt, de úgy érzem, nem tologathatom tovább az írást, így most nekifekszem a novembernek aztán majd jön decemben legközelebb.
Csapjunk is a lovak közé. Az előző bejegyzés a jövőbeli tervek feszegtéséről szólt és azt kell mondjam, áldom az eget, hogy vezetem a blogot mert leírva számomra is sokkal világosabban látszik rengeteg minden és jobban átlátom mit kéne, hogyan kéne.
November elő heteiben az időjárás még eléggé kegyes volt-úgy értem megvolt a napi 8-10 fok, ami nekem több, mint elég a napi a futáshoz-első számú boldogságforrásomhoz. Igaz, már jobban fel kellett öltöznöm, mint mondjuk szeptember-októberben-ezekben a hónapokban sokszor elég volt még a trikó(ugyebár futás közben annyira izzadok, mint egy ló-nem igen érzek hideget), novemberben viszont már be kellett szereznem erre a célra egy vastag, direkt futáshoz kitalált pulcsit-olyat, ami rendesen tartja a meleget, viszont nem izzadok bele. Pár hétig ez elég is volt, de ahogy bejött a csípősebb-szeles időjárás már egy kabát is elkelt a pulcsi fölé és a fülem is igencsak megsínylette a szelet. A füleimmel kiskorom óta "gondok vannak" a hidegben, emlékszem, mikor pici voltam mindenn télen minimum egyszer fel kellett szúrni-rendszeresen kifújta a fülemet a szél és ez a mai napig sincs másként. Mármint mostmár nem kell felszúrni de pl most, futás közben realizáltam, hogy a fülecském még mindig nem bírja a hideg, jeges szelet. Ahogy bejöttek a novemberi csípősebb hidegek a fülem egyre jobban és jobban fájt futások után-feszült, kattogott-pattogott-szörnyű komolyan mondom. Azt el kell mondanom, hogy eleinte attól féltem, hogy majd a hideg időjárás miatt fázni fogok és emiatt nem fogom bírni a téli futást a szabadban, viszont eme félelmem megdőlni látszott, hisz vastag pulcsiban és a futókabátomban abszolút nem fáztam a futások során-max az első öt percben, de ahogy bemelegedtem mindig melegem volt és sosem összefagyva mentem haza. Tehát kezdtem örülni, hogy jeeee, télen sem kell felhagynom a futással, hisz fázni nem fázom, akkor hát, semmi akadálya az egésznek. Viszont ahogy elkezdett fájni a fülem-ami sajnos sapkát viselve is ugyanúgy fáj, ugyanúgy kikezdi a hideg menetszél-rájöttem, hogy ezt sajnos nem fogom tudni még hónapokig így folytatni, a tél folyamán, amikor majd január-februárban még ennél is hidegebb lesz kizárt dolog, hogy ki tudjak jönni napi szinten futni a fájós fülemmel. Meg hát kinek hiányzik egy jó kis fülgyulladás Angliában, full time meló mellett, nem?
Nagyon nagy szerencsémre a kis településem, ahol lakom rögtön két gym is található. Első körben a hozzám közelebb lévőt céloztam meg, egy hétfői napon a délutáni szabadidőmben bementem, hogy mutassák meg nekem a létesítményt, és, hogy árajánlatot kérjek. Egy 2 méter magas nagyon jófej fekete csávó lett az "idegenvezetőm", vagy fél órába telt, mire körbevezetett az amúgy nem túl nagy helyen, mindent ultra mézes-mázasan adott elő, hogy ez a gym mennyire jó, mert pl még testápoló is van a csapok mellett (ez nekem a baromi száraz bőrömmel mondjuk nem éppen hátrány :D). Aztán leültünk és rátértünk arra, hogy mennyi lenne az annyi. Mondta, hogy 25 éven aluliaknak van egy kedvezményük, havi 43 font lenne a díj viszont annyi a bökkenő, hogy ehhez alá kell írni egy 6 hónapos szerződést. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretek hónapokra elköteleződni főleg mivel jelenleg aupair vagyok, nem is tudom még pontosan, hogy mi lesz vagy hol leszek én 6 hónap múlva. A csávó ennek hallatára kicsit arculatot váltott-ezidáig baromi laza volt, de ahogy meghallotta, hogy nekem a 6 hónapos szerződés annyira nincs ínyemre eléggé rámenősen kezdett győzködni, hogy a 6 hónap hamar elmegy (jaja, elhiszem de nekem terveim vannak a jövőre nézve, valószínűleg költözöm is) aztán bevetett több opciót is. Mondta, hogy eredetileg lenne egy egyszer fizetendő 25 fontos csatlakozási díj is, de ha még ma aláírom a papírokat akkor ezt nem kell kifizetnem, de ha már holnap megyek vissza akkor lehet, hogy a head office (főiroda) újra életbe lépteti a csatlakozási díjat így mindenképp jobban járnék, ha még ma csatlakoznék. Fúúúú, ha valamivel, akkor az ilyen marketing fogásokkal lehet engem kikergetni a világból. Ez a "csak most, csak itt, csak neked" ajánlat, amit amúgy gondolom mindenkinek elsüt, aki betéved. Értem én, hogy ő nyilván bónuszt kap minden általa beszervezett új tag után és az az érdeke, hogy aláírassa velem azt a szerződést, de na, mielőtt elköteleződöm 6 hónapra, szeretnék rajta kicsit gondolkodni. Ígyhát mondtam a csávónak, hogy elhiszem, hogy ez így egy kihagyhatatlan ajánlat (mert a 43 font havonta, csatlakozási díj nélkül tényleg überfasza-hisz a legtöbb helyen min. 55-60 font a gym tagság) de ne haragudjon, hazamegyek, agyalok rajta és még a héten visszahívom. A csávó egy furább fizimiska keretében közölte, hogy lehet, hogy holnaptól újra életbe lép a csatlakozási díj. Erre már egy kicsit agresszívebben válaszoltam neki, hogy jólvan, vállalom a kockázatot, de én most gondolkodoni fogok, köszi.
Aztán a hét folyamán gondolkodtam rajta, és bár ugye terveim vannak-mint az előző bejegyzésemben is írtam, Anita barátnőmmel majd váltani és költözni szeretnénk-de arra jutottam, lehet, hogy nem is költözünk majd olyan messzire és akkor is el fogok tudni járni a gym-be, valamint ez egy nagyon ismert gym hálózat Angliában, ha innét el is költözöm, akkor majd transzferálom a szerződésem egy másik ugyanilyen gym-be (erre még előzetesen rákérdeztem a csávótól és lehetséges). Szóval úgy döntöttem, igen, csatlakozom a gym-hez hisz a havi 43 font tényleg nagyon baráti ár. Mivel azon a héten sok dolgom volt, nem hívtam fel mindjárt másnap a csávót, és ezt kapjátok ki, csütörtökön már keresett is telefonon, hogy élek-e még és döntöttem-e? (Nagyon-nagyon nem szeretem ezt a fajta rámenősséget, komolyan mondom.) Válaszoltam, hogy igen, szeretnék csatlakozni és másnap, pénteken le is megyek , hogy aláírjuk a papírokat. A csávó nagyon lelkes lett-ezt még a telefon túlvégéről is tisztán lehetett érzékelni-és mondta, hogy hát ezt aztán telefonon is elintézhetjük, miért ne csinálhatnánk meg most rögtön? Mindössze a teljesen nevemre és a bankszámla adataimra lenne szüksége. Namármost, ha van valami, amit én nem adok csak úgy ki a kezemből, azok a bankszámla adataim. Tudom, hogy magával a számlaszámmal nem tudna sokmindent kezdeni, és tudom, hogy én vagyok a baromi paranoiás-nem érdekel-de ezt valahogy nem vagyok hajlandó telefonon intézni. Határozottan kijelentettem neki, hogy köszönöm, de majd szombaton lefáradok a gym-be és személyesen elintézünk mindent. Tovább feszítette a csávó a húrt azzal, hogy mondta, ez mindössze 30 másodpercet vesz igénybe, bediktálom a számlaszámom, válaszolok pár egészségemmel kapcsolatos kérdésre és már kész is. Mondom, ha csak 30 másodperc, akkor szombaton is csak 30 másodperc lesz, ragaszkodom a szombathoz. Tudom, a csávó azért siettetett, mert félt, hogy tán meggondolom magam szombatig, de könyörgöm...olyan dolgokat, aminek köze van a banki adataimhoz, nem intézek telefonon,pont. Aztán nem volt más hátra, mint hogy megegyezzünk, hogy szombaton mikor látjuk egymást a gym-ben (11:30 lett az időpont) majd hatalmas örömömre letettük a telefont. Ekkor egy kicsit meg is bántam, hogy belementem ebbe az egész gym-es herce-hurcába, hihetetlen, hogy pár tenyérbe mászó dolgozó hogy el tudja venni a kedvét az embernek, pedig mint később kiderült-a legjobb döntés volt, hogy csatlakoztam a gym-hez.
Szombaton délelőtt felkerekedtem-immár sportruházattal, úszócuccal és törölközővel felszerelkezve és a gym felé vettem az irányt, gondoltam amint aláírom a papírokat, már használom is a helyet. Nem említettem, de medence is van-én pedig imádok úszni-szerintem előző életemben hal lehettem, a Balatont is átúsztam már még pár éve. Fél órával az időpont előtt a csávó hagyott nekem hangposta üzenetet, hogy ne felejtsek ám menni-ez már a zaklatás kategória, én mondom nektek :D Tényleg, nem is értem, hogy ők nem fogják fel azt, hogy ezzel a fajta nyomulással nemhogy kedvet nem csinálnak, de inkább elijesztik a leendő kuncsaftokat??? Ez mindegy is, aláírtam a szerződést, köszöntöttek a klubban én pedig robogtam is az öltözőbe aztán pedig birtokba vettem a terepet.
El kell mondjam, az utóbbi idők legjobb döntése volt, hogy csatlakoztam a gym-hez. Eddig ugye én "csak" futottam, de nov. közepe óta, amióta kondiba járok kitágult a látóköröm , hogy úgy mondjam. A futást továbbra is nyomom, minden alkalommal fél óra-40-percet, ezzel kezdem az edzéseket. Tök jó, hogy a futópadon azt is látom milyen sebességgel futok, mennyit, és hány kalóriát égetek el-ezekről ezidáig, amíg a szabadban futottam fogalmam sem volt. Vannak persze erre a célra kitalált alkalmazások, de én annyira visszamaradott vagyok, hogy nincsen okostelefonom (de komolyan mondom, szerintem nyugisabb életem van így, mint sokaknak, akiknek van. ) Azt viszont el kell mondanom, bár nagyon spéci a futópados futás, de össze sem tudom hasonlítani a szabadtéri futással. A szabadban sosem unatkozom futás közben még zene nékül sem, nézelődöm, tűnődöm, érzem a friss szellőt és magamba szívom a friss levegőt-mint, aki újjászületik. Futópadon viszont valahogy lassabban telnek a percek és nem annyira felfrissítő, mivel fedett helyen vagyok, de ez végülis nem panasz, vagy fanyalgás, mivel pont emiatt döntöttem a téli hónapokban a gym mellett-csak a tényeket írom le.
Viszont futás után birtokba veszem a többi kondigépet, imádok mindent esküszöm, sokszor nehezemre esik választani és van, hogy egy alkalommal 4-5 gépen is edzem-amiről persze tudom, hogy le kell szoknom mert az ízületeimnek ennyi megterhelés hosszú távon nem tesz jót majd. Edzek mindenre-lábak, fenék, csípő, has, súlyzózom is. Amióta csak beíratkoztam, heti 5x eljárok a gym-be és minden alkalommal ott vagyok minimum 2 órát- hétvégente pedig akár 3-4-et, ilyenkor edzések végén úszni is szoktam, levezetés gyanánt. Hétköznapokon napi 4 óra szabadidőm van, ez úgy nézett ki az elmúlt hónapban, hogy amint letettem a munkát felkaptam a sporttáskám és robogtam is a gym-be. Ott edzek 2 órát, és mire hazaérek már csak kb 1-vagy fél óra szabadidőm maradt-ez elmegy evéssel, netezéssel. Ez a magyarázat arra is, hogy az elmúlt hónapban nem volt időm blogolni, teljesen a gym rabjává váltam, és szinte minden szabadidőmet ott töltöttem még a hétvégéken is. Van olyan is, hogy még este 7 után, mikor bejfejezem a munkát indulok el a gym-be. Bár sokan gondolom azt hinnék, hogy teljesen lemerít és lefáraszt ez, de azt kell mondjam, ez a pörgés engem pont, hogy feltölt energiával. A családnál rengeteget dolgozom-sokat gyerekezem és házimunkázom-ami után sokszor magam sem tudom, hogy a frászkarikába van még erőm 2-3 órát edzeni-de azt hiszem ezt csak az érti, aki szintén jár gym-be. Ha egyszer elkezdi az ember, akkor onnantól kezdve igényelni fogja a mogást, és úgy kell majd neki, mint egy falat kenyér. Hát jah, kb így érzek én is. Mikor márciusban elkezdtem futni, a futással kapcsolatban is ezt éreztem, hogy akármennyire kimerítő is volt egy-egy napom de a futásra akkor is szükségem van, kell és kész. Most a gym-mel vagyok ugyanígy. Az sem mellékes szempont, hogy ez alatt az egy hónap alatt, amit a gym-ben töltöttem leadtam kb. 2.5 kilót. Ez azért érdekes, mert márciustól novemberig, 8 hónap alatt 7 kg-t adtam le, most meg egy hónap alatt több, mint kettőt. Ez gondolom azért van, mert a gym-ben, többféle gépen többféle izomcsoportot is dolgoztatok meg.
Tehát elmondhatom, teljesen a gym szerelmese lettem és már az első nap beláttam, hogy bizony nem rossz, hogy aláírtam a 6 hónapos szerződést, mert történjék bármi vagy költözzek akárhova, de ki fogom használni ezt én. Ha belegondolok , hogy havi 43 fontot fizetek és heti 5 napot használom a gym-et, nagyon jó kis üzletet csináltam.
Novemberről még egy-két szó: November elején egyik hétvégén, amikor még szép, napos idő és viszonylag meleg (kb 12-14 fok volt) nov.9-én, vasárnap bementem a belvárosba. Egyedül mentem, néha jólesik az egyedüllét, amikor csak megyek, amerre a kedvem tartja anélkül, hogy meg kéne konzultálnom bárkivel. Ez a vasárnap Angliában nagy ünnep, az Emlékezés Napja. Röviden, ezen a napon emlékszik meg Anglia a világháborúban elhunyt katonákról valamint a jelenleg külföldön harcoló katonákról is, akik távol a hazájuktól-családjuktól vannak kiküldetésben. Az elesett katonák családjainak megsegítésére pedig poppy-t, kis papírból készült, kabátra tűzhető pipacsokat árulnak, amit ugyanúgy hordanak, mint mi magyarok a kokárdát. Én is vettem egy pipacsot a tescoban (egyébként szinte mindenhol, még az utolsó újságos bódéban is lehet kapni a november eleji időszakban.) Idén azért volt különlegesen nagy ünnep az Emlékezés Napja, mert az első világháború kitörésének századik évfordulója most volt.
Tudtam előre, hogy a belvárosban hatalmas megemlékezéseket tartanak ezen a napon, viszont el akartam kerülni a tömeget, így a Hyde park felé vettem az irányt. Dél körül, mikor sétáltam a Hyde park felé már messziről kiszúrta a szemem egy gyalogátkelőnél felgyülemlett embertömeg. Ekkor még nem is gondoltam volna, hogy hamarosan a királyi konvoj kereszti majd az utamat. Megindultam én is a zebra felé, de naívan azt gondoltam, hogy csak piros van és ezért torlódott össze a sok ember (a belvárosban ez nem ritka jelenség.) Előreverekedtem magam (gondolván, ha zöld lesz a lámpa még a tömeg előtt átmehessek). Szóval ott találtam magam, közvetlen az út mellett, a tömeg pedig mögöttem. Ám itt már láttam, hogy nem szimplán piros a lápma, de egy nagyobb csapat rendőr terelgeti a forgalmat /vagy áll vigyázban. A következő pillanatban 3 rendőrmotor és 2 rendőrautó tűnt fel, közvetlen mögötte pedig 2 autó. Az elsőben ha jól láttam politikusok voltak, a másodikban pedig Őfelsége személyesen!! Sőt, a Királynő még integetett is nekem (oké, és persze a tömeg többi tagjának is-de én álltam legelől). Széles vigyorral visszaintegettem, aztán a kocsik tovább is mentek, mielőtt a fényképezőm után kaphattam volna (pedig ha előre tudtam volna, ki közeledik.. :D ) Mondanom sem kell, hogy mekkora ívet adott ez a napomnak. Lehet, hogy más nem találná ezt ekkora nagyszámnak, de szerintem az nem semmi, amikor a Királynőt ilyen közelről is láthatja az ember élőben-hisz sokaknak csak az jut, hogy messziről kordonok mögül látják egy színpadon, ahol éppen beszédet mond vagy ilyesmi-nagyon formális helyzetben. Itt viszont mellettem húzott el kocsival-és még "pacsiztunk " is, integettünk egymásnak. Amúgy Őfelsége nagyon szélesen vigyorgott az autójában, gondolom ő is tudta, hogy az ott álló tömeg számára mekkora dolog ez, hogy ő ott integet nekünk. :D
A vicc pedig az, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy láttam élőben a Királynőt-2013-ban, Windsorban ugyanígy, kocsival hajtott el mellettünk a Királynő és testőre. Éppen a palota hátsó kapujánál fényképezkedtünk az unokatesómékkal-akik akkor voltak itt látogatóban-, amikor megjelentek a fegyveres őrök és pár perccel később behajtott a Királynő a kastély udvarába. Akkor is írtam a blogba, ide kattintva nosztalgiázhattok egy kicsit-és én is :)
Aztán a Hyde parkba érve a kellemes időre való tekintettel úgy döntöttem bringát bérelek és azzal járom be a környkéket, azt hiszem jobb alkalmat nem is találhattam volna erre, szikrázóan sütött a nap és viszonylag enyhe volt az idő, nem fáztam.
Love is in the air ^^ |
A bringatúra után a Tower-Hídhoz vettem az irányt, mégpedig azért, mert a Világháború 100. évfordulója alkalmából a Tower-erődítmény köré 888.000 (azaz nyolszáznyolcvan-nyolcezer) kerámiapipacsot ültettek, jelképezvén ezzel a vérbe árott földet és az értelmetlen öldöklést. Tudtam előre, hogy irtózatos tömeggel kell majd számolnom, bár fentebb említettem, hogy szerettem volna elkerülni a tömeget így nem mentem megemlékezésre sem, viszont úgy voltam vele, hogy a kerámiapipacsokat semmi esetre sem szeretném kihagyni hisz ez tényleg nem egy mindennapi látvány és ki tudja, tán soha többet nem lesz ilyen. Ahogy kijöttem a Tower-nél a metróból szembesültem is a hömpölygő tömeggel, a szó szoros értelmében több ezer ember volt a Tower-erődítmény körül és mindenkit egy cél vezérelt: szemügyre vételezni és lefékénypezni a pipacsokat. Nem volt más hátra, mint bevetni magam a tömegbe és olyan közel férkőzni a korlátokhoz-ahonnan a legtisztább volt a rálátás az egész mindensége-amilyen közel csak tudok. Nagyon lassan haladt a tömeg és beletelt egy kis időbe, de odakeveredtem a korláthoz, itt viszont frankón sorba kellett állnom ahhoz, hogy egy pár perc erejéig odanyomódhassak a korláthoz néhány képet elkattintani. Biztonsági őr is volt, aki szólt, mikor következem és akkor is figyelmeztetett, mikor lejárt az időm (kb 2 perc), hogy mostmár ideje elzúznom. Tényleg rettentő sokan voltak, őrület volt az egész, de megkaptam, amiért mentem, megcsodálhattam a közel egymillió kerámiapipacsot. A lélegzetem is elakadt a látványon, tényleg olyan volt, mintha vérben ázna a föld, a hideg futkosott a hátamon és bele sem mertem gondolni mekkora munka lehetett ezt megépíteni. A pipacsok sorsa egyébként az lett, hogy néhány héttel később lebontották az egészet és eladták őket. Vagyis, konkrétan már hónapokkal ezelőtt, amikor még meg sem volt építve online eladták mind a 888.000 pipacsot és a lebontást követően minden egyes szálat eljutattak a tulajdonosoknak. Őrület ez az ország.
Ezen azért jól látszik, mennyi ember volt kíváncsi a nem mindennapi emlékműre |
A pipacsok közelről |
Ez pedig már a gyönyörű naplemente-a tömegből kikeveredve a Tower-Híd előtt |
The Shard-A Szilánk |
A National Gallery előtt. Ezen a hétvégén már nem volt olyan szép az idő-elkelt a nagykabát.
TrafalgarSquare és a háttérben a Big Ben |
Az egyik leghíresebb Monet kép-Vízililomok (1899) |
Van Gogh híres naprafogói |
Képek a díszkivilágításról (google).
A november tehát mozgalmas volt, futással-gym-mel, londoni hétvégékkel és közben lázasan készülődtem a karácsonyra, nem csak a fogadócsaládomnak szerveztem az ajándékokat de készültem a hazautamra is. Egyik hétvégén megleptem magam és a fogadócsaládom egy ilyennel:
Főzni pedig még mindig nagyon szeretek. Szerintem ennek a hosztcsaládom örül a legjobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése